12 12 12

Tex

til k

oron

gok

(T)

Nég

yszö

glet

es v

ászn

ak

1 re

gisz

tere

s kö

rfel

irat

nél

kül:

……

……

……

……

…..…

..

1 re

gisz

tere

s, k

osfe

jekk

el v

agy

kr

okod

ilfe

jekk

el a

kör

feli

rat h

elyé

n:…

……

……

……

……

……

.

A h

ypok

ephá

l ist

ennő

k vé

delm

ében

: ……

.……

……

……

.……

……

……

……

……

…..…

….

3 re

gisz

tere

s……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

...…

..

4 re

gisz

tere

s……

……

.……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

…...

.

5 re

gisz

tere

s……

……

…...

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

......

....

Par

is, L

ouvr

e, N

440

2

Tor

ino,

ME

, cat

. no

187

0.5

Chr

istc

hurc

h,

Can

terb

ury

Mus

eum

, E

A 1

988.

77

Lon

don,

UC

, 324

38

Lon

don,

BM

, EA

10

269

Wie

n,W

ien,

ÖN

B,

AE

G. 8

355

1 1 1

Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar

A HYPOKEPHALOK

- a doktori értekezés tézisei -

MEKIS TAMÁS

Történelemtudományi Doktori Iskola A Doktori Iskola vezetője: Dr. Székely Gábor, DSc

Egyiptológiai Program A program vezetője: Dr. habil. Bács Tamás, PhD

Témavezető: Dr. Schreiber Gábor, PhD

Budapest, 2013

2 2 2

1. Bevezetés

A hypokephal késő- illetve Ptolemaiosz-kori óegyiptomi temetkezési melléklet, védelmező és az

elhunyt apoteózisát elősegítő amulett, amit a papok a múmiák feje alá helyeztek. Formája (nap)korongot

mintáz, melynek átmérője 8 – 23 cm között változik, anyaga leggyakrabban kartonázs, stukkós vászon,

lenvászon vagy bronz, kevésbé gyakran fordul elő a papirusz vagy éppen a fa. Alakja lapos, ritkábban

konkáv, ez utóbbi esetben a tárgy úgy oltalmazza a fejet, −Jean-Luis de Cenival megállapítása után,− mint

egy „halotti sapka”.1 A hypokephal használata Felső-Egyiptomban Thébában, Akhmimban, Abüdoszban és

Hermopoliszban; Alsó-Egyiptomban pedig Memphiszben terjedt el.

Története során azonban nem vált minden társadalmi réteg számára elérhető temetkezési mellékletté,

használata csupán a felsőpapság és a templomi magasabb rendű kiszolgálói személyzet családjai körében

mutatható ki. A genealógiai kutatások alapján kijelenthető, hogy Thébában Amon, Akhmimban Min,

Memphiszben pedig Ptah papjai és papnői körében terjedt el.2

Jelenleg mindösszesen 149 példány ismert.

A hypokephal az i.e. IV. században tűnt fel. Létrejöttében az i.e. utolsó évezred thébai teológiai

műhelyének fejlődésében tapasztalható változások állnak. A változások mind az Ozirisz-teológia, mind

pedig az Amon-teológia egyre alaposabb és több rétű megközelítésén alapulnak.

A hypokephalok megjelenésének közvetlen előzményeinek tekinthetők a 3. átmeneti korban először

dokumentált Amon mindenható, transzcendens és univerzális jellegét hangsúlyozó szövegek megjelenése,

amiket a 162-165-ös mondásokként a Halottak Könyve kiegészítő fejezeteiként integráltak.

A IV. század más tekintetben is az Ozirisz- és Amon-teológiák egyfajta kiteljesedésének tekinthető,

ha csak a gyógyító szobrokra, és a Hórusz-sztélékre gondolunk, vagy a III. és II. századtól virágzó újabb

szövegcorpusokra (Lélegzések Könyve, Az Örökkévalóság Átvándorlásának Könyve, stb.), melyeknek

gyökerei, szintén erre az időszakra nyúlnak vissza.

A hypokephal, mint temetkezési melléklet feltehetően közvetlenül a HK 162-165-ös fejezeteinek

hatására öltött formát.

A HK 162 fejezete írja elő a hypokephal amulettként történő alkalmazását az elhunyt feje alatt, hogy

az Alvilág sötétjében a tárgy megóvja az elhunytat azáltal, hogy fényt és energiát sugároz az elhunyt felé,

aki ezáltal olyan lehet „mint aki a Földön él”. A fényt és energiát a teremtő istenhez intézett invokációk és

mágikus formulák alkalmazása idézi elő. Ez már a 163-165-ös fejezetek témája is, ahol Amon különböző

panikónikus formái jelennek meg a szövegekben, az istenség egy félelmetes mindenek felett álló univerzális

isten képét ölti. Amon a homlokára telepedett uraeusz-kígyója keltette lángnyelvek védelmében,

ellenségeitől óvva teheti meg naponkénti útját. Az uraeusz-kígyó védelme a szövegek tanúsága szerint az

udzsat-szem védelmében történő utazással azonos.

____________ 1 DE CENIVAL 1992, 109; ÉTIENNE 2002, 110. 2 Abüdoszban csupán Dzsed-hor és családja szolgáltatnak információt papi címeket illetően, a hermopoliszi

hypokephalok felirata nem említ címeket, ásatási kontextusuk pedig ismeretlen, így ezeket a központokat

illetően nem vonhatunk le általános következtetéseket.

11 11 11

I. tá

bla

Reg

iszt

er t

ipol

ógia

:

Kla

sszi

kus

koro

ngok

(K

) 4

regi

szte

res

(„sz

tend

erd”

):...

3

regi

szte

res:

……

……

……

……

…..…

……

……

……

2 re

gisz

tere

s: …

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

1 re

gisz

tere

s:…

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

…..…

.

Kon

cent

riku

s: …

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

……

…

Par

is, L

ouvr

e,

N35

26

Par

is, B

ibli

othè

que

Nat

iona

l, E

174

,b

Mye

rs h

ypok

epha

l

Lon

don,

BM

, EA

37

907

Par

is, L

ouvr

e, N

3182

10 10 10

Varga E. 1998b. Les hypocéphales. in: AcArch (B) 50, 29-41.

Varga E. 2002a. Fragments d’ hypocéphale de Thébes (TT 32), in: Festschrift Arne Eggebrecht zum 65.

Geburtstag am 12. März 2000. HÄB 48. Hildesheim, 117-124; Tafel 24-30.

Varga E. 2002b. Les hypocéphales, in: AcArch (B) 53, 61-84.

Wüthrich A. 2010. Eléments de théologie thébaine les chapitres supplémentaires du Livre des Morts. SAT

16. Wiesbaden.

Rövidítés jegyzék:

AcArch (B) = Acta Archaologica. Acad. Scientiar. Hungar. Budapest.

AcOr(B) = Acta Orientalia. Budapest.

Ä&L = Ägypten und Levante. Wien.

AegetPan = Aegyptus et Pannonia. Budapest.

BAR – IS = British Archaeological Reports. International Series. London.

BdE = Bibliothčque d’Étude. Le Caire.

BMHBA = Bulletin du Musée Hongrois de Beaux-Arts. Budapest.

BSAK= Studien zur Altägyptischen Kultur. Beihefte, Hamburg.

CdE = Chronique d’Égypte. Bruxelles.

HÄB = Hildesheimer ägyptologische Beitrage. Hildesheim.

JARCE = Journal of the American Research Center in Egypt. Boston. New York.

JEOL = Jaarbericht van het vooraziat.-egyptisch Genootschap, Ex Oriente Lux. Leiden.

JSSEA = Journal of the Society of the Studies of Egyptian Antiquities. Toronto.

OLA = Orientalia Loveniensia Analecta. Leuven.

OMRO = Oudheikundige Mededelingen uit het Rijksmuseum van Oudheden, Leiden.

OPEES = Egypt Exploration Society Occasional Publications. London.

P. L. Bat. = Papyrologica Lugduno-Batava. Leiden.

RdE = Revue d’Égyptologie. Paris.

RRÉ = Revue Roumaine d’Égyptologie. Bucureşti.

SAK = Studien zur altägyptischen Kultur. Hamburg.

SAT = Studien zum altägyptischen Totenbuh. Wiesbaden.

StudAeg = Studia Aegyptiaca, Budapest.

YES = Yale Egyptological Studies. New Haven.

3 3 3

Hypokephal, Párizs, Louvre N 4402

Plakett, Párizs, Louvre E 14240

A hypokephal, a korong közepén ábrázolt jelenetek alapján az óegyiptomi felfogás szerint maga az

udzsat-szem pupillájával azonos, amelyben Amon titokzatos és félelmetes formái gondoskodnak arról, hogy

a hypokephal valóban, mint a napkorong sugározhassa életadó és oltalmazó energiáját az elhunyt feje felé.

A fej védelmezésének, már az őskor óta fontos szerepe van az egyiptomi halotti kultuszban. A Piramis- és

Koporsószövegek utalásai pedig egyértelművé teszik, hogy a fejet az egyiptomi papok a Napistennel,

magával Rével azonosították. A fej védelme, az óegyiptomi kultúrában így mindvégig kiemelt helyet kapott,

vitális jellegének megőrzése a halotti kultuszban időről időre változó praktikák révén köszönt vissza.

Ennek az óhajtott védelemnek talán legkiforrottabb manifesztuma a IV. században megjelent hypokephal

formájában öltött testet.

2. A disszertáció célkitűzései

2007-ben szakdolgozati témám volt a hypokephalokat érintő kérdések és problémák ismertetése. A

szakdolgozattal megalapoztam és kijelöltem a disszertációban megvalósítani szándékolt kutatást is.

A hypokephalok az egyiptológia egy kevéssé kutatott témája. Varga Edith 1961 és 1998 között

feldolgozta a korongok előzményeit, melynek során az őskortól kezdve áttekintette a fejet óvó óegyiptomi

hagyományok színes világát. Cikkeinek köszönhetően került be a köztudatba ismét a hypokephal fogalma. A

ma ismert példányok kétharmadát gyűjtötte össze és több cikkében publikálta azokat.3 A Későkorban

megjelent amulett elemzésével és tipologizálásával továbbá az időközben előkerült darabok feldolgozásával

4 4 4

rám hárult a feladat, hogy katalógus formájában közreadjam az amulettek rendszerező tanulmányát.

Már 2007-es szakdolgozatomban rávilágítottam a hypokephalokat körüllengő téves

meghatározásokra, ezek most részletesen is bemutatásra kerülnek. A dolgozat elején lényegesnek tartottam a

tévesen fejalátétnek vélt tárgyak kiigazítását:

A szakkarai előkerülésű terracotta tálkákat tévesen vélték hypokephalnak, régészetileg bizonyítható,

hogy ezek nem a múmiák feje alól kerültek elő, hanem a szarkofág teremben helyezték el azokat a szarkofág

mellett.

Az utóbbi évek fantazmagóriái a „szögletes és háromdimenziós hypokephalok” kategóriái, melyek

részben a koporsó fejrészénél megjelenő, a HK 162 fejezetét idéző panelt, részben a fejezet szövegével

ellátott szobrokat jelöli. Mindezek a hypokephal fogalmának teljes félreértelmezései. Egy tárgy, csak azért

mert a HK 162-es fejezetét írják rá, nem felel meg a hypokephal amulett kategóriájának.

3. A hypokephal elemzése

3.1 A hypokephal szerkezete (I. tábla)

A fejalátétek felületét gazdagon dekorálták, és látták el különféle szövegekkel. Az elemzés a

dekoráció rendszerbe foglalásával alapozható meg.

A peremre általában egy körkörös feliratot írtak, ez határolja a belső területet, az úgynevezett

képmezőt. A dolgozat tipológiái erre a két területre fokuszálnak.

A képmezőt vízszintes vonalakkal kisebb sávokra, regiszterekre osztották. A korongok rajzolatának

morfológiájában az egymással szembenéző két-két regiszterre osztott hypokephal jelentette a legelső és

legelterjedtebb formát (Thébától Memphiszig). Így a későbbi ikonográfiai elemzésemet is elsődlegesen

ehhez a „sztenderdhez” igazítottam.

A legteljesebb, tehát sztenderd korong négyregiszteres, a három- vagy kettőregiszteres példányok

redukált ikonográfiát mutatnak. Ezeken csak időnként jelenik meg merőben új ábrázolás, ami azonban csak

variációja az eredeti alapgondolatnak.

A regiszter-morfológia alapján el kell különítenünk a sztenderdtől a koncentrikus és textil

hypokephalok körét, melyeknek ikonográfiája számos karakterében eltér a mintától.

_________________ 3 VARGA 1961; VARGA 1962; VARGA 1968; VARGA 1982; VARGA 1989; VARGA 1993; VARGA 1994; VARGA 1998a; VARGA 1998b;

VARGA 2002a; VARGA 2002b.

III

IV

IIb

Ic

IIIa

d-e a-b

IIa IIc

éjszaka

nappal

Ny K

K Ny

9 9 9

Raven M. J. – Demarée R. J. 2005. Ceramic Dishes used in the Preparation of Kyphi. in: JEOL 39, 39-94.

Schreiber G. 1999. Remarks on the Iconography of Wind-Gods. in: RRÉ 2-3, 85-103.

Schreiber G. 2003. Late dynastic and Ptolemaic painted pottery from Thebes (4th-2nd c. BC). Dissertationes

Pannonicae III.6. Budapest.

Schreiber G. 2006a. The Theban Necropolis from the Late New Kingdom to the Early Ptolemaic Period. A

Case Study: The Archeological Material from TT32. Doktori disszertáció. Budapest.

Schreiber G. 2006b. Ptolemaic Cartonnages from Thebes. in: AegetPan 3, Budapest, 227-247.

Schreiber G. 2007. The Final Acts of Embalming. An Archaeological Note on Some Rare Objects in

Theban Elite Burials of the Early Ptolemaic Period. in: ENDREFFY, K. – GULYÁS, A. (eds.), Proceedings of

the Fourth Central European Conference of Young Egyptologists. 31 August – 2 September 2006, Budapest.

StudAeg XVIII. Budapest, 337-356.

Schreiber G. 2011. Early and Middle Ptolemaic Funerary Art at Thebes (ca.306-88 BC). in: HAWAS, Z. et

al.(eds.), Proceedings of the Colloquium on Theban Archaeology at the Supreme Council of Antiquities,

November 5, 2009. Cairo, 105-140.

Schreiber G. in print. Crocodile gods on a late group of hypocephali, document presented at the Tenth

Internatonal Congress of Egyptologists, Rhodes in 2008. (Összefoglalót lásd: KOUSOULIS, P. (ed.), Tenth

International Congress of Egyptologists. Abstracts of Papers. Rhodes. 2008, 220-221).

Schreiber G. - Vasáros Zs. 2005. A Theban Tomb of the Late Third Intermediate Period on El-Koha. in:

AcArch (B) 56, 1-27.

Smith M. 2009. Traversing Eternity. Texts for the Afterlife from Ptolemaic and Roman Egypt, Oxford.

Vallée-Damien B. 2007. Les hypocéphales, in: GOYON J.-Cl. (ed.), Proceedings of the Ninth International

Congress of Egyptologists. OLA 150. Leuven, 1869-1880.

Vallée-Damien B. 2009. Les hypocéphales. Une glorification lumineuse d’Osiris. in: MARAVELIA, A.-A.

(ed.) En Quête de la Lumière. In Quest of Light. Mélanges in Honorem Ashraf A. Sadek. BAR - IS 1960.

Oxford, 137-142.

Varga E. 1961. Le travaux préliminaires de la monographie sur les hypocéphales. in: AcOr (B) XII, 235-

247.

Varga E. 1962. Podgatovitelnie rabotî dlja monografi o gipokafala. in: Trudy 25. meždunarodnogo

kongressa vostokovedov. Moskova, 166-167.

Varga E. 1968. Le fragment d’un hypocéphale égypien. in: BMHBA 31. Budapest. 3-15; 95-103.

Varga E. 1982. L’apparition du CT 531 sur des masque de cartonage à la Basse Époque. in: L’Égyptogie en

1979. Axes prioritaires de recherch II, Colloque Internacionaux du CNRS, No. 595. Paris. 63-71.

Varga E. 1989. Remarques sur les données généalogiques de la statue-bloc de P(A)-wrm /P(A)-wrm

kockaszobrának genealógiai adataihoz. in: BMHBA 70-71, 7-9; 129-130.

Varga E. 1993. Recherche Généalogique. in: Aegyptus Museis Rediviva- Miscellanea in honorem Hermanni

de Meulenaere. Bruxelles, 185-196.

Varga E. 1994. Ex-votos provenant de Deir el-Bahari. in: Hommages à Jean Leclant. BdE 106/4. Paris,

403-410.

Varga E. 1998a. Napkorong a fej alatt. Apollo könyvtár 18. Budapest.

8 8 8

in: GYŐRY, H. (ed.), „Le Lotus qui sort de terre”: Mélange offerts à Edith Varga. BMHBA Supplément.

Budapest, 101-112.

Haslauer E. 2001. Hypocephali in Wien und im Asasif. in: GYŐRY, H. (ed.), „Le lotus qui sort de terre”.

Mélanges offerts à Edith Varga. BMHBA Supplément. Budapest, 173-184.

Hellinckx B. 2001. The symbolic assimilation of head and sun as expressed by headrests. in: SAK 29, 61-95.

Illés O. 2006. Single Spell Book of the Dead Papyri as Amulets. in: BACKES, B. – MUNRO, I. – STÖHR, S.

(Hrsg.) Totenbuch-Forschungen. Gesammelte Beiträge des 2 Internationalen Totenbuch-Symposiums 2005.

SAT 11. Wiesbaden, 121-130, pl. 1-3.

Kákosy L. - Schreiber G. 2003. Use and re-use. An overview of the post-Ramesside Burials in TT 32. in:

KLOTH, N. et al. (ed.), Es werde niedergelegt als Schriftstück: Festschrift für Hartwig Altenmüller zum 65.

Geburstag. BSAK 9. Hamburg, 203-209.

Klotz D. 2006. Adoration of the Ram: Five Hymns to Amun-Re from Hibis Temple. YES 6. New Haven.

Klotz D. 2008. Kneph: The Religion of Roman Thebes. New Haven.

Leemans C. 1885. Hypocéphal Égyptien du Musée Royal Néerlandais d’antiquités à Leide, in: Actes du

Sixième Congrés International des Orientalistes tenu en 1883 à Leide, parte 4. Leiden, 89-128 + Pl.

Liptay É. 2012. The bull coming out of the mountain. The Changing context and connotations of an

iconographic motif. in: KÓTHAY, K. (ed.), Art and Society. Ancient and Modern Contexts of Egyptian Art.

Proceedings of the International Conference held at the Museum of Fine Arts, Budapest, 13–15 May 2010

Budapest. Budapest, 169-184.

Miatello L. 2008. The Hypocephalus of Takerheb in Firenze and the Scheme of the Solar Cycle. in: SAK 37,

277-287.

Mosher Jr. M. 1992. Theban and Memphite Book of the Dead Traditions in the Late Period. in: JARCE 29,

143-172.

Mosher Jr. M. 2001. The Papyrus of Hor (BM EA 10479) with Papyrus MacGregor: the Late Period

Tradition of Akhmim. Catalogue of Books of the Dead in the British Museum 2. London.

Mosher Jr. M. 2002. The Book of the Dead Tradition at Akhmim during the Late Period. in: EGBERTS, A. -

MUHS, B. P. – VLIET, J. van der (eds.), Perspectives on Panopolis. An Egyptian town from Alexander the

Great to the Arab Conquest. Acts from International Symposium Held in Leiden on 16, 17 and 18 December

1998. P. L. Bat. 31. Leiden, 201-209.

Niwiński A. 1993. Excavations in a Late Period priest’s mummy at the National Museum Warsawa (1989).

in: Atti VI Congresso Internationale di Egittologia. vol. II. Torino, 353-361.

Quaegebeur J. 1995. À la recherche du haut clergé thébain à l’époque gréco-romaine. in: VLEEMING, S. P.

(ed.), Hundred-Gated Thebes. P. L. Bat. 27. Leiden, New York, Köln, 139-161.

Quirke S. 1999. Two Books of the Dead of a Ptolemaic Psamtek. in: OMRO 79, 37-66.

Raven M. J. 1980. The 30th dynasty Nespamedu Family. in: OMRO LXI, 19-31; pl. 2-5.

Raven M. J. 1993. Mummies onder het mes. Leiden.

Raven M. J. 1997. Hypocephalus of the priestess of Amun, Tairet. in: SCHNEIDER, H. D. (ed.), Life and

Death under the Pharaohs. Egyptian Art from the National Museum of antiquities in Leiden, The

Netherlands. Perth, 148.

5 5 5

3.2 Az ikonográfia értelmezése

Az ikonográfia elemzése rámutatott a regiszterek és az egyes ábrázolások helyes szekvenciájára is. A

téma, a Napciklus egy későkori megfogalmazása, melybe a két belső regiszter (II. és IV.) ábrázolásai

különleges módon illeszkednek: ábrázolásaik (négy kosfejes Amon-Ré (bA dmD); a két égitest találkozása

(snsn-kA.wj) az életet adó energia és fény létrehozásáért voltak felelősek. A korong képmezője a Nap útjának

ábrázolásával egyfajta mikrokozmoszt teremt az elhunyt feje alatt. A két ellentett hemiszféra a nappal és az

éjszaka szembenállását tükrözi. A kozmikus események körforgását ezen túlmenően, egyrészt már maga a

korongforma, másrészt a körfelirat végtelenséget kifejező jellege is sugallja.

3.3 Körfeliratok

Az ikonográfia elemzését a körfelirat szövegek rendszerezése követi. Felosztásomban hat

szövegtípust különítettem el, de az egyes szövegtípusok között fel-felbukkan néhány átmeneti példány is,

amely magában egyesítheti különböző szövegcsoportok mondásait.

A rendszerezés segítséget nyújt a korongok egy-egy típusát megállapítani, és összefüggést teremt az i.e. IV-

II. század közötti hypokephal hagyomány fejlődésének körvonalazásához.

Körfelirat tipológia:

1. Az „...jnk HkA pwj wab…” incipittel kezdődő korongok és azok variánsai

2. Az „...j +bA.tj…” invokációval kezdődő hypokephalok és variánsai

3. A HK 162-es fejezet szövegét idéző korongok

4.„Oziriánus” szövegek (invokációk a temető isteneihez, áldozati formulák, genealógiák)

5. A „hj pr.w sn-tA aq.w…” incipittel kezdődő körfelirat

6. Egyetlen előfordulású szövegek

4. Eredmények

A szövegek elemzése után elkülönítésre kerültek a különböző műhelytradíciók. Ennek során egyrészt

elhelyeztem a hypokephalt az egyes kultuszközpontok i.e. IV - II. századokra jellemző temetkezési

mellékletei között, másrészt kiemeltem az adott központ hypokephal gyártásának lokális karaktereit:

• minden központra jellemző olyan sajátosság, amely csak a saját műhelyt határozza meg.

A IV. századra datált (thébai, abüdoszi és akhmimi) első korongok valamennyi esetben

négyregiszteresek voltak (sztenderd hypokephal) és feltehetően az első szövegcsoportba tartozó mondást

írták a korongok peremére. Önmagában ez a megállapítás azonban egy-egy példány datálásában nem

feltétlenül segít, ehhez kizárólag a korongokon feltűntetett genealógiák nyújthatnak egyértelmű választ.

A III. századra nem csak a regiszterek számában és szerkezetében, de a szövegek terén is nagy változatosság

mutatkozik.4 A második (Thébában és Hermopoliszban) és a harmadik szövegtípus (Thébában) a III. század

első felében jelent meg. A negyedik szövegtípus (Thébában, Akhmimban és Memphiszben) feltehetően II.

Ptolemaiosz uralkodása után vált általánossá.

A negyedik szövegtípus alkalmazása együtt járt a hypokephal-regiszterek szemszögében

6 6 6

bekövetkezett változásokkal is: a korongok regiszterei egyre többször egy irányba fordulnak, a sztenderd

elrendezéstől mind gyakrabban térnek el és tévesztik össze a regiszterek sorrendjét is.

Memphiszben ezzel szemben egy egyéni fejlődési vonal mutatkozik, innen eleddig csupán textil

hypokephalok ismertek, melyek ikonográfiájukat inkább a HK 134-es fejezetéből merítették. Ennek tartalma

szintén az elhunyt védelmében és apoteózisában jelentkezik. Ez a felső-egyiptomitól eltérő fejlődési vonal

érthető, ha a Halottak Könyve memphiszi fejlődésére gondolunk. Itt az Amon-központú kiegészítő fejezetek

(a HK 163-165) nem kaptak akkora népszerűséget, mint Thébában vagy Akhmimban, sőt Memphiszben ki is

hagyták a Halottak Könyvéből, csupán a 162-es fejezet maradt része az itteni hagyománynak.

A memphiszi vásznak szemben a felső-egyiptomi darabokkal jórészt a III. század végéről, a II. század

idejéből maradtak fenn. Feltételezhetjük, hogy a III. század végén, a II. század elején kitört thébai lázadások

és az országot sújtó nehéz gazdasági helyzet a temetkezések színvonalának tekintetében még az elitet is

mértékletességre szorította, a hypokephalok használata Thébában már csak sporadikusan fordul elő, míg az

északi városban a hagyomány úgy tűnik zavartalanul folytatódott és a hypokephal egyedi interpretációban

virágkorát élte.

A doktori képzés idején és a dolgozat megírása során is mindvégig a korongokon feltűnő

genealógiák felkutatása és a proszopográfiai adatok bővítése fontos részét képezte munkámnak, ennek

köszönhetően, sok esetben, az ásatási kontextusukból kiszakított múzeumi példányok elhelyezhetővé váltak

egy-egy családfa-rendszerben, emellett a genealógiák tisztázása biztos támpontot jelentett az egyes

korongok datálása terén is, a rekonstruált családfák pedig segítettek a hypokephal hagyomány fejlődésének

körvonalazásában.

5. A katalógus

A dolgozatot katalógus zárja, melyben az egyes példányokról kinyomozott részletes információk,

genealógiai rekonstrukciók, indexek és a tárgyak fényképe és/vagy rajza található.

___________________ 4 Már Varga Edith is rámutatott, hogy a III. században bekövetkezik a regiszterek számának fogyatkozása és az ikonográfia

elszegényedése, ez a folyamat pedig együtt járt az egyszerűsödő szövegek használatával is (VARGA 1968, 96).

7 7 7

A témához fűződő saját publikációk jegyzéke:

Mekis T. 2008. Données nouvelles sur les hypocéphales. in: Kút VII/2, Budapest, 34-80.

Mekis T. 2008. Adalékok a hypokephálok tipológiai rendszerezéséhez. in: Egyiptomi Füzetek 8/1, Budapest.

Mekis T. 2011. L’équipement funéraire de la prętresse thébaine Nestaneteretten. in: Chronique d’Égypte

LXXXVI, Bruxelles, 41-81.

Mekis T. – Sayed T. – Abdalla K. 2011c. The ensemble of Djed-hor in the Egyptian Museum of Cairo. in:

Revue d’Égyptologie 62, Paris, 89-104; coulor pl. 7-9.

Mekis T. 2012. Two hypocephali and some other Ptolemaic finds from Theban Tomb (Kampp) -43-. in:

Journal of the Society for the Study of Egyptian Antiquities 37, Toronto, 9-37.

Budka J. – Mekis T. – Bruwier M.-C. in print. Re-use of Saite temple tombs in the Asasif during the early

Ptolemaic time – the tomb group of Mw.t-Mnw from TT 414. in: Ägypten & Levante 22, Wien, hamarosan

Mekis T. in print. The Cartonnage of Nestanetjeretten (Louvre AF 12859; MG E 1082) and its Enigma. in:

Bulletin de l’Institut Français d’Archéologie Orientale 112, Le Caire, forthcoming.

A munka témájához szorosan kapcsolódó publikációk jegyzéke:

Clarysse W. 1998. Hypocephalus from the Ptolemaic Memphis in Vienna. in: CLARYSSE W. et al. (eds.),

Egyptian Religion. The Last Thousand Years: Studies Dedicated to the Memory of Jan Quaegebeur. OLA

84. Leuven, 321-327.

De Cenival J.-L. 1990. Disque funéraire d’Ousirour, fils d’Horemheb, Disque funéraire de Iahmes, fils

d’Isetrechet. in: Hommage de l'Europe àChampollion. Mémoires d'Égypte Notice descriptives des objets

présentés (Exposition, Strasbourg, église Saint-Paul — Paris, Bibliothèque Nationale — Berlin, Musée

d'égyptologie). Strasbourg, 59, H37-H38.

De Meulenaere H. 1989. Notes de prosopographie thébaine. in: CdE LXIV, 55-73.

De Meulenaere H. 1994. Recherches sur un PA-wrm Thébain. in: CHRISTOPHER, E.- ANTHONY, L. –

MONTAGNO, L. (eds.), The Unbroken Reed. Studies in the Culture and Heritage of Ancient Egypt in Honour

of A. F. Shore. OPEES. London, 216-220.

Depauw M. 2002. The Late Funerary Material from Akhmim. in: EGBERTS, A. - MUHS, B. P. – VLIET, J.

van der (eds.), Perspectives on Panopolis. An Egyptian town from Alexander the Great to the Arab

Conquest. Acts from International Symposium Held in Leiden on 16, 17 and 18 December 1998. P. L. Bat.

31. Leuven, 71-81.

Étienne M. 2002. Hypocéphale. in: CHARRON, A. (ed.), La mort n’est pas une fin. Pratiques funéraires en

Égypte d’Alexandre à Cléopâtre. Arles, 110, no 47.

Gee J. 2001. Towards an Interpretation of Hypocephali. in: GYŐRY, H. (ed.) „Le Lotus qui sort de terre”:

Mélange offerts à Edith Varga. BMHBA Supplément. Budapest, 325-334.

Gee J. 2006. Non round hypocephali. in: GYŐRY, H. (ed.), Acta Symposii Anno 2004. AegetPan 3.

Budapest, 99-117.

Gestermann L. 2001. „Gegrüßest seiest Du, Schöngesichtiger” - Zur Bonner Mumienmaske des Imhotep,