Digitized by the Internet Archive

in 2010 with funding from

University of Toronto

http://www.archive.org/details/lillaanakreonidaOOcsok

LILLAANAKREONI DALOK ^ ÓDÁKMAROSVÁSÁRHELYI GON-DOLATOK ^ A LÉLEKHALHATATLANSÁGADOROTTYA

ANTHOLOGIA

CSOKONAI VITÉZ^MIHÁLYKÖLTEMÉNYEIBL'(/

K.fi

^>C>C30(«

G Y O M A NKNER IZIDOR KÖLTSÉGÉN ÉS BETIVEL

19 2 1.

CSsbT Ka614731

LILLAÉRZÉKENY DALOK

AZ ÉN POÉZISOM TERMÉSZETE

Sírhalmok, ó köd-lepte kertek,

Te szívborzasztó éjtszaka!

Te alvilág vakablaka!

Ti holtak, akik itt hevertek!

Ti múlandóság birtokának

Setétes völgyei.

Ahol petécses fántomának

Bóbiskolt HerveyI

Gyászhely! melytl lelkünk irtódzik,

Hol minden érzésünk elhal.

Fülünk csak csendességet hall,

Szemünk a semmitl kapródzik,

Csak kupressz árnyékát láthatja

A holdnak fényinél.

Midn azt bágyadtan ingatja

Egy sír-fuvalta szél.

Szörny környék! hová a lélek

Ha ólomszárnyakon repül,

Rémülve jár, alél, elhl,

S félholtan hátrál vissza vélek.

Szörny környék! kérkedj Youngoddal,

Ki hantodon ragyog;

Isten veled s mord ánglusoddal!

Én ánglus nem vagyok.

LILLAMások siralmas énekekkel

Bgettessék az oboát,

És holmi gyász trenódiát

Ríkassanak jajos versekkel;

Én ily kedvetlen embereknekNem leszek egyike,

Legyen jutalma bár ezeknek

A kedves Estike.

Nékem inkább oly bokréta

Árnyékozza képemet.

Melyet nyer a víg poéta

Múlatván a szépnemet:

Ezt a vidámabb Múzsáknak,

S a mosolygó Gráciáknak

Fzzék öszve rózsaszín ujjai,

Élesztgessék borba ferdett csókjai.

Nem kell kupressz, mellyel Racint

Tiszteié Melpomene;Egy kis rózsa, egy kis jácint

Nékem jobban illene.

Mert ez LILLÁM szép szemével

Az pedig tekintetével

Egyezvén, mindenkor lészen tköröm;S így mindég új dalra késztet új öröm.

így veszem fel víg lélekkel,

Gyengén rezg lantomat;

S majd LILLÁM új énekekkel

Lelkesíti húromat.

Míg leng a friss esti szell,

S szárnyán e nárdust lehell

LILLA I

Rózsában megszállnak a kis istenek

És mennybéli koncertecskét zengenek.

Lelkünkbl e víg hangokkal

Minden unalom kivész,

Mert megédesítjük csókkal

Ott, hol tartós pauza lesz.

Bágyadt nótánk vég szózatja

A szép tájt elszunyadtatja;

S addig andalgunk az esti hajnalon.

Míg egymás ölébe hullunk a dalon.

A RÓZSABIMBÓHOZ

Nyílj ki, nyájason mosolygóRózsabimbó! nyílj ki már.

Nyílj ki; a bokorba bolygó

Gyenge szellk csókja vár.

Nyílj ki, gyenge kerti zsenge:

Hébe nektárt hint terád.

Szz nyakadba Flóra gyengeBársonyos palástot ád.

Ó miként fog díszesedni

Véled e parányi kert!

Ó, hogy óhajtják leszedni

Rólad azt a drága szert!

Hadd szakasszalak le, édes

Rózsaszál: szép vagy te már.

Héj, ha meglát, hány negédes,

Hány kacér leányka vár!

10 LILLANem, nem! egy leány se nyissa

Büszke fzjét terád.

Ültetd kedves Julissa

Néked újabb kertet ád.

Ott kevélykedj bíboroddal,

Ékesebb bíborja közt!

Ott kevélykedj illatoddal

Kedvesebb illatja közt!

AZ ELEVEN RÓZSÁHOZ

Nincs tavasszal, nincs se nyáron,

Mint te, olyan rózsaszál:

Még nagyobb díszt nyerne Sáron,

Csak te ott virítanál.

Rózsaszínnel játszadoznak

Két virító arcaid,

Rózsamézzel harmatoznak

Csókra termett ajkaid.

Látta kellemid Citére

Látta és irigykedett.

Hogy pirosló lába vére

Képeden büszkélkedett.

Hófehér tekintetednek

Hajnalán nyílásba jött

Rózsaszálacskák ferednek

Tiszta téjhabok között:

Szz mellyed fejér ölére

Ök is úgy mosolyganak.

LILLA 11

Mint mikor rózsák tövére

Gyöngyvirágot raktanak.

Rózsa vagy te, rózsa leszel,

Rózsa még a selymed is:

Jaj de bezzeg kínra teszel,

Hogyha van tövisked is!

Rózsa! engedd hadd heverjek

Éltet bokrodba már,

S édes árnyékodba nyerjek

Fészket én rideg madár!

A DUNA NIMFÁJA

Amott egy nyárfa hívesében

A fzfa közt

Találni a sziget mentébenEgy tiszta közt.

Itt a vad faunok irtoványi

Megtetszenek:

Az sz Dunának szép leányi

Itt fördenek.

Gyakorta a habok tapsolnak

Játékokon,

S köritök a pintyek danolnak

A bokrokon. —

Itt förde LILLA is magába,S az istenek

Az égrl e barlangocskába

Lenéztenek.

12 LILLAA szép halandó a vizekblA gyepre szállt;

Bámulja Zeus a fellegekbl,

És felkiált:

„Haj, istenek! mely szép halandó

„Jön ott el,

„Mint amidn a támadandó„Nap mosdva j.

„Hószín vállán miként lebegnek

„Szeg fürtjei,

„Görögvén rólok a vizeknek

„Sík gyöngyei.

„Csak egy hibát remek tagjába

„Lelhetni-é?

„Nem szebb-é sima karja, lába,

„Mint Vénusé?

„Kár, hogy nem nézhetünk szemére —„De erre j —

„Mely szép! Most, most — egek! Citére

„Szebb nálad ."

És nála minden szebbnek mondjaAz én tüzem:

Csak Vulkán, a Vénus bolondja,

És Momus nem.

TARTÓZKODÓ KÉRELEM

A hatalmas szerelemnek

Megemészt tüze bánt.

LILLA 13

Te lehetsz írja sebemnekGyönyör kis tulipánt!

Szemeid szép ragyogása

Eleven hajnali tz,

Ajkaid szép ragyogása

Sok ezer gondot elz.

Teljesítsd angyali szókkal,

Szeretd amire kért:

Ezer ambrózia csókkal

Fizetek válaszodért.

AZ ALVÓ LILLA FELETT

Nyugodj csendességgel

Itten, szép nimfa!

Ládd, mely büszkeséggel

Féd e boldog fa;

Vágyva árnyékozza

Tejszín kebledet,

Mely duplán boltozza

Márvány szívedet.

Két szemed héjában

Éltem s holtom áll,

Csendes árnyékában

Álom s Ámor hál;

Mind kett szemedreRózsaláncot fz;

Nyugodj csak kedvedre,

Nyugodj drága szz

!

14 LILLASzép virágszálocska,

Mind terülj alá!

Híves árnyékocska,

Szállj lebegve rá!

Édesítsd nyugalmát,

Tiszta csergeteg!

Jjetek: jutalmát

Vénus adja meg.

Kis Zefir! mellyére

Csendesen borulj,

Félfedett csecsére

Gyenge szárnnyal fúj

;

St, ha tudsz, lelkébe

Búj egészen bé,

S tudd meg, hogy fektébe

Rólam álmod-é?

Nem! — Magam vizsgálom.

Mit gondol most ott.

Vonj szemére, álom!

Dupla kárpitot.

Játszodtasd altába

Kedves képekkel.

Vidd Idáliába,

Hogy ne keljen fel. —

Mennyi ösvényembenA tövisk s haraszt!

Majd ropog mentemben:Ámor! szedd fel azt . .

.

LILLA 15

Ah, mely édes ízzel

Alszik kincsem itt! —Pinty, pacsirta, csízzel . .

.

Majd felserken . . . Csitt!

A TANÚNAK HÍVOTT LIGET

Itt a liget. — Zöld rejtekébe,

LILLÁM, a végre hívtalak.

Hogy e cserfák setét enyhébeVélek szemközt állítsalak.

Ezek tanúk, ezek hallották

Szerelmem gyászos énekét,

Gyakorta vissza is hangzottak

Búson a LILLA szép nevét.

Halld csak, LILLÁM! mi bágyadt szell

Sóhajtoz fenn az ágakon,

Nézd, mint ingatja a zöldell

Levélt a gyenge lombokon:

Mind — mind az én sohajtozásim,

Kik ott a fákon lengenek.

Kiket gyakor panaszkodásimMellyembl feltekertenek.—

Nézd — nézd, a rétnek b harmatja

Még mostanság sem szikkadt fel,

Bár reggel olta szárogatja

A nyári nap hévségivel;

Ezen magános rejtekemnek

Mindennapos harmatjai

16 LILLAAz én kiszáradt két szememnek

Saját könnyhullatásai.

Ezekkel e virágtölcsérek

Megtelve vágynak untalan.

Hogy e virágok ily kövérek,

Ah, nékem ez be sokba van!

AZ ESKÜVÉS

Esküszöm, szép LILLA! hidd el

Hogy miolta kellemiddel

Megkötöztél engemet,

Már azolta semmi szznek,Semmi nyílnak, semmi tznekNem nyitom meg szívemet.

Esküszöm; s e szent hitemnek,

Melyet adtam édesemnek.

Pontjait meg nem csalom.

Kérlek is reménykedéssel,

Hogy viszonti esküvéssel

Kösd le szíved, angyalom!

Esküszöm hószín kezedre.

Rózsaszádra, tüzszemedre.

Hogy te léssz csak kedvesem.

Esküszöm, hogy míg csak élek.

Más szerelmet nem cserélek;

Vagy LILIM, vagy — senki sem.

LILLA 17

ALKUVITÉZ ÉS LILLA

(KETTS DAL)

Valld meg, kérlek, kedves lélek!

Még szeretsz-é?

Engem másért, míg csak élek,

Meg nem vetsz-é?

Én szeretlek tégedet,

Tisztelem jó szívedet

Megvethetsz-é? :/;

Hidd el, kérlek, kedves lélek!

Én szeretlek,

Téged másért, míg csak élek.

Meg nem vetlek.

Százszor már nem mondtam-é.

Mégis kételkedhetsz-é?

Be nevetlek. ;/;

Sokszor ám a lyányka szíve

Állhatatlan,

És ahoz, ki legjobb híve.

Irgalmatlan.

Én is attól tartok ám;Mert ez a kis ethikám

Csalhatatlan. .•/:

Én is hát szíved formáját

Úgy tekintsem.

Hogy más ifjaknak hibáját

Rád is hintsem?

B

18 LILLANem, nem; bár más mit tegyen,

A mi szívünk hü legyen;

Úgy-é kincsem? ;/;

Vitéz. Én örökre leszek híved.

Kedves lélek

!

Lilla. Én is, kedves! mással szívet

Nem cserélek.

Vitéz. Én szeretlek, édesem!

Lilla. Én is téged, kedvesem

!

Ketten. Míg csak élek! :/;

LILLÁM SZÁCSKÁJA

Ó, LILLA! LILLA! halld megKell hatalmadat.

S mely'k isten adta, valld meg,Ily bájos ajkadat?

Midn te mátkatályul

Egy csókot adsz nekem:Szívem mern elájul.

Elhallgat énekem.

Szácskád magára nyitja

A szájat és szemet,

A mennybe andalítja

Nektárja lelkemet.

LILLA 19

Ajkad virági szebbekMint rózsa bíbora,

És csokid édesebbek,

Mint a Tokaj bora.

A TIHANYI ECHÓHOZ

O Tihanynak riadó leánya!

Szállj ki szent hegyed közül,

ím, kit a sors eddig annyit hánya,

Partod ellenébe ül.

Itt a halvány holdnak fényén

Jajgat és sír elpusztult reményénEgy magános árva szív.

Míg azok, kik bút, bajt nem szenvednek

A boldogság karjain.

Vigadoznak a kies Fürednek

Kútfején és partjain;

Addig én itt sírva sírok,

És te, Nimfa! amit én nem bírok.

Verd ki zeng bérceden.

Zordon erdk, durva bércek, szirtok!

Harsogjátok jajjaim!

Tik talám több erezessél bírtok.

Mintsem embertársaim.

Kik keblekbl számkivetnek.

És magok közt csúfra emlegetnek

Egy szegény boldogtalant.

Akik hajdan jó barátim voltak.

Még felköltek ellenem,

B2

20 LILLAÜldözim pártjához hajoltak:

Ó ! miket kell érzenem,

Amidn már k is végre

Úgy rohannak rám, mint ellenségre,

Bár hozzájok hív valék.

Nincsen, aki lelkem vigasztalja,

Oly barátim nincsenek;

Vállat randit, aki sorsom hallja;

Már elhagytak mindenek.

Nincsen szív az emberekbe:Hadd öntsem ki hát vas kebletekbe

Szívem bús panasszait.

LILLA is, ki bennem a reménynekMég egy élesztje volt.

Jaj, LILLÁM is a tirann törvénynek

S a szokásnak meghódolt.

Hogy vagy most te, áldott lélek?

Én ugyan már elhagyatva élek

A tenger kínok között.

Ó van-é még egy Erémi szállás

Régi barlang, szent fedél,

Melyben egy bölcs csendes nyugtot,

E setét hegyekben léi? [hálást

Hol csak egy k lenne párna.

Hol sem ember, sem madár nem járna.

Mely megháborítana.

Abban gondolom, hogy semmi jussal

Ellenkezni nem fogok.

Hogyha én egy megvetett virtussal

Itt egy kben helyt fogok.

LILLA 21

S e szigetnek egy szögében,

Mint egy Rousseau Ermenonvillében,

Ember és polgár leszek.

Itt tanúlom rejtek érdememmelÉbresztgetni lelkemet.

A természet majd az értelemmel

Bölcsebbé tesz engemet.

Távol itt, egy más világban.

Egy nem esmért szent magánosságbanKönnyezem le napjaim.

Itt halok meg. E setét erdbenA szomszéd pór eltemet.

Majd talám a boldogabb idbenFellelik sírhelyemet:

S amely fának sátorában

Áll együgy sírhalmom magában,Szent lesz tisztelt hamvamért.

AZ ESTVÉHEZ

Csendes este! légy tanúja,

Mint kesergek én.

Szívemet mint vérzi búja

LILLA szép nevén.

Lágy árnyékkal

Szjj be engemet,

S e tájékkal

Zengd keservemet.

Mert csalárd az emberekbenMár a szív nag^^on,

És az érzéketlenekben

Több kegyes vagyon.

22 LILLACsendes este! ah, tekints le,

Nézd e bánatot

Könny helyett szememre hints le

Tiszta harmatot:

Mert elfogytak

Régi könnyeim.

Ügy rám rogytak

Szenvedéseim.

Nincsen aki sírva vélem,

Szánna engemet,

így veszdöm, míg leélem

Kínos éltemet.

Csendes este! már alusznak

Mások édesen,

Vagy viszonti kedvben úsznak

Ok szerelmesen.

Én aggódom;Hát mit is tegyek?

Nincs más módom.Nincs hová legyek.

Édes este! ah, ne hagyj el.

Zárj le más szemet.

És lakásodig ragadj el

Innen engemet.

Csendes este! balzsamozd el

Durva kínomat,

Vagy reám végtére hozd el

Várt halálomat.

Mert fájdalmam

Többre többre n,És nyugalmam

Senkitl se j.

LILLA 23

LILLA is midn eszembeÖtlik, elhalok,

S újra felfakadt sebembeSzinte meghalok.

Csendes este! ah, ne hozd el

Még halálomat.

Kérlek, ó, ne balzsamozd el

Gyenge kinomat.

Inkább áztasd

Szz szemed te is.

És dupláztasd

Kínom ezzel is.

LILLA vesztén sírdogálni

Drága sors nekem.

Sírdogálva haldogálni

Szép halál nekem.

A PILLANGÓHOZ

Hamar követje a tavasznak.

Hímes pillangó, idvezlégy!

Még nincs rózsa; s te a kopasznakMég is csókolására mégy?

Miért szállsz ama puszpángokra?Hiszen nem a víg kikelet

Adott még új kantust azokra;

Átzöldellik k a telet.

Menj inkább a setét rögökbe.

Állhatatlan selyemmadár!És súgd az dugult fülökbe,

Hogy élet és tavasz van már,

24 LILLALádd, még a földben szunyókálnak

A Flóra gyenge szüzei,

S a napra félve kandikálnak

A csirák nedves szemei.

Nézd csak, az orgonák tövébe

Mely kell szagok lengenek:

Menj, fuss a szellk ellenébe,

Tán a violák fejlenek. —

Eredj s egy hosszú csókkal szídd ki

Zefir ell illatjait.

És szárnyad zörgésével hidd ki

A napra kisded húgait . .

.

Mit? violákról violákra

Osztod, te csélcsap, csókodat?

Be boldog vagy, hogy egy virágra

Nem kötöd indulatodat!

De én csak egy rózsát szerettem,

Ah ! csak egy bírta szívemet,

S miolta már ezt elvesztettem,

Örök tél dúlja létemet.

Az én lelkem is hajdanában.

Mint te, vidám s eleven volt;

Míg ifjúságom tavaszábanA virágzó LILLA bájolt:

De most lomha, s hernyó módjáraMászkál a fanyar bánaton,

És a mások mulatságára

Magának verskoporsót fon.

LILLA 25

Ah! szárnyad eszembe juttatja

Pszihét s az bánatjait,

És a Pszihe gyötr bánatja

Tulajdon lelkem kínjait.

Ö is Ámor aranyvárában

Egykor édes nektárral élt,

És a Gráciák rózsásában

Kedvet s örök tavaszt remélt:

De egy bbájos hang neszére:

E víg szcénák eltntének,

S az halálos gyötrésére

Ég, föld, mind felesküdtenek.

Ó, mikor lesz, hogy bús kínjában

Letöltöm hernyó éltemet.

És szemfedelem púpájában

Kialszom szenvedésemet?

Mikor lesz, hogy lelkem letévén

A testnek gyarló kérgeit,

S angyali pillangóvá lévén

Lássa Olimpus kertjeit,

Hol tet egyik vigasságból

Másikba új szárnyak vigyék,

Hogy a szférákban ntt rózsákból

Örök ifjúságot igyék?

A REMÉNYHEZ

Földiekkel játszó

Égi tünemény,

26 LILLAIstenségnek látszó

Csalfa, vak Remény!Kit teremt magánakA boldogtalan,

S mint védangyalának

Bókol untalan. —Sima száddal mit kecsegtetsz?

Mért nevetsz felém?

Kétes kedvet mért csepegtetsz

Még most is belém?

Csak maradj magadnak!Biztatóm valál;

Hittem szép szavadnak:

Mégis megcsalál.

Kertem nárciszokkal

Végig ülteted;

Csörg patakokkal

Fáim élteted;

Rám ezer virággal

Szórtad a tavaszt,

S égi boldogsággal

Fszerezted azt.

Gondolatim minden reggel

Mint a fürge méh,

Repkedtek a fris meleggel

Rózsáim felé.

Egy híát esmértemÖrömimnek még:

LILLA szivét kértem;

S megadá az ég.

Jaj, de fris rózsáim

Elhervadtanak

;

LILLA 27

Forrásim, zöld fáim

Kiszáradtanak:

Tavaszom, vígságomTéli búra vált;

Régi jó világom

Méltatlanra szállt.

Ó ! csak LILLÁT hagytad volna,

Csak magát nekem:Most panaszra nem hajolna

Gyászos énekem.

Karja közt a búkat

Elfelejteném,

S a gyöngykoszorúkat

Nem irígyleném.

Hagyj el, ó Reménység!Hagyj el engemet;

Mert ez a keménység

Úgy is eltemet.

Érzem: e kétségbe

Volt erm elhagy.

Fáradt lelkem égbe.

Testem földbe vágy.

Nékem már a rét hímetlen,

A mez kisült,

A zeng liget kietlen,

A nap éjre dlt. —Bájoló lágy trillák!

Tarka képzetek!

Kedv! Remények! LILLÁK!Isten véletek!

ANÁKREONI DALOK

A BÚKERGETÖ

Ha szíhatok borocskát,

A gondjaim csúcsúinak.

Ki boldogabb halandó,

Mint aki nem sohajtoz?

Ki boldogabb magamnál?Hej vízivók! be sürü

Pocsolyába foly világtok!

Szép volt FILETA, s ifjú

Szerelem s dalok barátja;

De béka módra zengett,

Csigaként tudott szeretni,

Bámúlsz-e? — Vízivó volt -

Hej víziszák! be sáros

Elmétek és világtok! —Kancsót fiú! veszend

Ez élet, és ellünkMint egy palack bor elfogy.

Hát kurta napjainkból

Hányat lelopnak a búk!

Mért bokrosítsam a bajt?

Miért fogyasszam éltem,

Míg a gohér virágzik?

Iszom ha szívem örvend.

Iszom ha bánat éri;

S ha szíhatok borocskát

A gondjaim csúcsúinak.

32 ANÁKREONI

A BOLDOGSÁG

Most jázminos lugasban

E nyári hvös estvén

LILLÁMMAL ülök együtt:

LILLÁM velem danolgat,

És csókolódva tréfál,

Míg barna szép hajával

Zefir susogva játszik.

Itt egy üveg borocskát

A zöld gyepágyra tettem,

És gyenge rózsaszállal

Száját be is csináltam.

Amott ANÁKREONNAKKell danái vannakKaskámba friss eperrel.

Egy öszvességgel ily sok

Gyönyört, becsest ki látott?

S ki boldogabb VITÉZNÉL?

KESERÉDES

A RÓZSA szép virágszál,

De tüske szúrdal ágán.

Ha mézet ád is a méh,Fúlánkja néha megcsíp.

A bor betölt örömmel,S mámort okoz gyakorta.

Szép vagy te LILLA, s édes.

Vidít kegyes szerelmed

;

De mennyi — ah, de mennyiKín is gyötör miattad!

DALOK 33

A SZEPL

Mint egy megért boróka,

Mely tiszta hóra hullott

;

Mint a delin fejérlö

Rózsába bújt bogárka:

Mint a korinthi szlA cúkoros kalácson

:

Úgy bársonyollik, oly szép,

Oly édes, egy kerekded

Szeplcske LILLA mellyen.

Ez az a kies szigetke,

Amelybe a szerelmek,

Ha keble tengerének

Téjhabja közt förödtek.

Enyelegve szárogatják

Hajók vizes aranyját.

Ti szóljatok, reája

Hullt csókjaim! ha méltó

Dühödés-é LILLA mellyen

Egy földi nimfa mellyen.

Imádni az hibát is?

AZ ELTÁVOZÁS

Távol vagyok tetled

Ó életem reménye

!

Ó, LILLA földi angyal,

Távol vagyok tetled!

Elhagytalak, galambom,El — s ah! talán örökre;

Miolta oly sok édes

34 ANÁKREONICsókok között utolszor

Búcsút vevék tetled.

ím vissza én se mentem,Te is hiába vártál.

De bezzeg aki LILLÁTElhagyta — ah, ha látnád

Elhagyta ám magát is

!

El — s ah, talán örökre.

A HAFIZ sírhalma

Egy. Sirászi barna hölgyek,

Kökény szem leányok.

Öltözzetek selyembe

;

És kebletek fejérét

Rózsákkal ékesítvén,

Karikába vont karokkal

Zengjétek e dalocskát

Hafiz halomja mellett:

„LÉGY IDVEZ, Ó HAFIZNAKSÍRHALMA, MELYBE NYUGSZIKA RÓZSABOKROK ALJÁNKELET ÉDES ÉNEKESSÉ."

Mind. Légy idvez, ó HAFIZNAKSírhalma, melybe nyugszik

A rózsabokrok alján

Kelet édes énekessé.

Egy. Tölts bort, leányka, tölts bort,

Kedvellem a piros bort,

Mely a sirászi hegynekBoldog kövén tenyészik.

Nincs több bor e világon.

DALOK 35

Nincs több éhez hasonló;

Setét ez és aranyszín

Szívem kinyílik ettl,

öröm pezseg szememben,Boldog vagyok s alélva

Simulok édesemnek,

A szeghajú legénynek

Ölébe, és elalszom.

Felébredek, leánykák,

Ittam; de még sem érzek

Az én fejembe terhet.

Zengjétek, ó leánykák

Az égi bor hatalmát.

És töltsetek HAFIZNAKSírjára is belleA tarka rózsa közzé.

Az danái vígak.

Örömhozók, ersek.

Szerelmeket lehellk.

Mint a bor, a piros bor.

Mind. Légy idvez, ó HAFIZNAKSírhalma, melybe nyugszik

A rózsabokrok alján

Kelet édes énekessé.

Egy. Édes dolog szeretni.

Édes dolog, leánykák!

És égi sors az ifjú,

A barna fürtös ifjú

Lágy karjain szeretni.

Ha bort iszom leánykák,

Új lángra kap szerelmem,

S ha lángra kap szerelmem,

C2

36 ANÁKREONIÓ milyen édes a bor!

Látám az álnok ÁmortA rozmaring ligetben.

Látám magát alunni

:

Megszántam és ölembeRingattam a kis alvót.

Ó mint aludt !— s azolta

Azt a szeg ifjat én is

Ó mint tudom szeretni

!

Szeressetek leányok,

És légyetek HAFIZNAKSírjáho' tisztelettel:

Mert édes énekéblSzerelem csepeg reátok,

S nótái szíveinkre

Mint a nyilak behatnak.

Mind. Légy ídvez, ó HAFIZNAKSírhalma, melybe nyugszik

A rózsabokrok alján

Kelet édes énekessé.

Egy. Most nyílnak a virágok

:

A rózsa, mint királyné.

Ül tarka trónusában,

S a narcisok körülte

Fennállva udvarolnak.

Tulipántok és kükörcsök,

S jacintusok borúinak

Királyi zsámolyára:

S a szép tavasz felette

Kék kárpitot lobogtat. —Viríts becses ligetke,

Viríts ezer virággal,

DALOK 37

S felhzd be illatoddal

A jó HAFIZ halomját! —Ti pedig piros leányok,

Jertek hegyezni rózsát

A jó HAFIZ gyepérl,

Kinek égi lelke nyájas.

Mint rózsa; s drága híre

Mint rózsaszag, kiterjedt

Szívünkre és hazánkra.

Mind. Légy idvez, ó HAFIZNAKSírhalma, melybe nyugszik

A rózsabokrok alján

Kelet édes énekessé.

Egy. A zöld bokorban hallom

A filmilét danolni,

Hallgassatok leánykák!

Most andalogva lejtz,

Majd felfelé cikornyáz,

Majd harsog és ledörmög,

Kanyarog, siet, rezeg, nyújt. .

Be hathatós! be vidám!

Be gyenge és szerelmes!

Ah! így danolgatott ö,

A kellemes poéta.

Ki ez halomba nyugszik.

De lelke e dalok közt

Édes lebágyadással

Szállott el a vidékrl

Éden leányi közzé!

Miként eme madárka,

Mely már alélva hullt le

A rózsa szép ölébe.

38 ANÁKREONIMind. Légy idvez, ó HAFIZNAK

Sírhalma, melybe nyugszik

A rózsabokrok alján

Kelet édes énekessé.

Egy. Légy idvez, ó poéták

S bölcsek hazája, S í r á s z

!

Ellepte a te híred

A napkelet vidékét,

S a föld-övezte tengert.

Mert a te kfalad közt

Oltára áll az észnek;

És citrom erdeidben

Száz verselk danolnak.

Kiknek szavára zengnekAz ispaháni tornyok,

A Tigris és az Indus.

De mely'k tud énekelni

Sírász szülötti közzül

Ügy, mint ez a mi dallónk,

Ki ez halomba nyugszik?

Rakjátok, ó poéták.

Koszorútokat HAFIZNAKSírjára, s énekéblTanuljatok közöttünk

Danolni és szeretni.

Mind. Légy idvez, ó HAFIZNAKSírhalma, melybe nyugszik

A rózsabokrok alján

Kelet édes énekessé.

Egy. Szép szüzek ám az OzmánAnyáknak a szülötti

:

DALOK 39

Mégis GeorgiánakKarcsú leányit inkább

Veszi s becsüli Sztambul.

Cirkassziátaz éjszak

Rózsái ékesítik,

S a barna, szép a r a b n é t

A déli nap csudálja.

Bogárszemüek a te

Lyánykáid, ó Szamarkánd!És rózsaszínnel ékes,

Ó K a s m i r, a te hölgyed

!

De egész kelet határán

Csak Perzsiába nnek,S a büszke Perzsiában

Csak F á r s kies vidékén,

S a fársi tartományban

Csak a s i r á s z i földön

Legszebb szemek, karocskák.

És szájak, arcok, emlk,Nyájas leányi szívek,

Világ-csudálta szüzek.

És ó HAFIZ! tenéked

lm e dics leányok

Jöttek köszönni dalod.

Ily ritka földi nimfák

Táncolnak, énekelnek

Sírod halomja mellett,

A legdélibb leányok.

Legszebbek a világon!

Mind. Légy idvez, ó HAFIZNAKSírhalma, melybe nyugszik

A rózsabokrok alján

Kelet édes énekessé.

40 ANÁKREONI DALOKEgy. Mit érzek! a virágok

Bimbóikon kinéznek,

Habosán terül az illat,

A fellegek szaladnak,

Bellök a szelíd nap

Mosolyog derit egünkre,

A filmilék zenegnek,

S egy szellet a rózsának

Bimbóiból kilendül:

Mit — ah mit érzek! — édes

E szellet ihletése! —Ó szent öröm! Szerelmek!

Megelégedés nyomási!

Te vagy, te vagy HAFIZNAKÁrnyéka! csendes árnyék,

Te lebegteted hajunkat!

Üljünk le sírja mellett

A mirtusos ligetben.

Üljünk le, szép leányok!

Ti barna, kondor ifjak!

Kik a narancs-berekbl

Most szálltok ez halomhoz!

Ó, jó idbe jöttök!

Megnyílva olvadoznak

H szíveink reátok

„S te utazó! ki a szép

Város felé igyekszel.

Ne térj odább HAFIZNAKFülepte sírja melll!"

O D A K

D. FÖLDI SÍRHALMA FELETT

Megkönnyezetlen kell hamuhodni hát

Ákászod alján, Földi! tenéked is?

Ó néked is, kit dlt hazádért

Sustorogó tüzed onta egybe!

Természet édes gyermeke ! s a világ

Tág templomának beavatott fia

!

Hát amikor törvényit írod,

S pitvaraid kinyitod minékünk,

Akkor szorít-é jussa alá korán !—

Korán ! az élet leggyönyörbb korán

!

Ó tán irigy ? s azt akarja.

Hogy bekötött szem alatt imádjuk?

Hát már Apolló, aki fejed körül

Ketts borostyánt vont vala, kedvesem

!

Hát már Apolló a halálnak

Bne között hidegen danolgat?

Nem is danolgat! — Lantjai, füvei,

Pindus vidékén dísztelen állanak:

Bús a poéta- s orvosisten.

Jaj! Erato s Higiéné sorvad.

És én, ki hozzád oly lekötött valék.

Én, a barátod, légyek-e szótalan?

Ah! megmeredjen szívem inkább.

És veled egy por alatt fedezzen

44 ÓDÁKE boldog ákász: mintsem egész hazámKözös telében én se legyek meleg;

Fejvészem a lantot, s gyepedzSírod eltt keseregve ülök.

Te tiszta polgár, víg, egyenes barát.

Mély tudományú, tiszta esz valál;

Hempelyge roppant lélek apró

Tested erébe, nemes barátom!

Mégis becsetlen puszta bogács fedi

Hadház homokján szent tetemid helyét.

Még sincs, ki lantján a Dunához

így keseregne: Kimúla Földi!

Nincsen! — De nyugodj e ligetek megett,

Nyugodj dics test: én velem is csak igy

Bánik hazám, bár drága véremÉrte foly, érte fogy, érte hül meg.

Lesz még az a kor, melybe felettem is

Egy hív magyarnak lantja zokogni fog,

S ezt mondja népünk: Ó miért nemÉltek ez emberi századunkban?!

FILLISHEZ

A semmiség örök tavába

Ifjúkorod javát hiába,

Szép húgom, ó ne hányd;

Úgy éld virágit a tavasznak,

Hogy majd ha mellyeden megasznak.Elveszteket ne bánd.

ÓDÁK 45

Ne higyj a nyájason mosolygó,

A Gráciák kertébe bolygó

Lepkéknek, ó ne higyj

!

Ezek csak új rózsákra futnak,

És hirtelen vénségre jutnak;

Ne hidd, nem tart ez így.

Én is neveltem egy virágot,

Kit lopva egy hernyócska rágott.

Emésztvén édesen;

De végre lepke vált belle,

S újabb virág után elle

Eltnt negédesen.

Ó mennyi bút láttam miatta

!

Már lelkem elcsüggedt alatta,

A szívem összvetört;

Kedvet haszontalan kerestem

Másutt, mihelyt attól elestem.

Ki édesen gyötört.

A szép napok hosszak valának.

Az éjtszakák nem nyugtatának

Hogy máshoz hajolt,

Szétnéztem, és sohol se láttam

Azt, akit oly híven imádtam;

S egész föld puszta volt.

Most is, ha foly könyhullatásom,

Csupán ez egy vígasztalásom

:

Hogy a hitszeg

!

A tiszta szívet megvetette.

Ki tet oly forrón szerette,

S reám méltatlan ö.

46 ÓDÁK

PARASZTDAL

Ama fejér nyárfák alatt,

A part felé,

Sr rekettye közt vezet

Egy róna bé.

Ó ! mert ez a hely énnekemIrtóztató;

Ott egy vityilló, abba nyögA szép Kató.

Hiszen no csendes este van.

Nincs semmi szél:

Még is hogyan, hogyan rezeg

A nyárlevél.

Ó szép Katóm ! nem reszket úgyA nyárlevél,

Mint én teérted reszketek;

Hová levél.

Katóm! Katóm! ki sem jöhetsz

Te tán soha,

Ügy becsukott az a guta

Vén mostoha,

Miolta szép orcáidat,

Szép violám,

Ottben az ajtósark megett

Megcsókolám.

T'od azt hazudtam volt neki:

Csak a pipát . .

.

Hogy a manó el nem vivé

A vén szipát!

ÓDÁK 47

El sem hivé, rá sem hagyáEgy szómat is;

Kikergetett, s lelúgozá

Subámat is.

Azolta erre jönni is

Nem mertem én;

Tudod, pemetén jár az a

Puruttya vén.

Csak itt nyögök hozzád, Katóm!E fák alatt;

Tudom te is nyögsz a setét

Kémény alatt.

Füstöl, galambom! füstöl a

Kéményetek!Mert tán bizony nagyon alá

Tüzeltetek.

Héj, héj, az én szívembe is

Nagy tüz vagyon;Héj, héj, azért sóhajtok én

Ilyen nagyon.

De még az isten módot ád —Tudom, hogy ád

Kimentlek én vagy meggebedA vén anyád.

Ha máskülönben nem lehet.

Felégetem

Azt a vityillót, s tet is

Belé vetem.

A szívem is majd meghasad,Kedves Katóm!

48 ÓDÁKHogy képedet még csak nem is

Csókolhatom.

Szegény legény vagyok; de csak

Egy csókot adj

:

Ihon van a szröm, nesze,

Gatyába hagyj.

De már reám setétedett

Az éjjel is:

Még is csak itt kesergek én

Potomra is.

Bús sorsomat kesergem én,

S a szép Katát.

Rózsám, aludj helyettem is.

Jó éjszakát!

SZERELEMDALA CSIKÓBRÖS KULACSHOZ

Drága kincsem, galambocskám,Csikóbrös kulacsocskám!

Érted halok, érted élek,

Száz leányért nem cseréllek.

Megvídító orcácskádat.

Csókra termett kerek szádat.

Ha a számhoz szoríthatom,

Zsuzsiét nem csókolgatom.

Ó, hogy kótog a kebeled,

Melyben szívemet viseled

!

Ó milyen szép az ajakad,

S arany láncra méltó nyakad!

ÓDÁK 49

Karcsú derekadon a váll

Halhéj nélkül is szépen áll;

Nem úgy ám, mint a Mancié.

Vagy a majd megmondám kié.

Szép a hajad szép szála is,

Ha kis csikó hordozta is,

Nem akasztott ember haja.

Mint a Trézi rt vuklija.

Édes a te danolásod.

Jérce forma kotyogásod;

Kittykottyod innepi ének

Bús szívemnek, szegénykének.

Ha bánátim közlöm véled.

Egy szódra lelkem megéled:

Ha jó kedvem csucsorodik.

Általad megszaporodik.

Mikor hideg szelek vágynak.

Elveszed mérgét a fagynak;

És mikor a hév nyár lankaszt,

Nékem te megfrissíted azt.

Ó ha téged nem láthatlak,

Beg óhajtlak, be siratlak!

S ha képed kezembe akad.

Szemembl örömköny fakad.

Téged hordozlak útamban,Téged ölellek ágyamban

;

És valahányszor felkelek.

Szerelmedrl énekelek.

D

50 ÓDÁKEgyütt be sokszor feküdtünk,

Bár soha meg nem esküdtünk!

Az éjjel is, csak megintsem,Együtt hálunk úgy-é kincsem?

Ó, ha szívünk szerelmének

Kis zálogi születnének,

S ott ülnének hosszú sorral

A kuckóban tele borral !—

Bár csak a feleségemmelTéged cserélhetnélek fel,

Hogy fiakat, leányokat

Szülnél, apró kulacsokat:

Zsanám meg kulaccsá válna,

Borral mindég színig állna.

Az bre úgy is csikó.

Belé férne négy-öt akó. —

De jaj, engem ide tova

Elvisz a szent Mihály lova.

Szerelmed megemészt végre,

És te maradsz özvegységre.

Keserves sors! adjatok bort!

Lakjuk el elre a tort;

Ami menne más kutyába.

Jobb megy a magunk torkába.

Akadtam még egy bankóra,

Kit szántam szemborítóra:

De vakságtól ki már nem fél,

Minek annak a szemfedél?

ÓDÁK 51

Kincsem, violám, rubintom!

Itt az utolsó forintom:

Érted adom ezt is, tubám!

Csak szádhoz érhessen a szám.

Ó csókollak, ó ölellek!

Míg moccanok, míg lehellek:

Tested tegyék holttestemhez,

És ezt az írást fejemhez

:

„Utas! köszönj rám egy pint bort:

„Itt látsz nyugodni egy jámbort

„Kedves élete párjával,

„Csikóbrös kulacsával!"

A MAGÁNOSSÁGHOZ

Áldott magánosság, jövel! ragadj el

Álmodba most is engemet;

Ha mások elhagyának is, ne hagyj el,

Ringasd öledbe lelkemet.

Öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam,

Hogy itt Kisasszondon reád találtam.

E helybe andalogni jó,

E hely poétának való.

Itt a magános völgybe és cserében

Megfrissel árnyék fedez,

A csonka gyertyánok mohos tövében

A tiszta forrás csergedez.

Két hegy között a tónak és pataknak

Nimfái kákasátorokba laknak;

D2

52 ÓDÁKS csak akkor úsznak k el,

Ha erre bölcs s poéta j.

A lenge hold halkkal világosítja

A szke bikkfák oldalát,

Estvéli hs álommal elborítja

A csendes éjnek angyalát.

Szelíd magánosság! az ily helyekbe

Gyönyörködöl s mulatsz te; ah, ezekbe

Gyakran vezess be engemet.

Nyugtatni lankadt lelkemet.

Te a királyok udvarát kerülöd,

Kerülöd a kastélyokat;

S ha bevetdsz is, zsibbadozva szülöd,

Ott a fogyasztó gondokat.

A félelem s bú a vad unalommalCsatáznak ott a tiszta nyugalommal.

A nagy világ jótétedet

Nem tudja, s utál tégedet,

Ohajtoz a fösvény, de gyötrelemmel

Goromba lelkét bünteted;

A nagyravágyót kérked hiszemmel

A lárma közzé kergeted.

Futsz a csatázó trombiták szavától.

Futsz a zsibongó városok falától:

Honnyod csupán az érezSzív, és szelíd falu s mez.

Mentsvára a magán szomorkodónakCsak a te szent erddbe van.

Hol biztatásit titkos égi szónak

Hallhatja a boldogtalan.

ÓDÁK 53

Te azt, ki megvetette a világot,

Vagy akinek már ez nyakára hágott,

Kiséred és ápolgatod;

Magát magával biztatod.

Te szülöd a virtust, csupán te tetted

Naggyá az olyan bölcseket,

Kiknek határtalanra terjegetted

Testekbe kisded lelkeket.

Tebenned úgy csap a poéta széjjel,

Mint a sebes villám setétes éjjel;

Midn teremt új dolgokat

S a semmibl világokat.

Ó kedves istenasszony! én is érted

Gyakorta mint sóhajtozom.

Mert szívemet baráti módra érted

Midn veled gondolkozom.Ártatlanul kecsegtetel magadba.Nincs tetetés sem csalfaság szavadba,

Hív vagy, nem úgy mint a maiSzínes világ barátai.

Lám mely zavart lármák között forognak

A büszke lelkek napjai.

Krl kövekre görgenek, zajognak,

Mint Rajna bukkanásai —De ránk mikor szent fátyolid vonulnak:

Mint éji harmat, napjaink lehullnak,

Tisztán, magába, csendesen:

Élünk, kimúlunk édesen.

St akkor is, mikor szemem világán

Vak kárpitot sz az halál:

54 ÓDÁKOtt a magánosság setét világán

Behullt szemem reád talál.

Síromba csak te fogsz alá követni,

A nemtudás kietlenén vezetni

;

Te leszel ah ! a sírhalom

Völgyén is rzangyalom.

Áldott magánosság! öledbe ejtem

Ottan utolsó könnyemet,

Végetlen álmaidba elfelejtem

Világi szenvedésemet.

Áldott magánosság ! te légy barátom,

Mikor csak a sír lesz örök sajátom.

De ez napom mikor jön el?

Áldott magánosság, jövel!

SZEGÉNY ZSUZSI A TÁBOROZÁSKOR

Estve jött a parancsolat

Violaszín pecsét alatt.

Egy szép tavaszi éjtszakán

Zörgettek Jancsim ablakán.

Épen akkor vált el tlem,Vígan álmodott fellem,

Kedvére pihent ágyában,

Engem ölelvén álmában:

Mikor bús trombitaszóra

Ülni kellett mindjárt lóra,

Elindulván a törökre;

Jaj! talán elvált örökre!

ÓDÁK 55

Sírva mentem kártélyáig,

S onnan a kertek aljáig.

Indult nyelvem bús nótára

Árva gerlice módjára.

Csákóját könyvvel öntöztem,

Gyász pántlikám rá kötöztem;

Tíz rózsát hintek lovára,

Száz annyi csókot magára.

A lelkem is sírt bellemMikor búcsút véve tlem:„Isten hozzád!" többet nem szólt.

Nyakamba borúit s megcsókolt.

MAROSVASÁRHELYIGONDOLATOK

^=^iMMkA«ai^i^i^^afe

MAROSVÁSÁRHELYI GONDOLATOK*)

A ti szavatokra lelkem felhevüle,

És Vásárhely kies halmára repüle,

Melyrl végig nézvén a székely földeken,

A hs forrásokon, a fenyves bérceken:

E felséges vidék úgy magához ragadt.

Hogy szk elmém épen a felhkig dagadt.

Színültig tölt édes hazámnak képével.

És a történetek zajgó tengerével;

St kijebb csapongván a népek sorsára.

Hol örült, hol búsult, mint világ polgára.

Mi is emelhet fel egy halandót jobban.

Mint ha az emberség tüzétl fellobban,

S úgy nézvén a földet mint azonegy tanyát.

És a természetet mint egy közös anyát,

Az emberiségnek sorsán gondolkozik,

S az egek tisztébe beleavatkozik?

Ó emberi szívnek állhatatlan volta!

(így szólék magamban) ó már a miolta

E földön értelmes porképek mozganak.Mennyi változások, hány szcénák voltának

!

Hányszor mutatta meg az emberek szíve,

Hogy a jóltév mennyeiek míve;

De miatta hányszor kellett e világnak

Piacává lenni minden gonoszságnak?Ha egy ember támadt, aki áldást ontott

Embertársaira, száz volt aki rontott;

Ha sok század alatt egy nép addig hágaHogy már mennyországgá lett az országa,

*) Eleje elveszett.

60 MAROSVÁSÁRHELYIEgy nap a hódító véget vetett néki,

S ma csak bús pusztákra rogynak omladéki.

Keletrl fúj a szél... az éjszín haboknakCseppjei lomozó szárnyáról csorognak,

Arról j amelyrl a dákok földére

A szkiták bajuszos tábora betére.

Mondd meg nékem, komoly fuvallat! látod-é

Azt a Volga síkját, mely volt az Árpádé?Vannak-e ott, kik még magyarul szólanak?—

Sóhajtasz— elsuhansz — értem— elmúlta-

Elmúltak, bedltek abb' a sírhalomba, [nak!

Melyhez közelítünk mi is minden nyomba.Tán nem is! ki tudja! egyszer megeshetik

Hogy a Paris helyét gonddal keresgetik

Trója és Babilon jöv tudósai,

S fókákkal pezsegnek London tört tornyai.

Hátha még ez a vár, melyen andalgók most,

Vagy ledül, vagy riz messzeföldi lakost?

Vagy nagy birodalom fényétl sugároz,

Vagy benne két-három medvefi kopároz?

Csuda gondolatok, kétséges jövendk.Változó országok, emberek, esztendk!

Múzsák! kik e várnak alját megültétek.

Elbuggyant elmémet, kérlek, segítsétek.

Mondjátok meg nekem, mi f oka annak.

Hogy itt szabad népek, ott rabszolgák van-

Itt avidék puszta, ott terem s mosolyog, [nak?

Itt éles az elme, ott ködbe tébolyog,

Itt kastélyok állnak, s gályák a partokon,

Ott holt csendesség ül az omladékokon?Gyarló tudatlanság! zablátlan indulat!

Két démon, mely minden szépet jót feldúlat,

Mely a kegyetlennek botot ád kezébe,

S gyáva félelmet önt a gyengék szívébe,

GONDOLATOK 61

Mely a babonának felhozván fellegét,

Elzárja a napnak fényét és melegét,

S hideg homályában oly csudákat tészen.

Melyek az észcsirát elfojtják egészen.

Csak a tudatlan f, csak a zablátlan szív,

Ami téged, ember, magad kárára hív.

Ahol a szív feslett, a f meg agyatlan,

Ott az emberi sors megsirathatatlan. —Múzsák! most oly helyen elmélkedek, amelyA világ abroszán legkritikusabb hely.

Mely a csinos nyugot s a durva kelet közt

A hatalmas éjszak s tehetetlen dél közt

Középpontban lévén, tisztán kimutatja

Milyen még az ember s földünk ábrázatja.

Itt van a legvégs oltára Pallasnak,

Az emberiségnek, a csinosodásnak;

Ezentúl keletre nevet a szép Moldva,

De a termés-elme nincs mással megtoldva;

Tovább túl az Éjszin tengernek habjain.

Vad tatár lovagol gazos parlagjain;

Túl a zömök kalmük hordja sátorfáit.

Túl a mongol futja salétrom pusztáit;

Azontúl lakoznak a mandzsuk fiai,

A tarka tigrisek s a hajnal lovai.

Ezek mind okosok; emberek, de vadak.

Kiknek, seinkként, f céljok a hadak.

Kikben a hódítás nemtelen szerelme

Elfojtja amit hoz a jó föld s szép elme.

És ki az, ki végig nézvén e népeket,

E világnak felén elnyúló földeket.

Ne borzadna, vagyis ne sírna ezekre

A még boldogtalan félig-emberekre!

Fordulj tehát, elmém, boldogabb táj felé,

Hol már a népeket az ész felneveié,

62 MAROSVÁSÁRHELYISzemléld végig Erdélyt és Magyarországot,

Hol érzeni kezdik már a napvilágot,

Járd el Germania hajdani Bakonyát,

És csudáld most benne a Múzsáknak hónát,

Lépj a franciáknak kimívelt kertébe,

S a perui kincsek negédes csrébe.Hol a másik tenger kékell kárpitja

A leszálló napnak ágyát ki- s benyitja:

Nem kezd-é szívedbe nemes öröm szállni.

Látván hogy az ember emberré kezd válni?

Nézdamunkáséjszakmintnyüzsög és zsibong

S dolgos méh módjára, keskeny kasábanAz éjszak a köpü, a világ az a rét, [dong,

Melyben a kincseket kurkássza szerteszét,

St számos rajt bocsát a messzi határra

A Bengala s Boston virágzó partjára;

De túl a szelíd dél áldott határain

Nézd a barna népet forró homokjain,

Vagy hever s éhezik a paradicsomban.

Vagy koldul, lop, öl, vagy prédál alattom-

Rongyos birtokosik a gyémántoknak, [ban.

Mord s paraszt kertészi a füszerszámoknak.

Te vagy hát, ó Maros jámbor magyar vára,

Hol öszvefut a jó s a gonosz határa.

Te vagy a pont, melynél a vadság eltnik,

Te vagy, hol az ember érezni megsznik?Vigyázz! mert közel van a homálynak partja.

Elnyel, ha az észnek fénye meg nem tartja.

Akinek díszére építsél templomot.

És a vakság ellen hányj több-több ostromot.

Tele oly lelkekkel termékeny kebeled,

Kikben meg-megannyi Mentorid tiszteled,

Kiket a nemzetnek és a két hazának

A biztató egek gyámolúl adának.

GONDOLATOK 63

Rajta, nemes lelkek! álljunk ki a gátra,

Már Európában csak mi vagyunk hátra.

Hívnak magok után a többi nemzetek!

Magyarok! derék nép Imit késtek? jöjjetek!

Mit késtek? termékeny bennetek az elme,

Forr szívetekben a dicsség szerelme,

A durvaság ellen közös kötést fonjunk,

S Atlástól Pontusig örök sáncot vonjunk.

Vitéz lángotokat jobbra fordítsátok,

S a békesség édes hasznát munkáljátok.

Megyünk, nagy nemzetek! íme DaciánakTúlsó határán is már megindulának.

Törjük az akadályt, melytl nem mehetünk.

Mi az emberiség kertébe sietünk.

Vajha Moldvának is kies parlagjai.

Ameddig terjednek a Pontus habjai,

Magyar koronánknak árnyékába menne,S a csángó magyar is polgártársunk lenne.

A LÉLEKHALHATATLANSÁGA

E

Je ne veux pas argumenter avec vous, ni mérne tenter

de vous convaincre; il me suffit de vous exposer

ce que je pense dans la simplicité de mon coeur.

Rousseau.

I. RÉMÍT S VIDÍTÓ KÉTSÉGEK

Lenni? vagy nemlenni?— kérdésekkér-

[dése!

Melynek nehéz, kétes, szép a megfejtése.

Nagy kérdés, amelyet ha mélyen vizsgálok,

Még több mélységeknek mélyére találok.

Lát és habzik az ész, a szív fél és óhajt,

S bennem a kérdésben forgó lélek sóhajt,

Érzem nemes voltom, érzem gyengeségem,

S reményem beborul és derül kétségem;

S mikor a mozgó sárt az égig emelem,

Az isteni lángot egy porba nem lelem.

Csillagok közt hordnak étheri szárnyaim.

De a sír partjára húznak ón lábaim;

Az ég s a föld között függök utoljára,

Én angyal meg állat, vagy csak por meg pára.

Ha most vagyok, látom, mindég is kell len-

[nem:

S ha nem leszek, csapás volt az élet bennem.

De ha el kell múlnom, mi szükség volt élni?

Egy elveszendnek miért kell remélni?

Azért? hogy ezer baj, bú, betegség között,

Mint egy számkivetett és mint egy üldözött

Vágyakozzam dicsbb rendelésem felé.

Egy méltóbb országba, s még se menjek belé?

Legyek, hogy szenvedjek? ésbánjamlétemet?Reményljek, de ez is gyötörjön engemet?

így örök semmiség ! óhajtlak tégedet.

Vedd vissza méhedbe vexált gyermekedet.—E2

68 A LÉLEKBoldog! százszor boldog, aki nem született,

Aki nem ízlelte még meg az eleteti

De jaj ! aki egyszer van és kezdett lenni,

Örök halál annak semmiségbe menni.

Ha nem levek vala, e nagy jót nem tudnám,

S a nem esmért halál karjain aludnám:

De az élet bennem mihelyt szikrát vetett.

Fellobbant a hozzá vonszódó szeretet.

Létei! te mennyország ezer Ínségbe is.

Nem-létei! te pokol még nem érezve is

!

Itt állok virágzó éltem szigetjében,

Egy kszikla tornyán a hab közepében,

Itt nézem partotok kétes messziségét.

Az én lételemnek folyását vagy végét.

Alattam a chaosz bg torkolatja

Az elementumok fogát csattogtatja,

S varázsló bal kezét sárgán nyújtván felém,

„Elveszel!" így ordít, s rémülést önt belém.

De kárpitja alól a kék reménységnekA testvér csillagok mosolyogva égnek.

Bíztatván, hogymennybl szállt belém a lélek,

S ha elvész is e test, jobb részemmel élek.

Ó, édes érzési az örök léteinek.

Melyek vígasztalnak s ermbe nevelnek,

A halhatatlanság kezdeti már ezek.

Amiket most bennem gondolok s érezek!

És te, ki így érzed tulajdon lételed,

Ki önnön erdet vizsgálod, képzeled;

Te ki esmérni tudsz sok ezer dolgokat,

Azoknak formáját, számát, nagyságokat;

Ki ítélni is mersz, te kinek nem elég

Ez a megteremtett leveg, víz, föld, ég,

HALHATATLANSÁGA 69

Hanem magad körül építsz új világot,

Majmolván a munkás mindenhatóságot;

Te, ki által mozgok, növök és dolgozok.

Eszmélek, Ítélek, vágyok, gondolkozók,

Örvendek, búsulok, reménylek és félek.

Te csuda valóság, belém szállott lélek;

Te igazgatója e pormachinának,

Teremtett istene e kis planétának,

Szállj magadba, nézd meg ön természetedet:

Meríts ert abból s fejtsd meg lételedet.

IL OKOSKODÁSOK, ÉRZÉSEK

Tudom hogy létedet nem lehet tagadnom,

És hogy nem vagy te test, azt is meg kell ad-

Miért vitatja hát oly sok gondolatlan, [nom;

Hogy ami meg nem tud halni, halhatatlan?

Úgy van ! mert csak ott gyz a lerontó halál,

Ahol megosztható részecskékre talál.

Amelyeket külön szedvén vas ujjával.

Egyesíti önnön elementumával.

Ront ugyan, ily jeles machinákat ront el,

De mindent új képre s új életre bont el;

Ö a természetnek segédje s szolgája.

általa forog ennek karikája;

De legkisebb rész sem veszhet el kezérl,

Ö csak bont, de számol minden részecskérl.

Mert aki e mindent semmibl alkotta,

A megsemmisítést magának tartotta.

Nem halhatsz hát te meg, ó nemes valóság.

Ha csak maga egykor a mindenhatóság.

Ki akart, és véled közlötte lételét.

Lángodra nem fúja a semmiség szelét.

70 A LÉLEKDe egy bölcs istenrl azt állítni vétek,

(St hogy említem is, tán azzal is vétek)

Hogy egy a maga képére teremtett

Nemes valóságot csak azért teremtett,

Hogy a bú baj közül semmiségre híja,

S önnön lehelletét mintegy visszaszíja.

Emberek jó atyja! tudjuk valójába,

Hogy egész mivoltunk por s árnyék magába,

És amit adtál is azt sem érdemeljük;

Ügy van! hatalmadat rettegve tiszteljük.

De te, ó jóságnak kútfeje s tengere,

Kitl e lelkes sár ennyi áldást nyere,

Örvendhetsz-é egykor, örvendhetsz-é annak,

Hogyhaláltmennydörögj egy halhatatlannak?Hogy aki áldhatná felséges nevedet,

Elvesszen, átkozván a léteit s tégedet?

És aki lenni kezd, elre rettegjen?

A bölcs és sír közt mordon ténferegjen?

A megholtak közül ne említsen senki?

S az életre minden irtózva lépjen ki?

Ó nem! nincs becsesebb javunk az életnél.

És te oly kegyetlen soha nem lehetnél,

Hogy e legfbb jónktól megfosztanál minket,

S megcsalnád az erre vágyó lelkeinket.

Igazság istene, jók s rosszak bírája!

Kinél bevall mindent az esztendk szája,

Ki részrehajlástól soha meg nem rontott

Jobb kezeddel tartod a mérsékl fontot,

Hogy vonhatsz a sírnak szélén örök határt,

Ha addig oly ritkán fizetel méltó árt?

Ha azok, kik sújtó pálcádtól nem félnek,

Veretlen maradnak, st még vígan élnek;

És aki a virtus pusztáján bújdoklik,

HALHATATLANSÁGA 71

Sír, szenved, s abnnek körme közt fúldoklik?

Uram! te, ki magad vizsgálod szívemet,

Tudod rólad való tiszta érzésemet:

De mihelyt az erkölcs világába megyek,

Nemtudom, mithigyjek, érezzékvagy tegyek;

Ha az embereknek dolgait vizsgálom,

Azt a jó, bölcs, igaz istent nem találom.

Kit a természetnek világában leltem,

S ki eltt oly megtölt szívvel térdepeltem,

Mert lám a virtusnak semmi becse nincsen:

Ne is légyen! senki még rá se tekintsen,

Ö az oly szíveknek mindég elég bére.

Akik érdemesek annak érzésére.

De mikor azt látom, hogy t csúffá teszik.

Szidják, háborgatják, üldözbe veszik,

Verik, tömlöcözik, halálra hurcolják;

Már ezek a szívet nagyon marcangolják,

S kivált, mikor látom, hogy a gonoszoknak

Tündökl napjaik kényekre forognak.

Szabadon ferednek az ártatlan vérbe,

S a szüzek erkölcsét nyerik érte bérbe,

A szegényt a törvény útján megkéselik,

S a rongyos árvának kenyerét benyelik.

Magok az álnokság hálóját hintik el

S a törvény kötelét csúfolva tépik el:

Még is a boldogság mosolyog le rajok,

Szívek víg és nyugodt, virít az orcájok.

Hát ezekért folynak Paktolus habjai?

Ezekért vésdnek Quito havasai?

Ezekért jön-e fel a nap minden reggel.

Hogy jót tenyésztessen fénnyel és meleggel?

Fúljanak a zajgó habba minden gályák.

Melyek az öt világ kincsét vondogálják.

72 A LÉLEKSzáradjon el fü, fa, erd, mez és kert,

Minthogynagyobb részént csak rosszakért he-

Az áldott nap váljon tznek katlanjává, [vert.

Ezt a szép világot tegye bús pusztává,

Süsse ki a kényén él gonoszokat,

S egy nagy földindulás falja bé hamvokat!Legalább e közös vég veszedelembeAz a vigasztalás fog szállni szivembe.

Hogy a tomboló bn jaját is megérem,S az igazság karját egy részrl dicsérem.

De hát a szenved jámbornak jutalma

Hová lett? hol van a virtus diadalma?Azt e düledékek ormán, e félelem

Rettent mezején nem látom, nem lelem.

Itt együtt hever a lator palotája,

A jámbor kunyhója és akasztófája;

Egy szél fúja hamvát itt egy jó atyának.

Egy szehd gyermeknek s ezek gyilkosának;

A végs káromlás, a végs könyörgésHangjait egyszerre fogta el a hörgés;

E kerek föld pusztán forog az üregbenHordozván a néma halált gyász leplekben,

Bús gyomrába zárta az emberi nemet,

S egy sorsra juttatta a vétket s érdemet;

Nagy sir! de amelyre csak ennyit írhatok:

„Itt laktak tollatlan két lábú állatok."

Úgy van ! csak állatok ! st még a barmoknál

S a porba fél napig mászó kukacoknál

Még annyival ezek szerencsétlenebbek.

Amennyivel nálok voltak nemesebbek.

ket a beléjek oltott ész megcsalta.

Az erkölcs ösztövér reménnyel hizlalta,

És k, kik kérkedtek a szabad lélekkel,

HALHATATLANSÁGA 73

Most együtt hevernek a hitvány férgekkel.

Ti boldog tigrisek, ti boldog madarak,

Boldog halak, kígyók, férgek és bogarak.

Te szerencsés holló egynehány száz télig,

Te szerencsés kérész reggeltl estvélig,

Ti a természetnek szülöttei vagytok,

S egy ily édes anyát soha el nem hagytok:

De mi az erkölcsnek, e száraz dajkának,

S az észnek, e tlünk vállalt mostohának,

Hideg intésein makacsulva járunk,

A nyert jót megvetjük s képzelteket várunk.

Néktek szrt és tollat ád édes anyátok,

Mindennap terített asztallal vár rátok.

Igaz szomjatokat kristály vízzel oltja.

Hajlékotok a föld, vagy az erdk boltja;

De mi mezítelen jövünk e világra,

S azonnal szükségünk van a társaságra,

Étünk, itunk, ruhánk izzadságba kerül,

S még fiatal fejünk gondba s szbe merül.

És, hogy bátorságba tehessük magunkat,

lm fel kell áldoznunk a szabadságunkat.

A ti érzésitek fájinok, tartósok.

Elmétek egyforma, lábotok futósok,

S egyiket is a szív lázadt indulatja

Szokott fekvésébl ki nem forgathatja,

Sem az elméskedés szomorú hagymázaA táplálás útját meg nem tofánázza.

Látástok, hallástok élesek tinéktek.

Hogy meg ne ronthasson ravasz ellenségtek,

S hogy az enni valót feltalálhassátok,

S e múló életet jobban kóstoljátok;

De a mi szemeink könnyet is hullatnak,

Füleink rezzennek, ajakink jajgatnak.

Mikor édes hazánk a szélveszek között,

74 A LÉLEKMint egy roncsolt gálya a szirthoz ütközött,

Mikor vallásunkra készül új fergeteg,

Mikor embertársunk rab, koldus vagy beteg,

Mikor szüléinket vagy magzatjainkat,

Szerelmes párunkat vagy jó barátinkat,

A halál karjain meghlve csókoljuk,

S kínunkat a fáknak s néktek panaszoljuk.

Hát még a becsület, melyet akkor adott

Nékünk a természet, mikor megtagadott.

Mikor eredeti forrásit bedugta,

S vad lábunk a virtus csóváit felrúgta;

Hát még a becsület hányszor búsít minket,

Hányszor lázasztja fel délceg érzésinket?

Ti, ti, mindezeket még nem érzettétek;

Kevés, de jó s nyugodt érzés a tiétek.

Még ezmind elmúlnék; denagyobb kínunkraRá van az eszmélés vetve a nyakunkra,

Hogy régi fájdalmunk felmaradjon ebben,

S amin átalestünk, rágjon mérgesebben;

St, hogy a jövend bajtól is rettegjünk,

S még a jók között is féljünk, keseregjünk.

Istenem! ha szét kell csakugyan oszolnom.

Ah, mit is kell a te munkádban vádolnom!

Még areménységis, e legfbb orvosom,

Csalárd ajándékod, hóhérom, gyilkosom.

Miért szükség nékem az haláltól félni.

Ha csakugyan egykor meg kell sznnöm élni?

Mért oly édes nékem az halhatatlanság.

Ha ez a reményem mer hasztalanság?

Bizony drágán vesszük ama színes jókat,

Melyek elcsábítják a vak halandókat.

HALHATATLANSÁGA 75

Ha ez a vágyásunk csak magunk szerelme,

S hiábavalóság és lélek gyötrelme!

Ugyan, ha már ételkivánás van bennünk,

És még sem lehetne itt e földön ennünk:

Ha a leghevesebb szomjúság unszolna,

S ez egész planétán egy csepp víz sem volna

:

Nem azt mondhatnám-é, hogy aki teremtett,

Kegyetlenségének tárgyává engem tett?

Meg ne ütközzetek ha ily nagy ügy fell

Egy alacsony példát merek hozni ell:

Egy együgy állat, egy gólya mit szólna,

Ha néki jó szárnya s egy ország nem volna,

Amelyben bujdossék; pedig a teremtBelé adta volna, hogy oda vágyjon ?

Úgy van! e bölcs isten, ez élk jó atyja

Még a barmoknak is szívét megnyugtatja,

És betöltvén minden állat kívánságát,

Örvendve szemléli kedve tölt világát.

Ugyan hát, ó, ugyan csak az ember volna.

Mely többet kívánna, semmit sem kóstolna?

Kinek az erkölcsi világ csak kárt tenne,

A természet pedig mostohája lenne?

Kiazemb erek köztnyomnavagy nyomódna,S még mint állat is csak tengene, kínlódna?

Én ugyan, ha nincs más élet énérettem.

Meg nem köszönhetem, hogy emberré lettem

;

És ím egy ily fényes gylés hallatára.

Az emberi hitvány kevélység truccára.

Leteszem az eddig viselt méltóságot,

S az állatok között kérek boldogságot.

Te, ki Ermenonvill rideg szigetében

Nyugszol a nyárfáknak leng hívesében,

76 A LÉLEKÉbredj fel, és bámulj egy lelkes állatot,

Ki mér tenni nálad nagyobb áldozatot;

Te a társaságban az aprós hibákat

Nem trvén, ohajtál oly messzi pusztákat,

Hol még nyers fiai a nyers természetnek

Kevélyek, gonoszok, hiúk nem lehetnek.

Én pedig ket is kerülni kívánom,

S hogy hasonló lelkem vagyon, azt is bánom.Akarom, hogy elmém seíétségbe ejtsem,

A vétket, a virtust, mind — mind elfelejtsem.

Ez odvas makkfának kongó oldalában

Eszem, iszom, egyéb állatok sorában.

Az égre nem nézek, földön jót nem teszek,

Itt élek, itt halok, itt rothadok, veszek.

De melysr homály gombolyog felettem ?

Mely váratlan szélvész ordít, zúg mellettem?

A zápor lerohan, s az ég sarkalatja

Lelkemet s a bérces erdt rázkódtatja;

Míg szólok, ím cserfám menedék tövére

A sustorékoló gyantaláng léére.

Futminden fenevad,— énmagam maradok,

—

Futnak k,— én fázom, s — a tüzért szaladok.

Hah! hogy lehet még is oly er lelkembe.

Hogy e tzrl is az ember jut eszembe?A vadak e körül meg nem mernek állni,

A pongó szereti, de nem tud csinálni.

Érzem, hogy lelkemnek tehetségi nagyok,

Hogy én a f lélek helytartója vagyok.

Hogy már e földön is több vagyok baromnál,

S tán messzi reményem több csupa álomnál.

Érzem, hogy ha itten betöltöm helyemet.

Édes ráeszmélés fogja fel lelkemet,

S így lebegvén az én uram trónusáig.

HALHATATLANSÁGA 77

Kilátok az örök létei központjáig,

Hol eredetemnek kezdetét fellelem,

S a végtelen idk kerekét képzelem.

Isten! akit fednek általlátszó leplek,

Még egyszer zsámolyod eltt letérdeplek,

Add vissza a tlem lehányt istenképet.

Melyet a makacsság orcámról letépett.

Nem! hanem a kevély alázatosságnak,

A rendetlen széltl forgó okosságnak

Csalóka míve ez. — Bocsáss meg, istenem!

Ha vakon nem lehet hinnem, reménylenem;Hogy, az igazságot keresvén, tántorgok;

A tetled adott lámpásodnál forgok.

Mely, mikor megbotlom, jóra akkor vezet,

S azon pontban érzem a mennyei kezet.

Imé míg magamat embernek számláltam.

Az emberiségnek becsét nem vizsgáltam:

És most, hogy elhagytam az emberi nemet,

Négy milliárd ember tölte be szívemet.

Uram! mind egyforma teremtésid ezek.

Kikkel én egyaránt gondolok, érezek;

Csakhogy némely része már kifejtve vagyon,

A többi még buta, kicsinyég vagy nagyon,Ki dolgos, ki lomha, ki tüzes, ki hideg;

Ki durva vagy szelíd, ki társas vagy rideg.

Még is mindeniknek szívén van egy pecsét,

Mely jegyzi és rzi az emberség becsét.

A London utcája, a Húron posványaA jövend boldog életet kívánja;

A csendes kínai s a kóborló tatár

Érzi hogy a halál nem legvégsbb határ;

St az a kannibál, ki dühödt bélibe

78 A LÉLEKÖnnön embertársát vendégeskedi be,

S az ötig olvasni nem tudó déli nép,

Hiszi, hogy lelkestl a halálba nem lép.

Ha ezek mind hisznek, én kételkedjek-é?

St ha hibáznak is, én bölcsebb legyek-é?

Én is ember vagyok: és embertársamnakKöz hibáját miért szégyenljem magamnak?Ha úgy nem Ítélek és érzek, mint ezek,

Talám akkor botlom, vakulok, vétkezek.

Négy milliárd ember: felséges társaság!

Hamarább vét négy öt, mint ily nagy sokaság.

St ha ez mind görbén találna is nézni.

Nem tartoznám szemem szemekhez intézni?

S kivált mikor szívem így verne bellem:„Ah ez édes hibát ne zavard el tlem!"Sem több sem kevesebb, csak ember lehetek.

Sem barom, sem angyal lenni nem szeretek.

De itt ezt kérdheti egy világ polgára:

Hogy jutott minden nép ennek tudására?

Barátom! hányd fel bár a könyvek asztagát.

Meglátod, hogy egy nép sem formálta magát,

Egy ember, egy nem köz lélek, egy isteni

Szokatlan ervel felruházott zseni

Látta, amit mások nem láttak s a vadonNépnek eladta, szelíden, szabadon.

A gyenge fél hitte az ersnek szavát,

S nem tudva érzette önnön maga javát:

Látta, hogy a szíve nem kiált ellene,

S hogy ez az nemes sorsához illene,

Vagyis, amely bimbót nyerses természete

Még beburkolt kérgek alatt rejtegete,

Mihelyt egy boldog fény s meleg kifejtette.

Mindjárt magáénak vallotta — s szerette.

HALHATATLANSÁGA 79

Én ugyan állítni nagyon merészelem,

Hogy régibb út a hit, mint sem az értelem,

S hogy minden nép elbb lett theologussá.

Mint kételkedvé vagy filozófussá.

in. NÉPEKReveláció, filozófia nélkül.

Es én, hogy példát is hozzak a népekrl.

Miként képzeldtek azok a lélekrl

;

Vagy kettt említek, kit a szent hagyományUtján nem vezet még az ész és tudomány.Kik a bevett vallás álmában nyúgosznak,

Állatként éreznek s kicsit gondolkoznak.

A szkíták, tatárok, s akik az éjszaknak

Fagyos vagy mérséklett öve alatt laknak.

Azt tartják s reménylik, hogy ezen testekkel,

E kívánságokkal és e szükségekkel,

Amelyekkel bírnak földi életekbe.

Egy éhez hasonló helyre költöznek be.

Hogy ott nyilazással töltik napjaikat,

S büszkén ugrattatják délceg lovaikat:

Azért, ha meghalnak, sírjokba rakatják

Mind azt, aminek ott hasznát gondolhatják.

Ki nem marad onnan a kard a kopjával.

Vagy a nyusztos kalpag ráró bokrétával,

A buzgány, a puzdra, a varrott sátorok,

A csigás szerszámok, s több becses bútorok.

S az így felkészített sírjánál az úrnak

Kutyát, lovat, szolgát s ágyast agyon szúrnak.

Például halljátok egy lappon érzését.

Ki látván halála elközelgetését.

80 A LÉLEKMegnyúgodt vadsággal, hideg reményében,Ezt mondja megásott sírjának szélében:

„Légyen vége életemnek, nem bánom, légyen

[vége

!

Hajtó szell csónakomnak fájdalmimkemény-[sége.

Ni, hogy mosolyognak felém, közepén is a kín-

ínak.

Ezer szép istenasszonyok udvarából Odinnak,

Kiket a hatalmas Odin, az isteneknek ura.

Állított ki kastélyából élmbe a kapura.

Már a kék szem Valkirák a legjobb sert készí-

Már Odin palotájában az asztalt is terítik, [tik,

Hol vaddisznó sodort eszem a boldog istenek-

[kel,

S a kopjákról beszélgetek a harcon elestekkel,

És ott Karinton apámmal a fels helyen ülök,

S odvaskaponyákba töltött zab sertlrészegü-

[lök.

Wallhallának kies földe, hová most kell

[bujdosni.

Hol a mohos szírt pompáját tiszta tó szokta

[mosni,

Hol a szép nyírfa bokrokat aranyos zúz teríti,

S ha es és', a nyíl húrját meg nem pötyög-[síti;

Fogadj, fogadj bé engemet! nem hazudtam,

[nem féltem,

Nem loptam el más tarándját, harc és fegyver

[közt éltem.

Odin elöttfélelemnek szavávalnem állokmeg

!

Lefolytak éltem napjai : mosolyogva halok

[meg."

HALHATATLANSÁGA 81

Lám mely boldogító a vallás érzése!

S bár ily együgy is, lelket ád ihlése.

Hányszor vigasztalja ez a néger szívét.

Mikor már nem bírja elcsigázó mívét,

Mikor a potosi bányák éjjelében,

Az élet és pokol kölcsönös szélében,

Hol csak jajszók s bilincscsörgések hallatnak.

A rabság s a kínok már lelkéig hatnak,

S a pogány keresztyént átkozván magába,

Elszánva ugrana az ércek kohába.

De csak visszahátrál, letörli könyveit,

S a tágas tengerre fordítja szemeit,

Mely hazája között, ahová vágyódik,

S nyomorgatásának földje közt hánykódik.

Gondolja: majd elj az a perc végtére.

Melyben elér is a kínok végére,

És az esti szellk lágymeleg szárnyain

Általrepül lelke a tenger partjain,

S majd otthon egy tarka publikánná válván,

seivel egyik fáról másra szállván

Zengi új örömét és elmúlt kínjait,

S átkozza a kávés kertek vad urait.

Ez, amit így képzel a feketék neme.

Az éjszaki s déli hitnek egy láncszeme.

Mert ahol a tisztelt elefántok laknak,

S ennivaló fészket a madarak raknak,

A fázó ímaus bérceitl fogva,

Ameddig a déli tenger ér zajogva

Földünk legszelídebb s legrégibb nemzeti,

Kína és India, s a jó szag szigeti.

Azt hiszik, hogy csupán e testé a halál,

A lélek megmarad, csakhogy más testbe száll.

^Bizonyos számok van, mondják, a lelkeknek,

F

82 A LÉLEKS egy kies planéta lakások ezeknek,

S ha e boldogságban vétkezni találnak,

Számkivetés gyanánt e földre leszállnak.

Itt a durva testet magukra öltözvén,

Egy állatból másba sokáig költözvén, .

Végig tapasztalják e bú-baj világát,

S elfelejtik els létek méltóságát.

Ha egy testek meghal poklokra hányatnak,

És a furiáknak kezekbe adatnak,

Hol ha a kiszabott büntetést kiállják.

Az istenek másik állatban próbálják,

Most egy jó ifjúban, majd egy szép leányban,

Kígyóban, kutyában, féregben, fácánban.

Közbe megtörténik, hogy büntetésében

Árnyék módra bolyong az ég üregében;

Sokszor a tengerek mélyére lökdik.

Onnét a kietlen szárazra vetdik,Felcsapódik a nap tz kemencéjébe,

S vissza a leveg zúgó örvényébe;Maga s minden dolgok írtózva utálják,

S az elementumok visszahajigálják.

Ezer esztendkig tart így e vándorlás.

Míg a sok kín, próba, bánat és gyakorlás

A mennybl szállt lelket úgy ki nem tisztítja,

Hogy virtusát semmi már nem mocskosítja:

Ekkor a teremt magához felvészi,

S önnön istensége részesévé teszi. —

Bangó képzeldés! — de nem bolondság a

Háromszáz milliom ember boldogsága.

Ez a hit csinálja ket csendesekké.

Jókká, dolgosokká, mértékletesekké;

Ez okozza, hogy k a vért nem kívánják,

S még az állatot is kímélik és szánják;

HALHATATLANSÁGA 83

E miatt nem fognak kardot gyilkolásra,

Puskát védelemre, ágyút hódításra.

Külömben ily gazdag országnak lakosi.

Gyémánt hegyek s arany bércek birtokosi.

Kiknél a fszerszám erdszámra fekszik,

Kiknek gyomjaival Schönbrunn is dicsekszik.

Kiknek lakóhelye az édenbe ese,

Kikre minden szorul és k senkire se,

Régen azt tehetnék földünk több részével,

Amit most London tesz Gangesz mellékével.

Boldog! ki a tündér románok helyébe

Utazók Írásit forgat a kezébe,

Melyekben szintannyi a sok viszontagság.

Az emberi virtus, ész és balgatagság,

Szinte annyi szelíd s vad szcénák festetnek,

Mennyit a firkálok nem is képzelhetnek;

S ami több, mind igaz, ami itt íródik.

Ami a képzésbe vagy szívbe nyomódik;

S mikor végig vittük a könyvet s a napot.

Mind tudomány, amit az elménk megkapott.

S aki ásítozva ül toilettjéhez,

S unalommal nyúl egy utazó könyvéhez.

Kis olvasás után emberré kezd lenni,

Földekrl, népekrl esméretet venni.

Rátalál helyére e nagy planétában,

S mi az emberi nemzetek láncában?

Azt érzi, hogy ott jár és ébren álmodik.

Egyre tanúi s múlat, henyél s okosodik.

F2

84 A LÉLEK

IV. BÖLCSELKEDÖKFilozófia, reveláció nélkül.

Most már a szentté lett régi hagyományokPartja melll beljebb visznek a kormányokOlyan emberekhez, kik a természetnek

S csupa okosságnak útján lépegetnek.

Itt népes országot nem szükséges várnunk,

Csak apró különös csoport közt kell járnunk;

És hogy mindnyájáról ítéletet tegyünk,

Csak három haldoklót látogatni megyünk.

Az els Atheus, ki hogy nem láthatta

Az istent s a lelket, vakmern tagadta;

Erkölcsi jó s rossz közt külömbséget nem tett;

Mindent csak magáért s magából teremtett:

Életét s dolgait aszerint követte,

Amint az állati ösztön ingerlette;

S csak ott rizkedett világos vétségtl,

Ahol retteghetett földi fenyítéktl.

Most már belé lépvén a halál révébe,

Ilyen formán érez elfásult szivébe:

„Megvan! vártam is egykor azt.

Hogy megbomlik ez a durva matéria,

Es a dolgos er kifogy,

S más formákba öltik machina-testemet

A dúló elementumok,

És én nem leszek én. — Érzem: ez a halál!

Melyen túl mi van? ami volt

Hitvány létem eltt. Bennem az éltet

Tz felgyúla, s elalva már;

S most is gyertya vagyok, gyertya, de melyHát kívánjam-e létemet? [nem ég.

HALHATATLANSÁGA 85

Kívánom: de tudom hogy lehetetlen az.

Bárcsak téged, ers vad ész,

Megcsalhatna nemesb sorsra esenkedSzívem; bárcsak ez a remény

Felnyitná lecsukott életem ajtaját!

Adjátok nekem, állatok.

Csendes, tompa, hideg véreteket. Miért,

Mért gondolkozom én? s miért

Képzdök, habozok, rettegek, érezek?

Ó, amelyet igen hiszek,

A nemlétei örök tengere mint ijeszt;

S amit nem hiszek, a becses

Élet s boldogodás, mely igen édesít!

Lévk létele s kútfeje.

Isten, hogyha te élsz, oltsd ki szorongató

Eszmélésemet, ó — vagy ó

Szánj meg, hogy nevetem léted, erd, neved.

"

E bús haldoklótól menjünk ébredtebbhez,

E retteg szívtl jobbhoz, csendesebbhez.

A hajnal szárnyai engemet felvésznek,

S a Kína termékeny partjain letésznek.

És itt, hol nagyot szült a Lu tartománya.

Hol virágzik egy szép folyóvíz párkánya.

Háromezernél több tanítványok között

Egy nagy bölcs már szinte a sírba költözött.

Egy, földünk barátja, és az ég kedvese,

Napnyugot csudája, kelet Socratese,

Confucius, — kinek nemes munkáibaEltnik egy vagy két aprólékos hiba;

Kicsakannyitmondott,mennyitérzettstudott,

Ki világosított, de még sem hazudott;

Aki egy legnagyobb s legrégibb nemzetet

Törvényre, erkölcsre s jó rendre vezetett.

86 A L É L E K

Ezt látjuk itt. Már ö az Istent dicsérte,

De a halhatatlan lelket nem esmérte,

Egy foggal feljebb volt amaz epés bölcstl;

Halljunk hát egy-két szót a csupa erkölcstl:

„Ó halál! te szelid álomnak testvére,

Mikor vetsz örök zárt szemem fedelére?

Mikor száll testemre az a vég nyugalom,

Amellyel örökre biztat a sírhalom.

Hogy a semmiségbe létem visszaszálljon;

S bellem csak egy por és csak egy név vál-

Elalszom mint fáradt, s úgy fogok aludni, [jon ?

Hogy arról semmit sem fogok magam tudni.

Mert amit beszélnek a megholtak fell.

Hogy holmit csinálnak még sírjokon bell.

Azok az élknek setét álmodási;

Mert csendesek minden halottak alvási.

Mélyen alusznak k; s mi, akik eszmélünk,

Örólok álmokat látunk és beszélünk.

Alusznak? De ugyan lehet-é az álom?

Én az álmot élet nélkül nem találom.

Hiszem ha porrá lesz testünknek porfala.

Csak semmivé válik, ami semmi vala;

Az ember egy bzös dögbálvánnyá lészen,

Bomlani kezdenek a részek egészen;

A könnyebb s folyó rész magát feljebb vonja,

S a göröngy közt marad csak a skeletonja;

Ez is nem sokára, bár érck volna is.

Egy rakás agyaggá változik maga is

:

Az olajos részek az áerbe mennek.

S a sír körül lidérc formába jelennek:

A sós és a kövér részecskék meggylvénFöldszínen maradnak, s öszveegyeslvénA plánta gyökerek által felszívódnak,

HALHATATLANSÁGA 87

S bellük a füvek s barmok táplálódnak.

így lesz az élbl minerál s televény,

A földi részekbl plánta és növevény,

Melyet ha az él állatok megesznek.

Belle magoknak testet s növést vesznek,

ígyalszunk mi ! — Hanem, vigyáz a természet,

S nincsen forgásiban hízak és enyészet.

Pontos forgásának örök karikája

Egynek elmultával másikát táplálja.

Mi voltam magam is, míg még nem születtem,

Míg fbl s állatból e testet nem vettem?

Aludtam mélyen a semmiség ölében

A magam nem tudás csendes éjjelében;

Míg a természetbl, mint egy annak megholt

Részecskéje, akkor ki nem fesiettem volt;

így fogok bomlani újonnan beléje.

Mint annak egy megholt piciny részecskéje.

Köszönöm, hogy nemes állatnak születtem,

S nem bánom, hogy ismét minerállá lettem.

De te, mennynek ura, miért teremtettél,

Egyéb állatoknál okosbbá mért tettél.

Miért adtál nékem több s jobb tehetséget.

Hogy sok eszköz által érj el azon véget.

Hogy az ételt, italt, levegt megszrjem,S szabad lévén, a sok bút bajt nyögve trjem?Hogy egy romló testet neveljek s hizlaljak:

S egy kis jóért ezer gonoszt tapasztaljak?

Nem! te bölcs teremt, mindent jól alkottál!

Te egy vagy és minden; s a te véged ott áll.

Hol a mi karikánk forgása kezddik,S ahol te kezddi, létünk ott végzdik.Ahol szent ujjaid hegyét végig vonod,A jó rendnek láncát ott akarod s fonod.

Mindennek célt, rendet és eszközt csinálsz ki,

88 A LÉLEKS egy részért az egész útjából nem állsz ki,

Megvan a föld s a k, hogy talpat csináljon,

Megvan a fü és fa, hogy éljen s tápláljon;

Teremtél állatot, hogy egy önkényt való

Sokaság mozogjon, légyen él s haló;

Teremtél embert is, hogy jót s gonoszt tegyen,

Hogy bolond és okos itt a földön légyen.

Minden egy tulajdon pontot nyer magábaEz okos és bolond, jó s rossz világába.

Tled vagyon célja, eszköze mindennek,

S az a boldog, aki megfelelhet ennek:

Míg az eszköz megvan, addig kergessünk célt,

S aki a célig ért, az nem hiába élt.

Én tudom, és önnön érzésem hitet el.

Hogy vissza nem éltem e rövid élettel.

Hogy rendelt helyemet bétöltni kívántam,

S ha olykor hizakot ejtettem is, bántam.

Ésmost.hogymunkámatfolytatnimegszünöm,Csak hibám szomorít és nem feltett bnöm.S midn visszaadom lételem az égnek,

Csak e vigasztaló indulatim égnek.

Hogy helyemet méltóbb teremtésnek szánja,

S hogy azt én is bírtam, soha meg ne bánja !

"

A harmadik halott ezt még többre vitte

:

Mert a halhatatlan lelket is már hitte,

S önnön méltóságát az isten létével

Egybe tudván kötni, bírt nemesb elmével.

Sokrates ez, kinél a pogányok között

Más világra szebben senki sem költözött.

Akiben szemlélni legtisztábban lehet,

Hogy egy természetnek fia mire mehet.

Akit Apolló is legbölcsebbnek vallott.

Kit a bölcs Athenas nagy örömmel hallott.

HALHATATLANSÁGA 89

Hanem siettetvén bal gyanúságait,

Egy napon ölte meg ötét s gyilkosait.

Menjünk tömlöcébe, hol a f bölcsekkel

Készül a halálra megnyúgodt lélekkel.

Imé a halálos mérget mostan adja

néki könyvezve, a tömlöc hadnagyja,

A bölcs hideg vérrel vészi azt kezébe,

S így szól barátinak a halál révébe:

„Lelkek lelke, te nagy, bölcs, igaz és örök

Jó Isten, ki az én szívemet esméred.

Kérésemre figyelmezz.

És juttass hamar engemet

E földön lefutott vándori napjaim

Boldog célja felé. Lelkem erlködik.

És áldott kebeledbe

Készül szállani, jó atyám!

Itt a vég; megivám kelyhedet ó halál,

S néhány percek után testemet itt hagyom.Hogy hogy, drága barátim!

Mért vagytok szomorú s levert

Ábrázattal? az én végemet is hideg

Megnyugvás szemivel kellene néznetek.

Mégis szántok; ez a búMegbánt, férfiak! engemet.

Ah, híjátok el balzsamomul az észt

S a virtust. De te sírsz Chremesem, és te is

Platóm, könyvezel? — Ó ég!

Ó jó isten, ugyan hová

90 A LÉLEKLett és lészen ama szent filozófia,

Mely a földi halált semmibe véteti?

Bátran, drága barátimi

Majd egykor ti is engemet

Megláttok. Mit is ér sirni, sóhajtani,

S e történeten nyögve kesergeni?

Hát egy bntelen embert

Rettegtethet-e az halál?"

V. KERESZTYÉNSÉG

Filozófia is, reveláció is.

Ily érzések között múlt ki az üldözött

Sokrates keserg tanítványi között,

Kinek nagy lelke volt és tiszta erkölcse,

Ez a régi világ feddhetetlen bölcse;

De akit setétnek s kicsinynek találunk,

Mihelyt egy haldokló keresztyént vizsgálunk.

Kit a kitisztázott értelem okosít,

S maga az igazság napja világosít.

Méltó s épületes, ha, akik még élünk.

Hogy ilyen haldoklót gondosan szemlélünk!

Elégnek ágyához tudnálak vezetni,

Akirl jó példát s tudományt vehetni;

De tegyük most hátrább tíz nappal magunkat,

S halljuk végóráján önnön halottunkat.

Kinél a jó lélek magyarázásáraAlig akadhatok nemesebb példára,

így szól hát e gyenge portestbe öltözött

Szép lélek magához vég hörgési között:

HALHATATLANSÁGA 91

„Mennybéli lángnak kellemes isteni

Szikrája! hagyd el, hagyd el ezen halál

Alá vetett testet: te játszó

Eszköze a repes örömnek,

Búnak, reménynek! Már napod itt vagyon,

Hogy célra jutván végy diadalmat a

Természeten, s a boldog élet

Szent palotái felé emelkedj.

Halld, azt kiáltják fent amaz angyalok

:

Jer drága húgunk, égi rokon, jövel!

Már én nem esmérek magamra,Megzavarodtanak érezésim, •

Béhullt szememnek már elaludt tüze.

Híg éltetim széjjel oszoltanak!

Lélekzetem kezd sznni. — Ó hát.

Lelkem! ugyan csak ez-é kimúlni?

A föld ellem távozik és szememNem látja többé. A magos ég kinyílt

És benne száz kar Szerafimnak

Zengedezése fülembe csendül.

Kik általadván szárnyaikat nekem.

Gyors repdeséssel mennybe emelkedem.Fúlánkod, ó halál! mutasd már.

És diadalmadat, ó koporsó!"

DOROTTYAVAGYIS

A DÁMÁK DIADALMA A FARSANGON

FURCSA VITÉZI VERSEZETIV. KÖNYVBEN

Vos etenim, Juvenes, animos geritis muliebres

Illa Virago Viri.

Ennius.

ELÖLJÁRÓ BESZÉDJEAZ ÉLBESZÉDNEK

Közönséges dolog az authoroknál elljáró

beszédet írni, de még közönségesebb az ol-

vasóknál, azt soha el nem olvasni.

Mind akettnek szintúgy okának kell lenni,

mint annak, hogy a poéták ajánlólevelet írnak,

aMecénások pedig nem is válaszolnak rá. Lás-

suk tehát mind a kettnek az okát.

A KÖNYVÍRÓ élbeszédet csinál, több-

nyire ezen két okból : 1 . vagy sokat akar magá-

ról az olvasóval elhitetni,hogy ezt a munkáját

ennyi s ennyi esztendk alatt, éjjeli, nappali

munkájával, szorgos hivatala mellett is, ennyi

s ennyi hiteles írókból, szakadatlan elmélke-

déssel, stb. dolgozta ki; ez Németországon

charlatánságból, másutt igen csak kevélység-

bl esik meg; 2. vagy alázza munkáját, cse-

kélységét emlegeti, bocsánatot kunyorál, s

még is a végén haláruló kofa módra huzal-

kodik a rongyos lelk Z o i 1 u s s a 1 ; ez még na-

gyobb kevélység az elsnél, de talám gya-

korlottabb is. — Ami engem illet, Nihil mi hi

arrogo, quamquam nec derogo quid-

quam; nem is hánytatom magamat, mert az

hiúság! De nem is alázom ám, mert az megalacsonyság!

96

Az OLVASÓ elfordítja az élbeszédet,

mert : 1 . vagy meguntamár az említett kéthibá-

val rakvalév praefatiókat ; 2. vagy szükségte-

lennek tartja az udvaron való bemenetelt, mi-

kor az ember a kert alatt is elkerülhet s az

ablakon is beszólhat. — Még aki ráveti is fe-

jét az elbeszéd elolvasására, belé unatkozik

;

minthogy az többnyiremind tanítói, atyaivagy

audenciás tónuson vagyon írva, s többnyire

mind egy a foglalatja.

Ezen az okon én minden élbeszédembenkettt csináltam : 1 . valamely interesszáló ma-

teriáról való értekezést iktattam belé; 2. ne-

vetséges, csíps és eleven beszédbe öltöz-

tettem ; hogy amaz az értelmet, ez pedig az

elmét mulattassa, s az olvasó ne állhassameg,

hogy élbeszédemen végig ne menjen; ami-

dn osztán mind énrám, mind rá az a jó há-

romlik, hogy munkámat abból a szempontból

fogja nézni, amibl én óhajtom.

Ezakültornác, melyben annyit végez-

tünk, hogy hosszas és néhol szatiriai él-

beszédjeimen, többé, jámbor magyarom ! megnem ütközöl. Most menj bé az elházba;ott bvebb diskurzusra várattatol. — Múlasd

ki ott magadat; rakd le ott a kritikus pálcá-

dat, filozófus köpenyegedet, theologus süve-

gedet, és akkor szívesen lát, magában a s z á-

lában, DOROTTYA és az egész farsangi

kompánia. Magamat ajánlom!

ELBESZÉD

Minden mondanivalók között legelsnek tar-

tom, hogy ennek a versezetnek, mely a maganemében magyar nyelvünkön els próba, ere-

detét, okát és alkalmatosságát eladjam.

Somogy vármegyében lakám 1 799-ben, és

szerencsém vala sokvidám házaknál esmeret-

ségben lenni. Elhozódtunk együtt-másutt az

idjárásról, a télrl, a fejér vagy fekete kará-

csonról, s több effélékrl, amik a mindennapi

beszélgetésnek vagy kezdete, vagy pótolói

szoktak lenni. Ilyen intermezzo ritkán esett

meg, kivált ha vegyes volt a társaság, hogy

el ne jött volna a f á r s á n g. Látám, hogy er-

rl kivált a szépnembéliek nem épen részvétel

nélkül tudnak szólani, látám, hogy nagy ré-

szént sajnálkoztak, hogy oly rövididt szabott

kalendáriomjok az országos bohóskodásra, lá-

ték modelleket a Dorottyára, de amely mo-dellek itt is csak olyanok valának, mint mind

azokban a tartományokban, amelyekre szó-

lott a régi lcsei kalendáriom. Azonnal fel-

tevém magamban, hogy amit egy vagy másszemélyben nemcsak akkor, hanem életem-

nek megrendült napjaiban, nemcsak Somogy-ban, hanem akárhol is valaha láttam horatiusi

sóra valót, azt egy (a maga nemében gondol-

G

98 ELBESZÉDtátva) tökéletes ideálban költöképen eladom.— így kerekedett DOROTTYA.

Ennek a képzelt személynekmunkálkodástis (actio, Handlung) kívántam adni, hogy az in-

teresszéjétaversezetnek azzal isneveljem. Er-

re a célomra azt költöttem, hogy az én Doroty-

tyám nem csak szívében, hanem személyesenis kikél a farsang ellen, akit szinje úgy felvet-

tem ideális személynek. És ez a KARNEVÁL.De mi lett volna bellem, ha az én két

ideálom egymás ellen feltámadván, egy kurta

duellumra ment volna ki köztök a dolog? Nemlettvolnaazegészmesézetnekkifejtdéseigen

együgy? vagy Dorottya kisasszony kikar-

molta volna Karnevál úrnak mind a két sze-

mét, vagy ez az úr ölön kapta volna a tisztes

Mamzelt s úgy vágta volna a hófúvásba, hogy— kellettháttennem mellékszemélyeket, mel-

lékképeket s epizódákat. így a mesézet is tar-

kább, a csomó is többszeres, a kibontása is

tartóztatóbb lett. Belé keveredtek a dologba

majd minden dámák a Dorottya részire, s majdminden gavallérok a Karneváléra, st hogy az

Epopoeában annyira kedvellett ma eh inakis, az álmélkodásnak nagyobbítására, mely a

vitézi versezetnekf célja és vége— ki ne ma-radjanak, részt vettek a történetben Eris,

Fáma, Vénus stb. Ilyen móddal formálódott

osztán egymagános gondolatbólEGÉSZKÖL-TEMÉNY, melynek továbbá egyéb hía nemvolt, hanem hogy képekkel, festésekkel, be-

szédekkel, s több effélékkel színt és ert nyer-

vén magának, versekbe öntettessék.

Nem história hát ez; annyival inkább nem

ELBESZÉD 9Ó

pasquillus, mely él vagy megholt individu-

umokat sértegetne; st nem is szatira, noha

ez utolsónak tulajdoniból, valamint minden

comicum poéma a világon, egy kis lelket köl-

csönöz magának. — Semmi magános történet

(az egy farsangi diskurzuson kívül, amit az

elébb már említek) nem adott erre alkalmatos-

ságot vagy materiát. Még annyi valóság semvetett ennek a költeménynek csak akkora tal-

pot is, mint amennyin fundálódott akár a Tas-

soni Elragadtatott Vedre, akár a Boileau Pul-

pitusa, akár a Popé Ellopott Vuklia.

Három dolgot találhatnak az olvasók egész

versezetemben olyat, amibl a valósággal

megtörtént históriára gyanút csinálhatnának.

Az els ez, hogy az id, amikor a farsangi

állapotok esnek, a poéma menetelébl nyil-

ván kijön. De, azt én nem is tagadom, hogy1799-ben írtam, s a dolgokat is arra a télre

költöttem. Akkor idén volt a farsang— ó szo-

morú folyása az esztendnek! — olyan kurta,

mint a viganó leányinak a derekok. De azon

a télen esett-e afféle bál vagy efféle história,

amitnékem csupán csak versekbekellett volnaminden költi tehetségnélkül foglalnom? arról

szóljanak az egész táncoló publikumnak minda két rendben lév érdemes tagjai.

M á s d i k az, hogy a tartomány, a helység,

st a ház is precíze ki van téve, ahol a do-

rottyai intrigék estek.— „Somogyban [Kapos-

várott! a herceg kastélyában! — Mégis csak

kellett ebben valaminek annak lenni. Hami-sak a poéták! — Miért itt? és precíze itt? s

nem másutt, egyebütt, akárhol, hanem itt, és

G2

100 ELBESZÉDprecíze itt?...?" Kérem alázatosan, a hold

ugyan elég tágas lett volna, és ott az együ-

gyük állítása szerint Dávid hegedülvén, nemlett volna szükség a toponári zsidókat Pega-

zus szárnyain felforspontoltatni: de én földi,

s különösen nemzeti dolgokat kívántam írni,

hogy némely nemzeti visszaéléseket inkább

megróhassak. A földön kellett hát játékomnaknézhelyét felütnöm, és általán fogva nem-zetemnek lakóföldén valahol.

Ha csupán az üres álmélkodás lett volna

a fcélom; jutalmamat pedig abban helyhet-

tem volna, hogy Szabadvölgyi úr ezt mondjakölteményemre : „ ejnye no, az ilyen amolyan-nak be gyöngyesze van! Ugyan no, hogy tud

már ilyen átkozott portékát kigondolni? Miördög— " vagy, hogy Háromlovyuram úgy el-

andalodjon rá, hogy egy pipa dohánya tízszer

is elaludjék az olvasás közben, az asszony-

ság pedig a sok csuda képekkel majd mindenéjjel vele álmodjék: már úgy bezzeg jöttek

volna ám drágalátos szcénák, s a drágalátos

szcénákban gyönyörnél is gyönyörbb peri-

peciák. — Csak vegye az emberi lélek méltó

képzelre! egy kies rézerd, túl az Óperencián— egy kerek erd, melyben ezüst madarakszólnak — ez már valami: de abban osztán

egy aranyvár, mely kakassarkantyún forog

—

mármegmegvalamibb;hanematündérkirály-kisasszony, akinek minden pillantatjára orien-

tálísi gyöngyök peregnek hohó, ez márnem lári-fári! Hát még a szép királyfi, a gyé-mánt buzgánnyal, a tátos lóval? s több ilyen

álmélkodásra méltó jelenések szinte az akas-

ELBESZÉD 101

tyányi hegyig, mely 50 mértföldrl, az egy

ers griffmadáron kívül, mindent magáhozszippant? Már ilyen istóriákat talám

nyolc lovas debreceni szekérrel is lehetne a

pesti vásárra vitetni, mint a lipsiaira a sok

Feengeschichtéket mit einem saubernTitelkupfer. Már az efféle költemény nya-

latná magát, mint a méz ; de a szatíra vajmi

nyögve nyel orvosság!

Akárhogy légyen: énnékemhazámban kel-

lett helyheztetnem a költeményt. Hogy pedig

annak egész szituációját Somogy várme-gyében választottam, az nem azért esett,

hogy a sokszor említésbe jött abuzusokat ott

találtam volna legjobban; épen nem! Abban a

nemes megyében, melyre én mindenkor idil-

liumos elmerüléssel emlékezem, a barbariz-

musnak sincs helye, de a luxusnak vétkesebb

neme sem verhetett még fészket. Nemesekannak nemesei, mint mindenha valának, s tel-

jesek a nemzeti buzgósággal. Egy SZÉCHE-NYI provinciájában mit találhatna az emberszatírára valót?

„Node kérem, hát csak kellett mégis va-

lami okának lenni a Somogy választásában,

ok nélkül csak a poéta sem csinál valamit." —Sem több, sem kevesebb okom nem volt,

mint az, hogy akkor ott laktam. — Azonban,

ha mindjárt Zágor vármegyét, vagy Berzence

és Bodrog vármegyék közül akármelyiket vá-

lasztottam volna is szcénául ; csak fennmaradt

volna az elbbi kérdés, hogy mit vétett Ber-

zence vármegye ? stb. Csak olyan kérdés az,

hogy mulató személyeim közé miért vittem

102 ELBESZÉDmuzsikálni in specie a toponári zsidókat, és

nem a keszthelyieket vagy nagykahiróiakat?

Harmadik, ami valamely igazságra való

célzásomat gondoltathatja, ez, hogy mind a

gavallérok, mind a dámák közt olyan karak-

terek, beszédek s környülállások találtatnak,

melyek igen nagy precízióra mutatnak. Örü-

lök, ha úgy van: st ha ezt sokaktól, s kivált

nagy bélátású olvasóktól hallom, el találom

bízni magamat.Minden szép tudományoknak és mester-

ségeknek, jelesben a poézisnak is, f végekaz ámulás(Táuschung);hat.i. eleven és ter-

mészeti eladásunkkal az olvasó, szemlélvagy hallgató képzeldését annyira elámít-

hatjuk, hogy azt, ami költött szcénánkba vagyindulatunkba, mint valamely új világba, a

maga reális szituációjából általvarázsolhat-

juk. Aki tehát azt hiszi, hogy az én poémám-ban leírott személyek lehetetlen hogy való-

ságos és él személyek ne volnának, s hogya tlem eladott történeteknek nem mások-nak, hanem igazság után írottaknak kell len-

niek; az, minden becsülettel (engedelmet ké-

rek a technikus terminusról) — elámult; és

én minden bizonnyal, legalább rá nézve —poéta vagyok.

Mert az egész nemes vármegyében, mind-

azokat, valakiket esmérni s tlök esmér-

tetni szerencsém volt, tanúbizonyságul hívom,

hogy az egész tartományban, a Balaton és a

Dráva partjai közt egyetlen egy személyt semtalálhatni, aki az én leírásommal és mesém-mel megegyezne; tanúbizonyságul hívom a

ELBESZÉD 103

Múzsákat, kicsinytl fogva nagyig. Kliótól

fogva Urániáig mind a kilencet — pedig ki-

lenc dáma közt csak nehéz titkot tartani —hogy az egész poémát mind magok diktálták,

kit Csökölben, kit Hedrahelyen, amely két fa-

luban pedig, hogy mentségemre ezt is fel-

hozzam, egy dámát sem találtam, akit ideál-

nak felvehettem volna; st a dáma név is oly

idegen az ottvalóknál, hogy én egyiknek semmernék evvel a névvel tisztelkedni. — Másaz, hogy én Kaposváron mindöszve is csak

egyszer voltam, akkor is betegen és kúra

kedvéért; a herceg kastélyában pedig soha

sem voltam, és még annyit sem tudok róla,

mint az els konzulnak st. cloudi palotájáról.

„Hogy tudom hát mégis leírni?"

A Mátyás király palotájáról Füsüsné is tud

beszélni valamit, ha járt valaha benne. — Depoétának lenni épen azt teszi egyiket, hogykölteni és képzelni tudjon az ember.

Legprecízebb látszik leírva lenni a Karne-

vál Kapósba való bemenetele, vagy az E in-

zug. — Ezt azután szúrtam belé, mikor máraz egész poéma el volt készülve. Fényt és

pompát akartam vele adni a történetnek, vé-

vén az ideát a nmélt. fispán excjának be-

iktatásakor tett solennitásból, mely az eltt

való nyáron esett. De ha valaki az én far-

sangi colonnejaimnak vezérit az akkori vezér

urakból akarná kiókumlálni ; nem tudom, hogytalálná fel a marcali osztályban madame Cser-

házynét? — Értenek engemet, akiknek illik.

Egyébaránt, nem szükség apologizálnom:

négy esztend olta esmérik sok úri rend urak

104 ELBESZÉDés asszonyságok ezt az én tréfa versemet;

elégnek olvastam fel magam is némely víg

kompániákban, elégnek megvan kézírásban

is. Mindenütt jó kedvvel fogadták, senkibennemegnemütközött.Legnagyobbjutalmam egy-két kacaj volt; legnagyobb büntetésem pedig

egy-két legyez legyintés. Ez egyik sem düjti

el a tornyot: valamint maga sem az egész

„DOROTTYA, vagy a dámák diadalma a

farsangon"; ha mindjárt még tízszer volna

is írva IV. könyvben.Mégis képzelem, hogy találkozni fognak

olyan nénék, akik vagy itt, vagy amott meg-botránkoznak, vagy ebbe, vagy amabba: szja

lelkem! a hajlott idnek tulajdona a botorká-

zás, és bajos dolog a tárgyakat tisztán és a

magok formájában látni pápaszemen, vagy,

hogy a genus ellen ne hibázzak — máma-szemen — ! Képzelem más oldalról azt is,

hogy sok húgak mint fognak tetszeni magok-nak, mikor a szép szemek, orcák, kezek, a

szerelem diadalma, s több effélék fordulnak

el, hogy dagad gyzni vágyó szívek, hogyfutnak majd a tükörhöz, majd a toiletthez —s mit látnak? amaz elsápadva kuncsorog

emennek liliomiért s rózsáiért. Te szegény

tükör! és te könyörül toilette! Semmi: ez

mindennapi dolog, az ilyen a boldog kultúrá-

hoz tartozik, és a világ magától megy. Ájul-

nak a stuccerek truppjai egy nimfa eltt, kire

születtekor sem a bába, sem édes mámikájanem nevetett; és a nimfa maga is kezdi hinni,

hogyazájulásigkifáinultnemeslátogatóknem

csapodárkodhatnak, s a jó tükör csak reggel

ELBESZÉD 105

hazudik. A Flórától kicifrázott Párkák nyújtják

vagy elmetszik a megbutúlt érzésüeknek éle-

tek fonalát; és a salátának önteni való nyüttes

románokból lepáriált levelek szinte ontják a

temjénfüstöt a karmin istenasszonynak...

De elég a szatírából. Folyóbeszédben ha-

marább megneheztelnek azért, mint a versek-

ben.— Azt mondám az elébb, hogy ezapoémanem szatira, most is azt mondom, hogy nemszatira ez a poéma.

„Mi hát?"

Epopoea comica.„Mi?"

Poéma heroico-comicum.„Micsoda?"

Már ez franciául is, olaszul is, csak ilyen for-

mán hangzik, tehát németül magyarázom—komi schesHeld enged icht.Magyarúlnemmerem addig a nevét emlegetni, míg részen-

ként okát nem adom. Hátul kezdem fejtegetni.

VERSEZET. Már ez régen megvan téve an-

nak, amire ö jó: hadd tegyen hát nálam is

Carment, mint poéma költeményt: bárhogykiáltsanak is, akiknek vagyon szájok, kedvek,

idejek a kiáltásra. Superintendens Szilágyi

olyan régen vette fel ezt a szót, s azolta olyan

régen élünk vele minden ellenmondás nélkül,

hogy ez a szó már preskribált.

VITÉZI. Ezt jobban szeretem a bajnokinál

aheroicum kitételére ; noha nem ragaszko-

dombelé makacsul. Sem a vitéz, sem a bajnok,

nem teszi ki eléggé a herost: míg nem akar-

juk. Egyezzünk meg valamelyikben, s mind-járt heros lesz akár a bajnok, akár a vitéz —

106 ELBESZÉDés csak azon a becsületes úton, amin a né-

metek Heldje. — Mi a valóságos heros, és mia heroikus cselekedet, s miben áll a heroicumpoemának természete? az nem farsangi dis-

kurzusba való. írtam errl az Árpád név alatt

Írandó epopoeámnak rövid rajzolatjában és

kritikájában, mely reménylem, nem sokára ki-

jöhet. Addig a tudni kivánó olvasótól egykevés várakozást kérek.

FURCSA. Ez nékem annyit tesz, mint ko-mi k u m. Az Árpádra írott kritikámban ennekaz elnevezésnek is okát adom, s kérem, hogyakik benne meg találnak ütközni, függesszék

fel addig a recenziójokat, míg az említett kri-

tika kézre kerülhet. — Ott az epopoeának tu-

dományát bvebben eladom: most csak ar-

ról szólok egy keveset, milyen móddal kíván-

tam légyen ezt a DOROTTYA nev furcsa

epopoeát annak formájához alkalmaztatni.

Magában a vitézi epopoeában marsokpróbát tett hadi dolgokban gyönyörködnem-zetünk, melyek között a bels érdemre nézvelegderekabb gróf ZRÍNYI Miklósnak,ama szerencsétlen vadásznak, „Adriai ten-

ger Sírén áj a", melyet vitéz nagyatyjának,

a Szigetvárban elesett gr. Zrínyi Miklósnak

tetteirl szerzett, és amelyet én, minthogycsak kevés és nem kapható régi rongyos

exemplárban lappang a nagyobb könyvtárak-

ban, szándékozom Árpád kidolgozása eltt

históriai és esztétikus kommentáriussal kiadni,

ha az Isten egészségemnek és csendes éle-

temnek kedvezend.

A közép, vagy bajnoki epopoeában

ELBESZÉD 107

már nem csak próbákat, hanem valósággal

szerencsés csinálmányokat is mutathatunk

anyai nyelvünkön.

A furcsa epopoea még az, amelybenegy-két fordítást ugyan magyarul is olvasha-

tunk; de eredeti próbát még nem tettünk.

Ez az a DOROTTYA, mellyel én poétái

literatúránknak ezt a hízakját betölteni igye-

keztem. — Ebben az akció, vagy munkálko-

dás, melyet én a deák fabula után mesé-z e t n e k nevezek, egészen költött, amint mároda feljebb eladám; költöttek a személyek

is, karakterestül együtt. Mivel pedig a köl-

tésnek f törvénye a ver isi mii i tudó (Wahr-scheinlichkeit), azaz, hogy a dologban semmiképtelenség ne légyen, s az olvasó képzel-

hesse, hogy az megtörténhetett :eztatörvényt

én is szemem eltt kívántam tartani. Hanem,mivel a komikumnak természete megengedegy kis nagyítást (Übertreibung), amelytisztességes fillentés a komikus poétának cél-

ját s az munkájának benyomását hatható-

sabban segíti : én is néha ebbl az okból a sze-

mélyeknek egyes vonásait sakülönös történe-

teket szaporítottam, halmoztam, nagyítottam;

hogy így a festés elevenebb és behatóbb lé-

gyen ; de képtelenségekre még se fajuljon el.

Epopoeámnak megkívántam adni az esz-

tétikai egységet is, hogy a benne lév egyés simplex akciót az olvasó elméje egyszerre

könnyen felvehesse és végig láthassa, melyakció, vagyis végbevitt cselekedet rövideden

ebben áll: DOROTTYA a maga leánytár-saival, a rövid farsang és a kevés me-

108 ELBESZÉDnyekz miatt, Karnevál és az ifjak

ellen hadat indít, és mikor már ketszinte meggyzte, Vénus a dámáknakminden kívánságokat megígérvén,emezek eránt megbékélteti.

Ezenf akció mellé epizodákatis tettem,

vagyis olyan mellék történeteket, amelyek a

f történetnek természetével megegyeznek,származásokat mintegy amattól kölcsönzik:

s annak interesszéjét, behatását és egész fé-

nyét nevelik, segítik. Ilyen epizodium a töb-

bek között a kaposvári ebéd, a tánc, a loká-

jok és szobaleányok közt esett küls csata,

mely utolsóval, mintvalamely umbrával akar-

tam a galant csatának fényét felemelni. Hapedig olvasóm alacsony történeteket, s egyGerg hajdú szájába ill szókat talál ebbenaz epizodiumban: jusson eszébe, hogy a dra-

matikában is vagyon Niederkomisch, Possen-

spiel. Opera Buffa, s holmi Monodráma, Duo-drama stb. Lesz, aki ezekben több kedvet ta-

lál, mint a Cythere pompás megjelenésében

és orációjában: lesz, akinek jól esik ez utolsót

olvasni, nyomban mindjárt egy cselédházi

szcéna után.

Az én szerzeményemnek interesszéjeáll a nemzeti luxusnak és elkorcsosodásának

kigúnyolásában, s ifjainknak és leányinknak

csintalan, st sokszor pajzán mulatságaiknak

megbüntetésében. — Mert aki azt gondolja,

hogy a comica poesisnak célja (már az akár

epikus, akár drámai, akár más kisebb darab

légyen is) csak az olvasó mulattatására s ne-

vettetésére irányoz: az, ítéletem szerint, hi-

ELBESZÉD 109

bázik. Bizonyára valamint az egész poézis-

nak, úgy ennek is f célja az emberi szív jó

vagy rossz, nemes vagy ertlen, okos vagy

bohó voltának eladása, mely által amazt lel-

kesítni, ezt pedig helyre hozni iparkodik. Ezt

a nemes célt pedig (kivált a sokaság eránt)

nem holmi sikeretlen szentenciák, sem nemaz oskolai száraz deklamációk éretik el az

íróval; hanem a nézésére kitett példáknak s

a munkálkodásba hozott érzéseknek és indu-

latoknak van az a behatóbb erejek, mely ál-

tal a Múzsák boldogítóivá lesznek az emberi

nemzetségnek.

Hogy pedig az említett f célra jobban el-

juthasson az epica poesis, és szebb formában

bájolhassa bé magát az olvasó fantáziáján

keresztül annak szívébe; több eszközöket is

vett fel, melyekkel én is igyekeztem élni. —Ilyenek a leírások, a képek, melyeknek a

festés és jó elrendelés által nagy esztezisi ere-

jek vagyon; ilyenek a hasonlítások (simi-

lék), melyek a történet eladásának eleven-

séget, gyönyörködtet tarkaságot és néha

világosítást is szereznek.

Nálam a komikumnak kútfeje az, hogy a

történetet, mely magában nevetséges, úgyadom el, mint nagy és fontos dolgot, hogy

a fontosság és az olvasónak interesszáltatása

még nagyobb légyen, munkálkodó szemé-

lyimnek sok gáncsot és akadályt szerzek cél-

jaiknak elérésében, de az akadályokat utol-

jára egy váratlan eszköz által, st isteni

közbenjárással hárítom el, hogy az addig vá-

rakozó s kételkedésbe tétetett olvasót a cso-

110 ELBESZÉDmónak feloldása egyszerre lepje és nyugtassa

meg. Ez neveli a csudálatosságot is, melyaz epopoeának tulajdona, és amely az én epi-

kus versemben már a történetben magában is

megvan, a machinák által pedig szaporíttatik.

Azt mondhatná valaki, hogy jobb lett volna

a csomónak kifejtését magából a dologból s

magok a munkálkodó személyek által tétetni

meg: de egy az, hogy a dámáknak annyi pre-

tenziójáról tenni emberi ern felül vagyon,és csak a hatalmas ciprusi istenasszonynál

van az a bség szarva, melybl mindnyájátki lehessen elégítni ; más az, hogy a vissza-

vonást is Eris csinálta, a megbékélést is isten-

asszonynak volt ill véghez vinni.

Stílusomat szándékoztam célomhoz, a

dologhoz és a személyekhez alkalmaztatni ; és

hogy epopoeám néha-néha drámai formát is

végyen magának s annálfogva még tarkább

légyen, a szcénák pedig jelenvalóbbá és ér-

deklbbé legyenek: imitt-amott magokat be-

széltetem a személyeket, mely az olvasónak

unalmát is ébreszti. Vesse össze a figyelme-

tes ember Bordácsnak, Dorottyának, Rebeká-nak, Opornak, Gergnek és Vénusnak beszéd-jeit, reménylem, nem fogja azokat cél ellen

valóknak vagy unalmas pótolékoknak tartani.

Egy szóval, óhajtottam az epopoeánakegész formáját, természetét és alkotását, a

legjobb mustrák után, ebben a kis munkám-ban is követni. Amely célból még a külsszokott módra is vigyáztam. így p. o. a po-

émának elején, mindjárt kiteszem a materiátrövideden és világosan : hogy pedig az egyke-

ELBESZÉD 111

vésse sokat igér, magahányi és olyan scrip-

tor ciclicushoz ill, az akomikumban elme-het, különben a valódi epopoeában szenved-

hetetlen volna. Ilyenkomikuma felkiáltás is,

vagy a segítségül való hivás, a butelliához:

más heroico-comicus poéták más-más felkiál-

tásokat gondoltak ; az én farsangi poémámhozs annak foglalatjához ez nem éppen alkalmat-

lan. Munkámat IV könyvekre osztottam; melyfelosztás a történetnek és a poémának ter-

mészetébl foly; nem is lehet az, akármelykölteményben is ok nélkül való. Ami utoljára

a versemet illeti, ha vitézi epopoeát írtam

volna, a hexameterre esett volna a választá-

som; egy ilyen popularis és csupán mulattató

eposzhoz jobbnak tartottam a szokott kettsstrófákat.

Akárhogy ítéljen ezen els igyekezetem

fell kedves nemzetem: én azzal nyugtatommeg magamat, hogy jobban szeretek közép-

szer originál lenni, mint els rangú fordító.

— Adják az egek, hogy egész nyaláb reme-kek homályosítsák meg minél elbb ezt az éncsekély próbatételemet!

Iram Debrecenben, febr. 6-dik N. 1803.

CS. V. M.

.ífj^^y-

ELS KÖNYVEBÉDIG

>

SUMMA YAMikippen az Carnevalnagipompával Kapós Vá-

róit bé menvén, holoth is ebidöl vala és az Matri-cullat föl nittatia vala; kin az Dorotthia kis

Azzonnac löön nagi bussulása.

r

Éneklem a fársáng napjait s DOROTTYÁT,Ki látván a dámák bajos állapotját,

Karnevál s az ifjak ellen feltámada, 1

S diadalmat is nyert pártára únt hada.

Oly lármát, zendülést, viadalt beszélek.

Amilyet nem láttam, miolta csak élek,

Amilyet nem említ semmi istória,

Meg nem merne tenni maga a francia

:

Miként inzurgála amazon módjáraEgy nagy dámatábor Karnevál hadára.Vajha méltóképen le tudnám rajzolni.

Milyen vitézséggel tudtak k harcolni,

S miket vittek végbe felforrott mérgekbe. —Hát férhet ily harag angyali szívekbe? 2Igazán, hogy minden századnak a végénNagy dolgok esnek meg a föld kerekségén

!

Farsangi jó borral habzó BUTELLIA

!

Melytl a Múzsákban gyúl a fantázia,

Te tölts bé engemet él spiritussal.

Hadd danoljak harcot én is Enniussal.

EBÉDIG 113

És te NANÉT! tlem szívességgel vedd el,

Ha munkámnak becset szerzek szép neveddel:

Legalább, ha könyvem végig nem olvasod,

Megpróbálhat'd rajta frizérozó vasod. 3

Az örvend FARSANG kiindult Budáról,

Tudósítást venni a magyar hazáról,

S lajistromba szedni az új menyecskéket,

Öszvejárt sorjába minden vármegyéket.

Fejérvár és Veszprém csínos két vidéki

Teljes örömére szolgáltak néki.

Majd Szálának keskeny, de kies csúcsánál

Általjött a jégen Tihany hegyfokánál,

S kiszállván Balaton szántó di révére,

Az áldott országba, Somogyba, béére.

Löllén egy stációt csinálván magának,

Igyekszett a Lengyel urak Tótiának, 4

Tótiból mint teljes kész lakodalomba.

Behajtatott vígan a víg Nagy-Bajomba 4*

És ott ama magyar jószív uraknál.

Kik közt holtfélben is vidám szívvel laknál.

Kipihenvén magát, másnap kés reggel

Megindult Kapósba parádés sereggel.

Kapós, fvárosa Somogy határának,

S herceg ESZTERHÁZY dominiumának.

Mely az elmúlt nyáron felette örvendett,

Keblébe fogadván annyi úri rendet.

Kik a nagy SZÉCHÉNYI fispánságának

Hallatlan pompával s fénnyel udvariának.

Kapós, hol másként is igazságot tenni,

A megye tisztjei öszve szoktak menni.

Kapós volt a vidám Farsangnak is célja.

Hol szállásává lett a herceg kastélya.

H

114 I. K Ö N Y V

Itt nyugodott meg. De bezzeg elreNem tudta, mi szélvész támad jövendre.Sokszor, hol örömre készülget az elme.

Ott lepi meg nem várt baja s veszedelme.

Sokszor torrá válik a víg lakadalom,

S a muzsikát ketté vágja a siralom,

így járt a Farsang is. — De míg még a lenne.

Hogy e zrzavarra Múzsám reá menne

:

Elbb kell kezdenem elbeszélésemet, —Farsangi víg humor! csiklandj fel engemet.

Dob- s trombitaszóval elhagyá már M é-

A Farsang, vivén sok vezett, kísért, [r 1

5

Ki szánon, ki lovon, ki csak gyalogjába

Örömkurjantással siettek nyomába.Kiki elvette legcifrább köntösét,

Hogy fitogtathassa magát, pénzét, sét.Villog az ezüst kard s az arany paszomány,Virágzani látszik tlök a tartomány.

A szépség angyali magyar szz formábaLeszálltak az égbl a földi szánkába

Gyenge szivecskéik elre repesnek,

Hogymégma trtfognak vetni egykegyesnek.Azért rendbe szedvén szemek s orcájokon,

Ami csak bájoló s beható azokon.

Köntöseikbl is azt vették magokra.Ami jobban illik egy ily angyalokra.

Szívhalászó hajók drágaköve s tjeHószín nyákok s fülök aranyos függje,

Rezg billegéssel amidn lengenek.

Minden érz szívben reszketést szerzenek.

A szép kantusoktól kirózsádzott szának

Pompásabban diszl tavaszt nem kívánnak.

A sok slepp, az á la Bonapart s vigánó

EBÉDIG 115

A rakoncák között suhognak piánó. —„Álljatok meg! kedves angyalkák! álljatok!

„Imé egy poéta siet utánatok,

„Szánkáitok nyomát lantolva késéri,

„Hogy társaságtokba vegyétek, azt kéri.

„Öröminnepteket danolni kivánja:

„Aki rá nem hallgat, dljön fel a szánja!"

^ így szólék hozzájok. De rám nem hallgattak,

S helyet valamelyik szánkában nem adtak.

Én hát csak utánok ballagék fáradtan,

S ímé a Pegazus élmbe lepattan.

Felugrám e szárnyas paripa hátára,

Felettek repkedtem Mongolfír módjára. 6

A levegégnek felsbb országából

Mindent pontról-pontra láttam a szánkából.

Ó miket láttam én ! ó miket csudáltam I

Kivált a trompzbe ha lekukucsáltam. 7

Mint mikor a küls princek mulattára

Udvari szánkázást csapat Pétervára, 8

És éjszaknak minden szépsége pompásonLáttatik egynéhány szánkában summáson;Szibéria minden nyuszttal, hermelinnel

A cár udvarából kijön vegyes színnel;

Az európai követek indulnak,

Arktos dicsségén csudálva bámulnak:Ilyen pompa volt itt; ennek látására

Ily csudálkozással bámult Kaposvára.

Én pedig felettek az aether útjain

Úgy lebegek vala Pegazus szárnyain,

Mint midn Blanchard úr úszkált az áerben,

S egész Bécs bámulva nézte a Práterben.

H2

116 I. K Ö N Y V

A lovak és szának öt osztályt tevének,

öt járása szerént Somogy vármegyének. 9

Vezette mindenik osztályt egy oly nemes,Ki gavallér s ilyen frangra érdemes.

BONGORFI, egy dísze a magyar hazának,

Lovaglott eltte Kapós zászlójának.

Közép idej , de a virgonc termet

És fris elme benne vígasságra termett.

Különben is Bécsben, s más küls országban

Eleget forgódott a nagy világban.

Vidám a nézése, módos a ruhája.

Cifra, s cifrán lépked büszke paripája.

Marcali osztályát CSERHÁZY vezette,

Ki e szép hivatalt meg is érdemiette,

Ha nézzük ruháját és deli termetét.

Régi seivel tündökl nemzetét.

Fiatal , van egy szép kis felesége.

Ebben van neki f gyönyörsége

;

Kinek cafrangozott hintó-szánja megettPompásan vezérli a lovas sereget.

Az igali népnek vezére volt ECSE,Kinek sokra nézve lehetett ily becse.

Ö a frank és német könyveket forgatta,

A szép assemblékat gyakran látogatta, 10

S ezzel oly tudományt szerzett magának.Mely díszére lehet egy világfiának.

Még a lóhátról is játszik a dámákkal.

Mulattatván ket sok elmés tréfákkal.

A katonaságot viselt BORDÁCS SzigetLobogója eltt katonásan igét.

Torzonborz bajusszá eléggé mutatja, [zatja

Hogy Bordács inkább Mars, mint Vénus mag-De különben tudjuk, Vénus Marst kedveli:

Bordács is ezt sok nyers dámáknál felleli.

EBÉDIG 117

Tanult lova hortyog s ugrándoz alatta,

Ura száján pereg ilyen olyan adta.

SZEMÖVEL, egy módos ifjú gavallérral,

Babócsa érkezett gyönyör manérral.

Szelíd vezetje ennek a kolonnákCsak most adott kezet egy szép kisasszony-

Mátkája portréját a mellyen viseli, [nak.

Szája mosolygással, szeme tzzel teli.

Kardja brilliántos, stikkolt a ruhája,

Kellemes lejtt jár kisded paripája.

Öt f vezeti hát ezek valának

A somogyi sereg öt f osztályának.

Mindenik magával szép népet vezetett,

Mely zászlója alatt lóháton léptetett.

A meglett idej urak a dámákkalKörültök s utánok csúszkáltak szánkákkal,

Melyekben mint annyi égnek szülöttei

Jöttek a Somogynak mosolygó szépei.

Kik közt a szép Laura, Szemnek mátkája.

Olyan mint Etelka, a világ csudája:

Képén olvashatni azt a boldogságot,

Amelyért kedveli Szem a világot.

Másikszánban Madám Cserházyné vagyon,

Szép kis ifjasszonyság, még fiatal nagyon.

A nagyvilág tet galántúl nevelte.

Mellyel természeti kellemét emelte.

Igéz mikor játszik, bájol mihelyt táncol,

Ha diskurrál, minden szívet hozzá láncol.

Muzsika, hímvarrás, könyvek olvasása,

A finomabb érzés és erkölcs forrása.

Édes versengésre ébresztették nemét.

Díszeltetvén benne a szépség érdemét. —Úgy fénylett egy másik szánon Amália,

118 I. K Ö N Y V

Mint a majoránnán szenderg Grácia,

Azok a szépségek, kik véle valának,

Megannyi próbái voltak a hibának:

Ötét úgy nézhetni, mint egy tökéletest,

Kinek minden ízén Vénus egy Vénust fest.

Mint midn az éjnek setétes kárpitja

Bakacsin-sznyegét kétfelé kinyitja,

A hajnal pirosló orcája kiderül,

Atlac felhkbl sztt kantusa szétterül:

Úgy leng kétfellrl haja, mely fekete.

Úgy fénylik körüle rózsás tekintete,

Szeme két csillaga úgy derült ki erre,

Mintha két Phosphorus ragyogna egyszer-Mosolygó ajaki fejl rózsabimbók, [re. 11

Melyeken cukorrá változik minden csók.

Hószín nyakán örv van, mint a gerlicének,

Gyengébb a harmatnál bre szép kezének.

Pihegcsél mellyé kerekded két halmaAz emberi nemet nevel szép alma.

De mit festem én azt, amit az isteni

Kéz is csak remekként akart teremteni?

Elég, hogy olyan, mint az a rózsaszál.

Mely a C i p r i s mellyen hasadó félben áll.— 12

Istenek! istennek! ugyan milyen zsinat,

Mely ennyire borzaszt minden érzinat?

Mi harmóniátlan lárma jön fülembe.

Mintha nyolc kutyafi zúgna egy verembe.

Vagy mintha az elftt kása poffangana? —Ahá!... itt jön egy szán, sbenne két vén zsana.

Beszélnek magok közt, az ördög tudja mit.

Tán a szengelléri borsot, vagy valamit. 13

DOROTTYA az egyik, egy öreg kisasszon.

Ki méltó, hogy reá örök párta asszon;

EBÉDIG 119

Mert úgy is már akkor viselt agg koszorút,

Hogy a burkus kezdte a másik háborút.

Még sem olthatta meg annyi sok esztend,

Bár már hatvanötöd-fre lesz menend,Most is a legényért mindjárt kardra kelne,

Csak vén oldalához dörgöl fát lelne.

Pedig már felszántott tisztes orcájának

A brén lúdgégét könnyen csinálnának 14

Úgy pislog behullott szeme két tájéka.

Mint a kocsonyába fagyott varasbéka.

A vénség beverte púderrel hajait,

Kitördelte kettn kivül a fogait:

Úgyhogy ha bélottyant ajakit kifejti,

A hamut mamu-nak, a szöszt pösz-nek ejti.

Akár nézz elaszott br és csont karjára.

Akár két, irhával bevont rakoncára.

Lohadt mellyen csomó ruhák tekeregnek.

Melyek közt elhervadt csecsei fityegnek:

Mint két darab vackor a sr levélben.

Amely alatt fonnyadt egész szszel s télben;

Vagy mint midn az ért uborkát leveszik,

S a napon megaszván, a kóc közzé teszik.

Egyszóval nincsen már benne semmi épség,

Már elfelejtette nevét is a szépség:

Mégis lám, akinek kén litániázni,

Itt mér a fársánglók között botorkázni. —Mellette aki l, az öreg ORSOLYA,Biz az is csak olyan elcsiszolt korcsolya;

S csak annyival különb mamzel Dorottyánál,

Hogy asszony, s ötször volt Himen oltáránál

;

De abban rajta sem vág ki Dorottya,

Hogy néki is tetszik Ádám állapotja.

Igazán, hogy vén lányt s vén asszonyt a manóOly helyre is viszen, hová nem volna jó.

120 I. K Ö N Y V

Mit keresnek ezek farsang innepében,

Kik úgy látszatnak a szépek seregében,

Mint mikor a rétnek virági kinyilva

Mosolyognak s köztük áll két rothadt gilva, 1

5

De ám légyen! úgy is farsang van most épen,

Maskarára nem lesz szükségünk ekképen.

Az egész tábornak OPOR fvezéreMind az öt osztálynak volt teljes díszére.

Mert nemes nemzete régen fényeskedik,

S vitézséggel híres sökkel kérkedik.

Maga is az élet legszebb tavaszában

Nagy magyar gavallért mutat formájában.

Fekete bajusszá fedi vidám száját,

Árnyékozza barnán pirosló orcáját.

Bátorsága teljes két szeme forgása,

Természeti vitézt mutat mozdulása.

Válla, mellyé, combja s minden tetemei

Fvezérhez illk s az ég f mivei,

Nyusztos kalpagjának kócsag-bokrétája

Gyengén leng, ha fuvall a szell reája.

Prémzett zöld mentéje fekete báránnyal

Szépen öszveillik a skarlát dolmánnyal.

Rojt s paszamánt veres nadrágát drágítja.

Magyaros derekát arany öv szorítja.

Almás paripáján cafrangok függenek,

Amelyek szittyái módra készültének.

Lova kevélykedvén a rajta ülvel.

Hortyog, táncol, kapál, nyerít délceg fvel.

Ggösen megy ell, mint fvezér lova:

A truppok kisérik és a szának tova. —

Ekkép ezer öröm és kiáltás között

A múlató sereg Kapósba költözött.

EBÉDIG 121

Karnevál a herceg kastélyába szállá,

Hol már elkészítve vala a bálszála.

Lovokról az urak mindjárt leugrálnak,

Avagy szánjaikról módosan kiszállnak,

S fhajtva köszöntvén a szép angyalokat,

Lesegítik fogott karokkal azokat. —így szedik a vidám népek, mikor megért,

A pirosló bakart és a fejér gohért

;

Mint itt a lyánykákat, külömb öltözetben,

A víg gavallérok e dámaszüretben.

Megtele vendéggel már a szála szépen,

S a dél órája is elérkeze épen.

Az urak múlatnak egyetmás beszéddel.

Míg elkészülnének mások az ebéddel.

Egyik azt vitatja, hogy Bonapart megholt,

Másik, miket csinált, mikor inzurgens volt.

Egyik arról beszél, melyik jobb paripa.

Más, hogy az övénél nincs szebb tajtékpipa.

Némelyik dicsekszik futos agarával.

Vagy ennyi lépésre járó puskájával. —A dámák eltt is forr sok matéria:

Az a szép gavallér kinek az úrfia?

Az a jeles köntös ug^^an hol készüle?

Az a fülönfügg mennyibe kerüle?

Mért van ennek s ennek most oly ritkasága?

A kávé, a cukor mért oly méregdrága?

Míg ekképen zik a terhes unalmot.

Várván az ebédet, hegedt, cimbalmot:

ím a toponári zsidók bekerülnek, 16

És muzsikájokkal helyekre leülnek.

Hajdú, lokaj által elkészül az asztal.

Mely már sok elvásott hasakat vigasztal,

122 I. K Ö N Y V

Megfrissítö levest nyújtván a gyomorba,Mely pacallá vált a tegnapi mámorba. —Egy kicsiny csendesség volt az ebéd felett;

De az étel, ital hevítvén a belet,

S éledvén az által a szív verere,A vendégek kedve új életet nyere. —Úgy is szokott lenni, hogy a leves alatt

Elzárja a beszéd útját minden falat;

De már a hús után a diskurs kezddik.Csakhogy még országos dolgokról vivdik;Majd a becsináltak hozzák a tréfákat,

A vitzet, a bon-mot, az anekdotákat; 17

A sült megvettetve nézi az asztalon.

Mint törik a kacajt mind a két oldalon;

S mikor a csemegét kezdik hordogatni.

Bezzeg auditort is irmagúl kaphatni.

E történt meg itt is. Már az ebéd végénL i b e r atyánk s K om u s országlottagégén, 1

8

Már a nyájasság is pillangó szárnyakkal

Repkedvén enyelgett s játszott az urakkal.

Víg öröm és tréfa ült minden homlokon.

Gráciák cicáztak dámák pillájokon.

Már a galánt lelkek nem gyztek nevetni.

Sok szemek kezdenek együtt beszélgetni.

Barátság s szerelem köztök mulatozik,

A vígság zászlója alatt alkudozik.

Míg a toponári Azsáfok szép számmalMúlatják az asztalt muzsikaszerszámmal.

Édes áriákat Amphion módjára.

Vagy fürge tust húzván az ivók számára.

Végre a vendégek, hogy megelégültek,

S már minden poszpásztok asztalra kerültek;

Parancsol Karnevál, töltsenek borokat.

EBÉDIG 123

S a köz egészségért igyák meg azokat,

Maga egy nagy pohárt, mely arany egészen,

És drága kövekkel csillagzik sok részen,

S amint mutatják a jelek oldalában,

A Kupa hercegé vala hajdanában — 19

Egynagy pohártmegtöltzákány ijóborral, 20

S fejet hajtván minden vendégeknek sorral,

„Adja isten, igy szól, többször is, másszor is,

„Hogy igy megviduljon köztünk a komor is;

„Más egészségeért, a magunk hasznára,

„Eresszük ezt a bort a többek útjára:

„Adjon Isten sok pénzt, bort, búzát, pecsenyét,

„Éltesse vármegyénk új vejét és menyét;

„Éljen a barátság köztünk s a szerelem;

„Aki engem szeret, igyék egyet velem!"

A vendégek erre éljent kiáltanak,

A muzsikák pedig örömtust rántanak;

Tajtékzó poharát Karnevál kiissza,

S az urak prozitot kiáltanak vissza.

Mind elcsendesednek az egész szálába,

S Karnevál felállván bársony trónusába.

Az egész népséget körül megtekinti,

S felvont szemöldökkel figyelemre inti.

Hí ment, egy kellemes termet fiatalt,

Ki visel general-násznagyi hivatalt.

Felszólítván ül székébl mellle,

A NAGY MATRIKULÁT elkéri tle.

Hímen a székébl elfordulván balra.

Egy potrohos könyvet feltesz az asztalra.

Még aCalepinustíz nyelv grapsája, 21

Vagy a vén Coccejus minden tipikája

Hozzá képest tetszik finger-kalendernek.

Vagy etuisbe ill dirib-darab szernek. 22

124 I. K Ö N Y V

E nagy könyvben fel van jegyezve sorjába

Minden dámák neve pro-memoriába,Akik már tizenkét esztendt elhagytak,

Hanem hatvannégyet még meg nem haladtak

:

Mert ez a két határ amaz epochában,

Melyben már, s melyben még van tüz a dámá-Aki az idnek e két pontja közt él, [ban.

Az a férfiképtl holdvilágon sem fél.

Legyen kicsiny, vagy nagy; szelíd, vad, vén

[vagy hlt;

Mégis elvágja az, hidd, ameddig megsült. —Mindezeknek nevek hát lajitsromképen

Fel vágynak ama nagy könyvbe írva szépen.

És akik el vágynak véve, vagy jegyezve,

Egy veres kereszttel vannak megjegyezve.

De, ah! benne, amint oda kandikáltam,

Igen kevés veres keresztet találtam. —Elég, hogy a dámák hatvannégytl fogva

Esztend-szám szerént voltak itt kiosztva;

Akik pedig örök pártában maradtak,

Nevek mellé asszú fügécskék írattak.

Karnevál a jegyzkönyvet kinyittatja,

S elbb kurioze keresztül forgatja,

Oztán kikeresve Somogy rubrikáját,

Kimennek kezébe adja a pennáját.

Hímen hát a pennát dugja a füléhez,

S Karnevál is így kezd beszélni népéhez;

„Urak! asszonyságok! tudjátok tisztemet,

„Amely most kzzétek vezérlett engemet,

„ím én azért jöttem ide mostanában, [tában.

„Hogy tudjam, ki van még, s ki nincs már pár-

„Hogy megköszönthessem az új asszonyokat,

„S más farsanggal férjhez adhassak másokat.

EBÉDIG 125

„Igaz, hogyamenyk véiiDubranowskyja„Már elkomorítván a hypochondria, [23

„S irigyelvén a más gyönyörségeit,

„Kurtára szabta ki a farsang ideit:

„De mégis, azt tartom, elég id annak.

„Hat hét is, akiben virgonc erek vannak,

„St öt hét alatt is férjhez lehet menni,

„Akit a legények el akarnak venni:

„Egy hét leánynézés, második szeretés,

„Harmadik, negyedik, ötödik hirdetés. —„Most nincs egyéb hátra, hanem hogy tudhas-

„A férjhez menteket, s ket felírassam : [sam

:

„írja ntáros 'ram!" — Hímen hát szép szerrel

Megtöltvén pennáját veres cinóberrel.

Amint a társaság maga jelentette,

A férjhez menteknek nevét feljegyzetté. —Karnevál elbámult, mely kevés a számok,

Akiknek készülnek a vénusi hámok,

Látta, milyen sokak itt a szubjektumok.

De sem kopulájok, sem predikátumok.

Látta, mely szomorú képpel búsonganak.

Akiken különben rózsák virítanak;

S mint rideg violák, a puszta homokon, 24

Magánoson sírnak únt árvaságokon.

Látta, hogy Dorottya, s akik már vénecskék.

Dohognak magokban, hogyk nem menyecs-Egy-két fogacskájok csikorog szájokba, [kék;

A vénség ráncait szedik több ráncokba:

S mint a világa-únt, és megszáradt avar, 25

Melyet a homályos déli szél felkavar.

Mindenik úgy susog és morog magábanElélt idejének kelletlen voltában.

126 I. K Ö N Y V

Ezt jól észbe vévén Karnevál, ezennel

Helyére téteti a könyvet Hímennel

;

S hogy a kedvetlenség több ert ne végyen,

S netán az örömben nagyobb csorbát tegyen,

Látván, hogy poszog már sok aszú pöfeteg,

S az ifjaknak lábát bántja a viszketeg;

Mond: „hozzanak el máslás-butelliát,

„Készítsék a zsidók a kanafóriát,

„Jöjjön az asztalra auszprugés piskóta, 26

„Azután perdüljön mindjárt egy fris nóta!"

Meglett. — Aszúszlt az urak ivának,

A dámák feketén egyet kávézának.

S asztaltól felkelvén prozit-kivánással

Udvaroltak orca- és kéz-csókolással.

MÁSODIK KÖNYVE S T V É L I G

SUMMA Y A:

Mikippen roppant Tancz tartatic vala és le ülénec va-

la hogi yacczodnánac, és az Dorotthiáual és mindaz több Kisasszonokual chuffolcodnac uala, es mi-

kippen Isten Ázzon Eeris álmilkodásra miltógali-

bacat töönvala; azDorothiapenighzüébengonoztforralvala,mikintazIffjacathadvalmeghkerülné.

Megpendül egyszerre Izsák száraz fája,

Zeng szerszámokkal kiséri bandája,

Kellemes hangzások a szálát betöltik,

Az ifjú szíveket örömre felköltik.

Mindenütt a vendég kezd már örvendeni,

S viszketeges lábát táncra készíteni

:

Az unalom s bánat iromba szárnyakon

Kirepül lekókkadt fvel az ablakon. —Hogy az urak csendes táncot tehessenek,

Izsákék szép lejt minétet kezdenek;

Mert hamar megromlik a gyomor fzése,

Hahogy étel után nagy a test rengése. —Karnevál felkiált: „Urak, egyet szólok!

„Itt sok új mátka van: gondolkodjunk rólok.

„Úgy is az utam is érettek tettem,

„Az urakkal együttköztök ebédlettem, [gyen),

„Engedjük meg nékik (hisz az úgy sem szé-

„Hogy az els rend tánc most az övék légyen.

128 II. KÖNYV„S ekként kézfogójok ittlétemben essék,

„Hogy megemlegessék." Mind rámondják:

[Tessék!De Dorottya s mások, kik pártába sülve

A széken, kanapén maradának ülve,

Magokban zúgódtak, mivel szégyenlették,

Hogy köztök e csúfos különbséget tették.

Rendes is volt látni, miként sok vén dadaTöbbektl kiválva a széken kushada.

S miként néhány csalfa ifjú sok agglantot

Újjal mutogatván, nagyokat kuccantott.

Kezddik a minét. — Három gavallérral

Három deli dáma kiáll szép manérral;

Franciás táncokat kezdik fhajolva,

Folytatják páronként viszontag másolva.

Sétáló lábokkal Z bett ejtenek.

Egymásnak oldalvást suhanva lejtenek.

Mint midn szerelmes górjércéje megett

A dagályos kakas érezvén meleget,

Enyelegve játszik, taréját berzeszti.

Oldalt forog, tipeg s szárnyát leereszti:

így tesz a gavallér itten a dámánakKényes tempójára a francok táncának.

Sem kedvem, semerm nincsen arra nekem,Hogy minden sor táncot leírjon énekem.Az els társaság mihelyt elvégzetté,

A rendet a többi új házas követte; [tett,

S hogy minden mátkapár egy-egy táncolást

A szála s muzsika mindennek szabad lett.

Ismét megzendülvén a húron a minét,

Ecsé kézen fogja madám Cserházynét,

Cserházy helyreáll a szép Belindával,

ESTVÉLIG 129

Opor is Rózsival, a legszebb lánykával:

Negédes módira léptetik lábokat,

S dupla fhajtással végezik táncokat.

De miként a május mosolygó havában,

A természet csendes lévén magában,Tisztán fénylik a nap, vidám a mezség,Lassú andalgásban hallgat az erdség.Nincs semmi zaj, csupán a madárkák zengnek.

Vagy a virágok közt etéziák lengnek; 27

De felkeveredvén a vídi pusztáról.

Vagy a Szengellérnek borsterm szirtjárói

Zablás sárkányán a garaboncás deák; 28

Már a forgószéltl csikorognak a fák.

Ropog a pásztornak kunyhója fedele.

Kavarog a vetés, a víz habbal tele.

Egyebütt csendesség látszikvölgyön, hegyen.

Csak ott van fergeteg, ahol átmegyen.Toll, kóró, falevél, ringyrongy, egyetmással.

Zúg a poroszlopban forgó karingással,

A megrémült banya teheneket fejet,

Háza oltalmáért készíti a tejet:

Ily zavart forgószél tódult a szobának,

Hogy a hebehurgya langauszhoz fogának.

Opor kilenc anglus kontratáncot jára;

Még sem szállt lankadtságvagy görcs az inára,

Olyan derék stuccer nincs is tán Londonban,Aki ennyit tudna gyzni egy húzómban.

Bongorfi egynéhány személyt öszveszede,

És álla polacca a táncnak eredé.

Maga volt a vezér, a többek követték,

Kik a lengyel tempót emberül megtették.

I

130 II. KÖNYVIlyen menést tészen a springer a sakkban, 29

Mikor harmadfelet ugrik a likakban;

Vagy miként a darvak, midn kikeletre.

Sereggel elmennek a rétre, ligetre:

Elre hányt lábbal és billeg nyakkal

Sétál az els pár a többi darvakkal.

Végezvén a lengyelt, stájeron forognak,

A szála közepén tipegnek, tapognak.

így lépked, igy kereng Békés vármegyében.Az alföldi magyar gazdag szürjébenHét-nyolc nyomtató ló, midn patkós lába

Tapos a világnak legszebb búzájába.

Jártak galoppátát, straszburgert, hanákot,

Valcerest, mazurkát, szabácsot, kozákot.

E módi bolondság többre is megy vala,

De a vitéz Bordács végre felszólala:

„Uraim! az urak magyarnak tartanák

„Magokat: de ki tót, ki német, ki hanák.

„Mért nem táncol magyart az anglus, francia?

„Csak a magyarnak kell más nemzet módia?

„így vesztjük hazánkat a magunk kárával,

„Küls tánccal, nyelvvel, szokással, ruhával.

„Mi? hát az uraknak nem jut már eszébe,

„Mikor fispányunk bé ülvén székébe, 30

„A legels táncot magyaron kezdette,

„S minden hazafi szív becsülte érette?

„Nemzeti táncuknak légyen els jussa:

„Magyart! ilyen adta vén Jebuzéussa!"

Rá rándítja Izsák peng muzsikáját,

S a palatínusnak elkezdi nótáját.

Minden magyar szivek azonnal buzdulnak,

Ösi természetes lángjaiktól gyúlnak.

E S T V É L I G 131

Felséges állásba teszik termeteket,

Valódiba szedik férfiúképeket;

Benne a rátartós ggje Ázsiának

Díszt ád Európa csínos módiának.

Csak amagyartánc az, mely sohasem jára3

1

A jó egészségnek semmi ártalmára,

Mivel mérsékelve mozgatván bennünket,

Frisíti elménket, testünket, vérünket.

Csak a magyar tánc az, mely díszesbbé teszi

Az embert, és soha hívságra nem veszi,

Mert ha csak vitézi módra nem öltözött,

S ha nincs sarkantyúja, csúf a többi között.

Csak a magyar tánc az, mely bír oly érdemmel,

Hogy legjobban egyez a szz szeméremmel.Mikor sok külföldi táncban a módosság,

S a legúribb fogás, legnagyobb pajkosság.—Nemes magyar táncom! ki si nyelvünkkel

S ruhánkkal jöttél ki dics nemzetünkkel,

Ki európai finnyás lakhelyeden

Máig sem szenvedtél mocskot szépségeden.

Ázsiai színben fénylik nemességed,S még a módi nem tett alacsonynyá téged:

ím a küls népek bámulják díszedet,

S tulajdon nemzeted nem becsül tégedet! —

Azonban míg ezek ekképen folyának,

Tréfából kezet nyújt Bordács Dorottyának,

Egy pár ugrós tánccal tet megkínálja,

S hogy e szerencséje lehessen, instálja.

Nem kellett hosszason hívni ám kemét;Felszedi a székrl elpetyhüdt tetemét,

Ürög, forog, tipeg, lóbálja a kócot,

Melybl görcs farának csinált vala pócot.

12

132 II. KÖNYVBordács s az egész nép a fejét lesüti,

Nevettében majd a guta meg nem üíi.

így táncol a tátos banyák paszitjába 32

Varázsló pemetjén a vasorrú bába.

Már éppen elüte nyolcat a toronyban,

Estve volt, s elég lett a tánc egy húzómban

;

Szakadt az izzadság mindegyik vendégrl,Kiki panaszkodni kezdett az éhségrl,

A hajdúk, lokajok asztalt készítenek.

Ezüst kések, villák, kanalak pengenék.

„Míg, úgymond Belinda, asztal fog készülni,

„Avagy nem jó lesz-e egy játékhoz ülni?

„Míg felj a leves, eleget játszhatunk,

„Tán egy sor zálogot addig kiválthatunk."

Egy tágas sarokban Belinda szavára

Leülnek a dámák s az urak jobbára.

Mindjárt különféle játékokhoz fognak;

Vígadnak, divatja vagyon a zálognak. —Midn „A KIT SZERETSZ?" ez a játék jára.

Reá megy a kérdés egyszer Dorottyára.

A! kit szeretsz?— Felel: akárkit szeretek.Mit adsz enni? — Annyit, amennyit ve-

[hetek.

Hová viszed? —Ágyba. — Brávót kiálta-

[nak.

S a nagy kacaj miá majd hanyatt hullanak.

„Ágyba? (felszól Ecse egyik szugolyába)

„Koporsóba! ugy is ott áll a fél lába,

„Megvette a hideg már benne az ikrát.

„Vén üszög a madám, nem vethet már szikrát.

„Csak lássák az urak! a jó lélek mit vár.

„Ha a banyaposz is virítni akar már?" 33

A vén Andelgunda hallván e szavakat,

E S T V É L I G 133

Dorottya fülébe feccsenté azokat;

Kézrl kézre adák egymásnak a vének,

S kótyogos szívekben megkeseredének.

Galiba lett volna a kompániába,

De a levest épen hozták a szobába, [nevess

!

„Imádkozzunk! együnk! csitt! hallgass! ne

„Együnk! (felszólalnak) majd elhl a leves."

Asztalhoz ülének, evéshez fogának.

Édes tréfák között együtt múlatának.

De É r i s, egy mérget kever babonás, 34

Akitl származik minden visszavonás.

Ki a jó sziveket öszveháborítja,

A férjt, feleséget egymásra buzdítja,

Ki az édes mézbe vegyíti a mérget,

A legszebb virágba, gyümölcsbe rejt férget.

Ki a csendes lelket bujtja háborúval.

Nyugvó bizodalmát zavarván gyanúval.

Ki jajgat a szelíd békesség láttára,

S ha pert, lármát sajdít, fakad hahotára:

Eris kaján szemmel nézvén a vígságot,

Amely mulattatta e szép társaságot;

„Hát az énhatalmam? (így szól bús kedvében.

Hol orrát, hol farát vakarván mérgében)

„Hát az én hatalmam, amelyet mindenek„Az egész világon eddig esmértenek,

„így csonkíttasson meg? így nézzem hunyt

[szemmel,

„Mit tesz a barátság a víg szerelemmel?

„Ezek örvendjenek? én csak epedjek-é?

„Ó nem! — a triumfus nem lesz ám ezeké.

„Hó barátim, ahol legtöbb kedvet vártok,

„Ahol nyerekedni készültök, ott ártok.

„Hála istenimnek, hogy társaságtokba

134 II. KÖNYV„Vén banyák is vannak; búvok majd azokba.

„Ordas epesárral torkig töltöm ket,

„Öszveháborítom az örvendezket. —„Rajta! per! irigység! bosszúállás! szégyen!

„Vénlyányharag! kudarc! kofaság! — így lé-

[gyen!"

Ezek hát, s többek is, véle felkészülnek,

Denevérszárnyakon utána repülnek.

Maga beléüle egy nagy katulyába.

Rongyos pudermantelt vetvén anyakába.

A szélnek ereszti öszvecsapzott haját;

Két kis pudli húzza lebeg hintaját.

Melyben a szellkön magát felemelé,

S az éj homályában tart Kaposvár felé.

Valahol végig ment, borzadtak az egek.

Küszködtek a holddal borongós fellegek.

A baglyok civódtak a több madarakkal,

A zúzos fák egymást verdesték gallyokkal.

Kapós udvarára mihelyt beléptete,

Mindent megigézett mérges lehellete.

Az udvari kopók s agarak morogtak,

Benn az istállóban a lovak hortyogtak.

Üstökbe ment Jancsi csatlós a kocsissal.

Pörölt a kis Náni az öreg Marissal.

Mihelyt a konyhába a fejét bedugta.

Fbe verte egymást fazékkal a kukta,

Fridrik szakács perbe szállván a dajkával.

Leöntötte nyakát egy zsajtár csávával.

Onnan a szálába bésuhanván Eris,

Zúgni kezd a dáma és a gavallér is.

Serteperthy uram azon kezd pörleni,

Hogy az asztalnál megunt vesztegleni;

ESTVÉLIG 135

Koppóházy feddi, hogy az gorombaság,

Holott még múlatni akar a társaság.

A dámák között is néhány szúrós szóba

Egy kis csata forma esik hébe-hóba.

ízetlenségre kezd a barátság válni,

De okát senki sem tudja feltalálni,

Erist k nem látták, ki tündér orcával

Bolygatta már ket mérges párájával.

A volt legfbb gondja, hogy egyet válasz-

Kire leghathatósb dögséget árasszon: [szón,

De ki lett volna az egyéb Dorottyánál? —Eris is hát ennek áll meg a hátánál.

Azon töprenkedik, miként verhetné be

Pestisét legjobban az öreg nénébe.

A szegény Dorottya, nem lévén már foga,

Csak holmi lágyacskább csemegén nyámmo-Néhány kráfli álla tányérján eltte, 35 [ga.

Mellyel görcsös gyomrát apránként töltötte,

Eris hát tündéres erejét felvéve,

S magát egy gömböly kis formába tévé;

S midn a fortélyba jó módot talála,

Dorottya tányérján egy kráflivá vála. —Ah! vigyázz kisasszony, most vigyázz ám na-

[gyon,

ím a tányérodon méreg s veszély vagyon.

Ne higyj minden színnek s kráflinak; mert ve-

Ezer bajt szereztet, meglásd, ha lenyeled, [led

Ah, kérlek kisasszony! kérlek sz hajadra.

Úgy sem vagy már gyermek, jól vigyázz ma-Mit teszek !— ím, imé a kráflit felveszi [gadra,

A gondatlan öreg s nagyon mohón eszi.

Megeszi— megette 1— megvan I— márhiába I

136 II. K Ö N Y V

Éris kivánt célra jutott szándékába.

Már látom reszketeg fogja el tetemét,

Már vasvilla módra hányja a két szemét.

Morgásra áll szája, forog benn a nyelve,

Keser aggsággal van mellyé megtelve.

Bús melancholia gzölög a fején,

A harag rozsférge bántja ülhelyén.

Éris öszvejárja bell minden tagját.

Szívére, májára kiönti maszlagját.

Minden belsrészre utat fúr magának.

Kivált hol fészke van ahiszterikának.

Most a mértékletlen öröm erlteti.

Hívságra, kacajra, dévajságra veti

:

Majd egyszerre csügged feje komor bútól.

Haragtól fojtódik és irigy gyanútól;

Egy indulat ert vesz más indulaton.

Mint mikor hullámmal zajog a Balaton.

Végre a fekete sárepe elteli,

S minden más érzésit egyszerre elnyeli.

Felpattan a székrl s Erist a gyomrábaBeviszi magával egy oldalszobába.

Hol egyedül lévén, pályát nyit magának.

Szabad gyeplt ereszt minden haragjának,

Szz ráncait hideg könnyekkel áztatja,

S aszú kökörcsinjét ekképen siratja:

„Egek! már én tehát csak azért születtem,

„Hogy férjfi soha se feküdjék mellettem?

„Miért juttattatok hatvan esztendre,

„Ha szert nem tehetek egy rossz fkötre?„Vártam, sokatvártam aztnemmondhatjátok;

„Várásom bérét hát mért meg nem adjátok?

„Mindég jó hiszemben ültem az adventet.

E S T V É L I G 137

„Hogy tán tesz egy kér nálam komplimentet

;

„A farsangot mindég töltöttem vígsággal,

„Hogytánnemgyötörtöktöbbéalyánysággal:„Mit ér? nem is véltem s már itt volt hús-

[hagyó —„Húshagyó! húshagyó! engem itthon hagyó!

„Mivel érdemlettem? egek! ugyan mivel?

„Lám lett volna mivel, csak lett volna kivel.

„Sem pénzét, sem eszét én nem néztem volna,

„Sem nemét, sem képét, csak férjfi lett volna.

„Mondtam , hogy akárki légyen hozzámegyek,„Kezet csapok vele, csak leány ne legyek.

„Boldogabb férjfiú nem lett volna, mint :„Úrrá tette volna tet egy fköt.„Hordtam volna mindég saját tenyeremen,

„Csak könyörült volna pártát únt fejemen.

„De hiába! mégis egy sem jött eszére:

„Be bolond volt, aki engem meg nem kére!

„Akárkinek tárva volt szívem birtoka;

„Az ég, a föld tudja, én nem vagyok oka. —„Sokszor végig néztem ezt a világot már:„A legény elttem úton-útfélen jár,

„A férjfi megannyi, mint az asszony, látom:

„Mért nem jut hát köztök nékem egy sajátom?

„Mért kell nékem ilyen bségben szkülni,

„S szomjan a kád vízben Tantalusként ülni?

„Mért alkotott az ég asszonynak engemet?„Vagy hát mért teremtett férjfiúi nemet? [na,

„Ha asszonynem volnék, vagy férjfi nem vol-

„Édes boldogságom ürmöt nem kóstolna. —„De imé aggságban emésztem napjaim,

„Az idvel együtt terjednek kínjaim,

„Komor magánosság fonnyasztja éltemet;

„S még hajadon fvel eltemet engemet.

138 11. K Ö N Y V

„Hogy nyújtóztatnak ki, hogymegyekpártába,

„Ó, majd a szenteknek Paradicsomába?

„ Ó, szégyenletemben meg kell halnom ott is,

„Mikor vén lyánynakmond egy hitvány halott„Holott ímé most is e kis társaságba [is.

„Annyiszor keverik az embert csúfságba.

„Anélkül nem esett egy tánc vagy egy játék,

„Hogy illetlen dolgot vagy mocskot ne láték.

„Hát már, hát így kell-é nékem holtig élnem?

„Hogy szerelem helyett csúfot kell remélnem ?

„Nem, nem! — Vagy azokon boszút fogok

„ Akik oly vastagon mertek volt tréfálni;[állni,

„Vagy azt megmutatom, hogy ids-létemre,

„Ervel is ifjat kerítek kezemre.

„És így tán — ah, megállj! csendesedjél sze-

[gény,

„Te csak egy leány vagy, dehány ott a legény ?

„Mit gondolsz Dorottya? jobb, magad meghú-[zod,

„Vén vagy, a meghlt brt már hiába nyúzod.

„Mit érne harcolnod? férjt azzal nem kapnál:

„De ám ha kapnál is, s véle kezet csapnál;

„Mit tenne e kurta kis gyönyörséged,„Midn a halál is kandidált már téged?

„Mit próbálsz? mit kérdesz? belle mi hasz-

[nod?

„Úgy is leányfvel kell néked megasznod.

„Ám lássad. — Hát mégis? — nem lehet —[fussatok!

„Fussatok elmémbl gyáva gondolatok!

„Bosszút kell állanom. Sokba megbántottak,

„Sokba csúfot tettek, azt az átkozottak.

„Nem csak rajtam, hanem több leányokon is,

„Mártán, Adelgundán, Rebekán, máson is.

E S T V É L I G 139

„Az a zálogosai játék sokat serte,

„Hát a mátrikula? — s én ne szóljak érte?

„Ah, ah! — az nem lehet! betörök, bérontok,

„Asztalt, kompániát, táncot széjjelbontok,

„Földig legázolom ket a nyelvemmel;„Másszor ne játszanak a becsületemmel,

„Kivált a Farsangot— mert másként is ennek

„Tulajdoníthatom az okát mindennek —„A Farsangot— azt, azt, még lejebb gázolom,

„Haját széjjeltépem, szemét kikarmolom. —„De, hogy annál jobban megszégyenüljenek:

„Minden hajadon lyányt felbújtok ellenek.

„Orsolya, Rebeka, Magdaléna, Márta,

„ Adelgunda, mind, mind, akin csak van párta,

„St ha párta nincs is, de férj nélkül maradt,

„Nem ád kérésemre tán üres kosarat.

„Nem ád; szemeikbl olvastam elre,

„Miként borzadozott mindeniknek szre.

„ket veszem mellém — várjatok, várjatok,

„Ti, kik a lyánykákkal oly csúful bántatok.

„ Várj Farsang !

"

E szókat alig rebegé ki

:

Orrán, száján forrtak a méreg tajtéki.

És újabb lángoktól lobbantatván vére.

Az oldalszobában egy kommódhoz ére

;

, Ahol öszveszedvén minden indulatját,

így tette meg a vén lyányok áldozatját.

A frizér-serpenyt egy zugban meglelé,

És azt a kommódra köhögve emelé.

Fenekére rakott kéngyertyát, s e felett

Néhány bálbilétet s szerelmes levelet.

Három szüzkoszorút, három fürt hajával,

A rakásra teve egy tucet kártyával.

Ott volt Florentina s a Tündér Ilona, 36

140 II. K Ö N Y V

S valamennyi tökét életében vona, 37

Ezeket meggyújtá: s nem gyzvén szellvel,

Gerjesztette tüzét az elkötvel.Ekkor, mint megannyi áldozómarhákat.

Kiválaszt száz derék fekete balhákat;

Augspurgi láncokkal öszvepórászolja, 38

S áldozó tüzére mindnyáját feltolja.

Mint midn a három kép Hekaténak 39

Innepén áldozni kell egy vén papnénak.

Az áldozat füstje gombolyog a lángon,

S a fekete bikát hozzák az istrángon:

így áldozik itt is Dorottya. VégtéreEgy üveg timolajt önt a szenecskére,

S felemelvén szemét: „Ó édes szerelem!"

így szól, „tégy már egyszer, tégy kegyelmet

[velem.

„Ha most is sóhajtok, szemem most is nedves,

„Ha ez áldozatom teeltted kedves:

„Ennyi férjfi közül juttass egyet nékem,„Aki felépítse puszta düledékem.

„Vagy ha még hatalmas szódra sem hajolnak,

„Ha engem s társaim tovább is csúfolnak:

„A bosszúállásra segéljed munkámat.„Dupla áldozattal adom meg hálámat."

Ámor ezt hallgatta, nevette és jelül

Egy kisdedmennydörgést durranta bal felül,40Melyre az aerbe magát felemelte

Eris s az áldozat tüzét elpeselte.

HARMADIK KÖNYVÉJFÉLIGSUMMA Y A

Mikippen az Dorotthia Kiss Ázzon az tamétalan

Züzekvel thábort yáratván és Carneual Vitézeivel

zertelen nagi Imda lén; mell Könivnec is alkal-

matosságával ki s mit tött ? avagi chinált ? avaginiert és veztöít ligien; zeep rendvei voltakippen

megh írván látod.

így lévén, Dorottya kiment a szálába,

Ahol a tánc vala legszebb divatjába.

Az urak, a dámák a kölcsön vígságban

Képzettek magokat boldogabb világban.

Más pedig, akinek a jöv munkáraSzüksége volt teste lelke nyugalmára,

Édesdeden pihent, míg a tölt hold haladt,

A jóltév álom superlátja alatt.

Csendesség volt: csupán a muzsikahangokMozgatták az üvegtáblát s a firhangot,

S a dobogó lábak zörgettek taktusra

A fél szenderedett éji Zefirusra.

A kastély echózott az örömlármával;

A cseléd, a vendég, az úr a dámávalJátszott, tréfált, táncolt, vígadt az udvarban,

A nagy palotában, tornácban, pitvarban.

Csupán Dorottyának kóválygott a feje.

Kit megvesztegetett az Eris mételye;

142 III. KÖNYVA mord indulatok szívében, s a megett

Mind elterjesztették a bús fergeteget.

Nem lelvén már kedvét, dúltfúlt magábanS belé vágta magát egyik szugolyában

Egy br kanapéra, hol némán vesztegelt,

És lelke a harag sovány mérgén legelt.

Most egyszer lehetett látni valahára.

Hogy piros színt is vehetett magára;

De az ö pirossá hamar elenyészett;

Pírja kékké, kékje hamar sárgává lett.

Láttatott szája is beszédformán tenni.

De annak nehezebb volt értelmét venni.

Mint amit a Delphis vén Pythiája mond.Ha Phoebus meglepi, jövendöl s félbolond.

Egyszerre felugrott az ágyszékrl, készült,

Meg akart indulni — s újra a székre dlt.

Adelgunda hozzá méné — „Jókor jövel!"

Mond néki Dorottya: „lelkem újonnan él.

„Titkot közlök véled; szíved legyen helyén.

„Gyere a szobába — jöttél jó idején.

„Gyér hamar, ne késsünk, titok, jól esmérlek!

„De hidd be magaddal Orsolyát is, kérlek."

Orsolyát béhitta, s a muzsikaszónál

Eltnt a három vén az oldalajtónál,

így mennek a három fúriák morogva,

Csókoló kígyókkal, s egymást kézen fogva

Tulajdon anyjoknak örök homályábaA Styx mellékének egyik barlangjába.

Mikor a királynak s népnek eszét vesztik,

Rá a hadat, pestist és veszélyt terjesztik,

így lépdegél együtt a három Párka is,

Az öreg Atropos, Klotho és Lachesis,

ÉJFÉLIG 143

Kiki a szerszámot vivén a markába,

Az élet és halál fonószobájába.

„Édesim! Dorottya nékik így beszéle:

„Sorsom keserség, s tiétek köz véle.

„Az én fájdalmamból ti is részt vehettek

„S feltett szándékomban méltán segíthettek.

„Boszúállás tíize perzseli mellyemet,

„A méltatlan szégyen elfogyaszt engemet.

„Halált s elégtételt szomjznak csontjaim;

„Rajta! ne késsünk már szenved társaim!

„Duplázzuk meg azt a csúfot az ifjaknak,

„Amit már ennyiszer reánk raktak s raknak.

„Kevélységek szarva szinte az égig ér,

„Annyi esztendktl fogva bennünket vér;

„Törjük le s nyerjük meg érdemlett becsünket,

„Csúfjóknak tárgyává tettek már bennünket!

„Éreztessük vélek, mely súlyos a harag,

„Melyet a megvetett asszonyi szív farag,

„S mely érzékenybosszú.melyetamegsértett

„S gyalázott szerelem önnön magáért tett. —„Tudjátok, hogy itt a Farsang; jól láttátok;

„Melyvad ésgorombavolthozzámshozzátok;„Láttátok mely víg volt szomorúságunkra,

„Mely büszke és szúrós csúfoltatásunkra,

„Ugyan lehetne-é néktek rá nem állni,

„Ha e tanácsomat merészlem ajánlni,

„Hogy az örömét fordítsuk bánatra,

„S duzzadt hetykeségét méltó gyalázatra?

„S ha magam elkezdem ez intézetemet,

„Lehetne-é néktek elhagyni engemet?„Deám legyen ! tlem mind— mind elálljatok

:

„Magam is indulok. Eljöttök? Szóljatok!"

144 III. KÖNYVAz Eris szikrái, amelyek titokban

Eddig a banyáknak szívekben, májokban.

Mintegy hamu alatt, még benn lappanganak.

Egyszerre kiütvén, lángokká válának.

„Megyünk— menjünk!" amit mondhattak, ez

Indultak s mindenik márbosszút forrala. [vala

;

De Dorottya, ki már haragja tajtékát

Jobban kifzte volt, így közié szándékát:

„Nem, nem! gondolkozva kell bánni nagy fá-

„ Sok kézzel kell neki menni s sok baltával, [val,

„Nagy munkába kezdünk, mely ha végbe mé-[gyen,

»Vagy öröm lesz bére, vagy örökös szégyen.

„Nékünk is kárt tehet a hebehurgyaság.

„Jót, rosszat jobban tud trni egy társaság.

„Elbb is azokkal közöljük dolgunkat,

„Kik sorsokhoz fogják mérni a sorsunkat.

„Ha egyszer Rebeka s Márta meg nem veti

„Zászlónkat, a többi önkényt is követi.

„Mindent, akit velünk a közügy egyesít,

„Majd a közpróba is egyaránt lelkesít.

„Ez tehát tanácsom: rajta! ne késsetek,

„Minden társainkba oly lelket öntsetek,

„Hogy közgyalázatunk megtromfolására

„Kiki a közmunkát vállalja magára.

„Töltsétek bé ket bels háborúval,

„Karnevál s az ifjak eránt új bosszúval.

„Valakiket köztök hajlandóknak láttok,

„Magatokhoz vévén, hozzám behozzátok.

„Én addig az egész dolgot megforralom,

„Kifzöm s egyszerre nékik kitálalom."

ÉJFÉLIG 145

Ezt mondván, ama két banyát elereszti,

S zajos szívét újabb habokba sülyeszti.

Hányja veti végét, elejét dolgának,

Kivált miként kezdjen néki a csatának.

A harag, boszúság gyakran kilankasztja,

S plánumának folytát közbe megakasztja; —De vídúl, hogy immár dolgai jól mennek.

Mivel néhány dámák nála megjelennek.

Kikkel már Orsolya és Adelgunda szólt,

S kiknek már a szívek a Dorottyáé volt.

Ezek után több-több gyüle zászlójához,

Újabb truppok jvén a többek truppjához.

Úgy forrt már a leány s asszony a szobában.

Mint a szentelt szüzek Vesta templomában,

S mint a lefüstölt raj az új kasban bell,

Zúgtak, zsibongottak az ajtón két fell.

Könny volt Orsolya- és Adelgundának

így nevelni számát szoknyás verbungjának

;

Mert az asszonyi szív s a leányi elme.

Kivált ha búja van, vagy pedig szerelme.

Az oly ámítónak könnyen lesz zsákmánya,

Aki a leseket csínos pontból hányja.

Eris sem henyéle a többi társával,

S minden rést és utat megrakott mínával.

Most pedig (ki tudná még meg is gondolni!)

Álommézzel kezdi Izraelt locsolni,

Izraelt, a bgst, kit altató mézeMindjárt a legmélyebb álomra igéze.

A bgje melll feldüle Izrael,

Helyét alattomban Eris foglalá el,

S olyan vén zsidóvá válék azon nyomban.Amilyen rabbi nincs lembergi templomban,Felveszi a vonót, kapja a húrokat,

J

146 m. KÖNYVSzéjjel igazítja s tekeri azokat,

Rajtok száz diskordánt hangzatokat csinál,

Melyek berohanván a fül dobjainál,

A nyugovó lelket úgy felháborítják,

Hogy gondolatjait egymásra zúdítják,

A szép harmónia, mely a holt húrokról

Az érzinakba szállong és azokról

A lélekbe felhat s a szívbe benyomul.

Hogy azt az erkölcsnek szentelje templomul.

Egyszerre elhagyá a húrt, az inakat,

A lelket, a szívet — s a jó rend megszakadt.

Jól tudta azt Eris, hogy a szív útjának

Birtokán hatalma van a muzsikának 1—

Mint a zöld Hortobágy kövér mezejében

A csintalan betyár, ha a szél mentébenSüvegmocskot éget a szalmán, vagy pipán,41

Maga meg odébb áll gyalog vagy paripán

;

Hiába hangicsál a duda, furulya.

Összebg a marha, megszalad a gulya.

Tehén, üsz egyre szalad a cserénynek.

Van baja, van mérge a szegény legénynek:

így ama szédít hangok bubájára.

Az Eristl titkon húzott muzsikára

Tódult a dámáknak nagyjok és aprajok

;

Zrzavar lett, ki-ki bámulta, mi bajok ?

Szintúgy törték, nyomták az ajtón magokat.

Ott hagyták a táncot s a gavallérokat.

Dorottya már szintén ugrott örömében,

Tajtékba lábbogó szíve reményében;

S köröskörül nézvén az amazon hadat.

Gyzött már elre I nyúzta is a vadat.

A boszúállásnak, trucnak kívánsága

Benne a legfelsbb garádicsra hága;

ÉJFÉLIG Í47

Karnevált már saját lábánál képzetté,

S mint csókolják kezét az ifjak mellette. —Gyenge kevély cip ugyan mit nem tennél,

Ha te a süvegnek fhelyére mennél?Most te is szabsz törvényt ezer galántoknak:

Akik imádói a piciny láboknak

:

Sok férfiész saját kapitoliomát

Elhagyja s csókolni leszáll lábad nyomát.

Mihelyt tanácskoztak együtt egy keveset,

Amely is sok szóval, kevés sóval esett,

És minden bibéjét gyarló szép nemeknekJlleték (de amit a küls füleknek

Nem lehet most nekem eltrombitálni.

Szent titok! melyeket tilos profanálni): —Dorottya kiválaszt egyet nagy felhanggal.

Aki a szálába menjen követranggal,

S mondja meg az ottan lév vendégeknek.

Mi a kívánsága a dámaseregnek.

REBEKA vala ez, a tisztes Rebeka,

Kinek sz a haja, görbe a dereka.

Ki hajdan magának, most pedig másoknak.

Sok próbán általment kerítje soknak.

Ékesenszólóbb , mint akármely kofa.

Meg is van edzdve orcáján a pofa.

Ezt választották ki Dorottya s a szépek.

Hogy az ifjak eltt legyen az képek.

Ki is állt nyúlbrös szalupban a dada;

Melléje Dorottya még kilencet ada.

Kongott már a szála : nem tudták odaki,

Hogy a szép nimfákat mi a k hordta ki ?

Bent egy-két ifjasszony csak úgy csilleng-fil-

[leng,

J2

148 III. KÖNYVMint a szedés után az elhagyott billeng,

S midn épen immár azon töprenkedtek,

Hogy a sok dezentír szépek hová lettek ?

S egy kurázsis ifjú szinte már értek ment

;

Rebeka s az egész követség megjelent. —Kacagtak az urak és brávót tapsoltak,

Mert ebbl egy jeles maskarát gondoltak.

Karnevál maga is (nem tudta) vígadott,

Hogy a dámasereg ily szép tempót adott.

De midn azokat különös gálával

Látták vala lenni szeriz mínával.

Nem tudták a dolgot egybe mire vélni.

Mígnem missz Rebeka így kezde beszélni

:

„Uracskáim! engem azok küldöttének,

„Akiket az urak meg nem érdemlenek,

„Azok, kiket ide hozott ma a szánka,

„Az a sok ifjasszony s drága szép leánka,

„Kiknek, bár magokat oly nagyra nézik is,

„Lába kapcája sem lehetne egyik is,

„Mért vágynak oly nagyra a gavallér névvel,

„Ha úgy bemocskolják azt a szilvalévvel ?

„Phi ! arra a névre fel sem nyitnám számat,

«Vagy a zsibvásárba vetném a pundrámat. —„Mit ér a fodros haj ? a mándsét? a tászli?

„A zsinóros nadrág, ha az ember bászH? 42

„Pedig mely kényesen, feszesen, begyesen

„Járnak az uracskák végig aPartesen?„Az úr is Pozsonyban eleget fentergett:

„Mért nem produkál hát itthon is Schloss-[berget? 43

„Azért mert nem szabad? azért mert nem[illik?

„Azért mert az urak mind csak kákompillik!

„Magok elcsergetik másutt súgárjokat,

ÉJFÉLIG 149

„S itthon még csúfolják a szegény lyányokat.

„Kereken kimondom : az urak s úrfiak

„Csak ahol nem kéne, ott csintalan fiak. —„Ez a Locsperdi is, az ebágyrúl esett,

„Mit tesz? mért jött ide ? nálunk mit keresett?

„Léhütni jött ebbe a kompániába?„Diktom.faktom ! vesszen pokolkurvanyjába!

„Farsangnak hívatná is magát, hogy már,

„Pedig pernahájder, gézengúz, koszlobár.

„Mégis mér hányni a dámáknak fittyet:

„De megtanítjuk ma ezt a kótyonfittyet.

„Meg ! és minden leány fülébe pesel ma ; .

„Néked szól a lecke te gizgaz! te selma!

„De hogy követségem hosszason ne essék :

„Idejöttöm okát meghallgatni tessék.

„Minden rangú dámák egyes akarattal

„Engemet küldöttek oly parancsolattal,

„Hogy kívánságokat adjam el pontban

„Az uraknak ; mely is áll e három pontban

:

„Elsben az urak szabad tetszésünkre

„Ezt a gaz Karnevált adják ki kezünkre

;

„Másodszor haladék nélkül felkeressék

„A nagy mátrikulát, hogy megégettessék;

,Harmadszor, valakik most is ntelenek,

„Minket solenniter mind megkövessenek.„Ha e kívánságot a szála felhagyja,

„S követölevelét nékem ki nem adja,

„S a mátríkulával ezt a gaz spicbubot:

„Ellenségnek tartsa az asszonyi klubot." —

„Ellenségnek tartjuk az asszonyi klubot,

„Magunkközt egyet sem esmérünk spicbubot;

(Ilyen választ ada Bordács Rebekának)„Szüksége van nálunk a mátríkulának

;

150 III. KÖNYV„Eb, aki kenteket, néném ! megköveti

;

„Diktom ! s az öreg fart visszacepelheti."

E szókra az urak mind kacajt ütének,

De a lyánykövetek felmérgesedének. —S mihelyest az egész követségcsoporttal

Rebeka visszatért a kerek réporttal :

Seregét Dorottya mindjárt összeszedte,

S egy rendes ármáda formájába vette. —

Nyilj meg most, Helikon ! nyilj meg ; s ti

[magatok

Szép istenasszonyok elttem dalljatok. 44Ti elmondhatjátok, jut is eszetekbe.

Kik állottak belé a leányseregbe.

Kik voltak vezéri az amazonoknak,

S örök egri nevet kik nyertek magoknak.

Egy ers négyszeg corpust formálának

Akik legaggottabb leányok valának.

A sereg derekát ez a népség tette

:

Kommandóba ket Adelgunda vette.

A két szárnyán álltak mintegy könnyebbA fiatal szüzek felkötött szalupban: [truppban

E gyönyör népet vezérelte ell,

Magdaléna a bal, Márta a jobb fell.

Hátúi a vasasok nehezebb osztálya

Az özvegyasszonyok seregét formálja.

Lassú, de kemény nép : rezervaként vágynak;

Orsolyát tisztelik vezérl hadnagynak.

Az avantgárdába, mely mindnyája között

A legkatonásabb formába öltözött.

Azok az eleven Freykorok valának,

Akik már férj nélkül szülni is tudának.

ÉJFÉLIG 151

Fris és gyönyör nép ! fortélyos, vakmer

;

Rebeka vezette, egy próbált hadverö.

Ezek a vezéri s osztályi valának

Ennek a rettent dámaármadának.Melynek fkormányát Dorottya tartotta,

S mint generál en chef maga mozdította. 45

Nem választott ki egy helyt egyenessen.

Hogy ahol nagyobb baj esik, ott lehessen.

Tizenkét sz s próbált banyát melléje vett,

S egy vén guvernantnétadjutantjánaktett. 46

Ekkor az ütközet módját igy rendelé.

Hogy a front léptenként menjen eléfelé:

A szárnyi könny nép akként fordúlgasson,

Hogy minden sort s rendet zavarba hozhas-

És a mátrikulát csalfán, vagy mérészen [son,

(Mely a triumfusban legszebb préda lészen)

Kerítse kezéhez az ellenség ell.

Egyszóval vigyázzon minden oldal fell:

A hátulsó sereg még most szótól várjon.

Minden rést és utat keményen bezárjon:

Most pedig egyszerre az els dobhangraAz egész avantgárd üssön a Farsangra, 47

S ha lehet Karnevált hadi fogllyá tegye.

Vagy a mátrikulát kezébl kivegye

;

De ha rabbá esik, kedvezzen Himennek,Lánc közt is tisztelni kell a rangját ennek.

^ Mikor a táborban mindent elrendele:

Üle egy divánra, kit nyolc szz emele, 48S onnan igazgatta a népet, a helyet;

És, mint egy feldmarsal, perspektíva helyett.

Hogy ráügyelhessen a nagy armadára.

Egy vén pápaszemet feltett az orrára.

152 III. KÖNYVKülön-külön minden vezért és hadnagyotSerkentgetvén, nékik mindent jól megha-

[gyott. —„Most már eljött a perc, így szóla nyájához:

„Hív barátináim ! kezdjünk a munkához.,,Csak bátran! velünk lesz a boszú s szerelem,

„Menjünk! már zsebemben van a gyzede-[lem."

E szókra Tesztilis felveszi kezébe

A sereg zászlóját, melynek a végébeLeng pántlikákkal körül koszorúzva

untukkal bodrozott fköt volt húzva.

Az apróbb zászlók is lobognak szép sorral

Kiken Vénus látszott, bölcsvel s Ámorral.—Megindul a sereg ; a selymek suhognak,

A pádimentomon a cipk topognak

:

Szikráznak a tüzek a dámaszemekben,Keblekben kurázs van, fegyver a kezekben

;

Harnádel, strikknádel, ördögpokol-nádel,

Melynek külömb nemét ma sem számlálnád

Almaev kis kés, etuis bicskia, [el, 49

Szemnyilak, csókcsákány, mosolygásfrin-

[gia. 50

Dorottya s a rúdon függ díván megett

F hadi muzsika gyújtá a sereget.

Lizette, a szépen hárfázó Lizette:

A lyányok farsangi marsát elkezdette

:

Mellette a nótán tíz hárfa hangozott.

Húsz tambura s doromb akkompanyírozott.

Mások vagy letörvén a butellák alját.

Azzal trombitálták a Lizette dalját.

Vagy holmi nagy smukkos katulyát tártának,

ÉJFÉLIG 153

S két frizr fésvel azon dobolának.

Az egész ármáda danolta a marsot,

S úgy tették hangjánál a truppok a marsot.

Eris pedig szíve teljes örömében

Felemelvén magát pudlis szekerében,

Titkos kacajok közt lebegett felettek

:

S denevérnimfái körülte repkedtek.

Mikor a nagy korpus a szálába kijött,

Már az avantgárda Karneválra ütött,

A pajzán Freykorság tet megtámadta,

Ki kezét, ki haját s köntösét rángatta.

Lármás csivogással mind rá kezdtek esni

:

Maga volt s oltalmat nem tudott keresni,

így jár az a szegény bagolyfi is épen.

Ki elhagyja enyhs odvat délközépen,

Mihelyt a madarak látják, körülveszik.

Akármerre fordul, meg nem menekeszik

;

Míg a kányák zik, a csókák csácsognak.

Cseveg a sok veréb, a varjak kárognak.

Csúfolja, csipkedi, rángatja mindnyája,

Tele a tollával mindeniknek szája.

Már a nagy sereg is a csatapiarcot

Magának foglalván, elkezdte a harcot.

A bal szárnyon álló könny nép sok szzzel

A mátrikulára ütött kemény tzzel.

Hímen felkiáltott: „Urak! ne hagyjátok!

„Most a mátrikulát mindjárt nem látjátok."

Ezt a gavallérok hallván, oda mennek.

Hogy segítségére legyenek Hímennek.

De már akkor körbe fogta a lyánycsoport.

Verték a széjjelhányt székek között a port.

Szörny a zaj s lárma. Ezek megragadják

154 III. KÖNYVHíment és a könyvet, amazok nem hagyják

:

Most ezek hányják el a széktl azokat,

Majd azok nyomják el onnan a lyányokat.

Finisnek már a könyv épen kezében volt,

Kiáltott a sereg, a gyznek tapsolt

:

De alig csípte meg Károly egy keveset,

Elejté a könyvet, s a lábára esett.

Oda ugrott Károly, a prédát már hozta

:

De Rozika tet agyon csiklandozta.

Más fell az ifjak e szép harc neszére

Indulni akartak Hímen védelmére

:

De a könny sereg jobb szárnyával MártaKirukkolt s ellük az utat elzárta.

Keresztül próbálnak az ifjak rontani

:

De ennyi szép ellen ki tudna állani?

Egyedül maga volt oly gavallér Albert,

Hogy ennyi amazon ellen indulni mert.

Thrézi ellent állott: de egy pillantása

A szép szz szivében halálsebet ása.

Visszapillantott rá haldokló kedvese,

S a sebhedt bajnok is a földre leese.

Ez esetre a harc nagyobb tüzet kapott.

Felzendült mind a két népség s összecsapott.

Csatáztak a merész dámák az ifjakkal

Szerelem mérgébe mártott szemnyilakkal;

De a kézszorítás és sóhajtás heve

Sok szépek szívében nagy pusztítást teve.

Sok gavallér pénzt is adott a spionnak.

S kitudta bibéjét a szép kisasszonnak:

Melyért az amazon hullott is a harcon,

Koccant a csákány is a keblen és arcon.

ÉJFÉLIG 155

Már a gavallérság jóval is innen járt;

Hogy Dorottya oda veté az okulárt.

A legszebb szárny vesztét dívánja sáncáról

Meglátja s a közép sereg derekáról

Négy ers csoportot kiküld sietséggel,

Hogy a gyzött félnek légyen segítséggel,

Kik is kiszegezett pagnéttal kiálltak,

S tüjökkel eleven sorompót csináltak. 51

Azonnal Boriska, ezek kommendántja,

A gavallérokat oly mérgesen bántja.

Hogy perl nyelvének s éles szablyájának

Ellene k tovább már nem állhatának. —Egy fköt spádé vala a markába,

Amellyel úgy szúra Lajcsi nadrágába.

Hogy amint sok tréfás társaságban hallik,

Még most is meglátszik puliderjén a lik.

Ez alatt a harcnak legjobb divatjában

Ámor, ki sohasem nyughatik magában.Elméjét egy hadi fortélyon hánytatta;

A kis szerelmeket mind öszve hívatta,

Kénkövet, kanócot, ásóval, kapával,

S a hamar-szerelem fris puskaporával

Adott a kezekbe, hogy azzal menjenekA házba, megmondván mitévk légyenek,

Megértvén Ámornak e parancsolatját

Az apró minrök; a szála padlatját 52

Mindjárt mesterséges mína alá vették

S a házban lévket tzzel felvettették.

Ah! e sebes tzláng hányat felpörköle.

Hányat ejtett sebbe, hányat meg is öle

!

Sokan, igen sokan, mintegy félhalottak

A földre s az urak ölébe hullottak.

A rúgó salétrom minden észt és csontot

156 III. KÖNYVSaját forgójából kihányt, széjjel rontott.

S a láthatatlan láng gyújtván a velket,

Édes csiklandással emésztette ket.

Hej te ravasz Ámor! miket fel nem találsz?

Egy fell nem gyzvén, másutt is praktikálsz!

Van-e olyan szíve az asszonyi nemnek,

Mely utat nem nyitna a bájoló szemnek?

Dorottya, akihez a láng fel nem csapott

A nagy diván miatt ütdést nem kapott.

Azért kevés népét ismét serkengette,

Az elszéledteket újabb rendbe szedte.

Fellobban villogóbb tzzel a harc lángja,

Verdesi a padlást a csatázok hangja.

Szék, asztal zörömböl, a dob, trombita zeng,

Csizmától, ciptl a pádimentom reng. —Legelbb is Rózsi, a legszebb amazon,

Ecsével szembe állt s ert is vett azon:

Már szinte életét el is fogyasztotta.

Kiált Ecse: Pardon! sa kardját nyújtotta.

De Johanna, kinek rózsákba mártatott

Orcája született hajnalszínt mutatott,

Johanna újonnan Ecset megtámadta:

De orcáját Ecse addig cirolgatta.

Míg mind elenyészett a Johanna vére,

S hajnalszíne maradt az Ecse kezére.

Iromba lett a szép cerussa s míniom, 53

Olyan lett a rózsa, mint a sásliliom. —így halnak el gyakran egy orcafogásra

Sokan, kik rá szoktak a képmázolásra,

Azok, akik nappal angyali bálványok,

Éjtszaka lüdércek s mer boszorkányok.

ÉJFÉLIG 157

A virgonc Bel ind a szokott tréfájával

Bordács úrhoz szalad vigyorgó orcával.

„Mosszi! az úr is csak oly életet él;

„Mire nézte most is a farsangot? s nem fél,

„Hogy hadifoglyommá teszem, megköttetem,

„S gyz hintóm eltt kevélyen vitetem?"

Ekkor oly bájoló szemekkel tekintett

Az úrra, mint Vénus, mikor Marssal csínt tett.

Az úr mosolyogván, a nagy bajusz alól,

„Eredj te kis pajzán! a lyánykának így szól,

„Tudod már sok ízben ellenem pártoltál,

„Faludat prédáltam, ismét meghódoltál.

„Kardom most sem tompa, ha tompa meg-[fenem:

„Hogy mersz, pajkos madár, felkelni ellenem!

"

így szólott és magát a nimfa megadta.Tudván, nem soká lesz jószága alatta.

Más oldalra Chioris, kinek termetében

Minden kellemesség volt csak a szemében,(Szikrázó nyilat szórt arra, aki nézte,

Alélt pillantása halkkal megigézte;

De mikor csillogó rezgése szétreppent,

A nehéznyavalya édesen tört mindent).

Chioris az ifjakat sebes pillantással

Srn lövöldözvén, hullatta rakással;

Kivált rátalálván a deli Vincére,Ezer tüzkacsintást szórt rá szegénykére.

A triplázott villám elfogá a szemét,

Megelektrizálta mindenik tetemét.

Lángolt az orcája, dobogó szíve vert.

Élt még, de nem tudta, s eszméletlen hevert,

Chioris oda ugrott s a maga csókjára

Kicsalta lelkét is halvány ajakára. —

158 III. KÖNYVAzonban Ámor is a harc közepében

Achillesként nyargal hadi szekerében.

A szép szem Chlorist, ki elandaloda

Holt bajnoka mellett s nem vigyázott oda;

Chlorist elütteti a rúdnak végével,

Lerogyik s fekvését festi szz vérével.

Eltapodta tet az Ámor szekere,

Öszvejárattatott mellyé s minden ere.

így esett el e két bajnok egy csatában,

Smind ketten megholtakk— metaforában.—

Ámbátor a fejem toalett volna is, 54

Kurtizán mellyembl coquet nyelv szólna is,

Bár próbát romános elmésséggel teszek,

S ékesebben szólok mint a hofmaitresszek:

Még sem festhetem le teljes valójában

Mindazt, ami esett ebben a csatában.

Másként is sok itten, ami titok és szent;

S még a poéták sem tudhatnak itt mindent.

Elég, hogy a dámák, kik bár hullottak is,

Víttak még és srn hulltak az ifjak is.

Tovább is tüzesen folytatván a harcot,

A gavallérokon tettek sok kudarcot.

E mellett a szegény Farsang oltalmára.

Ki a sok dáma közt már majd pórul jára,

Más fell Hímennek s a mátrikulának

Védelmére számos ifjak tartatának.

Azonban a dámák megmozdíthatatlan

Nagy ármádiája mégis mind untalan

Attakban volt sok szép ifjaknak kárára,

Vagy a két szárnyáról kicsapott portára.

Dorottya mind újabb csatára rendelte

Vezérit s a lankadt szíveket tüzelte.

ÉJFÉLIG 159

OPOR, hogy már végét vesse a csatának,

Egy új stratagémát gondolt ki magának,

Mellyel minden truppot zrzavarba tegyen,

S Dorottya, a vezér, tehetetlen légyen.

Annyi sok hatalmas szemmel és szablyával

Szemközt állván, így szólt felséges orcával:

„Halandó angyalok! kedves szép ellenség!

„Kiket bennünk ural minden érzékenység,

„Kik bírván szívünket a természet jussán,

„Törvényt szabtok nekünk szépségtek trónu-

„Hogy ellenkezhetnénktovább tivéletek?[sán

„Itt a kéz! itt a szív! csakhogy békéljetek.

„Tudjuk, miért vagytok haragban erántunk;

„Mert véletek nagyon hidegképen bántunk:

„Nohát ezen vétkünk jóvá tételére

„Én, mint a farsangi tábor fvezére,

„Még ma egy kisasszonyt kívánok elvenni;

„S tudom, vitézim is mind így fognak tenni. —„De én annak adom cserébe szívemet

„Aki legelször megcsókol engemet."

Édes kotlós anyjok egy kotyogására

Hogy fut a sok csirke egy szem gabonára:

Minden kisasszonyok akként tódulának

Legels csókjára Opor orcájának. —Senki sem ügyelt már zászlóra, vagy sorra:

Isten hozzád jó rend! hajde mind Oporra!

Szintúgy rúgták egymás cipellje sarkát,

Tapodták, hasgatták egymás sleppje farkát;

Az elsk hátrálták az utóimenket,

A hátulsók visszahúzták az elsket;

Lármáztak, zajgottak, porfelleget vertek.

Asztalt, széket, bgt, cimbalmot levertek.

Tört a pohár, palack, tányér, táca csörgött;

160 III. KÖNYVUgattak a pudlik; ajtó, ablak zörgött.

Ifjúként szaladtak még a vénlantok is.

Sem hadnagy, sem svadrom, sem rend.Stma-A dívánt emel szüzek elfutának, [gok is

S keze, lába kitört marsai Dorottyának.

NEGYEDIK KÖNYVHAJNALIG

SUMMA Y A

Mikippen az vitéz Dorotthia sok Züecnek hallatlan

keserüsighire az faidalmos háláival küzködnéc és

hogi mikippen ochódnék föll, miért hogi Carneval-

lal egietemben az Matriculla Sácmánra yutván;

mell is tüzvel megh ígettetic vala, az Carnevál pe-

nigh meg zabadói vala, mellecnec utánna vddezödben Kegies Olvasó az Vin Gergnecbezidit,és

azipp Venus Isten Azzonnac is miklnt törtenéc azalazállássa ickesRithmusocvaleldbe adattatnac.

Mind rátódúla már kíváncsi vágyással

A dámáknak nagyja, apraja rakással

Oporra, hogy tet mindjárt megcsókolja:

De a gavallérság tet meggátolja.

Az ifjak hatszeres karéba állának, 55

S Opornak eleven sáncot csinálának.

Már egy dámának sincs, akármerre térjen.

Sem rése, sem módja, hogy Oporhoz férjen.

Néha erszakkal rohantak ostromra.

Néha rimánkodtak, sírtak, de potomra.

És mivel a karén által nem törhettek,

Szégyennel, bosszúval hátrálni kezdettek.

Mint vert had egyenként kiki visszatére

Felsült kívánsággal a tábor helyére,

Ahol már összetört zöld dívánja mellett

Megsebhedt marsaljok csak alig lehellett.

K

162 IV. KÖNYV„Hitetlen nép !

— így nyög Dorottya néki-

„Hát a vitézeknek így kell-é tenniek? [ek —„El kell-é hagyniok kiszabott rendjeket,

„A fegyvert, a zászlót, a fövezérjeket?

„Gyarló nép! egy ravasz ellenség szavára

„Úgy kellett rohanni a férjfi csókjára?

„ Phi ! szégyen! gyalázat! gyávateremtvények,„Kikbl így zhetnek csúfot a legények!

„De lám hívságtokért megvan a jutalom;

„Od' a szép becsület, od' a diadalom,

„Helyébe csak szégyent, kudarcot kaptatok,

„S ím félholtan fekszem én is miattatok."

A szégyen és bosszú ket eltöltötte,

Lesütött orcával álltak körülötte.

Dámaszokás szerént sírtak haragjokban,

Átkozván magokat, és Oport magokban.

S fájlalván hséges vezérjeknek estét,

Hószín karjaikra felvevék kék testét.

Bévivék szomorún az oldalszobába.

Ahol helyheztették puha nyoszolyába,

Vigasztaló szóval, kávéval élesztek,

Szederjes sebeit kötözni is kezdték. —De néki nem lévén többé bizodalma.

Elnyomván testének, lelkének fájdalma:

„Gyalázatban, úgymond, tovább miért élek?

„Inkább becsülettel hal meg a nagy lélek.

„Ti, kik okoztátok rajtam e csúfságot,

„Hogy tukmálhatjátok én rám e világot?"

E szókra sebérl tépvén a flastromot.

Meg is tette mindjárt a testamentomot.

Öt vén dáma leül a toilettéhez,

Apollónka pennát dug a fél füléhez,

HAJNALIG 163

A Schreibkalenderbl a böjtnél kisza-

Egy tiszta levelet, kétfelé hajtja azt;[kaszt 56

A gyászos íráshoz készül keseregve,

Dorottya elkezdi diktálni heregve: —„Én alább is megírt kisasszony, DOROTTYA,Letelvén világi életem robotja,

Egyébként ép s csendes elmével diktálom,

Csak hogy az ifjakat szeretem s útálom.

Én, mondom, e nemes megyében születtem,

S eredetet régi törzsökházból vettem;

De amelynek bennem magva fog szakadni

:

Jószágomról tehát rendelést kell adni. —Elsben is hagyok kétezer szuverént,

A bécsi bolondok házának a szerént

Hogy fundusok légyen az olyan szüzeknek,

Kik kosarat adván magok kérjöknek,

Mint szokott, örökös pártában sültének:

Ezek a bolondok házában éljenek!

Másodszor testálok a szülk házáraKilenc ezer tallért, az olyak számára.

Akik csúnyák lévén, vlegényt nem kapnak,

S természeti tzök miatt félre csapnak.

Harmadszor keresett jószágomnak felén

Egy jó fundációt állítok Fenteién,

Melybl esztendnként megtartván a számát,

Férjhez kiadjanak tizenkét vén dámát.

Felén egy Vestalis templom építtessék.

Melyben húsz vén szznek lakás rendeltessék.

De úgy, hogy mindnyája járjon fkötvel.Mert igen éktelen járni leányfvel.

Továbbá, ha ama költ jó kedvébe.

Aki most itt múlat, ebb' a vármegyébe.Leírná a dámák mellett tett harcomat,

S hattyúi szárnyain zengné halálomat;

K2

164 IV. K Ö N Y V

Minthogy, amint mondják, eddig minden na-

[gyok

Üresen bocsáták: néki fundust hagyok. 57

Lencseni kertemet mezeiházommal, 58

Minden bankóimat az egész smukkommalAdják néki: ebbl holtig elverselhet,

S Beócián Parnasz hegyeit emelhet.

De a buffánomat mégis Orsolyának, 59

A két mopszot pedig adják ki Mártának.

Végre a széjjeltört dívánnak fájából,

S vlegényt nem esmért nyoszolyám aljából

Egy castrum doloris készüljön számom-De nevem ne messék kbe a síromra; [ra, 60

Ne tám az utazók, kik ott szájonganak.

Még holtom után is lyánynak csúfoljanak.—

Testem pedig a két pázsimhoz temessék, 61

S legalább porom is férjfi porhoz essék. —Ezen testamentom végrehajtójának

REBEKÁT

.

.." Eszókméga száján valának :—

Amidn Rebeka, ki az elszéledett

Népet rendbeszedte s ott kint verekedett,

Triumfált sereggel, örvend lármával

Bejött a Farsanggal s a mátrikulával.

Alig pillantá meg Dorottya félfell.

Azonnal oly édes öröm lepte bell,

Hogy elfelejtkezvén minden fájdalmáról.

Életrl halálról — leugrott ágyáról.

„ Ittvagy !— s pedig fogva ! élek már, így szóla,

„Hol a könyv? — majd gondot viselek én róla.

„Élek már! már több írt ne is kössetek rám:

„Mindjárt felöltözöm; hol van, hol a ruhám?"Igaz, hogy Dorottya mindjárt megújula.

Ruháját rávette, tapsolt s meggyógyula.

HAJNALIG 165

Mihelyt Rebekával elöbeszéltette,

Hogy kézre Karnevált miként kerítette:

Azon tanácskozott a sereg nagyjával,

Mit tegyen e régen várt hadifoglyával?

Kik közt arra ment ki a dolog summája,

Hogy csak hadi törvényt tartsanak reája.

De hogy kéznél légyen, csukják bé azonba;

Bé is csukták tet kemény áristomba,

Amely oly keserves fogház és kaloda,

Hogy a napfény soha bé nem süthet oda

Ers és kemény az asszonyok fogsága,

Nehéz az embernek onnét szabadsága.

Oly hely, mint aminn Ulissz hajdanába

A Palládiumért bémene Trójába. —Mégis mennyi csinos urak s bölcsek vannak,

Akik e fogságba víg szívvel rohannak.

St ezt a fogságot vásárolják kincsen,

S örülnek a rajok vert ers bilincsen.

Végre megtétetvén rá a szentencia,

Felhozza a setét tömlöcbl Lídia.

Arany nyakláncokkal megbilincselt lábbal

Kijve Karnevál a vén porkolábbal.

Strimfligalandokkal jól hátraköttetvén

Két kezét s drabantok között kisértetvén,

S így nem is ügyelvén az mentségére,

Ezt a szentenciát olvasták fejére

:

„Sok lévén KARNEVÁL bneinek száma,„Méltónak ítélte erre minden DÁMA„Hogy mátrikulája porrá égettessék,

„Maga hóhér ál talcsonkán ereszt essék;

„MENJEN VÉGHEZ, dátum Kaposvár s a

[többi,

„DOROTTYA, mintaszék feje, és atöbbi."

166 IV. KÖNYVKi is ment húsz dáma az oldalszobából,

S rógust rakván a tört dívánnak fájából,

A tüzet nagy öröm s tánc közt gerjesztették,

És a mátrikulát hamuvá égették, —Innen van, hogy ma már nincsen többé vén

[lyány.

Mert az esztendeit más nem tudhatja hány;

S ha egyszer a képét jól kimázolhatja,

Magát gyenge szznek szabadon mondhatja.

Már épen kivitték a szegény Karnevált,

Már épen fegyver közt a veszthelyen állt

:

Mikor lárma esett ott kinn a pitvarban,

Kiáltanak : tüz van ! tz van az udvarban

!

A szobából minden ember kiszalada,

S Karnevál odabé egyedül marada.

Hímen eloldotta a békót lábain,

S a strimflikötket eltépte karjain,

Akkor vették észre a dámák magokat,

Mikor már szabadon látták a rabjokat.

Kés volt már akkor. Már ket nevette

Karnevál és magát az ifjakhoz vette.

De nem tévén a tüz semmi veszedelmet.

Szüntetvén a bál is a lármát, félelmet

;

Opor úr azonnal kérdezkedett róla.

Melyre a lokajja, Gerg ekép szóla:

„Tens uram ! A kázus minthogy hosszas

[lévén,

„És ezek a lyányok igen sok csint tévén,

„Meg is unván talán a tens úr hallgatni:

„Méltóztassék velem egy pipát gyújtatni."

„Nem kell: csak mondd, Gerg!" „Tens

[uram, tehátlan

HAJNALIG 167

„Igazán hogy minden lyánycseléd orcátlan,

„Kivált azok, akik lokajok közt nnek,„S az úri udvarba csak léhtni jnek.

„Én ugyan helyet sem adnék egyiknek is,

„Ha mindjárt csupádon széllel élnének is.

„A konyhára hordják a pletyka beszédet,

„Mindég derogálják a férjficselédet.

„Mindég csak cserfelnek, osztán nyalnak

[falnak,

„Morzsáját sem látjuk a bels asztalnak.

„Csak kurafioknak szoktak k duggatni;

„Tens úr ! kár ezeket lyányfvel járatni. —„De hogy egyik szómat másikba ne öltsem,

„És a tens úrnak is úri kedvét töltsem:

„Most is, míg az urak ott benn múlatának.

„Ni a szedtevették mit nem csinálának!

„Lecsepültek minden becsületes legényt,

„Lajhának, kappannak csúfolták a szegényt,

„Ihogtak vihogtak, nyakunkra tódultak:

„Megkövetem — még a nadrághoz is nyúltak.

„Nézze csak a tens úr, milyen ez a mente,

„Nánika a sterccel ni hogy összekente.

„Tens úr ! egy culától én ezt fel nem veszem,„A szátisfakciót az úrért megteszem.„Megszültem az úr ura atyja mellett,

„De még senki rajtam ilyen csúfot nem tett.

„Egészen bolondot csináltak bellünk,

„A mondért, süveget elkapkodták tlünk.

„Azt mondták, hogy jobban illik kemeknek,„Csak szoknya kell nekünk bodzfa legények-

„Még a vitézkötést feltették búbjokra, [nek.

„Ó, hogy a jéges verne kobakjokra !—

„Fridrik szakács épen az ágyon szunnyadott,

„Hogy hatod magával Manci rátámadott.

168 IV. K Ö N Y V

,Leöntötték szegényt ; az mégis szerencse,

„Hogy veres nadrágját nem érte a lencse

!

„De bezzeg, mikor a fejére tapinta,

„Már a haján folyt le a híg palacsinta.

„Felugrik haraggal, szidja sok adtá-val

„S bemázolja képét egy tál kocsonyával.

„Tens úr ! azon semmi épséget nem hagyott

:

„Didergett a cula, majd hogy meg nem[fagyott.

„Úgy kellett! magam is nagyon bosszankod-

[tam;

„Mégis a kacajtól meg nem tartózkodtam,

„Mikor kocsisunkat négyen körbe vették,

„Futni akart Jancsi, de nem eresztették:

„A fél sarkantyúja akadt a szoknyába,

„S Kalárival együtt zuhé a csávába,

„Ecse úr hajdúja épen ott pipázott.

„Mellé suhan két fraj, s mikor nem vigyázott,

„Szájából az ég pipát kitekerték,

„S uram ImégaPámpám farka alá verték !62

„Ne hagyja ked magát, pajtás I felkiáltok,

„Ti is az emberbl csúfot mért csináltok?

„E szómra egyikhez a kostököt csapja,

„A másikat pedig futtába megkapja,

„S úgy szúrja farába a nyúl-ispékelt,

„Hogy most is keresik a nyúl-ispékelt. —„Míg Ferkó egy lészán hortyog s nyújtja

[brét,

„A cafjához kötnek egy nagy kancsó lrét;

„Pakolj Ferkó ! kiált a dévaj nemzetség:

„Talpra ugrik Ferkó ; s bezzeg volt nevetség!

„Egy külföldi tarka ánginba öltözött

„Francia pázsi volt itt a többek között,

„E tett nagy zavarást itt a fejérnéppel,

HAJNALIG 169

„Új módit kapatott, fképen a széppel.

„Ritka oly szobalyány, frizérozó s dajka,

„Hogy ne jutott volna néki kalamajka. 63

„Tán nem is maradtak itt már olyan frajok,

„Kiknek e pázsival ne lett volna bajok.

„Tens uram ! nem tudom, ki tart ilyen pázsit,

„Nem szeretem benne azt a nagy kurázsit.

^Ragadós a módi, kivált ha francia,

„Pedig a magyarnak árt az módia.

„Most ugyan még kin jár a cselédszobában

:

„De hátha kedvre kap benn is a szálában?" —„Jól van Gerg, jól van ; de a tz hogy esett?"

„Elmondom, méltassék várni egy keveset.

„Már semmi csendesség nem volt a szobá-

„Állt a patália kint is a konyhában, [ban,

„Már a legénység is néki dühödt, mordult,

„Egy szóval a kastély fenékkel felfordult.

„Azt mondják — de arról aláson követem,

„Nem voltam ott, reá meg nem esküdhe-

„Lizi a tzhelyre feküdni akara, [tem —„De mellé egy legény sok parázst kapára.

„Nem tudom, nem láttam, elég az hozzája,

„Azt mondják, kiégett a Lizi szoknyája.

„Sikoltott, szoknyáját rázta a dévaj szz,

„Egymást érte, szintúgy hullott róla a tz.

„Ráesett egy parázs a Pampám hátára,

„Kifutott ordítva s ráment a szénára.

„Meggyúladt a széna ! — Laci szerencsére

„Ott feküdt és álom nem jött a szemére

:

„Látja, hogy mellette a tz lángot vetett,

„Valami baja volt, mindjárt nem kelhetett.

„Kicsapott már a láng : lármát kiáltottunk,

„De eloltotta, míg vízért futottunk.

170 IV. KÖNYV„Megsznt a tz, mire mi elértünk oda

:

„Kijött Laci, és még — Náni vagy kicsoda."

E szókra az urak s dámák kacagának,

Némelyek Gergvel így is tréfálának

:

„Bizony Gerg ! a tüz már nagyon láttatott,

„Még is, a jó Laci, jó hogy nem alhatott,

„S eképen a tüzet hamar megolthatta,

„De tudod-e Gerg I Lacit mi bánthatta?"

E tréfára Gerg így felelt valódi

Orcával: „Az olyast vizsgálni nem módi!

„Az ily kérdést tartom igen helytelennek:

„Elég, hogy elaludt a tüz, hál istennek!

„Hát a tens urak is és tens asszonyságok,

„Mikor utóiéri az álmatlanságok,

„Milyen mulatságot találnak magoknak:„S szabad-é azt osztán vizsgálni másoknak?„Az ily kérdést tartom igen helytelennek:

„Elég hogy elaludt a tüz: hál' istennek!" —Mindnyájan kacagtak e feleletére;

Hihet, jól reá talált a bibére.

Egymásközt sok furcsa tréfára fakadtak:

S az öreg szolgának egy pohár bort adtak.

Szinte helyre állott volna a csendesség,

S meglett volna köztök a kívánt békesség:

A dámák szüntetni kezdték haragjokat.

Nem bántván Karnevált s a gavallérokat:

De éj igazán, hogy a háborúságba,

Mely Trójától fogva esett a világba,

Csak belé kell jönni mindég a dámának! —Most is a lett oka az új galibának.

Egy nimfa, kit Virgil s utána mindenekOlyan irtóztató formában festenek, 64

HAJNALIG 17!

Holott, habár néha rémülést hoz is ránk,

De sokszor angyali orcával jön hozzánk

;

Egy nimfa, kit Kozma zeng trombitával,

Repül szárnyakkal és felfútt pofával

Festett rozsólisos szalmás üvegére,

Egy FAMA-VOLATOT tévén címerére ; 65

Egy nimfa, ki Virgil paraszt idejébe

Maga hordta a hírt a világ fülébe.

De most nála bérért szolgálnak, mint úrnál,

A Novella, Zeitung, GazettaésJour-[nal. 66

Egy nimfa — de ki ne esmérné miss FámátÚjabb zendlésbe hozott minden dámát,

Mivel elhírlelé a bálban egyszerre,

(Hihet, hogy Eris vette tet erre)

Elhírlelé mondom, hogy hallván mindenekKarnevál ittlétét, rá felzendültenek.

Hogy nincs olyan ember, ki rá nem neheztel,

Mivel ilyen kurta farsanggal ereszt el.

Amelyben így felsült mindennek a kénye.

Kinek a szíve fáj, kinek az erszénye.

Ihon a tislér céh hiába fárada.

Mivel a sok bölcs mind nyakán marada;Alig van kenyere s ftje szegénynek.

Pedig hetibért is fizet a legénynek.

Sok szegény varrónék jó bizodalomra

Megvarrtak húsz-harminc fkött potomra;

Ötöt ha eladtak hat-hét forintjával —S még most is adósok a tintuk árával.

Majd minden kalmárok bankrótokká lettek,

Akik sok jegyruhát elre megvettek,

így jár a szcs, szabó s minden mesterember.Kiket jó haszonnal biztatott december.Kivált a cigányok, a szegény cigányok

172 IV. KÖNYVFájlalják, hogy itthon vesztek a leányok,

Minthogy rá nem szokván kaszára, kapára.

Támaszkodván csupán a más lagzijára.

Hát az a sok lezsák eszemiszom pajtás.

Kiknek csak a tánc kell és a kancsóhajtás.

Kik ha tivornyázó házat nem találnak,

Életnek sem tartják : ugyan mit csinálnak ?

Hol él most sok szegény svalér e nagy télben?

Aki bablevest is alig kaphat délben

;

[67

Mert sem uram öcsém nem tarthat most sok

[bált.

Sem asszonyhúgomhoz leánykérnem szállt.

Pedig csak oly helyen néha jól lakhatott,

S a két lovacska is abrakot kaphatott.

St még a papság is haragszik reája,

Mivelhogy az idén kevés a stóla ja.

Ezt hírlelvén Fáma, s több ilyen formákat,

Ismét zrzavarba hozta a dámákat.

Dorottya gondolván, hogy majd mellé állnak

Ezek is, és feltett céljában szolgálnak

:

Nyugovó vitézit ismét felzendíté,

S holnapra egy újabb csatához készíté.

Orsolyát, Rebekát s a több vezéreket

Feleszelte, miként rendeljék népeket,

S majd mikor az ifjú urak lefekszenek,

Vélek s Karnevállal mitévk légyenek. —Mert már a hajnali kakasszó is hallott,

Szkült már a hideg setétség s pittymallott.

Megfordult a göncöl szekere tengelye,

S a kés álomnak eljött az ideje

;

A lankadt gavallér rikácsolt a torkán,

Pislogott a dáma, mint a vén boszorkán.

HAJNALIG 173

De — midn már épen fekünni készültek,

Egy új tüneményen mindnyájan elhltek.

Amint a harmatos rózsákba öltözött

Hajnal már feltetszett a csillagok között

;

S ert vévén a már szenderg éjtszakán,

Besütött a szála kelets ablakán

;

68

A gyertyák nyomorult fénye halványodott,

Tükör, fal és edény öszverózsásodott.

A gyönyör Foszfor ezüst világával 69

Játszott a bíborba borúit ég aljával,

S a hó fejér egén elszórá azokat

A ragyogó kisded hajnalcsillagokat.

Úgy tetszett, hogy mint ha lassú zengzetek is

Jöttek volna onnan — s valóban jöttek is

;

Mert egy-két perc múlva mindjárt a mennyeiKaroknak hallattak édes koncertjei.

Melyre az érzékeny szívek megolvadtak,

Repestek a velk, vagy elandalodtak.

Örült minden lélek s örömét mutatta.

Örült s örömének okát nem tudhatta.

Már a földi fénynél pompásabb világgal

Borúit el a szála s díszlett méltósággal,

Már a fél-felébredt szellk által hozott

Gángesi kellemes szagtól illatozott

:

Midn egy tündökl felh béhempereg.Gombolyagjain ül a szerelemsereg.

Maga a nyájasan mosolygó Citére 70

Ülvén diadalmi aranyszekerére,

A hajnali pompás felhbl kiderül,

S eltte minden fény sötétségbe merül.

Tejszín combján játszik nyilazó kis fia,

Kinek szemén tüz van, száján ambrózia.

A felhnek mintegy mennyei pázsitnak

Hajlásin friss rózsák és jácintok nyitnak.

174 IV. KÖNYVMelyek Citérének egy mosolygásáraTeremnek a hattyúk lábának nyomára,

S rajtuk a tetszetes Gráciák táncolnak,

Midn ezer apró szerelmek lantolnak.

Édes igézésnek, másnak nevezzem-éAzt, mely közönséges és mind a két nemé,Mikor k Citére eljöttét erezik ?

Sokan ezt hatodik érzésnek nevezik.

Elég, hogy mind az öt érzés részt vesz

[ebben.

Részt, és semmiben sem vesz érzékenyebben.

Ezt érzé minden szív most is, míg végtére

így szólt az életet lehéll Citére

:

„Halandó szép nimfák ! él templomaim,„Kikben temjéneznek hív indulataim,

„Ti, kiknek szemében élet és kedv játszik,

„Orcátokon saját képvonásom látszik,

„Ti, kik lecsaljátok mennybl a vígságot,

„Hogy Paradicsommá tegye e világot,

„Halandó nimfáim ! lejöttem hozzátok,

„Hogy végezésemnek törvényét halljátok. —„Az az istenasszony, Citére, én vagyok,

„Akinek áldoznak szegények és nagyok,

„Ki eltt a király kihág trónusából,

„Büszke felségébl s bíbor ruhájából,

„Kit jóltevjének szólongat szívében

„A hideg vér bölcs kedvese ölében,

„Ki jó órát teszek néha a vénnek is,

„S a mindennek szkét látó szegénynek is;

„Ki áldott békóban tartom a szíveket,

„S kedves áldozatra szorítom ezeket.

„Még a hiéna is, bár szeme szikrádzik, 71

„Foga vérbe féred, nékem megjuhádzik.

HAJNALIG 175

„Elttem a lajhár fris játékot tészen, 72

„S e leglomhább állat vidám s virgonc lészen,

„Beborítom a nagy bal én át lángokba, 73

„S párt keres a fagyos grönlandi habokba.

„Béönthetem tüzem egy férgecskébe is,

„Bár kicsiny a szíve s hideg a vére is.

„St bogaracska nsz másik bogaracskán,

„Sok millió nemzik fiat egy fogacskán.

„Egy szóval nincs állat, melyben tüz nem[érzik

;

„St ezt a nem mozgó plánták is mind érzik. 74

„A pompás pálmának, a silány penésznek„Fajtái mind az én híremmel tenyésznek. [75

„Én hozom az ifjú rózsát bíbor színbe,

„És a liliomot tiszta muszelinbe

;

„Hogy így lakadalmi öltözetben szépen

„Fogadják el Zefír csókját mátkaképen,

„Én általam élnek s magzanak mindenek,

„Nálam nélkül minden dolgok kietlenek.

„Citére vagyok én ; ti is mind esmértek;

„Bár szájjal titkoltok, de szívvel dicsértek.

„Most pedig közétek jöttem olyan véggel,

„Hogy felv^tsam a múlt lármát békességgel;

„Hogy kívánt örömöt hozzak le azoknak,

„Kik nyomorúságot képzelnek magoknak;„És hogy a sok bút, bajt, panaszt eltérítsem,

„S köztetek hatalmam s nevem dicsítsem.

„Mivel tehát fként azon aggódtatok,

„S haddal Karneválra azért támadtatok,

„Hogy kurta a farsang ebb' az esztendbe,„Hosszabbra szabatom azt is a jövbe.„Elre titeket asszekurállak is,

„Hogy nagyobb divatja lesz a lagzinak is;

„Megvölegényellik árva nyoszolyátok,

176 IV. KÖNYV„S leányságtok után vígság jön reátok.

„És azok az ifjak, kik most csekély tzzel„Láttatnak traktálni akármelyik szzzel,„Jöv idén, mintha nem is k volnának,

„Úgy neki dühödnek k is a dámának.„Mert fiamnak, kit most hintóm oldalánál

„Nyilat köszörülni láttok a fáklyánál,

„Fiamnak meghagyom, hogy minekutána„Letett már a nyilról mind Mars, mind Diána,„S fráter Schwarztól fogva ezek az iste-

[nek 76„Kéziv helyett puskát, flintát szerzettének:

„Hányja el nyilait, tegzét, számszeriját,

„Tanulja meg is az artilleriát;

„Rakja körül övét apró mordályokkal,„S lje az ifjaknak szíveit azokkal

;

„St akiknek nagyon kemény a zuzzájok,

„Baka-mangaléttal lövöldözzön rajok

;

„Vágott golyóbissal, tirolisi stuccal

„Szálljon szembe holmi makacsabb kuruccal.

„Annyi lesz a sebhedt minden palotában,

„Mint az invalidus katonák házában.

„De még is ha látom, hogy a lövöldözött

„Szívek nem keresnek írt a dámák között,

»Vagy pedig sebjeket titkon gyógyíttatják,

„És a leánykérést mind csak elmúlatják:

„Behozom szokásba (sok már csinálja is),

„Hogy legényt megkérni merjen a dáma is.

„És ha a legénység mégis durva lenne,

„S a kér leányhoz hozzája nem menne:„Lehozom az égbl Juno virágjának 77

„Magvait s kiosztom minden leánykának;

„Tudom, hogy lábra kap a dámavilágban,

„JobbanmintakrumplimárMagyarországban.

HAJNALIG 177

„Addig is, mivelhogy a leányéletnek

„Legnagyobb unalmat a párták tétetnek:

„Kimennek szokásból lassanként azok is,

„St lyányfvel járnak még az asszonyok is.

„Itt van egy f nimfám, ki a nagy világban

„A mai dámák közt lábra kelt hívságban,

„Mindenhatóságát oly nagyra terjeszti,

„Hogy a fél világnak könnyen eszét veszti;

„Ö az, ki a régi nemzeti ruhákat

„Paraszttá, és korccsá teszi a dámákat„Ö az, ki azokat rakja több formába„Mint ami van Ovid Metamorfózába;„Úgy hogy a dámákról meg tudnád magát is

„Tanulni a LINNÉ históriáját is.

„Állj meg bár, ne tovább egy fertályóránál,

„Bécsben a Szent István öreg templománál:

„Látszottbuffánmedvét, tüskés sündisznókat,

„Mesterséges hangon csivogó rigókat,

„Vannak nyaktekercsek, puffadt pelikánok,

„Barázdabillegk, sleppfarkú fácánok,

„Van ott ölni tanúit baziliszkus szeme,

„S kivált a lepkének mindenféle neme:„Mind ezek a módi nimfa teremtvényi,

„S a kipallérozott hívság leleményi.

„Ö a tálalója aus-zúgnak, kontónak,

„Ö oka számtalan konfiskációnak,

„Ö teremt a földön galánt szegényeket,

„Donna Olympiát, báró von Nichtse-[ket. 78

„Ö az, ki elkezdvén sokszor csak egy kényen„Henyél stucceren, egy borbélylegényen;

„Mindjárt sok grófócskák modernjéhez áll-

„St a deákok is abban koledálnak. [nak,

„Ö tette Parist is e szép bolondságon

L

178 IV. KÖNYV„Királynévá hajdan szinte fél világon.

„E nagy nimfa által a dáma felkapja

„Hogy csak patyolatja légyen, vagy kalapja,

„Hogy az asszonyok is lyányfvel járjanak,

„S még a falukon is erre rá szokjanak. —„Légyetek hát jöv farsangig békével,

„S elégedjetek meg Venus végzésével."

Ezt mondván nyájason mosolyga feléjek,

S éltet örömöt lehellé beléjek.

A Gráciák pedig oldott övezettel

Reájok pillantván édes tekintettel,

A kellemességnek s élvény ifjúságnak 79

Hajnalló felhjén a hintóhoz hágnak;

S annak zsámolyánál igy szóla Thália,

Thália, a köztök legdélibb Grácia:

„Szépek! ajándékot tlünk is vegyetek.

„Hogy e jeles napról megemlékezzetek.

„Termetetek deli, orcátok kellemes,

„Szivetek érzékeny és elmétek nemes,„Szemetek tz légyen, rózsa ajakotok,

„Hulló hó kebletek, muskotály csókotok;

„Vén, komor, formátlan ne légyen köztetek:

„Egy szóval mihozzánk hasonlók légyetek."

E szókra a felh ket béterité,

Tetszetes ifjakká tévé s megszépíté.

Ezért oly gyönyörük a Somogy dámái.

Mert k a Gráciák igaz kópiái.

DOROTTYA leveté a vénség sznyegét.Mint a kigyó szokta téli lebernyegét. 80

Bételének gyenge hússal agg ráncai,

Kinövének mind a harminckét fogai,

HAJNALIG I7d

Felderült ajakán fris rózsák nyilának,

Szemein idegen lángok lobbanának,

Ösz haja tündökl bársonnyá barnúla,

Szive benn repesett, teste megújúla:

Egyszóval belle — csudáltam magam is —Delibb dáma válék, mintsem Szemiramis;

Kerekded fara is úgy domboroda ki,

Mintha birsalmából harapták volna ki.

De már a lángok is épen látszatának,

Melyeket az égi lovak fuvallának;

Szikrádzott a napnak rúdja a föld felett.

Tzbe lángba borúit az egész napkelet.

Eltnvén a halvány hajnalcsillag szinte:

Népének Citére elkészült inte;

Fel is kerekedvén hattyú hintájába,

Fénybe hagyott mindent és ambróziába. —De ÁMOR a szép fény s illat közepéblKiválasztván egy pár nyilat a tegzébl,

Ráteszi keményen felhúzott ijára —S ellövi Oporra s a szép Dorottyára.Dorottya Oporral mindjárt kezett csapott:

Levágatta tulkát s hívatta a papot.

L2

JEGYZÉSEK A DOROTTYÁRA

1 Karnevál (Carnaval, Carnoval) olasz

szó ; teszi azokat a nagy farsangi maskarásbálokat s mulatságokat, amelyeket az olasz-

országi nagy városokban, kivált Velencében,

szoktak tartani. Tesz átaljában csak farsangot

is. — Itt személynek vétetdik.

2 Hát férhet ily harag stb. Virgilnál: Tan-

taene animis coelestibus irael

3 A frizérozó vasat, mint sok olvasó ná-

lam is jobban tudja, elbb holmi hányt vetett

papiroson próbálják meg, hogy nem éget-é

nagyon ? Ez is elég szerencséje sok szegény

verses könyvnek.

4 Ai. Lengy el familiaTi\ró\,Tóti^eá\g

az emiitett famíliáról nevezi magát, Somogyvármegyében.

4* Ez a Nagy-Bajom Somogynak köze-

pén esik, sok urak lakják, kivált lakták ezeltt.

Az odavaló víg társaságokról láss egy tréfás

megjegyzést Korabinszky Lexikon von Un-

garn. Art. Nagy-Bajom.5 Kapos-Mér, ahonnan nevezi magát a

t. Mérey família, fekszik Kaposvárhoz fél-

órányira.

6 Mongolfiernevü francia találta fel Pa-

risban 1783-ban a levegégben hajót, melyenazólta BlanchardT, kirl az alábbi versekben

szó lesz, sok ízben produkált, nevezetesen

Bécsben is. — Olvashatni errl a híres ma-

JEGYZÉSEK 181

chináról a t. Fábián wr köznép számára ki-

adott magyar fizikájában (Veszprém, 1803.

n.8.) a 75—77. lap.

7 Ez a trompöz, franciául trompeuse,

magyarul csali ruha, olyan patyolatdomb,

amelyet kebleikre az olyan dámák tesznek,

akiknek nincs ott mit mutatni. Azt tartom,

helyesen !— De, idvel, olyan fiatal és ép

Gráciák is felrakták, akiknek van mit mutatni:

már ez nem szinte oly helyesen

!

8 Pétervára, (Petersburg,Pefropolis), az

orosz császár lakvárosa, ahol pompás szán-

kázások tartatnak. Péterváradját hibásan hív-

ják sokan Pétervárának. Ennek igaz nevePétervárad, Peterwardein, Petrovaradinum.

9 Öt szolgabírói ydrása/ Somogy várme-gyének ezek: kaposi, marcali, igali, szigeti és

babócsai.

10 Assemblé, olv. asszamblé, átaljában

gylés, gyülekezet ; különösen múlató társa-

ság a nagy városokban s udvarokban.

11 Phosphorus, magyarul hajnalcsillag.

Ez ama szép Vénus planéta, mely mikorestve jár fel, Hesperusnak, esthajnalcsillag-

nak mondatik.

12 Cypris nevet is visel Venus a Ciprus

szigetérl.

13 Szentgelléri bors. — Azt tartja az

együgy nép, hogy a vén banyák éjtszakán-

ként megnyergelvén az embereket, a Szent-

Gellért hegyére járnak rajtok borsért.

14 Lúdgége névvel nevezik a Duna két

mellékén a tésztának az a nemét, amelyet aTisza körül csigának hívnak. Ezt orsó hegyé-

182 JEGYZÉSEKvei kanyarítják meg egy kivölgyelt vagy ki-

barázdolt deszkácskán, faluhelyeit pedig a

szövöbordán.

15 Gilva, gomba neme, mely rothadásnak

indult gyertyán-, bikk- és szil-törzsökökön

pezsdül ki.

16 A íojDO/zár/2:s/ddA:nevezetes muzsiku-

sok Toponár nev mezvárosában Somogyvármegyének, mely a tek. Festetics famíliá-

nak uradalma s Kaposvártól nem messzeesik.

17 Vitz, német szó, jelent elmésséget, hir-

telen találó észt s azt is, amit a franciáknál

a bou'mot tészen, t. i. elmés mondást, vagyerre ejtett találmányos feleletet. Mátyás/c/rá/í/íúgyadják el, mind a históriák, minda regék, hogy a bonmóknak barátja volt, s

maga is szerencsés volt azokban: de az ilyen

bonmós lelket minden valóságos nagy-embe-rekben feltaláljuk az egész világ históriáján

keresztül.

18 Liber atyánk azaz: Bacchus. Komuspedig a vendégségnek hajdani istene.

19 Kupa herceg nagy és nevezetes feje-

delem volt a Somogyságon, Szent István

király idejében.

20 Zákány, nevezetes helység Somogyvármegyében, nem messze a Drávától ; tar-

tozik a mélt. gróf Széchenyi familia uradal-

mához. Borai híresek és kelendk.21 Ca/ejo/nuSi4mörMS,augustinianusbarát

volt a XV-dik században, egy nagy deák dic-

tionariumot írt, melyhez idvel 9— 10 nyel-

ven való magyarázatokat adtak, s a felsbb

ADOROTTYÁRA 183

idkben híres munka volt a tudósoknál. Most

is hasznavehet. Van némely kiadásában

magyar nyelv is mellette. Született ez az

ember Calepióban Bergamo városa mellett

és a nevét hazájáról vette.

22 Etil is francia szó, átaljában mindentokot tesz, amiben sok darab tartatik ; külö-

nösen pedig, és itt, jelenti azt a kis cifra tokot

a dámáknál, amelyben apró kés, tükör, pu-

gilláris, szagos üveg etc. vagyon.

23 Stanislaus Dubranowsky mathemati-

kus és kalendáriom-csináló volt a XVIII.

században.

24 Rideg annyit tesz, mint egyedül való,

magános ; p. o. rideg fa, rideg marha, rideg

legény.

25 Avar, azaz: lábán maradt száraz

gyepfü.

26 Auszprug, vagy Ausbruch néven ejti

és issza a német a magyarok aszúszlborát.27 Az etéziák kánikula idején lengedez

szelek.

28 A garaboncás deák fell az a mesevan népünknél, hogy sárkányokon jár és a

forgószelet támasztja, kivált ha, ahol ron-

gyos köpönyegjében kéreget, tejet és kását

nem. adnak néki.

29 Springer német szó, magyarul ugró,

egyik tiszt a sakkjátékban. A községnél a

neve kutya; nem csinosabb neve volna-e lo-

vas vagy huszár, mint franciául is chevalier?

30 Mikor fispánunk beülvén szé-

kébe, a legels táncot magyaron kez-

dette. Amire itt célozás van, valósággal meg-

184 JEGYZÉSEKesett a nmélt. gróf Széchenyi Ferenc excjá-

nak fispáni beiktatásakor, 4. júl. 1798.

31 Az igazi magyar /cíazc a lassú verbun-

kos, amit b. eml. eleink, kik a nemzeti dol-

gokat korcsosodó unokáiknál jobban kedvel-

ték, szebb és méltóbb kifejezéssel nemesestáncnak neveztek. A mi hiú, szapora és ren-

detlen táncunk, melyben asszonyszemélyekis ugrándoznak, ölelkeznek, keringenek, s

kiki magáért és párjáért táncol, egész for-

májával megmutatja, hogy tót eredet, az

ázsiai gravitással és méltósággal átaljában

ellenkezik ; ezt én a nép után nevezem ku-

ferces táncnak. Ilyen megkülönböztetéssel,

reménylem, megesmérik az olvasók a ma-gyar tánc fell tett Ítéletemnek igaz voltát.

Az ilyen táncról tették a külföldiek is azt a

sok jeles megjegyzést. Mikor a francia háborúidején sok anglus nagyemberek lakának vala

Bécsben, egy anglus az ott lév magyaroktáncában 300 figurát számlált meg. Ezt pro-

dukálni s hideg vérrel felszámlálni — csak

anglustól és magyartól telik. Jusson eszedbe,

édes magyarom! ahalhataüan Kaunitznakama mondása, hogy nemzeti karaktere csak

az anglusnak és a magyarnak van : s érezvén

jobban-jobbannemzetiméltóságodat,becsüld

meg még az aprókban is magadat

!

32 Paszit, vagy paszita, túl a Dunán a

keresztelkori vendégség.

33 Banyaposz néven ismeri a nép némelyhelyen a pöfeteget. Lycoperdon Bovista. L.

34 Eris görög szó ; itten az egyenetlen-

ség és visszavonás istenasszonyát jelenti.

ADOROTTYÁRA 185

35 Krá fii, magyarul fánk és olasz tészta.

3d Florentina, Tündér Ilona. Ezek a

régi öregeknek s a mai községnek esméretes

románjaikj vagy istóriáik ; melyeketa szürbol-

tokban árulnak a tót bibliopolák.

37 Tkét vonni. Szokásban vagyon sok

helyeken, hogy mikor a farsang elmúlik, amegnem házasodott ifjakkal és férjhez nem mentleányokkal, valamely darab fát vagy tkétnevetségnek okáért megemeltetnek, vagyegy helyrl más helyre vitetnek. A csino-

sabbak az olyan személynek zsebjébe egykis forgácsot, szilánkot vagy zsindelyt tesz-

nek, st affélét levelekbe s cédulákba is zár-

nak. Ilyenkor az csinál legtöbb nevetséget,

hogy a furcsa emberek miképen fortélyos-

kodnak, hogy vigyáznak magokra s hogyszeddnek rá stb.

38 Augspurgi láncok. Olyan finom apró

láncocskát csinálnak az augspurgi mester-

emberek, hogy azzal a bolha lábát is meg-köthetni, s ha a bolha ugrik, utána rándul.

Az ára egy láncocskának csak 15 kr.

39 Három kép Hekate. A régi mesékszerint azonegy istenasszony az égen Lunavagy a hold, a földön Diána vagy a vadá-szatnak istenasszonya, a pokolban vagy a

holtak alsó világában Proserpina, akinek,

mint minden odavaló isteneknek, fekete mar-hákkal áldoztak. Virgilius emli a Tergemi-

nam Hecaten, tria virginis ora Dianae, és

Ho ra tius a Diua trifonnist: mert három fejjel

festették : közbül állott a leányf, jobbról a

lóf, balról pedig a kuiyaf.

186 JEGYZÉSEK40 A mennydörgést ']ó isteni jelnek tar-

tották a rómaiak, ha balfelöl talált imádsá-

gokra, vagy áldozások idején hallatódni. Erre

van itt a célozás ; valamint több régi pogányceremóniákra, kivált amelyek a rómaiaknál

megvoltak; de mindazokat bajos volna ilyen

szk helyen eléggé megmagyarázni az azok-

ban járatlanoknak. Virgiliusnak Aen. L. II. v.

693. az Anchises imádságra . . . Intonuit lae-

vum.41 Hortobágy pusztáján, mely az úgyne-

vezett Hortobágy folyóvíznek, vagyis Tisza-

szakadéknak környékén esik a debreceni és

újvárosi földön, s közönségesen az alföldi

legelk körül, szokások holmi pajkosoknak,

hogy pipájokba süveg vagy' kalapmocskottesznek, melynek füstjét ha messzérl a

gulya megérzi, szerte széjjel szaladoz.

42 Bászli némely környékeken annyit

tesz, mint másutt baszuta, liphec, pipogya,

és ami odaalább elfordul, kákompilli stb.

43 Partes! Schlossberg! íé.\áa\om,hogy

nagyon is esméretes nevek és helyek, ame-lyeken való lelki, testi és világi elromlások

az ifjaknak, nemcsak egy szatiristának ér-

demlené meg a figyelmét, hanem olyanok-

nak is, akik vagy könyveikkel vagy hatal-

mokkalhamarább fordíthatnak a dolog nevén!— Nem elég a bnt megtiltani, hanem a bn-nek eszközeit kellene eltörleni; vagy a gyö-nyörségeket a virtus kecsegtet eszközeivé

tenni.— A legutálatosabb úgynevezett /freu-

zertheaternél mi közönségesebb fészke és

menedékhelye a bnöknek. Tegyük virtus

ADOROTTYÁRA 187

oskolájává a theatrumot, s érzékeny ifjainkat

bátran vezethetjük akkor belé ; a gyönyör-ségek nemes érzést fognak bennek, mint a

Róma és Athenae nevendékiben, felindítani!

44 Nyílj meg mosi Helikon! stb. — Mi-

kor Virgilius aháborúra felkölt itáliai vitézeket

el kezdené számlálni, így kiált fel egész

enthusiasmussal Aen. Lib. VII. v. 641—646.

Pandite nunc Helicona, Deae, cantusque

[movete,

Qui bello exciti reges, quae quemque secutae

Conplerint campos acies;quibus Itala iam

[tum

Floruerit terra alma viris, quibus arserit armis,

Et meministis enim, Divae, et memorare[potestis

:

Ad nos vix tenuis famae perlabitur aura.

45 General en chef a legfvebb vezére

egy sok ezerbl álló fegyveres seregnek,

akitl függnek osztán minden osztályos ge-

nerálisok.

46 Guvernantné, franciául Gouuernante,

a nagy házaknál a gyermekeket nevel s az

azoknak gondját visel asszonyszemély.

47 Avantgárdé, elsereg, elre indított,

vagy az ütközet elejére állított kisebb sereg.

48 Diván, igen apró lábakon álló neme a

kanapénak. Minthogy ezt a török szokások-

nak követésére vették fel az európaiak : ezért

neveztetett dívánnak a Törökország ftaná-

csáról, a dívánról, amelytl van ez a szónk

is : divánkozní.

49 Harnadelsib.— Nade/német szó, ma-gyarul tt teszen. Egyszer egy német tech-

188 JEGYZÉSEKnologikus könyvben a tnek 22 nemét olvas-

tam meg;pedig sem a hájvarró, sem a bor-

nyomózsák-varró, sem méginkább a bocs-

korfüz tü nem vala meg benne.

50 Fringia. Ezt a szót a kard vasakra szok-

ták felütni annak jóságának jeléül és bizony-

ságául.

51 Spanyol sorompónak nevezik a hadi

mesterségben azokat a hegyes vasazott

karókból készített és forgatható palánkokat,

melyeket a gyalogság eleibe szoktak hányni,

hogy a lovas nép el ne gázolhassa azt. Né-metül spanische Reiter.

52 Minörök a tábornál azok, kik mínát

ásnak, vagy akik a puskaport földlyukakba

rejtvén, azzal az ellenséget, vagy annakvalamely épületjét felvettetik.

53 Cerussa, tesz fejér festéket, fehér ken-

dzöt ; miniom pedig egy neme a piros fes-

téknek. A jóféle orcafest piros szinnek a nevekarmin.

54 Toalett, toilette, teszen franciául asz-

talkát, különösen pedig asszonyi ékesgetésre

készühkisí'iókos asztalt; kurtizán, courtisan,

udvari ember, hízelked, dámák körül hival-

kodó; coquette, tetszeni kívánó, színes, mé-zes mázos beszéd, szerelemhez ért dámastb.

55 Carré, tesz itten különösen négy szeg-

letre álló s egy bizonyos helyet bekerít

katona-csoportot.

56 Schreibkalendernek, vagy írókalan-

dárjomnak hívják a németek a negyedrétü

árkusra nyomtatott kalendárjomot.

ADOROTTYÁRA 189

57Eddigmindennagyoküresenbocsá-ták. Ha mások ezt mondják, nem jól mond-ják, mert p. o. nmélt. gr. Széchenyi Ferenc

excja egy presentben is 100 rf., a grófnéexcja egy ódámért külön 50 rf., mélt. gr.

Festetics György nga, a hadi oskoláról

írott ódámért 100 rf., más ízben 25 rf., ismét

30 rf., ismét 40 rf., mélt. gr. Erddy Zsig-

mondné ö nga 5 vagy 6 sor versemért 12

aranyat, t n. Fráter István úr 50 . adtak,

hogy most mást ne említsek. Méltatlan pa-

nasz az, hogy nemzetünkben Mecénásoknincsenek ; vágynak igen is, csak az íróink

vagy importunusok ne légyenek, vagy sor-

didusok.

Principibus placuisse viris, non ultima

laus est. Horat.

5% Lencsen, egy puszta Somogyban Nagy-bajom mellett.

59 A buffán, magyarul /wrí/aöíá/í/, talán a

módinak minden bolondsági között a leg-

képtelenebb bolondság vala! Ez márkimenta szokásból ; de a mopszok, vagy a dámák-nak ölbeli kis kutyáik, még is a Gráciák szol-

galatjában vágynak.

60 Castrum doloris nevet visel a nagyemberek halálára felállíttatni szokott gyász-

alkotmány, melyben a megholtnak érdemei

szoktak példázatokban eladódni.

61 Pázsi, franciául page, olyan nemesgyerkc, akit a nagyobb udvaroknál nevel-

nek.

62 Pampám nev pudlija volt Somogyban

190 JEGYZÉSEKegy uraságnak, kinek házánál esméretségben

voltam. Furcsa kutya volt!

Fies nobilium tu quoque Pudlium.

Me dicente. Horat.

63 A kalamajka egy szrbl való fényes

matéria, amelyet kivált régi magyarjaink men-tebélésnek viseltek.

64 Egy nimfa, kit Virgil stb. Lásd: Aen.

Lib. IV. V. 174. sqq.

65 Hogy a literatúrában még a rozsólisos

butellára is kell citálni! Vide sic:

Rosolio di Acqua d'oro, all'Insegna della

Fenice in Bologna Michael Kozma. Fáma Vo-

lat. In Bologna: pedig Kozma Mihály, míg élt,

budai rozsólisos görög volt.

66 A Novella, Zeitung, Gazetta, és

Journal mind olasz, francia és német nevei

az ujságleveleknek.

67 Sualir, vagy Svalje, franciául Chevalier,

gavallér, Ritter, nemes vagy nemeske'd.68 Kelets, vagy napkelets; keleti vagy

napkeleti. így ejtik ezt néhol magyar hazánk-

ban, és Ítéletem szerint nagyon helyesen. Va-lamint ezekbl : /«/, innen, vég, hátúi, el vagyell, utói, közép, stb. ezen szók jönnek: túlsó,

középs stb.; úgy nem tudom, mi okon le-

hetne kicsúfolni azon helységeket, melyeknél

szokásban vagyon az éjszaksó, napkelets,

déls, napnyugotsó iermmációl Kivált hogya só és sö szuffixumok mindig helyet jelent

szókhoz ragasztódnak.

69 Foszfor, görögül Phosphorus, deákul

Lucifer, magyarul hajnalcsillag. Lásd az I. K.

ADOROTTYÁRA 191

70 Citére, görögül Cythere, deákul Venus,

a szerelem istenasszonya, ki hattyúkon jár.

71 A hiéna egy kegyetlen ragadozó állat,

melyet soha tökéletesen meg nem szelídít-

hetni. Irtózva kell olvasni, amiket errl az

állatról írnak az utazók éstermészetvizsgálók

:

aki magyar olvasóim közül a hiénáról keve-

set vagy éppen semmit sem tud, ne mulassa

el megolvasni, amit Raff után felle beszél

t. Fábián József úr a Természeti Históriának

(Veszprém 1799) 477. és 498. lapj.

72 Lajhár, Földi és Fábián elnevezések

után az a minden állatok közt legtunyább,

leglassúbb és legostobább négy lábú álla-

tocska, mely görögül Bradypus, deákul ígna-

vus vagy Tardigradus, franciául Parresseux,

németül Faultier, az amerikaiaknál pedig a

maga sipítnya szaváról Ai nevet visel. Mint-

hogy ennek természetét is járatlan olvasóim

magyar könyvbl is megtanulhatják, utasítom

ket az említett históriájára Fábián úrnak, a

604—606. lap. Vessék ezzel egybe a Földi

jegyzését is, melyet a Természeti Históriának

(Pozsony, 1801) 55-dik lapj. tészen, Blumen-bach után. Megnézhetni J. Fr. BlumenbachsHandbuch der Naturgeschichte.

73 A baléna legnagyobb neme a cet-

halaknak, st legnagyobb állat a mi földünk

kerekségén; mert 10— 15 öl van a hosszasá-

ga, s áltáljában van a teste 100-annyi temér-

dekség, mint a mi ökreinké. Terem az éj-

szaki és déli Oceánuson; legjelesben pedigaz éjszaki pólus felé hajló kietlen Grönlan-diának környékén. Ennek is egész formáját,

192 JEGYZÉSEKtermészetét és fogása módját megolvashatniFöldinél a 108—109. lapp., hosszasabban pe-

dig Fábián Ráfijának 588. lapj. egészen az

598. lapig.

75 Hogy a plánták is szaporodnak s mag-vaikból hasonló fajtát tenyésztetnek, azt a

paraszt ember is tudja. Hanem hogy erre a

tenyészésre szintúgy a plántákban is hím és

nstény nemet állított a természet, mint az

él állatokban, azt már nem tudja mindenember. A régi bölcsek valamennyicskére saj-

dították ezt a dolgot; de világosan s határo-

zottan legelször Millingthon nev anglus írt

a plántáknak nembéli különbségekrl; pe-

dig élt a XVII. század végén. A növényeknemzrészei a virágban vágynak. Itt az én

verseimnek megértésére elég ennyit tudni:

hosszabban ennek fejtegetésébe ilyen helyen

nem bocsátkozhatom.

15 Apáim a legels és legszebb, nemesebb,pompásabb neme a plántáknak; a penész pe-

dig legutolsó és legsilányabb. Errl méltó lesz

tanulatlan olvasóimat a hely szk voltához

képest megvilágosítni. Azt gondolja a termé-

szetet nem esmér ember, hogy a penész csak

valami rusnya por és pelyhes nyálkaság, melya romlásnak és rothadásnak következése : ho-

lott mind az, ami nekünk ilyennek látszik, egy-

nehány ezer apró plántákból öszvecsoporto-

zott erdcske, amelynekgyökerei, szárai,ágai,

virági és magvai vágynak, s amelyet jó na-

gyító üvegen szemlélni kibeszélhetetlen gyö-nyörség. Ha feketedni kezd, jele, hogy meg-érett s már veszni tér. Többnyire hamar feln

ADOROTTYÁRA 193

(nyáron 1—2 óra alatt, ha nedvességet, me-leget s rekedt levegt kaphat), de némely

nemei esztendszámra is eltartanak. Van pe-

dig, amint a természetírók számlálják, 15 faja,

mely fajok közül némelyiknek egyes szára

van, némelynek ágasbogas, háta tartós, ki-

lence múlólagvaló. Nemi neve Linnénél Mu-cor, és tartozik a gombák rendébe.

76 Schwarz Berchtoldotíartlák a pus-

kapor els feltalálójának — Európában. Élt

a XII. században : freiburgi fi volt és franciská-

nus barát.

77 Jünó, amint Ovidius beszéli, magtalan

lévén, Jupiter a maga fejében a fegyveres

Minervát foganta, kit oztán a Vulkánus kala-

pácsa szabadíta ki onnan. Ezen bámulvánJúnó s hasonló páratlan nemzésre töreked-

vén, elindult az öreg Óceánhoz, hogy tletanácsot kérdjen a fell, mi móddal lehetne

néki is férfi nélkül gyermeke. Ez útjában el-

fáradván, betér Flórához s közli véle szándé-

kát. Flóra a kertjébe viszi tet, egy virágot

mutat néki, amelyet ha csak ujja végével

érintene is, azonnal fogadna méhében. Úgyis lett: és Mársot szülte, a hadak istenét. Másalkalmatossággal, midn Jupiter asztalánál

vendégségben ülne, jól talált lakni mezei sa-

látával s azonnal megterhesedett. Ebbl szül-

te a hasonlíthatatlan szépség Hébét, az if-

júság istenasszonyát s istenek pohárnoknéját.

Csudálatos költemény ez, holott a salátának

vizes és hideg természete mind a két nemetmeddvé teszi!

78 Donna Olympia, egy nagy famíliából

194 JEGYZÉSEKvaló, de szegény és büszke spanyol úriasz-

szony a Holberg egyik vígjátékában. Báró v.

Nichts a németeknél olyanforma szólás, mintmagyarul a Sehonnai, vagy Semmiházy ura-

ság.

Td Élvény deákul vivax, olaszul, franciául

vivace, németül lebhaft. Ellenkez jelentésazzal, hogy halovány, halvány. A deáknálezek a grádusok vágynak: viuens, vivus, vi-

vidus, vivax; az olasznál szint ezek; a franciá-

nál: vivant, viable, vif, ü/uace; a németnél:

lebend, lebendig, lebhaft. Nyelvünkön mégeddig csak e két szót gyomroztuk: él és

eleven. Ha azt akarjuk, hogy jövendben a

tudományokban, muzsikában, képírásban etc.

elbb menjünk: sok szavakra s meghatáro-zott értelmekre kell szert tennünk. Ama két

régi szónkhoz hadd járuljon hát hozzá az él-

vény, mely ellen semmit az új voltán kivül

nem vethetni. Ha jól emlékezem, Benk úr

valahol ilyenformát akar az élénk szóval ki-

tenni. Nagyon helyesen! Valamint /é/ gyö-kértl félénk, úgy él gyökértl élénk jön. Ezt

is adjuk a többihez, s nékünk is 4 grádusú

szavunk lesz az élet ideájára, mint az itt el-hozott nemzeteknek. Aki az új szókat nemtrheti, mondjon le az új ideákról is. Elég tá-

gas a Kaspium homokpusztája! ott életében

sem hall egy új szót is!

80 Amely régi brét a kígyó tavasszal el-

veti, az felette vékony, halovány és lenge:

a lebernyeg ilyen ruhát jelent a magyarok-nál

; p. o. a rongyos, kopott, vékony, szélszrköpönyeget lebernyegnek csúfoljuk. Deákul

ADOROTTYÁRA 195

és görögül ez a kígyóhártya Syphar és Lébe-

ris, ahonnan ez a példabeszéd is van: Nudiorleberide; nem jól jön-é hát ez a leberis ma-gyar nyelven lebernyegnek?

U T S Z

ÓBARÁTAITÓL ELHAGY-va, kora legkiválóbb embe-

reitlfélreismerve, költiön-

érzete büszke föllángolásá-

ban. Csokonai Vitéz Mihály

(1773—1805) azt a kijelen-

tést tette, hogy a XX. század számára irt. Azid elérkezett, s ha azt kérdezzük magunktól,

mitjelentszámunkra Csokonai költészete, el-szörisalaposválogatástkelltennünkmüveikö-

zött. Bármennyire a messze jövbe irányult a

költ tekintete, nem kerülhette el, hogyakorál-

datlan viszonyai között annyi engedményt ne

tegyen közönségének, amennyi sokszorépen azéhenhalástólmegmentette. Költeményei között

sok a személyes vonatkozású, a pártfogók ke-

gyének szóló, s ez késztetett bennünket arra,

hogy egy helyütt eltérjünk kiadásunk egyik

alapelvétl, hogy t. i. válogatunk, de semmit

nem csonkítunk,seztépen a leghatalmasabb al-

kotásánál, a LÉLEKHALHATATLANSÁGÁ-nál kellett megtennünk; ez tudvalevleg egy

elkel úriasszony halottas búcsúztatójának

készült s el kellett hagynunkaz aktuálisvonat-

kozású befejez részleteket, még pedig azért,

mert a költemény csak így hat, mint mvészikerek egész és filozófiailag zárt egység. An-

nál teljesebben, összes bevezetéseivel és leg-

U T O S Z O 197

apróbb jegyzeteivel együtt közöljük azonban

Csokonai komikus eposzát, a DOROTTYÁT,ugyanabból az esztétikailag igazolható okból:

amint a terhel, aktuális részletek elhagyása

csak emelheti a komoly és filozófiai irányú

költemény összhatását, úgy a tréfás kis eposz

komikus benyomásának a fokozását a legki-

sebb apróságok, az elavult célzások, fura meg-jegyzések nagy mértékben elsegítik.

Egyébként, amié válogatás után Csokonai

munkáiból megmaradt, az nemcsak önmagá-ban Jelenti az abszolút mvészi értéket, hanema magyar költészet fejldésében is egy olyan

fokot képvisel, melynél magasabbra csak Vö-

rösmarty vitte egy negyedszázad múlva. Cso-

konai alkotó tehetsége fként a magyar költi

nyelv fejlesztésében nyilatkozottmeg. A nyelv-

ben, mint a bánya sötétjében a faragatlan

márványtömbök és nyers ércek, minden Jö-vend nagy mremek lehetsége megvan (hi-

szen ezek alapjában véve meglev elemeknek

eddig nem sejtett kombinációi és variációi);

a költnek, a nyelv bányászának, ezt a dúsanyagot nemcsak ki kell aknáznia, hanemmegformálnia s ezzel a késbbi nemzedékekközkincsévé tennie. Vannak költk, akiknek

nagysága nem ezen a téren nyilatkozik meg,akik mesterei ugyan a nyelvnek, de inkább

ÚJ eszmék, új mformák megteremtésével vál-

tak ki, így például Petfi. Csokonai nem azutóbbiak közül való; bár a maga kora költiés mveldési törekvéseinek a színvonalán áll,

mégis elssorban mint a nyelv mvésze, amagyar nyelv eddig nem sejtett szépségeinek

198 UTÓSZÓa fölfedezje érdemlimeg figyelmünket. Ötört

elször széles ösvényt azon a területen, melyet

utána mind hatalmasabb országúttá, népek

útj'ává tágítottak Vörösmarty, Arany és Babits

Mihály. Akik a modern magyar költészet iránt

nem elfogult idioszinkráziáual viseltetnek, s

érzik és igazolni is tudják, hogy ez a költészet

a közvetlenül megelz korszak tehetetlen

epigónjaival szemben épen az igazi, nagy ma-gyar hagyományt képviseli, azok meg fognakbennünket érteni, ha azt állítjuk, hogy Csoko-

nai a kiinduló pontja annak a nagy föllendü-

lésnek, mely egyrészt Petfin és Tompán ke-

resztül Adyig, másrészt Vörösmartyn és Ara-

nyon keresztül Babitsig vezet. Amit a költálma csak sejtetett, az a XX. században csak-

ugyan megvalósult; nemcsak értjük a mveit,

hanem értékelni tudjuk a jelentségét is, hála

a legújabb irodalmi föllendülésnek.

Budapest, 1921 július havában.

KIRÁLY GYÖRGY.

LAJSTROM

LILLA. ÉRZÉKENY DALOK

Az én poézisom természete 7

Sírhalmok, ó köd-lepte kertek

A rózsabimbóhoz 9

Nyílj ki, nyájason mosolygó

Az eleven rózsához 10

Nincs tavasszal, nincs se nyáron

A Duna Nimfája 11

Amott egy nyárfa hívesében

Tartózkodó kérelem 12

A hatalmas szerelemnek

Az alvó LILLA felett 13

Nyugodj csendességgelA tanúnak hívott liget 15

Itt a liget. — Zöld rejtekébe

Az esküvés 16

Esküszöm, szép LILLA! hidd el

Alku 17

Vitéz és Lilla. (Ketts dal)

LILLÁM szácskája 18

Ó, LILLA! LILLA halld megA tihanyi echóhoz 19

Ó Tihanynak riadó leánya!

Az estvéhez 21

Csendes este! légy tanúja

200 LAISTROMA pillangóhoz 23

Hamar köuetje a tavasznak

A reményhez 25Földiekkeljátszó

ANÁKREONI DALOKA búkergetö 31

Ha szíhatok borocskát

A boldogság 32Mostjázmínos lugasban

Keserédes 32

A RÓZSA szép virágszál

A szepl 33Mint egy megért boróka

Az eltávozás 33Távol vagyok tetled

A Hafiz sírhalma 34

SIRÁSZI barna hölgyek

ÓDÁKD. Földi sírhalma felett 43

Megkönnyezetlen kell hamuhodnihátFillishez 44

A semmiség örök tavába

Parasztdal 46

Ama fejér nyárfák alatt

Szerelemdal a csikóbrös kulacshoz . . 48

Drága kincsem, galambocskám,A magánosssághoz 51

Áldott magánosság, jövel! ragadj el

Szegény Zsuzsi a táborozáskor 54

Estve jött a parancsolat

L A I S T R O M 201

MAROSVÁSÁRHELYI GONDOLATOK 59

A LÉLEK HALHATATLANSÁGAl. Rémít s vidító kétségek 67

n. Okoskodások, érzések 69IIL Népek. (Reveláció, filozófia nélkül)

.

79

IV. Bölcselkedk. (Filozófia, reveláció

nélkül) 84

V. Keresztyénség. (Filozófia is, revelá-

ció is) 90

DOROTTYAvagyis A DÁMÁK DIADALMAElljáró beszédje az élbeszédnek ... 95Elbeszéd 97Els könyv. Ebédig 112

Második könyv. Estvélig 127

Harmadik könyv. Éjfélig 141

Negyedik könyv. Hajnalig 161

Jegyzések a Dorottyára 180

UTÓSZÓ 196

ESZTENDBEN^

„ L I L L A "

CIMÜ ANTHOLOGIACSOKONAI VITÉZ MIHÁLY

MUNKÁIBÓL A

KNER-KLASSZIKUSOKIV. KÖTETE.

MEGJELENT 1200 PÉLDÁNYBAN.A FAMETSZÉSÜ KÖNYVDISZEKET

KOZMA LAJOSRAJZOLTA

vO

•H

4J

sooCQ

o

cö

•H

•s

U

P

Pml

ÍO

(uj

<2

UNIVERSiTY OF TORONTO

LIBRARY

DO NOT

REMOVE

THE

CARD

FROM

THIS

POCKET

S^^