XI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2004. JÚNIUSHungary, in comparison with European Union countries, ... Ferenc Tarjáni on music, life as a musician, teaching and students If you choose the

XI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

2004. JÚNIUS

Faludi Barbara: Öt etûd színekkel No. 5.

� Ismét Pearle-konferenciaBudapesten

� Mûvész-érdekvédelemaz Európai Unióban

� Vezetôre várnak Debrecenben

TARTALOM

2 XI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

ZENEI KÖZÉLETÜNK

Pearle*...Összeállítás a budapesti Pearle-konferenciáról

(Tóth Anna)

Mûvész-érdekvédelmi és kulturális helyzetkép az EurópaiUnióból

Bár a szakszervezeti munka terén mindig csak a gondok-ról, az újabb és újabb elérendô célokról, feladatokról vanszó, az áprilisban, Tallinban rendezett konferencián ki-derült, a magyarországi érdekvédelem – még az uniós or-szágok tekintetében – a legjobbak közé tartozik.

(Réfi Zsuzsanna)

Régi-új vezetôség a Zenemûvészek és Táncmûvészek Szakszervezetének élén

A küldöttgyûlés új céljai között a mûvésztörvény mielôb-bi elfogadtatása, a zenekari és énekkari finanszírozás új-ragondolása szerepel (Réfi Zsuzsanna)

Több éves tervezhetôség, újfajta támogatási rendszer a célFenyô Gábor lett a Magyar Hangversenyrendezôk Egye-sületének elnöke

(Réfi Zsuzsa)

„Küzdelmes, keserves, de néha szép pálya volt”Tarjáni Ferenc muzsikáról, zenész létrôl, tanításról ésnövendékekrôlHa az ember azt a hivatást folytathatja, amit szeret, s ebbôlmeg is tud élni, az már óriási ajándék a sorstól – véle-kedik a kürtmûvész, egyetemi tanár, akinek a zene jelen-tette, s jelenti ma is az életét. (Réfi Zsuzsa)

Vezetôre várvaMár fél esztendeje csak ideiglenes zenekari igazgatójavan a Debreceni Filharmonikus Zenekarnak, hiszen azelôzô vezetô, Benczô László benyújtotta lemondását, éshelyette 2004. január 1-jétôl az együttes gazdasági veze-tôje tölti be ezt a posztot. Az önkormányzat által tavasz-szal kiírt pályázat – bár hat aspiráns is jelentkezett –,sikertelennek bizonyult, így nagy kérdés, hogy mikorralesz új, kinevezett zenekari igazgatója a debreceni együt-tesnek, s vajon a következô hangversenyszezont márvalódi vezetôvel kezdhetik-e el.

KRITIKA

A MÁV Szimfonikusok, a BM Duna Szimfonikus Zenekarés a Pannon Filharmonikusok tavaszi hangversenyeirôl

(Fittler Katalin)

ZENETÖRTÉNET

Joachim JózsefHalálának 100. évfordulójához közeledve különösenindokolt, hogy számvetést végezzünk Joachim Józseförökségét illetôenJoachim mûveinek felsorolása (Rakos Miklós)

Két méter karmester... (2. rész)Klempererrôl

Eszméletlenül gyorsak voltak a tempói; Giovannija 15perccel, Meistersingere 25 perccel hamarabb ért véget amegszokottnál. Papageno Andante elôírású áriái minimumAllegretto-vá gyorsultak (Breuer János)

HANGVERSENYNAPTÁR

4

19

22

42

47

23

25

28

30

27

3XI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM

TABLE OF CONTENTS

MUSICAL LIFE

Pearle*... Summary report on the Budapest Pearle Conference

(Anna Tóth)

Protection of artists’ interests and positions of arts and culture in the European Union

When speaking of trade union work one is alwaysinclined to enlist problems, further tasks outstanding,future goals to be achieved. Nevertheless, the experienceof the conference, held in April in Tallin, revealed thatHungary, in comparison with European Union countries,is among the best regarding the protection of artists’interests. (Zsuzsanna Réfi)

Old-and-new management heading the Trade Union ofMusical and Dance Artists

The approval of the Act on Artists as soon as possible andthe restructuring of the subsidisation of musical orches-tras and choruses is on the agenda of the conference ofdelegates. (Zsuzsa Réfi)

The ability to plan for years ahead and a new system of subsidies are the goals

Gábor Fenyô has been elected Chairman of the Associa-tion of Hungarian Concert Organisers

(Zsuzsa Réfi)

“It has been a career full of fights, pain, but moments of joyas well”

Ferenc Tarjáni on music, life as a musician, teaching andstudentsIf you choose the profession you like and make a livingout of it, you have got a huge present from life – says thehorn artist and university lecturer, for whom music hasbeen a synonym of life. (Zsuzsa Réfi)

Waiting for a leaderThe Debrecen Philharmonic Orchestra has been in needof a permanent director for as long as half a year now.The former director, László Bencze submitted his resig-nation and his position has been filled by the director offinances since January 1, 2004. The tender put up by thelocal government during the spring of this year proved tobe unsuccessful despite the fact six candidates submittedtheir applications, so the question is: when the Debrecenorchestra will finally have a new, officially appointeddirector and whether they can start the new season underthe supervision of a real manager.

REVIEW

Accounts of spring concerts by the MÁV SymphonicOrchestra, the BM Duna Symphonic Orchestra and thePannon Philharmonic Orchestra (Katalin Fittler)

MUSICAL HISTORY

József JoachimWith the 100th anniversary of his death approaching, it isespecially justifiable to make an assessment of Joachim’sheritage, with a complete list of his works.

(Miklós Rakos)

Conductor of two metres (Part 2)His pace was extremely fast; his Giovanni ended 15 min-utes, his Master Singers 25 minutes earlier than usual.Papageno’s Andante arias speeded up to Allegretto at least.

(János Breuer)

CONCERT CALENDAR

4

19

22

42

47

23

25

28

30

27

ZENEI KÖZÉLETÜNK

Közvetlen elôzményekDublin – Krakkó – Manchester –

Budapest

Kovács Géza, a Magyar Szimfonikus ze-nekarok Szövetségének társelnöke, aNemzeti Filharmonikusok igazgatója uta-zó nagykövetként látogatja nemcsak aPEARLE* konferenciáit. Sok olyan kong-resszuson vesz részt, amely közvetve vagyközvetlenül érinti az elôadómûvészek, amuzsikusok, zenekarok életét. A PEARLE*konferencia elôtti napokban beszélt rész-ben a budapesti eseményt megelôzô kétszakmai találkozóról, részben a az unióscsatlakozás addig már megtapasztalt kö-vetkezményeirôl.

Az EU-csatlakozás az elôadómûvészetés a kultúra területén is felgyorsított szá-mos diplomáciai folyamatot, ennek leg-látványosabb megnyilvánulásai a konfe-renciák voltak, amelyeket sok hónapos,esetenként több éves elôkészület utánrendeztek meg Európa különbözô városa-iban, amelyek közül többön is alkalmamnyílt részt venni. Ezek közül a Zenekar atallini megbeszélésrôl tudósított, nemvolt azonban kevésbé érdektelen az sem,amit az Európai Unió jelenlegi elnöksé-gének otthont adó Írország fôvárosában,Dublinban tartottak. Az ír kormány ki-mondottan a zenérôl, a zene finanszíroz-hatóságáról rendezett konferenciát. Eztmegelôzôen egy rendkívül alapos tanul-mánnyal borzolta a kedélyeket, mert azenérôl nemcsak az általunk megszokottértelemben, azaz mint komolyzenérôl ésaz ehhez csatlakozó tényezôkrôl beszélt,hanem a zenével, mint ipar- és üzletággal

foglalkozott. És ebben a dimenzióban,amikor így kitárul a zene kapuja, nemmeglepô, hogy egy-egy ország nemzetijövedelmébôl milyen szeletet hasít ki ma-gának a zeneipar. Nagy kérdés Európa-szerte, hogy ezt a nagyon tagolt zeneipartmilyen módon lehet és kell közpénzekbôltámogatni, és hogy lenne képes saját lá-bán megállni. Kézenfekvô gondolat,hogy a komolyzene, ezen belül a szim-fonikus zene – egyelôre és belátható ideig– nagyon komoly támogatást igényel. Eb-ben nem is volt éles vita a jelenlévôk kö-zött, holott a konferenciát kormányzatiszervek és a zeneiparban dolgozók kép-viselôi számára rendezték. A helyzetazonban nem is annyira egyértelmû. AzEurópai Bizottság (az Európai Unió kor-mánya) tavaly szeptemberben egy úgyne-vezett közmeghallgatást tartott Madrid-ban, ahol a kulturális ügyekért felelôskorábbi fôtisztviselô arra buzdította a ze-nével foglalkozókat, hogy barátkozzanakmeg a gondolattal: egyre kevesebb köz-pénzt tud fordítani az EU a zenére, minéltöbb magánpénzt kell tehát minél határo-zottabban és gyorsabban mozgósítani er-re a célra. Jó példával éppen angol kollé-gáim szolgáltak a PEARLE* legutóbbiülésén, amikor elmondták, hogy annakidején, a Thatcher-kormány alatt több-ször is jelentôs mennyiségû kormányzatiés közpénzt vontak ki a kulturális, ezenbelül a komolyzenei szektorból. Nekiktehát nagyon jól meg kellett tanulni aszponzorálás és mecenatúra csínját-bín-ját; azt, hogy lehet magántôkével kiválta-ni a megszûnô állami támogatásokat.Nem is tudja ezt náluk jobban senki akontinensen! Mindennek ismeretében fi-

gyelemreméltó, hogy a legmélyebb mély-ponton, a konzervatív kormányzás legna-gyobb elvonásai idején a brit zenekarokköltségvetésében a magántôke szerepe 8és 10% között mozgott. A többi még ígyis megoszlott a támogatások és – ahelyzettôl függôen – 25–30%-os saját be-vétel között. Fontos tényezô, hogy tavalyLondonban a kultúrát támogató magán-tôke mindössze 26 intézmény közöttoszlott meg – egy Magyarországnyinagyváros, fantasztikus színházakkal, hi-hetetlenül jó zenekarokkal, ahol a befek-tetôk az erre szánt összeg 80%-ávalmindössze 26 igénylôt segítenek. Vagyisez a pénz nyilvánvalóan a sikert támogat-ja, azaz odamegy, ahol már amúgy is van.Legkevésbé az ígéretekhez és a tisztesközépszerhez vonzódik.

A dublini megbeszélés, az ehhez kap-csolódó viták, tanulmányok tükrében aztlehet mondani, hogy az általunk klasszi-kus komolyzenének nevezett tevékenysé-gi kör (országonként és helyzetenként ár-nyalt formában) továbbra is igényli aközpénzeket. Ami pedig a hangrögzítéstilleti, számolnunk kell a CD-vásárlásszokásainak megváltozásával is; mígLeonard Bernstein halálának évébenNew York-ban minden 4. megvásároltCD komolyzenei hangfelvétel volt, 2003-ban már csak minden 28. Közben azon-ban egyre népszerûbbek az MP3 ésegyéb, legális internetes letöltések, vala-mint az Európában még nem annyira, deaz Egyesült Államokban már nagyonnépszerû komolyzenei DVD-k. Ez a pia-ci átrendezôdés átcsoportosítást eredmé-nyezhet a közpénzekbôl történô támoga-tások területén, de a támogatások


A PEARLE*(az Elôadómûvészeti Munkáltatók Szövetségeinek Európai Ligája)

újra Budapesten

Az idei budapesti PEARLE* konferencia 19 napirendi pontot vitatott meg június 3-án és 4-én,amelyek közül kiemelkedô fontosságúak voltak az uniós csatlakozással összefüggô kérdések,

a mûvészeti életet legjobban befolyásoló uniós érvényû törvények és azok módosításai. Sok szó esetta mûvészeti intézmény- és támogatási rendszer szükségszerû változtatásairól, a fogyó és változóösszetételû közönségrôl. Az égetô szociális gondok közül a munkaidôvel, az esélyegyenlôséggel

és a zajártalmak kiküszöbölésének lehetôségeirôl esett szó.

Z E N E I K Ö Z É L E T Ü N K

tényével – Magyarországon különösen –továbbra is számolni kell.

Egyéb témák is napirenden voltak; kö-zülük a zenei mendzserképzés kérdésekülönösen kedves volt számomra. Az öt-let, hogy Magyarországon is (Budapestenvagy valamelyik másik egyetemi város-ban) érdemes lenne mûvészeti mene-dzserképzést tanítani. Ez ugyanis hiány-szakma az EU-hoz most csatlakozott és akövetkezô lépésben csatlakozni kívánóországok (például Románia, Horvátor-szág) mûvészeti életében. Országainkbansemminemû ilyen képzés nincs; régendédelgetett tervem, hogy ennek alapjaitmegteremtsem, de eddig – legalábbis Bu-dapesten -, nem sikerült megfelelô part-nereket nyernem az ügynek meglévô ok-tatási intézményeknél. Egynémely vidékivárosban történtek ilyen irányú kísérle-tek, én magam nem szeretném saját el-képzeléseimet sem feladni.

Ehhez a témához kapcsolódott egy má-sik utazásom, Krakkóba. Az ENSZ Kultu-rális és Oktatási Szervezetének, azUNESCO-nak van egy nemzetközi háló-zata, az ENTACT, amely a mûvészeti ad-minisztráció képzésével foglalkozó fel-sôoktatási intézményeket érinti. Akulturális és mûvészeti menedzserképzéstis oktató fôiskolák, egyetemek informáci-ós világszervezete. Ennek van egy euró-pai szekciója, amely Krakkóban, a JagellóEgyetem és a Nemzetközi Kulturális Köz-pont szervezésében tartott egy háromna-pos konferenciát, ahol elôadást tarthattamMagyarország kulturális, mûvészeti éle-térôl az uniós csatlakozás kapcsán. Itt új-ból megerôsödött bennem az a meggyô-zôdés, hogy szükség van egy ilyenregionális központra nálunk. Annál is in-kább, mert ismét meglepett a nemzet-közi kongresszusokon már többszörmegtapasztalt felismerés, hogy milyentisztelettel tekintenek hazánk kulturális-mûvészeti életére, teljesítményeire nem-csak a most, hanem a már régebben csat-lakozott országok is.

Megnyugtató volt az az érzés is, hogyúgy a mi szakterületünkön, mint a társ-mûvészetek körében jól mûködô nemzet-közi szervezetek foglalkoznak a megfele-lôen szakképzett munkaerô kérdésével;így lehet ugyanis a legegyszerûbben ésleghatékonyabban megcáfolni azt a néze-tet, amely szerint a mûvészek menedzse-lése nem is igazi szakma. Pedig ez isolyan, mint az egészség: akkor válik fon-tossá, ha nincs. Ez olyan háttérmunka,

ami nagyon ritkán kerül reflektorfénybe,ám az itt elkövetett hibák sok és jó minô-ségû munkát tehetnek tönkre.

MayFair volt a neve annak a kongresz-szusnak, amit Manchesterben tartottak ésamit az Euklidesz Program nagy-britan-niai szervezet hozott létre azzal a nem tit-kolt szándékkal, hogy EU tagországokkulturális életének képviselôit „eresztet-tek össze” ottani potenciális partne-rekkel.. Itt is a mûvészet és a kultúra je-gyében zajlottak az események: én azelôadómûvészeket, Deme Péter, a Nem-zeti Örökségvédelmi Hivatal igazgatója aközgyûjteményeket, Szoboszlai Jánosmûvészettörténész, egy magángalériavezetôje pedig a magánszektort képvisel-te. Azon kívül, hogy partnerkapcsolato-kat teremtettünk, elôadást tarthattam is-mét Magyarország kulturális-mûvészetiéletérôl és az uniós csatlakozás hatásai-ról. Rajtam kívül csupán egy lengyel ven-déget kértek fel elôadásra a most csatla-kozottak közül, ami nyilvánvalóan nem ami személyünknek, hanem országaink-nak szóló, megtisztelô gesztus volt. Meg-lepett, hogy miközben Nagy-Britanniáttartják a leginkább euroszkeptikus or-szágnak, élénken érdeklôdtek irántunk,aktívan keresték a kapcsolatokat, a cse-relehetôségeket – mégpedig a legváltoza-tosabb tevékenységi körök és szervezetiformák képviseletében. Nevéhez méltóanigazi vásár volt tehát, ahol a plenáris ülésután mindenki szabadon cserélhetett esz-mét és tapasztalatokat.

Azt is hazánk megbecsültségének tulaj-donítom, hogy a közvetlenül a csatlako-zás után sorra kerülô PEARLE* konfe-renciát éppen mi, a Magyar SzimfonikusZenekarok Szövetsége rendezhetjük, azElôadómûvészeti Jogvédô Iroda és kultu-rális tárca támogatásával. Ezzel tudomindokolni, hogy az egész közép-kelet-európai régióból egyedül engem válasz-tottak be a szervezet végrehajtó bizottsá-gába. Az alkalomhoz illôen fog ezúttal akonferencia a szokásos témákon (adózás,szerzôi jog, stb.) túl a csatlakozás várha-tó, kiszámítható következményeivel ésazokkal a tennivalókkal is foglalkozni,amelyek már Tallinban is fölmerültek –mindenekelôtt a félelemmel, hogy a mostcsatlakozott országokból magasan kép-zett elôadómûvészek (elsôsorban muzsi-kusok) fogják elárasztani a nyugati orszá-gokat és teszik munkanélkülivé az ottanikollégákat. Ez több (elsôsorban német)

szakszervezet részérôl megfogalmazottfélelem, és nem mehet el emellett a gon-dolat mellett szó nélkül a munkáltatói ol-dal sem. Tallinban módunkban állt véle-ményt mondani errôl és ki is fejeztükméltatlankodásunkat, elsôsorban amiatt,hogy mintegy barbár lerohanást vizionál-ták az itteni munkavállalók esetleges út-rakelését. Arról nem is szólva, hogy mint-egy tizenöt éve vállalhatnak külföldimunkát szinte akadálytalanul muzsikusa-ink, és ehhez képest, ezen a téren igazábólnem sok változást hozott a május 1-jeicsatlakozás. El is maradtak a várt keletrôlnyugatra tartó, munkát keresô zenészeketszállító autóbuszkaravánok…

Változások természetesen vannak, hi-szen ezzel a lépéssel az EU-ban érvényesnemzetközi adójogszabályokat is elis-mertük magunkra vonatkozóan. Ez nem-csak az EU-n belüli utak esetében lénye-ges, hanem az azon kívül esô országokkalkötött szerzôdéseinket is érinti, hiszenekkor is az uniós törvények szellemébenkell cselekednünk. Minderrôl különprogrampontban tárgyal a mostaniPEARLE* konferencia is, ahol meghí-vott magyar elôadók révén adhatunk tájé-koztatást a csatlakozást elôkészítô hosszúévek és az azóta eltelt néhány hét hazaitapasztalatairól.

És bizony jó érzés volt május 3-án aNemzeti Filharmonikusokkal a személyiigazolvány felmutatása után úgy megér-kezni Madridba, hogy az uniós tagálla-mok számára fenntartott folyosón mehet-tünk keresztül. Kamionunknak nemkellett kitöltenie a szokásos, bonyolult ésalkalmanként csaknem félmillió forin-tunkba kerülô vámárunyilatkozatot. Éspersze – sajnos – a repülôtéri vámszabadterületek kedvezményes ital- és cigaretta-árai is a múlté lettek…

Magyarországi helyzetkép

A konferencia szervezôjeként ott Ma-gyarországot képviselô Kovács Gézalehetôvé tette, hogy hazánk felkészültszakemberek révén ismertethesse, milyenmegoldásokat keresett és talált Magyar-ország a napirendben felvetett kérdések-re. Dr. Baán László, a Kulturális Minisz-térium helyettes államtitkára ismertette,hogy milyen jellegû és milyen arányú tá-mogatást biztosít az állam a különfélekulturális intézményeknek és alapítvá-nyoknak. A feltett kérdésekre adott vála-szokból az is kiderült, hogy a támogatá-



sok arányainak tekintetében hazánk nemsokban különbözik az európai átlagtól.

A következô napirendi pont magyarelôadója Inkei Péter, a Kulturális Obszer-vatórium (Budapest Observatory) igaz-gatója volt. Ennek az intézménynek a ne-véhez fûzôdik a 2002. februárjábanBudapesten megrendezett konferencia azEU-bôvítés európai kultúrára gyakorolthatásáról (Bigger…Better…Beautiful?).Felszólalásában a kelet-európai országokelszigeteltségének okairól, ezek EU-n be-lüli megszüntetésének lehetôségeirôl be-szélt.

Május 1-jén Magyarország történelmigyôzelmet aratott – lehetôvé vált számá-ra hogy kilépjen abból a körbôl, amiberészben földrajzi fekvése, részben törté-nelmi sajátosságai miatt zárta az európaiközvélemény. Az alapot természetesenaz utolsó 50 év adta, hiszen a földrajziadottságok különbségei ma már nem je-lentenek sem fizikai, sem értékrendbelihatárokat. A kelet-európai országok aSzovjetunió fennhatósága alá tartoztak,ami alapvetôen meghatározta az élet-minôséget. Az alapvetô különbséget ter-mészetesen elsôsorban a gazdasági muta-tók szerint regisztrálták, ám a GDPszámottevô különbsége Kelet- és Nyu-gat-Európa között nemcsak gazdasági, depszichológiai különbségeket is eredmé-nyezett. E hátrányos pozícióból való kilá-balást nem segítette például az a sajátos-sága sem, hogy ezekben az országokbannem léteztek civil szervezetek. Ennek kö-vetkeztében a keleti blokk országai közötta politika-diktálta hivatalos egyezménye-ken nem is születhettek megállapodások.Ezeknek az országoknak 1990-ben kellettelkezdeniük megtanulni az érdekérvé-nyesítést az akkor alakulgató civil szer-vezetek révén, elkezdeni építgetni nem-zetközi kapcsolataikat, keresni másországok hasonló profillal rendelkezô ci-vil szervezeteit.

A csatlakozás tehát részben az elmúltmintegy másfél évtized munkájánakeredményességének igazolásával, rész-ben a kirekesztettség utolsó mozzana-tainak felszámolásával növelheti a voltkelet-európai országok egészséges önbi-zalmát. És ezt nemcsak, sôt nem elsôsor-ban az igényelhetô eurók miatt tartjákfontosnak a most csatlakozottak. Sokkalinkább a lehetôség: európainak lenni! En-nek érdekében tudomásul kell perszevenni az árnyoldalakat is, amik egyéb-ként a már bentlévôket is érintik. Számos

direkt programban kell részt venni,amelynek törvényeit az EU szabályozza.Gazdasági mutatók, kultúrpolitika, támo-gatási arányok meghatározása, ami min-denkire nézve kötelezô. A következô sza-kaszt a nyitottság jellemzi – ekkor lehet apályázatokon részt venni és beruházni.Figyelni, hogy mit tesz az EU és mit te-szünk, mit tehetünk mi. Nemcsak aztmegcsodálni, amit mi kapunk, de tudni,hogy az új országok sok érdekességgelléphetnek az EU színe elé. Ebben a vo-natkozásban óriási szerep jut a kultúrá-nak. Nemcsak az európai színpadon mostmár biztonságosan mozgó civil szerveze-tek és különféle intézmények közöttfennálló együttmûködés, hanem – talánmég inkább – a cserelehetôségek miatt. Sha ez a prózai mûfajokban nehézkeseb-ben megvalósító, annál határtalanabblehetôségeket kínál a tánc, a zene fóruma.Meg kell és meg lehet mutatni, kik va-gyunk!

Mindehhez a kulcsszó: a mozgékony-ság. Ez nem egyszerûen egy-egy zenekarcsereutazását jelenti, hanem az elôadó-mûvészek szabad és rugalmas munkavál-lalását a különbözô országokban. Az élôkulturális együttmûködések alapozhatjákmeg a mûvészeti és egyéb árucserét.

Mûvészek és mûvészetek szabad áramlása

a (megnövekedett) Európában

2002 áprilisában Olivier Audéoud, a pári-zsi egyetem professzora munkatársaivaltanulmányt tett közzé „a kulturális szektortermékeinek és szereplôinek mozgékony-ságáról és szabad mozgásáról”. Más köz-lemények pedig „a színház- és elôadómû-vészetek fontosságáról és lendületérôl”vitatkoztak a megnövekedett Európában.

Mondhatjuk azt is, hogy nem a nemzetijog feladata a külföldön dolgozók igé-nyeivel, szociális biztonságával kapcso-latos gondokkal, szakképzésük külön-bözô szintjeivel foglalkozzék. S bár amûvészek különféle kultúrák közöttimozgása tevékenységük sajátosságánakés a civilizáció fejlôdésének köszönhetô,talán még sosem merült fel ezzel kapcso-latban annyi probléma, mint éppen a 21.században. Megszámlálhatatlanul sokakadállyal kell szembenézniük és le-gyôzniük azokat, nem utolsó sorbanazért, mert az EU rengeteg bürokratikusintézkedéssel próbálta meg szabályozni efolyamatot. Ezt azért tartották szükséges-

nek, mert miközben mindenki szívesenutazott külföldre, a határokon belül fel-tétlenül meg akarta védeni mûvészeit ésprodukcióit az odautazó külföldiek általtámasztott kihívásoktól, a kiszámíthatat-lan eredményt hozó versenyhelyzettôl. Asok erre vonatkozó vélemény, vitaanyag,javaslat között fontos helyet foglal el aGATS (General Agreement on Trade inServices = a Szolgáltatásokról SzólóEgységes Megállapodás). Ez kimondja,hogy a tagállamok egyszer már elfoga-dott és bejáratott, liberalizált intézkedé-seit nehéz, sôt lehetetlen egyik pillanatróla másikra visszavonni és az EU általelôírt szabályokat érvényesíteni. Ezért akülönbözô szolgáltatásokat 12 részre osz-totta a Megállapodás és az a feladatottûzte ki célul, hogy az egyes tagállamokaz adott terület hagyományit és a nemze-ti sajátosságokat figyelembe véve alakít-sa ki az Unióval is harmonizáló szabályo-zást. Az indítvány egyébként folyamatos,nyilvános vitákat is szorgalmaz ebben akérdésben.

A vitákban leggyakrabban felmerülôtémák a tapasztalatok szerint az alábbiak:

• szociális biztonság;• vízumkötelezettség, munkaengedély;• kettôs adózás, ÁFA;• a képesítés elismerése;• nyelvi akadályok;• pénzalap;• szerzôi jog, a társadalmi kollektívák

különféle rendszere.Milyen területen van lehetôségük az

európai intézményeknek javítani a mostmég akadályt jelentô tényezôkön? Van-nak-e ösztöndíjak, kedvezményes hitelekés egyéb eszközök a közös programokminél gördülékenyebb megvalósításá-hoz? Ki a mûvész és ki az alkalmazott?Országonként más-más megítélés.

Hol adózunk? Hányszor adózunk? Mennyit adózunk?

Az adózással kapcsolatos kérdések külö-nös hangsúlyt kaptak ezen a kongresszu-son. Nemcsak azért, mert a pénzügyekmindig közérdekûek, hanem mert néhányhéttel az uniós csatlakozás után mind azúj, mind a régi tagországok új adóügyihelyzetben találták magukat. Kissé fo-kozza a bizonytalanság érzetet, hogy aszabályzó keretként szolgáló OECD szer-zôdés is megérett mára a változtatásra. A legfontosabb vitapontok

• a kettôs adózás,



• az adókulcsok• és a forgalmi adó voltak.

A kettôs adózás lényege, hogy a kül-földön munkavállalók mind lakhelyükön,mind a munkavégzés helyén is adózzanak.

Az OECD 1992-es Mintaszerzô-désében különálló kategóriaként foglal-kozott a mûvészekkel és sportolókkal,mint adóalanyokkal, az alkalmazottakat(akik közül nagyon sok mûvész van)mûvészeket továbbra is sújtja a kettôsadózás terhe. Jelenleg kétféle gyakorlat létezik:

• Amennyiben valaki külföldön szol-gáltatatást végez és aki ezt szállítja,mind a munkavégzés helyén, mindpedig lakhelyén adózik. 1

• Felmentést kaphat az adózó személynéhány fizetési kötelezettség alól, hanincs telephelye az adott országban.Ha az adózó személy több tagállam-ban dolgozik, akkor minden kötele-zettségének eleget kell tennie mind-azokban az országokban, ahol munkátvégez.2

Az Európa Bizottság állásfoglalása sze-rint korlátozható B2C típusú üzletkötés,mert a B2B-üzletek lassanként a másikdíjfizetési eljárás kötelékébe tartoznak.

Ahhoz, hogy megtaláljuk a törvényeslehetôségek között a legkedvezôbb meg-oldást, feltétlenül tisztázni kell a kulcsfo-galmakat; azt, hogy mit jelent pontosan atelephely fogalma, mik csökkenthetik azadóalapot, kétséges helyzetben mi döntiel, hogy az adóalanynak melyik ország-ban van a tényleges lakhelye.

• A magánszemély abban az állambantekinthetô belföldi illetôségûnek,amelyben állandó lakhellyel rendel-kezik. Amennyiben mindkét állam te-rületén rendelkezik állandó lakhellyel,úgy a létérdekének központja a meg-határozó.

Adózási szempontból ezt nevezik aforrásországnak Az illetôség országánakpedig a munkavégzés helyszínét. Ebbenérdekeltek egyébként az elôadómûvé-szek is.

• Elôadói, mûvészeti és sporttevékeny-ségért, bemutatókért (kiállításokért)járó díj esetében az a hely, ahol a te-vékenységet végzik.

• Az illetôség megállapítása tekinteté-ben általában a vállalkozás telephelyé-nek földrajzi kijelölése jelenti a prob-lémát. A kettôs adózás elkerülésétcélzó OECD Modell Egyezmény ér-telmében a telephely meghatározásá-ban azt kell figyelembe venni, hogy azadott társaság rendelkezik-e a kérdé-ses országban állandó üzleti hellyelvagy pedig olyan független képviselô-vel, aki a társaság nevében szerzôdé-sek kötésére jogosult illetve árukész-letet tart fenn a megbízójához érkezômegrendelések kielégítésére. Az elek-tronikus kereskedelemben a szervereknem minôsülnek automatikusan telep-helynek, csak abban az esetben, ha azadott államban folyamatosan (hosz-szabb idôn keresztül) jelen vannak.Az internetes honlapok sem jelente-nek telephelyet a fenntartó vállalkozásszámára, aminek következtében egykülföldi szerveren hirdetési célbólüzemeltetett website nem telephely (sa szerverüzemeltetô vállalkozás nemis független képviselô!), viszont haezen a honlapon lehetôség van szer-zôdések megkötésére, fizetések lebo-nyolítására, akkor már telephelynekszámít. Jogdíjak tekintetében a telep-hely kevésbé releváns tényezô, mivelha egy belföldi illetôségû személy egymásik országban honos személynekteljesít fizetést ezen a jogcímen, a ke-letkezett jövedelem mindkét állambanmegadóztatható. Nem mindegy tehát,hogy vállalkozói nyereségrôl vagyjogdíjról van szó!

• A kettôs adózás és az adózás elmara-dásának elkerülése érdekében megkell határozni a termékértékesítés és aszolgáltatásnyújtás helyét; egyesszolgáltatások esetén bizonyos tagor-szágok nem a szolgáltatók székhelye,hanem az igénybevevô székhelye sze-rinti ország adószabályait veszik fi-gyelembe. Az adó mértékét mindkétszabályrendszer az adóalap százalé-kaként rögzíti.

Már az eddigiekbôl is kiderült, hogy havalaki az EU országaiban munkát vállal,akkor azért nem kell garantáltan kétszerkell adót fizetnie.

• A forrásország és az illetôség országaközötti kettôs adózás elkerülésére kétmódszer is adódik. A tagállamok általhasznált OECD Modell Szerzôdés kétalapvetô módszert különböztet meg: abeszámítás és a mentesítés módszeré-

nek használata között enged válasz-tást.

• Mivel azonban a Modell Egyezményszabályozása nem kötelezô érvényû,ezért az adott ügyben mindig vizsgál-ni kell, hogy van-e a két kérdéses or-szágnak a kettôs adóztatást elkerülé-sérôl szóló egyezménye. Ha van,akkor az egyezmény szabályai elsôsé-get élveznek. Ha nincs, akkor a válto-zatosság elve, illetve a belföldi jog-szabályok szerint kell eljárni.

Vannak országok (Belgium és Hollan-dia), amelyek kétoldalú szerzôdés kereté-ben oldották meg ezt a problémát, amijelentôsen mozgékonyabbá tette a két ál-lam mûvészeinek kölcsönös munkaválla-lását. Az összes tagországot érintô, ilyenjellegû megállapodást sürget levélben aPEARLE* is. Ahhoz, hogy egységesítenilehessen, meg kell állapodni, hogy hol fi-zessenek adót: ahol él, vagy ahol éppendolgozott. Ha különbözô eljárásokat ér-vényesítenek mûvészek és alkalmazottakközött, akkor ebben is egységes megálla-podás szükséges, hiszen jelenleg orszá-gonként más-más a megítélés.

Adókulcs

Az Európai Bíróság 2003 júniusi határo-zata értelmében megfelelôen a bíróságidöntésnek kell megváltoztatni az adózásiszabályokat.

• Visszatérés a normál adózáshoz• A külföldi mûvészek adókulcsát 25%-

ban kell meghatározni, amit az EurópaiNemzetközi Szerzôdés is lehetôvé tesz,egészen addig, amíg ez az adó nem ma-gasabb, mint a jövedelmi adó kulcsa

• A produkciók költségei leírhatók le-gyenek

• Az Európai Bíróság határozata szerintaz Európai Nemzetközi Szerzôdésbenfoglalt szabadságelveket sérti, hogyaz idegen mûvészek elôadásaihozkapcsolódó költségeket Németor-szágban nem lehet jóváírni.

A mûvészek adózási gyakorlatának kö-vetkezménye a hôn áhított mobilitás le-lassulása. Elkerülhetetlenné vált a külföldimûvészek adózási törvényeinek megvál-toztatása. A muzsikusok és elôadómûvé-szek sokat nyerhetnek a nemzetközi sze-repléseket illetô alacsonyabb adózáson.Sok esetben az így be nem fizetett adóösszege magasabb jövedelmet eredmé-nyezhet, mint amennyit a költségek jóvá-írása eredményezne.


1 A PEARLE* dokumentumokban B2C jellegû tevékenység2 A PEARLE* dokumentumokban B2B jellegû tevékenység


Egy másik napirendi pontban VAT(value-added-tax), a közvetett forgalmiadó kérdése. A PEARLE* tájékoztatta azEurópai Bizottságot állásfoglalásáról aforgalmi adót és a szolgáltatásokat illetô-en. Ennek értelmében a forgalmi adó fel-tétlen csökkentése javallott a szolgáltatá-sok – minket érintôen a hangfelvételek –terén. Levélben fordult a Hanglemez-gyártók az IFPI (International Federationof the Phonographic Industry = Nemzet-közi Szövetségéhez), mert meggyôzôdé-se szerint az adócsökkentés a zenét vásár-lók érdekeit szolgálná.

EU Copyright – Magyar Szerzôi Jog

A szerzôi jogokról szó kell, hogy essékminden ilyen alkalommal, hiszen szá-mos, megoldásra váró joghézag nehezítiaz elôadómûvészek életét. A szellemi tu-lajdon védelme most elsôsorban a kalóz-kiadások és hamisítványok elleni fellé-pést jelenti. Hosszasan vitatkoztak errôl akorábbi birminghami konferencián, amita PEARLE* egy figyelem felkeltô levelekövetett, 17 pontba szedve mindazokat aveszteségeket, amelyek az elôadómûvé-szeket érik a megfelelô szabályozás hiá-nyában. Megfelelô aktualitást adott avitának a csatlakozás, az, hogy ezeket ajogokat minden nemzetnek össze kellhangolnia saját törvénykezésével, és biz-tosítani kell az ehhez szükséges informá-ciócserét . A Miniszterek Tanácsa április26-án fogadta el az irányelveket, miutánegyszeri felolvasás keretében ismertetteaz Európa Parlamentben.

Magyarországon megtörtént a szerzôijogok uniós harmonizációja. A konferen-cián az Elôadómûvészi Jogvédô Irodaképviseletében dr. Gondol Daniella is-mertette ennek lépéseit, amelynek lénye-gét az alábbiakban foglaltam össze.

A politikai rendszerváltás idején a ma-gyar szerzôi jog egy 1970-ben életbelé-pett törvényre épült, amit a szerzôi jogszakértôi „régi” szerzôi jogi törvénynekneveznek. Ezt már a rendszerváltás idejé-re is sokat változott eredeti állapotáhozképest. Az elsô nagyobb módosítás 1979-ben történt, amit az új technikai kihívásokés fejlôdések tettek szükségessé. A soft-ware védelme, vagy az, hogy privát máso-lás után az elôadók, mint a tulajdonjogokbirtokosai díjazásban részesüljenek, anyolcvanas évek elején, a világon elsô-ként a magyar szerzôi jog törvényébenszerepelt. Bár alapjában véve ezt a tör-vényt erôteljesen befolyásolta a közpon-tosított szocialista rendszer, születésénekerôs nemzetközi háttere volt. A politikaihatalomváltás után egyre több módosítás-ra lett szükség, amelynek okai elsôsorbana nemzetközi kötelezettségek és a szociá-lis-gazdasági változások voltak.

Nemzetközi kötelezettségeinket elsô-sorban az EU-csatlakozás szándéka ésmegvalósítása határozta meg. Már 1991-ben megállapodás született az EurópaiKonvenció és Magyarország között a tör-vényhozási kötelezettségeket illetôen.Ennek megfelelôen Magyarország 1994-ben ratifikálta az elôadókat, hanglemez-készítôket valamint a rádiós és televíziósközvetítéseket érintô Római Egyezményt.A csatlakozó országok belsô piacának in-tegrációjáról szóló úgynevezett „fehérpapír” szintén tartalmazott erre vonatko-zó, jól körülírt fejezeteket.

Két fontos EU-n kívüli nemzetköziegyezmény létezett, amit e munka folya-mán különös figyelemmel kellett kísérni:a WIPO3 szerzôi jog az elôadókra és ahanglemezkészítôkre vonatkozó nemzet-közi szerzôdése (WCT, WPPT). Mind-kettôt 1998-ban írta alá Magyarország ésaz 1999-ben létrejött, „újnak” nevezettszerzôi jogi törvény is ezek módosításá-ból keletkezett.

A rendszerváltás után keletkezô és egy-re mélyölô gazdasági-szociális problé-mák a szerzôi jog szabályozásának újabblépéseit tették szükségessé.

Az állam monopolhelyzete megszûnt,ezzel szemben nemzetközi monopóliu-mok jelentkeztek a magyarországi kultu-

rális piacon, elsôsorban a hangfelvételekterületén. A médiakonglomerátumok,másképpen a szórakoztatóipar óriásválla-latai. Ezek az angolszász törvénykezésalapján gyakorolták jogaikat, ami az elô-adómûvészeket illetôen például azt jelen-tette, hogy egyszeri díjazásért „kivásárol-ták” ôket és meghatározatlan idôre és nemmeghatározott módon használták ezeket aproduktumokat. Érdekes az ilyen egyez-mény, ahol a felhasználó térben és idôbenkorlátlan lehetôségeket szerez jogainak ér-vényesítésére nagyon is korlátozott fizetésellenében. Ez a megoldás teljesen idegenaz európai, így a magyar joggyakorlattól.S hogy miért vállaltak ilyen elônytelen fel-tételeket az elôadómûvészek? Mert a vál-tozásokkal párhuzamosan egyre rosszabbhelyzetbe kerültek, nem voltak alkupozí-cióban és kénytelen voltak ilyen, nemcsakjogi, de anyagi szempontból is nagyonhátrányos szerzôdéseket is aláírni.

A rendszerváltás elôtt többnyire (álla-mi vagy egyéb) alkalmazottként dolgozóelôadómûvészek jelentôs része a változá-sok után e biztonságot nyújtó státuszát el-veszítve kényszervállalkozóként dolgo-zott tovább. Elvesztették a hivatalosmunkaszerzôdések nyújtotta biztonságot,adminisztrációs és a dózási gondokkalkellett szembesülniük. Kissé cinikusonszólva a jog és a kollektív szerzôdésekhelyett inkább a könyvelôjük iránt érez-hetnek némi bizalmat…..

A változásokkal erôteljesen csökkent atörvények betartásának kényszere, de aszerzôi jog szabályainak ismerete is. Ésmindkét oldalon vannak tájékozatlanok,szabályt megszegôk: a szerzôi jogok kö-telezettségeit viselôk és a jogot birtoklókoldalán egyaránt. E probléma megoldásá-nak érdekében az EJI (ElôadómûvésziJogvédô Iroda) minden évben speciálisoktatást szervez a Színház. És Filmmûvé-szeti Egyetemen tanulók csoportja szá-mára, ahol a növendékek a szerzôi jogoklegfontosabb paragrafusaival ismerked-hetnek meg. Szükséges lenne (és az irodatervei között szerepel) ilyen tanfolyam azeneakadémiai növendékek számára is.

Változások az EU-csatlakozással

összefüggésben

Természetesen a szerzôi jogokkal foglal-kozókat sem érintette váratlanul az Euró-pai Unióhoz való csatlakozás, hiszen akilencvenes évekbeli hosszú elôkészületi


3 WIPO (World Intellectual Property Oragnization) = Szel-

lemi Tulajdon Világszervezete, az ENSz szakosított intéz-

ménye, amely együttmûködik a Világkereskedelmi Szerve-

zettel (WPO) a szellemi tulajdonok védelmében.

Hanne Josephsen – a Dán Színházi Szövetség

titkára


folyamat végére, már 1999-ben majdnemteljesen elkészült az új szabályozás. Ezminden pontjában megfelel az EU elvárá-sainak, ám biztos, hogy egyben minden aponton a legjobb megoldást is jelenti.

Egyik ezek közül az úgynevezettINFOSOC irányelv – az információs tár-sadalomban létezô szerzôi jog és az azzalösszefüggésben lévô jogok bizonyos vo-natkozásainak harmonizációja. Ezekszerint tilos a kiadott kottákat bármilyenmásolási vagy egyéb technika révén sok-szorosítani, beleértve a magáncélú fel-használást is. Ez változás a megelôzôgyakorlathoz képest, amikor a szerzôi jo-gok birtokosainak megfelelô díjazása vagykompenzálása ellenében a nem kereske-delmi célú másolás megengedett volt. Azúj szabályozás – a jelenlegi fizetések éskottaárak mellett – nagyon nehéz helyzet-be hozza a magyar zenei nevelés, az ama-tôr zene mozgalom résztvevôit. Ez semmiesetre sem erôsíti a törvények betartásárairányuló törekvéseket, és minden bizon-nyal „feketén” továbbra is ezt a megoldástválasztják a rászorulók, amibôl a szerzôijogokat birtoklók, maguk az érdekelteksemmiféle juttatást nem kapnak majd. Tu-domásunk szerint még ebben az évbenújabb és újabb EU követelménynek kelleleget tennünk ezen a területen (is).Mindez komoly feladatot ró a magyar jo-gásztársadalomra és az érintett közremû-ködôkre egyaránt.

Helyzetelemzés – egyéni meglátások

Rolf Bolwin a Deutscher Bühnenvere-in (A német Színpadi Szövetség) és aPEARLE* végrehajtó bizottságának el-nöke vezette a kétnapos eszmecserét.Ugyanolyan természetes eleganciával,mint ahogy az alábbi beszélgetésbenecsetelte a német kultúra hagyománytisz-teletét és kiegyensúlyozottságát.

– Érdekelne, hogy Ön, vagy Önök né-metek miképpen vélekednek arról az Euró-pa-szerte elterjedt véleményrôl, amelyszerint Németország mind gazdasági,mind társadalmi és – természetesen –mind kulturális szempontból példaértékû?Hogy egyfajta mércét jelentenek az Önökelképzelései, döntései, nyilatkozatai?

– Hogy ez egy jól szervezett és régi ha-gyományokat ápoló ország, tudjuk, hi-szen tudatosan építettük, építjük ilyenné.Hogy mennyiben lehet ez így általánosannemzetközi példaértékû, abban kevésbévagyok biztos, hiszen éppen a hagyomá-nyok tisztelete miatt az országunkat alkotósokféle állam, tartomány mind sokat meg-ôrzött azokból az évszázados hagyomá-nyokból, ami például a kultúráját alakította.150 városi színház mûködik Németor-szágban, amelyek közül mintegy kilenc-ven operaelôadásokat is tart, több mintszáz nagy szimfonikus zenekarral büsz-kélkedhetünk, és akkor nem beszéltünk aszámos alkalmi (szabadtéri és zárt helyentörténô) elôadásról, fesztiválról. Minderrea német állam kétmilliárd körüli eurót for-dít évente, ami rengeteg és pénz, és amivalóban példaértékû lehet az európai or-szágok számára. Számunkra azonban nemaz jelenti a viták alapját, hogy milyen pél-dával tudunk vagy nem tudunk elôl járniEurópában, hanem hogy az utóbbi idôbenmindezzel együtt nálunk is kevesebb pénzjut a kultúrára, a városok is kisebb költ-ségvetésbôl gazdálkodnak, mint korábban.Arról kell tehát vitáznunk, hogy továbbrais szükség van-e a különbözô mûvészetitársulatok ilyen mennyiségére Németor-szágban? Szerintünk, szerintem természe-tesen szükség van minden egyes színház-ra, zenekarra, operatársulatra, hiszen ezekmindegyike régi hagyományokra építitevékenységét. Ezzel együtt tény, hogyvalóban kevesebb a pénz, meg kell talál-nunk a megoldást, hogy a meglévô tár-sulatok, amelyek a német közönség általannyira kedvelt és elvárt kínálattal szol-gálnak, tovább éljenek. Ebben szeretnénkpéldát mutatni a többi országnak!

– Ön, aki jelentôs nemzetközi szervezetelnöke és ebben a minôségben valameny-nyi európai ország elôadómûvészeti tevé-kenységére ráláthat, miként vélekedik, ahagyományokat tisztelô és a kultúra irántkülönösen fogékony német közönség ér-deklôdése mennyire csökkent, vagy ma-radt éppen állandó Európa többi orszá-gához képest? Léteznek-e errôl adatok?

– Valóban régi hagyományokat ápo-lunk nemcsak a kultúra, de a kultúrávalfoglalkozó civil szervezetek terén is. ANémet Színpadi Szövetség 158 esztendôs,hiszen 1846-ban alapították, alapját a fe-jedelemségek udvari színházai alkották,majd ehhez a szervezethez csatlakoztak aXIX–XX. század fordulóján a városi éstartományi színházak. A II. világháborúután természetesen újra kellett szervezni aszínházi érdekképviseletet, de akkor is amár századik éve körül járó Szövetség so-raiban rendezôdtek az elôadómûvészettelfoglalkozó társulatok.

Ami a közönséget illeti, nagyon figye-lünk rá, hiszen Németországban éventemintegy harmincötmillió ember érdek-lôdik folyamatosan a színházi és koncert-termi produkciók iránt. Ez egy megle-hetôsen állandó szám, de ezzel együttérezhetô, hogy a háztartásokban keve-sebb a szabadon elkölthetô pénz, mint né-hány évvel ezelôtt. A takarékoskodás ter-mészetesen a kulturális termékek piacátis érzékenyen érinti.

A másik veszély, ami a publikumot „el-térítheti”, a konkurencia megjelenése. Amozi, televízió, rádió és egyéb csábításilehetôségek újabban az internettel egé-szültek ki, hiszen a világháló tovább nö-veli a kedvet az otthon tartózkodásra éscsökkenti a nyilvános elôadások látogatá-sának indítékait. Ezt ellensúlyozni amûvészi elôadások újszerûségével, élmé-nyekben gazdaggá tételével lehet. A mû-vészeknek nem szabad félniük az új utak-ra lépni és meg kell gyôzni a támogatókatis, hogy az új befektetés megtérül.

– Milyen a közönség átlagéletkora?Járnak-e klasszikus zenei hangversenyek-re a fiatalok is, vagy elsôsorban azidôsebb generációt érdekli ez a mûfaj?

– Németországban felfigyeltek arra,hogy egyre idôsebb e koncertek közönsé-ge és megpróbálták megállítani a folya-matot. Az iskolai nevelés fontos része maa mûvészeti képzés, speciális komolyze-nei bérleteket állítanak össze a különbözôkorosztályok számára. Sok vita várhatómég errôl, hiszen mindenki a saját terüle-tét, „tantárgyait” tartja fontosnak. Megkell azonban határozni, hogy bár az isko-la feladata elsôsorban az írás, olvasás,számolás és egyéb alapismeretek elsajá-títtatása, az esztétikai alapélményeket isitt, ebben az idôszakban kell megszerez-niük a gyerekeknek ahhoz, hogy a mûvé-szet, a mûvészeti élmények iránt fogé-



kony felnôttekké váljanak. Ezért koope-rációt javasoltunk az iskolák, egyetemekés mûvészeti intézmények között. Ahhoz,hogy ez meghozza a kívánt eredményt, aszínpadoknak el kell tudni varázsolni aközönséget, hagyni kell, hogy az ott ülô-ket kellemes benyomások, meghatározóélmények érjék. Vagyis a probléma meg-oldása a társadalmi odafigyelés mellettkomoly személyes erôfeszítést igényel.

– Mindez egy tervezet még, vagy már elis kezdôdött a megvalósítás?

– Az iskolai nevelést illetôen ez máregy folyamatban lévô dolog, folyik azoktatás, sikeresek a bérleti elôadások.Minden városi színház, zenekar és mú-zeum oktatókat küld az iskolákba, akikrészt vesznek az ott folyó pedagógiaimunkában. Konferneciákat is tartottakerrôl a fajta pedagógiai tevékenységrôl.

Nehezebb a helyzet az egyetemeken,ahol a hallgatók komoly esztétikai „defi-cittel” rendelkeznek és nagyon kevés kö-zöttük a színházba, hangversenyre járókszáma. A helyzetet az is nehezíti, hogymíg az iskolákban ennek a fajta oktatás-nak már voltak hagyományai, az egyete-meken mindent fel kellene még építeni,beleértve a megfelelô „tanmenetet” is.

– Érezhetô-e különbség az egykori Ke-let- és Nyugat-Németország között? An-nak idején a keleti országok vezetôi na-gyon büszkék voltak arra, hogy mennyireintenzíven támogatták a klasszikus kultúraoktatását, mûvelését. Látogatottabbak-emost a színházi elôadások, a klasszikuskoncertek a keleti tartományokban, minta nyugatikban?

– Semmilyen különbség nem érezhetô.Az újraegyesítés után pillanatok alattöszszeomlott a kelet-németországi kö-zönség. Üresek voltak a színházak, a kon-certtermek – és csak a keleti részen, azegykori Nyugat-Németországban nemvolt ez érezhetô. Keleten mindenki elkez-dett hûtôszekrényt, videót, autót és egyébfogyasztási cikkeket vásárolni, eufórikusállapotban látogatták a boltokat és utaz-tak szerte a világon, hiszen mindettôl év-tizedeken át el voltak zárva. Ez a vásárlá-si hullám azonban levonult két év alatt, ésakkor ismét figyelni tudtak a közvetlenkörnyezetükre, fontosak lettek számukraa kultúra által kínált értékek. Ma mársemmilyen különbség nem tapasztalhatóebben a vonatkozásban a nyugati és kele-ti tartományok között. Mind a kilenc tar-

tomány tartományi színháza és tartomá-nyi zenekara az 1846-ban megalakultszövetség tagja. Vannak olyan szervezésigondok, amelyek a keleti oldalon mégnem teljesen megoldottak, de ezeket fo-lyamatosan javítani lehet. A kérdésekmindenütt ugyanazok: ki jön, ki lép szín-padra, milyen fellépései lesznek azegyüttesnek?

– Jelentett-e körülírható változást akáranyagi, akár egyéb szempontból a min-denkit sokkírozó 2001. szeptember 11-iterrortámadás?

– Inkább elgondolkodtatott. Hogyan le-hetne mindazt, amit ma jónak és fontosnaktartunk akár csak a 22. századig életbentartani? Ha az amúgy is meglévô gazdasá-gi kockázatok mellett ilyen sokkhatásokérik a világot, hogyan garantálható továb-bi évtizedekig az a szociális biztonság, azaz életforma, aminek Németországban ko-moly hagyományai vannak, és amire minagyon büszkék vagyunk? Ez egyben amûvészeti intézmények létét is befolyá-solja, hiszen a színház, a hangverseny tá-mogatása, a mûvészeti intézmények mû-ködtetése nem kötelezô feladatat sem azállam, sem pedig az önkormányzatok szá-mára. Olyan változásokkal kell felké-szülnünk a jövôre nézve, amelyek lehe-tôvé teszik, hogy kevesebb kapott pénzbirtokában is megôrizzük ezek színvona-lát. Korunknak talán éppen ez a legna-gyobb kihívása, amiben nagy segítségetnyújthatnak egymásnak a különbözô or-szágok, ha kicserélik tapasztalataikat, öt-leteiket. Nálunk például 45 000 ember dol-gozott a színházakban és a zenekaroknálnéhány évvel ezelôtt, ma már „csak”39 000. További változások várhatók eb-ben az irányban. Célunk az, hogy nyugod-tan dolgozhassanak tovább együtteseink; ami dolgunk a Szövetség élén felvenni aharcot a politikai erôkkel, hogy törekvése-inket továbbra is támogassák.

Meg kell értetnünk, mit jelent a mûvé-szet a társadalom számára és hogy nemszabad elvenni azokat a lehetôségeket,amelyek elengedhetetlenek a mûvészetéletben maradásához. A vita alapját ezkell, hogy adja, tudomásul véve, hogy ami oldalunkon is meg kell tudni egyezniakár a szûkösebb körülményekrôl is.

A legfontosabb, hogy a német közön-ség által igényelt kínálatot továbbra isbiztosítani tudjuk. Szeptember 11. egyfelhívójel volt, ami sokakat erôteljesbefeléfordulásra késztetett. És ha a szín-

ház kellô tartalommal tölti meg azelôadásokat, akkor hasonló helyzetben azemberek nem elfordulnak tôle, hanemméginkább igénybe veszik (lelki) „szol-gáltatásait”. Nálunk is ez történt. És mégvilágosabbá vált, hogy a jövôben való tá-jékozódáshoz szükség van azokra az újeszmékre és ötletekre, amelynek forrásaia könyvek, újságok, színházi elôadásokés hangversenyek.

Richard Pulford, a Londoni Színházakés Színházi Menedzsmentek Szövetségé-nek elnöke lényegre törô, sziporkázószelleme és fanyar humora van. Kevésolyan brit szín- vagy operatársulat lehet,amelyikrôl ne tudna, amelyiket ne ismer-né. Emellett imponálóan tájékozott a ze-nekarokról is.

– Most, hogy ennyi szó esett az egyes or-szágok zenei életérôl az együttesek szá-mát, a támogatások mikéntjét és a közönségösszetételét illetôen, szeretném, ha elmon-daná, milyen körülmények között dolgoz-nak az Egyesült Királyság együttesei.

– Én a Színházi Szövetség elnöke va-gyok, de azért megpróbálok segíteni a tá-jékozódásban, amennyire tudok. Pontosszámokkal biztos, hogy nem szolgálha-tok. Nagy-Britanniában több szimfonikuszenekar mûködik, amelyek anyagi bázi-sát az állami támogatás jelenti. A Kultu-rális Minisztérium biztosítja ezt a pénzt,mégpedig két forrásból: saját költségve-tési összegeibôl és az ide befolyt különfé-le kulturális adókból. Az utóbbi tíz évbenazonban mindenkinek hozzá kellett szok-nia ahhoz, hogy egyre kevésbé támasz-kodjék az államra; sok múlik tehát a he-lyi forrásokon: az önkormányzatokon,egyéni támogatókon és az együttesekjegybevételein.



– Mennyire határolható közül a szín-ház- és hangversenylátogatók életkora?

– Alapvetôen az idôsebbek szórakozásaez, a koncertlátogatók átlagéletkora mesz-sze fölül van a negyven éven. Az iskolás-korúak esetében beszélhetünk ugyan szer-vezett zenei mûvészeti képzésrôl, azeneoktatás azonban olyan drága, hogy ab-ban már csak kevesebbek részesülhetnek.

– Van-e számottevô különbség ezekbena vonatkozásokban Anglia, Skócia,Észak-Írország és Wales között?

– Alapvetôen az Egyesült Királyságminden tagországában azonos a helyzet.London azonban kivétel abból a szem-pontból, hogy ott örvendetesen sok kiválóegyüttes – szimfonikus zenekar, színtár-sulat – koncentrálódott az idôk során.

Birmingham, Liverpool, Manchester isrendelkezik nagy és jó szimfonikus zene-karokkal, valamint a Newcastle-i opera-társulatnak is van egy. A többi tagállam-nak egy-egy nagyméretû szimfonikuszenekara van.

– Milyen jellegû munkaszerzôdés kere-tében tudják foglalkoztatni az itt dolgozómuzsikusokat?

– Mindenütt teljes munkaidôs szerzô-désben állnak, kivéve a négy nagy londo-ni zenekart és minden bizonnyal vannakolyan városi, tartományi fenntartásbanmûködô együttesek, ahol ez másképpvan. Csak a teljes mértékben állami fi-nanszírozású zenekaroknál garantálható ateljes munkaidôs foglalkoztatás, az álla-mi szerzôdéseknek köszönhetôen. Ebbena vonatkozásban a BBC Szimfonikus Ze-nekara jelenti a kivételt, amely nem álla-mi támogatásból él, de teljes állású mu-zsikusokat foglalkoztat.

– Az operaházaknak saját zenekarukvan, vagy más együttesekkel kooperálnak?

– Minden nagyobb operatársulatnak sa-ját zenekara van, amelynek muzsikusaitteljes munkaidôben foglalkoztatják. Azegyedüli kivétel a skót operazenekar,amely szimfonikus zenét is játszik ésszimfonikus hangversenyeket is ad.

– Van-e kapcsolat a szimfonikus zene-karok és az iskolák között? Részt vesznek-ea muzsikusok az alapfokú pedagógiaimunkában?

– A BBC zenekarát illetôen nincsenekpontos információim, de azt tudom, hogyaz összes többi együttes nagyon intenzí-

ven bekapcsolódott a gyermekek zeneinevelésébe, szorosan együttmûködnek aziskolákkal. Folyamatosan dolgoznak ve-lük, különbözô munkaterveket készíte-nek annak érdekében, hogy a gyermekérdeklôdését minél elôbb és minél haté-konyabban tudják felkelteni zene, a zene-kari munka iránt. A leginkább megcélzottkorosztály az általános iskola, a 7–11évesek köre.

Julius Klein úr a Kassai Filharmo-nikusok igazgatója és a Szlovák Szimfo-nikus Zenekarok Szövetségének elnöke-ként részt vett már ilyen jellegû szakmaiösszejövetelen Magyarországon: 2000-ben,amikor Miskolcon és Debrecenben ren-dezték a Közép-Kelet Európa Szimfoni-kus Zenekarainak Találkozóját. Akkor isbeszélgettünk és akkor is tiszteletet éb-resztett bennem az a nyugalom, az a de-rûlátás, amivel a már megoldott és a mégelôtte álló feladatokról szólt. Most is ezvolt a benyomásom: az elmúlt négy esz-tendô kényszerû-szükséges változásai szá-mos módosításra kényszerítették a kultu-rális élet szereplôit, és ezzel lépést kelletttartani az eleve hátrányosabb helyzetbôl„startoló” szlovák együttesnek. A próbátkiállta – 2005 tavaszán Kassán ülésezik aPEARLE*. Most június elején ismét ahiggadt, rokonszenvesnek magabiztosKlein urat kérdezhettem a PEARLE*konferencia gerincét alkotó témákról.

– Hány hivatásos szimfonikus zenekarmûködik ma Szlovákiában?

– Szlovákiában több hivatásos szimfo-nikus zenekar mûködik: Pozsonyban aSzlovák Filharmonikusok, Kassán pediga Kassai Filharmonikusok, akik a legna-

gyobb támogatást az illetékes miniszté-riumtól kapják. A Szlovák Rádió Szimfo-nikus Zenekarát ezzel szemben az államfinanszírozza. Szlovákia operatársulatátannak zenekarával valamint a zsolnaiSzlovák Kamarazenekart a KulturálisMinisztérium, a többi (önálló zenekarnélküli) színházat pedig a megyék, illetvevárosok támogatják.

– Milyen arányúak ezek a közpénzek azegyüttesek, társulatok teljes költségvetésé-hez viszonyítva? Milyen szerepet játszik amagántôke ebben a tevékenységi körben?

– A Kulturális Minisztérium hatásköré-be tartozó zenekarok költségvetésénekmintegy 80%-a állami eredetû, a maradék20%-ot vagy szponzoroktól, vagy a vá-rostól vagy saját egyéb forrásból teremtikelô a társulatok. Ami biztos: a miniszté-riumi keret feletti összegrôl mindenkinekmagának kell gondoskodnia.

A közönséget illetôen azt gondolom,hogy a Szlovákiában létezô gondok bár-mely más országra érvényesek (vagy ér-vényesek lehetnek), és hogy éppen ebbenaz évben ezek fokozottan érvényesülnek.Az utóbbi idôszak gazdasági problémáiazonnal éreztették hatásukat a szlovákiaikulturális életben: az embereknek ilyen-kor kevesebb költeni való pénzük marad:kevesebbet járnak színházba, hangver-senyre, kevesebb könyvet, hanglemeztvásárolnak.

Más a helyzet természetesen Pozsonykörnyékén, ahol érezhetô Bécs közelsé-ge, ahol számos nagyszerû koncertet ren-deznek, ahol külön iskolai programok se-gítségével igyekeznek a gyerekeket ajövô közönségének nevelni, mint Kelet-Szlovákiában, ahol sokkal inkább a létmindennapi problémái kötik le az embe-rek figyelmét, energiáit és pénzét.

– Ki segít ezekben az iskolai progra-mokban? Elsôsorban az együttesek, azállam, az önkormányzat, vagy éppen aziskolák részérôl érkezik a támogatás?

– Ez a munka zenekari kezdeménye-zésre született és ebben mi, a Kassai Fil-harmonikusok is részt veszünk. Erre aKulturális Minisztérium külön támoga-tást biztosít; külön hangversenyeket ren-dezünk a gyermekeknek, az ô igényeik-nek és a mi szándékainknak megfelelôen.

– Milyen anyagi források segítségévelgondoskodnak hangszereikrôl ezek a hi-vatásos együttesek?



– Néhány muzsikusunk saját hangsze-rén játszik, elsôsorban a vonós szóla-mokban. Saját fagottot vagy kürtöt vásá-rolni azonban szinte lehetetlen, hiszennemcsak hogy ezek nagyon-nagyon drá-gák, de idôrôl-idôre bizony új kellbelôlük. Míg az ugyancsak borsos árúvonós hangszerek esetében egy átgon-dolt, jó vétel egy életre megoldhatja azilletô hangszergondjait. Kénytelenek va-gyunk tehát hangszereket venni: erre acélra évente 3–500 000 koronát tudunkelkülöníteni. Tudom, hogy ez nagyon ke-vés, de még erre is sokat kell takarékos-kodnunk.

– Van-e valamilyen rendszer, egy el-képzelés a vásárlások prioritását illetô-en? Hogy a fúvós szólamokat példáulegyféle, valamilyen szempont szerint ki-választott márkájú instrumentumokkaltöltik fel?

– Igen, erre különös figyelmet fordí-tunk. Mind a klarinét-, mind az oboa-,mind a fagott-, mind a kürtszólamot ígyállítottuk össze. A márkák ugyan szóla-monként különbözôek, de szólamon belülegyformák. Kiválasztásnál messzeme-nôen számoltunk a muzsikusok igényei-vel, azzal, hogy ôk (vagy legalábbis több-ségük) milyen gyártmányú hangszerenjátszanak a legszívesebben.

– Mi a helyzet a vendégmûvészek finan-szírozhatóságával?

– Ugyanazt tudom mondani, mint ed-dig. Van rá pénzünk, csak nem elég. Azigazi világsztárokat nem tudjuk meghívni,de azért hallhatunk nagyon jó szólistákat.Szerzôdtetünk ugyanis versenygyôztes fi-atalokat, akiknek nem a világhírnevet, ha-nem „csak” a világszínvonalat kell megfi-zetnünk. És néha azért találkozhatunkvilágsztárokkal, hiszen amikor példáulPavarotti Kassán járt, a Kassai Filharmo-nikusok kísérhette…

– Mi a helyzet az Önök külföldi vendég-szerepléseivel?

Ezzel nincs szerencsénk, hiszentôlünk keletebbrôl olyan olcsó muzsiku-sok tudtak betörni a korábban minket isfoglalkoztató piacra, akikkel mi, az EU-csatlakozás küszöbén, sôt már az után,versenyképtelenek vagyunk. Ebben azévben azért el tudunk menni Kínába éstavaly vagy tavalyelôtt Koreában jár-tunk. De mondanom sem kell, nagyonnehéz szakmailag és anyagilag egyaránt

megfelelô külföldi szerzôdésekhez jut-ni.

– Az Ön zenekarának van-e hivatásosmenedzsmentje, vagy Ön egyedül foglal-kozik ezekkel a feladatokkal?

– Én a Kassai Filharmonikusok igazga-tója vagyok, sok jó munkatárssal körül-véve. A pénzszerzés azonban egyedül azén dolgom maradt; talán azért, mert azüzlethez valahogy remek orrom van!Ezen kívül nagyon jó kapcsolataim van-nak, amik nélkül nem jutnánk elegendôpénzhez. A mindennapos munkában azon-ban nagyon sok segítséget kapok. Különmunkatárs foglalkozik a reklámokkal ésmegint egy másik a szponzorok felhajtá-sával, a szponzorszerzôdésekkel.

A konferencián egyelôre még megfigye-lôi státuszban résztvevô Szlovénia képvi-seletében Borut Smrekar, az operatársu-lattal is rendelkezô Ljubljanai NemzetiSzínház igazgatója érkezett Budapestre.

– Ennek a konferenciának egyik fô té-mája a zenekarok és társulatok támogatá-sának alakulása; az, hogy a megváltozottkörülmények között mennyit bír el tovább-ra is a közpénzek kasszája és mennyit kellelôteremteniük az egyes szereplôknek.Szlovéniában mi jelenleg a helyzet? Ho-gyan élte át az Önök országa azokat a po-litikai változásokat, amely határaikat isteljesen átalakította?

– Alapvetôen, 90%-ba az állam finan-szírozza zenekarainkat, ezt egészítik ki ajegyeladásból és más, változó forrásokból.

– Mi történik akkor, ha a gazdaságiélet hullámvölgybe kerül? Ilyen mértékû

állami támogatás esetén ezt azonnal megkell, hogy érezzék a zenekarok.

– Annál is inkább, mivel recesszió ese-tén még szigorúbban betartják a fontossá-gi sorrendet, ahol a kultúra bizony a sorlegvégén található. A legnehezebb idô-szak az önállósodás után volt, amikorminden kulturális intézményt átvett az ál-lam, majd az új közigazgatás megterem-tése után önkormányzati tulajdonbaadott. Majd újabb döntés született: visszakell kerülniük az államhoz és éppen mos-tanság történik ez második reform.

Mindezek tükrében természetes, hogya magántôkének még nincs jelentôs befo-lyása a kulturális életre, hiszen állandó ésbiztos tulajdonviszonyok birtokában le-het csak hosszú távra tervezni és (bármi-lyen) befektetôket találni.

Az intézmények egy része úgynevezettnemzeti intézmény; ezeket teljes mérték-ben az állam támogatja és ezek nincsenekbevételre kötelezve, nem várnak tôlükgazdasági hasznot, „csupán” színvonalaskulturális produkciókat. A többieketvagy részben támogatja az állam, vagysehogy sem. Számukra az önkormányza-ti támogatások és a bevételek jelenthetika pénzügyi forrásokat.

– Hány intézményrôl beszélünk mostvoltaképpen?

– Két hivatásos szimfonikus zenekarrólés két operatársulatról, amelynek saját szim-fonikus zenekara van. Ennyi ki is elégíti ami kétmilliós kis országunk igényeit.

– Mennyire éreznek új lehetôségeket amostani uniós csatlakozás kapcsán? Van-nak-e várakozások az esetleges javulás,vagy félelmek az újabb problémák miatt?

– Korábban is nagyon jó kapcsolatainkvoltak az uniós államokkal, a ténylegestagság azonban új távlatokat nyit, külö-nösen a kultúra területén. Eddig is szá-mos lehetôségünk volt cserekapcsolatoklétesítésére, most azonban régen vártszerzôdések ratifikálódtak és érezhetôentovább élénkült irántunk az érdeklôdés.Éppen most tartanak egy olyan operabe-mutató próbái, amely egy szlovén, egyolasz és egy osztrák színház koproduk-ciójában várja a premiert. Társulatunknémet–francia turnéra készül, amelynekmegvalósítása összehasonlíthatatlanulegyszerûbb, mint azelôtt volt.

– Nincsenek, vagy a csatlakozás utánnem várhatók adminisztrációs problémák



a volt Jugoszlávia más tagállamaiban élôkollegákkal kapcsolatban? Nem jelente-nek akadályt a kilencvenes évek elejénmeghúzott új határok, amelyek most egy-ben uniós határként is funkcionálnak?

– Voltak ilyen jellegû gondok, de elsô-sorban az érdekeltek lustaságának kö-szönhetôen. A kölcsönös megállapodá-sok ugyanis kellô idôt biztosítottakmindenkinek, hogy eldöntse: hol akar él-ni, melyik állampolgárságot választjamagának, milyen engedélyeket kell be-szereznie, hogy a határok ne akadályoz-zák szándékai megvalósításában. Nálunkis van sok olyan horvát állampolgár, akikét év óta nem intézte el, hogy szlovénállampolgár legyen, pedig munkája ésszándékai szerint ezt akarja. Most fô a fe-jük, de a mienk is, hiszen nemcsak nemszlovén, de nem is uniós állampolgárok-ról van szó.

– Milyen kulturális kapcsolatokat ápolSzlovénia Szerbiával és Horvátország-gal?

– Jelenleg semmilyen hivatalos kap-csolat, szerzôdés, megállapodás nincs kö-zöttünk. Vannak privát kezdeményezések,elsôsorban Horvátországgal, amellyelmég kulturális csereprogramokat is bo-nyolítunk, és sok horvát mûvész tagja ami társulatunknak is.

Szlovénia ugyanis kevés igazán jómûvésszel büszkélkedhet, mindig szeret-te azonban a színvonalas elôadásokat,hangversenyeket. Ezért nálunk az az elv,hogy ha egy-egy kiváló mûvész szívesenszerzôdik hozzánk, teljesen mindegy szá-munkra, melyik országból jön: fontos az,amit csinál és az, ahogyan csinálja.

– Mennyire ismerôsek Szlovéniábanazok a gondok, amikrôl a konferencián azimént szó esett a zenei nevelést, és a kö-zönséget illetôen? Lehet, hogy Önök jobbhelyzetben vannak?

– Pillanatnyilag úgy gondolom, hogynálunk valamivel azért jobb a helyzet,hiszen sok fiatalt látni színházainkbanés koncerttermeinkben. Vannak azon-ban egyéb nehézségek, különösenLjubljanában. Olyan sok esemény van,akkora a túlkínálat, hogy sokszor igenfoghíjas a közönség. Szlovéniában pe-dig nagyon sok gazdag kultúrájú városvan, ahol mindig sokan várják a Ljubl-janából, Mariborból, Horvátországbólvagy máshonnan érkezô vendégszerep-léseket.

– Van-e valamilyen különös oka annak,hogy Szlovénia még nem lépett be aPEARLE*-be?

– Kicsit óvatosak vagyunk, ami ezeketa nagyhírû és nagymúltú nemzetköziszervezeteket illeti, mivel a mi zeneiszervezeteink egyelôre kevéssé kompati-bilisek az uniós tagországokéval. Megle-hetôsen posztkommunista állapotok ural-kodnak ezen a téren, és az elmúlt hét évalatt semmit sem tudtunk rajta változtatni.Elôbb reformok kellenek, utána csatla-kozhatunk az európai szervezetekhez.Ezzel együtt, mivel nálunk sok híres kul-turális fesztivál van, a fesztiválokat tömö-rítô európai szövetségnek tagjai vagyunk.

Nemrég rendeztek Ljubljanában olyanmagas szintû konferenciát, mint amilyenaz Alkalmazottak Szervezetének és az 50éve Kelet-Berlinben megalakult Union ofthe Musicians kongresszus volt. Az elsôilyen nagyobb szabású kongresszus voltez nálunk, ahol sok szervezet és egyén ta-lálkozott.

– Beváltotta a hozzá fûzött reményeket,ami az érdemi vitákat és perspektívákatilleti?

– A szövetségek politikai célokkal vi-tatkoznak, nincs világos véleményük,gyakran nem lehet tudni, mirôl beszélnek.Vitapartnert is nehéz találni, ha két szö-vetség ül le beszélgetni. Tapasztalatomszerint egyének ennél jobban és hatéko-nyabban meg tudják vitatni problémáikat.

Mindezzel együtt nagyon sikeresnektartom a rendezvényt, mivel számos fi-gyelemreméltó jelenség köszönt vissza abeszélgetések során: például, hogy meny-nyivel jobb körülmények között dolgoz-nak például a németek, mint ôk.

Szlovéniának is szembesülnie kellett ter-mészetesen azzal a félelemmel, amellyelsok régi tagállam a csatlakozásunkra rea-gált: mi lesz, ha az olcsó, jól képzett kelet-európai muzsikusok felkerekednek, hogynyugatabbra menjenek dolgozni. Akkor,amikor ott is egyre kevesebb lehetôség kí-nálkozik, amikor például a BirminghamiSzimfonikus Zenekar évrôl-évre csökkenôpénzért végzi ugyanazt a munkát.

A cél azonban nem az, hogy most meg-próbálják erôszakkal távol tartani Nyu-gat-Európától a keleti országokból érke-zetteket. Meg kell találni azt a megoldást– mennyiségi korlátozást, bérezés maxi-málását –, amivel csökkenthetô a veszélyés nem épül újabb vasfüggöny a koráb-ban és a most csatlakozottak közé.

Jaap Jong a holland elôadómûvészekmunkáltatóit összefogó szervezet vezetô-jeként elsôsorban a munkaadók szem-szögébôl ecsetelte azokat a súlyos gondo-kat, amelyek jelenleg a holland zeneiéletet sújtják.

– Az a változás, ami Európa-szerte akulturális intézmények támogatási ará-nyainak kényszerû módosításaihoz veze-tett, éreztette hatását Hollandiában is?

– Magam részérôl elsôsorban a mun-káltatók szemszögébôl értékelhetem ezt aproblémát és állíthatom, hogy rengetegmegoldásra váró feladat halmozódott felaz utóbbi idôben. Miközben ugyanis fo-lyamatosan nô a munkanélküliek számaúgy a termelésben, mint például a zene-mûvészet területén, zenekarok szûnnekmeg és a különbözô intézmények egyreszívesebben kötnek részmunkaidôs, vagycsak az év bizonyos idôszakára szólószerzôdéseket.

Éppen most van folyamatban a HollandRádió Szimfonikus Zenekarának, vala-mint két híres katonazenekarnak a meg-szüntetése, ami csak tovább rontja majdezt a helyzetet. Közben pedig évente ki-lencszáz diplomát adnak ki a zenemûvé-szeti fôiskolák, ami túl sok egy tizenhat-milliós országnak. A nagyobbik baj az,hogy e végzett muzsikusok gyenge szak-emberek, hiszen ha bárki konzervatóriu-mot, zenemûvészeti fôiskolát nyithat,akinek ehhez egy kis pénze és kedve van,jogosult diplomával ellátni növendékeit,addig feltétlenül számolni kell ezekkel aminôségi problémákkal.

– Ha ilyen tömegesek lehetnek az elbo-csátások a „zeneiparban”, akár tünteté-



sekkel, nyilvános tiltakozásokkal is szá-molniuk kell?

– Ilyesmivel talán nem, de a dolog en-nél sokkal bonyolultabb. Mindeddigugyanis a közpénzekbôl támogatottegyüttesekben a munkavállaló szem-pontjából rendkívül elônyös szerzôdésekvoltak életben. A munkáltatót számostörvény kötelezte a megfelelô fizetések,szabadságok biztosítására, elég alacso-nyan maximálták a szolgálatokat éselbocsátás esetén – mint ahogy ez a Rá-diózenekarnál és a két említett katonaze-nekarnál is történni fog –, még 5–6 évigfizetésük 70%-ra jogosultak a muzsiku-sok. Ez nagyon emberséges, hiszen sokidejük van új szakmát tanulni, viszony-lag rendes körülmények között élhetikmeg a váltás amúgy nagyon nehézidôszakát. Igen ám, de ez annyi pénzébekerül az államnak, amit most már nemképes biztosítani.

– Hogyan lehet változtatni ezen? Átír-ják a szerzôdéseket, vagy kölcsönökkelfedezik azok költségeit?

– Az újonnan alkalmazott mûvé-szeknél más típusú szerzôdéseket alkal-mazunk. Nem kell ugyanis mindig, min-den esetben határozatlan idejû, teljesmunkaidôs megállapodásokat kötni. Aszínházak már régebben áttértek arra agyakorlatra, hogy évadonként szerzôd-tetik a színészeket. És még ha több éva-don is át ragaszkodnak valakinek a sze-mélyéhez, évente csak 4–5, esetleg 7–8hónapon keresztül fizetik. A következôszezonban pedig újra egyezséget kötnek.Egyre gyakoribbak a zenekaroknál is ahasonló eljárások. Ehhez járul még az alehetôség, hogy a szolgálatszámok és afizetések tekintetében eddig sem voltakmerevek az elôírások, most pedig mégkevésbé azok. Ahogy Nagy-Britanniá-ban, úgy nálunk is meg kell szokniuk amuzsikusoknak, hogy többet dolgoznakkevesebb pénzért.

– Nem félnek attól, hogy tiltakozni fog-nak?

– Nem, mert bármilyen rossz szerzôdésis aranyat ér – különösen a semmilyenszerzôdéshez képest. És minden ilyenstátuszra hosszú sorokban várakoznak avalóban jó muzsikusok.

– Ezek az intézkedések megoldják aproblémákat?

– Nem, mert ha kevesebb a fizetség,kevesebb a befizetett járulék is. És éppenaz átalakítás során bizony nagy pénzekrevan szükség. Mert akit most elbocsátunk,annak – még a régi szerzôdés értelmében– tisztes összegeket kell biztosítani, mi-közben az újak a kisebb fizetésekbôl ke-vés járulékot utalnak át. Hosszú távontermészetesen ez a gazdaságos, mostazonban olyan, mint egy rosszkor jött be-fektetés.

– Van-e valamilyen szabály arra nézve,hogy hány évesen, vagy hány év munkavi-szony után küldhetôk el a zenekari muzsi-kusok?

– Mostanáig az életkorral megállapí-tott, úgynevezett öregségi nyugdíj voltérvényben, de sok más országhoz hason-lóan mi ia be akarjuk vezetni a szakmainyugdíjat. Táncosok, énekesek, fúvósokesetében ez feltétlenül méltányos. És aledolgozott szolgálati évek után nem ga-rantálhatjuk az élethosszig nyújtott fize-tést, hanem csupán átképzési lehetôséget,hogy a 35 éves táncos, a 45 éves énekesvagy fúvószenész még értelmes célt talál-jon az életének.

– Nem tartanak attól, hogy most együt-tesek szûnnek meg, zenészek válnak mun-kanélkülivé, és néhány év múlva esetleg,amikor a gazdasági helyzet kedvezôbbrefordul, már nem lehet visszafordítani azeseményeket?

– Sajnos erre nincs kilátás, hiszen nem-csak a gazdaság kényszerítette ki ezeketaz intézkedéseket. Hollandia lakosságafokozatosan átalakul, hiszen egyre nagyobbarányú a fekete népesség. A feketéknekegészen mások a kulturális gyökereik,igényeik, mint a fehéreknek. Ôk példáulegyáltalán nem nyitottak a klasszikus ze-nére, létezô vagy leendô közönségkéntszóba sem jöhetnek. És ez az az ok, amimiatt ennyire végleges intézkedésekrevolt szükség: nincs értelme légvárakatépíteni, és a hagyományos európai hang-versenyélet Hollandiában egyre keveseb-beket érint. Senki nem mondja, hogynincs közönségük a különféle hangverse-nyeknek, színházi elôadásoknak! Csaképpen mások érdeklôdnek és más típusúelôadások iránt. Ezért nem is szabad bol-dogtalanná tenni semmit sem érô diplo-mával és hamis illúziókkal azokat, akik-bôl egyébként a koncertek zenét szeretô,kiszámítható közönségét is ki lehetne ne-velni.

Fiatalok és komolyzene?Látványelemek és szavazás?Online közönségszervezés?

Ebben a kérdésben Európa-szerte más ahelyzet, ám komoly hasonlóságok figyel-hetôk meg a nyugat-európai illetve a kelet-európai (a most csatlakozott és más voltszocialista) országok között. A közös az,hogy feltûnôen emelkedett a komolyzeneikoncerttermek közönségének átlagéletkora.

Németországban – mivel ez a jelenségtöbbé-kevésbé a színházakat is érinti –, a„non-theatre-goers” vagyis „a-nem-szín-házba-járók” legnépesebb csoportját a 16és 29 év közöttiek alkotják. Hivatalosanennek okául részben a szabadidô eltölté-sének gazdag alternatívait említik, ame-lyek közül a színház (és még inkább a ko-molyzene) a sor legvégén található.Részben azzal indokolják, hogy olyanmagasak az élô elôadások iránti elvárá-sok, amit vagy nem tud a kínálat kielégí-teni, vagy pedig az említett közönségré-teg nem hiszi el, hogy teljesülni fog. Azérintett fiatalok azzal érvelnek, hogy en-nek alapvetôen két oka van:

• a színház nem az a hely, ahová barátitársasággal jár az ember;

• nem éreznek elegendô belsô indítta-tást ahhoz, hogy színházlátogatókkáváljanak.

A kutatók szerint a hirdetés „hagyomá-nyos” eszközei nem gyôzik meg ezeket afiatalokat arról, hogy színházba járjanak,pedig már sok különleges, a réginél sok-kal hatékonyabb módon próbálják megnépszerûsíteni az elôadásokat.

Nagy-Britanniában a Brit ZenekarokSzövetsége (ABO) jelentést tett közzéolyan szemináriumról, amely a külön-bözô kultúrák jelenlétével foglalkozott,érintve a közönségépítés kérdését ésújabb célcsoportok körvonalazását; ezek-ben a kommunikáció új útja fejlôdött akimondott szó elvének alapján, és a kom-munikáció hagyományos eszközei márnem, vagy nem eléggé hatékonyak.

Hollandiában a sokféle kultúra jelen-léte nehezíti meg ezt a fajta munkát. Eznehezen szervezhetô és nem is annyirahatékony, hiszen nem minden fórumonlehet megfelelô mennyiségû és minôségûpedagógust találni erre a célra.

A fiatalságra fókuszálva meg kell emlí-teni a Belgiumban mutatott példát, ahol



a fiataloknak lehetôségük nyílt véle-ményt mondani az elôadómûvészetetilletôen, megfogalmazhatják az általukelvárt változásokat. Nagyon eredeti el-képzelés, ami felkeltette az egyik legní-vósabb flamand újság, a népszerû vasút-és metróvonalakon terjesztett ingyenesnapilapok, a kulturális minisztérium éssok egyéb (ifjúsági, szociális és kulturá-lis) szervezet érdeklôdését is. Az elô-adómûvészekrôl alkotott véleményeketnaponta szembesítik egymással egyikvagy másik napilapban és a hozzászólók-nak egy chat-website áll rendelkezésük-re, amit „brulaap”-nak neveznek (jelenté-se: „szabad a pálya”).

Szlovákiában speciális családi progra-mokat szerveznek; megfelelô szempon-tok szerint összeállított mûsorokkal, mû-sorvezetôkkel. A legkisebb településekreis elmennek a mûvészek, és ezeket a fel-lépéseket nem saját költségvetésükbôlkell megszervezniük az együtteseknek,hanem külön állami támogatásból

Magyarország hagyományosan nem-csak Európában, de világszerte elismertzenei nevelés révén igyekezte nemcsakmegôrizni, de növelni is a koncertek kö-zönségét. Az iskolai énekoktatás jó alapotkínált ehhez, bár az utóbbi években márcsak heti egy énekórát irányoz elô a tan-menet. Óriási hagyományuk van a külön-bözô korosztályok számára meghirdetettkomolyzenei bérleteknek, amelyeken ne-ves pedagógusok töltik be a mûsorvezetôszerepet. A hagyományos zeneakadémiaisorozatok mellett hosszú évtizedek ótaszerveznek ilyeneket a vidéki nagyváro-sokban is, és egy-egy ilyen kész mûsorralsorra járták (járják) a társulatok az adottrégió kisebb településeit is. Mára számos

kisebb településen hirdetnek ilyen progra-mokat egy-egy mûvelôdési központ, egy-egy zeneiskola jóvoltából.

Dániában az interneten csalogatják kü-lönösen az elôvárosok lakóit a komolyze-nével való találkozásra, egyedi módon ki-talált elôadásokra. Itt megpróbáljákfigyelembe venni azokat a kifogásokat,amelyeket a közvéleménykutatás soránemlítettek a fiatalok: nem jó, hogy nemlátni a karmester arcát, kedélytelenek amuzsikusok, unalmasan öltözködnek…Ez a korosztály tehát „performance”-otszeretne! Már csak az a kérdés, miként le-het az igényelt látványelemeket biztosíta-ni, miközben komolyzenei élményt sze-retnénk nyújtani? Kísérletezünk…..

Svédországban 17 fiatal részvételévelvégeztek kutatásokat 2002 szeptemberé-ben a Gavle Szimfonikus Zenekar ésSvéd Rádió Szimfonikus Zenekaránakközremûködésével. Két lépcsôben vizs-gálták a fiatalokat. Elôször arról kérdez-ték ôket, miként vélekednek általában aklasszikus, közelebbrôl a szimfonikuszenérôl. Következô lépés az volt, hogyklasszikus hangversenyre és az azt köve-tô csoportos vitára hívták meg ôket. A célaz volt, hogy kiderüljön: hogyan alakulzeneértésük e programok során.

A résztvevôknek nagyon határozott el-képzelésük volt a klasszikus zenérôl,amely szerintük nem változik, nem fejlô-dik, mindig olyan marad, amilyennekmegszületett. Ez a korosztály mindig újatkeres, új tapasztalatokat nyújt, változatosmódon ismerkedi környezetével. A szim-fonikus zenekari hangversenyrôl alkotottkép alapvetôen különbözik az ô kedvencmuzsikájuk kapcsán szerzett koncert-élményektôl. E véleményük akadályoztameg a résztvevôket abban, hogy megte-gyék az elsô lépést a klasszikus zene felé.Ezt részletesen ki is fejtették:

• a klasszikus zene mûvelôi alapvetôennem érdekesek;

• nem érzik úgy, hogy ilyen alkalmak-kor a zene újabb és újabb területére„kirándulnának”.

• úgy gondolják, hogy más okból, in-kább otthon, magunkban, nyugalom-ban szoktak klasszikus zenét hallgat-ni. Minek elmenni és élôben ishallgatni? Az mindig ugyanaz a zenemarad. A színpadon pedig semmi semtörténik – mit adhat számomra egyélô hangverseny?

• a kísérlet alanyai hiányolták, hogy aklasszikus hangversenyeken nem tud-nak oly módon (annyi aktivitással)részt venni, mint más koncerteken.

• kifogásolták, hogy nem üdvözlik ahallgatóságot. Úgy vélik, hogy aszimfonikus zenekari hangverseny-terem nem nekik való. Többen úgyfogalmaztak, hogy „nem érint megminket”.

A konferencia résztvevôi elmondták,hogy országaik milyen helyzetben van-nak ebbôl a szempontból – sajnálatosanhasonló problémákkal küzd szinte min-denki. Határozott állásfoglalás születettarról, hogyan lehetne visszahódítani akoncerttermek közönségét és megkedvel-tetni a fiatalokkal ezt a mûfajt.

A rövidtávú terv alapján elsô-sorban technikai eszközökhöz

kell folyamodni:

• közvetlenebb kapcsolatot kell terem-teni a közönséggel akár azon az áron,hogy a zenekaroknak fel kell adni or-todoxiájukat és rugalmasabbnak kelllenniük;

• meg kell változtatni a hirdetési stílust;sokkal „rámenôsebben” kell csalogat-ni a publikumot.

A hosszú távú tervek elsôsorban az ok-tatási intézményeket érinti, példánaktekintve a kelet-európai országokban év-tizedeken keresztül folyó, sok szempont-ból hatékony zenei nevelést:

• abból kell kiindulni, hogy mindengyermek „szelidíthetô” kultúrvadem-ber, potenciális jegyvásárló;

• meg kell érteni és értetni, milyen fon-tos az iskolákban a mindennapok ze-nei (mûvészeti) nevelése;

• a gyerekbe az igényt kell beépíteni,hogy aztán ô törekedjék eljutni ezek-re az eseményekre;

• a lehetôségeket növeli a kulturális in-tézmények megváltozott szerepe, az,hogy jó mûködés esetén egy közös-ség, egy kisebb-nagyobb terület mû-velôdési központjává válhatnak.

A zenei életben is legalább oda kell el-jutni, ahogy most a színházak állnak,ahol a közönség átlagéletkora 35 év,szemben a hangversenytermek 44 évesátlagéletkorával. Sokak szerint éppenezért kellene más módon becsalogatni afiatalabbakat: még hatékonyabb onlinejegyterjesztéssel, naponta frissített WEB-


Szembôl a szemüveges Anita Debaere a Liga koor-

dinátora. Profilból aki kevésbé látszik Liesbeth

Dejonghe a Belga Elôadómûvészek Szövetségének

munkatársa és a PEARLE* irodavezetôje.


oldalakkal. És tudomásul kell venni: azonline a jövô! És ha bejöttek a fiatalok,érezzék is jól magukat: meg kell próbálnikissé megváltoztatni, talán ingerekbengazdagabbá tenni a színpadi látványt, in-teraktívabbá az elôadásokat. A szünetbenszavazhatna a közönség például arra,hogy melyik tételt ismételje meg azegyüttes a hangverseny végén. Kell vala-mi, aminek révén úgy érzi, beleszólhat amûsor szerkesztésébe, ami kicsit aktivi-zálja. Annyiszor változtak meg a zene-hallgatási szokások az évszázadok során,miért ne lehetne ezúttal is módosítani raj-tuk? A cél mégiscsak az, hogy valami-képpen ezzel a korosztállyal is megosz-szuk a klasszikus zene élményét.

Fiatal öregek vagy öreg fiatalok?

Egy másik bizottság közreadott egy nyi-latkozatot arról, hogy növelni kell azidôs munkavállalók alkalmazását, éskésôbbi életkorra kell halasztani kivonu-lásukat a munkaerôpiacról. A megoldáskulcsát pedig a 2001-es stockholmi és2002-es barcelonai csúcson megfogal-mazottak adják; ezek szerint 2010-re elkell érni, hogy az 55–64 év közötti kor-osztály több és jobb munkát kapjon, shogy 50%-a a foglalkoztatottak közöttlegyen. Az elôadómûvészek szempontjá-ból ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy azéletkor-függô tevékenységeket folytatók(táncosok, énekesek, fúvós muzsikusok)nem nyugdíjasok vagy fizetést kapóinaktív dolgozók lesznek, hanem pálya-módosítók. Ebben hivatott segíteni az„élethosszig tanulás” program, amelynekkövetkeztében – teljes vagy részmun-kaidôben – a munkaerôpiacon maradhat-nak ezek az egyébként egészséges embe-rek.

A bizottság cselekvésre szólította fel azUnió tagállamait és a szociális partnere-ket – mindenkit, akin egy ilyen típusúkollektív szerzôdés létrejötte múlhat. Amegvalósulásnak pénzügyi következmé-nyei vannak: nemcsak a fizetések és járu-lékok miatt, de a program számos más„tartozéka” miatt. Biztosítani kell példáula felnôttképzés, az „élethosszig tanulás”körülményeit – ami jó befektetés, hiszenaz egyre idôsödô lakosság számáraelôbb-utóbb gondot jelenthet még anyugdíj kifizetése is.

Mint annyi minden másban, ebben isnagy különbségek vannak Európa-szerte;

amíg Hollandiában például 35 éves tánco-sok gyarapítják az inaktív népesség létszá-mát, Szlovéniában 75 éves énekesek isvannak az aktívan foglalkoztatottak között,olyan kevés mûvész van az országban.

Esélyegyenlôség

Az errôl szóló jelentés adatokat tartalmaza munka és a családi élet összeegyezteté-sének lehetôségeirôl, a nemek közötti fi-zetési különbségek kiegyenlítésérôl, azalkalmazásban állók körében tapasztalha-tó mennyiségi szakadékról, ami a nemekarányát illeti, és hogy mennyire kiegyen-súlyozott a férfiak és nôk aránya a piacidöntéshozók körében. A Bizottság meg-határozta az elvégzendô feladatokat: po-litikai támogatást kell szerezni a nôk és aférfiak nevelésének egyenlô esélyeinek, afoglalkoztatás és a szakmai páyafutás fej-lôdésének, az „egyenlô munkáért egyen-lô bért” elv érvényesítésének, a családifelelôsségvállalás jobb megosztásának, adöntéshozatalban való kiegyensúlyozottrészvétel és a nemi alapon támadó erô-szak visszaszorításának elvi, anyagi tá-mogatására.

Munkaidô – munka-idô

A konferencián azokat a kérdéseketvetették fel elsôként a résztvevôk, ame-lyekkel rendszeresen megkeresik amunkáltatókat, amikor a munkaidôrôlvan szó.

Ahhoz, hogy bármilyen formában vizs-gálhassuk, módosíthassuk a munkaidôt,két kérdést kell tisztázni.

1. Mi számít a munkában eltöltött idô-nek? Beleszámít-e például a kórházitartózkodás?

2. Mi a munkaidô? Beletartozik-e amunkahely megközelítésére szántidô? Vagy a turnék során mi számítmunkaidônek?

Ezek meghatározása nagyban pénzkér-dés, de mindenképpen kollektív szerzô-désben kell meghatározni. Miközben amunka és a családi élet között kívánatosegyensúly megteremtésén fáradozunk,óhatatlanul felmerül a részmunkaidôre va-ló igény. Lehet-e azonban részmunkaidôpéldául egy zenekarban, ahol közös amunka? Megfelelô csoportosítással min-den bizonnyal kialakítható – például hogykét részmunkaidôst próbálunk meg ugyan-azon a poszton váltott ülésben alkalmazni.

Az Európa Bizottság a munkaidôre vo-natkozó szabályozás törvényi megfogal-mazását tervezi, amelynek egyik fontospontja az „opt-out” (a munkahelytôl valótávollevés joga) szabály lenne. Az EUtagországaiban meg kell teremteni a le-hetôséget arra, hogy a munkavállalók alehetô legnagyobb rugalmassággal vá-laszthassák meg, hogy akarják megszer-vezni saját munkaidejüket. 1993-banelsôként Nagy-Britannia hozott létre bizo-nyos szabályokat a munkaidôvel kapcso-latos irányelvekben. Azóta Franciaország,Németország, Hollandia, Spanyolországés Luxembourg foglalkozott némely mun-katerületen ennek lehetôségével. A Bizott-ság a tanácskozás során 5 pontban foglal-ta össze, mi lehet a szabályozás jövôbelifelülvizsgálatának útja.

• A referencia idôszak a most követ-kezô 4 hónap, amelyet követôen némifelülvizsgálat lehetséges 6 hónaponvagy egy éven belül;

• Az Európa Bíróságnak idôben megkell alkotnia a munkaidô meghatáro-zásának új szabályait

• Fel kell mérni az „out-put” megvaló-sulásának feltételeit;

• Javítani kell a munka és család közöt-ti egyensúly arányait;

• Hogyan lehet e mértékek legjobbegyensúlyát megtalálni.

A Bizottság a szociális partnereknekhárom témában javasolta tárgyalni ezt akérdést.

• Az on-call (készenléti, ügyeleti) eltöl-tött idô: megvitatni, hogy mi értel-mezhetô és számolható el munkaidô-ként;

• Az egyéni opt-out megvalósítása a 48órás munkahétbôl;

• A referenciaidôszak meghosszabbítá-sa a jelenlegi négy hónaphoz képest.

Okulva a szociális partnerek helyzeté-bôl úgy látszik, hogy a cél megvalósítá-sához különféle utak vezetnek. Hosszúfolyamattal kell szembenéznünk addig,amíg egyezmény születhet. És bár azunió egyetérteni látszik a referencia-idôszak 12 hónapra való kiterjesztésé-vel, de csak kollektív szerzôdést köve-tôen.

Zajos zajvédelem

A PEARLE* kérdôívet állított össze ta-vasszal, amelynek segítségével tájéko-zódni akart arról, hogy az elmúlt évekbenebben sokat tárgyalt és sokat vitatott kér-



désben jutottak-e valamilyen megoldásraa tagországok. Hol tartanak a tárgyalá-sok, rendelkezések, van-e kilátás a mun-káltatókkal való megegyezésre, mennyireeltérôek a számokkal kimutatható szintekaz egyes országokban? Az elsô két kér-désre viszonylag sok értékelhetô válaszérkezett:

1.) Mi a helyzet az Önök országábanami a zajártalmak felmérését és az ehhezkapcsolódó problémák feltérképezésétilleti? Készült-e valamilyen tanulmány

errôl, létezik-e teszt, volt-e vita vagy va-lamilyen új kezdeményezés ezzel kapcso-latban?

2.) Szó van-e az Ön országában a szo-ciális partnerek között errôl a témáról?Észrevehetô volt-e valamilyen elmozdu-lás ebben a folyamatban?

Belgium: 1. Lényegében semmi sem történt. Né-

hány zenekarnak elküldtük a birtokunk-ban lévô anyagokat, de semmi konkrétkezdeményezésrôl nem tudunk.

2. Szervezetten még nem, de néhányzenekar már napirendre tûzte

Dánia: 1. Az illetékes dán szövetség kapcso-

latba lépett a Dán Nemzeti Rádióval és aDán Zenekari Szövetséggel.

2. Nincs errôl információnk

Finnország: 1. Az irányelvekkel kapcsolatban nem

tudni újdonságokról. Egy bizottság gon-doskodik arról, hogy a finn jogban ennek


Ország Kultúrában Kultúrában Idôszakosan Rész- Kultúrában Kultúrában dolgozók dolgozó a kultúrában munkaidôben dolgozók dolgozó

képzett dolgozók a kultúrában másod- „szabad-munkaerô dolgozók állással úszók”

%* %* %* %* %* %*

Ausztria 2,000 0,640 0,220 0,520 0,180 0,780

Belgium 2,300 1,170 0,390 0,480 0,160 0,670

Bulgária 2,100 1,130 0,001 0,020 0,250

Ciprus 2,500 1,630 0,130 0,280 0,130 0,500

Csehország 1,800 0,590 0,270 0,220 0,130 0,520

Dánia 3,100 1,330 0,310 1,120 0,620 0,530

Észtország 3,700 2,220 0,070 0,480 0,150 0,190

Finnország 3,500 1,330 0,840 0,840 0,280 0,670

Franciaország 2,100 1,070 0,610 0,500 0,210 0,420

Görögország 2,500 0,930 0,530 0,350 0,230 0,780

Grönland 4,200 1,850 0,210 1,720 1,220 1,470

Hollandia 3,300 1,290 0,630 1,850 0,460 1,060

Írország 2,700 1,080 0,650 0,110 0,760

Lettország 1,800 0,630 0,160 0,180 0,340 0,110

Litvánia 2,700 2,130 0,050 0,410 0,490 0,220

Luxemburg 1,800 0,560 0,020 0,290 0,050 0,290

Magyarország 1,900 0,820 0,210 0,100 0,360

Nagy-Britannia 3,200 1,380 0,320 0,830 0,220 0,900

Németország 2,700 0,970 0,490 0,810 0,220 0,810

Norvégia 2,300 0,990 0,370 0,840 0,290 0,420

Olaszország 2,200 0,590 0,420 0,370 0,150 1,030

Portugália 1,400 0,350 0,490 0,210 0,180 0,380

Spanyolország 2,000 1,020 0,680 0,320 0,120 0,500

Svájc 2,700 0,970 0,380 1,220 0,380 0,730

Svédország 3,300 1,250 0,730 0,920 0,460 0,890

Szlovákia 1,400 0,480 0,070 0,030 0,080 0,250

Szlovénia 2,500 0,850 0,650 0,380 0,080 0,500

Kelet-Európa 2,000 1,030 0,210 0,210 0,130 0,350

Nyugat-Európa 2,600 0,490 0,490 0,690 0,230 0,760* Az összes munkavállaló százalékában



helye legyen, de mindezt anélkül szándé-kozik megtenni, hogy az a jelenleg érvé-nyes nemzeti jognak ellentmondana.

2. A jelenlegi törvény már rendelkezikerrôl: nyolcórás munka esetén a zajszintfelsô határa 85dB lehet; ha a zajszint en-nél magasabb, akkor csak négy órábanfoglalkoztathatók az érintettek.

Franciaország: 1. Van néhány zajellenes törvény, amely

a maximális hangerôszintet szabályozza adolgozók védelmében, külön figyelemmela muzsikusokra is – ennek részletein mostkezdtek dolgozni. A KörnyezetvédelmiMinisztérium megbízásából létrejött, a té-mát a zene szempontjából vizsgáló mun-kacsoport a kérdésben iránymutató franciatörvényen dolgozik. Munkájukat egyolyan információgyûjtemény segíti, ame-lyet az Egészségügyi Minisztérium és másszakértô szervezetek adtak közre.

2. 2000-ben az AGI-SON szövetségfoglalkozott részletesen az elôadómû-vészet terén ható zajártalmakkal. Ezt egyolyan kérdôív segítette, amelyet több, atárgyban jártas szervezet segítségévelállított össze. A cél az volt, hogy elkez-dôdjék a kampány a védelem és a meg-elôzés érdekében, hogy felkészítô tanfo-lyamok induljanak és feltérképezzék,milyen törvényi változások szükségeseka megvalósuláshoz.

Norvégia: 1. A téma foglalkoztatja a zenekaro-

kat, amelyek közül egy, a StavangerSzimfonikus Zenekar már kutatásokat isvégzett.

2. Éppen kibontakozó párbeszéd fi-gyelhetô meg a hivatalos szervezet és ahelyi norvég zenekarok között.

Hollandia:1. A megvalósítás elsô elôkészületei-

hez már hozzáfogott a Szociális ÜgyekMinisztériuma. Félô, hogy a törvényja-vaslat semmivel sem lesz pontosabb,mint az irányelv.

Szlovákia: 1. A jelenleg érvényes törvénykezés

foglalkozik munkavédelemmel és mun-kaegészséggel. Ez a törvény tartalmazzaa zaj elleni védekezés irányelveit, ame-lyeket alkalmazni lehet a zenekarok ese-tében is. Külön a zenekarokra vonatkozóparagrafus nem szerepel benne. A véde-lem értelmében a nyolcórás munka során

a zaj nem haladhatja meg a 90dB-t.Amennyiben ezt eléri, a dolgozót különpénzt és egyéb kompenzáció illeti meg.

2. Párbeszéd van a foglalkoztatók és afoglalkoztatottak között. Ez minden eset-ben a kollektív alku tárgya és belekerül akollektív szerzôdésbe is.

Svédország: 1. Van már új nemzeti törvényünk,

ami hasonlít az új zajrendelethez. A ren-delet 2005. július 1-tôl kap helyet a svédnemzeti jogban, de egyelôre úgy néz ki,hogy a zenekarokra nem fogják kiter-jeszteni.

2. A szociális partnerek alkudoznak ró-la. 2003 októberében meghallgatást sür-gettek a témáról, amelyen a SvenskScenkonst is részt vett. A késôbbiekbenkívánnak tájékoztatni minket.

Nagy-Britannia:1/2.: Két munkacsoport veti össze a

szervezetek, munkaadók és a többi érde-kelt fél észrevételeit – egyik az élô, má-sik a rögzített zene területén. Többszörösszeültek a csoportok és további hasonlókonzultációk várhatók. Elképzeléseikrôlbeszámolnak a zenei és szórakoztatószektornak, hogy az elfogadott megoldá-sok az egyezménybe kerülhessenek. Afolyamat lassan halad, mindeddig csak alétezô kutatások listája jelent meg.

A kormány már megjelentetett egy vi-taanyagot, amely az egyezménybe aján-lott, minden munkaterületet érintô kérdé-sekkel foglalkozik. Érdekessége, hogykülön meghatározza a „muzsikus és szó-rakoztató ágazatot” és az, ahogyan a mu-zsikusoknak és a szórakoztató ágazatbandolgozók számára az átmeneti idôszakotadminisztrálja. A következô találkozásjúnius 25-re várható.

3.) Van egyéb észrevételük, hozzáfûznivalójuk?

Görögország: a mediterrán országokhagyományosan nagyon zajosak. Ez a kez-deményezés új életfelfogás számunkra!!!

Szlovákia:1. kapjanak kiegészítô juttatást azok a

dolgozók, aki munkájuk során környeze-ti ártalomnak, vagy 8 munkaórán túl90dB zajnak vannak kitéve.

2. Kapjanak évente egy hét rendkívülifizetett szabadságot.

3. Minden két évben teljes egészségivizsgálatnak vessék alá magukat.

4. Kétévente egyszer alapos hallásvizs-gálatban vegyenek részt.

A mostani PEARLE* konferenciasorán kialakult kerekasztal vita lényegét az alábbiakban lehet

összefoglalni.

Színpadon nem lehetséges a zajok fizikaikiküszöbölése. Zenekarok esetében azerôsebben zajkeltô egységek átcsoporto-sítása fizikailag megoldható, a döntéstazonban csak a karmester mondhatja ki.Ugyanez vonatkozik a zajártalmakat is fi-gyelembe vevô repertoár kialakítására.Sokat számítana a produkciók és az azok-ra való felkészülés idôtartamainak lerövi-dítése. Sok vitás kérdésnek lehetne elejétvenni megfelelô szerzôdésekkel, ame-lyek azon alapulnának, hogy mindenki-nek tudnia kell, mire vállalkozik, amikorzenekari muzsikusnak megy. Kísérletez-nek megfelelô filterek beépítésével, errôlazonban nem tudunk részleteket.

Külön kellene beszélni a vendéglátó-iparban dolgozó muzsikusok ilyen jel-legû problémáiról, konzultálva a vendég-látóiparban dolgozók érdekképviseletéellátó európai szervezettel (HOTREC =Hotels, Restaurants and Cafés inEurope).

Hol lesz Európa KulturálisFôvárosa

– 2009-ben, 2010-ben, 2011-ben……?

Az Európai Tanács kultúráért, a fiatalsá-gért és nevelésért felelôs bizottságánakjavaslatára 2009-tôl kezdôdôen az „Euró-pa Kulturális Fôvárosa” címért már az újtagállamok is pályázhatnak. Ennek értel-mében 2009-ben Ausztria és Litvánia,2010-ben Németország és Magyarország,egy évvel késôbb pedig Finnország ésÉsztország pályázhatnak a megtisztelôcímért.

Az Unió minden érdekelt bizottsága ár-gus szemmel figyeli a következô évbeninduló Kultúra 2000 programot, amit2007-tôl egy újabb kulturális program-csomag követ. Számos feladatuk közöttháromnak van prioritása: serkenteni amûvészek és általában a kultúrában dol-gozók mobilitását, élénkíteni a munkákatés pezsgôbbé tenni a kultúrák közötti pár-beszédet.

Tóth Anna



– Az Európai Bizottság, az Elôadómû-vészeti Munkáltatók Szövetségeinek Euró-pai Ligája, azaz a PEARLE és a Zené-szek Nemzetközi Szövetsége, a FIM(Federation International Musicians’)szervezete, továbbá a színmûvészeket,táncosokat, filmeseket és technikai dol-gozókat képviselô szakszervezeti világ-szervezetek, továbbá közel húsz ország –az Unió tagjai, új tagjai és csatlakozásraváró országok szakszervezeteinek ésmunkaadói szervezeteinek képviselôivettek részt ezen a tanácskozáson, mely-nek az volt a célja, hogy a tíz új, leendôuniós országban feltérképezze a társadal-mi párbeszéd helyzetét, amely egyrészt amunkabéke záloga, másrészt pedig an-nak a biztosítéka, hogy az elôadó-mûvészet szektora a csatlakozást köve-tôen sem rendül meg – meséli KovácsGéza. – A konferencia szervezôi minéljobban bátorítani kívánták ennek a pár-beszédnek a kialakulását. Igazi párbe-széd azonban csak akkor születhet, haebben az egyeztetésben a munkaadók ésa munkavállalók képviselôi vesznekrészt, a kormányzati oldal csupán segítô-je, szervezôje a folyamatnak. A gondokpedig éppen itt kezdôdnek, hiszen a csat-lakozók jelentôs részénél nem alakultakki olyan jól szervezett, munkáltatói szer-vezetek, mint amilyenekkel a szakszer-

vezetek (társadalmi, történelmi okok miatt)rendelkeznek. A rendszerváltást köve-tôen ugyanis szinte sehol sem sikerülttisztázni azt az alapkérdést, hogyha vala-ki állami alkalmazott, akkor hogyan tudérdekvédelmi kérdésekrôl – amelyekbentöbbé-kevésbé nincs kompetenciája –egyeztetni. Hiába tárgyal ugyanis példáula bérekrôl a szakszervezettel egy önkor-mányzati zenekar vezetôje, amikor azegyüttes támogatásáról igazából nem ô,hanem a fenntartó dönt.

dr. Gyimesi László – A háromoldalúegyeztetési forma mûködik hol jobban,hol rosszabbul nálunk is a rendszerváltásóta. Sajnos, a valódi döntések még min-dig túl magas szinten történnek, s nempedig ott, ahol tudják, hogyan kellene in-tézkedni. Túlcentralizált a rendszer. Demég így is Magyarország van az egyiklegjobb helyzetben a csatlakozó orszá-gok közül, hiszen a munkáltatói szervez-kedés a többieknél szinte még semmi-lyen módon nem realizálódott.

– Pedig az Európai Unión belül nagyonhangsúlyos terület a társadalmi párbe-széd. A Gazdasági és Szociális Bizottságaz EU két tanácsadó bizottságának egyi-ke, s ez a testület számos gazdasági ésszociális érdekvédelmi szervezet képvise-

lôibôl áll, amelyek három csoportra osz-lanak: a munkaadók, a munkavállalók ésaz egyéb érdekvédelmi szervezetek cso-portjára.

K. G.: – Még mi is meglepôdtünkazon, hogy az Európai Unión belül meny-nyire fontos terület ez. A konferenciánrészt vett az Európai Bizottság jelentôsszakmabeli képviselôje, s felvázolta elôt-tünk azt a mátrixot, amely a társadalmipárbeszéd egyes csoportjait kezeli. S bára mûvészek a többi munkavállalói cso-porthoz képest kis létszámot képvisel-nek, a rendszerben mégis teljesen egyen-rangúak. Míg más hivatásoknál tízmilliófölötti létszámról van szó, a mûvészek –az egész unióban összesen – 2-3 százez-res tábort jelentenek. A tallini konferen-cián, egy elôzetes tanulmány segítségé-vel próbáltunk átfogó képet alkotniarról, hogy az egyes országokban mi éshogyan mûködik. A magyar küldöttségetkiemelt figyelem vette körül, s nemcsakazért, mert több szakemberünk volt jelena tanácskozáson, hanem azért is, mert ki-vettük a részünket az érdemi munkából.Gyimesi Lászlóval mind a ketten dolgoz-tunk az elôkészítô bizottságban, ô emel-lett levezetô elnöki szerepkört is ellátott,jómagam pedig elôadóként is szerepel-tem, s delegációnkból voltak többen,

Mûvész-érdekvédelmi és kulturális helyzetképaz Európai Unióból

„Az eredmények ellenére is le kell számolnunk néhány illúzióval!”

Bár a szakszervezeti munka terén mindig csak a gondokról, az újabb és újabb elérendô célokról,

feladatokról van szó, az áprilisban, Tallinban rendezett konferencián kiderült, a magyarországi

érdekvédelem – még az uniós országok tekintetében is – a legjobbak közé tartozik. Nem csoda hát,

hogy küldöttségünket kiemelt figyelem vette körül, sôt két nagyon fontos határozatot a magyar

delegáció kezdeményezésére fogadtak el. Az észt városban rendezett tanácskozás címe:

„Társadalmi párbeszéd az élô elôadó-mûvészetben – a kibôvített Európai Unió tükrében” volt,

s a konferenciáról a levezetô elnökként, elôadóként és raportôrként is résztvevô dr. Gyimesi László,

a Magyar Zenemûvészek és Táncmûvészek Szakszervezetének fôtitkára valamint Kovács Géza,

a Szimfonikus Zenekarok Szövetségének társelnöke beszélt.

Beszámolójukból azonban a pozitív hírek és helyzetértékelés mellett az is kiderül, ideje,

hogy leszámoljunk néhány, az Európai Unióval kapcsolatos illúziónkkal.

akik a raportôri csoportok munkájában istevékenykedtek.

Dr. Gy. L.: – Visszatérve a társadalmipárbeszédre, ez nálunk még valóban nemsokat jelent, miközben uniós szintenmindez erôteljes jogi kötelezettség,amely folyamatos és kötelezô jogi szabá-lyozáson alapul. Magyarországon hosszúéveken át ráadásul ezt a kérdés nemcsaka mi szûk területünkön, de mindenüttigyekeztek elbagatellizálni, ezáltal atényleges döntési pontokon rendkívülkevés jogosítványt engedtek át. A mûvé-szeti területek tekintetében az elmúlt 15évben „sikerült” elérni azt, hogy min-denki kizárólag csak az államot tekintiaz ügyek egyetlen lehetséges megoldójá-nak. Ebben a rendszerben az európai uniósmûködésnek egyáltalán nincsenek meg afeltételei, így elég nagy lemaradásbanvagyunk, ami jelentôs veszélyeket rejtmagában a folytatást illetôen. Az viszont,hogy az élô mûvészeteket folytatók cso-portja önálló bizottságként került be azuniós mátrix rendszerbe, óriási ered-mény, hiszen így lényegesen nagyon fi-gyelmet kap, s ebbôl a késôbbiekben miis tudunk majd profitálni.

– A helyzetet azonban nehezíti az,hogy az EU-nak egy olyan területérôlvan szó, ahol az uniós források, alapok alegnehezebben hozzáférhetôek, hiszen akultúrával kapcsolatos kérdések, dönté-sek tagállami hatáskörbe tartoznak.

Dr. Gy. L.: Ez azért nem igaz teljesen,hiszen a Kultúra 2000-es program segít-ségével különbözô mûvészeti projektek-hez lehet támogatást igényelni, az audio-vizuális területeken pedig elég határozottEU-s szabályozás létezik. S bár a kultu-rális, mûvészeti terület valóban tagálla-mi hatáskörbe tartozik, azért itt is érvé-nyesek az unió verseny- és munkajogimegkötései. Abban természetesen mind-egyik ország maga dönt, hogy milyen éshány kulturális intézményt hoz létre, dearra már akad például elôírás, hogy ho-gyan kell védeni a kulturális, nemzetiörökséget. Az általános alapelvek közétartozik a mûvészeti élet szabadságánaka támogatása. S hogy ezen a területen islehet eredményesen lobbyzni uniós szin-ten, azt jól példázza az is, hogy háromszakszervezet, amelybe a zenészek, szí-nészek, az audiovizuális sajtó munkatár-sai és az egyéb, mûszaki, technikai terü-

leten dolgozók tartoznak, összefogott, éslétrehozott egy EU-s ügynökséget, brüs-szeli irodával (egyébként ebben a szer-vezetben mi, magyarok is benne va-gyunk). Az ügynökség feladata az volt –s láthatóan jól is teljesítette –, hogy pozí-cióba hozza ezeket a munkavállalókatképviselô szervezeteket és általuk termé-szetesen a képviselteket is.

K. G.: A csatlakozást követôen osto-baság lenne közömbösnek maradni ezek-kel az általános gondokkal szemben,vagy kimaradni a jogalkotásból, a külön-bözô megállapodásokból. Itt van példáula kettôs adórendszer problémája, hiszenkérdés, hogyha a mûvész európai tagál-lamokban lép fel, akkor hol és hogyankell a fellépti díja után adóznia. De idetartozik a szabad munkavállalás kérdéseis. Nyilvánvalóan mindenki félti a saját,nemzeti munkaerôpiacát, mégis meg kelltalálni a mindenki számára elfogadhatómegoldást. Nagyon lényeges a munkavé-delem, egészségügyi kezelések kérdéseis. Most éppen egy holland csellista hal-láskárosodásának ügyérôl döntenek uniósszinten, s az errôl a perrôl születô ítéletfenekestül forgathatja fel az összes euró-pai, hivatásos zenekar életét. Mindeztnem lehet figyelmen kívül hagyni! Sze-rencsére, a csatlakozás folyamatábamind a szakszervezet, mind a zenekariszövetség idejekorán bekapcsolódott.Így képviselni tudtuk, s képviseljük mostis a magyar érdekeket, s a különbözôlobby-tevékenységekben is eredménye-ket mutathatunk fel. Nem véletlen azsem, hogy a FIM-ben Gyimesi Lászlómár jó ideje végrehajtó bizottsági tag,akárcsak én a PEARLE-ben. Ezekkel amegbízásokkal az eddig a nemzetköziszervezetekben végzett munkánkat ho-norálták.

– S valószínûleg azt a tevékenységet iselismerték ezzel, amelyet Magyarorszá-gon folytattak, folytatnak…

Dr. Gy. L.: Hazánk – szemben a töb-bi, egykori szocialista országgal – sajá-tos átmenetet mutathat fel mûvészeti te-rületen. Az érdekképviseleti szervekegészen jól együtt tudtak és tudnakmûködni a mindenkori kormányzattal, azország vezetése ugyanis az elmúlt tizen-öt év során mindig nyitottan fogadta vé-leményüket, s több, kimondottan mûvé-szetbarát idôszakot is fel tudunk sorolni

az utóbbi esztendôkbôl. Más ország ese-tében ez nem feltétlenül jellemzô. Ná-lunk a rendszerváltás óta nem szûntekmeg intézmények, mûvészeti szerveze-tek, hanem gyarapodott a számuk. Ezmindenképp jelentôs fejlôdés, még akkoris, ha általában csak a gondokról, a hiá-nyokról beszélünk. Persze, nem mindenállam esetében lehet elvégezni az össze-hasonlítást, számos újonnan alakult or-szág esetében nincsenek korábbi adatok.

Nálunk a mûvészeti, kulturális intéz-mények viszonylag stabil jogi és gazda-sági környezetben, kiszámítható feltéte-lek között dolgozhatnak. A többi országesetében gyakran éppen ez a kiszámítha-tóság hiányzik, mert az eddig eltelt évekalatt több esetben is piaci alapú privati-zációt hajtottak végre. Mi Magyarorszá-gon mindenek fölött a munkahelyekmegôrzését tartjuk szem elôtt, s eddig eztegészen pozitív eredménnyel tettük. Ab-ban, hogy a szakszervezeti munkát, szer-vezettséget tekintve jobb a pozíciónk,mint a többi új tagé, és ezáltal jobb azérdekérvényesítô képességünk is, az ebbefektetett nagyon sok munkának, a mun-kahelyi szakszervezeti tisztségviselôkkitartásának, bátorságának is köszönhet-jük.

– A nemzetközi elismertség pedig ab-ban is megnyilvánul, hogy két új, jelen-tôs indítványt vittek sikerre a konferen-cián.

Dr. Gy. L.: Az egyik a mûvész-stá-tusszal, a jogállással kapcsolatos törek-vés volt. Szeretnénk, ha az UNESCOmûvész jogállásáról szóló 1980-ban elfo-gadott ajánlását, a nemzeti jogalkotásszintjére is alkalmazható adaptálásátmindenütt elfogadnák. A tallini konfe-rencián is bebizonyosodott, hogy a mû-vész jogállásáról szóló szabályozás hiányagyakorlatilag minden országban gondotokoz. S ez a jogi szabályozatlanság és bi-zonytalanság nemcsak a mûvészeknek,hanem munkaadóknak sem jó. Ezért amûvész-státuszról szóló elképzelésünkelfogadtatása nem volt különösebben ne-héz. A másik ügy, amelyben a konferen-cia egyhangú támogatását sikerült elnyer-nünk ennél lényegesen bonyolultabbvolt. A lényeg: az Európai Bizottság ésFranciaország között komoly jogi vitaalakult ki. Az EU a versenyjog megsérté-se miatt szándékolja elmarasztalni Fran-





ciaország munkajogi szabályozását, ésegyidejûleg a szabályozás megváltoztatá-sára kötelezni. A mûvészekre is vonatko-zik az a munkajogi szabályozás, melyszerint mindenki munkavállalónakminôsül, tekintet nélkül arra, hogy mineknevezi magát, ha foglalkoztatásának fel-tételei megfelelnek a francia munkajogifeltételeknek. A Bizottságnál kezdemé-nyezett panaszt arra irányult, hogy így – amunkajogi korlátok miatt – sérülhet aversenyjog biztosította esélyegyenlôségés egyben vállalkozás szabadsága is.Azonban a vállalkozások, így a mûvé-szek vagy más munkavállalók, akik vál-lalkozóként jelennek meg a munkaerôpia-con, teljesen kiüríthetik a sok évtizedesküzdelmek által elért, a munkajog bizto-sította garanciák, jogok és juttatásokrendszerét, hiszen a foglalkoztatók öröm-mel fogadnák az ilyen vállalkozókat azEU bármely országából. Emiatt érthetôenigen éles vita alakult ki, és folyik jelenlegis, s errôl a franciák a konferencia elôttegy rendkívüli tanácskozást szerveztek,de a megbeszélést követôen nem történtsemmi. Ezért aztán a plenáris ülésen amagyar képviselôk javasolták, hogy akonferencia foglaljon állást ebben azügyben. Kovács Géza segített a munka-adói oldal meggyôzésében, így sikerültkonszenzusra jutnunk, s minderrôl záró-nyilatkozat született, amelyben a nemzet-közi diplomácia nyelvén hívta fel az uniótaz ügy méltányos megoldására, és aggá-lyos voltára. Mindezért a francia kollegáinkigen hálásak voltak, hiszen javaslatunk,illetve az azzal kapcsolatos lobbyzásunkhozott olyan eredményt, amelyet ôk feltudnak használni az ezzel kapcsolatos to-vábbi küzdelmükben.

K. G.: Az is nagy eredmény, hogy bársokan szerették volna a tanácskozásrólszóló, zárónyilatkozatba beilleszteni azta hét éves munkavállalói korlátozást,amelyet az európai szakszervezetek ja-vasoltak, végül sikerült elérnünk, hogyez a rész kimaradjon a végleges szövegbôl.A korábbi tagok közül többen – fôleg anémetek – tartanak attól, hogy Kelet-Európából ugrásra kész, muzsikus hadakindulnak a csatlakozást követôen nyu-gatra, hogy elfoglalják a munkában tisz-tességgel megôszült zenészeik helyét.

Dr. Gy. L.: Ez a probléma azon a két-napos tanácskozáson is felmerült, ame-lyet a tallini konferenciát követôen hív-

tak öszsze, a németés a francia zenészszakszervezet kez-deményezésére. Azeszmecsere soránegyébként az is ki-világlott, hogy amagyarországi álla-potok elsôsorbannyugati országoké-val vethetôek össze– ide nem értve a fi-zetéseket –, s az ishamar kiderült,hogy számos, az uni-ót illetô illúzióval le kell számolnunk. Agazdasági élet gondjai egyre erôsebbenmegjelennek a kultúra, és a mûvészet fi-nanszírozásban is…

– Valóban elég sok a figyelmeztetô jel,elég, ha az ember a tavalyi franciaorszá-gi mûvészeti sztrájkokra gondol, amelyekmiatt számos fesztivál elmaradt, vagy ar-ra a tervre, amely egyetlen intézménnyévonta volna össze a három berlini opera-házat…

K. G.: Ha az uniós állapotokat emle-getjük, mindig csak azokra a kiemelkedôhelyzetû tagállamokra gondolunk, ame-lyek számunkra is követendôek, pedigtöbb országban olyan állapotokat talá-lunk, amely inkább ellenpéldául szolgál-nak, ilyen például az olaszországi muzsi-kusok helyzete. A kölni szimfonikuszenekarnál kitört botrány pedig, melyszerint a hegedûsök több pénzt akartak,mint a többiek, azzal az indoklással,hogy ôk több hangot játszanak, rengete-get ártott a zenekari ügyeknek, lejáratottminket a döntéshozók elôtt. Az olcsó,provinciális hôbörgések már uniós szin-ten okozhatnak károkat.

Gy. L.: Sehol sem ideális a helyzet.Svédországban nemrég szûnt meg háromhivatalos zenekar pénzügyi okok miatt.A központi költségvetés egyszerûen nemtudta tovább finanszírozni ôket. Nemszabad azt hinnünk, most már az EurópaiUnió tagjaként az csupán az egyetlendolgunk, hogy igyekezzünk minél többpénzt kiszedni az államból…

K. G.: A zenész szakma számára pél-da lehet a Nyugat-Berlini SzimfonikusZenekar esete is. Az együttest úgy szûn-tetik meg, hogy megmentésükre 67 ezer

aláírást gyûjtöttek össze, sôt, a többi ber-lini zenekar tagjai írásban lemondtak ajavukra tizenharmadik havi fizetésükrôl.Így 1,5 millió euró gyûlt össze, de mivelaz együttes alapmûködésre 2,5 millióeuróra lenne szükség, így ez a gyûjtéskevésnek bizonyult. Magyarországon arendszerváltáskor 12 nagy szimfonikuszenekar mûködött, ez a szám mára már3-mal nôtt. A helyzet kiegyensúlyozott, spersze akadnak súlyos gondok, de amegszûntetés veszélye jelenleg senkitsem fenyeget. Reálértékben lényegesenemelkedett a finanszírozás, a nemzetialapintézmények fejlesztése több minttízszeresére nôtt. Magyarországon eddigmég nem volt sztrájk, tömeges elbocsá-tás. Egyetlen kormányban sincs vita ar-ról, hogy a zenei életünk az egyik legna-gyobb kulturális értékünk.

Gy. L.: Az eddigi összes magyar kor-mányzatról elmondható, hogy szerette,szereti, és magáénak vallja az élô mû-vészeti intézményrendszert. Igyekszikfejleszteni és életben tartani. Persze,mindez nem elég… A fizetések, honorá-riumok valóban elmaradnak a nyugatiszinttôl, de ez az ország teljesítôképessé-gébôl adódik, amely egyelôre alapvetôenmeghatározza a költségvetés által eloszt-ható eszközöket, és a zenekari élet egye-lôre döntôen a közpénzekbôl származótámogatástól függ. Ennek ellenére nemszabad alábecsülni az eddig elért vívmá-nyokat, hiszen nem véletlenül emlegetikMagyarországot példaként… De az ered-mények mellett azzal is tisztában kelllennünk, hogy ma már az uniós valóságsem az a paradicsomi állapot, mint amikorábban volt, vagy aminek látszott…

R. Zs.

A beszámoló szerint az elmúlt idôszakbana szakszervezetnek a munkahelyek meg-ôrzése, a „kárelhárítás” és „kárenyhítés”feladata mellett, illetve ezeket meghalad-va, már a munkafeltételek, így különösena közalkalmazotti bérek javítására – a ko-rábbiakhoz képest is –, jóval nagyobbenergiákat sikerült fordítania. A bérek nö-vekedése mellett emelkedtek a különbözôintézmények, így például a mûvészetok-tatás, az önkormányzati zenekarok, ének-karok támogatási forrásai, és különösenjelentôs növekedés történt a Nemzeti Fil-harmonikusok és a Magyar Állami Opera-ház támogatása esetében. Ezek a kedvezôváltozások érezhetôen javították a területés az egyes intézmények bérátlagait is.

A másik legjelentôsebb és pozitív vál-tozást az elôadómûvészi jogok fejlôdésehozta. A legkevesebb eredményt a ven-déglátás területén foglalkoztatott zené-szek, különösen a cigányzenész foglal-koztatás terén sikerült elérni, de számosmegoldandó kérdés maradt a könnyûmûfaj, a jazz és nem utolsósorban atáncmûvészek támogatása, élet- és mun-kafeltételeinek lehetôségei körében is.

Az eredeti témák mellett a küldött-gyûlésen újdonságként merült fel a szo-ciálisan nehéz helyzetû kollégákra valónagyobb odafigyelés, valamint a munka-nélkülieknek nem nevezhetô, de nagyon

alacsony jövedelemmel vegetáló énekes,szórakoztató és cigányzenészek helyzete.

E kérdések tekintetében határozati ja-vaslatok is születtek:

„A küldöttértekezlet felkéri az elnöksé-get arra, vizsgálja meg, hogyan lehetne azún. szakmai nyugdíjba vonuló táncosokszámára a jelenleginél kedvezôbb feltéte-leket kialakítani.”

„A küldöttértekezlet üdvözli, és messze-menôen támogatja a normatív támogatáselveit is magába foglaló zenekari, énekka-ri támogatási rendszer kialakítására irá-nyuló kezdeményezést. A küldöttértekezlethangsúlyozza azt, hogy kiemelkedôen fon-tos szempontnak tekinti olyan mûfajúegyüttesek bevonását is a támogatásirendszerbe (pl. big-band, nagyobb létszá-mú koncert-cigányzenekar), amelyek idá-ig ilyen támogatásban nem részesültek.”

Az általános kérdések közé tartoznak aközalkalmazotti intézmények, az érdek-egyeztetés és a bérek kérdései, s ezek te-kintetében a következô határozati javaslatszületett: „a szakszervezet az európai unióscsatlakozásunkkal is összefüggésben ki-emelkedô jelentôséget tulajdonít a szociá-lis párbeszéd intézményének. Kezdeményeziazt, hogy a mûvészeti és mûvészetoktatásiterületen nevesítsék magukat a szakszer-vezetünkkel, és más mûvészeti szakszerve-

zettel munkaadói szervezetként megálla-podásra, kiterjesztett hatályú kollektívszerzôdés megkötésére jogosított szerve-zetek.”

„Szakszervezetünk továbbra is jogi ésegyüttmûködési követelménynek tekintiazt, hogy a közalkalmazottakat érintô, va-lamennyi szabályozási kérdés – még adöntés elôkészítés szakaszában – az érdek-egyeztetés keretében kerüljön egyeztetés-re a szakszervezetekkel.”

Fontos általános kérdés még a személyijövedelemadó kérdése is. Az errôl szüle-tett határozati javaslat szerint a szakszer-vezetnek ismételten kezdeményezni kellazt, hogy a mûvészeti tevékenységekbôlszármazó jövedelmeket az átalányadózásszabályaival lehessen elszámolni.

A klasszikus érdekvédelmi feladatok (amunkahelyek megôrzése, új munkahelyekkialakítása, a bérek emelése, nyugdíjkér-dések, adózási kérdések) mellett a jövôlegfontosabb kérdései közé tartozik aszakszervezet által is kezdeményezettmûvésztörvény mielôbbi hatályba lépésé-nek elérése, a táncmûvészet és a táncosoktevékenysége feltételeinek javítását célzóaz ún. Táncmûvészeti Kerekasztal és aminisztérium közötti tárgyalássorozat is.Ide tartozik a jazz képviselôi és a NKÖMközötti tárgyalás arról, hogy e terület sajá-tosságait is figyelembe vevô támogatási



Régi-új vezetôség a Zenemûvészekés Táncmûvészek Szakszervezetének élén

A küldöttgyûlés új céljai között a mûvésztörvény mielôbbi elfogadtatása,

a zenekari és énekkari finanszírozás újragondolása szerepel

A Magyar Zenemûvészek és Táncmûvészek Szakszervezete 2004. április 28-án tartotta meg ötévenként esedékes küldöttgyûlését, amelyen a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának

képviseletében Vass Lajos politikai államtitkár is részt vett. A beszámolók az elmúlt évek munkájátés eredményeit értékelték, emellett az ország minden részébôl összegyûlt szakszervezeti vezetôk

új tisztségviselôket is választottak. Az MZTSZ elnöke ismét Sólyom-Nagy Sándor lett, az alelnökitisztséget a következô öt évben Varsányi Lászlóné és Brieber János látja el, a fôtitkár pedig

továbbra is dr. Gyimesi László maradt. A küldöttek a következô esztendôk fô céljairól és cselekvésiirányairól is döntöttek. A legfontosabb tennivalók között a mûvésztörvény mielôbbi hatályba

lépésének elérése szerepel, de szükség van a zenekari és énekkari finanszírozás újragondolására, a normativitás elvének alkalmazását vizsgáló ún. konszolidáció lépéseit kialakító egyeztetés

vizsgálatára is.



rendszer szülessen; a zenekari és énekka-ri finanszírozás újragondolása, valamint anormatívítás elvének alkalmazását vizs-gáló, az ún. konszolidáció lépéseit kiala-kító egyeztetés.

Egy másik fontos szakmai rész amûvészetoktatás területe. Errôl két hatá-rozati javaslat is született: „Szakszerveze-tünk ismételten kezdeményezi a mûvészetiiskolák megfelelô hangszer- és eszközel-látása alapjainak kialakítását, továbbá aziskolai könyvtárak támogatását.”

„A küldöttértekezlet továbbra is fontos-nak tartja azt, hogy a mûvészetoktatásgyakorlatának támogatása, az elméleti,tudományos és az ezekkel összefüggôszervezési feladatok ellátására megala-kuljon egy mûvészetoktatási háttérintéz-mény.”

Az eddigi évekhez képest újdonságotjelent az az ötlet, hogy a szakszervezetinternetes portált alakításon ki, mûködtes-sen, amelyre bármely elôadómûvész fel-teheti alkotásait, s ezeket ingyenesen

vagy díjazás ellenében letölthetik azérdeklôdôk.

A NKÖM képviseletében résztvevôVass Lajos politikai államtitkár is mara-déktalanul egyetértett a megszületett ha-tározati javaslatokkal, s biztosította a kül-dötteket arról, hogy jól állapították meg aszakszervezet és a minisztérium közösfeladatait. Ezek közül az egyik legfonto-sabbnak a mûvésztörvény megvalósulásáttartja.

R. Zs.

– Az áprilisi közgyûlésen Strém Kál-mán, aki nyolc éven keresztül vezette aszervezetet, azért mondott le pozíciójáról,mert nem látta eredményesnek az érdek-képviseletet. Nem könnyû feladat így át-venni az elnöki posztot….

– Sokat beszélgettünk errôl Kálmánnal, smivel évek óta tagként én is részt veszek azelnökség munkájában, magam is ismertemazokat a kezdeményezéseket, amelyekminden erôfeszítésünk ellenére sikertele-nek maradtak. Mégis azt gondolom, elsô-sorban nem érdekképviseletként kell dol-goznunk, hanem szakmai szervezetként.

– De ezt a feladatot is el kell valakineklátnia, mert más szervezet biztosan nemfogja képviselni a hangversenyrendezôkszempontjait…

– Így van, én is jól tudom, de az egyesü-let munkájában egyensúlyban kell lennie aszakmai és az érdekképviseleti feladatok-

nak. A szervezet nyolc esztendôvel ezelôttsajátos körülmények között született. 1989elôtt egyetlen monopóliumhelyzetbenlévô, állami intézmény tartotta kézben azegész ország koncertszervezését, a Filhar-mónia. Budapesti székhelyû, jól felszereltszervezet volt, amelynek voltak vidéki ki-rendeltségei is, és nem elhanyagolhatómértékû állami támogatást kapott. Arról,hogy ez a rendszer jó volt-e vagy sem, le-het vitatkozni, egy biztos, számos pozitívés negatív vonással rendelkezett. A Filhar-mónián kívül mindössze néhány budapes-ti zenekar volt, amely önállóan, magánakszervezte a hangversenyeit, s mivel köztükvolt a MÁV Szimfonikus Zenekar is, smint ennek az együttesnek a zenekariigazgatója, magam is rengeteg tapasztala-tot gyûjthettem az évek során. Aztán1990-tôl kezdve, amikor az állam fokoza-tosan visszavonult errôl a területrôl is, ésmegkezdôdött a privatizálás, akkor rövid

idô alatt nagyon sok magán hangverseny-rendezô iroda alakult, azok a zenei intéz-mények pedig, amelyek korábban is ma-guk rendezték koncertjeiket, számos olyanfeladattal is szembesültek, amelyek elôzô-leg nem léteztek.

– Mi jelentett újdonságot a több évtize-des gyakorlatot követôen?

– Korábban a saját rendezésû hangver-senyeink egy részét a Filharmónia is át-vette, s így lehetôségünk volt az ô szerve-zésükben még egyszer vidéken vagyBudapesten eljátszani ugyanazt a koncer-tet. Az együttmûködés következményevolt többek között az is, hogy felléptethet-tünk a koncertjeinken olyan külföldi szó-listákat, akiket a Filharmónia szerzôdte-tett. Kedvezôbb feltételek mellett sokkaltöbb vendég muzsikált velünk. (Ma egy-egy nemzetközi ranggal bíró vendégetszinte képtelenek vagyunk meghívni, hi-

Több éves tervezhetôség, újfajta támogatási rendszer a cél

Fenyô Gábor lett a Magyar Hangversenyrendezôk Egyesületének elnöke

A Magyar Hangversenyrendezôk Egyesülete 1996. márciusában alakult azzal a céllal, hogy mind azelôadók, mind a közönség érdekében tovább javítsa a hangversenyrendezés feltételeit. „A szervezet

mindenekelôtt annak érdekében kíván tevékenykedni, hogy a hangversenyrendezést illetô, magas szin-tû döntések kizárólag szakmai megfontolások, szempontok alapján szülessenek. Emellett javasoljuka hangversenyrendezés támogatási rendszerének átalakítását, hogy az állami támogatás ne intéz-ményhez, hanem feladathoz kötôdjön, s elosztására pályázati úton kerüljön sor. Nagyon fontosnaktartjuk azt is, hogy a hangversenyek tervezése több évre elôre történhessen, s ehhez elengedhetetle-nül szükséges, hogy a pályázati úton elnyert támogatások legalább három évvel korábban ismertté

váljanak” – olvasható a szervezet állásfoglalásában. Az eddigi eredményekrôl, s a következôidôszak terveirôl, céljairól az egyesület nemrég megválasztott új elnöke, Fenyô Gábor beszél.

szen a szûkös költségvetésünkbôl nemtudjuk kifizetni a fellépti díját, a kezdô fia-tal tehetségeket pedig nehéz elfogadtatnia publikummal.) Az új helyzetbôl fakadóproblémák indították Strém Kálmánt arra,hogy egy ilyen egyesület megszületésétkezdeményezze. Érdekes volt egyébkéntaz is, hogy amikor megalakult a szerve-zet, kik jelentkeztek tagnak, hiszen példáula Fesztiválközpont Kht., a HungarofestKht., a Fesztiválzenekar, az Óbudai Tár-saskör és több tucat új hangversenyren-dezô, akik közül sajnos mára már sokanmegszûntek, azonnal lelkesen csatlakoz-tak, sôt a Filharmónia vidéki utódszerve-zetei is beléptek a szervezetbe, a budapes-ti Filharmónia Kht. azonban nem. Ez akoncertszervezô közhasznú társaság mégma sem tagja az egyesületnek, csupánmegfigyelôjük vesz részt az összejövete-leinken. Visszatérve az alakuláshoz, ajelentkezôk rengeteg területrôl érkeztek,eléggé különbözô módon dolgoztak, ígyhihetetlen sokszínûséget képviseltek, segy pezsgô közösségi és szellemi élet ígé-retét vetették fel.

– Mikor derült ki, hogy mindez egy benem váltott lehetôség?

– A munka során. Az egyik fontos fel-adatunknak tekintettük például azt, hogya különbözô hangversenyrendezôk mû-sorszerkesztését egyeztessük, s ne fordul-hasson elô, hogy november 1-e és 3-a kö-zött négy alkalommal hangozzék felBudapesten Verdi Requiemje. Ezen a te-rületen azonban sajnos semmire sem ju-tottunk. Miután szinte mindenkinek meg-van a maga közönsége, senki érdekét nemsérti, és különösebben senkit sem zavar, hatöbb együttes is ugyanazt a mûsort játssza.Mindenki nehezen szervez, s ha végre si-került lekötnie egy programot, ilyen indo-kok alapján nem kívánja lemondani. Másterületeken azonban sikeresebbek voltunk.Igyekeztünk korszerûsíteni a jegyárusí-tást, s nagy szerepünk volt például abbanis, hogy Internetre kerüljön a Koncertka-lendárium. Nagyon határozottan harcol-tunk és harcolunk azért is, hogy évekreelôre döntsenek a támogatások mértéké-rôl, hiszen így lehet csak normálisan ter-vezni. Ehhez persze arra lenne szükség,hogy a pályázati rendszert alapjaibanmegváltoztassák… S bár nagyon tisztelet-reméltó az „egyenlô esély mindenkinek”– elv, mely szerint csak a tartalomtólfügg, hogy ki részesül a legmagasabb tá-mogatásban, tudjuk mindannyian, hogy

ez nem egészen így valósul meg…. Saj-nos, ezen a területen még nem értünk eleredményt, de továbbra is küzdeni fogunkérte, ugyanolyan elszántan, mint eddig.

– Nemcsak a pénz, hanem a körülmé-nyek is nagyon lényegesek…

– Ennek jegyében az egyesület résztvett azoknak a szakmai fórumoknak amunkájában, amelyek a Nemzeti Hang-versenyterem építésével foglalkoztak.Nagyon sokáig nem lehetett tudni pél-dául, hogy milyen szervezeti formábanmûködik majd a Ház. Mindenféle elôze-tes híresztelések és elképzelések voltakarról, hogy a Nemzeti Filharmonikus Ze-nekar, Énekkar és Kottatár, mint intéz-mény, mennyire lesz gazdája az egészhangversenyteremnek. Milyen szervezetés kinek a vezetésével gondoskodik majda Hangversenyterem saját rendezésû kon-certjeirôl? Még az építkezés megkezdéseelôtt, a tervek ismeretében folytak vitákarról, hogy mennyire lesz alkalmas a te-rem speciális igények, például egészenúj kortárs zene megszólaltatására. Ma isnyitott kérdés, hogy a Hagyományok Há-zának színháztermét, amely méretei éstechnikai felszereltsége révén kiválóan al-kalmas lenne pl. kamaraoperák elôadásá-ra, vagy hangverseny-kamarateremnek,használhatják-e a hangversenyrendezôk.De nem tévesztettük szem elôl a Zeneaka-démiát sem, s nagy örömmel készültünkarra, hogy az épületet 100. évfordulójárafelújítják. Ezzel kapcsolatban is számosszakmai javaslatot tettünk, s nagyon szo-morúan vettük tudomásul, hogy a renová-lás anyagi okok miatt bizonytalan idôreelhalasztódik.

– Mennyire rendszeresen, hogyan dol-gozik az egyesület?

– Az elnökség, amelynek munkájábanAradi Márta, Strém Kálmán, Veisz Gá-bor, dr. Ambrus Zoltánné és jómagam ve-szek részt, az aktuális tennivalókról rend-szeresen tanácskozik. A Magyar ZeneiTanács keretei között mûködünk, túl nagyinfrastruktúrával nem rendelkezünk, segyetlen forrásunk a tagdíj, amelyet jelen-leg kb. 20 szervezet fizet be, összege egyévre 12 000 Ft.

– Változnak, bôvülnek feladataik azuniós csatlakozással?

– Sajnos, szinte egyáltalán nem. Né-hány hónappal ezelôtt részt vettem egyuniós tanfolyamon. Sok érdekes új infor-mációt kaptam, de az egész végkicsengé-se az volt, hogy a kultúra egyike azoknaka területeknek, amelybe az Európai Unióa legkevésbé akar belefolyni. Kiderült,hogy a Kultúra 2000 elnevezésû, éventemegújított nemzetközi projekten kívülmásra lényegében pályázni sem lehet. Ígybennünket, hangversenyrendezôket, aligérint a csatlakozás.

– Hogyan tovább, milyen új terveket kí-ván elnökként megvalósítani?

Az alapításkor megfogalmazott célkitû-zések még most is aktuálisak, az egyesü-letnek elsôsorban ezek megvalósításáértkell küzdenie. Emellett a szervezet mel-lett a MÁV Szimfonikusok képvisele-tében még a Magyar Szimfonikus Zene-karok Szövetségének és a MûvészetiÜgynökségek Szövetségének munkájá-ban is részt veszek, s ennek a három szer-vezetnek a tevékenységi köre sok min-denben átfedi egymást. Úgy vélem,mindenképpen elôrevivô, ha hasonlószakterületen tevékenykedô intézmények,szervezetek, magánszemélyek közösenpróbálják megoldani közös problémáikat.Nyilvánvaló, hogy a kulturális életrôldöntô, legmagasabb fórumok is emberek-bôl állnak, akik nem tudhatnak mindent.Ezért nagyon fontosnak tartom, hogy aszakmai szervezetek képviselôi is érvé-nyesíthessék véleményüket. Sokan biztosnaiv álmodozónak tartanak ezért, de ak-kor is hiszek abban, hogy érdemes ezzelfoglalkozni. Természetesen tudom, hogyegy ilyen szervezet nem fogja megváltania világot. Nincs meg a hatásköre, hatalmaaz érdemi változásokhoz. Mégis hatéko-nyabban tudja képviselni az egyes tag-szervezetek érdekeit, mintha ôk egyen-ként lépnének fel!

R. Zs.





– Ráadásul én vagyok az elsô rézfúvós,aki ezt a rangos díjat átvehette – meséliTarjáni Ferenc – így kétszeres az örömöm.Különösen azért, mert a fúvós, s kivált-képp a rézfúvós hangszerek nem tartoz-nak a különösebben elismert instrumentu-mok közé. Emlékszem, pályámindulásakor, a hatvanas években szinténén voltam az elsô rézfúvós, aki nemzetkö-zi versenyen díjat nyert. A fejembe vet-tem ugyanis, hogy külföldön is megmé-rettetem magam, és sikerrel jártam. Itthonaztán, az Országos Filharmónia irodájá-ban döbbenten nézték, amikor azzal je-lentkeztem, hogy most már, nemzetköziverseny-gyôztesként, szeretném megmu-tatni a tudásomat a magyar közönségnek,és szólóesteken fellépni. Mivel a szerve-zôk a zongora-, a hegedû- és az énekeskoncerteken kívül nem nagyon ismertekmást, már egy csellistának is nehézségeivoltak, ha önálló hangversenyre vágyott,így nem csoda, hogy tôlem csodálkozvakérdezték, milyen mûveket tudnék egyál-talán bemutatni? Pedig a kürtnek igazángyönyörû zeneirodalma van, Beethovenkitûnô kürt-zongora szonátájának példáula budai Várban volt az ôsbemutatója.Nagy lelkesedéssel igyekeztem hát elô-ásni az elmúlt korok darabjait, s a bécsiklasszikusok mellett a német iskola jelen-tôs mûveit is mûsorra tûztem. Itthon énjátszottam elôször Schumann-darabot ésRichard Strauss II. kürtversenyét is.Emellett, az estjeimnek köszönhetôen, amagyar kortárs zeneszerzôk is felfigyel-tek a hangszeremre, sokan írtak számom-

ra darabot, s Hidas FrigyesKürtversenyével nagy sikere-ket arattam világszerte.

– A szólókarrier mellettazonban még a kamaramuzsi-kálásra is jutott ideje, hiszenhárom együttesnek is tagjavolt.

– A kisebb formációkat isigyekeztem mind kipróbálni.Annak idején az a megtisztelte-tés ért, hogy amikor négy kiválószólista egy fúvósötöst akartlétrehozni, engem kértek felkürtösnek. Így alakult meg aMagyar Fúvósötös, és születé-sét követôen szinte azonnal le-tette névjegyét a nemzetköziporondon, hiszen a genfi verse-nyen sikerült elsô díjat szerez-nünk. Ezzel az együttessel issokat utaztunk a világban, bárnem volt könnyû mindanynyiunk elfog-laltságát egyeztetni, hiszen különbözô ze-nekarokban muzsikáltunk, így a próbákatáltalában reggel nyolcra kellett idôzí-tenünk. Ilyen korai idôpontban a rézfúvóshangszer nem szól valami szépen, ráadá-sul a közös gyakorlást követôen mind-annyian rohantunk a zenekari próbára, éssokszor elôfordult, hogy napi nyolc-tízórán át, szinte megállás nélkül muzsikál-tunk. A zenekari munka mellett ugyanisidônként még színházi fellépéseket is vál-laltunk. A Nemzeti Színház abban azidôben rendszeresen játszott zenés dara-

bokat, s a színpadi zenébôl sokszor vet-tem ki magam is a részemet. Akkor per-sze nem is éreztük, milyen megterhelômindez, s csak évekkel késôbb fizettükmeg az árát… Idônként elég keservesvolt, hogy az ember egyik helyrôl szaladta másikra, s álló nap fújta és fújta akürtöt… Alig vártuk a nyarat, hogy egykicsit kipihenjük magunkat. Sokat kellettahhoz küzdeni, hogy az ember egy kicsitki tudja dugni a fejét a „tuttiból”!

– Valóban nem lehetett könnyû a szóló-fellépéseket, a kamarazenélést és a zene-

„Küzdelmes, néha keserves, de szép pálya volt!”Tarjáni Ferenc muzsikáról, zenész létrôl, tanításról és növendékekrôl

Ha az ember azt a hivatást folytathatja, amit szeret, s ebbôl meg is tud élni, az már óriási ajándéka sorstól – vélekedik a kürtmûvész, egyetemi tanár, akinek a zene jelentette, s jelenti ma is az életét.

Tarjáni Ferenc már tizenkilenc esztendôsen a Magyar Rádió Zenekarának tagja, nem sokkal késôbb pedig szólamvezetôje lett, s közel négy évtizedet töltött az együttessel. A kamarazene

is fontos szerepet kapott pályáján, hiszen a Magyar Fúvósötösnek, a Budapesti Kamaraegyüttesnekés a Tarjáni Kürt-quartettnek volt az alapító tagja. Több tucat szóló és kamaralemez-felvétele jelent

meg, a világ számos országában léphetett koncertpódiumra. Liszt-díjjal kétszer tüntették ki, megkapta az érdemes és a kiváló mûvészi címet, s elismeréseinek sora most a Bartók Béla–Pásztory

Ditta-díjjal gazdagodott, amelyet Bartók születésnapján, március 25-én vehetett át. Tarjáni Ferencet nagyon boldoggá tette ez a szakmai kitüntetés, s úgy véli ezzel nemcsak mûvészi

pályáját, de három évtizedes zenepedagógusi munkásságát is elismerték.



kari munkát egyeztetni. Pedig egy muzsi-kusnak ez a három, különbözô jellegû mu-zsikálás jelenti a teljességet…

– Így igaz. Egészen más bôrbe kell egykürtösnek bújnia, amikor szólista szerepetvállal, a zenekar elé áll, s bemutat egyversenymûvet, s persze más a fújás módakkor is, ha egy fúvósötösben játszik,vagy ha vonósokkal muzsikál együtt. Aszakma széles rétegét kell ehhez alaposanismerni. Egyébként mindehhez a zenekarijáték jelent kiváló iskolát. Az évek soránaz ember megtanulja, milyen simuléko-nyan kell egy Brahms-szimfónia kürtszó-lamát elôadnia, s hogyan illeszkedik egy-máshoz Mozartnál a kürt és az oboahangja. Nagyon jellemzô az is, hogy egy-egy együttesnek milyen a zenei karaktere.Bécsben például évszázadok óta az egye-di, császárvárosi hangszerekhez ragasz-kodnak. Sok helyen egészen aprólékosanelôírják, hogy a zenészeknek milyen inst-rumentumokon lehet és kell muzsikál-niuk. Ennek köszönhetôen a berlini zene-kar másképpen szól, mint a drezdai, s amünchenieknek is megvan a maguk sajá-tos hangzása. Magyarországon mindig abécsi modellt tekintették mintaadónak, sa Zeneakadémián is egy bécsi kürtös ta-nított 1916-tól egészen 1959-ig. Romag-noli Ferenc nagyszerû mester volt, ze-nészgenerációk egész sorát nevelte fel,még hetven esztendôsen is kiválóan kür-tölt. Szerencsésnek tartom magam, hogyismerhettem.

– S milyen zenei karakter volt jellemzôa Rádiózenekarra, ahol közel négy évtize-den át muzsikált ?

– Amikor nagyon fiatalon, tizenkilencesztendôsen az együtteshez kerültem, tel-jesen elvarázsolt a zenekar csodálatos vo-nóshangzása. Ha az ember a muzeális fel-vételeket hallgatja, nagyszerûbbnélnagyszerûbb szólisták produkciójábangyönyörködhet, hiszen olyan kiváló kon-certmestere volt a Rádiózenekarnak, mintOrszágh Tivadar, de olyan világhíresség,mint Ney Tibor, is az együttesben játszott.S bár már lassan tíz esztendeje, hogy ma-gam nem vagyok tagja a zenekarnak,most is rendszeresen figyelemmel kísé-rem produkcióikat. A vonósok ma is na-gyon magas színvonalat képviselnek, s afúvósok is jók, csak sajnos, nagyon gyak-ran cserélôdnek, sokszor csábítja el a leg-jobbakat más-más zenekar. Egyébkéntvisszatérve az ott töltött évtizedekre,akadtak persze nehézségeink is, hiszen

sokszor rossz minôségû hangszerekenkellett játszanunk. Elôfordult, hogy magaKodály vett részt darabja rádiófelvételén,s a szünetben magához hivatott, hogy el-mondja, milyen kérései, kívánságai len-nének. Hát, bizony csak mentegetni tud-tam az egyik kollégámat, aki azért nemgyôzte szólamát, mert már hihetetlenülócska volt a kürtje. De az MR Zenekar azén idômben is nagyon nehézkesen tudottúj instrumentumokat vásárolni, mindigcsak egy-egynek a cseréjére jutott pénz,éppen arra, amely már szinte teljesenhasználhatatlan volt.

– A zenekari munka mellett nagyon ko-rán kezdett el a Zeneakadémián is tanítani,ahol már harminc esztendeje foglalkozikfiatal muzsikusokkal. Ennyire érdekelte azenepedagógia?

– Kovács Dénes rektor volt az, aki taní-tani hívott, én pedig könnyelmûen igentmondtam neki. Nem tudtam ugyanis, mi-lyen felelôsséget vállalok. Hamar világos-sá vált azonban számomra, hogy ha azember a tanítást komolyan veszi, akkorarra rengeteg idôt kell szánnia. Sokkalegyszerûbb a szólista pályát, a kamaraze-nélést és a zenekari munkát együtt mû-ködtetni, mint összetartani egy jó kürtös-osztályt. Ma már tudom, egy zenekarimuzsikusnak mennyivel könnyebb a dol-ga, mint egy zenetanárnak, akinek a vállátmég a növendékért érzett felelôsség isnyomja. Ha ugyanis egy gyerek a muzsi-kára teszi fel az életét, akkor nyilván ô issikerre, karrierre vágyik, s hogy mindezhogyan sikerül, abban bizony komolyszerepet játszik a mestere is. Ráadásulmindannyian tudjuk, egy-egy pálya ala-kulása nemcsak azon múlik, ki mennyiretehetséges, és mennyit dolgozik – hiszena kürt olyan hangszer, amelyet szinte so-sem lehet letenni, állandóan gyakorolnikell-, jó adag szerencse is kell ahhoz,hogy valaki igazán sikeres legyen.

– Ön mire akarja elsôsorban megtaní-tani a növendékeit?

– A mi hangszerünk azért nagyon ne-héz, mert négy oktávnyi hangterjedelmetkell megszólaltatnunk, kiegyensúlyozot-tan színvonalasan. S bár ma már, a technikafejlôdésének köszönhetôen, egyre kivá-lóbb instrumentumok készülnek, ahhoz,hogy valaki sikeresen meg tudjon küzde-ni az összes nehézséggel, kivételes tehet-ségesnek kell lennie. Fokozottabban jóbelsô hallásra van szükség, hiszen mi

nemcsak lenyomunk egy billentyût, miminden hangot abban a szent pillanatbanmagunk „gyártunk”, s ehhez elôszörbelülrôl kell ôket nagyon pontosan halla-nunk. Ez pedig nem mindig olyan egy-szerû, mint amilyennek látszik. G. B.Shaw írta nagyon élvezetes zenekritikái-ban, hogy hallott egy koncerten egy kür-töt, s valószínûleg nehéz hangszer lehet,mert furcsa hangok szólalnak meg rajta.A másik gondot az jelenti, hogyha egyzeneszerzô szimfóniát ír, abban tizenkéthegedû játssza ugyanazt, míg a négy kürt-bôl mindenkinek más a szólama, s ezek-nek mégis a hangmagasságot, tisztaságottekintve harmonizálniuk kell egymással.Ettôl nehéz a kürtölés, de egy jó zenekar-ban, öszszeszokott szólamban játszani él-vezet, feldobja az embert. Én, sajnos, azéletkorom és egészségügyi okok miattmár tíz esztendeje nem vagyok aktív mu-zsikus, de most is nagyon hiányzik ahangszer…A tanítás az, ami kiváló átme-netet jelent, mert ha már nem is tudommûvelni ezt a hivatást, elmagyarázni mégmindig el tudom a növendékeknek, hogymit hogyan kell csinálniuk. Igyekszemfelhívni a figyelmüket a szakma buktatói-ra is, hogy ne a saját kárukon kelljen ta-nulniuk.

– Gondolom nemcsak a hangszer, a pó-dium is hiányzik…

– A növendékek koncertjei szinte ugyan-azt az örömet adják. Most értesültem pél-dául arról, hogy az egyik növendékemegy rangos németországi zenei versenyenbejutott a döntôbe, s ez talán még na-gyobb boldogság, mint amikor velem,magammal történt ez. Akkor az embermég annyira fiatal volt, hogy sokszor felsem fogta, mi történik vele, minek mi asúlya, jelentôsége. Nálunk egyébkénttényleg világszínvonalú az oktatás, a pe-dagógiai metódusunk a legjobbak közétartozik. Meg is van az eredménye, hiszenegyre több olyan kisiskolással találko-zom, aki 10-11 évesen már elképesztôdolgokat mûvel kürtjével. Sajnos, az aszülôket is nehéz helyzetbe hozza, hogyegyre drágábbak a hangszerek, egy kezdôzenésznek is gyakran több százezer fo-rintba, millióba kerül a szükséges instru-mentum beszerzése. Óriási költség, mi-közben még azt sem lehet tudni, hogygyermekük valóban tehetséges-e, mindezjó befektetésnek bizonyul-e a késôbbiek-ben. Sok növendék ugyanis nagyon tehet-ségesen kezd, de miután elér egy bizo-



Benczô László alig több, mint egy esz-tendôn át irányította a cívis város szimfo-nikus zenekarának életét. Miután benyúj-totta lemondását, 2004. január 1-jétôlMocsáriné Dobos Ilona – aki egyébkéntaz együttes gazdasági igazgatói posztjáttölti be- lett a megbízott igazgató. A szak-mai ügyek irányításával pedig január 6-tóla korábbi mûvészeti titkár, Szabó Istvánfoglalkozik (ôt zenei fôtanácsadónak ne-vezték ki, január 26-tól.)

Debrecen önkormányzata a zenekariigazgatói poszt pályázati kiírását január22-én ismertette a város közgyûlésével,majd az elfogadott, végleges szövegetfebruárban közepén jelentették, s azérdeklôdôk március közepéig adhatták bejelentkezésüket.

A zenekart is értesítették minderrôl, sinformációink szerint a megbeszélésekengyakorta elhangzott, hogy pályázzanakminél többen az együttesbôl, mert szeret-nék már megnyugtatóan megoldani aDebreceni Filharmonikusok ügyét.

Az együttes zenekari igazgatói posztjá-ra végül hat aspiráns akadt. A jelentkezôkközött volt Dolmányos Erzsébet, aki ko-rábban is az együttesben muzsikált, s akikorábban már kétszer is pályázott a poszt-ra, továbbá beadta a jelentkezését KovácsJános, a zenekar korábbi igazgatója is.

Ugyancsak pályázatot adott be KaczáriIstván Nyíregyházáról, Kurdits Kálmán afilharmonikusok szakszervezeti vezetôje,valamint Pászner László és Szabó Jánoszenekari tagok.

A pályázók a zenekari tagok elôtt is be-mutatkoztak, ismertették koncepciójukat,majd a beérkezett pályamûveket szakmaibizottság bírálta el. Az eredetileg hattagúgrémium – amelynek munkájában az ön-kormányzat kulturális bizottságának elnö-ke, Somogyi Béla, a kulturális ügyekértfelelôs alpolgármester, Turi Gábor, a he-lyi konzervatórium igazgatója Duffek Mi-hály, a szakszervezet elnöke, MarkócziGyörgy, a közalkalmazotti tanács elnöke,Fekete Katalin (aki egyébként az együttesmûvészeti fôtitkára január 26-tól) vala-mint Sír László, a Miskolci SzimfonikusZenekar zenekari igazgatója vett részt –,kibôvült még egy újabb taggal, TréfásGyörgy operaénekessel is.

A bizottság véleményezte a pályázato-kat, s bár mindegyiket jónak találták, avélemény mégis az volt (a kiszivárgott in-formációk szerint 4:3 arányban szavaztakígy), hogy egyik jelentkezô koncepciójasem annyira meggyôzô, átütô erejû, hogyazt egyértelmûen támogatni lehessen.

Ezt követôen azért mindegyik jelöltetmeghallgatta a kulturális bizottság, de vé-

gül a közgyûlés április 22-i ülésén is az adöntés születet, hogy a pályázatot ered-ménytelennek kell nyilvánítani.

A cívis város önkormányzatának ki-lencven napja van arra, hogy ismét kiírjaa zenekari igazgatói pályázatot. (Májusvégéig azonban erre még nem került sor.)

Ha megszületik az új (de lehetséges,hogy a mostanival megegyezô szövegû)pályázati kiírás, ezt a közgyûlésnek ismé-telten el kell fogadnia, s ezt követôen többhétbe, akár egy hónapba telik, míg a pá-lyázat a kulturális közlönyben megjelen-het. Ettôl az idôponttól számítva még har-minc nap a benyújtási határidô, majdismét harminc napra van szükség a pályá-zatok elbírálásához. Így a kiírástól szá-mítva legkevesebb három hónapba telik,míg egy új igazgató elfoglalhatja a poszt-ját. Ha számításba vesszük a nyári szüne-tet is, akkor egyáltalán nem biztos, hogy aszeptemberi szezont már kinevezett zene-kari vezetôvel kezdheti az együttes.

Egyelôre mindenki kíváncsian várja,mikorra írják ki újra a pályázatot, s azonkik fognak indulni. Az együttesnekugyanis a nagy szüksége lenne már végreegy teljes jogkörrel, valódi hatalommalbíró, szakképzett zenekari igazgatóra.

R. Zs.

Vezetôre várvaSikertelen volt a Debreceni Filharmonikusok igazgatói pályázata

Már fél esztendeje csak ideiglenes zenekari igazgatója van a Debreceni Filharmonikus Zenekarnak, hiszen az elôzô vezetô, Benczô László benyújtotta lemondását, és helyette

2004. január 1-jétôl az együttes gazdasági vezetôje tölti be ezt a posztot. Az önkormányzat által tavasszal kiírt pályázat – bár hat aspiráns is jelentkezett –, sikertelennek bizonyult, így nagy kérdés,

hogy mikorra lesz új, kinevezett zenekari igazgatója a debreceni együttesnek, s vajon a következôhangversenyszezont már valódi vezetôvel kezdhetik-e el.

nyos szintet, azt már sehogy nem tudja fe-lülmúlni. Emiatt ez a pálya egyre kevésbévonzó. S bár most már mi is az unió tag-jai vagyunk, ahhoz, hogy valaki külföl-dön is boldoguljon, nagyon elszántnakkell lennie.

– Az ön idejében sem volt egyszerû egyolyan karriert befutnia, mint amit Önneksikerült. Most, visszatekintve, hogyan ér-tékeli a pályáját?

– Küzdelmes, de szép volt. Az emberörülhet, hogy abból él, amit szeret, sokosan kell, gazdálkodnia az idejével ésa tehetségével. Ha pedig egy ilyen pályátkövetôen még át tudja adnia tapasztala-tait a fiatalabb generációnak, az duplaboldogságot jelent, annak ellenére, hogyez sem könnyû feladat. Ilyenkor az em-ber helyett már a növendékek bizonyíta-nak a pódiumon. S az általuk elért sikerugyanolyan boldoggá, sôt néha boldo-

gabbá teszi az embert, mint amikor ômaga fújta a hangszert. Különleges érzésa Zeneakadémia falai között dolgozni.Ahogy végigsétálok a folyosókon, aTibay-terem elôtt, s eszembe jut, hány-szor kamaráztam együtt Zoli bácsival, dea Lukács-teremrôl is rengeteg remekkoncert emléke idézôdik fel bennem…Érdekes élmény mindennek részévé vál-ni.

R. Zs.

KRITIKA


Ünnepi megemlékezéseknek köszönhetôen,további példát adott az áprilisi koncertprog-ram annak a véleménynek az alátámasztásá-ra, hogy hatványozottan kamatozik a befek-tetett munka a többszöri elôadás során.Janacek születésének 150. és Dvorak halá-lának 100. évfordulója alkalmából két kü-lönbözô koncertrendezô cég ugyanazt a mû-sort kínálta bérleti közönségének. A MÁVSzimfonikusok Zenekari Alapítvány azErdélyi Miklós-bérlet, a Nemzeti Filharmo-nikus Zenekar pedig a Ferencsik-bérlet 7.estjén tûzte mûsorra Dvorak: VIII. szimfó-niáját és Janacektôl a Glagolita misét, azo-nos elôadógárdával. Antal Mátyás irányítot-ta a MÁV Szimfonikus Zenekart és aNemzeti Énekkart, szólistaként SzabókiTünde, Megyesy-Schwartz Lúcia, Nik_aRadonovic és Cser Péter mûködött közre,orgonán Virágh András játszott.

Dvorak e szimfóniája az utóbbi évekbennagyobb gyakorisággal csendült fel koncer-tek mûsorán, így az ismert kompozíciónakkijáró érdeklôdésre tarthatott számot –Janacek Glagolita miséjének pedig elsôsor-ban azok örültek, akiket az Operaházban aközelmúltban bemutatott Jenufa inspirált aszerzôi további mûveinek megismerésére.

A Dvorak-szimfónia megszólaltatása abecsületes hétköznapi koncertek átlag-szín-vonalát közelítette (hol alulról, hol fe-lülrôl).Antal Mátyás elsôsorban a tételek nagyfor-májának felépítésével foglalkozott. Biztoskézzel, plasztikusan irányította játékosait, vi-lágosan tagolta a zenei anyagot – de ezzelmeg is elégedett. Kísérletet sem tett arra,hogy az egyszerre hangzó szólamok dinami-kai arányaiba „belenyúljon”, ezáltal hang-színben hangolja össze ôket, jellegzetes han-gulatot-karaktert adva egy-egy tematikusterületnek. Pedig sokkal differenciáltabbhangképet varázsolhatott volna elô, hiszennem kellett számolnia különösebb technikaiproblémákkal. Így viszont adósunk maradtaz interpretáció megannyi átsuhanó érzéssel-hangulattal – s valószínûleg minden közre-mûködô számára kiszámíthatatlan volt, hogymi is fog megszólalni. Április 15-én csak so-kára békülhettünk meg a hegedûhanggal, ahalk dinamika jellegtelenné silányította pél-dául azokat az ereszkedô meneteket, amelyekegyébként hangulatos ellenszólamot biztosít-hattak volna. Ugyanazon az esten meglepôen

sokat bizonytalankodtak a rezesek, akik az-tán 19-én kiküszöbölték a csorbát, és egyen-letes teljesítménnyel sokat javítottak az elô-adáson (habár, az egyes hang- szercsoportokdinamikai arányait itt sem befolyásolta kar-mesteri aktivitás). Antal Mátyás mintha ahangszeresektôl várt volna önállóan kialakí-tott hangzást – várakozó álláspontra helyez-kedett, figyelve a megszólaló zenére. Ilyesmilegfeljebb csak akkor járhat sikerrel, ha hos-szú-alapos együttes próbafolyamat elôzi mega szereplést – másképp maradnak az esetle-gességek. A legtöbb szép pillanatot a mély-vonósoknak (elsôsorban a csellistáknak) köszönhettük, akik rendszerint valóban fe-lelôsségteljes önállósággal formálták megszólamukat. Amin kevés többletmunka sokatsegíthetett volna: az inspiráló lendület hatá-sára könnyebben karakterizálhatóak az új te-matikus anyagok (pl. a II. tétel kezdetekor azalaphangulat azonnali megjelenésével).

A Nemzeti Énekkar (egyik) erôssége amonumentális tablók ábrázolása – ez jól ka-matozott a Glagolita misében. A szövegmon-dás helyességének megítélésére aligha vállal-kozhatnék; de az egész közönség számáranyilvánvaló volt, hogy milyen hangulatokat-érzéseket-indulatokat fejez ki valamely tételilletve tételrészlet. E kompozícióban a fôsze-rep az együtteseknek jut – a szólisták inkábbcsak a mondandó személyességét hivatottakalátámasztani. Köztük legnagyobb jelentôsé-gre a szoprán tesz szert, továbbá az együtte-sek, amikor zeneileg is kvintesszenciáját ad-ják egy-egy tételnek. Külön érdekesség,hogy Smetana öt timpanit írt elô – ami lát-ványnak is érdekes volt a karzatok közönsé-ge számára. A zenekar megtalálta helyét emonumentális keretek között. Az összpro-dukciót tekintve, a hallgatóság élménnyelgazdagodva, elégedetten távozhatott.

*

A fôvárosban mûködô számos zenekarmindegyikének jut „törzsközönség”, akikévrôl-évre megújítják bérletüket, s ez a szo-kás gyakran családi hagyománnyá válik.Öröklôdik a koncertlátogatás gyakorlata – sezáltal az igények-elvárások és az ízlés mi-lyensége is korábbi mércéket követ. Az elô-adómûvész és közönsége közti kapcsolategyszersmind szavatolja is a tetszést; hiszenaz érzelmekre (is) ható zenét szívünkkel is

hallgatjuk. Biztosra veheti ezt bármely mû-vész, s számolhat e tényezôvel a programokösszeállításánál. Éppen ezért az évadzárókoncert arra kínál lehetôséget, hogy repre-zentatív mûsort szólaltassanak meg, akkoris, ha az évad végére (érthetô) a kifáradás.

Így tett a BM Duna Szimfonikus Zene-kar is. Május 7-i estjének mûsora kétségkí-vül komoly erôpróbát jelent: Smetana: Azeladott menyasszony – nyitány, R. Strauss:2., Esz-dúr kürtverseny (Varga Zoltán szó-lójával), valamint Schubert („nagy”) C-dúrszimfóniája.

A szokásos helyszín azzal a nagy haszon-nal jár, hogy sem az elôadókat, sem a (rend-szeres) hallgatókat nem éri meglepetés, aszínpad mérete pedig eleve meghatározza aszereplôgárda maximumát. Deák András észenekara összeszokott együttest képez; a fel-készülés során eleve eldôlt, hogy mi-hogyanfog megszólalni a koncerten. Elismerésreméltó az ilyen összmunka; a zenekari játé-kosok pontosan tisztában vannak helyükkel-szerepükkel a megszólaltatandó mûsor egé-szének valamennyi részletében. A betanítómunkát dicséri, hogy a melodikus történésekmindig kidolgozottak. Ki-ki örül, ha dallamotjátszhat – szépen megformálja, igyekszikméltónak lenni a rá irányuló figyelemre (merta zenekedvelô nagyközönség számára – kitudja, mióta, s még inkább: ki tudja, meddig –a dallam a legfontosabb; ami legyen lehetôlegdúdolható, de mindenképp jól felismerhetô,amire emlékezni lehet, s ami biztonságos tájé-kozódást nyújt az adott zenei közegben). Nemkevesebb mûgond jutott a kísérôszólamokmegtanulására, ám a nyilvánvaló viszonyla-tok megjelenítésekor gyakran indokolatlanulszorul háttérbe a kíséret. Miközben mindenszól, a hallgatónak gyakran az az érzése, hogyláthatatlan burok veszi körül egyik-másikszólamot, mely így izoláltan próbálja érvény-re juttatni azt, ami az összhatás részeként kap-ná meg igazi jelentôségét.

A BM Duna Szimfonikus Zenekar fe-gyelmezett, a szó legjobb értelmében. Aligtalálni „ellesett pillanatot”, amikor – akárcsak tételszünetben – összesúgnak a pult-társak; ugyanakkor nyoma sincs semmiféledrillnek. Önként viselkednek példamutató-an, leköti ôket az egyéni játszanivaló, sidônként a közösen megoldandó feladat. Aszép pillanatok közé tartoznak azok, amikor

Tavaszi hangversenyekrôl

K R I T I K A

„rányílik” a fülük a muzsikára; amikor a ko-rábban jelentéktelen kíséret egyszerre csakéletre kel, partnerévé válik a tematikusanyagoknak, s ezáltal nagyobb vitalitáshozjuttatja ôket. (Ha állandósulna ez a gyakran,rövid szakaszokban szinte spontán módonfeltörô zenélôkedv, összehasonlíthatatlanulnagyobb hatásúak lennének a produkcióik!)

Részben a rendelkezésre álló pódium le-hetôségeibôl adódóan, a viszonylag kis lét-számú vonósszólamokban valamennyi elô-adóra nagyobb felelôsség hárul. Ebben azenekarban senki sem teheti meg, hogy amásikra próbál hagyatkozni, a magvashangzáshoz intenzív játékra van szükség(ami feltételezi a biztos szólamtudást). Sokrészlet kivitelezése a brácsaszólam játéko-sainak köszönheti szépségét.

A dallamcentrikus formálás, az egymásrakövetkezô szakaszok egyenletes kidolgo-zottsága az elôadás erénye. Hogy a pasz-szív, néha jellegtelenné silányított kíséretelôtt nem igazán életképes a dallam, hogyilyen helyzetbôl csak zökkenôvel lehet to-vábbjutni, az sokat leront a hatásból. Tény,hogy a játékosokat egyénileg próbára tevôszólamok megtanulása voltaképp önmagá-ban is jelentôs feladat; a karmesteri össz-erendezô tevékenység hatására kialakultösszkép inkább a munka eredménye, sem-mint teljesítmény. A mesterségbeli tudásontúl a mûvészet gyönyörködtetô többletecsak akkor jut el a közönséghez, ha a játéko-sok maguk is átélik a megszólaltatottakat.Ha valóban „játékosok”, azaz, képesek ôkirányítani a hangokat. E nehéz mûsornál in-kább a hangok uralták az együttest.

A komolyan vett feladat lelkiismeretesmegvalósítása általában elérte hatását. Ak-kor is, ha a Smetana-nyitányból éppen a szi-porkázó csillogás hiányzott (biztonságimegoldásnak bevált a rövid vonóhasználat,lehetôleg középtájt – de az így „képzett”hangok minôsége gyatra, a tónus, intenzitásszempontjából befolyásolhatatlan).

A versenymûben bizonyára inspirálta azenekari kürtösöket (s valamennyi játékost)a szólista remek játéka, s így fokozottanigyekeztek.

A muzsikusokat külön a szívébe zárta, akiészrevette, hogyan hallgatják a ráadás-számot.Engedték hatni magukra a zenét, élvezték ahelyzetet, hogy ôk is „hallgatók” lehetnek.

Az isteni hosszúságú szimfónia alatt ro-hamosan fogyott az oxigén, s hasonló tem-póban fáradt a közönség, mint a zenekar(Deák András dicséretes lendülettel inspi-rálta az együttest). A hangszerek többszöriújra-hangolása feltétlenül indokolt volt.

Mindent egybevetve: a szándék elértecélját; a BM Duna Szimfonikus Zenekartörzsközönsége megajándékozottnak érez-hette magát e rendkívüli esttel.

*

A Pannon Filharmonikusok „Budapestibérletsorozat”-ának 4., évadzáró koncertjéremájus 18-án került sor az Olasz Kultúrintézetdísztermében. A pécsi zenekar vezetô kar-mestere, a Liszt-díjas Hamar Zsolt vezényle-tével két kompozíciót tûzött mûsorra: JanzsóIldikó szólójával Dvorak: Csellóversenyét,valamint Rachmanyinov: II. szimfóniáját.

Utólag a versenymû-választás kevéssészerencsésnek tûnik. Pontosabban, a szólis-ta és e kompozíció magánszólama nem illettössze. Talán már a székkel is voltak problé-mái: mindvégig – gyakran kínosan – feszen-gett, s még hangszerével való kapcsolatasem tûnt természetesnek. Alapvetôen kevés-nek bizonyult csellóhangja, s amikor szán-dékosan-tudatosan magvasabb tónusra töre-kedett, akkor a balkéz vibratója olyannyiralefoglalta, hogy közben nem maradt ideje amelodikus folyamatok vezetésére; a külön-külön intenzíven képzett hangokból nemállt össze nagy léptékben áttekinthetô for-marész, s ehhez még vonókezelési problémais járult. Gyakran nem tudott összhangot te-remteni a két kéz munkája között: a szinteállandó préselés a folyamat-építést és a nagyvivôerejû hang képzését egyaránt akadá-lyozta. Tehát mindaz, ami elképzelése lehe-tett a mûrôl, csak részletekben valósult meg.Amikor a zenekarnak csupán töredékéveljátszott együtt, a kamara-jellegû közegbenmagára talált: érzékeny hangú játékkal, szé-pen formált tematikus szakaszokkal hoztazavarba elbizonytalanodott hallgatóit. Mertaz nyilvánvaló volt, hogy bár kitette magaelé a kottát, alaposan felkészült, feltehetôenvan saját mondanivalója e mûrôl. A lassú té-telben is egyenetlen teljesítményt nyújtott;úgy tûnik, nem tud éneklô hangokból szépíveket formálni, ha nagy hangközugrás(ok)van(nak) a dallamban. Amikor esetenkéntkíséret-funkciót kapott, kétségbeesett igye-kezettel borzolta a hangzásfelületet. A sok„munka” az elegancia rovására ment. Talánépp az igyekezet, valamiféle bizonyítani-akarás gátolta felszabadult muzsikálását –ám ahogy közeledett a zárótétel vége, úgytalált magára, s a zárlatra rávezetô crescen-do már-már cadenza-jelentôségre tett szert.

A zenekar kezdettôl szimpatikus hatástkeltett. Csakhamar kiderült, hogy „kézrejátszanak”. Ezúttal mindenképp ideálisnakmondható a zenekar és a karmester egymás-

ra-találása. Mert – fôként nagylétszámú já-tékost igénylô kompozíciók esetében – nyil-vánvalóan szükségük van erôs kezû, határo-zott elképzeléssel rendelkezô dirigensre, ámha kapnak instrukciókat, s elvárást támasz-tanak velük szemben, e muzsikusok képe-sek teljesíteni azt.

Hamar Zsolt számára hasonlóképp tanulsá-gos az együttmûködés. Amíg korábban Buda-pest vezetô együtteseit irányította, gyakrantermészetesnek vehette, hogy félszavakból ismegértik egymást. A Pannon Filharmoniku-sok élén beletanul a retorikus-mûvészi „be-szédbe”: itt nem elég többé-kevésbé elképzel-ni a kívánt hangzásképet, itt kérni kell,követelni, s közben rendszeresen „visszaje-lezni”. Hamar Zsoltban tehát alaposabban tu-datosodik elképzelésének minden részlete –és miközben a próbák után immár számot adegyüttesével a közös munka eredményérôl,arra is kell figyelnie, hogy a mindenkori pilla-natnyi hangzás valóban megfelelô-e. Tehát,az elôzetes elképzelések pillanatnyi korrekci-ója az, ami a végeredményt létrehozza. Ez azegyszerre több idôsíkban való gondolkozás –amennyiben eredményesen valósul meg –élô-eleven produkciót hoz létre, miként fô-képp Rachmanyinov monumentális szimfóni-ájának hatásos interpretálása bizonyította.

A pályakezdése óta elismeréssel fogadottkarmester számára e munka haszna elsôsor-ban abban kamatozik, hogy mozdulatai mégdifferenciáltabbak lettek, s keze minden rez-dülésének konkrét jelentése, értelme van. Ze-nekarvezetésében nem engedélyezhet magá-nak „üresjáratokat”, az elsô pillanattól azutolsóig benne van a születô folyamatokban –s épp az ô intenzív jelenléte inspirálja a hang-szereseket olyannyira, hogy tételeken belül,sôt, még tételek között sem „eresztenek le”. Ajátékosok nagy többsége odaadóan muzsikál,s miként együttesét a karmester, úgy játszani-valóját legtöbbjük valóban komolyan veszi.A néha már-már túldimenzionált fokozásokközben aggódhatott a hallgató: vajon hogyantovább, lehet-e tovább kiteljesíteni a hangzást– s a válasz, ôszinte örömünkre, szinte kivé-tel nélkül igenlô volt.

Nem érzôdött a fáradtság a lelkes légkör-ben – s még ráadásra is futotta energiájukból.Külön köszönet, amiért nem éltek vissza a si-kerdarab (Dvorak: Szláv tánc) hatásosságával– nem poénkodtak, s így megerôsítették a ko-rábbi pozitív összhatást. Az együttmûködés eszintjén már érdemes lesz a részletek mindperfektebb kidolgozására és árnyalt belsô ará-nyok kialakítására is törekedni.

Fittler Katalin


ZENETÖRTÉNET

Lapunk VIII. évfolyamának 2. 3. és 4.számában (lásd: Rakos M.: A magyar he-gedûjáték az európai zenekultúrában,133–155. l.), hosszabb tanulmányt közöl-tünk Joachim József világhírû hegedûmû-vészrôl és pedagógusról. Mostani írásunkis ehhez a sorozathoz kapcsolódik.

Halálának 100. évfordulójához köze-ledve különösen indokolt, hogy továbbiszámvetést végezzünk örökségét illetôen,amit a világ hegedûmûvészetére hagyott.A halálának ötvenedik évfordulóját követôévben (1958. február, Muzsika) Reményi-Gyenes István emlékezett meg róla „Egyelfelejtett évforduló margójára” címû írá-sával, majd 1981-ben (Magyarország heti-lap, 32. és 33. szám) Joachim születésének150. évfordulóján, két részben megjelenttanulmányában hívta fel a figyelmet kor-szakalkotó jelentôségû hegedûsünkre, em-léktábla elhelyezését javasolva Joachim1839. március 17-i, elsô pesti fellépésé-nek emlékére, az egykori Nemzeti Kaszi-nó helyén (Dorottya u. 5.) lévô épület fa-lán. A tiszteletre méltó kezdeményezésmegvalósult, és „a minden idôk egyik leg-nagyobb hegedûmûvészének és pedagó-gusának” emléket állító tábla ma is ott lát-ható a Pénzügyminisztérium épületén.

Kocsis Katalin zenei könyvtáros nem-régiben arra hívta fel figyelmemet, hogyszerinte Joachim nem ezen a helyen lépettfel elôször, ezért igyekeztem magam isutánajárni az igazságnak Ilk Mihály: ANemzeti Casino százéves története 1827–1926 (Bp., 1927) címû munkája segítsé-gével.

Az 1827. június 10-én, a Vogel-féle ház-ban (Dorottya u. 5.) megnyílt NemzetiCasino-nak 1830-ig hivatalosan „PestiCasino” volt a neve. A Nemzeti Casinonevet az 1830. febr. 7-iki választmányiülésen vették fel, majd ezt követôen, májuselseje után a Pesti Polgári KereskedelmiTársaság tulajdonában lévô, Pesti börze-palotába költöztek át. (A névváltoztatásraazért volt szükség, hogy meg lehessenôket különböztetni az ugyanott mûködôkereskedôk társaságától.)

Az épületbe 1851-ben a Pesti Lloyd Tár-sulat költözött be, ezért azt késôbb Lloydpalotának nevezték. A Dorottya utca és aRoosevelt tér sarkán állt, egykori épülethelyén ma a Hyatt Regency Budapest szál-loda mûködik. Mivel tehát a Roosevelt tér2. szám alatt található szálloda helyén egy-kor állt, a II. világháború alatt súlyosanmegrongálódott, majd 1948-ban lebontottépületben lépett fel elôször 1839. március17-én a 8 éves Joachim József, itt lenne ahelye a Pénzügyminisztérium falán láthatóemléktáblának is!

Már a mai Roosevelt tér 2. szám alattmûködött a Nemzeti Casino, amikor báróBánffy Pál igazgató javaslatára a választ-mány egy bizottság küldését határozta el,hogy „a muzsika pártfogása, valamint aszépmûvészetek elômozdítása kedvéért aCasino szállájában minden vasárnap mu-


Joachim József szül. 1831. június 28. Köpcsény (Kittsee), Moson vármegye –

megh. 1907. augusztus 15. Berlin

IV. rész

Joachim József szülôháza Köpcsényben (Kittsee,

Ausztria)

A Pesti Polgári Kereskedelmi Testület 1827–30 között, Hild József tervei alapján készült épülete,

amelynek elsô emeletén mûködött 1830-tól 1847-ig a Nemzeti Kaszinó. Itt lépett fel elôször Joachim József

1839. március 17-én. (Második emeletén a Kereskedôi Kaszinó otthona volt.) 1851-tôl a Pesti Lloyd

Társulat használta az épületet, és itt volt a szerkesztôsége a „Pester Lloyd” c. német nyelvû lapnak.

A II. világháborúban megsérült épületet 1947-ben lebontották. Ma az Atrium Hyatt Budapest Szálló áll

a helyén. (A felvételt 1875 körül készítette Klösz György.) Az épület bal oldalán, a földszinten, az 1860-as

évekig népszerû kávéház mûködött, utána pedig – amint a képen látható – az igen kedvelt Hüttl-féle

porcelánbolt, ahol szívesen vásároltak a pestiek nászajándékot.

Z E N E T Ö R T É N E T

zsika-darabok adassanak elô és a magyartheátromi jelesebb színjátszók által jele-sebb magyar darabok is felmondassanak ésezeken a részvényesek és ezek meghívottjaiminden fizetés nélkül résztvehessenek.”

A zenei elôadások rendezôje és szerve-zôje Rosty Albert volt, s ezek 1835-remár igen közkedveltek lettek.

„A késôbbi években Rosty Albert han-gászati igazgató által kidolgozott szabá-lyok szerint a négy, quartettet játszó mû-vész egyenkint 100 frtot, a második violoncellista 50 frtot, a contra-basszista 25frtot, együtt 475 frt évi fizetést élvezett. Azéneklôknek fortepianóval való kíséréséreErkel karmester fogadtatott fel évi 50 frtfizetéssel. Mihez járul az éneklô és játszóhoni és idegen mûvészeknek megjutalma-zása, kik rangjukhoz és elhíresedésükhözképest négy aranytól 12 aranyig terjedôhonoráriumban részesültek”

A Honmûvész beszámol a kamara-hangversenyek mûsoráról, így többek kö-zött például megtudhatjuk (lásd: 1838.nov. 8-i szám, 704. l.), hogy TáborszkyMihály János kvintetté kiegészült vonós-négyese (Táborszky, Kirchlehner, Pfeiffer,Wagner és Härtl) november 4-én, vasár-nap délben Beethoven C-dúr (op. 29, kétbrácsás) vonósötösét adta elô.

Táborszky 1827-ben alapította meg vo-nósnégyesét Pesten, második hegedûse ek-kor Adler, brácsása Pfeiffer, csellistája Bor-zaga majd Wagner volt. Egyéb szerzôkmellett rendszeresen tûzték mûsorukraHaydn, Mozart és Beethoven mûveit, soro-zataikkal jelentôs szerepet játszva a magyarkamarazenekultúra történetében. (Tábor-szkyról és Kirchlehnerrôl 1965-ben kiadottzenei lexikonunkban találunk adatokat.)

Mivel Pesten egyre gyakoribbá váltak anyilvános hangversenyek, 1846 végén aNemzeti Casino beszüntette a koncertekszervezését. 1851-ben a Casino vissza-ment a Vogel-féle házba, majd 1859-benátköltözött a Hatvani utcában lévô, grófCziráky-féle házba (V. ker., Kossuth L. u.5.), amit 1871-ben meg is vásároltak. ANemzeti Casino 1944 ôszéig mûködött.

*Joachim és a Brahms-hegedûverseny

A XIX. század elején az európai hegedû-sök hangverseny-mûsorain, a kor elvárásai-nak megfelelôen, fôként a virtuozitásukatcsillogtató „mutatvány-darabok” szerepelnek.

A korábban élt, nagy mesterek elfelej-tett mûveit, a hegedûirodalom remekeit

Joachim kelti ismét életre. ô adja elô elô-ször nyilvánosan Bach szólóhegedûre írtszonátáit, Mozart hegedûversenyeit (azA-dúrt 1863-ban), ô viszi véglegesen dia-dalra Beethovennek az 1806. évi bemuta-tót követôen mindössze háromszor, mér-sékelt sikerrel elôadott hegedûversenyét,és ô veszi fel programjára Viotti és Tarti-ni régen elfeledett mûveit.

Zenei ízlésének kiformálódása már el-sô pesti fellépésének idôszakában meg-kezdôdik. Rosty Albert házában, a szíve-sen fuvolázó báró Eötvös Józseffelmuzsikál, és megismerkedik a fiatal Tre-fort Ágostonnal. Elnyeri Beethoven köze-li barátainak, gróf Brunszvik Ferencnekés Brunszvik Teréz grófnônek a támoga-tását, és bekapcsolódik a házukban rend-szeresen folyó kamarazenélésbe.

Bécsben, a Beethoven kvartettjeit be-mutató, és Beethovennel közeli kapcso-latban álló Böhm-vonósnégyes vezetôje,Böhm József lesz a tanára, majd Lipcsébekerülve Mendelssohn veszi pártfogásába,gondoskodva a közismereti tárgyakban,és az általános mûveltségben való jártas-ság megszerzésérôl is.

22 éves, amikor megismerkedik Brahms-szal, aki bemutatja neki néhány szerzemé-nyét. Andreas Moser, Joachim életrajzíró-

ja errôl így ír: Joachim egész egyszerûenmegdermedt a hallottaktól... hogy egy tel-jesen ismeretlen fiatalember ilyen készdolgokat hordozhasson magában.”

Ettôl kezdve Brahms hívévé, muzsikájá-nak elkötelezett népszerûsítôjévé szegôdik.

*

Kapcsolatukról hadd álljon most itt annaka tanulmánynak idevonatkozó részlete,ami Margaret Campbell könyvében (TheGreat Violinists, London, 1980, 80–83. l.)olvasható.

Joachim életében egyik legjelentôsebbkapcsolat az a barátság volt, ami ôtBrahmshoz fûzte, akivel Hannoverben ta-lálkozott elôször, 1852-ben. (Megj.: 1853május végén.) Brahms négy évvel eztmegelôzôen hallotta Joachimtól a Beet-hoven-hegedûversenyt Hamburgban, ésaz elôadás mély benyomást tett rá. Többmint negyven éven keresztül tartott a ba-rátság. Kiterjedt levelezésük jelzi, hogygyakran cseréltek zenei vázlatokat, kérveazok bírálatát, egyenlô mértékben tisztelet-ben tartva a másik véleményét. Minden-esetre tény, hogy Brahms jobb komponistá-nak tartotta magánál Joachimot.

Amikor Brahms nekifogott, hogy írjonegy hegedûversenyt, természetesen Joachim


Magister Hering dolgozószobájában, 1880-ban. Hering, a teológiai tudományok kandidátusa, nagy

Bach- és Beethoven-rajongó volt. Mendelssohn kérésére 1843-tól tanította latinra, földrajzra, történelemre,

irodalomra és hittanra a 12 évesen Lipcsébe került Joachimot. Hering késôbb a Breitkopf und Härtel

kiadónál vállalt állást, ami jól megfelelt nagy tudásának, képességeinek.


járt a fejében. 1878 nyarán, a Wörthersee-nél készítette el a mû elsô vázlatait, és el-küldte barátjának a szólórészt, hogy mond-jon róla véleményt. Joachim úgy gondolta,nehéz ítéletet alkotni róla a teljes partitúrahiányában, és anélkül, hogy lehetôsége len-ne zenekarral eljátszani. Viszont már ekkorkellett, hogy elôre számoljon néhány meg-oldandó kérdéssel, mivel így ír: „Részbenegészen eredeti hegedûs szempontból, dehogy az ember hogyan tudja mindezt nyu-godt közérzettel eljátszani egy túlságosanfelmelegedett teremben, az már más kér-dés.” (Joachim levele Barhmshoz, 1878.aug. 24-én.) A mû mindig is az állóképes-ség próbája volt a szólista számára, a hosz-szú szólórészek miatt.

Leveleik rávilágítanak azokra a hátrá-nyokra, amelyektôl a zongorista szenvedett,aki egy olyan hangszerre komponált, amitalig ismert. Elég különös módon, Brahmsinkább volt kész elfogadni Joachim taná-csát magát a kompozíciót illetôen, mint ahegedû szólamának technikai nehézségei-vel kapcsolatban. Csak a kadenzia kidolgo-zásánál kapott Joachim szabad kezet. Azegyik fô nézeteltérés a legato-ívek irányaitilletôen merült fel, ahol Brahms inkább azongoraszerû kötôívekhez ragaszkodott, ésnem a vonóváltásokkal járó kötésekhez. Joa-chim így ír: „Ha túl sok hang esik egy vonó-ra, jobb, ha több kötôívre osztjuk el azokat.Ennek ellenére úgy tudnak megszólalni,mintha egy vonóra vennék ôket.” (Joachimlevele Brahmshoz 1879. május 20-án.)

Egy másik alkalommal Brahms megle-hetôsen felfortyan. „Miféle jogon, mióta,és kinek a felhatalmazásával írjátok ki, tihegedûsök a portamento-jelet (Megj.: aglissandohoz hasonló csúszást egyik hang-ról a másikra) oda, ahol az nem jelent sem-mit?... Ezidáig én soha nem engedtem ahegedûsöknek, és nem fogadtam el az át-kozott kötôíveiket!” És a témához kapcsoló-dó búcsúdöfés: „Miért kellene a jel-nek valami mást jelentenie számunkra, mintamit Beethovennek jelentett?” (Brahmslevele Joachimnak, 1879. május.)

Viszont azoknál a futamoknál, ahol „abasszus hangszereknek pizzicato kellenejátszani, nem pedig kötve”. (Joachim leve-le Brahms-nak 1879 március végén), úgytûnik, Brahms örömmel fogadta el Joachimmódosító javaslatát, hogy ha „könnyedebb”kíséretrôl gondoskodik, kevésbé lesz meg-erôltetô a játszanivaló a szólista számára.Egy másik esetben Joachim rábeszélteBrahmsot, csökkentse a fafúvósok számát,hogy ne nyomják el a szólistát.

Brahms 1878 decemberében fejezte be amûvet, és próbaképpen a Hochschule-n ad-ták azt elô. A berlini kritikusok szinte kivételnélkül „meddô produkció”-ként marasztal-ták el, és amiatt támadták Joachimot, hogy„egy ilyen abszolut szemét” lekísérésére„kényszerített egy fôiskolásokból álló zene-kart.” (A. Moser: Joachim életrajz 263. l.)Az elsô nyilvános elôadás 1879-ben, újévnapján volt a lipcsei Gewandhausban, és akritikusok ezúttal sem voltak jóindulatúbbak.

A hegedûverseny 1879 ôszéig nem ke-rült kiadásra. Brahms tudta, hogy Joachima technikai és zenei tudás szempontjábólfelülmúlja az összes, élô hegedûst, és nemjárult hozzá a megjelentetéshez, mert at-tól félt, hogy a mû túl nehéz lesz a többihegedûs számára. Így aztán Joachim ma-gával cipelte a teljes kéziratos partitúrátés a zenekari szólamokat, városról városra.(Megj.: amint majd késôbb kitérünk rá,néhány nappal a lipcsei bemutató utánBudapestre is magával hozta, ahol a Viga-dó nagytermében hallhatta tôle a pesti kö-zönség. Az elôadásra Brahms is átjöttBécsbôl.) Az elsô öt elôadáson kottábóljátszotta, csak a hatodikon – a Filharmo-nikusok koncertjén, Londonban – éreztemagát magabiztosnak ahhoz, hogy kottanélkül adja elô a hegedûversenyt.

Az évek során Brahms és Joachim közötttöbb esetben volt kisebb nézeteltérés. Ezektöbbnyire egy-egy Brahms-mû elôadásával,vagy elô nem adásával voltak kapcsolato-sak, és nem bomlasztották különösebben a

barátságot. De amikor Joachim pert indí-tott felesége ellen, megvádolva, hogy tör-vénybe ütközô kapcsolatot tart fenn Sim-rock kiadóval, Brahms Amália pártjátfogta. Hosszú, bizalmas hangú levelet írtAmáliának, megerôsítve, hogy hisz az ár-tatlanságában. A levelet felolvasták a tár-gyaláson és Joachim elvesztette a pert.

Egy évre minden kapcsolat megszakadt akét férfi között. Azután kizárólag zenei dol-gokról leveleztek, kerülve a bizalmaskodást.Úgy tûnik, fôleg Brahms szenvedett ettôl, ésállandóan törekedett a vita elsimítására.Ami Joachimot illeti, ô nyakasabb volt, bársoha sem vonta kétségbe Brahms zsenialitá-sát, és továbbra is játszotta mûveit.

Amikor 1887 nyarán Brahms Svájcbanvolt, ekkor kezdett dolgozni a hegedûre éscsellóra írt kettôsversenyen. Ez kibékülésiszándékkal készült, és Joachim, és a Joa-chim-vonósnégyes csellistája, Robert Haus-mann számára íródott. Amikor Brahms el-küldte a szólórészek kottáját Joachimnak ésHausmannak, izgatottan vették a kezükbe.Mindhárom muzsikus összejött szeptember-ben Baden-Badenben, Clara Schumann há-zában, ahol zongorával játszották át. AKursaal zenekarával is végigvették egyszer.A versenymû 1887. október 18-án kerültelôször elôadásra, Brahms vezényletével.Egy késôbbi elôadás alkalmával, amelyreugyanezeknek a mûvészeknek a közremû-ködésével került sor Lipcsében, a Gewand-hausban, Csajkovszkij ezt mondta: „A ki-tûnô elôadás ellenére ez a versenymû


A fiatal Joachim József és Clara Schumann


semmilyen benyomást nem gyakoroltrám.” (Ralph Hill: Brahms: A Study in Mu-sical Biography, London, 1933, 152. l.)

A versenymûvel Brahmsnak sikerült el-érnie célját, mert Clara Schumann felje-gyezte naplójába, hogy Joachim és Brahmstöbb év után most beszélt elôször egymás-sal. A két vonósjátékos több javaslattal élta mû tökéletesebbé tétele érdekében, és sokJoachimtól való ceruzás módosítás maradtbenn a partitúra kéziratában. De Brahms,mint mindig, most is hajlíthatatlan volt, ésnem tett eleget kívánságaiknak, egészenaddig, amíg végül 1888-ban a versenymûnyomtatásban megjelent. De még ekkor is,a befejezô Rondo-tételben, ahol a csellistá-nál van a fôtéma, és egy lendületes futamotkell játszani a csellónak, a partitúrába aBrahms által bejelölt vonások kerültek be,nem pedig a Joachimtól valók.

A kortársak Joachimmal kapcsolatosbenyomásai az imádattól egészen a leple-zetlenül hûvös kritikáig terjedtek. 1861-ben, egy bécsi hangverseny után – amikorJoachim harminc éves volt – EduardHanslick így írt:

„A Beethoven-hegedûverseny elsô téte-le után mindenki számára világos kellettlegyen, hogy itt nem mindenkit elképesztôvirtuóz, hanem kiemelkedô és különlegesszemélyiség van jelen. Ami technikáját il-leti, Joachim annyira azonosult a zeneiideállal, hogy talán úgy is lehet mondani,a virtuozitásban túlment minden lehetsé-ges határon: egyszerûen minden hivalko-dásra, vagy sikerhajhászásra utaló sugal-lat tovatûnt... Az erônek micsoda szélesáradása feszül a hangban, amit széles, biz-tos vonókezeléssel csal ki a hangszerbôl.”(Hanslick: Music Criticisms 1846–99,London 1950, Baltimore 1964, 78–91. l.)Joachim küzdelme, amit a muzsikálásiszínvonal emelése érdekében folytatott,mérhetetlen hatással volt egész Európára.Bár az olyan mûvészek, mint Ernst ésVieuxtemps tudatosították a közönségben,hogy a virtuozitás sikerrel léphet szövetség-re a muzsikusi megközelítéssel, Joachimvolt az, aki valójában megalapozta ezt azelôadómûvészi életpálya számára. Ô voltaz elsô a XIX. századi hegedûsök közül, akijátszotta Bach szólóhegedûre írott szoná-táit, és mûsorán mindig szerepeltek Scar-latti, Tartini és Spohr mûvei. Mielôtt fel-vette programjába a klasszikus szerzôket,az általános repertoár egy csomó röviddarabból, egyvelegekbôl és átiratokbólállt. A többi mûvész hamarosan követteJoachim példáját, és bár esetenként erôre

kapott az üres virtuozitás, az a fennkölt-ség, amit Joachim a pódiumra hozott,megmaradt egészen korunkig. Flesch –aki bár kritizálta Joachim vonókezelését –úgy vélte: „Hála a Joachim mûvészetét át-ható magas etikai eszményeknek, a virtuózmindössze három évtizednyi idô alatt, aXIX. századi szórakoztató zenész pozíció-jából mûvésszé fejlôdött, aki elsôsorbanközvetítô kívánt lenni a zenemû és a hall-gató között.” (Flesch: Memoirs, 32. l.)

Joachim nem volt buzgó kezdeménye-zôje az új mûvek elôadásának, mégis alig-hanem ô volt az egyetlen, akire Brahmshallgatott. Figyelemre méltó zeneszerzôitehetség volt. Flesch Károly szerint „aMagyar hegedûverseny, e zseniális mû...a legkiemelkedôbb alkotás, amit valahahegedûs a saját hangszerére szerzett.”(Flesch: Memoirs, 36. l.) Berlini idôsza-kát megelôzôen írt kadenciái jobban kiáll-ták az idô próbáját, mint hegedûversenye,amit ritkán adnak elô.

Joachim összetett, komplex személyiségvolt: látszatra igen komoly, magas ideálo-kat – némelyek úgy gondolták, túlságosanmagas ideálokat – követô ember; belsôlegigen mélyérzésû, amit ritkán fedett felmég legközelebbi barátai elôtt is. Ha va-lamelyik tanítványa hibát követett el, he-vesen tudott reagálni, és ha valamilyen,nem várt kör részérôl versengés nyilvá-nult meg, leplezetlenül csípôs megjegy-zéssel tudta azt illetni. Amikor a 23 esz-tendôs Fritz Kreislert – aki szenzációsan

mutatkozott be Berlinben 1898-ban – azegyik barát elvitte Joachim tanítási órájá-ra, a mester hûvös udvariassággal üdvö-zölte, az elismerés legcsekélyebb jele nél-kül. A zongorakísérônek nem sikerültidôben odaérnie, és Kreisler – aki kiválózongorista is volt – felajánlotta, hogy he-lyettesíti. Tökéletesen játszott, Mielôtt el-ment, Joachim kurtán ennyit mondott:„Ön minden bizonnyal kész zongorista.”(Flesch: Memoirs, 36. l.) Mégis, a késôb-bi évek során Kreisler beismerte, hogyéletében az egyik legnagyobb hatástJoachimtól kapta. „Különös keveréke volta nemeslelkûségnek és a féltékenységnek.Mindenkitôl elvárta, hogy mindent ponto-san úgy tegyen, ahogy ô kívánta, és ebbenvaskalapos volt.” (Louis Lochner: FritzKreisler, London, 1951, 50. l.)

Joachimot mindenütt tisztelték és ünne-pelték. 1899-ben, szólistai pályafutásánakarany jubileuma (megj.: elsô, budapestifellépésének 60. évfordulója) alkalmábólfesztivál-hangversenyt rendeztek tiszteleté-re a berlini Philharmonia nagytermében.Kiemelkedô tanítványaiból elit-zenekartalakítottak, és egy Stradivari hegedûvelajándékozták meg, hogy ezzel gyarapítsagyûjteményét. Ekkor már birtokában vol-tak a „De Barrau”, az „Alard” és a„Dolphin” elnevezésû Stradivárik.

1849-ben egyik, fívéréhez küldött leve-lében – amikor a következô, londoni kon-certjén elôadásra kerülô darabbal küsz-ködött – ezt írta:


Brahms hegedûversenyének fôtémája (3. tétel). A jókedvû, táncos fôtéma verbunkos táncaink ritmikáját

követi, jellegzetes, feszes tánclépéssel, „megsarkantyúzva” a 3. ütem 4. nyolcadát. A szólóhangszer által ját-

szott 6., és 1-2 ütem hangjai – megfelelô sorrendbe állítva – a Kossuth-nóta „Kossuth Lajos azt üzente, el-

fogyott a regimentje” sorát, 4-8. ütemei pedig a „Ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni,

éljen a magyar szabadság, éljen a haza” szöveggel énekelt dallamát rejtik...


„Úgy tûnik, mintha arra lennék ítélve,hogy ne tegyek jót a zenében... Pedig jótakarok tenni mûvészetemmel, ami szentdolog számomra... Ennek ellenére gyakor-latilag semmit sem váltottam valóra; úgylátszik, valami tragikus végzet sújt, ami el-len nincs erôm harcolni! Egész életemenát üldözni fog ez a végzet?... De mégiscsakle fogom gyôzni. Úgy szeretnék valamilyennagyszerû szolgálatot tenni a mûvészet-nek!” (A. Moser: Joseph Joachim, Lon-don, 1901, 286–287. l.)

Az ötven évvel korábbi, kishitûség kel-tette kételyeknek éppen az ellenkezôje va-lósult meg maradéktalanul.

*

A Brahms-hegedûverseny 1879. januárelsejei, lipcsei Gewandhaus-beli bemuta-tóját (Joachim elôadásában, Brahms ve-zényletével) követôen Joachim több, euró-pai nagyvárosban is bemutatja az újmûvet, amihez saját kadenciáját játssza.

Elsôként Budapesten adja elô, a Vigadónagytermében, január 8-án. Január 14-énBécs, február 22-én Köln, március 6-án és22-én London, május 25-én Amszterdamkövetkezik.

A kritika és a muzsikusok eleinte ked-vezôtlenül fogadják a mûvet, hiszen a szóló-rész technikai nehézségei nem állnak arány-ban a hegedû „hatás”-lehetôségeivel...

Lássuk, hogyan vélekedett errôl PéterfyJenô, aki elsô és második budapestiVigadó-beli elôadásán is jelen volt. (lásd:Egyetértés c. lap 1879. jan. 9-i és 1880.jan. 31-i szám):

„... A hangverseny utolsó számát Brahmsúj hegedûversenye képezte, melyet mi, pes-tiek hallottunk elôször. (Megj.: Lipcsébenvolt a bemutató egy héttel korábban.) Azérdemes mester maga jött el Bécsbôl, hogymûvét Joachimtól hallhassa. Brahmsalakja sehogy sem felel meg azon szellem-nek, mely legjobb mûveiben él. Külseje,esetlen mozdulataival, tetôtôl talpig egynémet professzort juttat eszünkbe; csak a

tubákszelence hiányzott, hogy a hatástteljessé tegye. S mégis kevesen vannakma, kikben a zene érzéke annyira elevenvolna, mint ez igénytelen bécsi karmester-ben. Ma hallott hangversenye is gondo-latteljes, tartalmas munka; csakhogy afrancia hamar rámondaná, hogy musiquesavante (megj.: kifinomult, csak a mûér-tôk számára élvezhetô zene). S óhajtanók,hogy ne volna annyira igaza. Beethovenvagy Mendelssohn hangversenye valóditavaszi harmat Brahms ködös mûvéhezképest. Pedig talán tartalomra nézve isvetekedni fognak az elôbbiek új társukkal.Azután Beethoven és Mendelssohn meny-nyire a hegedû szellemében gondolkozottkoncertjében; Brahms mûvében feladatalegalább is oly nehéz s félig sem oly hálás.Azt mondhatjuk, Brahms inkább magánakírta, mint a közönségnek. Egy Joachimmûvészete kell hozzá, hogy általános ha-tást kelthessen. S még Joachim is csak azelsô részben lévô nehéz kádencia mesterieljátszása után nyert tapsokat. Hogy aRedoute nagyterme Patti óta nem telt megjobban, talán mondanunk sem kell...”

És most következzen egy részlet a ver-senymû egy évvel késôbbi, második bu-dapesti elôadásáról szóló tudósításból:

„...Mûvészete egész ihletével játszottaJoachim Brahms már tavalyról ismertkoncertjét is. Tavaly a zenemû még egészenúj volt elôttünk; akkor mutatta be Joachimelôször; hangjegyekbôl olvasta. A szoká-sos koncertek útjától messze eltérô zene-mû ma nagyobb hatást tett, mint a múltalkalommal. Kétségtelenül a legkiválóbbhegedûkompozíciók mellé sorakozik. Olynemes, oly mûvészi intenciókból ered,mint akár Beethoven mûve. Könnyen ért-hetô, hogy oly mûvészi egyéniség, minô aJoachimé, örömmel játssza, szokásos kom-pozíciókkal szemben igazi Csimborasszó.Egy nagy hátránya mégis van a két másikklasszikus hegedûkoncerttel szemben:nem bír azok behízelgô lágyságával, tisz-ta áttetszô voltával. Joachim mint zene-

szerzô is bemutatta magát. A nehézségek-kel teli „változatoknál” azonban inkábbaz elôadót tapsolták...” (Az utóbbi mûnyilván a magyar téma alapján, 1879-benhegedûre és zenekarra készült, e-moll,„Variationen” címû – lásd a Joachim-mûjegyzék 39. számát – darab volt, ami-nek partitúrája és zenekari anyaga a Zene-akadémia könyvtárában megtalálható.)

Itt jegyezzük meg, hogy a „Péterfy Jenôzenekritikái” címû, a jeles irodalomtörté-nész és esztéta valamennyi ismert zene-kritikáját tartalmazó könyv (Kortárs ki-adó, 2002, szerk.: Wilheim András) négyértékes kritikát közöl Joachim 1879-benés 1880-ban adott, budapesti hangverse-nyeirôl. Közülük az elsô hosszabb, igényestanulmányt is tartalmaz Joachimról, a mû-vészrôl, egyben rámutatva alakjának ko-runkig ható, kultúrtörténeti jelentôségére.

*

Kossuth Lajos azt üzente...

Mielôtt a koncert 3. tételének magyarostáncát közelebbrôl szemügyre vennénk,elôzetes tájékozódásként érdemes beleol-vasnunk Klein Henriknek a magyar tánc-ról megjelent írásába.

Klein Henrik (1756–1832), Pozsony-ban mûködött zeneszerzô és pedagógus(Beethovennel is kapcsolatban állt, ErkelFerenc tanára volt) a lipcsei AllgemeineMusikalische Zeitung 1800. május 28-iszámában (II. évf. 35. sz.), neve említésenélkül értékes beszámolót tett közzé„Ueber die Nationaltänze der Ungarn”címmel, amelyhez négy magyar táncdara-bot is mellékelt:

„A magyar ember a zene lelkes kedvelô-je. Nem tud nyugodtan maradni, ahogy va-lamelyik nemzeti darabját játszani hallja,hanem mindjárt teljes mozgásban van,vagy utána dúdolja a dallamot, vagy sar-kantyúival és kezével veri hozzá a taktust...A hangszerek a magyar nemzeti muzsiká-nál általában egy vagy több hegedû, egynagybôgô s az úgynevezett cimbalom...Ritkán akad zenészcsoport, amely három-nál kevesebb vagy nyolc-tíz fônél többetszámlálna... Ha azonban a társulat ötnéltöbb tagot számlál, egyikük saját fantáziá-ja szerint variálja a dallamot s ezáltal bi-zonyos változatosságot visz a különbenigen egyszerû hangokba. Azt mondom: azegyszerû hangokba; mert egyetlen monda-tocskát sem képzelhetünk el a kezdôk szá-mára írt alapismeretekbôl oly egysze-


A Brahms hegedûverseny 3. tételében, a 20. és 22. ütemben (lásd kottapéldánk 2. és 4. ütemét) a ritmikus

kíséret második „tánclépése” (elôbb a fuvolákon és oboákon, majd a klarinétokon és fagottokon) visz

férfias erôt – azaz trillás (sarkantyúpengetôs?) nyomatékot – a feszes lüktetésbe.


rûnek, amilyen egyszerû a magyar nemzetitánczene. Ennek okát abban látom, hogy eznem valamely zeneszerzô mûve, sem pediglekottázva nincsen. Majdnem minden da-rab, amit a magyarok köreiben játszanak,a pillanatnyi fantázia produktuma. Gyak-ran elôfordul, hogy – ha a zenedaraboknem tetszenek – valaki odaáll a zenészekelé s az éppen eszébe jutó hangokat vagy amás muzsikusoktól hallottakat eldúdoljanekik, s addig húzatja azokat, míg a virtuó-zok belôlük valami egészet alkotnak. Ebbôlmegérthetjük azt az egyformaságot is, amiminden magyar táncra jellemzô... Ilyen kö-rülmények között a magyar nemzeti zenetermészetesen nem szilárdulhatna meg, hajó zenemûvészek nem igyekeznének azt azemberek legdurvább osztályának, a cigá-nyoknak a kezébôl kiragadni. Már most ismegnevezhetünk azonban néhány férfiút,aki a magyar nemzeti zene javításában éstökéletesítésében érdemeket szerzett; s egyilyen ember által komponált darab, ha jóljátsszák, oly érzelemteli s oly megragadó-an szép, hogy kevés más nemzeti darabothasonlíthatok hozzá...

A magyar éppúgy, mint a spanyol,büszke s azt hiszi magáról, hogy a földke-rekség elsô nemzetéhez tartozik. Ezt a büsz-keséget mindenekelôtt méltóságteljes ki-állásával és nyugodt, kemény lépteivelfejezi ki – ez két olyan sajátosság, melyeta pásztortól, aki soha várost nem látott,sem lehet elvitatni, amit azonban fôleg adeli testôröknél, a majdnem kivétel nélkülszépnövésû nemesembernél és a katoná-nál tapasztalhatunk. ... A magyar továbbátermészeténél fogva tüzes és hôsnek szüle-tett; ... Jellemének ehhez a vonásához ille-nek népdalai és népi táncai. Valamennyia büszkeségét táplálja, mivel ritmusukolyan kiállásokat és lépéseket enged meg,

dallamuk olyan lépéseket és testtartástkövetel, melyek mind ennek a büszkeség-nek kifejezôi... Dallama többnyire lágy(moll-) hangnemû. Ha kezdôdnek is nem-zeti darabok kemény (dúr-) hangnemben,igen hamar átváltanak lágy hangnembe,mégpedig a legtávolibb lágy hangnembeés hatásuk ilyenkor rendkívül kifejezôenharmonikus... A verbunkosoknál... a fér-fiak... többnyire jól szembetûnô mérsékeltfigurákat csinálnak lábukkal, s pengô sar-kantyúikkal és tenyerükkel oly rendesenverik hozzá a taktust, hogy ez a hangokharmóniáját ritkán zavarja, de a táncszenvedélyességét jelentôsen emeli... talánszabad azt állítanom, hogy sem a menüett,sem egy német tánc vagy egy kontratáncstb. nem olyan kifejezô, olyan heroikus sugyanakkor olyan finom, mint a magyarnemzeti tánc, minden egyszerûsége mel-lett...” (Lásd: Legány D.: A magyar zenekrónikája, Bp., 1962, 148–149. l.)

*Több példát is találunk arra, hogy az euró-pai mesterek szívesen fordultak inspiráció-ért a magyar verbunkos tánczenéhez, ver-senymûveik befejezô, gyors tételénekmegkomponálásakor. Az ismertebbekközül említhetjük például Haydn D-dúrzongoraversenyének (1767?) „Rondo allOngharese” tételét, Mozart A-dúr hegedû-versenyének (1775) Allegro-részletét,Joachim Magyar hegedûversenyének (1861,op. 11) „Finale Alla Zingara”-ját, vagyWieniawski d-moll hegedûkoncertjének(1862, op. 22) „a la Zingara” tételét, stb.

Ismerve Brahms és Joachim szorosszakmai együttmûködését, barátságát, nomeg Brahmsnak a magyar zene iránti von-zalmát, szinte csodálkoznánk, ha 1878-bankomponált, egyetlen hegedûversenyébensemmilyen nyomát nem találnánk a ma-gyaros hangvételnek. Már a D-dúr ver-senymû 2/4-es ütemben, h-mollban meg-szólaló fôtémája – amely uralja az egészzárótételt – elárulja a magyar inspirációt.

A fôtémát hallgatva az az érzésünk,mintha több verbunkos tánc ritmikus lükte-tése találkozna, összegzôdne a szólóhang-szer, és a vele szervesen összeolvadóhegedûkíséret feszesen táncoló ritmusai-ban, amely ritmikus triola-mozgással vál-takozó nyolcadokkal ad tartást és lendüle-tet a szilajon vágtató, játékos, jókedvûfôtémának. A kísérô hegedûk itt valóbantársulnak a szólóhangszerrel, vele szorosanegybeforrva, mintegy kiegészítve azt. Kü-lönösen jellegzetes a 3. ütem utolsó nyol-cadára esô, magyaros hangsúly, amivel aszólista és a kíséret mintegy „megsarkan-tyúzza” a feszes, táncos félperiódus-zárást.


A Brahms-hegedûverseny (3. tétel) fôtémájának ritmikus lüktetését fedezhetjük fel Bengráf József: 12

Magyar Tantzok (Bécs, 1802–1807) c. sorozatának 6. számában. Kottapéldánk 1. ütemét érdemes ritmi-

kailag összevetni a 3. tétel szólóhegedûszólamának 17–18. ütemével, 4. ütemét pedig a 19–26. ütemével.

Kauer Ferdinánd: 12 Hongroises (Bécs, 1810) c. sorozatának 1. számú tánca, jellegzetes magyaros

ritmikával

24 Originelle Ungarische Nationaltänze, 3. füzet, 11. szám (Bécs, 1810–11). Az 1–2. ütemben a Brahms-

koncert (3. tétel) fôtémáját kísérô hegedûk ritmikus lüktetése bukkan elô.

Antoine Wranitzky „Alla Ungarese” (Nr. XVI. Nation Hongraise) feliratú, Bécsben, 1803-ban megjelent

magyar táncának 4., illetve 2. és 4. tánclépésére esô súlyok (sarkantyúpengetések, vagy a tánclépéssel együtt

járó, egyéb, magyaros ritmikai „nyomatékok”) jól kitûnnek a kottaképbôl. (Vö.: Beethoven c-moll, op. 18-as,

1801-bôl való vonósnégyesének Allegretto-tételével, 9-10. ütem: Zenekar, 2003. december, 46. l.)


Ismerve Arányi Jelly Joachimhoz fûzôdôrokoni kapcsolatát (Joachim Johanna nevûnagyanyja Joachim testvére volt) nehézmeghatottság nélkül olvasni J. Macleodkönyvében (The Sisters d’Arányi, 155. l.)az angol szemtanú, Neville Cardus vissza-emlékezését ezzel kapcsolatban: Jelly szo-kása szerint, a maga egyértelmû módjánjátszotta a Brahmsot, az elsô tételt lágyab-ban, mint a többi elôadó szokta, az utolsótáncos tételt „fesztelen vidámsággal ésbriliánsan”, a szokásos óriási tapsvihar-ral kísérve. Neville Cardus visszaemlék-szik rá, hogyan vetette hátra a fejét, és ho-gyan töltötte meg tartalommal, veleszületett vérmérsékletének elevenségévelaz utolsó tétel magyaros ritmusait.”(Lásd: Oswestry Border Counties Adviser,1931. nov. 18., cikk a Shrewsburyben, aTown Hallban tartott koncertrôl, F. O.Morris vezényletével. Neville Cardus:Ten Composers, London, 1945.)

A fentiekhez rögtön tegyük hozzá,hogy sajnos nem válik kulturális propa-gandánk dicsôségére az olyan kijelentés,ami például a lipcsei Peters-kiadó általmegjelentetett partitúra, Wilhelm Alt-mann által írt ismertetôjébe bekerült errôl„a tipikusan német mûrôl”...

Brahms a fôtéma elsô négy ütemében averbunkos tánc változatos ritmikai fegy-vertárával látja el az egyszerû kis dalla-mot. A fôtéma moll-zárlat felé haladó,második félperiódusa a jellegzetes, „hôsi”(‘fá mi re dó ti ‚lá ,szi) verbunkos hangsortjárja végig. Ez a hangulat már korábban,Brahms 8. magyar táncában is felbukkan(Frank Ignác népszerû Lujza-csárdása1856-ban jelent meg, és ennek alapján ké-szült magyar táncát Brahms már 1867.ápr. 26-án elôadta Pesten).

A hegedûverseny 3. tételének fôtémájarégi verbunkos táncaink ritmikáját követi,feszes tánclépéssel „megsarkantyúzva” a3. ütem 4. nyolcadát, amihez a vonósokmozgalmas trioláis és ritmikus nyolcadaiadnak eleven lüktetést. A hangulatos, ket-tôsfogásokban megszólaltatott fôtéma 6.

ütemének (alsó fisszel) és 1-2. üteménekhangjai – megfelelô sorrendbe állítva – a16 és fél éves Brahms által, 1849 ôszén, ahamburgi matrózkocsmákban, a beha-józásra váró, menekült magyar hon-védtisztektôl (köztük Reményi Edétôl)bizonyára sokat hallott, illetve nekik ját-szott Kossuth-nóta „Kossuth Lajos aztüzente, elfogyott a regimentje” sorait,

4–8. ütemei pedig a „Ha még egyszer aztüzeni, mindnyájunknak el kell menni,éljen a magyar szabadság, éljen a haza”szöveggel énekelt dallamát rejtik.

Íme tehát, egy ifjúkori emlékeket ôrzô,majd évtizedek múltán tüzes magyar tánc-cá alakított zenei élmény Brahmséletébôl: 1849. októberében–novemberé-ben, menekült magyar honvédtisztekHamburg-Altona kikötôjében a Kossuthnótát éneklik...

*

Joachim a zeneszerzô

Az Österreichische Nationalbibliothek út-ján (1,386.572-B Musik-S.) sikerült hoz-zájutnunk Gary L. Maas 1973-ban, „TheInstrumental Music of Joseph Joachim”címmel készített doktori diszszertációjá-hoz, amit a Michiganben mûködô Univer-sity Microfilms International DissertationInformation Service adott ki. A kitûnô,alapos munka szerzôje többek között, afüggelék-részben közli az általa összeállí-tott, Joachim összes szerzeményeit tartal-mazó mûjegyzéket (279–303. l.), illetve akezdetektôl kíséri figyelemmel Joachimzeneszerzôi tevékenységét (22–45. l.).

A fentiek alapján most igyekszünk némiáttekintést adni Joachimról, a komponistá-ról is. Ugyancsak fontosnak tartottuk a tel-jes mûjegyzék legalább tömörített formá-ban való közlését, amit kiegészítettünk ajelentôsebb budapesti zenei könyvtárakbanfellelhetô Joachim-mûvek listájával. Mun-kánkat az a cél vezérelte, hogy a 2007. aug.


Brahms 8. magyar táncának részlete. A balkéz szólamában megjelölt, „hôsi” ‘fá mi re dó ti ,lá ,szi

verbunkos hangsorra épülô dallam, a jelzett sorrendben játszva Kossuth-nótánk „Éljen a magyar

szabadság…” kezdetû refrénjét adja ki. A Brahms hegedûverseny 3. tételének fôtémája a Kossuth-nóta

nyomán keletkezett.

Schubert nagy C-dúr szimfóniájának (1826) máso-

dik tételében, a 18. ütem (kottapéldánk 4. üteme)

negyedik tánclépésére esô trilla ad magyaros za-

matot a verbunkos hatásra keletkezett fôtémának.

Beethoven István király-nyitányában (1811) (354–361. ütem) a hegedûk önfeledt, fürge triolákban,

szélesen ívelô, ujjongó dallamához a mélyvonós hangszerek verbunkos „tánclépése” (sarkantyú-

pengése?) kölcsönöz férfias erôt, feszességet a 2. és 4. negyedre (négyes lüktetésbôl kiindulva).

Bihari-verbunkos részlete (Hunyady J. Keresztély jelentette meg 1824-ben, Bécsben). Jellegzetes, táncos

nyomaték figyelhetô meg az 1. ütem negyedik, és az 5. ütem 2. és 4. nyolcadán.

Az István király-nyitánnyal egyidôben komponált VII. szimfónia (4. tétel, fôtéma) 2. és 4. negyedére esô,

magyaros hangsúlyok.


15-i, 100 éves évfordulóhoz közeledve,minél több Joachim-mûvet tartalmazó CD-felvétel jelenhessen meg, magyar elôadó-mûvészek tolmácsolásában.

*Joachim Lipcsébe kerülését követôen,Moritz Hauptmann irányítása alatt kezdzeneszerzéssel foglalkozni, és fô támoga-tója, Mendelssohn is érdeklôdéssel figye-li elsô próbálkozásait. Korai szerzemé-nyei nagyrészt elvesztek.

Amikor 1849-ben elutazik Lipcsébôl,már olyan mûvészek barátságával büsz-kélkedhet, mint Spohr, Mendelssohn,Moscheles, Berlioz, Liszt és Schumann.

1848. július 2-án így ír bátyjának:„Ami szerzeményeim kiadását illeti, ked-ves bátyám, ragaszkodnom kell hozzá,hogy ezt elutasítsam. Számomra elvi kér-dés, hogy addig ne jelenjen meg semmi,amíg bizonyos mértékig nem vagyok elé-gedett vele. Nem szabad a világ elé tárnisemmi olyant, amire rá lehet mondani,hogy jobban is megcsinálhattam volna.Ha mindenki így vélekedne, a világot sokszeméttôl lehetne megkímélni. Hidd el,mindenki saját maga képes a legjobbanmegítélni szerzeményét; tapasztalatbóltudom, hogy ez így van... Ennek ellenéreremélem, hamarosan eleget tudok tennikívánságodnak, hiszen egyre nagyobbörömet okoz számomra a zeneszerzés.”

1850 elején Weimarba kerül, a nagy-herceg zenekarának koncertmestereként.Hároméves ittartózkodása alatt közelikapcsolatba kerül Liszttel, Raffal, Bern-hard Cossmannal, Hermann Grimmel ésHans von Bülow-val.

1850 szeptemberének végén ezt írjabátyjának:

„Barátom és támogatóm, Liszt befolyá-sa révén a nagyherceg zeneigazgatói állásthozott létre számomra, itt Weimarban, amijelenleg anyagi szempontból nem jobb lip-csei állásomnál, viszont egyrészt sokkaltiszteletreméltóbb pozícióm lesz, másrésztrendkívül kevés feladattal jár (talán csakazzal, hogy hetente egyszer kell játszanomLiszt vezényletével az operában), harmad-részt azzal a lehetôséggel jár, hogy éventeöt hónapra elutazhatok (a jövô évben már-ciustól augusztus végéig), stb. De legfô-képpen az ottani élet vonz Weimarba, hogyegyüttmûködhetek Liszttel, akit minden ta-lálkozás után egyre jobban kedvelek, ésbiztosra veszem, hogy igaz barátságot táp-lál irántam, és nem tanácsolta volna az ál-lás elfoglalását, ha nem gondolta volnaúgy, hogy ez a javamat szolgálja.”

Bár Joachim nem tudja elfogadni Liszt-nek az „új zenei irányzat”-ról vallott el-képzeléseit, emberileg, valamint karmes-terként és zongoristaként nagyra becsüli,és zenéjének Joachimra gyakorolt hatásaannak Hannoverbe költözése után, mégévekig érzôdik.

Weimari idôszakában írja a „Drei Stücke”(Op. 2) sorozatból a „Fantasiestück”-öt és a„Frühlingsfantasie”-t, valamint a Lisztnekajánlott „Konzert in einem Satz” (Op. 3)címû, g-moll hegedûversenyt.

1853 elején Hannoverbe költözik, hogyelfoglalja az egykori bécsi iskolatársa,Georg Hellmesberger halála miatt meg-üresedett koncertmesteri posztot. 1853 no-vember másodikától (lásd Liszt Joachim-hoz írott levelét) már tegezô viszonybanáll Liszttel.

Hannoveri korszaka igen termékeny.Folytatja a már megkezdett „Ouvertüre zuHamlet” (Op. 4) c. mûvét, amelyrôl 1853.márc. 21-én ezt írja Lisztnek:

„Elsôsorban az amiatt érzett elsô örö-mömben küldöm el Önnek Hamlet-nyitá-nyomat, hogy most már teljes példányomvan belôle. Teszem ezt abban a reményben,hogy a mû alapján világosan láthatja azt,amiben – bízom benne – sohasem kételkedett,hogy szüntelenül Ön járt az eszemben, drágaMesterem... A nyitány-téma, amit Weimar-ban kezdtem el írni, visszatért hozzám. Delejegyzése nem segített rajtam. Javítgattam,újra átdolgoztam az egészet... Igen, biztosvagyok benne figyelmes Mesterem – ami-lyen Ön mindig is volt –, hogy átnézi a par-titúrát, és tanácsot ad, mintha csak melletteülnék némán, ahogy szoktam, mohón szívvamagamba zenei bölcsessége minden szavát.”

1853 áprilisának közepén Liszt így vá-laszol: »Lenni, vagy nem lenni; ez itt akérdés...« Ön félreérthetetlen igenlésseldöntötte el a kérdést, egy komoly, szép,nagyszerûen fogant és széleskörûen kiak-názott mûvel, ami kategorikusan bizonyít-ja a létezés igazságát.

A Hamlethez írt nyitánya partitúrájá-nak gondos áttanulmányozását követôen,nem tétovázok kinyilvánítani ôszinte gra-tulációmat, csakúgy az egyéni ötletek jel-legét és egységet alkotó értékét illetôen,mint azok nemes és erôteljes tálalása te-kintetében... Az ajánlásért igen szívélyesköszönetet kell mondanom, amely zeneka-runk számára nagy örömet okoz majd, ésamiért igen hálás vagyok Önnek.”

Lisztnek Joachim mûveirôl alkotott vé-leménye tükrözôdik az alábbi, 1854-ben,Wagnerhez írott levél alábbi részletébôl:

„Joachim, mint komponista jelentôs lé-pést tesz elôre; és ha még így halad továbbnéhány évig, valami rendkívüli dolgot foglétrehozni.” (Wagner–Liszt levelezés)

Liszt késôbb valósággal áradozva írJoachim „Hebräische Melodien” (Op. 9)címû szerzeményérôl:

„Brácsadarabjaid csodálatosak; meg-nyugtatnak és felüdítenek engem. Bárcsakén írtam volna ôket; de még jobban örü-lök, hogy a te szerzeményeid.”

A baráti levelezés hirtelen megszakad,amikor Joachim 1857. augusztus 27-énígy ír Lisztnek:

„...Ezért nem fogom tovább titkolni, amita te erôs lelkednek joga van megkövetelni –igen, amire te igényt tartasz. Én megle-hetôsen érzéketlen vagyok zenéd iránt; azellentmond mindannak, ami nagy mestere-ink mûveiben található, amelyekbôl elmémkora ifjúságom óta táplálkozott. Ha lehet-séges volna elképzelni, hogy valaha is meglennék attól fosztva, vagy le kellene monda-nom arról, amit szeretek és csodálok mû-veikben – amit én muzsikának érzek – a Tehangjaid még csak részben sem tudnák ki-tölteni a szörnyû és nyomasztó ûrt. Hogyantudnék barátkozni azokkal, akik – a te zász-lód alatt – életük céljául tûzték ki, hogy mû-veidet ismertté teszik – és most támogatóidlegjaváról beszélek – abban a hitben, hogykortársaik jogait védelmezik a nagy muzsi-kusok elismert eredményeivel szemben?

Akkor inkább úgy döntök, hogy egyrejobban elfordulok tôled, igyekezve meg-valósítani célomat, és azt teszem, amit jó-nak értékelek, aminek elérését célomnaktartom – legyen bármilyen csekély is – sa-ját felelôsségem szerint.

Nem lehetek segítôtársad, és a további-akban nem tüntethetem fel úgy, mintha aztaz ügyet szolgálnám, amit Te és követôidtámogattok. Emiatt nem tudom elfogadnikedves meghívásodat, hogy vegyek részt aKarl August (megj.: Weimar nagyhercege)tiszteletére rendezett ünnepségeken. Túl-ságosan tisztelem szilárd jellemedet ah-hoz, hogy képmutatóként érkezzek, és nemtudok pusztán kuriózumként megjelenni;és túlságosan is szent számomra a hercegemléke, aki ott élt, ahol Goethe és Schiller,és velük kívánt egyesülni a halálban.

Bocsáss meg, ha akár csak egy pillanat-ra is beárnyékoltam a fesztivál elôkészüle-teit – ennek így kellett lennie. Csodálatotkeltô buzgalmad, és számos rajongód ha-marosan enyhíti majd az elvesztésem okoz-ta fájdalmat, de, habár ezt a levelet kaptadtôlem, egy dolgot higgy el velem kapcsolat-



ban: mindazért, ami voltál nekem, a jóin-dulat elismerô melegségéért, amivel olyszívesen fogadtál engem Weimarban,mindazért, amit a te isteni adományodbóligyekeztem megtanulni, sohasem szûnökmeg – a Te leghálásabb tanítványod lenni,Joachim József” (A. Moser: JosephJoachim, London, 1901, 168–169. l.)

A fenti levél mintegy két és fél évvel aztmegelôzôen íródott, hogy 1860 márciusá-ban, a berlini „Echo” c. lapban Brahms,Julius Otto Grimm, Bernhard Scholz ésJoachim aláírásával megjelent a híres „Ki-áltvány”, amelyben a Brahms köré csopor-tosult muzsikusok zenérôl vallott állásfog-lalását tették közzé, és amit Wagner Lisztelleni, „dühödt lázítás”-nak minôsített.

Bár Liszt és Joachim kapcsolata ekkorhosszú idôre megszakad, Liszt iránta ér-zett nagyrabecsülését mutatja, hogy kör-nyezetében soha nem tûr el semmilyen,Joachimra vonatkozó, tiszteletlen meg-jegyzést. A véletlen úgy hozza, hogy 1880januárjában, Pesten ugyanabban a hotel-ban szállnak meg. Ekkor Joachim felkere-si Lisztet, és kibékülnek.

Az elsô hannoveri évek idején két ze-neszerzô hatása figyelhetô meg Joachim-nál. Liszt mellett Schumann az, aki közeláll hozzá. 1853. nov. 19-én Joachim így írSchumannak:

„Alig vártam, hogy megmutassam Ön-nek a három darabot (megj.: op. 5), hogyÖn, a nagylelkû ember, aki a leggazda-gabb módon ajándékozott meg, kell, hogykapjon legalább egy kicsit abból a jó gyü-mölcsbôl, amibôl az Ön gazdagságábólrészesültem, úgy hogy most próbának vet-heti alá jószándékomat, ami sajnos azegyetlen dolog, amit Ön elé helyezhetek.”

1855. márc. 20-án Schumann a követ-kezôket írja Brahmsnak:

„Jól ismeri Joachim Variációit zongo-rára és brácsára (megj.: op. 10), kedvesJohanneszem? Talán hallotta már Klárátólés magától Joachimtól? Olyan mû ez, amelya benne rejlô képzelôerô és változatosságmiatt sokkal kiválóbb, mint a nyitányok és a„Phantasiestücken” (megj.: helyesen Phan-tasiestück, op. 2) hegedûre és zongorára.Eddig nem is sejtett titkokat szed ki a brá-csából és a zongorából. Mennyire szeret-ném hallani az elsô variációt Joachim elô-adásában – micsoda dallam! És mennyiremás a második, ami a brácsa mély húrjainszól. A negyedik olyan, mint egy álom. Azötödik éppen az ellenkezôje – nagyon ko-moly (végén a kitûnô orgonaponttal). A ha-todik figyelemre méltó, basszus-témája mi-

att. A többi szólam ennek a témának azindításához csatlakozik. A kilencediket és atizediket (cigányos és magyaros jellegük-kel) a lehetô legmélyebb nemzeti érzés hat-ja át (megj.: elôbbihez maga Joachim írjabe a „cigányosan”, utóbbihoz az „AlOngarese” feliratot), és az utolsó variációtetôzi be és teszi az egyik legnagyszerûbbmestermûvé a darabot.” (Clara Schumannés Brahms levelezése, 1853–1896, I. köt.)

Schumann 1856-ban bekövetkezett ha-lála után Joachim sokat turnézik ClaraSchumannal együtt, hogy a családnak amegélhetést biztosítsa. Errôl az idôszakrólvall Clara Schumann 1859-ben, Brahms-hoz írt levele:

„Már említettem Önnek, hogy Joachimnagyon jól van. De borzasztóan elfoglalt,és fájdalommal látom, hogy milyen nehézaz élete egy ilyen mûvésznek... Ön el semtudja képzelni, hogyan él. Reggeltôl estigpróba, koncert, koncert, próba. És ígymegy napról napra.”

A hannoveri idôszakban Brahms Joa-chim legjobb barátja. Amikor 1853 máju-sának végén elôször találkoznak, mégJoachim neve ismertebb, mind elôadómû-vészként, mind komponistaként. Joachimkezdettôl fogva hisz Brahms tehetségé-ben, és az idô ôt igazolja. Brahms ugyan-így meg van gyôzôdve Joachim zeneszer-zôi tehetségérôl, de az ô értékítéletét nemigazolja az idô.

1856-ban Brahms a következôket írjaClara Schumannak:

„Ha Joachim úgy fejlôdik, ahogy gon-dolom és remélem, ha töprengése és szün-telen önbírálata megszûnik annak követ-keztében, hogy mások fogják ôt kritizálni,ugyanezek az emberek tíz esztendô múlvajobban lelkesednek majd mûveiért, mintén most, vagy bármikor. Joachimban többvan, mint ami tôlünk, fiataloktól együttvé-ve kitelik. Végül majd valaminek ki kelljönnie belôle.”

Joachim 1857-ben így ír egyik levelében:„Lehetetlenség, hogy hangversenyeket

vezényeljek, hegedût gyakoroljak, és össze-kapcsoljam a nyugodt, mûvészi lelkiálla-potot az udvari szolgálattal és a hivataloskapcsolatok bizonytalan viszonyaival.Egyre bizonyosabb, hogy úgy határozok,évente több hónapos hangversenyturnéramegyek, hogy pénzt keressek, hogy megtudjak élni egy nagyvárosban, az évhátralévô részében.”

A „Magyar hegedûverseny” keletkezé-sekor írja Joachim az alábbi sorokat Jo-hanna nevû testvérének (nemes Hunyad-

vári Arányi Lajosnénak) Hannoverbôl,1858. november 27-én:

„Szeretett nôvéremSzívbôl jövô köszönet kedves, figyel-

meztetô leveledért. Sajnos, én sem vagyokveletek, így gondolataim még gyakrabbanjárnak nálatok – éppen ezért komponálokvalami magyart, amit remélhetôleg Te ishamarosan hallasz valamikor...”

Az Op. 11-es versenymû 1858–59-benkeletkezett, majd 1860-ban Joachim át-dolgozta azt.

1859. november 24-én Brahms így írJoachimnak a versenymûrôl (J. Brahmsim Briefwechsel mit J. Joachim, A.Moser, Berlin, 1908, I. köt. 246-247. l.):„...Talán vasárnapra is itt maradhatok ésakkor hát remélhetôleg meghallgathatomversenymûvedet?

Rendkívül tetszik nekem, különösen azelsô két tétel. Az utolsóból egészében vévekevesebbet fogtam fel... Az elsô tétel cso-daszép. A dúr melódia remek...”

1865-ben felmondja hannoveri operaiállását, hosszabb turnéra utazik, majdamikor György király kívánságára vissza-tér, a porosz csapatok elfoglalják a várost,és a király számûzetésbe vonul.

Ekkor Joachim úgy dönt, hogy Berlin-be költözik. Érdekes, hogy nem Londontválasztja, ahol pedig korábban nagy sike-reket arat, kedveli a várost és az embere-ket. Elhatározásának indítékaira világít ráaz 1860-as évek elején, barátjához, Lalle-manthoz, Londonból írt levele:

„Nos, igazán nem kell attól tartanod,hogy túlságosan angollá válok, bár job-ban szeretek itt lenni, mint Hannoverben,egyetlen napra sem feledkezem meg a né-met szellemrôl és érzületrôl! London mosteléggé elhagyatott társasági szempontból,de ez egyszer jót tesz nekem az, hogy egynagyvárosban lehetek anélkül, hogy érez-ném a nyilvánosság által támasztott igé-nyeket.” (A. Moser: Joseph Joachim, 213. l.)

Joachim mûvei:

J. l. – Andantino und Allegro scherzoso(Op. 1) hegedûre és zenekarra. A Böhm Józsefnek ajánlott mû 1848-bankészült el és Friedrich Kistner adta ki Lip-csében, 1849-ben. Kiadási szám 1650 (ze-nekarral) és 1651 (zongorával). A kézirata hamburgi Staats- und Universitätsbib-liothek-ben található (Joachim-hagyaték2113 13). A hegedû-zongora változat jel-zete a budapesti Zeneakadémia kottatárá-ban 12442.



J. 2. – Drei Stücke („Romanze”, „Fantasiestück” és „Frühlingsfantasie”)(Op. 2) hegedûre és zongorára. A Moritz Hauptmann-nak ajánlott sorozat1848–52 között készült és a Breitkopf u.Härtel kiadó jelentette meg 1852-ben. Ki-adási száma 8512. A kotta a Library ofCongress-ben (USA) M 221 Joachim jel-zettel található. A „Romanze” kéziratahegedûre és zenekarra a Staatsbibliothekder Stiftung Preussisher Kulturbesitz-ben(Mus. ms. 11192) van. (A „Romanze”Breitkopféknál csellóra és zongorára ismegjelent.) Jelzete a budapesti Zeneaka-démia kottatárában: 29698 és 2966. A„Romanze” c. darab jelzete 16877, Z30RGY és Z 112.450.J. 3. – Konzert in einem Satz (g-moll) (Op.3) Joachim elsô hegedûversenye 1852–53között keletkezett, a Breitkopf u. Härteladta ki 1854-ben (száma 8941). AjánlásaLisztnek szól. Zongorakísérettel is kiad-ták (ennek száma 3713). Az utóbbi válto-zat a Library of Congress-ben M 1013. J7op. 3 jelzettel, a Zeneakadémián 8248 és2967 RGY jelzettel található.J. 4. – Ouvertüre zu Hamlet (Op. 4) zenekarra, a weimari Kapelle számára ajánlva. 1852–53 között készült, és Breitkopf u.Härtel jelentette meg 1854-ben (csak aszólamokat, kiadási száma 8954). A parti-túra kézirata a Gesellschaft der Musikfre-unde könyvtárában található, Bécsben(XII 33266). Joachim leveleiben (lásd 66.l.) említés történik egy Brahms által ké-szített zongora-változatról is. A partitúrajelzete a Library of Congress-ben M 1004.J62 H3. Zenekari anyaga a Magyar Rádiókottatárában és a Zeneakadémia kottatá-rában (8863 A.R.) található.J. 5. – Drei Stücke („Lindenrauschen”, „Abendglocken” és „Ballade”) (Op. 5)hegedûre és zongorára, az ajánlás Giselavon Arnimnak szól. A mû 1853-ban ke-letkezett, és 1854-ben jelent meg a Breit-kopf u. Härtel-nél (száma 8723). Az elsôlejegyzés kézirata a hamburgi Staats- undUniversitätsbibliothek-ben (Joachim-ha-gyaték 2115 31, 2115 25, és 2115 26) ta-lálható. Jelzete az Országos SzéchényiKönyvtár zenemûtárában Z 44438, a Ze-neakadémia könyvtárában 2968.J. 6 – Ouvertüre zu Hermann Grimms„Demetrius” (Op. 6) zenekarra, ajánlásnélkül. 1853 végén kezdte írni, és 1854-ben fe-

jezte be. Zenekari változatban nem adtákki, csak Waldemar Bargiel zongora-négy-kezeseként és Brahms két zongorára ké-szített átiratában. Az elôbbi 1854-ben,utóbbi 1856-ban jelent meg. A zenekaripartitúra kézzel írt, szép példánya a Staats-bibliothek der Stiftung Preussischer Kul-turbesitz-ben (Mus. ms. 11190), található.A Joachim által készített kéziratot a bécsiGesellschaft der Musikfreunde (XII39687) könyvtára ôrzi. A két zongorás,Brahms-kézirat a hamburgi Staats- undUniversitätsbibliothek-ben (Joachim ha-gyaték 2114 22) található.J. 7 – Ouvertüre zu Shakespeares Heinrich IV. (Op. 7) zenekarra, ajánlás nélkül. 1853–54-ben készült, de a partitúra kéz-irata nem fellelhetô. Brahms négykezeszongoraátirata 1902-ben jelent meg Sim-rocknál. A Brahms-kézirat Bécsben, aGesellschaft der Musikfreunde könyvtá-rában van (XII 39 690).J. 8 – Ouvertüre zu einem Lustspiel von Gozzi (Op. 8) zenekarra, az ajánlás Fritz Steinbach német karmesternek szól. 1854 ôszén készült, miután Joachim elol-vasta Carlo Gozzi két darabját („KönigHirsch” és „Die Frau eine Schlange”).Joachim 1856-ban átdolgozta a nyitányt,de a partitúra csak 1902-ben jelent megSimrocknál, aki egy zongora-négykezesváltozatot is kiadott. A partitúra elsô kéz-irata Bécsben, a Gesellschaft der Musik-freunde könyvtárában van (XII 29 857), anyomdai kézirat pedig a hamburgi Staats-und Universitätsbibliothek-ben (Joachim-hagyaték 2111 7) található. A partitúrakottájának jelzete a Library of Congress-ben M 1004. J62 G5.J. 9 – Hebräische Melodien nach Eindrücken der Byronschen Gesänge(Op. 9)brácsára és zongorára, ajánlás nélkül.1854-ben komponálta, majd dolgozta át, ésebben az évben jelent meg a Breitkopf u.Härtel kiadónál (száma 9147), Augnernél(száma 343), és Párizsban Costallat-nál. ALibrary of Congress példányának jelzeteM 226 . J69 op. 9. Breitkopfék csellóra észongorára is kiadták (Philipp Roth). A mûByron-költemények nyomán keletkezett.Jelzete az OSZK zenemûtárában Z 62913,a Zeneakadémia könyvtárában 15821, Z113.578, Z 104.700 és Z 112.449/II.J. 10 – Variationen über ein eigenesThema (E-dúr) (Op. 10) brácsára és zongorára, az ajánlás Hermann Grimm-nek szól.

1854-ben készült, és 1855-ben adta ki aBreitkopf u. Härtel cég (száma 9151), ésCostallat, Párizsban. Kéziratos másolataHamburgban található (Joachim-hagyték2115 36). Breitkopfék reprintje 1967-benjelent meg, és a Newberry Library-ben(#8A 2172) található. Jelzete az OSZKzenemûtárában Z 62.912 és Z 36410, aZeneakadémia kottatárában 8249, 15.828,Z 113.589 és Z 104.682.J. 11 – Konzert in ungarischer Weise (Op. 11) Joachim második, nyomtatásban megje-lent versenymûve hegedûre és zenekarra1858–59-ben keletkezett, és 1860-ban újraátdolgozta azt. Joachim szerette volnaBrahmsnak dedikálni, de végül – úgy tûnik– ajánlás nélkül maradt. Brahms 1860 dec.13-án így írt Joachimnak (J. Brahms imBriefwechsel mit J. Joachim, I. köt.289–290. l.): „...Karácsonyra bizonyáramegkapom versenymûvedet, az ajánlássalvagy anélkül, teszem fel gyakran a kérdéstmagamnak, és várom a meglepetést...” (Akiadvány 290. lapján A. Moser lábjegy-zetben közli: „Joachim a »Magyar hegedû-verseny«-t Brahmsnak ajánlotta.”) Csak1878-ban adta ki a Breitkopf u. Härtel ki-adó (a partitúra kiadási száma 14901, azongorakíséretes változaté pedig 10147).Ebben az évben Costallat (Párizs) is meg-jelentette. Egy kéziratos partitúra (csak a 3.tétel való Joachim kezétôl) található a Ge-sellschaft der Musikfreunde (Bécs) könyv-tárában. A nyomtatott partitúra jelzete aLibrary of Congressben M 1013 . J7 op.11. A zongorakíséretes változat jelzete aNewberry Library-ben VM 1013 J 62cDm.Partitúrája és zenekari anyaga az OSZKZenemûtárában Z 47.330 jelzettel, a Zene-akadémia könyvtárában 8864 A.R. jelzet-tel található. Zongorakíséretes kiadásánakjelzete az OSZK zenemûtárában Z 62.913és Z 38.558, a Zeneakadémia könyvtárá-ban 2969 RGY, 1791 és 7060, a Szabó E.könyvtárban (zenei gyûjtemény) 32.335.J. 12 – Notturno (Op. 12) hegedûre és kamarazenekarra, az ajánlás Gabriele von Wenheimnek szól. Valószínûleg 1858-ban keletkezett és aSimrock cég adta ki 1874-ben (a partitúraés a zongorakíséretes változat kiadási szá-ma 7524). Kézirata a hamburgi Staats- undUniversitätsbibliothek-ben (Joachim-ha-gyaték 2113 18) van. A nyomtatott par-titúra és szólamanyag megtalálható: EdwinA. Fleisher Musik Collection (#554v), USA,a zongorakíséretes változat jelzete a Lib-rary of Congress-ben M 1012. J62 op. 12.



J. 13 – Elegische Ouvertüre (Op. 13) zenekarra, az ajánlás Heinrich vonKleist (1777–1811) német költô emléké-nek szól. 1856-ban komponálta és 1877-ben dol-gozta át. Simrocknál jelent meg 1878-ban(száma 8019 és 8020), aki négykezes vál-tozatban is kiadta. 1856-ban készült kéz-irata a hamburgi Staats- und Universitäts-bibliothek-ben (Joachim-hagyaték 21111) található. Zenekari anyaga a MagyarRádió kottatárában megtalálható.J. 14 – Szene der Marfa nach Schillers„Demetrius” (Op. 14) mezzo-szopránra és zenekarra, 1878-ban jelent meg Simrocknál. A New York Public Library-ben a „Dra-matic Concert Arias” címû gyûjte-ményben található Joachim „Scene fromSchiller’s „Demetrius” c. mûve, G. Schir-mer kiadásában (lemezszám 25360),1915-bôl. Partitúrája az OSZK zene-mûtárában Mus.pr. 12.701 jelzettel talál-ható.

*

Opus-szám nélküli mûvek a Joachim-mûjegyzék szerint

(Gary L. Maas)

J. 15 – Allegretto, zongorára.Az MGG szerint 1844-ben keletkezett ésaz „Album for Macfarren”-ben található.J. 16 – Lieder A kézirat valószínûleg elveszett, a mû1844-ben készült Moritz Hauptmann irá-nyításával (lásd Joachim Briefe I.k. 3. l.).J. 17 – Konzert, hegedûre és zenekarra (1844) Lásd: Joachim Briefe I. k. 3. l. Kéziratavalószínûleg elveszett.J. 18 – Das Heidenröslein Dal szopránra és zongorára, Goethe azo-nos címû költeménye nyomán. 1846-banjelent meg az Ungar kiadónál, Pesten. Jel-zete az MTA Zenetudományi IntézetébenJ 603 721. J. 19 – Berguslust Dal szopránra és zongorára (1847), ahamburgi Staats- und Universitätsbib-liothek-ben (Joachim-hagyaték 212 42).J. 20 – Mit einem gemalten Band 1847-ben keletkezett dal, Goethe költe-ménye nyomán. Az MGG szerint az „Al-bum for Macfarren”-ben található.J. 21 – Zongora-hegedû szonáták (3) Feltehetôleg elvesztek. Lásd: JoachimBriefe I. k. 7-8.l. (1847-bôl).

J. 22 – Adagio und Rondo Hegedûre és zenekarra (1846), lásd: Joa-chim Briefe I. k. 7–8. l.J. 23 – Tételek vonósnégyesre 1847-ben komponálta, egy Joachim-le-vélben történik rá utalás (Joachim BriefeI. k. 8. l.)J. 24 – Romanze (C-dúr), hegedûre és zongorára (valószínûleg 1850). C. F. Kahnt adta ki (Lipcse), kiadási szá-ma 190/3113.J. 25 – Ich hab’ im Traum geweinet Dal Heine költeménye nyomán, valószí-nûleg 1852-bôl, lásd: Bülow Briefe I. k.439. l. G. H. Wigand adta ki „Albumblatt,acht Lieder mit Klavier” címû dalgyûjte-ményében (Kassel és Göttingen, 1854).J. 26 – Frühling 1852-ben írta szopránra és zongorára A„Musikmappe” folyóiratban (I. köt. 30.folytatás, 1904–1905) jelent meg.J. 27 – Dem stillen Hause blick’ ich zu1852-ben készült szopránra és zongorára.J. 28 – Lieder 1853-ban készült, két rövid dal Giselavon Arnim részére (lásd Joachim Briefe I.k. 48. l.).J. 29 – Andante 1854-ben készült Berlinben, zongorára.(A kézirat másolatát lásd: Joachim Briefe,I. köt. 200–201. l. között).J. 30 – Rhapsodie hongroise Liszt és Joachim közös szerzeménye he-gedûre és zongorára. J. Schubert adta ki1854 körül.J. 31 – Ballet Musik Úgy tûnik, 1856-ban Készült Gisela vonArnim részére (Joachim Briefe I. k.351–353 l.)J. 32 – Das Herz der Lais Levélben történik rá utalás: JoachimBriefe, I. k. 303, 308. l.J. 33 – Quartett (c-moll). Egy tételes mû vonósnégyesre, 1858-ban készült. Joachim által készített kézirata a Ham-burgi Staats- und Universitätsbibliothek-ben (Joachim-hagyaték 2112 12) találha-tó .J. 34 – Melodrama zu einer Schiller-Gedenkfeier Feltehetôen Schiller születésének 100. év-fordulójára, 1859-ben készült, zenekarra.A Joachim által készített partitúrát a ham-burgi Staats- und Universitätsbibliothek-ben (Joachim-hagyaték 2111 4) ôrzik.J. 35 – Phantasie über irlandische Melodien Otto Goldschmidt és Joachim szerzemé-nye, eredetileg hegedûre és zenekarra

szánták, de valószínûleg csak zongorakí-séretes változata készült el. (JoachimBriefe 2. k. 61. l.). 1859-ben keletkezett,Joachim és Goldschmidt írországi turnéjaidején.J. 36 – Konzert (G-dúr)Joachim harmadik, nyomtatásban megje-lent hegedûversenye 1862–1864 közöttkészült, az ajánlás Gisela Grimm (vonArnim)-nak szól. Amerikában a partitúraés a zenekari szólamok az Edwin A.Fleisher Music Collection-ben (#606v)találhatók. A Library of Congress-benlévô partitúra száma: M 1012. J622. Azongorakíséretes kiadvány jelzete a Sza-bó E. könyvtárban (zenei gyûjtemény) Zq19656. Az OSZK zenemûtárában, Z50398 jelzettel található példány hegedû-szólama hiányzik.J. 37 – Märsche (C-dúr és D-dúr)zenekarra, Robert von Keudellnek ajánlva. Simrock 1871-ben adta ki (száma 7132).A C-dúr darab kézirata Hamburgban, aJoachim-hagyatékban (2111 2), a D-dúrkézirata a Musikbibliothek der StadtLeipzig-ben található. A nyomtatott par-titúra jelzete a Library of Congress-ben:M 1046 . J622.J. 38 – Induló rézfúvósokra (D-dúr)A rézfúvósokra és timpanira írott mû1873-ban készülhetett (Joachim Briefe3. k. 101. l.). A cím nélkül álló kézirat ahamburgi Staats- und Universitätsbiblio-thek-ben (Joachim-hagyaték 2111 3)van.J. 39 – Variationen (e-moll) 1879-ben készült hegedûre és zenekarra,és a Bote und Bock kiadónál jelent meg,Berlinben. Kéziratát egykor a Parke-Ber-net Galleries ôrizte New Yorkban, majdugyanitt Walter Schatzki könyvritkaság-kereskedôhöz került. Jelenlegi helye is-meretlen. Paritúrája zenekari szólamok-kal: Edwin A. Fleisher Music Collection(#584v). A Library of Congress-ben lévôpartitúra jelzete: M 1012 . J 624. Partitú-rája és zenekari anyaga a Zeneakadémiakönyvtárában 6929 A. R. jelzettel talál-ható.J. 40 – Ouvertüre zum Geburtstag des Kaisers II. Vilmos császár születésnapjára ké-szült, 1896-ban, zenekarra. Kéziratát ahamburgi Staats- und Universitätsbiblio-thek (Joachim-hagyaték 2111 8) ôrzi.J 41 – Die Rose die Taube Egy levélbôl tudjuk, hogy ez a dal Giselavon Arnim részére készült (Joachim



Briefe 3. k. 483. l.). A kézirat lelôhelye is-meretlen.J. 42 – Sahein Knab A dalt Gisela von Arnim számára kompo-nálta (Joachim Briefe 3. k. 483. l.), a kéz-irat lelôhelye ismeretlen.J. 43 – Versuch eines Tanzes zongorára, az ajánlás Gisela von Arnim-nak szól. A kézirat a hamburgi Staats-und Universitätsbibliothek-ben található(Joachim-hagyaték 2114 24).J. 44 – Fuga Vonósnégyesre, kézirata Hamburgban(Joachim-hagyaték 2112 10) van.J. 45 – Frühlingslied Rövid darab zongorára, kéziratát a ham-burgi Staats- und Universitätsbibliothekôrzi (Joachim-hagyaték 2114 23).J. 46 – Feierlicher Marsch Feltehetôen hegedûre és zongorára ké-szült, bár ezt a kézirat nem jelzi, amelyHamburgban található (Joachim-hagyaték2115 32). J. 47 – Gebet Két hegedûre és zongorára, valószínûlegkét tanítvány számára íródott. Kézirata (amelynem Joachim kezétôl való) Hamburgbantalálható (Joachim-hagyaték 2115 30).J. 48 – Wallfahrt Két hegedûre és zongorára, kézirata Ham-burgban van (Joachim-hagyaték 211537).J. 49 – Wiegenlied Rövid darab hegedûre és zongorára, kéz-iratát Hamburgban ôrzik (Joachim-hagya-ték 2115 38).J. 50 – Gelübte, szopránra és zongorára.Kézirata – amely eredetinek tûnik – Ham-burgban található (Joachim-hagyaték 21244).J 51 – Rain, Rain, and Sun Az MGG (Die Musik in Geschichte undGegenwart) szerint énekhangra és zongo-rára íródott egy Tennyson költemény nyo-mán, és az „Album for Tennyson”-ban ta-lálható.J. 52 – Jeder nennet froh die Seine Énekhangra és zongorára, az MGG teszróla említést Joachim-ismertetôjében.J. 53 – Phantasie über ungarischeMotiveHegedûre és zenekarra, az MGG tesz rólaemlítést, lelôhelye ismeretlen.J. 54 – Phantasie über ir (landisches) Vld (Volkslied?) Hegedûre és zongorára, az MGG tesz ró-la említést.J. 55 – Gelegenheitsmusiken zenekarra íródott, az MGG említi.

A további mûvek töredékes állapotban maradtak fenn

J. 56 – Nature Nyolc oldalnyi, töredékes mû zenekarraHamburgban (Joachim-hagyaték 2111 5).J 57 – Orchesterstück Két oldalnyi töredék zenekarra Hamburg-ban (Joachim-hagyaték 2111 6).J. 58 – Zongoratrió, cím nélküli, két oldalnyi töredék zongorá-ra, hegedûre és brácsára Hamburgban(Joachim-hagyaték 2112 9).J. 59 – Fughetta Egy oldalas töredék vonóstrióra Ham-burgban (Joachim-hagyaték 2112 11).J. 60 – Violin-Konzert (D-dúr) Nyolc oldalas töredék hegedûre és zene-karra Hamburgban (Joachim-hagyaték2113 20).J. 61 – Violin-Konzert (D-dúr) Harmincoldalas töredék hegedûre és ze-nekarra Hamburgban (Joachim-hagyaték2113 21).J. 62 – Erkennen Két oldalas töredék hegedûre és zongorá-ra Hamburgban (Joachim-hagyaték 211527).J. 63 – Paganini-Variationen Tizenkét oldalas vázlat zongorára Ham-burgban (Joachim-hagyaték 2115 33).J. 64 – Adagio Négyoldalas vázlat zongorára és egy má-sik, nem azonosítható hangszerre. Kézira-ta Hamburgban van (Joachim-hagyaték2116 39).J. 65 – Figaro Két oldalnyi töredék bariton-szólóra.Hamburgban ôrzik (Joachim-hagyaték212 43).J. 66 – Ach, wär mein Kind Négyoldalas töredék énekhangra és zon-gorára a hamburgi Joachim-hagyatékban(212 45).J. 67 – Wie sich Blüth Két oldal töredék énekszólóra a hamburgiJoachim-hagyatékban (212 46).J. 68 – Nichts labt mich mehr als WeinJ. 69 – Caro bell’ idol mio (Hamburg,Joachim-hagyaték 21247).J. 70 – Töne, liederreicher Frühling Kétoldalas töredék négy énekhangra ahamburgi Joachim-hagyatékban (211639).J. 71 – Andante Kétoldalas vázlat-töredék két hegedûre ahamburgi Joachim-hagyatékban (214 66).J. 72 – Miscellaneous Három különálló lap zongoraszólóra,

1855 március 14-i dátummal a Library ofCongress-ben. Két külön lap hegedûre észenekarra (Joachim-hagyaték, Hamburg,2113 14), három lap hegedûre és zongorá-ra egy mû közepérôl (Joachim-hagyaték2115 28), négy külön lap hegedûre észongorára egy másik mûbôl (Joachim-hagyaték 2115 29), és két lap ismét egyhegedûre és zongorára készült mûbôl(Joachim-hagyaték 2115 34), valamennyia hamburgi Staats- und Universitätsbib-liothekben található.

*Végül feltüntetjük, hol hozzáférhetôkBrahms magyar táncai (hegedûre-zon-gorára) Joachim átiratában:

OSZK zenemûtára: I. füzet (Nr. 1-5) Sim-rock-kiadás Mus. pr. 6817 jelzettel, ésUminska (lengyel) kiadás Z 32 741 jelzet-tel, Nr. 1-5-ig.Zeneakadémia könyvtára: III. füzet (Nr.11-16), Simrock-kiadás 12443-as jelzettelSzabó Ervin könyvtár zenei gyûjteménye:III. és IV,. füzet (Nnr. 11-16 és 17-21),Simrock kiadásában, Zq 3690 jelzettel.Zenei könyvtárainkban az alábbi hegedû-versenyekhez írt Joachim-kadenciák hoz-záférhetôk: Viotti: a-moll (Nr. 22.),Mozart D-dúr (K 218) és A-dúr (K 219),Beethoven: D-dúr (két változatban),Brahms: D-dúr.

*1991-ben, Joachim születésének 160.évfordulóján a németországi StiftungNiedersachsen alapítvány nemzetköziJoachim-hegedûversenyt szervezett, amitazóta három évenként, októberben ren-deznek meg Hannoverben, rangos nem-zetközi zsûri elôtt. A következô versenyre2006-ban kerül sor.

2007-ben, halálának 100. évfordulójána szülôföld is emlékezhetne rá, színvon-alas CD-sorozatot közreadva Joachimmûveibôl, így adva lehetôséget hazai mû-vészeinknek, fiatal tehetségeinknek, hogytovább öregbítsék a magyar hegedûiskolarégi jó hírét. Így valóban méltó emléketállíthatnánk Köpcsény szülöttjének, apesti Böhm József bécsi tanítványának:Joachim Józsefnek, akinek nagyívû mû-vészi pályája egy szép, koratavaszi napona pesti Duna-partról, a Nemzeti Kaszinó-ból indult, s ívelt mind magasabbra, hogymajdan a világ valamennyi hegedûseszámára szolgáljon mintául...

Rakos Miklós




1949. október 12., vasárnap 11 óra, Városi(ma: Erkel) Színház. Klemperer 11 év utánismét Budapesten. A Székesfôvárosi Ze-nekart vezényelte; mûsor: egy Concertogrosso Händeltôl, Mozart d-moll zongo-raversenye Fischer Annieval, BeethovenVII. Erre emlékszem, hogy a Händel-mûaz Op. 6 sorozat c-moll concertója volt,azt Péterfi István zenekritikáinak gyûjte-ményébôl tudom 1962 óta (Fél évszázad amagyar zenei életben. Zenemûkiadó, 324.o.). Emlékszem, mert Sámson Pál, a zene-kar 2. hegedû szólamának oszlopos tagjakézenfogott s bevitt a mûvészbejárón, át avasajtón, felkísért a második oldal-erkélypáholysorig, ott valamit súgott a páholyosnéni fülébe, engem beállított egy általamegfelelônek tartott helyen a székek mö-gé, és parancsba adta, el ne mozduljak on-nét a szünetig. Aztán elárulta hazafelémenet, hogy kinevezett unokaöccsének,pedig mi szigorúan üzleti kapcsolatban ál-lítunk, amennyiben drága anyám gyakranküldött le a szomszéd házba, Pali bácsi il-latszerboltjába, szappanért, fogkrémért,egyebekért. Ott, ha nem volt épp próbán,a mûvész úr maga szolgálta ki a kedvesvevôt, lévén egyszerre szakképzett dro-gista és zenekari hegedûs.

Én azután túlteljesítettem Sámson Pálutasítását, mert szoborrá dermedve azámulattól álltam a páholy kijelölt sarká-ban egészen a hangverseny végéig. Éle-temben elôször hallottam ott Händelt,elôször Mozart d-moll koncertjét is, már-pedig az elsô találkozás nagy zeneszer-zôvel vagy remekmûvel valami mód azelsô szerelem érzéséhez hasonlít; ez a ze-nei élmény önmagában is feledhetetlen éskétszeresen az, ha a megszólaltatás töké-letes. Valósággal lángolt a Händel-con-certo s a Don Giovanni d-molljának vul-kánja fûtötte a zongoraverseny szélsôtételeit. A VII.-iket hallottam már, de nemígy. Felfedezés volt a számomra Klem-perer Beethovenjének elánja. A nyitótételógörög verselésbôl zenévé vált daktilusa-inak, pontozott ritmusú 6/8-jainak végte-lenül pontos kivitelezése, szüntelen moz-gása, elôretörése, felfedezés az egész, acsillagos eget ostromló táncig (III. tétel)és a mámoros boldogság hangjáig (fina-

le). Nem vagyok oly nagyképû, hogy aztállítsam: épp, hogy 15 évemen túl tudtambármit is az idômértékes görög verselésépítôköveirôl; a daktilusra hivatkozásutólagos hozzátét. A lenyûgözô nagyság,a megszólaltatás súlya azonban hosszanrészletezhetô, talán hiteles, emlékként élbennem mindmáig.

Klemperer-formátumú karmestert –túlzás nélkül állíthatom – Budapestennem hallottam soha. Olyan „ôsbölényt”kiváltképp nem, aki nem vendégnek jöttegy-két estére, akivel 1950 nyaráig heten-te találkozhattam s aki legalább egy évti-zedre itt hagyta keze, benne béna jobb ke-ze, nyomát zenei-zenekari kultúránkon.Toscaninihez, Furtwänglerhez, de Sabatá-hoz, Bruno Walterhez sajnos nem volt –jövetelük idején zsenge életkorom kö-vetkeztében – szerencsém. Ôk csak öt-csillagos átutazók voltak. Kleiber, majdMengelberg teljes Beethoven-szimfóniaciklusával bizonnyal maradandóbb hatá-sú, de persze nélkülem. A nagybetûs kar-mesterek munkája persze nem illant elnyom nélkül, hallatszott a Székesfôvá-rosiak, majd az ÁHZ játékán jó darab ide-ig. De egyikük sem lakott a Csengery ut-cában, mint Otto Klemperer (ha áll mégaz a ház, megérdemelne egy emléktáblát).

De ne legyek sem háládatlan, sem tisz-teletlen a Klemperer elôtt bejelentett bu-dapesti lakással rendelkezô Sergio Fai-lonival szemben. Ifjabb kollégáim abbana hibába esnek olykor, hogy azt képzelik,

a zenekultúra története a születésnapjuk-tól, vagy zenei eszmélkedésük kezdetétôldatálódik. Failonit azonban nem hallot-tam eleget, amit mégis, nem memóriásidôben. Egy ifjúsági hangversenyt (Beet-hoven-mûsor) 11-évesen, egy Verdi Rek-viemet 1946-ban, fulmináns Carment a II.világháború alatt, máig fájdalmas Varázs-fuvolát az idô tájt, Falstaffot, emlékeze-test ‘45 után. Ez kevés, Wagnert, bárolasz létére specialistája volt, soha. SemBartókot, Kodályt, olasz repertoárjábólegyetlen mintapéldányt. Hogy milyenvolt ô, még az emlékezés hiteles-hitelte-len szintjén sem tudom rekonstruálni.

Korlátai a legnagyobb dirigenseknek isvannak, legfeljebb nem ismerik fel. Tos-caninirôl a bécsi klasszika elôtti zenékbôlsemmi emlékezetes nem hagyományozó-dott, De Sabata nem Mozartjáról híresültel, Furtwänglert, Waltert nem Verdi vagyPuccini avatott karmestereként ôrzi – jog-gal – az emlékezet. Klemperer, hisz diktá-tori hatalommal bírt, szintén kísérletezettaz italianita-val, de Verdi, mi tagadáslegyôzte. Vezényelt egy elôadásnyi Otel-lót, de oly merev volt, akár a carrarai már-vány, saját betanításában 1950 tavaszánvalami hat Traviatát, ezt gyakorlatilagrendezte is, olasz atmoszférája nem voltszemernyi sem a zenének.

De nem is evégett rajongtam érte – so-kadmagammal – annyira, hogy szomba-tonként este tíztôl másnap reggel tízig áll-junk sorba az Operaház Dalszínház utcaielôvételi pénztáránál jegyért Mozartjai-hoz, Fideliójához, a Mesterdalnokokhoz.Hóban, fagyban, esôben, a meteorológiá-tól függetlenül. Teszi ezt ma valaki?!! Avisszanézve szépnek tûnô, bár egyre bo-rongósabb negyvenes években bérleteszsúfoltság volt a dalszínházban, csupán aIII. emelet oldalerkélyének vizuálisanerôsen korlátozott II.–IV. sora nem kelt elbérletben, összesen 120 hely. Kispénzûdiákoknak hozzáférhetô. Meglehet, nemhiszi el a Kedves Olvasó, az oldalerkélyIII.-IV. sorába 2.50 Fr., a II. sorba 3.50volt a boldogító beléptidíj ára, Klemper-ernél, vagy/és neves énekes-vendég-mûvész jelenlétekor 3.50 illetve 5 forint.Ezért volt a szombat esti láz, ott álltunk

Két méter karmester…Klempererrôl (2. rész)

Klemperer


elôvételizni Kertész Ivánnal, Kovács Já-nossal, Kroó Györggyel, Láng Istvánnal,Vitray Tamással éjszakázva, türelmesen.Egyfajta akusztikus extasy, a diszkó semvolt feltalálva még. Hangversenyeire ré-szint Sámson mûvész és drogista úr segí-tett el ingyért, részint – a 6-os stúdióba –Hütter Gyula rádiózenekari hegedûs, ré-szint még, akkorában kapitalista össze-köttetés, a Zeneakadémiára 1 keményrénusi forintért. (Errôl már írtam volt aZenekarnak.)

Diktátornak – e rang Klemperertôl elnem vitatható – elég különös volt ez a kétméterre nôtt karmester. Szeme sem reb-bent, legalábbis a bal szeme, mert a mási-kat bénán aligha tudta volna összecsip-penteni, ha fúvósai eltévedtek az erdôben.Az Eroica III. tételének középrészében épkürttriót egyet sem hallott (mi sem!), be-fuccsolt a kürt a Fidelio I. felvonásánakLeonora-áriájában, a Cosi nyitányánakquasi melléktémáját, a fagottok közt isalig akadt egészséges. Klemperer hallga-tólagosan tudomásul vette, mire képesek smire nem zenekaraink. Viszont, amikormeglátta, hogy más elsô oboás ül a Szök-tetés a szerájból elôadásán, mint akit apróbáin látott, otthagyta a karmesteri pul-pitust. Az Opera mûvészbejáróján túl, aHajós utcában, rimánkodta vissza ôt di-rektora, Tóth Aladár.

Elsô fôzeneigazgatói posztján, az ál-mos Wiesbadenben nem ismerhette, aberlini fapados Kroll-Operben már nemakarta ismerni-elismerni a sztárkultuszlétjogát, színházat-zenét akart teremtenihangzásban-látványban egyaránt – korátjócskán megelôzve. Nálunk sem tett más-ként; ô vérbeli muzsikusokat szólítottpartnerül, ha öt csillagosok voltak, haeggyel sem díszelegtek. A sztár opera-színpadán sem érdekelte különösebben. ADon Giovanni címszerepében éppúgy el-fogadta a figuráról s a zenérôl roppant so-kat tudó, de már kopottas hangú mûvészóriást Losonczy Györgyöt, mint az óceántis elárasztó voce-val bíró Svéd Sándort,az itthon soha nem mûködött Böhm End-rét, vagy Paul Schoefflert, a bécsi operadíszét. Mahler Dal a földrôl szimfóniájárakészülve tépelôdött, tenorszólistának egyszépséges hangú, de zeneileg csiszolatlanénekest válasszon-e, vagy egy akusztikai-lag kevésbé nemes, de a hangok mondan-dóját annál inkább értô mûvészt. Utóbbi-nál maradt, kitartott Mozart-tenorja, asugárzón zenei Rösler Endre mellett, sö-tétes szoprán társául Pedig Sándor Juditot

hívta. 1947 ôszén, az évad második felérebetanításában tervezett Varázsfuvola-fel-újítás szereposztásának megbeszélésén,kérdezte Tóth Aladár direktortól, ki a tár-sulat primadonnája. Osváth Júlia – szólt aválasz. Akkor ô lesz az elsô dáma (Az éjkirálynôje elsô udvarhölgye). Tóth nagy-nehezen lebeszélte, mivel valódi fôsze-repet szánt Osváthnak, Paminát. Az igaz-gatónak igaza volt, hisz ilyen varázslatosPaminát nem tudott volna még egyet aján-lani a társulatból. Igazsága mindazonáltalKlemperernek is volt; ô a mûalkotást tar-totta „sztárnak”, elôadóit pedig szolgálói-nak-szolgáinak. A három dáma zeneileg-dramaturgiailag kulcsfontosságú, nohaönálló feladata – áriája – egyiküknek sincs,csakis tercettben és kvintettben mûködik.Kulcsfontosságú, tehát a legjobb erôk kel-lenek hozzá. Végül beletörôdött az igaz-gató ajánlatába, Takács Paula, Sándor Judit,Tiszay Magda jelenítette meg az udvar-hölgyek trióját, eszményi színvonalon.

Klemperer budapesti repertoárja merô-ben különbözött ifjabb éveinek mûsorvá-lasztásától. Akkor a kortárs zene apostolavolt, most az általa vezényelt legmoder-nebb opera Strauss Rózsalovagja (1910!).Hangversenyein is csupán szórványosantûnt fel 20. századi kompozíció. Magya-rázták ezt azzal, hogy korábbi betegségenyomait viselô jobb keze-karja nem voltalkalmas a bonyolult ritmusképletek irá-nyításához szükséges ütéstechnikára, deez aligha volt igaz. Bizonyította ezt BartókHegedûversenyével, amelynek lassú tételeizzasztó karmesteri feladat, béna jobb ke-ze alatt mégis hibátlanul szólt aSzékesfôvárosi Zenekar. Hozzáteszem,nemcsak Bartók intencióit követte precízi-ósan, hanem Zathureczky Ede csapongórubatóit is. Igaz, mélyen meghajolt a parti-túra elôtt; bár milliónyi hangjegy volt a fe-jében, de ezt a mûvet nem tudta memori-zálni. Hallottam vele még StravinskyKártyajáték-balettjét, Sosztakovics I.szimfóniáját és Kodály Nyári estéjét, mega kései Strauss-mûvet, a Metamorfóziso-kat. Ez a tévedhetetlen ízlésû mûvész fö-löttébb ambicionálta viszont a saját, bi-zony, gyengécske kompozícióit. Egyízben pisztolyt fogva kergette JemnitzSándort, a Népszava nagy tekintélyû zene-kritikusát, a karmester feltétlen hívét, mertaz szóvá tette lapjában zeneszerzôi képes-ségeit. Dehát nincs abban semmi meglepô,hogy Klemperer komponistának hitte ma-gát, mint Weingartnertôl Furtwänglerig ésDe Sabatáig oly sok 19. századi születésû

társa, hisz ama korban, szisztematikuskarmesterképzés nem lévén, zeneszerzô-diplomát szerzett mind és ezt használni iskívánta. Pedig már letûnôben volt az azaranykor, amelynek zeneszerzôi egysze-mélyben voltak azonos kvalitású karmes-terek, meg pianisták, hegedûsök is. Utó-védként volt egyenrangú zeneszerzô éskarmester Mahler, meg R. Strauss. A múltszázad második felében azután megfordulta széljárás, a komponálgató dirigens-típustfelváltotta a jelentôs alkotó, aki utóbb pál-cát ragad (példák Hindemithtôl Boulezigés Eötvös Péterig). Minthogy új – illetvenagyon régi – eleme az elôadó-mûvé-szetnek, hogy hírneves zongoristák, hang-szerüket fel nem adva válnak jelentékenykarmesterekké (Barenboim és Ashkenazy,Kocsis és Vásáry).

De, hogy ne kalandozzam messzire, aKlemperer-koncerteknek két pillére volt:Mozart és Beethoven. Erich Kleiber a30-as években, Mengelberg a 40-es évekelején vezényelt Beethoven szimfóniaciklust Budapesten, beiktatva néhányversenymûvet. Klemperer újítása volt,hogy a szimfóniák mellett kitûzte mind azöt zongoraversenyt, a Hegedûversenyt ésa Karfantáziát. Persze cikluson kívül istömérdek Beethovent prezentált. IX.szimfóniájához különféle helyszínekenvalami hatszor volt szerencsém, lehetô éslehetetlen helyszíneken: a Zeneakadémi-án, a Városi Színházban, a Károlyi kert-ben, a Vasas Sportklub teniszpályáin aPasaréti út elején (volt-e ott szimfonikuskoncert 1948 nyara óta?), meg a General-musikdirektor budapesti búcsúján, 1948júliusában a Margitszigeti SzabadtériSzínpad nézô (hallgató-?) terén.

Ciklusán kívül is tömérdek Beethoventvezényelt. Akkoriban még élt egy semmi-vel nem igazolható hagyomány (Traditionist Schlamperei – mondotta Mahler),mely szerint a bécsi klasszika szonátafor-májú tételeinek melléktémáját az alap-tempónál lassabban kell elôadni. Hallhatóez Mengelberg lemezein, magam hallot-tam in vivo is, 1953-ban, amikor HermannAbendroth az Eroicát prezentálta. (A tem-pó nem politikai kérdés, de valamelyest idetartozik, hogy Abendroth régivágású ze-nei nagyúr volt, karmesternek nem lebe-csülhetô, a kölni Gürzenich-zenekar veze-tôje és derék náci, ki a boldogultNDK-ban talált menedéket, fôzeneigaz-gatói posztot Weimarban.)

Számos Beethoven-mûvet Klempe-rerrel hallottam elôször, a páratlan számo-



zású nagy szimfóniákat másodszor-har-madszor is, a IX-iket egyenesen hatszor,két és fél éven belül. Áldás volt ez, vagyátok? Talán mindkettô. Mert az több, mintbecses adomány, hogy ilyen elôadásban sennyiszer hallhattam e roppant alkotást,de bizonyos értelemben teher is. Hangle-mez-szaklapok élnek a referencia-felvételminôsítéssel, ami annyit jelent, hogy a ko-rong, amelyet így kitüntetnek, etalon,mérce, amihez képest ilyen vagy olyan aszóban forgó mû többi lemezkiadása. Ne-kem természetesen „normális” (?) a fü-lem, nincs benne hangrögzítô technika,mégis referencia-elôadás Klemperer IX-ikje, mindmáig. Lehet, hogy csupán amegszépítô messzeség illúziója mûködikbennem s hozzá kell tennem, a memóriamûszernek roppant megbízhatatlan. Demégis, ugyanazt éreztem, amikor 1966-ban, vagyis 16 évvel azután, hogy Klem-perer Budapesttôl végleg elbúcsúzott, a81-éves aggastyán Amszterdamban, aCocertebouw Zenekar karmesteri pulpitu-sán ült, én pedig immár hetedszer hallot-tam, miként jut el az Örömóda ujjongásá-ig. Pedig viharos budapesti tempóiaddigra lecsillapultak, más volt tehát, demégis ugyanaz.

Bosszút állt ô rajtam, már 1950 febru-árjában. Erich Kleiber járt itt az IX-ik ol-vasatával. Azt éreztem, ô összeszereli amûvet, miközben elôvarázsolja mindeneldugott szólamát, míg Klemperer egyroppant öntvényt hozott létre. „Aus einemGuß” – mondja a német; lefordíthatatlan,egyöntetû szavunkban él valami hasonlókép, de merôben más jelentéssel. A nyitó-

tételt indító üres kvint a ráépülô dallam-foszlányokkal úgy növekedett hatalmas-sá, mint ha egy villanykörtét feszültség-szabályozóra kötnének, és fokozatosannövelnék a voltok számát, míg a volfrám-szál fehér izzásig hevül. A teremtés misz-tériumát élte át, mint Michelangelo a six-tusi kápolna freskóján, amint az Úrkinyújtott kezének mutató-ujjából az életárama sugárzik Ádámba. (folytathatnámezt a történetet, de nem terpeszkedhetekel vég nélkül a Zenekar hasábjain.)

Beethovenbôl mindig bôséges volt azellátásunk, Mozartról azonban távolrólsem mondható ugyanez. Klemperer 17mûvét vezényelte, némelyiket háromszor-négyszer is. Robbanékony Mozartokat,tôle teljesen idegen volt a csipkegallérosbársonyruhába öltöztetett bájos gyermek.Ahogy Klemperer megszólaltatta, az in-kább volt elôképe Milos FormanAmadeus-filmjének, mint utórezgése a fi-nomkodó, Mozart-Kugel ízû hamis stíl-nek. Viharokat támasztott és csitított el,zenekara mintha beszélt volna, hol indu-latosan, hol suttogva vagy éppen mély re-zignációval. Száguldó Jupiter-szimfóniá-ra emlékszem, az indítás C-re, mintcélhangra, futó tizenhatod-triolái mégsemhangzottak elôkének, vagy éppen glis-szandónak, mindvégig megmaradt az in-duló-karakter, bár futólépésben. Zenekarasohasem hudlizott, olyan ritmikus tartásavolt Klemperernek, hogy az élô lüktetésérzôdött minden pillanatában.

Ambicionálta egykori pártfogóját,Mahlert, kinek igazi kultusza nálunk nemvolt soha, 1939-tôl 1945 tavaszáig megegyenesen tilalmi listára került. Brucknertis vezényelt (VII. szimfónia), kit mégMahlernél is kevésbé ismertünk az idôtájt.

Boros Attila Klemperer Magyarorszá-gon címû könyvében (Zenemûkiadó,1973), a megszólaltatott magyar muzsiku-sok emlékei egyértelmûvé teszik, hogyszóbeli instrukcióit nagyon szûken mértea próbán. Azt hiszem, ô maga volt két lá-bon járó instrukció, sugárzott belôle, hogymit akar, oly lehengerlô erôvel – nemerôszakkal –, ami minden magyarázatnálhatékonyabb volt. Sivó József, akkor mégtuttista a Staatsoperben és a Filharmoni-kusoknál beszélte el Bécsben, 1963 tava-szán, mennyire megsértôdött a csupa el-kényeztetett primadonnából álló zenekar,amikor Klemperer Mahler II. szimfóniá-jának próbáján a roppant terjedelmûnyitótéte átjátszása után az alábbi kurta,

de tüskés instrukciót adta: „schlecht, nocha mol” (rossz, még egyszer). Eligazítás-nak elegendô lehetett ez, mert a hang-verseny – ott ültem a Theater an der Wi-en erkélyén – maga volt a csoda (hogyhitelesítsem jelenlétemet: Galina Vis-nyevszkaja és Hilde Rössl-Majdan volt akét szólóénekes).

Egyeduralkodó volt Operaházunkbanis. Pedig itt egy kôkemény betonfalba üt-között, amit természetesen nem a társulatemelt. Ez pedig a nyelv, a mi anyanyel-vünk. Képzeljünk el egy magyar karmes-tert, aki Kínában helybéli énekesekkel éskórussal vezényel rendszeresen operát,kínaiul. Prózával tarkított mûveket is,Mozart Szöktetésétôl a Denevérig. Klem-perer egyetlen szót sem tudott magyarul,miért is tudott volna s az ô idejében mégnem volt kötelezô divat a dalmûvek ere-deti nyelvû tolmácsolása. Egyáltalán nemérzôdött azonban, hogy neki gondot okoz-na az ismeretlen nyelv. Még olyan dekla-máló-társalgó darabokban sem, amilyenA nürnbergi mesterdalnokok, vagy a Ró-zsalovag. Gondot ô maga generált a szín-padnak olykor, az olasz librettóra írt Mo-zart-operákban. A secco recitativo-hozugyanis sajátkezüleg – pontosabbanbalkezüleg, lévén jobbja béna – ütögette,többnyire mellé, az akkordokat. Egy zsu-gorított ócska zongorán, ami még befért akarmesteri pulpitus és a cselló-brácsa pultközé a zenekari árokba. Énekesei közülmára Sándor Judit az egyetlen szenvedôtanúja annak, mi gyötrelem lehetett példá-ul a Cosi fan tutte recitativóinak atonáliszongora„támasza”. Continuót játszott aDon Giovanni (leánykori nevén: DonJuan) I. felvonásbéli, Händel-stílusú, El-vira-áriája alá, a fentebb leírt atonalitásjegyében. Attól tartok, az olasz Mozartokénekes szólistái énekbeszéd közben bána-tukban megszaggatták jelmezeiket, haju-kat, ha volt, vagy parókájukat.

Operai ténykedésének mintegy felét –több, mint 50 elôadást – Mozartnak szen-telte, ki ô elôtte nem volt felkent papja azenés színpadnak. Nem volt az, sehol avilágon, öt, csupa nagybetûs operájátBécsben tán adták szériákban ‘45 elôtt, demásutt sehol. Utóbb Klemperer áldó kezealatt itt. Nem vette tudomásul, hogy aHitlertôl kisajátított Wagner háborúsfôbûnös. Nem! Neki volt mit mondaniaTannhäuserrôl, Lohengrinrôl, Hans Sach-sról a Nürnbergi mesterdalnokokban.

Operáinak jókora részét sikerült, bárfapados helyrôl, állva-ágaskodva, figyel-


A Csengery utcai lakásban....


nem. Traviatájából elegendô volt egy is, aHoffmann meséibôl több kellett, akár aDenevérbôl. A Mozartokból, Wagnerek-bôl, Fideliójában szinte komplett vagyok.Nehéz a választás; a legmaradandóbb él-mény – talán – a Don Giovanni, a Varázs-fuvola, A nürnbergi mesterdalnokok.Tôle tanultam, hogy függ össze a „Don”,a Prágai szimfónia, a d-moll zongoraver-seny meg a d-moll vonósnégyes d-D(moll-Dúr) intonációja, milyen Mozartnála szenvedély és a szenvedés. A Varázsfu-volából visszamenôleg az Esz-dúrokat aszimfóniától a két zongoraversenyig. Tôletanultam az emberszabású Wagnert; aMeistersinger második felvonásának or-gonaillatát, a vonósok pianissimo Fisz-dúrjának megrendítô poézisét; általa ér-tettem meg a végsô konklúziót: „Ehrt euredeutsche Meister / dann bannt euch guteGeister” (avítt fordítása: Becsüld a mes-ternépet / Jó szellemid ôk néked). Klem-perernek Wagner nem volt náci, mint olysokaknak 1945 után – a tolmács-zseninekzseni volt ideológia nélkül. A Varázsfu-vola, a Fidelio, a Mesterdalnokok Klem-perer kezén egy esztétikai, egyazon hu-manista ívbe illett. Részleteiben is,egészében is.

Eszméletlenül gyorsak voltak a tempói;Giovannija 15 perccel, Meistersingere 25perccel hamarabb ért véget a megszokott-nál. Papageno Andante elôírású áriái mi-nimum Allegretto-vá gyorsultak. Erremondta volt: Andante = lépésben, dePapageno hogyan lépked, vidáman.

Annyira sietett, hogy a Figaro házassá-gából eltüntetett kerek hét ütemet. Kijöttaz elôadás elején, a közönség ôrjöngvetapsolt, ô biccentett egy aprót a nézôtérfelé, megfordult és menten elkezdte a nyi-tányt, amit elnyomott a taps (vonóskar,fagott, pp), hét ütemen át. A 8-ik ütemtôl,a két oboa-két kürt ereszkedô-emelkedôdallamától volt hallható a zene. Nincs em-ber, aki megfejthetné, miért diktált Buda-pesten oly viharosan száguldó tempókat.Talán az évtizednél hosszabb idôn át el-mulasztottakat akarta bepótolni, talánmegérezte, hogy neki soha többé opera-társulata, rendelkezésére sorozatosan állókoncertezô zenekara nem lesz. Vagyegyszerûen csak így érezte a muzsikálástigaznak-hitelesnek? De bármennyire sar-kallta is száguldásra megfontolás vagytemperamentum, énekeseit Ábrahám ke-belén ringatta. Futott a Szöktetés Con-stanzájának, a Don Giovanni Annájának,a Cosi Fiordiligijének hangja (Osváth Jú-liának hívták a hang birtokosát) vagy Mo-zartokban Rösler, az Éj királynôje jelme-zében az aznapi aktuális énekesnô, akoloratúráknál nem fullasztotta meg ked-ves dalnok-munkatársait, visszavette a tem-pót – a sebváltót kettesbe? –, nehogy zsák-utcába fussanak. Londonban, utóbbkészült hanglemezein tempói mérsékel-tebbek, a klasszikához közelibbek voltak, aszenvedély tüze azonban ki nem hamvadt.

Otto Klemperer nem röpke vendégnek,lakosnak jött Budapestre. Másképp gon-dolta ezt Zsdanov és legjobb magyar esz-

téta tanítványai. 1950. február 5-én, va-sárnap majd teli oldalas cikk jelent meg aSzabad Népben, az uralkodó egypárt na-pilapjában: Az Operaház legyen a népé.Fogalmazta Mihály András, aláírta Lo-sonczy Géza, a Népmûvelési Miniszterelsô helyettese (ma politikai államtitkár efunkció elnevezése). „Nem helyeselhet-jük Mozart és Wagner mûveinek túlságo-san gyakori elôadását” – olvasható benne;konklúziója pedig az, hogy a dalszínházmûsorpolitikája azért kártékony, mert azegyüttesben a szocializmus ellenségei do-minálnak. Csakhamar társulati ülést hív-tak egybe, hogy a párthatározat-értékû el-vi állásfoglalást elfogadtassák. Klempererfölállt itt, mind a két méter, és óva intettekollégáit, munkatársait, a magyar muzsi-kusokat attól, hogy ilyen kirekesztéseketelfogadjanak. Utalt rá, hogy ô ezt egyszermár 1933-ban, Berlinben át- és túlélte.

1950 nyarán, miután éves szerzôdéselejárt, pakolt és elutazott soha visszanem térésre. Az Operától Don Giovanni-val, a hangversenyélettôl, július 18-án, aMargitszigeti Szabadtéri Színpadon aIX-ikkel búcsúzott, az Örömódával, báraz Európai Uniónak még csak nem ispitymallott.

De bennünket, a hálás közönséget éskészséges muzsikusgárdát nem felejtetteel. 1960-ban németül, három évre rá,Bónis Ferenc fordításában magyarul meg-jelent memoárjában (Emlékeim. Zene-mûkiadó, 1963) kijelentette: „1947-tôl1950-ig Budapesten éltem. Tóth Aladárvolt akkor az Operaház igazgatója – meg-vallom, soha nem volt olyan igazgatóm,aki mûvészi bensôségesség és emberimegértés dolgában felülmúlta volna ôt.Három nagy zenekar, két nagy operaszín-ház állott rendelkezésemre. Rendkívül ter-mékeny idô volt ez. A szép magyar ének-hangok és a kiváló zenekarok felizgattákfantáziámat, így még az sem zavart, hogynem tudok magyarul.”

Boros Attila említett könyvéhez elô-szó-értékû levelet küldött, hasonló tarta-lommal, 85 -évesen: „... az egésznek»spiritus rectora« számomra Tóth Aladárvolt, egy operaigazgató, olyan mûvelt-séggel és mûvészi érzékkel, amilyennelsem azelôtt, sem azóta nem találkoztam.Vonzódása és szeretete Mozart irántnagyszerûen találkozott az enyémmel, ésígy életemben elôször vált lehetôvé, hogyegy szezonban elôadhassam az öt nagyMozart operát...”

Breuer János


Koncert szünetében Fischer Annie, Tóth Aladár, Brunovszky Károly és Kun Imre társaságában


HirdessenLapunk eljut minden zenészhez, zenekarhoz, zenei szervezethez, zenei mûhelyhez, iskolához, hangszerészhez, valamint minden zenével foglalkozóintézményhez, hivatalhoz éppúgy, mint a zeneszeretô közönséghez.

Apróhirdetést (kb. 25 szóig) magánszemélyeknek ingyenes, közületeknek 4500,– Ft+ÁfaAA ffoollyyaammaattoossaann hhiirrddeettôôkk áárrkkeeddvveezzmméénnyyee öött sszzáámmrraa 2255%%,, hháárroomm sszzáámmrraa 1100%%

L e g y e n a p a r t n e r ü n k , h i r d e s s e n v e l ü n k !Magyar Szimfonikus Zenekarok Szövetsége 1068 Budapest, Városligeti fasor 38. • Tel.: 342-8927 • Fax: 326-8831

TTeerrjjeeddeelleemm FFoorrmmaa MMéérreett ((mmmm)) ÁÁffaa nnééllkküüllii áárraaiinnkkffóólliiáánn bbeekküüllddvvee sszzeerrkkeesszzttéésssseell

1/1 oldal belsô 185 265 40 000,– Ft 45 000,– Ft1/1 oldal hátsó borító 185 265 60 000,– Ft 65 000,– Ft1/2 oldal fekvô 185 127 30 000,– Ft 33 000,– Ft1/2 oldal álló 260 90 30 000,– Ft 33 000,– Ft1/3 oldal fekvô 185 83 20 000,– Ft 22 500,– Ft1/3 oldal álló 185 58 20 000,– Ft 22 500,– Ft

TTeerrjjeeddeelleemm FFoorrmmaa MMéérreett ((mmmm)) ÁÁffaa nnééllkküüllii áárraaiinnkkffóólliiáánn bbeekküüllddvvee sszzeerrkkeesszzttéésssseell

1/4 oldal fekvô 185 61 15 000,– Ft 17 000,– Ft1/4 oldal álló 127 90 15 000,– Ft 17 000,– Ft1/6 oldal fekvô 090 83 10 000,– Ft 12 000,– Ft1/6 oldal álló 127 58 10 000,– Ft 12 000,– Ft1/8 oldal fekvô 061 90 07 500,– Ft 09 000,– Ft1/8 oldal álló 127 42 07 500,– Ft 09 000,– Ft


A szerkesztôség címe:MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGE

1068 Budapest, Városligeti fasor 38.Telefon: 342-8927 – Fax: 322-5446

e-mail: [email protected]

Felelôs kiadó és szerkesztô: POPA PÉTER

Nyomdai kivitelezés: 1021 Budapest, Tárogató út 26.

Telefon/fax: 200-7330Felelôs vezetô: A Kft. ügyvezetôje

ISSN: 1218-2702

Az interjúkban elhangzott véleményekkel és kijelentésekkelszerkesztôségünk nem feltétlenül azonosul.

Észrevételeknek, helyesbítéseknek készséggel helyt adunk.

A MAGYAR SZIMFONIKUS ZENEKAROK SZÖVETSÉGÉNEK,valamint a MAGYAR ZENEMÛVÉSZEK és TÁNCMÛVÉSZEK

SZAKSZERVEZETÉNEK közös lapja, a Nemzeti KulturálisAlapprogram ÉS A NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG

MINISZTÉRIUMA, VALAMINT A FÔVÁROSI KÖZGYÛLÉS

KULTURÁLIS ÜGYOSZTÁLYA támogatásával.

ALAPÍTOTTA: POPA PÉTER

A Magyar SzimfonikusZenekarok Szövetségének tagjai:

BM Duna Szimfonikus ZenekarCím: 1051 Budapest, Zrínyi u. 5.

Telefon: 317-3142Próbaterem: 1124 Budapest,

Németvölgyi út 41.Tel./fax: 355-8330; 355-2611/156, 177E-mail: [email protected]

www.orchestra-duna.hu

Budafoki Dohnányi Ernô Szimfonikus Zenekar Kht.

Cím: 1221 Budapest, Ady Endre út 25.

Levélcím: 1775 Budapest, Pf. 122Telefon: 424-8056 Fax: 424-8057

e-mail: [email protected]óbaterem: 1074 Budapest,

Rottenbiller u. 16–22.Telefon: 322-1488, 479-0810

Fax: 413-6365

Danubia Ifjúsági Filharmonikus Zenekar

1067 Budapest, Csengery u. 68.(Fáklya klub)

Levélcím: 1399 Budapest, Pf. 716Tel./fax: (+36-1) 269-1178

Sms: 06/20-20-20-11www:danubiazenekar.hu

Debreceni Filharmonikus Zenekar4025 Debrecen, Simonffy u. 1/c.

Tel.: (52) 500-200Fax: (52) 412-395

e-mail: [email protected]

Gyôri Filharmonikus Zenekar9021 Gyôr, Aradi vértanúk u. 16.

Tel.: (96) 312-452 Fax: (96) 319-232

Magyar Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár Kht.1052 Budapest, Fontana Irodaház,

Váci u. 16/aTel.: 411-6600, 411-6613

Fax: 411-6699e-mail: [email protected]://www.filharmonikusok.hu

Magyar Állami Operaház Budapesti Filharmóniai Társaság

Zenekara1061 Budapest, Andrássy út 22.Tel.: 331-2550; fax: 331-9478

http://www.bpo.hu

Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara

1800 Budapest, Bródy S. u. 5–7.Tel.: 328-8326, fax: 328-8910http://www.radio.hu/muveszet/

Matáv Szimfonikus Zenekar1094 Budapest, Páva u. 10–12.Tel.: 215-5358; fax: 215-5462

e-mail: [email protected]://orchestra.victorinet.hu

MÁV Szimfonikus Zenekar1088 Budapest, Múzeum u. 11.

Tel.: 338-2664 tel./fax: 338-4085e-mail: [email protected]

www.mavzenekar.hu

Miskolci Szimfonikus Zenekar3025 Miskolc, Fábián u. 6/a.

Tel.: (46) 506-695Fax: (46) 351-497

[email protected]

Pannon Filharmonikusok – Pécs 7621 Pécs, Király u. 19.

Tel.: (72) 510-114; fax: (72) 213-513e-mail: [email protected]

www.pannonfilharmonikusok.hu

Szegedi Szimfonikus Zenekar6721 Szeged, Festô u. 6.

Tel.: (62) 426-102 e-mail: [email protected]

www.symph-szeged.hu

Szombathelyi Szimfonikus Zenekar9700 Szombathely, Thököly u. 14.

Tel.: (94) 314-472Fax: (94) 316-808

e-mail:[email protected]

www.savaria-symphony.hu

DANUBIA IFJÚSÁGISZIMFONIKUSZENEKAR

Augusztus 13. 20.00 Sárospatak – Rákóczi-várudvaraRossini: Semiramis –nyitánySosztakovics: II. zongora-versenyDvorak: VIII. szimfóniaKm.: Réti Balázs – zongoraVez.: Héja Domonkos

Augusztus 14. 20.00Szerencs – Rákóczi-várTáncok MagyarországrólVez.: Héja Domonkos

GYÔRI FILHARMONIKUSZENEKAR

Június 18.19., 20. 20.00WangenHaydn: Évszakok oratóriumKm.: A Magyar ÁllamiOperaház magánénekesei és a Gyôri BalettVez.: Adolf Wetzel

Június 27. 20.30 BazilikaSzent László ünnepi hangversenyBeethoven: C-dúr miseKm.: Boross Csilla, Heim Mercedesz, Wendler Attila, Szécsi Máté,Gyôri FesztiválkórusVez.: Medveczky Ádám

Június 28. 21.00 Széchenyi térGyôri nyár 2004. Haydn: Évszakok oratóriumKm.: Magyar Állami Operaház magánénekesei,Liszt Ferenc kórus, Wangeni Vegyeskórus,Gyôri balettVez.: Adolf Wetzel

Július 2. 21.00 Széchenyi tér

Július 5. 20.00 KeszthelyPromenád hangversenyMy Fair Lady keresztmetszetVez.: Sándor János

Július 8. 21.00 Klastrom udvarBach: h-moll szvitMozart: D-dúr divertimentoKm.: Rácz MariannVez.: Medveczky Ádám

PANNON FILHARMONIKUSOK

Június 12. 20.30 Tettyei romokCsajkovszkij: 1812 – nyitányCsajkovszkij: Rómeó és JúliaCsajkovszkij: Manfred-szimfónia, op. 58Vez.: Hamar Zsolt

Június 24. 20.30 Tettyei romok(Esônap: június 25.)

Mendelssohn: Szentivánéji álomMendelssohn: IV. szimfónia„Olasz”, op. 90 D-dúrKm.: Czabán Angelika,Széll CeciliaVez.: Hamar Zsolt

Június 28. 20.30 Sétatér(Esônap: június 29,Szabadtéri színpad)Orff: Carmina BuranaKm.: Pécsi Bach Kórus,Kaposvári Vikár Béla KórusVez.: Hamar Zsolt

Június 30. 19.30 Szabadtéri színpad (Káptalan u.)(Esônap: július 1.)Saint-Saëns: III. hegedû-verseny, op. 61, h-mollSchumann: IV. szimfónia,op. 120, d-mollKm.: Erdélyi Zoltán –hegedûVez.: Hamar Zsolt

HANGVERSENYNAPTÁR

A Szegedi Szimfonikus Zene-kar tájékoztatja az olvasókat,hogy a 2004. május 28-ánmegtartott Évadzáró Társu-lati Ülésen titkos szavazás-sal megválasztotta az ÉvZenekari Mûvészét.A szavazás gyôztese:Ludányi Endre gordonka-mûvész.

Magyarországon jártak… Arvid Jansons

Fot

ó: M

oldv

ai J

ózse

f

Documents

XI. ÉVFOLYAM 3. SZÁM 2004. JÚNIUSHungary, in comparison with European Union countries, ... Ferenc Tarjáni on music, life as a musician, teaching and students If you choose the