52.The

Outside

Series

No. 6.

FiftySecondExhibitionofBoltGallery·18May–18June2000·BudapestGaléria

MA R I MAH R&

Péter Bányay

Vernisage 18 May 17.00 at Budapest Galéria1036 Budapest, Lajos utca158.

Fifty Second Exhibition of Bolt Gallery

[The Outside Series No. 6.]

Budapest Galleria · 18 May–18 June 2000

NEW PLACES – NEW CODESSame tales of an expatriate.

MARI MAHR

„Abban a kultúrából, ahonnan én érkezem, az embernek olyasmit kell készíte-nie, ami számít valamit” – mondja Mari Mahr. Mari Mahrnak pedig az emlékezésállandósága számít. A fotográfiát a kezdetektôl fogva foglalkoztatta az arckép –azoknak az arcképe, akikre emlékezni akarunk, vagy akikre emlékezni kell.Portrék készülnek a bûnözôkrôl a rendôrségi nyilvántartások számára, ahírességekrôl, hogy csodálhassuk ôket, az „emberi típusokról” a társadalom-tudósok és antropológusok számára, a családtagokról a kandalló párkányára.Mari Mahr nem csak azokra a képekre specializálódott, amelyeket erek-lyetartókban ôrzünk – nyakunkba akasztott medalionban vagy keretbe zárva azéjjeliszekrényen –, hanem magukra az ereklyetartókra is. Mint mondja: „va-lakinek meg kell adnia a tiszteletet, és ki lenne alkalmasabb erre nálam?”

Panteonjának hôsei azok,akiket saját élményeink-bôl mindannyian isme-rünk: rokonságának nôtag-jai a nagyanyától az uno-káig, mûvészi hatások azegész kontinensrôl – Ma-jakovszkijtól O’Keeffe-ig,Brassaitól Nerudáig, egytágan értelmezett családés ereklyéi. E szellemi csa-ládtagok képeiben kép-zettársítás útján jelennekmeg: néha egy-egy köny-vet vagy fotót reprodukál,de gyakran olyanokat,amelyek a szerzôk birto-kában voltak, s nem ôkmaguk írták ôket: Stieglitzés O’Keeffe fekete kocsi-ját, egy nagymama kesz-tyûjét, Lili Brik teáscsé-széjét, egy leánygyermekharisnyáját.Mari Mahr emlékei végig-

barangolják az országokat, amelyekben élt. Chilében született, egy franciaiskolában nevelkedett, majd visszatért szülei hazájába, Magyarországra, tanulniés fotózni, s jelenleg, immár harminc éve, új-zélandi férjével él Angliában. Ígyrengeteg „régi hazája” van, s rengeteg története. „Ha egyszer számûzöttéválsz, mindig utazol” – mondják a latin-amerikaiak, akiknek nagyobb gyakor-latuk van a számûzetésben, mint a legtöbbeknek. Mari Mahr képeit „nem haj-landó szürrealistának nevezni ôket”, a helyváltoztatás szelleme hatja át. Afotográfia valóságos, amennyiben elválaszthatatlan a tárgyi valóságtól. Afotográfia fantázia, amennyiben elválaszthatatlan a mûvészi szubjektivitástól.Ezekkel a belsô és külsô világokkal való munka adja Mari Mahr képalkotásánakkerületét. A léptékkel és távlattal történô játék az álmokat és a látászavarokatidézi. Az egyik jellegzetesen a gyermeki szem, a másik a fotográfiai lencse saját-sága. Mari Mahr úgy játszik a számítógéppel, ahogy képei révén hosszú idônkeresztül a játékokkal tette: nyersanyagát és médiumait folyamatosan felülvizs-gálja, és szelektíven változatossá teszi ôket. Ugyanúgy, ahogyan kellékeiértországról országra járja a bolhapiacokat és zsibárusokat, járja be a virtuálisteret elsô Rolliflexétôl a legújabb Apple Macintosh Photoshopig, áthidalva azidôt is a fényképezôgéptôl a számítógépig. A Földrajz és a történelem egyesülmegkapó erejû képeiben. Ezek a képek a személyes és kollektív emlékezetelemeibôl építkeznek, s mint tudjuk, az emlékezés számít.

•

Selon Mari Mahr, «Je viens d’une culture où il faut faire quelque chose quicompte». Ce qui compte pour Mari Mahr c’est la persistance de la mémoire. Dèsses débuts, la photographie s’est occupée de l’art du portrait, des gens qu’il nefaut pas oublier, ou dont on veut garder le souvenir. Portraits des criminels pourles dossiers de la police judiciaire, portraits des gens célèbres et des gens qui fasci-nent, portraits des «types humains» destinés aux savants et aux anthropolgues,portraits des membres de la famille que l’on accroche au mur...Mari Mahr s’est spécialisée non seulement dans ce genre de photo que l’on gardedans une châsse – dans un médaillon autour du cou ou dans un cadre sur la tablede chevet – mais aussi dans la façon de construire des châsses. Elle dit «Il fautque quelqu’un rende hommage, et qui le fera mieux que moi ?» Les héros de sonpanthéon sont des gens que nous reconnaîssons facilement d’après nos expéri-ences personnelles: les femmes de sa famille, de la grand-mère à la petite-fille,des influences artistiques d’un peu partout dans le monde, du Mayakovsky auU

ntiltled(selfportrait),19

9859

x39

cm

O’Keeffe, du Brassai au Neruda, une famille étendue et son héritage. Ils appa-raissent dans ses images par association — de temps en temps par la repro-duction d’un livre ou d’une photo, mais souvent par un objet qu’ils ont possédéplutot que crée : la berline de Stieglitz et d’O’Keeffe, les gants d’une grand-mère,la tasse à thé de Lili Brik, les bas d’une fille.Les souvenirs gardés par Mari Mahr parcourent tous les pays dans lesquels ellea vécu. Née en Chili elle a fait ses études dans une lycée française, puis elle estrentrée à la patrie de ses parents pour suivre des études de photographie et pourtravailler comme photographe en Hongrie. Mariée avec un Nouvelle-Zélandaiselle vit en Angleterre depuis trente ans et possède un riche fonds de «contesexpatriés». «Une fois exilée, toujours en transit», comme disent les Latino-Américains, qui ont une connaissance relativement profonde de la vie expatrié. Unsens de dislocation se discerne dans les photos que Mari Mahr refuse d’appeler«surréalistes». La photographie est réelle dans son inséparabilité d’une realitéobjective. La photographie est fantaisie dans son inséparabilité de la subjectivitéartistique.Ce travail avec les univers intérieurs et extérieurs crée les périmètres de la visionde Mari Mahr. Le jeu de l’échelle et de la perspective possède une qualité à lafois onirique et optométrique, traits respectivement de l’oeil de l’enfant et de l’ob-jectif photographique. Mari Mahr joue avec l’ordinateur comme elle joue depuislongtemps avec des jouets à travers ses images: ses matières premières et sonvéhicule sont constamment révisés et diversifiés par sélection. Elle fait desdescentes dans les marchés aux puces et les magasins de bric-à-brac pour déter-rer ses accessoires, en voyageant de pays en pays - et de la même façon elle vade son premier Rolleiflex au dernier programme de photo en date sur son AppleMacintosh, voyageant à travers le temps de l’appareil photo à l’ordinateur. Lagéographie et l’histoire s’allient pour créér des images d’une puissance envou-tante. C’est ici l’essence même de la mémoire — individuelle ainsi que collective.Et la mémoire, ça compte.

•

According to Mari Mahr “I come from a culture where you have to makesomething that matters”. What matters to Mari Mahr is the persistence ofmemory. Photography, since its inception, is concerned with portraiture, withpeople we need or desire to remember. Portraits of criminals for policerecords; portraits of the famous and glamorous to admire; portraits of ‘human

types’ for scientists and anthropologists; portraits of family members for themantelpiece.Mari Mahr has specialised not only the kind of picture we keep in a shrine –on a locket around our neck or in a frame on the bedside table – but in themaking of shrines. She has also said: ‘Tributes have to be paid by somebody,and who better than me?” The heroes in her pantheon are ones we can allrecognise in our own experience: the female line of her relatives, from grand-mother to granddaughter; artistic influences from across the continents,Mayakovsky to O’KeeffeBrassai to Neruda, an extended family and their heirlooms. They appear inher images through association. Occasionally a book or photograph repro-duced but often through a possession not of their own devising: Stieglitz’ andO’Keeffe’s black sedan; a grandmother’s gloves; Lili Brik’s teacup; a daughter’sstockings.Mari Mahr’s memories roam through the countries she has inhabited. Born inChile and educated in a French school, she returned to her parents’ home-land to study and practise photography in Hungary. Now married to a NewZealander and settled in England for the past thirty years, she has manyExpatriate Tales to tell. ‘Once an exile, always in transit’, the Latin Americanssay, who have more experience of expatriation than most. A sense of dislo-cation can be found in the pictures Mari Mahr refuses to call Surrealist.Photography is real in its inseparability from an objective reality. Photographyis fantasy in its inseparability from artistic subjectivity.Working with these inner and outer worlds provide the perimeters of MariMahr’s vision. The play on scale and perspective has an equally oneiric andoptometric quality, features alternatively of a child’s eye and a photographiclens. Mari Mahr plays with the computer as she has long played with toysthrough her images: her raw material and her medium are constantlyreviewed and selectively diversified. Just as she raids flea markets and bnic-a-brac shops for her props, moving through space from one country to thenext, so she goes from her first Rolleiflex to the newest Apple Macintoshphotoshop, moving through time from camera to computer. Geography andhistory combine in creating images with a haunting force. They are the stuffof memory, both personal and collective, and memories matter.

February 2000, London,Amanda Hopkinson

Moving moments 1, 1999 39 x 59 cm

Moving moments 2, 1998 39 x 59 cm

Common objects 1, 1999 39 x 59 cm

Common objects 2, 1998 39 x 59 cm

Solitary plesures 1, 2000 59 x 39 cm Solitary plesures 2, 2000 59 x 39 cm

Another, better time 1, 1999 59 x 39 cm Another, better time 2, 1999 59 x 39 cm

Another, better time 3, 2000 39 x 59 cm

Another, better time 4, 2000 39 x 59 cm

Restless journeys 1, 2000 39 x 59 cm

Restless journeys 2, 1999 39 x 59 cm

Ø10

0cm

,Sep

tem

ber

1990

Another, better time 5, 2000 39 x 59 cm

Mari MahrBorn in Santiago de Chile.Studied at the School of Journalism in Budapest and worked as a press photographer in Hungarybefore moving to London and continuing her studies at the Polytechnic of Central London where shereceived her BA Degree in Photographic Arts in 1976. Lives and works in London.

SOLO EXHIBITIONS (from 1995)

1995 Photosynkyria, Thessaloniki, Greece (Retrospective)The British Council of Athens, Greece (Retrospective)Untitled Gallery, Sheffield, England (Retrospective)Porto Carras, GreeceThe Photography Centre of Athens, GreeceLa Villa Victoria, Mar del Plata, Argentina (Retrospective)Centro Cultural Parque de EspaÒa, Rosario, Argentina (Retrospective)Teatro San Martin, Buenos Aires, Argentina (Retrospective) 1996 Zelda Cheatle Gallery, LondonInstituto Chileno-Britanico de Cultura, Santiago de ChileUniversidad de Salamanca, Spain (Retrospective)Norwich Arts Centre, Norwich, EnglandCentro Andaluz de Ia Fotografica, Almeria, Spain (Retrospective) 1997 Verso Photo Gallery, Tokyo, Japan

1998 Zelda Cheatle Gallery, LondonOpen Eye Gallery, Liverpool

1999 www.zonezero.comFotofo Gallery, Bratislava

GROUP SHOWS (from 1995)

1995 Beyond Recognition, National Gallery of Australia, Canberra1996 Gender-Beyond Memory

Tokyo Metropolitan Museum of Photography, JapanImage de Ia MËre, Le Forum des Halles, Mois de Ia Photo, Paris 1997 Enigmatic Object, The Art Gallery of New South Wales, Australia

1997 On The Bright Side of Life,Neue Gesellschaft fur Bildende Kunst, Berlin, GermanySummer Show, FhE Galleries, Auckland, NZHistory – The Mag Collection, Ferns Art Gallery, UK

1998 Photographers Made in Hungary, Hungarian National Museum of Photography, KecskemÈt1999 The Flower Show, Zelda Cheatle Gallery, London

TextbyAmanda

Hopkinson

&KárolySzûcs

Tranlations

byRacheland

JánosHideg

Designby

BalázsCzeizel

Prepressby

TimpKft.

Printedby

HTSA

RTPress

1014

Budapest,C

zirákiút

26.T

el:403

4437

SPONSO

RS

BudapestCity

CouncilCulturalC

ommittee

/FôvárosiK

özgyûlésKulturális

Bizottsága

NationalE

ndow

mentfor

theArts/N

emzetiKulturális

Alapprogram

The

British

Council

Spectrum

Television

c3Culturaland

Com

munications

Center/c3Kulturális

ésKom

munikációsKözpont

StudioofYoungPhotographers/F

iatalokFotómûvészetiStúdiója

BudapestGallery

Fotóhónap2000

HTSA

RTpress/H

TSA

RTKiadó

ésnyom

daKlim

a2000

Kft.

ArktiszStúdió

The

Out

side

Seri

esN

o.6.

Org

anis

edby

Bri

tish

Cou

ncil,

Bud

apes

tG

alle

ryan

dB

olt

Gal

lery

Spec

ialt

hank

sto

And

reas

Publishedby

BoltGallery

/ABoltGalériakiadványai

ISBN

9639009

27x·ISSN

1218–456

xPrintedin500copies/K

észült500példányban

©2000

byBoltGaléria

·Allrightsreserved

BO

LT

GA

LÉ

RIA

JuditH

ANGYÁ

L·H-1064Budapest,P

odmaniczkyút

69.

tel/fax:(361)

3022043

·Byappointment

e-mail:bolt@

c3.hu·web:http://www.c3.hu/~bolt

AHR • BÁNYAY • MAHR • BÁNYAY • MAHR • BÁNYAY • MAHR ••BÁNYAY•MAHR•BÁNYAY•MAHR•BÁNYAY•MAHR•BÁN

BUDAPE

STGALLER

Y

SPEK

TRTU

MTE

LEV

ÍZIÓ

C3 FFS

• BÁNYAY • MAHR • BÁNYAY • MAHR • BÁNYAY • MAHR • BÁNAHR•BÁNYAY•MAHR•BÁNYAY•MAHR•BÁNYAY•MAHR•

Vernisage 18 May 17.00 at Budapest Galéria1036 Budapest, Lajos utca158.

Fifty Second Exhibition of Bolt Gallery

[The Outside Series No. 6.]

Budapest Gallery · 18 May–18 June 2000

PÉTER BÁNYAY

Bábuk és modellekBányay Péter 1995-óta vesz részt a Bolt Fotógaléria kiállításain. A FiatalokFotómûvészeti Stódiójának tagjaként már kezdetektôl azt a fotókoncep-ciót képviselte, ami máig jellemzi mûveit. Bányay bolhapiaci gyûjtögetésenalapuló képeinek alkotóelmeit pásztázó tekintettel gereblyézi össze. Akidobott, leselejtezett dolgokból hangulati és asszociatív kötelékekkelösszefûzött képtörténetet, narrációt állít elô. Egyszerû és intím miliôvérendezi át a bolhapiaci lim-lom kaotikus halmazát. Képeinek rendszeresenvisszatérô szereplôi olyan ember és állatfigurák, amik valaha dísz- és em-léktárgyként, vagy gyermekjátékként funkcionáltak. Fotószínpadánakugyancsak visszatérô elemét alkotják a régi fotográfiák és a múlt azono-sítatlan, ám patinás tárgyainak töredékei. Ebben a fotografikus privát-szcénában az otthonukat vesztett tárgyak új státust, új identitást nyernek:bábok és makettek válnak belôlük, egy képzeletbeli komód vagy vitrin

kirakatába, „színpadára” helyezett pszeudo-emlékegyüttesek lesznek.Bányay guberáló gyûjtôszenvedélye a bolhapiaci lomokat egy alkotói kel-léktárba, fotografikus tezauruszba helyezi át. Ezekbôl szabadon válogatvaépíti fel, szcenizálja képei személyes interieur-eit. A bábukból és maket-tekbôl összeálló, fotográfiai tezaurusz nyilvánvalóan nem a történeti hite-lességû és szerepû emlékezés kellékeit foglalja magába, hanem a „kul-turális emlékezet” (Jan Assmann) képterének szabadon cserélhetô szere-plôit. Bányay kelléktára a fotográfikus emlékezet kultuszképzô mechaniz-musára épít. Képeinek szereplôi, anyagfelületei nem a „külvilág” részétalkotják, hanem olyan képtárgyakká lesznek, amelyek a fotográfia mûveletitérbe helyezve mágikusan idézik és örökítik meg a képzeletbeli múltemlékeit. Bányay ezzel a képzeletre alapozott játékkal helyettesíti alebomlott valóságot, egyfajta lírai dekonstrukcióval. A fotográfia képalkotómûveletei segítségével a tárgyakat kiszabadítja a múlt, az eredet kötésébôlés újrarendezi, átírja történetüket, miként a mai kor életvilága is a min-dennapok folyamatos manipulációjával képzi, kultiválja tova saját realitását.Ezek a képek a tárgyi lét ikonizálásával, a fotografikus látásmód szcenírozóeszközeivel születnek. A mûalkotások nagy narrációs témái, az „emberitest”, az „állat”, a „tér és a sík rendszere” Bányay képein emblematikus,díszítô formát öltenek, és a történeti idôbôl kiszakadva egy idôtlen tárgy-együttes képét, rendszerét alkotják.

Marionnettes et maquettesPéter Bányay expose ses photographies dans la Bolt Galéria depuis 1996.Dans ses photos récentes il continue à se servir des mêmes concepts qui ontcaractérisé son oeuvre dès ses débuts comme membre du Studio des JeunesPhotographes.

Bányay fait des descentes dans les marchés aux puces pour dénicher lesobjets qui figureront dans ses photos. Il crée ainsi des histoires en images, desnarrations, à partir des objets dont on ne se sert plus mais qui ont des associ-ations et des attributs en commun.

Il façonne le chaos du bric-à-brac, déterré dans les marchés aux puces, enensemble simple et intime. On retrouve régulièrement dans ses photos des fig-ures humaines et animales, qui se servaient auparavant d’objets décoratifs, de

1999

,70x80

cm

souvenirs, ou de jouets. Des vieilles photos et des morceaux d’objets anciens,non reconnaissables, se retrouvent aussi en ses scènes photographiques. Dansce théâtre photographique privé, les objets « sans abri » acquièrent un pres-tige et une identité nouvelle: ils deviennent marionnettes et maquettes, pseu-do-souvenirs exposés sur la « scène » d’une vitrine imaginaire.

Collectionneur passionné, Bányay transforme le bric-à-brac, déniché dans lesmarchés aux puces, en accessoires créatifs, en thésaurus photographique. Ilconstruit et met en scène ses intérieurs intimes, en choisissant librement parmiles objets de sa collection. Le thésaurus photographique, composé de marion-nettes et de maquettes, ne contient pas, bien sur, ce qui est nécessaire pourle souvenir historique. Il contient plutot des acteurs, qui peuvent être échangésà volonté, dans l’espace picturale du « souvenir cultural » (d’après JanAssmann). Les accessoires utilisés par Bányay dépendent du mécanisme —créateur des cultes — du souvenir photographique. Les acteurs de ses photos,et les surfaces dont il se sert, ne font pas partie du monde extérieur. Ilsdevienent plutot objets picturaux qui, placés dans l’espace opérationnelle dela photographie, rappellent et immortalisent, d’une façon magique, les sou-venirs d’un passé imaginaire. La réalité dégradée est remplacée dans l’œuvrede Bányay par ce jeu d’esprit, en une déconstruction lyrique. Au moyen duprocessus créatif de la photographie, il libère les objets des liens du passé etde leurs origines, et réorganise et réécrit leur histoire, de la même façon quele monde contemporain cultive sa propre réalité à travers la manipulationincessante du quotidien. Ces photos apparaissent à travers l’iconisation de l’exis-tence objective, et à travers les mécanismes théâtr de la vision photo-graphique. Les principaux sujets narratifs dans les photos de Bányay, tels le« corps humain », l’ « animaux », et l’interaction des espaces et des plans,acquièrent un role emblématique et décoratif, créant ainsi une image, hors dutemps, de la collection de bric-à-brac.

Puppets and ModelsPéter Bányay has been exhibiting his work at Bolt Galéria since 1996. In hismost recent photographs he continues to represent those concepts whichshaped his first works as a member of the Studio of Young Photographers.Bányay rummages through flea-markets to find the items that feature in

his photographs, so creating a pictorial story, a narration, out of items thathave been discarded but that share associations and moods.He reorganises the chaos of the flea-market bric-a-brac to form a sim-

ple and intimate milieu. Human and animal figures that functioned previ-ously as decorative objects, souvenirs, or children’s toys are regularlyrecurring characters in his pictures. Other recurring elements in his pho-tographic stage sets are old photographs and fragments of antique butunidentifiable objects. In this private photographic theatre the homelessobjects gain a new status and a new identity: they become puppets andmodels, pseudo souvenirs placed behind the glass, or on the "stage", of animaginary display cabinet.In his passion for collecting, Bányay transforms the flea-market bric-a-

brac into a set of creative props, a photographic thesaurus. He constructsand stages his intimate interiors by selecting liberally from his collection.The photographic thesaurus, made up of puppets and models, obviouslydoes not contain the requisites for historical recollection but, rather, freelyexchangeable actors in the pictorial space of "cultural recollection" (JanAssmann). Bányay’s props depend on the cult-creating mechanism of pho-tographic recollection. The actors in his pictures, and the surfaces he uses,are not part of the "outside world", but become pictorial objects that,placed in the operational space of photography, magically recall andimmortalise the memories of an imaginary past. Bányay replaces a degrad-ed reality with this imaginative mind-game, a kind of lyrical deconstruction.By means of photography’s picture-making processes he liberates objectsfrom the ties of the past and from their origins, and reorganises andrewrites their story, in much the same way as the contemporary worldcultivates its own reality through its permanent manipulation of the every-day. These pictures emerge through the iconisation of objective existenceand through the theatrical devices of the photographic vision. The majornarrative subjects of his works, such as the "human body", the "animal", andthe interaction of spaces and planes, take on an emblematic, decorativerole in Bányay’s pictures, creating a timeless image of the collection of flea-market objects.

Károly Szûcs, 3 April 2000

2000

,70x80

cm

2000

,70x80

cm

2000

,70x80

cm

2000

,70x80

cm

2000

,70x80

cm

2000

,70x80

cm

1999

,80x80

cm

2000

,70x80

cm

2000

,70x80

cm

2000

,70x80

cm

2000

,80x80

cm

Péter Bányayborn in Budapest, the 19th October, 1960.1975 to 1979 he attended the specialized secondary school of applied and fine arts , goldsmith’s faculty. His master was Széll Balogh Mihály.1981 to 1985 he was the student of the Hungarian High School of Fine Arts, reproductive graphic faculty.Teacher’s diploma taken in subjects drawing, history of art and descriptive geometry.Until 1986 he worked in the studio of the High School of Fine Arts (artist’s training school).From 1985, as a member of the Hungarian Fine Arts Fund, Studio of Young Fine Artists, association of Hungarian Graphics Artists and has been working as individ-ual fine arts and photo artist.In 1987 a scholarship of the Eötvös Foundation was awarded to him.Since 1995 he is a member of the Studio of Young Photo Artist.

Group Shows1990 Moving Show, Bécs-Köln-Budapest1991 Iskola Gallery, Budapest1994 Margitszigeti Víztorony Gallery, Budapest1995 Bolt Gallery, Budapest

Vigadó Gallery, Budapest1996 Bolt Gallery, Budapest

Gallery, Paks1997 Gallery, Szeged

Bolt Gallery, Budapest1998 Soave (Italy) — “Camera 1998”

Institute Francaise BudapestBolt Gallery, Budapest

1999 Bolt Gallery, BudapestTölgyfa Gallery, Budapest — “Postcript” Computer Grafics

Solo exhibitions1988 Budapest Gallery, Budapest (grafics)1990 Galleri Image, Arhus (Denmark) — “Looking East” Festival (photography)1991 Serbian Church, Balassagyarmat (photography)1993 Graphic House, Liverpool (GB) — with Tamás Kótai (photography, graphics)1995 Tilos photography, Budapest — “Egy festmény avatása” (paintings)1996 78-as Gallery, Sopron (photography)

Libella Cafe, Budapest — (photography, graphics)1997 Téli Gallery, Szentendre (installáció)

Bolt Gallery, Budapest — with Imre Drégely— “Common Works” (photography)CEU, Budapest — with Imre Drégely — “Common Works” (photography)

52.The

Outside

Series

No. 6.

FiftySecondExhibitionofBoltGallery·18May–18June2000·BudapestGaléria

PÉTER BÁNYAY&

Mari Mahr