DÁNÉ TIBOR

AZ ÉVSZÁZAD B NÜGYE

MÓRA FERENC KÖNYVKIADÓ

A CÍMLAP BENK SÁNDOR MUNKÁJA

© Dáné Tibor, 1982

1.

- How do you do!- How do you do!- Jobb helyen is találkozhattunk volna, uram.- Valóban, uram - bólogatott szomorkásan a kis öreg,

és olyan illedelmesen ült keskeny habszivacs ágyán, a sö-tétkék takaró szélén, hogy a belép magas, tagbaszakadtférfi majd a szeme közé nevetett, pedig az háta mögöttéppen abban a pillanatban kattant be diszkréten a cellaaj-tó zára.

A jövevényt ez cseppet sem zavarta. Otthonosan elhe-lyezkedett a másik ágyon, és mint valami kedves, esetlenállatot, szenvtelen der vel szemlélgette cellatársát.

Sovány, szürke emberke volt a másik, talán közelebb ahetvenhez, mint a hatvanhoz. Sötétkék, kifényesedettposztóruhát viselt, amelyet gyakran vasalhatott, hogy né-miképpen a jólöltözöttség és ápoltság látszatát keltse.

„Talán valami vacak kistisztvisel vagy órakönyvel le-het - gondolta az új letartóztatott. - Esetleg egy olyandisznó öregúr, aki két tábla csokoládéért próbálta megsze-rezni azt az élvezetet, amelyet a törvény a kiszemelt part-nern zsenge korára való tekintettel szigorúan büntet.Az ilyen alamuszi nyugdíjas rendesen arra fizet rá, hogynincs öt fontja, és a reményeiben megcsalatkozott »mama«végül is feljelenti... Ámbár, az efféle ügyek nem tartoz-nak a Scotland Yardra. Eh, mégis csak jó lesz a kis öreg fü-le mögé nézni" - döntött az újonnan jött, s már meg iskezdte a beszélgetést:

- Egész elfogadható kis hotelt fabrikáltak a jó öreg Scot-land. Yardból. Hajaj, uram, ha tudná, mi volt itt pár évvel

5

ezel tt: fapriccsek, két leped , két lópokróc ... De ez igen!Ez a finom habszivacs ágyikó! S ezek a kit plédek! -Az új ember elégedetten meghintázta magát a habszivacshencseren. - Minden angol büszke lehet erre az intéz-ményre! Nem gondolja, uram?

A kis öreg nem válaszolt semmit, de pillanatnyi csendután olyan tisztelettel szólalt meg, mintha hivatali f nö-két l érdekl dne valamilyen szolgálati ügyben, és attóltartana, hogy felettese esetleg okvetetlenkedésnek, vagyisten rizz, tolakodásnak tekintheti a magatartását:

- Ha jól értelmeztem a szavait, s ha nem venné sértés-nek, ha netán tévednék, ön, uram mintha jártasabb volnaaz itteni rendtartásban ...

- Áh! Sértésr l szó sincs! Ez alkalommal éppen heted-szer vagyok a Scotland Yard vendége. Ám egyébként úgy-szólván büntetlen el élet volnék ... Rend ri fontoskodás,néha talán túlkapás... Egyszer ugyan jól odasóztam egybobbynak, s azt méltán rossznéven vehették, de aztán sohasemmi bizonyíték, csak a gyanúsítgatások. Mindenesetre azitteni urak annyira udvariasak, hogy az ember meg semharagudhat rájuk ... Ha megengedi - az új ember felál-lott, és a kezét nyújtotta -, Bruce Reynolds régiségkeres-ked , saját üzlettel a Cityben.

A kis öreg is illedelmesen felállott, és szinte szégyenl -sen mutatkozott be, miközben szolgai görnyedéssel meg ishajolt:

- James Griffith, a Bank of England talán legrégibb, deminden bizonnyal legszerencsétlenebb alkalmazottja ...

2.

- Azt hiszem, Franky, maga is belátja, hogy csupa fel-tételezés alapján senkit sem lehet vád alá helyeztetni.Mert, mondja csak, micsoda bizonyíték az, hogy Bruce

6

Reynolds bizalmasa volt ennek a betör királynak? Az mégnem büntetend cselekmény, hogy a szeret je érdekébenközbenjárt annál az egyébként elég gyanús bártulajdonos-nál ...? A szajré legalább húszezer font. Csupa muzeálisérték ötvösáru, ami elvileg érdekelhet egy régiségkeres-ked t. De leltünk-e nála akár egyetlen darabot is? Vagyrávallott-e Reynoldsra bár egy is ebb l a díszes bandából?

- És az semmi, hogy már hetedszer vettük rizetbe,hogy mindig gyanús összefüggésekbe kerül bizonyos m -tárgyak ellopásával? Szóval mindig hasonló disznóságok …

- Ez csak azt bizonyítja, hogy ügyetlenek vagyunk,Franky - válaszolta Tom Butler, az osztály legöregebbnyomozója rezignáltan. - Látja, soha egyetlen feltétele-zett tettestársa sem vallott rá, mi pedig még csak közvetettbizonyítékot sem tudunk találni ellene.

Thomas Butler szokása szerint hirtelen elhallgatott, solyan magába mélyedve ült a fotelben, mintha ki tudja mi-óta töprengene valamin ... Híres „viselkedés-lélektani"feljegyzései közül egyiket sem kellett el vennie. Reynolds-ról sok mindent, talán mindent tudott notesz nélkül is. Deezt a „mindent" perrendszer en csak hézagosan lehetettbizonyítani. És Butler tisztában volt azzal, hogy egy bün-tet eljárásban mennyit érnének a Reynoldsra vonatkozófeljegyzései.

Franky Williams, a nyomozócsoport vezet je legalább tízévvel volt fiatalabb Butlernél. Annak idején, mint gyakor-nok, Butler keze alatt kezdte el a nyomozói pályafutását.Butler már akkoriban kialakította, és állandóan hangoztat-ta azóta hírhedtté vált nyomozói elvét: „Els dolgod legyenmegtudni, milyen ember a gyanúsított: mit és f leg kit sze-ret, mire büszke vagy mit szégyell az életében, melyek aszenvedélyei, vágyai és f leg, ha már máskor is ült, tuddmeg, miként próbáit menekülni vagy kibújni a felel sségalól. Erre építsd az üldözést, mert már a görög bölcs meg-mondta: senki sem lépheti át a tulajdon árnyékát."

7

Nos, ezek az elvek nem sok elismerést szereztek Butler-nek. Lassacskán tanítványai is megel zték a hivatali rang-létrán, de h ségesen kitartott a maga igaza mellett. Köz-ben olyan helyzetbe került, hogy hivatali f nökeit, mintegykori beosztott gyakornokait, a keresztnevükön szólítot-ta, azok pedig a vezetéknevén tisztelték, mint ez a FrankyWilliams is, a mostani csoport vezet je.

- Nos, Butler, ön szerint hogy állunk ezzel a BruceReynoldsszal ?

- Nézze, Franky, ennek az embernek egyszer en nincsárnyéka. Ezt csak a véletlen játszhatja a kezünkre. A miszakmánkban arra is kell számítani néha ... - vonta mega vállát kelletlenül az öreg nyomozó, aztán gúnyosan elmo-solyodott. - Atyaúristen, mennyi marhaságot összefecseg-tek a pszichológusok akkoriban! Emlékszik, Williams?

A felügyel bólintott, és megnyomta az asztali csenggombját. A belép titkárn t utasította, hogy sürg sen ho-zassa fel a nyilvántartásból Bruce Reynolds 1954. február26-i ügyének dossziéját.

- Nézzük át még egyszer ezt az ügyet...- Fiatalabb koromban - mélázott Butler - én is hittem,

hogy a b nügyeket legegyszer bben úgy lehet felgombo-lyítani, mint egy motring fonalat.

- Vagyis?- Vagyis megkeressük a szál végét. Illetve az elejét. De

már nem vagyok benne bizonyos, hogy valóban ez-e a leg-célravezet bb módszer ...

Nos, Reynolds dossziéjából kiderült, hogy 1954. február26-án este beült egy Little Lana nev kétes hír mulatóba,hogy ott Harold Flynn nyugalmazott ejt erny s rnaggyal,egykori zászlóaljparancsnokával találkozzék. Mikor anyugdíjazott rnagy a mulatóba lépett, az egyik függönymögül rál ttek, és halálosan el is találták.

8

Bruce Reynolds erre - eszét vesztve a düht l és a fáj-dalomtól - odarohant, ahonnan barátjára l ttek, és egy ru-gós késsel négy-öt embert is súlyosan megsebesített, s egyel siet rend rt is leütött.

A torzan tragikus ügynek azonban sokfajta hátulüt jevolt, és homályos pontja is maradt, Ezeknek azonban az es-küdtszék semmi jelent séget sem tulajdonított. Pedig azügyész mindent elkövetett, hogy fontosságukra a derék es-küdtek figyelmét kell nyomatékkal felhívja.

A második világháború után az angol hadseregben bi-zony nem az ifjúság java jelentkezett sor alá, hogy a leg-alább ötéves kiképzésnek kell zsold ellenében alávessemagát. Hosszú évekig nem is nagyon válogatták az embert.Örültek, ha akadt jelentkez , mert a toborzóirodák bizonykongtak az ürességt l, s a sorozó bizottságok naphosszatpiszkálhatták a körmüket. Ez volt az az id , amikor a kon-zervatív kormányt csak az tartotta vissza a békeid ben iskötelez katonai szolgálat törvénybe iktatásától, hogy félta népszer tlen törvény választási következményeit l.

Bruce Reynoldsot a hathónapi próbaid után mégis elbo-csátották a 3. ejt erny s- és légi úton szállított gyalogosez-red kötelékéb l. Az ok: pszichikai képtelenség arra, hogy akatonai fegyelemnek alávesse magát.

Pedig eleinte minden nagyon jól ment. A szép szál, jóké- és rámen s újoncot Harold Flynn rnagy, a kiképz ke-

ret parancsnoka szemmel láthatólag megkedvelte. Ez pedignem volt kis dolog! Flynn rnagy ugyanis azzal dicseked-hetett - és dicsekedett is -, hogy nincs olyan szövetségeskis- vagy nagyhatalom, amelyt l legalább egy kitüntetéstne kapott volna. Emellett természetesen birtokosa volt azangol katonai elismerések úgyszólván minden fokozatánakis. Legbüszkébb mégis a német vaskeresztgy jteményérevolt. Annak minden darabját saját kez leg szedte ki egy-egy elfogott vagy megölt német katona gomblyukából,akasztotta le a mellér l. És csak egyetlen vaskereszt hiány-

9

zott ahhoz, hogy gy jteményének súlya meghaladja a más-fél fontot!

Flynn rnagy abból sem csinált titkot, hogy mióta végea háborúnak, unatkozik, és voltaképpen csak jobb híjánmaradt meg a hadsereg kötelékében. A kiképzés cigaretta-szüneteiben legszívesebben Reynoldsszal sétálgatott, be-szélgetett, ki tudja, mir l, s ami még felt bb volt: kint avárosban szintén látták együtt ket. Egy szép nap aztán aReynolds fiú olyan hanyag és szemtelen kis katona lett,amilyent még nem hordott hátán az öreg Albion. De Flynnis kitett magáért! A porosz kiképz rmesterek keménysé-gével, s a francia idegenlégiós altisztek kifinomult kegyet-lenségével üldözte Reynoldsot, aki többet ült fogdában,mint szabadon, és nem múlt el nap, hogy valami nagyonkellemetlen rendi büntetést ne szenvedett volna. Végülmint „pszichológiailag" alkalmatlant kiszuperáltatta a had-seregb l.

Néhány hónap múlva Flynn is nyugállományba vonult,s a polgári életben a két egykori „bajtárs", lám csak ismétösszetalálkozott. Nem telt el nap, hogy együtt meg ne for-dultak volna London kétes hír mulatóiban, f leg azokban,ahol a le-lecsapó rend rség szinte hetenként csípett el egy-két olyan alakot, akik néhány gramm kábítószeren akartaktúladni. A nyomozók tudták, hogy ezek csak holmi apróhalacskák. A nagy cápák mélyebb vizekben rejt znek.

Egy id után a figyelem egyre inkább Flynnre és fiatalbarátjára: Reynoldsra terel dött. Ugyanis lehetetlen voltészre nem venni azt a megkülönböztetett tiszteletet,amellyel a kétes bárok tulajdonosai, kiszolgáló személyzeteés törzsvendégei a két férfit körülvették. Természetesen arend rségnek még más értesülései is lehettek, amelyeketazonban a Reynolds-per tárgyalásán a további nyomozásérdekében nem hozhattak nyilvánosságra.

Csakhogy a további nyomozás elmaradt. LegalábbisReynoldsszal szemben. A fiatalember ugyanis, miután a

10

rend r 1eütése miatt rásózott néhány hónapocskát leülte,még a környékét is elkerülte azoknak a mulatóknak, ahol akábítószercsempészek és - keresked k találkozni szoktak.Inkább az id közben felvett szerény apai örökségb l együgyes kis régiségkereskedést nyitott, és egészen más irány-ba „szakosította" magát.

Elfelejtette, persze, a tarka angóramacskát is, és az „apa-komplexumát" úgyszintén. A törvényszéki pszichiáterekugyanis egy bizonyos Brian Field nev ügybuzgó ügyvédjavaslatára kisütötték, hogy Bruce Reynolds életében elha-tároló szerepet kell tulajdonítani apja második házasságá-nak. Mikor az id sebb Reynolds - kétévi özvegység után- megházasodott, a kis Brucy tizenegy éves volt. Tanáraiszerint akkor inkább alamuszinak látszott, és semmi el je-lét sem adta annak a veszedelmes vereked nek, aki tizen-négy-tizenöt éves korára vált bel le.

A lélekgyógyászok szerint az történt, hogy a fiatalházaspapa minden idejét, gyöngédségét lekötötte az új asszony,S közben észre sem vette az irigységet, amelyet viselkedé-sével a fia szívébe plántált. Egy alkalommal - kisebb csin-talanság miatt - Brucy angóramacskáját mostohaanyjaelpusztította. Valójában a macskát kajtársága miatt kell el-intézni, de - az orvostudorok szerint - a mostoha végze-tes hibát követett el, hogy ezt a szükségintézkedést mintbüntetést tüntette fel a fiúcska el tt. Állítólag ett l kezdveviselkedett Bruce Reynolds oly vásottan, hogy több jóneviskolából is el kellett távolítani, s a rend rséggel is, mintifjú huligánnak - ahogy akkoriban nevezték: „Teddyboy"-nak - nemegyszer meggy lt a baja. De mindig sze-rencséje volt: megúszta pénzbírsággal.

Úgy tetszett, hogy a vad temperamentumú, de hatalmaserej és termet fiúnak lámpával sem lehetett volna jobbfoglalkozást találni a katonaságnál. De hát - amint kide-rült - ott sem kedvezett számára a szerencse.

A Flynn rnagyhoz f viszonyát a pszichológusok

11

Reynolds apakomplexumából vezették le. Szerintük a fia-tal katona a férfias és h sies típushoz tartozó rnagybanmegtalálta azt az embert, akit apja helyett szeretett, pon-tosabban: akit szívesen elfogadott volna apjának. Ez a ma-gyarázata a két férfi barátságának, és így válik érthet véReynolds veszett viselkedése, amelyért tehát a lélekbúvá-rok szerint nem is felel s. Helyzetét az is megkönnyítette,hogy a sértettek közül senki sem emelt magánvádat, éssemminem követelést nem támasztott.

- Nos, Butler. - fordult ironikusan Williams az öregnyomozóhoz -, az angóramacskát, s az apakomplexumotnem írja be a noteszébe?

- Minek?- „Reynolds árnyékának"! Vagy nem így mondta az

imént?- Én inkább arra gondolok, Franky, hogy azok már a

kaszárnyában megegyeztek. Flynn viselkedésének céljaReynolds kiszuperálása volt. rnagy és újonc egyszerreuntak rá az uniformisra, f leg mert jobb kombinációjuk tá-madt ... Kés bb is egy húron pendültek ...

- A bizonyítékokat, Butler! A bizonyítékokat!- Ez az - bólogatott Butler. - Ez az... Tudja mit? Egye-

re örüljünk annak, hogy egy derék fiatalember az apjahelyettesének halála után jobb útra tért, és mint m keres-ked tengeti az életét…

- F leg, hogy jobb útra tért! - nevetett fel bosszúsanWilliams felügyel .

3.

Bruce Reynolds nem értette az olyan nyomorult alako-kat, akik negyven-ötven fontért bepiszkolják a kezüket.Az ilyen sakálok egyszer en kívül estek az érdekl dési kö-rén, mert csak a megmagyarázható dolgok érdekelték, kü-

12

lönösen, ha keresni is lehetett rajtuk. Szerinte mindenmegvásárolható, még a becsület is. Ezért becsületes ember-nek azt tekintette, aki ezer fonton alul nem vállal kockáza-tot. Saját magát például nagyon becsületes embernek tar-totta, mert még soha életében semmit sem kockáztatott, hanem volt kilátás legalább ötezer font tiszta nyereségre.A képzelete azonban sokkal tovább terjedt, mint a lehet -ségek, amelyeket eddig az élet felkínált...

A kopott kis öreg siránkozásait is inkább csak azért hall-gatta, mert mi az ördögöt tehetett volna, ha már össze van-nak zárva? Amellett ez a szürke emberke egész életébenkönyökig turkált a pénzben. Pusztán ez a tény Reynolds-ban olyan tiszteletet támasztott, amelyen maga is mula-tott.

- Negyven kerek esztendeig szortíroztam a bankjegye-ket, uram! - mesélte a kis öreg megdics ült arccal. - F lega kisebb címlet eket, mert a nagyobb címletek sokáig ma-radnak forgalomban. Arra érthet okokból jobban vigyáz-nak az emberek, meg kevesebbet is forgatják, ugyebár ...

- Nehéz munka az a szortírozás vagy mi? - kérdezteReynolds inkább udvariasan, mint érdekl déssel.

- Á, dehogy! Inkább figyelmet igényel. Tetszik tudni,az ország legkülönböz bb részeib l származnak az elhasz-nált bankjegyek. Én kérem, szériaszám szerint szétosztot-tam minden szállítmányt, ahogy jött. Ha valamelyik szé-riának mind az ezer darab címlete begy lt, jelentettem azElhasználódott Pénzek Felügyel ségének, k átvették azillet köteget megsemmisítés végett, de már akkor minde-nik címlet át volt lyukasztva, vagyis érvénytelenítvevolt... Általában tíz-húsz évbe telik, amíg egy széria be-gy l. Azon a végzetes napon, mikor szolgálatba mentem,két használtabb húszfontost felejtettem a zsebemben ...Negyvenévi szolgálat után életemben el ször követtem elszabálytalanságot, s íme, azzal vádolnak, hogy lopni szán-dékoztam.

13

Reynoldsot cseppet sem hatotta meg az öreg bankos sze-pegése. Az esze már máshol járt.

- És mondja csak, mister Griffith, nagyon ócskák azoka pénzek?

- Ugyan, kérem! - a kis öreg szinte felháborodott, hogyegy laikus ilyesmit feltételezhet. - A Bank of England„biztonsági el retartással" dolgozik.

- „Biztonsági el retartás?" Az mi?- Az összegy dött, megócskult, megkopott pénzeket

fiókjaink azonnal visszatartják, nem várják meg, amíghiányosakká, rongyosokká válnak. Sir Klood, az osztályel-nökünk ezel tt tizennyolc évvel, amikor egy új alkalma-zottat beiktatott, ismét felhívta mindnyájunk figyelmét,hogy az ócska pénzek forgási sebessége nagyobb. Önnek is,uram, ha van két darab azonos címlet bankjegye, kifize-tésnél ösztönösen a viharvertebbet használja, nemdebár?

Bruce Reynolds rábólintott. Egyre jobban érdekelte akis öreg színtelen és mégis lelkes tájékoztatója. Befeléazonban csudára mulatott, hogy milyen vén marha ez amister Griffith! Hogy odáig van a Bank of Englandjével!És mintha azt is teljesen helyénvalónak találná, hogynegyvenévi szolgálat után negyven fontért börtönbe jut-tassák.

- Ugyebár kérem - bölcsködött az öreg bankos -, a fontsterling még kisebb címleteiben sem engedheti meg magá-nak, hogy koszosan, gy rötten jelenjék meg az emberekel tt, mert kérem, olyan a pénz világában, mint a príma-balerina az operaház tánckarában ...

Reynolds nem sokra értékelte a költ i hasonlatokat.- Mister Griffith, ha jól emlékszem, azt mondotta, hogy

az ország minden részéb l Londonba küldik az elhasználtbankjegyeket?

- Természetesen, uram - s a kis öreg arca felragyogott -,az egész világon kizárólag csak nekünk, a Bank of Eng-land londoni vezérképviseletének van jogunk font ster-

14

linget megsemmisíteni! Nézze, uram, ezt a két kezet! - s akis öreg mint jósn nél szokás, odatolta kék eres, fehér ke-zét Reynolds orra elé. Az utóbbi napok izgalmai miatt re-megett a két dagadt erezet jószág, de Reynoldsra mégisbizonyos hatást tett a furán befelé hajló tenyér, a remegtíz ujj, amelyeken annyi pénz folyt keresztül... - Cakk-cakk, uram! - James Griffith még mutatta is, hogyan kellrángatni a lyukasztógép karját. - Minden cakkintásra mi-nimum egy bankjegy megsemmisült. Hol kisebb, hol na-gyobb címlet ... Persze, inkább az apróbbja ...

- Hm - t dött el Reynolds, de tekintettel az id el -rehaladott voltára, aznap már nem beszélgettek többet.Nemsokára csak az el írásos kék éjjelilámpa égett a meny-nyezet közepén. A harminckét éves makkegészséges férfifél éjszakán át bosszúsan hallgatta, miként húzza a csen-dest az öreg bankos. Reggel, bár kábultan nyitotta ki a sze-mét, mégis azonnal megkérdezte a mosdónál szöszmötölkis öregt l:

- Mister Griffith, mondja csak, miért nem lyukasztottákki az elhasznált bankjegyeket ott helyben, a vidéki fiókok-nál? El nyösebb volna, mint milliókat végigfuvarozni a félországon, képzelem, milyen er s fedezettel...

- Látja, uram - válaszolta a kis öreg kissé fels bbségesder vel -, ez az, amit ma már az angolok közül sem értmindenki. Sajnos. Pedig Sir Klood milyen fennkölt módonkifejtette az osztály tavalyi, 1962. évi bankettjén - s azöreg tisztvisel olyan áhítattal idézte f nökét, mint egy vi-lágmegváltó szekta prédikátora a szentírást: - „Uraim,Anglia ereje a hagyományok tiszteletében rejlik. Nekünk1772 óta kizárólagos jogunk a bankjegyek megsemmisítése.Elismerem, ez a bankfiókok szemszögéb l el jognak rém-lik, de uraim, amint tudjuk, én nem vagyok elvi ellenségeaz el jogoknak. Vannak nemzetfenntartó el jogok is!" - Jó dumája volt az öregnek! - csúszott ki Reynolds szá-

ján az „elismerés", de amikor észrevette, hogy Mr. Griffith

15

nem híve az ilyen kiszólásoknak, hírtelen visszatért a kifo-gástalan citybeli stílusra, amivel eddig is kell tiszteletetébresztett cellatársában.

- Egyébként téves a feltételezése, tisztelt uram - s akis öreg hangjában el ször érz dött némi kioktatási él -,az ócska bankjegyeknek egyáltalán nincs fegyveres rize-te. Ezt így rendeli el a Bank of England 1687. évi szerveze-ti szabályzata. Igaz, akkor még nemigen használtak papír-pénzt, s a szabály inkább a megkopott réz váltópénzre vo-natkozhatott, de a tizennyolcadik század vége óta kiter-jeszt leg a bankjegyekre is alkalmazzuk. S t most márcsak azokra!

- Jó, jó, de pénzt csak különvonaton szabad szállítani ...- Ejnye, uram! Hát nem érti? A megkopott bankjegy

nem pénz! Egyszer en a postavonathoz kapcsolják a bankkocsiját, s már mehet is az a mintegy hatmillió ócskaság.Két-három tisztvisel kíséri teljesen fegyvertelenül. Igaz,bezárják ket az elindításkor, s csak a megérkezéskor nyit-ják ki az ajtót. De odabent minden van, ami kellemessé te-het egy éjszakai utazást. Néhányszor magam is kísértemilyen szállítmányt. Terv szerint jönnek az ország különbö-

fiókjaiból. Például, mikor a glasgow-í szállítmányt ki-sértem, tudtam, hogy hetedikén este indulok, és nyolcadi-kán Londonban vagyok. Minden hónap hetedikén a glas-gow-londoní postavonat rendszerint második kocsija aBank of Englandé. Ugyanúgy minden fióknak megvan amaga érkezési ideje, s mi, uram, ahhoz tartjuk magunkatmár másfél évszázada, mióta vasút van…

A cellaajtó zárján matatott valaki, s nemsokára egy r-mester lépett be.- Mister Reynolds, parancsoljon felfáradni az irodába.A két cellatárs összenézett. Ez a megszólítás s az rmes-ter egész viselkedése azt jelentette, hogy Reynoldsot ismétszabadlábra helyezik.16

- Igazán sajnálom, uram, hogy itt kell hagynom értékestársaságát - fogott kezet a kis öreggel. - Ha nem tévedek,azt mondta, hogy az ócska bankjegyeket teljesen fegyver-telenül kísérik...

- Tökéletesen fegyvertelenül, uram. Tökéletesen.Reynolds rosszallóan megcsóválta a fejét, pedig majd

megveszett a kaján örömt l, hogy éppen a Scotland Yardfogdájában jutott ilyen értékes értesüléshez.

4.

Ahogy múltak a hónapok, egyre halványodott a kis öregemléke. Reynolds megszokott munkakörében is megkeres-te az ezreket, méghozzá font sterlingben, s így gondtalanulálmodozhatott a milliókról. Persze nem az az ember volt,aki beszélni szokott az álmairól, vagy ábrándképek miattkönnyelm en megkockáztatja kiügyeskedett jólétét.

Mint újdonsült régiségkeresked is csak „kifogástalan"üzleteket kötött, f leg „a beszerz ivel". Azokat kizárólagfix „beszerzési árakkal" szerz dtette, és az esetleges ráfi-zetés kockázatát magára vállalta. Ezért minden „beszerz -je" méltányosnak találta, hogy ha jól üt be az „üzlet", azel re kialkudott fix „honoráriumon" felül minden haszona f nököt illesse.

Persze az sem volt utolsó szempont, hogy Reynoldsmindig kit tippeket adott a „beszerzés" kivitelezését il-let en is, bár maga - mióta felcsapott üzletembernek -közvetlenül és személyesen nem keveredett bele a „beszer-zési" ügyletekbe. Viszont el re megmondta, hogy miértmennyit fizet. Minden megállapodást el leggel kötött meg,és - ha úgy fordult a kocka - a lebukott „beszerz ket" -a „Délnyugati Gang", a „Délkeleti Gang" legényeit - pénz-zel, ügyvéddel, csomaggal támogatta, miközben a hozzá-tartozóikról sem feledkezett meg. London alvilágában a

17

zöldfül ek is tudták, hogy a „délnyugatiak" vezére RonyBiggs, vagy amint saját köreiben emlegették, a „Nagymar-ha Biggs", a „délkeletieké" viszont Edwards, akit komor,hallgatag természete miatt az egész londoni alvilágbancsak „Sültponty Edwards" néven emlegettek; de azt márkevesebben sejtették, hogy Brucy Reynolds, alias „gentle-man Reynolds" már mindkét ganget vezérestül, legényes-tül nemcsak a markában tartja, hanem - zsebre is vágta.

A nehézfiúk pedig annyi elismeréssel adóztak „gentle-man Reynolds" üzleti elveinek, hogy a legagyafúrtabb ke-resztkérdések perg tüzében sem ejtették ki a régiségke-resked nevét, s hogy a szájuk még véletlenül se járjon enévre, még maguk közt is csak „f nöknek" titulálták azegyébként középosztálybeli üzletembert, aki íme: miel tta harminckettedik életévét betöltötte volna, kisebb-na-gyobb csetepatékkal s egy fogházbüntetéssel is tarkított,viharos ifjú évei után, most azzal dicsekedhetett, hogyLondon régiségkeresked i közt, ha nem is jó hangzású, dejól ismert névvel bír, és kit tengerentúli kapcsolatok-kal is rendelkezik. Ez utóbbi ellenére, vagy talán éppenezért, a Scotland Yarddal mindegyre meggy lt a baja.A City keresked i közt Reynolds elképeszt rekorddal di-csekedhetett: hét alkalommal vették rizetbe, illetve hall-gatták ki, de egy-két nap után ismét csak szabadlábra ke-rült, és fütyült arra, hogy a szakma nagynev , de termé-szetesen kissé konzervatív szemlélet képvisel i egysze-

en elnéznek a feje fölött.Pedig a f nök csakugyan korrekt üzlettárs volt, mert

még a lebukottak járandóságait is olyan tisztességesen ke-zelte, mint egy Viktória királyn kori biztosítóintézet.A kiszabadulónak utolsó pennyig elszámolt, és BryanField ügyvéd úr közvetítésével ki-ki a börtönb l is intéz-kedhetett a pénze fel l.

Mindezeken felül a „f nök" tekintélyét az is biztosította,hogy sohasem tévesztette össze az üzleti kapcsolatokat a

18

cimborálással, s a férfiasabb szórakozást a mértéken felüliitalozással..

Tom Butler, az öreg detektív apró jelekb l sejtette, hogyez így van, s többek közt emiatt tartotta Bruce Reynoldsotolyan embernek, akinek nemigen van árnyéka.

Barátai azonban voltak! Köztük a legbizalmasabb JohnDaly, szintén üzletember, de inkább csak „magánzó". Rey-noldsot, mikor megkérdezték, azt mondta, Dalyt f legazért kedveli, mert nemcsak szép kiejtéssel beszéli az an-gol nyelvet, hanem a jó öreg oxfordi hagyományokat esz-ményien össze tudja egyeztetni a modern üzleti élet köve-telményeivel, akárcsak Charley Wilson, aki sokkal többrehivatott, semhogy élete végéig holmi szállítási kistisztvise-

maradjon, méghozzá éppen olyan peches, mint magaBruce Reynolds. Tudniillik t is számtalanszor kapcsolat-ba hozták holmi szállítási raktárakba történt betörésekkel,holott a tettesek rokonainak a barátait sem ismerte ...

Az 1963-as télutó egy ködös délutánján, amikor JohnDaly benyitott a Reynolds-féle régiségkereskedésbe, egyfinom kidolgozású, burmai elefántcsont hintaszékben vé-gignyúlva, a f test mellett ott találta Charles Wilsont is.

Wilson Burnst olvasgatott, mégpedig egy 1792-b l szár-mazó, b rkötéses, aranycirádás kötetb l. A kecses köny-vecske Reynolds ajándéka. A f nök valami nagyobb ár-verésen szerezte ráadásban. Wilsonnak ajándékozta, mertúgymond, „bukik" a versekre, és Robert Burns a ked-vence.

Egyébként, mikor John Daly belépett, Reynolds empireíróasztalánál bizonyos perui és bolíviai aranypénzeketvizsgálgatott különféle vegyszerekkel s szemére er sítettnagyítóval. Minél jobban, minél aprólékosabban megvizs-gálta a cifra mintás érméket, annál elégedettebben állapí-totta meg, hogy az utánzásuk tökéletes. Arab területeken

19

minimum harminc százalék felárral lehet értékesíteni mintérmearanyat...

Kölcsönös how do you do-k után Reynolds kedélyesenDalyhez fordult:

- Johnny, ha most az id járással jössz, becsületemre,orrtövön öklözlek.

- Szó sincs róla - nevetett Daly -, sokkal fontosabb ügy-ben járok. Persze, az urak közül - s a két cimborájára né-zett - csak szerénységem rendszeres újságolvasó. Tessék!

A Times egy régebbi számából kitépett és gondosan ösz-szehajtogatott lapot húzott el a bels zsebéb l.

- Ezt olvassátok!Egy filmkritika volt. Méghozzá A betör urak tiszteletü-

ket teszik cím detektívfilmet dicsérte nyakló nélkül a vi-lághír , de azóta csendben kimúlt angol napilap kritikusa:... Az ilyenfajta „krimik" tetszenek nekünk. Ebben a film-ben van szellem, tréfa, báj: nyugodtan megnézhet , s köz-ben nem zaklat az a nyomasztó érzés, amely oly sokszor el-fogja a moziból hazatér néz ket, akik jobbára azon gon-dolkoznak, hogy milyen kár volt a három shillingért...

- Szellem, tréfa, báj! Meg rültél?! - méltatlankodottCharley Wilson.

- Agyára ment a köd - dünnyögte egykedv en Rey-nolds, és visszafordult a zöld erny s lámpa fényébe a vado-natújan gyártott múlt századi aranymonétái közé.

John Daly a házi bárszekrénykéhez lépett. Egy pohárkagint töltött magának. Lenyelte. Megrázkódott t le, s ett lmintha még jobb kedvre der n volna:

- Az a baj, fiúk, hogy kevés a képzel er tök! Tudtom-mal ez az els „krimifilm", amelyet a jó öreg Times megdi-csért. Gondoltam, erre érdemes lesz befizetni...

- Szellem, tréfa, báj! Mi? - gúnyolódott Reynolds. - Haa mi fiúkáink a hülye krimiírók receptjeit használnák, a

20

Sootland Yardot fellehetne oszlatni, s a legnehezebb ügyetakár a sarki rend rre is rá lehetne bízni.

Dalyt cseppet sem zavarta barátja gúnyolódása. Az asz-talhoz lépett. Félreseperte az aranypénzeket, és fejével azajtó felé intett.

- Brucy, a mozi el tt egy suhancot hagytam a sorban.Szedel zködjetek, mert azóta a pénztár közelébe ért.

A két másik erre összenézett, s szó nélkül felállottak.Tudták, Daly nem az a fiú, aki könnyen bed l holmi linkmesének.

- Egy pillanat - szabadkozott Wilson, és a telefonhoz lé-pett, hogy megnyugtassa a feleségét, ne aggódjék, ha eset-leg kés bb megy haza. A másik kett a háta mögött össze-vigyorgott. Tudták, hogy Wilsonnak még a költ knél is na-gyobb hobbyja a családja. Különösen a lányai. Azok közülis inkább a nagyobbik, az els osztályos Charlotte, akitszeptember óta minden reggel maga személyesen visz aziskolába. Erre a célra egy új meggypiros kis kocsit vásá-rolt.

5.

- Költemények? Hm - dörmögte magában Butler, mi-után Wilsont el ször kihallgatta, s nem tagadhatta, hogytetszett neki a szép szál, jó arcú, kifogástalan viselkedésfiatalember. Különben is csak mint esetleges tanút hivattabe a Scotland Yardra…

Az ügyr l sajnos, nem sokat tudott. Mint a raktár nap-pali tisztvisel je az esti váltás vezet jével iddogált a röp-tér melletti büfében. Igen, sajnos, így csak az elt nt r ma-radt a raktárban. Sajnos, nagyon valószín , hogy éppen követte el a mintegy húszezer font sterlinges lopást. Saj-nos, bizony ajánlotta be az elt nt éjjeli rt a társaságnak.Igen, sajnos, a társaság az röket raktári munkára is alkal-

21

mazza, ezért nemigen kutatják a jelentkez k múltját, csakjó er s ember legyen, s vállalja az éjjeli szolgálatot is. Bi-zony, ez csak egy kis teherröptér, de azért jelent s belföldiforgalmat bonyolít le ...

Viszont: ki gondolta volna, hogy egyévi becsületes szol-gálat után megbolondul? Igazán nem olyan külsej alakvolt, aki tudná, hogy mennyit ér egy XVI. századi aranyo-zott Buddha, ha történetesen szi-hiangi mesterek kezéb l ke-rült ki. Különben Reynolds, a m keresked , régi barát-ja...

- A szobor húszezer fontra be volt biztosítva lopás el-len - vetette közbe Butler szárazon.

- Hál istennek! - kiáltott fel Wilson olyan szintén,hogy a detektív is elmosolyodott.

És mégis, valami nem tetszett a fiatalemberben. Ösztöne,tapasztalata azt súgta, hogy nemcsak halvány látszatokszólnak Wilson ellen. A gyanúsított éjjeli r egy kerek esz-tendeig kifogástalanul teljesítette a szolgálatot. Wilson atakarítóasszonya kérésére javasolta, akinek akkor v legé-nye volt... Valóban, mi bizonyítja, hogy tudta volna, mi-szerint pártfogoltja egy bizonyos Hussey nev , nemrégszabadult betör . És az is igaz, hivatali kollégájával - akisajnos szereti a tütüt - máskor is megtették, hogy estén-ként becsúsztak a röptér melletti büfébe. Csakhogy Wilsonegyszer sem követett el szabálysértést! ugyanis márszolgálati id után volt, a másik feledkezett meg a köteles-ségér l.

Butler azt is kinyomozta, hogy Wilson nem szeret inni.A röptér büfése ugyanis azt vallotta, hogy egy pohár whis-ky mellett egy-két órát is eldiskurált az éjjeli raktárkeze-

vel, miközben az öt-hat pohárral is felszívott. A számlátmindig Wilson fizette.

Általában Wilson beszélt, a másik hallgatta, és hörpint-

22

getett közben. Hogy mir l beszélt? Ezt a büfés nem tudtapontosan, de f leg költeményekr l, stílusokról értekezett,néha szavalt is egy-egy verset...

„Nagy marha lehet az a Wilson, vagy körmönfont gaz-ember" - gondolta Butler, és mindentudó noteszébe apróbet kkel bejegyezte a neve mellé: „költemények", de nemhúzta alá a szót, ami azt jelentette, hogy ez még csak hal-vány árnyéka az embernek, aki azonban már bekerült anyilvántartásba, hiába mondta olyan finoman: sajnos, saj-nos, sajnos.

Sorry, sorry, sorry ...

Kés bb gyakrabban találkozgattak. És mindig a ScotlandYardon. Wilson a legkülönbfajta ügyekbe keveredett bele,pontosabban csak úgy tetszett, hogy köze van hozzájuk,mert végül is a nyomozóknak kellett sajnálkozniuk: sor-ry ...

Wilson ellen sohasem volt bizonyíték, még nyomatékosgyanú alá sem került. Ezért sohasem tartóztatták le. Töb-bek közt ebben különbözött két jóbarátjától: Bruce Rey-nolds régiség- és m keresked l és John Daly üzletem-bert l, aki f leg mint „magánzó" tevékenykedett. Velükszemben legtöbbször felmerült a nyomatékosabb gyanúok.Ám bizonyítékok hiányában mindig szabadlábra kellett he-lyezni ket.

Sorry, sorry, sorry ...

Mikor a negyedik ügyben hallgatták ki, Wilson már n sember volt. Ötödik alkalommal rajongva mesélt újszülöttkicsi lányáról, Charlotte-ról...

Mikor elváltak, Butler kétszer is megköszörülte a torkát,miel tt kimondta volna a Scotland Yard gyakorlatábanszokatlan figyelmeztetést:

23

- Ide figyeljen, Charley - bizalmasan a keresztnevénszólította a fiatalembert -, bizonyítékok hiányában nincsjogom gyanúsítani magát. Lehetséges, hogy valóban csakholmi peches fiatalember, aki ellen a szokottnál többszörszól a látszat. De ha reám hallgat, megszakítja a kapcsola-tait Bruce Reynoldsszal.

Amikor Butler magára maradt, el húzta a noteszét, ésWilson neve mellé odaírta: „család", de ezt a szót már két-szer erélyesen aláhúzta. Ez már határozott, ahogy nevez-te: „karakteres" árnyéka a z rzavaros élet fiatalember-nek. Alkalomadtán erre már lehet építeni...

Aztán elgondolkozva szemlélgette a Bruce Reynolds ésa John Daly nevét. ket Wilson fölé írta ugyanarra a lap-ra. Végül eltette a tollát, és egy grafitceruzát húzott el azsebéb l, s halványan mindkét név után odaírta: „nothing"(semmi).

Ha ez a Wilson nem szakítja meg a cimboraságot, egy-szer még magával rántja a két másik urat is - mélázottButler.

És nem szakította meg! Többek közt azért sem, mert ba-rátai mellett szépen tollasodott - a felesége. Mikor össze-házasodtak, semmijük sem volt. Azóta a lovagolni óhajtónagyközönség részére Mrs. Wilson béristállót nyitott, s aszegényebb néposztály számára a Sohóban s London né-hány küls kerületében új lómészárszékeket rendezett be.Közben tapintatosan elfelejtette megkérdezni az urától,hogy az els vállalkozásokhoz honnan szerezte az alapító

két. Inkább bevette a szerteágazó üzletbe a bátyját, WillOsborne-t menedzsernek, és hagyta, hogy a férje hol itt,hol ott vállaljon nevetséges állásokat, melyek végül is egy-egy rend rségi kihallgatással és s kölcsönös sajnálkozá-sokkal értek véget:

- Sorry, sorry, sorry ...24

6.

A betör urak tiszteletüket teszik cím film több voltmint „szellemes", „tréfás" vagy éppen „bájos", Reynoldsez alkalommal is elismeréssel adózott barátja, Daly kivéte-les képességeinek. Ez a fiú úgy szedi fel az ötleteket az ut-cáról, mint a kéreget k a Chesterfield-csikkeket Londonaszfaltjáról.

A film arról szólt, hogy egy háborúból hazatér ezredesegykori bajtársait összetoborozza, és bandát szervez,amellyel milliós betöréseket hajt végre. A siker titka: a tö-kéletes helyzetismeret és a legszigorúbb katonai fegyelem,amelyet hetekig tartó szabályos kiképzés biztosít. Ennekkeretében különböz épületmakettekben ki-ki pontosanbegyakorolja, hogy mi a teend je. A tervet természetesenaz ezredes készítette el, a végrehajtás közben maga is ve-zényelte, mert a banda mindegyik tagjának kis méret kézirádió adó-vev készüléke, talky-walkyja volt.

Végül is az igazságot nem a hatóságok derítik ki. Egykisfiú különös hobbyja juttatja börtönbe a tiszti betör ket.A fiúcska ugyanis „autószámokat gy jt", azaz felírja azablakuk el tt elszaladó autók rendszámát, és ha ismeri, amárkájukat is, s t még azt is, hogy melyik kocsit mikorlátta és milyen irányba elhaladni.

7.

- Te, Charley, minek nevezik azt, amikor az írónak fo-galma sincs, hogyan fejezze be a storyt, s a hajánál fogvael ráncigál valami süket megoldást? Amir l annyit meséltaz öreg Chieffild ... Emlékszel, azt állította, hogy Szo-phoklésznál meg Shakesperare-nél afféle nem létezik ...

Wilson úgy bámult a barátjára, mintha akkor lépett vol-na ki egy repül csészealjból. Reynolds ugyanis soha sem

25

érdekl dött irodalomelméleti kérdések iránt, s egykori iro-dalomtanáruk nevét mintha tökéletesen el is felejtettevolna; legalábbis az elmúlt húsz évben egyszer sem em-lítette.

- „Deus ex machina", öregem, „deus ex machina"! -szólt közbe Daly. - De mióta érdekel téged a belletrisztika?

- Amióta meggy dtem, hogy a „deus ex machina"csakugyan ostobaság. Jól mondta az öreg Chieffild. Teljeslehetetlenségnek tartom, hogy egy olyan jól felépített ter-vet holmi kölyök felboríthasson. De egy ilyen „deus exmachinát" azért bele lehetne kombinálni egy nagyvonalútervezetbe is. Nem gondoljátok?

- A „deus ex machinának" éppen az a lényege, hogyel re nem látható ...

- Áh - legyintett fölényesen Reynolds -, te ehhez nemértesz, Charley, ez már nem irodalom!

- Az igazat megvallva, én sem értem ... - szólt közbeDaly -, de talán üljünk be valahova. Itt az utcán minthatúl nyirkos volna a leveg ilyen fennkölt beszélgetéshez.Mondtam ugye, hogy ezt a filmet érdemes megnézni?

- Rendben van - bólintott kedélyesen Reynolds -, a va-csorát megszolgáltad. Fizetem! A Charleyét is, mert t azasszony elszámoltatja. Mondd, Charley, ha lenne egy fél-milliócskád, jobban a sarkadra állnál, vagy akkor is meg-maradnál derék öreg papucsnak?

Wilson meglepetten a barátjára nézett. PénzügyekbenReynolds nem szokott viccelni. De hát egy félmillió!? Wil-son szélesen elmosolyodott.

- Öregen, jegyezd meg magadnak: a papucs nagyon ké-nyelmes viselet, s mivel kényelmes, férfias is. Ami pedig afélmilliódat illeti, kin ttem a mesedélutánokból...

8.- Három pohár whiskyt és egy csendes asztalt! Körül-

belül egy óra múlva vacsorázunk is - rendelkezett Rey-nolds, mikor beléptek a hangulatos kisvendégl be, aholkellemes meleg, halk, finom muzsika s az el siet f pincérfogadta ket.

- Esetleg egy szeparét, ha óhajtanak, uraim - hajoltmeg a fekete frakkos f nök.

- Nagyon helyes - biccentett Reynolds, és nemsokárateljes megelégedéssel állapították meg, hogy a zenegépt llegmesszebb es , alig-alig nyitott páholy éppen nekik valóhely. A pincér, aki a három whiskyt felszolgálta, szinténkifogástalan fekete frakkban feszített. Ez alkalmat adottReynoldsnak, hogy megjegyezze: - Én csak olyan helyenérzem jól magam, ahol fekete frakkos a személyzet. Igazánjól enni piros, lila, sárga szmokingos kiszolgálás mellettképtelenség ...

- Brucy - derült fel John Daly arca -, jó lesz, ha gon-dolsz az alakodra. A mi szakmánkban a háj nem el ny.

- Éppen valami fogyókúrát találtam ki, de ti is leadjátoka súlykülönbözetet, biztosítlak. No, egészségetekre!

Elkoccintották az els poharat, de csak megnyalintottáka tüzes itókát. Egyikük sem volt az italnem ek barátja,egy pohár whisky mellett akár egy órácskát is elbeszélget-tek.

- Tudjátok - kezdte Reynolds -, nekem az a vélemé-nyem, hogy a story végén azt a kölyköt voltaképpen az ez-redesnek kellett volna beszerveznie. Nem gondoljátok?

- Hogy elárulja ket? - nyílott kerekre Wilson szeme.- Dehogy, fiacskám! Egy okos f nök azonban azt is meg-

tervezi, hogy az ügylet végén ki jusson rend rkézre, és kilóghasson meg . . .

- Ugyan, Brucy - rázta meg a fejét Daily -, jut abból amillióból mindenkinek elég!

27

- Nem is arról van szó - legyintett fölényesen Rey-nolds -, de a Scotland Yard tekintélyére s a közvéleménycsillapítgatására is gondolni kell. Ha a társaságnak kéthar-mad része hurokra kerül, a többit egy-két év múlva már akutya sem keresi. Ne feledjétek, az olyasmiért tizenöt év-vel is megdobhatják, aki lebukott...

- Éppen azért, nagy disznóság az árulás - jelentette kiWilson szilárdan, és a Reynolds szeme közé nézett. A „f -nök" telt arcából kipukkadt a nevetés.

- Hehe! Ezt szeretem benned, Charley! Neked vannakelveid, meg erkölcsi tartásod, meg más ilyesmid, amir l ál-lítólag fel lehet ismerni az igazi gentlemant. A ragyogó ki-ejtésedr l nem is beszélve! Nekem viszont a kifogástalandumám mellé van eszem és élettapasztalatom. - Reynoldsegy-egy közbeszúrt jassz-kifejezéssel szerette elképeszteniaz embereket, a barátait is, persze, de azok most észre semvették, hogy a „f nök" fenegyerekeskedik. - Az árulást énsem tartom kifizet nek - folytatta elmélkedését, ame-lyet Wilson kioktatásnak is vehetett. - Akit elárulnak,bosszúra gondol, s az ilyesmire mindig akad szövetséges.Én pedig szeretek nyugodtan aludni. De figyeljetek csakide! Tegyük föl, hogy az az ezredes becsületesen kifizeti afiúkat, s aztán elfelejti megtervezni a menekülésüket. Kéthónapon belül mindenki h vösre kerül. Mondjuk, ha mihárman szerveznénk egy tizenöt tagú társaságot, lebonyo-lítanánk az ügyletet, de úgy, hogy a menekülést csak hár-munk részére biztosítanánk ...

- Áh, felt az ilyesmi - legyintett Daly -, hülye gye-rekeket nem lehet beszervezni nehézsúlyú bajnokságra,akinek meg esze van, átlát a szitán. Rossz a trükk, Brucy!

Reynoldsot azonban nem zavarta az ellenvetés.- Arra gondoltam, hogy csak én pucolnék meg. Téged

Johnny - aztán az unatkozó arccal maga elé bámuló Wil-sonhoz fordult - és Charleyt szintén lekapcsolnák ...

28

Wilson és Daly egymásra néztek, aztán szinte egyszerrepukkant ki a nevetés mindkett jükb l. Dalynak fejlettebbvolt a humorérzéke, azért nem feledte el megkérdezni,mintha komoly üzletr l lenne szó:

- És mondd, Brucy, mit ajánlasz e szerény szolgálatért?- Egy-egy félmilliót!- Pennyben?- Nem, font sterlingben! - válaszolta Reynolds, és a

szeme sem rebbent. A másik kett eléggé ismerte ezt azarckifejezését, és tudta, hogy nagy üzletr l van szó, BruceReynolds nem tréfál.

- Sajnálom, Brucy, hogy elcsábítottalak - folytattaDaly év dve, mert most már valóban szerette volna meg-tudni, hogy mire is gondol Reynolds. - Úgy látszik, nekedtényleg nem szabad moziba járnod. Reád csak a vetk zösdivan jó hatással.

- A fiúk is kapnának százezret fejenként... - folytattaReynolds rendületlenül. - Vagy két-háromszázezer a be-fektetés és az utólagos kiadások - Reynolds jelent ségtel-jesen kacsintott -, a kerekek megkenése. Nekem is meg-maradna vagy másfél milliócska... Még az is lehet,Johnny, hogy te „fehér" maradsz, a t két kezelni kell, öre-gem ...

A másik kett nem szólt semmit. Kés bb b séges vacso-rájukat is némán töprengve fogyasztották el, és nem is aszokott jó étvággyal. Ha Reynolds nem fecseg, nem szelle-meskedik egész este, a diszkrét kis szeparé úgy festett vol-na, mint egy kies sarok a süketnémák klubjában. Éjfél fe-lé, amikor a taxiállomáson elbúcsúztak, Reynolds gúnyo-san megjegyezte:

- Fiúkák, többet kell foglalkozni filmesztétikával! Na-gyon az idegeitekre ment a fejtegetésem. Pedig csak arrólbeszélgettünk ugyebár, hogy mit tettem volna én az ezre-des helyében. De hát könny volt annak! Belevaló bará-tokkal áldotta meg a sors!

29

- És f leg volt mire összetoborozni ket! - vágott visz-sza bosszúsan Daly.

Reynolds erre nem felelt, csak odaszólt Wilsonnak:- Charley, ha van id d, a héten még nézz be az üzletbe.

Neked pedig, Johnny, remélem, örökre hálás leszek ezért akellemes estéért!

9.- Halló! Ön az, Mister Field?……….- Mondja, mit csinálnak szerda délután?……….- Nagyszer ! Nem volna kedvük nálunk vacsorázni?………..- Öt óra, fél hat? Kit ! Legalább az asszonyok is meg-

ismerik egymást. Szóval szerdán, öt, fél hat közt...

Wilson még le sem tette a kagylót, amikor a feleségemár nekiugrott.

- Meg rültél? Ide cs díted az otthonunkba azt a sötétalakot, a német cafkájával?

- Nyugalom, Elly, nyugalom, fiacskám. El ször is BrianField nem sötét alak, hanem igen-igen jól keres ügy-véd ...

- Az alvilág ügyvédje!- Kérlek szépen - komorodott el Wilson -, azt szaksze-en úgy mondják, hogy kriminalista, esetleg véd ügyvéd,

ha jobban tetszik. Ami pedig a feleségét illeti, nem „németcafka", hanem egy hannoveri hölgy, aki jól beszél angolul,mint a németek általában, s tudhatod, Will mennyire megvolt vele elégedve, mikor éppen a te cégednél dolgozott.Különben is, drágám, a második világháborúnak, ha nem

30

tudnád, csaknem tizennyolc éve vége, és Mrs. Field mind-össze hétéves volt, mikor Hitler öngyilkosságba menekülta reá váró büntetés el l, és ...

- Charley, drágám, könyörgöm, ne beszélj mellé! Meg-állapodtunk, hogy az otthonunk szent sziget. Itt üzletiügyeket nem intézünk, s t még csak nem is tárgyalunkilyesmir l. Az istálló, s a mészárszék ügyét is az irodábanintézi Will. Te is tudod, ha hozzánk jön, pénzr l, lóról kinem nyithatja a száját. Megtiltottam neki!

- Elly, most félmillióról van szó!Az asszony az ajkába harapott, s hirtelen elsápadt.- Elly, csak most az egyszer ... Aztán örökre elhagyjuk

ezt az átkozott szigetet. Soha, soha többé semmi üzlet! Teis, én is visszavonulunk, s csak egymásnak élünk és a gyer-mekeinknek ...

10.

Kiderült, hogy Mr. Field egyáltalán nem holmi alvilágifigura, s t inkább vérbeli gentleman, a felesége pedig tün-déri kis pofa. Semmi brünhildás nincs benne, inkább szil-fid, simulékony kis cica. Igaz, hogy sz ke, de az el nyöstulajdonság Mrs. Wilson szerint, és nagy érdeme, hogyszinte kifogástalanul beszél angolul, és egyetlenegyszersem ejtette ki a száján, hogy „nálunk Németországban" …de azt sem, hogy „a mi jó öreg Albionunk" ... Mintha tud-ta volna, hogy az igazi angolok nem szeretnek ilyesmiketegy friss honos ajkáról hallani...

Mrs. Wilson hamar megbékélt Fieldékkel, s t ami Ka-rint, az asszonyt illeti, kifejezetten össze is barátkozott ve-le, és. nagyon sajnálta, hogy nem figyelt fel rá, amikor acégjének alkalmazottja volt.

Vacsora után felálltak mind a négyen, hogy elmosogas-sanak, de Mrs. Wilson leintette a férfiakat:

31

- Hagyják csak, uraim, majd mi ketten Karínnal elin-tézzük. Tartsd csak ide a kezed, Karin - azzal a német asz-szony tenyerét a magáéhoz mérte. - Pompás! Az én gumi-keszty m éppen jó lesz. Viszontlátásra, uraim - azzal Mrs.Wilson, mint valami gyermekkocsit, maga el tt gurítva atálalóasztalt, megindult a konyha felé. Karin visszafordultaz ajtóból, s egy csókot intett az ura felé.

Mikor a két asszony mögött becsukódott az ajtó, Fieldmosolyogva fordult Wilsonhoz.

- Látja, Charley, ezt szerettem meg ezekben a németkben, ezt az érzelmességet.

11.

- Nem fáradna át a dolgozószobámba? - állott fel Wilsonváratlanul, mintegy jelezve, hogy a továbbiakban vége acsevegésnek.

A dolgozószoba falát körös-körül könyvespolcok borítot-ták. Valamennyi polc félig, kétharmadáig megrakottankönyvekkel.

- Mind csupa költ - jelentette ki Wilson igen büszkén,aztán egész más, hangon hozzátette -, de most nem err lvan szó, Brian.

Azzal az íróasztala fiókjából kihúzott egy lenvászonraragasztott katonai térképet, amelynek déli oldalán, lent,majdnem középen, London északi kerületei látszódtak.A nyugati szélén, az alsó harmadban Oxford látszott, fentaz északi szélen Rugby, de Birmingham már nem. A nyu-gati szélen fenn ott volt Cambridge teljes egészében, delejjebb Colchester már kiesett a térképb l. Aylesbury,Buckinghamshire székhelye, ez a Londontól északra fekv ,hol visszaes , hol ismét nekirugaszkodó, tipikusan vidékies

32

városka a térképlap középpontjától kissé északnyugatrafeküdt. Rajta keresztül fut a birmingham-londoní vasút-vonal. Ez a nyugati ága annak a hármas közlekedési vonal-nak, amely északi irányból jövet Londonban fut össze.Ezen az ágon közlekedik a glasgow-londoni postavonatis, de arra sem Wilson, sem Field akkor, még nem gon-dolt, mert Reynoldsnak nem volt szokása kifecsegni a ter-veit ...

- Nézzen ide, Brian! Itt valahol - és Wilson az Ayles-bury és London közti térségre bökött - egy jól rejtett farmkell! Minél elhanyagoltabb vidéken, de legalább tizenöt-húsz mérföldre a Bridego-hídtól - és Wilson a Londontólmintegy negyven mérföldre északra es pontra mutatott.Ott, északra Cheddingtontól, az országút keresztezte a vas-útvonalat. Felül futott a vasút, alul az országút. Ez a Bri-dego Bridge.

- A f nök úgy gondolja - folytatta Wilson szenvtelenül-, hogy maga legyen a vev . Mostanában divat elhagyotttanyákat, falusi házakat megvenni nyaralónak. Maga fiatalházas, és ugyebár romantikus hajlamú német hölgy a fele-sége. Mi a véleménye, mennyibe kerül errefelé egy ilyentanyaféle?

Field gyorsan számolt: Buckinghamshire-ben számtalanfarmer felhagyott a gazdálkodással. Földjeit eladta a nagy-vállalkozóknak, tanyája viszont a kutyának sem kell. Ezerfontért már gyönyör udvarházak kaphatók, öt-hat szobá-sak is. Csakhogy Field szerette a pénzt, és tekintettel volta körülményekre is.

- Háromezer font! - és a szeme sem rebbent, mikor alegalább háromszoros felárat kimondta.

Wilson elégedetten bólintott.- A f nök ötezret szánt rá. Két napon belül megkapja

az egész összeget, s a végén nem kell elszámolnia.Field szeme egy pillanatra felvillant.- Meglesz! - biccentett. - Egy hónapon belül vállalom:

33

12.

Mikor a Field házaspár elbúcsúzott, Wilsonék a kapuigkísérték ket, s megcsodálták a szép piros Jaguart, amelyetBrian Field nászajándékba vett ifjú nejének. A volán mel-lé Karin ült, ami azért is tanácsos volt, mert Brian a kel-leténél többet ivott, s lassacskán olyan bókokat mondott ajelenlev hölgyeknek, hogy Wilson csak a magasabb cél ér-dekében türt ztette magát.

- Pocsék alak ez a Brian - vélte Mrs. Wilson -, de a fe-lesége véletlenül tündér.

A Jaguar könnyedén hátrált ki a parkolóhelyr l, s csakegy gondolatnyi id kellett az el rekapcsolásra is.

- Ragyogó vezet a kicsike ... - nézett a tovasuhanóJaguar után Wilson. Aztán gyöngéden karon fogta a fele-ségét, és bezárták maguk mögött a kaput.

13.

- Nos, Johnny, azt hiszem, együtt van a társaság. Lás-suk csak! - és Reynolds számolni kezdte az ujján: - Mihárman Charleyvel, az három, aztán a Nagymarha Biggs.Persze, most nem fog f nökösködni. Aztán Gordon Goody,a szép fiú, az öt.

- séges gentleman, de hülye - vélte Daly némi rossz-májúsággal -, ingyen buknának rá a n k, de az a hobbyja,hogy fizessen, méghozzá gavallérosan, mint a walesi her-ceg.

- Igen, igen - dörmögte közömbösen Reynolds -, hanem tévedek, most valami kis manöken után futkos.

- Ah - legyintett Daly -, menjünk tovább.- Sültponty Edwards ...- A betör király ?

34

Az. És persze aki most szabadult: James Hussey, a„buddhista" - kacsintott Reynolds, mert mióta a röptérraktárából meglógatta azt az aranyozott Buddhát, magukközt csak így nevezték.

- Mi a fenének annyi „mackós"? - zsörtöl dött Daly,mert soha semmi rokonszenvet nem érzett a „mackósok-nak" nevezett kasszafúrók iránt.

Reynolds azonban megnyugtatta:- Edwards és Whisbey szerint szükség lesz rájuk,

Ugyanis a vasúti kocsikat meg a kisebb páncélszekrény aj-taját ...

- És ki lesz az a két, névtelen gentleman? - vágott a f -nök szavába Daly. - A vasúti szakért im - válaszolta Reynolds titokzato-san. Daly ránézett és nem szólt semmit. Kés bb, az „akció"folyamán sem firtatták, hogy ki az a két úr, akik mint va-lami tanfelügyel k csak közölték észrevételeiket Reynolds-szal, és javaslatokat tettek neki, de egyébként nem nagyonkeveredtek az igen vegyes társaságba...

14.

- Charley! Én téged is, Fieldet is kinyírlak, ha a ti hü-lyeségetek miatt állunk, mint szamár a hegyen ...

- De értsd meg, Brucy, az nem úgy van, ahogy te itt azüzletedben kigondolod. Én még egy címet behoztam neked,ha az sem kell, vedd tudomásul, kiléptem ...

Wilson ezt nagyon komolyan gondolta, és ugyanolyankomolyan is mondta. Mióta hozzáfogtak ehhez az átkozottügyhöz, nem tud szabadulni a jótanácstól, amelyet évekkelezel tt Butler adott. Ráadásul a detektívvel éppen tegnaptalálkoztak egy presszóban, ahol Fielddel üldögéltem egyasztalnál, s törték a fejüket, hol találhatnának egy Rey-noldsnak való tanyát... Mindketten biccentéssel üdvözöl-

35

ték a nyomozót, de az mintha csak t nézte volna. Az ügy-védet talán észre sem vette. akkor meg is kérdezte:

- Maga is ismeri Tom Butlert?- A b nüldözés öreg napszámosát? - léháskodott Field,

de Wilsont nem fogta a tréfa. És azóta nagyon-nagyon ko-molyan nem bánná, ha kimaradhatna, vagy ha Reynoldskihagyná az ügyb l.

Reynolds mintha észrevette volna, hogy valami történtWilsonnal, különben is eléggé hangulati embernek tartottaa költ k barátját, ezért kegyesen biccentett, mint egy me-gyéspüspök.

- Megértelek, Charley. Neked jutott egyel re a legne-hezebb feladat. Ami engem illet, én már választottam egytanyát. Ha ez a mai nem lesz jobb, akkor megvesszük a„Shepphy"-t.

- Arra azt mondtad, hogy túl nyílt...- Nem te észrevételezted az imént, hogy nem úgy van

odakint, ahogy én itt az üzletben kigondolom?Volt valami különös, fenyeget Reynolds hangjában, ami

meghátrálásra késztette Wilsont. Máskor is, ha így beszélt, sohasem tudta biztosan, hogy tréfál-e vagy inkább fenye-

get zik.- Nézd, Brucy, ez a cím, amit most hoztam, mintha jobb

volna ... Már amennyire én meg tudom ítélni - tette hoz-zá oly szerénységgel, amelyben benne volt Reynolds kivé-teles képességeinek elismerése is.

15.

A london-birminghami vasútvonallal párhuzamosancsak egy másodosztályú m út fut. Kit en karbantartottút, de kis forgalmú, különösen éjnek idején, amikor ez amez gazdasági vidék a maga jelentéktelen iparával az iga-

36

zak álmát alussza. Az igazi nagy autósztráda Lutonon,Leicesteren, Manchesteren át visz Glasgow-ba, s onnan to-vább Skócia legészakibb pontjára.

Amint Reynolds fekete Oldsmobile-je az észak-londoniútelágazáshoz ért, balra, a másodosztályú m útra kanyaro-dott, és háta mögött hagyta a nagy autósztráda idegekremen forgalmát. Alig félóra múlva az egyenletesen züm-mög gépkocsi átsuhant a Bridego Bridge több mint félkö-rös alagútja alatt. Reynolds a túlsó oldalon fékezett, majdügyesen hátrálva átgördült az alig horpaszos árkon, ésfarral a síneknek, a mintegy tizenöt méter magas töltés tö-vében megállott.

- Szállj csak ki, Charley, és ballagj fel a vágányokra -szólt kedélyesen Wilsonra, aki eddig tíz szót sem szólt azúton.

Wilson kényelmesen felkapaszkodott a töltés nem túlmeredek oldalán, és hasonló könnyedséggel le is ereszke-dett rajta. Reynolds elégedetten biccentett.

- Ha még neked is ilyen könnyen megy, a többinek gye-rekjáték lesz. - Azzal begyújtott, és ismét átgurult az ár-kon. - Egy teherautónak ez semmi... - jegyezte meg, decsak úgy, mintha magában beszélne.

Vagy hét-nyolc mérfölddel arrébb Wilson figyelmeztetteReynoldsot, hogy jobbra kell térnie. Rá is kanyarodtak ahengerelt, kaviccsal beszórt megyei útra. A gumikerekek asárhányóhoz pergették a burkolat apró kavicsszemeit...

A megyei úton több mint négy mérföldet haladtak. EztReynolds a kilométeróra alapján pontosan számon tartot-ta... Aztán jobbra tértek, s két s , magasra n tt, na-gyon elhanyagolt gledícsiasor közt, egy hepehupás föld-úton már csak százyardnyit kellett rázatni magukat, hogyelérjék a tanyát, amely Wilson utolsó reménysége volt.

37

16.

- Tudod, Charley, néha valósággal félek magamtól -mélázott Reynolds. - Valóságos látnok vagyok: mindigminden úgy történt, ahogy elképzeltem!

- Hm - szívott egy nagyot a cigarettájából Wilson, az-tán szinte sóhajtva fújta ki a füstöt -, én legszívesebbenmár túl lennék az egész ügyleten, Brucy ...

Reynolds egy darabig még hallgatta az Oldsmobileegyenletes zümmögését, s élvezte, hogy végig a messzebevilágított országúton sehol egy lélek sem mozog. Eztis bekalkulálta a „menetbe", ahogy a tervét emlegetniszokta.

A „menetbe" bekalkulálta a Wilson nyavalygásait is.Noha fel-felvetette magában a kérdést: mi a fenének vonjabe ezt a hülye Charleyt minden dolgába? Minél rázósabb„meneteket" eszel ki, annál szívesebben! Voltaképpen jelenti a legnagyobb kockázatot - állapította meg gyakor-ta -, de nála nélkül valahogy se íze, se b ze a dolgoknak.- És tovább elemezgetve önmagát, rájött, hogy számáranemcsak az üzlet fontos, hanem a kockázat is. Ezt pedigcsak akkor érzi igazán, ha élvezheti, mennyire cidrizikmellette a gyáva Charley. Már a legelején, abban a Budd-ha-ügyben sem akart belépni. De tudja ám kezelni a fiú-kat! Mert nem kunszt beléptetni egy profit, de egy ilyenWilson-félét, ezt igen. Az ilyen úgy mond igent, hogy köz-ben állandóan azt gondolja: „Nem, nem!" vagy „csak mégmost az egyszer, aztán soha többé". Lám, most is szívesenkilépne, de nem hagyja. Wilsonnak meg kell keresnie afélmilliót, és meg kell látnia, hogy nem csak b rbe kötött,díszkiadásokban forgalmazott zsenik vannak a világon. Ta-nulja meg ez a hülye, hogy a maga módján , Bruce Rey-nolds is az élet fejedelme ... Erre a többi vasfej , akinek

38

csak a pénz számít, soha rá nem jönne. Azok nem érik felésszel, hogy ki ; ahhoz egy ilyen Wilson-féle széplélekkell, aki Shelleyt is megérti.

- Szóval, Charley, mégis csak úgy van valahogy, ahogyén otthon, az üzletemben kispekuláltam - Reynolds úgyhangsúlyozott, hogy Wilsonnak menten eszébe jutott a tü-relmetlen bírálat, amellyel barátját illette. - Ládd-e, ez atanya pontosan az, amelyet én elképzeltem magunknak.

- Én már…Reynolds azonban nem engedte, hogy Wilson is elmond-

ja, ami most örömében az eszébe jutott. - Nehogy panaszkodni kezdjél, öreg fiú! Talán nem tu-

dom, hogy maholnap dollárban számolva milliomos leszel?Most pedig rábukkantál erre az isteni kis fészekre. Az atöltés, öregem! Az a kis rét! Príma kis röptér egy sportgépszámára. Tehát egy röpcsit is bekalkulálhatunk a buliba!Még az is el ny, hogy harmincegy mérföldre van a BridegoBridge-t l...

- S ha éppen akkor hoz erre az ördög egy autóst vagymotorost?

- Áh! - legyintett Reynolds, és hüvelykujjával a hátamögé intett. - Aylesburyn innen van a sorompó - aztánmaga elé mutatott, amerre haladtak. - Arra el re a másik.Ezeket a derék megyei utacskákat direkt nekünk rendelteaz istenke! Ha j a vonat, s közben leeresztenek egy-kétsorompót, arra már lehet kalkulálni. Ez a derék BridegoBridge itt, a két sorompó közt valóságos csoda. Elvégre he-lyette is lehetne egy sorompó. Nem gondolod? Aztán egykis forgalmi meglepetésr l mi is gondoskodunk. Mert ná-lunk, Angliában, arra mindig lehet számítani, hogy a rend-rök szigorúan betartják a közlekedési szabályokat...

- Persze, persze - bólintott álmosan Wilson, de mégcsak nem is sejtette, hogy a f k mire gondol. Az imént

39

nézett az órájára: még jó óra van hazáig. Valahogy nem-csak a fáradtság miatt vágyott arra, hogy már otthon le-gyen. Általában, ha valamit titkolnia kellett a feleségeel tt, mindig szívesebben ment haza...

17.

- Minden rendben volna, Johnny - bólogatott elégedet-ten Bruce Reynolds -, de még egy emberünk és egy esz-közünk hiányzik, s nem mondhatnám, hogy volna valamikonkrét elképzelésem...

John Daly egy etruszk vázát vagy talán annak kit enhamisított mását simogatta, és olyan elmerülten szemlélteaz edény öblén körbefutó ornamentikát, mintha vételiszándéka volna. Reynoldsot ez nem zavarta. Tudta, hogyDaly, amikor valamivel babrál, jobban figyel és gyorsab-ban is gondolkozik, mintha a szemébe nézne.

- Sajátos képzettség ember kéne ...- Éspedig?- Úgy vezessen, mint egy isten!Daly elgondolkozva dörzsölgette az állát.- Meglesz! Kilencvenkilenc százalék ...- Helyes - bólintott Reynolds -, de az is kell, amit ve-

zessen.- Mire gondolsz?- Egy legalább háromtonnás Land Rover kéne. Nem új,

mert nincs id nk bejáratni, de kifogástalan állapotban.Négyezer fontig el lehet menni, de átírás csak augusztusközepe táján!

- Értem. - Most pedig tessék köpni! Ki az a kilencvenkilenc szá-zalékos gentleman? Akárkit ne cs díts a nyakamba!

- James Roy!

40

Reynolds hosszan elfüttyentette magát, aztán megráztaa fejét:

- Nem hiszem!- Az a te bajod, nos fogadjunk!- Száz font!- Tartom!

18.

Szerencsére John Daly kis Emmyje szerény, megért te-remtés volt világéletében. Úgy nézett fel mindig az urára,mint egy félistenre, és nagyon is tudatában volt annak,hogy képtelen lenne eleget tenni azoknak a társadalmi k -telezettségeknek, amelyeket egy John Daly-szer , finom,oxfordi kiejtés gentleman üzleti és baráti köre reá róna.Ezért nagyon rendjén valónak tartotta, hogy kint éljen,úgyszólván Londonon kívül, Windsor felé, egy szép kertesvillácskában, amelyet Daly rendezett be neki. Ott élt azédesanyjával, villája kapuján leánykori nevével: EmilyMatch, és várta szívrepesve, hogy mikor szólal meg a tele-fon: „Mikor láthatlak, Emmy?" pedig mindig csak aztválaszolta: „Repülök hozzád, Johnny!" És úgy látogattameg az urát a Wellington Square közelében, - az elegáns,kétszobás legénylakásán, mint valami könnyelm kis cuk-rászdai lány vagy masamódocska, aki tudja, hogy szerelmea beteljesülés pillanataiban is reménytelen, mert azt soha-soha nyilvánosan meg nem vallhatja. Az övéi kitaszítanák,szerelmesének rokonai, baráti köre viszont soha el nem fo-gadná.

Pedig asszonynál a szerelem nyilvánossága a boldogságnagyobbik fele. Anna Karenina tragédiáját az okozta, hogyaz egészet, a teljességet akarta. Ami pedig Bovarynét illeti,Emmy Match szerint csak egy kis vidéki francia madámkeverheti össze a pénzügyeit érzelmi lángolásaival. De ha

41

már egyszer összekeverte, ezt az állapotot miért nem élivégig következetesen?

Emmy Match, noha szüntelenül klasszikus regényeketolvasott, és azokból sajátos módon következtetett, lényegé-ben nagyon is hétköznapi angol elárusítólány volt; hosz-szú combú, és olyan csinos lábikrájú, hogy a férfi vev kelb völve néztek utána, akár végigsétált az elárusítófülkékel tt, ahol az es köpenyek lógtak, akár könnyedén felkú-szott a létrán egy-egy nadrágtartós vagy nyakkend s do-bozért. Ezért aztán még véletlenül sem fenyegette Bovary-né-féle vagy Karenina Anna-szer tragédia. Ezt már ak-kor is tudta, amikor a két asszony históriáját elolvasta, ésolyan-olyan messze érezte sorsukat a saját mindennapjai-tól, hogy maga csodálkozott a legjobban, miért sajnáljaket, s mib l táplálkozik szívében az együttérzés, amely-l nem tudott szabadulni.

Viszont, mikor John Dalyt megismerte - az üzletbentörtént -, azonnal megérezte, hogy ugyanaz a veszély fe-nyegeti, mint annyi más munkatársn jét, mert szívfájdí-tóan megtetszett neki a kedves, jómodorú úri fiú, aki kor-ban, gondolkozásban annyira talált hozzá. Hiszen Emmymár elmúlt huszonhat éves, és Daly nem látszott többnekharmincnál.

Talán az szerelmük sem alakul másképpen, mint any-nyi-annyi más hasonló, ha Emmy Match szülei és így -maga is nem buzgó híve egy bizonyos „korszer " erkölcsimegújulást hirdet , klubszer társaságnak, amely megma-radt ugyan az anglikán egyház kebelében, de tagjaitólmegkövetelte, hogy ne prédikáljanak vizet, miközben bortisznak. Emmy mindjárt az elején félreérthetetlenül tudo-mására hozta Dalynek meggy dését. Szerencsére a hitenem tiltotta, hogy eljárjanak moziba, színházba, még ven-dégl be is, de Emmy szeszes italt nem ivott...

Közben az is kiderült, hogy Emmy majdani férjét meg-gy dése szerint elismeri urának és parancsolójának,

42

akiért mindig mindenkor imádkozik, de akit l soha semmikörülmények közt nem kérdi meg, hogy mit miért cselek-szik, „mert az asszony az urának és parancsolójának tarto-zik elszámolni, de a férfi számadoltatója csak az Atya".

Mindez együttvéve nagyon rokonszenvesen hangzottDaly fülében, és a f nök kebelbarátja végül is - méghoz-zá meglep en rövid id alatt - a házasság mellett döntött.Éppen emiatt nem tudta, hogy örüljön-e vagy sem BruceReynolds tervének, amelyet indított útjára azzal a bizo-nyos három mozijeggyel. Emmy ugyanis várandós volt, ésDaly úgy vélte, hogy kétszeresen felesége mellett volna ahelye. Viszont nem akarta elszalasztani a lehet séget, hogya fiát - kétsége nem volt, hogy fia születik - félmillió fontvárományosává tegye. Emmyt pedig elhalmozta minden-félével, aminek egy asszony csak örülhet, leginkább aprólevelekkel, amelyekben hosszas, zavartalan együttlétetígért, ha túl lesz a mostani „tranzakción" ...

Így történt, hogy Bruce Reynolds, a mindentudó, mégcsak nem is sejtette, miszerint gondolatai másik felének ki-találója és legh ségesebb üzlettársa immár két éve boldogházasságban él, amelyb l egy trónörökös megszületését re-méli, mégpedig éppen augusztus els felében ...

19.

Amit nem tudott Reynolds, megtudta Butler. Igaz, nemaz ügyessége révén, de az érdeme, hogy a véletlenülölébe pottyanó adatot fejegyezte híres noteszébe, amelybe„klientúrájának" „árnyékait" gy jtögette ...

Butler ugyanis tagja volt egy szerény kis wimbledoniklubnak, amelyet azért pártfogolt, mert sakkozók és horgá-szok járogattak három, olcsó kényelemmel berendezett he-lyiségébe. A klub valamennyi tagja saját tapasztalatából ésegymástól - azaz „natúrból" - tanult sakkozni is, hor-

43

gászni is, és mélyen lenézték azokat, „akik még szórakozniis könyvb l tanulnak".

Egyébként a klubba járogatott a wimbledoni sheriff is,Butler sakk- és horgászpartnere, s afféle vitatársa is. A.White ugyanis a nyomozást is „natúrból" tanulta, s „meg-érzésb l", „szimatból" gyakorolta. Ezzel viszont Butlernem értett egyet. a szakmáját a tudomány és m vészetolyan sajátos ötvözetének tartotta, amelyben az ösztönöslelemény nem születhetik meg elméleti tudás nélkül.

A sheriff, hogy a maga igazát bizonyítsa, minden kis si- kerével eldicsekedett Butlernek, az pedig néha-néha meg-csóválta a fejét, máskor inkább aprókat bólogatva végig-hallgatta A. White történeteit.

Akkor este közömbösen indult a beszélgetésük, de a har-madik, negyedik mondat után Butlert a szokottnál jobbankezdte érdekelni a sheriff legújabb storyja.

- A múlt szerdán hiányzott, White - kezdte el Butler abeszélgetést.

- Sürg s dolgom akadt, Butler. Tanúként egy JohnDaly nev , igen jó modorú gentlemant kényszerültem ki-hallgatni. Tudja, a legkellemetlenebb az volt, hogy közvet-lenül az esküv je utáni napon kellett felkeresnem.

- Hogyhogy? John Daly megn sült?- Miért? Talán nem ismeri t, Butler? Igazán jó modorú

úriember!- Nem is a modorával van baj - legyintett a Scotland

Yard nyomozója.- Nekem azt vallotta, hogy büntetlen el élet ...- Igazat mondott - bólintott Butler, és nyájasan mo-

solygott hozzá -, de maga hogy került össze vele?- Képzelje, az esküv je napján, pontosabban: az eskü- után, amíg a parókián a hivatalos dolgokat intézték, ki-

rabolták a templomot. Hát az egész násznépet kénytelenvoltam kihallgatni. Sajnos, a fiatal párt is. Öt nap múlvamár nyakon csíptem a tettest...

44

Ez már nem érdekelte Butlert, és sokkal szórakozottab-ban hallgatta végig az ide-oda kanyargó históriát, mintmáskor szokta.

Másnap pedig Butler három fiatal gyakornokot kért acsoport f nökét l, és apróra kinyomoztatta John Daly ma-gánéletét. Kés bb azt is megfigyeltette, hogy Daly titok-ban tartja a feleségét és a családi állapotát. Ezt nagyon kü-lönösnek találta. Különösnek és f leg feljegyzésre méltó-nak.

Butler noteszében már csak Bruce Reynolds neve mel-lett állott a fatális szó: „nothing". volt az egyetlen em-ber, akinek - Butler szerint - nem volt árnyéka ...

20.

Bár Butler többet tudott John Dalyr l, mint BruceReynolds; volt valami, amit sem tudott, s ezért nagyonelcsodálkozott volna, ha meghallja azt a százfontos foga-dást, amelyet Daly és Reynolds kötött James Roy b rére.

James Roy ugyanis azokban a hetekben Anglia legünne-peltebb autóversenyz je volt, akinek Sir Basil Goulding,az ír autósport-szövetség elnöke személyesen nyújtotta átazt a tizennyolc és fél fontos, m vészi kivitel ezüstserle-get, amely a dublini nagydíjért folyó versenyek gy ztesé-nek jár, ha nemcsak az els séget nyeri el, hanem bizonyoshibaponton alul futja be a nagyon is kacifántos pályát.

Amikor a két „üzlettárs" a százfontos fogadást megkö-tötte, a rádió és televízió jóvoltából az egész ország ünne- pelte James Roy fényes gy zelmét. Reynolds tehát nem-hiába füttyentett akkorát, amint Daly az autóversenyznevét kiejtette, és joggal gondolhatta, hogy nem is olyankockázat az a százfontos fogadás. Ha elveszti, annál jobb!

45

De mi volt John Daly titka, amelyr l sem f nöke éscimborája, sem pedig a Scotland Yard öreg nyomozója nemtudott, és amely a f nök barátját feljogosította, hogy köny-nyedén fogadjon akár száz font erejéig is?

Nos, James Roy a sógora volt. Az Emmyje és Roy Ol-gája anyáról féltestvérek, s így a két asszony leánykori ne-ve nem egyezett. Egyébként is inkább a férfiak tartottáka rokoni kapcsolatot egy-egy telefonbeszélgetés vagy ket-tesben elfogyasztott vacsora erejéig. Roy felesége is meg-szokta, hogy ura mellett magányosan éljen, mert az autó-versenyz élete leginkább a pályák környékén, az edzése-ken és a sportrejtekhelyeken zajlott. A versenypályák kör-nyékén pedig asszonynak nincs mit keresnie. Legfennebb amérk zés napján, de akkor is csak a lelátókon a helye!

Daly a fogadás után nem sokat vesztegette az id t, meg-nézte az újságban, hogy ki James Roy trénere és ki a me-nedzsere. Tudta, hogy a dics ség napjaiban velük a kutyasem tör dik, Royhoz jutni pedig nem könny , különösentelefonon. Jól is számított. Éjjel egy óra után „jött be" adublini szálloda, ahol egy álmos hang károgott a tele-fonba.

- Tisztelt uram, itt John Daly, James Roy sógora...Igen! John Daly ... Mondja csak meg neki, hogy én kere-sem ... De értse meg, uram, fontos családi ügy ... Nem!Nem haláleset... De nem várhat, uram. Roy soha megnem bocsátja önnek, ha elmulasztja... Igen! John Daly, ...Nem! Holnap reggel nem kés !

Daly elégedetten tette le a hallgatót. A telefon cseng jéta legélesebbre állította, de a készüléket az ágya mellé vit-te, hogy másnap reggel biztosan felébredjen, ha Roy hívja.

21.

- Szóval egy Land Roverr l volna szó - nyújtotta kihosszan a lábát James Roy, és úgy beled lt az óriás fotel-be, hogy majd elt nt az öblében. - Hm. Négyezer fontotdobnak fel egy ilyen kocsiért? Hallgass ide, Johnny, énmegszerzem háromezer fontért. Ezer maradjon neked. El isvezetem augusztus hetedikér l nyolcadikára virradó éjjel.De senki soha ne kérdezze meg, hogy honnan van a kocsi.Érted?

- Csak arra ügyelj - figyelmeztette Daly -, hogy kárvolna lebukni háromezerért, és kimaradni a százezres me-séb l !

- Én másképp gondolkozom, Johnny. Ha megsuppan-tottuk a százezret, úgyis pucolni kell. Vagy nem? Akkormár mindegy, hogy százezerért futok vagy százháromeze-rért. Azazhogy nekem éppenséggel nem mindegy ...

- All right - dörmögte John Daly -, de ha lebuksz, minem találkoztunk!

Közben arra gondolt, ha nem a nagy James Royról lenneszó, úgyis kirúgná a tisztelt sógorát, hogy a lába sem ér-né a földet. Akárcsak a f nök, sem szerette a kicsinyesalakokat.

Roy még lenyelt egy pohár ánizsos pálinkát - mert sze-rette az aromás, de nem édes francia készítményeket -, az-zal felállott.

- Ejnye! Majd elfelejtettem! Milyen szín kocsit óhajta f nök?

- Tessék? - nyílt kerekre Daly szeme. Aztán hirtelenfelderült az arca. - Ahá! - és arra gondolt, hogy sötétbenminden kocsi fekete. - Feketét! - vágta ki szinte gondol-kodás nélkül.

- Hülye vagy! - legyintett fölényesen Roy. - Ki az ör-dög látott fekete teherautót?

47

- Igaz. Hát akkor egy olyan jó átlag színt, ami sötétbennem nagyon látszik, de azért nappal is elmegy.

- Talányos vagy, öreg fiú, mint a napkeleti bölcsek, deszázezerért James Roy minden kívánságod teljesíti. Üdv a

nöknek!

22.

Andy Dunn káplár akkor este, hogy a volán mellé ült,még csak nem is álmodott egy olyan klassz kicsi n l,mint amilyen a Silver Bridge után felkéredzett kocsijára.

Szó se róla, katonai kocsira nem szabad civileket felszed-ni, különösen n ket nem. Közel ötévi szolgálat után jóltudta ezt Dunn káplár. De ki az ördög is ülne egy ilyentragacs Land Roverre, mint amilyenen vesztegeti azidejét immár közel négy éve? Ezek az átkozott terepjárókigazán nem dicsekedhetnek olyan rugózással, amely külö-nösen kívánatossá tenné ket egy civil számára. Különö-sen, ha hölgy az illet .

És mégis, amikor a benzinkút büféjénél megállott, hogyfaljon valamit, ez a csínos hölgyike megszólította:

- Káplár úr, nem Salisbury felé megy véletlenül?Andy Dunn akaratlanul végigmustrálta a hölgyikét, és

mire észrevette magát, már döntött is:- Mehetek arra is ...Ez Bath után történt, s neki igazából Bournemouthbe

kellett volna érkeznie másnap reggelre, ami tudvalev legnem Salisburyn, hanem Yeovilen keresztül közelebb. Dehát mit számít húsz-harminc mérföldes kerül , ha egyilyen cukorbabáról van szó?

Andy Dunn Newry környéki ír gyerek volt, méghozzávasas egy belfasti pótalkatrészgyárban. Arrafelé nem sokataggályoskodnak a legények, ha hirtelenjében egy jó éstisztességes gondolatuk támad.48

- Még néhány hónapom van. Nem írok alá másik ötévet. Nem én! Szabad leszek, mint a madár ...

- Minden szempontból szabad? - kapta el a fiú szavaita lány.

- Minden szempontból! - és egy pillanatra egymásfelé fordultak. Andy Dunn szélesen elmosolyodott. A lányazonban elkapta a fejét, és Dunn káplár megesküdött vol-na, hogy el is pirult, de ez a vezet fülke homályában nemnagyon látszott. - Bemehetnénk valahova egy órácskára.Egy pohár vermutra ...

- Maga szolgálatban van ...- Áh, itt az országút mellett a kutya sem ellen riz.

Alighogy Andy Dunn és megkapóan csínos útitársn jemögött becsukódott egy benzinkúttal egybekötött út mel-letti italozó ajtaja, kis Plymouth személygépkocsi bukkantfel a kanyarban. Amint a benzinkút elé ért, egy férfi lé-pett ki az els ajtón, körülnézett, s a piros fényfelírattaljelzett parkolóhely felé mutatott. A kis Plymouth a nagykatonai Land Rover mellé kanyarodott. A férfi pedig kö-rül-körül pillantgatva a kis kocsi után baktatott.

Néhány perc múlva felzúgott a Land Rover motorja, s akatonai kocsi ismét az országútra kanyarodott. Mindebb lAndy Dunn semmit sem hallott, mert a zenegép a szokott-nál hangosabban búgta:

Such a night... Ilyen éjszaka ...

Még véget sem ért a vérpezsdít twist-rock, amikor egysportöltönyös férfi lépett az egyetlen helyiségb l álló ita-lozóba, és közömbös arccal egy ham and eggset rendelt, decsak ásványvizet kért hozzá. Amolyan komoly autósnaklátszott, aki valami el re nem látható akadály miatt éjsza-kára az országúton maradt, de a közlekedési szabályokatmég sötétben is tiszteletben tartja.

Körülbelül akkor, amikor az ismeretlen úr a sonkás tojás

49.-., "

végére ért, s egy jobb min ség cigarettára rágyújtott, azAndy Dunn társaságában lev hölgy lelkiismerete is feltá-madt:

- Menjünk, Andy - nekem holnap szolgálatba kell lép-nem, s magának sem szabad elkésnie.

- Remélem, nem feledjük el soha ezt a kellemes éjsza-kát ...

Mire a ham and eggset fogyasztó úr is a parkolóhelyreért, ott csak két kétségbeesett fiatalembert talált. Ami épésszel szinte lehetetlennek t nt: a katonai Land Rovert el-lopta valaki!

- Such a night! Such a night! - fogta a fejét kétségbe-esetten Andy Dunn, az angol hadsereg 26. szállítóoszlopá-nak káplárja, aki akkor már sejtette, hogy négy hónapmúlva dehogyis lesz szabad, mint a madár, és egyáltalánnem káplárként vonul tartalékba ...

Végül is a ham and eggsez úr javaslatára úgy döntöttek,hogy Andy Dunn elhallgatja, miszerint nem egyedül autó-zott a Bath-Salisbury közti útszakaszon. Egy ilyen vallo-más csak bonyolíthatná az ügyet, kétes helyzetbe hozná ahölgyet, és súlyosbítaná Dunn helyzetét is. Hogy pedig adolog egyszer södjék, a ham and eggsez úr elvállalja ahölgy továbbszállítását Salisburyig ...

Mikor a kétségbeesett Andy Dunn káplár a telefon-kagyló után nyúlt, hogy parancsnokságának jelentse a tör-ténteket, ingyen sem gondolta volna, hogy a kedves höl-gyet, akivel távolabbi, de nagyon tisztességes céljai voltak,néhány hónap múlva az aylesbury-i bíróságon látja vi-szont. Akkor a hölgy is, a ham and eggsez úr is a vádlot-tak padján ül majd, t pedig a swíndi katonai fogházbólszállítják át tanúskodni, méghozzá abban a híres b nügy-ben, amely a „cheddingtoni postavonatrablás" néven ke-rült be a kriminalitások világtörténetébe …

50

23.A Tottenham Court Road végén, egy-egy fehérnek tet-

sz , de valójában világosszürkére vakolt sokemeletes házután hosszú, vedlett téglakerítés jelzi, hogy mögötte ürestelek várja az építkezési vállalkozót. A majdnem fehér, ég-betör blokkok, s a köztük elnyúló téglakerítések úgy fes-tenek, mintha egy öreg sorvadó ínybe ötletszer en, talántréfából, ilyen-olyan m fogakat dugdosott volna egy for-mabontó fogtechnikus. A sugárút mint szélesre nyitott szájhiába is csukódna össze, harapni nem tudna, mert majd-nem mindenütt foggal szemben íny van; házzal szembenkerítés ...

Ezen a vidéken ugyanis a telektulajdonosok már évtize-dek óta inkább tartásra, mint adásra spekulálnak. Várják,hogy az állandóan növekv világváros szükségleteib l vé-gül is kijöjjön az az árkülönbözet, amelyr l álmodoznak.Közben a sugárút végén túl, mérföldekre a Cityt l, épültovább a város. F leg egyemeletes, négy-öt szobás családiházak ezrei... A Tottenham Court Road végének telektu-lajdonosai ezt sem bánják. Inkább örülnek a rajtuk túlkezdett építkezéseknek. A viszonylagosság elvénél fogvaaz telkeik ily módon beljebb kerülnek, s még értékeseb-bekké válnak.

Amíg gazdája kerül, egyik-másik tulajdonos jó pénzértengedélyt ad, hogy a telkén élelmes emberek barakkokbólálló ideiglenes sátrakat, javítóm helyeket s más effélekönnyen tovamozdítható vállalatot létesítsenek.Az egyik ilyen fabarakk emeleti szobájában gy ltek ösz-sze Bruce Reynolds emberei. Aznap szeles reggel virradtLondonra. Amolyan egyenletes, langyos fúvású szél,amely a gyárnegyedek füstködét rászorította a városra, ésszürke fátyolt borított a házakra, utcákra, a szépengondozott virágágyásokra s a gondosan nyírt, de csenevészfákra.

51

Az emeleti szoba ablaka alatt öles bádogtáblát nyikorga-tott a meg-meger söd szél. A pirosra mázolt táblán feketekeretes fehér bet kkel ez állott: „Autoservice".

Wilsont a cégtábla nyikorgása és a már közel egy órájatartó semmittevés annyira idegesítette, hogy az ablakhozlépett, de a füstködfátylon keresztül még az utcáig semláthatott. A másik ablaknál Bruce Reynolds valami közöm-bös dologról társalgott két sportköpenyes, kalapos úrral.Wilson csak annyit tudott, hogy k a Reynolds „vasútiszakért i", és a vak is láthatja, hogy ket a f nök megkü-lönböztetett tisztelettel kezeli...

A helyiségben terjeng szennyszín szürkülettel egydróton csüng villanykörtécske küszködött meglehet senszerény sikerrel. Wilson, mikor egy órával ezel tt belépett,az els pillanatban arra gondolt, hogy valamivel komforto-sabb helyre is vezényelhette volna a f nök. Talán azért isfordult az ablaknak, hogy megszabaduljon a sivárság érzé-sét l, amelyet a szoba s a nem valami finom min ség do-hányok füstje, a durva, mindössze egy asztalból és két pad-ból álló bútorzat, s a piszkos környezet keltett benne, nemis beszélve az egy csoportba ver dött három vagányról:Tom Whisbeyr l, Rony Biggsr l és a „buddhista" Hussey-

l. Az az állat Hussey ráadásul még bagózott is. Úgy for-gatta szájában a büdös dohánygalacsint, mint egy yenki arágógumiját. Csak a yenki nem köpköd olyan kiadósan ésolyan gátlástalanul, mint ez az átkozott „buddhista".

Wilson észre sem vette, hogy a két „vasutassal" beszél-get Reynolds egy-egy futó pillantást rája is vet. Azt mégkevésbé sejtette, hogy a f nök - mint annyiszor - ez alka-lommal is t használja „idegfeszültség-mér nek"…

Reynolds ugyanis különféle lélektani módszerekkel isdolgozott, s ez a megvárakoztatás éppen belevágott a ter-veibe. Tudta, hogy a közönyös Goody vagy az edzésekenfegyelmezett Roy, s t még a három vagány sem fogja el-

52

árulni türelmetlenségét, de Wilson viselkedésén könnylemérni a feszültséget, amely a társaságon uralkodik.

Persze, a Reynolds-féle „tapasztalati skálán" tíz-húszfokot is le kellett vonni Wilson feszültségi állapotából, ésáltalában az volt érvényes a többiekre. A f nök azonbannagyon is helyénvalónak találta, hogy „idegtenziométere"- így nevezte magában Charleyt - érzékeny legyen.

t, hogy finom m szere végig kifogástalanul m ködjék,id nként gondoskodott a lecsillapításáról is. „Ismét null-pontra állította." Ez úgy történt, hogy valami nagyon ke-mény, férfias megbízást adott neki, valami olyat, amelyvégül is egy brutális tettben ért el a tet pontjára.

A mester és m szere el re megbeszélt terv alapján fo-gott most is munkához.

- Uraim! - fordult Reynolds az egybegy ltekhez. - Akióhajtja, e pillanatban még következmények nélkül vissza-léphet. Egyébként a következ feltételeket szabom: 1963,augusztus 1-t l a rajtaütésig, tehát hetedikér l nyolcadiká-ra virradó éjszakáig nyolc napidíjat fizetek. Ha a vállalko-zás nem sikerül, vagy a bevetés bármi okból elmarad, ki-kimegkapja a napidíját, és semmi más követelése nem lehet.A napidíj összege öt font, összesen tehát negyven font. Si-ker esetén minden résztvev százezer fontot kap!

- Hurrá! Reynolds szemöldöke bosszúsan összerándult, de aztánengesztel en elmosolyodott. Az a marha Rony Biggs volt aközbelelkesed . Hogy Reynolds megrovóan reá nézett, anagy bivaly ember feje búbjáig elvörösödött, és azt semtudta, melyik lábára álljon zavarában. Reynoldsnak többekközt ezért is kedvence volt ez a betör király.

- Aki az urak közül véglegesen beszállt - folytatta a f -nök -, e pillanattól kezdve úgy köteles engedelmeskedni,mintha katona volna, méghozzá katona az ütközet alatt.Tehát, válságos helyzetben az engedetlenked t mindnyá-junk érdekében egyszer en lelövöm.

53

- All ríght! - kiáltott fel James Roy, s a többi, ha nem isolyan lelkesen, ráhagyta.

- Most pedig, uraim, szíveskedjék - mindenki kitenni afegyverét. Nyomban, ide az asztalra - és a festetlen, dur-

ván megmunkált asztallapra mutatott.James Roy volt az els , aki egy finom mív , gyöngyház-

berakásos kis browningot Reynolds elé rakott.- Ez inkább csak ékszer ...- Ha a fülére akasztva viseli, visszaadom - kedélyeske-

dett Reynolds, és figyelte, hogy kik oldalognak erre-arra,minél messzebb az asztaltól. James Hussey, a „buddhista"egy múlt századból itt felejtett öreg coltot kotorászott el .A muzeális jószág tele dobbal lehetett vagy másfél font.Wilson bels zsebéb l egy finom, lapos browning típusú l -fegyver került el , de John Dalynál nem volt fegyver.

- Nos, uraim, úgy látom, nincs több - szólalt meg Rey-nolds kedélyesen. - Mivel gentlemanek közt f a bizalom,felkérem mister Wilsont, fáradjon ide elém.

Wilson a f nök elé lépett, aki apróra átmotozta a barát-ját, és aztán így szólott hozzá:

- Légy szíves, Charley tapogasd meg az urakat.Wilson gyorsan, ügyesen végzett Gordon Goodyval.

A szép fiú valóban fegyvertelenül indult útnak. A két„vasúti szakért " is fegyvertelennek bizonyult. De nemúgy a két „mackós"!

Wilson alighogy Withbeyre tette a kezét, a farzsebéb legy töltött parabellum pisztolyt húzott el . A második vi-lágháborús hosszú csöv német szolgálati fegyver vesze-delmes jószág: húsz-huszonöt lépésr l közepes löv is elta-lálhat vele egy tenyérnyi célpontot.

Wilson a nehéz fegyvert oly kecsesen helyezte Reynoldselé az asztalra, mint egy csokor ibolyát. Szája szögletébenis a virágáruskislányok szinte szégyenl s mosolya vibrált,Aztán visszafordult, s mint a villám, állon vágta a zömök

54

„mackóst". A nagy test kitörte az egyik szék karfáját is,amint átesett rajta.

Társa, a másik „mackós", a hosszú, szikár, csupa ínWhite erre el lépett, és valamit dadogva egy barna nyelfrommer revolvert rakott Reynolds elé az asztalra. t a„f nök" marasztotta helyben, de úgy, hogy percekbe telt,amíg arra gondolt, hogy megpróbálhatná a talpra állást.

- Brucy - dörmögte Wilson kielégülten -, ez a White, hanem tévedek, balkezes ...

- Láttam - bólintott Reynolds, mert is megfigyelte,hogy a szikár kasszafúró a jobb bels zsebéb l húzta ki arevolverét.

A két nehézfiú, és a többiek mind, láthatták, hogy a f -nök nem tréfál. Senkinek sem lehettek kétségei, hogy Rey-nolds - immár az egyetlen fegyveres -, ha úgy adódik,gondolkozás nélkül a revolverét is használja.

De ez inkább megnyugtatta a társaságot, s mikor elhang-zott az indulási parancs, a banda jókedv en dübörgött le afalépcs n, be egyenesen az „Autoservice" garázsába. Ottmár várta ket a polgári kívánalmak szerint átfestett, va-donatúj, civil mintájú b rülésekkel ellátott Land Rover.Semmi, de semmi sem emlékeztetett arra, hogy a derék te-repjáró egykor kincstári tulajdon volt.

Gondos kezek már el leg nagy ponyvazsákokban b sé-ges élelmet halmoztak fel a rakterület elüls részébe, dealkoholos italt egy cseppet , sem. Vadonatúj közlekedésitáblákból is egész garmadával raktak a kocsira. Mikor min-den fenn volt, s az emberek is felültek, Roy és Wilson gon-dosan bef zték a borító ponyvát. Egyszer csak egy kéz nyúlt ki a ponyva alól, s bár semWilson, sem Roy nem volt tenyérjós, azonnal felismerték,hogy csak Daly keze lehet az. Igaz, hogy ebben az esetbennem volt nagy m vészet azonosítani, mert a kinyúló kézegy finoman fényezett, lapos, m anyag dobozt tartott. Egyérdekes, változatos kockajáték tábláját, amelynek angol

55

neve „Don't laugh too early!" vagyis „Ne nevess túl ko-rán!"

(Németül a játék neve: „Mensch, ärgere dich nicht." Ma-gyar neve a német közvetlen fordítása: „Ember, ne mérge-

dj!")... És Daly szenvedélyes játékos volt, bár ezért sokszor

kinevették, mert a játék egyébként eléggé gyerekes ...Wilson egy „all right, Johnny!" felkiáltással átvette a

dobozt, s mikor a ponyva utolsó zsinórját is megszorítot-ták, Roy a volán mellé pattant, Wilson pedig melléje ült.A Land Rover olyan szabályosan felmálházva hagyta el agarázst, mint akármelyik szállítási vállalat kocsija, amely-nek rossz, elhanyagolt utakon kell szállítmányát végigfu-varoznia.

Azt, hogy fényes nappal indulnak, mindenki helyénvaló-nak találta.

Land Rovereket - mivel rossz utakon közlekednek - nemszokás sötétben elindítani ...

24.

Cheddingtonon túl, mikor egy javítás alatt álló útsza-kaszra értek, a katonai terepjáró akkorát döccent, hogy azolvasásba merült Wilson majd elharapta a nyelvét.

- H , de kemény rugózatú! - jegyezte meg James Roy-, mogyorónyi kavicsot is megérez, ha rámászik.

Wilson rábólintott Roy megjegyzésére, pedig valójábanoda sem figyelt az autóversenyz re, az útra is csak annyi-ra, hogy idejében figyelmeztesse Royt, mikor merre kellbefordulnia.

Mióta elindultak Shelleyt olvasgatta egy aranyozott szé-, múlt század végi szalonkiadásból. Ha hirtelenében meg-

kérdeznék, hogy miért éppen Shelleyt hozta magával, ép-

56

pen úgy nem tudna válaszolni, minthogy azt sem tudja,miért olvasta el egymás után háromszor is a Csüggedt ná-polyi stancákat:

Szánhatnak, mert én az vagyok,kit nem szeretnek, csak siratnak -de amit ez a nap adott,élvezzük most, s tüntére a napnaktovább él gyönyöre a gyönyör pillanatnak ...

A kutya mindenit - borzongott végig Wilsonon az em-lékezés -, de kemény álla van annak a dilínós Withbey-nek - és a jobb keze fején ismét bizseregni érezte a mackósdurva állának borostáit...

Nemsokára a Sorokra lapozgatott. Szokatlan felfokozás-sal élvezte a vers lázas, lazúros árnyalatú képeit. Élvezte,de csak az utolsó strófáig:

Vad láza sodor majd,mint vihar a varjakat;hidegen gúnyol majdaz ész, mint téli nap;nem véd puha ketrec,

sas- fészked elrohad ...

Mint romlott hanglemezbe a t , Wilson agyába bele-akadt egy szó: „nem véd puha ketrec... ketrec. . . ket-rec . .. ketrec ..."

James Roy közben ugyancsak elunta magát, s fel-felpil-lantott a fülke ablaka feletti tükörbe, hátha Wilson abba-hagyja az olvasást, s a továbbiakban beszélgetni is hajlan-dó volna egy kicsit. A tükröt - jó sof rszokás szerint - ta-lán még Dunn káplár állította be úgy, hogy a mellette ül -re láthasson, ha rápillant.

Így aztán Roy hamar észrevette, hogy Wilson abbahagy-

57

ta ugyan az olvasást, de maga elé bámul, és van valami kü-lönös az arcán is.

- Mi ütött magába, Charley?- Shelley azt mondja, hogy „véd a puha ketrec". Puha

ketrec! Érti? Én meg kemény rácsra gondolok. Keményrácsra! - Wilson hírtelen elmosolyodott, mint egy kisfiú,akit süteménycsenésen ér a nagymamája. - Persze, nincsebben semmi különös. Elvégre a „ketrec" és a „rács" agondolattársításban közeli fogalmak. Ha például azt mon-dom, hogy „ketrec", száz emberb l kilencven a „rácsra"gondolna, akárcsak a „körte" esetében, ami után mindenki„almára" gondol...

Roy arca elkomorodott.- Én ezekhez nem értek, de ott maga el tt, a kaszniban

van egy csomag Flying horse. Gyújtson rá egyre, és dugjaa számba. - Wilson pillanatok alatt eleget tett a kérésnek,és maga is rágyújtott a kellemes aromájú sanghaji cigaret-tára. Roy ismét felnézett. A tükörben találkozott a pillan-tásuk: - Úgy látom, Shelleyt nem magának találták ki,Charley. Ha rám hallgat, megszakítja kapcsolatait a klasz-szikusokkal! Üzletembernek általában nem adnak jó taná-csot.

Wilson kényszeredetten elvigyorodott, s az aranyszegé-ly könyvet bels zsebébe dugta. Közben, maga sem tudta,miért, Butler egykori figyelmeztetését hallotta az elmúltévek mélyér l: Ha rám hallgat, megszakítja a kapcsolataitBruce Reynoldsszal...

Wilson életében el ször gondolt arra, hogy Burns ésShelley stílusa és eszmeisége semmiképpen sem egyeztet-het össze a f k üzleti elveivel. Csakhogy akkor már túljártak Cheddingtonon.....

25.

Körülbelül tíz perc múlva Wilson figyelmeztette Royt,hogy balra kell letérnie. Vagy öt mérföldet a megyei útonrobogtak, aztán jobbra kanyarodtak, s elkezdték a pokolizötyögést a gledícsiákkal szegélyezett beköt utacskán. On-nan már látszott a néhány melléképület közt álló egyeme-letes tanya, amelyet egyik oldaláról egy dombsor, a másikfel l hatalmas k risfák rejtettek el a világ szeme el l.

- Honnan kerítette a f k ezt a klassz kis fészket? -érdekl dött Roy, aki még nem járt errefelé.

- Honnan tudjam? - vonta meg a vállát Wilson, minthavalóban nem tudná, kié a tanya, és hogyan került Fieldügyvéd tulajdonába. Wilson még azt is tudta, hogy század-eleji épít jér l a környéken Leatherslade-farmnak neve-zik, de egyáltalán nem tartotta fontosnak, hogy err l akár-kivel is eszmét cseréljen. A f nök általában nem híve a ba-rátai közlékenységének sem.

Mikor a tanya udvarán a fiúk kiugráltak a ponyva alól,jószerével még azt sem igen gyanították, hogy London kör-nyékének mely táján lehetnek. De nem is tartották fontos-nak. Tudták, hogy mi tartozik rájuk, és mi a f kre.

A távolból ide hallatszott egy vonat tompa füttye, decsak Wilson kapta fel a fejét, és csak gondolt arra, hogyez még nem nekik szól!

A tehergépkocsiból a tanyaudvar gyepére rakodtak le.Mikor elkészültek, Roy ismét a volán mellé ült, és a nehéz,széles nyomtávú járm vet óvatosan bevezette a színbe,amelyben az egykori gazda mez gazdasági gépei állottak.

Reynolds közben rendelkezett, melyik zsákot hova ci-peljék. Kiderült, hogy erre vonatkozólag is részletes; pon-tos tervet készített, méghozzá írásban, mert a noteszéb lolvasta fel, kinek mi a teend je. Ezenkívül minden zsákot

59

megszámoztatott, akárcsak a szobák ajtaját. Vígan ment amunka.

- Rony és Tom! Az egyes, kettes, négyes és nyolcas szá-mú zsákokat a hármas helyiségbe viszik. Goody! A hármasládát nagyon óvatosan a hatos számú szobába ...

És így tovább. Aki visszajött, attól Reynolds megkérdez-te, mit végzett, az pedig jelentett, akár katonáéknál:- Az ötös, hatos zsákot a négyes szobába vittem ...

Reynolds meg akkor biccentett egyet, és a noteszébenkipipálta, hogy rendben van. A kifogástalan tervezés,amely lépten-nyomon megmutatkozott, és amely szemmelláthatólag Reynolds m ve volt, igen nagy mértékben meg-növelte a bizalmat. A f nök azt legalább olyan fontosnaktartotta, mint azt, hogy parancsai egyértelm ek és vitatha-tatlanok legyenek. A „szakszer " parancsok csökkentik azemberek gátlásait és aggályait, ami - Reynolds szerint - afeltétlen engedelmesség alapja.

Reynoldsnak egyébként sajátos, „különbejáratú" szem-lélete volt a második világháborút illet en: a németek ka-tonai teljesítményét egyszer en annak tudta be, hogy aWehrmacht tisztjei „szakszer en" parancsoltak, az SS-éimeg pláne. Véleménye szerint egy parancs leny göz ,szuggesztív ereje abban rejlik, hogy tökéletesen pontos, ésha egyszer elhangzott, nincs mit elmélkedni rajta. Az ilyenparancs egyszer en megsemmisíti az alárendeltek akara-tát. Keresztülhúzza és „nullszintre" süllyeszti egyéniségü-ket. A beosztottakat parancsnokuk hosszúra nyújtott kar-jaivá, lábaivá alakítja, akik éppen úgy nem gondolnak en-gedetlenségre, mint ahogy a végtagoknak sincsenek különgondolatai, mikor az akarat parancsára markolnak, ütnek,futnak vagy végigtaposnak a gyepen ...

És persze, Reynolds szerint az is nagyon fontos, hogy abeosztottak csak a vállalkozás célját ismerjék, de a végre-

60

hajtás alatt ne legyenek külön gondolataik, viszont azonnalés feltétel nélkül hajtsák végre a kapott parancsot, amelynélkül éppen olyan tehetetlenek, s t bénák volnának, minta kar vagy a láb, ha a központi idegrendszerhez vezetidegpályájuk megszakadna.

26.

Néhány konzervet bontottak fel, s végül egy-két táblacsokoládét ettek, hogy kedvük támadjon a tanya udvaránárva gólya módjára álldogáló szívó-nyomó kútból szomju-kat oltani. Eleinte a szivattyú csak szuszogva, hörögve en-gedelmeskedett, er sen megérzett rajta, hogy már rég nemhasználták. Aztán belejött a munkába, és minden nyomin-tásra jó adag vizet pökött egy cementvályúba.

Biggs nyomkodta a hosszú vasnyelet, s nagyokat röhö-gött, mikor a fiúk egymás után a csaphoz tartották ivóedé-nyeiket, aztán fintorogva nyelték a lágy, es vízíz ned t,amelyet a farmer annak idején legfennebb az állataivalitatott. De hát mit meg nem tesz az ember százezer fontsterling jutalékért vagy a legrosszabb esetben: öt font na-pidíjért.

Jól mondta Gordon Goody még indulás el tt az autoser-vice barakkjában:

- Fiúk, öt font nagy pénz! Itt van, né! Az öreg Stanley,mikor már futott a kocsija, heti öt fontért rúgta a b rt, deha nem volt formában, és kimaradt a csapatból, azon a hé-ten csak ötvenszázalékos gázsit kapott! - A „szép fiú" azéppen akkoriban nemességet nyert Stanley Matthews Éle-tem, a labdarúgás cím emlékiratát hozta magával erre akirándulásra.

Miután ettek, s a szomjukat is elverték, a fiúk lapjairatépték a könyvet, és úgy olvasták „futószalagon", azaz vé-gigülték az épület ver fényes udvarát, hátukat nekivetet-

61

ték az augusztusi nap melegítette téglafalnak, s adogattákegymás kezébe a kitépett lapokat. A szalag végére a mac-kósokat ültették, hogy az böngészésük „ne lassítsa le aforgalmat". A kasszafúrók tömpe ujjaikkal kísérték a soro-kat, s közben még az ajkuk is mozgott, amint maguk elésuttogták a szöveget.

Reynolds, Daly és Wilson nem ült be közéjük, s a két„vasúti szakért " sem lelkesedett a társaságért. E két úrhanyagul zsebre dugott kézzel végigsétált a farm gyepesudvarán, majd se szó, se beszéd, felmentek a szobájukba.A négyes számú helyiséget jelölte ki számukra Reynolds,ahol két kényelmes gumimatrac s négy gyapjútakaró vár-ta a két jeles férfiút, akik a „Ne nevess túl korán!" fényesebonit tábláján egyszer sem próbáltak szerencsét, általábankerülték a többiek társaságát, és még egymással sem dis-kuráltak sokat. Talán valóban sz kbeszéd ek voltak, de azis lehet, attól féltek, hogy itt még a falnak is füle van.

- Tizennégy RM-2 kis adó-vev nk van - jelentette kiReynolds szárazon. - Nálam egy RM-4 lesz. - Daly ésWilson egy pillanatra összenézett, aztán szinte egyszerrebiccentettek. Jól van. A f nök nyilván azért használ na-gyobb teljesítmény készüléket, mert akció közben tart-ja az összeköttetést a vasútvonal mentén a Glasgow-Cheddington közt felállított megfigyel kkel. Reynolds azórájára pillantott. - Most tizenegy óra huszonhét perc. -Megvárta, amíg a másik kett is percnyi pontossággal be-igazítja az óráját.

Pontosan tizenkét órakor megkezd dnek a rádiós gya-korlatok. Minden bikfic kap egy RM-2-es adó-vev t. Há-rom óra harminc perckor még Hussey is tudjon lehangol-ni, ha megkapja a forgalmi adatokat. Rendben?!

- All right! - kiáltotta szinte egyszerre a másik kett .

62

Az egész tevékenység olyan vidámnak, hangulatosnaktetszett, mint valami kedélyes újonckiképzés, egy viszony-lag humánus laktanya udvarán.

Az RM-2 mikro adó-vev nem nagyobb két kisebbfajtagyufásdoboznál. A hatótávolsága hosszúra húzott pálcaan-tennával beszédhangra is megvan húsz mérföld, morzejel-re ennek akár a tízszerese is. De ami Reynoldsék szem-pontjából sokkal fontosabb volt, az RM-2 hatótávolságabeszédhangra, antenna nélkül is megvolt három-négy mér-föld. A tranzisztorok felfedezése óta mindebben nincs sem-mi ördöngösség. Ha a mikrofonnak - amely a készülék há-romnegyed terjedelmét foglalja el - nem volna a használ-hatóság szabta legkisebb határa egy, legalább 1,2 hüvelykátmér kör, és ha nem kéne két elem a készülékhez, azRM-2 nem volna nagyobb egy aszpirintablettánál.

Daly felszólítására a fiúk körbeültek a gyepen. Wilsonmindenkinek kiosztott egy-egy mikro adó-vev t. Els dol-guk volt, hogy a fülükbe dugták a borsószem nagyságúhallgatót, s a nyakukba kötötték a gégemikrofont, de hogyattól még nem lettek rádiósok, arra hamar rájöttek.

Wilson és Daly el ször is megmutatták, hogyan kell sza-bályosan kézben tartani a mikro adó-vev t, miként kell akézfejre szíjazni, ha munka közben is használni akarják, éshogyan kell a zsebkend tartó fels zsebbe dugni, amíg csakhallgatni akar az ember, de beszélni nem.

Arra is gondosan kioktatták az embereket, hogy a készü-lék kapcsológombját csak akkor nyomják meg, ha beszélniakarnak, mert az a gomb állítja teljes kapacitásra az ele-met. Az adáshoz ugyanis sokkal nagyobb energia kell, minta vételhez, és ha a telep állandóan maximumra volna kap-csolva, hamar kimerülne.

63

Egy óra múlva már Hussey, a „buddhista" is tudta, hogymelyik gomb mire való a készüléken. Jöhetett a lehango-lás tudománya! Itt aztán végképp bedöglött a mackósokészjárása, még Biggs is megkérdezte:

- Mondja, Mr. Wilson, mire jó ez a sok hókuszpókusz?- Hogy tudjon „csillag-forgalomban" beszélni, Biggs -

és Wilson már hozzá is fogott volna, hogy részletesen meg-magyarázza, milyen rádióösszeköttetést neveznek csillag-forgalomnak, és mire jó az. Daly azonban félretolta, és állott Biggs és a két mackós elé.

- Ide figyeljenek, emberek! Ez egy olyan készülék, ame-lyik nem szereti a filozófiát. Értik-e?

James Roy és Goody hangosan felkacagott. A három ne-hézfiú zavartan pislogott egymásra. Daly szája szögletébenfölényes mosoly játszadozott.

- Most nincs id m megmagyarázni, mi az a filozófia, dehogy tudathasadásuk ne legyen, tisztelettel közlöm önök-kel: a filozófia ott kezd dik, ahol a maguk intelligenciájavégz dik. Megértették?

A két nehézfiú rábiccentett, hogy igen, de Biggs kap-csolt.

- Hallja, Daly úr, a m szaki továbbképzés nem volt be-lealkudva az öt fontba ...

Daly arca elkomorodott, majd kegyes mosolyra húzó-dott, mint egy vidéki plébánosé, ha tévelyg hívével talál-kozik.

- Szomorú, sir, ha egy ilyen szép szál fiú, mint ön, ötfontra kalkulál, és közben megsért dik, ha arra oktatják,hogyan kell százezer fontot szerezni. Tanulja meg, sir,hogy amíg itt kiképzés van, még egy knock outtól sem sza-bad megsért dnie. Kérdezze csak meg a másik két urat!

A két mackós megtapogatta kék foltos állát, Wilson pe-dig kérd pillantást vetett Dalyre, de az alig észrevehet ennemet intett. A költészet barátja csalódottan fordult el atársaságtól, mert arra gondolt, hogy Reynolds esetleg más-

64

képp rendelkezett volna, ha a közönséges fiúkák közül va-lamelyik pimaszkodik. Persze, Biggs azért nem volt éppenakárki, elvégre „saját pályán" a Déli Gangban is f nök-nek számított.

Daly e rövid közjáték után nekifogott, hogy a legnehe-zebbre, a készülék pontos behangolására megtanítsa az em-bereket. Valamennyit. Függetlenül attól, hogy ki milyenmértékben hajlamos vagy képes a - filozófiára...

27.

Reynolds kényelmesen felballagott a lépcs n, s mikor azels emeletre ért, kétszer is megnézte az ajtó fölé sötétkékkrétával felírt számot: 8.

Helyes! Ez az szobája.Amint belépett, mindent a helyén talált, pedig életében

el ször tette be a lábát ebbe a szobába. A számokat Fieldés Wilson írták az ajtó fölé. csak akkor egyszer tartottegy futólagos terepszemlét, és akkor is inkább a környékérdekelte. Máskülönben az egész „beszállásolási tervet" atanya tervrajza alapján otthon Londonban készítette el.

Az ajtó melletti sarokba gondosan összerakott holmikközül kiválasztott egy m anyag dobozt. Kinyitotta. Vado-natúj RM-4 kis adó-vev t takart a tarka csomagolás. Kétmikroelemet tartott a készülék kazettájába, fülébe dugta ahallgatót, nyakába kötötte a gégemikrofont, s kezében a kisrádióval az ablakhoz lépett. Alatta a zöld gyepen Daly ésWilson gyakoroltatta az embereket.

- Halló, Daly! .- Halló!- Tizenhatra huszonnégyet!- All right! - és Daly igazgatni kezdte a markában

szorongatott készülék gombját. Közben odaszólt a töb-bieknek:

65

- A f nök szerint hangoljon be, aki tud. Charley, segítsMr. Husseynek!

Nemsokára ismét felhangzott Reynolds hangja, de mostmár a készülékben:

- Halló, Johnny!- Halló, Brucy!- Számolok,... huszonegy, huszonkett ... huszonöt- Vétel kifogástalan!- Vétel kifogástalan!- Ellen rzés. Vége.- Értettem. Vége.Reynolds elégedetten üldögélt gumimatraca szélén, s né-

ha egy-egy pillantást vetett az órájára. Tizenkett el tt ötperccel kihúzta az RM-4-es pálcaantennáját, villámgyor-san hangolt, s mikor pontosan tizenkét óra volt, benyomtaa kapcsológombot. .

- Itt egyes! Keresi a tizenegyest, huszonegyest, har-mincegyest. Itt egyes!

- Itt tizenegyes! Vétel gyenge, bizonytalan!- Itt huszonegyes! Vétel érthet .- Itt harmincegyes! Vétel kifogástalan!- Tizenegyes, figyelem. Tizenegyes!Mintha valahol a nyugati hadszíntéren folyt volna a rá-

diók ellen rzése: A ,,kifogástalan vétel harmincegyes"valahol Aylesbury és Sheffield közt települhetett, az „ért-het vétel huszonegyes" valahol Leeds környékén s a„gyenge, bizonytalan vétel " adó nyilván Glasgow-ban

ködött. Így aztán Reynolds azon a sorsdönt éjszakánhárom ponton is követhette a glasgow-londoni postavonatútját, és teljes biztonsággal vezette az embereit.

28.Másnap aztán kiderült, hogy mire jó a két hallgatag

„vasúti szakért ". Reynolds utasítására ez a két úr „keze-lésbe vette" Dalyt és Wilsont.

A tanya háta mögött két toronymagas kanadai nyárfaállott. Annak a törzsébe kétoldalt tízhüvelykes kampósszeget vertek. Ily módon jó tíz yard magasságig úgy lehe-tett felkúszni a szálegyenes törzseken, mint valami vasútiszemafor oszlopán.

Wilson, hogy a fel-le kúszást megkönnyítse, azt javasol-ta, gallyazzák le a fákat kilenc-tíz yard magasságig. Azegyik szakért azonban úgy mordult rá, hogy közben mégpillantásra sem méltatta:

- Azt csinálja, amit mondok!Alkalmas pillanatban Daly aztán megmagyaráztam

- Ne okvetetlenkedj, Charly! Igaza van. Ha lekopaszt-juk a fákat, az országútról is látni fogják, hogy készül va-lami.

Wilson tehát befogta a száját, s napjában harminc-negy-venszer is felkúszott a nyárfák törzsén, s ott fent, a szema-formagasságba helyezett modelljén elvégezte a feladatotúgy, amint parancsolták.

A másik jegenyén, vagyis a másik szemaformodellenDaly ügyeskedett, mégpedig szigorúan összehangolva moz-dulatait Wilsonnal. Mert két szemafor kell egy vonat meg-állításához ...

Közben Reynolds gyakran figyelmeztette ket:- Vigyázzatok, fiúk! Ti vagytok a vállalkozás kulcsem-

berei. Nektek másodperc pontossággal kell együttm köd-nötök. Mintha géppel jeleznének a cheddingtoni állomás-ról...

67

Csak James Royt kímélték. Az autóversenyz kizárólaga rádiógyakorlatokon vett részt, egyébként a környék tér-képét nézegette, s az autó motorját vizsgálgatta, néha meg-lehet sen hangos burrogással.Neki abban a munkában sem kellett részt vennie, ame-lyet Reynolds személyesen vezetett. A f nök ugyanis,mint valami mintagazda, aki legel jét takaríttatja ki, min-den bokrot, minden rekettyét kiirtatott a tanya mellett el-terül , nem egészen egy acre réten. Minden vakondtúrástis szétszóratott rajta. Délutánra olyan lett a rét, mint va-lami gyepes lapító. A f nök munkavégeztével csíp re tettkézzel aprólékosan megnézte, hogy nincs-e valahol, vala-mi hiba. Aztán elégedetten megfordult, s a tanya felé bal-lagott, háta mögött hagyva a munkát, amelyben - szokásellenére - személyesen vett részt.

29.

Évek múlva, mikor a cellákban kioltották az esti fénye-ket, s a sivár falak közé a börtönéjszakák rémei költöztek,Reynolds emberei fájó vágyakozással emlékeztek aLeatherslade-farmra, ahol a célra úgyszólván nem is gon-dolva vakációztak, mint egykor régen, tovat nt kamaszko-rukban ...

Négyesével rendre-rendre minden szabadidejükben aDaly-féle kockajátékot játszották. Nagyon szép kivitel ,

anyag táblára volt festve az izgalmas játék. Kiderült,hogy a blazírt White legalább olyan szenvedélyes játékos,mint Daly és még a mogorva, kecskekép Edwards is, le-leült egy-egy partira.

Reynolds javaslatára bajnokságot rendeztek. Így sorbanvalamennyien játszottak a fényezett m anyag lapon. Ter-mészetesen Reynolds is, aki nemcsak szerencsés dobónak,de igen jó taktikusnak is bizonyult. A többiek kifejezetten

68

örvendeztek a f nök sikerének. Jó ómennek tartották,hogy Reynoldsnak a játékasztalnál is kedvez a szerencse.

Az a tíz ember, akinek nem jutott hely a négyszemélyesjátéktábla mellett, a hosszú asztal végén „zummot" ját-szott: az egyik közülük eltakarta a szemét, s jobb hónaalatt kinyújtotta a bal tenyerét, mire a társaságból valame-lyik a hunyó tenyerébe csapott. A nagy „zumm" után ahunyó megfordult, s miközben mindenki zúgott, zizegett,izgett-mozgott, ki kellett találnia, hogy ki volt az üt . Hasikerült, az állt be hunyónak.

Persze, Reynolds s a két vasutas távol tartotta magát et-l az alpári szórakozástól. Dalyt, Goodyt és Royt is csak

kérlelésre lehetett behúzni a játékba.Ellenben Wilson egyik f zummintó volt: ha rákerült a

sor, akkorát ütött, hogy még a Nagymarha Biggs is fel-fel-nyögött t le. De a többiek els este kifogtak a „költ k ba-rátján"; csak kisebbeket ütöttek, s így a nagyokat csapóWilson már az els ütésnél leleplez dött. Aztán, ha elkap-ták, aprították irgalmatlanul.

Persze, Wilson sem volt hülye. Hamar rájött, miért bu-kik le olyan könnyen. Igyekezett egyszer-kétszer, néha há-romszor is kisebbeket ütni, aztán csak felülkerekedett aszenvedélye, s jól odasózott, mire ismét csak elkapták, sakkorákat kapott, hogy nagyb nek nézte a bárányfelh s,holdsugaras égboltot.

Reynolds kockázás közben is csak Wilsont figyelte. Él-vezte veszettül, miként küzd minden mozdulatában, min-den szemvillanásában a szenvedély az óvatossággal. „Mi-lyen szerencse, hogy ez a Charley végs fokon gyáva, éstöbbek közt irtózik a vért l is... - Reynolds el-elt döttaz élet furcsaságain: - Lám, köztünk mégis a példás csa-ládatya ..."

69

Közben eltelt egy hét, s mire augusztus hetedike aLeatherslade-farmra virradt, tökéletesen képzett legény-ség állott a f nök rendelkezésére. A farmon pedig olyankedélyes fegyelem és összeszokottság uralkodott, mint va-lami távoli pontra kiküldött kis katonai különítményben -béke idején.

Az egy alakulatba tartozásnak már csak a küls jele: azegyenruha hiányzott. Az is csak augusztus hetedikén dél-utánig. Akkor Reynolds összegy jtötte az embereket, skissé szétvetett lábbal megállott el ttük. Tartásából, sza-vaiból önbizalom s jókedv hetykeség sugárzott.

- Fiúk, most már szamár, aki meghátrál. Mégis, hogyutólagos szemrehányást sem nekem, sem pedig magatok-nak ne tehessetek, aki gondolja, visszaléphet - s egy olyanmozdulattal jelezte az elpucolást, hogy az embereknekmenten nevethetnékjük támadt. Bruce Reynolds is neve-tésre húzta a száját, de szemében gúny és fölény villant.

Wilson úgy érezte, hogy barátja egy futó pillanatra sa-játos jelent séggel reá villantotta a szemét, de aztán Rey-nolds aprókat bólogatva helyeselt:

- Jól van, fiúk, én sem szívesen dobok ki az ablakonszázezer fontot, mert amit nem fog meg az ember, annyi,mintha kidobná. Viszont ne feledjék, tisztelt urak, mi túl-ságosan kicsi fiúk vagyunk ahhoz, hogy munka nélkül akáregy pennyt is megkereshetnénk. Ezért miel tt azt monda-nám, „munkára fel!", így szólok hozzátok: „Bújjatok mun-karuhába!"

Az emberek értetlenül bámultak egymásra, de Reynoldscsak pillanatnyi hatásszünetet tartott:

- Hussey, legyen szíves, hozza ki a nyolcasból a hetesbálát! - Hussey futólépésben indult, hogy teljesítse a pa-rancsot. Reynolds az ebédl ben álldogáló többiekhez for-dult. - Mi addig vetk zzünk le. - Maga járt elöl jó pél-dával: megoldotta a nyakkend jét, és zakójával együtt afalra szerelt fogasra akasztotta. - Cip , ing, alsónadrág ma-

70

rad! - jelentette ki jó hangosan, mintegy magyarázatul azértetlenül tétovázó embereknek.

Mikor Hussey megjött, hátán a gondosan becsomagoltbálával, minden rejtély megoldódott. A drabális emberaraszos zsebkésével felmetszette a bála kötését, s közbenjelent ségteljesen szuszogott. A szétes csomagból acél-szürke, egyforma munkaruhák bukkantak el .

Ilyen ordináré munkaruhában csak mez gazdasági se-gédmunkások járnak, akiket valamikor napszámosoknakneveztek. De amikor így hívták ket, akkor még házuk svalami kis kertecskéjük is volt a környéken, ahol családvárta ket vacsorával, ha hetenként egyszer-kétszer vagyéppen mindennap hazaballagtak.

A mostani „mez gazdasági segédmunkások" java részebörtönb l szabadult, vagy másképpen meghibázott ember,aki család nélkül, támasz nélkül kódorog, s próbál vissza-találni a leülepedett emberek sorába; de amíg ez nem sike-rül - és tíz közül kilencnek nem sikerül! -, addig féligcsavargó, félig pedig b nöz jelölt mindahány.

Egyébként a „mez gazdasági segédmunkásnak" a mun-kaadó köteles munkaruhát adni. E kötelezettségb l szüle-tett meg ez az általános és nagyon közönséges szürke ove-rall. Ebben, ha meg is lóg az ipse, nagy kárt nem okoz agazdának. Viszont, aki ilyen ruhában kódorog, mászkálegymagában, azt minden rend r megszólítja. Ebben a ru-hában csak csapatostul, járm vön, mez gazdasági egysé-gek környékén lehet létezni!

Ki-ki a maga módján próbálgatta a testéhez, karhosszá-hoz a kezeslábasok ujját, vagy mérte a lábához az egybe-szabott ruha alsó részét. Végül is valamennyien beöltöztek,s tükör hiányában egymáson nézegették, hogy miként isáll a durva uniformis.

- Figyelem! - kiáltott egy nagyot Reynolds, hogy a diá-

71

kos viháncolásnak, heccel désnek véget vessen. - Mostmindenki kap egy fél pár fekete selyemharisnyát is!

- Hogy?! Micsodát?! Selyemharisnyát!? - kiáltoztak azemberek összevissza. Hussey, a „buddhista" szembeállottRony Biggsszel, és a térdét csapkodva röhögött.

- Rony boy! Úgy dagadsz ki a ruhádból, mint tészta atekn l! - amiben volt is valami, mert Biggsen a legna-gyobb számú munkaruha is úgy feszült, hogy. majd szétha-sadt, Hussey viszont pék volt, miel tt „jövedelmez bb"foglalkozásra nem adta a fejét.

Reynolds közben szétdobálta a fekete nylonharisnyákat.- Ide figyeljetek, és csináljátok utánam!A f nök magasra tartotta a maga harisnyáját, s a bokája

alatti részen egyszer en bogot kötött rá. Aztán bicskájávala harisnya lábfejét a bog felett levágta. Az így elkészítettmaskarát a fejébe húzta, be a nyakáig, hogy arcát, fejét el-takarja. Feje búbján a bogocska olyan kedélyesen hatott,hogy Roy és Goody hangosan felkacagott, de azt is látták,hogy az ötlet kit . Ha nem tudnák, kit rejt a fekete sap-ka, soha ki nem találnák. A f nök viszont a harisnya ritkaszövedékén át kifogástalanul látott mindent.

Néhány perc múlva már az egész társaság úgy festett,mintha valami más bolygóról földre pottyant rlények far-sangolnának a Leatherslade-farmon, mert a magasra há-gott hangulat alig fért el az ebédl alacsony mennyezetealatt ...

30.

Mikor a „munkások" - ahogy magukat nevezték - kimu-latták magukat, Reynolds hangja felcsattant; mint vezény-szó a gyakorlótéren:

- Állj! Le a harisnyákkal!Amint megpillantották egymást álarc nélkül, mintha a

72

nyitott ablakon röppent volna ki, tovaszállott a jókedvük.A kockázat réme egyszerre megmarkolta a szívüket. Haebben a pillanatban Reynolds lefújja az akciót, talán senkisem ellenkezik. De a f nök pillanatnyi id t sem hagyott amorfondírozásra:

- Mindenki a jobb fels zsebébe teszi az álarcot. Szigo-rúan a jobb fels zsebbe! Mikor azt mondom, hogy „sapkátfel!" mindenki tudja, hogy hova kapjon. Aki vakaródzik,orrtövön verem! Mostantól kezdve parancsot csak rádiónadok. Közlöm a forgalmi adatokat: 13-ra 17. Ismétlem: 13-ra 17.

A fiúk villámgyorsan behangoltak, aztán a munkaruhabal fels zsebébe dugták a kis rádiót, fülükbe nyomták aborsószemnyi hallgatót, és nyakukra csatolták a gégemik-rofont.

Reynolds pedig megkezdte az ellen rzést.- Johnny! Hallasz?- Hallak!- Charley! Hallasz?- Hallak!Mindenki hallotta a f nök hangját, de válaszolni csak

annak volt szabad, akit szólított. Rádiós szaknyelven ez acsillag-forgalom, mert akár egy csillag sugarai a csillaggal,úgy vannak küll szer en összekötve a beosztottak a pa-rancsnokkal. És egymás közt szigorúan tilos megszólalni-uk! Reynolds azért szerette ezt a „forgalmi rendszert",mert az messzemen en biztosította, hogy megvalósuljonmindaz, amit a vezetésr l és a parancsolás m vészetér lvallott.

Miután a rádiók ellen rzése megtörtént, Reynolds pa-rancsot adott, hogy külön utasítás nélkül az ebédl t senkiel ne hagyja, s azzal visszavonult a szobájába. A társaságpedig hozzáfogott ismét „Ne nevess korán"-t játszani, defülükb l a hallgatót többé nem vették ki.

73

31.

A szobájában Reynolds áthangolt egy másik hullám-hosszra, és pontosan tizennyolc óra húsz perckor meg-nyomta a bekapcsológombot.

- Itt egyes! Keresi a tizenegyest! Itt egyes! Keresi a ti-zenegyest! Itt egyes! Keresi a tizenegyest!

A harmadik felhívás után, halkan, de jól érthet en je-lentkezett a glasgow-i adó.

- Itt tizenegyes! Itt tizenegyes! Itt tízenegyes! Adás tí-zennyolc ötvenkor. Adás tizennyolc ötvenkor. Adás tizen-nyolc ötvenkor. Vége.

A távoli adó elnémult, csak a rövidhullámú adásokkaltúlterhelt éter sustorgott, zihált halkan a borsószemnyihallgatóban. Mintha a szférák zenéje volna, valami furcsadzsessz vagy jé-jé változatban ... De távolról... bizonyta-lanul ... Idegesít en bizonytalanul..

Még húsz perc a következ adásig. Reynolds cigarettáthúzott el a zsebéb l. Reszketett kezében a láng, amikorrágyújtott. Amint végiggondolt még egyszer mindent, na-gyot sóhajtott, s elkezdett reménykedni: hátha történik va-lami ... Valami lényeges Glasgow-ban ... Elmarad a kül-demény. Valahova hátrább csatolják a pénzes kocsit, nema második helyre, ahogy az öreg Griffith mondotta. Min-dig történhet valami, ami miatt szégyen nélkül le lehetfújni a vállalkozást.

Két perccel az adás el tt Reynolds már ott tartott, hogyünnepélyesen megfogadta, ha most visszakozni kell, so-ha többé nem ismétli meg. ezt a mókát.

- Itt tizenegyes! Keresi egyest! - és ismételte szabályo-san háromszor a felhívást, mire Reynolds is jelezte három-szor szabályosan:

- Itt egyes!- Adás! Adás! Adás!- Vétel! Vétel! Vétel!

74

- Kett , madagaszkár, három, nulla, három, nulla, né-gyes, madagaszkár, robert, oslo, york, alfred, lancaster,madagaszkár, alfred, ipswich, lancaster, stop. Egyes, ket-tes, négyes. Vége.

Reynolds lassan, szinte szótagolva visszaolvasta a táv-iratot, s a glasgow-i igazolta a vételt. Azzal a f nök pilla-natok alatt áthangolt a helyi kapcsolatra:

- Figyelem! Figyelem! Figyelem! A mozdonytól a má-sodik kocsin - amelynek száma M 30304 M és felirata Ro-yal Mail - százhuszonnégy zsák!

Néhány pillanatnyi néma csend után, szinte egyszerretört fel a hatalmas hurrá. A lelkesedés zaja felhallatszott a

nök emeleti szobájába. Reynolds elégedetten elmosolyo-dott: különítményének vállalkozó szelleme, önbizalma kifo-gástalan, s mióta a távoli adásból tudja, hogy minden me-netrendszer en zajlik, az pillanatnyi megingása is tova-szállott. Némiképpen a „végzet emberének" képzelte magát,aki íme: páratlan tettben örökíti meg emlékét, s így érde-me szerint juttatja busás haszonhoz az a társadalom, ame-lyet fiatal korában sokkal szervezettebbnek és kevésbéstupidnak képzelt. „Hülyék - elmélkedett nemegyszer -»az ócskapénz nem pénz!« Arra nem kell vigyázni! Na,majd megmutatja nektek Bruce Reynolds, hogy mire, ho-gyan kell ügyelni ebben az országban, s kinek meddig ter-jednek az el jogai..."

32.

Már jócskán elmúlt hét óra, de még kit látási viszo-nyok voltak, mikor Reynolds fülében felsustorgott a hall-gató :

- Halló, egyes! Halló, egyes! Halló, egyes!- Itt egyes! Itt egyes! Itt egyes! - válaszolt a f nök

azonnal, és az ablakhoz lépett. Az esti csendességben fent,

75

de nem valami magasan, mintha egy repül gép berregne.Reynolds azonban hiába szemlél dött, a fátyolfelh s égbol-ton nem látott semmit

- Látom a „szarkafészket"! Százötven yardos viszony-lagos magasságban elhúzok felette! Jelölje, ha nem téved-tem! Vége!

- Várom. Jelöl m! Vége!A gép hangja er södött, s még egy percbe sem telt,

könny , kékesszürke sportmonoplán szállott át a Leather-slade-tanya felett. Olyan kedélyesen berregett, mint egyjól olajozott varrógép.

- Pillangó, figyelem! Rendben van minden. Leszállniazonnal! Vége!

- Leszállok azonnal! Vége!Három-négy perc múlva Reynolds az ablakból figyelte,,

amint a karcsú gépecske a minap kitakarított rétre eresz-kedik, és megállott ügyesen a gyepes lapály egyik szé-lén, hogy majd, ha rákerül a sor, tere legyen a felszállás-hoz ...

- Pillangó, figyelem! Maradjon a gépben. Nulla órátólhárom óráig feltankol, indulásra kész állapotba helyezi agépet. Olajat, üzemanyagot a farm' nyitott kocsiszínjébentalál. Vége!

- Értettem, vége!Ebben a pillanatban kopogtattak az ajtón. Wilson lépett

be.- Brucy, láttad? Egy gép!- Persze hogy egy gép - bólintott Reynolds kedélyesen.

- Mi más repkedne egy tanya körül? Vagy egy veréb,vagy egy repül . Világos?

- Ez is be van kalkulálva az akcióba?- Úgy kíváncsiskodol, Charley, mint a nénikém ...- Én nem! Csak a többiekért ...- Toll a fülükbe! A végén mindenki megkapja a részét.

Arra alkudtunk, nem mesedélutánra!76

33.

Reynolds részben a nagyobb hatás kedvéért, részben,hogy tényleges helyzetben is gyakoroltassa a rádiókezelést,csak az éter hullámain érintkezett az embereivel, minthanem egy fedél alatt, hanem egymástól mérföldekre várnákaz indulás pillanatát.

- Halló, kormányos! Halló, kormányos! Halló, kormá-nyos !

Ez a James Roy fed neve volt.- Itt a kormányos! Itt a kormányos! Itt a kormányos!- A három nehézfiúval negyedóra alatt mindent lerakni

a Land Roverr l! Vége!- Értettem, vége!Reynolds, miután kiadta a parancsot - amely a volta-

képpeni akció kezdetét jelezte -, megnézte az óráját: pon-tosan 22 óra 45 perc volt.

A nyitott ablakhoz lépett.Egyenletes fátyolfelh takarta az eget. A sötétségbe rej-

táj felett egyetlen csillag rködött. Csak messze távol- mint a feltámadó lelkiismeret - villant egyet-egyet va-lami magas feszültség vezeték vagy villamos közlekedésihálózat...

És negyedóra múlva felsustorgott Reynolds fülében ahallgató:

- Halló, egyes! Itt kormányos! Halló, egyes! Itt kormá-nyos ! Halló, egyes! Itt kormányos!

- Itt egyes!- Gépkocsit lemálháztuk! Vége!- Gépkocsit kihozni a garázsból, és orral a menetirány-

nak állítani! Vége!- Értettem, vége!

77

Három-négy perc múlva, ismét jelentkezett James Roy:- Gépkocsi orral a kijáratnak! Vége!- Köszönöm! Vége!

Huszonhárom óra hat perc volt a pontos id . Bruce Rey-nolds huszonhárom óra negyven perckor ismét felhívtaJames Royt, és kiadta a parancsot; hogy indítsa meg a mo-tort, és rakják fel mind a hét útjelz táblát hátul, a gépko-csi rakterületére.

Öt perccel éjfél el tt a közvetlen vezetés hullámhosszánelhangzott a parancs:

- Figyelem! Figyelem! Figyelem! Mindenki gépkocsiraszáll. A „mackók" - ez a nehézfiúk fed neve volt - felrak-ják a szerszámos ládákat. Vége!

Reynolds arca elégedett mosolyra derült, mert amikorelcsattant a vezényszó: „Vége!" - alatta a földszinten fel-dübörgött a padló. Egy-két vidám kiáltás is felhallatszott a

nök szobájába. Minden úgy ment, mint egy jól fegyelme-zett katonai egység szálláskörletében riadó alkalmával...Öt perc múlva Reynolds a jelenlétet is katonásan ellen-rizte.- Figyelem! Figyelem! Figyelem! James!- Itt James!- Charley!- Itt Charley - és így tovább valamennyi bejelentkezett

Ezzel a kis kézi adó-vev k m szaki ellen rzése is megtör-tént.

34.

Reynolds olyan egykedv en ballagott a falépcs n lefe-lé, mintha a legunalmasabb nénikéje várná a kapuban.Mikor a zseblámpa fénye mellett keresztülbotorkált a

78

konyha és az ebédl közti keskeny folyosón, hirtelenjébenaz az érzése támadt, hogy otthon, az üzlet raktárát ellen-rzi zárás el tt. Megszokásból, szinte ösztönösen megpró-

bálta, hogy be van-e zárva az ebédl ajtaja. Amint kezét akilincsre tette, az ajtó szépen, engedelmesen megnyílott.

„Persze! Szamár vagyok - morfondírozott Reynolds aura helyzetben. - Hiszen én parancsoltam meg, hogyhagyjanak minden ajtót nyitva."

Reynolds ugyanis arra gondolt, hogy a pilótának szüksé-ge lehet valamire, s nem árt, ha bejárhatja az egész házat,amelyben egykori tulajdonosai sokfajta eszközt, szerszá-mot, edényfélét, huzalt, miegymást hagytak. Reynolds ka-landos ifjúságának tapasztalataiból tudta, hogy néha holmieldobott kanálnak, méternyi huzaldarabnak, egy kalapács-nak is dönt jelent sége lehet.

Ha már megnyílt az ebédl ajtaja, Reynolds benézett aterembe. A „Ne nevess túl korán" szép, fényezett táblájaa figurákkal, a dobókockával ott hevert az asztalon, ahogya fiúk sebtében abbahagyták a játékot. Amint a lámpa fé-nye ferdén a fényezett táblára esett, a játékosok tenyeré-nek, ujjbegyének nyoma olyan szépen kirajzolódott, hogyszebben már nem is lehetett volna.

És Reynolds agyában abban a pillanatban született mega gondolat:

Az asztalhoz lépett, s a Daly játéktábláját az összesfigurákkal s a dobókockával együtt az ebédl asztal fiókjábaseperte...

Mikor James Roy mellé beszállott - most ült elöl -,csak úgy kedélyesen, félvállról megjegyezte:

- Tudja-e, Roy, hogy én voltaképpen babonás vagyok?- Mib l gondolja, Brucy?

- Indítson csak, aztán majd elbeszélem az úton!Pontosan éjfél el tt egy perccel kanyarodtak ki a Lea-therslade-farm kapuján. Amint balra, a megyei útra ki-tértek, hátuk mögött a gledícsiasövény egyik résén fürge

79

mozgású, inkább apró termet ember lepett a tanya udva-rára: a pilóta...

Akkor már Bruce Reynolds nagyban magyarázta:- ... velem mindig történni szokott valami. Valami ap-

ró, jelentéktelen eset, ami azonban szorosan összefüggött avállalkozásaim sikerével. Én ezekb l tudtam meg, hogyminden pontosan úgy lesz, amint elgondoltam... Igazavan Charleynak! Én mindent el re kigondolok. Persze, avalóságban még sok minden közbejön, de az csak javítja atervet...

- Például most mi történt? - kíváncsiskodott JamesRoy. Bruce Reynolds szája fölényes, gúnyos mosolyra hú-zódott.

- Azt nem kiabálom el, James. Ezért mondtam, hogy ba-bonás vagyok.

És Roy hiába is nézett volna az ablak feletti tükörbe, azéjszaka elfedte a f nök arcát .. .

35.

Ott ahol a megyei út az aylesbury-londoni országútba,a B-411-be torkollik, egy kis falu szerénykedik. Észresem venné az éjszaka átrobogó utas, ha karcsú templom-tornyának égre rajzolódó árnyképe nem figyelmeztetné,hogy az út két oldalán emberi településnek kell lennie.Nappal a tanyaszer en szétszórt háztet k, a templom és apaplak, a vegyesbolt, egy italmérés, néhány kis telk ,igénytelenebb ház a község sivár jelenér l árulkodik. A to-rony azonban arra emlékeztet, hogy valamikor a XIII. szá-zad végén vagy a XIV. század elején Chilton - ugyanis ígyhívják a kis települést - nagyobb jelent ség község vagyvásárhely lehetett, mert Angliában akkoriban építettekilyen égbeszök , karcsú tornyokat, de nem ám akármilyenhimmi-hummi kis faluban!80

A plébános mindenesetre jól gondját viselte a rábízotttemplomnak, s a hívek is szívesen áldozhattak, mert azódon torony tetején kifogástalanul kongató toronyóra mér-te az id t. Nemcsak messze hallhatóan, hanem - éjjel-nappal messze láthatóan is. Éjjel ugyanis, mint a toronynégy oldalára ültetett négy holdvilág, fénylett a hátulróljól megvilágított üveg óralap.

Mikor a terepjáró a templom mellett kidöcögött a m -útra, a toronyóra éppen egyet kondított. Nem nagyot, csakkicsit: éjfél után egy negyedet...

Ez mintha távolba figyelmeztet jel lett volna; Reynoldsfülében abban a pillanatban megszólalt a mikrofon:

- Halló, egyes! Itt huszonegyes! Itt huszonegyes! Itt hu-szonegyes!

James Roy egyszerre csak arra lett figyelmes, hogy a f -nök beszél, de nem hozzá szól:

- Halló, huszonegyes! Itt egyes! Itt egyes! Itt egyes!- Doly two! Doly two! Doly two! Vége!- Doly two! Értettem, vége! - Reynolds elégedetten

visszacsúsztatta fels zsebébe az RM-4-et. James Roy csakúgy féloldalasan sandított rá.

- Maga mindig ilyen titokzatos szövegeket dalol?Reynolds azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. El-

végre - vezetési elvei szerint - Roynak semmi köze, hogya „Doly two" (Doly kett ) azt jelenti, miszerint a RoyalMail M 30304 M jelzés pénzszállító postavagon Leedst lmég mindig a mozdony utáni második helyen futott ki.Ez pedig nagyon-nagyon fontos tényez a terv zavartalankivitelezése szempontjából.

81

Tíz perc múlva megállottak egy fiatal kanadai nyárfák-ból álló ligetnél, ahol töltés vitt az országúttól a vasútig.Nem volt az hosszabb háromszáz-háromszázötven yardnál.A töltés végén messzir l idevilágító szemaforok jelezték,hogy merre fut a vasútvonal.

- Ugrás le, emberek! - kiáltott a ponyva alá Reynolds,s pár pillanat múlva már sötét alakok mozgolódtak, topog-tak körülötte, próbálták kiengesztelni megzsibbadt karju-kat, lábukat, a kemény padon pogányul összerázott, meg-fájdult derekukat.

- Biggs, adják le azokat az útjelz táblákat, s tegyék bea vezet fülkébe! - rendelkezett Reynolds, s máris a volánmelletti ablakhoz került. - Ügyeljen, Roy - figyelmeztetteReynolds még egyszer az autóversenyz t -, pontosan a tér-kép szerint zárja le az utakat! A „tilos" útjelz ket ugyan-olyan sorrendben kell lerakni, amint a térképen meg vanszámozva. Csak arra vigyázzon, hogy kett óra negyvenötperckor, ha törik, ha szakad, a Bridego Bridge-nél kell len-nie. Ez halálosan fontos! Egyébként mindenik tábla leraká-sát rádión jelenti, úgyszintén, amint a Bridego-hídhoz ért.E pillanattól kezdve a hallgatót ki nem veszi a füléb l!Legalább maga is hallja, hogy mi történik velünk, és nemérzi magát olyan egyedül az éjszakában ...

36.

Mikor a terepjáró tovarobogott, Reynoldsot körülvettékaz emberek.

- Leedsnél negyed egykor minden rendben volt - jelen-tette ki a f k határozottan, és a bels zsebében lapulórádióra mutatott. - Na, gyerünk! - intett a vasútvonal felé,és a banda elindult a nyomában, végig a töltésen. -Johnny, Charley, maradjatok a végére! - rendelkezett

82

Reynolds, mint valami katonai gyakorlaton vagy inkábbharci bevetésen. Eddig úgy is ment minden, mint a tisztibetör kr l szóló filmen, ha nem különbül.

A töltés éppen a 405-ös vasúti mérföldk nél érte el a sí-neket. Ahol a két töltés egy szinten találkozott, kényelmeskis terecske keletkezett. Azon akár száz ember is elterefe-rélhetett volna. De nem csacsogni jártak erre a környék-beliek, hanem itt keltek át a vasúton a túloldalon megbúvógyáracskákba, amelyek f leg agyagot, kaolint, földpátfélétdolgoztak fel téglává, cseréppé, ipari porcelánná,

A szerencsétlenség elkerülése végett a sínek felett kes-keny, vasvázas, deszkapallós gyalogjáró vezetett át, úgy-nevezett „repül híd". Közvetlenül a híd mellé volt felsze-relve a szemafor vasváza is. Ügyes, gyakorlatias megoldásaz ilyen, mert ha valami javítanivaló akad a szemaforon,kényelmesen el lehet végezni minden munkát a hídról.

Ez a híd a szemaforral alig harminc-negyven yardnyiradélre állott a 405-ös mérföldk l. Ett l északra, körülbe-lül negyed mérföldre egy másik zöld szem szemafor iskémlelte a sötétséget. Amellett nem volt híd, s az oldalá-nak sem támasztott senki létrát, hogy legyen min felsétál-ni. Ügyes, fiatal szerel k a tartóvasak keresztpántjain ka-paszkodnak fel a lámpákig, ha valami baj adódik. Legin-kább az ég ket kellett cserélni. Öt-tíz évben egyszer ...

Ha északról jöv vonatot akartak megállítani, a ched-dingtoni automata jelzést adott a távolabbi szemafornak.Azon kialudt a zöld fény, és rögtön kigyúlt a középs sárgalámpa. Ebben a pillanatban a hídnál lev szemaforon iskihunyt a zöld lámpa, de helyette nem gyulladt fel semmi.Pontosan öt másodpercig csak az els szemafor sárga lám-pája égett. Amelyik pillanatban az kialudt, abban a pilla-natban kigyulladt a másik, a hídnál lev szemafor piroslámpája. Mindezt az automatának megtenni semmi! De

83

most három ember: Reynolds, Daly és Wilson tökéletesösszm ködése kellett, hogy helyettesítse a gép pontossá-gát. És a ritmust nem volt tanácsos eltéveszteni! Öreg, ta-pasztalt mozdonyvezet k a legkisebb eltérés esetén gyanútfoghattak. Az éjszakai gyorspostavonatok vezetését pedignem szokás zöldfül gépészekre bízni!

Mikor a híd közelébe értek, Reynolds parancsot adott,hogy mindenki húzódjék a töltés melletti füves árokba, sha véletlenül arrafelé téved valaki, lapuljanak le. GordonGoody kiállott egy közeli fa mellé amolyan rszemfélének.Ráadásul Reynolds teljes dohányzási tilalmat parancsolt.

Az emberek csali egy-egy halk, suttogó szót váltottakegymással. Reynolds élvezte ezt a rajtaütés el tti feszülthangulatot. Megértette apró szusszanásait, halk köhinté-seit, fel-felsusogó párbeszédeit. Tudta, hogy az emberekfejében és szívében rendben van minden ...

Közben fel-felhangzott a mikrofonban:- Halló, egyes! Itt kormányos! Itt kormányos! Itt kor-

mányos!- Itt egyes! Itt egyes! Itt egyes! - válaszolta Reynolds.- Stop el ször! Stop el ször! Stop el ször! Vége! - „Stop

el ször", vagyis Roy lerakta az els útelzáró táblát...- Értettem, vége! - Reynolds még biccentett is egyet,

amint tudomásul vette Roy jelentését.Az embereknek nagyon tetszett ez a párbeszéd. A csil-

lag-forgalom szabályai szerint hallottak mindent, amit Roymondott, válaszolniuk nem volt szabad. Erre csak Rey-noldsnak volt joga. Az embereket különösen megnyugtat-ta, hogy James Roy biztosítja, hogy az akció alatt a Bride-go Bridge-t l húsz mérföldre északra s vagy öt mérföldredélre a vasúti sínekkel nagyjából párhuzamosan futóB-411 úton szüneteljen a forgalom . . .

Közben az embereknek arra is volt idejük, hogy számba

84

vegyék az eszközeiket: a három nehézfiú kezében kitfeszít vasak jelezték mesterségük címerét. Övükben egy-egy szekerce s egy-egy „libavas", méghozzá abból a fajtá-ból, amelynek a 6-8 milliméteres vaslemez is úgy enge-delmeskedik, mint konzervnyitónak egy szardíniásdoboz.A többiek kezében egy-egy karhosszúságú vaspálca volt,de mindeniknek a végét rongyba bugyolálták! Reynoldsugyanis szigorúan megparancsolta, hogy emberhalál netörténjék! S az er szaktól is tartózkodni kell...

A f nök f leg attól remegett, kézen-közön nehogy vala-mi egyenruhást (rend rt, éjjeli rt) küldjenek a másvilágra,mert akkor az alvilág is elpártol t lük. S t ellenük fordul!Egész Angliában minden betör , minden vagány felcsapnanyomozónak...

Mióta az angol rend rnek tilos l fegyvert viselnie, az an-gol bandita fut, öklöz, de nem l !

1963-ig századunkban háromszor történt Angliábanrend rgyilkosság. Valamennyi tettest elfogták, és mind-ahányukat a hivatásos alvilág játszotta a hatóságok kezére.A rend rgyilkosok közül csak egy volt angol! Valameny-nyien a lehet legnagyobb büntetést kapták, és ami más-kor sohasem történt meg: százszor száz nehézfiú, börtönök-

l és szabadlábról, üdvözl levelet küldött - a bíróságnak.Persze, ezt nemcsak Reynolds tudta. Éppen olyan jól

tudták az emberei is. Ezért gondosan ügyeltek, hogy esz-közeik a szelídebb céloknak megfeleljenek ugyan, de jó-vátehetetlen szörny ség ne történjék.

37.

Két óra tizenöt perckor Reynolds Dalyhez fordult:- Nyomás, Johnny!Daly csak bólintott, felugrott az árokból, s futólépésben

elindult észak felé. Nemsokára jelentette:85

- Hét perc, húsz másodperc! Vége.- Értettem, vége - vette tudomásul Reynolds a jelentést,

amely szerint Dalynek több mint hét percre volt szüksége,amíg az els szemaforhoz az utat megtette. Közben Roy je-lentette, hogy az utolsó táblát is lerakta. Aztán ismét Dalyszólalt meg:

- Nem egészen három perc! Vége!- Értettem, vége! - vette tudomásul Reynolds, hogy

Dalynek még három percre sincs szüksége ahhoz, hogy fel-másszon a szemaforra.

Aztán a f nök Wilsonhoz hajolt.- Indíts, Charley! Csak ügyelj a jelenésedre!Wilson egy kedélyeset káromkodott, ami máskor nem

volt szokása, és olyan kényelmesen ballagott a híd felé,mintha a közeli patakhoz sétálna fürödni. A kezében vala-mi fekete kelmét lobogtatott, s a combjára is csapott egyet-egyet a fürd nadrágszer valamivel...

Miel tt felment volna a gyaloghídra, a rongyba burkoltvaspálcát a lépcs nek támasztotta. Nem maradt más „fegy-vere", csak egy er s fény zseblámpa, s az a fekete klott-zsák, amelyet úgy lobogtatott, mint valami törülköz t vagyfürd nadrágot. De hát vonatot vagy dinamittal vagy csel-lel lehet megállítani. Vaspálcával semmi esetre sem!

Két óra negyven perckor Roy jelentette, hogy már aBridego Bridge elé érkezett.

Ment minden, mint a karikacsapás!.Két óra negyvennyolc perckor megszólalt a távolsági vo-

nal is, amelyet csak Reynolds hallott:- Halló, egyes! Itt harmincegyes! Itt harmincegyes! Itt

harmincegyes!- Itt egyes! Itt egyes! Itt egyes! - válaszolta Reynolds

azonnal, s mintha el ször, remegett volna némi izgalom ahangjában. A sötétben szinte egyenként lehetett hallani a

nök körül hasaló emberek szuszogását. Tudták, hogykezd dik ...86

- Figyeljen, számolok - a távoli hang vészesen csengett- Hat, öt, négy .., három ... kett ... - aztán pattant aszó, mint az elszakadt húr: - egy!

- Most! - kiáltott abban a pillanatban Reynolds.Amikor Aylesburyn túl az ismeretlen adó „egy"-et mon-

dott, a mozdony abban a pillanatban ért ahhoz a kilomé-terk höz, amelyt l éppen tizenegy perc, húsz-harminc má-sodpercre van a kanyar. Ha északon el bukkan a dízelmoz-dony, le kell adni a jelzéseket! Tízszer-hússzor is kípró-bálta a két „vasúti szakért " ezt a távolságot, és most fe-szülten figyelték a stopperóra remegve tovaszökken mu-tatóját.

- Rajta! - kiáltották szinte egyszerre.- Johnny, Charley! Számolok!- Számolj!- Számolj!- Harminc-huszonkilenc - már hallani lehetett a moz-

dony dübörgését - huszonnyolc-huszonhat-huszonöt!Ebben a pillanatban Wilson a fekete klottzsákot a zöld

jelz lámpára húzta, Daly pedig er s fény zseblámpáját aközéps sárga üveg mögé helyezte. Reynolds számolt ren-dületlenül:

- Huszonegy-huszonkett -huszonhárom-huszonnégy-hu-szonöt!

Mikor másodszor is felcsattant a „huszonöt", az els sze-maforon kialudt a sárga fény, s a másodikon kigyulladt avörös, mert Wilson a tilos jelz szín mögé helyezte a zseb-lámpáját, aztán fura, megmagyarázhatatlan izgalomtólhajtva lerohant a lépcs n, és Reynolds mellé hasalt azárokba.

- Brucy, mi lesz, ha nem a postavonat?- Ilyenkor nincs más!Wilsont pánikszer félelem rohanta meg, és teljesen lo-

gikátlanul kuvikolt:- Jaj, ha egy katonavonat...

87

Más körülmények közt Reynolds nagyot kacagott volna,de most ilyesmire nem volt kedve.

- Pofa be! Mindjárt meglátod, ha addig le nem l lek!

A távolban felbukkantak a dízel reflektorai. És két percmúlva a vörös szemafor el tt tíz-tizenöt yarddal csikorog-va, sziszegve torpant meg a glasgow-londoni postavonat.

1963. augusztus 8-a volt. Három óra négy perc...

38.

Senki nem állította, hogy Jack Mills valami vidám, de-s lelk ember volna. Még a barátai is azt tartották, hogy

okos dolog elkerülni, ha zsörtös kedvében van.Mégis, a fiatal gépészek közül sokan irigyelték David

Whitbyt, amiért Mills keze alá került gyakornoknak, mertaz öregt l meg lehetett tanulni a mozdonyvezetés mester-ségét. Persze, ki kellett mellette bírni a gyakornoki id t.David Whitby az elmúlt hónapok során gyakran szorítottaössze a fogát, nyelt egy keser t, s biztatta magát: „Csakazért is!"

Maga lep dött meg a legjobban, mikor hathónapi gya-kornokoskodás után, június közepén behívták a glasgow-iállomásf nökségre, és az igazgató elé vezették.

- Gratulálok magának, Dave - a kis köpcös igazgató ke-resztnevén szólította Whitbyt, mert a fiatalember tanítvá-nya volt a gépészeti f iskolán, ahol az igazgató a karban-tartás el adója volt. - Gratulálok, a kutyafáját! - és kemé-nyen megszorongatta a Whitby kezét. - Ilyen is tíz évbenegyszer fordul el , hogy az öreg Mills meg legyen elégedvevalakivel...

- Velem? - és a fiú szeme is olyan kerekre nyílt, hogy

88

az igazgató a köpcös emberek kedélyes der jével hangosanfelkacagott.

- Hát fiatal barátom, Millsr l az a hír járja, hogy arany-ból van a szíve. Talán azért rejtegeti annyira. Mindeneset-re, minket annyira meglepett a véleményével, hogy hirte-lenjében elhatároztuk, a kilenchónapos gyakornoki idegyharmadát elengedjük, s magát azonnali hatállyal kine-vezzük segédgépésznek...

- Köszönöm... - hajolt meg pirosodó arccal a huszon-két éves fiatalember, de az igazgató arca elkomolyodott, skicsi párnás mutatóujját a magasba emelte.

- De Jack Mills mellé!- Vállalom!

Whitby a hosszú hónapok alatt megfigyelte, hogy azöreg Mills, bár madarat sohasem lehetne fogatni vele, azértLondon felé mintha jobb hangulatban vezetne, mint Glas-gow irányába. Ezen Whitby nem is nagyon csodálkozott,hiszen Mills slondoni. Ott van a kertes családi háza,amelyben - legalábbis szerinte - a világ legtömöttebb leg-egyenletesebb és legzöldebb pázsitja virít...

Dave Whitby nagyon szeretett volna részt venni egyészak-skóciai túrán. Ehhez hat nap szabadság kellett vol-na. Augusztus tizennegyedikét l. De neki csak szeptem-berben kezd dik a szabadsága, s a szolgálati szabályzatszerint Mills hozzájárulása nélkül nem adhatja be a kérvé-nyét. Ezért augusztus hetedikér l nyolcadikára virradó éj-jel egész úton figyelte az öreget, mikor leli olyan kedvé-ben, hogy megpendítse a kérdést. Kétszer is nekifohászko-dott, de mindig közbejött valami... Aylesbury el tt pármérfölddel Dave Whitby harmadszor is nekirugaszkodott,hogy megszerezze az öreg mester hozzájárulását a kirán-duláshoz:

- Mister Mills, én maradok a házban, amelyet Milly né-

89

nénkt l örököltünk... Bob, a bátyám megkapja az apaiházat, s Bettynek, ha megn , én is, is kifizetjük a ré-szét . . .

- Csak per ne legyen bel le!- A mi családunk száz éve egyszer sem pereskedett...

- Aylesbury fényei csapódtak be a dízel vezet fülkéjénekablakán. A gyorspostavonat még csak nem is lassított a. je-lentéktelen megyeszékhelyen. Whitby zavartalanul foly-tathatta a „megközelít hadm veleteket": - Elég elhanya-golt ház, de jók az alapok, a falak, s jó helyen is fekszik.Kevés füstködmentes vidék van Glasgow-ban. Ez olyan ...

- Az jó - bólintott Mills -, ha füstködmentes, az nagyonjó...

- Arról volna szó - fohászkodott Dave Whitby a döntrohamnak -, hogy szeretnék én is egy olyan gyepet, mintaz öné Londonban ...

- Azt meg lehet csinálni - válaszolta teljes meggy -déssel az öreg mozdonyvezet .

- Erre szerettem volna kikérni a tanácsát...- Hát csak öntözni, nyírni, hengerelni kell minden-

nap... Harminc év múlva már kezd látszani az eredmény.De mi az ördög?! - meresztette el re a szemét Mills. - Mi-óta ezen a vonalon járok, Cheddington még sohasem jelzetttilosat.

Elég baj, hogy most megtette - gondolta magában DaveWhitby, mert ennél kisebb dolgok is kihozták sodrábólöreg mesterét. Tudta, hogy mára befellegzett. Jobb id krekell halasztani a kérelmét...

Mikor a távolsági postavonat a forgalmi szabályzatnaktökéletesen megfelel en tizenöt yarddal a szemafor el ttmegállott, Jack Mills úgy mordult segédgépészére, minthaaz lenne a hibás a késésért, és nem a szemafor piros lám-pája.

- Dave, menjen, szóljon be telefonon, hogy mi a fene

90

történt. Ha az a nyálas cheddingtoni forgalmista nem érti adolgát, menjen valami iparvasút mellé, vagy álljon berend rnek!

Dave Whitby szó nélkül kinyitotta a dízel ajtaját, skönnyedén kiugrott a szurokfekete éjszakába ...

39.

A szabályosan futó tekintélyes szerelvény úgy állt meg,mint valami kolbásszal csalogatott kutyakölyök, Rey-noldsot ebben a pillanatban valami különös elfogódottságragadta torkon. Részben hatalmasnak, s t mindenhatónakérezte magát, de ugyanakkor tudta, hogy a kocka el vanvetve: apró, de szépen jövedelmez svihákságait, kétes ér-ték f nökségét, minden citybeli dics ségét ebben a pilla-natban felváltotta egyetlen hírhedt tettre, és - legalábbmásfél millió fontra.

A dízel halkan dohogott, mintha a nagy futás után csakazért állt volna meg, hogy kilihegje magát...

Aztán kinyílt a vezet fülke ajtaja, és kiugrott valaki atöltésre. Magas, könnyed lépt férfi volt. „Valószín legfiatal" - gondolta Reynolds, és odasúgta Wilsonnak:

- Lekapni!A költ k barátja alig észrevehet en biccentett. Reynolds

inkább csak érzékelte, mint látta a sötétben.Mikor az ember az orruk el tt elhaladt, Wilson úgy pat-

tant fel, mint a párduc. Hátulról kapta el a fiatalembert,tenyerét a szájára tapasztotta, és a karját a hátán kifordí-totta.

Szegény Dave Whitby felordított volna fájdalmában, decsak nyögni tudott egy keveset, mint egy mélyen megseb-zett állat.

- Ha megmukkansz, kibelezünk - hallatszott hátulrólegy fenyeget hang.

91

De hát hogy is lett volna mukkanás?!Pillanatok alatt rongyot tömtek a fiú szájába, és villany-

dróttal hátrakötözték a kezét. A gyors, szakszer munkátHussey, a „buddhista" végezte.

- Wilson, Hussey - szólalt meg a parancsnoki rádió -,elfoglaljátok a mozdonyt! Többiek a harmadik kocsitól biz-tosítanak!

Pattant mindenki, ahogy a Leatherslade-farmon begya-korolták: az els kocsi a vasút saját postaszolgálati kocsija.Abban a küldeményeket nem kíséri senki. A második ko-csi, a Royal Mail feliratú, M30304M jelzés , a Bank ofEnglandé. Abból viszont senki ki nem jöhet, még ha akar-na, akkor sem, mert azt Glasgow-ban bezárták, s csak Lon-donban nyitják ki. De a harmadik kocsitól hátrafelé köny-nyen eszébe juthat valamelyik postásnak, hogy kidugja azorrát, s megérdekl dje, miért is áll a vonat. Az ilyen kí-váncsi alakot el kell intézni, hogy legalább egy óráig neálljon módjában zajt csapni. Ezt jelentette a „vonat bizto-sítása".

Reynolds a második és a harmadik vagon közé ugrott, éshárom-négy perc alatt szétkapcsolta a szerelvényt.

Közben Wilson és Hussey kinyitotta a dízel ajtaját. Mi-kor Mills meglátta a két fekete álarcos maskarát, úgy el-öntötte a pulykaméreg, hogy azt hitte, menten megüti aguta..

- Mi az ördög ez?! Mars le a mozdonyomról! - és mell-betaszította a bakancsa talpával Wilsont, de akkor márHussey a lépcs legfels fokára pattant, és ideges ijedel-mében Mills fejére sújtott a rongyba csavart vaspálcával.Az öreg mozdonyvezet mint egy gyapjús zsák hanyatlotthátra az ülésen. Arcát, fejét pillanatok alatt elöntötte avér.

- Állat! - hördült fel Wilson -, ezt jól megcsinálta!Jól bizony, mert Wilson tudta, s talán Hussey is, hogy a

kiöml vér, a „súlyos er szak" kétszeres büntetést von ma-

92

ga után az angol törvények szerint. Kétszerest, ami a je-len esetben harminc év is lehet. Hussey valóban „jól meg-csinálta". Azt tette, amit a f nök mindenáron el akart ke-rülni!

Vitára azonban nem volt id . A két bandita felgyömö-szölte a vezet fülkébe Whitbyt. Szájából kivették a tömést,de a fiatalember kijelentette, hogy fogalma sincs, hogyankell kezelni és vezetni a gépet, mert most ül életében el -ször dízelen. Hussey, mint valami fenevad, csak dörmögöttegyet:

- Nem tudsz vezetni? Majd meglátjuk - s már emelte avasrudat.

- Barom! - ordított rá Wilson. - Ha nem bír magával,lerúgom!Erre az épületes jelenetre érkezett oda Reynolds, ésszinte vidáman kiáltotta:

- Indulhatunk!- Csak legyen kivel! - és Wilson a vérébe fagyott moz-

donyvezet re mutatott.Reynolds egy ugrással fent termett, s az öreg Mills fölé

hajolt. A következ pillanatban mellen ragadta a moz-donyvezet t, s az ülésre nyomta.

- Tartsátok kétoldalt, hogy el ne d ljön! - azzal felkap-ta a literes üveget, amelyet minden mozdonyvezet ott tarta vezet fülke sarkában, hogy legyen útközben ivóvize, s ahideg lével szembe-szembelocsolgatta a véres fej embert.

Ebben a pillanatban jelentkezett Daly:- Halló, egyes! Csatlakozom a csoporthoz. Vége!Reynolds csak éppen kézbe kapta a rádióját, hogy be-kiáltsa :

- Értettem, vége! - s azzal már folytatta tovább Mills lo-csolását. A harmadik, negyedik loccsintásra megrándult azöreg arca. Akkor Reynolds közel hajolt hozzá. - Vége a ko-médiának, tatus! Vagy kinyitod a szemed, amíg háromigszámolok, vagy meghúzom a ravaszt - és intett Wilsonnak.

93

- Hátra arc! - parancsolt Wilson Dave Whitbyre -, hamegfordulsz, kicserezzük a b rödet! - azzal mutatóujját,mint valami pisztoly csövét Mills oldalába nyomta. IsmétReynolds vette át a szót:

- Ne félj, öreg! - biztatta Millst. - A nyugdíjadról migondoskodunk. Tízezer fontot kapsz öt nap múlva. Magaötöt - szólt át Whitbynek -, de most irány a BridegoBridge! Pontosan a hídon állítod meg a dízelt! - Azzal Rey-nolds kihúzta mells zsebéb l az RM-4-et. - Figyelem!Mindenki felszáll a vonat els három egységére! Minden-ki felszáll az els három egységre! Két perc múlva indu-lunk! Két perc múlva indulunk! Vége!

Az öreg Millsnek zúgott a feje ugyan, de már egészen jólpislogott, ámbár minden pislantásra a megalvadó vért lhúzódott az arcb re. Olyan volt az egész, mint valami ször-ny álom, de a pontos szemaforjelzés és a rádiós parancs-nok katonás viselkedése olyan nagyvonalú szervezésreutalt, amely az öreg vasutasban érthetetlen tiszteletet tá-masztott. Mills ugyanis semmit a világon úgy nem tisztelt,mint a rendet és a pontosságot. Mikor Reynolds kiadta azindulási parancsot, Mills a makacssága fölé terebélyesedetttisztelet kényszere alatt szinte akarata ellenére markoltameg az indítókart.

Wilson pedig kemény mutatóujját kilencszáz yardon ke-resztül, egész a Bridego Bridge-ig az öreg bordái közt tar-totta, nehogy azt találja hinni, hogy k nincsenek a vég-

kre elszánva...

40.

James Roy terepjáróját farral a Bridego Bridge mellettitöltésnek állította, és rágyújtott egy cigarettára. Aztán -bár nem volt valami nagy képzel ereje - könnyen kitalál-ta, hogy mi történik kilencszáz yarddal arrébb, a szema-

94

foros repül híd lábánál. Mikor a fülébe sustorgott Rey-nolds parancsa, hogy mindenki szálljon fel a vonat „elshárom egységére" - vagyis a mozdonyra és a két másik ko-csira -, James Roy begyújtotta a motort. Így könnyebblesz majd megugrani.

A postavonat mint háromszem sárkány nemsokára aBridego Bridge-en dohogott. Volt is oka a dohogásra! Széphosszú farkát levágták, és most világ csúfjára még a híd te-tejére is kiállították, holott a Bridego Bridge-r l messzeészakra és délre lehet látni, végig a B-411 m úton. Csak-hogy 1963. augusztus 8-án pirkadatkor nem volt aki észre-vegye a glasgow-londoni járat megcsúfoltatását, mertameddig a szem ellátott, még egy kerékpáros sem közle-kedhetett ... James Roy táblái egyel re elintézték az or-szágúti forgalmat.

- Figyelem! Figyelem! Mindenki leszáll a szerelvényr l!Mackók el re!

A három mackó Rony Biggs vezényletével, Tom Whis-bey és James Hussey szekercével, feszít vasakkal nekies-tek a postakocsi ajtajának. A töltésr l Daly irányította amunkálatokat:

- Az istenért! Mit csinálnak? - hangzott egy remeghang belülr l.

- Kopogtatunk. Nem hallja? - röffentett vissza Biggs.Mire egy erélyesebbnek induló, de végül is félelembe fúlóhang szólalt meg:

- Figyelmeztetem önöket, ez a Bank of England ...Dalyt is elkapta a gúnyolódás ördöge:- Örülünk, hogy megnyugtat. Már attól féltünk, hogy

eltévesztettük a házszámot!- De kérem- Csönd, vagy bedurrantunk! - vágta el a vitát Hussey,

a „buddhista". A másik két nehézfiú hangosan felröhögött,

95

mert ugyanbiza, mi a fenével lövöldözne ez a dilis James,ha a Bank of England öreg tisztvisel i véletlenül igényttartanának arra, hogy betartsa a szavát.

Közben Wilson és Reynolds lerángatták a vezet fülké-l Millst és Whitbyt, s arccal a föld felé fordítva a töltés

szélére fektették mindkett t. Wilson maradt mellettük,mert Reynoldsot idegesítette, hogy a „behatolás" még min-dig nem történt meg, és Daly mellé sietett.

- Víkendeztek, vagy mi az ördögöt csináltok?- Brucykám, keményebb, mint ahogy otthon gondoltuk

- Daly hangja olyan der sen csengett, hogy Reynolds ha-ragja menten elpárolgott.

- Ha nem megy a magunk erejéb l, kihívunk egy sze-rel t Cheddingtonból...

- Aylesbury közelebb volna - kapcsolódott a tréfás cse-vegésbe Tom Whysbey, miközben keményen szorított egyhosszú feszít vasat az ajtó résébe.

- Pofa be! - vágta el rmesteres rövidséggel a továbbibizalmaskodást Daly. Hogy is jöhet egy ilyen gané ahhoz,hogy beledumáljon, ha a f nök vele beszélget?

Végül is az ajtó sok apró nyiszorgás, nyöszörgés után ha-talmas reccsenéssel kiszakadt a zárjából, s Biggs egy ak-kora hurrát kiáltott a pirkadatba, mint valami szamárcs -dör, ha megérzi az id változását.

Reynolds óráján három óra huszonkilenc perc volt, ami-kor a három mackós négy halálra rémült, öreged embert- a Bank of England kis tisztvisel it - el rángatta a posta-kocsi sötétjéb l.

- Tente, babák, ide a mozdonyvezet bácsi mellé - szel-lemeskedett Biggs. - A pofikátokat benyomni ügyesen ahomokba. Úgy, úgy! Aki a kobakját egy kicsit is megmoz-dítja, golyót kap a frizurájába.

Közben az emberek láncot képeztek a postakocsi betört

96

ajtajától a gépkocsi hátulsó feléig, és kézr l kézre megin-dultak a degeszre tömött pénzeszsákok,

Százhuszonnégy darab.Öt percig tartott az egész átrakodás.Mikor az utolsó pénzeszsák is elt nt a terepjáró gyom-

rában, Reynolds kiadta a parancsot:- Mindenki gépkocsira! - Wilsonnak intett, hogy marad-

jon még a hasra fektetett emberek mellett.Amint az utolsó ember is bebújt a terepjáró ponyvája

alá, Reynolds Wilson mellé sétált, s a megrémített embe-rek feje felett csinos kis szónoklatot vágott ki a hosszú életszépségeir l, amelyet a következ képpen fejezett be:

- rséget hagytunk hátra! Aki félórán belül egyet moc-can, minden felszólítás vagy figyelmeztetés nélkül, golyótkap a fejébe. Félóra múlva szabad a vásár, uraim!

A földön hasaló emberek jól hallották a tovaburrogógépkocsit, de egyiknek sem jutott eszébe, hogy a banditákközül ugyan ki lenne oly esztelen, hogy ott maradjon mel-lettük. Hiszen az a biztos lebukás volna!

Elmúlt négy óra, amikor Whitby els nek felemelte a fe-jét. De akkor már a cheddingtoni dombok közül vörösenel bukkant az augusztus 8-i nap ...

41.

Mérföldnyi autózás után Reynolds lehúzta fejér l a fe-kete harisnyaálarcot, és élvezettel rágyújtott egy cigaret-tára.

- H - fújta maga elé a füstöt -, ez hiányzott a legjob-ban.

Roy is lecibálta az álarcát.- Azért szeretnék ott lenni, amikor a hapsik feltápász-

kodnak ...- Csak most már továbbra is legyen eszük, Roy!

97

James Roy furának találta, hogy a f nök úgy hagyako-zik, mint valami kívülálló, de nem merte megkérdezni,hogy miként is kell érteni Reynolds figyelmeztetését. Az-után is csak keveset beszéltek. Reynolds egész úton mint-ha töprengett volna valamin, Roy pedig nem merte zavar-ni a gondolatait. Mióta minden úgy egybevágott, JamesRoy emberfeletti tisztelettel adózott Bruce Reynoldsnak.Százszor is elismerte: még csak gondolni sem mert volnailyen vakmer séget, nemhogy ki tudta volna tervezni,megszervezni és levezetni az egészet..

Pedig Royt sem a gólya költötte! Autótolvajból lett autó-versenyz . Eleinte kacagott is magában: mi abban a kunszt,hogy az ember nyílt pályán rákapcsol? Az az igazi, amikortrolibuszok, teherautók közt kell kisiklani, hirtelen átvág-ni keresztforgalomban a tiloson, bevágni balra, kijelzésnélkül; s mindezt lopott kocsival! El ször a tizenegyedikkocsi után bukott le. Persze, a tízet nem vallotta be. A bí-róság könnyelm fiatalembernek tekintette, aki legényke-désb l pattintotta el azt a jókép Volvót. Kapott háromhónapot a lopásért és hatot a súlyos közlekedési kihágá-sért. Az egészet felfüggesztve. Másodszor, igaz, megdobtákkét évvel, de akkor már a huszonhetedik kocsinál tar-tott ...

Mindenesetre versenyezni kifizet bb, mint „autóvalkereskedni". Azt viszont senki nem tagadhatja, hogy a pos-tavonat „átkutatása" még a versenyzésnél is zsírosabb üz-let.

„Tehát okosan csináltam" - zárta le a számadást JamesRoy. Éppen akkor, a távolban felbukkant a négyszög to-rony. Nemsokára a községet jelz táblát is el lehetett ol-vasní a kora reggeli világosságnál: Chilton.

- Végre ennek az eldugott fészeknek is megtudtam aaevét - törte meg a csendet Roy, hogy szóljon már valamita hosszas hallgatás után.

- Egyel re nem látszik valami hasznos tudnivalónak -

98

jegyezte meg Reynolds -, de csak halálunk órájábanmondhatnánk el, hogy minek mennyi hasznát vettük. Ak-kor azonban, valószín , mással leszünk elfoglalva.

Elhúztak a chiltoni torony mellett, s a templom háta mö-gött óvatosan rákanyarodtak a megyei útra, pedig azonegy tilos jelzés tábla zárta el a forgalmat.

- Ezeket - bökött a tábla felé Reynolds - nem kell ösz-szeszedni.

Roy bólintott, hogy rendben van, és picit gúnyosan meg-rándult a szája szöglete. A chiltoni toronyóra éppen akkorkongatott négyet... Több mint huszonöt mérföldre voltakBridego Bridge-t l.

Az ifjú Whitby talán éppen ezekben a percekben mertefelemelni fejét a töltés porából...

42.

- Halló, Aylesbury!- Itt Aylesbury - dörmögte egy egész éjszakai cigaret-

tázástól rekedt hang a telefonba.- Itt Cheddington! Mi van a glasgow-londoni gyorspos-

tával ?- Hogyhogy mi van? Itt két óra negyvennégykor szabá-

lyosan átfutott!- Kizárt eset! - szaladt ki a kétség a cheddingtoni for-

galmista száján.- Miért volna kizárt eset? - de az aylesburyi forgalmis-

ta hangjában már ott bujkált a vasúti tragédiák sejtelme.- Rajtunk még nem futott át!Az aylesburyi forgalmista az órára pillantott: három óra

negyvenkét percet mutatott a falra függesztett araszosmánusú, szolgálati jószág.

99

- De hol történhetett a baj ?Végül is úgy döntöttek, hogy Aylesbury riasztja Leedst,

és onnan kér utasítást, Cheddington pedig egyenesen alondoni f igazgatóságtól...

43.

Mrs. Fewtrell oda se nézett, úgy nyúlt a hallgató után,pedig kora hajnali álmából verte fel a telefon cseng je. Dehát aki közel húsz esztendeje Malcolm Fewtrell felesége,sok mindenhez hozzászokott már. Különben is Mrs. Fewt-rell az a fajta n , aki nem rendül meg akármit l. Már an-nak idején tudta, mire vállalkozik, aki rend rnyomozóhozmegy feleségül, és számára kés bb sem válott terhessé azörökös készültség. Családi otthonából bármelyik pillanat-ban rángatta ki urát a kötelesség, pillanatok alatt megte-rült az asztal, és akár t perc alatt is lehetett reggelizni,ebédelni is, ha a szükség úgy kívánta. És készen állott akönny kis oldalzsákocska, benne meleg kakaó h palack-ban, néhány szendvics és három tábla csokoládé.

Ha pedig Malcolm Fewtrell lefeküdt pihenni, Mrs. Fewt-rell a maga szobájába vitte a telefont, hogy férjét, Bu-ckinghamshire detektív-f felügyel jét ne lehessen akármi-lyen piszlicsáré ügyben zavarni.

Sokan azt tartották, hogy a nagyon is közepes képessé- nyomozóból sohasem lett volna f felügyel , ha nem

olyan jelentéktelen helyen igyekszik karriert csinálni,mint Aylesbury, Buckinghamshire székhelye, és ha ráadá-sul nem Mrs. Fewtrell a felesége. Mert nem utolsó el nymindig pihenten, jóllakottan, felszerelve munkába indulni.

„A mi munkánkban a jó testi és lelki állapot fél siker"- mondogatták otthon munkatársai, hogy feleségüketMrs. Fewtrell példáján lelkesítsék, vagy esetleg jobb belá-

100

tásra bírják. Így terjedt Aylesburyben Mrs. Fewtrell hír-neve és - népszer tlensége egyaránt.

Népszer tlenségének is férje lett a haszonélvez je, mertamilyen mértékben csökkentek Mrs. Fewtrell társaságikapcsolatai és kötelezettségei, olyan mértékben áldozhatottegyre több id t férje jólétére. Mindezt pedig nagyságaígy fogalmazta meg: „Abból élünk, hogy egész életünket atársadalom védelmére áldozzuk, beleértve az éjszakáinkegy részét is."

1963. augusztus 8-án hajnalban Jack Wright, az ayles-buryi b nügyi osztály legöregebb rmestere mint szolgá-latos tiszt jelentette, hogy mi történt a chiltoni repül hídés a Bridego Bridge közt.

- Nem hiszem - rázta meg fejét hevesen Mrs. Fewt-rell.

Wright rmester tudta, hogy kivel beszél. Ez a ladynem olyan rend rfeleség, mint a többi, tehát részleteket isközölni kell vele:

- El ször én sem hittem, asszonyom, de felhívtamCheddingtont. Az állomásf nök személyesen jelentette,hogy a vonat nem érkezett be, holott Aylesburyn pontosid ben, két óra negyvennégy perckor átfutott...

- Egy pillanat! - tette le a hallgatót Mrs. Fewtrell. -Malcolm! Malcolm!

Malcolm Fewtrell f felügyel részére aznap négy óraharminchét perckor befejez dött az éjszaka.

Mikor Mr. Fewtrell letette a hallgatót, néhány pillanatigmaga elé meredt, aztán meg-megrázogatta a fejét, mint akinem hiszi, amit hallott:

- Nem! Ez teljesen lehetetlenség! Elvégre nem élünk

101

Texasban! - aztán felkapta a telefonkagylót, és idegesentárcsázni kezdett.

Felesége beharapott ajakkal figyelte az urát, pedig márterítenie kéne, és készítenie az emberét, mert néhány percmúlva érte jön a szolgálati kocsi. Mégis inkább hallgatta,amint Mr. Fewtrell nyugalmat er ltetve magára a bu-ckinghamshire-i rend rf nöknek jelenti értesüléseit acheddingtoni eseményekr l, s végül szinte síró hangonmegkérdezi:

- Megbocsásson, sír, de lehetségesnek tartja, hogy ná-lunk ilyesmi megtörténjék? ...

44

- Csak tovább, el re! - rendelkezett Reynolds, mikorRoy be akart kanyarodni a gledícsiasövények közé, aLeatherslade-farmhoz vezet útra.

Roy kérd pillantást vetett a tükörbe, Reynolds azon-ban közömbös arccal bámult maga elé az útra. Roy erremegvonta a vállát, és szó nélkül engedelmeskedett.

Vagy négyszáz yarddal arrébb, ahol az út menti árokmenedékesebb volt, mint máshol, Reynolds ismét megszó-lalt:

- Itt hajtson ki a rétre! - Mikor a Land Rover kétdöccenéssel a gyepre gördült, a f nök a rét szélére muta-tott. - Álljon meg ott, annál a repül gépnél.

Mikor pedig odaértek, Reynolds farral ügyesen a veze-fülke közelébe man vereztette a kocsit, leállította a mo-

torját, kiugrott Roy mell l, s mintha vezényelne, elkiál-totta magát:

- Le a gépkocsiról!Els nek Gordon Goody ugrott ki a ponyva alól. A szép-

fiú, mikor meglátta a repül gépet, füléig húzódott a szája.

102

A többiek egy-egy vidám kiáltással üdvözölték a gépma-darat.

A felh szín sportgép barátságosan álldogált a bokrokmellett, mintha szabadításukra varázsolta volna valami jószellem. Másra nem gondolhattak, mert a gép közelébensehol egy embert sem láttak, s mégis úgy tetszett, hogytökéletesen rendben van minden körülötte.

Még a kulcs is ott lapult Bruce Reynolds zsebében.Amint bedugta a zárba, a plexiüveg tet egyetlen patta-nással hátracsapódott, s a f nök a fekete lakkb r ülésentermett.

- Gyerünk a zsákokkal!Az emberek egy pillanatig tanácstalanul álltak, de Daly

a két mackósra förmedt:- Na, mit bámulnak?! Ugrás fel a kocsira! És lefelé

azokkal a zsákokkal!Kézr l kézre: a Bank of England pénzeszsákjai megin-

dultak a hadsereg terepjárójáról a ki tudja hova valósi re-pül gépre. Mikor Reynolds a kilencvenötödik zsákot is be-gyömöszölte, magasba tartotta a karját.

- Elég!Elég is lehetett, mert több már fel sem fért volna. Így

is csoda volt, hogy a kicsi sportgép gyomrában annyi de-geszre tömött pénzeszsák elfért. Persze, ezt a csodát isReynolds tervezte meg, méghozzá milliméterre!

- Emberek! - állott fel a gép ülésére Reynolds. Láthat-játok, nem pennyre megy a játék. Huszonkilenc zsák ma-radt az autóban. Minden zsákban legalább huszonötezerfont van, de sokban ennek a duplája vagy négyszerese is.Kiveheti bel le ki-ki a maga százezrét. Annyira alkud-tunk. Vagy nem? Ha okosan gazdálkodtok a pénzzel, mégaz unokák is áldani fognak benneteket. Na, Isten ve-letek!

Daly, mintha csak erre várt volna, megpörgette a lég-csavart. Wilson pedig az üléshez ugrott. A légcsavar szele

103

úgy lobogtatta a haját, mint valami feje tetejére ültetettfekete lángot.

- Brucy, a revolveredet! - ordította. - Mégis, mi itt ma-radunk Dalyval

- Nincs revolver, Charley!- Hogyhogy? - meredt ki Wilson szeme, mint valami

potykáé.- Még véletlenül sem akartam lövöldözést. Érted? Be-

csületszavamra, nálam sem volt l fegyver! Vedd el a ke-zed!

Amint Wilson elkapta tenyerét az ülés peremér l, a te- egyetlen csattanással Reynoldsre csapódott. Néhány

perc múlva a fiúk megcsodálhatták, miként száll a f nök afellegek feletti magasságba ...

Ma már a nehezebb fej cimborák el tt is fel-felrémlik,hogy azért Bruce Reynolds bajtársiasságához némi szó fér-het. A f nök talán hazudott is néhanapján, de utoljáramégiscsak igazat szólott, mert három hét múlva az re-volverét is megtalálták a Tottenham Court Road végi autó-service irodájában ...

45.

A szolgálati gépkocsi vezet je kérd pillantást vetettFewtrellre. A detektívfelügyel , csak megrázta a fejét.

- Ha tilos, hát tilos! Kerülje el! - akkor már öt óra húszperc volt az id , és jó negyven percébe került Fewtrell-nek, amíg rájött, hogy ha a tilos jelzés táblákat kerüli,soha sem jut el a b ncselekmény színhelyére. Végül hatóra három perckor kiadta az utasítást:

- Ha nem lehet, hát nem lehet. Másszon át rajta! - deamint elhaladtak a tilos jelzés tábla mellett, Fewtrellnekegyszeribe megromlott a lelkiismerete. - Will - szólt hát-

104

ra a nyomozógyakomoknak -, ezt a lépésünket jól megkell indokolni a jegyz könyvben.

A rózsás arcú fiú szolgálatkészen bólintott, de a melletteül cickánykép , sovány férfi, a felügyel ség legjobb nyo-mozója, csak hallgatott, s a sof r válla felett az úttestrebámult... Fewtrell úgy érezte, hogy csak iránta való tisz-teletb l nem fejezi ki rosszallását, amiért áthágták a for-galmi szabályokat.

Az országút puszta volt, mintha Angliában nem létezneegyetlen gépkocsi sem, s t mintha a kerékpárosok is teljes-séggel kihaltak volna Albion közútjairól. A szolgálati ko-csi repülhetett, mint a madár, s t Chiltonon túl a töltésenis végigfutott, s így hat óra tizenhat perckor a helyszínreérkezett.

A repül híd körül vagy ötven-hatvan ember ácsorgott: areggeli váltásból hazafelé tartó néhány munkás, néhánydologkerül vagy vakációzó suhanc. Az gyelg k már nemis nagyon hangoskodtak. Tébláboltak, nézel dtek, egy-egyszót váltottak egymással. A szenzáció elmúlott, s helyét aza bizonyos „élénk érdekl dés" foglalta el, amely azonbancsak a riporterek tollán válik annyira élénkké. Egyel reazonban a sajtó képvisel inek még híre-hamva sincs.

A lekapcsolt postakocsik ott rostokoltak a töltés alattácsorgók feje felett. A szemaforon a kora reggeli szellmeg-meglibbentette a fekete zsákot, s a piros üveg mögéállított zseblámpa mintha kajánul kacsintgatna a frissenérkezett hatósági emberek felé ...

Sötétkék tányérsapkás, joviális megjelenés , szül pos-tatisztvisel lépett Fewtrell felügyel elé.

- Robert Jeggers, a glasgow-lendoni postajárat f -tisztje.

- Örülök - bólintott Fewtrell -, bár kellemesebb körül-mények közt is megismerkedhettünk volna ...

105

- Valóban, uram.- Kérem, hol volna egy alkalmas hely, ahol tájékoztat-

na, hogy mi történt itten?- Hogy mi történt? Azt magam is szeretném tudni. De

talán fáradna be a szolgálati kabinomba. Itt, az els kocsi-ba... Ha nem tévedek, három óra óta ez az els kocsi -és a postaf tiszt jelent ségteljesen felnevetett, de amikorlátta, hogy a f felügyel cseppet sem vidul fel, is gond-terhelt arcot vágott ismét.

Öt perc alatt végeztek: rendezték a leveleket, hogy amígLondonba érnek, mindenik f városi hivatal kikézbesítésrekészen vegye át a maga zsákját.

- Mindenik borítékra a hétórai bélyegz t ütjük. Tud-niillik hét el tt tizenkét perccel érkezünk Londonba. Mártermészetesen szabályos körülmények közt...

Fewtrell még azt is megtudta, hogy a postásoknak csaknegyed öt, fél öt körül szúrt szemet a hosszú álldogálás.Mikor aztán kinyitották a vagonajtót, és kinéztek, már fel-

en sok ember ácsorgott a közelben. Mr. Jeggersnek va-laki megmutatta a szemaforra húzott fekete klottzsákot...

- Mondtam is az embereimnek, ez semmiképpen semrendjén való dolog, de figyelmeztettem ket, hogy csakfolytassák a munkát, mert a rendellenesség, amely kétség-telenül tapasztalható, nem a postára, hanem a vasútra tar-tozik. Így beszéltem, kérem, az emberekhez, ámbár, hogyegészen szinte legyek, felrémlett bennem, hogy esetleg arend rségnek is lesz egy-két szava az ügyhöz. Ez így sok-kal megnyugtatóbb, mintha valami mulasztásért a vasutatterhelné a felel sség ...

- Természetesen, természetesen - bólogatott Fewtrella postás elmélkedésére, és a rózsás arcú gyakornokot ott-hagyta, hogy szórakozzék tovább a postásokkal. Úgysemtudnak azok egyetlen használható adatot sem - alakult kia meggy dés Fewtrell f felügyel ben, miután alkalma

106

volt megismerni a nem valami tág látókör , de postásnakés honpolgárnak egyaránt nagyon derék Mr. Robert Jeg-gerst.

46.

A Bridego Bridge-nél forróbb hangulat várta az aysle-buryi f felügyel t: ott ugyanis megszégyenített, kétségbe-esett, véres fej és mocskos, poros ruhájú embereket s egyfeltört postakocsit vettek körül a bámészkodók, akik lehet-tek vagy százan, talán még többen is. Itt már élénken, ki-sebb-nagyobb csoportokba ver dve tárgyaltak.

Közben hébe-hóba el került egy-egy lapos zsebbe valófiaskó. Benne whisky vagy rum. De a két vasutas s a négyötven év körüli bankos ilyenkor csak a fejét rázta: köszö-nik, de szolgálatban vannak... Pedig vacogott a foguk,nemcsak a kiállott izgalmaktól, de a harmathullajtó haj-nali h vösségt l is.

Csak egy-egy pohárnyi forró feketét, teát, kakaót fogad-tak el, de amíg az adakozó lecsavarta a h palack kupakját,k óvatosan megkérdezték:

- Rum van-e benne?Millst többen is biztatták, hogy menjen a legközelebbi

házig, és mossa le magáról a vért, s feküdjék ott le. Azöreg mozdonyvezet azonban csak a fejét csóválgatta. - Példátlan ... példátlan ... Még filmen sem láttameffélét - sopánkodott, s el nem mozdult volna egyetlen lé-pésnyit se a dízelje mell l. Igaz, a legközelebbi ház tetejelegalább egy mérföldr l piroslott oda, méghozzá emberma-gas kenderrengeteg közepéb l, amelyben sehol sem lát-szott ösvény. Viszont az is igaz, hogy aki csak tehette, va-lamiképpen igyekezett részesévé válni a nagy ügynek.Millst l sem lehet rossz néven venni, ha nem akart kima-radni a szenzációból. Elvégre csak az vére hullott a Bank

107

of England pénzéért... A fejbe kólintás árán egyszervasúti alkalmazottból világhír mozdonyvezet vé vált. Er-

l majd gondoskodik a sajtó. Már csak a fotóriporterekrevaló tekintettel is kár volna er sen megmosakodnia ...

Csak Fewtrell nem örült a sajtó nyilvánosságának,amelyr l tudta, hogy - akár akarja, akár nem - úgyis rö-videsen a nyakába szakad. Intézkedett tehát, amilyen gyor-san csak lehetett.

A gépkocsivezet jét felküldte a legközelebbi telefonpóz-na tetejére, és rákapcsolta az aylesbury-cheddingtonivonalra azt a tárcsás hordozható telefont, amely a szolgá-lati gépkocsi állandó felszereléséhez tartozott, éppen úgy,mint a pár mászóvas, amely nélkül bajos volna az oszlo-pokra felkapaszkodni.

Amint a távbeszél m ködött, megkérte az aylesburyivasútállomást, hogy kapcsolja a vonalat ,,egyenesbe" aposta távbeszél -központjával. Nemsokára a hallgatóbanfelbúgott a „tónus", és a f felügyel már tárcsázta is abuckinghamshire-i rend rf nököt.

- Sir - jelentette -, sajnos igaz. A kár közel három mil-lió... Igen, font sterling!... Valóban döbbenetes, sir...Teljes felel sséggel, sir... Természetes, sir. Félóránkénttájékoztatom...

47.

Fewtrell a feltört postakocsiban haladéktalanul meg-kezdte a kihallgatásokat. El bb a két vasutast fogta „rö-vidre", és az ifjú Whitbyt, amint kihallgatta, nyomban át iskísértette az els kocsiba, és riz jéül odaállította a detek-tívjét.

Az ácsorgók addig-addig találgattak, sutyoráztak, míg aszegény derék Whitby személye köré annyi mendemondátsz ttek, hogy maradt abból elég még a tárgyalás utánra is,

108

amelyen az igazi tetteseket elítélték, s amelyen csak minttanú jelent meg.

Természetesen a vád tanúja volt, pedig jogi szempont-ból leginkább mint sértett léphetett volna fel, azonban el-felejtett feljelentést tenni testi sértésért és személyes sza-badság jogtalan korlátozásáért.

Valójában a kihallgatás alatt csak annyi történt, hogy akét mozdonyvezet nem valami tisztességtudóan válaszol-gatott a nyomozás vezet jének, aki történetesen Bucking-hamshire b nügyi f felügyel je volt, s mint ilyen megkö-vetelte, hogy tiszteljék - a hivatalát. Azt még elnézte va-lamiképpen, hogy Mills fel-fellobbanó dühvel csak azt haj-togatta:

- Olyanok voltak, mint valami rmókusok. De cseppetsem bágyasztotta el ket a súlytalansági állapot. Olyanfrissen pattantak a földre, mint megannyi ördög ...

Withby, mikor Fewtrell már vagy tizedszer próbálta rá-venni, hogy a legalább egyetlen ismertet jelre próbáljonvisszaemlékezni, hetykén a f felügyel re kacsintott.

- Tudja mit, uram? Kíváncsi vagyok, vajon mire emlé-kezne az én helyemben, ha történetesen én kérdezgetnémönt, hogy milyen volt a nyakkend je annak a gentleman-nek, aki hátracsavarta a kezét, és az ülepére alkalmazottrúgásokkal irányítgatta erre meg arra. Annyit azonban el-árulhatok, hogy innen egy jókora terepjáróval lógtak to-vább ... Amilyen a hadseregnek is van, csak ez szürkevolt.

- Ezt honnan tudja? -villant a felügyel szeme.- Na hallja, szemem is van, és süket sem vagyok. De

ön is kitalálhatja, hogy százhuszonnégy zsákot nem a há-tukon cipeltek el.

- Honnan veszi, hogy éppen százhuszonnégy volt?- Ejnye, az ördög vigye el! Hát már hülyének is nézik

109

az embert?! Mikor azok elmentek, s végre ki mertük nyit-ni a szánkat, már csak megkérdeztük a bankos uraktól,hogy utóvégre is azok az álarcos urak miért rendezték ezt akabarét.

Ennyi aztán elég is volt Fewtrellnek, hogy fejébe száll-jon a vér, és „külön kezelésbe" vétesse a fiatal gépészt.

Pedig inkább hálával tartozott volna Dave Whitbynek,mert az hepciáskodása juttatta eszébe, hogy a teherautó-ról egészen megfeledkezett. „Talán mégis a legegyszer bbvolna azt elcsípni" - gondolta Fewtrell, és menten kiadtaa rendelkezést, hogy ötvenmérföldes körzetben mindengépkocsit tartóztassanak fel, és vizsgáljanak át. Az intéz-kedési jegyz könyvben az utasítás id pontját is szabály-szer en bejegyezte: 1963. aug. 8, 7 óra 8 perc.

48.

Dél felé Fewtrell rájött, hogy a maga erejéb l nem sok-ra viszi. Amikor kilépett a postavagonból, a sof rje meg-hökkenve kérdezte:

- Sir, rosszul érzi magát?Fewtrell megrázta a fejét, bizalmasan a régi, megbízha-

tó alkalmazotthoz hajolt,- Mondja, Treder, nem lehetne a telefont esetleg beve-

zetni a postakocsiba?A sof r kétszer-háromszor hol az oszlop tetejére, hol a

postakocsira pillantott, végül is bólintott egyet.- Megpróbáljuk, sir.

Addig Fewtrell a hatóságilag megnyitott els kocsihozsietett, amelyben legjobb detektívje Whitbyt izzasztottamindenféle keresztkérdésekkel.

- Crane! - kiáltott be a kétfelé tolható kocsiajtó te-nyérnyi nyílásán. A detektív készségesen leugrott a töltés-

110

re, de maga után gondosan összehúzta az ajtót. Mikor né-hány lépést arrébb sétáltak, Fewtrell bizalmasan a beosz-tottjához hajolt.

- Mentek valamire, Crane?- Sir, ez a fiú vagy olyan ártatlan, mint a ma született

bárány, vagy akkora gazember, hogy nálam ügyesebb nyo-mozóra kell bízni a kihallgatást... Esetleg majd a vizs-gálóbíró el tt

- Hogyhogy? - élénkült fel Fewtrell arca. - Úgy nézki, hogy mégis csak vizsgálóbíró elé kerül? Legalább ala-pos gyanúval ...

- Sajnos, sir... - és a h séges beosztott lehangoltancsóválgatta a fejét. Aztán, mint akinek hirtelen eszébe jutvalami, felkapta a fejét. - Nos, igen! Sir, ha megengedegy szerény javaslatot

Fewtrell kérd leg felvonta a szemöldökét. - Engedelmével, sir, arra gondoltam, hogy azokat az út-

jelz táblákat esetleg szedessük fel... Nem látszanak va-lami indokoltnak. Itt a környéken sehol nem folyik útja-vítás, sem megyei, sem országos, hát még a kett egyszer-re. Hátha... hm, hátha k rakták ki, hogy a gaztett alatteltereljék a forgalmat...

- Igen! Igen - bólogatott Fewtrell -, érdekes gondolat.Nagyon érdekes - aztán mintha megbánta volna, hogytúlságosan megdicsérte beosztottját, hozzátette: - Persze,mindez csak feltételezés ...

- Szerény észrevétel, sir. Arra gondolok, hogy kijelent-jük, a nyomozás érdekében szedettük fel... Így mi nemkockáztatunk semmit. Akármiért tették is ki...

- Hm - csóválta meg a fejét Fewtrell -, ravasz embermaga, Crane.

49.

- Sir, a telefon - hajolt meg a sof r, és kezével a ki-rabolt postakocsi felé mutatott, mintegy jelezve, hogy akészüléket átszerelte.

Fewtrell, amennyire lehetett, behúzta maga után a fel-tört vagonajtót, és idegesen, szinte kapkodva feltárcsázta a- lakását.

- Itt Malcolm Fewtrell f felügyel lakása - jelentke-zett a felesége. Fewtrelléknél a lakás telefonján is szabá-lyosan kell jelentkezni, mert ezt így kívánja meg - Mrs.Fewtrell, e szokás vagy szabály legszigorúbb betartója.

- Jó napot. Mary!- Mi újság, Malcolm?- Semmi, Mary! Sajnos, a kevésnél is kevesebb. Na

persze, a nagyszabású intézkedéseket megtettük. A hurokszorul a gazemberek nyakán ...

Mrs. Fewtrell már ismerte az ilyen általánosságokbanmozgó, de nagyon szépen, erélyesen hangzó kijelentéseket.

- Mondja, Malcolm, nem kéne bekapcsolni a ScotlandYardot?

A huzal másik végér l nem jött válasz. Az asszony azon-ban jól ismerte ezt a sért dött csendet, amellyel férje aScotland Yard említésekor válaszolni szokott, és tudta,hogy miként folytassa:

- Jóhiszem ember nem kételkedhetik a maga képes-ségeiben, Malcolm. Mindenki tudja, hogy itt csak egészAngliára kiterjed nyomozás hozhat eredményt, és magá-nak Buckinghamshire-ön túl nincs hatásköre.

- Persze, persze - dünnyögött a f felügyel .- Maga aztán igazán nem tehet arról, hogy nálunk

ahány megye, annyi kiskirályság. Tudja jól, ha a helyirend rf nök megmakacsolja magát, még a belügyminisz-ternek is tudomásul kell vennie. A Scotland Yardnak megkülönösképpen...112

- Rendben van, drágám. Rendben van - állította megfelesége szóáradatát -, de azért maga is belátja, hogy ab-ban is van valami jó, ha a Scotland Yard csak akkor üt-heti bele az orrát a mi fazekainkba, ha erre mi kérjük fel.Elvégre a magunk megyéjében mi felelünk a rendért és aközbiztonságért, nem a londoni urak. És igenis, helyt tu-dunk állani...

- Természetesen, Malcolm, drágám, természetesen ...És letették mindketten a hallgatót.

A f felügyel hosszú-hosszú percekig töprengett. Jó lettvolna, ha e nagyszabású b ncselekménynek lehetne azigazságtev bajnoka. Viszont be kellett látnia, hogy az ese-mények messze túlhaladják lehet ségeit. Lelke legmélyénazt is elismerte, hogy a képességeit is.

Végül is nagyot sóhajtott, és tárcsázni kezdte a megyeirend rf nök számát, aki nagy-nagy megkönnyebbülésseljárult hozzá Fewtrell javaslatához.

Mikor Fewtrell a feltört postakocsiból kilépett, négy-ötismer s kattanásra kapta fel a fejét: a fotóriporterek vol-tak.

- F felügyel úr! - kiáltoztak összevissza a sajtó ki-küldöttei: - Mr. Withbyvel szeretnénk pár szót váltani.Mr. Withbyt...

Fewtrell megvonta a vállát, s mint szatócs a háborúalatt, ha hiánycikket kértek t le, széttárta a karját.

- Sajnálom, uraim, de a nyomozás érdekében kényte-len vagyok megtagadni...

Aznap este ilyen címen jelentek meg a beszámolók:Mit rejt a f felügyel titokzatos mosolya? - Három-hasábos fotóval ez volt a címe a helyi lap riportjának.

Megtörtént az els rizetbe vétel? - kérdezte a Timesesti kiadása.

113

Az els vasúti kocsi foglya - titokzatoskodott a Guar-dian riportere.

A segéd-mozdonyvezet is tagja a b nszövetkezetnek?- tette föl a kérdést a Daily Herald.

50.

- Ha elment, elment. Egye meg a fene! - legyintett amunkaruhában is elegánsnak ható Gordon Goody.

A többiek azonban még egy darabig az égnek arra apontjára meresztették a szemüket, amerre a f k gépe afátyolfelh k között elt nt.

- Ezt a tésztát! - csóválgatta a fejét Hussey, a „budd-hista". - Ezt a tésztát!

James Roy tért magához leghamarabb a csodálkozásból.- Na, ugrás föl! Megyünk a farmra.Hamar fent volt mindenki, csak Wilson és Daly marad-

tak lent. Roy kinyitotta az ajtót, s intett, hogy üljenekmellé, de Daly csak legyintett egyet a farm felé.

- Menjetek, mi ráérünk gyalog is!A gépkocsi nagy körben megfordult a réten, Wilson és

Daly zsebre dugott kézzel, ráér sen, mint két tekerg me-gazdasági munkás egyenest a farmnak indultak.

- Azt hiszem, neked kellene beadnod, Charley - véle-kedett Daly - mégis, én saját magamról dumáljak ve-lük ...

- Rendben van - dörmögte Wilson. - Te persze, lemon-dasz a magad részér l - s a költ k barátja vásottan felka-cagott.

- Frászt! - Daly szemrehányó pillantást vetett a barát-jára. - Még az a gyagya Hussey is gyanút fogna. S t az

114

én részemet is ti menekítsétek, s még vagy húsz-harminc-ezret az ügyvédeknek. Érted?

- Hát... - vonta mag a vállát Wilson - nekem mindegy.De igazad van ...

Mikor a farmra értek, a két „vasúti szakért " már cso-magolt. Ugyanis „találtak" két-két majdnem vadonatúj

röndöt a padláson; se szó, se beszéd felbontották azegyik pénzes zsákot, és szenvtelen arccal leszámoltak százdarabot a húszasokból, spárgával Összekötötték, és ügye-sen behelyezték a b röndökbe. Aztán ismét hozzáfogtakszázig számolni...

- Maguk mit csinálnak itt? - förmedt rájuk Wilson.- Félretesszük a magunk részét - válaszolta közömbö-

sen az egyik.- A f nökkel mi így állapodtunk meg - tette hozzá a

másik. De Wislonnak már nem volt ideje tovább érdekl d-ni, mert Daly oldalba bökte, s intett a fejével, hogy men-jenek egy kicsit ki a garázsból.

- Ne légy süsü! - dörmögte kint az udvaron, a gledi-csiasövény mellett Wilson fülébe. - Mit gondolsz, hon-nan van ennek a két hapsinak b röndje? Vadonatúj éspontosan akkorák, hogy két sor húszfontos széltében és ötegymás mellett elférjen!

- Itt kapták a padláson!- Fenét - legyintett Daly fölényesen -, inkább arra

gondolj, hogy Brucy el ttünk is járt errefelé, méghozzá az társaságukban.

- Gondolod? - kerekedett el Wilson szeme, és olyanmeghökkent képet vágott, hogy Daly hangosan a szemeközé röhögött.

- Mister Wilson! - az egyik szakért kiáltozott a garázs-ból. - Egy pillanatra!

115

Daly és Wilson besétáltak a garázsba, ahol rajtuk kívülmég Hussey és Roy is tartózkodott. A húszfontos zsákmajdnem teljesen kiürült, de a többib l egy bankjegy semhiányzott:

- Kérem, uraim, mindenik b röndben negyven-negy-venezer font van - jelentette ki James White határozot-tan. - Összesen kett nknek százhatvanezer. Ez kevesebb,mint a Mr. Reynolds által beígért honorárium, de mi sze-rény emberek vagyunk. Ha mégis pórul járnánk, arrakérjük önöket, hogy annak a legalább negyvenezer fontsterlingnek a terhére, amelyet itt hagyunk, megfelel jog-védelemr l gondoskodjanak.

- Meglesz - biztatta a szépen szónokló szakért tDaly -, s remélem, önök sem feledkeznek meg az ígére-tükr l ...

- Magától értet dik, uram - hajolt meg a másik szak-ért . - Elvégre, mi csakugyan nem ismerünk senkit. Öntviszont még csak nem is láttuk soha!...

- Ez a helyes beszéd - jelentette ki Wilson elégedet-ten, mintha a két szakért az személyét illet en fogadottvolna titoktartást.

A „szakért k" közben a bankjegyeket szépen letakar-ták némi fehérnem vel s a munkaruhával, amelyben a vo-natrablást végrehajtották. Azzal bekattintották a fíberb -röndök fedelét, majd lekezeltek Wilsonnal és Dalyvel, smint valami munka után l dörg mez gazdasági munká-sok, megindultak a gledícsiasövény mellett a giringy-gö-röngyös beköt úton. El, minél messzebb a Leatherslade-farmtól!

Valószín leg autóstoppal vagy más alkalmi járattal t n-tek el örökre bajtársaik és a hatóságok szeme el l.

116

James Roy a börtön magányában valahányszor vissza-gondolt a búcsújelenetre, eszébe jutott, hogy a két „vasútiszakért " a legolcsóbb fajta konfekciós ruhában, duplatalpú, a hadseregt l pár pennyért kiszuperált bakancsbanvett részt a vállalkozáson. De nem ez lehetett az általánosviseletük, mert például az autójavító m helyben indulásel tt a durva ruhákat is olyan természetes eleganciával vi-selték, hogy észre sem vette, milyen ordinárén vannakfelöltözve. És James Roy százat tett volna egy ellen, hogyBruce Reynolds két „szakért je" már jó el re gondolt amenekülésre. És a legegyszer bb módot választották: el-keveredtek a vidék mez gazdasági munkásai közt. A kétesmúltú seregben csak nekik volt sok ezer fonttal biztosítottjöv jük. De az eljövend jólét senkinek sincs a homlokáraírva. Az a nyomozás szempontjából nem ismertet jel...

51.Hét óra után vették észre, hogy John Daly már nincsen

köztük… El bb csak kérdez sködtek utána - egymástól.Végül is hangosan kiabáltak, s t m vitát is támasztottak.Mindezt azért, hogy a gledícsiasövény árnyékában egyrossz pokrócon olvasgató Wilson is észrevegye. De a f -nök legutolsó jelenlev barátja s a „vezérkar" utolsó tag-ja olyan mélyen belemerült a könyvébe, hogy mit sem hal-lott a körülötte zajló vitákból. A három nehézfiú biztatá-sára James Roy és Gordon Goody odavágódott Wilson elé,s miközben a többiek messzebbr l figyelték, hogy mi tör-ténik, James Roy talán élesebb hangon, mint ahogy szeret-te volna, megkérdezte:

- Johnny merre van?- Lassan mindenki meglóg innen? - csattant fel Goody

is, már szándékosan kiabált.Wilson aprókat bólogatott, mint egy mereng kisleány.

117

Elment a Gondolat és az Életegymás után,és ablakot, kaput tártan hagytak tunyán:e rossz lakók, e vad legények!

- Mondja, Charley, egészen meghibbant, és az oxfordikisdiákok önképz körén képzeli magát?

- Ha jól emlékszem, James, éppen maga figyelmezte-tett, hogy Shelley nem nekem való. Ez Tennyson. Az el-hagyott ház, ha olvasta. - Wilson abban a pillanatban fel-pattant a pokrócról, mint a párduc, és Roy el tt termett.Hangja halk volt, de fenyeget , mint valami ragadozó mor-gása a dzsungelben. - Figyelmeztetem, hogy velem ígytöbbet ne beszéljen. A többieknek pedig szóljon, hogy min-dent megtudnak idejében. Amíg engem itt látnak, addig nerezeijen be senki. Megértették?

- Ha ilyen szépen tetszett duruzsolni... - vagánykodottGoody, s vigyorgott hozzá. Abban a pillanatban már csat-tant is Wilson ökle. A szép fiú, a n k barátja olyan enge-delmesen nyújtózott végig a gyepen, mint egy jól neveltnapköziotthonos fiúcska a délutáni hajcsikálásra. Wilsonelégedetten megnyalta a szája szélét, és az autóversenyz -höz fordult.

- Remélem, Roy, belátják, hogy ez mindnyájunk érde-kében feltétlenül szükséges volt?

- Természetesen, uram!Wilson testi erejével legfennebb a Biggsé versenyezhe-

tett, de a betör király már kapott egy váratlan K. O.-t, ésesze ágába sem jutott javítóvizsgázni...

52.

Ebédre félfontos marhahúskonzerveket bontottak fel, decsak úgy piszkálgatták hidegen. Ezt például Daly nem en-gedte volna meg. Reynolds talán még úgy sem. k min-dig megkövetelték, hogy t z legyen a konyhában. Rendesétkezés. Utána mosogatás.

Most csak bicskaheggyel piszkálgatták ki a kocsonyás,zsíros masszából a piros, szálkás falatokat.

És szívükbe ismeretlen félelem költözött. A fura félszfalás közben mind jobban belemarta magát az idegeikbe.Wilson pedig nem tudott biztató szót szólani.

Sem hetykét, mint Reynolds, sem keményet, gúnyoló-dót, mint Daly.

Rossz szájízzel, félig-meddig teli konzerves dobozokathagyva az asztalon, egyenként kiszivárogtak az ebédl l.Legtöbbjüknek hányingere támadt, ha arra gondolt, hogymost meg kell nyomni a kút vasát, és pumpálni, és innikell a csatornaíz vizet.

Whisbey lett figyelmes arra, hogy valami itt is, ott isrángatja, zörgeti a gledicsiasövényt. Mikor aztán némi me-kegést is meghallott, vidáman felkurjantott:

- Hallod, Ronny? Kecskék!- Hát aztán - vonta meg a vállát egykedv en az óriás.

- Úgy örülsz, mintha a nénikéd is köztük volna - és szu-szogva felröhögött a saját sületlenségén.

- Beszélj, amit akarsz, de én szeretem a kecsketejet -azzal Whisbey sarkon fordult, s egy fazekat hozott ki akonyhából.

Nagy keletje lett a kecsketejnek. A tizenkét éves formapásztorfiúcska nem gy zte újra meg újra megfejni a négymekeg jószágot. Whisbey is nekid lt az árokpartnak, ésha elkapott egy-egy rezg szakállú kecskét, olyan szaksze-

119

en megfejte, hogy abban a legöregebb kecskepásztor semlelt volna hibát. A többiek nagyokat nevetve, egymást fél-relökdösve tartották a kecskék fejét...

- Odanézzetek Whisbeyre - röhögött nagyokat Biggs-, mintha kecskepásztorként kezdte volna a pályafutá-sát!

A magas, csontos ember a húshegyre nézett, a fazekatletette maga mellé a f be, felállott az árok partjáról, éslassú, kimért léptekkel, mint valami es felh , Biggs elévonult. A többi a szemével követte Whisbey vonulását.

Roynak felt nt, hogy a csontos, inas kasszafúró legalábbegy hüvelykkel magasabb Biggsnél. Pedig megesküdöttvolna, hogy Biggs a magasabb ...

Whisbey, amint a cimborája elé ért, valósággal felülr lhajolt rá, mintha még jobban megnyúlt volna az indulat-tól, amely senki sem tudta, hogy mit l támadt az egyéb-ként nyugodt, kemény ember szívében.

- Kérdeztél valamit, Rony ...- Hogy ... hogy ... - a húshegy hangjában bocsánat-

kérésféle bújkált, de azért látszott, hogy nem fél - honnétértesz a kecskékhez.

- Én onnét, hogy igenis kecskepásztorként kezdtem a„pályafutásomat", amint említéd ... Tom Whisbey beszéde rendes körülmények közt nemsokban különbözött a londoni külvárosi argótól, de mostmeglep módon a walesi vidék tájszólására emlékeztetett,de olyannyira, hogy még az ilyesmire érzéketlen GordonGoody is ráismert a zöld rétek és t zeges tájak, a szénbá-nyák és titokzatos oltárkövek tájain honos hanglejtésre.Aztán Whisbey durván, keser en felnevetett:

- Bridgewater mell li gyerek volnék, ha tudod, holvan. Szóval, jó lesz vigyázni! - és csontos mutatóujjávalmegfenyegette a nagy lakli Biggset, aki egy szót sem szólt,

120

Whisbey pedig komoran körülnézett, s azzal otthagyta acsodálkozó társaságot, s ott a száját tátó pásztorfiúcskát is.Nemsokára visszatért, s egy bankjegyet nyomott a fiú mar-kába.

- Kecskét végy rajta! Még legalább tízet. És Aylesbury-be is csak akkor tedd a lábad, ha dolgod akad. Megértet-ted-e?

A fiú ijedten rábólintott, s olyan megillet déssel nézte abankjegyet, mintha az életre szóló boldogság váltóját tar-taná a kezében.

53.

A tejivás után a szín el tt gyülekeztek, amelyben ottárvállott a Land Rover a pénzeszsákokkal. Wilson várat-lanul beszélni kezdett:

- Úgy gondolom, akkor leszünk a legnagyobb bizton-ságban, ha nem mászkálunk jobbra-balra. Áldott hely ez aLeatherslade-farm! - Hangja keményen felcsattant: -Tehát engedély nélkül senki el ne hagyja! Világos?

Rábólintottak.- Másodszor, akár én, akár más, aki lebukik, John Daly

nevét ki ne ejtse! Reynolds az címére küld pénzt ügy-védi költségre, meg más affélére, ami a tárgyaláson is,az után is megkönnyíti az életet. Tehát John Dalyt, akiazel tt nem ismerte, azt vallja róla, hogy még hírétsem. hallotta soha, aki ismerte, az két hete legalább nemlátta.

- És Reynolds úr? - kérdezte meg Whisbey sötéten.- t semmiképpen sem kell letagadni! Kapják el, ha

tudják! szervezte egybe a társulatot, mi úgyszólván nemis ismertük azel tt egymást. Rajta kívül, akir l tudjuk,hogy nincs lekapva, annak a nevét ne mondjátok be. Ésolvassátok szorgalmasan az újságot! Mostantól kezdve pe-

121

dig hallgassuk a rádiót, hadd lássuk, mit mond az ügy-l ...Wilson tanácsai nem voltak valami lelkesít ek. De oko-

sabbat nehéz lett volna kitalálni. Mindenesetre azt meg-jegyezték, hogy bár nem tudják, Daly mely égtáj felé t n-hetett el, és azt sem, hogy miért, azért a tárgyaláson nyil-ván hallgatni fognak róla, mert a jogi segély ára a fele-dékenység. Valamennyien tapasztalt nehézfiúk voltak, ésamikor belevágták fejszéjüket a nagy fába, számítottak alegrosszabbra is!

54.

Gerald McArthur, a Scotland Yard országos hír „Mis-ter Mac"-je mindjárt sejtette, hogy nem kicsi dologról le-het szó, ha közvetlenül az intézmény f felügyel je hivat-ja. A „skót bulldog", ahogy McArthurt a b nöz k világá-ban nevezték, szótlan, szinte mogorvának réml , középter-met , Eden-kalapos gentleman volt, aki csak azon csodál-kozott, hogy mi az ördögöt tudnak nevetni az emberek egy-egy viccen. ugyanis negyvennyolc éve - mióta megszü-letett - még egyetlen olyan viccet sem hallott vagy olva-sott, amely jobb kedvre derítette volna. bizony csakolyankor nevetett - s akkor is csak módjával, s pici adaggúnnyal is -, ha a gyanúsított a keresztkérdések forgata-gában végzetes ellentmondásba bonyolódott, vagy tagadotttárgyi bizonyítékok ellenében.

Mister Mac szenvtelen arccal lépett be a Scotland Yardfelügyel ségére. Egyetlen biccentéssel tudomásul vette,

hogy a fiatal titkár késedelem nélkül az intézmény leg-bb vezet je elé kíséri, aki t felállva, az íróasztala mö-

gül üdvözli. pedig ismét biccentett egyet, s hozzá meg ishajolt egy kissé.

- Hívatott, sir.

122

- Foglaljon helyet, Gerald - mutatott az íróasztal mel-letti karszékre a magas, vékony arcú f felügyel , aki in-kább látszott a filmvilág kiöregedett h sszerelmesének,mint olyan személynek, aki mögött kalandos és sikerekbennagyon gazdag nyomozói pálya áll, amelynek még jóvalnyugdíjazása el tt eljutott a csúcsára.

Miután mindketten rágyújtottak, a f felügyel könnye-dén keresztbe vetette a lábát, s McArthur csoportfelügye-

re nézett, mintha t le várna tanácsot.- Mondja, Gerald, lehetségesnek tartja, hogy Anglia

kell s közepén megállítsanak egy robogó postavonatot, saztán olyan könnyedén kiürítsék, mint teszem azt, abrixtoni metodista imaház perselyét?

McArthur egy pillanatig maga elé tünedezett.- Mennyi a kár?- Közel hárommillió font sterling!- Tessék?A f felügyel nek különös öröme telt benne, hogy végre

egyszer láthatott egy elképedt, s t megdöbbent MisterMacet is. Ezért szinte vidáman megismételte:

- Há-rom-millió font ster-ling!- Túlzás - legyintett a csoportfelügyel .- Tíz perccel ezel tt két millió hétszáz- vagy kilenc-

száz-valamennyi ezret mondott a Bank of England elnöke.Közben Mister Mac visszanyerte lelki egyensúlyát, és

hümmentett egyet. A f felügyel pedig így folytatta:- Jelenleg az aylesburyi nyomozó hatóságok ügyköd-

nek. Tehát nekünk stop! De még a mai nap ránk szorul-nak, erre fogadni mernék. Ezret egy ellen!

- Nem tartom - rázta meg a fejét komolyan McArthur.- Csak jelképesen gondoltam -. legyintett a f felügyel

-, viszont komolyan ajánlom, hogy készüljön fel, Gerald.Ha beléphetünk mi is, önt bízom meg az üggyel. Viheti azegyes számú motorizált laboratóriumot teljes személyzet-tel, s vihet tíz nyomozót is. Itteni beosztásúktól függetlenül

123

ön határozza meg a fölé- és alárendeltségi viszonyukat. Ta-lán, ha lenne szíves, félórán belül megmondani, hogy kitgondol helyettesének...

McArthur ismét megrázta a fejét.- Nem szükséges a félóra, sir! Helyettesem: Thomas

Butler f nyomozó.- Hm - a f felügyel hosszan, elgondolkozva bámult ki

a földig ér ablakon London háztet ire -, nem inkább acsoportvezet k, a felügyel k közül kéne? Esetleg megsér-

dnek.- Thomas Butler ötvenhárom éves, és még csak nyo-

mozó, mégsem áll módjában megsért dni. Ha jól emlék-szem, sir, ön mondta, hogy teljesen szabad kezem van anyomozórészleg megszervezésében, és a fölé- és aláren-deltségi viszony meghatározásában...

A f felügyel tudta, hogy a bulldogmakacsságú MisterMac véleménye Tom Butlert illet en alapvet en eltér ahivatalos értékelésit l. S t az sem volt titok, hogy a „skótbulldog" csak egyetlenegy önmagával egyenrangú nyomo-zót ismert el: Tom Butlert.

Ez pedig évekkel ezel tt derült ki. Amikor Mister Macetcsoportfelügyel nek kinevezték, Butler, amint a szolgálatiillemtartás megkövetelte, az úttest fel li oldalon akartakísérni a magasabb rangú kollégát, de McArthur ezt nemengedte meg, s csak annyit mondott:

- Sajnos, Tom, más módom nincs a tiltakozásra - ésattól kezdve Mister Mac társaságában hangsúlyozottan úgyviselkedett, mintha Butler volna a magasabb beosztásúScotland Yard-i személyiség. Pedig közben már négy fo-kozattal is megel zte a „noteszes detektívet". Butler a „f -nyomozói" címet is inkább csak kegyeletb l kapta h sé-ges szolgálataiért, amelyek leginkább a kihallgatások le-vezetésében merültek ki.

Csakhogy most nagyon nagy a kockázat!

124

A f felügyel tudta, hogy Mister Mac, ha meggy dé-sér l van szó, a legkisebb kérdésben sem szokott meghát-rálni. Örült, hogy a „skót bulldog" olyan egyszer termé-szetességgel vállalta a munkát, mintha csak egy betöréseslopásról volna szó, s a károsított nem a Bank of England,hanem valamelyik karikagy t és kicsi ezüstkanalat gyár-tó külvárosi ékszerüzlet, a kár pedig nem lenne több egy-kétezer font sterlingnél...

Persze, ha McArthur valami okból nem vállalná a fel-adatot, neki jogában áll paranccsal is utasítani, de akkor azeredményért a teljes felel sség t terhelné. Valahányszor anyomozás elakadna, neki személyesen kellene közbelépnie,hogy kirántsa a kátyúból. Így, bár bosszantotta, hogy f -csoportvezet je ilyen világraszólóan fejezte ki a Butlerrelkapcsolatos jó véleményét, mégis nagyon sajnálta volna,ha a kiváló Mister Mac helyettesének tehetségtelenségemiatt akadna el a nyomozásban. Hirtelen elhatározássalaranyhidacskát épített a „skót bulldog" számára:

- Gerald, felhatalmazom, hogy az egész vállalkozásalatt annyiszor és úgy szervezze át a csoportot, ahogy jó-nak látja. A tehetetleneket váltsa le habozás nélkül. He-lyezze alacsonyabb beosztásba, vagy kérjen helyettükmást.

- Természetesen, sir - bólintott Mister Mac -, a dologkomoly, és senkinek sem lehetek tekintettel a hivatali be-osztására.

A f felügyel megértette, hogy Mister Mac utolsó mon-datával is Butlert védte, méghozzá a magasabb beosztásúkollégákkal szemben. Mivel nagyvonalú ember volt, éstitokban tetszett is neki Mister Mac konok következetes-sége, finoman elmosolyodott, s csak azt sajnálta, hogy nemélvezheti közelr l a két makacs nyomozó: Mister Mac és anoteszes Butler párviadalát, mert azt, hogy zökken men-tesen m ködjenek együtt, a f felügyel egyszer en nemtudta elképzelni.

125

55.

Mister Mac fején az Eden-kalapjával, de csak ingujjbanés nadrágtartósan fel s alá, sétálgatott hivatali szobájában.Két hüvelykujját nadrágtartója két szárába akasztotta, smiközben faltól falig lépkedett, ujjaival a mellén dobolga-tott valami nem túl gyors menetütemet. A félelmes mes-terdetektív most inkább holmi kis szatócsnak látszott, akia boltja mögötti lakásán tanakodik a rossz üzletmenetr l.

Minden fordulónál megállott, és elmerülten bámulta afal fura erezet , pacnis színezés tapétáját. Közelr l vala-mi sárgás, rozsdás, zöldes, kiábrándító rnaszatolásnak rém-lett az egész. Csak messzir l keltette azt a kellemes szín-hatást, amelyet a „skót bulldog" annyira szeretett.

Mister Macr l ugyanis csak kevesen tudták, hogy m -pártoló. Lakása - mind a két nagy szoba - tele van fest-ményekkel, s mikor otthon pihen, órák hosszat elgyö-nyörködik a skót tájak ezüstöskék és szürkészöld színei-ben. Ha pedig fel-felragyogott a nap, hogy smaragdfény -vé varázsolja a füves dombhátakat s a zsenge zabvetést,McArthur szíve megtelt a táj fényeivel és sajátos skót de-

jével. Talán emiatt, a nagy Mac arca is olyan, mint askót táj: ritkán ragyogott rajta der . A szíve, a lelke isolyan, mint a skót vidék, csupa egyszer harmónia. Azezüst párák alatt, az el-elkomorodó színek mélyén az össz-hangból támadó er ... S a kiegyensúlyozottságból fakadóoptimizmus...

Most az idegeiben feszül izgalmakról, és a már-már ki-robbanó türelmetlenségér l csak a mellén doboló ujjakárulkodtak. Azért egyetlen szóval sem zavarta meg But-lert.

A „noteszes" f nyomozó keskeny arcával, kisportolt, deinkább sovány, szíjas termetével és horgas orrával úgy fes-tett, mintha valamelyik vidéki színpadon a nagy SherlockHolmest alakítaná. Egyetlen biccentéssel vette tudomásul

126

Mister Mac bizalmát, s a hivatali szoba b rgarnitúrájánakegyik fotelében ült, hogy késedelem nélkül áttanulmányoz-za az úgynevezett „információt", azt a körülbelül százhúszszavas gépírásos papírlapot, amely összefoglalta mindazt atényanyagot, amely eddig másod-, s t harmadkézb l aScotland Yard tudomására jutott.

Amint letelt a negyedóra, amelyet Mister Mac az irattanulmányozására adott, a két szakember szinte egyszerrepillantott egymásra.

- Nos, Tom?- Ezt csak nehézfiúk csinálhatták. Zöldfül legfennebb

egy-kett , ha akadt köztük.McArthur bólintott. Egyetértett.- Hajszálpontos el zetes értesüléseik lehettek - folytat-

ta Butler, és McArthur ismét bólintott. - A tájékoztatástcsak a Bank of England valamelyik alkalmazottjától kap-hatták.

- Esetleg többt l is - szólt közbe Mister Mac. - Lehet,hogy rendszeresen összeszedegették az apró adatokat. Mo-zaikmódszer. Eddig f leg a kémközpontok alkalmazták.

- Meglehet, Gerald. Ha ebb l a feltételezésb l indu-lunk el, akkor ki kell zárnunk, hogy a f nökök holmi pri-mitív alvilági figurák lettek volna. A Sohónak nemigenvan olyan gyakori érintkezési felülete a bankos gentlema-nekkel ...

- Egy pillanat! - McArthur abbahagyta a mellén a do-bálást, s az íróasztala mögé került. Maga elé tette a note-szét, és intett a szemével: - Folytassa, Tom! - Attól kezd-ve jegyezgette is, amit Thomas Butler mondott:

- Nos hát, inkább csak arra gondolok, hogy nem valamisohóbeli surmó volt-e a f nök. Hanem egy úgynevezett„üzletember". Sajnos, az utóbbi id ben nálunk is elszapo-rodtak az effajta „üzletemberek", akik cégjelzéssel, ipar-szer en dolgoznak. Amerikanizálódunk, Gerald, amerika-nizálódunk... Új b nözési stílus kezd kialakulni nálunk

127

is. Bizony, új stílus, amelyet holmi balkörm gentlemanekdiktálnak. Ezek az urak otthonosan mozognak mind a kö-zéposztály, mind a magasabb társadalmi rétegekben. Szó,ami szó, k maguk is ezekb l a rétegekb l származnak...

- Ne szociologizáljunk, Butler - dörmögött közbe MisterMac, s a kezével is intett, hogy szaporábban igyekezzék akövetkeztetéseivel.

- Tehát, ha valami gentleman a f nök, könnyen jut-hatott értesülésekhez akár társasági alapon is. Holmi fe-cseg banktisztvisel l löncs alkalmával, garden partyn,vagy mit tudom én, hol. Ebben az esetben csak valami ez-után felkutatandó nyom vezethet célhoz. De mi a vélemé-nye, Gerald - és Butler újdonsült f nökére nézett -, nemkéne utánanézni, hogy az elmúlt öt évben hány banktiszt-visel , ügynök vagy akármilyen bankember került letar-tóztatásba? Ezek közül vajon kiknek lehetett tudomása ahasznált pénzek szállítási módjáról, és akiknek tudomásavolt, vagy lehetett, letartóztatásuk alatt, fogolytársaikkalbeszéltek-e róla? Arra is gondolnunk kell, hogy miutánaz ilyen banktisztvisel kiszabadul, holmi kétes alakkázüllik. Ha lehet, a gyanúsabbakat abból a szempontból iski kell firtatni, hogy szabadulásuk után kikkel érintkez-tek ...

- Minden attól függ, hány személy után kell néznünk -és Mister Mac felemelte a telefon hallgatóját. - Kérem,Maggy, kapcsoltassa a nyilvántartót, és maradjon maga isa vonalban.

Egy perc sem telt el, a központ kapcsolt.- Halló, Percy, maga az? Itt McArthur... Szeretném

tudni, hogy az elmúlt öt évben hány bankszakmában dol-gozó személyt tartóztattak le az egész országban ... Igen,igen! Függetlenül, hogy elítélték vagy csak rizetbe vették,s aztán elengedték vagy a bíróság felmentette ket. Min-denki érdekel, aki mögött akár egy órára is becsukták azajtót... Természetesen, félórán belül írásban is megkap-

128

ja... Halló, Maggy, hallotta mir l van szó? Kérem, gépel-je le az átiratot, s amint megjön a telex, kérem azt is.Mister Mac elégedetten tette le a hallgatót.

- Húsz perc múlva teljes névsort kapunk. Derék fiú eza Percival Fox - dicsérte meg a központi nyilvántartóigazgatóját a nagy Mac, aztán Butlerre dörmögött: - Miértnem gyújt rá? Ott van az orra el tt a cigaretta.

- Öregszik, Gerald - mosolyodott el Butler -, elfelej-tette, hogy pipázom.

- Felejtette az ördög, de azt hittem, otthon hagyta apipáját, vagy lent az irodájában.

Butler akkorra már el vette rövid szárú kis pipáját; haa szájába dugta, úgy festett, mint egy detektív karikatúrá-ja a Punch-ban vagy a Guardian vasárnapi számában.

- Mit gondol - tért ismét a lényegre Mister Mac -, kitkéne megbízni a bankos fiúk kihallgatásával?

- Frank Williamst! Az tud kihallgatni - vélte Butlerolyan szenvtelenül, mintha nem is a tulajdon csoportveze-

jér l nyilatkozna, hanem a tíz évvel ezel tti Frankyr l,aki akkor fejezte be éppen a nyomozógyakornoki idejét,méghozzá éppen az keze alatt.

- Frank Williams? Hm. t magammal akartam vinni...- Frankynek az igazi erénye a vizsgálat, kevésbé a

nyomozás. Gyakran a nyomozásbeli hiányait az ügyes ki-hallgatással pótolja. És erélyes, rámen s fiú ...

A telefon megszólalt, Mister Mac a füléhez kapta a hall-gatót. Maggy, a titkárn je jelentkezett:

- Megjött a telex, sir.- Csak azt mondja meg, hány név van rajta.- Tizenhat, sir!- Tizenhat? Nagyszer !- El készítettem az átiratot is a nyilvántartónak.- Helyes. Kérem azt is aláírásra, és legyen szíves, szól-

jon be Frank Williams csoportvezet nek. Kéretem.A telefon picit csengetett, mikor Mister Mac a hallgatót

129

letette. Ritka az ilyen telefon, de Mister Mac éppen emiattszerette, és ki nem cserélte vagy meg nem javíttatta vol-na a világ minden kincséért sem. Pedig a telefonos szak-emberek szerint az ilyen utócsengetés hiba a készülékben.Mister Mac számára azonban azt a titkos nyelvet jelentet-te, amellyel személyes kapcsolatát a telefonnal fenntartot-ta. Mert Mister Mac nemcsak önmagában szerette t zni-

zni a gondolatait, hanem szeretett elbeszélgetni a tár-gyakkal is. Persze, csak azokkal, amelyek valami módon aszívéhez férk ztek, s amelyeknek a szavát is értette.Most azonban nem ért rá, hogy gondolatait hangtalanulközölje fekete ebonit barátjával, mert amint a hallgatótletette, menten Butlerhez fordult.

- Tizenhatan vannak! Tizenhatan, öt év alatt.- Gondoltam - bólintott Butler. - A bankosok általában

jó magaviselet gyerekek. Els sorban a feddhetetlenségük-l élnek. A többi erényük csak ráadás.Mikor Miss Maggy felhozta a telexlistát, Tom Butler vé-

gigfutott rajta, s menten emlékezett az öreg „pénzosztályo-zó" nevére.

- Ezt a James Griffitht annak idején én hallgattam ki.Vacak kis ügy volt. Ha t lem függne, az ilyen megszédültöreg mukikat bírói eljárás nélkül is futni hagynám. Hat-van éven felül egyeseknél az idegrendszer gátlásai, reflexeimeglazulnak ... kinél elkésett szerelmi lázban, kinél ha-rácsoló ösztöneinek felülkerekedésében jut kifejezésre afékek lazulása. Ebben az állapotban az egész életen át el-nyomott vágyak törnek felszínre. Képzelje el, Gerald, ez aszegény ördög egész életén át könyökig turkált a pénzben,milliókat semmisített meg két-három font heti bérért...

- Folytassa csak, Tom, folytassa! - bíztatta a nagyMac Butlert, s még kérdéseket is tett fel, amib l szépenkijött a szürke kis Mr. Griffith tragikomédiája. Ez a jelen-téktelen kis ember igazán mindent tudhatott az ócska pén-zek szállításáról. Bár annak idején felfüggesztett büntetést

130

kapott, és nyugdíjazták is rendesen, de közben itt-ott,csaknem négy hónapot töltött letartóztatásban, Ki tudja ezalatt milyen bankos mesékkel szórakoztatta a cellatársait?

Mindenesetre a „skót bulldog" nyomot szimatolt. A „no-teszes nyomozó" pedig már augusztus 8-án 13 óra ötvenötperckor Mr. Griffith lakáscímét is megtudta. A ScotlandYard azonban még nem mozdulhatott, mert a BridegoBridge-nél a feltört vasúti kocsiban Malcolm Fewtrell f -felügyel éppen azokban a percekben tárcsázta fel a fele-ségét, az egyetlen lényt, aki a környezetéb l elég bátor-sággal rendelkezett ahhoz, hogy javasolni merje a ScotlandYard bekapcsolását.

56.

Mikor a három nagy gépkocsi s a teljes laboratórium aBridego Bridge-hez érkezett, már délután négy óra is el-múlt.

Mister Mac csak röviden rázott kezet Fewtrell-lel, az pe-dig, pillanatnyi habozás után a szerényen háttérben állóButler felé nyújtotta a jobbját, közben a nagy Mac meg-jegyezte, hogy a „helyettesem". Az aylesburyí f felügyelazonban azt is tudta, hogy Butler csak egy pályáján meg-rekedt öreg nyomozó akinek valami kriminalisztikai hob-byja van, de arról mindenkinek az a véleménye, hogy sem-mi köze a tudományos alapon álló nyomozáshoz.

A Scotland Yard emberei hamar rájöhettek, hogy a hely-színen nem sok keresnivalójuk akad. McArthur néhányfiatal nyomozót odaállított, hogy még egyszer kihallgassákaz „áldozatokat". Azok közül nem egy már annyi nyilat-kozatot és „újabb meg újabb részletélményt" mondott elaz újságíróknak, hogy már azt sem tudta, emlékeib l

131

mennyi a legszorosabban vett igazság, és mennyi az új-ságírók által rátukmált vagy neki tulajdonított szenzáció.Mert a jó riporter Angliában is azt mondatja el a riport-alannyal, amire a lapnak szüksége van.

Mikor a fiatalabb nyomozók szétszéledtek, Mister MacButler felé fordult, s legyintett egyet.

- Hadd tudják meg idejében, mennyit érnek a tanúval-lomások.

- Különben sem jó az ifjúságot foglalkozás nélkülhagyni, mert akkor hosszú hajat növesztenek, és csak eme-lik a kábítószer fogyasztási átlagát - jelentette ki Butler,de úgy, hogy fel sem szegte a fejét az addigi kihallgatásijegyz könyvekb l.

A nagy Mac csak éppen átfutotta a sokféle papírt, s afeltört postakocsi egyik íróasztalának d lve a világ legkö-zönyösebb hangján megkérdezte:- Foglalkoztak-e az urak már gondolatolvasással?Fewtrell sért dötten felhúzta az orrát, s a jobb szemöl-dökét még magasabbra.

- Mikor a társadalmat közel hárommilliós kár érte, neharagudjék, sir, de nekem nincs kedvem tréfálni.

McArthur szemében gonoszkás, gúnyoros fények cikáz-tak.

- A kérdés komoly, sir.- Vagyis mire gondol, Gerald? - kapcsolódott a társal-

gásba Butler.- Ezek a gentlemanek a menekítést is nyilván megter-

vezték. Nem gondolják az urak? Nos, kivitelezéskor els -sorban is mit tartottak szem el tt? - Gerald McArthur ke-ményen az aylesburyi f felügyel szeme közé nézett.

- Hogy az angol b nüldözés sokkal gyorsabb! - vágtará kapásból Butler.

- Úgy van! És hogy nálunk a közbiztonság sokkal ak-tívabb védelemben részesül - egészítette ki Mister Mac ahelyettese véleményét - Tehát? - bökött ujjával Fewt-

132

rell felé, mint egy kedélyes tanár bácsi, aki a szájbarágóskérdés után szerény képesség nebulójától most már ki-fogástalan választ várhat.

Fewtrell azonban sért dött hallgatásba burkolózottMister Mac viszont hirtelen hangnemet változtatott;

- Álljon csak féle, sir - s a szemével intett, hogy But-ler is jöjjön az asztalhoz, amelynek addig Fewtrell támasz-kodott. Az asztalon a környék részletes térképe feszültkirajzszögezve. A két Scotland Yard-i nyomozó föléje ha-jolt.

- Nézze - kezdte el a nagy Mac -, mivel a rend rség-nek általában jobb híre van, mint amilyent megérdemel,azok a gentlemanek arra számíthattak, hogy legföljebbegy vagy másfél órájuk van a menekülésre... - McArt-hur egy körz t vett el a térképfelszerelésb l, lemért a lép-téken ötven, mérföldet s a Bridego Bridge köré meghúzottegy ötvenmérföldes kört. - Az a véleményem, hogy azegész társulat valahol ezen belül lapít. Valószín leg, egyelhagyott tanyán bujkálnak ...

- Az élet nem ilyen logikus, sir - szólalt meg váratla-nul Fewtrell -, az én véleményem, hogy a madárkák el-repültek, és most valahol Franciaországban vagy Hollan-diában röhögnek a markukba. Délel tt kaptam a jelentéstAylesburyb l, hogy ma reggel láttak egy sportrepül gépetChilton mellett felszállni. Azonnal három embert küldtema helyszínre, azon a vidéken ugyanis több háborús röptérvan igen elhanyagolt állapotban. Tizenhárom óra után né-hány perccel tértek vissza az emberek, és jelentették,hogy egy bizonyos Leatherslade-farm mellett az egyik röp-tér jelent s felületen frissen ki van takarítva, s látszik agép nyoma is. A kerekek nagyon lenyomták a kaszálatlanfüvet.

Az aylesburyi felügyel arcán olyanfajta diadal ragyo-gott, mint holmi kávéházi sakkozóén, aki mattveszélybe so-dort egy nagymestert. Ami csak nagyon ritkán fordul el ,

133

Mister Mac fejébe futott a vér, és már csak alig leplezte azindulatait:

- Úgy látszik, sir, ön a banditáknak drukkol. Hogyképzeli, tízegynéhány ember és százhuszonnégy pénzeszsákbefér egy sportrepül gépbe? Azt pedig nehéz feltételezni,hogy egyiket pucolni hagyták volna a pénzzel, a többi pe-dig itt maradt, és megvárja, amíg elfogják. Egyébként szí-veskedjék azt a harminc-negyven postást onnan a chiltonirepül hídtól szabadon bocsátani. Úgyszintén ezt a kétembert is itten. Kösse össze ismét a szerelvényt, tolassa-nak be Aylesburybe. Ha másképp nem intézkedünk, hol-nap reggel az egész bagázs vonatostul, személyzetestül in-dulhat Londonba. - McArthur hangja hirtelen megkemé-nyedett. - Ezt az ügyet, sir, szíveskedjék személyesen le-bonyolítani. Aylesburyben találkozunk. A helyi nyomozószemélyzetet s az eddigi intézkedések jegyzékét pedig szí-veskedjék átadni Butler f nyomozó úrnak.

„A hasznavehetetlen tanúk s a szerelvény elszállítása?"Az aylesburyi f felügyel értett a szóból, s a szíve megteltkeser séggel. Gondolatban már-már eljutott odáig, hogy jóvolna, ha ezek a felfuvalkodott központi nyomozók kudar-cot vallanának. De aztán megdorgálta magát a rend rhöznem méltó gondolatokért, és olyan pontosan hajtotta végreMister Mac utasításait, hogy abban a „skót bulldog" mégakkor sem kapott volna hibát, ha egy gránátos rmesterszemével figyelné, ki miként teljesíti a kötelességét.

Gerald McArthur hetek múlva, mikor önmagába mé-lyedve azt méricskélgette, hogy a nyomozás folyamán holis követett el hibát, kertelés nélkül megállapította, ha nemaz az ostoba és ellenszenves aylesburyi f felügyel említi,méghozzá olyan pimaszul a Chilton melletti sportrepülfelszállását és a Leatherslade-farmot, minden bizonnyal

134

jobban utána néz a dolognak, és akkor már egy óra múlvaa díszes társaság java hurokra is került volna ...

Viszont, ha arra gondolt, hogy indulatossága tette lehe-vé Butlernek, hogy „kiugorjék", és érdeme szerint hír-

névre és megbecsülésre tegyen szert, némiképpen a sorskezét látta abban, hogy akkor elkapta az indulat, és fi-gyelmen kívül hagyta, amit Malcolm Fewtrell a tudomá-sára hozott.Abban az évben Mister Mac a karácsonyestét egy rokoncsaládnál Butlerrel töltötte. Mikor a pulykasültet felvág-ták, az els pohár bort a magasba emelték, hogy régi szo-kás szerint mindenfajta jót kívánjanak egymásnak, Butlerkifényesedett szemmel, de jó hangosan, hogy mindenkihallja, azt mondotta:

- Köszönöm magának, Gerald, a sikeremet!- Mondtam már, Tom, hogy köszönje annak az ayles-

buryi rinocérosznak. Egyébként megérdemelte, és az a f !

57.

Miel tt elment volna a chiltoni repül hídhoz, hogyMcArthur utasításait végrehajtsa, Fewtrell még egyszervisszakanyarodott a két Scotland Yard-i f nökhöz. Úgytett azonban, mintha csak Butlert látná, s McArthur jelensem volna.

- Mister Butler, szabad egy pillanatra.Butler McArthurre pillantott, aztán készségesen felál-

lott:- Parancsoljon, sir.Fewtrell csak intett a fejével, hogy menjenek arrébb.

Vagy húsz lépés után megállott. Nem tudta eltitkolni sér-tettségét és keser ségét:

- Amint ön is tudja, Mister Butler, én kifejezetten abanditáknak szurkolok ...

135

- Ugyan, sir, ne vegye annyira a szívére...- Szívre venni? Ugyan kérem! - de Fewtrell hangja s

egész viselkedése nagyon is ellentmondott a magára er -szakolt könnyedségnek. - Mindenesetre csak arra szeret-ném figyelmeztetni önöket, hogy a kataszteri nyilvántartásszerint a McArthur által kijelölt ötvenmérföldes körzetbenlegalább hat-hétszáz tanya, farm, udvarház, nyárilak talál-ható. Persze, a legkülönböz bb állapotban. Talán még né-hány haszonfarm is akad köztük, de a legtöbbet nyaraló-ként, hétvégi háznak, kurtakocsmafélének s még gyanú-sabb dolgokra használják ...És izé ... - Fewtrell egy pil-lanatig zavartnak látszott, de aztán ismét magára er lte-tett némi nyugalmat. - Tizenkét óra tíz perckor a gépko-csizárlatot feloldottam ... Természetesen a rend rf nök-ség kifejezett kérésére. Ugyebár...

- Ezt tudjuk - vágta el Butler röviden a menteget zésútját. Fewtrell arcára kiült a leplezetlen csodálkozás.

- Honnan, ha szabad érdekl dnöm?- Errefelé jövet London és Bridego Bridge közt min-

ket sem állított meg senki. Semmi igazoltatás egész úton!Az igazat megvallva, ezen csodálkoztunk is kissé ...

Mikor Butler visszabaktatott Mister Machez, bizonyosaggodalommal említette, hogy hat-hétszáz tanya átkutatá-sáról lenne szó.

- Sejtettem - bólintott McArthur. - Kérem, intézkedjék,hogy az összes utakat ismét a legszigorúbban rizzék, ésrizet alatt maradjanak további intézkedésig. Ha kell, az

ítélet napjáig! Érti?- Természetesen - biccentett Butler.McArthur szeme - mint huncutul játszó kártyásé a ki-

bicére - Butlerre villant.- Ha van ideje, hallgassa meg a hétórás híreket

A BBC-t természetesen. - Butler álla majd leesett a cso-

136

dálkozástól, de McArthur úgy tett, mintha észre sem venné.- Mondja, Tom, szereti maga a homárt, persze vajban sültspárgával? - Lehet, hogy szeretem - vonta meg a vállát közömbö-

sen Butler -, de határozottan csak akkor nyilatkozom, hamegkóstoltam.

- Hogyhogy? - és McArthur úgy tett, mintha komo-lyan csodálkozna. - Maga még nem evett homárt vajbansült spárgával? Hát akkor miért élt több mint félszázadig,Tom?

- Kérem, Gerald, talán életem els öt évét, esetleg azels tízet mégsem kellene ideszámítani. A mamám ugyanisrendszerint inkább pudingot, különféle papikat, spenótottálalt nekem ... - Mond valamit, Tom. No, jöjjön, szedjük össze a né-pet, s vonuljunk be Aylesburybe. Itt már nincs mit keres-gélnünk.

Még miel tt a Scotland Yard három gépkocsija elhagytavolna Bridego Bridge környékét, Mills meghúzta a dízelindítókarját. A mozdony s a két kocsija megindult hátra-felé, a chiltoni repül hídhoz, hogy ott felvegye a többi va-gont, s aztán rák módjára az egész szerelvény betolassonAylesburybe...

58.

Azt mondják, hogy a világ legöregebb szállodáit a kö-zel-keleti karavánutak mentén és az angol kisvárosokbantalálhatja az utazó. Ezért, aki a történelmi hangulatú ro-mantikát el nyben részesíti, jól teszi, ha teveháton közle-kedik a Közel-Keleten, vagy gépkocsival Angliában.

Aylesbury is olyan helység, amelynek állomását még ta-

137

lán rövidke füttyre sem méltatják a távolsági gyorsvona-tok, de azért szállodája, a The Bull éppen akkoriban ünne-pelte alapításának négyszázötvenedik évfordulóját, amikora Scotland Yard emberei beszállásolták magukat csúcsívesboltíves, s t mestergerendás szobáiba. Pedig Mister Macékközt nem akadt romantikus lélek talán egy sem, viszontBuckinghamshire székhelyén sem található a The Bullonkívül más elfogadható szálloda. A szálláscsinálásra el reszalasztott nyomozógyakornok úgy választhatott Ayles-buryben szállodát, mint Ádám apánk a paradicsomban fe-leséget.

A The Bull földszíntje, amelyet a XVI. század legelejénépítettek, csúcsíves mennyezet , aprócska kamrácskákbólállott. Ezek inkább kolostorcellákra emlékeztettek, mintszállodai szobákra. Az els emeleti boltíves coetusok -gy léstermek - viszont, amelyeket valamikor a XVI. szá-zad végén húztak a gótikus alsó traktusra, csak azt bizo-nyították, hogy Aylesbury kissé megkésve vette át a re-neszánsz építészeti modorát, s az egykori épít k ízlése iselég vidékies lehetett. Viszont a legfels emelet a magaegyszer és célszer , barnára pácolt gerendás mennyeze-tével h ségesen tükrözi azt a szemléletet, amely a nagyforradalom után Anglián eluralkodott, és amely az angoltársadalom f összetartó erejét a kollektíven védelmezettrideg önérdekében jelölte meg bölcseletileg, s valósítottameg államhatalmi és társadalmi téren.

A f városi nyomozócsoportnak ennyi történelmi, m vé-szettörténeti és m emléki megterhelés ellenére sem lehe-tett oka a panaszra, mert a fekhelyek kényelmesek vol-tak, s a középkorias környezetet a The Bull tulajdonosaijól összehangolták a korszer kényelem követelményeivel.Az öreg szálló konyhája pedig vetekedett London leghíre-sebb ínyesmestereinek vendégl ivel. Így aztán természe-tes, hogy McArthur megrendelhette a két adag homárt

138

vajban sült spárgával; hozatott könny rózsaszín franciabort hozzá, mert az volt a legolcsóbb az italjegyzéken.A nagy nyomozó, ha szeszes italról volt szó, csak a whis-kyre szokott kényes lenni.

Butlernek egyébként ízlett a homár, csak azt kifogásol-ta, hogy az ilyen déltengeri koszttal nem lehet jóllakni.Ezért még egy jó adag marhabordaszeletet is a homár utáneresztett, s csak azután gyújtott rá, és kezdett emészteni,mint valami jobb fajta óriáskígyó.

A második s egyben utolsó pohár bor elkoccintásakor afiatal gyakornokot egy pincér elhívta az asztaltól. Vissza-tértekor táviratot nyújtott át McArthurnek.

Sajnos, közbejött nehézségek miatt a 18 kg szárnyastnem tudom szállítani. Próbáljon a helyi forrásokra támasz-kodni. Wright.

Mister Mac egyre keményebben szorította össze a szá-ját, s egyre mogorvábban ráncolta a homlokát, majd a táv-iratot Butler elé pöckölte.

- A nagyf nökt l - így hívták maguk közt a ScotlandYard f felügyel jét -, kértem még tizennyolc embert.Nincs... Mindig, mindig, mindig ez az emberhiány. Na jólvan - és a nagy Mac megvonta a vállát. De a k vetkezpillanatban már villant a szeme. - Jimmy, kérem - for-dult a fiatal gyakornokhoz -, kéretem Fewtrellt, s legyenszíves, hozza fel a szobámba a környék térképét is. Tom! -szólott oda Butlernek. - Ne feledje, mindjárt hét óra.Hallgassa meg a híreket.

Azzal a nagy Mac felballagott a keskeny falépcs n, mertaz szobája az els emeleten volt. Tom Butler pedig a BBClegközelebbi közvetít állomására állította a kis kézi adó-vev jét. Valami fura könny zenét közvetítettek. Még há-rom-négy perc volt hétig.

Egy súlyos, kemény bariton els helyen számolt be a

139

cheddingtoni vonatrablás részleteir l. Tom Butler csak ak-kor lett különösebben figyelmes, amikor a bariton hangúhírmondó szinte ünnepélyesen elkezdte:

A Scotland Yard nyomozó testülete hagyományainkhozhíven felkéri egész Anglia lakosságát, segítsen a tettesekleleplezésében és rejtekhelyük feltárásában. A nyomozásfolyamán megállapítást nyert, hogy a banditák semmikép-pen sem távoztak negyven-ötven mérföldnél messzebb atett színhelyét l. A Bridego Bridge körül ötvenmérföl-des körzetben a rend rség minden tanyát, minden udvar-házat, minden olyan ingatlant felkutat, amely feltehet legrejtekhelyet nyújthat egy tizenkét-tizennégy tagú csoportszámára. E környék lakosságát a nyomozócsoport felkéri,hogy bárhol, bármilyen gyanús ténykörülményt észlel, te-lefonon azonnal jelentse a következ számra: Aylesbury11-11.

Butler tudta, hogy ez a The Bull telefonja.A nyomravezet k, informátorok ötvent l ötezer fontig

terjed jutalomban részesülnek. Megismételjük tehát a te-lefonszámot ...

Tom Butler megcsóválta a fejét. Nem tetszett neki ez amódszer. Nem sok értelmét látta. Felballagott hát is alépcs n, és benyitott McArthur szobájába. A nagyf nök azasztalra tenyerelve, a vidék térképe fölé hajolva töpren-gett.

- Ez a felhívás mire jó, Gerald? - érdekl dött TomButler, és olyan szenvtelen hangot er ltetett magára, ami-lyent csak tudott. - És ha tévedünk? Ha már árkon-bok-ron túl járnak

- Hát aztán - vonta meg a vállát McArthur közömbö-sen. - Elvégre két eset lehetséges. Vagy a körön belülvannak, és akkor kiugrasztjuk a nyulat a bokorból, mertnem hiszem, hogy nyugodtan ülnének a fenekükön, amíg a

140

nyakukra megyünk, esetleg valaki feljelenti ket... Detegyük föl, hogy már megugrottak, akkor éppen fordítva:az a haszon, ha biztonságban érzik magukat. Másképpenbajos lesz utolérni ket. - Igaza van - látta be Butler azonnal, majd kedvetle-nül hozzátette: - Az ember néha a legegyszer bb dolgok-ra nem j rá magától.

- Ez a vigasztaló - csillant meg jókedv en a nagy Macszeme, de arca egy rándulással sem árulta el jókedvét. -Erre mindig számíthatunk, Tom. Gyakran a legravaszabbfickók követik el a legdurvább hibákat. Vagy a legkiválóbbnyomozók nem jönnek rá a legegyszer bb megoldásokra -tette hozzá némi indulattal, ami azonban cseppet sem bán-totta Butlert, s ezen ugyancsak csodálkoztak volna, akik anoteszes nyomozó min sítési lapjára ráírták: „önfej ", „ne-hezen rendeli alá magát", „mások véleményével nem szí-vesen azonosul", és más ehhez hasonlót. Sajnos, csak ke-vesen tudták, hogy Tom Butlert nagyon kemény fából fa-ragták ugyan, de teljesen görcsmentesb l.

Butler és a „skót bulldog", a két keményfából faragottöreg legény, abban is hasonlítottak egymáshoz, hogy azostobaságnak és sz klátókör ségnek csak muszájból tettekengedményt. Olyankor azonban nagyon felh s lett a ked-vük, amint például a McArthuré augusztus 8-án este. - Ha van kedve komédiát nézni - s a nagy Mac olyanképet vágott, mint aki nagyon savanyú vinkót hörpintett-, maradjon itt, Tom. Megnézheti, hogyan udvarolokFewtrellnek! Hiába, tizennyolc emberrel kevesebbet, ka-pok ... Közben megugrattam a fickókat. Ha nincs elég em-berünk, hogy minden utat riztessünk, ma éjjel elpárolog-hatnak, mint a kámfor. Fewtrellt l kell kiudvarolnom azösszes nyomozót, és valamennyi szolgálatos rend rsze-met Buckinghamshire-ben...

- Fogadjunk, kitalál valamit, hogy miért nem adhatja!- vélte Butler szárazon.

141

A nagy Mac szempillái ravaszkásan verdestek.- Bevallom neki szintén, hogy a helyi er k nélkül nem

sokra megyünk... t magát megteszem az „operatív rész-leg" parancsnokává. Így nevezzük el az utakat ellen rzjár röket... Holnap reggelre írásbeli jelentést kérünk t -le. Legyen alkalma el térbe helyezni saját érdemeit, vi-szont ne legyen alkalma zavarni a mi munkánkat...

- Helyes! - lelkendezett Butler.- Inkább csak muszáj, Tom - bólogatott aprókat

McArthur. - Inkább csak muszáj.Ebben a pillanatban kopogtattak. Megérkezett Fewtrell,

hogy megbeszéljék az asztalra kiterített térkép alapján azrszemek felállítását. Tom Butler kaján mosollyal súgta

oda:- szinte részvétem, Gerald ...Az ajtóban pedig egy vidám „how do you do"-val üdvö-

zölte Aylesbury detektív-f felügyel jét.

59.

A The Bull boltíves kapubejárata alatt van egy alacsony-csúcsíves ajtócska. Az nyílik az Old roomba. Ez egy na-gyobbacska helyiség, amelynek padlózata téglaburkolatú, amennyezetét viszont több irányból összefutó csúcsívek tart-ják. Kápolnának is szépmív volna a helyiség, melyét há-rom lánckarikás ablakon át világít meg a ritkán ragyogódél-angliai nap. A falakat kovácsoltvas tartókból kihegye-sed gyertyaég k díszítik, középütt ugyancsak kovácsolt-vas csillár áraszt történelmiesked hangulatot.

Nem vitás, hogy valamikor régen, amikor a The Bullholmi vastag falú, szükség esetén fegyverrel is megvédhetcsárda volt, az lehetett a söntés. Kés bb, a szelídebb erköl-cs korokban, a helyi hatalmasságok kedvelt találkozóhe-lyévé vált. Ha lejön a vidék képvisel je vagy a képvisel -

142

jelöltje, ha születésnapja van a polgármesternek, ha a fel-ügyel l felfelé megyei tisztvisel t iktatnak, s más ehhezhasonló alkalmakkor, aki valamit számít Buckinghamshireközigazgatásában, az feleségestül hivatalos az Old roomfehér asztala mellé, Még szerencse, hogy a meghívottak so-ha sincsenek többen hatvan-hetvennél. Ha ennyien ülikkörül az asztalt, már zsúfolásig megtöltik az Old roomot,s a kényelmet, amely ilyenkor teljességgel hiányzik, azódon légkörrel s a kifogástalan konyha remekeivel pótol-ják az el kel ségek.

A nyomozás érdekében McArthurék az Old roomot islefoglalták, amelyet egyébként is a The Bull bérl je bol-dogan, s t ami ritkább eset: bérmentve bocsátott a Scot-land Yard-i urak rendelkezésére. Hiszen ez a nagyszer

nügy egyel re még be nem látható hasznot hajthat.Máris foglalt a hotel minden szobája. Csupa-csupa újság-író és detektív... Micsoda jövés-menés!

- Semmi-semmi! Hagyjanak békét! - tiltakozott Butleraz újságírók ostromgy jében, amikor kilépett McArthurszobájából. Végül is a testi er szak alkalmazásától semvisszariadva törte magát keresztül a kijáratig, s mint akitmegkergettek, esett be az Old room ajtaján.

Bent öten üldögéltek. A laboratóriumi kocsi sof rje, atelefonszolgálatos detektívgyakornok, Will Bradly, a nyo-mozócsoport titkára, s két egyenruhás „bobby" a helyirend rségt l, hogy kéznél legyenek, ha esetleg az újság-íróknak eszébe jutna megostromolni a f hadiszállást.Ilyenkor f leg a fotóriporterekt l kell tartani, akiknek elégegy pillanat az „anyag megszerzésére".

Amint Butler betette maga mögött az ajtót, Will Bradlymár nyújtott is feléje egy papírlapot.

- Jó hogy jön, Butler! Már éppen rend rt akartam kül-deni maga után. Parancsoljon, Frank Williams jelentése.

143

A „titkárok gyöngye", amint McArthur a sovány, ener-gikus Will Bradlyt nevezte, egy telextáviratot nyújtott áta f nyomozónak.

Butler az egyik faragott karszékbe csüccsent, de még lesem ült, már olvasni kezdte a telexet:

... James Griffith világosan emlékezett, hogy el zetesletartóztatása idején közel másfél napot a Scotland Yardonegy cellában töltött Bruce Reynoldsszal. Egész letartózta-tása alatt csak vele tárgyalt bankügyviteli kérdésekr l.Griffith állítása szerint Reynolds nem hitte el, hogy az ócs-ka pénzeket fegyveres fedezet nélkül szállítják. Griffith el-magyarázta neki a szállítás módját. Ezt annál nagyobb biz-tonsággal tehette, mert maga is kísért szerelvényt, még-hozzá éppen a glasgow-londoni postajáraton....

- Hm - t dött pár pillanatig Butler. Aztán felemeltea keze ügyébe es telefont, és a szállodai központtólMcArthur szobáját kérte. Miután összefoglalta a telex tar-talmát, elhallgatott, s várta, hogy Mister Mac miként in-tézkedik. De a „skót bulldog" el ször csak belehümmögötta telefonba, aztán pár pillanatig hallgatott, s végül is meg-kérdezte:

- És most mi a szándéka, Tom?Butler titokban várta ezt a kérdést, mégis jólesett a

nagy Mac figyelmessége.- Nem tudom, Gerald, van-e róla tudomása, hogy en-

nék a Reynoldsnak két hozzá hasonló barátja van? CharlesWilson és John Daly! Ezeknek a gyengéit is ismerem!

- Rendben van, Tom! Intézkedjék belátása szerint. Azeredményr l esetenként tájékoztasson.

- Köszönöm. Jó munkát, Gerald! - Butler úgy örült abizalomnak, hogy tíz évet fiatalodott belé, s mintha már atettesek nyakán tartaná a kezét, olyan biztonsággal vetettepapírra az utasításait:144

Teljes titokban meg kell tudni, hol tartózkodik jelenleg:Bruce Reynolds, Charles Wilson és John Daly. Feltétlenülnyomukba kell szeg dni, és követni minden léptüket. Haismeretlen helyen tartózkodnak, meg kell tudni, mikor tá-voztak otthonról és milyen indokkal. F leg, hogy mikorraígérték visszatérésüket. Mindent el kell követni, hogy anyomozottak semmit se gyanítsanak meg ténykedéseink-

l. Charles Wílsonról jó tudni, hogy rendkívül családsze-ret . John Daly viszont titokban tartja a feleségét, akiEmily Match néven a Windy Street 10. szám alatt lakik.Jelentést hatóránként kérek. Butler.

Butler kitépte jegyz könyvéb l a lapot, és átnyújtottaWill Bradlynek.

- Ezt telexezze le Franky Williamsnek - azzal már atelefonnál hallgatózó gyakornokhoz fordult. - Magánál miújság, Tony, j dögélnek Mister Mac ügyfelei?

- Több is mint kéne, Mister Butler! - és a rózsás arcúfiú felkacagott. - Nézze! - nyújtott át egy füzetet. - Ezmind nyomravezet ! Eddig éppen száztizenkét tájékozta-tás! Talán nincs is több tanya az egész környéken. Ez alegérdekesebb. Nézze csak, Mister Butler! Egy irtó pimaszférfihang már harmadszor jelentkezett, és szívesen figyel-münkbe ajánlotta a Leatherslade-farmot, hogy ott az egészbandát egy csapásra kézre keríthetjük.... Csakhogy a pofanem hajlandó a nevét és lakcímét bemondani. Úgy látszik,tudja, hogy el bb a nyomravezet ket szoktuk ellen-rizni. ...

- Leatherslade-farm? - állította meg a fiú szóáradatátButler. - Az ördögbe is! Ezt a nevet már hallottam vala-hol ...

Akármennyit töprengett azonban, sehogy sem jutotteszébe, hogy a tanyát Malcolm Fewtrell említette, mikorarról a felszálló repül gépr l beszélt.

145

Az Old room bejárata mellett üldögél két rend r egyhalkra állított táskarádió fölé hajolt. A kilencórás hírekethallgatták. A BBC éppen akkor olvasta be immár harmad-szor, hogy a nyomravezet k ötvent l ötezer fontig terjedpénzjutalomban részesülnek.

60.

Vacsora után Wilson úgy határozott, elfoglalja Reynoldsszobáját. A tudata mélyén az motoszkált, hogy ilyen mó-don valami reá is ragad a f nök tekintélyéb l, el relátásá-ból és f leg - a szerencséjéb l!

Ez az! A szerencséjéb l! Wilson egyre inkább belátta,hogy a jöv jét illet en immáron neki semmi másra akkoraszüksége nincs, mint szerencsére.

Ó, ha még egyszer újra kezdhetné! Szeretné látni azta félmilliót, amiért itt maradna vezérkedni, és végül is le-fogatni magát a többi hülyével.

A kétség egyre mélyebb gyökeret vert szívében: Háthaa f nök cserbenhagyja? Hátha egyszer en képtelen lesz ki-szabadítani az igazságszolgáltatás kezéb l? Mit ér akkor afélmillió?

Wilson úgy hánykolódott a matracon, mintha szörnyfájdalom gyötörné. Majd, maga sem emlékszik, hogyan,olyan mély álomba merült, mintha mákonnyal itattákvolna.

Csuromvizesen ébredt meg, mert dörömbölt valaki, minta zivatar.

- Mister Wilson! - Goody kiabált, és az öklével verte azajtót. - Mi az ördögöt csinál? Miért zárkózott be? MisterWilson!

Valóban! Mikor belépett, szinte öntudatlanul ráfordítot-ta a reteszt. Most eszébe villant az ösztönös mozdulat, de

146

nem tudott számot adni, miért is tette. Felugrott, és ajtótnyitott.

Roy és Goody állottak a küszöbön. Wilson álmos, lapospislantással bámulta a két feld lt kép cimborát.

- Jó alvókája van - méltatlankodott Goody -, ilyenkörülmények közt...

- Miért? Mi történt?A két másik felnevetett.- A nyakunkon vannak - jelentette ki Roy fapofával.

nehogy észrevegye valaki, hogy sz köl benne a lélek.- Hogyhogy?- Nézze csak meg az óráját!Wilson az órájára pillantott.- Öt perc múlva tíz ...- Akkor kapcsoljuk be a skatulyát.. A BBC helyi adá-

sára! - javasolta Goody, s választ sem várva félrenyomtaWilsont a küszöbr l, és leült a szalmazsák szélére, Wilsoncsak akkor vette észre, hogy a szépfiú kezében egy RM-2-est szorongat, s a fülében is ott a hallgató. is el vettea rádióját, s forgatni kezdte a hangológombot.

- Ez a fuvolaszóló volna? - Ühüm - bólintott Goody.Roy, mint aki szóra sem méltatja a világot, állott az

ablaknál, és bámulta a sötét eget. Azon csak itt-ott pislá-kolt egy-egy aprócska csillag, s messzir l mintha tehén b -gött volna, vagy esetleg gépkocsi tülkölt...

A BBC fuvolaszólója váratlanul véget ért, és megszó-lalt a bemondó. Bejelentette a pontos id t. Hírek következ-tek. A hírek helyett - immár negyedszer - a rend rségfelhívásával kezdte a bel- és külpolitikai események ismer-tetését. Mikor a falhívás utolsó mondata is elhangzott,Wilson kikapta füléb l a hallgatót, de Goody rászólt:

- Ne siessen annyira! A végén még egyszer bemondják.Wilson legszívesebben ráordított volna a szép fiúra, akiegy eléggé bárgyú mosollyal próbálta leplezni, hogy soha

147

életében nem félt annyira, mint amióta tudja, hogy szorula hurok körülöttük ... Igen, legszívesebben beleordítottvolna Gordon Goody képébe: mit gondol ez a divatbábu?Hogy hülye, akinek nem elég, ha egyszer fújnak el egynótát? Viszont az utálat mellett egyéb érzések és f leg bi-zonyos meggondolások is cikáztak Wilson szívében és fe-jében. Ezért halkan, engedelmesen, mint egy jól neveltkisfiú bólintott egyet.

- Igaza van, Gordon - és visszadugta fülébe a hallga-tót, de egyetlen szófoszlány erejéig sem figyelt a hírekre.Még azt is alig vette észre, hogy már a felhívást is befe-jezték.

Miközben a rádiót hallgatta, sajátos meggondolásra ju-tott a jöv jét illet en. Életében talán el ször elhatározta,hogy fütyül a Reynoldsszal és Dalyvel kötött megállapo-dásra. Inkább megpróbálja a szökést. Méghozzá az egészbandával. Ha közben lebukik, a f nök jöhet beváltani azígéretét, de ha lehet, megkíméli ett l a fáradtságtól. Ez al-kalommal is Wilson sziklaszilárd elhatározása csak addigtartott, amíg fennálltak a körülmények, amelyek közt el-döntötte, mi a teend je. Amint a felhívás másodszor is el-hangzott, s kikapcsolta a rádióját, megijedt a tulaj-don merészségét l, s elhatározta, sorsát a vakszerencsérebízza.

Csak úgy segíthet mindnyájukon és saját magán is, haelmegy Chiltonba telefonálni. Mintha egy pénzdarabotdobna fel fej vagy írásra, minden indokolás nélkül egy-szer en bejelenti, hogy el kéne mennie telefonálni, aztánhatározzanak, ahogy akarnak. Neki mindegy.

Mire idáig ért a latolgatással, már szíve mélyén abbanreménykedett, hogy Reynolds és Daly elpárolgása után acimborák bizalma megrendült, s nem engedik meg, hogy is tova álljon.

... Hátha mégsem kell másképp cselekednie, mint ahogya f nök megparancsolta...148

61.

Charles Wilsonnal általában más szokott történni, mintamit remél vagy kifundál magában. az a fajta „szeren-csés fickó", akit tulajdon hibái, baklövései, s t érdemei el-.lenére szokott talpára ejteni a szerencse istenasszonya. Sokmás mellett ebben is különbözött barátaitól; Dalyt l és f -leg Reynoldstól. Wilson még soha életében nem er sza-koskodott a szerencsével, még csak nem is udvarolt nekikitartóan és körültekintéssel. Inkább szeszélyes ötletekkelférk zött a kegyeibe. De hát végül is Fortuna asszony! Jóötletekre, vagy er szak címén, esetleg csak hirtelen tá-madt szeszélyb l; szóval így vagy úgy, de mindenképpenarra vágyik, hogy oka legyen a maga megadására. Wilsontehát eddigi tapasztalatai alapján csorbítatlan hittel bíztamindnyájuk sorsát, e minden asszonyok legszeszélyesebbi-kére, s inkább kíváncsian, mint aggodalommal tekintett ajöv elé.

Mikor lement az ebédl be, úgy beszélt az emberekkel,mint akinek édes mindegy, hogy elfogadják vagy elutasít-ják-e a javaslatát. Miután szólott, hosszú, nehéz csend sza-kadt a repedezett mennyezetét l cementes padlójáig tele-füstölt szobára. A nagy melák Biggs felráncolt homlokkal,két könyökére d lve, hogy az asztal majd leszakadt a súlyaalatt, úgy bámult Wilsonra, mint valami kutyaszem masz-todon, amikor megrendül alatta a föld, és már csak a gaz-dájától várja a menekülést. De a többiek szeme is mindrajta függött. Még csak meg sem kérdezték, hogy mit szán-dékozik tenni, ha elhagyja a farmot.

- Van itt egy ócska kerékpár - bökött a hüvelykujjá-val a kamra felé Hussey -, ha kell, reggelig rendbe le-hetne szedni.

- Nagyon helyes! - hagyta helyben Wilson kegyesen.A hangjában volt valami vállon vereget leereszkedés, amiazonban a buddhistát boldoggá tette.

149

Wilson, amint elhagyta az ebédl t, s felment a szobájá-ba, hogy lefeküdjék, a kellemetlenül recseg falépcs n fel-felé lépdelve arra gondolt, kihasználja a többiek bamba bi-zalmát, és lelép innen. Világéletében semmit l sem féltannyira, mint hogy mások bajával kelljen bíbel dnie. Nemis tudja, miért éppen t bízta meg Brucy, hogy itt ma-radjon f nökösködni. Brucy is megéri a pénzét! - kesere-dett neki Wilson, és csak úgy ruhástul végigd lt a f nök-

l megörökölt gumimatracán, amelyen aztán álmatlanulforgolódott éjfél utánig.

A felkel nappal együtt azonban visszatért Wilson ön-bizalma. Az álmatlan órák alatt rájött, hogyha senkinek avilágon, de Brian Fieldnek okvetlenül segítenie kell. El-végre az újonnan vásárolt tanyáján bujkálnak, és , Wil-son, aztán igazán tudja, hogy milyen pénzb l vásároltaField ezt az átkozott bagolyfészket. Ha k lebuktak, Field-nek is vége.

- Eleinte Fieldékkel kapcsolatban sokféle eshet ség ötlöttaz eszébe, úgyszólván egyik ötlet szülte a másikat, de mireegyszer mez gazdasági munkásnak álcázva Chiltonba ka-rikázott, már pontosan tudta, hogy mit akar. Belépett teháta postára, és teljesen helyreállt önbizalommal a telefonoskisasszonytól kérte, hogy kapcsolja neki Brian Field ügy-véd londoni lakását.

62.

- Mister Butler! Parancsoljon, még egy telex.Butler sokkal nyugodtabbnak látszott, mikor a táviratot

átvette Will Bradlyt l, mint amilyen a valóságban volt, deolyan mesterséget folytatott immár harminc éve, amelymegtanította, hogy kimért mozdulatok mögé rejtse indu-

150

latait. Az utasítás kiadásától számított százhúsz perc múl-va megkapta az els információt:

Bruce Reynolds már több mint egy hete ismeretlenhelyre távozott. Üzlete és lakása bérét egy negyedévreel re kifizette. Mrs. Brown Mary Glassworke Street 18. II.emelet 62. alatti lakost megbízta, hogy hetenként kétszertakarítsa ki a lakását. Díját negyedévre el re kifizette. Üz-letér l még nem tudjuk, miként intézkedett.

John Daly a Lyndson Street 3. szám alatti lakásán tar-tózkodik, de csak ma, 8-án 14 óra után érkezett haza.Augusztus 1. óta lakásába bemenni vagy onnan kijönninem látták. Lakásán maga szokott rendet tartani, a nagy-takarításokat kivéve. Személyzetet nem tart. Felesége,Emily Match gyermekáldást vár. Igen el rehaladott álla-potban. John Daly a Caritas szülészeti osztályon foglaltkülönszobát számára.

Charles Wilson kislányát személyesen szokta a zongora-leckékre kísérni. Augusztus 1. óta a gyermeket anyja kí-séri reggel és délben, a dátum azért bizonyos, mert a zon-goratanárn t e napon kell fizetni, s ez alkalommal a szo- kástól eltér en Mrs. Wilson fizetett, miközben megjegyez-te, hogy a férje el nap, tehát július 31-én üzleti ügybenelutazott ...

- Hm - t dött pár pillanatig Butler. Tehát mindhá-rom férfiú augusztus eleje körül, s t talán éppen elsejéntávozott el hosszabb id re otthonról. Viszont a vonatrab-lás csak jó két hét múlva következett be ... És miért vanotthon John Daly? S hol van a másik kett ? Vajon egy he-lyen vannak-e?

- Eh - döntött végül is Butler -, ahol három olyan „üz-letember", mint. ezek, egyszerre t nik el otthonról, s kettmég mindig odavan közülük, a vonatrablástól függetlenül,nem árt, ha éberek vagyunk.

151

S máris intézkedett, el vette jegyz könyvét, és írta:

Frank Williams csoportfelügyel nek!

1. Dicsérje meg a fiúkat. Remek munkát végeztek.2. Reynoldsot, amint el kerül, a legszigorúbb megfigye-

lés alá kell venni.3. John Dalyt továbbra is szemmel kell tartani.4. A Caritasba beküldeni egyik n i nyomozónkat, hogy

ápolón i teend ket végezzen. Mrs. Daly körül, ha majd szü-lés végett beviszik.

5. Wilson feleségét a legszorosabb megfigyelés alatt tar-tani, úgyszintén a gyermekeit is.

6. Jelentést legkés bb holnap, 9-én 12 óráig kérek.

T. Butler

A nyomozó, amint az utasítás alá kanyarította a ne-vét, felkapta a hallgatót, s a bejelentkez hotelközponttólMister Mac szobáját kérte. Közölte f nökével az értesü-lést és az utasítást, amelyet kiadott. A nagy Mac jóvá-hagyta Butler intézkedéseit, s néhány gunyoros megjegy-zés kíséretében elmondotta, hogy szépen kiegyezett Fewt-rell-lel, aki személyesen vezeti a vidék útjainak szigorú el-len rzését. Ugyanakkor tizenegy kutatócsoport 9-én haj-nalban hozzáfogott az ötvenmérf ldes körzet tanyáinak,nyaralóinak, szétszórt házainak s minden másfajta rejte-kének átkutatásához.

- Közben maga elfog holmi londoni urakat, akik ugyanmár rég megértek a börtönre, viszont semmi bizonyíté-kunk, hogy ebben a nagy disznóságban benne volnának.De ezen most ne törje a fejét, Butler. Jól teszi, ha lefek-szik, mert holnap, ki tudja, mi vár ránk.

- All right, Gerald - dünnyögte Butler a telefonba -,a maga utasításait nem nehéz betartani. Na, jó éjszakát!

152

63.

Karin Field, amilyen csinos és romantikus hajlamúhölgy volt leánykorában, viharos múltjáról nem is beszél-ve, olyan gyakorlatias szemlélet , gondos asszonnyá válott,aki büszkén tekintett fel férjére, és önelégülten gondoltarra, hogy egy jól keres ügyvéd feleségének lenni Lon-donban olyan karrier, amilyenre egy magafajta egykori

cske csak nagyon merész álmaiban gondolhatott. Szeren-csére már csak kevesen emlékeztek arra, hogy Karin Fieldegy nagyon is olcsó és eléggé gyanús erkölcs kabarébandolgozott mint show-girl. Azt pedig még a tulajdon férjesem tudta, hogy Mrs. Field szerencséjét voltaképpen BruceReynoldsnak köszönheti, akinek megtetszett a csinoska,fiatalka kabaréalkalmazott. Rávette tehát Charles Wilsont,hogy alkalmazza lókölcsönz és lómészárszékes üzletiegyüttélésében mint titkárn t, vagy gépírón t, vagy ami-nek akarja. A lényeg az, hogy dolgoznia ne kelljen a kicsi-kének. A bérét úgyis majd Reynolds állja ...

Csakhogy a csinos Karint nagyon is érdekelte az üzlet.Pontos, megbízható és szorgalmas tisztvisel vé fejl dött, ésannyi ügybuzgóságot tanúsított, ha a vállalat érdekeir lvolt szó, hogy akadtak, akik arra gondoltak, talán a szépKarin, a szívét is beleviszi az üzletbe. Ugyanis Wilson na-ponta megvárta a lányt, hogy üzletzárás után hazaautó-káztassa...

Közben Karin megismerkedett a Wilson-féle vállalkozá-sok jogi ügyeit intéz Brian Field ügyvéddel. Mikor a fia-tal ügyvéd szeme megakadt a takaros Karinon, már hallottegyet s mást rebesgetni a közte és f nöke közti állítólagosviszonyról. Field azonban biztosat akart tudni, ezért ma-gándetektívekre bízta, hogy felderítsék, mi igaz a híresz-telésekb l. Óvatos, s t bizalmatlan természet lévén, egy-mástól függetlenül két nyomozó irodának is adott felhatal-mazást, és csak azután kezdett udvarolgatni, miután egy-

153

öntet értesülést nyert arról, hogy Wilson példás család-apa, akinek esze ágában sincs megcsalni a feleségét. MissKarint délutánonként csak a lakásáig viszi, de ki sem szálla kocsiból, úgy búcsúzkodnak el egymástól. Az már elke-rülte a magánnyomozók figyelmét, hogy Bruce Reynoldsnéha-néha eljárogat abba a nagy szürke bérpalotába.Eleinte gyakrabban, kés bb egyre ritkábban.

Mikor Brian Field úgy gondolta, hogy jó lenne megtud-nia, milyen szálak is f zik a lányt Wilsonhoz, Reynolds ér-zelmei már veszedelmesen közeledtek a fagypont felé.Ezért valósággal megörült, hogy az egyébként jó kiállásúügyvéd érdekl dik a lány után. Miután kétszer-háromszora füle mellett elengedte Wilson figyelmeztetését, végül iskerek perec megmondta, „hadd udvaroljon az az ügyvéd".

- Nem árt azzal senkinek, inkább mindnyájunknakhasznál...

Mikor aztán Field feleségül vette Miss Karint, Reynoldsannyi új klienst küldött - talán hálából -, hogy az ügyvédmár nem is foglalkozhatott mással, csak az alvilág ügyes-bajos, de f leg peres ügyeivel. A jó modorú, de jogásznaksem utolsó Field annyit keresett, mint kevesen a szakmá-ban. Közben sajátos módon, lépésr l lépésre azonosult azalvilággal. Nem is ügyvédjük volt már, inkább cimborájuk.Lassan-lassan arra is rászokott, hogy a szakadékot, amelyjogászias igazságtudata és hivatásérzete, valamint tényle-ges ügyködései közt tátongott, alkoholmámorral töltse ki.Ilyen körülmények közt hiába keresett Field sokat, a fele-sége napról napra egyre többet aggódott a szerencséjéért,amelyet ugyan Bruce Reynoldsnak köszönhet, de amelyértmégis Wilsonnak tartozott hálával...

Karin asszony - mint gondos feleség - ami könyv csaka kezébe került az iszákosságról, azt mind összeolvasta.Próbálta megérteni az alkoholizmus indítékait, méghozzá

154

nem általában, hanem Brian Fieldre alkalmazva. Végül isarra a következtetésre jutott, hogy az ura úgynevezett„id szaki" alkoholista. Tehát meg kell figyelni, hogy miváltja ki nála az ivási ingert. Esetleg nem periodikus ivó-e?Az ilyenek bizonyos id eltelte után, minden különösebbindok nélkül jól leisszák magukat, aztán egy darabig ismétteljesen abbahagyják az ivást. A könyvek szerint - ame-lyeket Karin áttanulmányozott - az ilyen típusú részeg-ség nem túlságosan veszélyes, viszont úgyszólván kezelhe-tetlen; úgy rémlik, eddig még ki nem derített módon azidegrendszer örökletes tulajdonságából következik ...

Mrs. Field azonban hamar rájött arra, hogy ura az alko-holmámorba menekül k óriási társaságába tartozik. Azo-kéba, akik önmagukkal vagy környezetükkel kerültek fel-oldhatatlan válságba, s arra a csalóka ösvényre léptek,amelyet évezredek óta az alkohol jelent a kicsiny hit ek-nek, gyáváknak, összetörteknek és minden másfajta csap-dába esett embernek...

Karin azt is jól látta, hogy férje még nincs abban a stá-diumban, amelyben az ellenállás már teljesen felmorzsoló-dott. Gyakran napokig nem ivott. Aztán közbejött valami:egy telefonbeszélgetés, egy-egy rosszkép ügyfél, akivelbezárkózva, négyszemközt tárgyalt, vagy holmi pénzkül-demény, amelyet egy-egy csinos, de foglalkozásának külsjegyeit nagyon is fitogtató hölgyszemélyt l átvett, ésBrian Field máris a whiskys üveg után nyúlt...

Az asszony megszokta, hogy bizonyos küls jelekb lszinte teljes bizonyossággal következtessen férje eljöven-

magatartására. Ezért meglepte, hogy Field augusztus 8-án este minden különösebb ok nélkül elkezdett inni. Karinapróra számba vette, hogy mi történt ezen a napon, amelyBrian szabadnapja volt egyébként. Nem fogadott kliense-ket, nem ment az irodájába, kikapcsolta a telefonját. Úgy

155

határoztak, hogy nem mennek sehova. Este televízióztakegy kicsit. t egészen lázba hozta a feltört vonat ottCheddingtonban, de az ura csak hümmögött valamit, mint-ha nem nagyon tetszene neki az ügy. Pedig máskor nemszokott az ilyesmin felháborodni. Elvégre, ha nem volná-nak efféle ügyek, k mib l élnének? De Karinnak ekkormég meg sem fordult a fejében, hogy a Bridego Bridge-enlezajlott események és a férje aznap esti lerészegedéseközt valami összefüggést keressen.

64.

Másnap, 9-én reggel, amint Brian Field kinyitotta a sze-mét, els dolga volt, hogy bekapcsolja a telefont. A fejezúgott a sok pálinkától, s a nyakszirtjében olyan merevsé-get érzett, mint egy tetanuszos beteg. Bármely pillanat-ban hívhatja valamelyik ügyfele vagy bojtárja az irodából,s neki helyt kell állnia ...

A telefon pedig rögtön élesen felberregett. Erre márMrs. Field is felébredt, és akarva-akaratlan fültanúja lettWilson és a férje közti telefonbeszélgetés felének. De ez iséppen elegend volt. Karin valami szörny és elhárítha-tatlan veszedelem közeledtét sejtette, valami olyasmiét.amilyenre eddig még nem volt példa a férje gyakorlatában.

Mikor Brian letette a hallgatót, szinte kétségbeesettenmondotta:

- Hát azért akarta az a régiségkeresked , hogy megve-gyem a farmot...

Karin el tt egyre z rzavarosabbá vált az ügy. Azt mársejtette, hogy az, amiben Reynolds benne van, csak egé-szen nagy disznóság lehet. aztán igazán jól ismerte a f -nököt. Ó, sokkal jobban, mint a férje, aki tehetetlenül be-levetette magát a fotelbe, s úgy kiáltotta maga elé kétség-beesetten, mintha egyes-egyedül volna a szobában:156

- Most nyakig benne vagyok a vonatrablásban! Nyakigbenne vagyok! Nyakig benne!

Karin azonnal megértette, hogy mir l is van szó.- Most rögtön menj a rend rségre, és jelentsd fel ket!

Most rögtön! Érted?Brian felállott, s egy vizespohár whiskyt töltött magá-

nak. Még az ádámcsutkája sem mozdult, úgy hajtotta ki apoharat. Aztán megrázta a fejét.

- Nem! Azt nem tehetem. Ha felhívom a rend rséget,becsukhatom az irodámat. Gondolj arra, hogy kik az ügy-feleim. Sajnos, könnyebb egy hatszorosan elítélt betör nekvisszatérnie a rendes emberek társadalmába, mint egy ma-gamfajta b nügyi jogásznak ismét polgári peres ügyvéddéválnia. Engem már elkerül az átlagos klientúra. Mert „mitszó a világ, ha az a Field intézi az ügyeimet?" - mondta,és megpróbált egy tréfás fintort vágni, de olyan szánalmasgrimasszá sikerült, hogy a feleség szíve belefacsarodott.

- Mondd csak, Brian, amikor megvetted azt a szeren-csétlen farmot, tudtad, hogy mire kell az Reynoldsnak?

Fielden kezdett meglátszani az ital. Bután elvigyorodott,s nyeglén megvonta a vállát.

- Mit számít, hogy mit tudtam vagy sejtettem? Ha mostnem jelentem fel ket, soha senki nem hiszi el, hogy ártat-lan vagyok. Már ami a vonatrablást illeti. Csak azt...csakis azt - közben a második vizespohár whiskyt is ki-töltötte és felhajtotta. Aztán kis id múlva a harmadikat is.

Karin hagyta, hogy a sárga földig leigya magát, mert -ha jól értette a férje válaszaiból - Briannak most oda kénemennie, arra az átkozott farmra, hogy kihúzza a bandát aslamasztikából.

Akkor már jobb, ha itthon hever részegen, s nem követel valami helyrehozhatatlan hibát...

157

65.

Bizonyos koron túl az ember nem dalolva mássza meg adomb oldalát, s nehezére esik, hogy fütyörésszen a biciklinyergében.

Wilson Chiltonból a Leatherslande-farm felé karikázvadöbbent rá, hogy harmincöt év múltával - der látó számí-tás mellett is - az ember elérte élete felét, és immáronhiába esne jól fütyörésznie pedálozás közben, ezt már csakkeserves lihegés árán teheti meg. A kormányra támaszkod-va nyomogatta az ócska bringa pedálját, és gyönyörködötta megyei út két oldalán elterül smaragdzöld mez kben.Imitt-amott gyémántosan villant egy-egy lapulevél alárejtezkedett harmatcsepp, amelyet az egyre hevesebbenperzsel nap nem tudott magához szippantani.

De nemcsak a szép id tette, hogy Wilsonnal madarat le-hetett volna fogatni.

Maga sem hitte volna, hogy olyan könnyen rá tudjavenni Fieldet, jöjjön ki a piros Jaguarjával. Két-háromforduló az egész, s egyetlen zsák sem marad a tanyán.A fiúk kereket oldhatnak. Ki-ki a maga szakállára. Majdelosztják a pénzt azután, ha elült a zivatar ...

Wilson közben elégedetten gondolt a maga kis félmillió-jára, amely már biztos helyre repült John Daly pénzecské-jével együtt. Persze, azért ett l a bandától is leb röli amaga részét. Elvégre, mi lenne bel lük nélküle?

De Reynoldsnak is fütyül az eszére! tisztességgel-be-csülettel kiszabadítja a fiúkat. Ki , egy szálig!...

Hideg szell legyintette meg váratlanul. A verejtékesing a hátához tapadt. Megborzongott. De lehet, hogy nema nyirkosan tapadó ingt l, inkább attól a harminc évt l,amely a „véres er szakkal" súlyosbított kolosszális rablásután rájuk vár. Az anyja keservit annak az állat Hussey-nek! S az is lehet, hogy a huszonöt-harminc évre büntetettfegyenceket máshol és másképpen rzik, mint akiket csak

158

hat-nyolc évvel dobtak meg. S akkor vajon a f nök szavá-nak tud-e állni ?

„Mit l gerjedtél úgy be, Charley? - hallotta ismét Rey-nolds biztatását. - Megdobnak vagy hat-nyolc esztend vel,aztán jön Brucy bácsi, s kinyitja a kalitka ajtaját... Bi-zony isten, ha bár fél annyi eszed volna, mint nekem, énsétálnék be helyetted azért a félmilliócskáért."

pedig megmutatja, hogy azért Wilsont sem ejtettékfejére csecsem korában!

Lám csak: annak a híres ügyvédnek is jól elkapta a nya-kát. Persze, az sem hülye! Most már is megkapja a magakicsike harminc esztendejét, ha k lebuknak.

Az idilli rend, amelyet, mint színes mozaikkockákat,Wilson a képzeletében összerakott, csak a Leatherslade-farmig tartott. Amint végigkarikázott kátyúkat, keréknyo-mokat kerülgetve a kétoldali gledícsiasövény közt, s a ta-nya gyepes udvarára érkezett, olyan helyzetkép fogadta,mint egy felügyelet nélkül maradt diliházban.

Kétségbeesett szaladgálás. Kosarak, ócska b röndök, fel-szaggatott zsákok. Egyik-másik a durva kezeslábast pukka-dásig kitömte bankjegyekkel, hogy úgy festett, mint vala-mi búvár. És egy sem akadt, akinek kedve lett volna ne-vetni a legképtelenebb képtelenségen is...

Wilson mint egy Dalybe oltott Reynolds fogott a rend-csináláshoz:

- Ááállj! Hülyék! Mindenki ide a garázs elé!Engedelmeskedtek. Végre ismét volt, aki parancsoljon.

A hústorony Biggs egyik lábáról a másikra állott, s végülszapora pillogatás közben megszólalt:

- Már azt hittük, nem jön vissza, Wilson úr. Éppenmondta Hussey is ...

- Csitt! - vágta el röviden Wilson, - Nem vagyok kíván-csi a véleményükre. Értik? Vagy finomabban beszéljek?

Erre elnevették magukat, s a kétségbeesett hangulat le-csillapodott, s a görcsös félszek is feloldódtak.

159

Wilson el bb a pénzek visszacsomagolására adott paran-csot, amelyet az emberek szó nélkül végre is hajtottak.Úgy voltak ezzel az átkozott pénzzel, mint a hasára kényesember a hárpia feleségével, aki azonban jól f z: élni mársem vele, sem nélküle nem tudtak.

Amint többé-kevésbé rendet teremtettek a tanyán, Wil-son elmondta, hogy beszélt Fielddel, s az ügyvéd nemsoká-ra itt lesz.

- Ki gyanakszik egy luxuskocsira, amelyben egy jóne- londoni ügyvéd ül? Ti pedig - mutatott az emberekre -

ezzel-azzal, amivel éritek, beszivárogtok Londonba. Utolsó-nak Roy füstöl el, de innen elviszi a Land Rovert, és ott-hagyja valahol az út mellett.

- És ha közben lekapnak? - tiltakozott Roy. Wilson kö-zömbösen megvonta a vállát.

- Tisztességes pénzt kapott, hogy kocsit vásároljon, demagának jobban tetszett lopni. Méghozzá a hadseregt l!Gondolja, hogy Reynolds lenyelte volna azt a húzást, hanem magáról van szó?

- Nem is tudott róla! - vágta vissza nyeglén Roy.- ne tudta volna?! Mikor még én is tudom. Nemcsak

akkor kell nagy legénynek lenni, Roy, mikor négyezerfont pluszt zsebre vág az ember! A pénzért meg kell dol-gozni!

Roy azonban félt, s t jobban félt, mint sokan mások abandából. És félelmében - amelyet magának sem vallottbe - egyre inkább arra gondolt, hogy nem helyes dolog,ha ennyi pénzt külön úton menekítenek. Hátha többet so-ha nem látják viszont a postazsákokat.

Közben telt az id , telt. Fieldnek legalább egy órájakint kellett volna lennie, de még három óra múlva semjött meg.

A rend rség felhívása viszont minden órában megismét-dött ... Reggel óta kétszeresére emelték a nyomra veze-

160

k jutalomdíját... És egyre-másra olvasták be a riporto-kat arról, milyen módszerekkel kutatják a környéket arend r- és detektívcsoportok... Hány rend rkutyát moz-gósítottak ... Csak azt nem lehetett tudni, hol járnak. Dehogy a Leatherslade-tanyára is el bb-utóbb sor kerül, azolyan bizonyos, mint a halál.

Végül is Wilson vesztette el a türelmét.- Bemegyek Londonba! Fieldhez - tette hozzá magya-

rázólag.- Nem megy egyedül! - jelentette ki Gordon Goody vá-

ratlanul.Wilsont csak egy pillanatig lépte meg a szépfiú viselke-

dése, aztán megérezte, hogy a reggeli nagy bizalom átcsa-pott az ellenkez jébe. Így is jó - gondolta Wilson -, hasokat okoskodnak, úgy lesz minden, ahogy a f nök „el relátta" - közönyösen megvonta a vállát.

- Akkor döntsék el, hogy ki jöjjön velem.Szinte magától adódott, hogy csak Gordon Goody lehet

a kiszemelt. Hiszen mert szólani.

Chiltonban megpróbáltak telefonálni, de Field-lakásonsenki sem vette fel a hallgatót. Field ügyvédi irodája je-lentkezett ugyan, de ott két napja nem látták, és semmitsem tudtak róla.

„Beteg - jelentette ki kurtán-furcsán egy férfihang -,de azért szíveskedjék befáradni, Blood úr, a Field mesterels bojtárja felveszi az ügyeket..."

Wilson úgy tette le a hallgatót, hogy meg sem várta amondat végét.

- Muszáj bemenni! - jelentette ki kelletlenül.Goody egyetlen biccentéssel fejezte ki egyetértését.

161

66.

Mrs. Field el-elnézte a pamlagon tökrészegen hortyogóurát. Nézte és töprengett, hogy az adott körülmények köztmit tehetne. Ha feljelenti vagy akárcsak a rend rség tudo-mására hozza értesüléseit, férje mögött teszi be a bör-tönajtót. Nem! Ezt nem vállalja!

Majdnem tizenegy óra volt. Olyan kés esti, kora éjsza-kai id . Augusztus 9. Az el szobacseng éleset rikkantott.

- Ezek k! - pattant fel az asszony. Azt hitte, az uráértjöttek. Mint minden külföldi képzeletében, már-már em-berfölötti képességekkel ruházta fel az angol b nüldözhatóságokat.

Szörny volt. Mégis valamiképpen megkönnyebbült: azelkerülhetetlen bekövetkezett...

Amint résnyire megnyitotta az el szoba ajtaját, kívülr lvalami akkorát taszított rajta, hogy valósággal az ajtó mö-götti sarokba penderült. Az el szobába Wilson ugrott be, ésmögötte az együgy kedélyességgel mosolygó szépfiú,Gordon Goody.

Karin Field ijedten az ajkához kapta a kezét.- Szent isten! Ti vagytok?- Az a tróger urad merre van? - mordult Wilson az

asszonyra.Az egész jelenetnek Goody mosolya valami hátborzonga-

tó, de ugyanakkor valószín tlen hangulatot kölcsönzött.Karinnak úgy rémlett, mintha a filmgyárban volna, aholegyszer életében statisztált egy kedves, szerelmes és sziru-pos limonádéban. De most mintha egy kéjgyilkosságrólszóló filmponyva áldozatának szerepét játszaná. Csak ez aszörny jelenet sikerüljön! Soha többet ilyesmire nem vál-lalkozik.

Wilson, mint valami férfit, vállon ragadta Karint.- Mi az, mylady, megnémultál?

- Csodálkozom a viselkedésén, Mr. Wilson - szedte ösz-

162

sze magát Fieldné, és kiszabadította vállát a férfi marká-ból. - Ilyesmire nem jogosítottam fel. Egyébként a férjem-mel most nem lehet beszélni... nincs olyan állapotban ...Wilson egy pillanatig gondolkozott, aztán rábólintott.

- Talán még jobb is, hogy leszopta magát. Hol a garázskulcsa?

Ott volt az el szobában felakasztva. Karín rámutatott.- Vegye le, Goody, és tankolja fel a kocsit. Ha minden

rendben van, jöjjön vissza, és szóljon.Amint Goody elment, Wilson közel lépett Karínhoz.- Ide figyeljen, Karin! - finoman szólott, mintha nem

is lenne az, aki az el bb úgy viselkedett, akár egy kocsis,- Az életben mindenért fizetni kell. Érti? Én hallgattam,arról, hogy maga és Reynolds ... A kabaréról is....

- És most mit tehetne?- Egyet s mást... Reynolds felé is fedeztem egy-két

ügyét...- Nem tudtam máról holnapra mindent felszámolni, mi-

kor átléptem a felesége vállalatához ...- Nem kérek magától lehetetlent. S ne feledje, Karin,

nemcsak rólunk van szó. Brianról is! S t a maga szempont-jából f leg róla. Érti?

- Mit kíván? - az asszony szájából szinte leheletszer enjött ki a hang, de Wilson meghallotta.

- Vezesse maga a kocsit! Remekül vezet. Láttam, ami-kor nálunk voltak... Ígérem, szavamra, soha senki megnem tudja...

Éjjel két órakor érkeztek a Leatherslade-farmra.Míg odajártak, Roy felpiszkálta a nehézfiúk gyanúját?

hátha Wilson és Goody a „privát kocsival" szeretné meg-suppantani az egész summát... Valójában Roy legalábbúgy félt, hogy hoppon marad, mint attól, hogy egyedül kelleltüntetnie a lopott kocsit a rend rség megszállta vidéken.

163

Szerencséjére az olyan nehézfej fiúkat, mint Husseyék,könny felpiszkálni, és Roy - ha kellett - tudott hintáz-tatni is ...

Mikor a vörös Jaguar befordult a Leatherslade-farmra,Roy nemcsak a maga mögé állított cimborákkal, de egykész tervvel is megostromolta Wilsonékat: el adta, hogymiként meneküljenek el két gépkocsival a farmról.

- Ott vannak a rádiók! Én pár száz méterre követem aJaguart a mi kocsinkkal. Ha jár rbe ütköznek, beszólnak,én pedig irányt változtatok.

- Csacsiság! - legyintett Wilson. - Errefelé jövet isnégyszer feltartóztattak!

Ennek csak a fele volt igaz. A rend rök - mindössze kétalkalommal - csak éppen benéztek az elegáns sportkocsi-ba. S mikor látták, hogy n ül a volánnál, legyintettek.Ezért gondolta Wilson, hogy három-négy fordulóval Karinaz egész pénzt elszállíthatná. A bizalom azonban megren-dült, és James Roy tovább érvelt a többiek nagy helyeslé-se közben. Az autóversenyz még a térképet is el vette,amelyen ki volt jelölve, d kön, földutakon - el relátha-tólag - merre lehetne ellépni a vidékr l.

. Csak Gordon Goody nem vitatkozott, nem foglalt állást.Állt, és komoran hallgatott. Végül is gúnyosan Royra vi-gyorgott.

- Úgy látszik, maga hülyének nézi Wilson urat, meg en-gem! Mi csak autózzunk kellemesen a ladyvel, s a pénzesvolánt bízzuk nyugodtan egy autóversenyz re. Ha pedigvéletlenül meglépne, indítsunk keresetet maga ellen azaylesburyi bíróságon, mi?

- Lüke - legyintett fölényesen Roy, de Goody mégis-csak szétszórta a gyanakvás csíráit. A Jaguaron senki semakart utazni, pedig az százszor biztonságosabb lett volna.Még Wilson is úgy döntött, hogy a Land Roveren marad.

Végül is abban állapodták meg, hogy Karin Field egye-dül menjen a sportkocsival, s jelezze, ha baj van. És akkor

164

következett be, amire aligha számítottak: az ügyes, talpra-esett Karin sehogy sem tudta megtanulni a rádió kezelésétTalán nem is akarta ...

Végül is Wilson engedett. Üsse k ! Ha meglépnek, hátmeglépnek. Neki megmarad a félmilliócska, s az is valamiDe azért Goodyt ültette Roy mellé, pedig Karinnal a Ja-guarban foglalt helyet.

Miel tt - Reynolds határozott utasítása ellenére! - el-mentek volna, Wilson nagytakarítást rendeztetett a far-mon, és személyesen törölt le egy flanelldarabbal mindenfényes felületet, amelyen akárcsak egyetlen ujjlenyomat ismaradhatott volna.

De az emberek esze már a menekülésen járt. Mindenvesztegléssel töltött percet az idegeikben éreztek. A seb-bel-lobbal végzett nagytakarítás közben eszük ágába semjutott a fiókokat is kinyitni. Hiszen azokban egyikük semkeresett soha semmit... Pedig a „Ne nevess túl korán!"táblája ott lapult az ebédl asztal fiókjában ...

67.

Farmerek és sporttenyészt k el tt nem ismeretlenAylesbury neve. Itt alakították ki a híres aylesburyi kacsa-fajtát, amelyet csak az utóbbi két évtizedben szorított kiAnglia, a skandináv államok és Kanada haszonfarmjairól anagyüzemi termelés követelményeinek jobban megfelelcambell-kacsa és a pekingi, amelyet angolosan „pájpini-nek" mondanak.

Viszont 1964. január 20-a után nemcsak a kacsatenyész-k, de az egész világ megismerte Aylesbury nevét. Ott

tartották a cheddingtoni vonatrablók b nperét, amelyenKarin Field, mint a védelem tanúja jelent meg, holott aférje ott ült a vádlottak padján, és kapott is kerek harmincesztend t. Ennél többet akkor sem sózhattak volna rá, ha

161

eleit l végig is cselekv h se lett volna az „évszázad b n-ügyének".

Különös módon, a vádlottak közül senki sem árulta el,hogy a kritikus napokban látta Karin asszonyt. Miután azítéletek elhangzottak, Karín Field visszatért Németország-ba, és a szenzáció melegében borsos áron eladta „az évszá-zad b nügyére" vonatkozó visszaemlékezéseit. Innen tud-hatta meg az egész világ, mi is történt azután, hogy a ban-da elhagyta a Leatherslade-farmot.

Roynak mindenesetre jó orra volt. Úgy választotta megaz útirányt, hogy zsaruba, jár rbe egyszer sem ütköztek, sszerencsésen megérkeztek Londonba, Brian Field családivillája elé.

Augusztus 11-ének hajnala volt. Fél négy körül járha-tott az id ...

A pénzeszsákokat nyolc férfi hordta be a házba, akik az-tán ott maradtak nálunk - írja Karin Field visszaemléke-zéseiben. - Azt nem tudom, hogy mi történt a Land Ro-verrel. James valószín néhány utcával arrébb vitte, s az-tán sorsára hagyta. Három közülük már volt a férjem ügy-fele, a többinek még csak a nevét sem ismertem. JamesRoy autóversenyz nevét a lapok tudósításaiból ismer-tem. A többi négy nem mutatkozott be, én pedig nem so-kat kérdez sködtem, hogy kicsodák-micsodák. Nekem tu-lajdonképpen csak egyetlenegy kívánságom volt, hogy mi-nél hamarabb és örökre elt njenek az otthonunkból. Ezt aszívességet azonban nem tették meg nekem. El ször ki-aludták magukat, azután a pénzeszsákokat a garázsból fel-hordták a folyosóra, és ott történt meg a zsákmány felosz-tása. Én nem voltam jelen akkor, de Brian kés bb beszá-molt róla, hogy mindenikük közel százötvenezer fontot ka-pott. Briannak ötvenezer fontot ajánlottak fel, de nem

168

fogadta el. sohasem akarta, hogy bármilyen köze is le-gyen a postavonatrabláshoz. Végül új ruhákat is be kellettszereznünk a számukra, és értesítettük feleségüket vagybarátn jüket, akivel a legtöbb valahol más vidéken kívánttalálkozni. A legrosszabb azonban az volt, hogy elvárták

lünk, semmisítsük meg, de nyomtalanul a zsákokat, ame-lyekben a pénzt szállították. Mivelhogy ilyesmire nálunksemmiféle lehet ség nem adódott, éjszaka kocsival egyközeli erd be mentem, és ott a zsákokat elástam. Ha köz-ben elfognak, ma ugyanúgy, mint Brian, börtönben ülnék!!

Az ám, a zsákok! Soha senki ennek a kérdésnek alapo-sabban utána nem nézett. Sem a nyomozószervek, sem azügyész, sem a bírák.

Hova lettek a zsákok?!Ekkora mulasztás ilyen nagyságrend b ntett alkalmá-

val szinte példátlan a b nüldözés történetében. És az is na-gyon különös, hogy Karin Field ellen soha nem indult el-járás. Sem az emlékiratainak megjelentetése el tt, sem az-után.

Viszont bizonyos befolyásos személyek véleménye sze-rint Field ügyvéd felesége megátalkodott hazudozó, aki-nek emlékiratai nemcsak a vaskos tévedésekt l hemzseg-nek, hanem az elképeszt hamisításoktól is. Ám hadd szó-rakoztassa a sajtót - különösen, hogy nem az angol la-pokban jelenteti meg az emlékezéseit, csak holmi németújságokban és magazinokban -, gondolta a brit hivatalosközvélemény.

Ha a zsákok dolgában nem Karin Field emlékirata jelen-tené az egyetlen felvilágosítást - méghozzá a nagyon isvalószín felvilágosítást! -, bízvást elfelejthetnénk, hogy anémet lapokat mivel is traktálta egy kalandos élet ifiasz-szony, aki egyébként az egyik mellékszerepl felesége.Igaz, egy olyan mellékszerepl é, akit különös módon ma-ximális büntetéssel sújtott ugyanaz a bíróság, amely a

167

zsákmány elszállításában és a nyomok eltüntetésében sok-kal tevékenyebb nejét csak mint a védelem tanúját hall-gatta ki, és kés bb az emlékiratai alapján sem fogta perbe.

Különös az is, hogy Karin Field sok olyan részletet tud,amelyet a cheddingtoni banda tagjai még az emlékiratokközzététele után is elintéznek egy kézlegyintéssel: „Hazu-dik a kicsike!"

Pedig ha meggondoljuk, sok minden, amir l csak KarinField ír, nem történhetett másképpen. Vagy ha igen, akkorhogyan? Ahol a tárgyalási jegyz könyv lapjai némák, s atettesek is hallgatnak, kénytelenek vagyunk hinni a bájosügyvédn nek, még ha füllent is imitt-amott, f leg amikora férjét próbálja mentegetni...

68.

Webbs nyomozó, amikor a riadókocsi a chiltoni négyszö- toronyhoz ért, unottan szólott a háta mögött üldögél

Wright rmesterhez: - No, Wright, ez a Leatherslade-farm is olyan hely,

amelyet többször is bejelentettek, mint zsiványtanyát. Ittazonban valami nemes lelk feljelent vel van dolgunk,mert a nevét elfelejtette bemondani. Úgy látszik, nem tartigényt a pénzjutalomra. Már annyit vacakolt, tudja, a tele-fonszolgálatosok mind ismerték a hangját. Az a malacképgyakornok, Geshly, Tony Geshly, az már úgy ismerte a fic-kó hangját, hogy amint megszólalt a telefonban, rögtön rá-vágta: „Tudjuk, papuskám, tudjuk! Leatherslade-farm.Nyugi, nyugi. Arra is sor kerül. Isten malmocskái mindentmeg rölnek." Azt mondják, a pimasz hangú muki tegnapis, tegnapel tt is tízszer is visszahívta a telefonunkat, ésmár tajtékozott a düht l, mikor az a Tony boy mindig aztdalolta a fülébe: „Isten malmocskái mindent meg röl-nek…”

168

Webbs nyomozó olyan mulatságosnak találta a TonyGeshly mondókáját, hogy hangosan felkacagott. A riadó-autó sof rje és Wright rmester - ugyanaz, aki Fewtrell-nét riasztotta 8-án hajnalban - valamint a három rend rudvariasan együtt mosolygott a riadócsoport vezet jével.

Jó hangulatban kanyarodtak be a gledícsiasövények köz-ti beköt útra, s amint a tanya udvarára értek, gyors egy-másutánban ugrottak ki a kocsiból valamennyien. Jólesettmegnyújtóztatni karjukat, lábukat a jó félórás autókázásután, mert a rend rségi riadókocsik megtervezésekor a ké-nyelmi szempontokat - talán az éberség fokozása érdeké-ben, talán költségvetési meggondolásokból - teljesen el-hanyagolták.

- Forduljon meg, Will - szólt oda a sof rnek Webbsnyomozó, mintegy jelezve, hogy ett l a puszta, elhanyagoltépülett l sem remél többet, mint az eddigiekt l. - Magukketten - mutatott az rmesterre és az egyik rend rre - azels emeletre -, majd a másik kett re mutatott - maguk apincébe és a ház körül. Mi ketten - intette maga mellé asor végén álldogáló bobbyt - a földszintet nézzük meg. Haa kocsit megfordította - szólt oda a sof rnek is -, nézzenkörül itt ebben a színben.

Mindenki egy-egy rövid biccentéssel vette tudomásul azunalmas rutinfeladatot, amely semmivel sem kecsegtetettnagyobb eredménnyel, mint az elmúlt négynapi szaglászás.Webbs nyomozó azonban lelkiismeretes ember volt. Aminta szolgálati szabályzat megköveteli, jegyz könyvébe gon-dosan bejegyezte:

„Leatherslade-farm. 1963. aug. 14-én 7 óra 25 perc. -"Ha majd végeznek, a köt jel után odaírja a pontos id t.

Amint így felbecsülte az épületet, legfennebb ha húsz-hu-szonöt percig mászkálnak benne.

169

Legels nek Webbs nyomozó jött ki a farm épületéb l.Végignézte az ebédl t, konyhát, az éléskamrát, mindent,ami ennek az elhanyagolt háznak a földszintjéhez tartozik,s aztán legyintett egyet.

- Úgy látszik, a tulajdonosnak eszébe jutott, hogy ta-karítani is kéne, de aztán beleunt. Az ebédl ben legfen-nebb egy hete takarítottak, de a kamra förtelmes. Áh! -és Webbs még egyet legyintett, ami egyaránt szólott a házjöv jének és az unalmas mesterségnek, amelyet az effajtakutojgatás jelent...

Kint az udvaron a sof r egy tizenkét év körüli fiúval be-szélgetett. A gyermek szép, fehér, duzzadú t gy kecské-ket pásztorolt a gledícsiasövény mellett. Szemmel látható-lag otthonosan mozgott a tanya udvarán is, és úgy pillogottkörös-körbe, mintha keresne valakit vagy valakiket.

- Jöjjön, nyomozó úr, jöjjön! - integetett a sof r, - Eza gyermek a f nökkel akar szót váltani.

- Mit akarsz, fiam? - fordult Webbs a gyermekhez, ésigyekezett a t le telhet legbarátságosabb képet vágni,mert a nyomozótanfolyamon jól az eszébe vette, hogy gyer-mekekt l, ha az ember a bizalmukba férk zik, sok értékesértesülést lehet nyerni.

- Nem vennének egy kis tejet? - kérdezte a fiúcska, ésa fejét féloldalra fordítva felnézett a majdnem kétméteresnyomozóra.

- Kell a fenének! - esett ki a magára er ltetett tanítóbácsis szerepkörb l Webbs nyomozó, mert a tejnek még agondolatára is végigfutott a hideg a hátán. inkább egypohárka whiskyvel vagy ginnel szerette kezdeni a napot,és utána egy nagy adag bordaszelettel vagy marhasülttel,legrosszabb esetben sonkát tojással, de akkor legalább öttojásból.

A gyerek elszomorodott.- Kár! Azok a bácsik, akik itt tanyáztak, megvették

egyszer a Milly tejét. Mind egy cseppig! - a fiúcska jelen-

170

séggel a nyomozóra nézett. - És egy „banknótával" fi-zettek érte! Isten bizony!

- Micsoda? - a nyomozó úgy nézett a gyermekre, mint-ha a. veséjébe akarna pillantani. Aztán hirtelen tanító bá-csisra szelídült a képe. - Hogy mondtad, fiacskám? „Bank-nótával ?"

- Azzal bizony. És az a bácsi, aki adta, azt mondta, hogyvegyek rajta kecskét, és ne mászkáljak sokat Aylesbury-be ...

- Hm - t dött egy pillanatig Webbs -, és azt nemmondta, hogy Chiltonba se mászkálj ?

- Nem, azt nem mondta.- És azt sem mondta egyik sem, hogy hallgass, ha fe-

lük kérdez sködnek? - Nem, azt sem mondták. - A fiú kezdte észrevenni asaját fontosságát, és ez beszédessé tette. - Láttam az egyi-ket elbiciklizni Chilton felé, de még délel tt visszajött.

- Ez mikor volt?- Várjon csak... nem tegnap, nem azel tt, hanem még

azel tt.- Ez bizonyos?- Bizonyosnak kell lennie, mert tegnap meg tegnap-

el tt már nem voltak itten. Azel tt pedig, amikor láttamazt a bácsit elbiciklizni, éppen idejöttem, hogy hátha me-gint vesznek tejet. De elkergettek, mert nagyon idegesekvoltak. Meg is mondtam bapónak, hogy nem mindig pap-sajt ...

- Ki az a bapó?- Hihi - vihogta el magát a gyermek -, a mama papája,

Vagyis a nagyapám. De csak a nyár elején került el ...Addig még csak nem is hallottam, hogy a mamának lettvolna papája..... A mama most Londonban dolgozik. Egynagy könyvtárban takarít. És sszel bapóval beköltözünkhozzá. Csak az a baj, hogy a házat senkinek sem tudjuk el-adni. A kecskék sem kellenek senkinek. Levágjuk az egé-

171

szet és felfüstöljük. Azért is mondta bapó, hogy bolondságvolna akár egy rézpennyt is kidobni kecskére, nemhogyegy „banknótát".

„Igaz, a bankjegy!" - ötlött a nyomozó eszébe.- Mondd csak, fiacskám, ki látta azt a „banknótát",

amelyikr l beszélsz?- Megnézheti maga is - vonta meg a vállát a fiúcska-,

bapónak adtam. Ott lakunk né, abban a házban - s a gye-rek a két kanadai nyárfa közt a domboldalra mutatott, aholegy nyersk l rakott, szerény házacska villant ki fehérennéhány hatalmas hársfa lombja alól.

- Maguk várjanak itt! - adta ki a parancsot Webbs aházból el szivárgó rend reinek. - Gyújtson be, Will! Miketten odamegyünk.

- Vágjanak át itt a réten - biztatta a gyermek.- Hogyne, hogy beleragadjunk valami - zsombékba -

rázta meg a fejét a sof r.- Maguk attól egyet se féljenek. Azok is bementek oda,

pedig azoknak nagyobb autójuk volt, mint ez. És egy repü-gép is leszállott, és megrakták vagy hatvan-hetven zsák-

kalA rend rök hallgatták a gyermeket, mint az ezeregyéj-

szaka meséit... Egyszer, mikor Reynoldsnak eszébe ju-tott, hogy a filmesztétika ösvényeire tegye a lábát, aztmondotta, hogy a ,,deus ex machina" úgy szép, ha meg-szervezik!

69.

- A tanyát egy rmester és három rend rszem fel-ügyelete alatt hagytam. A bankjegyet pedig lefoglaltam el-ismervény ellenében attól a bizonyos John Peyton nevhetven év körüli személyt l, aki a gyermek nagyapja. Pa-

172

rancsoljon! - és Webbs nyomozó a lefoglalt papírpénzt át-nyújtotta McArthurnek.

A f felügyel el vette a tölt tollat, s egy cédulára leje-gyezte a bankjegy számát. Majd felemelte a hallgatót, és aszállodai központból az Old roomot kérte.

- Halló, Bradly!- Halló, Mac!

- Küldjön fel egy rend rt. Egy cédulát visz le, rajta egybankjegy száma. Villámgyorsan érdekl dje meg a Bank ofEngland glasgow-i fiókjától, hogy ez a számú bankjegy isbenne volt-e a küldeményben.

- All right! - dörmögte a telefonba a „titkárok gyön-gye", és nem egészen egy perc múlva a nagy Mac egy jó-kép fiatal rend r markába nyomta a cédulát.

Míg McArthur a telefonálgatással s a rend rrel volt el-foglalva, Butler tovább kérdez sködött:

- Mondja, Webbs, mikor annyi mindenre rájött, miértnem fogott hozzá, hogy a tanyát és környékét részletesenátkutassa?

- Nézze, sir! Én még csak négy éve vagyok a szakmá-ban - a kétméteres nyomozó elpirult, mint egy szemérmesleányzó -, ha sokat jövünk-megyünk ottan, esetleg többnyomot elrontunk, mint amennyit felfedezünk ...

- Uram - mosolyodott el fanyarul Butler -, ön ember-nek is, nyomozónak is rendkívüli. De vigyázzon! Ezzel agondolkodásmóddal nem viszi sokra. Nem bizony, fiatal-ember ... nem bizony...

Hat perc alatt jött meg a válasz Londonon keresztülGlasgow-ból. Az eredményt a „titkárok gyöngye" telefo-nálta fel Mister Mac szobájába.

- Gratulálok, uram! - és a „skót bulldog" szinte elis-

173

meréssel rázogatta a fiatal aylesburyi nyomozó hatalmaskezét. - Végre az els biztos nyom! A bankjegy abból ahárom és fél millióból való! Butler, szedje össze a legjobbembereinket! Ötöt! - Keményen Webbse mutatott, - ha-todiknak maga jön. Maga, Tom, a laborkocsin követ min-ket. Gyerünk, gyerünk!

1963. augusztus 14-én délután kett és három óra közt a„Ne nevess túl korán!" fényes, színes m anyag lapjáról alaborkocsiban egymás után levették és külön-külön rögzí-tették az ujjlenyomatokat.

Nem egészen 18 órakor a The Bull szálló Old roomjábabefutott a Központi B nügyi Nyilvántartó jelentése:

Az 1963. augusztus 14-i „Aylesbury-Leatherslade" jel-zés küldemény alapján azonosított személyek: BruceReynolds ... John Daly ... Charles Wilson ... JamesRoy ... Gordon Goody ... Thomas Whisbey ... RonaldBiggs ... James Hussey ... Edwards ...

Mindenik neve mögött ott állott szépen felsorolva, hány-szor és miért voltak gyanúsítva, kihallgatva, esetleg hány-szor és miért ítélték el ket.

McArthur hosszút, éleset füttyentett maga elé, mikor aJames Roy nevét olvasta. A maga szenvedélytelen módjánérdekelték a motorversenyek. Ha ideje volt, néha meg-megnézett egy-egy jelent sebb viadalt. Tisztában volt te-hát James Roy képességeivel, de arról, hogy kétszeresenelítélt autótolvajként kezdte pályafutását, csak most érte-sült, a nyilvántartó jelentéséb l. Végül is pár pillanatigmég nézegette a telexüzenetet, aztán jókedv en Butler elécsapta az asztalra.

- Ördöge van, Tom! Egy szálig a maga csibészei. Fogad-

174

junk, maga már azt is tudja, mi legyen a következ lé-pés ...

Tom Butler oda sem figyelt a „skót bulldog" szavaira.A jelentést olvasta. Két perc alatt megvolt vele.

- Ezek közül csak Bruce Reynoldsnak nincs árnyéka -dörmögte maga elé kedvetlenül.

- Micsoda?! - kapta fel a fejét a „nagy Mac". Igen saj-nálta volna, ha derék kollégája éppen most, a dönt sikerpillanataiban zavarodik meg.

Butlert vidámságra hangolta McArthur megrökönyödöttképe.

- Bizony, Gerald, bizony. Ha például egyszer maga kö-vetne el valami disznóságot, én garantálom, hogy a legrö-videbb id n belül magát is lefülelném. Mert magának isvan árnyéka, és azt maga sem tudja átlépni. És megszaba-dulni sem tud t le. De nem ám, Gerald!

Butler közben el vette dohányos dobozát, és úgy töm-te meg a pipáját, hogy oda sem nézett. Elmefuttatását csakakkor hagyta abba, amikor rá kellett gyújtania. McArthurelgondolkozva nézte fura észjárású munkatársát.

- Ide figyeljen, Tom! Most bebizonyíthatja, hogy hánypénzt ér a maga elmélete. Mert a fickók megugrottak, s az-óta a szélrózsa minden irányába szét is szóródtak...

szintén bevallom, fogalmam sincs, hogyan kerítjük hu-rokra az ipséket. A Bank of England csak esetenkéntmondja meg, hogy egy ilyen vagy olyan sorszámú bank-jegy benne volt-e az elrabolt zsákokban vagy sem, de azösszes bankjegy jegyzékét nem adják a kezünkre. Nem al-kalmazhatjuk tehát a hamis pénzek nyomozási menetét.A maga módszere következik, Tom.

McArthur finom öniróniával elmosolyodott.- Ha csak hobbyja van, Tom, de nincs módszere, akkor

mehetünk mind a ketten nyugdíjba. Érti, ugye?- Nem kell begazolni, Gerald! Jó kis módszer az enyém.

175

Száz meg száz kisebb ügyben már kipróbáltam. Persze,kombinálva mindennel, ami jó.

- Például a jelen esetben....?- Hát vegyük csak sorba a fiúkákat: Bruce Reynolds -

Tom Butler hármat-négyet is szipákolt, pöfékelt az aprópipájából -, ezt magának hagyom, Gerald. De, ha óhajtja,egy font erejéig egy shillinggel szemben tartom a fogadást,hogy a pénzeszsákokkal repült el...

- Talán mégsem az egésszel...- Úgy van - bólintott Tom Butler -, nekünk marad,

amit itt hagyott, és akiket itt hagyott. Például JohnDaly... - Butler jegyezte is, amit mondott. - Állandómegfigyelés alatt tartjuk a lakását, a felesége, EmilyMatch otthonát és a szülészetet. Tehát az aylesburyiügyészt l három letartóztatási parancsot kérünk, vala-mennyit John Daly számára. Charles Wilson: ha nem té-vedek, már otthon játszódja a példás családapát. Lakásátszoros megfigyelés alatt tartjuk, mert ha nincs otthon, ak-kor is a legrövidebb id n belül meg kell hogy érkezzék.Felesége, kislányai bárhová mennek, követni kell ket,Milyen különös véletlen, hogy egy teljes, legalábbis remél-jük, hogy teljes ujjlenyomat-gy jteményt ott felejtettekaz egyik fiókban ...

McArthur a hüvelykujja hegyét harapdálta, látszott,hogy valamin er sen töri a fejét.

- Nem tudom - és értetlenül a vállát is megrántotta -,nekem valami az súgja, az a játéktábla nem véletlenülmaradt ottan ...

- Talán szándékosan tették oda? - hökkent meg Butler.- Igen, Tom, szándékosan - és a „nagy Mac" aprókat,

mélabúsakat bólogatott, mintha nagyon szomorú dolognaktartaná, hogy ilyesmiket kell feltételeznie.

- Ugyan, kinek érdeke az árulás ?- Talán annak, aki egyre-másra figyelmeztetett, hogy

176

menjünk ki a Leatherslade-farmra, de a nevét nem akartamegmondani...

- Igaz. De mennyire igaz! - villant fel a Butler szeme.- Még mondok valamit magának, Tom! - McArthur ar-

cán látszott, hogy élvezi Butler érdekl dését. - Tudja, hogyaz a kecskés kölyök, aki olyan szépen elmondta, mi mindentörtént a tanyán, nem John Peyton nev öreg szivar uno-kája, aki egyébként sem John Peyton, hanem egy bizonyostöbbszörösen büntetett Will Wilkinson nev betör ! Állí-tólag megtakarított hatvan fontjával vette a kunyhót,amelyben lakik. Történt pedig a vétel s a beköltözés 1963.július 16-án. A kölyök pedig egy chiltoni gyári munkásngyermeke. Egy olyan jófirmáé, aki most egy háromgyer-mekes sof r szalmazsákja Londonban, s közben ugyanan-nál a vállalatnál, ahol a sof r dolgozik, az irodákat taka-rítja. A gyermeket heti egy fontért... Érti?! Heti egy fon-tért!... adta oda szolgának Wilkinsonhoz. Nos, ki és miértfedezi ezt az ügyletet? Az a gyanúm, a gyermeknek egyet-len feladata volt: az árulás! Többek közt azt is elárulta,hogy egy biciklis bement Chiltonba. Oda pedig háromhelyre mehetett: a boltba, az orvoshoz vagy a postára!A papot kihagyhatjuk a kombinációból... Nos, Webbsügyessége folytán, aki a chiltoni postáskisasszony érdekl -dését a nyomozás érdekében kissé felcsigázta ...

- Nem utolsó el ny, ha a nyomozó hat láb magas, ésalig huszonnyolc éves! - vetette közbe Butler.

- Hiába rosszmájúskodik, Tom. Erre a fiúra felhívom anagyf nök figyelmét. Elkelne a Scotland Yardra néhányilyen belevaló fickó. Lám, milyen ügyesen megtudta, hogyBrian Field londoni ügyvéd lakásán magával az ügyvéddelbeszélt egy bizonyos Charley ...

- Wilson! - kapta fel a fejét.- Az ujjlenyomatok szerint volt - bólintott a nagy

Mac. - Másnap egy nagyon jókép , de hülyén mosolygóalakkal...

177

- Az Gordon Goody!- Maga ismeri?- Hajaj! Annak aztán van árnyéka! Ezret egy ellen,

most valami gyönyör kis cicára szórja a pénzt, de úgy,mint a pelyvát... - Butler hirtelen; elhallgatott, s egyszomorút, inkább fáradtat legyintett. - Eh! Bugyuta va-gyok! Maga már mindent tud, Gerald.

- Fenét! - s a nagy Mac t le szokatlan izgalommal fel-ugrott, és elkezdett sétálgatni fel-alá. - Mondja, mit érne,ha másodpercre tudnám, mit tettek, amíg a környéken buj-káltak? Innen megugrottak. Szanaszét, mint egy zsák bol-ha... Tehát, mit tippel, Tom, mit tegyünk?

- A lakások megfigyeltetése mellett, hívjunk fel min-den megyei b nügyi osztályt. Tartsunk szemmel mindenszállodát, minden mulatóhelyet. Hol történik felt köl-tekezés. Fel kéne kérni az összes gépkocsilerakatot, jelent-sék a rend rségnek, ha valaki készpénzért drága kocsitvesz. Mert jómódú ember csekkel fizet!

- És természetesen nyilvánosan felkérjük a fiúkákát is,hogy jelenjenek meg, ha van merszük.

- Természetesen - bólintott Tom Butler olyan magátólértet en, mintha csak holmi báli meghívó kibocsátásáróllenne szó.

70.

Angol módra kell gondolkozni ahhoz, hogy el nyösnektessék, ha a nyomozó hatóság nyilvánosságra hozza a gya-núsítottak névjegyzékét, miel tt akár egyet is kihallgatottvagy rizetbe vett volna közülük. Még különösebb, hogyezt a módszert kizárólag ismeretlen helyen tartózkodó gya-núsítottakkal szemben alkalmazzák. Ha mód van rá, még agyanúsított személy fényképét és más ismertet jeleit isközlik a nagy nyilvánossággal.178

Mindez a legudvariasabb hangnemben történik. Orszá-gos jelent ség b ntett alkalmával a szigetország összesnapilapjai közlik a sajátos publikációt. 1963. augusztus 15-én, egy héttel „az évszázad b ntettének" elkövetése után alapokban megjelen „felkérés" vagy „meghívás" így szó-lott:

A Scotland Yard haladéktalanul kihallgatná az alább le-írt és ábrázolt személyeket a glasgow-londoni postavonatellen Cheddington mellett 1963. augusztus 8-án végrehaj-tott támadásra vonatkozóan. A Scotland Yardnak az a vé-leménye, hogy a felsorolt személyek szolgálatot tehetné-nek a nyomozó hatóságoknak, miért is felkérik valameny-nyit, hogy szíveskedjenek a nyomozás rendelkezésére álla-ni...

Ha jól meggondoljuk, azért van valami ésszer ség a furaangol eljárásban!

Ugyanis miután a nyilvános meghívást közzétették, csakkét eset lehetséges: vagy ártatlannak tudja magát a meg-invitált személy, és akkor jó állampolgár módjára köteles-sége a magán- és közvagyon védelmezése, valamint a köz-biztonság meg rzésének szolgálatába állítania mindazt,amit a kérdéses ügyr l tud. Igazat mondván, csakis igazatés nem hallgatván el semmit, de egyáltalán semmit -amint a sok évszázados esküformula szól...

Vagy: - és ez az esetek túlnyomó többsége! - a megin-vitált személy ugyancsak ludas a kérdéses b nügyben, sakkor az egérlyukba is elt nne a nyomozó hatóságok sze-me el l.

Igen ám, de a jelentkezés elmulasztása kett s hátrány-nyal jár: ugyanis, ha a meginvitált személy végül is a vád-lottak padjára kerül, a bíróság igen komoly nyomatékkalmegkérdi t le, hogy miért nem jelent meg a nyomozó ha-tóságok el tt. Az ilyen kérdésre aztán nehéz elfogadható

179

választ adni. Nehéz a gyanú árnyékából az „ártatlanságvédelmének" der sebb tájaira evezni.

Másrészt a köröz levél közzétételét l a gyanúsítottnakaz egész angol társadalom szeme el l kell bujkálnia! Minélnagyobb port ver fel a b ncselekmény, annál inkább.Ugyanis a legtöbb angol szeret egy b nügy pozitív h selenni. Írjanak róla a lapok, nyilatkozatot adjon, valamelyikmagazinnak elsüsse visszaemlékezéseit az ügyr l, esetleg atelevízióban is szerepeljen egy negyedórát. El fordul, hogyegy-egy sikeres magánnyomozónak vagy nyomravezet nekmég a mamája, papája, testvére és a keresztanyja is szóhozjut egy-két szemfüles riporter jóvoltából, akik arra is kí-váncsiak, hogy a derék honpolgár els elemista korábanmiért írta a hármast fordítva.

Talán az sem véletlen, hogy angol földön született megSherlock Holmes, az els detektívregényh s. Az angol tö-megek sokkal inkább érzékelik a b nüldözés romantikáját,mint a b nözését. Ezért szívesen tesznek eleget a hatóságifelhívásnak. A menekül b nöz nek éreznie kell, hogynemcsak a hatóságok törekednek hurkot vetni a nyaká-ba...

Az augusztus 15-i felhívás egyaránt szólt Bruce Rey-noldsnak és Biggsnek, John Dalynek és a „buddhista"Husseynek, az ex-kecskepásztor Whisbeynek és Wilson-nak, a költ k barátjának, a vérfagyasztóan negédes moso-lyú Goodynak és a közönyös Roynek. Valamennyi „fiú-nak", aki a Leatherslade-farmon a „Ne nevess túl korán!"tábláján akárcsak egyetlen partit is lejátszott...

Persze, a nyomozás látványos sikerét els sorban annakköszönhette, hogy Bruce Reynolds cimborái f nökükkelegyetemben olyan fekete báránykák voltak, akik nemcsakvéletlenül hagyták egy társasjátékon az ujjlenyomataikat,hanem kényszerb l is, méghozzá a központi b nügyi nyil-vántartás kartotékjain...180

71.

- Volna egy javaslatom, Gerald ...- Bökje ki, Tom!- Mi történnék, ha felszednénk a horgonyt?- Én is éppen erre gondoltam, Tom.És a Scotland Yard emberei miután kezet ráztak az

aylesburyi kollégákkal, köztük els sorban Fewtrell-lel, be-ültek a kocsikba, és elhajtottak London felé.

A hálót akkor már egész Anglia területére kivetették,oly módon, amint azt Tom Butler a noteszében feljegyzett„árnyékok" alapján javasolta.

McArthur mozdulatlan arcáról aligha lehetett leolvasni,hogy mennyire aggódik. Az angol nyomozás történetébenel ször történt meg, hogy a hatóságok úgyszólván teljestétlenségben- várták, mikor sétálnak be a minden hájjalmegkent nehézfiúk a patkányfogóba. El ször történt meg,hogy nem valami ravaszul kitervelt csapdát állított fel arend rség, nem áruló haverokra vagy a bedolgozó éjjelipillékre építették a nyomozást, hanem kizárólag a tettesekgyengéire. Ezek a gyengék ráadásul még csak nem is jel-lembeli fogyatékosságok voltak. Egyszer en csak olyan ér-zelmek, kapcsolatok és szokások, amelyekt l éppen úgynem tud megszabadulni az ember, mint a tulajdon árnyé-kától. Tom Butler szerint pedig senki sem lépheti át a sa-ját árnyékát ...

- És ha téved ez a Tom Butler? - kapta fel szép világfí-fejét a f felügyel .

- Sir, akkor Butler is, én is levonjuk a következtetést- vonta meg a vállát McArthur,

- Gerald - a f felügyel hangja ellágyult -, öreg cimbo-ra, ne higgye, hogy csak maga és Tom... hogy csak ma-guknak kett jüknek kell elhagyniok ezt az épületet... Túl

181

nagy ügy ez ... kudarc esetén itt fejek hullanak ... azenyém is ...

- Váltson le, sir, ha úgy tartja jónak. Mint kisebb beosz-tott éppen úgy fogok dolgozni ebben az ügyben. És tudom,hogy Tom Butler is.

A f felügyel hangosan és a helyzethez egyáltalán nemill jókedéllyel felkacagott.

- Nem, Gerald, nem, öreg cimbora! Derék munkát vé-geztek eddig. Ki állítja, aki szakember, hogy a jelen pilla-natban jobbat tehetnénk, mint amit Tom Butler javasol?És ha megbukunk, nem magát és nem engem ért igazságta-lanság az életben, hanem Tom Butlert, akinek azzal a cso-dás tudással és érzékkel majd holmi köznyomozói nyugdíj-jal kell megelégednie. És akkor csak mi ketten tudjuk,hogy ki volt valójában. Csak mi ketten! De mi együtt bu-kunk vele. Ha azután ejtenék egy-egy jó szót az érdeké-ben, azt hinnék, hogy magamat mosom az érdemeinekhangoztatásával... Gratulálok magának, Gerald. Magánakévek óta igaza van: Tom Butler a Scotland Yard legjobb-jaival egyenrangú nyomozó, és ezt hivatali rendfokozatá-nak is tükröznie kellene. Kérem, bármi legyen is a nyomo-zás kimenetele, ezt mondja meg Tom Butlernek...- Sir, az nevében is köszönöm ...

Ebben a pillanatban éleset berregett a telefon. A f fel-ügyel tudta, hogy valami f benjáró dolognak kellett tör-ténnie, mert utasítást adott, hogy másképpen ne zavarják.

- Halló!……….- Igen!……….- Óriási! Azonnal menni fog! - azzal a f felügyel he-

lyére kattintotta a kagylót. - Nos, Gerald, Mr. John Dalyés Mr. Charles Wilson már rendelkezésére áll. - Önként jelentkeztek?

- Fenét! - legyintett gúnyosan a f felügyel . – Simán

182

besétáltak Tom Butler hálójába. Nemsokára Gordon Goodyés James Boy is hurokra kerül. Legalábbis azt ígérgetiTom barátunk, és azt mondja, ha t le függne, akár sajátkockázatára is letartóztatná Field ügyvédet. Minél továbbgondolkodik az ügyön, annál inkább gyanús neki ez a „kri-minalista" ...

Gerald McArthur még soha olyan rövid id alatt nemtette meg az utat a f felügyel ségt l a nyomozási f osztá-lyig, mint 1963. augusztus 15-én a kés esti órákban.

Tom Butler pedig azzal fogadta, hogy Fieldet csak azértnem állította el , mert olyan részeg, hogy azt sem tudja,fiú-e vagy lány.

- Két emberünk ügyel rá a lakásán, azonnal hozzák,amint kijózanodik. Az ügyészség szó nélkül kiadja a letar-tóztatási és el állítási parancsokat. Már éppen arra gondol-tam, hogy a maga nevére is kiállíttatok egy el vezetésiparancsot, ha még sokat udvarol a nagyf nöknek.

- Téved, Tom. udvarolt magának.- Ezt még magának sem hiszem el, Gerald - és Tom

Butler legyintett egyet, de cseppet sem keser t, inkábbdiadalmasat. - Ha már az elöljáróim dicsérnek ... vajonhelyes úton járok-e? Mert amíg az igaz ösvényt követtem,más véleménnyel voltak rólam.

72.

Augusztus 15-én, talán éppen délután négy órakor FrankWilliams, mint a nyomozó csoport harmadik embere, úgy-nevezett operatív felügyel je, telefonon beszélgetett, még-hozzá egy kellemes, bársonyos hangú hölggyel.

- Rendben van, Betty. A fiúknak mondja meg, hogyamint kilépett a felesége szobájából, kapcsolják le.

183

- Szegény Mrs. Daly! Olyan kedves, rokonszenveshölgy...

- Nem baj, Betty, maga ott marad mellette. Egy ilyenletartóztatás után az asszonyok mindenfélét beszélnek aférjükr l, csakhogy megvédjék. Közben ez a Mrs. Daly iselejthet egy-egy érdekes szót. Megértette, Miss Clark?

A vonal túlsó felén kicsiny szünet után határozottan jötta válasz:

- Igenis, felügyel úr, megértettem.- Amint letartóztatták John Dalyt, azonnal telefonjelen-

tést kérek magától!- Rendben van, felügyel úr!

- Halló! Williams?- Maga az, Tracy ?- Igen, sír.- Mi újság?- Wilson most szállott le egy taxiról, és olyan elegán-

san, mintha egy délel tti pohár sherry mell l állt volna fel,besétált a tulajdon lakására. Persze, ez így elég felt ,mert aki egy fél hónapja nincs otthon, nem szokott ilyenkönnyedén, b röndök, útiköpeny nélkül hazaállítani...

- Derék, Tracy! Maga még viheti valamire - biztatta afiatal gyakornokot Williams -, de mondja csak, hányanvannak ott a környéken ?

- Kilencen, sir. Red vezetésével.- Helyes. Mondja meg Rednek, kapják le az ipsét.- All right, sir!

Tom Butlert kihallgatás közben nehéz volt kihozni a sod-rából, de John Dalynek sikerült.

- A szakramentumát! - csapott egy keményet az asz-

184

talra, és intett az oldalt ül gyakornoknak. - Hozza be, ké-rem, azt a táblát!

Amíg a fiatal nyomozó odajárt, Butler egy pici gúnyosmosollyal az ajka szögletében teljesen szótlanul nézte a jóarcú, er teljes gyanúsítottat, aki viszont egykedv der velszemlél dött a szobában. Id nként még kihallgatójára isvetett egy-egy kedélyes, elnéz pillantást, amilyent jó eszés szép remény unokaöccs szokott kissé kopottas, nemnagy sikerekkel dicsekv nagybácsijára. Ilyenkor Butlerbehunyta a szemét, összeszorította az ajkát: „Nem szabadelveszteni a fejem... nem szabad!... nem szabad ...!" -biztatta saját magát, de tudta, hogy nem lesz könny er tvennie fel-feltör indulatain.

Végre megjött a gyakornok, és két üveglap közé fogva,hogy az értékes ujjlenyomatoknak baja ne történjék, hoz-ta a „Ne nevess túl korán!" tábláját. Butler szemében dia-dalmas fény villant, de Daly megel zte a kérdéssel:

- Mást is elhoztak a lakásomról, Mister Butler? Ha igen,van szerencsém közölni, hogy a házkutatáskor nem voltamjelen, és így ...

- Csend! - csapott az asztalra Butler! - Itt én kérdezek.Megértette?

- Csak a jogaimmal élek!- Úgy? - Butler hangja metszett, mint a penge. - Ak-

kor legyen szíves, mondja meg, hogyan került e táblárapéldául Bruce Reynolds ujjlenyomata?

- Nevetnem kell, uram - vonta rneg a vállát könnyedénDaly -, Brucy a barátom! Elég gyakran feljár hozzám, s eza tábla hol a dohányzóasztalon, hol a kredencen, itt-ott áll.Bizonyára megtapogatta, vagy kézbe vette... mert külön-ben Brucy nem nagy játékos!

- Például kivel szokott eljátszogatni, Mister Daly? -Butler hangjában némi kedélyeskedés vegyült, hiszen tö-kéletesen biztosnak látta az ügyet.

185

Daly egykedv , mégis szemtelen der jét azonban nemhervasztotta le a f nyomozó kíváncsiskodása. - Hogy kikkel szoktam játszani? Hát, mikor kit tudok

elkapni egy-egy partira. Például Charles Wilsonnal...James Royjal, ha éppen nem versenyez. egyébként só-gorom ... Gordon Goodyval, ámbár az elég hülye. Inkábba n k után futkos. Ha keres egy-egy százast, már alig vár-ja, hogy valami kis pipire ráköltse az egészet...

- Hm - dörmögte Butler, és egy szemvillanással semárulta el, hogy t is meglepte a Daly-Roy rokonság. - ÉsHussey, a buddhista?! - csapott rá hirtelen Butler, a ma-gabiztos „üzletemberre".

- Tessék?! - nyílt kerekre a Daly szeme.- James Husseyt kérdeztem. Vele mikor játszott utol-

jára?- Nézze, Butler, én nem tudhatom, hogy maga miket

gondol, és kavar össze magában, de figyelmeztetem, hogyilyen nev személyt nem ismerek.

- És Ronald Biggs?- Ismer sen cseng név, de ebben a pillanatban nem

tudnám megmondani, kicsoda. Talán, ha gondolkoznékrajta...

- Lesz rá ideje, megnyugtatom - legyintett Butler. - Dearra talán csak emlékezik, hogy mikor játszott utoljáraezen a táblán?

- Mindenesetre csakis augusztus elseje el tt, mertaugusztus els hetében üzleti ügyben Southamptonbanvoltam, ahol saját nevemen a Park Hotelben laktam, ésminden áldott nap a Wicket és Társa cég vezet ivel tár-gyaltam. Több alkalommal Wicket úrral személyesen. Ti-zedikén érkeztem vissza, mert anyósom telefonált, hogyfeleségemet bármely pillanatban beszállíthatják a szana-tóriumba ...

- És a Scotland Yard felhívására miért nem jelentkezettönként?186

- Miféle felhívásra ?- Ami ma reggel jelent meg az összes lapokban.- Ne haragudjék, uram, ma még nem olvastam újságot.

A fiamat vártam. Hálistennek meg is érkezett szerencsésen. - Gratulálok magának, Daly, de ennek ellenére sem en-

gedhetem szabadon...- Nem tesz semmit, Butler, nem ez az els tévedése ve-

lem kapcsolatban. Csak tudnám, miért üldöz már évek óta?

Wilson vallott, mint a karikacsapás. Szinte élvezettelmondta el a nagy kaland részleteit. Elannyira, hogy Butlercsak jó negyedóra múlva vette észre, miszerint Daly mégsem került szóba, holott a többir l, akik ujjlenyomatukata táblán hagyták, Wilson már minden részletet elmondott.- És Daly, John Daly? - szakította meg Butler Wilsonelbeszélését.

- Daly? t valamikor július végén láttam utoljára.A lakásán. Aztán hirtelen elhívták a telefonhoz, én pedigösszehajtottam a táblát, amin játszottunk, s elvittem agyereknek. De a táskámban felejtettem. A vállalkozásraegy Burns -, egy Shelley és egy Tennyson-kötetet vittem,és ugyanabba a táskába tettem, amibe a játéktáblát. De azegy szál táblának nagyobb hasznát vettük, mint a háromkölt nek együttvéve ...

- Butler arra gondolt, hogy ami a tábla hasznosságát ille-ti, teljesen egyetért Wilsonnal. De mi lehet az igazság Dalykörül?

- És hol van most az aktatáskája a kötetekkel és a táb-lával, Wilson?

- Töredelmesen bevallom önnek, Butler, hogy nem tud-nám pontosan megmondani. Talán Brian Fieldnél maradta garázsban. Talán az autóban ... - Hirtelen elmosolyo-dott. - Engedje meg, hogy a gyanúsított is gyanakodjék:maguk megtalálták a táskámat!

187

- Mondja csak, Wilson, miért nem bujkált maga ügye-sebben különösen ma reggel óta.

- Miért? Mi történt ma reggel?- Maga nem olvasta az újságban? ...- Nem - rázta meg a fejét szelíden Wilson.

Nemsokára a kihallgatás Field ügyvédekre vonatkozórészénél tartottak. Karin Field neve úgyszólván szóba semjött, de Brian Fieldé annál gyakrabban.

Mire Wilson kihallgatása véget ért, Brian Field a Scot-land Yard fogdájában aludt, mint a tej. Az orvos szerintkönnyebb alkoholmérgezése volt...

73.

A közép-angliai Leicesterben a Hotel Riviera amolyanbuja kényelemmel berendezett garniszálló, amelyben jó-nevelés ember nem ismeri meg a barátja feleségét.

Dav Roche már több mint tíz éve szolgálja a Hotel Ri-vierát. Méghozzá a magasföldszinten és az els emeletenszobapincérkedik. Itt csak két-három szobás luxuslakosz-tályok vannak. Különleges ízlés , kényes, igényes vendé-gek számára.

A Hotel Riviera alkalmazottai néhány hónapi szolgálatután úgyszólván semmin sem csodálkoznak. Dav Roche-csal mégis megesett, hogy egy fiatal pár viselkedése meg-hökkentette, s végül is úgy döntött, hogy a rend rségrebízza, találja ki, honnan van annyi pénze annak a bárgyúnmosolygó „Meunier úrnak" s a ciculijának.

A leicesteri f felügyel olyan bozontos, fehér szemöldö- gentleman, mint a mikulás. Olyan szép pirospozsgás

arca is van hozzá. A szívét azonban sem hordozta a hom-lokán. Kevesen tudták, milyen kétségek gyötrik a pályafu-

188

tása végéhez közeled f rend rt, hogy gyakran eltöpren-gett, vajon életét szerencsésnek tekintse-e, vagy egysze-

en csak szürkének? A ranglétrán szép fokozatosan ha-ladt, mert az ügyeket, amelyekkel megbízták, jól, pontosanés viszonylag rövid id alatt megoldotta, s így bizonyosszakmai tekintélyre is szert tett. Viszont tudta, hogyegyetlen jelent s üggyel sem áldotta meg a sors; soha nemnyílt alkalma vérbeli, kitanult b nöz kkel megmérk znie.Neki soha nem dobott fel a szerencse egy „igazi eset"-et.

Mindez azonban nem tette fásulttá vagy közömbössémég nyugdíjazása küszöbén sem. Azon a szeptember elejinapon figyelmesen hallgatta Dav Roche beszámolóját.Tudta, hogy pincéreknek, vendégl i muzsikusoknak s a ki-szolgáló ipar alkalmazottainak általában jó orruk van.Az emberismeret pedig a kenyerük, s t annál több: a kalá-csuk! Ha egy ilyen tapasztalt szobapincér valamit gyanús-nak talál, arra már lehet építeni...

- Sir, nálunk a vendégek általában b kez en bánnak apénzzel. Olyan a hely ... tetszik érteni, kérem? ...

A f felügyel bólintott, Dav Roche pedig folytatta:- De, kérem, ez a pasas minden reggel száz üveg pezsg t

hozat, s a hölgyet abban füröszti, és kérem, a boudoár ka-napéjára egy kétezer font sterlinges nercprém takarót vá-sárolt ... Hát, kérem, ilyet egy Rothschild sem csinálhat! -Dav Roche bizalmasan a f felügyel höz hajolt. - Mindigcsak papírpénzzel fizet. Tessék! - és a szobapincér kétgy rött bankjegyet tett le a rend rségi asztalra. - A visz-szajáró aprópénz nem érdekli Meunier urat. Pedig a fran-ciák font sterlingben nem igen gavallérkod hatnak . .. Tet-szik tudni, a frank-font-pari nem valami fényes ...

A felügyel nek szeme sem rebbent. Átvette a pénzt, ésa jegyz könyvvezet titkárn höz fordult.

- Kérem, írja... - és bediktálta a két bankjegy szá-mát. Majd ismét Rochera nézett. - Néhány ujjlenyomatra

189

is szükségünk volna. Megtehetné, hogy beteget jelentsen?Majd valaki t lünk helyettesíti ...

- Kérem!A mikulás-szemöldök összefutott, majd felszaladt a hom-

lok közepére.- Hát err l van szó, Butler!- Félóra múlva pontos választ adhatunk mindenre.

Egyébként már most mernék fogadni, hogy a tálcán s apoháron lev ujjlenyomatok Gordon Goody barátunké, akét bankjegy viszont a Bank of Englandé ...

Margaret Perkins tizenkilenc éves manökent, akit aszépfiú pezsg ben fürösztgetett, másnap szabadon enged-ték. Az újságírók a Scotland Yard kapujában várták.Csakhogy Margaret okos lány volt: kijelentette, hogy majdmindent megír az emlékirataiban, addig a lapok és a nagy-érdem közönség várjon nyugton a sorára.

Kerek negyven nap múlva, de még jóval a tárgyalásel tt megjelent a divatcica emlékirata. Aki kíváncsi, meg-tudhatja bel le, milyen érzés pezsg ben fürdeni, s mit je-lent egy nagyon belevaló, gavalléros férfi babájának lenni.

Perkins kisasszony akkor még csak nem is sejtette, hogyiskolát teremtett, mert példáján fellelkesülve, még jó né-hány emlékirat jelent meg a cheddingtoni szerepl k ésmellékszerepl k tollából, és segítették növelni a z rzavart,amelynek melegágya a szenzációhajhász sajtó volt...

74.

A hústorony Biggs hóna alá csapta a Marlynne nev -bárhölgyet, akivel még a vállalkozás el tt barátkozott ösz-sze, bevitte egy áruházba, s ott ily szavakkal fordult hozzá:

190

- Mama, nekem itt egy óra alatt abszolút privát n vévedledjél át. Megértettél? Torkig vagyok a bárpipikkel.Egyszer az életben nekem is jár egy lady. Megértettél?

Marlynne megértette, nem egészen egy óra múlva úgyfestett, amint már százszor, ezerszer elképzelte, hogy mi-ként is öltözködne, ha egyszer annyi pénze lenne, mint egyladynek. Biggs - aki közben maga is „abszolút gentleman-nek" öltözött - elragadónak találta Marlynne-t.

Vettek egy ügyeske utazób röndöt is, de Biggs nem en-gedte meg, hogy a levetett holmikat abba csomagolják,Minden retyerutyájukat egy elegáns mozdulattal otthagy-ták az áruházban, De nem borravalónak. Azt azon felülosztogatott Rony Biggs, méghozzá gavallérosan, kid töttmellel s olyan fölényes mosollyal, mint egy közép-ameri-kai banánköztársaság diktátora öt perccel a hatalom átvé-tele után.

- Tudod, mamám, amit az ember elvásárol, azt a világlegjobb hekusa sem tudja visszaszipkázni. A magamfajtaiparos költse el a bevételt minél hamarabb, s hagyja a va-gyongy jtést a klienseire. Na, nem igaz? - A hölgy pedigimádattal nézett a Nagymarha Biggsre, amint egy olyanférfira illik, aki könnyedén kerek tízezer fontocskát rakos-gat egy elegáns kis b röndbe. Igen: tízezret. Többet Mar-lynne sohasem látott Ronynál, és Biggs még az ayles-buryi esküdtszék el tt is azt hangoztatta: ennyit kapott azosztozkodásnál, ennyit s egy pennyvel sem többet...

Egyel re azonban Marlynne és a Rony fiú igazán kelle-mesen töltötték el a napot s az éjszakát egy szerényebbeleganciájú szállodácskában a West Enden. Rony Biggs, hapénzre tett, szert, máskor is ilyen hotelecskékben élte úrivilágát. Ez alkalommal az újonnan vásárolt b röndjébentízezer font sterling volt begyömöszölve, de vagy a képze-lete, vagy a bátorsága nem segítette tovább: megmaradt aharmadosztályú hotelek világában. Vagy ki tudja? RonyBiggs mind a zsákmány ráes részének elrejtésében, mind

191

a továbbiakat illet en talán a legravaszabb fickónak bizo-nyult, de lehet, hogy az a ritka szerencse érte, hogy Butlernem ismerte fel a betör király képességeit, t is megté-vesztette, akárcsak Reynoldsot Rony Biggs a húshegy fa-ragatlan viselkedése láttán a m veltebb ember csak le-gyintett : ez a tuskó csak tompa agyú lehet...

Reggel felé Rony Biggs agyában motoszkálni kezdettvalami nagyszer utáni vágy. Mi volna ha egy fekete Mer-cedest vagy Volvót venne? Legalább 2100 köbcentist!

A lány ott aludt mellette, de a nagyszer gondolattólRony Biggset annyira elkapta a lelkesedés, hogy megráztaMarlynne vállát.

- Mama, járhat egy lady gyalog?- Eridj, az anyád... - közvetlenkedett a lány, mert

nem szerette, ha álmából hirtelen felrázták. Rony Biggsviszont arra volt érzékeny, ha az anyját szidták. Ugyanislelencházi gyerek létére olyan mamát képzelhetett magá-nak, amilyet akart. Az eszményeit pedig csak megvédi azember, s a fehérnépeket sem engedi a nyakára n ni. Ezértaztán közepes er vel megfricskázta a lány orrát, amiért iscsak egy óra múlva mondta el a nagyszer ötletét. Hama-rabb ugyanis nem akart elállni Marlynne orra vére, pedigállandóan hideg vízzel mosta, és vizes zsebkend t rakosga-tott a nyakszirtjére...

A véres közjáték cseppet sem h tötte le a lány lelkese-dését. Tíz óra körül együtt válogattak a Mercedesek ésVolvók között. Ugyanis azonnal kikötötték, hogy belföldikocsit nem vásárolnak...

Mikor fizetésre került a sor, Biggs kedélyes közvetlen-séggel nyitotta ki a b röndöt, hogy a drága kocsit kifizesse- csupa apró címlet bankjegyekben ...

Az üzletvezet még mélyebb hajlongások közben tessé-kelte a nagypénz vev ket be, az irodahelyiségek irányá-

192

ba. Lik rrel, konyakkal kínálgatta ket, aztán egy percnyitürelmet kért, amíg elmegy a szerz dés irományaiért, s egyfiatal alkalmazott társágában hagyta az el kel vev párt.Húsz perc múlva az üzletvezet helyett a Scotland Yardkét alkalmazottja vette gondozásba mindkett jüket.

Marlynne-t még aznap elengedték, akárcsak Perkinskisasszonyt, de John Dalyt Rony Biggs nemhogy látta vol-na, de még csak nem is ismerte. És persze, a tízezer és né-hány száz fonton túl fogalma sem volt, hogy mi lett a töb-bi pénzzel. Az a „Reynolds úr" dolga volt... Neki ennyijárt és passz.

- Mrs. Field? - vonogatta a vállát. - Nem az esetem. Ke-vés a fognivaló rajta... Én csak olyan fehérnépeken legel-tetem a szemem, akiken van mit nézni...

Butler s a többi nyomozó azonban mégsem hitte, hogyJohn Dalynek semmi köze se volna az ügyhöz, azt is sej-tették, hogy azon az éjszakán Karin Field közrem ködéseis sokkar jelent sebb lehetett, mint amennyire a letartóz-tatottak „emlékeztek". A nyomozók leginkább a kezét tör-del , kétségbeesett Brian Fieldnek hittek, aki saját beval-lása szerint a kritikus órákban olyan részeg volt, hogy fo-galma sincs, mit csinált, és mi történt körülötte.

- Nem, nem hiszem, hogy képes lettem volna autót ve-zetni - hajtogatta eszel sen.

Whisbey úgy gondolta, hogy szerény birtokocskát vásá-rol Walesben, szép udvarházzal. Az a két-háromezer font,amit egy ilyesmiért ki kell fizetni, nem olyan felt ennagy összeg, különösen ha Husseyt is maga mellé vettetársnak. Ha három-négy évig megússzák letartóztatás nél-kül, élhetnek boldogan életük végéig.

Csak éppen azt hagyták ki a számítástól, hogy Whisbeyt

193

azon a vidéken nemcsak ismerik, de viselt dolgai után szá-mon is tartják. Így például a helyi rend rfelügyel t érde-kelni fogja, honnan van egy többszörösen büntetett el éle-

fickónak másfélezer fontja, méghozzá csupa apróbb cím-letekben ...

A két „mackós" is lebukott tehát, s velük együtt egy ne-gyedmillió is megtérült, mert Whisbey és Hussey fantáziá-ja csak az újonnan vásárolt tanya kéményéig terjedt, odarejtették az egész osztalékot. Ott találta azt meg a házku-tatást tartó rend rség, s mind a mai napig csak ebb l kö-vetkeztetnek arra, hogy körülbelül százhúsz-száznegyven-ezer fontot kaphattak fejenként, mert a lebukattak egypennyvel sem vallottak be többet, mint amennyit rájuk le-hetett bizonyítani...

75.

December elején nagy, sötétkék, úgynevezett „félteher"vagy „túrateher" taxikat állított be a londoni városi for-galmi vállalat. Az újfajta kocsinak csak valamivel drágábba viteldíja, mint a kis csomagteresnek, mégis sok mindentlehet rárakni: b röndöket, kosarakat, zöldségesládákat, bá-lákat és zsákokat négyszáz font súlyhatárig. Utazó, cipe-ked emberek igazán szívesen veszik igénybe ezt az újmó-di szállítóeszközt, amelyet azonban tanácsos jó el re meg-rendelni, mert Londonban is több a fuvar, mint a kocsi.

Annál felt bb, ha egy ilyen kocsira mindössze háromközepes b röndöt raknak. Igaz, hogy azokat a bérház má-sodik emeletér l alig-alig bírta lecipelni a sof r és az a fia-tal izmos férfi, aki a taxival a ház elé érkezett.

London nagy. A megapolisz egyik sarkából a másikbasok limlomot fuvaroznak ide-oda az emberek. Nyilván az ahárom b röndös szállítmány sem t nt volna fel senkinek,ha történetesen nem abból a házból cipekedik a két em-

194

ber, amelyben James Roy is lakik, és amelyben immár kö-zel három hete Mrs. Roy hiába várja a férje hazatértét.

Augusztus 15-e óta, hogy megjelent a Scotland Yard ba-rátságos meghívója Mrs. Roynak is, a sporttársaknak is bekellett látniuk, immáron csak két eset lehetséges: vagy je-lentkezik James Roy vagy nem. De mind a két eset aScotland Yardra tartozik ...

A fiatalember - miután személyesen Mrs. Roy nyitottneki ajtót - úgy lépett a lakásba, hogy még köszönni is el-felejtett; a bemutatkozást pedig teljesen mell zte.

- Mr. Roy küldött - jelentette be félsuttogóra fogotthangon. - Kérem, asszonyom, csomagolja be a férje összesversenytrófeáit. A kedves férje csak azok közt érzi jól ma-gát. Amint lehet, egy személyes találkozóra is sor kerül...

- Halló, Butler?- Bravó? No, mi újság, Molley?- Itt állok a Rose Square 16. számú bérvilla közelében.- Rose Square?- Igen, Butler... a város északnyugati, legel kel bb

villanegyede. A tizenhatos számú egy kétemeletes bérvil-la. A legfels emeletét pár napja egy bizonyos MauriceWebbster nev magánzó béreli. A borsos bért a földszintenlakó házigazdának félévre csupa apró címlet bankjegybenel re fizette!

- Sorszámot kérek!- Sajnos, nincs. A háztulajdonos még aznap a postata-

karékba tette az egész összeget. Egyel re csak annyi bizo-nyos, hogy a b röndöket Roy trófeáival a legfels emeletrevitték. Azonnali er sítést kérek, mert a villának kertje isvan, s más kertes telkek veszik körül. A háztet viszontjobbról és balról is majdnem összeér a szomszéd ház ere-szével. A tet csatornák közt nincs másfél arasznyi távol-ság . . .

195

- Halló, Molley! Vigyázat! Biztosítani a szomszéd háza-kat is. Hat nyomozót kap és tizenkét rend rt. Mi van a so-

rrel és a fiatalemberrel?- A sof r elment a kocsival, száma: 52 Ex-316. A fia-

talember azóta kétszer is kijött a házból. Egyszer valamidéligyümölcsöt vásárolt, másodszor egy üveg sherrypárla-tot. Olyan inasfélének látszik... Lekapcsolni egyiket semmertem, amíg az er sítés meg nem érkezik, nehogy a má-sodik emeleti úr megneszeljen valamit, s kicsússzon a mar-kunkból ...

- Helyes, Molley! Egy órán belül ott lesz az er sítés!

...És délután a Rose Square 15. számú háza körül aScotland Yard embere volt a szemetes, aki egy kézi utcaiporszívógép mellett káromkodott, mert szét kellett szedniea masinát és az összeszerelés már sehogy sem sikerült. Dea sarkon várakozó taxi kormánya mellett ugyancsak aScotland embere ült. Egy nyomozó járta végig a házat, mintvillanyóra-leolvasó, s még egy csomó ilyenfajta alkalma-zott jött-ment, lábatlankodott a Rose Square 18 alatti bér-villa körül, de valamennyi csak a jelt várta, amikor meg-kezdheti a munkát. Az igazit, azt, amiért ide küldték.

Clem Molley egy fiatal és bátor gyakornokot vett magamellé. A Rose Square 16 kapujában, miel tt beléptek vol-na, Molley levette a kalapját, s nagy, hófehér zsebkend -jével megtörölte a homlokát. Aztán a fehér kend t még jólmeg is rázogatta, mint egy kicsi, fehér zászlót...

Ebben a pillanatban az utcasepr abbahagyta a porszívójavítását, a taxisof r elhajította a cigarettáját, s bevágtamaga mögött a taxi ajtaját, a villanyóra-leolvasó megin-dult a szomszéd ház padlásfeljárata felé, a hirdet oszlopmellett vitatkozó két választékosan öltözött gentleman be-

196

tért a ház melletti utcába, s egy vidám, máról holnapra éltorzonborz hippi akkorát füttyentett, hogy a két kifogás-talan megjelenés úr dobhártyája majd berepedt t le. Mégszemtelenül rá is kacsintott az egyik úrra, mikor sebbel-lobbal elrohant mellettük ...

Mindez Clem Molleyt és ifjú társát mintha cseppet semérdekelte volna. k úgy léptek be a kapun, mint akik tud-ják, hova kell menniük és kihez.

Az ötödik vagy hatodik lépcs fokon kapaszkodhattakfelfelé, mikor felettük a kanyarban felt nt az a fiatalem-ber, aki Roy lakásáról a b röndöket elszállította, és akitdélel tt déligyümölcsért és sherrypárlatért küldözgettek.Amint megpillantotta a két felfelé igyekv férfit, szó nél-kül megfordult, hármasával ugrálta a fokokat, léleksza-kadva igyekezett vissza.

- Stop! - kiáltott utána a fiatal gyakornok, de Molleyilyesmire nem vesztegette az id t: ugyancsak hármasávalvéve a lépcs fokokat a küldönc után vetette magát. Annakmár úgyis egy egész emeletnyi el nye volt.

Mikor Molley a második emeleti folyosóra ért, egy ru-galmasan mozgó, kisportolt férfi már a padlásfeljárón igye-kezett elt nni. A csoportvezet gondolkodás nélkül követte,de a padláslépcs re már nem tehette a lábát, mert a feljárómell li lakásajtóból kiugrott a küldönc, s egy rongyokbacsavart vaspálcával a csoportfelel s tarkójára húzott. A kö-vetkez pillanatokban viszont a gyakornok ökle a vaspál-cás állán csattant.

A fiatal nyomozó csak egy futó pillantást vethetett a kétleterített emberre. Átugrott rajtuk, s a következ pillanat-ban már a padlásajtó el tt torpant meg. Neki is vigyázniakellett! Egy könnyelm belép , és is a f nöke sorsára jut.

Megpróbálta visszafojtani a lélegzetét. A rohanás utánez nem nagyon sikerült. Szerencséjére az ajtó félig nyitvamaradt, de semmi nesz sem hallatszott mögüle. A fiatalnyomozó végül is elszánta magát, és mint aki sötétben a

197

mélybe ugrik, egyetlen lendülettel bedobta magát a pad-lás félhomályába, és rögtön találomra jobbra ugrott, hogyha valaki rá akarna sújtani, mellé üssön.

A következ pillanatban már látta, hogy felesleges voltminden óvatosság: akit kergettek, éppen abban a pillanat-ban t nt el a padlásablak sz k keretében. Ki, a tet re igye-kezett.

- Kár a benzinért! - villant a fiatal nyomozóba, és dia-dalmas mosollyal, jó nyugodt léptekkel is a padlásablak-nak tartott. Akkor lépett a tet re, amikor James Roy, mitsem tör dve a kétemeletnyi mélységgel, a szomszéd villafedelére ugrott.

A fiatal nyomozó egy kémény mellé húzódott, s onnanfigyelte, mit tesz majd az üldözött, ha szembe találja ma-gát a másik két nyomozóval.

Roy közben egy tet hajlásban elt nt a szeme, el l, de akövetkez pillanatban már ismét el bukkant, és kétségbe-esett arccal ült le a tet peremére. Csatornának vetett láb-bal a kétemeletnyi mélységet kémlelte. A fiatal, nyomozóelérkezettnek látta az id t, hogy el lépjen.

- Legyen észnél, Roy! Lent is várják.Az autóversenyz felpillantott. Arca torz mosolyra hú-

zódott. Egy keser t, lemondót legyintett. Aztán a fiatalnyomozóra nézett.

- Halló, bébi! Ne l jön, nem futok el. Csak hát egy ilyentejfelesszájúnak, mint maga, mégsem adhatom meg ma-gam. No, Isten áldja! - azzal Roy leereszkedett a villám-hárítón!

Lent öten is várták. Az egykori sportcsillag olyan szelí-den nyújtotta a csuklóját, mint egy kezes bárány.

De mikor kihallgatták, John Dalyt sem látta Chedding-ton környékén, és Karin Fieldre sem emlékezett valamipontosan ...

198

McArthur egy pillantást vetett az asztali kalendáriumá-ra: 1363. december 10. Aztán az órájára pillantott: 16 óra25 perc. El vette a noteszét, és egy keresztet rajzolt Ja-mes Roy neve mellé is. A kereszt után odaírta: 12 041.Ennyi font sterlinget találtak az egykori autóversenyz nélA többir l nem tudott vagy egyszer en nem akart tudni.

76.

Olyan korban élünk, amikor szeretjük a kiugró csúcso-kat és a bámulatos átlagokat, és sokan hiszik, hogy a szá-mok mindig a lényeget tükrözik. A számok és rekordok

völetében él angol minden bizonnyal nagy élvezettelolvashatta az aylesburyi per riportjait. A cheddingtoni vo-natrablás ügyében ugyanis ez az esküdtszék volt illetékes.Ide szállították a vádlottakat, és ide nézték meg a tanú-kat, véd ket, szakért ket. Ide sereglett az ország, s t a vi-lág minden tájáról az a nagy falka újságíró, fotóriporter,egyetlen mozzanata sem maradjon megíratlan a nagy per-nek, s t olyan részletek is megörökíttessenek, amelyek so-ha meg sem történtek, de megtörténhettek volna, hogy ér-dekesebbé, kerekebbé, meghatóbbá vagy megrázóbbá te-gyék ezt a máskülönben sem hétköznapi storyt. A jó ri-porter ugyanis, ha a történet megkívánja, javít valamit averitáson a realitás érdekében (magyarán: változtat az igaz-ságon a valószín ség kedvéért). Jelszava: Se non é vero, ében trovato (Ha nem is igaz, de nagyon találó). Az vesse ráaz els követ, aki még sohasem mesélt halász-, vadász-,háborús históriát hasonlóképpen ...

Annyi bizonyos - a rekordokat kedvel angolok örömé-re-, igazi „rekorder" volt ez! Nyolcvanhat napig tartott.Ez volt a leghosszabb per Angliában. Csak a postavonat ki-rablásában közvetlenül részt vev személyek - a bíróságide számította Brian Fieldet is! - összesen háromszázhat

199

évet kaptak. Az átlag valamivel a huszonöt év felett van!Ha meggondoljuk, hogy Angliában harminc év a szabad-ságvesztés maximuma, bizony ez az átlag is világrekord!

A bíróság megkeresésére a Bank of England azt vála-szolta, nem ismeri valamennyi elrabolt bankjegy számát.De mindenki tudta, hogy ez nem igaz. Csupán az történt,hogy a nagy világbank elnöksége úgy döntött, inkább vi-selik a kárt, hogysem a fonttal kapcsolatban a legkisebbpánik keletkezzék. A font sterlingnek nem szabad oda jut-nia, hogy bizonyos számlisták alapján a bankjegyek tulaj-donosai nézegessék, vajon az pénzük tisztességes útonkerült-e forgalomba, vagy sem.

Akadt még egy-két más csoda is a tárgyaláson!Mindjárt az els nap kihallgatták Karin Fieldet. Termé-

szetesen csak mint tanút. Kihallgatása alatt szóba sem jött,hogy mi volt a tanú szerepe a több mint egymilliót tar-talmazó zsákok elmenekítésében s a kiürített zsákok el-tüntetésében. Pedig a nyomok eltüntetése Angliában is

nrészesség, amelyet a törvény súlyosabb esetben úgybüntet, mint a tettességet, jelentéktelenebb esetekben va-lamivel enyhébben. Valószín , ha a fiatalasszony másfél évmúlva németül kiadott emlékiratai akkor a bíróság el ttfeküdtek volna, Field ügyvéd neje nem ússza meg szára-zon a Leatherslade-tanyai látogatást s a kés bbi közrem -ködést.

De miként került oda Karin Field, hogy mindjárt az el- napon kihallgassák?Nos, a védelem javasolta ezt a kihallgatást. Mégpedig

az úgynevezett „el zetes kérdések" kapcsán, amikor a bí-róság hatáskörének és illetékességének kérdéseit vizsgál-ják meg, azt, hogy a bíróság (jelen esetben az esküdtszék)

200

összehívása szabályos volt-e, hogy tagjai közt nem akad-eolyan, aki valamilyen személyes kapcsolatban áll vagy ál-lott a vádlottak közül egyikkel vagy másikkal. Akár kéri avédelem, akár nem, a bíróság dönt abban a kérdésben is,hogy vajon a környék lakosságának körében nincs-e olyannagymérv felzúdulás, amely a bírókat a vádlottak hát-rányára ösztönözné. Megvizsgálják tehát, hogy az ítélet-hez szükséges tárgyilagosságnak személyi és tárgyi felté-telei adva vannak-e, vagy esetleg hiányosak.

Ezekre a szempontokra az angol büntet eljárás igen ké-nyes. Sajnos, az „el zetes kérdések" vizsgálata, amennyibiztosítékot nyújt a bírói szervek bármilyen túlkapása el-len, legalább annyi lehet séget nyit a védelem ügyeskedé-sei számára. Amennyire kétségtelen, hogy az angol eljá-rási jog a személyiség messzemen megbecsülését tük-rözi, annyira bizonyos az is, hogy el nyt jelent a nagypén-

vádlottaknak, akik igénybe vehetik a legfelkészültebbés legrámen sebb ügyvédeket... De van-e olyan törvény,amelynek ne volna valamilyen hátulüt je?

Karin Fieldet - ma már világosan látszik! - a védelemazért dobta be az „el zetes kérdések" forgatagába, hogy abírósággal szemben a bizalmatlanság légkörét keltse, és f -leg, hogy a közvéleményt, amely a hatóságok tárgyilagos-ságára igen érzékeny, megdolgozza. Nemegyszer fordultmár el , hogy egy-egy ítéletet, amelynek kapcsán a bíró-ság elfogultságának gyanúja felmerült, a jogi indokok el-lenére, a közvélemény nyomására a vádlott javára megkellett változtatni. Az angol törvények ugyanis csak a vád-lottakat védelmezik a közvélemény esetleges nyomásától, ahatóságokat nem!

Ebben a sajátos törvénykezési keretben Karin Field ta-núvallomásának igen nagy jelent sége is lehetett volna.Az ügyvédné ugyanis azt állította, hogy az elmúlt napok-ban felkereste t egy ismeretlen férfi, aki nevének emlí-tése nélkül, mint az egyik esküdt megbízottja mutatkozott

201

be. Azt javasolta, adjon neki háromezer fontot, s akkor azesküdt, aki t küldte, a férje ártatlansága mellett fog sza-vazni.

Az esküdtszék ugyanis csak egyhangú ítéleteket hozhat.Ha egyetlen esküdt ártatlannak nyilvánítja a vádlottat azellene emelt vádban, akkor ügyét a rendes bíróság eléutalják, s ott ilyen esetben rendszerint alacsonyabb bün-tetéseket osztogatnak.

Természetesen az állítólagos megbízott nem árulta elmegbízója nevét. Tehát Karin Field vallomása után egy-szeriben mind a tizenkét esküdt gyanússá vált.

Becsületére legyen mondva, az angol sajtó leközölteugyan Karin Field kijelentéseit, de a kommentárok legna-gyobb része közönséges trükknek min sítette az asszonyvallomását, és arra biztatta a bíróságot, hogy ne bonyolód-jék „fantom-vadászatba".

Mások bizonyos beteges felt nési viszketegséget véltekfelfedezni a tanú gyanúsításai mögött. Hónapok múlva abíróság is ezt az álláspontot tette magáévá, és a Mrs. Field-féle visszaemlékezéseket közönséges kitalálásoknak min sí-tette.

A Scotland Yard viszont azt javasolta, hogy emlékirataialapján a Német Szövetségi Köztársaság igazságügyi mi-niszterét l kérjék ki Karin Fieldet. Hadd mutassa meg, ho-va ásta el a kiürített zsákokat.

Bizony, a zsákok!Mind a nyomozás, mind a vizsgálat, mind pedig a bírói

tárgyalás folyamán úgyszólván szóba sem került, hogy miis történt a kiürített zsákokkal. A vizsgáló hatóságok és azesküdtszék is megelégedett mindenféle kitér válaszokkal,könnyed vállrándításokkal. Ma már - ha nem hiszünk Ka-rin Fieldnek - meg kell elégednünk annyival, hogy ez, a

202

nügy teljes felgöngyölítése szempontjából fontos mozza-nat, talán örökre rejtély marad.

Végül is a tárgyalás el készít részében Karin Field sze-replésének olyan következménye lett, amelyre talán senkisem számított. A bíróság elutasította kihallgatását az alap-tárgyaláson! Szó, ami szó, a védelem ezt szokatlan közöny-nyel vette tudomásul. Brian Field ügyvédje, s talán a töb-bi véd is, tudta, jobb, ha nem sokat piszkálgatják, hogy akritikus napokban mi is történt a Field házaspár lakásán.Nehogy kézen-közön a vádlottak számát eggyel szaporít-sák...

Maga Brian Field csak kétségbeesetten csóválgatta a fe-jét. Nem emlékezett semmire, mert - amint mondotta -tökrészeg volt. Ezt az állítását a többi vádlott - f leg Wil-son és Goody - gúnyos mosollyal fogadta, s ha a bíróságmegkérdezte valamelyiket, nyeglén csak azt mondták:

- Nem volt ott a Bridego Bridge-nél, annyi szent...De egyetlen határozott szót sem ejtettek arról, hogy

volt-e szerepe Brian Fieldnek a pénz elmenekítésében,vagy sem.

Amint elhangzott az ítélet, Brian Field hangtalanul ösz-szeesett, s csak jó negyedóra múlva sikerült magához térí-teni. Azt mondják, azóta sem egészen normális, de ma semmeri azt állítani, hogy nem vezette akkor éjjel a Jaguárt.Csak azt hajtogatja: „Tökrészeg voltam ... tökrészeg."

John Daly els pillanattól kezdve úgy viselkedett a tár-gyaláson, hogy minden mozdulatával kinyilvánítsa: semmiköze az ügyhöz. Mindössze három tanút jelentett be: Wi-cket urat és cégjegyz jét, valamint a Park Hotel f nökét,aki a szobákat bérbe adja. Ezek aztán egyöntet en tanús-kodtak, a bíróságot pedig cseppet sem zavarta, hogy mind-három tanú már ült, méghozzá kábítószer-csempészésért

203

és forgalomba hozataláért. A Park Hotel maitre-je 1938-ban vád alatt állott leánykereskedelemért is.

Viszont a többi vádlott közül egyetlen egy sem akadt,aki Dalyre vallott volna: nem látták azokban a napokban,vagy egyszer en nem is ismerték ...

A tárgyalás hetedik napján, mivel az angol eljárásjog er-re módot nyújt, az esküdtszék John Dalyt felmentette.

Daly még néhány napig Aylesburyben ténfergett, aztánhazament Londonba, de mire a tárgyalás április 13-ára be-fejez dött, már a legszemfülesebb riporter sem bukkantnyomára.

Fényképezhették helyette a kedves feleségét s a kicsiJohnnyt. Akkoriban már olyan nyolchónapos-forma lehe-tett, s a mamájával együtt meglátszott rajtuk a jólét. El-végre a papa nem akármilyen üzletember. Igaz, hogy Lon-donban többé nem látták, és Emily Match sem tudja mer-re jár, de a családjáról szépen gondoskodott, s ki merné ta-gadni, hogy egy John Daly-féle „magánzó" részér l már ezis igen szép magatartás.

Egyébiránt, amint teltek a tengeri kígyó hosszúságú tár-gyalás napjai, egyre kisebb lett a sajtó érdekl dése. Köz-ben megjelent Miss Christine Keeler emlékirata. Az egésznagy Albionban, s t hetedhét határon túl is a Profumo-ügy pikáns részleteit vitatták, teregették a lapok. Párizs-ban kipattant a Paul Jainski-féle b nügy. Már nem is lát-szott olyan biztosnak, hogy a cheddingtoni vonatrablásvalóban az „évszázad b ncselekménye". Már nem McAr-thurr l és a közben f csoportvezet vé kinevezett Butlerrólcikkezett a sajtó, hanem a francia Mautereau rend rbiz-tosról, aki századunk legnagyobb kábítószercsempész szö-vetségét és leánykereskedelmi hálózatát göngyölítettefel. Egy olyan szervezetet, amelynek élén magas rangúkülügyminisztériumi tisztvisel állott, s egyik „beszerz

204

központja" a mexikói „halálfarm" volt, ahol több mint száz„kiselejtezett" lány hulláját találták meg, nem is beszélvea f nök szobájába befalazott múmiáról stb ... stb ...

Az újabbnál újabb szenzációra éhes újságolvasó pedig amaratoni per maratoni ítéleteit már olyan bágyadt, hét-köznapi érdekl déssel vette tudomásul, mint akármelyikbírósági hírt, amely a lapok valamelyik bels oldalán je-lenik meg. Az érdekl dés hanyatlására jellemz , hogy azítélet kihirdetésekor háromszor kevesebb újságíró és tíz-szer (!) kevesebb fotóriporter volt jelen, mint a tárgyalásels napján.

77.

Mikor McArthur 1963. december 10-én James Roy neveután is odapingálta a keresztet, pillantása a még „szaba-don futók" nevére esett. Hümmögött, töprengett magábanegy órácskát, aztán felemelte a házitelefon hallgatóját.

- Szeretnék beszélni magával, Tom. Hol lehetne?- Ne legyen olyan szertartásos, Gerald. Öt perc múlva

magánál leszek.Butler figyelmeztetésének alapos oka volt, mert a „skót

bulldog" a fokozott udvariassággal még mindig tüntetett,jóllehet közben már értesült, hogy barátja el léptetése út-ban van, viszont bosszantotta, hogy még nem érkezettmeg...

Mint máskor, ez alkalommal is megvárta, hogy Butlerrágyújtson a hetyke kicsi pipájára, és elnyújtsa hosszan alábát, miközben úri jómagát fülig elsüllyesztette a klubfo-tel ölébe.

- Nos, Tom, a jöv t illet en mi a véleménye?- Maga a f nök, Gerald - válaszolta Butler szenvtelen

arccal. - A magam részér l csak azt tehetem még hozzátisztelettel, hogy Reynoldsra és két vagy több vasúti szak-

205

ért re, informátorra stb-re vonatkozó feltételezéseim lá-zárnak minden további kombinációt. Át kell tenni ket az„aktív nyilvántartásba", és remélni, hogy egyszer majdcsak betévednek a mi utcánkba ...

- Miféle feltételezésekr l beszél, Tom?- Maga is tudja, Gerald - legyintett Butler kedvet-

lenül -, hogy Reynolds a zsákmány oroszlánrészével el-repült. Persze, meglehet, hogy a gép üresen hagyta elAngliát, de akkor már nem „gentleman Reynolds" ült apilótakabinban ... Mert közben még egyszer leszállt itt-hon. Talán Hull környékén abban a sportgépben ült. ...De még az sem biztos, hogy az a kis gép, amit a franciaRivierán gazdátlanul találtak, Reynoldsé volt... Habáregy jelentéktelen mennyiség kábítószert, talán a mi fél-revezetésünkre, ott is felejtettek... A fene tudja, hogyvan ... De nekem az a véleményem, hogy egy olyan va-cak kis géppel a f nöknél gyakorlottabb pilóta sem koc-káztatna meg hosszabb kirándulást... Különösen csaknemkét millióval a fedélzetén. Elég egy kényszerleszállás, ésfuccs az üzletnek. Szóval Reynolds néhány hétig, hónapigitt bujkált, lapított Angliában. Valahol olyan személynélvagy személyeknél, akiknek semmi köze nem volt az egészügyhöz. Talán ha Dalyt tovább figyelhettük volna ...

- Csakhogy arra, mivel felmentették, sem jogi, semköltségvetési keretünk nincs ...

- Sajnos - bólintott Butler. - A f nök azóta hamis útle-véllel, miegymással, elhajókázott itthonról, én pedig ab-ban reménykedtem, hogy a Scotland Yard meg az Inter-pol tekintélye miatt gyakran támad olyan érzése, hogy anyomában vagyunk ... Elkezd menekülni... Minden ut-casarkon álldogáló férfiban, minden ügyetlenebb pincér-ben vagy nyájas mosollyal közeled alkalmi ismer sben ami emberünket szimatolja... Kizárt eset, hogy ilyen lel-kiállapotban ne kövessen el hibákat, ne hagyjon nyomokatmaga után. Különbnek tart minket, mint amilyenek va-

206

gyunk. Csak ne lankadjon az éberségünk, ennyi elég lesz,hogy hurokba léptessük ezt a gentlemant...

Butler a pipája mell l pöfékelve még elmélkedett egykicsit „az emberek árnyékáról", s hogy milyen remekülfelhasználta azt ebben a b nügyben is. Most már beszél-hetett, már senki sem nevetett a háta mögött, legkevésbéGerald McArthur, aki látszólag gondterhelt képpel t -dött Butler szavain.

- Apropó árnyék! - kapta fel a fejét. - Mikor tartja mega nyilvános beszámolóját, Tom?

- Ízléstelen volna, ha én számolnék be egy nyomozás-ról, amelyet maga vezetett...

- Szóval én mondjam el, hogy maga miként csípte el afiúkákat? - McArthur a kollégájára nézett. - Remélem,alapjában becsületes embernek tart engem? Vagy talán té-vedek?

1964. január 14-én McArthur megtartotta a ScotlandYard valamennyi operatív alkalmazottja el tt a chedding-toni ügy beszámolóját. Elmondotta, hogy munkájukat aholtpontról Butler addig sokat vitatott módszerével sike-rült elmozdítani. De azon a munkaértekezleten a „skótbulldog" el adása csak olyan bevezet féle volt. Másképpnem is vállalta volna. Az igazi el adást Butler tartottameg. ismertette, hogy miként lehetne általánosítani„szerény tapasztalatait".

- A jó jellemzésrendszer, a gondos viselkedési nyilván-tartás fél siker - fejtegette -, néha az eredményes mun-ka alapfeltétele. A mi b nügyi leíró nyilvántartásunk alegkit bb, amit csak ismerek. Önök is tudják, uraim,hogy például csak a szemnek harminckét válfaját külön-böztetjük meg, s például a keskeny vágású, mongoloid, dekék szem b nöz k teljes névsora megtalálható a 28-asszemszéria-nyilvántartásnál. Számtalanszor megtettük,

207

hogy egy próbaszemély összes testi jellemz it betápláltuka robotrajzgépünkbe, és amint önök is tudják, az illet lkészült tollrajzportré megdöbbent en hasonlított az ere-detijéhez. E módszerrel sehol olyan csodálatos eredménye-ket el nem értek, mint hazánkban. Úgy gondolom, ha fi-gyelmünk nemcsak a b nöz k testi, hanem lelki tulajdon-ságára is kiterjed, ha szokásaikat és magatartásaikat isrögzíteni tudjuk, mégpedig úgy, hogy az esetlegest elvá-laszthassuk az alapvet vagy éppen a megrögzött maga-tartási normától, akkor, uraim, olyan nyilvántartásunklesz, amely, véleményem szerint, a b nöz k igen magasszázalékát a kezünkre játssza. Ismerd meg ellenfeled ár-nyékát! Ez a követelmény a mi szakmánkban azt jelenti,hogy tapogassuk ki, mit tett, hogyan viselkedett és élt a

nöz a b ncselekmény elkövetése el tt, de még fonto-sabb tudnunk, hogy milyen beidegzett szokásai vannak amenekülésre, kik azok a személyek, akiket feltétlenül fel-keres: olthatatlan szeretetb l vagy gy löletb l. Persze, eh-hez nem elegend egy-két notesz. Ilyenfajta nyilvántartás-ra ma már csak kényszerb l fanyalodik az ember...

Végül is Thomas Butler újonnan kinevezett f csoport-vezet t bízták meg, hogy a Központi B nügyi Nyilván-tartás „magatartási és magatartás-lélektani rendszerét"kidolgozza. Kit segít ket kapott. Rendszerelmélet- éslélektantudósokat, továbbá nyilvántartó szakembereket.

Butler akkoriban sokat vitatkozott, dolgozott. Lépésr llépésre rájött, hogy milyen kezdetleges volt az elgondo-lása. Gyakran szégyenkezett, amikor a nagy tudású szak-emberek az remek ötletét, „csodás javaslatát" dicsérték.

inkább úgy érezte, hogy csak ráhibázott az igazságra.Egyszer a vita hevében kis is mondotta:

- Mégsem tudományos dolog, amit kitaláltam! Igazavolt ellenfeleimnek! Ha a tételeim kifogástalanok volná-

208

nak, a nyomozógépek jobban és gyorsabban végeznék el amunkát, mint az ember.

A pszichológus-tanársegéd csak megvonta a vállát.- Tudja, Butler, nem hiszem, hogy valaha is legyen

majd olyan kibernetikai szerkezet, amely kiguberálhatnáakár egymillió adat alapján is, hogy ki a kedvenc zeneszer-

m, ki legyen a kedvesem, s a hangulatomhoz éppen mi-féle táj találna, ha volna id m el is menni oda. Nos, hamillió nyom, adat maradna egy-egy b ncselekmény után,akkor sem bíznánk a nyomozást valami szerkezetre. Nemhiszem azt, hogy valaha is legyenek kibernetikus orvo-sok, tanárok, ügyvédek, bírák. Amikor igazán személyesügyünk: az egészségünk, becsületünk, érdekünk forog koc-kán, bizony nem bízzuk azt a gépekre, mert minden nagy-hangú, gépimádó szóvirág ellenére a magunkhoz hasonlótökéletlen emberben jobban bízunk, mint a mégolyan tö-kéletes gépben. Nos, így vagyunk a nyomozással is! Mi-nél több részletmunkát bízunk a gépekre, annál jobb! Dea bilincset végül is nem robotdetektív kattintja a tettescsuklójára. Talán még a legelfásultabb b nöz is tiltakoz-na, hogy egy gép fogja el, vagy hallgassa ki. Bántaná azönérzetét, de a kívülállókat sem gy zné meg a gépdetek-tív. Ezt én mondom magának, Butler.

Ilyen és ehhez hasonló viták közt teltek a napok s ahetek. Butlernek még arra sem jutott ideje, hogy alapo-san felbosszankodjék Daly felmentése miatt, s különöseb-ben figyelemmel kísérje a pert. Sietnie kellett. Nyugdíja-zás el tt állott, és szerette volna elvégezni a nyilvántar-tás átszervezési munkálatait még abban az évben.

Tom Butler ugyanis az a fajta ember volt, aki arra tö-rekedett, hogy mély nyomot hagyjon maga után az id ben.

78.

Butler július elején még úgy gondolta, hogy nem vesziki a szabadságát. Úgyis nyugdíjba megy. Egy percig semdolgozik a törvényes korhatáron túl. Most, miután el lép-tették, immáron szép nyugdíja lesz, és egyébként is elérte,amit a Scotland Yard szolgálatában elérhetett. Ennek elle-nére olyan szorgalommal járt be a hivatalába, mint holmipályája elején álló frissen kinevezett felügyel cske,

McArthur bosszantgatta is alkalomadtán:- Tom, maga egy álcázott karrierista... Pedig azt ja-

vasolnám, menjen egy jó kellemes vakációra, nehogy id -nap el tt kikopjunk magából...

Szó, ami szó, a „skót bulldog" szíve mélyén ugyancsaktriumfált, mert az egész Scotland Yard tudta, hogy egye-dül volt az, aki Butler érdemeit, szaktudását mindenkorelismerte, és vállalta, hogy emiatt a háta mögött ki is ne-vessék.

Viszont ami Butlert illeti, hiába volt immár azonos a hi-vatali rangjuk s a beosztásuk is, számára azért McArthuregy kicsit megmaradt f nöknek. Talán ezért is gondolko-zott el komolyan a nagy Mac javaslatán. Nem, mintha maga nem gondolt volna rá. De amíg csak neki jutott

eszébe, kereken elutasította magától egy esetleges nyara-lás könnyelm ötletét.

Szegény Al White seriffet, derék öreg klubtársát pedigegyszer en letorkolta, mikor el állott, hogy így, megúgy ...

Holott a wimbledoni f rend r, mióta Butler pályája ma-gasba ívelt, szinte babonás tisztelettel övezte régi barát-ját. Már nem vitatkozott vele, és igyekezett még a gondo-latait is kitalálni. Még egy-két kriminalisztikai szakköny-vet is a kezébe vett, f leg olyat, amelyre Butler is hivat-kozni szokott. Egy szép nap Butler meg is kérdezte:

- Mondja, Al, valójában mióta ismerjük mi egymást?210

- Huszonhét éve, ha nem tévedek ...- Teringettét, akkoriban mintha keményebbek lettek

volna a nyakizmai. Ha jól emlékszem, sokkal kevesebbetbólintgatott...

Szegény Al White olyan szemrehányó pillantásokat ve-tett- rá még másnap is, hogy Butler többet nem piszkáltaa kett jük viszonyában beállott változást, és csendes iró-niával el kellett ismernie, hogy a hírnévnek ilyen nevet-séges velejárói is vannak.

Néhány nap múlva aztán arra is rájött, hogy sem kü-lönb a deákné vásznánál! Bezzeg mennyivel több tiszte-lettel hallgatta végig a nagy Mac érveit! Pedig a „skótbulldog" is csak annyit mondott, amennyit a wimbledoniseriff, és ami néha Butlernek is megfordult a fejében.

- Hallja, Tom, ideje volna, hogy megtanuljon pisztrán-gászni.

- Gondolja, Gerald?- Egyeztessük össze a szabadságunkat. Tudja, a skóciai

hegyi vizeknek nincsen párja ...- Csak az a baj, Gerald, hogy van egy öreg, szintén

nyugdíjazás el tt álló cimborám, rend r az is. A wimble-doni seriff ... Megígértem, hogy vele halászok a nyáron.

- Jöjjön is - egyezett bele kegyesen a nagy Mac, sezzel már ki is alakult Butler nyári programja.

Úgy látszik, az én nyakizmaim is keményebbek voltakfiatal koromban - dohogott magában Butler, miközben lá-zasan csomagolt a skóciai nyaralásra.

Bracmar és Babnoral közt vertek tanyát egy erdészház-ban, közvetlenül a Ben Macdhui csúcs aljában. Ez a leg-marconább skót táj. Harsogó hegyi patakokkal és akkorapisztrángokkal, amelyek, ha a halász ügyetlen, a bizton-sági damilt is úgy szakítják el, mint valami szabócérnát.Err l Butler sokat beszélhetne.

211

Egyébként McArthurt is jócskán elkerülte a halászsze-rencse. ugyanis az a fajta horgász, aki egy évben csakegyszer vesz botot a kezébe: a szabadsága alatt, de akkorfeltétlenül pisztrángot akar fogni. Viszont mivel mindennyáron így cselekszik, immár megtanulta: a pisztráng ál-talában nem az a halfaj, amelyik önként jelentkezik a ho-rogra. Ebbe aztán úgy beletör dött, hogy naponta sztoikusegykedv séggel veszi tudomásul, miszerint pisztrángés a pisztrángot meg is fogni lényeges különbség.

Ezzel szemben a wimbledoni seriff horgára valósággalfelugrálnak a pisztrángok. Mintha versenyeznének, hogymelyik kapja be a pocakos és kopaszodó f rend r „külön-leges csaliját". Ezért aztán a halászkonyha naponta el vanlátva finom pisztránghússal, és senki sem vitathatja el,hogy a wimbledoni seriff a kristálytiszta skót vizekb llegalább olyan ügyesen emeli ki a nagy halakat, mint kéthíres kollégája a London környéki zavarosból.

Egy esete vacsora után a wimbledoni seriff végigheve-redett a birkab rrel borított kanapén, b rszivarral a szájá-ban, ami sajátos hangsúlyt adott szavainak, s így szólt:

- Butler, maga voltaképpen már nem is angol detek-tív, hanem amerikai.

- Gombát is evett, Al, vagy csak pisztrángot? - vágottvissza Butler, miközben egykedv en tömködte a hetykekis pipáját.

- Vigyázat! - emelte fel a mutatóujját McArthur - Al,az öreg praktikus ez alkalommal fején találta a szöget.Bizony Tom, ez a cheddingtoni eset er sen amerikai ízhistória. Olyan gengszterstory... Mintha az amerikai al-világ munkastílusa kezdene nálunk is elterjedni... Nemgondolja?

- Hát, uraim - szippantott egy nagyot hetyke kis pi-pájából Butler -, kétségtelen: a b ncselekmény szerve-

212

zettségi foka, üzletszer sége, angliai viszonylatban párat-lan. Amint ez a Bruce Reynolds „alkalmazta" az embe-reit... Igen, uraim, szó szerint: alkalmazta! Szóval, ebbenkétségtelenül van valami, ami a gengszterek munkastílu-sára és ügyvitelére emlékeztet. De ez csak annyit jelent,hogy hazánkban is kezd a b nözés szervezettebb formát öl-teni. Úgy gondolom, ebben semmi különös nincs. Száz-húsz, százharminc évvel ezel tt a londoni b nszövetkeze-tek dickensi világában mi már megmutattuk a világnak,hogy hova jut egy fejlett ipari állam, ha rend rségénekszervezeti formái az alvilág szervezettsége alatt maradnak.De ugyanakkor azt is megmutattuk, hogyan kell a rend r-ség szervezeti fölényét biztosítani az alvilággal szemben ...

- S talán lényegesen csökkent a b nözés? - vetette köz-ben McArthur.

- Ezt éppen maga kérdi, Gerald? A b nözés csökkené-se társadalmi kérdés. Én csak azt állítom, hogy igenis azangol rend rség érdeme, hogy szervezetileg a b nszövet-kezetek fölé került, s ezzel lényegében megakadályoztaegy angol gengsztervilág kialakulását... Amerikában,egész történelme folyamán, a b nüldözés szervezetlenebbvolt, mint a b nszövetkezés. A gengszterek ugyanis nemvették figyelembe a tagállamok határait, a helyi törvénye-ket, önkormányzatokat, egyéb olyan dolgokat, amelyeket anyomozó hatóságok nem hagyhatnak figyelmen kívül ...

- Nono - mordult közbe McArthur -, mi sem mozdul-hattunk, amíg az aylesburyek erre fel nem kértek ...

- Éppen ez az, látja - dörmögte Butler. Aztán sokkalélénkebben folytatta: - A cheddingtoni eset arra figyel-meztet, hogy az alvilág kezd ismét szervezeti fölénybe ke-rülni ... Rajtunk a sor, hogy megel zzük. Legyen jobb anyilvántartásunk, fürgébb az ügyintézésünk, központosí-tottabb a szervezetünk! Ugyanakkor cseppet se csonkítsukmeg azokat a biztosítékokat, amelyek az ember személyi-ségének tiszteletéb l következnek. Isten rizzen, hogy

213

amerikai vagy más, még rosszabb fajta titkosrend ri mód-szerekre fanyalodjunk, csak mert tehetetlenek, tehetségte-lenek vagy szervezetileg gyöngék vagyunk a bizonyításra.Az igazságot nem lehet kivetni az emberekb l. Azt hiszem,ez sok évszázados tanulság az inkvizíció óta ...

- Én csak amondó vagyok - szólt közbe váratlanul awimbledoni seriff -, hogy nem kell mindjárt a megyei éskerületi rend rségek jogainak megnyirbálására gondolni.Igaz, a Scotland Yard kés bb avatkozhatott be a chedding-toni ügybe, de lám, az ólomlábú igazság csak utoléri anyúlcip s gazemberséget...

Butler keser t legyintett, mert tudta, hogy a megyékellenállásán még sokáig zátonyra fut a b nüldözés köz-pontosításának ügye.

- Igaza van, Al, és még sincs igaza; Elcsíptük a bandi-tákat, de három még szabadlábon cselleng közülük. Talánmert kés n eredtünk a nyomukba. Egyébként, azt hiszem,Bruce Reynolds számolt a gyengéinkkel. Az a hamis útjel-

táblás megoldás ... Az zseniális volt, uraim! Zseniális,mert az angol hagyományok közlekedési szabálytiszteleté-vel számolt... Lám, az is mennyire hagyományos, hogy

fegyver nélkül indultak a vállalkozásra, és az angolbankhagyományokat tették nevetségessé ...

- És az angol formális bizonyítási rendszer alapjánmentették fel azt a hétpróbás Dalyt - tette hozzá gúnyo-san McArthur.

- Bizony - bólogatott aprókat Butler -, olyan vérbeliangol história ez, uraim, hogy vérbelibbet már kitalálnisem lehetne. Ha nem tévedek, Bruce Reynolds nemcsak alegnagyobb, hanem a legjellegzetesebb angol b nöz ...

- Mint brit hazafi bizonyára örvendene, ha ilyesmithallana...

- Amiért elismerem kivételes képességeit, azért mégvígan a csuklójára kattantanám az acél karperecet. Látja,

214

ott van a nürnbergi per... Annál fényesebb bizonyítéknem kell, hogy az intelligencia és az erkölcs nem feltétle-nül járnak közös ösvényen ...

Az erdész kislánya kopogtatott.- Édesapám meghozta a mai újságokat... - azzal a

leányka a telefüstölt szoba asztalára tette a tegnapi Ti-mes, Guardian és Daily Mail egy-egy példányát.

Ki-ki találomra felvett egyet a három vaskos lapból, solvasni kezdett. Ez is a szabadságos élvezetek közé tarto-zott. Otthon ugyanis sohasem futotta az idejükb l, hogyakár egyetlen újságot is végigolvassanak.

Szinte egyszerre vették észre ugyanazt a hírt, amelyetmindhárom lap az els oldalon közölt. Végül is White ol-vasta fel hangosan a Times 1964. augusztus- 13-i számából,hogy mi is történt voltaképpen:

A postarablók újabb sikeres vállalkozást hajtottak vég-re: a harmincévi börtönre itélt Charles Frederic Wilsont,a még mindig szabadon futó bandaf nök, Bruce Reynoldslegjobb barátját és legközelebbi cinkosát augusztus 12-én akora hajnali órákban ismeretlen tettesek kiszabadították agy jt - és elosztófogházból. Akik megszöktették, az éj sö-tétjét kihasználva az épít munkások számára ideiglenesenvágott kapun hatoltak be a letartóztatást intézet épületé-be. Leütötték az éjjeli rt, és Wilsont kötélhágcsón kihoztáka cellájából. Bár a Scotland Yard azonnal országos körözéstrendelt el, és bevonták az Interpolt is, Wilson és akik meg-szöktették, nyomtalanul elt ntek.

- Hát akkor én visszamegyek Londonba - jelentette kiTom Butler váratlanul.

- És miért, ha szabad érdekl dnöm... - élcel döttMcArthur. Látszott rajta, hogy Butler kijelentését csak fé-lig-meddig hiszi, és készen áll, hogy barátját lebeszélje a

215

hebehurgya lépésr l. De akkor már Butler a szekrény feléindult, hogy máris megkezdje a becsomagolást. Csak úgy, aválla felett szólt vissza:

- Másodszor is elfogom Wilsont. Erre mérget vehet,Gerald....

Butler Edinburghból jövet Gretna Greennél szállott áta glasgow-londoni gyorsra. Kés délután robogtak átAylesburyn

Butlerrel szemben két diákféle fiatalember ült. Birming-hamnél szálltak fel, és néhány baseballcsapat bennmaradásiés kiesési esélyeit latolgatták. Butler, mint amolyan meg-rögzött futballdrukker, úgyszólván oda se figyelt a két if-jonc vitájára.

Mikor az aylesburyi állomáson csattogtak keresztül, azegyik fiatalember váratlanul témát változtatott:

- Aylesbury! Valahol itt a környéken bujkáltak Rey-noldsék...

- No, kíváncsi vagyok, most ki fogja meg újra Wilsont. Tom Butler figyelmét megragadta a fiatalemberek be-szélgetése.

- Ugyan, öregem - legyintett fölényesen az ablak mel-lett ül fiú -, ki hiszi, hogy megszökött vagy megszöktet-ték? Nyári mese! Futni hagyták, öregem! Érted? Hagyták,hogy meglógjon.

- Csak nem ettek meszet...Az ablak melletti bizalmasan a társához hajolt.- Ezret tennék egy ellen, hogy az egészet az a ravasz

Butler rendezte meg. Nyomában van az Wilsonnak, ne félj!Majd az segítségével elcsípi Reynoldsot is. Mert az tuti,hogy az a barom Wilson egyenesen a haverjához fut. Öre-gem, merem állítani, hogy Sherlock Holmes óta ez a But-ler az els angol detektív, akinek több esze van, mint agonosztev knek...216

Butler szelíden elmosolyodott, s rágyújtott egy pipára.A vonat akkor már Cheddingtonon robogott keresztül. Lon-donig még volt egy órácska.

79.

Edwards Marshnak sokfajta szenvedélye volt: sport, n k,ital, utazás, miegymás; de egyiket sem vitte túlzásba, ésszórakozásai közül, amit csak lehetett, luxusjachtján, aWild Venture-ön bonyolított le. Természetesen, Marshnaka szenvedélyei mellett pénze is volt b vecskén, mert vol-taképpeni mestersége: nagyiparos. Ezt úgy kell érteni,hogy t kéjét jól jövedelmez ipari részvényekbe fektettemég annak idején - a papája. Neki már alig maradt másfeladata, mint az évenként levágott részvényszelvényekértjáró összegek elköltése.

Hogy éppen milyen ügyben, ne kutassuk, de elég azhozzá, hogy a Wild Venture 1964. augusztus 19-én este ab-ban a walesi csatornában kötött ki, amelyet a vidéken Me-nai Straitnek neveznek. A hajó tulajdonosa, a vendéghölgys a háromtagú személyzet, akárcsak máskor, éjszakára el-hagyta a hajót, és egy közeli, hangulatos szállodában verttanyát.

Másnap reggel, azaz 1964. augusztus 20-án, mintha aföld nyelte volna el a nagyiparos luxusjachtját. Mivel acsatorna mindkét vége az Ír-tengerbe torkollt, nem voltnehéz kitalálni, hogy csakis ebben a beltengerben találhat-ják meg a Wild Venture-t.

Akkor már egy hete is elmúlt, hogy a rend rök bottalütötték Wilson nyomát. Amint Edwards Marsh megtettea följelentését, mindenki azonnal arra gondolt, hogy a lu-xusjachton a cheddingtoni postarabló és cimborái mene-külnek. Uccu, a nyomukba!

Maga a királyi haditengerészet is a ringbe lépett: beve-

217

tette az Olympus nev tengeralattjáróját s a Russel nevfregattot, valamint számos repül gépet.

A lapok repül gépeket és helikoptereket béreltek, hogykülöntudósítóik ott legyenek, amikor kézre kerítik Wilsonts még egy néhány cimboráját is.

Végül is a Wild Venture-t egy öreg, vasúti szerelvénye-ket fuvarozó komphajó csípte el, amely véletlenül útjátállta a kormányos nélkül sodródó jachtnak.

Nemsokára megjelent a Russel fregatt, s parancsnoka,George Davey állig felfegyverzett tengerészeket küldött akihaltnak látszó haj ócskára. A fedélzetre lopakodó tenge-részkatonák minden kis kiszögellést kihasználva, fedezvenyomultak a kajütök irányába. De végül is egyetlen revol-verlövés nélkül vették birtokukba az egész hajót, amely-nek parancsnoki kajütjében két tizennégy éves gyerk cöttaláltak.

Úgy dadogott mind a kett , hogy jó órába telt, amíg ahatóságok megértették, mir l is van szó. Csak azt nem tud-ták megállapítani, hogy a suhanckák begyúltak-e a fenenagy katonai készültségt l, vagy egyszer en a kelleténéltöbbet szívtak be a raktárban fölös számban elhelyezettboros és pálinkás palackok tartalmából.

Mindenesetre az hamarosan kiderült, hogy a két legény-ke a közeli javítóintézetb l lépett meg, és arra gondoltak,mikor eloldották, a Wild Venture horgonyát, hogy a pom-pás kis hajóval Kanadába szökhetnek ...

80.

Butlernek Frank Williams hozta a hírt, hogy miért üldö-zik a Wild Venture-t. Williams egyébként beosztottnak isolyan kiváló volt, mint annak idején f nöknek. Cseppetsem érezte sért nek, s t igazságosnak találta, hogy egykori

218

mestere, aki hosszú ideig beosztottja volt, most f nöke le-gyen.

- Tudja, Franky - legyintett Butler -, ha Wilsonékolyan ostobák volnának, akkor az aylesburyi f felügyelkézre kerítené ket. Ezret egy ellen, hogy a Wild Ventureelt nésének semmi köze Wilson szökéséhez!

- Akkor hát?!- Csakúgy mint eddig, Franky. A legszigorúbb rizet

alatt tartani a feleséget és a két gyermeket, valamint a só-gort, a Mrs. Wilson testvérét és üzletvezet jét.

- Tréfás dolgok derülnének ki, ha egyszer utánanézhet-nénk, hogy mib l került ki Mrs. Wilson üzleti hálózatá-nak alapt kéje ...

- Maga is tudja, Franky, hogy erre nincs törvényes le-het ségünk. De az most nem is fontos. Mi csak tartsukmegfigyelés alatt az egész famíliát. Garantálom, Wilsonmásodszor is ugyanazt a hibát követi el: nem tud a csa-ládja nélkül élni.

Egy véletlenül ver fényes kora szi délel tt a f fel-ügyel magához kérette Butlert. A Scotland Yard vezérenem volt valami jó hangulatban, de azért udvariasan, s tbarátsággal fogadta nagyszer munkatársát. Három-négypercig közömbös dolgokról beszélgettek, aztán a f fel-ügyel hirtelen megkérdezte:

- Mondja, Butler, nem futott zsákutcába a Wilson-ügy-ben?

- Mib l gondolja, sir?- Már október van ...- Id kell ehhez, sir. Id és türelem... Ezért arra ké-

rem, ha érdemesnek tartanak rá, egyel re szíveskedjékvisszaadni a nyugdíjazási kérelmemet.

A f felügyel szélesen elmosolyodott.- Ne vegye hanyagságnak, Butler, de nem is terjesztet-

219

tem föl a kérését. Végig reméltem, hogy végül is így dönt.Gondoltam, minek bonyolítsuk a dolgot. Újévíg ráért vol-na... - miközben beszélt, az íróasztalához ment, és a fiók-ból kivette Butler nyugdíjazási kérelmét. - Parancsoljon!Butler olyan gondtalanul gy rte zsebre a merített árkuspapírt, mintha nem egy egész délutánját töltötte volna ela megfogalmazásával és a kaligrafikus lemásolással. MertAngliában jobb körökben még mindig saját kez kérvénytillik írni személyes ügyben.

Ködös október végi napok szakadtak Londonra. Az ilyenid kedvetlenné, s t néha gorombává teszi az embert. But-lernek azonban id járástól függetlenül joga lett volna abosszankodásra: Wilson családja egyszer en elt nt a ház-ból, amelyben lakott. S még csak azt sem tudták, mikor.

A megfigyel k egyszer csak jelenteni kezdték, hogy az-nap sem az asszonyt, sem a gyermekeket nem látták ki-jönni a házból. Másnap úgyszintén. Harmadik nap nemkü-lönben.

Ötödik nap Butler már a bizonyosság erejével tudta,hogy Wilson felesége ügyesen kijátszotta a megfigyel kéberségét, és nyilván valamelyik éjszaka vagy korán söté-ted ködös délutánon elt nt a családi otthonból...

Kétségtelen: az asszony nem a maga feje után cseleke-dett. Tehát hiábavaló volna Angliában keresni. Minden bi-zonnyal szökése után néhány órával messze túl járt árkon-bokron, s valahol egy európai repül téren nevetett a mar-kába, hogy sikerült lóvá tennie a Scotland Yardot.

Maradt, mint egyetlen vékony reménysugár, Osborne,Wilson sógora, a vagyon menedzsere .....

81.

Éppen huszonhárom hónap telt el a cheddingtoní rajta-ütés óta, mikor a lapok ismét vastag bet s címek alatt tér-tek vissza a már-már feledésbe merül b nügyre. A világ-szenzációt 1965. július nyolcadikán Rony Biggs, alias nagymelák Biggs, a Délnyugati Gang harminc évre leültetett

nöke szolgáltatta a nyári parlamenti és világpolitikai szü-netben uborkaszezonozó angol lapoknak. És nemcsak azangoloknak.

Ezen a napon történt, hogy miközben a wandsworthibörtön rabjait sétáltatták, Rony Biggset saját kérésére abörtönigazgató elé vezették kihallgatásra.

A bivalyer s betör király úgy viselkedett, mint valamikezes bárány. Ez azonban nem szúrt szemet senkinek. Az-el tt is, ha lebukott, nem okozott sok gondot a letartózta-tási intézet r- és nevel személyzetének. Akkor reggel is,ha a szabályzat el nem írná a tíz évnél súlyosabb elítéltekszámára, talán meg sem bilincselik a Rony gyereket.

Az acélperecek azonban nem akadályozták meg a londo-ni alvilág kit ségét, hogy szándékát tettre váltsa: aminta börtönigazgató harmadik emeleti irodájába lépett - né-hány szavas, hajánál el rángatott panasza közben -, a nyi-tott ablakon keresztül az utcára vetette magát.

Persze, kutya baja sem történt, mert hajszálpontosan azablak alatt egy nagy bútorszállító teherautó állott. Annaka tet zetére olyan gumihálót szereltek, amilyent újabb tör-vények a cirkuszi légtornászok és kötéltáncosok produkcióialá el írnak.

Nem is ugrott Biggs még egy pillanatai sem hamarabb,csak amikor odalent az autó dudája megszólalt...

A vakmer terv két mozzanatra épült: egyrészt arra,hogy a börtönigazgató harmadik emeleti irodájának abla-kára már feleslegesnek tartottak rácsot szereltetni; más-részt a szökés megtervez i tudták, hogy a büntet intézet

221

vezet je - mivel néha nagyon kellemetlen asztmás roha-mok gyötörték - szeretett nyitott ablak mellett üldögélnia hivatalában.

Másodsorban - és bizony nem véletlenül - abban a pil-lanatban, amikor a gépkocsi dudája megszólalt, a békésensétáló rabok közül kiugrott egy bizonyos Eric Flower ne-vezet , igen rovott múltú betör , és szökni próbált egy t z-oltólétra segítségével, amelyet - mintha ördöge lett volna!- éppen akkor toltak fel az utca fel l a börtönudvar falamellett, hogy a kerület t zoltói holmi szell ztet berende-zéseket ellen rizzenek. A sétáló rabok pedig, mint akikszemmel láthatólag tudják, mi a teend jük, hirtelen rendetbontottak, s ki-ki lehet sége szerint akadályozta a Flowerelfogására siet rök mozgását. Elannyira, hogy Flower-nek sikerült túljutnia a falon, és a börtön röknek az utcánsem sikerült lefülelni a készenlétben álló gépkocsin tova-

fegyencet. Persze, a gépkocsi lopott volt, és néhányutcával arrébb az út szélén hagyták, akik Flowert meg-szöktették. Annyi bizonyos, hogy az ügyeletes személyzetazt hitte, hogy csak Flowerért szólnak a riadót jelz sziré-nák, és ily módon az épület túloldalán a Biggset menekítcsoport úgyszólván zavartalanul elroboghatott...

Mindezt a vizsgálat nagyon szépen kiderítette; s t mégazt is, hogy a bútorszállító teherautóba egy személygépko-csit rejtettek el. Az amúgy is csak lopott, illetve „kölcsön-vett", bútorszállító kocsit ez alkalommal is egyszer en el-hagyták, s a nyomozók el tt ismeretlen számú és márkájúkiskocsival teljes biztonságban olyan helyre szállítottákRonyt, ahol nyugodtan lef részelhették csuklójáról a bi-lincset. Azt beszélték, hogy Flower kereken ezerötszáz fon-tot ígért minden rabtársának a közrem ködésért, de eztegyikre sem lehetett rábizonyítani. Csak azt lehetett való-szín síteni, hogy a nagy szenzációt kelt kett s szöktetéstnem pár shillingért szervezték meg, s a sikerült kaland vé-gén Biggsnek legfennebb ha ötvenezer fontocskája maradt.222

Ez is szép kis summa volna annak a zsebében, akinek nemaz a gondja, hogy a Scotland Yarddal és az Interpollal vív-jon macska-egér harcot.

A lapok akkoriban azt írták, hogy a Rony fiú után tíz-ezer nyomozó (!) vetette magát. Persze, ez csak olyan nyá-ri mese volt, amit az uborkaszezonra való tekintettel mégaz el kel bb újságoknak is meg szokás bocsátani. A való-ságban - s ezt Butler tudta a legjobban - a Biggs elfogásá-ra szervezett, úgynevezett Mamrnut-m velet közvetlenmunkatársai még húszan sem voltak. Persze, ebbe a szám-ba a világszerte mozgósított Interpol-hálózat állandó ügye-letesei nem tartoztak bele. De ha azokat is beszámítjuk,akkor is csak két-háromszáz tisztvisel re gondolhatunk,többre semmiképpen sem!

Tom Butler pedig mindjárt másnap egy kérvényt tett lea Scotland Yard f felügyel jének asztalára: addig nem kí-ván nyugdíjba menni, amíg a három futó f banditát: Rey-noldsot, Wilsont és Rony Biggset lakat alá nem helyezi.

Egyel re azonban a lapok - és nemcsak a bulvárlapok! -els oldalán nem Butler, hanem Rony Biggs képe állott, ésnem a Scotland Yard szóviv jét l kértek nyilatkozatot, ha-nem a szökött fegyenc nejét l, mert közben az is kiderült,hogy a sohói bárvirágok lovagjának, sok minden egyebemellett, van egy hites felesége is, aki úgy tesz, mintha hin-né, hogy férjeura csak a szakmával együttjáró és elkerül-hetetlen kapcsolatokat tartotta fenn némely kétes társa-dalmi helyzet hölgyekkel… Mindenesetre Madame Tussaud világhír panoptikumá-ban azokban a hetekben a „cheddingtoni h sök" közül elshelyre, és természetesen az újdonságok kirakatába RonyBiggs viaszfiguráját helyezték. A hirtelen beszédessé váltMrs. Biggs pedig err l is fesztelenül nyilatkozott:

223

- Igen, a Madame Tussaud Ronyja megszólalásig olyan,mint az enyém volt…

Bizony csak volt, mert menekülés közben Biggs gondos-kodott arról, hogy két plasztikai m téttel „múlt id be" te-gye azt az egykori ábrázatát, amelynek fotokópiáját a b n-ügyi nyilvántartó immáron nem titokban rizte, hanem asajtó segítségével sok-sok millió példányban közismertté istette. Köztudomású, hogy egy-egy ilyen m tét nem valamiolcsó mulatság, s a menekülés költségeit összeadogatvaRony gyerek kezdett rájönni, hogy igazából nem is voltolyan nagy üzlet beszállni az „évszázad b nügyébe".De aztán Karin Field emlékiratai nyomán neki is kedvetámadt a publikálásra!

Persze, egy menekül vonatrablónak bizonyos nehézsé-gei támadnak, ha fel akar csapni emlékírónak. Biggsnekels sorban is hitelesítenie kellett a kéziratát. Ez remekülsikerült, és - stílusosan: a kézirat minden lapjának a sar-kára „odastemplizte" az ujjlenyomatát.

A The Sun els oldalán a majdnem araszosra nagyítottujjlenyomat mellett így szólt a beharangozó szöveg: Ma ki-zárólag a The Sunban Biggs valódi története. Néhány lap-pal arrébb, az érdekes történeteket közl melléklet els ol-dalán Biggsnek a „párizsi plasztikai sebésszel csináltatott"portréját is közölték, és biztosították a jámbor olvasót,hogy Rony Biggs maga mondja el önmagáról - a színtisztaigazat.

Képzelhet , hogy a Scotland Yardon is érdekl déssel ol-vasták az „események Biggs-féle forgatókönyvét" - amintMcArthur nevezte a The Sunban közölt memoárt. A nagyhír intézet nyomozói, akik a cheddingtoni rajtaütésr l éshírhedett h seir l nyilván több részletet ismertek, mint aThe Sun olvasói, veszettül szórakoztak az egyébként igenjó bulvárstílusban megírt beszámolón, és f leg Tom But-

224

lert ugratták, akir l Rony Biggs, többek közt megemlítet-te, hogy a mesterdetektív egy alkalommal a Madame Tus-saud panoptikumában találkozott Mrs. Biggsszel; de hagy-juk mi is, hadd mondja el maga Rony Biggs:

„A láthatatlan kéz" - (így nevezteti Biggs a lebukott vo-natrablók ügyeinek titkos intéz it) - egy szép napon csen-getett feleségem, Charmaine ajtaján, de mire n m az ajtó-hoz ért volna, már csak egy borítékot talált a földön. Ben-ne az útlevél: Margaret Furminger névre szólt. Charmainea két gyermekkel hamarosan útra készen állott. Miel tt -azonban elhagyta volna Londont, úgy érezte, hogy a máremlített Tussaud-múzeumban még egyszer látnia kell en-gem. Feleségem annyira elmerült a látványban, hogy ész-re sem vette, amint megállt mellette egy sovány férfi,Csak akkor rezzent össze, amikor az gúnyosan rászólt;

- Rövidesen viszontlátja, asszonyom. Már nyomábanvagyunk és nemsokára elfogjuk. Gondom lesz rá...

- Nem, nem - rázta meg a fejét Butler a sajtónyilatko-zat alkalmával -, szó sincs róla. Kamaszkorom óta nem jár-tam Madame Tussaud m intézetében. De ha találkoztamvolna Mrs. Biggsszel, szóról szóra azt mondom neki. Igen-is, gondom van rájuk. Mind a háromra. Az életemet tettemerre az ügyre. Hogy soha többé Angliában ne merjenekilyent elkövetni...

Az újságírók pedig szó szerint lejegyezték és közzétettékTom Butler nyilatkozatát. És minden angol újságolvasótudta, hogy ki az „a három", akikre Butlernek gondja lesza jöv ben. Igen, az a nyilatkozat akkor így hangzott el, miviszont ma tudjuk, hogy a fanatikusan elszánt Butlerneknemcsak Reynoldsot sikerült elfognia, hanem volt az,aki egy bravúros nyomozás végén rákattintotta a bilincsetMartin Luther King gyilkosának is a csuklójára, és amikoraz alattomosan rárontó kór 1972-ben váratlanul kiragadta

225

a Scotland Yard munkaközöségéb l, a „noteszes nyomozó"módszerét már világszerte hasznosították, s nevét mindenid k legnagyobb b nüldöz i közt emlegették.

Biggs azonban csak Butler halála után három évvel -talán pénze teljes fogytával - Brazíliában került hurokra.Brazília és Anglia közt akkor még nem volt kiadatásiegyezmény, s lehet, hogy Biggs erre is számított. Ahhoz,hogy Anglia javára a kiadatás megtörténhessék, a brazilképvisel knek módosítaniok kellett az ország kiadatásitörvényét. E módosítás által aztán megnyílt az út azokhoza brazil-angol diplomáciai tárgyalásokhoz, amelyeknekeredményeként parafálták a két ország közti kiadatásiegyezményt. Természetesen az így létrejött megegyezést akét ország törvényhozó testületének még törvénybe is kel-lett iktatnia. Több mint két év alatt - viszonylag jelenték-telen sajtónyilvánosság mellett, - ennyi mindennek kellettmegtörténnie ahhoz, hogy az angol b nüldöz hatóságokreménye szerint, Rony Biggs végül is szoros rend ri fel-ügyelet mellett megérkezzék Albion földjére .,.

Akkoriban e sorok írója megcsinálta a Biggs fiú immá-ron nemzetközi hírhedtség ténykedésének „gyorsmérle-gét": az egyetlen Cheddington lebukott h sei közül, aki-re, miután megszökött, Butler többé nem tudta rátenni akezét, és akinek sikerült több mint tizenkét esztendeig ci-cázni, nemcsak a Scotland Yarddal, hanem az Interpollalis; s t még az is igaz, hogy a Biggs fiú „érdeme" az angol-brazil kiadatási egyezmény gyors tet alá hozása is; vi-szont, amikor Rony boy magára húzza az angol börtönökegyenruháját, hajdani cimborái - a jó magaviseletükértjáró büntetésfelezés, - harmadolás következtében - márleginkább csak az egyik kezük ujjain számlálgatják a hát-ralev esztendeiket. Ugyanakkor Rony Biggsnek - bizonymár szül halántékkal - még több mint huszonkilencévecskét kell leülnie, méghozzá nagyon szerény harmado-lási reményekkel. Mert nem vitás, hogy börtönfeltételek

226

közt, de általában is, a szökés nem kifejezetten a jó ma-gaviselet ismérve ...

Csakhogy Rony Biggs még tartogatott egy kis meglepe-tést a tarsolyában. Ugyanis az angol-brazil kiadatásiegyezménynek van egy szerény pontocskája, amely sze-rint, ha a kiadatásra váró b ntettes házastársa angol, illet-ve brazil állampolgár, és a házasságból gyermek is szárma-zott, a kiadatásra nem kerülhet sor. Persze, mindenki úgytudta, hogy Biggsnek a felesége angol n , s természetsze-

leg a gyermekei is angol állampolgárok. Viszont ki isme-ri a brazil házassági rendtartások tarka-barka világát?És azt is csak sejteni lehet, hogy mi minden megeshetegyik-másik távoli, eldugott település anyakönyvi hivata-lában. Elég az hozzá, hogy miel tt Rony Biggs csuklóira asao-paolói rend rf nökségen rákattintották volna a bilin-cset, benyúlt a bels zsebébe és kihúzott onnan egy jog-er s bírói végzést, amely szerint immár négy esztendejemúlt, hogy elvált az angol feleségét l; a továbbiakban pe-dig a rend rf nök asztalára helyezett egy házassági anya-könyvi kivonatot is, amely szerint - még a kiadatási tár-gyalások megkezdése el tt - törvényes házasságra lépettegy brazil állampolgárn vel, s ebb l a házasságból immá-ron egy közel kétesztend s kislány teszi der sebbé alko-nyodó életét...

Tudjuk - hiszen a világsajtó, s így a magyar lapok is be-számoltak róla -, még mi minden megesett Rony Biggs-szel; kezdve azon, hogy betörés ellen biztosító társaságotszándékozott alapítani, eladdig, hogy az angol b nüldöz kegyszer en elrabolták Brazíliából és Barbadosra hurcolták.Itt azonban a sziget f hatóságai - ottani kiadatási egyez-mény híjában - szabadon bocsátották, s az angol b nügyikülönítmény még rülhetett, hogy ép b rrel megúszta ezta kalandot, s nem akasztottak emberrablási pert a nyakuk-ba, méghozzá Biggs feljelentése alapján!

Mindez azonban már messze túl mutat azon páratlan

227

nyomozói mestermunkán, amely Thomas Butler nevéhezdik, és amely a cheddingtoni vakmer séget a b nüldö-

zés történetében is az évszázad b nügyévé tette.

Tom Butlernél senki sem vette komolyabban a Biggs-féle visszaemlékezéseket. Jó tíznapi t dés után McAr-thurnek, egykori f nökének és rendíthetetlen jóbarátjánakkellemes pipaszó mellett körülbelül a következ képpenfoglalta össze az észrevételeit:

- Bizony, felvágós vagány ez a Biggs fiú, én mondommagának, Gerald. Ha volt Reynolds mellett a másodikember, amint a The Sunban dicsekedik, akkor én vagyokDe Gaulle mellett az Eiffel-torony. Azért tudja , miértlódít. Lehet, hogy az a firkász tanította ki, aki ezt a zöld-ségestálat a The Sun olvasóinak összeállította, mert hogya Rony gyerek életében öt mondatot egymás után le nemírt, arra mérget vehetünk ... Szóval, egy alvezér emlék-irataira inkább buknak az olvasók, s így a honorárium isfeljebb srófolható. Százezer fontról beszélnek... Ched-dingtonban sem keresett többet a Rony gyerek. Persze, azis szemenszedett hazugság, hogy a rajtaütés után k ket-ten együtt menekültek. Majd egy Reynolds elindul egyNagymarha Biggsszel... Különben is, úgy látszik, figyel-men kívül hagyja, hogy mi id közben megtaláltuk azt a bi-zonyos repül gépet; és azt meg honnan tudhatná Rony ba-rátunk, hogy Reynolds vagy két alkalommal igazán csak avéletlen folytán ugrott meg a körmeim közül. Szóval, töb-bet tudok a tisztelt f nökükr l, semhogy ilyen nyári me-sékkel engem tévútra vezessenek. Mert a szép summácskatiszteletdíj mellett talán erre is gondolhattak, akik Ronyemlékiratait összeállították. Majd bolond leszek, hogy be-ugorjak holmi cáfolatokba, s akaratlanul is eláruljak vala-mit abból, amit tudok. Mert talán még Mrs. Biggs s a kétgyermek sem igazi... A házasságkötésnek ugyanis sehol

228

sem bukkantunk a nyomára. Az sem igaz, hogy Párizsbantalálkozott össze „a család", hanem Brüsszelben. Akkormár a nyomukban voltunk. Csakhogy, akivel ott Mrs.Biggs összejött, az nem Rony gyerek volt, hanem a meg-szólalásig h alteregója. Arra voltak kíváncsiak, hogy fi-gyeljük-e az asszonyt vagy sem. De a fiúkat nem enged-tem addig rájuk ugrani, amíg Mr. Ronald King - a Biggsalteregója - egy vendégl i poháron ott nem hagyta az ujj-lenyomatát. Viszont a múlt szilveszterkor jól átejtettekbennünket, mert Mr. Terence Furminger, aki egy bizonyosBob Jasper társaságában felhasználta az év végi rumlibanmeglazult éberségünket, és Ausztráliába repült, sajnosBiggs volt, s talán a másik mákvirág az az Eric Flower, akiannak idején a szökésben segítette. Hajaj, Gerald - mo-solygott elégedetten Butler -, nemcsak a magunkfajta egy-szer b nügyi tisztvisel knek, hanem az olyan Biggs-félevilágsztároknak is megvan a maguk gondja-baja. Annakidején Flower nélkül kockázatosabb lett volna a szökés,most viszont vele kockázatosabb a menekülés: nem is szól-va arról, hogy mennyivel költségesebb. Úgy látszik, ez akis csirkefogó nem tud vagy nem mer egyedül olajra lép-ni, s Rony nyakába akaszkodott.

- Tudja, Tom, gyakran arra gondolok, hogy tiszta sze-rencse ez a fura szimbiózis... az er s és a gyenge egymás-rautaltsága ... vagy mi is ez? Lám, még a Reynolds-féle

nökök is kénytelenek primitívebb pacákokkal is szövet-kezni - mélázgatott a „skót bulldog". - Ha például Rey-nolds a kifejezett betör munkára nem „alkalmaz" néhánydurvább fickót is, akkor senki sem üti le azt a Millst...Ugye, így hívták az öreg mozdonyvezet t? Ha az az állatHussey nem gondoskodik egy véres epizódról is, a ched-dingtoni fiúk megússzák tizenkét évvel... Pedig mennyi-re vigyázott Reynolds! Még a saját revolverét is letette.Husseynek azonban elég volt egy vaspálca. Enélkül már kiis számították volna a fiúkák, hogy kifizet bb leülni,

229

pláne megfelezve, harmadolva azt a pár esztend t, mintbujkálni végig a nagyvilágban. Öt-nyolc év múltával aztánzavartalanul élvezhették volna a nem éppen megvetendosztalékot. Ennyi id alatt Mr. Daly finom, kifogástalanüzleti t kévé alakíthatta volna a cheddingtoni zsák-mányt... Mondja, Tom, nem különös, hogy ami a nyoma-tékos bizonyítékokat illeti, néha milyen más az esküdtszékvéleménye, mint a miénk? Például a cheddingtoni ügycso-mó ítéletében szó sincs arról, hogy ki igazgatta a másikszemafort? És ...

- Hagyja, Gerald, már megszokhattuk, hogy a mi szem-pontjaink nem mindig esnek egybe a bíróságokéval. Na-gyobb baj, hogy Mr. Dalyt, mióta ártatlannak nyilvánítot-ták, nem áll módunkban megfigyelés alatt tartani. Sem jo-gilag, sem költségvetésileg, ugye? A Bank of England né-hány biztonsági tisztvisel je szemmel tartja ugyan, csak-hogy a libanoni, levantei bankosok ügynökeit nehéz tilos-ban kapni. Különösen, ha font sterlingr l van szó, és rá-adásul ha százezrekr l. Onnan aztán mint legális átutalásszivárog majd vissza Angliába ...

De ezt McArthur is tudta. És azt is tudta, hogy Butlervalahol Ausztráliában is Biggs nyomába szeg dött, de igaziszenvedéllyel voltaképpen csak Reynoldsot és Wilsont va-dássza.

A múló évek folyamán a Mammut-m velet keretében aNagymarha Biggs ausztráliai rejtekhelyein - Melbourne-ben, Sidheyben, s t Darwinban is - rajtaütött a rend r-ség. Akkor állítólag Terry Cook néven bujkált, és mindignéhány órával a rajtaütés el tt megorrolta a veszedelmet,pedig cimborája, azaz Eric Flower alig pár hónap után arend rség kezére került, s valószín leg Rony Biggset ille-

en egy-két adatocskával szolgált a nyomozó hatóságok-nak. Annyi bizonyos, hogy Flower nem szokta olvasni aThe Sunt, mert közös kalandjukat, amely a megszökésük-

230

kel kezd dött, ugyancsak másképp adta el , mint a Biggs-féle memoár.

Néhány év múltával, akkor Butler már tudta, hogy többé soha senkit nem ad az igazságszolgáltatás kezére, ba-rátainak bevallotta:

- Lehet, hogy az a Terry Cook, aki az állítólagos Mrs.Biggsszel együtt is élt Ausztráliában, s t Melbourne-benmég harmadik gyerekük is született, nem is Biggs volt, ha-nem a belgiumi alteregója. Ezért f leg Dél-Amerikában iskerestettem. De hiába ... Egyel re hiába ... Tanulmánytírtam a lehet ségekr l.. . Egynek sem szabad megszaba-dulnia ... Egyetlen egynek sem ...

Butler még jó er ben volt, amikor a jobb kezének ismertFrank Williams kilépett a Scotland Yard keretéb l, és ma-gánnyomozói állást vállalt egy légi társaságnál - Ausztrá-liában !

Majd röviddel lemondása után Cím nélkül cím emlék-iratával lepte meg azt a sz k kör olvasóközönséget, amelya szürke szakszer séget inkább kedveli, mint az esemé-nyek „fordulatos" el adását. A „cím nélküli emlékiratnak"- így nevezték általában Williams visszaemlékezéseit -nem támadt különösebb visszhangja, pedig ugyancsakrészletesen felhívta a figyelmet mindama különbségekre,amelyek a nyomozó hatóságok feljegyzései, jegyz köny-vei, jelentései és a bírói ítéletek indoklása közt fennálltak.A szakszerz - bízvást tekinthetjük annak! - igen egyér-telm en utalt arra is, hogy a vasúti szervezetben hol kellkeresni olyan személyeket, akiknek a szakismeretei nélkülReynoldsék semmiképpen sem állíthatták volna meg a vo-natot úgy, hogy a vonatvezet és a forgalmi személyzetgyanúját fel ne keltették volna. És végül Williams arra istett néhány egyértelm célzást, hogy a Scotland Yard aszámba jöhet vasúti személyzetb l Ismeri azokat, akik

231

nem sokkal az események után indokolatlanul igen jómódba kerültek. A „cím nélküli emlékirat" végs kicsen-gése: nem lehet sikeres nyomozómunkát végezni, ha a tör-vény jobban kedvez a b nöz knek, mint az üldöz knek, abíróság pedig - mint a rossz halász - a kifogott halak kö-zül néhányat, néha nem is a legkisebbeket, rendszeresenvisszaejti...

- Nem, nem volt köztünk szakmai ellentét - válaszoltButler az újságírók kérdésére - Williamsszel kapcsolatban,de nekem az a véleményem, inkább fusson száz gonoszte-

, minthogy egyetlen ártatlan embert sérelem érjen.Én sohasem éreztem ny gnek a törvényt, amely a nyomo-zótevékenységet is korlátozza. Pontosabban: mederbentartja... Elviselhetetlen volna az a társadalom, amelybena rend rség nyomozás címén azt tehetné, amit akar ...Hogy éppen mi, a rend rök, er szakoskodhassunk a polgá-rokkal? Nem, nem! Ne akarják az ördöggel ki zni Belze-bubot.

Persze, Butler, miközben az évek folyamán még a nyi-latkozgatásra is rá-ráfanyalodott, egy percig sem tévesz-tette szem el l a két igazán nagy fiút: Reynoldsot és Wil-sont. Egyel re, Wilson családjának meglépése után, szoros,de eredménytelen megfigyelés alatt tartotta Mr. Osborne-t,a Wilson-féle üzleti hálózat menedzserét.

Közben igen-igen sok angol vakon bízott Butlerben. Méga tulajdon bátyja és húga is azt hitte, hogy az egész herce-hurca nem más, mint „ragyogó trükk", „agyafúrt csapda",amelyet a mélyen hallgató és gyakran idegesked „Tompapa" eszelt ki. Nem vitás: Wilson szökése el tt nyaralniis csak azért ment el, hogy senki se gyanítsa: az keze isbenne van a szöktetésben. Hiszen indulás el tt még kétnappal is azt mondta, hogy esze ágában sincs a nyaralás ...

A lapok ugyan nem mertek ilyen magyarázatokat f zniWilson szökési ügyéhez, de a célzásaik eléggé egyértelm -ek voltak.232

McArthur együttérzését egy-egy rosszmájú megjegyzés-be csomagolta, amelyb l azonban Butler megértette anagy Mac baráti aggályait:

- Hallja, Tom, még Reynolds csak hagyján, de ha nemfüleli le azt a híres Wilsont, az egész világ magán fog ne-vetni. Mint a halászon, akinek a horgáról meglógott a csa-linak felt zött kis hal...

- Mi van, Gerald - dörmögte kedvetlenül Butler -, mármaga is a borbélyánál nyeri értesüléseit?

- Én nem. Csak néhány millió polgártársa, beleértve akedves családját is ... Nem elég ez magának?

Tom Butler kedvetlenül legyintett. Kis pipája máregyáltalán nem hetykélkedett a fogai közt, inkább szortyo-gott egyet-egyet, pedig az régebben nem volt szokása ...

82.

És teltek-múltak az évek. Három is tovairamodott bel -lük. A cheddingtoni históriáról már alig beszéltek, de haszóba jött, tíz angol közül nyolc úgy könyvelte el, mint aScotland Yard nagy felsülését.

A legnagyobb fiaskónak azt tartották, hogy „Butlermegugratta Wilsont", s a bandita nem vette tréfára a dol-got: valóban meglépett. Tom Butler emiatt megszállottjalett a Wilson-ügynek. Sikerült Wilson sógora, Osbornemellé könyvel nek beépítenie egy emberét, de hiába. A to-vafutó hónapok alatt az sem tapasztalt semmi gyanúsat.Osborne nem számolt el senkinek. Kezelte az üzletet, mintsajátját. McArthur, a derék öreg barát, már ki sem ejtettea száján a. cheddingtoni kalandot, és White, a wimbledoniseriff még azt is letagadta volna, hogy ilyen nev helységlétezik Angliában...

E baráti gyöngédség mindennél többet mondott TomButlernek.

233

Végre, 1967 karácsonya el tt két héttel, Butler asztalárabizalmas jelentés került:

Osborne ma repül jegyet váltott Kanadába az 1967. de-cember 23-án 13 órakor induló 17-es számú járatra.Az 1968. január 12-én visszatér 9-es számú járatra is vettjegyet. Weller.

Butler megnyomta az asztali cseng gombját, s a belépfiatal titkártól szinte közömbösen megkérdezte:

- Mondja, Edy, szeretné a karácsonyi ünnepet Mr.Frank Williams társaságában Kanadában tölteni?

- Sir, rend rnyomozó szeretnék lenni, s tudom, ez mitjelent.

- Helyes - mosolyodott el Butler. - A rend rnyomozó-nak nincs ünnepe, nincs családja, nincs más szenvedélye,ha hívja a kötelesség. - Aztán tréfásan megcsóválta a fe-jét. - Látja, mennyire megvénültem, ha egy fiatal kollé-gát látok, máris kötelességemnek érzem, hogy prédikáció-val untassam...

- Ó, dehogyis, sir - és a fiatalember mindkét füle bele-pirosodott a nagy megtiszteltetésbe, hogy t küldik Kana-dába, s hogy f nöke ilyen bizalmas szavakkal tünteti ki.

- Nos, Franky, mit intéztek?- Minden rendben van, Butler. Charles Wilson szeré-

nyen meghúzódik Ronald Alloway álnéven: háztulajdonosés magánzó a kanadai Fredericton egyik negyedében.A házat, telket részletre vásárolta, és a maximális fizetésikedvezményeket könyörögte ki a minimális el leg mellett,mintha kevés pénz ember lenne. Különben, egy ugyan-olyan formájú piros kocsit vásárolt, mint amilyennel itt,Londonban hordozgatta a gyermekeit iskolába. Ott is min-

234

den reggel viszi, s minden délben hozza a két leánykát.Máskor úgyszólván ki sem mozdul a házból...

- Biztos a dolgában, Franky?- Tökéletesen, sir. Ujjlenyomatot is szereztem a kana-

dai kollégák segítségével. Tévedés kizárva!- Akkor nyolc repül jegyet tizennegyedikére! Ötnapi

megfigyelés alatt tartjuk Alloway urat. Hátha valamelyikcimbora is cs be szalad. Ha mégsem, öt magát mindeneset-re visszahozzuk, hogy folytassa a büntetését, mert nemtudta átlépni az árnyékát.

És 1968. január 25-én reggel, mikor Wilson alias RonaldAlloway lesétált a garázsba, hogy indulás el tt bemele-gítse a motort, egy férfi várta a villa ajtajában. Wilson a

rkucsmás férfiban nem ismert Butlerre, és kedélyes kí-váncsisággal fordult feléje, de miel tt kérdezhetett volnavalamit, a kucsmás megszólalt:

- Úgy vélem, ön Charles Wilson.- Nem, ez tévedés! - Aztán abban a pillanatban felis-

merte a londoni „mesterdetektívet". - Hogy talált rám,Butler?

- Ha megengedi, ez nem tartozik magára, Charley. No,adja ide szépen a kezét!

Egy acélperec Wilson, másik Butler csuklójára kattant.Öt nap múlva, ugyanígy összekapcsolva ültek be egy

Kanada-Anglia közti járatba. Akkor Butleren kívül méghét angol detektív kísérte a költ k barátját.

Mikor a légikisasszony bejelentette, hogy nemsokára le-szállnak, Butler két pohár gint rendelt, és koccintott egyetWilsonnal. Aztán fizetett - egy bankjeggyel.

Charles Wilson rákacsintott.- Nézze meg a pénz számát, Butler! Hátha netán rablás-

ból származik...

235

- F , hogy forgalomban van, Charley - somolygott a fel-ügyel . - Ami azt illeti, magát jó ideig kivonják a forga-lomból. Pedig ha rám hallgat...

83.

Butler nevét ismét szárnyra kapta a hír. A sajtó az módszerét népszer sítette, s a Scotland Yard fiatal gya-kornokai úgy néztek rá, mint egy félistenre. Gerald McAr-thur ismét csipkel dött, mint régen, s ebb l Butler min-dennél jobban megértette: nincs semmi baj, attól a pici kishibától eltekintve, hogy eltelt öt esztend , s a nyugdíjazáskérdése esetleg ismét felmerülhet...

Tudta jól, föléje n tt annak, hogy bárki is felszólítanáa visszavonulásra. Éppen ezért magának kell döntenie.Szebb az idejében való visszavonulás, mint lassan-lassanhatáskör nélkül maradni, és sértett büszkeséggel élni amúlt dics ségéb l egy f felügyel i íróasztal mögött.

Tom Butler végül is a visszavonulás mellett döntött.Csak még halogatta egyik napról a másikra, hogy nekí-gyürk zzék és megfogalmazza, majd le is körmölje a kér-vényét.

... És akkor történt, hogy Martin Luther King életét ki-oltotta egy bandita golyója.

Ma már nem titok, hogy a gyanúsítottat, egy szökött fe-gyencet, Butler módszerével vették üldöz be. Ez a banditais ugyanúgy menekült, ugyanazokkal a trükkökkel, mintel gaztettei alkalmával. sem tudott megszabadulni azárnyékától.

Az élet pedig Tom Butler számára még azt a világraszólósikert is tartogatta, hogy tartóztassa le a Martin LutherKing meggyilkolásával gyanúsított banditát is ...

1968. október 7-én a kora délutáni órákban Butler rövid,

236

kemény kopogtatás után belépett McArthur hivatali szobá-jába, és belevetette magát az egyik fotelbe,

- Ez a Reynolds okosabb, mint kellene... - gyújtott ránagy pöfékelések közepette a pipájára -, de ez lesz a vesz-te. Eddig is csak az volt a szerencséje, hogy butább fickóvagyok a sokévi átlagnál; mert ugyebár három éve, hogyMexikóban nyomát vesztettük, s nekem ennyi id kellett,amíg rájöttem az esze járására ... Augusztus 8-án, hatvan-háromban felszállt. De nem repült messzire. Még itt Ang-liában helyezte biztonságba a zsákmány nagyobbik felét.Aztán nem is , valaki más tovább vitte a gépet.

- Úgy van - bólintott McArthur -, ezt eddig is úgy gon-doltuk. Az az elhagyott sportgép ott St. Malóban, amely-nek sohasem került meg a pilótája, talán az övé volt...

- Lehet, de nem biztos ... Csak annyit tudunk, hogy holitt, hol ott, Franciaországban, a Bermudákon, Amerikábans legutóbb Mexikóban, mindenütt olyan ügyetlenül ha-gyogatta maga után a nyomokat, hogy az már egyenesennevetséges volt. Illetve nevetséges lenne, ha nem volnagyanús. Rendszerint még fényképeket is hagyott magaután. Valósággal mutogatta az újabb és újabb arcát. Vajonmiért tette? Legutóbb, mikor aztán végleg elt nt a sze-münk el l, akkora ügyetlenséget követett el, ami egy kez-

nek is sok lenne ...McArthur erre is bólintott. Tudta, hogy mit tett „leg-

utóbb" - azaz 1965 nyarán - Reynolds: Mexikó Cityben azegyik el kel szállodában bejelentette magát, mint egyközismert angol cég üzletköt je. Különös módon éppen ab-ba a hotelbe ment, ahol az illet üzletköt rendszeresenmeg szokott szállni. A szálloda biztonsági emberei termé-szetesen azonnal jelentették a rend rségen a gyanús ven-déget. A rend rség pedig nem egészen két óra múlva rá-tört Reynolds szobájára, de a fészek addigra már üres volt.Az asztalon azonban ott hevert a hamis útlevél Reynoldslegutóbbi fényképével, s a poháron, tálcán a „véletlenül"

237

ottfelejtett ujjlenyomatait is megtalálták. Csak azt nemtudta senki, miként és mikor hagyta el a szállodát, és mer-re t nt el a nagyvilágban.

- Emlékszik, a mexikói cirkusz után többek közt Kana-dát is valószín sítettük, hogy esetleg arra vette az útját...Persze, nem szándékozhatott ott hosszú id t tölteni. Kana-dában jól m ködik a nyilvántartás. Ott nem lehet hosszúideig készpénzzel fizetgetni, s az els csekk vagy részlet-ügylet kész lebukás. Wilsonnak könny volt, mert OsborneAngliából fedezte az ügyleteit, s a bankok tudnak titkottartani... De Reynolds nem dolgozott menedzserrel, s acitybeli régiségkereskedésére nem hivatkozhatott, mert azt maga vezette... A f nök, amint mondtam, nagyon okos

fiú. Évikig cicázgatott velünk, aztán, mikor úgy gondolta,hogy túljárhat az eszünkön, nyomtalanul elt nt. Nos, mi-lyen ötlete támadhat egy okos f nöknek, amilyen egyBiggs-féle banditának vagy egy Wilson-féle üzletember-nek meg sem fordulna a fejében?

- Erre magam is kíváncsi vagyok, Tom!- Nos, hazajön Angliába!- Halljuk a mesét! - válaszolta a „skót bulldog" szára-

zon -, vagy esetleg telefonáljak orvosért...?- Miért? Úgy véli, hogy az agyamra mentek az esemé-

nyek ?- Nem, hiszen ha magára nézek, nem nagyon látszik;

Ezért hát csak folytassa.- Nos, amint eszembe jutott, hogy Reynolds esetleg, s t

valószín leg hazajött, feltettem a kérdést: mi az, amit jó-zan ésszel megtehet, s mi az, amit l feltétlenül tartózkod-nia kell? Nyilván kerülnie kell minden olyan helyet, aholazel tt gyakran megfordult. Viszont nyilvánvaló, hogyolyan vidéken telepedik le, amelyet többé-kevésbé szemé-lyesen ismer, de ahol mégsem kell félnie, hogy felismerik.Majdnem három hónapig tartott, amíg úgyszólván naprólnapra összeállítottam azoknak a helységeknek és vidékek-

238

nek a jegyzékét, ahol a f nök gyermekkorában megfordul-hatott.

- Ez még majdnem semmi!- Tehát valami! - folytatta rendületlenül Butler. - Mert

látja: így jöttem rá, hogy a f nök mindig kedvelte a csen-des, olcsó, családias jelleg fürd helyeket. F leg a tenger-partiakat. Az öreg Reynolds ugyanis ilyen helyeken nya-raltatta a családját...

- Alapos munkát végzett, Tom - bólintott rá a nagyMac -, csak látszata legyen!

- Nézze! - és Thomas Butler egy fényképalbumocskáthúzott el a bels zsebéb l. - Látja: ez az úr James Hetton,magánzó és m kedvel rovartanár, ennek a szerény, de íz-léses villának, a Cap Martinnak a lakója Torquayban ...

- Szeretem ezt a tengerparti városkát. Ott szabadban te-lelnek a pálmák. „Angol riviéra"! Ugye?

Butler nem ragadtatta el magát, Halkan, megfontoltanfolytatta:

- Akinek nincs pénze az igazi Riviérára, annak Torquay,Dortmouth vagy Ermouth is megteszi. Nos, Bruce Rey-nolds papájának annak idején csak az „angol Riviérára"futotta ... Így a f nököt gyermekkori emlékek f zik a pál-masétányos fürd khöz ...

Miközben Butler beszélt, McArthur forgatta, nézegette azsebalbumot. A képek leginkább egy sötét, göndör hajú,vastag, fekete keretes szemüveget visel férfit ábrázoltak,aki azonban távolról sem hasonlított Reynoldsra.

- Szép kisfia és csinos fiatal felesége is van ennek a Mr.Hettonnak.

- Csak azt nem tudom, mi köze Bruce Reynoldshoz? -vonta meg a vállát, közömbösséget színlelve McArthur.

- Én el bb azt vizsgáltam meg, hogy mi köze van Mr.Hettonnak Mr. Hettonhoz. Vajon a torquayi Hetton úr azo-nos-e a kanadai Torontóban természetrajzi tanárképz tvégzett Hetton úrral? Ugyanis a torquayi villatulajdonos

239

azt állította magáról, hogy odaát Torontóban fejezte be ta-nulmányait. Kiderült - folytatta Butler -, hogy az egykoritorontói diák szerény anyagi körülmények közt élt, és sem-miképpen sem élhetne apanázsból Angliában, és f leg nemolyan flottul, mint ez a mi Hettonunk ...

- Esetleg az asszony hozománya ...- Áh - legyintett Butler -, az após tanító Portlandban.

De, ami annál is fontosabb: az a bizonyos Hetton ma is Ka-nadában él, soha át nem kelt az Óceán innens partjára, segy bizonyos Nahína nev helységben okítja a nebuló-kat…

- Ez már valami - ismerte el McArthur -, de bizonyos-ságra nem elegend .

- Parancsoljon! - Butler egy féltenyérnyi fényképetnyújtott át McArthumek. Olyan volt, mint valami kivágott

melléklet egy kriminalisztikai tankönyvb l. McArthurmenten látta, hogy egy jobb kéz hüvelykujjáról készült le-nyomatot ábrázol. - Ez Bruce Reynolds ujjlenyomata, deMr. Hetton hagyta egy fémtálcán, méghozzá tegnapel tt,a torquayi bárban.

- Az ördög vigye el magát! - pattan fel a fotelb l McAr-thur. - Miért nem itt kezdte?

- Hosszú út vezetett idáig... - és Butler arcán inkábbszomorúság tükröz dött. Diadalnak, örömnek nyoma semvolt. - Bár már Biggsszel is itt tartanék, aztán, nem bá-nom, jöjjön a nyugdíjazás, Gerald...

És 1968. október 8-án, valamivel nyolc óra el tt, egysportkabátos, ellenz s sapkás úr sétált a torquayi Cap Mar-tin villa elé. Felköltötte a házmestert, aki szívélyesen nyi-totta ki a „kanadai nagybácsi" el tt a villa kapuját. MikorHetton ajtajához értek, a kanadai úr az ajkához emelte amutatóujját.

240

- Pszt, uram! Ha megengedi, majd én kopogtatok - s bi-zalmasan a háttérbe húzódó gondnokra kacsintott.

A kopogtatásra bentr l valaki nagy vonakodva fordítot-ta meg a kulcsot a zárban.

Butler abban a pillanatban lenyomta a kilincset, egy ug-rással az el szoba túlsó oldalán termett, és sarkig tárta ahálószoba ajtaját.

- Jó reggelt, Reynolds!A selyempizsamás férfi, mint akit skorpió csípett meg,

felült az ágyában, de félúton elakadt a lendülete.- Hogy talált rám, Butler?- Érdekes, Wilson is ezt kérdezte!Bruce Reynolds lemondó grimaszt vágott, de a k vetke- pillanatban már arra is futotta a lélekjelenlétéb l, hogy

fölényesen legyintsen.- Tegye el a revolverét, Butler. Tudom: a szökés re-

ménytelen. Meghalni meg nem akarok - aztán gyöngédenmegsimogatta a mellette reszket asszony arcát. - Semmi,Betty. Ha megengedi - fordult ismét Butlerhez -, megbo-rotválkoznék.

Butler hagyta. Csak éppen két, id közben a lépcs n „fel-szivárgó" fiatal nyomozót állított az utolsó polgári ruhásútjára gondosan készül Reynolds mellé ...

Délfelé Reynolds felesége újságíróknak elmondta, hogyférjével Kanadában ismerkedtek meg, majd egy darabig azEgyesült Államokban éltek. Onnan azért jöttek haza, mertBruce szerint ott költségesebb volt az élet...

Így aztán McArthur másnap kedélyesen gonoszkodha-tott öreg cimborájával:

- Hallja, Butler! Magának végeredményben link sze-rencséje volt.

- Olvasta a ma reggeli lapokat? Mit szól hozzá? Azokszerint már két éve tudom, hogy Reynolds úr Anglia föld-jén bujkál. S t koccintottam is vele egy tavernában. Az-tán egy hülye kocsmai verekedésbe keveredtünk. kivág-

241

ta magát, engem leütöttek... - Butler elhallgatott -... tovább olvassa el az újságokból, ha „fordulatosan" akarInformálódni.

Reynolds lebukása után a dörzsöltebb sajtóemberek úgyvélték, hogy a Scotland Yard titkolózásának több oka is le-het:

Az elrabolt százezrek jóval nagyobb része a f nök letar-tóztatásával sem került el - ma már t u d j u k , hogya közel kétmilliós veszteségnek a Bank of England azóta isbottal üti a nyomát.

Reynolds a kihallgatások perg tüzében - akarva-akarat-lan talán Dalyt is maga után rántja, mivel nem valószín ,hogy Butler olyan könnyen belenyugszik az aylesburyi es-küdtszék John Dalyre vonatkozó ítéletébe - ma márt u d j u k : Reynolds senkit sem rántott maga után. S t atávollétében hozott ítéletébe is belenyugodott. Tudta: nekimint f nöknek így is, úgy is le kell ülnie a maga részét.Viszont John Daly azóta is vígan és szabadon él, de soha-sem tiltakozik a sajtó burkolt vagy kevésbé burkolt gya-núsítgatásai ellen. Még Butlert l s a Scotland Yardtól semkért jogi elégtételt soha. Bölcsen tudja: akinek vaj van afején, ne sokat ágáljon a nyilvánosság jupiterlámpáinakfényében. A burkolt célzások, megalapozatlan gyanúsítga-tások félhomályában könnyebb lapítani ...

Végül arról se feledkezzünk meg, hogy mikor Reynoldslebukott, a Nagymarha Biggs immáron két esztendeje buj-kált, s bár éppen akkoriban az a híresztelés kapott lábra,hogy valahol Libanonban megölték, de a holttestét nemlátta soha senki...

Meglehet, hogy Thomas Butler éppen miatta nem nyúj-totta be a nyugdíjazási kérvényét. Pedig Biggs elfogásanélkül is a világhírnév csúcsára került: szerény noteszesnyilvántartása helyett ma számítógépes adatbankok rzik

242

a b nöz k részletesen elemzett és csoportosított magatar-tási jellemz it is. De az egykori „noteszes detektív" örökülhagyta azt a fanatikus meggy dését is, hogy vannakolyan gaztettek, amelyeket egy önmagát becsül b nüldö-

szervezet soha sem hagyhat büntetlenül!Ilyen gaztett volt a cheddingtoni vakmer rablótámadás

is, amelyet aztán páratlanul ellentmondásos sajtóparádékövetett, nem beszélve az úgynevezett „visszaemlékezé-sek" támasztotta z rzavarról. De vajon a nyomozás érde-kében sajátos szempontok szerint közzétett rend ri tájé-koztatók, nyomozati jegyz könyvek, összefoglaló jelenté-sek és a vádbeszédek azt a teljes igazságot tartalmazták-e,amelyet a nyomozó és a vádhatóságok valóban ismertek?Avagy az „évszázad b nügyének" krónikása szorítkozha-tik-e a bíróságok ítéleteinek indokolási részében összefog-lalt tényállásra?

Végs soron maradjunk meg abban a jóreménységben,hogy ez a történet, amelyet a különféle publikációk ada-tainak mérlegelése alapján itt el adtunk, a maradéktala-nul soha fel nem derített cheddingtoni eseményeknek ta-lán nem a legrosszabbul elbeszélt változata ...

ISBN 963 11 3035 5

Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, BudapestFelel s kiadó: Szilvásy György igazgató(82-0320) Szikra Lapnyomda, Budapest, 1982Felel s vezet : Csöndes Zoltán vezérigazgatóFelel s szerkeszt : Majtényi Zoltán

szaki vezet : Haás PálKépszerkeszt : Szecskó Tamás

szaki szerkeszt : Tóth Endre95 000 példány. Terjedelem: 15,03 (A/5) ív. IF 4588