Tartalom — Contents - OSZKepa.oszk.hu/01600/01635/00347/pdf/EPA01635_foldtani_kozlony_20… · President of the Hungarian Geological Society Editor-in-chief Géza C SÁSZÁR Vice

BÍRÓ Lóránt: Az úrkúti mangánérc-bányászat fúrásainak sztratigráfiai újra-értékelése. — The stratigraphic re-evaluation of the drillings of themanganese ore mining at Úrkút.

KOVÁCS, Zoltán: Phymatoceratidae (Ammonitina) fauna from the Lower Jurassicof the Gerecse Mts (Hungary). — Phymatoceratidae (Ammonitina) fauna aGerecse hegység alsó-jura rétegeiből.

HORVÁTH Zoltán, MINDSZENTY Andrea, †KROLOPP Endre, LASSÁNYI Gábor: Arómai kori környezetre utaló üledékföldtani, talajtani és malakológiai adatokaz egykori Óbudai Gázgyár területéről. — Sedimentological, pedologicaland malacological data from the Roman Age environment of the area of theformer Óbuda Gas Factories.

VIRÁG Margit, SISKÁNÉ SZILASI Beáta, SZŰCS Péter, VÖLGYESI István: A Felső-Tisza-vidék hidrogeológiai viszonyainak pontosítása. — Clarification of thehydrogeological conditions in the Upper Tisza Region.

ZÁKÁNYI Balázs, SZŰCS Péter: Víznél sűrűbb, nem vizes fázisú szennyezőanyagok transzportfolyamatainak szimulációja felszín alatti közegben. —Transport simulations of Dense Non-Aqueous Phase Liquid contaminants ingroundwater.

DULAI Alfréd: Az Őslénytani-Rétegtani Szakosztály 50 éve. — 50 years of thePalaeontological-Stratigraphical Section of the Hungarian GeologicalSociety.

In memoriamOZSVÁRT Péter: In memoriam Dr. habil Heinz KOZUR.

Hírek, ismertetések (összeállította CSERNY Tibor, PALOTÁS Klára)

Felelős kiadóBAKSA Csaba,a Magyarhoni Földtani Társulat elnöke

FőszerkesztőCSÁSZÁR Géza

Főszerkesztő-helyettesSZTANÓ Orsolya

Műszaki szerkesztőkPIROS Olga

Nyelvi lektorPhilip RAWLINSON

SzerkesztőbizottságElnök: BAKSA CsabaCSERNY Tibor, FODOR László, KLEB

Béla, PALOTÁS Klára, PAPP Gábor,VÖRÖS Attila

FőtámogatóMol Nyrt.

TámogatókColas Északkő Kft.,Elgoscar 2000Kft., Geoproduct Kft., MecsekércZrt., Mineralholding Kft., OMYAKft., OTKA, Perlit-92 Kft., TXMOlaj- és Gázkutató Kft., WildhorseEnergy Hungary Kft.

A kéziratokat az alábbi címre kérjükküldeni

PIROS Olga, 1442 Budapest, Pf. 106.e-mail: [email protected]

* * *Editor-in-charge

Csaba BAKSA,President of the Hungarian GeologicalSociety

Editor-in-chiefGéza CSÁSZÁR

Vice editor-in-chiefOrsolya SZTANÓ

Technical editorsOlga PIROS

Language editorPhilip RAWLINSON

Editorial boardChairman: Csaba BAKSA

Tibor, CSERNY, László FODOR, BélaKLEB, Klára PALOTÁS, Gábor PAPP,Attila VÖRÖS

SponsorsMol Nyrt.Colas Északkő Kft.,Elgoscar 2000Kft., Geoproduct Kft., MecsekércZrt., Mineralholding Kft., OMYAKft., OTKA, Perlit-92 Kft., TXMOlaj- és Gázkutató Kft., WildhorseEnergy Hungary Kft.

Manuscripts to be sent toOlga PIROS, 1442 Budapest, P. O. box106.e-mail: [email protected]

Földtani Közlöny is abstracted and indexed in GeoRef (Washington), Pascal Folio (Orleans), Zentralblatt für Paläontologie(Stuttgart), Referativny Zhurnal (Moscow) and Geológiai és GeofizikaiSzakirodalmi TájékoztatóBudapest)

Tartalom — Contents

Budapest, 2014 ISSN 0015-542X

3

15

37

49

63

71

83

106

Első borító: A Kisgerecsei Márga és a Tölgyháti Mészkő a Tölgyháti-köfejtőben (fotó: CSÁSZÁR

Géza).Hátsó borító: Balra: Toarci rétegek a régen felhagyott Tölgyháti-kőfejtőben (Gerecsehegyég). Jobbra: A tardosi Bánya-hegy ma is működő kőfejtője a Gerecse hegységben(fotó: FŐZY István).

SIMONYI Dezső

Dezső SIMONYI

Útmutató a Földtani Közlöny szerzõi számáraA Földtani Közlöny — a Magyarhoni Földtani Társulat hivatalos szakfolyóirata — csak eredeti, új tudományos eredményeket

tartalmazó (magyar, ill. idegen nyelven még meg nem jelent) közleményeket fogad el. Elsődleges cél a hazai földdel foglalkozó, vagy ahhoz kapcsolódó tárgyú cikkek megjelentetése. A kézirat lehet: értekezés, rövid

közlemény, vitairat, fórum, szemle, rövid hír, könyvismertetés, ill. a folyóirat egyéb rovataiba tartozó mű. Vitairat a vitatott cikkmegjelenésétől számított hat hónapon belül küldhető be. Ez esetben a vitatott cikk szerzője lehetőséget kap arra, hogy válasza a vitázócikkel együtt jelenjék meg. Az értekezések maximális összesített terjedelme 20 nyomdai oldal (szöveg, ábra, táblázat, fénykép, tábla). Eztmeghaladó értekezés csak abban az esetben közölhető, ha a szerző a többletoldal költségének 130%-os térítésére kötelezettséget vállal. Arövid közlemény terjedelme maximum 4 nyomtatott oldal. A tömör fogalmazás és az állításokat alátámasztó adatszolgáltatásalapkövetelmény. A folyóirat nyelve magyar és angol. A közlésre szánt értekezés és rövid közlemény bármelyik nyelven benyújtható, azértekezés esetében magyar és angol nyelvű összefoglalással. Az angol változat vagy összefoglalás elkészítése a szerző feladata. Magyarnyelvű értekezéshez elvárt egy részletes angol nyelvű összefoglaló. Más idegen nyelven történő megjelentetéshez a Szerkesztőbizottsághozzájárulása szükséges.

A kéziratot (szöveg, ábra, táblázat, fénykép, tábla) pdf formátumban — lemezen vagy hálózaton keresztül - kell benyújtani. Ha aszerző nem tudja biztosítani a digitális formát a kézirat elfogadásáról a Szerkesztőbizottság javaslata alapján a Társulat Elnöksége dönt,tekintettel annak költségvonzatára.

A Szerkesztőbizottság a cikket, indoklással, lektoráltatás nélkül is elutasíthatja. Elfogadás esetén a Szerkesztőbizottság három lektort jelölki. A lektorálásra 3 hét áll rendelkezésre. A harmadik lektor egy elfogadó és egy elutasító vélemény, (vagy elmaradó lektorálás) esetén kapjameg a kéziratot, amennyiben a szerkesztőbizottság így dönt, miután mérlegelte az elutasítás, ill. a további lektoráltatás lehetőségét.

A szerzőtől a Szerkesztőbizottság a lektorálás után 1 hónapon belül várja vissza a javított változatot. A szöveget word fájlban azábrákat és táblázatokat külön-külön fájlban, megfelelő formátumban (l. később), elektronikusan. A teljes anyagból 1 példány nyomatotis kérünk. Amennyiben a lektor kéri, átdolgozás után újra megtekintheti a cikket, s ha kívánja, pár sorban közzéteheti szakmaiészrevételeit a cikkel kapcsolatban. Abban az esetben, ha a szerzői javítás után megkapott cikkel kapcsolatban a lektor 3 héten belül nemnyilvánít véleményt, úgy tekintjük, hogy a cikket abban a formájában elfogadta. Mindazonáltal a Szerkesztőbizottság fenntartja magánaka jogot, hogy kisebb változtatás esetén 2 hónapon, nagy átdolgozás esetén 6 hónapon túl beérkező cikkek megjelentetését visszautasítsa.

A kézirat részei (kötelező, javasolt):

a) Cím h) Diszkusszió b) Szerző(k), postacímmel (E-mail cím) i) Következtetésekc) Összefoglalás (magyarul, angolul) j) Köszönetnyilvánításd) Bevezetés, előzmények k) Hivatkozott irodalome) Módszerek l) Ábrák, táblázatok és fényképtáblákf) Adatbázis, adatkezelés m) Ábra-, táblázat- és fényképmagyarázatokg) A téma kifejtése — megfelelő alcím alatt (magyarul és angolul)

A Közlöny nem alkalmaz az alcímek esetében sem decimális, sem abc-s megjelölést. Kérjük, hogy az alcímeknél és bekezdéseknélne alkalmazzanak automatikus sorszámozást vagy bekezdésjelölést. Harmadrendű alcímnél nem lehet több. Lábjegyzetek használatakerülendő, amennyiben mégis elkerülhetetlen, a szöveg végén sorszámozva ún. végjegyzetként jelenik meg.

A cikk szövegében hivatkozások az alábbiak szerint történjenek:RADÓCZ (1974), ill. (RADÓCZ 1974)GALÁCZ & VÖRÖS (1972), ill. (GALÁCZ & VÖRÖS 1972)KUBOVICS et al. (1987), ill. (KUBOVICS et al. 1987)(GALÁCZ & VÖRÖS 1972; RADÓCZ 1974, 1982; KUBOVICS et al. 1987)(RADÓCZ 1974, p. 15.)

Az irodalomjegyzék tételei az alábbi minta szerint készüljenek:

WIGNALL, P. B. & NEWTON, R. 2001: Black shales on the basin margin: a model based on examples from the Upper Jurassic of theBoulonnais, northern France. — Sedimentary Geology 144/3, 335–356.

A hivatkozásokban, irodalmi tételekben a szerző nevét kis kapitálissal kell írni, a cikkben kerülendő a csupa nagybetű használata. Az illusztrációs anyagot (ábra, táblázat, fénykép) a tükörméretbe (170×240 mm) álló, vagy fekvő helyzetben beilleszthető méretben

kell elkészíteni. A fotótábla magassága 230 mm lehet. Az illusztrációs anyagon a vonalvastagság ne legyen 0,3 pontnál, a betűméret nelegyen 6 pontnál kisebb. A digitális ábrákat, táblákat cdr, kiterjesztéssel, illetve. a tördelő programba történő beilleszthetőség miatt azExcel táblázatokat word táblázatokká konvertált formában, az Excel ábrákat CorelDraw formátumban tudjuk elfogadni. Amennyiben azábra nem konvertálható cdr formátumba, a fekete és színes vonalas ábrákat 1200 dpi felbontással, tif kiterjesztéssel, a szürkeárnyalatosfényképeket 600, a színes fényképeket 300 dpi felbontással, tif, ill. jpg kiterjesztéssel tudjuk használni. A színes ábrák és képek közlése aszerző kérésére és költségére történik.

A Földtani Közlöny feltünteti a cikk beérkezési idejét. A késedelmes szerzői javítás esetén a második (utolsó) beérkezés isfeltüntetésre kerül.

Az előírásoknak meg nem felelő kéziratokat a technikai szerkesztő a szerzőnek, több szerző esetén az első szerzőnek visszaküldi. A kéziratokat a következő címre kérjük beküldeni: Piros Olga 1443 Budapest, Pf. 106., e-mail: [email protected]

Bevezetés

A mangánérc kutatás és bányászat a múlt század elejénelőször az Úrkúti-medencében, majd 1932-től az eplényiércelőfordulás területén indult meg. Az úrkúti mangánércbányászata napjainkban is tart, míg az eplényi bánya 1975-ben végleg bezárt.

Ez alatt az idő alatt az intenzív kutatás eredményekénthatalmas mennyiségű földtani, bányászati és tudományosadat gyűlt össze. A bakonyi mangánércesedés keletkezé-sének körülményei és az ércvagyon jellemzőinek térbelimegoszlása, az ércesedést magába foglaló földtani kép-ződményekkel való kapcsolata a nagyszámú adat ellenére

sem tekinthető megoldottnak, pedig ezeknek a szem-pontoknak a pontosabb ismerete a további érc- és egyébnyersanyag kutatásának is alapját képezheti.

Az Úrkúti-medence fúrásainak újrafeldolgozása ésértékelése már több évtizede váratott magára, ugyanis efúrásokat a bányászati szempontok (ércesedés kiterjedé-se, minősége) kivételével, a fúrási dokumentáció elkészí-tésén túlmenően, eddig nem dolgozták fel, nem értékel-ték.

A jelen munka során kapott eredmények a korábbiaknáljóval pontosabb képet adnak a medence felépítéséről és azércesedés jellemzőiről, melyek akár más nyersanyagokkutatásához is alapot nyújthatnak.

Az úrkúti mangánérc-bányászat fúrásainak sztratigráfiai újraértékelése

BÍRÓ LÓRÁNT

Szegedi Tudományegyetem, Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszék,6722 Szeged, Egyetem út 2. e-mail: [email protected]

144/1, 3–14., Budapest, 2014

The stratigraphic re-evaluation of the drillings of the manganese ore mining at Úrkút

AbstractThe manganese ore mining in Úrkút started in 1917 and still goes on today. During the almost 100 years of mining a

high amount of drilling data has been gathered. Nevertheless, up until now the data from the drillings of the Úrkút Basinhave not been processed and evaluated, except with respect to economic considerations related to mining (i.e. extensionand quality of the ore).

The aim of the present work is to carry out a lithological and stratigraphical re-evaluation of these drillings and toorganise them into an expert database. Among the available 1297 drillings (deep-, shallow- and mine drillings) 1279 canbe identified easily. As a result of the processing of the drillings it was possible to study the general geology of the Úrkútbasin, the effects of the denudation observed in the drillings, and the build up of the Úrkút Manganese Formation.

Keywords: Transdanubian Range, Bakony, Úrkút, Úrkút Manganese Formation, denudation, manganese ore

ÖsszefoglalásAz úrkúti mangánbányászat 1917-ben indult meg és még napjainkban is tart. Ez alatt a majd’ 100 év alatt hatalmas

mennyiségű fúrásos adat keletkezett. Az Úrkúti-medence fúrásainak egységes, geológiai újrafeldolgozása és értékelésemár több évtizede váratott magára, ugyanis e fúrásokat a bányászati szempontok (ércesedés kiterjedése, minősége)kivételével eddig nem dolgozták fel, nem értékelték.

Munkám célja e fúrások litológiai, sztratigráfiai újraértékelése, egységes adatbázisba szervezése. A rendelkezésreálló 1297 fúrásból (mély- ill. sekély és bányabeli fúrás), 1279 fúrás azonosítható. A fúrások feldolgozásánakeredményeképpen vizsgáltam az Úrkúti-medence általános földtani felépítését, a rétegsorokban megfigyelt lepusztuláshatását, az Úrkúti Mangánérc Formáció felépítését.

Tárgyszavak: Dunántúli-középhegység, Bakony, Úrkút, Úrkúti Mangánérc Formáció, lepusztulás, mangánérc

Felhasznált adatok

Úrkúton a mangánérc iránti felszíni fúrásos kutatás már1927-ben elkezdődött. A fúrások két nagy csoportba oszt-hatók: mélyfúrásokra, és sekélyfúrásokra. A mélyfúrások,vagyis az U– jelűek általában 100 m-nél mélyebbek, míg asekélyfúrások ennél jóval kisebb mélységűek. A sekély-fúrásos kutatás 1957-től indult meg, azokon a területeken,ahol az érc felszínhez közel helyezkedett el (Cs–, L–, Kt–,N– jelű fúrások; SZABÓ 2006).

A munka kiindulási adatait a mélyfúrások (U–), asekélyfúrások (B–, Cs–, K–, L–, N–), valamint a bányabelifúrások (UB–) és azok eredeti jegyzőkönyvei (CSEH

NÉMETH 1960, 1963; FEKETE & CSEH NÉMETH 1961; SZABÓ

1965, 1966, 1968, 1969, 1971, 1976, 1980; Sz. n. 1, 2, 3)adták. A rendelkezésre álló 1297 db fúrásból 1279 db fú-rást lehetett sikeresen újraértékelni, ezek esetében nem-csak a rétegsor leírása, de a fúrás pontos koordinátái isismertek. A hiányzó 18 db fúrásnál vagy nem volt fellel-hető a dokumentáció, vagy a hiányzó koordináta nem tettelehetővé annak azonosítását és így az újraértékelést sem.Az I. táblázat fúrástípusonként mutatja be a feldolgozottfúrások számát, azok térképi elhelyezkedése az 1. ábránlátható.

Módszerek

A fúrások litosztratigráfiai feldolgozásának alapja az1990-es években a Magyar Rétegtani Bizottság általelfogadott litosztratigráfiai besorolás volt (CSÁSZÁR 1997,BÉRCZI & JÁMBOR 1998). Ez került összevetésre az eredetifúrásleírásokkal, valamint addig a bányánál — vágatszelvé-nyezésre, fúrásleírásra — használt 33 képződménytípussal(SZABÓ 2006). Csak a leírásokból nem mindig lehetettegyértelműen besorolni az adott képződményt, ilyen ese-tekben a fúrás közvetlen környezete, a földtani képződ-mények, illetve környező fúrások képződményei segítettek.KNAUER (1996) bizonyos esetekben konkrét úrkúti fúrásokat

4 BÍRÓ Lóránt: Az úrkúti mangánérc-bányászat fúrásainak sztratigráfiai újraértékelése

I. táblázat. Az Úrkúti-medence újraértékelt fúrásaiTable I. The re-evaluated drillings of Úrkút basin

1. ábra. A vizsgált terület az újraértékelt fúrásokkal és a bányamezőkkelFigure 1. The study area with the re-evaluated drillings and the mining areas

említ az egyes formációk részletes leírásában, melyeketössze lehetett vetni az eredeti fúrásleírásokkal. A besoro-lásnál a legtöbb probléma a mangánérces telep feküjében ésfedőjében lévő képződmények esetében volt. A fekü mész-kövek esetében (Pisznicei, Isztiméri, Kisháti, TűzkövesárkiMészkő Formáció) nem mindig lehetett egyértelműeneldönteni a képződmény hovatartozását. Ilyenkor egyrészta környező fúrások, másrészt KNAUER (1996) fentebbemlített kézirata nyújtott segítséget. A fedő képződmé-nyeknél sokszor a bauxitos kőzetek jelentettek problémát.Az eddigi ismeretek alapján a bauxit a vizsgált területenkora-eocén Gánti Bauxit Formációba sorolandó, holott aBakonyban a kora-kréta Alsóperei Bauxit is megjelenik.Ha az adott fúrásban nem jelent meg a Zirci MészkőFormáció (és a rétegsori hiány a középső-eocénig tart),akkor — elvileg — nem lehet csak a fúrásból besorolni abauxitos képződményt. Ebben az esetben konzekvensenminden bauxitos kőzet a Gánti Bauxit Formációba lettsorolva. Fontos viszont megjegyezni, hogy a jelenleg isfolytatott bányászati tevékenységnek köszönhetően elő-került a fedőből egy bauxitos kőzet, amely az előzetesvizsgálatok alapján valószínűen, a kora-kréta AlsópereiBauxit Formációhoz tartozik (MINDSZENTY A. és VIGH T.szóbeli közlés).

Az Úrkúti Mangánérc Formáció (ÚMF) szempontjábólkét nagy csoportra lehet osztani a képződményeket: fekü,illetve fedő formációkra. A fekü formációk esetében vastag-ságról, vastagságtérkép szerkesztéséről általában nem lehetbeszélni, hiszen a feldolgozott fúrások (U–, UB–, B–, Cs–,K–, L–, N– jelűek) mindegyike nyersanyagkutató fúrás.Vagyis, ha a fúrásban észlelték a mangánérc jelenlétét,akkor az érc teljes átfúrása után a feküben megálltak, hapedig meddő volt a fúrás, az idősebb képződményeket akkorsem fúrták át.

Fekü képződményeknek a felső-triász–felső-liász kö-zötti litológiai egységek tekintetők. Természetesen asztratigráfiai besorolás hordozhat magában bizonytalan-ságokat, hiszen az egyes alsó-jura képződmények össze-tételükben leginkább csak mennyiségi arányokban térnekel egymástól.

A fedő formációk esetében viszont fontos információthordozhat a vastagság, ezért az egyes képződmények leírá-sánál már megadható a fúrások felhasználásával számoltminimális, maximális, és az átlagos vastagság is. A mély-fúrások és a sekélyfúrások általában teljes egészébenátharántolták a fedő képződményeket, azonban a bányabelifúrások esetében nem mindegyik.

Eredmények

Az Úrkúti-medence földtani felépítése

A fúrások újraértékelésével, valamint azok egységessztratigráfiai besorolásával meg lehet adni a mangánérce-sedés ideálisnak tekintett, zavartalan körülmények közöttkialakult elvi rétegsorát (2. ábra). A zavartalan körülmények

fogalomköréből kizárhatók egyrészt a posztszediment tek-tonikai hatások, másrészt a telep oxidációja során bekövet-kezett utólagos átalakulások is.

Az ideálisnak tekintett rétegsor nem a medence teljesterületére, hanem csak az „in situ”, helyben képződött ésmegőrződött teleprészekre jellemző. Ezek a fúrások a me-dence Ny-i részén találhatók, azonban vannak olyan ide-ális rétegsorú — Úrkúti Mangánérc Formáció szempont-jából teljes — fúrások, melyeknél az alsó-liász KishátiMészkő Formáció (KMF) Bocskorhegyi Tagozata (vagyisa zöldesszürke, tűzköves mészmárga) hiányzik, ezek afúrások a medence DNy-i részének mélyebb részeintalálhatók. Azok a fúrások melyeknél a karbonátos főtelepnem, csak a II. telep (mangánkarbonátos agyagmárga)fejlődött ki (de a többi ideális rétegsorban elvárt formációmegtalálható), leginkább a medence D-i részének pere-mein fordulnak elő.

Földtani Közlöny 144/1 (2014) 5

2. ábra. A mangánérces telepcsoport ideális rétegsora a közvetlen fekü, illetvefedő képződményekkel (skála a fedőtől számított méter mélység)Figure 2. The ideal sequence of the manganese ore group with the direct footwalland hanging wall lithology (scale metre depth from the hanging wall)

Az Úrkúti-medence földtani felépítését legszemlé-letesebben a formációk vastagságviszonyait is bemutatóáltalános földtani szelvényekkel lehet bemutatni (3. ábra).

Az Úrkúti Mangánérc Formáció jellemzése

A felső-liász Úrkúti Mangánérc Formáció a medencénbelül nagy területen megtalálható — átlagosan ~10 m-esvastagsággal, azonban a medencén belüli mélyedések, árkokterületein nagyobb vastagságot is elér. Legnagyobb vastag-ságban a medence Ny-i területén átlagosan ~30 m, a medenceÉNy-i sarkában akár a maximális 103 m-t is elérheti.

Az Úrkúti Mangánérc Formáción belül összesen 13 dbképződményt lehet megkülönböztetni.

A telep általában egy ~0,5 m vastag oxidos mangán-érccel indul (amely lehet másodlagos kifejlődésű is; SZABÓ

Z. szóbeli közlés), majd ezt követi egy 1,0 m vastagságúradioláriás agyagmárga („feketepala”, bányászati megne-vezéssel „boksz”) kifejlődés. A feketepala után következikmaga a főtelep, amely maximum 15 m-es vastagágú,

különböző színű és sávozású karbonátos mangánércetfoglal magába. A főtelep után ismét egy — az előzőnél jóvalvastagabb, általában 10 m-es — radioláriás agyagmárgarész következik, majd erre települ a ~2,5 m-es vastagságúmangánkarbonátos agyagmárga (II. telep). A telep legfelsőrészén általában ~2 m vastagságú radioláriás agyagmárga éserre ~25 m-es mangánkarbonátos agyagmárga települ. Aformáció záró képződménye egy tűzkőpad (Cservári TűzkőRétegtag), amely csak helyenként, leginkább pontszerűenjelenik meg. A rétegsorhoz tartoznak még a (réteges szer-kezetű) oxidos mangánércek, melyek nem „in situ” telepü-lésűek, hanem utólagos hatások eredményeként jöttek létre(POLGÁRI et al. 2000, SZABÓ 2006).

A kőzettípusok jellemzése nemcsak rétegsorban valóhelyzetük, hanem területi előfordulásuk alapján is lehetséges.A karbonátos főtelep leginkább a medence Ny-i részén, aCsárdahegy DK-i részén, Nyíresen, Lejtősakna és a Köves-tábla K-i részén fordul elő. A radioláriás agyagmárga majd-nem a teljes medence területén megtalálható. A karbonátosfőteleppel szemben a II. telep (mangánkarbonátos agyag-márga) már kevesebb fúrásban tűnik fel, leginkább a medence

BÍRÓ Lóránt: Az úrkúti mangánérc-bányászat fúrásainak sztratigráfiai újraértékelése6

3. ábra. Az Úrkúti-medence sematikus földtani felépítése*Képződmény vastagság irodalmi adatok alapján, 1 — Kisháti Mészkő Formáció Bocskorhegyi Tagozat 7 m, 2 — Tölgyháti MészkőFormáció 7 m, 3 —Halimbai Bauxit Formáció 7 m, 4 — Ajkai Kőszén Formáció 24 m, 5 — Csatkai Formáció 9 mFigure 3. Schematic geological structure of the Úrkút Basin*Thickness of formation based on literature data, 1 — Kishát Limestone Formation Bocskorhegy Member 7 m, 2 — Tölgyhát LimestoneFormation 7 m, 3 — Halimba Bauxite Formation 7 m, 4 — Ajka Coal Formation 24 m, 5 — Csatka Formation 9 m

Ny-i és DNy-i részén. A telep záró tagjaként megjelenőtűzkőpad (Cservári Tűzkő Rétegtag) leginkább a medenceNy-i és DNy-i részén található nagyobb gyakoriságban, vala-mint a Nyíres, Kövestábla, Csárdahegy D-i részén. Vannakazonban olyan együttes litológiai előfordulások, melyek nemilleszthetők be a fenti rétegsorba, ezek a következők:

— A tűzköves, karbonátos főtelep alatti megjelenése (3fúrásban),

— Különböző oxidos darabos (24 fúrás), réteges (21fúrás) mangánércek az „in situ” karbonátos rétegsor alatt,

— A mangánérc telep alatt megjelenő mangános mész-kő (27 fúrás), illetve „kilúgozott” mészkő (151 fúrás) kép-ződmények,

— Karbonátos főtelep alatt található mangántörmelékesagyag, radioláriás agyag (1–1 fúrásban).

Az áthalmozott érc jellemzése

Gazdasági, teleptani és földtani szempontból is fontosjelentősége van az áthalmozott mangánércnek — mely aTési Agyagmárga Formáció (TAF) Kepekői Tagozatábatartozik —, ezért ezt az érctípust is érdemes jellemezni.

A képződmény legnagyobb felszíni kibukkanása a me-dence ÉK-i részén található, ahol a képződmény vastagságaeléri az 54 m-t is. A formációbaáthalmozott kőzettípusok tartoz-nak, melyek lehetnek tűzkő-mészkő- vagy mangántörmelé-kesek, pizoidosak, mangánszem-csés, sárga, barna, tarka agyagok,vagy csak a fent említett kőzetektörmelékei.

Lepusztulásvizsgálat

Mind földtörténeti, mind te-leptani szempontból fontos kér-dés, hogy az egyes telepek mikor,mekkora mértékű áthalmozódástszenvedtek. E kérdéskör vizs-gálata során az Úrkúti MangánércFormáció közvetlen fekü, illetve

fedő formációinak kapcsolata, esetleges szabályszerű-ségének vizsgálata volt a cél.

A közvetlen feküformációk térképén (4. ábra) a késő-liásznál idősebb formációk látszanak azokon a területeken is,ahol nincs mangánérces telepcsoport. Vagyis a térkép a késő-liász — mint geokronológiai szint — közvetlen feküjét ábrá-zolja. Jól látható, hogy vannak olyan formációk melyek csakbizonyos területen jelennek meg, mint például a felső-triászDachsteini Mészkő, amely csak az Úrkúti-medence ÉK-irészén, viszonylag magas térszínen alkotja a feküt. Az alsó-liász feküképződmények közül a Kardosréti és a HierlatziMészkő jellemzően a Csárdahegy és a Nyíres területén aCsárdahegyi eltolódás mentén jelenik meg. A középső-liászképződményeket vizsgálva legszembetűnőbb a Kisháti Mész-kő Formáció Bocskorhegyi Tagozatának a medence Ny-irészén való elterjedése. Ennek D-i részén feltűnően gyakori aTűzkövesárki Mészkő Formáció megjelenése. A fenti képződ-ményekkel ellentétben az Isztiméri Mészkő Formáció (IMF)Káváshegyi Mészkő Tagozata viszont a medence teljes terü-letére jellemző, mélységtől és területtől függetlenül.

A fedő formációk közül csak azok láthatók (5. ábra),melyek a mangánérces telepcsoport közvetlen fedőjében talál-hatók, ezért az ábrázolt terület is csak a mangánérces telep-csoport elterjedésére szorítkozik. Legszembetűnőbb, hogy a


4. ábra. Az Úrkúti Mangánérc Formációközvetlen feküjének térképe1 — Hierlatzi Mészkő Formáció, 2 — KardosrétiMészkő Formáció, 3 — Pisznicei MészkőFormáció, 4 — Isztiméri Mészkő Formáció, 5 —Isztiméri Mészkő Formáció Káváshegyi Tagozat,6 — Tűzkövesárki Mészkő Formáció, 7 — KishátiMészkő Formáció, 8 — Kisháti Mészkő FormációBocskorhegyi Tagozat, 9 — bányamezők

Figure 4. Map of direct footwall map of ÚrkútManganese Formation1 — Hierlatz Limestone Formation, 2 — KardosrétLimestone Formation, 3 — Pisznice LimestoneFormation, 4 — Isztimér Limestone Formation, 5 —Isztimér Limestone Formation Káváshegy Member,6 — Tűzkövesárok Limestone Formation, 7 — KishátLimestone Formation, 8 — Kishát LimestoneFormation Bocskorhegy Member, 9 — mining areas

Kisgerecsei Márga Formáció a medence Ny-i, valamint a D-irészén fordul elő nagyobb kiterjedésben. A Tési AgyagmárgaFormáció Kepekői Tagozata leginkább a kiemeltebb részeken

(Bocskorhegy, Kövestábla), vala-mint a medence Ny-i peremén,míg például az Eplényi MészkőFormáció a medence ÉNy-i ré-szén található. Az eocén fedőformációk közül a DarvastóiFormáció leginkább csak a Csár-dahegy területén, míg a SzőciMészkő Formáció a medence É-irészén, a Nyírszegi területenjelenik meg a leggyakrabban.

Pontosabb képet lehet alkotniaz egyes képződmények kap-csolatairól, ha nem magát aformációt vizsgáljuk, hanem csakaz érces kőzettípusokat. A

karbonátos mangánérc (főtelep) közvetlen fekü, ill. fedőkép-ződményeit a II. táblázat mutatja, amely alapján megálla-pítható, hogy a főtelep alatt leggyakrabban (41%) a


II. táblázat. A karbonátos mangánérc közvetlen fekü- és edőképződményei a fúrásszámokkalTable II. The direct footwall and hanging wall lithology of the carbonate manganese ore with the drilling numbers

5. ábra. Az Úrkúti Mangánérc Formációközvetlen fedőjének alulnézeti térképe1 — Kisgerecsei Márga Formáció, 2 — TölgyhátiMészkő Formáció, 3 — Eplényi MészkőFormáció, 4 — Tési Agyagmárga FormációKepekői Tagozat, 5 — Tési AgyagmárgaFormáció, 6 — Zirci Mészkő Formáció ÚrkútiMészkő Tagozat, 7 — Darvastói Formáció, 8 —Szőci Mészkő Formáció, 9 — bányamezők

Figure 5. Map of direct hanging wall(bottom-view map) of Úrkút ManganeseFormation1 — Kisgerecse Marl Formation, 2 — TölgyhátLimestone Formation, 3 — Eplény LimestoneFormation, 4 — Tés Clay Formation KepekőMember, 5 — Tés Clay Formation, 6 — ZircLimestone Formation Úrkút Limestone Member,7 — Darvastó Formation, 8 — Szőc LimestoneFormation, 9 — mining areas

zöldesszürke mészmárga (Kisháti Mészkő F.Bocskorhegyi Tagozat) található, míg e fölött— az esetek 38%-ában — agyagos, gumósmárga (Kisgerecsei Márga F.) fordul elő.

E két leggyakoribb képződményt (KishátiMészkő F. Bocskorhegyi Tagozat, KisgerecseiMárga F.) térképen ábrázolva (6. ábra) látható,hogy az együttes előfordulás (Bocskorhegyi T.+ karbonátos főtelep + Kisgerecsei Márga F.)az É–D-i árok területén jelenik meg.

Hasonló módon vizsgálva az oxidosmangánércet (ÚMF) markánsabb gyakorisá-gok figyelhetők meg (III. táblázat). Fekü-képződményként leggyakoribb (58%) a kilú-gozott mészkő, tűzkősávos agyag (IsztimériMészkő F. Káváshegyi T.), míg közvetlenfedőképződményként a tűzkő- és mangán-törmelékes agyag a leggyakoribb (71%). E kétképződmény területileg is együtt jelenik meg(6. ábra): leginkább a kiemeltebb területeken,a medence Ny-i részének peremén, Köves-táblán, Bocskorhegyen; Csárdahegy területénpedig csak a törmelékes fedő található meg.

Az áthalmozott mangánérc (TAF KepekőiT.) esetében kiugró gyakorisággal fordul előfeküképződményként a kilúgozott mészkő(Isztiméri Mészkő F. Káváshegyi T.; 23%), ésa mangánérces telepcsoport (23%; IV.táblázat). E kőzettípusok területi elterjedésérejellemző, hogy leggyakrabban kiemelt terü-leten találhatók (Kövestábla, Bocskorhegy,medence perem; 7. ábra, A). Feküképződ-ményként a dogger Eplényi Mészkő a me-dence Ny-i felében, míg a Dachsteini, Kar-dosréti és Hierlatzi Mészkő pedig a medence


6. ábra. A mangánércek közvetlen fekü és fedő képződményei1 — Áthalmozott mangánérc kilúgozott fekün (Isztiméri Mészkő Formáció Káváshegyi Tagozat), 2 — KisgerecseiMárga Formáció karbonátos mangánérc fedőjében, 3 — Karbonátos mangánérc zöldesszürke mészmárga fekün(Kisháti Mészkő Formáció Bocskorhegyi Tagozat), 4 — Tűzkő- és mangántörmelék oxidos mangánérc fedőjében, 5— Oxidos mangánérc kilúgozott fekün (Isztiméri Mészkő Formáció Káváshegyi T.)

Figure 5. Direct footwall and hanging wall lithologies of the manganese ores1 — Allochthonous manganese ore on leached footwall (Isztimér Limestone Formation Káváshegy Member), 2 —Kisgerecse Marl Formation on hanging wall of carbonate manganese ore, 3 — Carbonate manganese ore ongreenish grey calcareous marl footwall (Kishát Limestone Formation Bocskorhegy Member), 4 — Chert andmanganese ore debris on the hanging wall of oxidized manganese ore, 5 — Oxidized manganese ore on leachedfootwall (Isztimér Limestone Formation Káváshegy Member)

III. táblázat. Az oxidos mangánérc (ÚMF) közvetlen fekü- és fedőképződményei a fúrásszámokkalTable III. The direct footwall and hanging wall lithology of the oxidized manganese ore (ÚMF) with the drilling numbers

7. ábra. A Tési Agyagmárga Formáció Kepekői Tagozat közvetlen feküjének (A) és fedőjének (alulnézeti) (B) térképe(A) 1 — Dachsteini Mészkő Formáció, 2 — Kardosréti Mészkő Formáció, 3 — Hierlatzi Mészkő Formáció, 4 — Kisháti Mészkő Formáció, 5 — Isztiméri Mészkő Formáció KáváshegyiTagozat, 6 — Úrkúti Mangánérc Formáció, 7 — Tölgyháti Mészkő Formáció, 8 — Eplényi Mészkő Formáció, 9 — bányamezők(B) 1 — Tési Agyagmárga Formáció tunyokhegyi mészkő tagozat, 2 — Tési Agyagmárga Formáció tímárpusztai mészkő tagozat, 3 — Zirci Mészkő Formáció Úrkúti Mészkő Tagozat, 4 —Tési Agyagmárga Formáció, 5 — Gánti Bauxit Formáció, 6 — Darvastói Formáció, 7 — Szőci Mészkő Formáció, 8 — kvarter képződmények, 9 — bányamezők

Figure 7. Map of direct footwall (A) and hanging wall (bottom-view map (B) of Tés Clay Formation Kepekő Member(A) 1 — Dachstein Limestone Formation, 2 — Kardosrét Limestone Formation, 3 — Hierlatz Limestone Formation, 4 — Kishát Limestone Formation, 5 — Isztimér Limestone Formation KáváshegyMember, 6 — Úrkút Manganese Ore Formation, 7 — Tölgyhát Limestone Formation, 8 — Eplény Limestone Formation, 9 — mining areas(B) 1 — Tés Clay Formation tunyokhegy limestone member, 2 — Tés Clay Formation tímárpuszta limestone member, 3 — Zirc Limestone Formation Úrkút Limestone Member, 4 — Tés ClayFormation, 5 — Gánt Bauxite Formation, 6 — Darvastó Formation, 7 — Szőc Limestone Formation 8 — Quaternary, 9 — mining areas

IV. táblázat. Az áthalmozott érc (TAF Kepekői T.) közvetlen fekü- és fedőformációiTable IV. The direct footwall and hanging wall formations of the allochthonous manganese ore (TCF Kepekő M.)

K-i, ÉK-i részén fordul elő nagy gyakorisággal. Közvetlenfedőként a szürke agyag (Tési Agyagmárga Formáció) aleggyakoribb előfordulású (48%; IV. táblázat), melynekterületi elterjedése megegyezik az előbb leírt leggyakoribbfeküképződmények elterjedésével (Kövestábla, Bocskor-hegy, a medence Ny-i pereme; 7. ábra, B). A fiatalabb —leginkább eocén — képződmények az Úrkúti-medence K-i,ÉK-i részén fordulnak elő közvetlen fedőképződményként.

Az áthalmozott érccel kapcsolatban, ha csak azokat afúrásokat vizsgáljuk, amelyekben Úrkúti Mangánérc F.nem, csak Tési Agyagmárga F. Kepekői Tagozata fordulelő, akkor még nagyobb gyakoriságok tapasztalhatók (V. táblázat). Ezeken a területeken ismét a kilúgozott

mészkő a leggyakoribb (Isztiméri Mészkő F. KáváshegyiT.), azonban a korábbinál jóval nagyobb arányban (60%).

Diszkusszió

Az áthalmozás vizsgálatának eredményei

Gazdasági-, teleptani- és általános földtani szempontbólis fontos kérdés, hogy az áthalmozás miként érintettenemcsak az érces összletet, hanem a többi kőzetet is. Ennekvizsgálatára legjobban a közvetlen fekü- és fedőtérképek alegalkalmasabbak. A térképek alapján számos szabály-szerűséget lehet megfigyelni (4–7. ábrák). Kitüntetettszerepe lehet az Úrkúti-medence Ny-i részén található É–D-ilefutású ároknak, melynek legdélebbi területe adja egyrészt

a teljes medence legmélyebb részét, másrész ebben azárokban található a legnagyobb karbonátos mangánérckészlet. Míg a árok É-i részén az érces összlet (főként akarbonátos főtelep) közvetlen feküjét a Kisháti MészkőFormáció Bocskorhegyi Tagozata adja, addig délen —legnagyobb gyakorisággal — a Tűzkövesárki MészkőFormáció. Ezek a képződmények az Úrkúti MangánércFormációval konkordáns rétegsort alkotnak, azonban talál-hatók olyan területek is, ahol meglehetősen nagy a hiátus.Ennek legjobb példája a Nyíres és Csárdahegy területe, aholaz alsó-liász Kardosréti Mészkő, Hierlatzi Mészkő éskisebb gyakorisággal a Pisznicei Mészkő Formáció jelenikmeg közvetlen feküként (hiátus ~20 és ~15 millió év). Ehiátusok magyarázatára két megoldás lehetséges: (1) vagyki sem alakultak a hiányzó (középső-liász) képződmények,vagy (2) kialakultak, csak lepusztultak (esetleg vissza-oldódtak; POLGÁRI et al. 2012). Az Úrkúti-medence maiperemei a liász időszakban olyan üledékképződési környe-zetet alkottak, melyek csekély üledék felhalmozódási rátá-val rendelkeztek, mint pl. a kiemelkedések lejtői, hiszen azelvi rétegsorban egészen a dogger végéig nem találhatódiszkordancia.

Ha az Úrkúti Mangánérc Formáció közvetlen fedő-térképét vizsgáljuk, akkor szembetűnik, hogy a fedőbenkonkordánsan megjelenő Kisgerecsei Márga Formáció azemlített É–D-i árok területén és peremein található nagygyakorisággal (5. ábra). Ennek alapján ebben a árokban „insitu” konkordáns rétegsor található, ahol a mangánércesösszlet is eredeti állapotában van jelen. A további képződ-mények közül kiemelhető a Tési Agyagmárga FormációKepekői Tagozata, amely főként a kiemeltebb területekenfordul elő, vagyis a lepusztulás hatásaként ezeken arészeken ~100 millió év üledéke hiányzik. A lepusztulásmértéke határozottabb, ha a Csárdahegyi eltolódás menténvizsgáljuk a közvetlen fedőt: itt a középső-eocén DarvastóiFormáció vagy akár a Szőci Mészkő Formáció is megjelen-het (tehát a hiátus ~150 millió év). A közvetlen fedőformá-ciók megjelenésében is látható szabályosság, mégpedig ahiátus ÉK-felé egyre nagyobb.

Az áthalmozott érc (Tési Agyagmárga FormációKepekői Tagozat) közvetlen fekütérképén hasonló követ-keztetésekre lehet jutni (7. ábra, A). E képződmény alattnem konkordánsan, de rétegsorrendben az Eplényi MészkőFormáció következik (vagyis a hiátus ebben az esetben ~75millió év), amely legnagyobb gyakoriságban az É–D-i árokterületén fordul elő. Az időbeli hiátus mértéke a TölgyhátiMészkő — Úrkúti Mangánérc — Isztiméri Mészkő Formá-ció Káváshegyi Mészkő Tagozat — Kisháti Mészkő —Hierlatzi Mészkő — Kardosréti Mészkő és a DachsteiniMészkő Formáció rétegsor tagjai mentén egyre nő, akár a108 millió évet is elérheti. Legnagyobb lepusztulás (ésennek okán a legnagyobb hiátus) a medence ÉK-i részéntalálható, ahol a felső-triász Dachsteini Mészkő Formációraközvetlenül albai áthalmozott érc települ. Ez a lepusztulásaz apti–albai határon végbement lepusztulási esemény (azalpi orogenezishez köthető kiemelkedés hatása) lehetett,mivel ezek fedőjében megtalálható az albai áthalmozott érc.


V. táblázat. Az áthalmozott érc (TAF Kepekői T.) közvetlen feküképződményeia fúrásszámokkal (ahol nincs Úrkúti Mangánérc Formáció)Table V. The direct footwall and hanging wall lithology (where the ÚrkútManganese Formation is absent) of the allochthonous manganese ore (TCFKepekő M.)

Feltehetően a kréta–eocén időszak között is történhetettáthalmozás (ennek egyik bizonyítéka, hogy a terület É-irészén nem található meg a Zirci Mészkő Formáció (ZMF)Úrkúti Mészkő Tagozata), bár ennek mértéke jóval kisebblehetett.

Az áthalmozott érc közvetlen fedőjét (7. ábra, B)vizsgálva az albai fedőképződmények a teljes medencébenmegtalálhatók, ezzel szemben az alsó- és középső-eocénformációk már leginkább a medence K-i részén (Lejtős-akna, Nyíres és Csárdahegy térségében). Tehát hasonlókövetkeztetést lehet levonni, mint korábban: a lepusztulásmértéke ÉK-felé nőtt. A lepusztulás(ok) korát nem lehetegyértelműen megállapítani, hiszen a közvetlen fedőkép-ződmények az albaitól a kvarterig bármilyen korúaklehetnek. Viszont a rétegsorokból bizonyos megállapításoktehetők: (1) ahol további kréta képződmények megtalál-hatók közvetlen fedőként, ott nem történt lepusztulás, (2)ahol alsó–középső-eocén képződmények vannak, ottvalószínű paleocén, és (3) ahol csak kvarter fedő található,ott valószínűleg infraoligocén és/vagy pleisztocén időszakilepusztulás történhetett.

Az tehát biztos, hogy a medencebeli rétegsorokatlepusztulási események alakították át, mégpedig ÉK-feléegyre nagyobb mértékben, melyek vagy az ÉK-i területkiemeltebb helyzetének és/vagy a lepusztulás ÉK-felé in-tenzívebb voltának köszönhetők. Valószínűleg ezen ok(ok)miatt maradhatott meg a Ny-i terület É–D-i árokban az „insitu” állapotban található nagy vastagságú karbonátosmangánérc összlet. Ezt a feltevést támasztja alá az a tény is,hogy a Csárdahegyen a felső-liász mangánérces összletfedőjében csak a dogger Eplényi Mészkő Formáció, az albaiTési Agyagmárga Formáció Kepekői Tagozata, a középső-eocén Darvastói és Szőci Mészkő Formáció, illetve kvarterlösz található, vagyis a lepusztulási események (apti,paleocén, infraoligocén és esetleg pleisztocén) ezen aterületen jóval erőteljesebbek voltak, mint a medence belsőrészén.

Az érces összlet

Az újraértékelt rétegsorok és az áthalmozások vizs-gálatának eredményeképpen megállapítható tehát, hogy azÚrkúti-medencében a lepusztulás, áthalmozás mértéke K-,ÉK-felé egyre nagyobb, ezért a mangánérces rétegsorterületenként más-más felépítésű. A medencén belül a Ny-irészen található É–D-i árok területén általában „in situ”,áthalmozatlan, mangánkarbonátos rétegsorok találhatók.Az elvi rétegsor nemcsak a kifejlett mangánkarbonátosfőtelepet (a különböző színű karbonátos mangánércek és aradioláriás, ill. mangánkarbonátos agyagmárgarétegekmeghatározott sorrendje; 2. ábra) tartalmazza, hanem afelső-liász mangánérces telepet befogadó kőzeteket is. Eb-ben az esetben ez egyrészt a középső-liász Kisháti MészkőFormáció Bocskorhegyi Tagozata, másrészt a felső-liászKisgerecsei Márga Formáció, amely az Úrkúti MangánércFormációra konkordáns településével bizonyítja a lepusz-tulásmentes felépítést.

Az Úrkúti Mangánérc Formáción belüli „in situ”képződmények területi elterjedése is alátámasztja a fentiálláspontot, hiszen mind a karbonátos főtelep, mind amangánkarbonátos agyagmárga (II. telep) a medence Ny-irészén található É–D-i árokban vagy annak közvetlenkörnyezetében fordul elő. Hasonló előfordulást mutat amangánérces összlet fedőjében — vagy a Kisgerecsei MárgaFormáció feküjében — megjelenő „fedőtűzkő”, az ÚrkútiMangánérc Formáció Cservári Tűzkő Rétegtagja is. Ezzelszemben az Úrkúti-medence központi illetve Ny-i részein —ahol kiemeltebb a terület — vagyis a középső-liász fekümagasabb térszínen található — a mangánérces összletkülönböző átalakulásokon ment keresztül. Az átalakulásokvalószínűleg a kiemeltebb térszíneken végbemenő oxidá-cióhoz köthetők, így az „in situ” karbonátos főtelepbőlmásodlagos réteges és/vagy gumós oxidos mangánérc, aradioláriás agyagmárgából, radioláriás agyag és a mangán-karbonátos agyagmárgából réteges oxidos mangánércet istartalmazó (radioláriás) agyag képződött. Ha megnézzük eképződmények területi eloszlását, gyakoriságát, akkor lát-ható, hogy valóban a kiemeltebb térrészeken fordulnak elő,valamint az átalakult feküképződmények, mint például akilúgozott fekü mészkő is a kiemeltebb területeken található.Az utólagos átalakulás területi elterjedését és kapcsolatát amangánérccel a 7. ábrán lehet legjobban áttekinteni. Tehát amásodlagos ércek a kiemeltebb területeken találhatók, ott,ahol az átalakult fekü mészkövek, valamint az áthalmozottércek is. Ezek szerint az apti–albai határon végbementáthalmozás során a kiemeltebb helyeken (melyek való-színűleg akkor is hasonló helyzetben lehettek) az „in situ”telep oxidálódott és részben lepusztult (itt csak a TésiAgyagmárga Formáció Kepekői Tagozata található), másholpedig megmaradt a mangánérces telep, azonban az oxidációhatására másodlagos oxidos ércek jöttek létre. Ez a hatás —a fekü átalakulás területi eloszlásából (6. ábra), valamint aképződmények gyakoriságából ítélve érinthette a középső-liász mészkövet is (III. táblázat). Ezt a feltevést erősíti meg azáthalmozott érc közvetlen feküképződményeinek területieloszlása (7. ábra, A), valamint a képződmények fúrásokbanmegjelent gyakorisága is, melyeket azonos hatásokkal lehetmagyarázni (IV., V. táblázat). Tehát az Úrkúti-medencében amangánérces telepek feküjében tapasztalható „kilúgozás”tulajdonképpen az apti-albai határon bekövetkezett oxidációhatása (ami akár később is folytatódhatott — akár napjainkigis (SZABÓ Z. szóbeli közlés), amely nemcsak az ércetalakította át, hanem a fekü képződményeket is (tripoli;POLGÁRI et al. 2005). Van az oxidos érceknek egy olyancsoportja, amelyek az „in situ” karbonátos mangánérc alattfordulnak elő a fekü határán. Ennek lehetséges magyarázataegyrészt (1) egy-egy vető mentén leszivárgó és az ércesösszlet és a fekü kontaktusán migráló oxidatív oldatok utó-lagos átalakító hatása a karbonátos mangánérc feküoldalirészén. Másik elképzelhető magyarázat szerint (2) maga ahatás a feküből származik (hidrotermás?), amely az érce-sedés legkorábbi fázisát képviselheti. Ennek a kérdésnek azeldöntése túl mutat a fúrásfeldolgozás keretein, és továbbikomplex vizsgálatokat igényel.


Következtetések

Az Úrkúti-medence fúrásainak újraértékelésével elké-szült a medence formáció szintű sematikus földtani felépí-tésének rétegsora, amely CSEH NÉMETH (1965) óta váratottmagára. Az újraértékelt rétegsorok alapján az alábbi újmegállapítások tehetők:

Az ideálisnak tekintett rétegsorok esetében az ÚrkútiMangánérc Formáció feküjében Kisháti Mészkő FormációBocskorhegyi Tagozata (zöldesszürke tűzköves mészmár-ga) található, a fedőben pedig a Kisgerecsei Márga For-máció (ammoniteszes márga). E rétegsorok esetében azÚrkúti Mangánérc Formációt mindig karbonátos mangán-érc képviseli. Ilyen fúrások a medence Ny-i részén egyÉ–D-i árok területén találhatók, ahol az Úrkúti MangánércFormáció eléri maximális vastagságát.

A helyben oxidálódott másodlagos oxidos ércek (ÚMF),leggyakoribb fekü képződményei a kilúgozott mészkő, tűz-kősávos agyag (Isztiméri Mészkő Formáció KáváshegyiMészkő Tagozat), míg leggyakoribb fedő képződménye atűzkő- és mangántörmelékes agyag (Tési AgyagmárgaFormáció Kepekői Tagozat).

Az áthalmozott érc (allochton, oxidos ércek) albai ko-rú, sztratigráfiailag a Tési Agyagmárga Formáció KepekőiTagozatába tartozik. Ez a formáció a medence ÉK-i részefelé egyre vastagabb kifejlődésben található meg, így amedencében megfigyelt lepusztulás ÉK-felé egyre na-gyobb mértékű. Ennek az érctípusnak a leggyakoribbfekü képződményei a kilúgozott mészkő, tűzkősávos

agyag (Isztiméri Mészkő Formáció Káváshegyi MészkőTagozat).

A rétegsorok feldolgozása alapján az áthalmozás azalbaiban ment végbe, amely során nemcsak a helyben oxi-dálódott másodlagos oxidos ércek alakulhattak ki, hanem afeküt alkotó mészkövek is ekkor alakulhattak át („kilúgo-zódhattak”). Tehát a kilúgozott mészkő az albaiban végbe-ment posztszediment hatás eredményeként jött létre.

Köszönetnyilvánítás

Köszönettel tartozom Dr. SZABÓ Zoltán nyugalmazottfőmérnök úrnak, hogy örömmel és lelkesedéssel adta át a félévszázad alatt megszerzett mélyreható tudását és tapasztalatátaz úrkúti fúrásokkal kapcsolatban, valamint Dr. VIGH Tamásfelelős műszaki vezetőnek és FARKAS István ügyvezető igaz-gatónak (Mangán Kft.), hogy rendelkezésemre bocsátották abakonyi mangánkutató fúrások dokumentációit.

Köszönet illeti a mindenre kiterjedő segítő és javítószándékú észrevételeiért Dr. POLGÁRI Mártát, Dr. VIGH

Tamást és Dr. CSÁSZÁR Gézát.A kutatás a TÁMOP-4.2.4.A/2-11/1-2012-0001 azono-

sító számú Nemzeti Kiválóság Program — Hazai hallgatói,illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidol-gozása és működtetése konvergencia program című kiemeltprojekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió tá-mogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásá-val valósult meg.


Irodalom — References

BÉRCZI I. & JÁMBOR Á. 1998: Magyarország geológiai képződményeinek rétegtana. — MOL Rt. – Magyar Állami Földtani Intézet,Budapest, 517 p.

CSÁSZÁR G. (szerk.) 1997: Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. — Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest, 114 p.CSEH NÉMETH J. 1960: A csárdahegyi mangánércterület kutatási jelentése és készletszámítása. „Cs” jelű csárdahegyi külszíni

sekélyfúrások (Cs–1–Cs–58) rétegsorai. — Kézirat, Úrkút Adattár, 130 p.CSEH NÉMETH J. 1963: A bocskorhegyi külszíni mangánérces terület kutatási jelentése és készletszámítása (Előzetes jelentés). „B” jelű

bocskorhegyi külszíni sekélyfúrások (B.1–B.120.) rétegsorai. — Kézirat, Úrkút Adattár, 26 p.CSEH NÉMETH J. 1965: Az úrkúti mangánércterület mai földtani értékelése. — Földtani Kutatás 8, 8–22.FEKETE S. & CSEH NÉMETH J. 1961: A Lejtősakna környéki érctelep (lakótelep) kutatási jelentése, készletszámítása és gazdaságossági

számításai. „L” jelű lejtősaknai külszíni sekélyfúrások (L–1–L–36) rétegsorai. — Kézirat, Úrkút Adattár, 64 p.KNAUER J. 1996: Magyarország litosztratigráfiai alapegységei, Jura. — Kézirat, 62 p.POLGÁRI M., SZABÓ Z. & SZEDERKÉNYI T. (szerk.) 2000: Mangánércek Magyarországon — Grasselly Gyula akadémikus emlékére. —

MTA Szegedi Akadémiai Bizottsága, Szeged, 675 p.POLGÁRI, M., SZABÓ, Z., SZABÓ-DRUBINA, M., HEIN, R. J. & YEH, H-W. 2005: A porous silica rock („tripoli”) in the footwall of the Jurassic

Úrkút manganese deposit, Hungary, Composition, and origin through carbonate dissolution. — Sedimentary Geology 177, 87–96.POLGÁRI, M., HEIN, J. R., VIGH, T., SZABÓ-DRUBINA, M., FÓRIZS, I., BÍRÓ, L., MÜLLER, A. & TÓTH, A. L. 2012: Microbial processes and

the origin of the Úrkút manganese deposit, Hungary. — Ore Geology Reviews, Special Issue “Manganese Metallogenesis” 47,87–109.

SZABÓ Z. 1965: A Kövestábla I. mangánérces terület kutatási jelentése és készletszámítása, „K” jelű kövestáblai külszíni sekélyfúrások(K–1–K–80) rétegsorai. — Kézirat, Úrkút Adattár, 111 p.

SZABÓ Z. 1966: A bocskorhegyi mangánérces terület kutatási zárójelentése és készletszámítása, „B”jelű bocskorhegyi külszínisekélyfúrások (B–121 – B–181) rétegsorai — Kézirat, Úrkút Adattár, 109 p.

SZABÓ Z. 1968: A Bocskorhegy mélyszinti terület I. összefoglaló földtani jelentése és készletszámítása — Kézirat, Úrkút Adattár, 161 p.

SZABÓ Z. 1969: A Kövestábla II. terület mangánérc-kutatásának összefoglaló földtani jelentése és készletszámítása, „K” jelű kövestáblaikülszíni sekélyfúrások (K–81–K–205) rétegsorai — Kézirat, Úrkút Adattár, 193 p.

SZABÓ Z. 1971: Jelentés a Csárdahegyen 1970-ben végzett földtani kutatásokról, „Cs”jelű csárdahegyi külszíni sekélyfúrások (Cs–59-Cs–99.) rétegsorai. — Kézirat, Úrkút Adattár, 43 p.

SZABÓ Z. 1976: Összefoglaló földtani jelentés az Úrkút-Nyíres terület felderítő fázisú mélyfúrásos kutatásáról — Kézirat, Úrkút Adattár,19 p.

SZABÓ Z. 1980: A Nyíres-i külfejtés összefoglaló földtani jelentése és készletszámítása, „N” jelű nyíresi (Kislőd) külszíni sekélyfúrások(N–1–N–38) rétegsorai. — Kézirat, Úrkút Adattár, 14 p.

SZABÓ Z. 2006: Bakonyi mangánércek bányászata, Farkas József bányamérnök emlékére. — Mangán Bányászati és Feldolgozó Kft.,Úrkút, 655 p.

(Sz.n. 1): Fúrólyuk szelvények (U–31, –32, –33, –34, –56).(Sz.n. 2): „U” jelű 158 db mélyfúrás, U-281-U-438-ig földtani naplók formájában (1968–1987).(Sz.n. 3): „UB” jelű 280 db bányabeli fúrás UB–240-ig szelvények formájában, majd rétegsor leírások formájában (1965–1989).

Kézirat beérkezett: 2013. 10. 14.


Introduction

This paper offers a detailed taxonomic treatment of thegenera Phymatoceras, Furloceras, Mouterdeiceras, Denck-mannia, and Haugia from the ammonite assemblages of theGerecse Mts (Transdanubian Range, Hungary). As such, itrepresents a contribution to the comprehensive treatment ofthe Toarcian-Aalenian ammonite material deposited in theNatural History Museum of the Faculty of Science of EötvösLoránd University, Budapest. Research on Phymatoceratidaeis significant from a stratigraphic point of view; the generacomprise index taxa for the Middle?Upper Toarcian sub-divisions in the NW European Province, and allow correlationwith other regions. In addition, the range of some genera andspecies are important for palaeobiogeographic comparisons.

The material (approximately 15,000 ammonite speci-mens) was collected bed-by-bed from four abandoned quarries(Pisznice, Kis-Gerecse, Bánya Hill, Tölgyhát – Figure 1) bythe staff of the Geological Institute of Hungary between 1976and 1982. The material represents a Mediterranean-stylefauna, with the dominance of suborders Phylloceratina andLytoceratina, and characteristic Mediterranean Ammonitinagenera; however, NW European Ammonitina taxa are alsorecognizable. The first taxonomic, quantitative and palaeo-biogeographic analyses were provided by GÉCZY 1984, 1985,1990. The detailed revision of the Middle Toarcian Ammo-nitina material was carried out by GÉCZY & SZENTE 2007;furthermore two little known exposures were studied byGÉCZY et al. 2008 (Kis-Teke Hill), and GALÁCZ et al. 2011(Pisznice – Crocodile Section). Taxonomic treatment of

Phymatoceratidae (Ammonitina) fauna from the Lower Jurassic of the Gerecse Mts (Hungary)

Zoltán KOVÁCS

E-mail: [email protected]

144/1, 15–36., Budapest, 2014

Phymatoceratidae (Ammonitina) fauna a Gerecse hegység alsó-jura rétegeiből

ÖsszefoglalásA tanulmány a Gerecse hegység középső toarci Ammonitina-együttesének feldolgozásához kíván hozzájárulni a

Phymatoceratidae családhoz tartozó 5 nemzetség (Phymatoceras, Furloceras, Denckmannia, Mouterdeiceras, Haugia)taxonómiai és paleobiogeográfiai kérdéseinek tárgyalásával, valamint 23 faj leírásával. Figyelemre méltó az ÉNy-európai Provinciára jellemző Denckmannia és Haugia nemzetségek jelenléte. A Dunántúli-középhegység toarciammoniteszfaunáinak általános tulajdonságai a Mediterrán–Kaukázusi Birodalom Mediterrán Provinciájának szub-mediterrán határterületeiről ismert faunákkal való rokonságra utalnak.

Tárgyszavak: Phymatoceratidae, Ammonitina, toarci, jura, Gerecse hegység

Abstract In this paper the taxonomic problems of the family Phymatoceratidae, represented by five genera (Phymatoceras,

Furloceras, Denckmannia, Mouterdeiceras, Haugia) and 23 species, are briefly discussed. The fauna described herefrom the Middle Toarcian ammonite assemblage of the Gerecse Mts (NE Transdanubian Range) consists of bothMediterranean and NW European taxa. The assemblage is allied to the Submediterranean border zones of theMediterranean Province (Mediterran–Caucasian Realm).

Keywords: Phymatoceratidae, Ammonitina, Middle Toarcian, Jurassic, Gerecse Mts, Hungary

Toarcian Ammonitina was presented by e.g. KOVÁCS & GÉCZY

2008, and KOVÁCS 2009, 2010, 2013. Based on the twofoldaffinity of the assemblage, a detailed palaeogeographic frame-work can be delineated with a Submediterranean transitionalarea between the two western Tethyan faunal provinces.

The lithostratigraphy of the Jurassic sequences in theGerecse Mts was established by CSÁSZÁR et al. 1998, andKNAUER 2012. The Middle – Upper Toarcian successions arerepresented by the Kisgerecse Marl Formation; this is thin-bedded, red nodular marl with variable carbonate and claycontent, and is typical of the Harpoceras serpentinum –Dumortieria meneghinii Zones. The biostratigraphicsubdivision of the Middle Toarcian in the Gerecse sectionswas provided by GÉCZY & SZENTE 2007. Two subzones andsix horizons can be recognized in the Hildoceras bifronsZone: the Hildoceras sublevisoni Subzone (Hildocerassublevisoni, Hildoceras tethysi, Hildoceras lusitanicumhorizons), and the Hildoceras bifrons Subzone (Hildocerasapertum, Hildoceras bifrons, Hildoceras semipolitumhorizons). Due to condensation, the Tethysi–Lusitanicum,and the Apertum–Bifrons horizons cannot be distinguishedin all sections. The Merlaites gradatus Zone has beensubdivided into three subzones. The lower boundary of theMerlaites clausus Subzone coincides with the firstoccurrence of the M. clausus (MERLA), or Crassiceras taxa.Collina gemma BONARELLI forms a biohorizon in thissubzone. The base of the Pseudogrammoceras subregaleSubzone is defined by P. subregale PINNA, or the genusPodagrosites. The Merlaites alticarinatus Subzone isindicated by the first occurrence of M. alticarinatus(MERLA). The subdivision of the Grammoceras thouarsenseZone has been analysed by KOVÁCS 2013. The base of thePseudogrammoceras bingmanni Subzone coincides withthe appearance of e.g. P. differens ERNST, or P. andaluciensis

GÓMEZ et RIVAS. The Grammoceras striatulum Subzone isdefined by G. striatulum (SOWERBY) or G. penestriatulumBUCKMAN but is dominated by P. mediterraneum GÓMEZ etRIVAS. The Pseudogrammoceras fallaciosum Subzone andbiohorizon are indicated by the occurrence of speciesbelonging to P. gr. fallaciosum (BAYLE). The biostrati-graphic subdivision of the Middle to lower Upper Toarcianin the Gerecse sections is shown on Figure 2.

Systematic palaeontology

Suborder Ammonitina HYATT, 1889Superfamily Hildoceratoidea HYATT, 1867Family Phymatoceratidae HYATT, 1867

The family- or subfamily-level interpretation of the taxonis has been discussed in the literature. Recently, HOWARTH

2013 offered a general classification, and placed Phymato-ceras HYATT, Paronychoceras GUEX, Furloceras ELMI etRULLEAU, Brodieia BUCKMAN, Pseudomercaticeras ARKELL,Crassiceras ARKELL, Haugia BUCKMAN, and EsericerasBUCKMAN in the family Phymatoceratidae. This assumptiondiffers from those presented in the literature published in theprevious decade (VENTURI & FERRI 2001, FAURÉ 2002,BÉCAUD et al. 2005, RULLEAU 2007, VENTURI & BILOTTA

2008, VENTURI et al. 2010, KOVÁCS & GÉCZY 2008, andKOVÁCS 2013). Pseudomercaticeras and Crassiceras aregenerally classified within Mercaticeratinae GUEX, whileEsericeras belongs to Grammoceratinae BUCKMAN. In thispaper the classification by LACROIX 2011 is accepted withsome generic and suprageneric emendations. Seven generaare included in this family: Phymatoceras, Furloceras,Haugia, Paronychoceras, Mouterdeiceras ELMI et RULLEAU,

16 Zoltán KOVÁCS: Phymatoceratidae (Ammonitina) fauna from the Lower Jurassic of the Gerecse Mts (Hungary)

Figure 1. A) Middle Toarcian ammonite faunal provinces in Europe and W Asia: (PAGE 2008), 1 — Gerecse Mts, 2 — Mecsek Mts; B) Location of Toarciansections examined in the Gerecse Mts1. ábra. A) Középső-toarci ammonitesz faunaprovinciák Európában és Nyugat-Ázsiában (PAGE 2008), 1 — Gerecse, 2 — Mecsek; B) Toarci szelvények a Gerecsehegységben

Denckmannia BUCKMAN, Yakounia JAKOBS et SMITH.Yakounia is typical of the Late Toarcian in North America,while the microconch Paronychoceras has never beenrecorded in Hungary yet. However, all the other genera occurin the Gerecse assemblages. The phylogeny of the family hasbeen studied by RULLEAU 2007; the connection between theMiddle Toarcian environmental change and the morph-ological features of the Phymatoceratidae and Grammo-ceratinae genera were detailed by GUEX 2006 and GUEX et al.2012. The family shows a worldwide range: specimens occurin the Middle–Upper Toarcian of Europe, North Africa,Madagascar, Oman, Turkey, the Caucasus, Iran, Tibet, Japan,Thailand, North and South America, and (?)Pakistan.

In the four Gerecse sections (Pisznice, Kis-Gerecse,Bánya Hill, Tölgyhát), Phymatoceratidae appear in theSublevisoni Subzone being present in 4% of the Ammo-nitina fauna, with a larger proportion of 23% in the BifronsSubzone. The family flourishes in the Gradatus Zone with35% in the Clausus, and 36% in the Subregale–AlticarinatusSubzones. However, phymatoceratidae show a decline intheir respective proportions in the Thouarsense Zone, with28% in the Bingmanni, and 10% in the Striatulum–Falla-ciosum Subzones; they are not evident in the fauna. Thestratigraphic range of Phymatoceratidae taxa known fromthe Gerecse sections is shown on Figure 2.

Genus Phymatoceras HYATT, 1867

Type-species: Phymatoceras robustum HYATT, 1867.Lectotype: Ammonites Tirolensis (HAUER) in DUMORTIER,1874, pl. 24, figs 1–2; designated by BUCKMAN 1898, andrecently refigured by LACROIX (2011, pl. 85, fig. 3).

Diagnosis: Evolute coiling, wide suboval or subrect-angular section; convex flanks; a wide, carinate–sulcateventer; strong, radiate or rectiradiate, simple or bifurcating

ribs; umbilical nodes; a hildoceratid suture-line: simple,long, wide external (E) and lateral (L) lobes; straight andshort umbilical (U) lobes; a wide external saddle (ES), andan asymmetrically divided 1st lateral saddle (LS1).

Remarks: The earliest representatives, P. elegans and P.robustum, coappear with the genus Hildoceras at the base ofthe Bifrons Zone being descendants of the genus Hildaites.Furloceras, is a characteristic Mediterranean taxon derivedfrom Phymatoceras in the upper Bifrons Zone.Phymatoceras differs from Furloceras in its evolute form,with lower and wider whorls, and coarse, irregularornamentation. Around the Bifrons–Variabilis zoneboundary, there are two other genera, Haugia and Denck-mannia, which have their origins in the Phymatoceraswhich appears mainly in NW regions of Europe. Both Rare-nodia VENTURI and Praerycites VENTURI were regarded assynonyms of Phymatoceras by HOWARTH 2013. However,Rarenodia has been widely regarded as the earliestrepresentative of the Hammatoceratidae. The latter appearin the Serpentinum Zone, while Praerycites is probably theancestor of the Erycitinae (GÉCZY et al. 2008, KOVÁCS &GÉCZY 2008, RULLEAU 2009).

Phymatoceras elegans (MERLA, 1933)(Plate I: 1a–b)

1933 Denckmannia elegans n. sp. – MERLA, p. 17, pl. 1, figs 3, 5,12, pl. 8, fig. 1

1967 Phymatoceras cf. elegans (MERLA) – GÉCZY, p. 143, pl. 9, fig. 101975 Phymatoceras elegans (MERLA) – VENTURI, p. 213, figs

12/b–d, 16/b-d, pl. 26, figs 2–5, 8non 1976 Phymatoceras (Phymatoceras) elegans (MERLA) –

OHMERT, pl. 5, fig. 32007 Furloceras iserense (OPPEL in MERLA) – GÉCZY & SZENTE,

pl. 5, fig. 32011 Phymatoceras elegans MERLA – LACROIX, p. 220 (partim), pl.

85, figs 1–2


Figure 2. Chronostratigraphic distribution of the Phymatoceratidae in the Gerecse Mts (thin line denotes 1–5 specimens, thick line denotes 6–10 specimens) 2. ábra. A Phymatoceratidae fajok kronosztratigráfiai elterjedése a Gerecse hegységben (vékony vonal: 1–5 példány, vastag vonal: 6–10 példány)

Material: 15 specimens in a mediocre state of pre-servation (2014.1.1–15).

Description: Evolute coiling; wide umbilicus; convexflank, rounded, bisulcate venter; and a suboval–subrect-angular whorl-section. The ribbing is irregular with well-developed, rursiradiate, simple or paired ribs.

Remarks: The ornamentation of P. (P.) elegans,identified with regular, single ribs by OHMERT 1976, fromthe Variabilis Zone is closer to that of Podagrosites aratus(BUCKMAN). The Furloceras cf. comense specimen re-corded in GÉCZY & SZENTE 2007 (p. 235: Pisznice Section,Bed 132) is here determined as P. elegans (2014.1.15).

Distribution: Mediterranean Province (Italy, Spain,Greece, Turkey, Morocco, Algeria, Hungary), France. Gerecsesections: Sublevisoni Subzone.

Phymatoceras robustum HYATT, 1867(Plate I: 2)

1867 Phymatoceras robustum – HYATT, p. 881966 Phymatoceras robustum (HYATT) – GÉCZY, p. 16, fig. 8, pl. 1,

fig. 2, pl. 37, fig. 12002 Phymatoceras robustum HYATT – FAURÉ, p. 720, pl. 15, figs

10–11 (cum syn.)2008 Phymatoceras robustum HYATT – GÉCZY et al., pl. 2, fig. 72011 Phymatoceras robustum HYATT – LACROIX, p. 220, pl. 85, figs 3–5

Material: 12 specimens in varying states of preservation(2014.2.1–12).

Description: Evolute coiling; a slightly convex flank; alow, broad, bisulcate venter; with a subquadrate section. Theribs are strong, flexuous and rursiradiate. There are mainlypaired ribs which emerge irregularly at the umbilical nodes.

Remarks: The species is close to P. elegans, but differs inthat it has a more robust form with stronger ribs.

Distribution: France, Spain, Austria, Poland, Bulgaria,Morocco, Algeria, the Caucasus, Chile, Hungary (BakonyMts: Csernye, Szentgál). Gerecse sections: Bifrons Zone.

Phymatoceras robustum HYATT morphotype muelleriGÉCZY, 1966

1966 Phymatoceras robustum muelleri n. subsp. – GÉCZY, p. 17,fig. 9, pl. 1, fig. 1, pl. 37, fig. 2

1975 Phymatoceras robustum muelleri GÉCZY – VENTURI, p. 214(partim), figs 15, 16/a, 18, pl. 26, fig. 7

2007 Furloceras cf. muelleri (GÉCZY) – GÉCZY & SZENTE, pl. 7,figs 2–3

Material: Five poorly-preserved specimens (2014.3.1–5).Description: Evolute coiling; convex flank; a rounded,

broad, bisulcate venter; with a wide, suboval whorl-section.The ribs are coarse, rursiradiate, and they are mostly paired;without strong umbilical nodes.

Remarks: This rare morphotype is closely allied to P.robustum, but it differs in suboval section, and in finer, morerursiradiate ribbing.

Distribution: Hungary, Italy. Gerecse sections: middleSublevisoni – middle Bifrons Subzones.

Phymatoceras armatum (MERLA, 1933)(Plate I: 3, Plate II: 3–4)

1933 Denckmannia armata n. sp. – MERLA, p. 20, pl. 1, fig. 6, pl. 2,figs 1–3

1968 Phymatoceras (Phymatoceras) armatum (MERLA) – PELOSIO,p. 162, pl. 19, fig. 7, pl. 22, fig. 5

1975 Phymatoceras (Phymatoceras) armatum (MERLA) – DEZI &RIDOLFI, p. 26, figs 68–69

Material: 19 specimens in varying state of preservation(2014.7.1–19).

Description: Moderately evolute coiling; a broad, bi-sulcate venter; with a subquadrate whorl-section. The ribsare coarse, rectiradiate. Three–four ribs emerge where thereare pronounced umbilical tubercles.

Remarks: The taxon was placed within genus Furlocerasby ELMI & RULLEAU 1995. However, the coarse, nodulateornamentation is closer to that of P. robustum. P. armatumresembles Denckmannia rude (SIMPSON), but differs due toits narrower whorls and its less robust ornamentation. Givenits irregular and coarse sculpture, and its late appearance(Bifrons horizon), it is probably a transitional form betweenPhymatoceras and Denckmannia.

Distribution: Italy, Southern Spain, France, Greece,Morocco, Hungary (Bakony Mts). Gerecse sections:Bifrons–Subregale Subzones.

Phymatoceras narbonense (BUCKMAN, 1898)(Plate I: 4a–b)

1874 Ammonites Lilli (v. HAUER) – DUMORTIER, p. 86, pl. 21, figs 1–21898 Lillia narbonensis – BUCKMAN, p. 14, pl. 2, figs 3–41976 Phymatoceras narbonense (BUCKMAN) – GABILLY, p. 37, pl.

1, fig. 1, pl. 2, figs 1–2 (cum syn.)2011 Phymatoceras narbonense (BUCKMAN) – LACROIX, p. 222, pl.

86, fig. 2 (holotype refigured)2013 Phymatoceras gr. narbonense BUCKMAN – METODIEV et al., p.

75, figs 4/e–f, 5/a


Description: Large, evolute coiling; slightly convex flanks;a low, broad, carinate venter without sulci; with a subrect-angular whorl-section. The ribs are rursiradiate, sigmoid,bifurcating, and rarely trifurcating.

Remarks: The species is characterized by the low vari-ability of its sculpture.

Distribution: France, Spain, Portugal, Italy, Germany,Luxembourg, Bulgaria, Romania, Bosnia-Herzegovina,Montenegro, Algeria, Argentina, the Caucasus. Gerecsesections: upper Sublevisoni to lower Clausus Subzones.

Phymatoceras narbonense (BUCKMAN) morphotypeaequale GÉCZY, 1967

1967 Phymatoceras narbonense aequale n. subsp. – GÉCZY, p. 142,fig. 24, pl. 7, fig. 1

2007 Phymatoceras aequale GÉCZY – GÉCZY & SZENTE, pl. 5, fig. 1

Zoltán KOVÁCS: Phymatoceratidae (Ammonitina) fauna from the Lower Jurassic of the Gerecse Mts (Hungary)18

Material: One specimen in a mediocre state of pre-servation (2014.5.1).

Description: Evolute coiling; parallel flanks; a rounded,carinate venter without sulci; with a subrectangular section.The ribs are sigmoid, mostly bifurcating on the inner whorls,and on the external whorls they arise at tubercles. The pre-served part of the body chamber is about a half whorl in length.

Remarks: This rare morphotype is allied to P. narbo-nense in size, but it differs due to its more convex flanks withumbilical nodes, and its rectiradiate ribs. Furloceras specio-sum differs due to its stronger, less sinuous ribbing, andlarger tubercles. GABILLY (1976) considered P. aequale asbeing closer to Denckmannia fabalis, but the latter differsdue to its wide subtriangular section of its external whorls.

Distribution: The Gerecse specimen came from theBifrons Subzone of the Bánya Hill Section.

Phymatoceras erbaense (HAUER, 1856)

1856 Ammonites Erbaensis – HAUER, p. 42, pl. 11, figs 10–141967 Phymatoceras sp. aff. erbaense (HAUER) – GÉCZY, p. 144, pl.

9, fig. 51975 Phymatoceras erbaense (HAUER) – VENTURI, fig. 17/a–b, pl.

26, figs 9–11, pl. 29, fig. 112007 Furloceras erbaense (HAUER) – GÉCZY & SZENTE, pl. 5, fig.

2, pl. 7, fig. 12008 Furloceras erbaense (HAUER) – GÉCZY et al., pl. 2, fig. 10

Material: 23 specimens in varying state of preservation(2014.6.1–23).

Description: Evolute coiling; a bisulcate venter; and asubquadrate whorl-section. It has irregular ribbing with recti-radiate or slightly rursiradiate simple and paired ribs. Aboutfive stronger, V-shape paired ribs emerge at the bullae on eachwhorl, followed by narrow and deep constrictions.

Remarks: P. erbaense was placed within genus Furlo-ceras by ELMI & RULLEAU 1995; however, its morphology iscloser to that of the species belonging to Phymatoceras(VENTURI & FERRI 2001).

Distribution: Austria, Germany, England, France,Poland, Bulgaria, Portugal, Southern Spain, Italy, Greece,Algeria, Morocco, North and South America, Hungary(Bakony Mts, Úrkút). Gerecse sections: upper Sublevisonito Subregale Subzones.

Phymatoceras cf. rheumatisans (DUMORTIER, 1874)(Plate I: 5a–b)

1874 Ammonites rheumatisans nov. sp. – DUMORTIER, p. 88, pl. 25,figs 1–2

1966 Phymatoceras (Phymatoceras) rheumatisans (DUMORTIER) –KOTTEK, p. 44, text-fig. 11, pl. 1, fig. 4

2002 Denckmannia (?) aff. rheumatisans (DUMORTIER) – FAURÉ, p.721, pl. 16, fig. 9

2011 Denckmannia (?) rheumatisans (DUMORTIER) – LACROIX, p.241, pl. 96, fig. 2

Material: Two wholly septate, fragmentary specimens(2014.8.1–2).

Description: Evolute coiling; a low, bisulcate venter; abroad carina; with a subrectangular section. The ribs similarto those of P. erbaense, but irregular, and somewhat coarser.

Remarks: The classification of the species is discussed inthe literature. Based on the evolute coiling and the orna-mentation, here it has been placed within Phymatoceras. Thespecimen presented here was mentioned as Denckmanniapseudoerbaensis GABILLY by GÉCZY & SZENTE 2007, whilethe latter species differs due to its wider whorls and broaderribs. The poor preservation does not enable a more certaindescription to be made.

Distribution: France, Greece, (?)Germany. Gerecse Mts:Clausus Subzone of the Bánya Hill Section.

Genus Furloceras ELMI et RULLEAU, 1995

Type-species: Hildoceras (Lillia) Chelussii PARISCH etVIALE, 1906. It was designated by ELMI & RULLEAU 1995.

Diagnosis: Evolute to moderately evolute coiling; with amoderately wide, subrectangular to subtrapezoid section; tri-carinate-bisulcate venter; tabulate and carinate in larger speci-mens; dense, bifurcating or single ribs; small umbilical tuberc-les that tend to disappear on the body chamber; a hildoceratidsuture-line: it has a simple E, long, ramified L, straight, andshort U lobes, a wide ES, and an asymmetrically divided LS1.

Remarks: Furloceras differs from both Phymatoceras andDenckmannia due to its more compressed whorls, denser ribs,smaller tubercles, and from Phymatoceras because of its moreramified lobes. The genus is one of the descendants of Phyma-toceras. In the Gerecse sections the earliest representative (F.pulcher) appears in the uppermost Sublevisoni Subzone. Thegenus is typical of the Bifrons Subzone to Variabilis/GradatusZone in the Mediterranean and the NW European Provinces,and it represented by a single species [F. crassicosta (MERLA)]in the Upper Toarcian of North America.

Furloceras chelussii (PARISCH et VIALE, 1906)(Plate II: 1, 5a–b)

1906 Hildoceras (Lillia) Chelussii n. f. – PARISCH & VIALE, p. 156,pl. 11, figs 10–11

1968 Phymatoceras (Chartronia) chelussii PARISCH et VIALE –PELOSIO, p. 174, pl. 21, figs 3, 9, pl. 22, fig. 12, pl. 23, fig. 12

2001 Furloceras chelussii (PARISCH et VIALE) – VENTURI & FERRI,p. 217, fig. b

2011 Furloceras chelussii (PARISCH et VIALE) – LACROIX, pl. 111, figs 1, 3


Description: Large size, evolute, compressed coiling; aslightly convex flank; a narrow, carinate venter; with subrect-angular whorl-section. The body chamber is 3/4 of a whorl inlength and the peristome is simple and oblique. The ribs arestrong, single or paired, rectiradiate, and slightly sinuous. Com-plete adults have about 7 whorls, and reach 260 mm diameter.

Remarks: The Gerecse specimens agree well with the type.The fragmentary Mouterdeiceras cf. escherilobatum specimen


recorded by GÉCZY & SZENTE 2007 (p. 234, Kis-GerecseSection, Bed 66) is determined here as F. chelussii (2014.9.24).

Distribution: Italy, Spain, Portugal, France, Greece,Bulgaria, Albania, Morocco, (?)Caucasus. Gerecse sections:upper Subregale to Fallaciosum Subzones.

Furloceras pulcher (MERLA, 1933)(Plate II: 2)

1933 Phymatoceras pulcher n. sp. – MERLA, p. 30, pl. 3, figs 1–2, 61933 Phymatoceras anomalum n. sp. – MERLA, p. 31, pl. 3, figs 5, 101966 Phymatoceras (Chartronia) fabale pulchrum (MERLA) –

KOTTEK, p. 54, fig. 15, pl. 2, fig. 11975 Chartronia pulchra (MERLA) – VENTURI, pl. 27, fig. 42007 Furloceras anomalum (MERLA) – GÉCZY & SZENTE, pl. 6,

figs 3–8? 2013 Phymatoceras anomalum MERLA – METODIEV et al., p. 75,

fig. 5/b–c


Description: Moderately evolute coiling; a slightly convexflank; a low, carinate venter. The whorl-section subrectangularon the inner part, while on the last whorl it issubtrapezoid . Theribs moderately are strong, sinuous, slightly rursiradiate, andthey bifurcate at the short primaries above the umbilical margin.

Remarks: The species shows a low variability with respect tothe strength of its ribs. The lectotype (MERLA 1933, pl. 3, fig. 1,refigured by LACROIX 2011, pl. 111, fig. 2) was designated byDONOVAN 1958. F. pulcher was considered as a synonym of F.chelussii by ELMI & RULLEAU 1995; however, based on the dif-ferent ornamentation, its validity is accepted here. On the otherhand, given that F. pulcher and P. anomalum MERLA exhibitvery few morphological differences, here the latter is regardedas F. pulcher, not as F. chelussi (see ELMI & RULLEAU 1995).

Distribution: Italy, Austria, Greece, Spain, Tunisia,(?)Caucasus, Hungary (Bakony Mts). Gerecse sections:upper Sublevisoni to Subregale Subzones.

Furloceras venustulum (MERLA, 1933)(Plate I: 6–7, Plate IV: 1)

1933 Chartronia venustula n. sp. – MERLA, p. 25, pl. 2, figs 9–121975 Chartronia venustula (MERLA) – VENTURI, p. 217 (partim),

figs 21/a–c, 22/a–e, pl. 27, figs 1–2, 6, pl. 28, fig. 82001 Furloceras venustulum (MERLA) – VENTURI & FERRI, p. 214,

p. 217, fig. e2008 Furloceras venustulum (MERLA) – GÉCZY et al., pl. 2, figs

8–9, 13


Description: Moderately evolute coiling;a slightly convexflank; a low, tricarinate-bisulcate venter; with a subrectangularsection. The ribs are strong, rursiradiate, and bi- or trifurcatingat short primaries or umbilical nodes.

Remarks: F. venustulum was regarded as a synonym of F.chelussii by ELMI & RULLEAU 1995; however, it differs itsornamentation, having with characteristic “refracted” ribbing.

Distribution: Italy, Southern Spain, Portugal. Gerecsesections: Bifrons–Subregale Subzones.

Furloceras speciosum (MERLA, 1933)

1933 Chartronia speciosa n. sp. – MERLA, p. 24, pl. 2, fig. 131966 Phymatoceras speciosum (MERLA) – GÉCZY, p. 18, fig. 10, pl.

1, fig. 4, pl. 37, fig. 31975 Phymatoceras speciosum (MERLA) – VENTURI, figs 19/b–c,

20/a–c, e–g, pl. 27, figs 7, 9, pl. 28, fig. 4, pl. 29, fig. 102001 Furloceras speciosum (MERLA) – VENTURI & FERRI, p. 217,

fig. g2007 Furloceras speciosum (MERLA) – GÉCZY & SZENTE, pl. 7, fig. 4


Description: Large size, evolute coiling; a slightlyconvex flank; a broad, low, slightly rounded, carinate venter,with a shallow sulci; and a subrectangular to subtrapezoidwhorl-section. It has a trong, rectiradiate to gently rursi-radiate ribs which bi- or trifurcate at well-developedumbilical tubercles.

Distribution: Italy, Greece, Algeria, Hungary, (?)Argen-tina. Gerecse sections: Bifrons to lower Subregale Subzones.

Furloceras cornucopia (MERLA, 1933)(Plate III: 2a–b)

1905 Hildoceras comense BUCH — FUCINI, p. 112, pl. 6, fig. 21933 Denckmannia cornucopia n. sp. — MERLA, p. 22, pl. 2, figs 4,

6–8, pl. 8, fig. 61952 Denckmannia cf. cornucopia MERLA – NICOTRA, p. 78, pl. 3,

fig. 91998 Phymatoceras aff. cornucopiae MERLA (sensu GABILLY) —

RULLEAU, pl. 18, figs 9–102008 Phymatoceras cornucopia (MERLA) — METODIEV, fig. 5/k2008 Furloceras cornucopia (MERLA) — GÉCZY et al., pl. 2, fig. 14

Material: Five specimens in mediocre states of pre-servation (2014.13.1–5).

Description: Evolute coiling; a convex flank; a wide,low, carinate and sulcate venter; with a rounded subquadratewhorl-section. It has strong, paired ribs which emerge atumbilical tubercles.

Remarks: F. cornucopia was interpreted as a synonym ofDenckmannia fabalis (SIMPSON) by DONOVAN 1958. Thisidentification was accepted in the literature for decades;however, ELMI & RULLEAU 1995 recognized again thevalidity of the taxon, and designated the lectotype [MERLA,l.c. fig. 4 = A. comensis IVa forma, MENEGHINI 1867–1881,pl. 7, fig. 3, refigured by PINNA 1969, pl. 2, fig. 3 as P.(Chartronia) fabale]. Consequently, the specimensrecorded from Mediterranean localities under the namefabale (e.g. ZANZUCCHI 1963, KOTTEK 1966, PELOSIO 1968,DEZI & RIDOLFI 1975, VENTURI 1975), are considered hereas F. cornucopia. The two species are somewhat similar, butD. fabalis is characterized by sinuous, rectiradiate ribbing,and its stratigraphic range is typical of the Variabilis/Gradatus Zone, while F. cornucopia appears in the Bifrons


Zone, and its ribbing is rursiradiate. F. cornucopia wasincorrectly regarded as a synonym of Phymatoceras crassi-costa MERLA by JAKOBS 1997.

Distribution: Italy, Greece, Bulgaria, France, Spain,Algeria. Gerecse Mts: Bifrons to lowermost Clausus Subzones.

Furloceras caroli (MERLA, 1933)

1933 Phymatoceras Caroli n. sp. – MERLA, p. 32, pl. 3, figs 3–41966 Brodieia caroli (MERLA) – KOTTEK, p. 59, pl. 3, fig. 31975 Chartronia caroli (MERLA) – VENTURI, figs 21/d, 22/f, pl. 27,

fig. 3, pl. 28, fig. 92007 Furloceras caroli (MERLA) – GÉCZY & SZENTE, pl. 6, figs 1–22008 Furloceras caroli (MERLA) – GÉCZY et al. p. 38, pl. 2, figs 11–12

Material: Four specimens in mediocre states of pre-servation (2014.14.1–4).

Description: Medium-size, evolute coiling; a slightlyconvex flank; a tricarinate-bisulcate venter; and a narrow,subtrapezoid whorl-section. It has dense and sinuoussecondary ribs which bifurcate from short primaries.

Remarks: F. caroli differs from other species of thegenus due to its narrow and elongated whorl-section, and itsfine, dense ribbing.

Distribution: Italy, Greece, Hungary. Gerecse sections:Bifrons to Clausus Subzones.

Genus Denckmannia BUCKMAN, 1898

Type-species: Denckmannia tumefacta BUCKMAN, 1898.Diagnosis: Moderately evolute coiling; a wide, subrect-

angular to suboval section; a carinate-bisulcate venter; well-developed, paired, sigmoid ribs; strong umbilical tubercles andbullae; and a hildoceratid suture-line: relatively simple E, longL, straight, short U lobes, wide ES, asymmetrically divided LS1.

Remarks: The taxon was considered as a synonym ofPhymatoceras by HOWARTH 2013. It markedly differs,however, from its ancestor Phymatoceras in morphology; thisis due to its more involute coiling, much stronger ribs andbullae, and also its stratigraphic and biogeographic ranges.The genus is typical of the Variabilis Zone in the NWEuropean Province, and it appears in the Upper Toarcian ofNorth and South America. The occurrence of Denckmannia inthe Mediterranean Bakony and Gerecse assemblages is ofpalaeobiogeographic significance. The genus can be found inthe Clausus to lower Bingmanni Subzones of the Gerecse Mts.

Denckmannia tumefacta BUCKMAN, 1898

1898 Denckmannia tumefacta BUCKMAN – BUCKMAN, Suppl., p.19, pl. 1, figs 7–10

1966 Phymatoceras tumefactum (BUCKMAN) – GÉCZY, p. 23, fig.15, pl. 2, fig. 3, pl. 37, fig. 7

1976 Denckmannia tumefacta BUCKMAN – GABILLY, p. 59, text-figs39, 64–66, pl. 7, figs 1–2 (cum syn.)

2007 Denckmannia tumefacta BUCKMAN – GÉCZY & SZENTE, pl. 10, fig. 12011 Denckmannia tumefacta BUCKMAN – LACROIX, p. 235, pl. 92,

fig. 1, pl. 97, fig. 1

Material: Five specimens in mediocre states of pre-servation (2014.15.1–5).

Description: Large size, moderately evolute coiling; aconvex flank; its venter is low, broad with shallow sulci andhigh carina on its inner whorls, and it is high and roundedwithout sulci on the last whorl. The inner part of the whorl-section is subquadrate, while it is convex-subrectangular onthe last whorl. Paired ribs emerge at umbilical nodes; theyvary in strength and width, and they are slightly rursiradiateand straight on the inner whorls, and sigmoid on the lastwhorl.

Remarks: The D. pseudoerbaensis n. subsp. specimenrecorded by GÉCZY & SZENTE 2007 (p. 235, Pisznice Section,Bed 112) is determined here as D. tumefacta (2014.15.5).

Distribution: England, France, northern Spain, NorthAmerica, Hungary (Bakony Mts). Gerecse sections: Sub-regale–Bingmanni Subzones.

Denckmannia robusta (DENCKMANN, 1887)(Plate III: 3, Plate IV: 3)

1887 Ammonites (? Lillia) robustus n. sp. – DENCKMANN, p. 73, pl.7, fig. 1, pl. 10, fig. 7

1976 Denckmannia robusta (DENCKMANN) – GABILLY, p. 55, text-figs 34–35, tabl. 4, pl. 3, figs 4–5, pl. 5, figs 1–3

2007 Denckmannia robusta (DENCKMANN) – RULLEAU, p. 75, pl.27, fig.4

2011 Denckmannia robusta (DENCKMANN) – LACROIX, p. 233, pl.89, fig. 5, pl. 91, fig. 1

Material: Six specimens in varying states of preser-vation (2014.16.1–6).

Description: Large size, moderately evolute coiling, con-vex flank, subrectangular whorl-section. Venter low, broad andtricarinate-bisulcate on inner whorls, sulci absent on the lastwhorl. Ventral conella on the body chamber. Strong, paired ribsemerge at large umbilical tubercles; they are rectiradiate andstraight on the inner, while sigmoid on the last whorl.

Distribution: Germany, France. Gerecse sections: Clausus–Bingmanni Subzones.

Denckmannia fabalis (SIMPSON, 1855)

1855 Ammonites fabalis n. sp. – SIMPSON, p. 77-781976 Denckmannia fabalis (SIMPSON) – GABILLY, p. 68, text-figs

44–45, 67, tabl. 8, pl. 4, fig. 4, pl. 9, figs 5–6 (cum syn.)2008 Denckmannia fabalis (SIMPSON) – METODIEV, fig. 5/c–d2008 Denckmannia fabale (SIMPSON) – GÉCZY et al., pl. 3, fig. 12011 Denckmannia fabalis (SIMPSON) – LACROIX, p. 238, pl. 93, fig.

3, pl. 94, fig. 1, pl. 95, figs 1–2

Material: Three specimens in mediocre states of pre-servation (2014.17.1–3).

Description: Large size, moderately evolute coiling; aconvex flank; a rounded and carinate venter, with a subrect-angular to suboval section. Two–three strong, rectiradiate,sigmoid ribs emerge at umbilical bullae.

Remarks: The species differs from F. cornucopia in itsornamentation (see above).


Distribution: England, France, Luxembourg, NorthernSpain, Bulgaria, Morocco, Hungary (Bakony Mts), SouthAmerica. Gerecse sections: Subregale–Bingmanni Sub-zones.

Genus Mouterdeiceras ELMI et RULLEAU, 1995

Type-species: Mouterdeiceras dubourgi ELMI etRULLEAU, 1995.

Diagnosis: Evolute, compressed coiling; a subrect-angular to subtrapezoid section; a tabulate or tricarinate-bisulcate venter; rursiradiate, slightly sigmoid, bifurcatingor single ribs; and a hildoceratid suture-line: simple E, long,wide, moderately ramified L, straight, short U lobes, wideES, and an asymmetrically divided, wide LS1.

Remarks: According to HOWARTH 2013, Mouterdeicerasis a synonym of Furloceras. The validity, however, isaccepted here even though the differences of morphology,stratigraphic and biogeographic distributions are con-siderable. Although the genus occurs in both provinces,there is a difference between the NW European and theMediterranean Provinces regarding the repartition of therespective species: M. dubourgi and M. viticola are typicalof the Thouarsense Zone in NW Europe, whereas M.mavigliai, M. merlai, M. masciadrii (PELOSIO), M. tirolense(HAUER), and M. escherilobatum (GÉCZY) are present in theupper Gradatus to Bonarelli/Thouarsense Zones in theMediterranean region. The genus is also known from theUpper Toarcian of South America and Japan. Based onrevision, the specimens of M. masciadrii from the GerecseMts recorded by GÉCZY & SZENTE 2007 and KOVÁCS &GÉCZY 2008 without any description are determined here asM. dubourgi or M. mavigliai.

Mouterdeiceras dubourgi ELMI et RULLEAU, 1995(Plate IV: 4a–b)

1967 Phymatoceras tirolense (HAUER) – GÉCZY, p. 141, fig. 23, pl.8

1987 Phymatoceras evolutum MERLA – ELMI & BENSHILI, p. 54,figs 4–5

1995 Mouterdeiceras dubourgi n. sp. – ELMI & RULLEAU, p. 89, figs1/1–3, 13–14, 2/1–2, 3, pl. 10, figs 1–8, pl. 11, figs 7–8

2011 Mouterdeiceras dubourgi ELMI et RULLEAU – GALÁCZ et al., p.328, pl. 3, fig. 3, pl. 4, fig. 1

2011 Mouterdeiceras dubourgi ELMI et RULLEAU – LACROIX p. 262,pl. 112, fig. 4

Material: Nine specimens in varying states of preser-vation (2014.18.1–9).

Description: Evolute coiling; slightly convex, subparallelflanks; a low, tricarinate-bisulcate venter; and a subrect-angular section. The ribs are strong, convex, and are projectedonto the ventrolateral part. On the penultimate whorl someribs bifurcate at the umbilical margin without any tubercles.

Remarks: The species resembles M. masciadrii inmorphology, but differs because it has rursiradiate ribs. The

P. tirolense (HAUER) recorded by GÉCZY 1967 wasinterpreted as M. dubourgi by GALÁCZ et al. 2011. Themorphology of the P. evolutum MERLA figured by ELMI &BENSHILI (1987, figs 4–5) is very close to that of M.dubourgi.

Distribution: France, Morocco, Algeria, Hungary(Bakony and Gerecse Mts). Gerecse sections: upperSubregale to lower Striatulum Subzones.

Mouterdeiceras dubourgi ELMI et RULLEAU morphotypemavigliai (PELOSIO, 1968)

(Plate IV: 2)

1968 Phymatoceras (Phymatoceras) mavigliai n. sp. – PELOSIO, p.164, pl. 22, figs 1, 16

non 1973 Phymatoceras (?) gr. mavigliai VENZO – GUEX, pl. 1, fig. 21975 Phymatoceras (Phymatoceras) mavigliai PELOSIO – PINNA &

SPEZIA, p. 194, pl. 15, fig. 42007 Mouterdeiceras dubourgi ELMI et RULLEAU – RULLEAU, p. 78,

pl. 33, fig. 1

Material: Six specimens in varying states of preservation(2014.19.1–6).

Description: Evolute coiling; a slightly convex flank;low, narrow and tricarinate-bisulcate venter; and a subrect-angular section. The ribs are rectiradiate or slightly rursi-radiate, dense, single or paired, and almost straight.

Remarks: M. mavigliai is closely allied to M. dubourgi inmorphology, but differs due to its finer and denser ribs. Thetaxon is recognized here as the Mediterranean variant of thenominate species. The M. dubourgi presented by RULLEAU

2007 (pl. 33, fig. 1) differs from the holotype (ELMI &RULLEAU 1995, pl. 10, figs 1–2); its overall morphology iscloser to that of the holotype of M. mavigliai (PELOSIO, l.c., pl.22, fig. 16).

Distribution: Italy, Morocco, (?)France. Gerecse sections:upper Subregale to Fallaciosum Subzones.

Mouterdeiceras cf. merlai (PELOSIO, 1968)(Plate III: 1a–b)

1968 Phymatoceras (Phymatoceras) merlai n. sp. – PELOSIO, p.157, pl. 19, fig. 11, pl. 21, figs 2, 4

1975 Phymatoceras (Phymatoceras) merlai PELOSIO – PINNA &SPEZIA, p. 194, pl. 15, fig. 3

Material: Two fragmentary specimens (2014.20.1–2).Description: Evolute coiling; a convex flank; a wide, tri-

carinate-bisulcate venter; and a rounded subtrapezoid whorl-section. The ribs are well-developed, slightly rursiradiate, andpaired. Irregularly placed, wide constrictions are also present.

Remarks: The fragment of the body chamber figuredhere is similar to that of the holotype (PELOSIO, 1968, pl. 19,fig. 11), but the state of preservation does not allow a preciseidentification to be made.

Distribution: Italy, Southern Spain. Both Gerecsespecimens came from the Subregale Subzone of the Pisz-nice Section (Bed 113).


Mouterdeiceras viticola ELMI et RULLEAU, 1995(Plate V: 4a–b)

1978 Phymatoceras (Chartronia) n. sp? – DEZI & RIDOLFI, p. 63,figs 94–95

1995 Mouterdeiceras viticola n. sp. – ELMI & RULLEAU, p. 90, figsĽ–5, 11–12, 3, pl. 11, figs 1–6

2002 Mouterdeiceras viticola ELMI et RULLEAU – FAURÉ, p. 722, pl.17, fig. 12

2007 Mouterdeiceras viticola ELMI et RULLEAU – RULLEAU, p. 78,text-fig. 19/9, pl. 32, fig. 5

2011 Mouterdeiceras viticola ELMI et RULLEAU – LACROIX p. 263,pl. 112, figs 1, 3

Material: Two specimens in mediocre states of preser-vation (2014.21.1–2).

Description: Evolute coiling; subparallel and slightly con-vex flanks; a low and tricarinate-bisulcate venter; and a sub-rectangular whorl-section. The ribs are strong, paired, rursi-radiate, slightly sigmoid, and they rise at umbilical tubercles.

Remarks: The species differs from M. dubourgi due to itssharper and less sigmoid ribbing. The morphology of the P.(Chartronia) n. sp? specimens figured by DEZI & RIDOLFI

(1978, figs 94–95) is closely allied to that of M. viticola.Distribution: France, (?)Italy. Gerecse Mts: Bingmanni

Subzone of the Bánya Hill and of the Tölgyhát “A” Sections.

Genus Haugia BUCKMAN, 1888

Type-species: Ammonites variabilis D’ORBIGNY, 1844. Itwas designated by BUCKMAN 1888.

Diagnosis: Compressed, involute to moderately involutecoiling; a moderately convex flank; a high venter with tallcarina; strong, bi- or trifurcating, sigmoid ribs; regularumbilical tubercles; hildoceratid suture-line: short, simpleE, long, simple L, straight, short U lobes, wide ES, and anasymmetrically divided LS1.

Remarks: Two subgenera are distinguished within thegenus: Haugia BUCKMAN, 1888 (=Haugiella GABILLY, 1974)macroconch form, and Brodieia BUCKMAN, 1898 [type-species: H. (Brodieia) curva BUCKMAN, 1898] microconchform. The former is rare, while the latter is unknown from theGerecse assemblages. The genus is a descendant of Phyma-toceras, and is probably the ancestor of PseudogrammocerasBUCKMAN. Some species of the Mediterranean genusMerlaites GABILLY are similar in morphology, but clearlydiffer with respest to ventral grooves, the development of thecarina, and the absence of umbilical tubercles. Haugia istypical of the Variabilis Zone in the NW European Province,where its species are subzonal and horizon indices; however,it rarely appears in the Gradatus Zone of Mediterraneanlocalities as well. Besides, it is known from the UpperToarcian of North Africa, Madagascar, the Caucasus, Iran,North and South America, Japan and Thailand. (Two spe-cimens are described here from a newly-excavated Toarciansection of the Bánya Hill Quarry. The comprehensive analysisof its fauna is in preparation).

Haugia cf. variabilis (D’ORBIGNY, 1844)(Plate V: 3a–b)

1844 Ammonites variabilisnov. sp. – D’ORBIGNY, p. 350, pl. 113, figs 1–41976 Haugia (Haugia) variabilis variabilis (D’ORBIGNY) –

GABILLY, p. 82, text-figs 49, 68, 72, tabl. 10, pl. 10, figs 7–8, pl.12, figs 1–2, pl. 13, figs 1–2 (cum syn.)

2011 Haugia variabilis (D’ORBIGNY) – LACROIX, p. 245, pl. 99, figs2, 4–5, pl. 100, figs 1–3, pl. 102, fig. 1, pl. 103, fig. 1

Material: One poorly-preserved specimen (2014.22.1).Description: Medium-sized, moderately involute

coiling; a convex flank, a high venter; and a suboval section.A ventral conella indicates a hollow-floored keel. Two–three sigmoid ribs emerge at umbilical tubercles.

Remarks: The specimen is close to the type and theexamples represented in the literature; however, the poorstate of preservation does not allow an exact arrangement.

Distribution: France, Spain, England, Germany,Luxembourg, Bulgaria, Algeria, Morocco, Japan, theCaucasus, (?)Italy, (?)Slovakia. Gerecse Mts: GradatusZone of the Bánya Hill Quarry Section.

Haugia cf. phillipsi (SIMPSON, 1843)(Plate V: 1)

1843 Ammonites Phillipsi – SIMPSON, p. 361913 Ammonites phillipsi SIMPSON – BUCKMAN, p. 85b, pl. 85? 1963 Haugia cfr. variabilis (D’ORBIGNY) – ZANZUCCHI, p. 140, pl.

17, fig. 61976 Haugia (Haugia) phillipsi (SIMPSON) – GABILLY, p. 94, text-

figs 52–53, pl. 16, figs 1–6 (cum syn.)2011 Haugia phillipsi (SIMPSON) – LACROIX, p. 251, pl. 109, fig. 1

Material: One poorly-preserved specimen (2014.23.1).Description: Large size, moderately evolute, discoid

coiling; a slightly convex flank; a high venter carinate withconella; and a narrow, suboval section. Three broad, gentlysigmoid ribs rise at umbilical nodes.

Remarks: The specimen resembles H. phillipsi in itsoverall morphology; however the poor state of preservationmakes it impossible to give an exact description. Otherspecies with sparse and broad ribbing, and somewhatweakly developed umbilical nodes [H. navis (DUMORTIER),H. briordensis (DUMORTIER)] differ from H. phillipsibecause they have much wider whorl.

Distribution: England, France, Spain, Bulgaria,(?)Germany, (?)Italy. Gerecse Mts: Gradatus Zone of theBánya Hill Quarry Section.

Haugia sp.(Plate V: 2a–b)

Material: Two fragmentary specimens (2014.24.1–2).Description: The phragmocone figured here is charac-

terized by evolute, compressed coiling; a slightly convex flank;and a narrow, suboval whorl-section. The moderately highventer is carinate with a conella. Gently flexuous, paired ribsemerge at the umbilical margin. There is no trace of tubercles.


Remarks: H. evoluta GABILLY seems to bear the closestmorphological similarity to the Gerecse specimens (seeGABILLY 1976, pl. 11, figs 1–2, LACROIX 2011, pl. 99, fig. 1,and METODIEV 2008, fig. 5/a); nevertheless, the use of anopen nomenclature seems reasonable.

Distribution: The specimens were collected from theClausus Subzone of the Kis-Gerecse Section.

Conclusion

The survey of the family Phymatoceratidae completes thegeneral picture of the Toarcian ammonite faunal compositionof the Gerecse Mts. Besides Mediterranean taxa, the relativelyfrequent occurrence of the characteristic NW European genusDenckmannia, and the sporadic appearance of the genusHaugia are remarkable. The results verify the mixed palaeo-

biogeographic feature of the fauna. Although the dominanceof Phylloceratina and Lytoceratina is thought to be a clearMediterranean feature, the co-existence of Mediterranean andNW European Ammonitina genera indicates a need for apalaeobiogeographic approach, given the a presumed Sub-mediterranean transitional area between the two faunal pro-vinces.

Acknowledgements

I thank the following for their professional help: BarnabásGÉCZY, Miklós KÁZMÉR, and István SZENTE (Eötvös LorándUniversity, Budapest). Constructive reviews by AndrásGALÁCZ (Eötvös Loránd University), and László BUJTOR

(University of Pécs) helped improve the manuscript. I am alsograteful to the staff of the Geological Library of theGeological and Geophysical Institute of Hungary.


References — Irodalom

BÉCAUD, M., RULLEAU, L. & ELMI, S. 2005: Le renouvellement des faunes d’ammonites a la limite Toarcien moyen–Toarcien supérieurdans les domaines du nord-ouest de l’Europe et de la Téthys occidentale. — Bulletin de la Société Géologique de France 176/1, 23–35,Paris.

BUCKMAN, S. S. 1887–1907: Monograph of the Ammonites of the “Inferior Oolithe series”. — Palaeontographical Society, 1–456,Supplement, 1–210, London.

BUCKMAN, S. S. 1909–1930: Yorkshire Type Ammonites (1, 2), Type Ammonites (3–7), pls. 790, London.CSÁSZÁR G., GALÁCZ A. & VÖRÖS A. 1998: A gerecsei jura – fácieskérdések, alpi analógiák. — Földtani Közlöny 128/2–3, 397–435,

Budapest.DENCKMANN, A. 1887: Ueber die geognostischen Verhältnisse der Umgegend von Dörnten nördlich Goslar, mit besonderer

Berücksichtigung der Fauna des oberen Lias. — Abhandlungen zur geologischen Specialkarte von Preussen und den ThüringischenStaaten 8/2, 115–222, Berlin.

DEZI, R. & RIDOLFI, S. 1975: Ammoniti Toarciane della „facies non rossa” del Romitorio S. Angelo Presso Cingoli (MC). —Litocompagnucci, Macerata, 1–48.

DEZI, R. & RIDOLFI, S. 1978: Fauna Ammonitica del Toarciano Superiore di Monte Carcatora (Cingoli-Marche). — Tip. Litocom-pagnucci, Macerata, 1–73.

DONOVAN, D. T. 1958: The Ammonite Zones of the Toarcian (ammonitico rosso facies) of Southern Switzerland and Italy. — EclogaeGeologicae Helvetiae 51, 33–60, Basel.

DUMORTIER, E. 1874: Études paléontologiques sur les dépots jurassiques du Bassin du Rhone. T. IV. — In: SAVY, F. (ed.): Le Liassupérieur. 1–252, Paris.

ELMI, S. & BENSHILI, K. 1987: Relations entre la structuration tectonique, la composition des peuplements et l’évolution; exemple duToarcien du Moyen-Atlas méridional (Maroc). — Bollettino della Societá Paleontologica Italiana 26/1–2, 47–62, Torino.

ELMI, S. & RULLEAU, L. 1995: Données nouvelles sur la répartition des Phymatoceratinae (Ammonitina, Toarcien). Exemples deconvergences et d’évolution itérative. — Hantkeniana 1, 83–96, Budapest.

FAURÉ, PH. 2002: Le Lias des Pyrénées. — STRATA. Actes du Laboratoire de Géologie Sédimentaire et Paléontologie de l’UniversitéPaul–Sabatier, Série II: Mémoires 39, 1–761, Toulouse.

FUCINI, A. 1905: Cefalopodi liassici del Monte di Cetona. — Palaeontographia Italica 11, 93–146, Pisa.GABILLY, J. 1976: Évolution et systématique des Phymatoceratinae et des Grammoceratinae (Hildocerataceae, Ammonitina) de la région

de Thouars, stratotype du Toarcien. — Mémoires de la Société Géologique de France 124 (n.s. 64), 1–196, Paris.GALÁCZ, A., CSÁSZÁR, G., GÉCZY, B. & KOVÁCS, Z. 2011: Ammonite stratigraphy of a Toarcian (Lower Jurassic) section on Nagy-Pisznice

Hill (Gerecse Mts, Hungary). — Central European Geology 53/4 (2010), 311–342, Budapest.GÉCZY, B. 1966: Ammonoides Jurassiques de Csernye, Montagne Bakony, Hongrie, Part I. (Hammatoceratidae). — Geologica

Hungarica Series Palaeontologica 34, 1–276, BudapestGÉCZY, B. 1967: Upper Liassic Ammonites from Úrkút, Bakony Mountains, Transdanubia, Hungary. — Annales Universitatis

Scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae, Sectio Geologica 10, 115–150, Budapest.GÉCZY, B. 1984: Provincialism of Jurassic ammonites, examples from Hungarian faunas. — Acta Geologica Hungarica 27/3–4, 379–389,

Budapest.GÉCZY, B. 1985: Toarcian Ammonite Zones in the Gerecse Mountains, Hungary. — In: MICHELSEN, O. & ZEISS, A. (ed.): International

Symposium on Jurassic Stratigraphy (Erlangen) I, 218–226, Copenhagen.

GÉCZY, B. 1990: Palaeobiogeographic evaluation of Toarcian Ammonoidea in the Mediterranean and stable European regions. —Általános Földtani Szemle 25, 231–249, Budapest (in Hungarian).

GÉCZY, B. & SZENTE, I. 2007: Middle Toarcian Ammonitina from the Gerecse Mts, Hungary. — Acta Geologica Hungarica 49/3(2006),223–252, Budapest.

GÉCZY, B., KOVÁCS, Z. & SZENTE, I. 2008: Remarks on the Toarcian—Aalenian fossil assemblage of the Kis-Teke Hill, Gerecse Mts(Hungary). — Hantkeniana 6, 33–55, Budapest.

GUEX, J. 1973: Observations sur la répartition biostratigraphique des ammonites du Toarcien supérieur de l’Aveyron (France). — Bulletindes Laboratoires de Géologie, Minéralogie, Géophysique et du Musée géologique de l’Université de Lausanne 207, 1–14, Lausanne.

GUEX, J. 2006: Reinitialization of evolutionary clocks during sublethal environmental stress in some invertebrates. — Earth andPlanetary Science Letters 243/3–4, 240–253, Elsevier.

GUEX, J., BARTOLINI, A., SPANGENBERG, J., VICENTE, J.-C. & SCHALTEGGER, U. 2012: Ammonoid multi-extinction crises during the LatePliensbachian–Toarcian and carbon cycle instabilities. — Solid Earth Discussions 4, 1205–1224, Copernicus Publications.

HAUER, R. 1856: Über die Cephalopoden aus dem Lias der Nordöstlichen Alpen. — Denkschriften der kaiserlichen Akademie derWissenschaften zu Wien, mathematisch-naturwissenschaftliche Classe 11, 1–86, Wien.

HOWARTH, M. K. 2013: Part L, Revised, Volume 3B, Chapter 4: Psiloceratoidea, Eodoceratoidea, Hildoceratoidea. – Treatise OnlineNumber 57, 1–139, Lawrence, Kansas.

HYATT, A. 1867: The Fossil Cephalopods of the Museum of Comparative Zoology. — Bulletin of the Museum of Comparative Zoology 5,71–102, Cambridge (USA).

JAKOBS, G. K. 1997: Toarcian (Early Jurassic) ammonoids from western North America. — Geological Survey of Canada, Bulletin 428,1–137.

KNAUER, J. 2012: Kisgerecsei Márga Formáció. — In: FŐZY I. (szerk.): Jura. Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. MagyarhoniFöldtani Társulat, Budapest, 62–64.

KOTTEK, A. 1966: Die Ammonitenabfolge des griechischen Toarcium. — Annales geologiques des pays Helléniques 17, 1–157, Athen.KOVÁCS, Z. 2009: Toarcian–Aalenian Hammatoceratinae (Ammonitina) from the Gerecse Mts (NE Transdanubian Range, Hungary) —

Fragmenta Palaeontologica Hungarica 27, 1–72, Budapest.KOVÁCS, Z. 2010: Paroniceratidae (Ammonitina) of the Toarcian from the Gerecse Mts (NE Transdanubian Range, Hungary). — Földtani

Közlöny 140/2, 119–134, Budapest.KOVÁCS, Z. 2013: Grammoceratinae (Ammonitina) fauna a Gerecse hegységből. — Földtani Közlöny 143/2, 123–143, Budapest.KOVÁCS, Z. & GÉCZY, B. 2008: Upper Toarcian–Middle Aalenian (Jurassic) Erycitinae SPATH (Ammonitina) from the Gerecse Mts,

Hungary. — Hantkeniana 6, 57–108, Budapest.LACROIX, P. 2011: Les Hildoceratidae du Lias moyen et supérieur des Domaines NW Européen et Téthysien. Une Histoire de Famille. —

Chirat, St-Just-La-Pendue, 1–659. MENEGHINI, J. 1867–1881: Monographie des fossiles du calcaire rouge ammonitique (Lias superieur) de Lombardie et de l’Apennin

Central. — In: STOPPANI, A.: Paléontologie Lombarde 4, 1–242, Milan.MERLA, G. 1933: Ammoniti giuresi dell’Appennino centrale, I. Hildoceratidae. — Palaeontographia Italica 33(1932), 1–54, Pisa.METODIEV, L. 2008: The Ammonita zones of the Toarcian in Bulgaria. — New evidence, subzonation and correlation with the standard

zones and subzones in North-Western Europe. — Comptes rendus de l’Académie bulgare des Sciences 61/1, 87–132, Sofia.METODIEV, L. S., RABRENOVIĆ, D., MOJSIĆ, I., IVANOVA, D. K., KOLEVA-REKALOVA, E. K. & RADULOVIĆ, V. 2013: The ammonites of the

Bifrons Zone (Toarcian, Lower Jurassic) from Mihailovići (Northern Montenegro). — Comptes rendus de l’Académie bulgare desSciences 66/1, 67–76, Sofia.

NICOTRA, F. 1952: Ammoniti toarciane del Monte Canto Alto (Bergamo). — Rivista Italiana di Paleontologia e Stratigrafia 68/3, 69–82,Milano.

OHMERT, W. 1976: Das Toarcium-Profil von Ballrechten (Oberrheingebiet südlich Freiburg). — Jahreshefte des GeologischenLandesamtes Baden-Württemberg 18, 79–103, Freiburg im Breisgau.

D’ORBIGNY A. 1842–1851: Paléontologie francaise, Terrains Jurassique I.: Céphalopodes — V. Masson, Paris, 1–642.PAGE, K. N. 2008: The evolution and geography of Jurassic ammonoids. — Proceedings of the Geologists’Association 119, 35–57.PARISCH, C. & VIALE, C. 1906: Contribuzione allo studio delle ammoniti del Lias superiore. — Rivista Italiana di Paleontologia 12,

141–168, Perugia.PELOSIO, G. 1968: Ammoniti del Lias Superiore (Toarciano) dell’Alpe Turati (Erba, Como). — Memorie della Societa Italiana di Scienze

Naturali e del Museo Civico di Storia Naturale di Milano 17/3, 145–204, Milano.PINNA, G. 1969: Revisione delle ammoniti figurate da GIUSEPPE MENEGHINI nelle Tav. 1-22 della “Monographie des fossiles du calcaire

rouge ammonitique” (1867–1881). — Memorie della Societa Italiana di Scienze Naturali e del Museo Civico di Storia Naturale diMilano 18/1, 1–16, Milano.

PINNA, G. & SPEZIA, L. 1975: Catalogo dei tipi del Museo di Storia Naturale di Milano. — Atti della Societa Italiana di Scienze Naturalie del Museo Civico di Storia Naturale di Milano 116/3–4, 183–198, Milano.

RULLEAU, L. 1998: Ammonites du Toarcien inferieur et moyen de la region lyonnaise. — Section Geologie-Paleontologie des C.E. desCiments Lafarge (3th ed.), Lozanne, 1–15.

RULLEAU, L. 2007: Biostratigraphie et Paleontologie du Lias superieur et du Dogger de la region lyonnaise, Tome 1. — Section Géologieet Paléontologie du Comité d’Enterprise Lafarge Ciments, Lozanne, 1–382.

RULLEAU, L. 2009: Les Hammatoceratidae et les Erycitidae NW Européens et Tethysiens du Lias et du Dogger. — Lafarge Ciments,Lozanne, 1–285.

SIMPSON, M. 1843: A Monograph of the Ammonites of the Yorkshire Lias. — Simpkin, Marshall & Co., London, 1–60.


SIMPSON, M. 1855: The fossils of the Yorkshire Lias, described from Nature. — Whittaker, London & Whitby, 1–149.VENTURI, F. 1975: Rapporti filetici e stratigrafici dei generi Toarciani Mercaticeras, Brodieia, Hildoceras, Phymatoceras, Chartronia

dell’Appennino Centrale. — Rivista Italiana di Paleontologia e Stratigrafia 81/2, 195–246, Milano.VENTURI, F. & BILOTTA, M. 2008: New data and hypotheses on early Jurassic ammonite phylogeny. — Revue de Paléobiologie 27/2,

859–901, Genéve.VENTURI, F. & FERRI, R. 2001: Ammoniti Liassici dell’Appennino Centrale. — 1–268, Tibergraph, Citta di Castello.VENTURI, F., REA, G., SILVESTRINI, G. & BILOTTA, M. 2010: Ammonites. A geological journey around the Apennine Mountains. — Porzi,

Perugia, 1–367.ZANZUCCHI, G. 1963: Le ammoniti del Lias superiore (Toarciano) di Entratico in Val Cavallina (Bergamasco orientale). — Memorie della

Societa Italiana di Scienze Naturali e del Museo Civico di Storia naturale di Milano 13/3, 101–146, Milano.


Plate I — I. tábla

All figures are shown in their natural size. Specimens coated with ammonium chloride. * indicates end of phragmocone. Photos by I. SZENTE (Plate 1: 6–7, Plate 4:1), and by Z. KOVÁCS. — Az ábrázolt példányok természetes nagyságúak és ammonium-kloriddal vannak bevonva. A lakókamra kezdetét * jelzi. Fotó: SZENTE I.: 1. tábla:6–7, 4. tábla: 1, és KOVÁCS Z.) Abbreviations of measurements (Rövidítések): D – diameter (átmérő), H – whorl-height (kanyarulatmagasság), W – whorl-width (kanyarulatszélesség), U –umbilical-width (köldökátmérő), L – length of fragment (fragmentum hossza).

1a–b. Phymatoceras elegans (MERLA), 2014.1.1, lateral and ventral views, Kis-Gerecse, Bed 100, Sublevisoni horizon, (D: 78, H: 20, W: 15, U: 42).2. Phymatoceras robustum HYATT, 2014.2.1, lateral view, Kis-Gerecse, Bed 89, Bifrons horizon, (D: 62, H: 18, W: 17, U: 29).3. Phymatoceras armatum (MERLA), 2014.7.1, lateral view, Pisznice, Bed 121, Bifrons horizon, (D: 64, H: 19, W: 15, U: 32).4a–b. Phymatoceras narbonense (BUCKMAN), 2014.4.1, lateral and ventral views, Bánya Hill, Bed 37, Bifrons horizon, (D: 93, H: 27, W: 20, U: 43).5a–b. Phymatoceras cf. rheumatisans (DUMORTIER), 2014.8.1, ventral and lateral views, Bánya Hill, Bed 35, Clausus Subzone, (L: 93, H: 26, W: 21).6. Furloceras venustulum (MERLA), 2014.11.1, lateral view, Kis-Teke Hill, Bed K13, Gradatus Zone, (D: 52, H: 20, W: 12, U: 19). 7. Furloceras venustulum (MERLA), 2014.11.2, lateral view, Kis-Teke Hill, Bed K13, Gradatus Zone, (D: 42, H: 15, W: 10, U: 15).

1a–b. Phymatoceras elegans (MERLA), 2014.1.1, laterális és ventrális nézet, Kis-Gerecse, 100. réteg, Sublevisoni horizont, (D: 78, H: 20, W: 15, U: 42).2. Phymatoceras robustum HYATT, 2014.2.1, laterális nézet, Kis-Gerecse, 89. réteg, Bifrons horizont, (D: 62, H: 18, W: 17, U: 29).3. Phymatoceras armatum (MERLA), 2014.7.1, laterális nézet, Pisznice, 121. réteg, Bifrons horizont, (D: 64, H: 19, W: 15, U: 32).4a–b. Phymatoceras narbonense (BUCKMAN), 2014.4.1, laterális és ventrális nézet, Bánya-hegy, 37. réteg, Bifrons horizont, (D: 93, H: 27, W: 20, U: 43).5a–b. Phymatoceras cf. rheumatisans (DUMORTIER), 2014.8.1, ventrális és laterális nézet, Bánya-hegy, 35. réteg, Clausus szubzóna, (L: 93, H: 26, W: 21).6. Furloceras venustulum (MERLA), 2014.11.1, laterális nézet, Kis-Teke-hegy, K13. réteg, Gradatus zóna, (D: 52, H: 20, W: 12, U: 19).7. Furloceras venustulum (MERLA), 2014.11.2, laterális nézet, Kis-Teke-hegy, K13. réteg, Gradatus zóna, (D: 42, H: 15, W: 10, U: 15).



Plate II — II. tábla

1. Furloceras chelussii (PARISCH et VIALE), 2014.9.1, lateral view, Pisznice, Bed 109, Bingmanni Subzone, (D: 100, H: 28, W: 18, U: 49).2. Furloceras pulcher (MERLA), 2014.10.1, lateral view, Bánya Hill, Bed 41, Lusitanicum horizon, (D: 90, H: 29, W: 13, U: 40).3. Phymatoceras armatum (MERLA), 2014.7.2, lateral view, Kis-Teke Hill, Bed K14, Gradatus Zone, (D: 37, H: 12, W: 10, U: 17).4. Phymatoceras armatum (MERLA), 2014.7.3, lateral view, Kis-Teke Hill, Bed K14, Gradatus Zone, (D: 42, H: 14, W: 12, U: 18).5a–b. Furloceras chelussii (PARISCH et VIALE), 2014.9.2, lateral and ventral views, Pisznice, Bed 108, Bingmanni Subzone, (D: 131, H: 36, W: 20, U: 66).

1. Furloceras chelussii (PARISCH et VIALE), 2014.9.1, laterális nézet, Pisznice, 109. réteg, Bingmanni szubzóna, (D: 100, H: 28, W: 18, U: 49).2. Furloceras pulcher (MERLA), 2014.10.1, laterális nézet, Bánya-hegy, 41. réteg, Lusitanicum horizont, (D: 90, H: 29, W: 13, U: 40).3. Phymatoceras armatum (MERLA), 2014.7.2, laterális nézet, Kis-Teke-hegy, K14. réteg, Gradatus zóna, (D: 37, H: 12, W: 10, U: 17).4. Phymatoceras armatum (MERLA), 2014.7.3, laterális nézet, Kis-Teke-hegy, K14. réteg, Gradatus zóna, (D: 42, H: 14, W: 12, U: 18).5a–b. Furloceras chelussii (PARISCH et VIALE), 2014.9.2, laterális és ventrális nézet, Pisznice, 108. réteg, Bingmanni szubzóna, (D: 131, H: 36, W: 20, U: 66).



Plate III — III. tábla

1a–b. Mouterdeiceras cf. merlai (PELOSIO), 2014.20.1, ventral and lateral views, Pisznice, Bed 113, Subregale Subzone, (L: 70, H: 18, W: 16).2a–b. Furloceras cornucopia (MERLA), 2014.13.1, ventral and lateral views, Pisznice, Bed 121, Bifrons horizon, (D: 72, H: 23, W: 18, U: 32).3. Denckmannia robusta (DENCKMANN), 2014.16.1, lateral view (ventral view on Plate 4: 3), Pisznice, Bed 114, Subregale Subzone, (D: 180, H: 58, W: 38, U: 80).

1a–b. Mouterdeiceras cf. merlai (PELOSIO), 2014.20.1, ventrális és laterális nézet, Pisznice, 113. réteg, Subregale szubzóna, (L: 70, H: 18, W: 16).2a–b. Furloceras cornucopia (MERLA), 2014.13.1, ventrális és laterális nézet, Pisznice, 121. réteg, Bifrons horizont, (D: 72, H: 23, W: 18, U: 32).3. Denckmannia robusta (DENCKMANN), 2014.16.1, laterális nézet (ventrális nézet: 4. tábla: 3), Pisznice, 114. réteg, Subregale szubzóna, (D: 180, H: 58, W: 38, U:80).



Plate IV — IV. tábla

1. Furloceras venustulum (MERLA), 2014.11.3, lateral view, Kis-Teke Hill, Bed B5, Gradatus Zone, (D: 54, H: 20, W: 12, U: 19).2. Mouterdeiceras dubourgi ELMI et RULLEAU morphotype mavigliai (PELOSIO), 2014.19.1, lateral view, Pisznice, Bed 107, Bingmanni Subzone, (D: 130, H: 30, W: 20,U: 75).3. Denckmannia robusta (DENCKMANN), 2014.16.1, ventral view, (lateral view on Plate 3: 3).4a–b. Mouterdeiceras dubourgi ELMI et RULLEAU, 2014.18.1, ventral and lateral views, Kis-Gerecse, Bed 62, Bingmanni Subzone, (D: 114, H: 30, W: 21, U: 60).

1. Furloceras venustulum (MERLA), 2014.11.3, laterális nézet, Kis-Teke-hegy, B5. réteg, Gradatus zóna, (D: 54, H: 20, W: 12, U: 19).2. Mouterdeiceras dubourgi ELMI et RULLEAU morphotype mavigliai (PELOSIO), 2014.19.1, laterális nézet, Pisznice, 107. réteg, Bingmanni szubzóna, (D: 130, H: 30,W: 20, U: 75).3. Denckmannia robusta (DENCKMANN), 2014.16.1, ventrális nézet (laterális nézet: 3. tábla: 3).4a–b. Mouterdeiceras dubourgi ELMI et RULLEAU, 2014.18.1, ventrális és laterális nézet, Kis-Gerecse, 62. réteg, Bingmanni szubzóna, (D: 114, H: 30, W: 21, U: 60).



Plate V — V. tábla

1. Haugia cf. phillipsi (SIMPSON), 2014.23.1, lateral view, Bánya Hill Quarry, Gradatus Zone, (D: 147, H: 52, W: 26, U: 32) (coll: Z. Kovács).2a–b. Haugia sp., 2014.24.1, ventral and lateral views, Kis-Gerecse, Bed 78, Clausus Subzone, (L: 87, H: 27, W: 16).3a–b. Haugia cf. variabilis (D’ORBIGNY), 2014.22.1, lateral and ventral views, Bánya Hill Quarry, Gradatus Zone, (D: 73, H: 33, W: 18, U: 17) (coll: Z. Kovács).4a–b. Mouterdeiceras viticola ELMI et RULLEAU, 2014.21.1, ventral and lateral views, Bánya Hill, Bed 23, Bingmanni Subzone, (D: 73, H: 21, W: 12, U: 38).

1. Haugia cf. phillipsi (SIMPSON), 2014.23.1, laterális nézet, Bánya-hegy, Gradatus zóna, (D: 147, H: 52, W: 26, U: 32) (Gyűjtő: Kovács Z.).2a–b. Haugia sp., 2014.24.1, ventrális és laterális nézet, Kis-Gerecse, 78. réteg, Clausus szubzóna, (L: 87, H: 27, W: 16).3a–b. Haugia cf. variabilis (D’ORBIGNY), 2014.22.1, laterális és ventrális nézet, Bánya-hegy, Gradatus zóna, (D: 73, H: 33, W: 18, U: 17) (Gyűjtő: Kovács Z.).4a–b. Mouterdeiceras viticola ELMI et RULLEAU, 2014.21.1, ventrális és laterális nézet, Bánya-hegy, 23. réteg, Bingmanni szubzóna, (D: 73, H: 21, W: 12, U: 38).



A római kori környezetre utaló üledékföldtani, talajtani és malakológiai adatok az egykori Óbudai Gázgyár területéről

HORVÁTH Zoltán1, MINDSZENTY Andrea2, †KROLOPP Endre, LASSÁNYI Gábor3

1 Magyar Földtani és Geofizikai Intézet, H-1143 Budapest, Stefánia út 14.2 ELTE, FFI, Alkalmazott- és Környezetföldtani Tanszék, H-1117 Budapest, Pázmány Péter s. 1/C

3 Aquincumi Múzeum, H-1097 Budapest, Záhony utca 4.

144/1, 37–48., Budapest, 2014

Sedimentological, pedological and malacological data from the Roman Ageenvironment of the area of the former Óbuda Gas Factories

AbstractSedimentological and pedological observations and malacological investigations were carried out on the material

exposed by archaeological excavations in the area of the former Óbuda Gas Factory (now Graphisoft Park). Alluvialfacies of the ancient Danube and the overlying sand dunes were identified. Pre Roman gravelly channel fill and - to theNW - point bar, levee and flood plain sediments of the river were detected. Overlying the alluvial sediments also eoliansands and interfingering buried soils were exposed in part of the excavations. Based on our observations, the followingpalaeoenvironmental reconstruction was attempted: at the beginning of the Roman occupation there was a topographicdepression on the study area. This depression could have been inherited from the probably rather dissected Pleistocenesurface and it might have developed as an abandoned channel. Due to gradual fill-up and drying, later on, as a result ofland-surface stabilization the former abandoned channel and the surrounding flood-plain sediments served as a goodsubstratum for the development of a Chernozem type soil and for land use.

The area, outside the Roman city wall, was used as cemetery for three centuries (1st to 4th century AD). Based on ourresults some shifting sand dunes may have existed already during the Roman period but the majority of the eolian sandswere deposited after the end of Roman occupation (late 4th – early 5th century AD)

Incision of the Danube into its own alluvium apparently contributed a great deal to improved darinage of the formerflood-plain and thus to soil formation on its surface which therefore became favourable for variegated land-use by theRomans.

Young faults associated with water-escape structure and soft-sediment deformation were observed in the alluvialsediment. These structures are interpreted as seismites induced by a palaeo-earthquake some time after the LatePleistocene but probably before the birth of the town of Aquincum.

Keywords: environmental reconstruction, geo-pedology, Holocene, Roman Age, Óbuda

ÖsszefoglalásAz egykori Óbudai Gázgyár területén (ma Graphisoft Park) üledékföldtani–talajtani megfigyelések és malakológiai

vizsgálatok alapján azonosítottuk a római területhasználat előtti Duna kavicsos mederüledékét, a parti hát és az erretelepülő ártér üledékeit. Nagyobb feltárásban vizsgáltuk a folyóvízi üledékekre települő szélfútta homokdűnéket,amelyekben egymással összefogazódó elfedett talajszinteket különítettünk el. Eredményeink alapján a római terület-használat kezdetén (1. század) egy nagyobb térszíni mélyedés volt a területen, amelyet a Duna egykori „fattyúágaként”értelmeztünk. A mélyedés fokozatos kiszáradásával, az ártéri üledéken idővel a mai csernozjom jellegű talaj alakult ki,amely jó területhasználati feltételeket biztosított.

A rómaiak mintegy három évszázadon keresztül (1. századtól a 4. század végéig) viszonylag folyamatosan temet-keztek az Aquincum polgárvárosától keletre fekvő területen. Megfigyeléseink azt mutatják, hogy bár már a római temet-kezések idején is voltak homokbuckák a területen, a szélfútta homok jelentős része a római területhasználatot követően(4. század vége – 5. század eleje után) rakódott itt le. A kezdetben időszakosan vízzel borított mélyedés fokozatoskiszáradását, a talajképződés kedvező feltételeit és, hogy századokon keresztül temetkezésre is alkalmassá vált a terület,a Duna folyamatos bevágódása segíthette elő. A folyóvízi üledékben talált, vízkiszökéses jelenséggel párosuló, vetősszerkezet és a lágyüledék-deformáció valószínűleg epizódszerű, szeizmikus esemény eredményeként alakulhatott ki

Bevezetés

Napjainkban hazánkban is egyre természetesebbé válik,hogy régészeti ásatáson földtudományi szakember gyűjtadatokat, hogy az egykori környezetre vonatkozó kérdések-re választ adjon. E kérdések a régészeti kutatás fókuszábanálló korszak üledék- és talajképződési környezetére, az egy-kori domborzati viszonyokra vagy azok megváltozására,esetleg egy-egy különleges földtani szerkezetre vonatkoz-hatnak. Egyes problémák megválaszolásához specialisták-kal való együttműködésre is szükség lehet (pl. malakológia,paleobotanika).

A geo-pedológia vagy geo-archeopedológia (RogerLANGOHR után, University of Ghent), egyesek szerint geo-archeológia (pl. GOLDBERG & MACPHAIL 2006) módszerei-nek alkalmazásával a régészeti leletanyag természeti keret-be illesztését, az ember és természet közötti kölcsönhatáselemzését végezhetjük el.

A geo-szakemberek és a régészek együttműködésénekeredményeként kor’bban KROLOPP Endre, ORAVECZ János ésKRIVÁN Pál készített jelentéseket az Aquincumi Múzeumrégész munkatársainak. Ezek egy része fellelhető a Múze-um adattárában más részük a napi sajtóban jelent meg (pl.Magyar Nemzet, 1978. január 29-i száma). Újabban ZSIDI

(2002) munkájában olvashatunk a topográfiai kutatásokról,amelyekben SCHWEITZER Ferenc vett részt. FÜLEKY & MÁRITY

(1998) a római kori környezeti viszonyokhoz szolgáltattakfriss adatokat. H. KÉRDŐ & SCHWEITZER (2010) az Aquin-cumban és környékén megtelepedett kultúrák régészetiemlékeit természeti-ökológiai környezetükbe helyezvevizsgálták.

2002–2010 között a geopedológiai vizsgálódások rend-szeressé váltak Óbuda területén. Az Aquincumi Múzeum ésaz ELTE Általános és Alkalmazott Földtani Tanszéke közöttiegyüttműködés keretében közel 100 helyszínről gyűjtöttünküledékföldtani-talajtani adatokat, mintákat és végeztünklaboratóriumi vizsgálatokat, malakológiai, és talaj-mikro-morfológiai elemzést (MINDSZENTY & HORVÁTH 2003;HORVÁTH et al. 2006, 2009). A leletmentő ásatásokon végzettmegfigyelésekkel a cél az volt, hogy válaszoljunk a régészekáltal megfogalmazott kérdésekre, ugyanakkor a begyűjtöttföldtani és talajtani információ lehetőséget biztosított a kör-nyezet, szerencsés esetben a klíma holocénen belüli változé-konyságának jobb megismerésére is.

Jelen cikkben egy 2003. évi ásatás geo-pedológiai ered-ményeit mutatjuk be. Az egykori Óbudai Gázgyár (maGraphisoft Park) területén a Duna-terasz folyóvízi üledé-keire szuperponálódó homokbuckás környezetet rekonst-

ruáltunk. A szélfútta homokdűnékben talajszintek voltakláthatók (HORVÁTH & MINDSZENTY 2004).

A 2006. évi újabb ásatás során kora bronzkori (Kr. e.2500–2200 körül) és római kori (Kr. u. 1–4. századi) sírokattártak fel. Ekkor további földtani- és talajtani adatok gyűj-tésére nyílt lehetőségünk. Az általános környezetrekonst-rukció elvégzése mellett, vizsgáltuk az egykori térszínimélyedés kitöltését és lehetséges eredetét is.

Régészeti háttér

Aquincum polgárvárosától keletre, a volt Óbudai Gáz-gyár területén húzódott egykor a település eddigi ismere-teink szerint legnagyobb kiterjedésű temetője. A 19. századvégén és a 20. század elején több kisebb ásatás folyt a terü-leten (KUZSINSZKY 1892; NAGY 1942a, b), melyek nagyrészta római kori fazekas telepre koncentráltak (KUZSINSZKY

1932).Bár kisebb leletmentések a II. világháborút követően is

folytak az akkor zárt, stratégiai jelentőségűnek minősítettüzemnél, ásatásokra, csak a gyár bezárása után, a GraphisoftPark építésével párhuzamosan, 1996-tól került sor ZSIDI

Paula vezetésével (ZSIDI 1997). A Duna-parton talált rómaiparterődítés nyomaként értelmezett cölöpkonstrukciók mel-lett 1998-ban és 2000-ben mintegy félszáz római kor sír iselőkerült itt (ZSIDI 1999, 2001).

A keleti temető valódi mérete és jelentősége a 2005-tőlszinte évente folytatódó és a mai napig (2010) tartó kuta-tások során vált világossá, amikor a modern ipari létesít-mények által kevésbé bolygatott zónákban több mint 1300római kori temetkezést tártunk fel (LASSÁNYI 2006, 2007,2008, 2010). A hatalmas leletanyag feldolgozása mégfolyik, így csak előzetes megállapítások tehetőek a feltártsírokkal kapcsolatban. A temetőt a polgárváros léténekteljes időszakában Kr. u. 1. század második felétől (GABLER

et al. 2009), egészen a 4. század végéig, esetleg az 5. századelejéig használták (LASSÁNYI 2010, LASSÁNYI & VASS 2010).Közel egyenlő számban kerültek elő csontvázas és ham-vasztásos sírok.

A temető kiterjedése a több mint három évszázadoshasználat idején állandóan változott. Mai ismereteinkszerint délen legalább a Záhony utca vonaláig, keleten aDuna-partig, nyugaton legalább a Gázgyár utcáig tartott. Azészaki határa bizonytalan. Annyi bizonyos, hogy idetartoztak a Duna-parton, a Gázgyár északkeleti részén1909–1913 között (NAGY 1942b) és 1976 között feltárt későrómai sírok (NÉMETH 1977), de nem kizárt, hogy egy part

38 HORVÁTH Zoltán et al.: A üledékföldtani, talajtani és malakológiai adatok az egykori Óbudai Gázgyár területéről

valamikor a holocén folyamán, feltehetőleg még Aquincum születése előtt. A jelenségegyüttes kialakulásáért felelősneotektonikus mozgások beilleszthetők a tágabb környezet irodalomból jól ismert, időről időre földrengésekbenmegnyilvánuló szeizmikus történetébe.

Tárgyszavak: környezetrekonstrukció, geo-pedológia, holocén, római kor, Óbuda

menti sávon a Budapest–Esztergom vasútvonal töltésétőlészakra is tovább húzódott.

Módszer

A földtani vizsgálat során rétegoszlopokat vettünk fel aDuna-parti ásatás több pontján és elvégeztük a rétegsor kép-ződményeinek szemcseösszetételi, talajszerkezeti vizsgálatát,a Munsell szín és mésztartalom meghatározását. Egyes mintá-kon iszapolást végeztünk. Ennek során 0,8 mm-es szitánmostuk át az anyagot és értékeltük a szitán fennmaradt tör-melékes elegyrészeket, másodlagos ásványkiválásokat ésMollusca-héjakat.

Rétegsorok

Az ásatások régészeti kutatóárkaiban felvett réteg-oszlopok közül háromnak az üledékföldtani, talajtani ésmalakológiai vizsgálati eredményeit mutatjuk be (1. és 2.ábra). Régészeti oldalról az alábbi, őskörnyezeti viszonyokattisztázandó, földtani vonatkozású igények merültek fel:

— A régészeti kutatószondák által feltárt üledék- éstalajtípusok jellemzése.

— A leletmentes és leletes üledékek és talajok környe-zetjelző szerepének tisztázása.

— Mit jelentenek az egyik régészeti szondaárokbanmegfigyelt töréses és lágyüledék-deformációs szerkezetek,illetve lehetett-e azoknak valamilyen hatása a római vagy aztkövető területhasználatra?

1. megfigyelési pont: térszínimélyedésben felhalmozódótalaj–üledék komplexum

É-i metszetfal, K–Ny irányú szelvényben,egy korábbi térszíni mélyedésben:

I. Ártéri üledék (0–20 cm): A rétegsoralján 20 cm vastag, olivabarna színű (2,5Y4/3), meszes, rétegzetlen kőzetlisztes finom-homok települ, amiben 1–2 mm-es, vörös-barna és fekete színű, vas- és mangánpettyek,illetve -foltok voltak láthatók.

A megfigyelési ponttól D felé oldal-irányban, mintegy 10 m-re az egyik kutató-szonda aljában közel 1 m összvastagságbanmegtaláltuk a talajképződési folyamatokáltal nem érintett üledéket, amely 5–10 cmvastag, meszes homok- és kőzetlisztrétegekszabályos váltakozásából állt. Véleményükszerint ezek az üledékek a parthoz köze-lebbi, az ártéri üledékekkel összefogazódóparti hát környezetben is lerakódhattak.

II. Térszíni mélyedés talajanyagú kitöl-tése (20–210 cm): A homok felett rövidátmenettel 190 cm vastag, alsó részén sötét

olivabarna (2,5Y 4/4) színű (humuszos), felső részénnagyon sötét szürkésbarna színű (2,5Y 3/2) agyagos, finom-homokos kőzetliszt következett. A színbeli átmenet fokoza-tos, jelezve a talajképző folyamatok, elsősorban a talajlakóélőlények átkeverő tevékenységét. A talajszerkezet a kitöltésegészében morzsás, ami megerősíti, hogy a bioturbációnakfontos szerepe volt a mélyedésbe került anyag homogeni-zálásában. A törmelékes elegyrészek terepen észlelhetőmennyisége alapján, a látszólag homogén felépítésű kép-ződmény három részre osztható.

Az alsó 60 cm-ben kevés, kb. 1 cm méretű, főkéntkvarcit anyagú kavicsot találtunk. A középső 30 cm-ben azantropogén elegyrészek gyakoriak; változatos méretű (1–10cm) kvarcit-, mészkő-, faszén- és csontdarabok (koponya-töredék). Ez az egyik jól azonosítható római szint. A felső 1m-ben szórtan, kevés 1–2 cm-es, jól kerekített és koptatott,kvarcit- és mészkőkavics volt. Ezen a szakaszon gyakoriakaz 0,5–1 cm vastag és kb. 5 cm hosszú, függőleges, lefeléelkeskenyedő üres csatornák, amelyek szubrecens gyökér-nyomként értékelhetők. A képződmény felső részén, főlegaz 50–100 cm mélységközben, a morzsás, szemcsés talaj-aggregátumok mentén jelentkező rozsdabarna elszínező-dések (gley-foltok) azt mutatják, hogy ez a szint időről-időreátnedvesedett, majd kiszáradt. Az alapanyag mindenüttmeszes, de a képződmény alsó és középső részén (0–80 cm)szegélyek formájában másodlagos mészkoncentrálódást ismegfigyeltünk. Ez a kétirányú vertikális mészforgalommiatt alakulhatott ki a talajvíz kapilláris zónájában. Azinnen származó minták iszapolási maradékában gyakori,1–4 mm-es csatorna menti mészkiválások kerültek elő (3.ábra). A malakológiai adatok alapján, 80–110 cm-es mély-ségközben (Graphi–1) vízi (pl. Bithynia tentaculata) ésszárazföldi csigafajok együtt találhatók meg (I. táblázat).


1. ábra. A kutatási terület vázlatos helyszínrajza a megfigyelési pontok feltüntetésévelFigure 1. Our observation points shown by the sketch map of the study area

HORVÁTH Zoltán et al.: A üledékföldtani, talajtani és malakológiai adatok az egykori Óbudai Gázgyár területéről40

2. á

bra.

Hár

om m

egfig

yelé

si p

ont f

öldt

ani r

éteg

oszl

opa.

A k

rono

szta

ratig

ráfia

i egy

sége

k lit

oszt

ratig

ráfia

i egy

sége

khez

val

ó po

ntos

ille

szté

se n

em v

égez

hető

el a

dato

k hi

ányá

ban

Figu

re 2

.Stra

tigra

phic

al co

loum

ns o

f the

3 re

pres

enta

tive

obse

rvat

ion

poin

ts. D

ue to

the

lack

of d

ata

fittin

g of

chro

nostr

atig

raph

ical

uni

ts to

the

listh

ostra

tigra

phic

al o

nes c

an n

ot b

e ac

hiev

ed

Utóbbiak között a kifejezetten szárazságot kedvelők is jelenvannak (pl. Helicopsis striata) (4. ábra). Ez utal arra, hogy atérszíni mélyedésben a talajosodott anyag felhalmozódása

során a nedves és a száraz környezeti viszonyok válta-koztak.

III. Futóhomok, bolygatás nyomaival (210–240 cm):Felfelé éles határral világos barnásszürke (2,5Y 6/3), szür-késbarna (2,5Y 5/2) színű, laza, jól osztályozott, meszesfinomhomok következik, amiben 1–2 cm-es, mészkő-,tégla- és kvarcitkavics törmelékdarabjai voltak.

IV. Feltöltés (240–260 cm): A rétegsor tetején, éleshatárral, 20 cm vastag, sötétszürke színű, sóderes feltöltéstalálható, ami az Óbudai Gázgyár működésével és a terep-rendezéssel hozható összefüggésbe.

1b megfigyelési pont: további malakológiai adatoka térszíni mélyedés K-en feltárt részéből

Az ásatás K-i oldalán is volt egy Mollusca-héjakat tar-talmazó, talajjal kitöltött térszíni mélyedés, valamint egyjól osztályozott, szélfúttahomok-lencse, ezért itt az 1apont mellé létesítettünk egy 1b megfigyelési pontot is (1.ábra).

Térszíni mélyedés alsó része: A Graphi–2. minta szár-mazási helye: ásatási terület É-része, a K-i oldal, a felszín-től 120–150 cm mélységközben. A talajmintát egy laza, jólosztályozott, futóhomokként értékelhető réteg alól gyűj-töttük. A homokréteg felső részén fekete, faszenet tartal-mazó, hamvasztásos sír nyomai voltak láthatók. A mintaszürkésbarna, sötét szürkésbarna színű (10YR 5/2–4/2)kőzetlisztes finomhomok. Talajszerkezete szemcsés, mor-zsás, gyengén meszes. Az iszapolási maradékban csont-töredék is volt (1 cm). A malakológiai vizsgálatok alapján,a melegkedvelő, szárazságtűrő fajok egyedszámarányaviszonylag alacsony (8%), a fokozottan nedvességigénye-seké pedig jóval magasabb (28%) (I. táblázat).

A fentiek alapján a vizsgált rétegsor folyóvízi kör-nyezeten belüli térszíni mélyedésben, viszonylag folya-matos talajképződés mellett lassú üledékfelhalmozódássorán alakulhatott ki. A mélyedés a Duna főágának egyoldalsó, „fattyú ága” is lehetett, amely legalább háromféle-képpen töltődhetett fel. Nagyvizek során vagy áradáskor


3. ábra. Gyökércsatorna-menti mészkiválások és faszéndarabok (fekete szem-csék középen és jobbra) a homokdűne egyik, felső talajszintjében. Mintaszám:Graphi–7. Binokuláris mikroszkóp, 15× nagyításFigure 3. Pieces of calcium-carbonate cemented root channels and charcoal (blackgrains in the middle and right) in the upper buried soil horizon of the sand dune.Sample: Graphi–7. Magnitude: 15× (stereo-microscope)

I. táblázat. Malakológiai adatok három mintából (t=töredék)Table I. Malacological data of three samples (t: fragment)

4. ábra. Szárazságtűrő Helicopsis striata csigaház a homokbucka felső homok-rétegéből. Mintaszám: Graphi–8. Binokuláris mikroszkóp, 20× nagyításFigure 4. Xerophyl Helicopsis striata in the upper sandy layer of the sand dune.Sample: Graphi–8. Magnitude: 20× (stereo-microscope)

finomszemcsés üledék rakódhatott le, de ennek nem maradtnyoma, mert az üledéket a későbbi talajképződés talaj-anyaggá alakította (morzsás szerkezetű, humuszos képződ-mény). Szélfútta homok rakódott le a mélyedésben, ami akésőbbi talajképződés ellenére, lencseszerűen kiékelődve,megmaradt (lásd később 9. ábra). Üledék és talajanyaghozzáadódása antropogén hatásra (temetkezéssel együttjárótalajmozgatás, feltöltés, véletlenszerű antropogén törmelékelszórása) is bekövetkezhetett. Az, hogy a mintagyűjtésipont felett települő, szélfútta homokban megvannak a rómaiterülethasználat nyomai, azt jelenti, hogy az alatta lévő,talajanyaggal kitöltött térszíni mélyedés a kitöltéssel együttpre-római korú. A szürkésbarna színe alapján szervesanyag-ban gazdag, egykori talaj (paleotalaj) morzsás talajszerke-zete a talajlakó élőlények talajátkeverő tevékenységét mutat-ja (bioturbáció). Ilyen talajok általában alacsonyabb növény-zetű, füves vegetációval borított felszín alatt képződnek. Amalakológiai vizsgálatok alapján nedves rét rekonstruálható.A peremeken szárazabb környezetnek, a mélyedésen belülitalajképződéssel akár egyidős, jelenlétét a néhány száraz-ságkedvelő csiga jelezheti (pl. a Chondrula tridens és aGranaria frumentum).

Térszíni mélyedés felső része: A Graphi–3. mintát azásatási terület É-részén, a K-i oldalon gyűjtöttük, a betontis tartalmazó (újkori) feltöltés alatt 40–60 cm-re. Ősdom-borzati szempontból egy nagyobb, az ásatás K-i és É-irészén is nyomozható térszíni mélyedés (ÉNy–DK irányúlokális csapásirány) peremén található a mintavételi pont.Ez a minta a római kori vagy az utáni területhasználatnyomait tartalmazza. A minta színe sötétszürke, nagyonsötétszürke (2,5Y 4/2–3/2). Elszórtan kevés tégladarabottartalmaz (max. 1–2 cm). Rozsdabarna elszíneződésekfoltokban láthatók (gleyfoltok). A talajszerkezet szem-csés–morzsás. A malakológiai vizsgálat során az iszapolásimaradékból csonttöredék és faszéntörmelék is előkerült(max. 1 cm). A szárazföldi csigafaunában a legnagyobbszázalékban a nagy ökológiai tűrőképességű fajok fordul-nak elő. Mellettük, a melegkedvelő, szárazságtűrő fajok azösszegyedszám 30%-át, a fokozottan nedvességigényesekpedig mindössze 2,5%-át adják (I. táblázat).

A humuszos (sötétszürke szín) és a talajanyagú kép-ződmény morzsás talajszerkezete intenzív bioturbációróltanúskodik. Ez a talaj is alacsony növényzetet (fűfélék)jelez, amit a malakológiai vizsgálatok megerősítettek: füvesnövényzettel ritkásan benőtt terület rekonstruálható.

2. megfigyelési pont: alluviális üledékre települő,elfedett talajokat tartalmazó homokbucka

I. Ártéri üledék (0–70 cm): A rétegsor alján 70 cmvastagságban olivabarna (2,5Y 4/3) színű, rétegzetlen agya-gos kőzetliszt található, amelynek alsó része agyagos ésmeszes.

II–IV. Meder közeli környezet – parti hát (70–170 cm):Éles határral az ártéri üledékre mintegy 100 cm olivabarna(2,5Y 5/3) színű, homokrétegek és barnásszürke színűagyag, illetve olivabarna (2,5Y 4/3) színű, agyagos kőzet-

lisztrétegek váltakozásából álló képződményegyüttes tele-pül. A homokrétegek keresztrétegzést mutatnak, az agyagosrétegek lamináltak. A II. és IV. képződmények nem mesze-sek. Az ártéri üledékek közé települő homokrétegek eseté-ben az is felmerült, hogy gátszakadás üledékei lehetnek.

V. Ártéri üledék (170–270 cm): A homok felett világosolivabarna (2,5Y 5/4) színű, meszes, agyagos kőzetliszttalálható 1 m vastagságban.

VI–VIII. Parti homokdűnék közbetelepülő talaj-szintekkel (270–350 cm) (5. ábra): A 10–20 cm között,változó vastagságban települő, laza, jól osztályozott, vilá-gos olivabarna (2,5Y 5/3) színű, mészmentes homok a talaj-réteg talajképző üledéke (VI. képződmény). A homokonolivabarna (2,5Y 4/4) színű talaj fejlődött ki, amelynek avastagsága a KÉK–NyDNy irányú szelvényfalban 20–30cm között változik. A talajszerkezet morzsás (VII. képződ-

mény). Magasabban világos olivabarna (2,5Y 5/3) színű,szintén laza és jól osztályozott homoklencse települ, amely-nek vastagsága a KÉK–NyDNy irányú szelvényfalban 20–40 cm között változik. Felső része nem meszes, alsó részemeszes (VIII. képződmény). A homokrétegeket kisujjnyirovarjáratok tagolják, amelyek homokkal vagy talajanyag-gal vannak kitöltve. A laza, jól osztályozott homok szélfúttahomokdombként (dűne) anyagaként értékelhető.

IX. Talaj futóhomokon (350–380 cm): E felett 30 cmvastag, olivabarna színű, (2,5Y 4/4) kőzetlisztes agyagkövetkezik elszórtan faszénszemcsékkel. A talaj szerkezetemorzsás és az alapanyag gyengén meszes.

X. Feltöltés (380–480 cm): A rétegsor tetején, éleshatárral, mintegy 100 cm vastag, feltöltés jellegű vagy vél-hetően az Óbudai Gázgyár működése miatt bolygatottképződményegyüttes található. A feltöltés a felső részén 30cm vastag, nagyon sötét szürkésbarna (2,5Y 3/2) kőzet-lisztes agyagot, középső részén 30 cm vastag, fekete (2,5Y3/1) salakos anyagot, alul 40 cm világos olivabarna (2,5Y6/2) színű, laza, osztályozatlan, rétegzetlen, homokoskavicsot tartalmaz. A képződményegyüttes meszes.


5. ábra. Homokbucka közé települő elfedett (római) talajszint. 2. megfigyelésipont, KÉK–NyDNy-i falFigure 5. Buried Roman soil intercalated in the sand dune. Profile N° 2.ENE–WSW section

Vetőkkel tagolt folyóvízi hordalék

A második megfigyelési ponton a folyóvízi üledéket azÉNy–DK irányú metszetfalban ÉÉK–DDNy csapásirányú,KDK felé 85–90°-ban dőlő, apró vetők harántolják (6. ábra).Mintegy öt vető volt jól elkülöníthető a szelvényfalban. A

vetősíkok közel párhuzamos csapásirányúak. A szerkezetnormál vetők és feltolódások kombinációjából áll. Az elvetésmértéke a vetőzónán belül 5–25 cm között változik. Azelmozdulás a világos olivabarna (2,5Y 5/4) színű, meszes,agyagos kőzetlisztben szűnik meg (VI. képződmény). Ittvízkiszökéses szerkezet is látható, ami barna, vas-oxid tartal-mú agyagos-kőzetlisztes anyagot hagyott maga után. Ezenkívül, a kőzetliszt és homokrétegek váltakozásából állófolyóvízi üledékben 2 m-en belül oldalirányban (~IV. képződ-mény), 2–5 cm méretű, hullámos, lágyüledék-deformációsszerkezetet figyeltünk meg (7. ábra). A vetőzóna közelségealapján ez a jelenség a vető működése eredményeként iskialakulhatott.

3. megfigyelési pont: folyóvízi üledékre deponálttöltés anyag

I. Meder üledék (0–20 cm): Világos barnásszürke színű,osztályozatlan, rétegzetlen kavicsos homok. Több cm-esfaszénmaradványok láthatók elszórtan. Az ásatásvezető ré-gész tájékoztatása szerint gazdag, több végtag- és álkapocs-töredékből álló valószínűleg állatcsontlelet is előkerültebből a rétegből. A képződmény meszes. Felfelé 10 cmvastag, olajbarna (2,5Y 4/3) színű, kőzetlisztes homok kö-vetkezik, amiben 1–3 cm méretű, világos olajbarna (2,5Y5/3), agyag anyagú törmelékszemcsék rétegszerűen fordul-nak elő. A képződmény meszes.

II–III. Ártéri hordaléklebeny (20–160 cm): Olajbarna(2,5Y 4/3) színű, tömör, kőzetlisztes agyag, agyagosabbbetelepülésekkel és világos olajbarna (2,5Y 5/3) színű ho-mok rétegekkel (csillámos középhomok), lencseszerűenkiékelődő, 5–10 cm vastag homokrétegekkel, melyek akártávoli gátszakadás lerakódásaiként is értékelhetők. A kép-ződmény rétegzett.

IV. Feltöltés 1. (160–340 cm): 180 cm olajbarna (2,5Y4/4) színű, laza, kőzetlisztes agyag. Az üledékben szórtan,változatos méretű (1–7 cm nagyságú, változatosan kerekí-tett, koptatott) agyag-, kőzetlisztes agyagklasztok vannak.Színük szürkésbarna (2,5Y 5/2). A klasztok elrendező-dése szabálytalan: osztályozatlan, rétegzetlen. Gradációt aképződményen belül nem észleltünk. Az iszapolás során1-1 szemcse, 1 cm-nél kisebb, újkori kerámia és üveg-töredék került elő. Ez a képződmény összefüggésbe hoz-ható a 19–20. századi tereprendezésekkel, feltöltésssel.Rozsdabarna elszíneződés néhány cm-es sávban gyakori atörmelékszemcséken belül, azok körül, illetve elszórtan atörmelékszemcséket tartalmazó üledék pórusaiban. Azalapanyag meszes.

V. Feltöltés 2 (340–460 cm): 120 cm vastag, feltöltés jel-legű képződmény, amely felső részén nagyon sötét szürkés-barna (2,5Y 3/2) színű, kőzetlisztes agyagot tartalmaz,kevés törmelékszemcsével (kvarcit anyagú kavics, tégla)(A); középső részén fekete színű (2,5Y 3/1) salakos feltöl-tésből áll, gyakori törmelékkel (tégla, mészkőtörmelék,áthalmozott talajdarabok) (B) alul világos olajbarna (2,5Y6/2) színű, laza, osztályozatlan, rétegzetlen, homokos ka-vicsból áll (C). Mindhárom (A, B, C) képződménytípusmeszes.

A rétegsorban vizsgált képződmények egy része termé-szetes üledékként (0–160 cm) értelmezhető, 160–340 cmközött valószínűsíthető 340–460 cm között pedig biztos amesterséges feltöltés jelenléte. Ellenőrizve a II. katonaifelmérés térképein a Duna 1800-as évekbeli kiépítetlenpartvonalát, megállapítható volt, hogy az a mai partvonaltólnéhány méterrel nyugatabbra húzódott.

Ez azt jelenti, hogy a partszakasz mai kiépítettségénekmegalapozásához feltöltésekre volt szükség. A feltöltésheza többi szelvényben megismert és a területen gyakori oliva-barna és olajbarna színű agyagos-kőzetlisztes üledékethasználhatták, s ha volt is római kori szint, az megsemmi-sülhetett.


6. ábra. Törésekkel tagolt folyóvízi hordalék. Jobboldalt vízkiszökéses szer-kezet látható a törés menténFigure 6. Fractured Pleistocene alluvial sediment with water-escape structure onthe right. Profile N° 2. The lower third of the section

7. ábra. Lágyüledék-deformációs szerkezet a laza homokban, amely megfelel a2. rétegoszlop IV. képződményénekFigure 7. Soft-sediment deformation structure in a silt/ sand “layercake”, whichcorresponds to formation N° IV in Profile N° 2

4. megfigyelési pont: paleotalajok összefogazódásahomokbuckás környezetben

Az ásatási terület É-i részén, a DK-i negyedben akövetkező rétegsort vettük fel (8. ábra):

I. Ártéri üledék: A rétegsor alján 10–20 cm vastag-ságban világos szürke, világos barnásszürke színű (2,5Y7/2-6/2), kőzetlisztes finomhomok található. A réteghatárfelfelé fokozatos az 1–2 cm vastagságú, 1–5 cm hosszú,homokos üledékkel és talaj anyaggal kitöltött ásásnyomok(=„biogalériák”) miatt (kisebb rovarok üregei). A mintegy3,5 kg tömegű mintában az iszapolás után nagyrészt poró-zus, likacsos, elágazó meszes csövecskék (életnyomcalcrete: 1–5 mm) és szabálytalan alakú, porózus, likacsosmeszes gumók (gumós calcrete: 1–5 mm), továbbá kevéskoptatott, kvarcit darakavics is volt (mintaszám: Graphi–4).

II. Partközeli ártéri üledéken kialakult talaj: Felfelé 20cm vastagságban világos sárgásbarna – világos olivabarnaszínű (2,5Y 6,3–5/3), finomhomokos kőzetliszt települt. Aréteghatár itt felfelé és lefelé is fokozatos volt az apró, 1–2cm széles, 1–5 cm hosszú, homok és talaj anyaggal kitöltöttrovarcsatornák miatt. Az iszapolás után a 2,5 kg mintábólkb. 5 dkg tömegű anyag maradt. Ezen belül uralkodtak aporózus, likacsos, elágazó meszes csövecskék (1–12 mm) ésa szabálytalan alakú, porózus, likacsos meszes gumók (1cm-ig), ugyanakkor kevés kvarcit anyagú, koptatott apró-kavics és csigaháztöredékek is előkerültek. Az egyikhéjtöredék egy Chondrula tridens csigáé, amely a száraz,meleg, napos környezetet kedveli (mintaszám: Graphi–5).

III. Homokbucka üledéke: A talajosodott ártéri üledékfelett lencseszerűen kiékelődve 10–60 cm vastagságú,világos sárgásbarna – világos olivabarna színű (2,5Y 6/4-5/4) kőzetlisztes finomhomok települ. Kemény, enyhénmészcementált, de morzsolható, mert az üledék jól osztá-lyozott. A réteghatár lefelé és felfelé egyaránt fokozatos,apró bioturbációs nyomokkal tagolt: 1–2 cm széles, 1–5 cmhosszú. 3 kg mintából az iszapolás után 5 dkg anyag maradt.A szemcsék között a porózus, likacsos, elágazó meszes

csövecskék (1–10 mm) és szabálytalan alakú, porózus,likacsos meszes gumók (1–10 mm) gyakoriak. Kevéskvarcit anyagú gyengén kerekített, 2–3 mm-es aprókavics iselőfordult (mintaszám: Graphi–6).

IV. Római kori talaj: Feljebb 20–30 cm vastagságbantelepülő, világos olivabarna – olivabarna színű (2,5Y 5/3-4/3),finomhomokos kőzetliszt települ, amely jól osztályozott,kemény, enyhén mészcementált, de kézzel morzsolva könnyenszétesik. E talaj római korát bizonyítja, hogy a bemélyedőrómai korú régészeti objektumok egy része ebből a talaj-szintből indul. A réteghatár felfelé és lefelé is fokozatos az apróbioturbációs nyomok miatt. 2,5 kg mintából az iszapolás utánkevesebb, mint 5 dkg maradt. A szemcsék között sok porózus,likacsos, elágazó meszes csövecske és szabálytalan alakú,porózus, likacsos meszes gumó (1–4 mm) került elő, kevés,kvarcit anyagú durvahomok szemcsével (1–2 mm), kevéscsigaházzal, csigahéjtöredékkel (1–2 mm) és gyakori faszén-töredékekkel (1–3 mm) (mintaszám: Graphi–7).

V. Római talajt lefedő homokbucka: A rétegsort 10–60cm vastagságban települő, világos barnásszürke,szürkésbarna színű (2,5Y 6/2-5/2), jól osztályozott, lazafinomhomok zárta. A réteghatár lefelé fokozatos, apró (1–2cm széles, 1–5 cm hosszú), homokkal és talajjal kitöltöttcsatornákkal tagolt (bioturbációs nyomok). A 3,5 kgüledékmintából iszapolás után 2 dkg maradt, amiben sokporózus, likacsos, elágazó meszes csövecske és szabály-talan alakú, porózus, likacsos meszes gumó (1–3 mm), vala-mint csigaház (Helicellidae, Helicopsis striata: 4 mm) éskevés faszéntöredék (1–2 mm) volt (mintaszám: Graphi–8).

A vizsgált rétegsor üledékből és talajképződmények-ből épül fel. Világosabb színük és uralkodóan homokösszetételük alapján, az I. III. és V. képződmények üledék-ként értékelhetők. Az I. képződmény (alsó üledékréteg)esetében a folyóvízi vagy kevert (folyóvízi/eolikus) eredetsem zárható ki. A III. és V. képződmény jól osztályozott,keresztrétegzett, enyhe mészcementációtól összeálló, demorzsolható jellege alapján valószínűleg szélfútta homok,mely egykor buckákat alkothatott.


8. ábra. 4. megfigyelési pont: homokbucka közé települő paleotalajFigure 8. Profile N° 4: palaeosoil intercalated into the sand dune

A talaj és a rá települő homok határának fokozatosságaés apró életnyomok általi tagoltsága tapasztalatunk szerintáltalában jellemző a szélfútta homokbuckás környezetre.Ennek minden bizonnyal az az oka, hogy a talajfelszínhezfokozatosan hozzáadódó (aggradáló) szélfújta por vagyhomok ellenére, a növényzet és rovarok egy ideig még elvi-selik a képződmény felhalmozódását és csak a teljeselfedődés eredményeként válik a talajréteg fokozatosaninaktívvá. A jelenség hasonló a WRIGHT & MARRIOTT

(1996) által alluviális környezetből leírt „cumulate” paleo-talajok esetében észlelhető fokozatos réteghatárokhoz.

A buckában közberétegzett talajok gyengén fejlett hu-muszos homok vagy futóhomok talajok lehettek, amelyekjelenkori analógiák alapján homokpusztai gyep, homok-puszta rét vagy borókás vegetációval jellemezhetők.

A minden rétegben jelenlevő, jól fejlett és gyakorimeszes csövecskék itt valószínűleg a homokbuckás szárazkörnyezetben (akár a mainál szárazabb éghajlat is) kép-ződő másodlagos ásványkiválások. Az V. képződménybentalált Helicella sp. is szárazságot kedvelő csigafaj.

Diszkusszió

Megfigyeléseink és a malakológiai eredmények alapjána római területhasználat előtt már jelen volt egy, a maináltagoltabb domborzat (9. ábra). A Duna egy, a holocénteraszba vágódó, korábbi mellékága mentén kialakult üle-dékképződési környezet képe rajzolódik ki, amely felfelérészben talajszintekkel összefogazódó, homokbuckás kör-nyezetbe megy át (folyópart), részben pedig ott, ahol azújkorban, mesterségesen átalakították, éles határral antro-pogén üledékek fedik.

A tagolt domborzat egyik meghatározó eleme, a rómaikultúrszinteket is magába foglaló, humuszos talajjal kitöl-tött térszíni mélyedés, mely a Duna korábbi „fattyú ága”lehetett. A térszíni mélyedés talajkitöltésének vastagodását

K és É felé lehetett követni. Úgy gondoljuk, hogy a térszínimélyedés a Duna római kor előtti, folyóvízi környezetétőlöröklött domborzati elem, amelyet valószínűleg finom-szemcsés anyag — kavics homok nélkül — tölthetett fel,nyugodt üledékképződési viszonyok között.

A feltöltődött és valószínűleg lassan kiszáradó mederágalatt megtaláltuk az egykori természetes gát (parti hát vagy„levee”) homok- és kőzetlisztrétegek váltakozásából állóüledékét, amely alapján valószínűleg medereltolódás indí-totta el a vizsgált térszíni mélyedés lassú kiszáradását.

Az egykori „fattyú ág” helyén megmaradt relatív térszínimélyedés maradványa a nagyobb áradások idején lerakódóüledék és a szárazabb periódusokban zajló talajképződésváltakozásának eredményeként, az ún. „talaj–üledék rend-szer” mechanizmusával töltődhetett fel: a mélyedésbe a pere-mekről bemosódó áthalmozott talaj és a hozzáadódó üledék akörnyezeténél nedvesebb mélyedésben, a megtelepedő növé-nyek elhalása nyomán képződő szervesanyaggal keveredveviszonylag folyamatosan talajjá alakul. Ezt a talajlakó faunatalajkeverő tevékenysége (bioturbáció) nagymértékben segí-tette, amire a kitöltésben mindenhol jelenlevő morzsás-szemcsés talajszerkezet jelenléte alapján következtettünk.

A térszíni mélyedés peremén települő szélfútta homoklerakódását feltételesen a területhasználat elé vagy esetlegközvetlenül a kezdeti területhasználat utánra, de még azegyik római hamvasztásos temetkezéssel jellemezhetőkorszak elé tehetjük (csontszilánkok a római hamvasztásossír maradványát tartalmazó homokréteg alatti talajban:Graphi–2 minta). A homokréteg Ny felé, magasabb térszínihelyzetben is követhető volt és ott nemcsak rétegszerűen,hanem É felé lencseszerűen kiékelődő dombként (dűnevagy homokbucka) is látható volt. Ezek a homokdombokadják a terület ősdomborzati viszonyainak másik meg-határozó bélyegét. A dűnén belül egymással összefogazódótalajszinteket találtunk.

A térszíni mélyedésben levő képződmény tehát egyaggradáló talaj–üledék rendszerként azonosítható, amely


9. ábra. A megfigyelési pontok alapján megrajzolható szelvény, amely mutatja a vizsgált területen a római korban is meglévő tagoltabb domborzatotFigure 9. Section across the study area showing the fragmented topography, which were existed in the Roman times

esetében az egymásra következő temetkezési és azokhozkapcsolódó (bioturbáció és bolygatás által megsemmi-sített) járószintek elszórt vagy deponált anyaga is hozzá-járulhatott a kitöltés vastagságának gyarapodásához. Ilyenértelemben az üledék akár „aggradáló járószint”-ként isfelfogható (v.ö. WRIGHT & MARRIOTT 1996: „cumulatehorizon”).

A térszíni mélyedés időről időre (a folyó vízhozam-válto-zásainak függvényében) nedves rétté változhatott, amit atalajvíz időszakos hatásának következtében kialakuló, rozs-dabarna színű vasmobilizációs jelenségek (redox-foltok) és amalakológiai eredmények is mutattak (28% nedvességigé-nyes faj). A terület nagyrészt alacsony növényzettel lehetettfedve. Mai analógia a szervesanyagban gazdag, nagyon sötétszürkésbarna színű és morzsás talajszerkezetű talaj átmenetitípus a réti és csernozjom talajok között.

A homokdűnék száraz környezetet jeleznek, és jelenkorianalógiák alapján, homokpusztai gyep, homok pusztarétvagy borókás vegetációval jellemezhetők. A talajok gyen-gén fejlett humuszos homok vagy futóhomok talajoklehettek.

A homokdűnékben és az azokon kifejlődött talajokbanegyaránt mindenhol jelenlevő, jól fejlett és gyakori meszescsövecskék, megerősíthetik a római előtti, és részben akárrómai kori környezet (közvetve akár az éghajlat) mainálszárazabb jellegét.

A rétegsort minden feltárásban újkori feltöltés zárta: azÓbudai Gázgyár építése és működése nyilvánvalóan jelen-tős antropogén eróziót, ezáltal rétegtani hiányt okozott. A 9.ábrán egy, a régészeti feltárás során már letakarított, tehátfeltöltést nem tartalmazó szelvény látható.

Folyóvízi üledék (kavics, homok-kőzetliszt-agyag vál-takozása) látható mindkét (1-es, 2-es) rétegoszlop alsórészén. Az 1-es rétegoszlop korábban is közelebb lehetett afolyómederhez, amit a kavicstartalom jelez. A szintén ittészlelt kavicsméretű agyagklasztokat egy nagyobb áradásszakíthatta fel az ártérről. A homokrétegek, homoklencse-betelepülések a felfelé következő finomabb szemcsésüledékben (kőzetlisztes agyag) azt jelzik, hogy a meder felőlidőszakosan nagyobb áradások érkezhettek az ártérre s ezekhomokos üledéket raktak le.

A bolygatás lehetősége a 3-as rétegoszlop alsó harma-dától merül fel: újkori kerámia és üvegtöredékek azt való-színűsítik, hogy ezek a rétegek a 19–20. század során hal-mozódhattak fel, azonban felhalmozódásuk nem szükség-képpen antropogén. Jelenlétük csupán azt jelzi biztosan,hogy az üledékképződés idején már ilyen antropogén ere-detű törmelékszemcsék léteztek. Jelentősebb terepren-dezés (pl. gátkialakítás) biztosabban a 3-as rétegoszlopfelső harmadától valószínűsíthető: laza konzisztenciájú,gyakori, változatos méretű, alakú, agyagos törmelék-szemcsék osztályozatlanul találhatók benne. Az építésitörmelék, egyéb antropogén eredetű elegyrész egyik min-tában észlelt hiánya a kis mennyiségű mintavételezésmellett arra is utalhat, hogy a tereprendezés és/vagygátkialakítás kizárólag helyi vagy közeli üledékanyagbólvalósult meg.

A 2-es rétegoszlopot magába foglaló régészeti kutató-árok alsó, közel 2,5 m-es szakasza folyóvízi üledékeket tárfel: keresztrétegzett homok, kőzetliszt, agyag váltakozik. Ittparti hát alkörnyezetet valószínűsítettünk. Töréseket(feltolódás és normál vető), kiszökéses szerkezeteket, lágy-üledékdeformációt észleltünk ebben a képződményegyüt-tesben (II–V. képződmények). Véleményünk szerint enneklegvalószínűbb kiváltó mechanizmusa szeizmikus eseménylehetett. Nem találtunk egyértelmű bizonyítékot arra, hogy aföldrengésként megnyilvánuló mozgások az V. képződ-mény lerakódása során is folytatódtak volna.

A 2-es rétegoszlop felső, 1 m-es feltöltés alatti kb. 1 m-es szakasza buckaszerű homoktesteket tár fel, az azokonkifejlődött egykori talajszintekkel. A laza, jól osztályozotthomokot szél által szállított üledéknek minősítettük.Folyóvízi környezetben, kisvíz idején a szél kifújhatja ahomokszemcséket a mederből és az ártérről is. Ez az anyagrövid szállítás után homokbuckák formájában halmozód-hatott fel. A homok általában szárazabb környezetbenszállítódik és ülepedik le könnyen (ritkább növényzet). Ahomokon kifejlődött talaj ezzel szemben (legalábbis ahomok felhalmozódásához képest) időszakosan nedve-sebb éghajlati viszonyokat jelez (több csapadék, inten-zívebb mállás, kilúgzás).

A mésztartalom változékonysága összefüggésben le-het az üledék eredeti törmelékszemcséinek mésztartalmá-val is (a képződmény ott mészgazdag, ahol van bennemészanyagú detritális szemcse, ahol a képződmény nemmeszes, ott hiányoznak a karbonát anyagú szemcsék is).Másik megoldásként felmerül, hogy a paleotalajokattartalmazó homokos képződményekben megfigyelt mész-tartalom változékonysága (uralkodóan a homokban észlel-tünk mészhiányt) esetleg éghajlat- és környezetváltozásokjele. Ennek eldöntéséhez további malakológiai, archeo-botanikai és részletesebb geokémiai vizsgálatokra lenneszükség (csigaházak és mészkiválások izotóp elemzé-se).

Következtetések

A szedimentológiai-, talajtani és malakológiai vizsgá-latok alapján kirajzolódó kép, a tágabb környezetre korábbiszerzők által megrajzolt képhez illeszkedve, az óbudai Gra-phisoft Park területén is, a rómaiak előtt, térszíni mélyedé-sekkel, valószínűleg „fattyúágakkal” tagolt felszínt mutat.Szedimentológiai és talajtani megfigyeléseink igazolják,hogy e felszín alakulása (térszíni mélyedés feltöltődése,kiszáradása, a folyó bevágódása majd később talán vízhoza-mának fokozatos csökkenése, felszínstabilizáció és talajkép-ződés) a rómaiak idejére, emberi területhasználatra alkalmas,talajjal borított, többnyire jó lecsapolódású térszínt eredmé-nyezett. A római területhasználat folyamán a szélfúttahomokdűnék tanúsága szerint a klíma, legalább időszakosan,szárazabbá vált.

A vizsgált terület, az üledékek alapján azonosított korábbitérszíni mélyedés ellenére, a római korban alkalmas volt a


temetkezésre, mert a római időkben a Duna szintjénél lénye-gesen magasabb fekvésű volt.

A Graphisoft Park ásatásai során, a folyóvízi üledékekbenfelismert paleoszeizmitek arra mutatnak, hogy a terület újkorifeljegyzésekből ismert szeizmikus aktivitása (ZSÍROS 2000)már a kora-holocéntól a római korig terjedő időszakban iseredményezett földrengéseket, s ezek nyomait a rétegsorokdokumentálhatóan rögzítik.


Köszönjük Dr. FODOR Lászlónak a cikkben szereplőtöréses szerkezet véleményezését. Köszönet illeti Dr. T. BÍRÓ

Katalint és Dr. LANTOS Zoltánt az értékes és hasznos lektoritanácsaikért.

A szerzők köszönetet mondanak Dr. ZSIDI Paulának azAquincumi Múzeum igazgatójának, amiért biztosította azásatás területén a földtani-talajtani megfigyelések elvég-zését. A kutatást az OTKA72590 K sz. pályázata és aFöldpát Bt. támogatta.



FÜLEKY GY. & MÁRITY E. 1998: Environmental Changes in Budaújlak in the Roman Period. — In Town, 239–245.GABLER D., HÁRSHEGYI P., LASSÁNYI G. & VÁMOS P. 2009: Eastern Mediterranean import and its influence on local pottery in Aquincum.

— Acta Archaeologica Hungarica 60, 51–57.GÁBRIS, GY., KROLOPP E. & UJHÁZY K. 2011: Későglaciális–holocén környezetváltozás Duna-menti homokbuckák komplex vizsgálata

alapján. — Földtani Közlöny 141/1, 445–468GOLDBERG, P. & MACHPAIL, R. 2006: Practical and theoritical geoarcheology. — Blackwell, 320 p.H. KÉRDŐ, K. & SCHWEITZER, F. 2010: Aquincum, Ókori táj — ókori város. — MTA Földrajztudományi Kutatóintézet, Budapes, 174 p.HORVÁTH Z. & MINDSZENTY A. 2004: Az Óbuda – Aquincum / Graphisoft park régészeti lelőhely geo-pedológiai vizsgálata. — Jelentés,

Aquincumi Múzeum, Budapest, p. 13.HORVÁTH, Z., MINDSZENTY, A. & KROLOPP, E. 2006: Archeogeo-pedológiai megfigyelések Aquincumban: a Késő-Pleisztocén és Holocén

környezetváltozás nyomai. — In: TÖRÖK, Á. & VÁSÁRHELYI, B. (szerk.): Mérnökgeológia-Kőzetmechanika. — Műegyetemi Kiadó, 81–94.HORVÁTH, Z. 2008: Geo-pedológiai megfigyelések az M6 TO 16-os számú régészeti lelőhelyen, Paks–Gyapa térségében. — Jelentés,

Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat, Budapest, 17 p.HORVÁTH, Z., MINDSZENTY, A., KROLOPP, E. & KÁRPÁTI, Z. 2009: Római kori talajjal fedett travertínó-rétegsor Óbudán — Az ember

környezetváltoztató hatásának korai dokumentumai a főváros területén. — Földtani Közlöny 139/3, 305–314.KUZSINSZKY B. 1892: Római kori temető Aquincumban. — Archeológiai Értesítő 12, 446–448.KUZSINSZKY B. 1932: A gázgyári római fazekastelep Aquincumban. — Budapesti Régiségei 11.LASSÁNYI G. 2006: Római temető és gazdasági épületek feltárása a volt Gázgyár (ma Graphisoft Park) területén (Excavation of a Roman

cemetery and out-buildings in the territory of the former Gas Factory). — Aquincumi Füzetek 12, 30–36.LASSÁNYI G. 2007: Előzetes jelentés az aquincumi polgárváros keleti (gázgyári) temetőjének feltárásáról (Preliminary report of the

excavation in the eastern cemetery (Gas Factory) of the Aquincum Civil Town). — Aquincumi Füzetek 13, 102–116.LASSÁNYI G. 2008: Előzetes jelentés az aquincumi polgárváros keleti (gázgyári) temetőjében 2007-ben végzett feltárásokról (Pleminary

report on the excavation conducted in the eastern (Gas Factory) cemetery of the Aquincum Civil Town in 2007). — AquincumiFüzetek 14, 64–70.

LASSÁNYI G. 2010: Feltárások az egykori Óbudai Gázgyár területén (Excavations in the area of the former Óbuda Gas Factory). —Aquincumi Füzetek 16, 25–38.

LASSÁNYI G. & VASS L. 2010: Az „utolsó római”. — Egy késő antik temetkezés Aquincum polgárvárosának keleti temetőjében. —(kézirat).

MARI L. 1995: Geomorfológiai megfigyelések a Szentendrei-szigeten. — Földrajzi Közlemények 70 (44)/4, 217–234MINDSZENTY A. & HORVÁTH Z. 2003: A Bécsi út 136. építési telek régészeti ásatásán végzett földtani rétegsorának leírása. — Jelentés,

Aquincumi Múzeum, Budapest, 4 p.MUNSELL SOIL COLOUR CHARTS 2000: Soil Survey Manual. — U. S. Dept. Agriculture Handbook – 18.NAGY L. 1942a: Temetők. — SZENDY K. (szerk.): Budapest története. — Királyi Egyetemi Nyomda, Budapest, 464–485.NAGY L. 1942b: Kereszténység és kontinuitás Aquincumban. — SZENDY K. (szerk.): Budapest története. — Királyi Egyetemi Nyomda,

Budapest, 765–778.NÉMETH M. 1977: Óbudai Gázgyár. — Régészeti füzetek 30, 21.WRIGHT, V. P. & MARRIOTT, S. B. 1996: A quantitative approach to soil occurrence in alluvial depositss and its application to the Old Red

Sandstone of Britain. — Journal of the Geological Society London 153, 907–913ZSIDI P. 1997: Szondázó jellegű kutatás az aquincumi polgárvárostól délre. — Aquincumi Füzetek 3, 54–57.ZSIDI P. 1999: A római kori partépítés nyomai a Duna polgárvárosi szakaszán. — Aquincumi Füzetek 5, 84–94.ZSIDI P. 2001: Kutatások az aquincumi polgárvárostól keletre lévő területen. — Aquincumi Füzetek 7, 76–84.ZSIDI P. 2002: Aquincum polgárvárosa. — Enciklopédia Kiadó, Budapest, 250 p. ZSÍROS, T. 2000: Seismicity and earthquake hazard of the Carpathian Basin (A Kárpát-medence szeizmicitása és földrengés veszélyes-

sége: Magyar földrengés katalógus (456–1995). — MTA, Budapest, 5–495.


Bevezetés, előzmények

A vizsgálati terület közigazgatásilag Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéhez tartozik, a Felső-Tisza vidéki VízügyiIgazgatóság működési területét foglalja magába (1. ábra).

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye ivóvízellátása 100%-ban felszín alatti vízből, a hideg édesvizeket szolgáltatópleisztocén alluviális összletből történik, az elvégzett vizs-gálatok is erre az összletre irányultak. A terület földrajzi,természetföldrajzi sokfélesége és sokszínűsége mellett aföldtani és vízföldtani jellemzők is meglehetősen bonyo-

lultak, összetettek. Számos anomália mutatkozik a felszínalatti vizek területén mind mennyiségi, mind pedig vízmi-nőségi szempontból.

A felszín alatti vizek áramlási rendszerét tekintve aterület regionális léptékben is nyomozható, különböző nyo-másállapotú és eltérő vízföldtani adottságú tájegységei: aNyírség a Rétközzel és a Bereg-Szatmári síkság.

A Nyírség a megújuló készletek keletkezése szempont-jából elsődleges, felszín alatti vízkészletben szegényebb,földtanilag sérülékenyebb, a rétegeredetű vízminőségi kom-ponensek is kedvezőtlenebb koncentrációjúak. A Bereg–

A Felső-Tisza-vidék hidrogeológiai viszonyainak pontosítása

VIRÁG MARGIT1, SISKÁNÉ SZILASI BEÁTA2, SZŰCS PÉTER2, VÖLGYESI ISTVÁN

1VIZITERV Environ Kft., [email protected],2Miskolci Egyetem Földrajz Intézet-Környezetgazdálkodási Intézet,

3Miskolci Egyetem, Környezetgazdálkodási Intézet, MTA-ME Műszaki Földtudományi Kutatócsoport

144/1, 445–468., Budapest, 2014

Clarification of the hydrogeological conditions in the Upper Tisza Region

Abstarct Recent study conducted in the framework of investigation of Upper Tisza Region Water Directorate has a number of

unresolved issues. These are as follows: The examination of relationship between the geological structure and thehydrodinamic behaviour of groundwater flow system. Evaluation of the stratification and the bottom of Pleistoceneaquifer, the connection between the groundwater movement and the water quality. Because of the role of shallowgroundwater has priority in the area, it is the primary water resources factor therefore was justified a detailedcomprehensive examination of the evaluation of shallow groundwater levels as well. A number of questions have beenanswered and there are also some that suggest the need for further additional tests. In this paper some of the results of testscarried out a brief information.

Keywords: geological structure, groundwater flow system, bottom of Pleistocene aquifer, shallow groundwater level

Összefoglalás A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság területén végzett legújabb kutatások keretében (VIRÁG 2013) számos

eddig tisztázatlan kérdés vizsgálatára került sor. Ilyenek voltak többek között a földtani felépítés és a felszín alatti vizekmozgásának összefüggései, a rétegződés, az ivóvízadó pleisztocén alluviális összlet fekümélységének pontosítása, afelszín alatti vizek mozgása és a vízminőség közötti kapcsolat. Mivel a talajvíz szerepe kiemelt jelentőségű a területen, afelszín alatti vizek keletkezése szempontjából elsődleges készletfaktor, ezért indokolt volt a talajvízszintek alakulásánakrészletes, átfogó vizsgálata is. Számos kérdés megválaszolásra került, és vannak olyanok is, melyek további vizsgálatokszükségességét vetik fel. Jelen dolgozatban a kutatás egy részének eredményeiről nyújtunk rövid tájékoztatást.

Tárgyszavak: geológiai felépítés, pleisztocén fekü, felszín alatti áramlási rendszer, talajvízszint

50

Szatmári-síkság az ország rétegvizekben egyik leggazda-gabb területei közé tartozik.

A felszín alatti vizek szempontjából is „alvízi” országlévén, peremi helyzetünk miatt az országosan kijelölt 185felszín alatti víztest (VKKI 2010) közül 65 országhatárralosztott. A Fetivizig működési területén kijelölt összesen 13 dbfelszín alatti víztestből 8 db tartozik az országhatárral osztottvíztestek körébe, melyek mindegyikén találhatók sérülékenyföldtani környezetű ivóvízbázisok is.

A dolgozatban bemutatott vizsgálatok a pleisztocénvízadó összlere irányulnak. A kapott eredmények a területenvégzett korábbi munkák tapasztalataira, adatállományaira, alemélyült kutak földtani, vízföldtani alapadataira alapozottak.

A pleisztocén alluviális összlet rétegződésének vizsgálatáhoza vízműkutak földtani rétegsorainak fajlagos elektromosellenállás és természetes gamma digitalizált karotázs szelvé-nyei szolgáltak alapul, melyek a területen végzett vízbázis-védelmi (KOZÁK & PÜSPÖKI 2009) és más kutatómunkák(DEMETER et al. 2010) adatbázisából kerültek adaptálásra.

A vízminőség-elemzési adatok a terület vízműkútjainakvízvizsgálati jegyzőkönyveiből származó azon eredmé-nyek, melyek az Ivóvízminőség-javító Program előkészítőszakaszában (2005) keletkeztek. A felhasznált izotópvizs-gálati adatok pedig a különböző izotópvizsgáló labora-tóriumokban (Atomki, Heidelberg, Vituki) végzett vizsgá-lati eredményekből és Deák J. adatbázisából származnak(DEÁK J. szóbeli közlés, 2012).

A talajvízszint-elemzésekhez az országos talajvízszint-észlelő hálózatnak a vizsgált területre eső észlelő kútjaibólnyert vízállás-idősorait, továbbá a hidrometeorológiai és avíztermelési adatokat a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazga-tóság szolgáltatta. Az elvégzett vizsgálatok, elemzések sok-változós matematikai statisztikai módszerekkel történ-tek.

A rétegződés vizsgálata

A terület felszín alatti vizeit a hidraulikailag összefüggőpliocén–pleisztocén törmelékes összlet szolgáltatja. Ahideg édesvizeket tároló pleisztocén allúvium a lakosságiivóvízigények, valamint ipari és mezőgazdasági célú víz-igények kielégítésére szolgál, a pliocén összletből pedig a

1. ábra. A Felső-Tisza vidék és környezeteFigure 1. The Upper Tisza Region and its environment

2. ábra. A Felső-Tisza-vidék pleisztocén ivóvíz-adó összletének vastagsági térképe (m)Figure 2. Thickness of the Pleistocene alluviallayers in the Upper Tisza Region (m)

hévizek különböző célú (balneológiai, ipari, mezőgazda-sági) beszerzése történik.

A közüzemi ivóvízellátás alapját képező vízadó ésféligáteresztő képződmények szeszélyes váltakozásábólálló pleisztocén ivóvízadó összlet egy olyan többszintesrétegzett rendszer, melyben a talajvíztartó képződményekközvetítésével az egész összlet részt vesz a vízszállításban(HALÁSZ 1995). A pliocén–pleisztocén képződmények hatá-rán levő kis áteresztőképességű agyagos rétegek jelenlétemiatt — kvázi vízzáró feküt feltételezve — a pleisztocénösszletet önálló rendszerként kezeljük. A pleisztocén allu-viális összlet vastagsága 80–320 m között változik, (VIRÁG

2013 — 2. ábra). A pleisztocén rétegzett rendszeren belül az alsó-

pleisztocén jó vízadó képződmények jelentékeny vastag-ságúak és regionális léptékben is nyomozhatók. A területreszerkesztett tipizált földtani szelvények (VIRÁG 1978)egyikét a 3. ábra illusztrálja. A vízadó és egyéb félig-áteresztő képződmények előbbiekben jelzett változékony-sága mind horizontális, mind pedig vertikális értelembenegyaránt megmutatkozik.

A rétegződés vizsgálatának elsődleges célja az volt,hogy az egyes kutakban feltárt képződmények oldalirányúkiterjedését meg lehessen határozni. A modellezési gyakor-latban ugyanis óriási jelentőséggel bír az egyes képződ-mények vertikális és horizontális lehatárolásának pontos-sága.

A rétegződés vizsgálatához a rendelkezésre álló digi-talizált mélyfúrási geofizikai szelvények fajlagos elektromosellenállás és természetes gamma profiljainak részletes feldol-gozására 38 termelőkútban került sor. A karotázs szelvényeka vízvezető és vízzáró rétegek szétválasztására alkalmasak,emiatt várható volt, hogy a vízföldtani szempontból különbö-ző részek a szelvények különbözőségében is megjelennek. 30és 132 m között rendelkeztünk minden egyes kútban értékel-hető adatállománnyal. Ez a mélységköz a víztermelés szem-pontjából egyik fontos tartományt fogja közre. A karotázsszelvényekből nyert adatokat 10 cm-enként átlagolva, 30 m-

től 132 m-ig összesen 38 ponton, 1020 adat jellemezte avizsgált mélységközt. Adatmátrixunk tehát 38×1020-as mé-retű lett. Az így kapott adattömbök klaszteranalízis alkal-mazásával kerültek összehasonlításra.

Az elvégzett vizsgálatokból értékelhető eredményt atermészetes gamma szelvények vizsgálati eredményei adtak(4. ábra). Két elkülönülő klaszterosztályt sikerült megkü-lönböztetni, az 1. klaszter osztály további két alosztályratagolódik. Megállapítható, hogy az egyes klaszterosztályokközötti különbség a vízvezető és vízrekesztő rétegek sztrati-gráfiai és fáciestani különbözőségéből adódik. Ezek térbelieloszlására magyarázatot adnak a terület jelentősebb ivóvíz-bázisain végzett szekvencia-sztratigráfiai vizsgálatok is(DEMETER et al. 2010), ahol az egy klaszterbe tartozó fúrá-sok láthatóan azonos, a litológiai és karotázs adatok figye-lembevételével azonosított üledékes rendszeregységeket(PÜSPÖKI et al. 2013) képviselnek (4a ábra).

A vizsgált mélységtartományon belül a vizsgált kutak-ban feltárt rétegsort három típusba lehet sorolni, melyek akövetkezők: folyóvízi, ártéri és tavi környezetben felhal-mozódott képződmények. Az ártéri és csatornaüledékeket

egyaránt tartalmazó, átlagos nyírségi kifejlődéstípust az 1.klaszter osztály jelzi. A 2. klaszter osztályt illetően a regi-onális korrelációkat tekintve Nyírtelek és Fehérgyarmatterülete nem az átlagos nyírségi kifejlődéstípushoz tarto-zik. Nyírtelek a Nyírségi hordalékkúpot Ny-ról szegélyezőpannon hát területére esik, fúrásaiban így a vizsgált mély-ségközben uralkodóan lakusztrikus környezetben lerakó-dott, finomhomokos, kőzetlisztes üledékek jelennek meg.

Fehérgyarmat ezzel szemben a Felső-Tisza-vidék ural-kodóan ártéri környezetben felhalmozódott finomszemcsésüledékekkel jellemezhető rétegsorát reprezentálja. Akorrelációs felszínek által közrefogott különböző üledékesrendszeregységek a 4a ábrán bemutatott regionális karotázs-korrelációs szelvényen láthatók.

A pleisztocén összlet — sokat vitatott és sok helyüttbizonytalanul felvett — fekümélységének pontosítására is aszekvencia-sztratigráfiai eszközök bizonyulnak megbízha-


3. ábra. A vizsgált területet Ny–K-i irányban átszelő tipizált földtani szelvényFigure 3. Typed hydrogeological cross section in W–E direction of investigated area

tó vizsgálati módszernek (PÜSPÖKI et al. 2013), melynekrészletezésére jelen dolgozat keretében nem térünk ki.

A terület nyomásállapota és a felszín alatti vizekvízminősége közötti összefüggés vizsgálata

Az Alföld és ezen belül a vizsgált terület törmelékesüledékösszletében feltételezett regionális áramlási rendszerléte és működése számos szerző (ALFÖLDI 1986; ERDÉLYI

1975, 1979; HALÁSZ 1975, 1995a, b; MARTON 1979; RÓNAI

1985; SZÉKELY 2003, 2006; TÓTH 1995a, b; TÓTH &ALMÁSI

2001; VÖLGYESI 2004) által bizonyított.Az elvégzett vizsgálatok keretében az izotópmérési

eredmények feldolgozásának a vizsgálati határon túli kiter-jesztésével szerkesztett vízkortérkép is a regionális áramlásirendszer létét igazolja. Az alsó-pleisztocén rétegvizek C14

vízkorainak ábrázolásával az 5. ábrán látható, hogy a nyírsé-gi tápterület centrumában beszivárgó vizek a legfiatalab-bak, a peremek felé egyre idősödnek.

A nyírségi tápterület centrumától É-felé Nyírbátor–Kisvárda irányába haladva követhető a vízkorok idősödése.Megállapítható, hogy kelet felé a Kölcse és Fehérgyarmat

52

4. ábra. A rétegződés vizsgálatának eredmény térképe Figure 4. Results map of the examination of stratification

4a. ábra. Regionális karotázs-korrelációs szelvény Nyírtelek-Fehérgyarmat között (PÜSPÖKI et al. 2013.) Figure 4a. Regional well-log correlation section between Nyírtelek and Fehérgyarmat (PÜSPÖKI et al. 2013)

közötti mérési eredmények a különböző irányból érkezővizek keveredését jelzik (Kárpátok előtéri utánpótlódás).

A δ18O és δD stabilizotóp-mérési eredmények felhaszná-lásával szerkesztett 6. ábrán jól követhető, hogy a Nyírség

közepétől — a tápterület centrumától — távolabb haladvaegyre negatívabb δ18O értékeket kapunk. Mindezt össze-vetve az 5. ábrával megállapítható, hogy ahol tízezer évnélidősebb a víz, ott a δ 18O is negatívabb.


5. ábra. Az alsó-pleisztocén rétegvizek radiokarbon kora a Felső-Tisza-vidék területénFigure 5. Radiocarbon age of Lower Pleistocene groundwaters in Upper Tisza Region

6. ábra. Alsó-pleisztocén rétegvizek δ18O stabil izotóp összetételeFigure 6. The δ18O stable isotope composition of Lower Pleistocene groundwaters

54

A sokévi átlagtól negatív irányban eltérő δ18O és δDértékek hidegebb klímát jeleznek (DEÁK 1988). A mérésieredmények jól követik a Magyarországra jellemzőösszefüggést, a pleisztocén talaj és rétegvízre jellemző helyivízvonalat (Local MeteoricWater Line — 7. ábra). Mindezbizonyítja, hogy a Nyírségi tápterületen beszivárgó vizekcsapadék eredetűek.

A rétegvizek vízkémiai jellege a természetes állapotbelivízmozgást tekintve leszálló vízmozgás övezetéhez tartozóNyírség területén alapvetően kalcium-hidrogénkarbonátos,míg a Bereg–Szatmári-síkság esetében (enyhén pozitív, ill.közel hidrosztatikus nyomásállapotú terület) jellemzőek azalkáli (Na-, K-) hidrogén-karbonátos rétegvizek.

Láthatjuk, hogy a Nyírség közepén legalacsonyabb arétegvizek Na egyenértékszázaléka, ugyanakkor az áram-lási pálya mentén ezek az értékek egyre növekednek (8.

ábra). Ennek oka, a víz és az agyagásványokat tartalmazóféligáteresztő rétegek között lejátszódó kőzet-víz kölcsön-hatás, melynek során a vízben levő Ca- és Mg-ionok kicse-rélődnek az agyagásványokban levő Na- és K-ionokra, ezérta Ca- és Mg-tartalom csökken, a Na- és K-koncentrációpedig nő az áramlási pálya mentén. Ezért a Nyírség közepénmég főleg Ca és Mg jellemző, kifelé haladva és a megcsa-polási területeken pedig (ahol idős vizeket találunk) egyreinkább nő a Na és a K aránya.

A rétegvizek minősége ivóvízellátási szempontból vas,mangán, ammónium és arzén komponensek tekintetébenkifogásolt mindkét tájegységben. A vízminőségi adatokelemzése során végzett statisztikai vizsgálatokba bevonan-dó adatok körének kijelölésénél a fő szempont az volt, hogya vízminták közel egy időből származzanak, s lehetőségszerint a vizsgáló labor is ugyanaz legyen. Erre legjobb ala-pul a Vízminőség-javító Program helyzetfeltáró szakaszá-ban (2005) végzett vízvizsgálati eredmények szolgáltak.

A klaszteranalízissel végzett statisztikai vizsgálat 16vízminőségi komponensre történt: fajlagos vezetőképesség,pH, Na, K, Ca, Mg, Fe, Mn, NH4, Cl, SO4, NO3, NO2, összeskeménység, KOI, arzén. A klaszteranalízis — mindkét rész-területen — két nagy osztályba sorolja a vizeket (9. ábra).

A két klaszterosztály lényegében csak a nátrium-, a vas-és az arzéntartalomban különbözik egymástól mindkétvízföldtani tájegységen belül. A Na-koncentrációt illetőenmegállapítható, hogy a Nyírség belsejében alacsonyabb aNa-koncentráció, majd a peremek felé haladva ez az értéknövekszik. A Bereg–Szatmári-síkságon belüli magasabbNa-koncentrációk a típusos feláramlási területekre jellem-zőek. Nagyobb As-koncentrációk foltszerűen jelennek megmindkét tájegység alsó-pleisztocén rétegvizeiben. A vas-

7. ábra. Az alsó-pleisztocén rétegvizek stabilizotóp-összetétele a Felső-Tisza-vidék területénFigure 7. The stable isotopes composition of Lower Pleistocene groundwaters inUpper Tisza Region

8. ábra. A Na-egyenérték% alakulása a Felső-Tisza-vidék alsó-pleisztocén rétegvizeibenFigure 8. Na equivalent % changes of Lower Pleistocene groundwaters in Upper Tisza Region

koncentrációk szinte mindenütt kifogásoltak, a Nyírségrekülönösen magas értékek jellemzőek. Ezen három kompo-nens átlagértékeit az I. táblázat mutatja.

A Na-koncentráció átlagértéke a felszálló vízmozgásterületéhez tartozó Szatmári-sík területén (Bereg 2-es klasz-ter) volt a legmagasabb. A vastartalom mind a négy klasz-terben magas, a Bereg 2-es klaszterben a legkedvezőbbkoncentrációjú. Az átlagos As-tartalom is csak ebben aklaszterben volt határérték alatti, 5,2 µg/l, máshol maga-sabb koncentráció mutatkozott.

Az átlagérték (számtani közép) nem jellemzi elég jól arendelkezésünkre álló adatrendszert (mintát), mert az átla-got már egyetlen extrém érték is jelentősen eltorzítja. Ezért

a fenti hat mintát a matematikai statisztikában alkalmazott„boxplot”-okkal is megjelenítettük, melyek közül a Na- ésaz As-koncentrációk boxplotjait mutatjuk be. A boxplotok aminta mediánját, illetve az ahhoz közeli és távoli értékeket isábrázolják. A medián az az érték, amelyiknél nagyobb, ill.kisebb érték ugyanolyan darabszámmal fordul elő az adat-rendszerben.

A 10. és 11. ábrán a Na-, illetve az arzénkoncentrációalakulását szemléltetjük a Nyírség NyK1 és NyK2, vala-mint a Bereg BeK1 és BeK2 jelzéssel ellátott két-két klasz-terének boxplotjai segítségével. A függőleges tengelyen akoncentráció-értékek szerepelnek.

Az ábrákon látható dobozokat megosztó vastag vonal amedián. A dobozok magassága az adatok darabszám szerin-ti 50 %-át foglalja magában. Ha a medián nem a dobozközépvonalában helyezkedik el, akkor a nála nagyobb (vagykisebb) értékek a gyakoribbak az adatok 50%-án belül. Adobozokból alul és felül induló karok vagy a minimális ésmaximális elemek értékéig nyúlnak, vagy pedig a dobozokmagasságának másfélszereséig.

Az utóbbi esetben nem minden adat esik a karok alja ésteteje közé, hanem lesznek kieső (ún. outlier) adatok is. Adobozmagasság másfélszeresén kívül eső értékek o-val, azextrém outlierek pedig *-gal vannak jelölve.

A Nyírség 1-es klaszterosztály (mely a tápterület cent-rumát fedi le) alacsony Na-ion koncentrációi élesen elkü-


9. ábra. Az alsó-pleisztocén rétegvizek vízminőségi klaszterosztályainak térképi megjelenítéseFigure 9. Quality clusters map of Lower Pleistocene groundwaters

I. táblázat. Vízminőségi komponensek átlagértékei a vizsgáltterületenTable I. Mean values of water quality components in the in-vestigated area

56

lönülnek a 2-es osztályra jellemző értékektől. A Nyírség 2-es klaszterében lényegesen magasabb és sokkal szórtabbNa-koncentrációk jellemzőek. Hasonló a helyzet a Bereg 2-es klaszterosztályában is.

A Nyírségben az As-koncentráció értékei a nátriumé-hoz hasonlóan a 2-es klaszter osztályban magasabbak, 70µg/l feletti érték is előfordul, miközben az 1-es klaszterkisebb arzénkoncentrációi között a balkány–abapusztaiK–43-as kút 40 µg/l adata már kieső értékként jelenik meg.Az As- tartalom vonatkozásában azonban a Bereg–Szatmári-süllyedék területén sokkal több a kieső, sőt azextrém kieső érték. A BeK 1-es klaszterosztály egyik kút-jában (13. sz., Nagyecsed K–35) a 79 µg/l As-koncentrációa környezethez képest annyira magas, hogy amennyiben

nem ismernénk a területet, akár az adat hitelességében iskételkedhetnénk.

Összességében megállapítható, hogy az előzőekben be-mutatott eredményeket összevetve a vízminőségi és izotóp-hidrogeológiai vonatkozású térképekkel jól igazolhatók anyomásállapot és a vízkémiai jellemzők összefüggései(VARSÁNYINÉ 2000, DEÁK 2006) vizsgálati területünkön is.

A talajvízszint és a csapadékosság közöttiösszefüggés vizsgálata

A kitermelhető (megújuló) készletek szempontjábólterületünkön elsődleges jelentőségű a talajvíz, ezért is nagyfontosságú a talajvízszint-változások vizsgálata.

A talajvízszint időbeli és területi változásainak jellem-zésére részben leíró jellegű statisztikai módszerek, részbenpedig kapcsolatelemző statisztikai módszerek kerültekalkalmazásra. A leíró jellegű statisztika a szokványosan al-kalmazott átlagértékek, szélsőértékek rögzítésén túl (talaj-vízjárási menetgörbék trendvizsgálata, hisztogramokkaltörténő értékelés) számos újabb információval szolgálhataz adott észlelőkútra és a területi vonatkozásokat illetően is.Kiderülnek a talajvízszint-eloszlás normál esettől (Gauss-féle haranggörbe) való eltérései, a ferdeség, a pozitívasszimetria, továbbá más eltérések is, melyek a talajvízjárászavart voltára hívják fel a figyelmet.

A kapcsolatelemző módszerek közül a faktoranalízis és akorrelációs összefüggések vizsgálata került előtérbe. A fak-toranalízis a feltehetően sok változótól függő talajvízszint-adatállományokat néhány faktorral jellemzi úgy, hogy ezek afaktorok az eredeti változók lehetőség szerinti legtöbbinformációját tartalmazzák. Nem mondja meg, mik ezek alegfontosabb faktorok, tehát ezek azonosítására további —korrelációs — vizsgálatok szükségesek. A feltételezett kap-csolatok (csapadék, párolgás, termelés) szorosságát jellemzőkorrelációs tényezőt (r) minden esetben két (x1, x2…xi…xn ésy1, y2…yi…yn) adatsorra számítottuk a következők szerint:

(x és y a két adatsor átlagértékei).

A talajvízszint-változások és a változások okai

A talajvíz terep alatti mélységének 2000–2010. közöttidőszakra vonatkozó különbségtérképe (12. ábra) azt mutat-ja, hogy jelentős és tartós talajvízszint süllyedések nemtörténtek a vizsgált időszakban.

Négy hosszú adatsorral rendelkező kútnál pedig trend-

10. ábra. A nyírségi és a beregi alsó-pleisztocén rétegvizek Na-ion koncentrációeloszlásának boxplotjaiFigure 10. The specific “boxplots” of Na concentration of deep groundwaters ofNyírség and Bereg-Szatmár Plan

11. ábra. A nyírségi és a beregi alsó-pleisztocén rétegvizek As-koncentrációeloszlásának boxplotjaiFigure 11. The specific “boxplots” of As concentration of deep groundwaters ofNyírség and Bereg-Szatmár Plan


vizsgálatok is történtek. A vizsgált kutaknál általában na-gyon enyhe (kb. 60 év alatt 40–60 cm-es) emelkedő trendfigyelhető meg.

Mintaként a 13. ábrán bemutatjuk a Baktalórántháza1583. törzsszámú talajvízészlelő kút menetgörbéjét.

A pontszerű vizsgálatok ugyanazt mutatják, mint aterületi adatok térképei: általában nem alakult ki süllyedés atalajvízszinteknél a vizsgált 60 év alatt.

Az egyes talajvízszint-észelő kutakban (a vizsgált terü-let egyenletes eloszlásban kiválasztott 25 észlelő kútja) mértvízszintek menetgörbéinek egymásközti korrelációjával ka-pott korrelációs tényező a vizsgált észlelő kutak több mint

felénél >0,75. Ez az eredmény arra utal, hogy a vízszintekegyütt változnak, a beszivárgási körülmények nagyon ha-sonlóak. Ezek részletesebb kifejtésére a dolgozat terjedelmikorlátai miatt nem kerül sor.

A 2000–2010 közötti időszakra részletes leíró jellegűstatisztika vizsgálatok (SISKÁNÉ SZILASI et al. 2012) kere-tében 25 db talajvízszint-észlelő kút havi átlagos vízszintadatainak vizsgálata történt meg. Ennek keretében —egyenként minden kútra, a szokásos jellemzők mellett — amedián, a szórás, illetve a hisztogramok és esetenként a normál eloszlásfüggvények meghatározására is sor került.

Megállapítható, hogy a talajvízkutak többségénél atalajvízszint-eloszlások nem aklaszszikus haranggörbét köve-tik, hanem aszimetrikus jellegű-ek. Számos esetben két-maxi-mumú eloszlásunk volt, (14.ábra). Ez a jelenség nagy való-színűséggel valamilyen antro-pogén hatásra (pl. ismeretlen,közelben történő termelés) ve-zethető vissza.

A talajvízszintre ható ténye-zők kapcsolatelemző statisztikaivizsgálatánál faktoranalízis se-gítségével meghatározásra ke-rült a változásokat előidéző fak-torok száma. Először 25, majd71 kútat vizsgálva határozottankirajzolódik, hogy a változá-sokat alapvetően két fő faktorokozza.

12. ábra. A talajvíz terep alatti mélységének különbség térképe m, 2010–2000Figure 12. Deviation map of the average shallow groundwater level (2010–2000) in the area

13. ábra. A Baktalórántháza 1583. törzsszámú talajvízészlelő kút vízszintjének menetgörbéjeFigure 13. Shallow groundwater levels detected in observation well No. 1583 Baktalórántháza

Faktor Faktorsúly Összes magyarázó erő %1 0,66480 66,480 2 0,12158 78,6373 0,03345 4 0,02176 5 0,02037

Tehát két olyan tényező van, amelyek a változékonyságfő okai, ezek együtt 78,6%-ban befolyásolják a talajvíz-szinteket. A harmadik faktor már csak 3,3%-os hatású, demég további két faktor is 2%-nál nagyobb befolyással sze-repel.

Ezután történt a lehetséges ható okok vizsgálata, melyekközül legfőképpen — a nyilvánvalóan legfontosabbakkal —

a csapadékkal és a párolgással foglalkoztunk. Harmadikokként vizsgálatra került a termelés hatása is.

Első ható okként a csapadékot tekintjük, de hamarosanmeg kellett állapítani, hogy a lehulló csapadékra nemmindig és nem rögtön reagál a rendszer.

A napi adatok vizsgálata nagyon ellentmondásos ered-ményeket hozott. Például a 2010. csapadékos év legcsapa-dékosabb hónapjában (júniusban) négy jelentős csapadékosnap volt, de ezek közül csak háromra reagált a talajvízszintemelkedéssel. Ennek megfelelően a napi csapadékokés napi vízszintek között meglehetősen alacsony korrelációvolt számítható, a legnagyobb érték: 0,475, az 1639-es kút(Zajta) és az Ófehértón mért csapadékok között.

A továbbiakban a csapadék és a talajvízszint havi átla-gának összefüggés-vizsgálatára került sor.

A 2010-es csapadékosság hosszú távú hatását vizsgáltuka viszonylag átlagos csapadékosságú 2011. évben. Ahhoz,hogy a különböző terepszinteken lévő kutakban kialakultvízszintváltozásokat össze lehessen hasonlítani bevezetésrekerült az ún. standardizált vízszintek számítása. A 2010. évijanuári szintet minden szintből levonva olyan görbéketkapunk, amelyek csak a 2010 januárjától számított változá-sokat mutatják (a 2010. januári állapot tehát minden kútnálnulla).

Ezt a vizsgálatot a terület 94 talajvízszint-észlelő kútjánállehetett elvégezni. A standardizált vízszinteket a 15. ábra(folytonos, kék vonal) egyértelműsíti, ahol a csapadékmennyi-ségek 21 állomás havi adatainak átlagolásából származtak. Astandardizált vízszintek értékskálája a baloldali tengelyen, m-ben a csapadékátlagok értékskálája pedig mm/hó-ban kerültmegadásra.

Látható, hogy a csapadékokat csak a következő hónap-ban követik a talajvízszint változások (havi átlagokról lévénszó, ennél rövidebb eltolódást nem lehetett kimutatni).Látszik továbbá az is, hogy a nyári csapadék hatása milyen

58

14. ábra. Két-maximumú eloszlás a Kisvárda 4235. törzsszámú észlelő kút víz-szintadataibanFigure. 14. Two maxima in the distribution of shallow groundwater level data ofobservation well No. 4235 Kisvárda

15. ábra. Átlagos standard talajvízállás és átlagos csapadék 2010–2011-benFigure 15. Average standard shallow groundwater level and average precipitation in 2010–2011

kicsi. A 2010. évi júliusi 143 mm csak egészen minimálisemelkedést váltott ki, a 2011. júliusi 132 mm pedig csak arravolt elég, hogy némiképpen lefékezze a süllyedő trendet. Asüllyedés, ami az év elején, a januártól júniusig tartó száraz-ság miatt alakult ki, megmaradt.

A havi átlagok alapján számított korrelációs tényezők —a fentieknek megfelelően — mindenütt alacsonyak, 0,5alattiak lettek.

Amennyiben éves átlagokkal dolgozunk, akkor a csapa-dék és a talajvízállás közötti kapcsolat helyenként szoro-sabbnak mutatkozik. (Pl. a Bereg–Szatmári-síkság területénlevő Vámosoroszi 1658. törzsszámú figyelőkút évi átlagosvízszintjei és a Vámosoroszin levő csapadékmérő állomá-son észlelt évi átlagos mennyiségei között a korrelációstényező 0,668-nak adódott.)

A téli és nyári féléves (évszakos) értékek vizsgálatávalazonban figyelemre méltó eredményekhez jutottunk, álta-

lában 0,6 feletti korrelációs tényező adódott. A téli hónapokcsapadékösszegét korrelálva a téli hónapok alatt kialakulttalajvízszint-változásokkal (általában emelkedésekkel) szá-mos esetben szignifikáns kapcsolat mutatkozott. Így van eza Kálmánháza 3051. törzsszámú észlelőkút esetében is (16.ábra). A téli talajvízszint emelkedés regressziós egyenesét a17. ábrán láthatjuk.

A párolgás és a talajvízszint kapcsolatának vizsgá-latához a területen levő összesen három hidrometeorológiaiállomás kádpárolgási adatait lehetett felhasználni, ahol amérések a nyári félévben májustól októberig történnek. Aféléves kapcsolatok vizsgálata azonban ez esetben is jóeredményhez vezetett.

A nyári összes párolgás összege és a nyáron kialakulttalajvízszint-süllyedések vizsgálata során szintén 0,6 felettikorrelációs tényezőket kaptunk, egy kút pedig kiugróan jóértéket mutatott; a Nyírkarász 1585. törzsszámú kútnál a

korrelációs tényező –0,820. Itt anegatív előjel jelzi, hogy növek-vő párolgáshoz csökkenő talaj-vízszintek tartoznak (18. és 19.ábra).

Nyilvánvaló, hogy a csapa-dékkal (és a párolgással) valókapcsolat létezik, de a talajvíz-szint-változásokat más ténye-zők is befolyásolják. Emiatt acsapadék-talajvízszint kapcso-lat szoros lineáris korrelációjáranem lehet számítani.

A csapadék és a talajvízszintkapcsolat helyett tulajdonkép-pen a csapadékbeszivárgás és atalajvízszint közötti kapcsolatotkellene vizsgálnunk, a csapa-dékbeszivárgást azonban csaknagyon közvetett módon, sok-féle áttételen keresztül hatá-rozza meg a csapadék mennyi-sége (pl. időjárási jellemzők,köztük a rövid idejű esők inten-zitása, léghőmérséklet, talaj-fagy, légnedvesség, globálsu-gárzás, illetve a talajvízszintfeletti háromfázisú zóna vastag-sága, anyagi minősége, nedves-ségtartalma, a felszínen a nö-vénytakaró, a felszín alatt a gyö-kérzóna milyensége stb.).

A termelés és a talajvízszintkapcsolatának vizsgálata ese-tében a korrelációk nagyongyengék. Meg kell állapítani,hogy amennyiben a harmadikfaktor a termelés, annak szere-pe minimálisnak mondható avizsgált területen. A réteg-


16. ábra. Téli talajvízszint-emelkedés a csapadékosság függvényében a Kálmánháza 3051. törzsszámú észle-lőkútnálFigure. 16. Shallow groundwater level rise depending on the winter precipitation in observation well No. 3051Kálmánháza

17. ábra. A téli csapadék és a talajvízszint-emelkedés regressziós egyenese Figure 17. Regression lines of the winter precipitation and the shallow groundwater level rise

víztermelés hatása a talajvíz szintjén nem jelentkezik,megállapítható, hogy a vizsgált területen egyelőre mégnincs túltermelés.

Következtetések

1. A rétegződés vizsgálatára alkalmazott klaszter-analízis elkülönülő egységei bizonyíthatóan eltérő üledékeskörnyezetben felhalmozódott csoportokat képviselnek.

2. A felszín alatti vizek egységes áramlási rendszertképeznek a pleisztocén rétegösszlet teljes vastagságában.

3. A felszín alatti vízáramlás jellegének megfelel a vízmi-nőségi jellemzők alakulása, nevezetesen a nyírségi táp-területen a fiatalabb, kalcium-hidrogénkarbonátos vizekjelenléte, a peremi (feláramlási) területeken pedig az alkáli-hidrogénkarbonátos, idősebb vizek megjelenése. Ezt iga-

zolják az izotópvizsgálati adatokis.

4. A vízáramlás hajtóereje amagaslatokon történő csapadék-beszivárgás, a megcsapolást pe-dig a felszíni vizek és a mélyedé-sekben uralkodó evapotransz-spiráció képviseli.

5. A csapadékbeszivárgás nincsszoros összefüggésben a lehullócsapadékkal. A napi vagy havicsapadékösszeggel rossz a korre-láció, csupán a téli hónapok csa-padékösszege és a téli hónapok-ban kialakult talajvízszint-válto-zások (általában emelkedések)között volt számítható 0,6 felettikorrelációs tényező. Ugyanez amegállapítás vonatkozik a nyáriösszes párolgás és a nyáron ki-alakult talajvízszint süllyedésekkapcsolatára is. Tehát a talajvíz-szint-változások nem közvetlenülfüggnek a csapadékosságtól.

6. A talajvízszint-változásokés a víztermelés (mint megcsa-poló hatás) összefüggését nemlehetett kimutatni. Ennek megfe-lelően a területen sehol nemmutatkoznak túltermelés nyomai.

7. A vizsgált térségben a line-áris korrelációs együttható nemalkalmas a talajvízszintek, a csa-padék és a párolgás kapcsolatánakkimutatására, nem paraméteresvizsgálatok és a vízbázisvédelmimodellezéseknél alkalmazott leg-gyakoribb értékek alkalmazása(SZŰCS et al. 2006) vezethetneeredményre.

8. Az elvégzett vizsgálatok és eredmények birtokábanszükségesnek tartjuk a talajvízszint-észlelő hálózat ellen-őrzését, optimalizálását és a kapott adatok időszakonkéntiértékelését.

9. A vizsgálatokat javasoljuk kiterjeszteni a Nyírségegészére, valamint az országhatáron túli területekre is.


A tanulmány a Miskolci Egyetemen működő Fenntart-ható Természeti Erőforrás Gazdálkodás Kiválósági Köz-pont TÁMOP-4.2.2/A-11/1-KONV-2012-0049 jelű„KÚTFŐ” projektjének részeként — az Új SzéchenyiTerv keretében — az Európai Unió támogatásával, azEurópai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg.

60

18. ábra. Talajvízszint-süllyedés a nyári összes párolgás függvényében a Nyírkarász 1585. törzsszámú észlelő-kútnálFigure 18. Shallow groundwater subsidence depending on the summer total evapotranspiration in observation well No.1585 Nyirkárász

19. ábra. A nyári talajvízszint süllyedés regressziós egyenese Figure 19. Regression lines of the shallow groundwater table descent in summer



ALFÖLDI L. 1986: A felszín alatti vízáramlások szerepe a vízkészletek megújulásában. — Földtani Kutatás 29/4, 3–9.DEÁK, J. 1988: A környezeti izotópok hidrogeológiai alkalmazása. — VITUKI, Budapest, 7 p.DEÁK J. 2006: A Duna–Tisza köze rétegvíz áramlási rendszerének izotóp-hidrogeológiai vizsgálata. — Doktori (PhD) értekezés,

Budapest, 41–48.DEMETER, G., PÜSPÖKI, Z., LAZÁNYI, J. & BUDAY, T. 2010: Szekvenciasztratigráfiai alapú földtani kutatás Nyíregyháza-Szatmárnémeti

térségében. — Debrecen, HURO/0801/121 projekt, 8–224.ERDÉLYI, M. 1975: A magyar medence hidrodinamikája. — Hidrológiai Közlöny 55/4, 147–156.ERDÉLYI M. 1979: A magyar medence hidrodinamikája. — VITUKI közlemények 18, 82 p.HALÁSZ B. 1975: Rétegzett hidrogeológiai rendszerek sajátosságai. — Hidrológiai Közlöny 55/11, 505–507.HALÁSZ B. 1995: Felszín alatti vizekkel való gazdálkodás rétegzett rendszerekben. — BME doktori disszertáció, 34 p. HALÁSZ B. 1995: A rétegzett hidrogeológiai rendszerek sajátosságai. — Hidrológiai Közlöny 75/5, 318–320.KOZÁK M. & PÜSPÖKI Z. 2009: Jelentés a Nyírtelek-F-4/5 sz. hidrogeológiai paraméterfúrás szedimentológiai vizsgálatáról és

értékeléséről. — Kézirat, 53 p.MARTON L. 1979: Izotóphidrogeológiai vizsgálatok a Nyírségben. — MHT Országos Vándorgyűlés, Keszthely, 1979. május 17–18.PÜSPÖKI, Z., DEMETER, G.,TÓTH-MAKK, Á., KOZÁK, M., DÁVID, Á.,VIRÁG, M., KOVÁCS-PÁLFFY, P., KÓNYA, P., GYURICZA, GY., KISS, J.,

MCINTOSH, R.W., FORGÁCS, Z., BUDAY, T., KOVÁCS, Z., GOMBOS, T. & KUMMER, I. 2013: Tectonically controlled Quaternaryintracontinental fluvial sequence development in the Nyírség–Pannonian Basin, Hungary. — Sedimentary Geology 283, 34–56.

RÓNAI A. 1985: Az Alföld negyedidőszaki földtana. — Geologica Hungarica, series Geologica 21, 57–225, 305–337.SISKÁNÉ SZILASI, B., VIRÁG M. & SZŰCS P. 2012: A Felső-Tisza vidék talajvízkútjain végzett geostatisztikai vizsgálat néhány eredménye.

— XXVI. microCAD nemzetközi konferencia, Miskolc, 7p.SZÉKELY F. 2003: Az ÉK-Alföld regionális modellje. — VITUKI, Budapest, 63 p.SZÉKELY F. 2006: Hidrogeológiai modellvizsgálatok eredményei az ÉK-Alföld porózus üledékeiben. — Hidrológiai Közlöny 86/4,

23–28.SZUCS, P., CIVAN, F. & VIRAG, M. 2006: Applicability of the most frequent value method in groundwater modeling. — Hydrogeology

Journal 14, 31–43. SZŰCS P., TÓTH A. & VIRÁG M. 2006: A leggyakoribb érték (MFV) módszerének alkalmazása a hidrogeológiai modellezésben. —

Hidrológiai Közlöny 86/4, 29–36. TÓTH, J. 1995: Hydraulic continuity in large sedimentary basins. — Hydrogeology Journal 3/4, 4–15.TÓTH J. 1995: A nagy kiterjedésű üledékes medencék felszín alatti vizeinek hidraulikai folytonossága. — Hidrológiai Közlöny 75/3,

153–160.TÓTH, J. & ALMÁSI, I. 2001: Interpretation of observed fluid potential patterns in a deep sedimentary basin under tectonic compression:

Hungarian Great Plain, Pannonian Basin. — Geofluids 1/1, 11–36.VARSÁNYI, Z-NÉ 2000: Felszín alatti vízmozgási rendszerek elkülönítése a Dél-Alföldön kémiai és izotópos vizsgálatok alapján. —

Hidrológiai Közlöny 80/3, 145–156.VIRÁG M. 1978: Földtani szelvények szerkesztése matematikai statisztikai módszerek felhasználásával. — Kézirat, Alkotó Ifjúság

Pályázat, 1978.VIRÁG M. 2013: Felszín alatti vízadó összletek komplex hidrogeológiai vizsgálata a Felső-Tisza vidéken. — Kézirat, Doktori (PhD)

értekezés, Miskolc 2013, 22 p. VKKI 2010: A Duna vízgyűjtő magyarországi része Vízgyűjtő-gazdálkodási Terv. — Budapest, 75–79.VÖLGYESI I. 2004: A Nyírségi régió felszín alatti vízháztartása, kitermelhető vízkészlete. — Kézirat, Budapest, 61 p.


Bevezetés

A halogénezett szénhidrogének környezeti elemekre ésaz élővilágra kifejtett káros hatásainak felismerése és keze-lése a világon körülbelül 30–40 évvel, hazánkban 20 évvelezelőtt kezdődött. A fejlett országokban szabályozták ahalogénezett szerves vegyületek forgalmazását, kezelését,

sőt egyes vegyületek gyártását és forgalmazását be is til-tották (MARKÓNÉ 2001).

A halogénezett szerves vegyületek vízben általábanrosszul oldódnak, ez az egyik oka annak, hogy biológiai útonnehezen bomlanak le, ezért a természetes tisztulásuk igenlassú. Ennek a következménye, hogy az évtizedekkel ezelőttiszennyeződések a mai napig kimutathatók, többnyire az

Víznél sűrűbb, nem vizes fázisú szennyező anyagok transzportfolyamatainak szimulációja felszín alatti közegben

ZÁKÁNYI BALÁZS*, SZŰCS PÉTERMiskolci Egyetem, Környezetgazdálkodási Intézet, Hidrogeológiai-Mérnökgeológiai Intézeti Tanszék,

MTA-ME Műszaki Földtudományi Kutatócsoport. 3515, Miskolc-Egyetemváros*[email protected]

144/1, 63–70., Budapest, 2014

Transport simulations of Dense Non-Aqueous Phase Liquid contaminants in groundwater

AbstractChlorinated hydrocarbons are chemicals which are denser than water. Except for their subsurface geological features,

the behaviour of chlorinated hydrocarbons may be considered based on their chemical, physical-chemical characteristicsand influence. Density, kinematic viscosity, surface tension, chemical composition, solubility in water, vapour pressure,Henry constant and wetting parameters can all play a significant role in simulation reliability. Concerning theseparameters, it is difficult to find necessary information about DNAPLs (Dense Non-Aquaeous Phase Liquid).

The Groundwater Modeling System (GMS) was used in this research investigation. Two modules of the GMS —namely, the UTCHEM and SEAM3D — were applied for simulation purposes. UTCHEM is a special module which wasdeveloped at the Center for Petroleum and Geosystems Engineering at the University of Texas at Austin; it is a chemicalflood simulator for enhanced oil recovery design. In recent years, the Utchem has been adapted for a variety ofenvironmental applications as well.

The second applied module was the SAEAM3D: this is a special reactive transport model used to simulate complexbiodegradation problems involving multiple substrates and multiple electron acceptors.

Keywords: DNAPL, transport-modelling, UTCHEM, SEAM3D

ÖsszefoglalásA klórozott szénhidrogének a víznél nagyobb sűrűségű vegyi anyagok közé tartoznak (DNAPL). Ezeknek az

anyagoknak a sorsát a felszín alatti környezetben a földtani közeg sajátosságain kívül az adott vegyi anyag fizikai, kémiaijellemzői befolyásolják, ezek a teljesség igénye nélkül a sűrűség, kinematikai viszkozitás, felületi feszültség, kémiaiösszetétel, oldhatóság vízben és egyéb oldószerekben, gőznyomás, Henry-állandó, nedvesítő képesség, amelyeket atranszportmodellezésnél mind-mind figyelembe lehet venni. Nehézséget az jelent, hogy nehéz a nem vizes fázisú, víznélsűrűbb folyadékról (DNAPL) ilyen adatokat találni.

Kutatásaink során a Groundwater Modeling System (GMS) programcsomag két modulját használtuk: 1. AzUTCHEM-et a Texasi Egyetem (Austin), Olaj és Környezeti rendszerek mérnöki központja fejlesztette ki, eredetilegszénhidrogén szennyeződések modellezésére alkalmazható. 2. A SAEAM3D reaktív transzportszimulációs kód, mellyelkomplex, több szubsztrátumot és elektron akceptort is figyelembe vevő biodegradációs feladatok modellezhetők.

Tárgyszavak: nem vizes fázisú, víznél sűrűbb folyadék (DNAPL), transzportmodellezés, UTCHEM, SEAM3D

eredetileg szennyezett területnél szélesebb környezetben(KUEPER et al. 2003). Emberi beavatkozás nélkül még igenhosszú ideig várhatnánk e környezeti szennyezők természeteseltűnésére. A szennyeződés mennyiségének csökkentéseérdekében, mind a talaj- és talajvíz-helyreállítási feladatnakkét alapvető megoldása alkalmazható:

— a talaj kitermelése után a helyszínen (on-site) vagyattól távolabb (ex-situ) végzett ártalmatlanítást és tisztítottközeg visszatáplálása, továbbá

— a helyben (in-situ), tehát a talaj felszíne alatt végzettkezelés (MARKÓNÉ 2001, FILEP et al. 2002).

Az utóbbi két évtizedben egyre több korszerű in-situkármentesítési technológia kerül/t alkalmazásra, illetveegyre több tapasztalat áll rendelkezésre ezekkel kapcso-latban. Az in-situ technológiák előnye a kisebb költség,hátránya, hogy nehezebben ellenőrizhetők és sokkal jobbanfüggnek a helyi adottságoktól (PLANK et al. 2011). Ezekellenére a nemzetközi trendek azt mutatják, hogy ezeknél aspeciális szennyezőanyagoknál a helyszíni beavatkozásokkerülnek előtérbe. Tekintettel a felszín alatti rétegek hetero-genitására és komplex hidrogeológiai viszonyaira, a talaj ésa talajvíz megtisztítására alkalmas módszer kiválasztása, atechnológia megtervezése, a helyszín igen gondos geológiaifeltérképezése, az áramlási viszonyok ismeretét, a szennye-zők koncentrációinak mérését, a különböző szempontokegyeztetését és minden esetben előzetes laboratóriumi éskísérleti üzemi vizsgálatok elvégzését igényli (HALMÓCZKI

& GONDI 2010).Hazánkban az Észak-Magyarországi Régióban napjaink-

ban is is jelentős vegyipari vállalatok üzemelnek. Emellettszámos múltbeli és jelenleg zajló nehézipari és iparitevékenység környezeti hatásai komoly kockázatokatjelentenek a környezeti elemekre, így a felszín alatti víz-készletekre is. A környezeti elemeket érintő megörökölt ipariés bányászati eredetű szennyezések feltárása és felszámolásamég napjainkban is tart (SZŰCS 2012). Ehhez a súlyosörökséghez kötődően kezdtük el kutatásainkat a speciális,felszín alatti vizekbe jutó szennyező anyagok (Dense Non-Aqueous Phase Liquid —továbbiakban DNAPL, klórozottszénhidrogének stb.) transzportfolyamatainak vizsgálata ésszimulációk megbízhatóságának növelésére vonatkozóan. Avizsgálataink eredményeképpen pontosabbá váló hidro-geológiai modellezésnek továbbra is igen jelentős szerepe lesza felszín alatti környezetszennyeződések felszámolását célzóújszerű kármentesítési eljárások tervezésében, méretezésébenés e rendszerek működésének nyomon követésében. Anumerikus szimulációk alkalmazása ma már elengedhetetlenkelléke a hidrogeológiai kutatásoknak, illetve a szakmaidöntéshozatalnak.

A halogéntartalmú szerves vegyületekviselkedése és terjedése a felszín alatt

A szennyező anyagok egy része a felszín alatti vizekmozgását követi, melyeket konzervatív szennyező anya-goknak nevezünk, és melyeket a hidrodinamika törvény-

szerűségeinek felhasználásával vizsgálhatunk, más részükaz úgynevezett nem konzervatív szennyezőanyagok másfizikai törvényszerűségeknek engedelmeskednek. A nemkonzervatív szennyezőanyagokat szokás nem vízfázisú fo-lyadékoknak vagy angol rövidítéssel NAPL (Non-Aquaeous Phase Liquid) vegyületeknek nevezni (KOVÁCS

1998). Az NAPL vegyületek mozgását uralkodóan a sűrű-ségük határozza meg, ennek megfelelően könnyű és nehéznem vízfázisú vegyületekről vagy az angol nevezéktantátvéve LNAPL és DNAPL vegyületekről (L = light, D =dense) beszélhetünk attól függően, hogy a külön fázissűrűsége kisebb vagy nagyobb-e a vízénél (PHOELS &SMITH 2009).

Először, röviden, a víznél könnyebb szennyezőanyagokmozgását mutatjuk be.

Könnyű, nem vízfázisú folyadék (LNAPL)

Az LNAPL szennyeződés (mint pl. egyes olajfajták) atalajba kerülése után, a nehézségi erő hatására lefelé húzó-dik és olajtest alakul ki, amelynek alakja és nagysága a talajés az alatta elhelyezkedő képződmények típusától és szerke-zetétől, valamint a szennyeződés mennyiségétől és fizikaitulajdonságaitól függ (LAURER 2007).

A beszivárgó szennyezés alakja a homogén talajbanegyenletes, közel hengeres. Inhomogén talajban a kisebbáteresztőképességű réteg a szivárgási keresztmetszet növe-kedését (LNAPL szétterülését) okozhatja. A jobb áteresztő-képességű rétegbe való átmenetnél lényegében azonosmarad a szivárgási keresztmetszet (BARÓTFI 2000).

Ha a beszivárgott pl. szénhidrogén mennyisége megha-ladja a szivárgási tartomány olajvisszatartó képességét(ROS-t), akkor az olaj egészen a talajvízig hatol. Elegendőmennyiség esetén az elszivárgási hely alatt behatolhat atalajvízbe. Ha az olaj nyomása miatt közvetlenül behatol atalajvíztartó rétegbe, akkor a nyomás kiegyenlítődése utángyorsan felemelkedik a talajvíz felszínéig, és egyensúlyihelyzetet vesz fel, majd a kapillárissávban elsősorban atalajvízáramlás irányába fog elmozdulni (MAKÓ & HERNÁDI

2012, NEWILL et al. 1995) (1. ábra).

64 ZÁKÁNYI Balázs, SZŰCS Péter: Víznél sűrűbb, nem vizes fázisú szennyező anyagok transzportfolyamatainak szimulációja

1. ábra. Az LNAPL szennyezők mozgásának sematikus rajza (DELIN et al.1998 alapján). Figure 1. Schematic presentation of the movement of LNAPL contaminations(DELIN et al. 1998)

Víznél sűrűbb, nem vízfázisú folyadék (DNAPL)

A felszín alatti környezetbe került vízzel nem elegyedőés a víznél nagyobb sűrűségű klórozott szénhidrogének agravitáció hatása alatt a földtani közeg áteresztőképességeés szerkezeti sajátosságai által meghatározott irányokbanterjednek, és kiszorítják a pórustérből, repedésekből alevegőt és a vizet (PANKOW & CHERRY 1996). A szerves fázistovább mozogva már csak részlegesen tölti ki a pórusteret,repedéseket, és szerves fázis cseppeket, ereket (az angolnyelvű irodalomban residual DNAPL) hagy hátra magaután, amelyeket a kapilláris erő tapaszt a szemcsékhez,repedések falához, mert a víz és a szerves folyadékfázisok,illetve a gáz és a szerves folyadékfázisok közt kialakul afelületi feszültség (KUEPER & DAVIES 2009). A szerves fázisalkotta cseppek és erek átmérője általában a törmelékesüledék szemcseméretének 1–10-szerese, a pórustér 5–20%-át tölti ki (KUEPER et al. 2003).

A nem összefüggő cseppek és erek hálózata előfordulhata vízszint felett és alatt is. A 2. ábra szemlélteti a maradéktelítettséget képező, elkülönülő szerves fázis elhelyez-kedését porózus földtani közegben, telítetlen és telítettzónában.

Az elkülönülő szerves fázis összefüggő folyadéktest-ként is megjelenhet (az angol nyelvű szakirodalombanpooled DNAPL) (KUEPER & DAVIES 2009, KUEPER et al.2003), ez általában elegendő utánpótlás esetén alacsonyáteresztőképességű, szivárgáslassító képződmények felszí-nén valószínű.

Az elkülönülő szerves fázis szeszélyes térbeli elosz-lásának a következménye, hogy a belőle kilépő, egyedi oldottcsóvák zónájában a felszín alatti vízben oldott, klórozottszénhidrogén-koncentrációk térben igen változékonyak.

A nem vizes fázisú, víznél sűrűbb szennyezőanyagok transzportmodellezése

A Groundwater Modeling System

A Groundwater Modeling System az egyik legát-fogóbb szivárgáshidraulikai modellezési rendszer (SZŰCS

et al. 2009). Olyan átfogó rendszer, mellyel a hidrodina-mikai- és transzportmodellezés minden fázisa elvégez-hető. A GMS véges differencia és véges-elem 2D és 3Dmodellekkel is együttműködik. A program modulárisfelépítése lehetővé teszi, hogy a felhasználó csak azokat amodellezési képességeket használja, amelyekre szükségevan.

Agyagegyenetlenségek visszatartási hatás-fokának meghatározása az UTCHEM modullal

A különböző kőzettípusok eltérő mértékben képesek aspeciális szennyezőanyagokat visszatartani/megkötni. Ép-pen, ezért rendkívüli jelentősége van az általunk vizsgálnikívánt terület földtani felépítése pontos megismerésének,hogy ezáltal a modellben, a valósághoz leginkább közelítőképet határozhassunk meg. Ennek a kérdéskörnek a kap-csán REYNOLDS & KUEPER (2001) vizsgálták, hogy repede-zett kőzetekben a homok- és agyaglencsék mennyiretartják vissza a víznél sűrűbb önálló fázisú szennyeződése-ket vertikális irányban. Az általunk végzett, ebben a feje-zetben ismertetett vizsgálataink során mi, a már a vízzárórétegig eljutott önálló fázisú szennyezőanyag vízszintesirányú mozgását tanulmányoztuk homogén anizotróp, telí-tett, nyílttükrű, vízadóban. Megvizsgáltuk, hogy a külön-böző vastagságú agyagbetelepülések felszínének 30 cm-

nél kisebb egyenetlenségei hogyan befolyá-solják az önálló DNAPL fázisú szennyező-anyagok mozgását a felszín alatti közegben,horizontális irányban.

Az ilyen típusú szennyeződés terjedésiszimulációjának megvalósításához a GMSprogram, UTCHEM modulja jelentheti azegyik legjobb megoldást. Ez a modul alkal-mas a többfázisú rendszerekben lejátszódótranszportfolyamatok modellezésére. Egyfelszíni DNAPL szennyezést feltételezőszimulációk során használt rácsháló adatait a3. ábra mutatja be. A felvett rácsháló ada-tainak megválasztása előzetes modellezésivizsgálatok alapján történt.

A szimuláció során a szennyezőanyag(triklór-etilén) mennyisége 0,1 m3/nap amely10 napon keresztül jut be a modellezettterületre, 1 mg/l koncentrációban. A model-lezés időtartama a bejutás után 180 nap. Abejutás helyét és az alapesetben a modellezésiidőtartam végén kialakult szennyezőanyag-csóva alakját a 4. ábra szemlélteti.

Az eredmények elemzése kapcsán, arra a


2. ábra. DNAPL szennyeződés terjedése kisebb heterogenitású (fent), illetve nagyobbheterogenitású rendszerekben (lent)Figure 2. DNAPL contaminations spread in low (above) and high heterogeneity systems (below)

következtetésre jutottunk, hogy célszerű lenne számszerű-síteni az agyagkiemelkedések által előidézett a szennye-zőanyag-visszatartás mértékét. Ennek érdekében beve-zettük az agyagegyenetlenségek visszatartási hatásfokát (1),amely oly módon határozható meg, hogy az adott cellábankapott koncentráció értékét osztjuk a bázisként megjelöltértékkel (TCE koncentráció 0,4501 mg/l, 4. ábra), majdszorozzuk százzal, így százalékos viszonyt kapunk. Fontosszempont, hogy ezt az értéket 100-ból kivonjuk, amennyi-ben nem tesszük, úgy az agyaglencsén átjutó szennyező-anyag mennyiségét kapjuk, nem pedig a visszatartástjellemezzük.

aholµ = agyagegyenetlenség visszatartási foka,CTCE (i cm) = a szennyező anyag koncentrációja az i cm

magas agyag kiemelkedés esetében,CTCE (0 cm) = az alapesetben kapott TCE koncentráció.Az 5. ábrán a szimulációs vizsgálatok során kapott ered-

ményeket grafikusan ábrázoltuk és a pontokra trendvona-lakat próbáltunk illeszteni. A kapott visszatartási fokokralegjobb illeszkedést, és fizikailag legjobban magyarázható

ZÁKÁNYI Balázs, SZŰCS Péter: Víznél sűrűbb, nem vizes fázisú szennyező anyagok transzportfolyamatainak szimulációja66

3. ábra. Az agyagegyenetlenségek DNAPL szennyezőkre gyakorolt hatásának vizsgálatához használtrácsháló.Figure 3. Applied grid for assessment of the effect of clay lenses on DNAPL contaminations

4. ábra. Az alap és a 25 cm-es agyagegyenetlenséget feltételező esetek modellezési eredményei, valamint a bázispont avisszatartási hatásfok megállapításához (K a sorok számát mutatja a rácshálóban, I pedig az oszlopok számát)Figure 4. The results of the modelling in case of the base situation and 25 cm clay thickness and the reference point for determinationof retention efficiency

exponenciális egyenletet illesztettünk, amelynek illesztésihibája elhanyagolhatónak tekinthető.

Összegzéséként elmondható, hogy az elvégzett szimu-lációkkal megmutattuk, hogy mennyire fontos a földtanikép pontos ismerete a speciális szennyeződések modelle-zésénél, hiszen akár pár cm-es kis áteresztőképességű rétegjelenléte jelentős mértékben befolyásolni tudja ezenszennyeződések mozgását a felszín alatti közegben.

Sztochasztikus modellezés alkalmazása DNAPLtípusú szennyezőanyagok modellezésénél

Ebben a fejezetben egy valós TCE szennyeződésadatainak felhasználásával készült esettanulmányt muta-tunk be. A modellezéshez a SEAM3D modult alkalmaztuk,amely — az MT3DMS (Modflow transzport-szimulációskód) modulhoz képest — tartalmaz egy biodegradációs ésegy NAPL típusú szennyeződések lebomlását szimulálócsomagot is.

A tényfeltárás során vizsgáltterület viszonylag kicsi (330×200m) és mivel a modellezést nagyobbterületre kívántuk elvégezni — deerre adataink nincsenek — a szimu-láció kiterjesztéséhez sztochaszti-kus módszert alkalmaztunk.

A tényfeltárást végző cég nemjárult hozzá, hogy a terület pontoskoordinátáit közöljük, ezért a térké-peken nem használunk EOV koor-dinátákat, sem olyan információkat,amelyekről felismerhető lenne aszennyezett terület.

A szennyezettség ténye 2008őszén vált ismertté. Ekkor a területÉK-i részén a talajvízben szennye-zettségi határérték (B) feletti bór(4800–6200 µg/l), és illékony ali-fás klórozott szénhidrogén (triklór-etilén) (1850–2490 µg/l) szennye-

zettséget tártak fel. A vizsgálatok kiterjedtek még klór-benzolok, és fémek vizsgálatára, de ilyen szennyezettségetnem találtak sem a talajban, sem a talajvízben. A talajbannincs, a talajvízben viszont jelen van a már említett kétszennyezőanyag, amelyeknek a kiterjedése és koncent-rációja szükségessé tette a tényfeltárás elvégzését.

A sztochasztikus szimulációk felépítése során két meg-közelítés választható a programban: véletlenszerű para-méter- és indikátorszimuláció. Ebben a fejezetben csak azelsővel foglalkoztunk, amelyre két lehetőség kínálkozik, azegyik a „Monte Carlo”, a másik a „Latin Hypercube”módszer. Szimulációinknál az utóbbit alkalmaztuk.

Az alap hidrodinamikai modell elkészítése után arácshálót módosítottuk a 6. ábrán látható módon. Létre-hoztunk az első és második rétegben is egy belső „feltárt”területet és egy külső „ismeretlen” területet. Ezekre a zónák-ra megadtuk a sztochasztikus szimulációkhoz szükséges kszivárgási tényezőkre jellemző adatokat (I. táblázat). Ha a


5. ábra. Az agyag egyenetlenségek magasságának változásával a szennyezőanyagvisszatartási hatásfokaFigure 5. The contaminant retention efficiency in function of clay lenses thickness change

6. ábra. A modellezett (külső és belső) terület a peremfeltételekkel és a vízszintekkelFigure 6. The modelled (external and internal) area with the boundary conditions and water level distribution

szegmensek számát összeszorozzuk, megkapjuk aszimulációs futtatások számát, azaz 4×2×4×2=64 db.

A szimulációk közül két kiemeltet mutatunk be az 7.ábrán (1. számú szcenárió ahol a legkisebb és a 61. szce-nárió, ahol legnagyobb a szivárgási tényezők értéke).

Az ábrákat összehasonlítva szembetűnő a különbség, azelsőnél alig mozdul el a TCE szennyeződés, míg a másodikestében jóval nagyobb a szennyezőanyag-csóva kiterjedése.

A SEAM3D modul a NAPL szennyezőanyagok anaeroblebomlását (TCE →DCE →VC →etén) is képes szimulálni.A következő 8. ábrán szintén az 1. és 61. futtatás során kapottdiklór-etilén bomlási eredményeket mutatjuk be.

Szimulációs vizsgálatok eredményeképpen elmond-ható, hogy a SEAM3D modul jól alkalmazható az oldottfázisú DNAPL szennyezőanyagok modellezésére. A szto-chasztikus szimuláció nagyon jó eszköz lehet, olyan esetek-

ben, amikor a modellezést olyan területekre is ki akarjukterjeszteni, amelyről nincsenek pontos ismereteink. Azaz afeltárást nem szükséges (vagy pénzhiány miatt nem lehet-séges) kibővíteni.

Következtetések

A tanulmány első részében bemutattuk a felszín alattikörnyezetbe került vízzel nem elegyedő és a víznélnagyobb sűrűségű klórozott szénhidrogének mozgásfor-máit. Megállapítható, hogy az önálló szerves fázis kétmegjelenési formája a szivárgáslassító képződményekfelszínén az összefüggő folyadéktest, ahol a pórustér nagy-részt szerves fázissal kitöltött, és a cseppek, erek formá-jában elkülönülő forma, ahol a pórusok szerves fázisútelítettsége alacsony.

A második részben ismertettük a Grundwater Modeling

System programcsomagot és annak moduljait. Ezek közülkiemeltük az UTCHEM modult, amely leginkább alkalmasa klórozott szénhidrogének modellezésére. Az oldott csóvamozgásának és a NAPL szennyezők lebomlásának modelle-zésére pedig a SEAM3D modul alkalmazható, amelyreszintén bemutattunk egy példát.

A szimulációs vizsgálatok legfőbb megállapításai:— A vizsgálataink során a speciális szennyeződések

agyag egyenetlenségek általi visszatartásának hatásfokátmodelleztük az UTCHEM modullal vízszintes helyzetűfekü esetén.


I. táblázat. A sztochasztikus modellezés során alkalmazott szivárgási tényezőparaméterek és a Latin Hypercube módszerhez tartozó szegmensek számaTable I. The hydraulic conductivity and the number of segments of the LatinHypercube stochastic modelling process

7. ábra. A TCE koncentrációk (µg/l) a 10. év végén. Balral az 1. és jobbra a 61. számú futtatás soránFigure 7. The TCE concentrations (mg / l) at the end of the 10 year long simulation, where the left picture is the first calculation and the right picture is the 61th run

— Kimutattuk, hogy a DNAPL típusú szennyező anyagokfelszín alatti transzportfolyamatainak szimulációja esetébenrendkívüli jelentőséggel bír a földtani felépítés pontos isme-rete és annak a modellben való szerepeltetése. Szimulációksegítségével bebizonyítottuk, hogy a feküből kiemelkedő 30cm magas agyagréteg a vizsgált mennyiségű (1 m3) önállófázisú szennyezőanyag közel 100%-át képes visszatartani.

— Az agyagkiemelkedések speciális szennyeződések-kel kapcsolatos visszatartási hatásfokát homogén anizotrópközegben exponenciális egyenlettel közelítettük.

— Szimulációs vizsgálatokkal megmutattuk, hogy asztochasztikus modellezés alkalmazása jelentős mértékbenelősegítheti a kis területeken végzett tényfeltárások soránkapott eredmények nagyobb térrészre történő kiterjesz-tését.

— Megállapítottuk, hogy a SEAM3D modul és a hozzákapcsolódó sztochasztikus modellezés az oldott fázisúDNAPL szennyezőanyagok modellezésére hatékonyan al-

kalmazható, amely nagy segítséget nyújthat a humán kocká-zatértékelések elkészítésénél.

— A SEAM3D modul lehetőséget ad bizonyos víznélsűrűbb szennyezőanyagok lebomlása során keletkező ter-mékek és azok kémiai folyamatainak egyidejű modellezésére.Ennek azért van nagy jelentősége, mert sok esetben egyszennyezőanyag bomlásterméke jóval nagyobb kockázatotjelenthet a környezetre, mint maga a kiindulási szennyező.


A tanulmány a Miskolci Egyetemen működő Fenn-tartható Természeti Erőforrás Gazdálkodás KiválóságiKözpont TÁMOP-4.2.2/A-11/1-KONV-2012-0049 jelű„KÚTFŐ” projektjének részeként – az Új Széchenyi Tervkeretében – az Európai Unió támogatásával, az EurópaiSzociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.


8. ábra. A vizsgált szennyezőanyag (TCE) első bomlástermékének (DCE) koncentráció eloszlása a 10. év végén az 1. (balra) és 61. szcenáriók esetében (jobbra)Figure 8. The concentration distribution at the end of the 10 year long simulation of the first decomposition product (DCE) of TCE, in case of first (left) and 61th (right)scenarios


BARÓTFI I. 2000: Környezettechnika. — Mezőgazda kiadó, Budapest, 487–502.DELIN, G. N., ESSAID, H. I., COZZARELLI, I. M., LAHVIS, M. H. & BEKINS, B. A. 1998: Ground Water Contamination by Crude Oil near

Bemidji, Minnesota. — USGS Fact Sheet 084-98, 1–4.FILEP GY., KOVÁCS B., LAKATOS J., MADARÁSZ T. & SZABÓ I. 2002: Szennyezett területek kármentesítése. — Miskolci Egyetemi Kiadó,

Miskolc, 94–104.HALMÓCZKI SZ. & GONDI F. 2010: Klórozott szénhidrogénekkel szennyezett területek kármentesítése korszerű technológiákkal — A

laboratóriumi kísérletektől a terepi alkalmazásig vezető út. — Magyar Hidrológiai Társaság XXVIII. Országos Vándorgyűlés,Sopron, 2010. július 7–9., 1596–1619.

KOVÁCS B. 1998: Szennyezőanyag-terjedési számítások környezetvédelmi alkalmazásai. — Kézirat, PhD értekezés, Miskolc, 114 p. KUEPER, B. H., WEALTHALL, G. P., SMITH, J. W. N., LEHARNE, S. A. & LERNER, D. N. 2003: An illustrated handbook of DNAPL transport

and fate in the subsurface. — Environment Agency, R&D Publication 133, 1–63.KUEPER, B. H. & DAVIES, K. L. 2009: Assessment and Delineation of DNAPL Source Zones at Hazardous Waste Sites. — USEPA, Ground

Water Issue, EPA/600/R-09/119, 2009., 1–20.LAURER J. 2007: Talajvédelem. — Pécsi Egyetem, Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar, digitális oktatási segédlet, 97–129. MAKÓ A. & HERNÁDI H. 2012: Kőolaj származékok a talajban: talajfizikai kutatások. — Pannon Egyetem Georgikon Kar, Keszthely,

1–333.MARKÓNÉ MONOSTORY B. 2001: Halogénezett szénhidrogének a talajban és a talajvízben. — Környezetvédelmi füzetek, Budapest, 1–52.NEWELL, C. J., ACREE, S. D., ROSS, R. R. & HULING, S. G. 1995: Light Nonaqueous Phase Liquids. — Ground Water Issue, US EPA,

EPA/540/S-95/500; 1–28.PANKOW, J. F. & CHERRY, J. A. 1996: Dense Chlorinated Solvents and other DNAPLs in Groundwater. — Portland, OR, Waterloo Press,

522 p.PLANK, ZS., SZŰCS, P., MADARÁSZ, T. & NEDUCZA, B. 2011: Interdisciplinary Characterization of Subsurface Hydrocarbon Con-

tamination on a Test Site in Hungary. — Acta Geod. Geoph. Hung. 46/4, 457–470. POEHLS, D. J. & SMITH, G. J. 2009: Encyclopedic Dictionary of Hydrogeology. — Elsevier, Academic Press, 517 p.REYNOLDS, D. A. & KUEPER, B. H. 2001: Multiphase flow and transport in fractured clay/sand sequences. — Journal of Contaminant

Hydrology 51, 41–62.SZŰCS P. 2012: Hidrogeológia a Kárpát-medencében — hogyan tovább? — Magyar Tudomány 2012/5, 554–565.SZUCS, P., MADARASZ, T. & CIVAN, F. 2009: Remediating over-produced and contaminated aquifers by artificial recharge from surface

waters. — Environmental Modeling and Assessment DOI: 10.1007/s10666-008-9156-4., (14), 511–520.



Bevezetés

A Magyarhoni Földtani Társulat (MFT) igen hosszúmúltra tekint vissza, hiszen az egyik legelső hazai tudo-mányos szervezetként alakult meg1848-ban. Az őslénytanikutatások a kezdetektől fontos szerepet játszottak a társulatéletében, ekkor azonban még nem volt jellemző a szakmánbelüli tagozódás. A 20. században viszont az egyes szak-területek egyre jobban elkülönültek egymástól, ami az MFTszervezeti felépítésében is jelentkezett. Az 1960-as évekelején számos szakosztály jött létre a társulaton belül,amelyek a földtan és a földtudományok egyes részterületeitölelték fel. Az 1963. január 9-én tartott előadóülésen KERTAI

György akkori társulati elnök bejelentette, hogy BOGSCH

László vezetésével megalakult szakosztályunk jogelődje az

Őslénytani Szakcsoport (elnökeit és titkárait az I. táblázatmutatja). A szakcsoport 1967 áprilisától Őslénytani Szak-osztály, majd 1970 márciusától Őslénytani-Rétegtani Szak-osztály néven működött tovább. A társulat 1963. március27-én tartott tisztújító közgyűlésének főtitkári beszámoló-jában MORVAI Gusztáv adatai szerint az Őslénytani Szak-csoportnak már az első évben 73 tagja volt. BÁLDI (1978)400 regisztrált tagról írt, míg jelenleg 262 tagja van aszakosztálynak. Az aktív tagság azonban ennél mindig jóvalkisebb volt, ami az előadóülések, majd később a vándor-gyűlések látogatottságán is jól lemérhető.

A szakosztály első 15 éves működéséről BÁLDI (1978),25 éves jubileumáról KECSKEMÉTI (1991) adott ismertetést.Az Őslénytani-Rétegtani Szakosztály jelenlegi elnökekéntrám hárul a megtisztelő feladat, hogy az 50 éves jubileumról

Az Őslénytani-Rétegtani Szakosztály 50 éve

DULAI Alfréd

Magyar Természettudományi Múzeum, Őslénytani és Földtani Tár; Budapest VIII, Ludovika tér 2.; postacím: 1431 Budapest, Pf. 137; e-mail: [email protected]

144/1, 71–82., Budapest, 2014

50 years of the Palaeontological-Stratigraphical Section of the Hungarian Geological Society

AbstractThe Palaeontological-Stratigraphical Section of the Hungarian Geological Society was founded in 1963, and thus is

one of the oldest thematic sections of the Society. In the early years the main activities involved various scientificsessions, larger thematic meetings and field trips. From the 80's and 90's organisation of the scientific sessions becamemore and more difficult; consequently, over the past 16 years the annual meetings (Hungarian Palaeontological Meetings)have become the most popular and typical programs. On the basis of the undiminished success of these annual meetings,it is expected that these will continue to be the predominant activity of the Palaeontological-Stratigraphical Section.

Keywords: jubilee, Hungarian Geological Society, Palaeontological-Stratigraphical Section

ÖsszefoglalásA Magyarhoni Földtani Társulat egyik legkorábbi tematikus részlegeként alakult meg az Őslénytani-Rétegtani

Szakosztály 1963-ban. Az első 35 évben az előadóülések, a tematikus nagyrendezvények és a terepbejárásokjellemezték a szakosztály életét. Az 1980-as és 90-es években egyre jelentősebb szervezési problémák léptek fel azelőadóülések rendezése során. Emiatt az utóbbi 16 évben a Magyar Őslénytani Vándorgyűlések váltak a jellemzőrendezvényekké. Ezek töretlen sikere arra utal, hogy várhatóan a jövőben is ez a rendezvényforma lesz az uralkodó aszakosztály életében.

Tárgyszavak: évforduló, Magyarhoni Földtani Társulat, Őslénytani-Rétegtani Szakosztály

a Földtani Közlöny hasábjain megemlékezzek. Koromnálfogva a társulat és a szakosztály életébe csak az 1980-asévek második felében kapcsolódtam be egyetemi hallgató-

ként, majd a 90-es évek közepétől végeztem érdemi munkát.Ennek ellenére a Földtani Közlönyben rendszeresen közölttársulati programok alapján az elmúlt 50 év egészéről adokrövid áttekintést, részletesebben kitérve az utóbbi 16 évetfelölelő „vándorgyűlési korszakra” (II. táblázat).

A szakosztály működése a kezdetektől az 1990-es évek végéig

Kezdetben a jelenlegi 7 tagú vezetőség helyett egy na-gyobb létszámú, 15 fős intézőbizottság irányította a szakcso-port életét. Az első éveket a sikeres előadóülések és külföldi útibeszámolók jellemezték, gyakran 30–40 fős hallgatósággal.Az előadóülések mellett népszerűek voltak a klubdélutánok ésa klubestek, ahol általában egyetlen előadás, vagy konferenciabeszámoló hangzott el vitaindítóként. Az előadóülésekenelhangzó témák igen változatosak voltak mind a földtörténetikorok, mind az ősmaradványcsoportok tekintetében.

A hagyományos előadóülések mellett alkalomszerűennagyrendezvények szervezésére is vállalkozott a szakosztály,

72 DULAI Alfréd: Az Őslénytani-Rétegtani Szakosztály 50 éve

I. táblázat. Az Őslénytani-Rétegtani Szakosztály tisztségviselői az elmúlt 50évben Table I. Chairs and secretaries of the Palaeontological-Stratigraphical Sectionduring the last 50 years

II. táblázat. Az Őslénytani Rétegtani Szakosztály 50 éve: tények, számok, adatokTable II. Fifty years of the Palaeontological-Stratigraphical Section: facts, numbers and data


II. táblázat. folytatásTable II. continuation

ahol többnyire számos előadás hangzott el, és a résztvevőkszáma akár a 100 főt is meghaladta (II. táblázat). Számosesetben előfordult, hogy a szakosztály más szervezetekkelközösen rendezett előadóüléseket, és a közreműködő part-nerek igen változatos együttműködéseket mutatnak. Leg-gyakrabban természetesen a Magyarhoni Földtani Társulategyéb szervezetei voltak a partnerek (Általános FöldtaniSzakosztály, Budapesti Területi Szervezet, Ásványtan-Geo-kémiai Szakosztály, Tudománytörténeti Szakosztály, IfjúságiBizottság, Szénkőzettani Munkabizottság). Emellett azonbanjól mutatják a szélesebb körű szakmai kapcsolatokat az ELTEŐslénytani Tanszékével és Földtani Tanszékével, az MTAPaleontológiai Tudományos Bizottságával, a Magyar Réteg-tani Bizottsággal, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társu-lattal, a Magyar Természettudományi Múzeummal, vagy aMagyar Biológiai Társaság Ifjúsági Csoportjával közösenszervezett programok. Az 1990-es évek elején gyakoriakvoltak az OTKA által támogatott kutatások eredményeitbemutató előadóülések. A szakosztály életét 1972-től színe-síti új elemként a kirándulások és terepbejárások szervezése.Ezek kezdetben ritkábban, majd az 1970-es évek végétől évirendszerességgel mutatták be az érdeklődőknek Magyar-ország változatos geológiai kifejlődésű területeit (II. táb-lázat).

A szakosztály vezetői már a kezdetektől törekedtekrangos külföldi vendégek meghívására, akik többnyirekiemelkedően sikeres előadásokat tartottak. Az 1963.november 11-én tartott intézőbizottsági megbeszélés napi-rendjén szerepelt a Német Demokratikus KöztársaságFöldtani Társulatának Őslénytani Szakcsoportjával valóegyüttműködés. Ennek eredménye lehetett az 1964. június8-án tartott közös klubest a Szénkőzettani Munkabizott-

sággal, ahol Günter KRUMBIEGEL (Halle) tartott előadástGeiseltal barnakőszéntelepeinek földtani felépítéséről ésősmaradványairól. További neves külföldi előadók voltak akezdeti években Roman Fedorovich GEKKER (Moszkva),Helmut ZAPFE (Bécs), Klaus KERKMANN (Weimar), FranzKAHLER (Klagenfurt), Rajko PAVLOVEC (Ljubljana), ErichTHENIUS (Bécs) és Arnold ZEISS (Erlangen). A Középső-Paratethys neogén gerinctelen ősmaradványait kutató élvo-nalbeli szakemberek is rendszeres vendégek és előadókvoltak, mint például Jan SENEŠ (Pozsony), Adolf PAPP

(Bécs), Fred RÖGL (Bécs) és Fritz STEININGER (Bécs). Akko-riban némileg meglepő módon angol kutatók is gyakranelőfordultak rendezvényeinken M. BLACK (Cambridge),Nicol MORTON (London) valamint Hugh JENKYNS (Oxford)személyében. Kiemelkedő esemény volt a világhírű J. B.CORLISS (Princeton, USA) előadássorozata a mélytengerihévforrásokkal kapcsolatos kutatásokról.

„A vándorgyűlések korszaka”

A földtudományokon belüli specializálódás az 1980-asés 90-es években egyre inkább fokozódott. Ez oda vezetett,hogy már az Őslénytani-Rétegtani Szakosztályon belül semfeltétlenül értette meg egymás munkáját és előadását apaleobotanikus és a gerinces paleontológus, vagy a Molluscaspecialista és a szekvenciasztratigráfiával foglalkozó szak-ember. Részben ennek következtében, másrészt a folyama-tosan fokozódó munkahelyi elfoglaltságok miatt egyrenehezebbé vált az előadóülések megszervezése, és ezzelegyidejűleg jelentősen csökkent azok látogatottsága. A ván-dorgyűlések lehetőségét már BÁLDI (1978) felvetette a szak-

DULAI Alfréd: Az Őslénytani-Rétegtani Szakosztály 50 éve74

II. táblázat. folytatásTable II. continuation

Készült a Földtani Közlöny társulati rovata alapján; Néhány évről hiányoznak a részvételi adatok; A kiemelt rendezvények adatait csak tájékoztatásképpen említem, de szerepelnek azösszesített előadásszámban és résztvevő számban is. Compiled after the Society columns in the Földtani Közlöny; Numbers of participants are missing in some years; Data of prominent larger meetings and field trips are only for information, theyare also included in summarized numbers of presentations and participants.

osztály 15 éves fennállása idején, de a megvalósításra csak az1990-es évek végétől került sor. Az 1997-ben megválasztottvezetőség első ülésén a Kanadából éppen akkor hazatértPÁLFY József vetette fel az ötletet, amit a vezetőség HABLY

Lilla elnökkel az élen felkarolt. Ez a rendezvényforma már azelső alkalmaktól fogva igen népszerűnek bizonyult, és évrőlévre ismétlődő sikere alapján napjainkig ez a szakosztályműködésének a legfontosabb terepe (II. táblázat). Az utóbbimásfél évtizedben egyéb rendezvényeket, hagyományos elő-adóüléseket vagy terepbejárásokat csak különleges esetekbenrendezünk. Erre kiváló példa volt a bükkábrányi pannóniaimocsáriciprus-erdő felfedezése. A lelőhelyet heteken belül ahelyszínen tekintette meg egy alkalmi szakosztályi rendez-vény lelkes csapata, mielőtt Ipolytarnócra és Miskolcra szál-lították a konzervált maradványokat.

A rendszerint vidéken megtartott vándorgyűlések (1.ábra) megoldották azt a problémát, hogy a havonta (későbbkéthavonta) szervezett előadóülések látogatottsága folya-matosan csökkent, mivel az előadók mellett többnyire csak

a bemutatott témák iránt közvetlenül érdeklődő kollégákjelentek meg. A tapasztalatok szerint az évente egyszer,körülbelül azonos időben rendezett vándorgyűléseken azaktív hazai paleontológusok túlnyomó többsége meg akarjamutatni legújabb kutatási eredményeit, és egyúttal meg-hallgatja mások előadását. Alkalmanként más szakterületekképviselői is megjelennek ezeken a rendezvényeken. Avándorgyűlés megteremtette annak a lehetőségét, hogy egyúj műfajt is meghonosítsunk a poszterek formájában. Ezeketaddig csak nemzetközi rendezvényekről ismerhettük, de ahagyományos hazai előadóülések nem adtak lehetőségetezek bemutatására. Ezen a téren a pécsváradi vándorgyűlésjelentette a csúcspontot, ahol csaknem 50 poszter lógott afalakon (itt volt a legmagasabb a résztvevők száma is 80fővel). A poszterek iránti lelkesedés aztán egy idő utánlecsökkent és a vándorgyűlési résztvevők többsége inkább

visszatért az előadások tartásához. Részben ennek követ-keztében a kezdetben 2 napos rendezvényt hamarosan 3naposra kellett kibővíteni (először Zircen, 2003-ban). Afokozódó előadókedvet jelzi, hogy a legutóbbi, Orfűn ren-dezett vándorgyűlésen az átlagosnak nevezhető részvételmellett is olyan sok előadást jelentettek be a résztvevők,hogy a 3 napos rendezvény ellenére is 15 percre kellett csök-kenteni az előadások hosszát a szokásos 20 percről.

A vándorgyűlések szervezői számára mindig nagy örömetjelentett, hogy a résztvevők jelentős része az őslénytan irántérdeklődő egyetemi és főiskolai hallgatókból áll (főleg azELTE-ről és az egri főiskoláról, de rendszeresen jelentek meghallgatók Szegedről, Pécsről és Miskolcról is). Néhányalkalommal előfordult, hogy középiskolások is jelentkeztek avándorgyűlésre, sőt posztert mutattak be. A hallgatók aktívrészvételét a vezetőség azzal is igyekszik elősegíteni, hogyszámukra versenyt hirdet a legjobb hallgatói és PhD hallgatóielőadás és poszter kategóriában. A nyertesek díjazásátkezdetben a Koch Alapítvány, később pedig a Hantken MiksaAlapítvány nagyvonalú támogatása tette lehetővé. Így aszakmai utánpótlás képviselői rendszeresen és nagy számbanvannak jelen a rendezvényeken, ugyanakkor sajnos a nyug-díjas kollégáink közül egyre kevesebben tudják vállalni a rész-vételt a 3 napos vidéki vándorgyűléseken. Ennek hátterébennyilván összetett okok húzódhatnak meg, és ezt csak úgytudjuk ellensúlyozni, hogy a vándorgyűlések mellett igényesetén hagyományos előadóüléseket is szervez a szakosztálybudapesti helyszínen. Az utóbbi években azonban az aktívpaleontológusként, vagy geológusként dolgozó kollégáinkközül is többen maradtak távol azért, mert OTKA és egyébpályázati források hiányában, a munkahelyek támogatásanélkül nem tudták vállalni a részvételi díj befizetését. Történikez annak ellenére, hogy a vándorgyűlések szervezése során akezdetektől fogva a minél alacsonyabb részvételi díjakmegállapítását tartották szem előtt a szervezők.

Néhány helyszínen önkormányzati támogatást is kap-tunk, sőt esetenként a helyi polgármesterek köszöntötték arendezvények résztvevőit (Pásztó, Beremend, Ajka). Apécsváradi önkormányzati támogatás tette lehetővé többerdélyi kollégánk részvételét a 4. vándorgyűlésen. Ennél isjelentősebb segítséget jelentett, hogy számos alkalommalsikerült olyan helyszínt választani, ahol a helyben, vagy aközelben élő és dolgozó kollégáink közreműködésére isszámíthattunk. A vezetőségi tagok mellett évek óta rendsze-resen segíti a szervező munkát, valamint az előadáskivonatés kirándulásvezető kötet szerkesztését BOSNAKOFF

Mariann. Minden alkalommal voltak önkéntes segítők is,akik változatos módokon működtek közre a szervezésben.

A vándorgyűléseken rendszeresen adtak elő neves kül-földi meghívott előadók. Emlékezetes volt például DavidUNWIN (Berlin) előadása Ajkán a pterosauriák paleobio-lógiájáról, Budapesten pedig Wolfgang KIESSLING (Berlin) apaleobiológiai adatbázis felhasználási lehetőségeit ismertettea paleobiodiverzitás kutatásában. A meghívott előadókszemélye sokszor azt a célt is szolgálta, hogy a szomszédosországok hasonló profilú szervezeteivel felvegyük, vagytovább mélyítsük a szakmai kapcsolatokat. Ennek keretében


1. ábra. Az eddigi Magyar Őslénytani Vándorgyűlések helyszínei (1998–2013)1 — Tata, 1998; 2 — Noszvaj, 1999; 3 — Tihany, 2000; 4 — Pécsvárad, 2001; 5 — Pásztó,2002; 6 — Zirc, 2003; 7 — Beremend, 2004; 8 — Hátszeg, 2005; 9 — Ajka, 2006; 10 —Budapest, 2007; 11 — Szögliget, 2008; 12 — Sopron, 2009; 13 — Csákvár, 2010; 14 —Szeged, 2011; 15 — Uzsa, 2012; 16 — Orfű, 2013

Figure 1. Locations of the Hungarian Palaeontological Meetings (1998–2013)

tartott előadást Budapesten Ioan BUCUR (Kolozsvár) amezozoos sekélyvízi karbonátokról, Szögligeten Jan SOTÁK

(Besztercebánya) a kárpáti flistenger klíma- és környezet-változásáról; Sopronban Martin ZUSCHIN (Bécs) a középső-paratethysi paleokommunitások dinamikájáról; SzegedenLjupko RUNDIĆ (Belgrád) a Fruška Gora neogén és kvartertörténetéről. Ez utóbbi két előadás jelentős részben a másnapiausztriai, illetve szerbiai terepbejárást készítette elő. Csákvá-ron Michał KROBICKI (Krakkó) a Pieniny-szirtöv geológiájátismertette. A legutóbbi két vándorgyűlésen a társulattól füg-getlen nemzetközi együttműködések keretében Magyaror-szágon tartózkodó külföldi kollégák tartottak izgalmas elő-adásokat. A nápolyi Mariano PARENTE (LESS György ven-dége) a stroncium-izotóp sztratigráfia működését és előnyeit,míg a francia Frédéric LACOMBAT (KOVÁCS János együttmű-ködő partnere) az európai orrszarvúak plio-pleisztocén törté-netét ismertette. Külföldi előadók a vándorgyűlésektől füg-getlenül is szerepeltek alkalomszerűen a szakosztály prog-ramjában: Roland MUNDIL (Berkeley) a perm-triász határese-ményekről (2003), Angela MILNER (London) a kínai tollasdinoszauruszokról (2004), Paul SMITH (Vancouver) a Kana-dai-Kordillerák jura ősmaradványairól (2006) tartott előadást.

A vándorgyűlések helyszínének kiválasztásában mindignagy szerepet játszanak a terepbejárási lehetőségek. A mi-nél hosszabb és tartalmasabb terepi program iránti igénynagy szerepet játszott abban, hogy a rendezvény háromnaposra bővült 2003-tól. A kirándulásokat a helyi adott-ságok figyelembe vételével mindig a lehető legváltozato-sabbra terveztük mind a rétegtani kort, mind a tanulmányoz-ható ősmaradványcsoportokat tekintve. A terepi feltárásokmellett számos esetben látogattunk meg őslénytani témájúkiállításokat (Pásztó, Zirc, Harkány, Budapest, Bad Vöslau).Az ajkai vándorgyűlés emlékezetes pillanata volt, hogyrészt vehettünk a Köleskepe-árok geológiai tanösvényénekavatásán.

A hazai terepen szervezett első hét találkozó után a 8.Magyar Őslénytani Vándorgyűlés alkalmából léptünk kielőször az országhatáron túlra, és ekkor ráadásul az egészrendezvény Erdély területén zajlott. A szervezőmunkát vá-ratlan bonyodalmak nehezítették, és egészen az utolsópillanatig bizonytalanságot okozott, hogy az erdélyi magyarkollégák páratlan segítőkészségével szemben a vándor-gyűlésünk hivatalos romániai fogadtatása nem volt túlszívélyes. Bár a Hátszegi-medence szakmai idegenforgalmivonzerejét geopark létrehozásával kívánták kihasználnibukaresti kollégáink, mégis akadályok nehezítették tö-rekvésünket, hogy magyar paleontológusok láthassák ahíres hátszegi, kréta gerinces lelőhelyeket. Ennek köszön-hetően a szentpéterfalvai terepbejárás során talált gerincesleletet (Theropoda dinoszaurusz végtagcsontja) csakhosszas tépelődést után sikerült diplomáciai bonyodalmaknélkül publikálni (KESSLER et al. 2005). WANEK Ferenckollégánk jóvoltából a paleontológiai feltárások mellettnéhány műemléki és kultúrtörténeti megálló is színesítetteés tette emlékezetessé az erdélyi programot. Ezt követőennem szerveztünk határon kívüli vándorgyűléseket, de ami-kor a határ közelében volt a rendezvény, akkor a terep-

bejárások során átkalandoztunk a határokon túlra is.Szögligetről még csak néhány megálló erejéig mentünk átDél-Szlovákiába, később azonban már egész napos határontúli terepbejárást tartottunk Sopronból a Bécsi-medencébeés Szegedről a Fruška Gorába. Az évek során többször fel-vetődött valamilyen alföldi helyszín, de a végső érvet ellenemindig a korlátozott terepbejárási lehetőségek jelentették.Végül ez utóbbi esetben ezt a problémát sikeresen meg-oldottuk a szegedi helyszínhez kapcsolódó szerbiai terep-bejárással. A vidéki helyszínek sorában egyetlen kivételkénta jubileumi 10. vándorgyűlést szerveztük Budapesten aMagyar Természettudományi Múzeumban.

Ahol a vándorgyűlés helyszíne lehetővé tette, ott nyilvá-nos ismeretterjesztő előadások tartásával is próbálkoztunk.Pásztón FŐZY István az erdélyi dinoszauruszokról, ZircenMAGYAR Imre a Pannon-tó képződményeiről, BeremendenKORDOS László a helyszín gerinces paleontológiai kutatás-történetéről, Ajkán GALÁCZ András a környék geológiá-járól, míg ŐSI Attila a bakonyi őshüllőkről tartott izgalmaselőadást. Az adott helyszín aktualitásait figyelembe véveBudapesten ŐSI Attila az éppen akkor a Magyar Termé-szettudományi Múzeum kiállításán megtekinthető pata-góniai dinoszauruszokról, Sopronban DULAI Alfréd a „lajta-mészkőről”, Szegeden MAGYAR Imre és SZTANÓ Orsolya aváros alatt található képződményekről beszélt. Néhányesetben nem külső közönség, hanem saját magunk számáratartottunk lazább tartalmú áttekintő előadást: CsákváronBUDAI Tamás a Vértes földtani kutatásáról, Uzsán HAAS

János a sümegi bázis történetéről tartott gazdagon illuszt-rált, érdekes előadást.

A szakosztály kiadványai

Röviden érdemes megemlíteni a szakosztály gondozá-sában megjelent kiadványokat (2. ábra). Már az 1963.április 29-én tartott intézőbizottsági ülés napirendjénszerepelt a vitaanyagok sokszorosításának kérdése éslehetősége. Nem sokkal ezután, 1963 augusztusában megis jelent az Őslénytani Viták első füzete. Célja az elő-adóüléseken elhangzott előadások és az azokat követőélénk szakmai viták megörökítése volt. Az a kezdeti terv,hogy a kiadvány folyóirattá váljon, sajnos nem valósultmeg, sőt a szabályos időközönkénti megjelenés is gondotokozott már a kezdetektől fogva. Az 1969. évi 12. füzettőlnémileg változott a megjelenés és az arculat GALÁCZ

András szerkesztői munkája eredményeképpen, DUDICH

Endre révén pedig rövid idegen nyelvű összefoglalók iskövették a cikkeket. Az utolsó, 38. szám végül 1992-benjelent meg. Az egyes számok tartalma kiválóan tükrözi azelőadóülések tematikájának változatosságát. Kiemelkedőjelentőségű volt az Őslénytani Viták különszámaként1989-ben megjelent Zoológiai Nevezéktan NemzetköziKódexének kiadása GOZMÁNY László fordításában, 170oldal terjedelemben.

A Magyar Őslénytani Vándorgyűlések 1998-as indulásaóta évi rendszerességgel jelennek meg a szakmai köre-


inkben, magunk között csak „sárga füzetek”-nek nevezettprogram, előadáskivonat és kirándulásvezető füzetek. Eze-ket a résztvevők mellett a nagyobb kutatóhelyek könyvtáraiis rendszeresen megkapják, és utólag is szabadon letölt-hetőek a társulat honlapjáról. Jelentős előrelépést jelentett akorábbi előadóülésekhez képest, hogy ezekben a füzetek-ben az előadások és poszterek anyagának rövid össze-foglalása megjelenik nyomtatásban, így tartósabb nyomothagy az utókor számára, mint ha pusztán az előadók neve ésaz előadás címe szerepelne az évkönyvekben. A füzetekmásodik felében található a terepbejáráshoz kapcsolódórészletes és informatív kirándulásvezető számos illusztrá-cióval és irodalmi hivatkozással. A Budapesten rendezett,jubileumi 10. Magyar Őslénytani Vándorgyűlés alkalmábólaz első 10 vándorgyűlés kirándulásvezetője önálló kötetbeszerkesztve is megjelent (PÁLFY & PAZONYI 2007). AHantken Kiadó által jegyzett könyv nagy népszerűségnekörvend nem csak a vándorgyűlések rendszeres látogatóiközött, hanem a geológushallgatók és kollégák mellett aszakmához szorosan nem kötődő természetjárók körében is.Ez a siker remélhetőleg arra ösztönzi majd a szakosztály

vezetőségét, hogy a közeledő 20. Vándorgyűlésre a követ-kező kötet szerkesztését és kiadását is felvállalja.

Konklúziók, jövőbeni tervek

Áttekintve és nyomon követve a programokat a FöldtaniKözlöny hasábjain, egyértelműen megállapítható, hogy aMagyarhoni Földtani Társulat Őslénytani-Rétegtani Szak-osztálya programokban gazdag, igen változatos és ese-ménydús 50 évet tudhat maga mögött. A statisztikák szerint237 előadóülés, 23 klubdélután, 16 vándorgyűlés és 17egyéb nagyrendezvény során 1263 előadás és 349 poszterbemutatására került sor. Emellett 34 terepbejárás és kirán-dulás során 236 lelőhelyet tekinthettek meg kollégáinkMagyarországon és a környező országokban (II. táblázat).

Az elmúlt 16 év alapján felmerül a kérdés, hogy mirevezethető vissza a vándorgyűlések töretlen sikere? A pale-ontológusok számára ez a legnagyobb hazai fórum az újeredményeik bemutatására. A fiataloknak bizonyítási lehe-tőséget és ismertséget biztosít a rendezvény. A kezdő szak-emberek számára az sem közömbös, hogy az elnyerhetődíjakkal a szakmai önéletrajzukat erősíthetik. Mindenkiszámára hasznos évente legalább egyszer a személyeskapcsolattartás a más intézményekben dolgozó kollégák-kal, és a hazánkban folyó aktuális paleontológiai kutatásokáttekintésének lehetősége. A hagyományos előadóülések-kel szemben előny, hogy a rövid összefoglalók megjelen-tetésével nyoma marad az előadásokon elhangzott, illetve aposztereken bemutatott eredményeknek. A változó vidékihelyszínek lehetőséget biztosítanak kicsit kiszakadni a min-dennapi életünkből, a néhány napos „bentlakásos” életfor-ma pedig emberileg is közelebb hozza egymáshoz a szak-terület művelőit. Ezt igazolja, hogy általában azok bizonyul-tak a legnépszerűbb helyszíneknek, amelyek távol voltaknemcsak a városi, hanem akár a falusi nyüzsgéstől is(Szögliget: Szalamandra Ház, Csákvár: Boglár-tanya, Uzsa:Hubertus Panzió, Orfű: Rácz-tanya).

A vándorgyűléseken rendszeresen részt vevő számosegyetemi hallgató és fiatal kolléga, valamint kollégáinknemzetközileg is versenyképes kutatási eredményei azzal areménnyel kecsegtetnek, hogy a sikeres első 50 év után aszakosztály története még sokáig folytatódhat hasonlóanszínvonalas programokkal.


Köszönöm a szakosztály vezetőségi tagjainak (VÖRÖS

Attila, PÁLFY József, ŐSI Attila, FŐZY István, HABLY Lilla,GALÁCZ András), hogy a kézirat átolvasásával és hasznosészrevételeikkel segítették ennek a cikknek a megszületését.Külön köszönöm VÖRÖS Attilának az I. fotótábla össze-állításában nyújtott segítséget. A II. fotótáblához FŐZY

István bocsátott rendelkezésre vándorgyűlési fotókat.SZTANÓ Orsolya részletes szerkesztői észrevételei jelen-tősen hozzájárultak a cikk színvonalának javításához.


2. ábra. Az Őslénytani-Rétegtani Szakosztály kiadványai: Őslénytani Viták;Őslénytani Viták különszám; Vándorgyűlések előadáskivonat- és kirándu-lásvezető füzetei; Az első 10 vándorgyűlés kirándulásvezetőit tartalmazó kötetFigure 2. Publications of the Palaeontological-Stratigraphical Section: Discus-siones Palaeontologicae; Special volume of Discussiones Palaeontologicae;Abstract and field guide booklet of Hungarian Palaeontological Meetings; Book ofthe field guides of the first ten Hungarian Palaeontological Meetings



BÁLDI T. 1978: Az Őslénytani-Rétegtani Szakosztály 15 éves működésének mérlege. — Földtani Közlöny 108, 231–234.KECSKEMÉTI T. 1991: 25 éves az Őslénytani-Rétegtani Szakosztály. — Őslénytani Viták 36–37, 7–11.KESSLER E., GRIGORESCU D. & CSIKI Z. 2005: Elopteryx revisited —A new bird-like specimen from the Maastrichtian of the Haţeg Basin

(Romania). — Acta Palaeontologica Romaniae 5, 249–258.PÁLFY J. & PAZONYI P. (szerk.) 2007: Őslénytani kirándulások Magyarországon és Erdélyben. — Hantken Kiadó, Budapest, 260 p.


I. tábla — Plate IKépek a szakosztály múlt századi életéből — Life of the Palaeontological-Stratigraphical Section

in the last century

1. A szakosztály első, harmadik és ötödik elnöke: BOGSCH László, GÉCZY Barnabás és KECSKEMÉTI Tibor (1966)2. A második elnök, CSEPREGHYNÉ MEZNERICS Ilona (1966)3. Az első titkár és egyben negyedik elnök, BÁLDI Tamás (1973)4. A második titkár és az Őslénytani Viták szerkesztője, GALÁCZ András (1972)5. Az első szakosztályi kirándulás (Perbál, 1972)6. A szakosztály kirándulóit vendégül látta FÜLÖP professzor a tatai Kálvária-dombon (1972)7. Szakosztályi kirándulás Rudabányára (1981)8. A hatodik elnök, VÖRÖS Attila (1992)9. A hetedik elnök, MÜLLER Pál10. A nyolcadik elnök, HABLY Lilla (1999)11. A 25 éves jubileumi kirándulás résztvevői Szőcön (1988)12. A „vándorgyűlési mozgalom” elindítója, PÁLFY József

1. First, third and fifth chairs of the Section: László BOGSCH, Barnabás GÉCZY and Tibor KECSKEMÉTI (1966)2. Second chair: Ilona CSEPREGHY-MEZNERICS (1966)3. First secretary and fourth chair: Tamás BÁLDI (1973)4. Second secretary and editor of Discussiones Palaeontologicae: András GALÁCZ (1972)5. First field trip of the Section (Perbál, 1972)6. Participants of the first field trip were entertained by Professor József Fülöp at the Kálvária Hill, Tata (1972)7. Field trip at Rudabánya (1981)8. Sixth chair: Attila VÖRÖS (1992)9. Seventh chair: Pál MÜLLER

10. Eighth chair: Lilla HABLY (1999)11. 25 years anniversary field trip participants at Szőc (1988)12. Founder of the “period of annual meetings” József PÁLFY


II. tábla — Plate IIÉletképek a Magyar Őslénytani Vándorgyűlések korszakából — Moments from the period of

Hungarian Palaeontological Meetings

1. Tanösvény avatás Ajkán, a Köleskepe-árokban (2006)2. Kávészünet Szögligeten (2008)3. A pulai orrszarvú maradványa Zircen a Bakonyi Természettudományi Múzeumban (2003)4. Pálinkakóstolás vacsora előtt (Csákvár, 2010)5. Viharos terep Beremenden (2004)6. Szigorú munkavédelmi előírások a beočini bányában (2011)7. Útbaigazító tábla Csákváron (2010)8. Szakosztály kirándulás a bükkábrányi lelőhelyen (2007)9. Vándorgyűlési csoportkép Bérbaltaváron, KORDOS László birtokán (2012)

1. Initiation ceremony of Educational Path at Köleskepe Trench, Ajka (2006)2. Coffee break at Szögliget (2008)3. Rhinoceros fossil from Pula in the Bakony Natural History Museum, Zirc (2003)4. Schnaps taster before dinner (Csákvár, 2010)5. Stormy field trip at Beremend (2004)6. Strict labour safety rules in Beočin Mine (2011)7. Direction information at Csákvár (2010)8. Section field trip at Bükkábrány locality (2007)9. Hungarian Palaeontological Meeting group photo at Bérbaltavár, on the private land of Professor László KORDOS (2012)




Nem ismertük őt igazán, de mégis mindenki, aki paleozoos vagy mezozoosgeológiával és mikropaleontológiával foglalkozott hallott róla, vagy hivatkoztaközel 600 publikációjának egyikét. Különös sors méretett rá, mert különös éskülönleges személyisége volt a geológiának. Halálával pótolhatatlan veszteségérte a nemzetközi paleontológus és földtudományos közösséget.

Heinz Walter Kozur 1942. március 26-án született a szászországi Hoyerswer-daban. Édesanyja szászországi szorb (németországi szláv népcsoport) nemze-tiségű volt, édesapja lengyelországi emigráns katonatisztként érkezett Német-országba, ahol kezdetben szénkereskedelemmel foglalkozott, majd az 1953-asállamosítás után hivatalnok lett. Általános és középiskoláit is Hoyerswerdabanvégezte, majd 1961-ben beiratkozott a Freibergi Bányászati Akadémia geológiaszakára, ahol 1967-ben szerzett diplomát. Szakdolgozatát a felső muschelkalkconodontáiból és scolecodontáiból írta. Szakmai tanítómesterének a freibergiArno Hermann Müller professzort tekintette, aki szakdolgozati és doktoritémavezetője is volt egyben. 1970-től a Meiningeni Nemzeti Múzeum természet-tudományi tárának vezetője lett, 1971-ben a freibergi egyetemen doktorált agermán középső-triász mikropaleontológiai, biosztratigráfiai és őskörnyezetivizsgálataiból. 1975-ben a Freibergi Bányászati Akadémián habilitált a triászidőszakkal kapcsolatos őslénytani, biosztratigráfiai, őskörnyezeti és ősföldrajzi eredményeiből. Az 1970-es évek legvégéresaját elmondása szerint rendkívül nyomasztónak és elviselhetetlennek érezte a kelet-német diktatúra hétköznapjait, amirátelepedett magánéletének legintimebb szférájára és a szakmai tevékenységét is ellehetetlenítette. Áttelepült Magyar-országra és 1981 októberétől a Magyar Állami Földtani Intézet tudományos munkatársa lett. Hatalmas energiával vetettebele magát ismét a munkába. 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémián megvédte akadémiai doktori értekezését. Ebbenaz évben azonban végképp feladni kényszerült az intézményes kutatói munkát, onnantól kezdve az adyligeti házbanberendezett, és elképzelhetetlenül rendetlen irodáját és laboratóriumát tekintette munkahelyének — így vált mindentől ésmindenkitől függetlenné. Habár hivatalosan nem volt egyetemi katedrája, több külföldi egyetemen (Innsbruck, Salzburg,Halle, Arizona, Yarmouk) tanított hosszabb-rövidebb ideig meghívott oktatóként, illetve együttműködött hosszabb távúkutatási projektekben (Palermói Egyetem, Ankarai Műszaki Egyetem, Japán Geológiai Intézet). Ugyanakkor számoskülföldi kolléga feltételezte az egyetemi státuszát, hiszen nem egy neki küldött borítékon láttam az adyligeti címet (Rézsüu.) Rézsü University-nek írni. Kizárólag a tudománynak élt, folyamatosan dolgozott, végtelen teherbírás jellemezte éshalálosan komolyan vette a munkát. Egyszer együtt ebédeltünk egy kisebb, közeli kollégákból álló társasággal a Füvészkertnevű étteremben, ahol arról kérdeztük, hogy milyen könyveket olvasott mostanában. Azt felelte, semmilyet, ő nem olvas,csak dolgozik! Az 1960-as évek végétől elsősorban triász conodontákkal és ostracodákkal foglalkozott. Megalapozta amodern triász conodonta-taxonómiát és -biosztratigráfiát. A muschelkalkra kidolgozott zonációja ma is használatos, deemellett talán a legfontosabb eredménye azon conodonta-fajok részletes taxonómiai vizsgálata, amelyek a triász időszakglobális korrelációjának egyik alapját jelentik. Az ő nevéhez fűződik az eddig ismert egyetlen túlélő alsó-jura conodontaelőfordulás is, amelyet Csővárról dokumentált. Kiemelkedő jelentőségűek a paleozoos és mezozoos ostracodákrendszertani, biosztratigráfiai és paleoökológiai eredményeiből született publikációi. Emellett számos új taxonómiaileírást, biosztratigráfiai és paleoökológiai eredményt közölt paleozoos és mezozoos Holothuroideak, Phyllodocidak,Eunicidak, Charophytak, Mega- és Miosporák, Mullerispheridak valamint Arthropoda és Tetrapoda életnyomok és„mikroproblemtika” tárgykörben. Helfried Mostlerrel elsők között ismerték fel és publikálták a triász radioláriákbiosztratigráfiai jelentőségét. Az 1970-es évek elején jelent meg első cikke a saturnalid radioláriákról, amit több mint 50radiolária témájú taxonómiai, biosztratigráfiai és ősföldrajzi cikk követett. Páratlanul termékeny taxonómus volt, csak amezozoos radioláriákon belül 824 fajt, több mint 200 genust és közel 70 családot írt le. Ő vezette be az Entactinaria rendet

144/1, 83–106., Budapest, 2014In memoriam

Dr. habil Heinz W. KOZUR

1942–2013

is, és ezzel jelentősen megváltoztatta a modern radiolária- rendszertant. A középső- és felső-triász tethysi radiolária-zonáció felállítása is a nevéhez fűződik. A tengeri mikropaleontológiai eredmények mellett talán legkiemelkedőbb akontinentális triász és jura rétegsorokra felállított Conchostraca-biozonációja, taxonómiai, paleoökológiai valamintpaleobiogeográfiai vonatkozású kontribúciója. Biosztratigráfiai eredményei magában foglalják a kambriumtól az alsó-krétáig terjedő időszakot, paleoökológiai vizsgálatai elsősorban a perm végi, valamint a triász végi bioszférát érintő krízisekvizsgálataira alapultak. Sztratigráfiai munkássága kitűnő alapot adott a variszkuszi és alpi hegységképződés folyamatainakösszefoglalásaihoz. Paleontológiai cikkei mellett számos tektonikai témájú publikációt közölt az Alpok, Kárpátok,Dinaridák, Hellenidák, Tauridák és Pontidák területéről, valamint a Paleotethys és Neotethys illetve azok kisebbrészmedencéinek paleobiogeográfiai értelmezéséről. Ontotta magából a cikkeket, mindennél fontosabbnak tartotta, hogyelsőként publikáljon egy új eredményt. Ez néha ahhoz vezetett, hogy egyes cikkei félkész, gyakran hiányos állapotbankerültek kiadásra. Eredményeit összesen 599 tudományos publikációban foglalta össze nagy ívű, gazdag tudományospályafutása során. Sok mindent lehetett tőle tanulni, de számomra nem csak a szakmai felkészültsége volt lenyűgöző,hanem az a szabadság is, ami jellemezte. Úgyis írhatnám, a félelemnélküliség, ahogy kilépett a konvencionális keretekközül, abban a furcsa korban az 1970-es 80-as évek szürke diktatúrájában, amikor majdnem mindenki szemlesütvemászkált, vagy azért, mert szégyellte magát, vagy azért mert egyszerűen csak félt, felbukkant a Kozur, aki nem féltsemmitől és senkitől. Ugyanakkor számtalanszor tapasztaltam, hogy fölényes és szigorú volt. Talán sokakat bántott a nyershang és a kíméletlen szókimondás, ám kiemelkedő tudományos életútja nagyon sok nyomott hagyott maga után és ezminden tiszteletet megérdemel. 2013 nyarának legvégén beszéltem vele utoljára, akkor már hiányzott a hangjából a korábbienergikus önbizalom és bizakodás, szomorú és levert volt. Hosszan tartó betegség után 2013. december 20-án este szeretőés gondoskodó felesége mellett örökre itt hagyott bennünket. Talán nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt néhány évtizedegyik legkiemelkedőbb, legsokoldalúbb és leghatásosabb paleontológusa és geológusa volt. Nyugodj békében Heinz!

Nyomtatásban megjelent szakirodalmi munkássága

1967KOZUR, H. 1967: Scolecodonten aus dem Muschelkalk des germanischen Binnenbeckens. — Monatsber. deutsch. Akad. Wiss. Berlin 9/11,

842–865, 1 fig., 3 pls., Berlin.

1968KNÜPFER, J. & KOZUR, H. 1968: Eine neue Ostracodengattung aus der Trias des germanischen Binnenbeckens. — Monatsber. deutsch. Akad.

Wiss. Berlin 10/4–5, 322–331, 3 fig., 1 pl., Berlin.KOZUR, H. 1968: Neue Conodonten aus dem Oberen Muschelkalk des germanischen Binnenbeckens. — Monatsber. deutsch. Akad. Wiss.

Berlin 10/2, 130–142, 1 pl., Berlin.KOZUR, H. 1968: Neue Ostrakoden aus dem Röt und Muschelkalk des germanischen Beckens. — Monatsber. deutsch. Akad. Wiss. Berlin 10/7,

498–519, 6 figs., 3 pls., Berlin.KOZUR, H. 1968: Conodonten aus dem Muschelkalk des germanischen Binnenbeckens und ihr stratigraphischer Wert. Teil I: Conodonten vom

Plattformtyp und stratigraphische Bedeutung der Conodonten aus dem Oberen Muschelkalk. — Geologie 17/8, 930–946, 3 pls., Berlin.KOZUR, H. 1968: Conodonten aus dem Muschelkalk des germanischen Binnenbeckens und ihr stratigraphischer Wert. Teil II, Zahnreihen-

Conodonten. — Geologie 7/9, 1070–1085, Berlin.KOZUR, H. 1968: Einige seltene Ostrakoden-Arten aus der germanischen Trias. — Monatsber. deutsch. Akad. Wiss. Berlin 10/11, 848–872, 9

figs., 4 pls., Berlin.1969

KOZUR, H. 1969: Holothurien-Sklerite aus der germanischen Trias. — Monatsber. deutsch. Akad. Wiss. Berlin 11/2, 146–154, 4 figs., 2 pls.,Berlin.

KOZUR, H. 1969: Die Gattung Speluncella SCHNEIDER 1956 Ostracoda in der germanischen Trias. — Freiberger Forsch. -H. C 245, 47–67, 1fig., 5 pls., Leipzig.

KOZUR, H. & REINHARDT, P. 1969: Charophyten aus dem Muschelkalk und dem Unteren Keuper Mecklenburgs und Thüringens. —Monatsber. deutsch. Akad. Wiss. Berlin 11/5–6, 369–386, 3 figs., 2 tabs., 2 pls., Berlin.

1970KOZUR, H. 1970: Neue Ostracoden aus der germanischen Mittel- und Obertrias. — Geologie 19/4, 440–461, 6 figs., 4 pls., Berlin.KOZUR, H. 1970: Neue Ostracoden-Arten aus dem obersten Anis des Bakony-Hochlandes (Ungarn). — Ber. nat. med. Ver. Innsbruck 58, 1–40,

4 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1970: Zur Klassifikation und phylogenetischen Entwicklung der fossilen Phyllodocida und Eunicida (Polychaeta). — Freiberger

Forsch.-H. C 260, 35–81, 12 pls., Leipzig.

84

KOZUR, H. 1970: Fossile Hirudinea aus dem Oberjura von Bayern. — Lethaia 3, 225–232, 6 figs., Oslo.KOZUR, H. 1970: Eine neue Ostracodengattung aus der brackischen oberen Discoceratiten-Zone des Thüringer Beckens. — Geologie 19/5,

668–670, 5 figs., Berlin.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1970: Holothuriensklerite aus der Unter- und Mitteltrias des Germanischen Beckens und des Alpinen Raumes sowie

deren stratigraphische Bedeutung. — Festband Geol. Inst., 300-Jahr-Feier Univ. Innsbruck, 361–398, 1 fig., 2 tabs., 5 pls., Innsbruck.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1970: Neue Conodonten aus der Trias. — Ber. nat. med. Ver. Innsbruck 58, 429–464, 4 pls., Innsbruck.KOZUR, H. & NICKLAS, L. 1970: Ostracoden aus dem Plattenkalk- Niveau des Hauptdolomites (Rhätikon). — Festband Geol. Inst., 300-Jahr-

Feier Univ. Innsbruck, 309–320, 3 figs., 3 pls., Innsbruck.WIENHOLZ, E. & KOZUR, H. 1970: Drei interessante Ostracodenarten aus dem Keuper im Norden der DDR. — Geologie 19/5, 588–593, 1 fig.,

1 pls., Berlin.1971

BUNZA, G. & KOZUR, H. 1971: Beiträge zur Ostracodenfauna der tethyalen Trias. Teil 1: Ostracoden aus den Raibler Schichten östlich vonScholastika (Aachensee, Tirol). — Geol. Paläont. Mitt. Ibk. 1/2, 1–13, 1 tab., 1 pl., Innsbruck.

KOZUR, H. 1971: Zur Verwertbarkeit von Conodonten, Ostracoden und anderen Mikrofossilien für stratigraphische und ökologisch- fazielleUntersuchungen in der Trias. — Geol. Zborn., Geol. Carpathica 22/1, 105–130, 1 tab., 6 pls., Bratislava.

KOZUR, H. 1971: Eunicida und Phyllodocida des Mesozoikums. — Freiberger Forsch.-H. C 267, 71–109, 17 pls., Leipzig.KOZUR, H. 1971: Neue Ostracodenarten aus der tethyalen Trias. In: BUNZA, G. & KOZUR, H.: Beiträge zur Ostracodenfauna der tethyalen Trias.

Teil II. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk. 1/2, 14–76, 7 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1971: Die Bairdiacea der Trias. Teil I: Skulpturierte Bairdiidae aus mitteltriassischen Flachwasserablagerungen. — Geol. Paläont.

Mitt. Ibk 1/3, 1–27, 3 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1971: Die Bairdiacea der Trias. Teil II: Skulpturierte Bairdiidae aus mitteltriassischen Tiefschelfablagerungen. — Geol. Paläont.

Mitt. Ibk 1/5, 1–21, 2 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1971: Die Bairdiacea der Trias. Teil III: Einige neue Arten triassischer Bairdiacea und Bemerkungen zur Herkunft der

Macrocyprididae (Cypridacea). — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 1/6, 1–18, 4 figs., 2 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1971: Ökologisch-fazielle Probleme der Biostratigraphie des Oberen Muschelkalks. — Freiberger Forsch.-H. C 267, 129–154, 10

pls., Leipzig.KOZUR, H. 1971: Mikropaläontologie, Biostratigraphie und Biofazies der germanischen Mitteltrias. — Neue Bergbautechnik 1/11, 877, Freiberg.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1971: Probleme der Conodontenforschung in der Trias. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 1/4, 1–19, 2 pls., Innsbruck.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1971: Holothuriensklerite und Conodonten aus der Mittel- und Obertrias von Köveskál (Balatonhochland, Ungarn).

— Geol. Paläont. Mitt. Ibk 1/10, 1–36, 6 figs., 2 tabs., 1 pl., Innsbruck.

1972GRÜNDEL, J. & KOZUR, H. 1972: Zur Taxonomie der Bythocytheridae und Tricorninidae Podocopida, Ostracoda. — Monatsber. deutsch. Akad.

Wiss. Berlin 13/10–12, 907–937, 11 figs., Berlin.KANNEGIESER, E. & KOZUR, H. 1972: Zur Mikropaläontologie des Schilfsandsteins (Karn). — Geologie 21/2, 185–215, 1 figs., 8 pls., Berlin.KOZUR, H. 1972: Einige Bemerkungen zur Systematik der Ostracoden und Beschreibung neuer Platycopida aus der Trias Ungarns und der

Slowakei. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 2, 1–27, 2 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1972: Probleme der Triasgliederung und Parallelisierung germanische/tethyale Trias. — Symposium Mikrofazies und Mikrofauna

der Alpinen Trias und deren Nachbargebiete. Kurzfassung der Vorträge, 18–23, Innsbruck.KOZUR, H. 1972: Die Bedeutung triassischer Characeen-Oogonien und Megasporen für stratigraphische und paläo-ökologische

Untersuchungen sowie für die Parallelisierung von marinen und nichtmarinen Sedimenten. — Symposium Mikrofazies und Mikrofaunader Alpinen Trias und deren Nachbargebiete. Kurzfassung der Vorträge, 23–25, Innsbruck.

KOZUR, H. 1972: Die Bedeutung der triassischen Scolecodonten insbesondere für die Taxonomie und Phylogenie der fossilen Eunicida. —Symposium Mikrofazies und Mikrofauna der Alpinen Trias und deren Nachbargebiete. Kurzfassung der Vorträge, 26–27, Innsbruck.

KOZUR, H. 1972: Die Bedeutung triassischer Ostracoden für stratigraphische und paläoökologische Untersuchungen in der Trias. —Symposium Mikrofazies und Mikrofauna der Alpinen Trias und deren Nachbargebiete. Kurzfassung der Vorträge, 27–30, Innsbruck.

KOZUR, H. 1972: Die Conodontengattung Metapolygnathus HAYASHI 1968 und ihr stratigraphischer Wert. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 2/11,1–37, 1 tab., 7 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. 1972: Vorläufige Mitteilung zur Parallelisierung der germanischen und tethyalen Trias sowie einige Bemerkungen zur Stufen- undUnterstufengliederung der Trias. — Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 21, 363–412, 1 tab., Innsbruck.

KOZUR, H. 1972: Die Bedeutung der Megasporen und Characeen-Oogenien für stratigraphische und ökologisch-fazielle Untersuchungen inder Trias. — Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 21, 437–454, 3 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. 1972: Die Bedeutung triassischer Ostracoden für stratigraphische und paläoökologische Untersuchungen. — Mitt. Ges. Geol.Bergbaustud. 21, 623–660, 3 figs., 2 tabs., 3 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. 1972: Die Bedeutung triassischer Scolecodonten insbesondere für die Taxonomie und Phylogenie der fossilen Eunicida. Hat sichdie Synthese von “orthotaxonomischen” und “parataxonomischen” System in der Praxis bewährt? — Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 21,745–776, 9 figs., 2 tabs., 1 pl., Innsbruck.

KOZUR, H. & MOCK, R. 1972: Neue Conodonten aus der Trias der Slowakei und ihre stratigraphische Bedeutung. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk2/4, 1–20, 1 fig., 3 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. & MOCK, R. 1972: Neue Holothurien- Sklerite aus der Trias der Slowakei. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 2, 1–47, 8 pls., Innsbruck.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1972: Die Conodonten der Trias und ihr stratigraphischer Wert. I. Die “Zahnreihen-Conodonten” der Mittel- und

Obertrias. — Abhandlungen Geol. Bundesanstalt 28/1, 1–53, 1 fig., 15 pls., Wien.


KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1972: Triasconodonten: Erwiderung auf eine Kritik. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 2/1, 1–12, Innsbruck.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1972: Die Bedeutung der Mikrofossilien für stratigraphische, paläoökologische und regionalgeologische

Untersuchungen in der Trias. — Symposium Mikrofazies und Mikrofauna der Alpinen Trias und deren Nachbargebiete. Kurzfassung derVorträge, 31, Innsbruck.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1972: Zur künftigen Verwertbarkeit von Radiolarien für stratigraphische und paläoökologische Untersuchungen in derTrias. — Symposium Mikrofazies und Mikrofauna der Alpinen Trias und deren Nachbargebiete. Kurzfassung der Vorträge, 32, Innsbruck.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1972: Die Bedeutung der Conodonten für die Stratigraphie und Paläogeographie der Trias. — SymposiumMikrofazies und Mikrofauna der Alpinen Trias und deren Nachbargebiete. Kurzfassung der Vorträge, 32–35, Innsbruck.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1972: Mikroproblematika aus Lösungsrückständen triassischer Kalke und deren stratigraphische Bedeutung. —Symposium Mikrofazies und Mikrofauna der Alpinen Trias und deren Nachbargebiete. Kurzfassung der Vorträge, 35–36, Innsbruck.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1972: Beiträge zur Erforschung der mesozoischen Radiolarien. Teil I: Revision der Oberfamilie CoccodiscaceaHAECKEL 1862 emend. und Beschreibung ihrer triassischen Vertreter. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 2/8–9, 1–60, 4 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1972: Die Bedeutung der Mikrofossilien für stratigraphische, paläoökologische und paläogeographischeUntersuchungen in der Trias. — Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 21/1, 341–360, Innsbruck.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1972: Die Bedeutung der Conodonten für stratigraphische und paläogeographische Untersuchungen in der Trias.— Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 21, 777–810, 2 tabs., 4 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1972: Mikroproblematika aus Lösungsrückständen triassischer Kalke und deren stratigraphische Bedeutung. —Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. 21, 989–1012, 1 tab., 6 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. & ORAVECZ-SCHEFFER, A. 1972: Neue Ostracoden-Arten aus dem Rhät Ungarns. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk2/3, 1–14, 6 figs., Innsbruck.KOZUR, H. & O. SIMON, J. 1972: Contribution to the Triassic microfauna and stratigraphy of the Betic Zone (southern Spain). — Rev. Espańola

Micropaleont., Num. Extraord. 30, Aniv. ADARO, 143–158, 1 fig., 2 pls., Madrid.

1973GERRY, E. & KOZUR, H. 1973: „Bakonyi triáskoni Ostracodák” eredeti anyaga a Magyar Állami Földtani Intézetből. — Földtani Közlöny 103,

67–69, Budapest.GRÜNDEL, J. & KOZUR, H. 1973: Zur Phylogenie der Tricorninidae und Bythocytheridae (Podocopida, Ostracoda). — Freiberger Forsch.-H.

C 282, 99–111, 1 fig., Leipzig.KOZUR, H. 1973: Beiträge zur Stratigraphie und Paläontologie der Trias. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 3/1, 1–30, 1 fig., 2 tabs., 3 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1973: Beiträge zur Stratigraphie und Paläontologie von Perm und Trias. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 3/3, 1–31, Innsbruck.KOZUR, H. 1973: Beiträge zur Stratigraphie der Trias. II. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 3/4, 1–20, 1 tab., Innsbruck.KOZUR, H. 1973: Beiträge zur Ostracodenfauna der Trias. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 3/5, 1–41, Innsbruck.KOZUR, H. 1973: Neue Megasporen aus der germanischen Mitteltrias. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 3/7, 1–15, 3 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1973: Über eine interessante Brachiopoden-Art aus unterladinischen Tiefwasserablagerungen der Slowakei (ČSSR). — Zeitsch.

Geol. Wiss. 1/8, 1009–1011, 1 fig., Berlin.KOZUR, H. 1973: Faunenprovinzen in der Trias und ihre Bedeutung für die Klärung der Paläogeographie. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 3/8, 1–41,

Innsbruck.KOZUR, H. & MOCK, R. 1973: Die Bedeutung der Trias-Conodonten für die Stratigraphie und Tektonik der Westkarpaten. — Geol. Paläont.

Mitt. Ibk 3/2, 1–14, 1 fig., 1 pl., Innsbruck.KOZUR, H. & MOCK, R. 1973: Zum Alter und zur tektonischen Stellung der Meliata-Serie des Slowakischen Karstes. — Geol. Zborn., Geol.

Carpathica 24/2, 365–374, 2 pls., Bratislava.KOZUR, H. & MOCK, R. 1973: Das Alter der Hauptspaltengeneration in den Hallstätter Kalken des Salzkammergutes (Österreich) und der

Slowakei. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 3/10, 1–20, 1 fig., Innsbruck.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1973: Mikrofauna und Statigraphie im Raume Csövár, Ungarn. — Verhandlungen Geol. Bundesanstalt 1973/2,

291–325, 5 figs., 6 pls., Wien.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1973: Beiträge zur Mikrofauna permotriadischer Schichtfolgen. Teil I: Conodonten aus der Tibetzone des Niederen

Himalaya (Dolpogebiet, Westnepal). — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 3/9, 1–23, 1 tab., Innsbruck.

1974KOZUR, H. 1974: Biostratigraphie der germanischen Mitteltrias. Teil I. — Freiberger Forsch.-H. C 280, 1–56, 12 tabs., Leipzig.KOZUR, H. 1974: Biostratigraphie der germanischen Mitteltrias. Teil II. — Freiberger Forsch.-H. C 280, 1–70, Leipzig.KOZUR, H. 1974: Die Conodontengattung Metapolygnathus HAYASHI 1968 und ihr stratigraphischer Wert. Teil II. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk

4/1, 1–35, Innsbruck.KOZUR, H. 1974: Beiträge zur Paläoökologie der Triasconodonten. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 4/7, 1–16, Innsbruck.KOZUR, H. 1974: Die Bedeutung der Bradoriida als Vorläufer der post-kambrischen Ostracoden. — Zeitsch. Geol. Wiss. 2/7, 839–846, 2

figs., Berlin.KOZUR, H. 1974: Neue Ostracodenarten aus den Gemmanellenschichten des Prikaspigebietes. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 4/8, 1–36, 6 pls.,

Innsbruck.KOZUR, H. 1974: Eine neue Gattung der Familie Polycopidae (Cladocopida, Ostracoda). — Zeitsch. Geol. Wiss. 2/7, 853–855, Berlin.KOZUR, H. 1974: Zur Altersstellung des Zechsteinkalkes (ca 1) innerhalb der “tethyalen” Permgliederung. — Freiberger Forsch.-H. C 298,

45–50, 1 fig., Leipzig.KOZUR, H. 1974: Probleme der Triasgliederung und Parallelisierung der germanischen und tethyalen Trias. Teil I: Abgrenzung und Gliederung

der Trias. — Freiberger Forsch.-H, C 298, 139–197, 2 tabs., Leipzig.

86

KOZUR, H., KAMPSCHUR, W., MULDER-BLANKEN, C. W. H. & SIMON, O. J. 1974: Contribution to the Triassic ostracode faunas of the Betic Zone(southern Spain). — Scripta Geologica 23, 1–56, 22 figs., 1 tab., 4 pls., Leiden.

KOZUR, H. & MOCK, R. 1974: Holothurien-Sklerite aus der Trias der Slowakei und ihre stratigraphische Bedeutung. — Geol. Zborn., Geol.Carpathica 25/1, 115–145, 2 figs., 2 tabs., 10 pls., Bratislava.

KOZUR, H. & MOCK, R. 1974: Zwei neue Conodonten-Arten aus der Trias des Slowakischen Karstes. — Časopis min. geol. roč. 19/2, 135–139,1 pl., Praha.

KOZUR, H. & MOCK, R. 1974: Misikella posthernsteini n. sp., die jüngste Conodontenart der tethyalen Trias. — Časopis min. geol. roč. 19/3,245–250, 4 figs., Praha.

KOZUR, H. & MOCK, R. 1974: Die Obergrenze der karnischen Dasycladaceen-Kalke in der Loalität Silická Brezová (Slowakischer Karst). —Vestn. Ústř. ústav geol. 49, 223–225, 1 fig., Praha.

1975GRÜNDEL, J. & KOZUR, H. 1975: Psychrosphärische Ostracoden aus dem Perm von Timor. — Freiberger Forsch.-H. C 304, 39–49, 2 pls.,

Leipzig.GRÜNDEL, J. & KOZUR, H. 1975: Systematische Gliederung und phylogenetische Beziehungen der triassischen und jurassischen Cythero-

copina. — Freiberger Forsch.-H. C 309, 135–160, Leipzig.KOZUR, H. 1975: Probleme der Triasgliederung und Parallelisierung der germanischen und tethyalen Trias. Teil II: Anschluß der germanischen

Trias an die internationale Triasgliederung. — Freiberger Forsch.-H. C 304, 51–77, 1 tab., Leipzig.KOZUR, H. 1975: Beiträge zur Conodontenfauna des Perm. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 5/4, 1–44, 4 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1975: Faunenprovinzen, Paläogeographie und Kontinentaldrift. — In: Neue Ergebnisse paläontologischer Forschungen.

Kurzreferate und Exkursionsführer, 10–12, Berlin.KOZUR, H. 1975: Wassertiefen- und Salzgehaltsbestimmungen mit Hilfe von Triasostracoden und einigen Hinweise zur Evolution der

psychrosphärischen Tiefwasserostracoden. — In: Neue Ergebnisse paläontologischer Forschungen. Kurzreferate und Exkursionsführer,12–14, Berlin.

KOZUR, H. 1975: The paleoecology of Triassic conodonts and its bearing on multielement taxonomy. — Geol. Soc. Amer. Abstr. with Progr.7/6, 800–801, Boulder.

KOZUR, H. 1975: Beiträge zur Biostratigraphie, Fazies und Paläontologie der Trias. — Neue Bergbautechnik 5/12, 940, Freiberg.KOZUR, H., MOSTLER, H. & RAHIMI-YAZD, A. 1975: Beiträge zur Mikropaläontologie permotriadischer Schichtfolgen. Teil II: Neue Conodonten

aus dem Oberperm und der basalen Trias von Nord- und Zentraliran. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 5/3, 1–23, 1 fig., 7 pls., Innsbruck.MOVŠOVIČ, E. V. & KOZUR, H. 1975: O principialnych voprosach stratigrafii triasovych otloženij Severo-Kaspijskoj vpadiny. — Izv. AN SSSR,

ser. geol. 1975/10, 106–112, 1 tab., Moskva.

1976KOZUR, H. 1976: Ökologisch-fazielle Probleme bei der stratigraphischen Gliederung und Korrelation der germanischen Trias. — Jahrbuch für

Geologie 7, 70–90, Berlin.KOZUR, H. 1976: Paläontologische, paläogeographische und paläoklimatologische Kriterien der Globaltektonik. — Nova Acta Leopoldina

224, 318–377, 1 fig., Halle.KOZUR, H. 1976: Die stratigraphische Stellung der Frankites sutherlandi -Zone in der tethyalen Trias. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 6/4, 1–18,

Innsbruck.KOZUR, H. 1976: Paleoecology of the Triassic conodonts and its bearing on multielement taxonomy. — In: BARNES, C. R. (ed.): Conodont

Paleoecology. — Geol. Assoc. Canada. Spec. Paper 15, 313–324, 1 fig., 1 tab., Toronto.KOZUR, H., MOCK, R. & MOSTLER, H. 1976: Stratigraphische Neueinstufung der Karbonate der “unteren Schichtenfolge” von Ochtiná

(Slowakei) in das oberste Visé und Serpukhovian (Namur A). — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 6/1, 1–20, 5 figs., 1 pl., Innsbruck.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1976: Neue Conodonten aus dem Jungpaläozoikum und der Trias. – Geol. Paläont. Mitt. Ibk 6/2, 1–40, 2 pls.,

Innsbruck.KOZUR, H. & MOVŠOVIČ, E. V. 1976: Pervaja nachodka konodontov v triase Prikaspijskoj vpadiny. — Bjul. MOIP, otd. geol. 51, 128–133, 2 figs.,

Moskva.KOZUR, H. & MOVŠOVIČ, E. V. 1976: Megaspory iz gemmanellovych sloev triasa jugo-zapadnoj časti Severo-Kaspijskoj vpadiny i ich

stratigrafičeskoe značenie. — Izv. AN SSSR, ser. geol. 1976/3, 53–60, 2 pls. Moskva.KOZUR, H. & PJATAKOVA, M. 1976: Die Conodontenart Anchignathodus parvus n.sp., eine wichtige Leitform der basalen Trias. — Proc. Kon.

Nederl. Akad. Wetensch., Ser. B 79/2, 123–128, 1 fig., Amsterdam.

1977KOZUR, H. 1977: Beiträge zur Stratigraphie des Perm. Teil I: Probleme der Abgrenzung und Gliederung des Perm. — Freiberger Forsch.-H. C

319, 79–121, 7 tabs., Leipzig.KOZUR, H. 1977: Vjalovognathus nom. nov. replaces Vjalovites KOZUR, 1976. — J. Paleontol. 51/4, 870, Lawrence.KOZUR, H. 1977: Erster Nachweis von Mikrofaunen unterhalb des Kupferschiefers im Süden der DDR. — Zeitsch. Geol. Wiss. 5/5, 657–661,

Berlin.KOZUR, H. 1977: Archotosaurus PATON, 1976, ein jüngeres Synonym von Parotosuchus OTSCHEV & SHISHKIN, 1968. — Zeitsch. Geol. Wiss.

5/5, 689, Berlin.KOZUR, H. 1977: Die Faunenänderungen nahe der Perm/Trias- und Trias/Jura-Grenze und ihre möglichen Ursachen. Teil I: Die Lage der Perm/Trias-

Grenze und die Änderung der Faunen und Floren im Perm/Trias-Grenzbereich. — Freiberger Forsch.-H. C 326, 73–86, 1 tab., Leipzig.


KOZUR, H. 1977: Revision der Conodontengattung Anchignathodus und ihrer Typusart. — Zeitsch. Geol. Wiss. 5/9, 1113–1127, 1 pl., Berlin.KOZUR, H. & MOCK, R. 1977: On the age of the Paleozoic of the Uppony Mountains (North Hungary). — Acta Min. – Petr., 23/1, 91–107, 4

figs., 4 pls., Szeged.KOZUR, H. & MOCK, R. 1977: Conodonts and Holothurian sclerites from the Upper Permian and Triassic of the Bükk Mountains (North

Hungary). — Acta Min. –Petr. 23/1, 109–126, 4 figs., 3 pls., Szeged.KOZUR, H. & MOCK, R. 1977: Erster Nachweis von Conodonten im Paläozoikum der Westkarpaten. — Časopis min. geol., roč. 22/3, 299–305,

1 fig., 2 pls., Praha.KOZUR, H. & NASSICHUK, W. W. 1977: Permian conodonts in the Canadian Arctic Archipelago - biostratigraphic discussion. — Geol. Surv.

Canada, Paper 77/1 A, 139–143, 1 fig., Calgary.LEVEN, E. JA. & KOZUR, H. 1977: Pervaja nachodka verchnepermskich konodontov na Darvaze. — Dokl. AN SSSR 234/1, 145–147, 1 fig., Moskva.SIMON, O. J. & KOZUR, H. 1977: New data on the Permo-Triassic of the Betic Zone (southern Spain). — Cuad. Geol. Iberica 4, 307–322, 3 figs.,

Madrid.

1978GAźDZICKI, A., KOZUR, H., MOCK, R. & TRAMMER, J. 1978: Triassic microfossils from the Korytnica Limestone at Liptovská Osada Slovakia,

ČSSR, and their stratigraphical significance. — Acta Palaeont. Polonica 23/3, 351–373, 2 figs., 3 tabs., 13 pls., Warszawa.KOZUR, H. 1978: Zur Bedeutung paläoökologischer Untersuchungen bei den Perm- und Trias-Conodonten. — Schriftenr. geol. Wiss. 10, 59–71,

Berlin.KOZUR, H. 1978: The boundaries and subdivision of the Permian system. — In: PIąTKOWSKI, T. S. (ed.): Symposium on Central European

Permian, abstracts, program, 25–26, Warszawa.KOZUR, H. 1978: The correlation of the Rotliegend and Zechstein of Central Europe with the marine standard sections. — In: PIąTKOWSKI, T.

S. (ed.): Symposium on Central European Permian, abstracts, program, 26–27, Warszawa.KOZUR, H. 1978: Beiträge zur Stratigraphie des Perms. Teil II: Die Conodontenchronologie des Perms. — Freiberger Forsch.-H. C 334,

85–161, 4 tabs., 8 pls., Leipzig.KOZUR, H. 1978: Bemerkungen zum Vorkommen der Gattung Callipteris BROGN. im Karbon. — Verh. geol. Bundesanstalt 1978 /2, 11–22, Wien.KOZUR, H. 1978: Beiträge zur Stratigraphie des Perms. Teil III 1: Zur Korrelation der überwiegend kontinentalen Ablagerungen des obersten

Karbons und Perms von Mittel- und Westeuropa. — Freiberger Forsch.-H. C 342, 117–142, Leipzig.KOZUR, H., LEVEN, E. JA., LOZOVSKIJ, V. R. & PJATAKOVA, M. V. 1978: Rasčlenenie po konodontam pograničnych sloev permi i triasa

Zakavkazja. — Bjul. MOIP, otd. geol. 1978/5, 15–24, 1 fig., Moskva.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1978: Beiträge zur Erforschung der mesozoischen Radiolarien, Teil II: Oberfamilie Trematodiscacea HAECKEL

1862 und Beschreibung ihrer triassischen Vertreter. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 8, Festschr. W. HEISSEL, 123–182, 5 pls., Innsbruck.KOZUR, H. & NASSICHUK, W. W. 1978: A new ostracode genus from Upper Permian rocks in Arctic Canada. — Current Res., Part A, Geol.

Surv. Canada, Paper 78/1A, 389–392, 1 fig., 1 pl., Calgary.ARDAENS, R., COLIN, J.-P. & KOZUR, H. 1979: Sur la présence de Scythien supérieur fossilifčre dans la chaîne du Vardoisia (Grčce continentale).

— Consequences paléogéographiques. — C.R. Soc. géol. France 1979/3, 132–135, 2 figs., Paris.

1979GAźDZICKI, A., KOZUR, H. & MOCK, R. 1979: The Norian-Rhaetian boundary in the light of micropaleontological data. — Geologija 22/1,

71–112, 2 figs., 2 tabs., 5 pls., Ljubljana.KOZUR, H. 1979: Einige Probleme der geologischen Entwicklung im südlichen Teil der Inneren Westkarpaten. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 9/4,

155–170, Innsbruck.KOZUR, H. 1979: Pavlovisporites uralicus n. gen. n. sp., eine neue Megaspore aus dem Kungurian (Leonardian) des Vorurals. — Geol. Paläont.

Mitt. Ibk 9/4, 175–177, 4 figs., Innsbruck.KOZUR, H. 1979: Pessagnosaturnalis n. gen., eine neue Gattung der Saturnalidae DEFLANDRE, 1953 (Radiolaria). — Zeitsch. Geol. Wiss. 7/5,

669–672, Berlin.KOZUR, H. 1979: Erster Nachweis von Vertexia tauricornis LJUTKEVIČ, 1941 (Conchostraca) im Buntsandstein des Thüringer Beckens. —

Zeitsch. Geol. Wiss. 7/6, 817–820, 4 figs., Berlin.KOZUR , H. 1979: The Carboniferous-Permian boundary in marine and continental sediments. — IX ICC, Abstracts of papers,110–111, Urbana.KOZUR, H. & MOCK, R. 1979: Zur Frage der varistischen Orogenese und des Alters der Faltung und Metamorphose im innerwestkarpatischen

Raum. — Geol. Zborn., Geol. Carpathica 30/1, 93–97, 1 fig., Bratislava.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1979: Beiträge zur Erforschung der mesozoischen Radiolarien. Teil III: Die Oberfamilien Actinommacea HAECKEL

1862 emend., Artiscacea HAECKEL 1882, Multiarcusellacea nov. der Spumellaria und triassische Nassellaria. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk9/1–2, 1–132, 21 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1979: Eine neue Radiolariengattung aus dem höheren Cordevol (Unterkarn) von Göstling (Österreich). — Geol.Paläont. Mitt. Ibk 9/4, 179–181, 2 figs., Innsbruck.

MOVŠOVIČ, E. V., KOZUR, H., PAVLOV, A. M., PNEV, V. P., POLZOVA, A. N., CHOVASHOV, B.I. & BOGOSLOVSKAYA, M. F. 1979: Kompleksykonodonty nižnej permi Priuralja i problemy koreljacii nižnepermskich otlož1enij. — In: PAPULOV, G. N. & PUČKOV, N. N. (eds):Konodonty Urala i ich stratigrafičeskoe značenie. 94–131, 3 figs., 1 tab., 4 pls., Sverdlovsk.

MOVŠOVIČ, E. V., KOZUR, H. & MALAJA, V. G. 1979: O vozraste gemmanellovych sloev triasa Severo-Kaspijskoj vpadiny. — In: Stratigrafijatriasa Urala i Predurala, 3–22, 1 fig., 5 pls., Sverdlovsk.

THIEBAULT, F. & KOZUR, H. 1979: Précisions sur l’âge de la Formation de Tyros (Paléozoique supérieur-Carnien) (Péloponnese méridional,Grece). — C.R. séanc. Acad. Sci. Paris 288, Sér. D, 23–26, 3 figs., Paris.

88

BANDO, Y, BHATT, D. K., GUPTA, V. J., HAYASHI, S., KOZUR, H., NAKAZAWA, K. & WANG, Z. 1980: Some remarks on the conodont zonation andstratigraphy of the Permian. — Rec. Res. Geol. 5, 1–53, 5 figs., 9 pls., Delhi.

1980DOCKTER, J., PUFF, P., SEIDEL, G. & KOZUR, H. 1980: Zur Triasgliederung und Symbolgebung in der DDR. — Zeitsch. Geol. Wiss. 8/8,

951–963, 7 tabs., Berlin.DUMITRICĂ, P., KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1980: Contribution to the radiolarian fauna of the Middle Triassic of the Southern Alps. — Geol.

Paläont. Mitt. Ibk 10/1, 1–46, 1 fig., 15 pls., Innsbruck.KOVÁCS, S. & KOZUR, H. 1980: Stratigraphische Reichweite der wichtigsten Conodonten (ohne Zahnreihenconodonten) der Mittel- und

Obertrias. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 10/2, 47–78, 2 tabs., 15 pls., Innsbruck.KOVÁCS, S. & KOZUR, H. 1980: Some remarks on Middle and Upper Triassic platform conodonts. — Rec. Res. Geol. 5, 541–581, 2 tabs., 5 pls., Delhi.KOVÁCS, S. & KOZUR, H. & MIETTO, P. 1980: Gondolella pseudolonga n.sp. Conodontophorida, an important Lower Ladinian guide form. —

Geol. Paläont. Mitt. Ibk 10/6, 217–221, 1 fig., Innsbruck.KOZUR, H. 1980: Die Conchostraken-Fauna der mittleren Bernburg-Formation (Buntsandstein) und ihre stratigraphische Bedeutung. —

Zeitsch. Geol. Wiss. 8/7, 885–903, 3 pls., Berlin.KOZUR, H. 1980: Die Korrelation des Rotliegenden und Zechsteins von Mittel- und Westeuropa mit der marinen Standardgliederung. — Geol.

Paläont. Mitt. Ibk 9/10, 353–371, Innsbruck.KOZUR, H. 1980: Revision der Conodontenzonierung der Mittel- und Obertrias des tethyalen Faunenreichs. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 10/3–4,

79–172, 2 figs., 8 tabs., Innsbruck.KOZUR, H. 1980: The main events in the Upper Permian and Triassic conodont evolution and its bearing to the Upper Permian and Triassic

stratigraphy. — Riv. Ital. Paleont. 85/3–4, 741–766, Milano. KOZUR, H. 1980: Ruzhencevispongidae, eine neue Spumellaria-Familie aus dem oberen Kungurian (Leonardian) und Sakmarian des Vorurals.

— Geol. Paläont. Mitt. Ibk 10/6, 235–242, 2 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1980: The use and the significance of the terms Rotliegendes, Autunian, Saxonian, and Thuringian. — In: VOZÁR, J. (ed.): Permian

of the West Carpathians. 53–63, 1 tab., Bratislava. KOZUR, H. 1980: The significance and stratigraphic position of the “Saalic” and Palatinate phases. — In: VOZÁR, J. (ed.): Permian of the West

Carpathians. 65–72, 1 tab., Bratislava. KOZUR, H. 1980: Beiträge zur Stratigraphie des Perms. Teil III: Zur Korrelation der überwiegend kontinentalen Ablagerungen des obersten

Karbons und Perms von Mitteleuropa (2). — Freiberger Forsch.-H. C 348, 69–172, 13 tabs., Leipzig.KOZUR, H. 1980: Die Faunenänderungen nahe der Perm/Trias- und Trias/Jura-Grenze und ihre möglichen Ursachen. Teil II: Die Faunen-

änderungen an der Basis und innerhalb des Rhäts und die möglichen Ursachen für die Fauenänderungen nahe der Perm/Trias- undTrias/Jura-Grenze. — Freiberger Forsch. -H., C 357, 111–134, 3 tabs., Leipzig.

KOZUR, H. 1980: Middle and Upper Triassic conodont zonation of the Tethyan Realm. — Guidebook, abstracts, Second European ConodontSymposium - ECOS II, 201, Vienna-Prague.

KOZUR, H. & MIRĂUŢĂ, E. 1980: Eine interessante Conodontenfauna aus dem höheren Fassan (Unterladin) der Ariešeni-Decke (nördlichesApuseni-Gebirge, Rumänien). — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 10/6, 223–234, 2 figs., 2 pls., Innsbruck.

KOZUR, H., MULDER-BLANKEN, C. & SIMON, O. J. 1980: Zawidzkella kampschuuri n. gen. n. sp., a holothurian sclerite from the Triassic of theBetic Zone (southern Spain). — Proc. Kon. Nederl. Akad. Wetensch., Ser. B 83/4, 345–353, 3 figs., Amsterdam.

1981BARTHEL, M. & KOZUR, H. 1981: Ein Callipteris-Vorkommen im Thüringer Wald. — Freiberger Forsch. -H., C 363, 27–41, 1 fig., 5 pls.,

Leipzig.HOLUB, V. & KOZUR, H. 1981: Revision einiger Conchostracen-Faunen des Rotliegenden und biostratigraphische Auswertung der

Conchostracen des Rotliegenden. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 11/2, 39–94, 10 pls., Innsbruck.HOLUB, V. & KOZUR, H. 1981: Arthropodenfährten aus dem Rotliegenden der ČSSR. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 11/3, 95–148, 8 figs., 20 pls.,

Innsbruck.HOLUB, V. & KOZUR, H. 1981: Revision einiger Tetrapodenfährten des Rotliegenden und biostratigraphische Auswertung der Tetrapoden-

fährten des obersten Karbon und Perm. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 11/4, 149–193, 10 pls., Innsbruck.HOLUB, V. & KOZUR, H. 1981: Die Korrelation des Rotliegenden Europas. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 11/5, 195–242, 4 figs., 1 tab., Innsbruck.KOZUR, H. 1981: Zur Anwendung litho- und biostratigraphischer Gliederungen im Rotliegenden. — Acta Geol. Acad. Sci. Hungar. 24/1,

129–147, Budapest.KOZUR, H. 1981: Albaillellidea (Radiolaria) aus dem Unterperm des Vorurals. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 11/8, 263–274, 3 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1981: The boundaries and subdivisions of the Permian system. — Proc. Internat. Symposium Central European Permian. 411–425,

3 tabs., Warsaw.KOZUR, H. 1981: The correlation of the uppermost Carboniferous and Permian of Middle and West Europe with the marine standard scale. —

Proc. Internat. Symposium Central European Permian. 426–450, 2 tabs., Warsaw.KOZUR, H. 1981: Weitere Beiträge zur Paläontologie und Stratigraphie des Perm. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 11/6, 243–257, 4 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1981: Einige neue Ostracoden-Arten aus dem Oberperm des Bükk-Gebirges. — Proc. Geoinst. 15, 199–204, 1 pl., Beograd.KOZUR, H. 1981: Comments on the proposed designation of a type species for Gnathodus PANDER, 1856 (Conodonta). Z. N. (S.) 2279. —

Bull. Zool. Nom. 38/2, 83–86 and 90–92, London.KOZUR, H. & KRAHL, J. 1981: Biostratigraphical investigations in the Phyllite-Quartzite-Series on Crete, Greece. — In: Intern. Symp. on the

Hellenic Arch and Trench H.E.A.T., 8–10 April, 1981, Abstracts, 56–57, Athens.


KOZUR, H., MARTENS, T. & PACAUD, G. 1981: Revision von “Estheria” (Lioestheria) lallyensis DEPÉRET et MAZERAN, 1912 und “Euestheria”autunensis RAYMOND, 1946. — Zeitsch. Geol. Wiss. 9/12, 1441–1449, 2 figs., 1 tab., 1 pl., Berlin.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1981: Beiträge zur Erforschung der mesozoischen Radiolarien. Teil IV: Thalassosphaeracea HAECKEL, 1862,Hexastylacea HAECKEL, 1882 emend. PETRUŠEVSKAJA, 1979, Sponguracea HAECKEL, 1862 emend. und weitere triassische Lithocycliacea,Trematodiscacea, Actinommacea und Nassellaria. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk Sonderband, 1–208, 69 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. & SEIDEL, G. 1981: Biostratigraphische Auswertung der Conchostracen-Faunen des unteren und mittleren Buntsandsteins. —Tagungsführer der GGW der DDR zur Tagung: Der Buntsandstein und seine Nutzung in der Baustoffindustrie. 10–17, Berlin.

KOZUR, H. & SITTIG, E. 1981: Das “Estheria” tenella-Problem und zwei neue Conchostracen-Arten aus dem Rotliegenden von Sulzbach(Senke von Baden-Baden, Nordschwarzwald). — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 11/1, 1–38, 6 figs., 8 pls., Innsbruck.

NICORA, A., KOZUR, H. & MIETTO, P. 1981: Gondolella pridaensis sp. n. A new cocodont species from the Middle Triassic. — Riv. Ital. Paleont.86/4, 761–768, 1 pl., Milano.

1982KOZUR, H. 1982: Beiträge zur Taxonomie und stratigraphischen Auswertung der untertriassischen Conchostracen. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk

11/10, 309–352, 1 fig., 1 tab., 11 pls., Innsbruck.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1982: Neue Conodonten aus dem Illyr und Fassan der Profile Fellbach und Karalm (Gailtaler Alpen, Kärnten,

Österreich). — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 11/8, 291–298, 2 pls., Innsbruck.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1982: Entactinaria subordo nov., a new radiolarian suborder. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk11/12,399–414, 1 fig., Innsbruck.KOZUR, H., SCHNEIDER, J. & WALTER, H. 1982: Erster Nachweis von Charophyten im Unterrotliegenden. — Freiberger Forsch.-H. C 375,

83–86, 1 pl., Leipzig.KRAHL, J., EBERLE, P., EICKHOFF, J., FÖRSTER, O. & KOZUR, H. 1982: Biostratigraphical investigations in the Phyllite-Quarzite Group on Crete

Island, Greece. — International Symposium on the Hellenic Arc and Trench H.E.A.T., Proc., 1, 306–323, 3 figs., 1 tab., Athens.

1983FÖRSTER, O., KAUFFMANN, G., KOZUR, H., KRAHL, J. & RICHTER, D. 1983: Neue Daten zur Biostratigraphie und tektonischen Lagerung der

Phyllit-Quarzit-Gruppe, der Trypali-Gruppe und dem präjurassischen Anteil der Tripolitza-Gruppe auf der Insel Kreta, Griechenland. —In: Geologie der Alpen, 73. Jahrestagung Geol. Ver., Kurzfassungen, 12, Berchtesgaden.

GUPTA, V. J. & KOZUR, H. 1983: Remarks on the age of the Otoceras woodwardi zone and the other Otoceras-bearing beds. — Contr. Hima-layan Geol. 2, 291–298, 2 tabs., Delhi.

KOVÁCS, S., KOZUR, H. & MOCK, R. 1983: A Szendrő–Upponyi és a Bükki paleozoikum kapcsolata az új mikropaleontologiai vizsgálatoktükrében. — MÁFI Évi Jel. 1981, 155–175, 3 figs., 3 pls., Budapest.

KOZUR, H. 1983: Intraspezifische und erhaltungsbedingte Variabilität der Conchostracen-Arten Cornia germari (BEYRICH) und Estheriellanodocostata (GIEBEL) aus dem Unteren Buntsandstein (Bernburg-Formation, Oberes Brahmanian, höheres Unterskyth). — N. Jb. Geol.Paläont., Abh. 166/3, 404–430, 6 figs., 1 tab., Stuttgart.

KOZUR, H. & GUPTA, V. J. 1983: The limits of the Indian Plate drift. — Contr. Himalayan Geol. 2, 167–172, 2 figs., Delhi.KOZUR, H., LOZOVSKIJ, V. R., LOPATO, A. J. U. & MOVŠOVIČ, E. V. 1983: Stratigrafičeskoe položenie važnejsich mestonachoždenij verteksiid v

triasovych otloženijach Evropy. — Bjul. MOIP, otd. geol. 58/5, 60–72, 3 figs., 2 tabs., Moskva.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1983: The polyphyletic origin and the classification of the Mesozoic saturnalids (Radiolaria). — Geol. Paläont.

Mitt. Ibk 13, 1–47, 5 figs., 1 tab., 7 pls., Innsbruck.KOZUR, H. & SEIDEL, G. 1983: Revision der Conchostracen-Faunen des unteren und mittleren Buntsandsteins. Teil I. — Zeitsch. Geol. Wiss.

11/3, 289–417, 1 tab., 47 pls., Berlin.KOZUR, H. & SEIDEL, G. 1983: Die Biostratigraphie des unteren und mittleren Buntsandsteins unter besonderer Berücksichtigung der

Conchostracen. — Zeitsch. Geol. Wiss. 11/4, 429–464, 2 figs., Berlin.KOZUR, H. & SEIDEL, G. 1983: Zur Ausbildung und grobkeramischen Nutzung des unteren sowie mittleren Buntsandsteins im SW-Teil der

DDR. — Wiss. Zeitschr. Hochsch. Architektur Bauwesen Weimar 29/3–4, 323–328, 7 figs., Weimar.KRAHL, J., FÖRSTER, O., HEINRITZI, F., KAUFFMANN, G., KOZUR, H. & RICHTER, D. 1983: A stratigraphical concept for the HP/LT-metamorphic

Phyllite group on Crete Island and paleogeographical implications for the External Hellenides. — Terra cognita 3/2–3, 288, Paris.KRAHL, J., KAUFFMANN, G., KOZUR, H., RICHTER, D., FÖRSTER, O. & HEINRITZI, F. 1983: Neue Daten zur Biostratigraphie und zur tektonischen

Lagerung der Phyllit-Gruppe und der Trypali-Gruppe auf der Insel Kreta (Griechenland). — Geol. Rdsch. 72/3, 1147–1166, 6 figs., 2 tabs.,Stuttgart.

1984BALOGH, K., KOZUR, H. & PELIKÁN, P. 1984: Die Deckenstruktur des Bükk-Gebirges. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 13/3, 89–96, 2 figs., 1 tab.,

Innsbruck.FÖRSTER, O., KAUFFMANN, G., KOZUR, H., KRAHL, J. & RICHTER, D. 1984: New aspects to the tectonic evolution of the External Hellenides

during the Upper Paleozoic and Triassic. — 27th. Int. Geol. Congr., abstracts, 3, 194–195, Moskva.GOEL, R. K., KOZUR, H. & SRIVASTAVA, S. S. 1984: Middle Anisian (Pelsonian) Ostracoda from Spiti Himachal Pradesh, India. — Geosci.

Journ. 5/2, 53–62, 1 fig., 1 tab., 1 pl.KOZUR, H. 1984: New Radiolarian taxa from the Triassic and Jurassic. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 13/2, 49–88, 7 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1984: A Nagybátony-324 sz. fúrás oligocén elötti képzödményeinek rétegtani besorolása és tektonikai értékelése. — Földtani

Közlöny 114/1, 61–79, 2 figs., 6 pls., Budapest.KOZUR, H. 1984: The Triassic radiolarian genus Triassocrucella gen. nov. and the Jurassic Hagiastrum HAECKEL, 1882. — J. Micropaleont.

3/1, 33–35, 1 pl., Blackpool.

90

KOZUR, H. 1984: Some new stratigraphical and paleogeographical data in the Paleozoic and Mesozoic of the Pannonian Median Massif andadjacent areas. — Acta Geodaetica, Geophys., Montan. Hungar. 19/1–2, 93–106, 2 pls., Budapest.

KOZUR, H. 1984: Muellerisphaerida, eine neue Ordnung von Mikrofossilien unbekannter systematischer Stellung aus dem Silur undUnterdevon von Ungarn. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 13/6, 125–148, 5 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. 1984: Preliminary report about the Silurian to Middle Devonian sequences near Nekézseny (southernmost Uppony Mts., NorthernHungary). — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 13/7, 149–176, 4 tabs., 10 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. 1984: Die Verbreitung der limnischen Meduse Medusina limnica MÜLLER 1978 im Rotliegenden Mitteleuropas. — Paläont. Z.56/1–2, 41–50, 2 figs., 1 tab., Stuttgart.

KOZUR, H. 1984: Biostratigraphic evaluation of the Upper Paleozoic conodonts, ostracods and holothurian sclerites of the Bükk Mts. Part I:Carboniferous conodonts and holothurian sclerites. — Acta Geol. Hungar. 27/1–2, 143–162, 1 tab., 10 pls., Budapest.

KOZUR, H. 1984: Megjegyzés a Bükk hegység felsöperm orthocon Nautiloidával kapcsolatban. — Földtani Közlöny 114/3, 357–361, 1 pl.,Budapest.

KOZUR, H. 1984: Fossilien aus dem Silur von Ungarn (vorläufige Mitteilung). — Proc. Geoinst. 17, 163–174, 1 tab., 3 pls., Beograd.KOZUR, H. 1984: Carboniferous-Permian boundary in marine and continental sediments. — 9. Congr. Intern. Strat. Géol. Carbonifčre 2,

577–586, 1 tab., Carbondale and Edvardsville.KOZUR, H. 1984: Perm. — In: TRÖGER, K. – A. (ed.): Abriß der Historischen Geologie. — 270–307, 7 figs., 2 tabs., 3 schemata, 3 pls., Berlin.KOZUR, H. 1984: Trias. — In: TRÖGER, K. – A. (ed.): Abriß der Historischen Geologie. — 316–348, 8 figs., 2 tabs., 3 schemata, 4 pls., Berlin.KOZUR, H. 1984: Tertiär. — In: TRÖGER, K. – A. (ed.): Abriß der Historischen Geologie. — 427–469, 7 figs., 1 tab., 3 schemata, 5 pls., Berlin.KOZUR, H. 1984: New biostratigraphic data from the Bükk-, Uppony- and Mecsek Mountains and their tectonic implications. — Acta Geol.

Hungar. 27/3–4, 307–319, 2 figs., 2 tabs., 1 pl., Budapest.KOZUR, H. 1984: The Middle and Upper Permian ostracode zonation of the Bükk Mts., northern Hungary, and the problem of the Permian-

Triassic boundary. — 27. Intern. Geol. Congr., abstracts 1, sect. 01–03, 92, Moskva.KOZUR, H. 1984: The stage subdivision of the Permian system and the correlation of the continental Rotliegend facies with the marine Permian

stages. — 27. Intern. Geol. Congr., abstracts 1, sect. 01–03, 92–93, Moskva.KOZUR, H. & KRAHL, J. 1984: Erster Nachweis triassischer Radiolaria in der Phyllit-Gruppe auf der Insel Kreta. — N. Jb. Geol. Paläont., Mh.

1984/7, 400–404, 1 fig., Stuttgart.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1984: Obzor sistematiki triasovych radioljarij. — In: PETRUŠEVKAJA, M. G. & STEPJANJANC, S. D. (eds): Morfologija,

ekologija i evoljucija radioljarij: Materialy IV simpoziuma radioljaristov EURORAD-IV, 15–19 oktjabrja 1984, Leningrad. — 114–123,Leningrad.

1985BALOGH, K. & KOZUR, H. 1985: The Silurian and Devonian in the surroundings of Nekézseny (southernmost Uppony Mts., northern Hungary).

— Acta Min. – Petr. 27, 193–212, 2 figs., 3 tabs., 7 pls., Szeged.DJUPINA, G. V., KOZUR, H. & MOVŠOVIČ, E. V. 1985: O palinologičeskoj korreljacii nižnepermskich otloženij Zapadnoj Evropy i Priuralja. —

Ežeg. Vsesojuz, Paleont. Obšč. 28, 220–235, 3 pls., Leningrad.HAAS, J., SZABÓ, I., ORAVECZ-SCHEFFER, A., LELKES, GY., KOVÁCS, S., KOZUR, H. & IVANCSICS, J. 1985: Forráshegy, Felsőörs, Balaton

Highland. — Magyarország geológiai alalpszelvényei 5 pp, 8 Figs., Budapest.KOZUR, H. 1985: Neue Ostracoden-Arten aus dem oberen Mittelkarbon höheres Moskovian, Mittel- und Oberperm des Bükk-Gebirges (N-

Ungarn). — Geol. Paläont. Mitt. Ibk Sonderband 2/1, 1–145, 22 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1985: The radiolarian genus Eoxitus n.gen. from the Unuma echinatus zone (Bajocian) of northern Hungary. — Proc. Kon., Nederl.

Akad. Wetensch., Ser. B 88/2, 211–220, 2 figs., Amsterdam.KOZUR, H. 1985: Occurrence and tectonic significance of Penninic type Jurassic in the Western Carpathians. — Proc. rep. XIII-th Congr.

KBGA, 1, sect. 2, tectonics, 204–205, Cracow.KOZUR, H. 1985: Biostratigraphic evaluation of the Upper Paleozoic conodonts, ostracods, and holothurian sclerites of the Bükk Mts., Part II:

Upper Paleozoic ostracods. — Acta Geol. Hungar. 28/3–4, 225–256, 2 tabs., 13 pls., Budapest.KOZUR, H. & MOCK, R. 1985: Erster Nachweis von Jura in der Meliata-Einheit der südlichen Westkarpaten. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 13/10,

223–238, 1 tab., 1 pl., Innsbruck.KOZUR, H., MULDER-BLANKEN, C. W. H. & SIMON, O. J. 1985: On the Triassic of the Betic Cordilleras southern Spain, with special emphasis

on holothurian sclerites. — Proc. Kon. Nederl. Akad. Wetensch., Ser. B 88/1, 83–110, 1 fig., 4 tabs., 1 pl., Amsterdam.

1986GRILL, J. & KOZUR, H. 1986: The first evidence of the Unuma echinatus radiolarian zone in the Rudabánya Mts. (northern Hungary). — Geol.

Paläont. Mitt. Ibk 13/11, 239–256, 5 figs., 7 pls., Innsbruck.KAYA, O., WIEDMANN, J. & KOZUR, H. 1986: Preliminary report on the stratigraphy, age and structure of the so-called Late Paleozoic and/or Triassic

“mélange” or “suture zone complex” of northwestern and western Turkey. — Bull. Earth Sci., Appl. Res. Centre Hacettepe Univ. 1–16, 9 figs.KOZUR, H. 1986: Boundaries, subdivision and correlation of the marine and continental Permian. — Field Conference on Permian and

Permian-Triassic boundary in the South-Alpine segment of the western Tethys, and additional regional reports., Abstracts, 29–31, Brescia.KOZUR, H. 1986: The problem of the Permian-Triassic boundary. — Field Conference on the Permian and Permian-Triassic boundary in the

South-Alpine segment of the western Tethys, and additional regional reports, Abstracts, 32–35, Brescia.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1986: Earliest Archaeodictyomitra species from the Unuma echinatus zone of northern Hungary. — In: GRILL, J.

& KOZUR, H.: The first evidence of the Unuma echinatus radiolarian zone in the Rudabánya Mts. northern Hungary. Appendix. — Geol.Paläont. Mitt. Ibk 13/11, 257–265, 3 pls. Innsbruck.


KOZUR, H. & RÉTI, ZS. 1986: The first paleontological evidence of the Triassic ophiolites in Hungary. — N. Jb. Geol. Paläont. Mh. 1986/5,284–292, 6 figs., Stuttgart.

KRAHL, J., KAUFFMANN, G. RICHTER, D., KOZUR, H., MÖLLER, I., FÖRSTER, O., HEINRITZI, F. & DORNSIEPEN, U. 1986: Neue Fossilfunde in derPhyllit-Gruppe Ostkretas (Griechenland). — Z. dt. geol. Ges. 137, 523–536, 3 figs., 1 tab., Hannover.

1987KAYA, O. & KOZUR, H. 1987: A new and different Jurassic to Early Cretaceous sedimentary assemblage in northwestern Turkey Gemlik, Bursa:

Implicationes for the pre-Jurassic to Early Cretaceous tectonic evolution. — Bull. Earth Sci., Appl. Res. Centre Hacettepe Univ. 253–268, 10figs., 2 tabs.

KAYA, O., WIEDMANN, J., KOZUR, H., ÖZDEMIR, Ü., ÖZER, S. & BEAUVAIS, L.1987: A new discovery of the Lower Cretaceous in Istanbul, Turkey.— Bull., Min. Res. Expl. 107, 106–111, 4 figs., Ankara.

KOZUR, H. 1987: The correlation of the Zechstein with the marine standard. — Int. Symp. Zechstein 87. Abstracts/posters, 58–59, Bochum.KOZUR, H. 1987: The Permian of Hungary. — Symp. Rotliegendes in Central Europe. Abstracts 27, Potsdam.KOZUR, H. 1987: The age of the Central European Rotliegendes. — Symp. Rotliegendes in Central Europe. Abstracts 28, Potsdam.KOZUR, H. 1987: Boundaries and subdivision of the Permian. — Abstracts, 11th Int. Congr. Carbon. Strat. Geol., Abstracts of Papers, 2,

Symposiums 1-11 and Miscellaneous 308–309, Beijing.KOZUR, H. 1987: Relations between the boundaries of the Tertiary basins and the pre-Tertiary substratum on the example of the Buda Mts. —

Struktúrny vyvod Karpatsko-Balkánskeho orogénneho pásma, 76–77, Bratislava.KOZUR, H. 1987: Stratigraphisch wichtige Fossilfunde in der Werfen-Gruppe des Balaton-Hochlandes (vorläufige Mitteilung). — Geol.

Paläont. Mitt. Ibk 14/7, 157–167, 1 tab., Innsbruck.KOZUR, H. & KRAHL, J. 1987: Erster Nachweis von Radiolarien im tethyalen Perm Europas. — N. Jb. Geol. Paläont., Abh. 174/3, 357–372, 7

figs., Stuttgart.KOZUR, H. & MOCK, R. 1987: The remnants of the Tethyan Mobile Belt in the Carpathians. — Struktúrny vyvod Karpatsko-Balkánskeho

orogénneho pásma 76–77, Bratislava.KOZUR, H. & MOCK, R. 1987: Remarks to the occurrence of “Germanic Triassic” in the Mecsek Mts. (Southern Hungary) and to the relations

between the Germanic and Carpathian Keuper. — Mineralia slov. 19/6, 481–497, Bratislava.KOZUR, H. & MOCK, R. 1987: Deckenstrukturen im südlichen Randbereich der Westkarpaten (vorläufige Mitteilung). — Geol. Paläont. Mitt.

Ibk 14/6, 131–155, 3 figs., 9 tabs., Innsbruck.

1988CATALANO, R., DI STEFANO, P., GULLO, M. & KOZUR, H. 1988: The stratigraphic and paleogeographic significance of the rich occurrences of

Pseudofurnishius (Conodonta) in pelagic Ladinian - Early Carnian sediments in western Sicily. — Atti 74° Congr. Soc. Geol. It. A,114–118, 1 tab., 1 pl., Benevento.

CATALANO, R., DI STEFANO, P. & KOZUR, H. 1988: First evidence of Lower Permian Albaillellacea (Radiolaria) in the Tethyan Eurasia. — Atti74° Congr. Soc. Geol. It. A, 119–123, 1 tab., 1 pl., Benevento.

CATALANO, R., DI STEFANO, P. & KOZUR, H. 1988: Metamorphic alteration of conodonts related to very short-lasting frictional heating alongyoung faults. — Atti 74° Congr. Soc. Geol. It. A, 124–125, Benevento.

CATALANO, R., DI STEFANO, P. & KOZUR, H. 1988: New results in the Permian and Triassic stratigraphy of western Sicily with special referenceto the section at Torrente San Calogero SW of the Pietra di Salomone (Sosio Valley). — Atti 74° Congr. Soc. Geol. It. A, 126–135, 1 fig., 2tabs., 2 pls., Benevento.

KOZUR, H. 1988: Biostratigraphic zonations in continental sediments from topmost Carboniferous to basal Triassic in Central and SouthEurope. — Symp. “Results of the research on Permocarboniferous fauna”, 10–11, Hradec Králové.

KOZUR, H. 1988: Main events in the development of Middle and Upper Triassic Radiolaria. — Geologica et Paleontologica, Conf. Book: FifthsInternational Conference on Radiolaria Eurorad V, Abstracts 23, Marburg.

KOZUR, H. 1988: Division of the gondolellid platform conodonts. — In: ZIEGLER, W. ed.: 1st International Senckenberg Conference and 5th EuropeanConodont Symposium (ECOS V). Contr. 1, part 2: Abstracts of Meeting. — Cour. Forsch. Inst. Senckenberg 102, 244–245, Frankfurt a.M.

KOZUR, H. 1988: Significance of events in conodont evolution for the Permian and Triassic stratigraphy. — In: ZIEGLER, W. (ed): 1stInternational Senckenberg Conference and 5th European Conodont Symposium (ECOS V). Contr. 1, part 2: Abstracts of Meeting. —Cour. Forsch. Inst. Senckenberg 102, 245, Frankfurt a.M.

KOZUR, H. 1988: The age of the Central European Rotliegendes. — Zeitsch. Geol. Wiss. 16/9, 907–915, 4 tabs., Berlin.KOZUR, H. 1988: The Permian of Hungary. — Zeitsch. Geol. Wiss. 16/11–12, 1107–1115, 2 figs., 1 pl., Berlin.KOZUR, H. 1988: Muelleritortiidae n. fam., eine charakteristische longobardische (oberladinische) Radiolarienfamilie, Teil I. — Freiberger

Forsch.-H. C 419, 51–61, 4 pls., Leipzig.KOZUR, H. 1988: Muelleritortiidae n. fam., eine charakteristische longobardische (oberladinische) Radiolarienfamilie, Teil II. — Freiberger

Forsch.-H. C 427, 95–100, Leipzig.KOZUR, H. & MOCK, R. 1988: Deckenstrukturen im südlichen Randbereich der Westkarpaten und Grundzüge der alpidischen Entwicklung in

den Karpaten. — Acta Geol. Geogr. Univ. Comen., Geol. 44, 5–100, 3 figs., 9 tabs., Bratislava.KRAHL, J., RICHTER, D., FÖRSTER, O., KOZUR, H. & HALL, R. 1988: Zur Stellung der Talea Ori im Bau des kretischen Deckenstapels Griechen-

land. — Z. dt. geol. Ges. 139, 191–227, 3 figs., 5 tabs., 3 pls., Hannover.

1989CATALANO, R., DI STEFANO, P., D’ARGENIO, B. & KOZUR, H. 1989: Paleotethys in Western Sicily? — 28th Int. Geol. Congr., Abstracts 1, 251,

Washington.

92

CATALANO, R., DI STEFANO, P. & KOZUR, H. 1989: Lower Permian Albaillellacea (Radiolaria) from Sicily and their stratigraphic and paleogeo-graphic significance. — Soc. Naz. Sci. Lett. Arti Napoli, Rend. Acc. Sci. Fis. Mat., Ser. IV, 56/128, 1–24, Napoli.

GULLO, M. & KOZUR, H. 1989: Pseudofurnishius sosioensis n. sp., a new conodont species from the Late Ladinian of Sosio Valley, WesternSicily (Italy). — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 16, 207–211, 2 figs., 1 pl., Innsbruck.

KOZUR, H. 1989: The Permian-Triassic boundary in marine and continental sediments. — Zbl. Geol. Paläont. 1988/11–12, 1245–1277, 3 tabs.,Stuttgart.

KOZUR, H. 1989: Microfossils (conodonts, radiolarians and ostracods) of the Permian “Lercara Formation” from Western Sicily and theirbiofacial value. — 1o Centenario Mem. Giuseppe Seguenza Nat. Paleont., Program, Abstracts. Field-trip book 7, Messina.

KOZUR, H. 1989: The correlation of the continental Triassic with special reference to the Lower Triassic and their comparison with the marinescale. — 28th Int. Geol. Congr., Abstracts 2, 219–220, 1 tab., Washington.

KOZUR, H. 1989: Evolution of the Meliata-Hallstatt rift and its significance for early evolution of Alps and Western Carpathians. — 28th Int.Geol. Congr., Abstracts 2, 220, Washington.

KOZUR, H. 1989: Late Permian Tethyan shallow-water ostracod zonation. — First European Ostracodologists’ Meeting. Abstracts 12, Frank-furt a. M.

KOZUR, H. 1989: Middle/Late Permian psychrospheric deep-water ostracods from Sicily. — First European Ostracodologists’ Meeting.Abstracts 13, Frankfurt a. M.

KOZUR, H. 1989: The significance and limits of paleontological and facial comparisons for paleogeographical reconstructions in the Alpineorogene of Europe. — XIV Congr. CBGA, Extended Abstracts 710–713, Sofia.

KOZUR, H. 1989: Unter-, mittel- und oberpermische pelagische zirkumpazifische Tiefwasserfaunen in Westsizilien und ihre paläogeogra-phische Bedeutung. — 50. Jahrestagung Paläontologische Gesellschaft. Programm, Zusammenfassungen, Teilnehmer 51, Bonn.

KOZUR, H. 1989: Significance of events in conodont evolution for the Permian and Triassic stratigraphy. — Cour. Forsch. Inst. Senckenberg117, 385–408, 1 fig., 7 tabs., Frankfurt a. M.

KOZUR, H. 1989: The taxonomy of the gondolellid conodonts in the Permian and Triassic. — Cour. Forsch. Inst. Senckenberg 117, 409–469, 2figs., 19 pls., Frankfurt a. M.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1989: Radiolarien und Schwammskleren aus dem Unterperm des Vorurals. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk Sonderbd.2/2, 147–275, 3 figs., 25 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1989: Echinoderm remains from the Middle Permian (Wordian) from Sosio Valley (Western Sicily). — JahrbuchGeol. Bundesanstalt 132/4, 677–685, 1 fig., 2 pls., Wien.

BIRKENMAJER, K., KOZUR, H. & MOCK, R. 1990: Exotic Triassic pelagic limestone pebbles from the Pieniny Klippen Belt of Poland: A furtherevidence for Early Mesozoic rifting in West Carpathians. — Ann. Soc. Geol. Poloniae 60, 3–44, 10 figs., 2 tab., 5 pls., Warszawa.

1990CATALANO, R., DI STEFANO, P., GULLO, M. & KOZUR, H. 1990: Pseudofurnishius (Conodonta) in pelagic Late Ladinian-Early Carnian sediments of

western Sicily and its stratigraphic and paleogeographic significance. — Boll. Soc. Geol. It. 109, 91–101, 1 fig., 1 tab., 3 pls., Roma.KOZUR, H. 1990: Deep-water Permian in Sicily and its possible connection with the Himalaya-Tibet region. — V. Himalaya-Tibet Karakorum

Workshop 27, Milano.KOZUR, H. 1990: Norigondolella n. gen., eine neue obertriassische Conodontengattung. —Paläont. Z. 64/1–2, 125–132, 1 fig., Stuttgart.KOZUR, H. 1990: Die Evolution des Meliata-Hallstatt-Ozeans — Kimmerische Orogenese in den Westkarpaten und Ostalpen? — K III, 3.

Symposium für Tektonik, Strukturgeologie, Kristallingeologie im deutschsprachigen Raum, Kurzfassungen der Vorträge und Poster,122–125, Graz.

KOZUR, H. 1990: Biostratigraphic zonations in the Rotliegendes and their correlations. — Acta Mus. Reginaehradecensis S.A.: Sci. Nat.22/1989, 15–30, 6 tabs., Hradec Králové.

KOZUR, H. 1990: Significance of conodonts for stratigraphic and biofacial evaluations in the Permian. — 1st Latin American ConodontSymposium, LACON-I part 2: Abstracts of Meeting, 87–89, 1 tab., Cordoba.

KOZUR, H. 1990: Application of the parachronological and of the international scale for the continental Permian of Europe. — Symp. Newresults on Permocarboniferous fauna, 21–22, Bad Dürkheim.

KOZUR, H. 1990: The evolution of the Meliata ocean and its importance for the Early Mesozoic evolution of the Western Carpathians andEastern Alps. In: Alpine tectonic evolution of the Pannonian Basin and surrounding mountains. — International WorkshopBalatonszabadi, Hungary, 11–7 September, 1990, 16–18, 1 fig., Budapest.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1990: Saturnaliacea DEFLANDRE and some other stratigraphically important Radiolaria from the Hettangian ofLenggries/Isar (Bavaria, Northern Calcareous Alps). — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 17, 179–248, 2 tabs., 17 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. & SADDEDIN, W. 1990: Holothurian sclerites from the Middle Jurassic of Wadi Huni, northwest Jordan. —Micropaleontology 36/4,353–366, 3 figs., 4 pls., New York.

1991AMODEO, F., D’ARGENIO, B., KOZUR, H., MARSELLA, E. & MOLISSO, F. 1991: Studi stratigrafici sul Triassico e sul Giurassico del Lagonegrese

(Appennino meridionale). — Paleopelagos 1, 67–70, Roma.CATALANO, R., DI STEFANO, P. & KOZUR, H. 1991: Permian Circumpacific deep-water faunas from the Western Tethys (Sicily, Italy) - new

evidences for the position of the Permian Tethys. — Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol. 87/1–4, 75–108, 14 figs., 8 pls.,Amsterdam.

GULLO, M. & KOZUR, H. 1991: Taxonomy, stratigraphic and paleogeographic significance of the Late Ladinian-Early Carnian conodont genusPseudofurnishius. — Palaeontographica, Abt. A, 218/1–3, 69–86, Stuttgart.


KOZUR, H. 1991: Re-study of the famous Wordian localities and their surroundings in the Sosio Valley, Western Sicily. — Proc. GuadalupianSymposium, March 13-15, 1991, Sul Ross State Univ., Alpine, TX, 15, Alpine.

KOZUR, H. 1991: Boundaries and subdivision of Permian system. — Abstracts, International Congress on the Permian System of the World,Perm, USSR 1991, A 8, Sverdlovsk-Columbia.

KOZUR, H. 1991: Late Permian Tethyan conodont faunas in the latest Capitanian of West Texas, and their stratigraphic importance. — Abstracts,International Congress on the Permian System of the World, Perm, USSR 1991, A 18 – A 20, Sverdlovsk-Columbia.

KOZUR, H. 1991: Relationship between the Paleozoic- Triassic Kirkbyacea and the Cretaceous-Recent Punciacea and their systematic position.— 11th Intern. Symp. on Ostracoda, Programme and Abstracts, 51, Warrnambool.

KOZUR, H. 1991: The geological evolution at the western end of the Cimmerian ocean in the Western Carpathians and Eastern Alps. — Zbl.Geol. Paläont. Teil I, 1991/1, 99–121, 6 figs., Stuttgart.

KOZUR, H. 1991: The evolution of the Meliata-Hallstatt ocean and its significance for the early evolution of the Eastern Alps and WesternCarpathians. — Palaeogeogr., Palaeoclimatol. Palaeoecol. 87/1–4, 109–135, 10 figs., 3 pls., Amsterdam.

KOZUR, H. 1991: Permian deep-water ostracods from Sicily (Italy). Part 1: Taxonomy. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk Sonderbd. 3, 1–24, 3 figs., 2pls., Innsbruck.

KOZUR, H. 1991: Permian deep-water ostracods from Sicily (Italy). Part 2: Biofacial evaluation and remarks to the Silurian to Triassicpalaeopsychrospheric ostracods. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk Sonderbd. 3, 25–38, Innsbruck.

KOZUR, H. 1991: Biostratigraphic and paleoecologic studies in the Permian of Western Sicily (Italy). — The Second International Congresson Paleoecology. Summaries of papers, 223–24, Nanjing.

KOZUR, H. 1991: Erster Nachweis von Polyactinellidae MOSTLER Calcispongea, (Porifera) im Perm und Revision der Gattung PhobetractiniaREIF. — Zeitsch. Geol. Wiss. 19/5, 585–591, 2 figs., Berlin.

KOZUR, H. & MOCK, R. 1991: New Middle Carnian and Rhaetian conodonts from Hungary and the Alps. Stratigraphic importance and tectonicimplications for the Buda Mountains and adjacent areas. — Jahrbuch Geol. Bundesanstalt 134/2, 271–297, 1 fig., 2 tabs., 7 pls., Wien.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1991: Pelagic Permian conodonts from an oceanic sequence at Sang-e-Sefid (Fariman, NE-Iran). In: RUTTNER, A.W. ed.:The Triassic if Aghdarband AqDarband, NE-Iran, and its Pre-Triassic frame. — Abh. Geol. Bundesanstalt 38, 101–110, 4 figs., 2 pls., Wien.

1992CATALANO, R., DI STEFANO, P. & KOZUR, H. 1992: New data on the Permian and Triassic stratigraphy of western Sicily. — N. Jb. Geol. Paläont.,

Abh. 184/1, 25–61, 13 figs., 3 tabs., Stuttgart.GLENISTER, B. F., BOYD, D. W., FURNISH, W. M., GRANT, R. E., HARRIS, M. T., KOZUR, H., LAMBERT, L. L., NASSICHUK, W. W., NEWELL, N. D.,

PRAY, L. C., SPINOSA, C., WARDLAW, B. R., WILDE, G. L. & YANCEY, T. E. 1992: The Guadalupian. Proposed international standard for aMiddle Permian Series. — Intern. Geol. Rev. 34/9, 857–888, 8 Figs., Silver Spring-Welwyn.

GULLO, M. & KOZUR, H. 1992: Conodonts from the pelagic deep-water Permian of central Western Sicily (Italy). — N. Jb. Geol. Paläont., Abh.184/2, 203–234, 8 figs., Stuttgart.

KOZUR, H. 1992: The pelagic Permian and Triassic deep-water sequence of western Sicily and its continuation in the Eastern Mediterraneanarea. — 6th Congr. Geol. Soc. Greece and 5th Field Meeting IGCP Project No. 276, 19–20, 1 fig., Athens.

KOZUR, H. 1992: Protolimnadia kowalczyki n. sp., eine wichtige Conchostracen-Art aus dem Oberrotliegenden Mitteleuropas. — Geol.Paläont. Mitt. Ibk 18, 77–81, 2 figs., Innsbruck.

KOZUR, H. 1992: Age and paleoecology of the conodont Clarkina changxingensis (WANG & WANG). — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 18, 83–86, 5figs., Innsbruck.

KOZUR, H. 1992: Late Permian Tethyan conodonts from West Texas and their significance for world-wide correlation of the Guadalupian-Dzhulfian boundary. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 18, 179–186, 21 figs., Innsbruck.

KOZUR, H. 1992: Dzhulfian and Early Changxingian (Late Permian) Tethyan conodonts from the Glass Mountains, West Texas. — N. Jb. Geol.Paläont., Abh. 187/1, 99–114, 2 figs., 1 tab., Stuttgart.

KOZUR, H. 1992: New stratigraphic, paleoecologic and paleogeographic results in the Permian and Triassic of the Western Tethys. — 29thIntern. Geol. Congr., Kyoto, Japan, Abstracts, 1, 117, Kyoto.

KOZUR, H. 1992: The problem of the Lower Triassic subdivision. — International Field Conference on Permian-Triassic biostratigraphy andtectonics in Vladivostok, Abstract Book, 13–15, Lausanne.

KOZUR, H. 1992: Permian and Triassic radiolarian stratigraphy of the Western Tethys and possible correlations with the Eastern Tethys. —International Field Conference on Permian-Triassic biostratigraphy and tectonics in Vladivostok, Abstract Book, 16, Lausanne.

KOZUR, H. 1992: The problem of the Lower Triassic subdivision. — Albertiana 10, 21–22, Utrecht.KOZUR, H. 1992: Boundaries an Stage subdivision of the Mid-Permian (Guadalupian Series) in the light of micropaleontological data. —

Intern. Geol. Rev. 34/9, 907–932, 22 Figs., 8 tabs., Silver Spring-Welwyn.KOZUR, H., LUCAS, S. G. & HUNT, A. P. 1992: Preliminary report of Late Pennsylvanian Conchostraca from the Kinney Brick Quarry,

Manzanita Mountains, New Mexico. In: ZIDEK, J. ed.: Geology and paleontology of the Kinney Brick Quarry, Late Pennsylvanian, centralNew Mexico. — New Mexico Bur. Min., Min. Res., Bull. 138, 123–126, 2 figs., Socorro.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1992: Paleontologic evidence of Meliaticum and S-Rudabányaicum in the Eastern Alps and their comparison withthe Western Carpathians. In: ALCAPA: Geological evolution of the internal Eastern Alps, Carpathians and of the Pannonian basin. —Terra nova 4, Abstract suppl. 2, 39, Oxford, London etc.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1992: Erster paläontologischer Nachweis von Meliaticum und Süd-Rudabányaicum in den Nördlichen Kalkalpen(Österreich) und ihre Beziehungen zu den Abfolgen in den Westkarpaten. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 18, 87–129, 7 figs., 14 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. & SADDEDIN, W. 1992: Neue Holothurien-Sklerite aus dem Fassan (Frühes Ladin) von Jordanien. — Eclogae geol. Helv. 85/3,853–869, 8 Abb., 1 Tab., Basel.

94

SADDEDIN, W. & KOZUR, H. 1992: Zum Alter und zur geologischen Verbreitung von Theelia tubercula KRISTAN-TOLLMANN (Holothurian-Sklerit). — N. Jb. Geol. Paläont. Mh. 1992/5, 292–302, Stuttgart.

SADDEDIN, W. & KOZUR, H. 1992: Pseudofurnishius siyalaensis n. sp. (Conodonta) from the Lower Ladinian of Wadi Siyala (Jordan). — N. Jb.Geol. Paläont. Mh. 1992/6, 359–368, 4 figs., Stuttgart.

WIEDMANN, J., KOZUR, H. & KAYA, O. 1992: Faunas and age significance of the pre-Jurassic turbidite-olistostrome unit in the western parts ofTurkey. — Newsl. Stratigr. 26/2–3, 133–144, 2 figs., 3 pls., Berlin-Stuttgart.

1993AMODEO, F., MOLISSO, F., KOZUR, H., MARSELLA, E. & D’ARGENIO, B. 1993: Age of the Transitional Beds from “Cherty Limestones” (calcari

con selce) to “Radiolarites” (scisti Silicei) in the Lagonegro Domain (Southern Italy). First evidence of Rhaetian conodonts in peninsularItaly. — Boll. Serv. Geol. Italia 110, 3–22, 2 figs., 5 pls., Roma.

GULLO, M. & KOZUR, H. 1993: First evidence of Scythian conodonts in Sicily. — N. Jb. Geol. Paläont. Mh. 1993/8, 477–488, 2 figs., Stuttgart.KOTLYAR, G. V., KOZUR, H. & ZAKHAROV, YU. D. 1993: The Transcaucasian sections Dorasham 2 (Azerbaidzhan) and Sovetashen (Armenia),

two candidates for P/T boundary reference sections. — Albertiana 12, 36–38, Utrecht.KOZUR, H. 1993: Boundaries and subdivision of the Permian System. — Occ. Publ. ESRI, N.S. 9 B, 139–154, 8 tabs., Columbia.KOZUR, H. 1993: Gullodus n. gen. - a new conodont genus and remarks to the pelagic Permian and Triassic of western Sicily. — Jahrbuch Geol.

Bundesanstalt 136/1, 77–87, 3 figs., 1 tab., 1 pl., Wien.KOZUR, H. 1993: First evidence of Liassic in the vicinity of Csövár (Hungary) and its paleogeographic and paleotectonic significance. —

Jahrbuch Geol. Bundesanstalt 136/1, 89–98, 3 figs., Wien.KOZUR, H. 1993: Upper Permian radiolarians from the Sosio Valley area, western Sicily (Italy) and from the uppermost Lamar Limestone of

West Texas. — Jahrbuch Geol. Bundesanstalt 136/1, 99–123, 4 figs., 1 tab., 3 pls., Wien.KOZUR, H. 1993: Nicoraella postkockeli n. sp., a new conodont species from the Lower Carnian of Hungary. — N. Jb. Geol. Paläont. Mh.

1993/7, 405–412, 3 figs., Stuttgart.KOZUR, H. 1993: The possible causes for the mass extinctions at the P/T boundary. — In: Carboniferous to Jurassic Pangea, Program and

Abstracts, 169, Calgary.KOZUR, H. 1993: The Permian conodont zonation and its stratigraphic importance. — In: Carboniferous to Jurassic Pangea, Program and

Abstracts, 170, Calgary.KOZUR, H. 1993: The paleogeographic importance of the pelagic Permian and Triassic of Sicily. — In: Carboniferous to Jurassic Pangea,

Program and Abstracts, 171, Calgary.KOZUR, H. 1993: Annotated correlation tables of the Germanic Buntsandstein and Keuper. In: LUCAS, S. G. & MORALES, M. (eds): The

nonmarine Triassic. — New Mexico Mus. Nat. Hist. & Sci., Bull. 3, 243–248, 4 tabs., Albuquerque.KOZUR, H. 1993: Range charts of conchostracans in the Germanic Buntsandstein. In LUCAS, S. G. & MORALES, M. (eds): The nonmarine

Triassic. — New Mexico Mus. Nat. Hist. & Sci., Bull. 3, 249–253, 2 figs., Albuquerque.KOZUR, H. 1993: Relation between Late Paleozoic Kirkbyacea and Cretaceous-Recent Punciacea (Ostracoda). In: MCKENZIE, K. G. & JONES,

P. J. (eds): Ostracoda in Earth and Life Sciences, 91–106, 2 figs., Rotterdam-Brookfield A. A. Balkema.KOZUR, H. 1993: First evidence of Pseudofurnishius (Conodonta) in the Triassic of Hungary. — Jahrbuch Geol. Bundesanstalt 136/4,

783–793, 1 fig. 1 pl., Wien.KOZUR, H. 1993: The problem of the Lower Triassic subdivision and some remarks to the position of the Permian-Triassic boundary. —

Jahrbuch Geol. Bundesanstalt 136/4, 795–797, Wien.KOZUR, H. 1993: Application of the “parastratigraphic” and international scale for the continental Permian of Europe. — In: HEIDTKE, U. ed.:

New research on Permo-Carboniferous faunas. — Pollichia 29, 9–22, 2 tabs., Bad Dürkheim.KOZUR, H., MAHLER, H. & SELL, J. 1993: Stratigraphic and paleobiogeographic importance of the latest Olenekian and Early Anisian

conchostracans of Middle Europe. In: LUCAS, S. G. & MORALES, M. eds: The nonmarine Triassic. — New Mexico Mus. Nat. Hist. & Sci.,Bull. 3, 255–259, 3 figs., 2 tabs., Albuquerque.

KOZUR, H. W., MCKENZIE, K. G. & MOSTLER, H. 1993: Microcheilinella Geis (Crustacea, Ostracoda) with preserved „soft parts“ from UpperTriassic Hallstatt Limestones of the Austrian Alps. — 2nd European Ostracodologists Meeting, University of Glasgow, Prepints of Papers153–161, 2 pls., Glasgow.

KOZUR, H. & MOCK, R. 1993: The importance of conchostracans for the correlation of continental and marine beds. In: LUCAS, S. G. &MORALES, M. (eds): The nonmarine Triassic. — New Mexico Mus. Nat. Hist. & Sci., Bull. 3, 261–266, 5 figs., 1 tab., Albuquerque.

KRAINER, K., KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1993: Zur Sedimentologie permischer Tiefseeablagerungen (“Lercara Formation”) von Rocca-palumba/Sizilien. In: AMLER, M. R. W. & TIETZE, K. -W. (eds): Sediment 93, Kurzfassungen von Vorträgen und Postern. — Geologica etPalaeontologica 27, 51, Marburg 1993.

MARSELLA, E., KOZUR, H. & D’ARGENIO, B. 1993: Monte Facito Formation (Scythian-Middle Carnian). A deposit of the ancestral LagonegroBasin in the Southern Apennines. — Boll. Serv. Geol. Italia 110, 225–248, 1 fig. 7 pls., Roma.

1994JIN, YU-GAN, SHENG, JIN-ZHANG, GLENISTER, B. F., FURNISH, W. M., KOTLYAR, G. V., WARDLAW, B. R., KOZUR, H. ROSS, CH. R. & SPINOSA, C.

1994: Revised operational scheme of Permian chronostratigraphy. — Permophiles 25, 12–15, 1 fig., Calgary.KOZUR, H. 1994: Radiolarians from the borehole Inke-1. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk Sonderbd. 3, Appendix, 247–255, 4 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1994: Permian paleopsychrospheric deep-water ostracods of Sicily. — Ostracoda and biostratigraphy, 12th International

Symposium on Ostracoda, Programme and Abstracts 1 p., 1 tab., Prague.KOZUR, H. 1994: Permian pelagic and shallow-water conodont zonation. — Permophiles 24, 16–20, 3 tabs., Calgary.


KOZUR, H. 1994: The Permian/Triassic boundary and possible causes of the faunal change near the P/T boundary. — Permophiles 24, 51–54,Calgary.

KOZUR, H. 1994: Lopingian stratigraphy: New results and problems. — International Symposium on Permian Stratigraphy, Environments &Resources, Abstracts 15, Guiyang.

KOZUR, H 1994: Importance and problems of the Permian conodont biostratigraphy. — First Asian Conodont Symposium, Abstract of Papers,14, Nanjing.

KOZUR, H. 1994: Die Bedeutung der Radiolarian für die Mitteltrias-Stratigraphie. — 64. Jahrestagung Paläont. Ges., Vortrags- undPosterkurzfassungen, 28, Budapest.

KOZUR, H. 1994: Chengyuania, a new name for Pseudogondolella KOZUR 1988 (Conodonta) [non Pseudogondolella YANG 1984 hybodont fishteeth)]. — Paläont. Z. 68/3–4, 529–530, Stuttgart.

KOZUR, H. 1994: Die Becken-Entwicklung des Meliatikums der Westkarpaten und Ostalpen und ihre paläogeographische Bedeutung. In:Beckenbildung und -Inversion in Europa. Endogene und exogene Faktoren. — 146. Jahrestagung Deutsche Geologische Gesellschaft, 3-6. Oktober 1994, Heidelberg, Kurzfassungen der Vorträge und Poster, 107–108, Heidelberg.

KOZUR, H. 1994: The early evolution of the southern Tethys on the example of western Sicily and the interaction of the southern Tethys with theAlpine-Carpathian Belt. In: ALCAPA II: Geological evolution of the Alps-Carpathian-Pannonian System. — Romanian J. Tect. Reg.Geol. 75, suppl. 1, 29–30, Bucureşti.

KOZUR, H. 1994: Permian radiolarians from Sicily (Italy) and Texas. — Interrad VII, Osaka, Abstracts 70, 1 fig., Osaka.KOZUR, H. 1994: The stratigraphic importance of the Ladinian radiolarian zonation. — Interrad VII, Osaka, Abstracts 71, 1 fig., Osaka.KOZUR, H. 1994: The correlation of the Zechstein with the marine Standard. — Jahrbuch Geol. Bundesanstalt 137/1, 85–103, 1 fig., 7 tabs., Wien.KOZUR, H., DAVYDOV, V. & KOTLYAR, G. 1994: Preliminary report on the Permian conodont fauna of Darvas and SE-Pamir and its importance

for the Permian time-scale. — Permophiles 24, 13–15, Calgary.KOZUR, H. & KAYA, O. 1994: First evidence of pelagic Late Permian conodonts from NW Turkey. — N. Jb. Geol. Paläont. Mh. 1994/6,

339–347, 3 figs., Stuttgart.KOZUR, H., KRAINER, K. & MOSTLER, H. 1994: Middle Triassic conodonts from the southern Karawanken Mountains (Southern Alps) and their

stratigraphic importance. — Geol. Paläont., Mitt., Innsbruck, 19, 165-200, 3 figs., 4 pls., Innsbruck.KOZUR, H., LÖFFLER, M. & SITTIG, E. 1994: First evidence of Paleohelcura (arthropod trackway) in the Rotliegend of Europe. — N. Jb. Geol.

Paläont. Mh. 1994/10, 618–632, 5 figs., Stuttgart.KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1994: Anisian to Middle Carnian radiolarian zonation and description of some stratigraphically important

radiolarians. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk Sonderbd. 3, 29–255, 10 figs., 51 pls., Innsbruck.

1995AUBRECHT, R. & KOZUR, H. 1995: Pokornyopsis (Ostracoda) from submarine fissure fillings and cavities in the Late Jurassic of Czorsztyn Unit

and the possible origin of the Recent anchialine faunas. — N. Jb. Geol., Paläont., Abh. 196/1, 1–17, 8 figs., Stuttgart.DAVYDOV, V. I. & KOZUR, H. 1995: The position of the Carboniferous-Permian boundary in the Carnian Alps compared with the stratotype

region. — XIII International Congress on Carboniferous-Permian XIII ICC-P, Abstracts, 29, 1 fig., Kraków.KAYA, O. & KOZUR, H. 1995: Olistostromal aspect of the pre-Late Cretaceous clastic assemblage in the northern part of the Karaburun

peninsula western Turkey. — In: International Earth Science Colloquium on the Aegean Region 1995, Program and Abstracts, 29, Izmir.KAYA, O. & KOZUR, H. 1995: A large-scale shale-conglomerate channell fill in an ammonitico rosso-bearing Anisian sequence in the Karaburun

peninsula (Ildir, Izmir). — In: International Earth Science Colloquium on the Aegean Region 1995, Program and Abstracts, 29, Izmir.KAYA, O. & KOZUR, H. 1995: Triassic correlations in western and northwestern Turkey: Late Triassic accretionary tectonics. — In:

International Earth Science Colloquium on the Aegean Region 1995, Program and Abstracts, 29, Izmir.KOZUR, H. 1995: Remarks on the Anisian-Ladinian boundary. — Albertiana 15, 36–44, Utrecht.KOZUR, H. 1995: Permian conodont zonation and its importance for the Permian stratigraphic standard scale. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 20,

Festschrift zum 60. Geburtstag von Helfried MOSTLER, 165–205, 4 figs., 2 tabs., 6 pls., Innsbruck.KOZUR, H. 1995: First evidence of Middle Permian ammonitico rosso and further new stratigraphic results in the Permian and Triassic of the

Sosio Valley area, western Sicily. — First Croatian Geological Congress, Abstracts, 51, Zagreb.KOZUR, H. 1995: The position of the Anisian-Ladinian boundary and the development of the radiolarian faunas in this level. — First Croatian

Geological Congress, Abstracts, 52, Zagreb.KOZUR, H. 1995: First evidence of Middle Permian ammonitico rosso and further new stratigraphic results in the Permian and Triassic of the

Sosio Valley area, western Sicily. — Proceedings First Croatian Geological Congress, 1, 307–310, 3 figs., 1 pl., Zagreb.KOZUR, H. 1995: The position of the Anisian-Ladinian boundary and the development of the radiolarian faunas in this level. — Proceedings

First Croatian Geological Congress, 1, 311–314, 2 figs., Zagreb.KOZUR, H. 1995: Permian paleopsychrospheric deep-water ostracods of Sicily. In: RÍHA, J. ed.: Ostracoda and Biostratigraphy. — Proceedings

of the twelfth International Symposium on Ostracoda Prague, Czech Republic, 26–30 July 1994, 425, Rotterdam. KOZUR, H. 1995: Some remarks to the conodonts Hindeodus and Isarcicella in the latest Permian and earliest Triassic. — Palaeoworld 6,

64–77, 1 fig., 3 pls., Nanjing.KOZUR, H. & KAYA, O. 1995: New biostratigraphic results from Triassic carbonates adjacent to an olistostrome (clastic assemblage) in the

Karaburun peninsula. — In: International Earth Science Colloquium on the Aegean Region 1995, Program and Abstracts, 34–35, Izmir.KOZUR, H., KRAINER, K. & LUTZ, D. 1995: Middle Triassic conodonts from the Gartnerkofel-Zielkofel area (Carnic Alps, Carinthia, Austria).

— Jahrbuch Geol. Bundesanstalt 137, 275–287, 2 figs., 3 pls., Wien.KOZUR, H., KRAINER, K. & MOSTLER, H. 1995: A conodont-rich pelagic Olenekian-Anisian boundary section in the Sosio Valley area, western

Sicily (Italy). — Albertiana 15, 24–26, 1 tab. p. 41, Utrecht.

96

KOZUR, H. & LEMONE, D. V. 1995: The Shalem Colony section of the Abo and Upper Hueco Members of the Hueco Formation of the RobledoMountains, Dońa Ana County, New Mexico: Stratigraphy and new conodont-based age determinations. — In: LUCAS, S. G. & HECKERT,A. B. (eds): Early Permian footprints and facies. — New Mexico Mus. Nat Hist. Sci. Bull. 6, 39–55, 10 figs., Albuquerque.

KOZUR, H. & LEMONE, D. V. 1995: New terrestrial arthropod trackways from the Abo Member (Sterlitamakian, Late Sakmarian, Late Wolf-campian) of the Shalem Colony section, Robledo Mountains, New Mexico. — In: LUCAS, S. G. & HECKERT, A. B. (eds): Early Permianfootprints and facies. — New Mexico Mus. Nat Hist. Sci. Bull. 6, 107–113, 2 figs., Albuquerque.

KOZUR, H. & MOCK, R. 1995: First evidence of Jurassic in the Folkmar Suture Zone of the Meliaticum in Slovakia and its tectonic implications.In: XV Congress of the Carpatho-Balkan Geological Association. — Spec. Publ. Geol. Soc. Greece 4/1, 53–58, 3 figs., Athens.

KOZUR, H. & MOCK, R. 1995: New biostratigraphic results in the Meliaticum of Slovakia, their tectonic and paleogeographic significance. —In: International Earth Science Colloquium on the Aegean Region 1995, Program and Abstracts, 34–35, Izmir.

KOZUR, H. & MOCK, R. 1995: First evidence of Jurassic in the Folkmar Suture Zone of the Meliaticum in Slovakia and its tectonic implications.— Min. Slovaca 27, 301–307, 4 figs., Košice.

KOZUR, H. & MOCK, R. & OžVOLDOVÁ, L. 1995: The age of red radiolarites from the Meliaticum of Bohúňovo (Slovakia) and remarks to theAnisian-Ladinian boundary. — Mineralia Slovaca 27, 153–168, 3 figs., Košice.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1995: Guadalupian (Middle Permian) conodonts of sponge-bearing limestones from the margins of the DelawareBasin, West Texas. — Geol. Croat. 48/2, 107–128, 7 figs., 3 tabs., 4 pls., Zagreb.

1996GLENISTER, B. F., KOZUR, H., LAMBERT, L. L., SPINOSA, C. & WARDLAW, B. R. 1996: Guadalupian Subseries: proposed international standard

for the lower Upper Permian Series. — 30th IGC, Abstracts, 1, 87, Beijing.KOZUR, H. 1996: The position of the Norian-Rhaetian boundary.In Jost Wiedmann Symposium, Abstracts. — Ber.-Rep. Geol.-Paläont. Univ.

Kiel 76, 27–35, 2 figs., 3 tabs., Kiel.KOZUR, H. 1996: Some remarks to the Permian standard scale. — Guadalupian II, Alpine, Texas, April 10-13, 1996, Abstracts, 7–11, 13, 14, 2

figs., Washington.KOZUR, H. 1996: Stratigraphically important phylomorphogenetic lineages of Triassic conodonts. — Sixth European Conodont Symposium

ECOS VI, Abstracts, 31, Warszawa.KOZUR, H. 1996: First evidence of Paleozoic conodonts in the clastic series of western Karaburun peninsula (Turkey) and their significance for the

Paleozoic stratigraphy and paleogeography in the western Turkey. — Sixth European Conodont Symposium ECOS VI, Abstracts,31, Warszawa.KOZUR, H. 1996: The paleogeographic importance of paleopsychrospheric ostracods. — 3eme Congres Européen des Ostracodologistes –

Paris-Bierville, 8–12 juillet 1996, 39, Paris.KOZUR, H. 1996: Changes in marine ostracod faunas at the Permian-Triassic boundary. — 3eme Congres Européen des Ostracodologistes –

Paris-Bierville, 8–12 juillet 1996, 40, Paris.KOZUR, H. 1996: Relations between the Kirkbyacea and Punciacea Reticulocopida, (Ostracoda) and first Late Triassic Punciacea. — 3čme

Congres Européen des Ostracodologistes – Paris-Bierville, 8–12 juillet 1996, 41, Paris.KOZUR, H. 1996: New data concerning the Permian and Triassic of western Sicily, Italy. — 30th IGC, Abstracts, 1, 93, Beijing.KOZUR, H. 1996: The Permian-Triassic boundary (PTB) in marine and continental beds - possible causes for the PTB biotic crisis. — 30th IGC,

Abstracts, 2, 55, Beijing.KOZUR, H. W. 1996: The systematic position of Pseudoertlispongus LAHM (Radiolaria) and description of some new Middle Triassic and

Liassic radiolarian taxa. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk Sonderband 4, 287–299, 1 pl., Innsbruck.KOZUR, H. W. 1996: The conodonts Hindeodus, Isarcicella and Sweetohindeodus in the uppermost Permian and lowermost Triassic. — Geol.

Croatica 49/1, 81–115, 4 figs., 5 pls., Zagreb. KOZUR, H. W. & DAVYDOV, V. I. 1996: The importances of the Permian of the Sosio Valley (Western Sicily, Italy) for Guadalupian stratigraphy.

— Guadalupian II, Alpine, Texas, April 10–13, 1996, Abstracts, 11–12, 15, Washington.KOZUR, H. W., KAYA, O. & MOSTLER, H. 1996: First evidence of Lower to Middle (Scythian Dienerian-Lower Olenekian) radiolarians from the

Karakaya Zone of northwestern Turkey. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk Sonderband 4, 271–285, 1 fig., 2 pls., Innsbruck.KOZUR, H. W., KRAINER, K. & MOSTLER, H. 1996: Ichnology and sedimentology of the Early Permian deep-water deposits from the Lercara-

Roccapalumba area (western Sicily, Italy). — Facies 34, 123–150, 4 figs., 8 pls., Erlangen.KOZUR, H. W., KRAINER, K. & MOSTLER, H. 1996: Radiolarians and facies of the Middle Triassic Loibl Formation, South Alpine Karawanken

Mountains (Carinthia, Austria). — Geol. Paläont. Mitt. Ibk Sonderband 4, 169–269, 7 figs., 1 tab., 13 pls., Innsbruck.KOZUR, H. & LUCAS, S. G. 1996: A new conodont from the uppermost Lamar Limestone of the Delaware Basin of West Texas. — Texas J. Sci.

48/2, 95–106, 1 fig.KOZUR, H. W. MCKENZIE, K. G. & MOSTLER, H. 1996: Microcheilinella Geis (Ostracoda) with preserved “soft parts” from Upper Triassic

Hallstatt Limestones of the Alps, with remarks on the relations and systematic position of Bairdiocypridacea and Sigillacea. — In: KEEN,M.C. (ed.): Proc. 2nd European Ostracodologists Meeting., 9–16, London.

KOZUR, H. & MOCK, R. 1996: New paleogeographic and tectonic interpretations in the Slovakian Carpathians and their implications forcorrelations with the Eastern Alps. Part I: Central Western Carpathians. — Mineralia Slovaca 28, 151–174, 4 figs., 1 tab., Bratislava.

KOZUR, H. & MOCK, R. & OžVOLDOVÁ, L. 1996: New biostratigraphic results in the Meliaticum in its type area around Meliata village(Slovakia) and their tectonic and paleogeographic significance. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 21, 89–121, 1 fig., 6 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1996: Longobardian (Late Ladinian) Muelleritortiidae (Radiolaria) from the Republic of Bosnia-Hercegowina. —Geol. Paläont. Mitt. Ibk Sonderband 4, 83–103, 2 figs., 3 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1996: Longobardian (Late Ladinian) Oertlispongiidae (Radiolaria) from the Republic of Bosnia-Hercegewina andthe stratigraphic value of advanced Oertlispongidae. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk Sonderband 4, 83–103, 2 figs., 3 pls., Innsbruck.


KOZUR, H. & MOSTLER, H. 1996: Iranognathus sosioensis n. sp., a new conodont species from the Changxingian (Late Permian) of westernSicily. — Geol. Croatica 49/2, 129–134, 3 figs., 1 tab., Zagreb.

KOZUR, H., RAMOVŠ, A., WANG CHENG-YUAN & ZAKHAROV, Y. 1996: The importance of Hindeodus parvus (Conodonta) for the definition ofthe Permian-Triassic boundary and evaluation of the proposed sections for a global stratotype section and point (GSSP) for the base of theTriassic. — Geologija 37/38, 173–213, 2 figs., 1 tab., 1 pl.,Ljubljana.

KRAINER, K, WOOD, G. D. & KOZUR, H. 1996: Geology, palynology and palynofacies of the Bolsano volcanic complex (Permian) of northernItaly. — 30th IGC, Abstracts, 2, 179, Beijing.

WANG CHENG-YUAN, KOZUR, H. ISHIGA, H., KOTLYAR, G. V., RAMOVŠ, A., WANG ZHI-HAO & ZAKHAROV, Y. 1996: Permian-Triassic boundaryat Meishan of Changxing County, Zhejiang Province, China - A proposal on the global stratotype section and point (GSSP) for the base ofthe Triassic. — In: First Asian Conodont Symposium. — Acta Micropaleont. Sinica 13/2, 109–124, 3 figs., 1 tab., Beijing.

WIGNALL, P. B., KOZUR, H. & HALLAM, A. 1996: On the timing of palaeoenvironmental changes at the Permo-Triassic (P/TR) boundary usingconodont biostratigraphy. — Historical Biology 12, 39–62, 8 figs., Amsterdam.

YIN, H., SWEET, W. C., GLENISTER, B. F., KOTLYAR, G., KOZUR, H., NEWELL, N. D., SHENG, J., YANG, Z. & ZAKHAROV, Y. D. 1996: Recom-mendation of the Meishan section as Global Stratotype Section and Point for basal boundary of Triassic System. — Newsl. Stratigr. 34/2,81–108, 3 figs., 3 tabs., 2 pls., Berlin-Stuttgart.

1997CHANNELL, J. E. T. & KOZUR, H. W. 1997: How many oceans? Meliata, Vardar and Pindos oceans in Mesozoic Alpine paleogeography. —

Geology 25/2, 183–186, 2 figs., 1 tab.IMOTO, N. & KOZUR, H. 1997: The age of Triassic conodonts from shale intercalations in cherts from Kyoto Prefecture, Japan. In: Yao, A. (ed.):

Proceedings of the Fifth Radiolarian Symposium. — News of Osaka Micropaleontologists, Special Volume 10, 115–126, 2 figs., 2 tabs., 4pls., Osaka.

KOZUR, H. 1997: Muellerisphaerida from Turkey and their stratigraphic importance. In: FATKA, O. & SERVAIS, T. (eds): Acritarcha in Praha. —Acta Univ. Carolinae, Geol. 40, 475, Praha.

KOZUR, H. 1997: New stratigraphic results on the Paleozoic of the western parts of the Karaburun peninsula, western Turkey. In: PIşKIN, Ö,ERGÜN, M., SAVAşCIN, M. Y. & TARCAN, G. (eds): Proc. International Earth Sciences Colloquium on the Aegean region, IESCA 1995, 1,289–307, 3 figs., Izmir.

KOZUR, H. 1997: Pelagic Permian and Triassic of the Western Tethys and its paleogeographic and stratigraphic significance. — 48. Berg- undHüttenmännischer Tag, Kolloquium 1. Stratigraphie, Sedimentation und Beckenentwicklung im Karbon und Perm, 21–25, 1 fig., 2 tabs.,Freiberg.

KOZUR, H. 1997: First discovery of Muellerisphaerida (inc. sedis) and Eoalbaillella (Radiolaria) in Turkey and the age of the siliciclasticsequence (clastic series) in Karaburun peninsula. — Freiberger Forsch.- H. C 466, 33–59, 3 figs., 4 pls., Freiberg.

KOZUR, H. 1997: The effects of the Permo-Triassic boundary biotic crisis on different faunal groups and its possible causes. — 13thInternational Symposium on Ostracoda ISO97, Abstract Vol. 31, London.

KOZUR, H. 1997: The evolution and continuation of the Western Carpathian Meliata-Hallstatt Ocean (MHO). — In: Alpine evolution of theWestern Carpathians and related areas, abstracts and introductory articles to the excursion, 25–26, Bratislava.

KOZUR, H. 1997: Possible scenario for the biotic crisis of the Permian/Triassic boundary. — UNESCO-IGCP Project 335 “Biotic recoveriesfrom mass extinctions”, final conference “Recoveries ‘97”, 18–22, Praha.

KOZUR, H. 1997: Late Paleozoic and Early Mesozoic opening of Tethyan oceanic and continental basins in Turkey. — Interrad VIII, abstracts,77, Paris.

KOZUR, H. 1997: The Permian conodont biochronoloy: Progress and problems. In: The Permian of eastern Tethys: Biostratigraphy,Palaeogeography and Resources, Abstracts. — Deakin Univ., Technical paper 79–82, Melbourne.

KOZUR, H. 1997: New stratigraphic results in the Permian of the Sosio Valley area, western Sicily, Italy. — In: PODEMSKI, M., DYBOVA-JACHOWICZ, S., JAWOROWSKI, K., JURECZKA, K. & WAGNER, R. (eds): Proceedings of the XIII International Congress on the Carboniferousand Permian. — Prace Pánstw. Inst. Geol. 157, 145–157, 2 figs., 3 tabs., 3 pls., Warszawa.

KOZUR, H., GEISSMAN, J. W., MOLINA-GARZA, R. S. & LUCAS, S. G. 1997: The nonmarine Permo-Triassic boundary section at Dalongkouanticline, Xinjiang, northwestern China: Observations and status. — Geol. Soc. America, Abstracts with Programs 29/6, A 118, Boulder.

KOZUR, H., KRAINER, K. & MOSTLER, H. 1997: Neospathodus sosioensis n. sp., a new conodont species from the late Olenekian (uppermostScythian) of western Sicily, Italy. In: YAO, A. ed.: Proceedings of the Fifth Radiolarian Symposium. — News of Osaka Micro-paleontologists, Special Volume 10, 109–113, 3 figs., 1 pl., Osaka.

KOZUR, H. & MOCK, R. 1997: New paleogeographic and tectonic interpretations in the Slovakian Carpathians and their implications forcorrelations with the Eastern Alps and other parts of the western Tethys. Part II: Inner Western Carpathians. — Mineralia Slovaca 29,164–209, 7 mfigs., 1 pl., Bratislava.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. & REPETSKI, J. E. 1997: “Modern” siliceous sponges from the lowermost Ordovician (early Ibexian-Early Tremadocian)Windfall Formation of the Antelope Range, Eureka County, Nevada, U.S.A. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 21, 201–221, 1 fig., 5 pls., Innsbruck.

KOZUR, H. & MOSTLER, H. & REPETSKI, J.E. 1997: Well preserved Tremadocian primitive Radiolaria from the Windfall Formation of theAntelope Range, Eureka County, Nevada, U.S.A. — Geol. Paläont. Mitt. Ibk 21, 245–271, 1 fig., 7 pls., Innsbruck.

1998GÖNCÜOĐLU, C. & KOZUR, H. 1998: Remarks to the pre-Variscan development in Turkey. — In: LINNEMANN, U., HEUSE, T., FATKA, O., KRAFT,

P., BROCKE, R. & ERDTMANN, B.-D. (eds): Pre-Variscan terrane analysis of “Gondwanan Europe”. — Schr. Staatl. Mus. Min. Geol.Dresden 9, 137–138, Dresden.

98

GÖNCÜOĐLU, C. & KOZUR, H. 1998: Facial development and thermal alteration of the Silurian of Turkey and its importance for the recon-struction of the Hercynian and pre-Hercynian development in Turkey. In: GUTIEREZ-MARCO, J. C. & RABANO, I. (eds): Proceedings of the1998 Field Meeting, IUGS Subcommission on Silurian Stratigraphy. — Temas Geologico-Mineros ITGE 23, 87–90, Madrid.

KORTE, C., KOZUR, H. & VEIZER, J. 1998: 87Sr/86Sr, δ18O and δ13C of the Muschelkalk: Comparison to Tethys. — Epicontinental TriassicInternational Symposium Halle 1998, Abstracts. — Hallesches Jahrbuch für Geowissenschaften, B 5, 93–94, Halle.

KOZUR, H. 1998: The age of the siliciclastic series (“Karareis Formation”) of the western Karaburun Peninsula, western Turkey. In: SZANIAWSKI, H.(ed.): Proc. Sixth European Conodont Symposium (ECOS VI). — Palaeont. Polonica 58, 169–187, 3 figs., 1 tab., 1 pl., Warszawa.

KOZUR, H. W. 1998: A possible scenario for the Permian-Triassic biotic crisis and the reaction of the conodonts to the Permian-TriassicBoundary environmental crisis. — ECOS VII, Seventh International Conodont Symposium Held in Europe, Abstract, 55–57, Bologna-Modena.

KOZUR, H. W. 1998: Opening and closing times of Paleozoic and early Mesozoic deep water basins in Turkey. — Third International TurkishGeology Symposium, Abstracts, 105, Ankara.

KOZUR, H. W. 1998: Muellerisphaerida from Turkey: Systematic position and stratigraphic value. — CIMP Symposium and Workshops,Programme and Abstracts, 16, Pisa.

KOZUR, H. 1998: The occurrence and stratigraphic importance of Torlessia mackayi, an enigmatic fossil of the Torlesse Terrane New Zealand,in the Akgöl Group Küre Complex, (northern Turkey) and in the Antalya nappes (southern Turkey). — Hallesches Jahrbuch fürGeowissenschaften B 5, 95–96, Halle.

KOZUR, H. 1998: The correlation of the Germanic Buntsandstein and Muschelkalk with the Tethyan Scale. — Hallesches Jahrbuch für Geo-wissenschaften B 5, 97, Halle.

KOZUR, H. 1998: Some remarks to the Norian-Rhaetian boundary. — Hallesches Jahrbuch für Geowissenschaften B 5, 98–99, Halle. KOZUR, H. W. 1998: Some remarks to the possible causes of the biotic crisis at the Permian-Triassic boundary. Geo-Berlin ‘98, Vorträge. —

Terra Nostra 98/3, V185–V186, Berlin.KOZUR, H. W. 1998: Some aspects of the Permian-Triassic boundary (PTB) and of the possible causes for the biotic crisis around this boundary.

— Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol. 143, 227–272, 2 figs., Amsterdam. KOZUR, H. W. 1998: Mid-Paleozoic geological evolution of Turkey. — In: MAWSON, R., TALENT, J., WILSON, G. & COCKLE, P. (eds):

International Geological Correlation Programm IGCP 421: North Gondwanan Mid-Paleozoic bioevent/biogeography patterns inrelation to crustal dynamics. Abstract Book, 17–18, Macquarie University.

KOZUR, H. W. 1998: Upper Triassic Punciacea, the connecting link between the Paleozoic to Lower Triassic Kirkbyacea and the Cretaceous toCenozoic Punciacea. In: CRASQUIN-SOLEAU, S., BRACCINI, E. & LETHIERS, F. eds: What about Ostracoda ! Actes du 3e Congres Européendes Ostracodologistes, 1996. — Bull. Centre Rech. Elf Explor. Prod., Mém. 20, 257–269, 2 figs., 2 pls., Pau.

KOZUR, H. W. 1998: The Permian conodont biochronology. Progress and problems. — Proc. Royal Soc. Victoria, 110/1–2, Thematic Issue:Strzelecki International Symposium on Permian of Eastern Tethys: Biostratigraphy, palaeogeography and resources, 197–220, 5 figs., 1tab., Melbourne.

KOZUR, H. W. 1998: Problems for evaluation of the scenario of the Permian-Triassic boundary biotic crisis and its causes. — Geol. Croat. 51/2,135–162, 3 figs., 1 pl., Zagreb.

KOZUR, H. W., GÖNCÜOĐLU, M.C. & KOZLU, H. 1998: Caledonian and Hercynian history of Turkey. — Third International Turkish GeologySymposium, Abstracts, 110, Ankara.

KOZUR, H., KRAINER, H. & MOSTLER, H. 1998: The Triassic of the Sosio Valley, western Sicily. — Hallesches Jahrbuch für GeowissenschaftenB 5, 99–100, Halle.

KOZUR, H. W. & MOSTLER, H. & KRAINER, K. 1998: Sweetospathodus n. gen. and Triassospathodus n. gen., two important Lower Triassicconodont genera. — Geol. Croat. 51/1, 1–5, 1 fig., Zagreb.

KOZUR, H. W., ŞENEL, M.& TEKIN, K. 1998: First evidence of Hercynian Lower Carboniferous flyschoid deep-water sediments in the Lyciannappes., southwestern Turkey. — Geol.Croat. 51/1, 15–22, 1 fig., 12 pl., Zagreb.

KOZUR, H. W., SILANTIEV, V. V. & CHALIMBADJA, V. G. 1998: Conodonts from the Kazanian of the Russian Platform. —International Sympo-sium Upper Permian stratotypes of the Volga region, 27 July – 4 August 1998, Kazan, Abstracts, 84–85.

1999CHANNELL, J. E. T., SIEVERS, KOZUR, H. W., KENT, D. V. & AUBRECHT, R. 1999: Carnian-Norian magnetic stratigraphy from Silicka Brezova

(Slovakia). — Trans. Amer. Geophysical Union 80/46, F297,EKMEKÇI, E. & KOZUR, H. W. 1999: Conodonts of middle Moscovian age from the Kongul Formation Bolkardađ Unit, northwest of Hadim,

Central Taurus, Turkey. — Geol. Croatica 51/1, 1–8, 3 figs., 1 pl., Zagreb.GÖNCÜOĐLU, Y. & KOZUR, H. W. 1999: Palaeozoic stratigraphjy and event succession in eastern Toros, Turkey. —In: TALENT, J., KHAN, F. &

MAWSON, R. (eds): International Geological Correlation Program IGCP 421: North Gondwana Mid-Palaeozoic bioevent/biogeographypatterns in relation to crustal dynamics. 11–13, North Ryde Macquarie University Printery.

GÖNCÜOĐLU, Y. & KOZUR, H. W. 1999: Early Silurian sea-level changes in southern Turkey: Lower Telychian conodont data from the Kemerarea, western Taurides. — In: TALENT, J., KHAN, F. & MAWSON, R. (eds): International Geological Correlation Program IGCP 421: NorthGondwana Mid-Palaeozoic bioevent/biogeography patterns in relation to crustal dynamics. 13, North Ryde Macquarie UniversityPrintery.

GÖNCÜOĐLU, Y. & KOZUR, H. W. 1999: Early Devonian transgression in the eastern Antalya nappes: Conodont data from the Tahtalidađ Nappe,north of Alanya, southern Turkey. — In: TALENT, J., KHAN, F. & MAWSON, R. (eds): International Geological Correlation Program IGCP421: North Gondwana Mid-Palaeozoic bioevent/biogeography patterns in relation to crustal dynamics. 13, North Ryde MacquarieUniversity Printery.


GÖNCÜOĐLU, Y. & KOZUR, H. W. 1999: Upper Cambrian and Lower Ordovician conodonts from the Antalya Unit in the Alanya TectonicWindow, southern Turkey. — N. Jb. Geol. Paläont. Mh. 1999/10, 593–604, Stuttgart.

KOZUR, H. W. 1999: Permian development in the western Tethys. — In: RATANASTHIEN, B. & RIEB, S.L. (eds): Proceedings of the InternationalSymposium on Shallow Tethys. ST. 5, 101–135, 2 figs., 4 tabs., 2 pls., Chiang Mai.

KOZUR, H. W. 1999: The Variscan Carboniferous of Turkey. — XIV ICCP, International Congress on the Carboniferous-Permian, Programmewith Abstracts, 78, Calgary.

KOZUR, H. W. 1999: Remarks on the position of the Norian-Rhaetian boundary. — Zbl. Geol. Paläont. I, 1998/7–8,523–535, 1 fig., 3 tabs., Stuttgart. KOZUR, H. W. 1999: The correlation of the Germanic Buntsandstein and Muschelkalk with the Tethyan scale. — Zbl. Geol. Paläont. I,

1998/7–8, 701–725, 5 figs., Stuttgart. KOZUR, H. 1999: Aspekte der Wende Perm/Trias. — In: HAUSCHKE, N. & WILDE, V. (eds): Trias. Eine ganz andere Welt. Mitteleuropa im frühen

Erdmittelalter. 23–36, 3 figs., Verlag Dr. Friedrich Pfeil, München.KOZUR, H. W. 1999: A review of the systematic position and stratigraphic value of Muellerisphaerida. — In: TONGIORGI , M. & PLAYFORD, G.

(eds): Studies in Palaeozoic palynology. Selected papers from the CIMP Symposium at Pisa, 1998. — Boll. Soc. Paleont. Ital, 38/2–3,197–206, 1 pl., Modena.

KOZUR, H. W., AYDIN, M., DEMIR, O. & YAKJAR, H. 1999: Geological evolution of Middle Pontide area (northern Turkey) and eastwardcontinuation of the Meliata-Hallstatt Ocean. — Geol. Carpathica 50, special issue, 154–155, Bratislava.

KOZUR, H. W. & GÖNCÜOĐLU, C. 1999: Differences in the geological evolution of the Istanbul and Zonguldak terranes, northern Turkey. — In:TALENT, J., KHAN, F. & MAWSON, R. (eds): International Geological Correlation Program IGCP 421: North Gondwana Mid-Palaeozoicbioevent/biogeography patterns in relation to crustal dynamics.16–18, North Ryde Macquarie University Printery.

KOZUR, H. W. & ŞENEL, M. 1999: Carboniferous oceanic sequences in the Lycian nappes of southern Turkey. — XIV ICCP, InternationalCongress on the Carboniferous-Permian, Programme with Abstracts, 79, Calgary.

2000GÖNCÜOĐLU, Y. & KOZUR, H. W.2000: Early Devonian transgression in the eastern Antalya Nappes: conodont data from the Tahtalidađ Nappe,

north o f Alanya, southern Turkey. In: MAWSON, R., TALENT, J. A. & LONG, J. A. (eds): Mid-Palaeozoic biota and biogeography. — Rec.West. Aust. Mus.. Suppl. 58, 279–292, 8 figs., Perth.

GÖNCÜOĐLU, Y. & KOZUR, H. W. 2000: Early Silurian sea-level changes in southern Turkey: Lower Telychian conodont data from the Kemerarea, western Taurides. In: MAWSON, R., TALENT, J. A. & LONG, J. A. (eds): Mid-Palaeozoic biota and biogeography. — Rec. West. Aust.Mus.. Suppl. 58, 293–303, 6 figs., Perth.

GÖNCÜOĐLU, M. C., KOZUR, H., TURHAN, N. & GÖNCÜOĐLU, Y. 2000: Stratigraphy of the Silurian-Lower Carboniferous rock units in Konyaarea (Kütahya-Bolkardađ Belt, Central Turkey). — VIII International Meeting of IGCP 421 in 1st Congresso Iberico de Paleontologia,Evora, 12–14 Oct., 2000, Abstracts, 227–228.

KORTE, C., BRUCKSCHEN, P., KOZUR, H., SCHWARK, L., HAMDI, B., LEYTHAEUSER, D. & VEIZER, J. 2000: New organic carbon and strontiumisotope data for the Permian/Triassic boundary (PTB) from the Abadeh (Iran) and the Sosio Valley (Sicily, Italy) sections. — In: Sediment2000. — Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. Österreich 43, 75–76, Wien.

KOZUR , H. W. 2000: Carboniferous and Permian of Turkey. — Schr. Staatl. Mus. Mineral. Geol. Dresden 111, 81, Dresden. KOZUR, H, W. 2000: Northern origin of the Antalya and Alanya Nappes (Western Taurus, Turkey) and causes for the end of the Tethyan faunal

provincialism during the middle Carnian. — Proc. Second Croatian Geological Congress, 275–282, 4 figs., Zagreb. KOZUR, H. 2000: Possible causes for the Permian-Triassic biotic crisis: palaeontologic and sedimentary evidences. — In: Sediment 2000. —

Mitt. Ges. Geol. Bergbaustud. Österreich 43, 75–76, Wien. KOZUR, H.: 2000: Terrestrial causes for the Permian-Triassic biotic crisis. — 31st International Geological Congress, Rio de Janeiro, Brazil,

August 6–17, 2000, Abstract Volume. 1 p. KOZUR, H. 2000: Importance of different microfaunas for definition and correlation of Permian stage boundaries. — 31st International

Geological Congress, Rio de Janeiro, Brazil, August 6-17, 2000, Abstract Volume. 1 p. KOZUR, H. W. 2000: Some remarks on the origin of the Albaillellacea. — Interrad 2000, Program with Abstracts, 41–42, Reno-Blairsden. KOZUR, H. W., AYDIN, M., DEMIR, O., YAKAR, H., GÖNCÜOĐLU, M. C. & KURU, F. 2000: New stratigraphic and palaeogeographic results

from the Palaeozoic and Early Mesozoic of the Middle Pontides (Northern Turkey) in the Azdavay, Devrekani, Küre and Inebolu areas:Implications for the Carboniferous-Early Cretaceous geodynamic evolution and some related remarks to the Karakaya oceanic rift basin.— Geologia Croatica 53/2, 209–268, 3 figs., 1 tab., 15 pls., Zagreb.

KOZUR, H. & GÖNCÜOĐLU, M. C. 2000: Main features of the pre-Variscan development in Turkey. — Acta Univ. Carolinae, Geologica 1998,42/3–4, 459–464, 4 figs., Praha.

KOZUR, H. W. & STAMPFLI, G. 2000: Palaeozoic and Early Mesozoic development in Turkey with special consideration given to theEuropean and Gondwana margins. — Geofiz. Zhurn. 22/4, 103–105, Kiev.

ŢENEL, M., GÖNCÜOĐLU,Y. & KOZUR, H. 2000: Conodont–dated Cambrian rocks from the Tahtalidađ Nappe Antalya nappes of the Kemerarea, western Taurides (Turkey). — Proc. Second Croatian Geological Congress 371–377, 5 figs., 1 tab., Zagreb.

2001KAYA, O., KOZUR, H., SADDEDIN, W. & HELVACI, H. 2001: Late mNorian conodont age for a metacarbonate unit in NW Anatolia, Turkey. —

Geobios 34, 527–532, 5 figs., Villeurbanne.KORTE, C., KOZUR, H., VEIZER, J., LEYTHAEUSER, D. & SCHWARK, L. 2001: δ13C of organic material in Permian and Lower Triassic sediments.

— Earth Systems Processes: A Global Meeting presented by the Geological Society of America and the Geological Society of London,Abstracts, 78–79, Edinburgh, Scotland.

100

KOZUR, H. W., BAUD, A., WARDLAW, B. R., BÉCHENNEC, F., MARCOUX, J. & RICHOZ, S. 2001: Middle Permian conodonts from Oman. —Permophiles 38, 10–12, Calgary.

KOZUR, H. W., WARDLAW, B. R., BAUD, A., LEVEN, E., KOTLYAR, G., WANG CHENG-YUAN & WANG ZHI-HAO 2001: The Guadalupian smoothMesogondolella faunas and their possible correlations with the international Permian scale. — Permophiles 38, 15–21, Calgary.

TEKIN, U.K., EKMEKÇI, E. & KOZUR, H. W. 2001: Dating of the Huđlu tuffite based on the radiolarian fauna, Huđlu Unit Beyşehir-Hoyrannappes, Central Taurides, Turkey. — Fourth International Geology Symposium, 2001, Abstract Book, 264.

2002BACHMANN, G. H. & KOZUR, H. W. 2002: First evidence of a microsphaerule interval around the continental Permian-Triassic Boundary,

Germany, and its correlation with the marine realm. — In: ČADA, M., HOUZAR, S., HRAZDÍL, V. & SKÁLA, R. (eds): IX. InternationalConference on moldavites, tektite and impact processes, Field trip guidebook and abstracts, 24–26, 1 tab., Frantíškovy Lázně.

CHANNELL, J. E. T., KOZUR, H. W. & MOCK, R. & AUBRECHT, R. 2002: Carnian-Norian conodont biostratigraphy and magnetostratigraphy atSilická Brezová Slovakia: correlation to other Tethyan sections and to the Newark Basin. — 27th Assembly of the European GeophysicalSociety, Nice, France, 21–26 April, 2002. — Geophysical Research, Abstracts, vol. 4, (CD ROM) ISSN:1029, 706.

KORTE, C., JASPER, T., KOZUR, H. W. & VEIZER, J. 2002: δ18O of Permian and Triassic brachiopods: implications for coeval seawater andpaleotemperatures. — Geochim. Cosmochim. Acta 66, A411.

KORTE, C., KOZUR, H. W., SCHWARK, L. & VEIZER, J. 2002: Seawater isotope records at the Palaeozoic-Mesozoic transition. — Geo 2002,Würzburg, Abstracts, Schriftenr. Dt. Geol. Ges. 21, 200.

KORTE, C., KOZUR, H. W. & SPÖTL, C. 2002: Carbon isotope stratigraphy at the Permian-Triassic boundary. — Schriftenr. Dt. Geol. Ges.17,112–113. KORTE, C., KOZUR, H. W., VEIZER, J. & SCHWARK, L. 2002: Isotope records from the Upper Permian / Lower Triassic Abadeh section (Iran) and

the Guadalupian Delaware Mountain Group (Southeast New Mexico). — 36th Annual Meeting, Geological Society of America, South-Central Section, April 11-12, 2002. Sul Ross University Center, Alpine, Texas, 2002 Abstracts with Programs, 34, A–29.

KOZUR, H. W. 2002: Micropaleontological changes at proposed Anisian-Ladinian boundaries. — I.U.G.S. Subcommission on TriassicStratigraphy, STS/IGCP 467 Field Meeting, Veszprém, Hungary, 5–8 September, 2002, 22–23, Budapest.

KOZUR, H. W. 2002: Definition of the Lopingian base with the FAD of Clarkina postbitteri postbitteri. — Permophiles 41, 41–50, Calgary.KOZUR, H. W. & REPETSKI, J. E. 2002: Paulanoblella, nomen novum (Radiolaria) replaces Noblella Kozur, Mostler & Repetski, 1996, a

homonym of Noblella Barbour, 1930 (Amphibia). — J. Micropalaeont. 21, 28. KOZUR, H. W. & WANG CHENGYUAN 2002: Comments to the base of the Lopingian Series defined in the Penglaitan sections. — Permophiles

40, 25–30, Calgary. KOZUR, H. W. WARDLAW, B. R. 2002: The importance of the discovery of Mesogondolella (Jinogondolella) aserrata in Oman for correlating

West Texas Wordian worldwide. — A–31, 36th Annual Meeting, Geological Society of America, South-Central Section, April 11–12, 2002.Sul Ross University Center, Alpine, Texas, 2002 Abstracts with Programs, 34, A–31.

2003ALJINOVIĆ, D. & KOZUR, H. W. 2003: Resedimented Carboniferous and Permian radiolarians in Roadian (Middle Permian) deep water clastic

complex of Gorski Kotar region (Croatia). — 22nd IAS Meeting of Sedimentology, Abstract Book, 4, Zagreb.BACHMANN, G. H. & KOZUR, H. W. 2003: The continental Permian-Triassic boundary of the Triassic type area, Germanic Basin. — Joint

Annual meeting GAC-MAC-SEG, Vancouver, 2003, 175.BAGHERI, S., KOZUR, H. W. & STAMPFLI, G. 2003: The Palaeotethyan suture in NE Iran and its displaced continuation in Central Iran (Anarak-

Nakhlak area). — 22nd IAS Meeting of Sedimentology, Abstract Book, 9, Zagreb. BACHMANN, G. H. & KOZUR, H. W. 2003: The continental Permian-Triassic boundary of the Triassic type area, Germanic Basin. — Joint

Annual meeting GAC-MAC-SEG, Vancouver, 2003, p. 175.BACHMANN, G. H. & KOZUR, H. W. 2003: First Evidence of a Microspherule Interval Around the Continental Permian-Triassic Boundary,

Germany, and its Correlation with the Marine Realm.- Acta Sci. Natur. Musei Moraviae Occidentalis Třebíč, 41, 143-146.BACHMANN, G. H., KOZUR, H. W. & SZURLIES, M. 2003: Cyclostratigraphy, magnetostratigraphy and microsphaerules of the continental

Permian. —Triassic boundary interval, Germany. — International Congress on Carboniferous and Permian Stratigraphy, Utrecht 2003,Abstracts, 36–38.

CHANNELL, J. E. T., KOZUR, H. W., SIEVERS, T., MOCK, R., AUBRECHT R. & SYKORA, M. 2003: Carnian-Norian biomagnetostratigraphy atSilická Brezová Slovakia: correlation to other Tethyan sections and to the Newark Basin. — Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol.191, 65–109, 15 figs., 3 pls., Amsterdam.

KORTE, C., KOZUR, H. W., BRUCKSCHEN, P. & VEIZER, J. 2003. Strontium isotope evolution of Late Permian and Triassic seawater. — Geo-chimica et Cosmochimica Acta 67, 47 – 62, 8 figs. 1 tab.

KORTE, C., KOZUR, H. W., JOACHIMSKI, M. M. & VEIZER, J. 2003: Strontium, oxygen and carbon isotope records of Permian seawater. — EGS-AGU-EUG conference Nice, France. Geophysical Research Abstracts 5, EAE03-A-13061.

KOZUR, H. W. 2003: Micropaleontological definition of the Norian-Rhaetian boundary. — Joint Annual meeting GAC-MAC-SEG, Vancouver,2003, p. 174.

KOZUR, H. W. 2003: Recovery of the radiolarians after the Permian-Triassic biotic crisis and integrated radiolarian zonation of the MiddleTriassic. — Interrad 2003, Sept. 7-13, Uni Lausanne, Abstracts & Programme, 73–74, 1 tab, Lausanne.

KOZUR, H. W. 2003: Integrated ammonoid, conodont and radiolarian zonation of the Triassic and some remarks to stage/substage subdivisionand the numeric age of the Triassic stages. — Albertiana 28, 57–83, Utrecht.

KOZUR, H. W. 2003: Integrated ammonoid-, conodont and radioalrian zonation of the Triassic. — Hallesches Jahrb. Geowiss. B 25, 49–79, 4tabs., 1 pl., Halle


KOZUR, H. W. 2003: Integrated Permian ammonoid, conodont, fusulinid, marine ostracod and radiolarian biostratigraphy. — Permophiles 42,24–33, 5 figs., Calgary.

KOZUR, H. W. & BACHMANN, G. H. 2003: Remarks on the numerical age of the Triassic stages. — Triassic geochronology and cyclo-stratigraphy. A Field Symposium, St.Christina/Val Gardena, Dolomites, Italy, 41–42.

MENNING, M., SCHNEIDER, J. W., CHUVASHOV, B. I., DAVYDOV, V. I., FORKE, H. C., HECKEL, P. H., JIN, Y. G., JONES, P., KOZUR, H., NEMYROVSKA,T. I., RILEY, N., WEDDIGE, K. & WEYER, D. 2003: A Devonian-Carboniferous-Permian correlation chart 2003 (DCP 2003). —International Congress on Carboniferous and Permian Stratigraphy, Utrecht 2003, Abstracts, 350–351.

RICHOZ, S., BAUD, A., KOZUR, H. W., MARCOUX, J. 2003: Deep water records from Middle Permian to Lower Triassic of Oman: the demise ofPermian biogenetic cherts and abnormal C isotope curve. — International Congress on Carboniferous and Permian Stratigraphy, Utrecht2003, Abstracts, 441–443.

2004BACHMANN, G. H. & KOZUR, H. W. 2004: The Germanic Triassic: correlations with the international scale, numerical ages and Milankovitch

cyclicity. — Hallesches Jahrb. Geowiss. B 26, 17–62. BACHMANN, G. H., KOZUR, H. & SZURLIES, M. 2004: The continental Permian-Triassic boundary interval, central Germany: Evidence for long-

term cosmic influx ? — Albertiana 30 Suppl., 4–5.BAGHERI, S., STAMPFLI, G. M. & KOZUR, H. W. 2004: Tectonic evolution of displaced Palaeotethyan margins in central Iran. — 32nd Inter-

national Geological Congress, Florence, Italy, August 20-28, 2004, Abstracts, part 1, 729–730.KORTE, C., KOZUR, H. W. JOACHIMSKI, M. M., STRAUSS, H., VEIZER, J. & SCHWARK, L. 2004: Carbon, sulfur, oxygen and strontium isotope

records, organic geochemistry and biostratigraphy across the Permian/Triassic boundary in Abadeh, Iran. — Int. J. Earth Sci. (Geol.Rdsch.) 93, 565–581, 10 figs., 1 tab.

KORTE, C., KOZUR, H. W. & MOHTAT-AGHAI, P. 2004: Dzhulfian to lowermost Triassic delta 13 C record at the Permian/Triassic boundarysection at Shahreza, Central Iran. — Hallesches Jahrb. Geowiss B 18, 73–78, 2 fig.; Halle (Saale).

KORTE, C., KOZUR, H. W. & PARTOAZAR, H. 2004: Negative carbon isotope excursion at the Permian/Triassic boundary section at Zal, NW-Iran.— Hallesches Jahrb. Geowiss B 18, 69–71, 1 fig.; Halle Saale.

KOZUR, H. W. 2004: Event succession in marine and continental beds around the Permian-Triassic boundary (PTB). — Abstracts withprograms, Geol. Soc. America 36/4, 56th Annual Meeting Rocky Mountain Section, 100th Annual Meeting Cordilleran Section, May 3–5,2004, Boise, Idaho,

KOZUR, H. W. 2004: The age of the palaeomagnetic reversal around the Permian-Triassic boundary. — Permophiles 43, 25–31, 3 figs., Calgary.KOZUR, H. W. 2004: Dating of the event succession in marine and continental beds around the Permian-Triassic boundary (PTB). —

Permophiles 43, 32–37, Calgary.KOZUR, H. W. 2004: Correlation of the marine Permian-Triassic boundary (PTB) with continental deposits. — 32nd International Geological

Congress, Florence, Italy, August 20–28, 2004, Abstracts, part 1, 746.KOZUR, H. W. 2004: Evolutionary lineages in Upper Triassic platform conodonts and their importance for the definition of the Carnian - Norian

boundary. — 32nd International Geological Congress, Florence, Italy, August 20–28, 2004, Workshops, Program with Abstracts, 1514-1515.KOZUR, H. W. 2004: Pelagic uppermost Permian and the Permian- Triassic boundary conodonts of Iran. Part 1: Taxonomy. — Hallesches

Jahrb. Geowiss B 18, 39–68, 6 pl.; Halle (Saale).MENNING, M., ALEKSEEV, A. A., CHUVASHOV, B. I., DAVYDOV, V. I., FORKE, H. C., HECKEL, P. H., JIN YU-GAN, JONES, P. J., KOZUR, H. W.,

NEMYROVSKA, T. I., SCHNEIDER, J. W., WEDDIGE, K. & WEYER, D. 2004: Devonian-Carboniferous-Permian correlation chart 2003 (DCP2003). — 32nd International Geological Congress, Florence, Italy, August 20–28, 2004, Abstracts, part 1, 613.

STAMPFLI, G., KOZUR, H., BAGHERI, S. & ROSSELET, F. 2004: The Palaeotethyan suture in the western Tethys. — 32nd International GeologicalCongress, Florence, Italy, August 20–28, 2004, Abstracts, part 1, 729.

SZURLIES, M. & KOZUR, H. W. 2004: Preliminary palaeomagnetic results from the Permian-Triassic boundary interval, Central and NW Iran.— Albertiana 31, 41–46, 3 figs., Utrecht.

2005BECCALETTO, L., BARTOLINI, A. C., MARTINI, R., HOCHULI, P. A. & KOZUR, H. 2005: Biostratigraphic data from the Çetmi Melange, northwest

Turkey: Palaeogeographic and tectonic implications. — Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol. 221, 215–244.KORTE, C., HESSELBO, S., JENKYNS, H. & KOZUR H. W. 2005: Isotope trends at the Triassic/Jurassic transition. — 5th Field Workshop IGCP 458

Project, Program, Abstracts and Field Guide, 16-17.KORTE, C., JASPER, T., KOZUR, H. W. & VEIZER, J. 2005: δ18O and δ13C of Permian brachiopods: A revord of seawater evolution and continental

glaciation. — Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol. 224, 333–351. KORTE, C. & KOZUR H. W. 2005: Carbon isotope stratigraphy across the Permian/Triassic boundary at Jolfa (NW-Iran), Peitlerkofel (Sass de

Pütia), Pufels (Bula), Tesero (all three Southern Alps, Italy) and Gerennavár (Bükk Mts., Hungary). — Journ. Alpine Geol. 47, 119–135.KORTE, C. & KOZUR, H. W. 2005: Carbon isotope trends in continental lake deposits of uppermost Permian to Lower Olenekian: Germanic

Lower Buntsandstein (Calvörde and Bernburg Formations). — Hallesches Jahrb. Geowiss B 19, 87 – 94.KORTE, C., KOZUR, H. W. & VEIZER, J. 2005: δ13C and δ18O values of Triassic brachiopods and carbonate rocks as proxies for coeval seawater

and palaeotemperature. — Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol. 226, 287– 306.KOZUR, H. W. 2005: Biostratigraphy and event stratigraphy around the. Permian-Triassic Boundary (PTB) in Iran and implications for the

causes of the (PTB) biotic crisis. — Albertiana 33, 47–48.KOZUR, H. W. 2005: Correlation of the continental uppermost Permian and Lower Triassic of the Germanic Basin with the marine scale in the

light of new data from China and Iran. — Albertiana 33, 48–51.

102

KOZUR, H. W. 2005: Pelagic uppermost Permian and the Permian-Triassic boundary conodonts of Iran. Part 2: Investigated sections andevaluation of the conodont faunas. — Hallesches Jahrb. Geowiss B 19, 49–86.

KOZUR, H. W.& BACHMANN, G. H. 2005: Correlation of the Germanic Triassic with the international scale. — Albertiana 32, 21–35KOZUR, H. W.& BACHMANN, G. H. 2005: Marine biostratigraphy and event stratigraphy around the Permian-Triassic boundary (PTB) in Iran

and its correlation with the continental biostratigraphy and event stratigraphy in the Germanic Basin. In: LUCAS, S. G. & ZEIGLER, K. E.eds. The nonmarine Permian. — New Mexico Museum of Natural History and Science, Bull. 30, 154–158.

KOZUR, H. W. & WEEMS, R. E. 2005: Conchostracan evidence for a late Rhaetian to early Hettangian age for the CAMP volcanic event in theNewark Supergroup, and a Sevatian late Norian age for the immediately underlying beds. — Hallesches Jahrb. Geowiss B 27, 21–51.

ZAKHAROV, Y. D., BIAKOV, A, S., BAUD, A. & KOZUR, H. 2005: Carbon-isotope standard for the Upper Permian and Lower Triassic Induan inCaucasus and its correlation with the Permian of north-eastern Russia. — Albertiana 32, 100–102.

ZAKHAROV, Y. D., BIAKOV, A, S., BAUD, A. & KOZUR, H. 2005: Significance of Caucasian sections for working out carbon-isotope standard for UpperPermian and Lower Triassic Induan and their correlation with the Permian of north-eastern Russia. —Journ. China Univ. Geosci. 16/2,141–151.

2006GRĂDINARU, E., KOZUR, H. W., NICORA, A. & ORCHARD, M. J. 2006: The Chiosella timorensis lineage and correlation of the ammonoids and

conodonts around the base of the Anisian in the GSSP candidate at Desli Caira (North Dobrogea, Romania). — Albertiana 34, 34–38.KORTE, C., BRAND, U., JONES, P. J., KOZUR, H. W., MERTMANN, D. & VEIZER, J. 2006: Oxygen isotope values from Permian brachiopods and

bivalves: A record of deglaciation and latitudinal sea-surface temperature gradients. — Carboniferous Conference Cologne. FromPlatform to Basin. Kölner Forum Geol. Paläont. 15, 72–73.

KORTE, C., JASPER, T., KOZUR, H. W. & VEIZER, J. 2006: 87Sr/86Sr record of Permian seawater. — Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol.240, 89–107.

KOZUR, H. 2006: Biotic and abiotic events around the Permian-Triassic boundary (PTB) in marine and continental beds and their possiblecauses. In: LÜER, V., HOLLIS, C., CAMPBELL, H. & SIMES, J. (eds): InterRad 11 & Triassic Stratigraphy Symposium, 19-24 March 2006, TePapa, Wellington, New Zealand, Programme and Abstract, GNS Science miscellaneous series II, 77, Lower Hutt.

KOZUR, H. W. 2006: Remarks to the base of Olenekian. — Albertiana 34, 66–72. KOZUR, H. W. & BACHMANN, G. H. 2006: Correlation of the Germanic Triassic with the international scale. In: NAKREM, H. A. & MØRK, A.

(eds): Boreal Triassic 2006. — NGF Abstracts and Proceedings of the Geological Society of Norway 3, 77–84.KOZUR, H. W. & METTE, W. 2006: Iranokirkbya bandneri n. gen. n. sp., a new kirkbyid ostracod from the Late Permian Dorashamian of Zal,

NW Iran. — Geo. Alp. 3, 85–91.KOZUR, H. W. & MOSTLER, H. 2006: Radiolarien aus dem Longobard der Dinariden. Teil I: Spumellaria. — Hallesches Jahrb. Geowiss B 28,

23–40.KOZUR, H. W. & MOSTLER, H. 2006: Radiolarien aus dem Longobard der Dinariden. Teil II: Collodaria, Nassellaria und Entactinaria. —

Hallesches Jahrb. Geowiss B 28, 41–91.KOZUR, H. W. & WEEMS, R. E. 2006: The importance of conchostracans for biostratigraphic subdivision and correlation of Triassic continental

deposits. In: NAKREM, H. A. & MØRK, A. (eds): Boreal Triassic 2006. — NGF Abstracts and Proceedings of the Geological Society ofNorway 3, 84–89.

MENNING, M., ALEKSEEV, A. A., CHUVASHOV, B. I., DAVYDOV, V. I., FORKE, H. C., GRUNT, T. A., HANCE, L., HECKEL, P. H., IZOKH, N. G., JIN Y-G., JONES, P. J., KOTLYAR, G. V., KOZUR, H. W., NEMIROVSKA, T. I., SCHNEIDER, J. W., WANG, X.-D., WEDDIGE, K., WEYER, D. & WORK, D.M. 2006: Global time scale and regional stratigraphic reference scales of Central and West Europe, East Europe, Tethys, South China, andNorth America as used in the Devonian-Carboniferous-Permian correlation chart 2003 DCP 2003. — Palaeogeogr., Palaeoclimatol.,Palaeoecol. 240, 318–372.

STAMPFLI, G. M. & KOZUR, H. W. 2006: Europe from Variscan to Alpine cycles. In: GEE, G. D. & STEPHENSON, R. A. (eds): Europeanlithosphere dynamics. — Geological Society, London, Memoirs 32, 57–82.

2007KORTE, C., HESSELBO, S. P., KOZUR, H. W. & JENKYNS, H. C. 2007: Chemostratigraphy and palaeotemperature evolution across the Triassic-

Jurassic boundary. Sediment 2007, Brixen. — Geo. Alp. 4, 56.KORTE C., KOZUR, H. W. & BACHMANN G. H. 2007: Carbon isotope values of Triassic lacustrine and hypersaline playa-lake carbonates:

Lower Buntsandstein and Middle Keuper (Germany). — Hallesches Jahrb. Geowiss B 29, 1–10.KOZUR, H. W. 2007: Biostratigraphy and event stratigraphy in Iran around the Permian–Triassic Boundary (PTB): Implications for the causes

of the PTB biotic crisis. In: YIN HONGFU, WARRINGTON, G. & XIE, SHUSHENG (guest eds): Environmental and biotic changes during thePalaeozoic-Mesozoic transition. — Global and Planetary Change, Special Issue, 55/1–3, 155–176.

KOZUR, H. 2007: Besprechung: 887. Deutsche Stratigraphische Kommission Hrsg. 2005: Stratigraphie von Deutschland V. Keuper mitBeiträgen von G. Beutler, D. Dittrich, J. Dockter, R. Ernst, A. Etzold, J. Farrenschon, W. Freudenberger, C. Heunisch, K. – P. Kelber, G.Knapp, M. Lutz, E. Nitsch, K. Oppermann, J. Schubert, E. Schulz, V. Schweizer. D. Seegis, R. Tessin & U. Vatz. — Cour. Forsch. -Inst.Senckenberg 253, 296 S. - Zentralbl. Geol. Paläont., II, Paläontologie, Jg. 2006/5–6, 646–661.

KOZUR, H. W., MOIX, P & OZSVÁRT, P. 2007: Characteristic Nasselaria of the lower Tuvalian Spongotortilispinus moixi Zone of the HuđluUnit in the Mersin Mélange. — Bull. Soc. vaud. Sc. nat. 90/3, 151–173.

KOZUR, H. W., MOIX, P. & OZSVÁRT, P. 2007: Stratigraphically important Spumellaria and Entactinaria from the lower Tuvalian (UpperTriassic) of the Huđlu Unit in the Mersin Mélange, southeastern Turkey. — Bull. Soc. vaud. Sc. nat. 90/3, 175–195.

KOZUR, H. W., MOIX, P. & OZSVÁRT, P. 2007: Further new Nassellaria of the lower Tuvalian (Upper Triassic) Spongotortilispinus moixi Zoneof the Huđlu Unit in the Mersin Mélange. — Bull. Soc. vaud. Sc. nat. 90/4, 197–215.


KOZUR, H. W. & WEEMS, R. E. 2007: Upper Triassic conchostracan biostratigraphy of the continental rift basins of eastern North America:its importance for correlating Newark Supergroup events with the Germanic Basin and the international geologic time scale. In: LUCAS,S. G. & SPIELMANN, J. A. (eds): The Global Triassic. — New Mexico Museum of Natural History and Science, Bull. 41, 137–188.

LEVEN, E. JA., REIMERS, A. N. & KOZUR, H. W. 2007: First finds of Permian conodonts in eastern Iran and once again on the GuadalupianSeries base in Permian sections of the Tethyan realm. — Stratigraphy and geological correlation 15, 57–66.

MOIX, P., KOZUR, H. W. & STAMPFLI, G. M., 2007. Evidence for Palaeotethyan origin of a part of the Mersin Mélange southern Turkey. —EGU. Geophysical Research Abstracts, vol. 9, 08739, Vienna.

MOIX, P., KOZUR, H. W., STAMPFLI, G. M. & MOSTLER, H. 2007: New palaeontological, biostratigraphic and palaeogeographic results fromthe Triassic of the Mersin Mélange, SE Turkey. In: LUCAS, S. G. & SPIELMANN, J. A. (eds): The Global Triassic. — New Mexico Museumof Natural History and Science, Bull. 41, 282–311.

MOIX, P., STAMPFLI, G. M., VACHARD, D., KOZUR, H. W., KRYSTYN, L., HOCHARD, C. & WILHELM, C. 2007: Palaeotethyan evidences insouthern Turkey: new insights from the Mersin mélange and from the Lycian Nappes. — Informal meeting under the direction of Prof.Eduardo Garzanti at the Universitŕ degli Studi di Milano-Bicocca, 2007.

NOYAN, Ö. F. & KOZUR, H. W. 2007: Revision of the late Carnian – early Norian conodonts from the Stefanion section (Argolis, Greece) andtheir palaeobiogeographic implications. — N. Jb. Geol. Paläont. Abh., 245/2, 159–178.

WANG CHENG-YUAN & KOZUR, H. W. 2007: On the definition of the base of the Lopingian Series. — Acta Micropalaeontologica Sinica24/3, 320–329.

2008KORTE, C., HESSELBO, S. P. & KOZUR, H. W. 2008: Triassic-Jurassic boundary climatic variations indicated by oxygen isotopes from low-

Mg-calcite fossils. — The Triassic climate, abstract book, 29, Bolzano/Bozen, June 3-7, 2008.KOZUR, H. W. 2008: Blechschmidtia DUMITRICĂ & HUNGERBÜHLER, 2007 and Tjerkium DUMITRICĂ & HUNGERBÜHLER, 2007, junior

synonyms of Archaeoacanthocircus KOZUR, MOIX & OZSVÁRT, 2007. — Hallesches Jahrb. Geowiss B 30, 1–9.KOZUR, H. W. & BACHMANN, G. H. 2008: The mid-Carnian wet intermezzo of the Schilfsandstein (Germanic Basin). — The Triassic

climate, abstract book, 30–31, Bolzano/Bozen, June 3–7, 2008.KOZUR, H. W. & BACHMANN, G. H. 2008: Updated numerical ages of Triassic stages and the correlation of the Germanic Triassic with the

Tethyan scale. — International Geological Congress Oslo 2008, Abstract volume, HPS-05: Recent development in Geologic Timescale, 1 p.KOZUR, H. W. & BACHMANN, G. H. 2008: Updated correlation of the Germanic Triassic with the Tethyan scale and assigned numeric ages.

In: KRYSTYN, L. & MANDL, G. W. (eds): Berichte Geol. Bundesanstalt 76, 53–58.KOZUR, H. W. & HAUSCHKE, N. 2008: Estheriella bachmanni n. sp., the ancestral form of the radially–ribbed Triassic Estheriella Weiss. —

Hallesches Jahrb. Geowiss B 30, 11–20. KOZUR, H. W. & WEEMS, R. E. 2008: Upper Triassic to lowermost Jurassic conchostracan zonation of the Newark Supergroup and its

correlation with the marine scale: The CAMP volcanism straddles the Triassic-Jurassic boundary (TJB). — International GeologicalCongress Oslo 2008, Abstract vol., HPF-16 Correlation between marine and terrestrial ecosystems.1 p.

MOIX, P., BECALETTO, L., KOZUR, H. W., HOCHARD, C., ROSSELET, F. & STAMPFLI, G. M. 2008: A new classification of the Turkish terranesand sutures and its implication for the paleotectonic history of the region. — Tectonophysics 451/1–4, 7–39.

MOIX, P., STAMPFLI, G. M., CHAMPOD, E., BECALETTO, L., KOZUR, H. W., MARTINI, R., WERNLI, R., KRYSTYN, L., HUNGERBÜHLER, A. &GARZANTI, E. 2008: The Triassic detritic units in the East Mediterranean realm. — 6th Swiss Geoscience Meeting 2008, Lugano.

MOIX, P., VACHARD, D., STAMPFLI, G. M., ALLIBON, J. & KOZUR, H. W. 2008: Paleotethyan evidences in south western Turkey: New insightsfrom the Lycian nappes. — IGC 2008, Oslo.

2009BACHMANN, G. H., HAUSCHKE, N. & KOZUR, H. W. 2009: 6th International Field Workshop. Buntsandstein Cyclicity and Conchostracan

Biostratigraphy of the Halle (Saale) Area, Central Germany, September 12–13, 2009, 30 p. KOZUR , H. W. 2009: Detailed correlation of marine and continental beds around the Permian-Triassic boundary (PTB): Implications for the

importance of the Siberian trap for the Permian-Triassic biotic crisis. — 9th North American Paleontological Convention, Abstracts. 388–389.KOZUR, H. W., MOIX, P. & OZSVÁRT, P. 2009: New Spumellaria (Radiolaria) from the Early Tuvalian Spongotortilispinus moixi Zone of

Southeastern Turkey, with some remarks on the age of this fauna. — Jahrbuch Geol. Bundesanstalt 149/1, 25–59. OZSVÁRT, P., KOZUR, H. & MOIX, P. 2009: Carnian radiolarians from the Mersin Mélange, southeastern Turkey: Revision of the family

Capnuchosphaeridae DE WEVER, 1979. — 12th Hungarian Symposium on Paleontology, Program, Abstracts and Field Guide, 28–29. Sopron.VANDELLI, A., VACHARD, D., MARTINI, R., KOZUR, H. W., MOIX, P. & STAMPFLI, G. M. 2009: The Lentas unit in southern Crete: the base of the

Pindos sedimentary series? New paleontological results. — 7th Swiss Geoscience meeting, 20th–21st November 2009.

2010KORTE, C. & KOZUR, H. W. 2010: Carbon isotope stratigraphy across the Permian-Triassic boundary: A review. — Journ. Asian Earth Sci. 39,

215–235 + 3 pages supplementary information. KORTE, C., PANDE, P., KALIA, P., KOZUR, H. W., JOACHIMSKI, M. M. & OBERHÄNSLI, H. 2010: Massive volcanism a the Permian-Triassic

boundary and its impact on the isotopic composition of the ocean and atmosphere. —Journ. Asian Earth Sci. 37, 293–311. KOZUR, H. W. & BACHMANN, G. H. 2010: The middle Carnian wet intermezzo of the Stuttgart Formation Schilfsandstein, Germanic Basin. —

Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol. 290, 107–119.KOZUR, H. W. & BACHMANN, G. H. 2010: Tethyan and German Triassic stratigraphy, correlation and numerical ages. —Geophysical Research

Abstracts 12, EGU2010–3475.

104

KOZUR, H. W. & BACHMANN, G. H. 2010: Correlation of the predominantly continental Upper Triassic of the Germanic Basin with the Tethyanscale. In: DI STEFANO, P. & BALINI, M. (eds): New Developments on Triassic Integrated Stratigraphy. Workshop Palermo, September12–16, 2010, 25–27.

KOZUR, H. W. & WEEMS, R. E. 2010: The biostratigraphic importance of conchostracans in the continental Triassic of the northern hemisphere.In: LUCAS, S. G. (ed.): The Triassic timescale. — Geological Society, London, Special Publication 334, 315–417.

KOZUR, H. W. & WEEMS, R. E. 2010: The conchostracan zonation of the Upper Triassic and basal Jurassic. Age of the CAMP volcanics in theNewark Supergroup. — In: DI STEFANO, P. & BALINI, M. (eds): New Developments on Triassic Integrated Stratigraphy, WorkshopPalermo, September 12–16, 2010, 28–29.

MOIX, P., BECALETTO, L. MASSET, O., KOZUR, H. W., DUMITRICĂ, P., VACHARD, D., MARTINI, R. & STAMPFLI, G. M. 2010: Geology, correlationand geodynamic evolution of the Mersin mélanges. — Geological Society of America Global Meeting, “Tectonic crossroads evolvingorogens of Eurasia-Africa-Arabia”, 4–8 October 2010, Ankara, Turkey.

OZSVÁRT, P., KOZUR, H. & MOIX, P. 2010: New Entactinarian radiolarians from the Mérsin Mélange, southeastern Turkey. — 13th HungarianSymposium on Paleontology, Program, Abstracts and Field Guide, p. 31., Vértes

VANDELLI, A., VACHARD, D., MARTINI, R., KOZUR, H. W., MOIX, P. & STAMPFLI, G. M. 2010: New paleontological and geochemical results fromPindos remnants in southern Crete. — Geophysical Research Abstracts 12, EGU2010-13666.

2011BARTH, G. & KOZUR, H. W. 2011: A latest Norian age for insect-bearing beds of the Fuchsberg and Langenberg near Seinstedt, northern

foreland of the Harz (Mountains Lower Saxony, Germany). In: SULLIVAN, R., LUCAS, S. G. & SPIELMANN, J. A. (eds): Fossil Record 3. —New Mexico Museum of Natural History and Science, Bull. 53, 157–165.

HAUSCHKE, N. & KOZUR, H. W. 2011: Two new conchostrtacan species from the Late Triassic of the Fuchsberg, northern foreland of the HarzMountains Lower Saxony, Germany). In: SULLIVAN, R., LUCAS, S. G. & SPIELMANN, J. A. (eds): Fossil Record 3. — New Mexico Museumof Natural History and Science, Bull. 53, 187–194.

KORTE, C. & KOZUR, H. W. 2011: Temperature changes across the Permian–Triassic boundary and observations pertaining to some geological/geochemical features around this level. In: BHARGAVA, O. N. (ed.): Facets of Phanerozoic. — Memoir of the Geological Society of India 78,100–139.

KOZUR, H. W. & WEEMS, R. E. 2011: Additions to the uppermost Alaunian through Rhaetian (Triassic) conchostracan zonation of NorthAmerica. In: SULLIVAN, R., LUCAS, S. G. & SPIELMANN, J. A. (eds): Fossil Record 3. — New Mexico Museum of Natural History andScience, Bull. 53, 295–300.

KOZUR, H. W. & WEEMS, R. E. 2011: Detailed correlation and age of continental late Changhsingian and earliest Triassic beds: Implications forthe role of the Siberian Trap in the Permian–Triassic biotic crisis. — Palaeogeogr., Palaeoclimatol., Palaeoecol. 308, 22–40.

MOIX, P., BECALETTO, L. MASSET, O., KOZUR, H. W., DUMITRICĂ, P., VACHARD, D., MARTINI, R. & STAMPFLI, G. M. 2011: Geology andcorrelation of the Mersin Mélanges, southern Turkey. — Turkish J. Earth Sci. 20, 57–98.

2012LUCAS, S. G., TANNER, L. H., KOZUR; H. W., WEEMS, R. E. & HECKERT, A. B. 2012: The Late Triassic timescale: Age and correlation of the

Carnian–Norian boundary. — Earth-Science Reviews 114, 1–18.BARTH, G., KOZUR, H. W., FRANZ, M. & WEEMS, R. E. 2013: Paraconularia bachmanni n. sp. from the Germanic Upper Triassic, the first fresh-

water occurrence of a conulariid. In: TANNER, L. H., SPIELMANN, J. A. & LUCAS, S. G. (eds): The Triassic System: New Developments inStratigraphy and Paleontology. — New Mexico Museum of Natural History and Science, Bull. 61, 42–47.

KARÁDI, V., KOZUR, H. W. & GÖRÖG, Á. 2013: Stratigraphically important lower Norian conodonts from the Cs vár borehole CSV–1, Hungary– Comparison with the conodont succession of the Norian GSSP candidate Pizzo Mondello (Sicily, Italy). In: TANNER, L. H., SPIELMANN,J. A. & LUCAS, S. G. (eds): The Triassic System: New Developments in Stratigraphy and Paleontology. — New Mexico Museum of NaturalHistory and Science, Bull. 61, 284–295.

KOZUR, H. W. FRANZ, M. & BACHMANN, G. H. 2013: Shipingia weemsi n. sp., a biostratigraphically important conchostracan species from theuppermost Carnian and lowermost Norian of central Europe. In: TANNER, L. H., SPIELMANN, J. A. & LUCAS, S. G. (eds): The TriassicSystem: New Developments in Stratigraphy and Paleontology. — New Mexico Museum of Natural History and Science, Bull. 61, 325–330.

MOIX, P., VACHARD, D., ALLIBON, J., MARTINI, R.,WERNLI, R., KOZUR, H. W. & STAMPFLI, G. M. 2013: Palaeotethyan, Neotethyan and Huglu-Pindos Series in the Lycian Nappes SW Turkey: Geodynamical implications. In: TANNER, L. H., SPIELMANN, J. A. & LUCAS, S. G. (eds):The Triassic System: New Developments in Stratigraphy and Paleontology. — New Mexico Museum of Natural History and Science, Bull.61, 401–444

OZSVÁRT Péter


Ismertetés

European Federation of Geologists

A Magyarhoni Földtani Társulat tagja a Geológusok EurópaiSzövetségének (European Federation of Geologists, EFGhttp://www.eurogeologists.eu/).

Az EFG 1981-ben jött létre, és jelenleg 22 európai országföldtani szakmai egyesületeit fogja össze, a térség kb. 35 000szakemberét képviseli. Állandó megfigyelőként — kölcsönösségialapon — a szervezetben képviselteti magát az Egyesült Államokés Kanada professzionális geológus szövetsége. Folyóirata, aEuropean Geologist on-line jelenik meg, évente 2 alkalommal. AzEFG havi megjelenésű hírlevele, a GeoNews, szintén on-lineérhető el a szervezet honlapján.

Az EFG célja a földtani szakma széleskörű elismertetése, meg-becsülésének növelése a tagállamokban és képviselete az EurópaiUnió bizottságai felé. Az EFG részt vesz a nyersanyagfüggőség, aklímaváltozás és a természeti katasztrófák megelőzését szolgálóeurópai tervek kidolgozásában és kivitelezésében. Szakbizottságaiés az általuk szervezett európai tanfolyamok, konferenciák jóalkalmat szolgáltatnak tagtársaink nemzetközi megismertetéséreés ismereteik bővítésére. Az egyes szakterületek szakértőit tö-mörítő szakértői panelek (Panel of Experts) szakmai tanácsadóitestületként működnek az Európai Bizottság és az Európai Par-lament felé.

Az EFG megalapította az Eurogeológus (European Geologist,EurGeol) szakértői címet, amelyért azok a megfelelő végzettségűés szakmai tapasztalatú földtani szakemberek folyamodhatnak,amelyek az EFG valamelyik tagegyesületének tagjai. A jelenlegikb. 1200 EurGeol címmel rendelkező szakember a földtani szakmaminden ágát képviseli. Az EurGeol címet, mint szakmai minő-sítést, a nyersanyagkutatást felügyelő hatóságok elismerik mindeneurópai országban, valamint Ausztráliában, Kanadában, Dél-Afrikában és Angliában, illetve a tőzsdén jegyzett bányászativállalatok is, mivel a címmel rendelkező szakemberek (“Com-petent Person”) jogosultak nyersanyagkutatási és készletszámításijelentések aláírására.

Az EFG szervezett szakmai életét a tagegyesületek 2–2delegátusából álló közgyűlés (EFG Council) irányítja és felügyeli,a napi munkát pedig az 5 tagú nemzetközi elnökség (EFG Board)és a két fős brüsszeli iroda (EFG Office) szervezi és végzi.

HARTAI Éva

Események, rendezvények

Mérnökgeológia-Kőzetmechanika 2013 konferencia2013. november 6.

A Magyarhoni Földtani Társulat kiemelt rendezvényénekszámító konferenciát a Műegyetemen tartották. Az eseményt atársulat 51 éve alapított Mérnökgeológiai és KörnyezetföldtaniSzakosztálya és a BME Építőanyagok és Mérnökgeológia Tan-széke közösen szervezte. Társzervezők voltak a Nemzetközi

Mérnökgeológiai Társaság (International Association ofEngineering Geology and the Environment, IAEG) és a Nem-zetközi Kőzetmechanikai Társaság (International Society for RockMechanics, ISRM), Magyar Nemzeti Bizottságai is.

Az utóbbi év mérnökgeológiai, környezetföldtani, alkalmazottföldtani kutatásainak eredményeit a hatodik, 2006 óta évente meg-rendezésre kerülő, konferencián a hagyományos szóbeli előadásokmellett most először posztereken is bemutatták. A szó elszáll, az írásmegmarad elvet követve a korábbi évekhez hasonlóan egy kötetbe,gyűjtöttük az előadásokat, posztereket és a kutatók legújabb eredmé-nyeit bemutató írásokat. A kötet, a Mérnökgeológia-Kőzetmecha-nika kiskönyvtár 16. kötete, széles spektrumát öleli fel a mérnök-geológia, a hidrogeológia, a környezetföldtan, a geotechnika, a geo-fizika, kőanyagok és a műemlékek vizsgálatának. Ezenfelül alkal-mazott és elméleti kutatások eredményeit közli a kőzetmechanikatémakörében. Külön cikksorozat foglalkozik a Bátaapáti térségében,a kis- és közepes aktivitású radioaktív hulladékok végleges elhelye-zésére kialakított Nemzeti Radioaktívhulladék-tároló kőzetkörnyeze-tének vizsgálatával. Nem maradhattak ki a pincekutatásokkal, azalagútépítéssel és a földrengésekkel kapcsolatos cikkek sem. Akönyv ennek megfelelően hét témakörbe csoportosítva közli az írá-sokat. Újítás a korábbi évekhez képest, hogy nem csak nyomtatottformában készült el a kiadvány, hanem a cikkek teljes terjedelmükbeningyenesen letölthetők a www.mernokgeologia.bme.hu/ocs/index.php/konferencia/2013 internetes oldalról is. A cikkeknekrövid angol kivonata is van. Az eddigi kötetek szerkesztőihez(TÖRÖK Ákos, VÁSÁRHELYI Balázs) a fiatalítás jegyében GÖRÖG

Péter csatlakozott. Az esemény szomorú apropója, hogy a konferencián már nem

vehetett részt a hazai mérnökgeológia egyik megalapítója, KERTÉSZ

Pál, aki a Mérnökgeológiai és Környezetföldtani Szakosztálynakalapító tagja és tiszteleti elnöke volt. Az Ő emlékét a Mérnök-geológia-Kőzetmechanika Kiskönyvtár 15. kötete, őrzi (szerk.GÁLOS Miklós), amely bemutatja életét és szakmai pályafutását.

A konferenciát DUNAI László a BME Építőmérnöki Kardékánja nyitotta meg, aki hangsúlyozta, az ilyen rendezvények azÉpítőmérnöki Kar számára kiemelt fontosságúak, hiszen a karonkét éve már MSc szinten folyik a mérnökgeológus képzés. Eztkövetően BALÁZS L. György mondott köszöntőt. Az előadásoksorát GÁLOS Miklós nyitotta meg, aki röviden bemutatta a KERTÉSZ

Pálról készülő emlékkötetet is. A konferencián elhangzó 25előadást több mint 90 részvevő hallgatta meg. A Magyar MérnökiKamara Geotechnika Tagozata a konferenciát szakmai tovább-képzésnek ismerte el, és a részvételt 2 kreditponttal értékelte. AKamara elismerését jól jelzi, hogy a Kamara Geotechnika Tago-zatának korábbi elnöke MECSI József és jelenlegi elnöke SZILVÁGYI

László is megtisztelte konferenciánkat jelenlétével.

TÖRÖK Ákos

Országos Középiskolai Földtudományi Diákkonferencia2013. november 8–9.

Hetedik alkalommal került sor a Miskolci Egyetemen azOrszágos Középiskolai Földtudományi Diákkonferencia megszer-vezésére. A rendezvény a kezdetektől a Magyarhoni Földtani Tár-sulat Oktatási és Közművelődési Szakosztálya, valamint a Miskol-ci Egyetem Műszaki Földtudományi Kara közös szervezésében

144/1, 107–110., Budapest, 2014Hírek, ismertetésekÖsszeállította: CSERNY Tibor, PALOTÁS Klára

Hírek, ismertetések108

valósult meg. 2012-től a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal iscsatlakozott a rendezőkhöz. A Diákkonferencia legfőbb célja,hogy összegyűjtse azokat a középiskolás diákokat, akik a földtu-dományok valamelyik ágával a tananyagon túlmenően foglal-koznak, kutatásokat végeznek, és egy konferencia keretében lehe-tőséget nyújtson nekik, hogy az így szerzett ismereteiket egy-mással és az érdeklődőkkel megosszák.

A rendezvényt szakmailag számos szervezet támogatja: MTAX. Földtudományok Osztálya, Magyar Földrajzi Társaság, MagyarGeofizikusok Egyesülete, Magyar Meteorológiai Társaság, Ma-gyar Csillagászati Egyesület, Magyar Talajtani Társaság, KutatóDiákok Mozgalma.

A rendezvény iránt nagy az érdeklődés. Az ország mindenrégiójából, valamint a határon túlról is, különböző típusú közép-iskolákból általában 50–60 diák jelentkezik. Ez a szám az utolsóévben egy kicsit lecsökkent, 23 szerző közreműködésével 17előadás jutott be a programba.

A kétnapos konferencián az előadók szekciónkénti csopor-tosításban, 15 percben ismertették kutatási eredményeiket. Az elő-adás összefoglalóját egyoldalas absztraktban is benyújtották, aminyomtatott konferenciakötetben jelent meg. Az egyes szekciókbanelismert szakemberekből álló zsűrik értékelték az előadásokat és akivonatokat, és a szekciónkénti első három helyezett kapott jutal-mat.

A tehetséggondozás és a szakmai érdeklődés felkeltése melletta rendezvény egyik legnagyobb sikerének az tekinthető, hogy aNemzeti Tehetségsegítő Tanács javaslata alapján a rendezvényelnyerte azt a jogot, hogy a kiemelt színvonalat nyújtó diákok neve-zési jogosultságot szerezzenek az OTDK-n való szereplésre. En-nek megfelelően a Diákkonferencia rendszeresen delegál közép-iskolásokat az OTDK-ra, ahol tudásukat egyetemistákkal mérhetikössze.

HARTAI Éva

Beszámoló a NosztalGEO 2013 rendezvényről„In Memoriam RÉVÉSZ István”

Szeged–Algyő, 2013. november 22.

A NosztalGEO-t az Alföldi Területi Szervezet 2012-től rendezimeg. Célja kettős: egyrészt lehetőséget kíván adni az újabb földtanieredmények bemutatására, elsősorban az Alföld vonatkozásában.Különösen fontosnak tartjuk ezen új eredmények ipari (kiemeltenolajipari) alkalmazásukat. Másik fontos célunk rendszeres alkal-mat teremteni a „már régóta fiatal” kollégáknak az egymással,valamint a „még nem olyan régóta fiatal” szaktársakkal való talál-kozásra.

2013. évi rendezvényünkkel a 2013 januárjában elhunyt RÉVÉSZ

Pistára emlékeztünk, aki a hatvanas évek közepén felfedezett Algyőmező bázistelepeinek üledékföldtani szemléletű rétegtani azono-sításában meghatározó szerepet játszott. Forradalmian újat alkotott adelta elmélet bevezetésének és a karotázs-szelvények szedimen-tológiai értelmezésének egyik úttörőjeként. Munkássága alapjaibanváltoztatta meg a homokkövek, így a telepek térbeli elterjedésérőlalkotott képet. Megalakulása óta aktív tagja, motorja volt területiszervezetünknek. Nem volt olyan esemény, rendezvény, amelynekszervezésében, lebonyolításában ne vett volna részt.

A napot RÉVÉSZ István sírjának koszorúzásával kezdtük. Adélelőtt Pista munkásságához kapcsolódó előadások szerepeltek, saz előadók szoros szakmai és baráti kapcsolatban voltak Vele.

Az elhangzott előadások:JUHÁSZ Györgyi: A pannon szedimentológia eredményeinek gya-

korlati alkalmazása: hogyan tovább?

TATÁR Andrásné: Pannóniai üledékes egységek a Battonya–Pusztaföldvári-hátságon

MAGYAR Imre: Pannóniai puhatestűek rétegtani és környezetiértelmezése az üledékképződési modellek függvényében

GEIGER János: Pillanatképek az algyői delta fejlődéstörténetébőlKISS Balázs: Üledékes fáciesek pórusszerkezeti vonatkozásaiBLAHÓ János: Rezervoárgeológia 40 év tükrében, különös

tekintettel Algyő mező tárolóiraA délutánt ZIMMERMANN Katalin megható, diavetítéssel

illusztrált megemlékezése nyitotta. „Már régóta fiatal” kollégák,barátok, „még nem olyan régen fiatal” tanítványok elevenítettek felegy-egy múltbeli eseményt, emlékeztek közös kirándulásokra,programokra. PAP Sándor észak-amerikai útjukról tartott dia-vetítésével zárult a délután. Jó érzés volt ott lenni, érezni azt aszeretetet, amit Pista személye halála után is sugárzott. Különösenjól esett hallgatni RÉVÉSZNÉ Klári köszönő szavait.

A rendezvénynek 62 regisztrált résztvevője volt.

KISS Balázs

Az Őslénytani-Rétegtani Szakosztály 50 éves

A Magyarhoni Földtani Társulat Őslénytani-Rétegtani Szak-osztálya 2013-ban ünnepelte megalakulásának 50. évfordulóját.Ebből az alkalomból a szakosztály jubileumi összejövetelt tartottnovember 26-án a Magyar Természettudományi Múzeumban. A jóhangulatú rendezvényre megtelt a Semsey Andor nevét viselőelőadóterem, hiszen csaknem 90 geológus és paleontológustisztelte meg jelenlétével az ünnepi ülést. Minden regisztráltrésztvevő kapott egy apró ajándékot a szakosztály vezetésétől, egydíszdobozba helyezett pannóniai Melanopsist. A programbevezető részében BAKSA Csaba, a Magyarhoni Földtani Társulatelnöke, és CSORBA Gábor a Magyar Természettudományi Múzeummegbízott főigazgató-helyettese köszöntötte az egybegyűlteket.Ezután DULAI Alfréd, a szakosztály jelenlegi elnöke ismertetteröviden az eltelt 50 év legfontosabb eseményeit. Az utóbbi ötévtized legfontosabb tudományos eredményeit a szakma kiemel-kedő képviselői foglalták össze. HABLY Lilla a paleobotanika,GALÁCZ András a gerinctelen őslénytan, KORDOS László pedig agerinces őslénytan legfontosabb momentumait ismertette. Ahivatalos program vidám lezárásáról VÖRÖS Attila akadémikusgondoskodott, aki korabeli fotók segítségével elevenítette fel alegfontosabb pillanatokat. Ha nem állt rendelkezésére fotódokumentáció, akkor bátran hívta segítségül a képzőművészetiasszociációkat egy-egy fontos pillanat felidézésére. Ezután egykisebb fogadás várta a résztvevőket, ahonnan természetesen nemhiányozhatott a szülinapi torta sem. A kötetlen beszélgetések amúzeum zárásáig folytatódtak, és közben az érdeklődők FŐZY

István vezetésével megtekinthették a patagóniai óriás dino-szauruszokat bemutató kiállítást. A szakosztály 50 éves történetétbemutató előadás anyaga a Földtani Közlöny jelen kötetébenolvasható.

DULAI Alfréd

Student Workshop on the Pannonian Basin

2013 decemberében immár harmadik alkalommal kerültmegrendezésre a Student Workshop on the Pannonian Basinelőadássorozat a budapesti AAPG Eötvös University StudentChapter és a Magyarhoni Földtani Társulat közös szervezésében.A workshop célkitűzéseit szem előtt tartva a szervezőknek idén issikerült egy olyan színvonalas előadássorozatot előkészíteni,amely a résztvevő diákok és fiatal kutatók szakmai fejlődéséhez

hozzájárulhatott. Ez alkalommal JOST-KOVÁCS Gergely (MolNyrt.) és MÁRTON Béla (San Leon Energy) geológusok osztottákmeg a szénhidrogéniparban szerzett szakmai tapasztalataikat azérdeklődőkkel. JOST-KOVÁCS Gergely előadása révén a hallgatóságmegismerkedhetett a szénhidrogén-kutatófúrások problemati-káival, a fúrómag-mintavételezések technikáival és ezek szakszerűtárolásával. MÁRTON Béla prezentációjának segítségével azérdeklődök betekintést nyerhettek a Dél-Albán régió földtanifejlődéstörténetébe, a szénhidrogén-kutatás szempontjából fontosfolyamatok és képződmények bemutatására helyezve a hangsúlyt.Az előadás keretén belül, az oly sok vita tárgyát képező messinaisókrízis lehetséges hazai előfordulásai is szóba kerültek. Aszépszámú közönség már a jelenlétével is tiszteletét fejezte ki azelőadók fáradozásai iránt, hiszen a budapesti, miskolci, szegediegyetemek diákjain és fiatal kutatóin kívül jelen volt számosoktató, a MOL, a TXM és az O&G Development szénhidrogén-kutató vállalatok munkatársai valamint a partnerintézményekképviselői. Az előadásokat követően a helyi AAPG StudentChapter díjazta az elmúlt évek során a szervezetben kiemelkedőtevékenységet folytató SCHLAKKER Attilát (volt alelnök) ésVÁRKONYI Attilát (volt médiafelelős). Az AAPG StudentChapterek minden tanévben új elnökséget választanak, hogy ahallgatók utánpótlása biztosítva legyen. A 2013/2014-es tanévbenaz elnökség a következő hallgatókból áll: TŐKÉS Lilla, BARTHA

István Róbert, CSIZMEG János és TÉCZELY Zoltán. A hallgatókatévről-évre HAAS János professzor támogatja.

A budapesti AAPG Eötvös University Student Chapter ezútonis köszöni az elmúlt évben megvalósított rendezvények megszer-vezésében közreműködő támogatóknak és partnereknek a segít-ségét!

BARTHA István RóbertAAPG Eötvös University SC alelnök

***

2013. október 14-én az MFGI Rónai termében megtartottaalakuló ülését a ProGEO Földtudományi TermészetvédelmiSzakosztály. Az elnök HORVÁTH Gergely, a titkár NOVÁK Tiborlett.

2013. október 21-én, az ELTE-n megtartotta alakuló ülését aNyersanyagföldtani Szakosztály. Az elnök HOLODA Attila, a titkárKISS Gabriella lett.

Személyi hírek


Hálásan köszönjük minden tagtársunknak, aki 2013. évbenönkéntes jövedelemarányos tagdíjával és adományával támogattaTársulatunk munkáját.

Támogatóink: ÁRKAI Péter, BADA Gábor, BAKSA Csaba, BÁLDI

Katalin, BÁLDI Tamás, BARABÁS András, BARCZA Márton, BENKÓ

Zsolt, BERNÁTH Zoltán, BODOR Balázs, BREITNER Dániel, BUDAI

Tamás, CENE János, CSERNY Tibor, CSILLAG János, CSONTOS

László, DANK Viktor, DOBOS Irma, FARKAS Izabella Melinda,FEHÉR Tamás, FERINCZ György, FODOR Béla, FÖLDESSY János,FÜST Antal, GOMBOR László, GÖNCZ Gábor, GRESCHIK Gyula,HAAS János, HALMAI János, HÁMOR Tamás, HÁMORNÉ Dr. VIDÓ

Mária, HÁMOS Gábor, HARTAI Éva, HORN János, HORVÁTH Zsolt,IVÁNYOSI SZABÓ András, JÁMBOR Áron, JUHÁSZ Györgyi, JUHÁSZ

József, KÁZMÉR Miklós, KECSKEMÉTI Tibor, KISS Péter, KISSNÉ

MEZEI Ágnes, KNEIFEL Ferenc, KOMLÓSSY György, KONCZ István,

KORDOS László, KOROKNAI Balázs, KOVÁCS Endre, KOVÁCS P.Gábor, LEMBERKOVICS Viktor, LESS György, LUMSDENNÉ HORVÁTH

Gabriella, MADAI László, MÁDLNÉ SZŐNYI Judit, MAJOROS

György, NEMECZ Ernő, NUSSZER András, PAPP Gábor, POZSGAI

János, RAUCSIKNÉ VARGA Andrea, SCHAREK Péter, SCHULTZ Péter,SELMECZI Ildikó, SÍKHEGYI Ferenc, STEFANOVITS Pál, SZABÓ Csaba,SZABÓ Imre, SZARKA András, SZEDERKÉNYI Tibor, SZÉKVÖLGYI

Katalin, TAMÁS Csaba, TÓTH Erzsébet, TÓTH János, TÓTH Sándor,TURTEGIN Elek, VITÁLIS György, VÖRÖS Attila, WEISZBURG Tamás,ZELENKA Tibor, ZSADÁNYI Éva

Adományaik összege: 751 020.- Ft volt. Néhány tagtársunkkérte neve nyilvánosságra hozatalának mellőzését, őnekik és atöbbieknek is köszönjük a támogatást!

BAKSA Csaba

Dr. DUDICH Endre 80 éves

Nagyszabású és baráti légkörű esemény színhelye volt 2014.január 27-én a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet díszterme.Kollégái, tisztelői és barátai körében ünnepelte születésnapját amagyar geológusok megbecsült és kiemelkedő személyiségeDUDICH Endre, mindannyiunk Bandija. A Magyarhoni FöldtaniTársulat vállalta föl a szervezéssel kapcsolatos teendőket, — némikonspirációval, — hogy az ünnepeltnek az előre kialkudott programmellett meglepetésekkel is szolgálhassunk. MAKK Ágnes gyönyörűénekével és KERCSMÁR Zsolt tilinkó kíséretével indított ünnepimegemlékezést BAKSA Csaba, a társulat elnöke nyitotta meg, amelyetkövetően kilenc 5–10 perces köszöntés hangzott el, majd még későbbnéhányan egy-egy percben emlékeztek meg DUDICH Endrévelkorábban közösen végzett munkáról, utazásokról és egyéniélményekről. A köszöntések sorát FANCSIK Tamás igazgató úr kezdte,aki bár nem dolgozhatott együtt az ünnepelttel, de ecsetelte annak azintézet régebbi igazgató-helyetteseként folytatott, maradandóértékeket eredményező tevékenységét. A megemlékezések sorátUNGER Zoltán, KECSKEMÉTI Tibor, PÓKA Teréz, VITÁLIS György,KOMLÓSSY György rövid és meleg hangú köszöntése egészítette ki,kiemelve Bandi bátyánk szakmai, emberi nagyságát és másdiszciplínákban is figyelemreméltó minőséget mutató kvalitásait.Utóbbi területeket a filozófiai vitakör és a Magyarországi EszperantóSzövetség jelenlévő képviselőinek hozzászólásai érintették. Mind alevezető elnök, mind a köszöntő kollégák mindegyike kiemelteDUDICH Endrének — a mai világban már ritka — polihisztorokrajellemző sokrétű műveltségét, széles nyelvtudását, hazaszeretetét,önzetlen kollegiális segítőkészségét, amely a vele való együtt-működést mindenkor élménnyé tette. Az ünnepség csúcspontjánmaga az ünnepelt emelkedett szólásra és összefoglalta „Mit tettem ahazáért” címmel eddigi életútjának fontosabb állomásait, élményeit,érzéseit és motivációit. Ebből minden jelenlévő meggyőződhetettarról, hogy egy rendkívüli műveltségű, nagy munkabírású ésszorgalmú kollégának az életútját értékelhetjük, aki mind a geológia,mind a nemzetközi geodiplomácia, mind a filozófia, nyelvészet ésirodalom területén értéket teremtett és szolgálta Magyarországérdekeit. Különösen kedves témája volt DUDICH Endrének aHUNGEO magyar földtudományi szakmai találkozók 1996. éviindítása, amelynek az idén már XII. alkalmát szervezzükDebrecenben. Az önvallomást követően a kollégák, barátok nevébenBAKSA Csaba ajándékot adott át az ünnepeltnek, egy JÓZSA Judit általkészített kerámiát.

Meglepetéssel zárult a beszédek sora, ugyanis JUHÁSZ Árpádgitárkíséret és Bandi bátyánk közremőködése mellett előadta a„Főzhetsz, melegíthetsz bennem éppen eleget” című geológusnótát, emlékeztetve a jelenlévőket az ünnepeltnek a balatonalmádiBauxitkutató Vállalatnál eltöltött munkás éveire.


A születésnapi ünnepélyt fogadás követte, amelyetBREZSNYÁNSZKY Károly exelnök és volt MÁFI igazgató pohár-köszöntője nyitott meg. A közel száz főt számláló megemlékezőközönség soraiban jelen volt többek között VENDEL Miklós LosAngelesből, WANEK Ferenc Kolozsvárról és sokan mások. Levél-ben köszöntötte az ünnepeltet gróf KLÉBERSBERG Éva, KOMLÓSSY

József Svájcból és unokafivére prof. DUDICH Sándor Selmec-bányáról.

BAKSA Csaba

Gyászhírek

SIMONYI Dezső 1944–2014

Gyászol a folyóirat. Január 18-án, életének 70. évében elhunytSIMONYI Dezső, a Földtani Közlöny technikai szerkesztője. Többmint 42 évet dolgozott a Magyar Állami Földtani Intézetben.Kimondani is sok, szinte egy teljes élet.

Az 1960-as években kezdte a munkát az intézet kiadvány-szerkesztőségén, s habár végzettsége nem a nyomdai előkészítő,szerkesztő munkának megfelelő volt, apja példáját követve mégis ezta pályát választotta. Autodidaktaként képezte magát, s az évek soránmunkáját mindig megbízhatóan, szépen és egyre magasabb szintenművelte. Szeretett dolgozni. Sokszor kellett monoton, embertpróbáló feladatokat végeznie, nem bánta, volt türelme hozzá.

De igazán alkotni szeretett, térképet, könyvet tervezni. Voltművészi érzéke hozzá. Habár nem fiatalon tanulta meg a számí-tógép használatát, mégis voltak programok, amiket Nála jobbansenki nem ismert a MÁFI-ban. Szebbnél-szebb könyvek kerültekki a keze alól. A 2000-es évek elején formailag szinte teljesen meg-újította a MÁFI könyvkiadását. Ebből az időszakból több mint 40kiadványt tervezett, és vett részt a szerkesztésükben is. Nekiköszönhetjük a Földtani Közlöny jelenleg használt tipográfiáját ésa borítóját is. Ezek a kiadványok az emberi élet határán túl is őrzikaz emlékét.

Tudom, hogy közhely, de rá maradéktalanul igaz, jó ember volt.Szerette a természetet, az állatokat, a növényeket és az embereket is.Nem csak szavakban, törődött is velük. Aggasztotta az emberi nagy-képűség, amivel viszonyulunk a természethez, nem hitte sohasem,hogy az emberiség feladata a természet legyőzése lenne.

Mikor nyugdíjba ment, kapott egy bicskát, korábban azt mond-ta, hogy nyugdíjas éveiben a diófa alatt szeretne szalonnázni akertben. Azután kivágta a diófát. Rövid időt töltött nyugdíjban, ésazt sem munka nélkül, nem hiszem, hogy jutott ideje a békésszalonnázásra. Talán majd ezután…

PIROS Olga

***Fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. SÁMSONI-SCHRÉTER Zoltán

tagtársunk elhunyt. Fájdalommal tudatjuk, hogy Heinz KOZUR tagtársunk 2013.

december 20-án elhunyt. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. KÓKAY József geológus,

életének 86. évében 2013. december 31-én elhunyt. Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Dr. KECSKEMÉTI Tiborné

született Dr. KÖRMENDY Anna gyémántdiplomás geológus-paleon-tológus, életének 86. évében 2014. január 10-én elhunyt.

Emlékük szívünkben és munkáikban tovább él!

Könyvismertetés

PÁL-MOLNÁR Elemér, BÍRÓ Lóránt (szerk.): Szilárd ásványinyersanyagok Magyarországon

Napokban jelent meg a GeoLitera (Szegedi Tudomány-egyetem Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport) gondozásában aza hiánypótlónak mondható kötet, amely a legfontosabb magyar-országi szilárd ásványi nyersanyagokat öleli fel, bemutatva azokhazai potenciálját. A kiadó eddigi kötetei is biztosítékot jelente-nek az igényes megjelenésre, nemcsak a külsőt, hanem tartalmattekintve is.

A kötet címét látva sokan felteszik magukban a kérdést: miértfontos könyvet írni a 21. század elején a nem megújuló nyersanya-gokról? Ennek több oka is van: egyrészt Magyarországon ilyen jel-legű (vagyis több nyersanyagtípust felölelő), naprakész áttekintésutoljára több évtizede nem jelent meg, másrészt egyre határozot-tabban fogalmazódik meg az az igény, hogy a magyarországi nyers-anyagokat ésszerűen, felelősséggel kellene (kell) felhasználni.Magyarország nyersanyagokban nem szegény ország: érckészletei,szén- és lignitkészlete és nem utolsósorban a geotermális energiahasznosítása hosszú távon is növelheti az ország ellátásbiztonságát,és lényegesen csökkentheti az importfüggőséget. E könyv fontos céljaáttekintést adni Magyarország legfontosabb nyersanyagairól.

A kötet összeállításánál a szerkesztők mérlegelték, hogy melynyersanyagok kerüljenek tárgyalásra, hiszen terjedelmi korlátok miattmindegyiket belevenni szinte lehetetlen. Végül abból a megfonto-lásból maradtak az ércek bemutatásánál, hogy ezen ásványi nyers-anyagok kitermelése, gazdasági felhasználása még mindig reálislehetőség Magyarországon. A széntelepeket bemutató fejezet azon-ban mégis kilóg a sorból, viszont fontosságát figyelembe véve nemnélkülözhető a bemutatása.

A hazai földtudományi képzés fontos részét képezi a nyers-anyagkutatás oktatása. Jelen kötet további (nem titkolt) célja álta-lános áttekintést adni az e tárgykört hallgató geológus, földtudo-mány, műszaki földtudomány szakos hallgatók számára. A szer-kesztők a könyv megírására olyan megbecsült szakembereketkértek fel (BARABÁS András, FÖLDESSY János, GOMBKÖTŐ Imre,HÁMOR Tamás, HARTAI Éva, HÁMORNÉ VIDÓ Mária, MINDSZENTY

Andrea, NÉMETH Norbert, TÓTH Álmos és VIGH Tamás), akik azadott témát jól ismerik és ipari tapasztalatokkal is rendelkeznek.Az egyes fejezetek bemutatják az adott nyersanyag bányászattörté-netét, genetikáját, kutatási módszereit, valamint a rendelkezésreálló készleteket. Az utolsó 3 fejezet a nyersanyagokhoz szorosankötődő előkészítés-technológiai, szakhatósági eljárási és gazda-ságföldtani ismereteket foglalja össze.

A fenti célokat szem előtt tartva a könyv szerkesztői bíznak ab-ban, hogy nemcsak a geológusok, bányászati szakemberek, dön-téshozók, bányavállalkozók, hanem a földtudományok (nyers-anyagok) iránt érdeklődő széles közönség kíváncsiságát is sikerültfelkelteni. A kötet ugyanakkor nem hiányozhat a földtudományiképzésekben részt vevő hallgatók könyvtárából sem.

A könyvet 4000 Ft-os áron a GeoLitera Kiadótól(www.geolitera.hu) lehet közvetlenül megrendelni.

PÁL-MOLNÁR Elemér,BÍRÓ Lóránt

Hírek, ismertetések110

Documents

Tartalom — Contents - OSZKepa.oszk.hu/01600/01635/00347/pdf/EPA01635_foldtani_kozlony_20… · President of the Hungarian Geological Society Editor-in-chief Géza C SÁSZÁR Vice