C:vikimunkaunit.rius .let 37uni2. old ujtudastar.unitarius.hu/UNEL-2000/20034/2003-julius-aug.pdf · kell gondolkoznunk, de agyunkkal is éreznünk kell, akárcsak a ... nyarában

Kéziratokat nem õrzünk meg ésnem küldünk vissza.

Az aláírt cikkekért a szerzõkviselik a felelõsséget.

A szerkesztõség fenntartja azírások szellemét és tartalmát nem

érintõ rövidítések jogát.

Folyóiratunk minden pároshónap végén jelenik meg.

Laptulajdonos:Magyarországi Unitárius Egyház

Felelõs szerkesztõ:Balázsi László

Fõszerkesztõ:Kászoni József

Fõszerkesztõ-helyettes:Léta Sándor

SZERKESZTÕSÉG CÍME:V., Nagy Ignác utca 2–4. Budapest, 1055.

Telefon/fax: 311-2801Terjeszti a Magyarországi Unitárius

Egyház.Elõfizethetõ:

egyházi központunkban személyesen,vagy egyházi csekken.

Évi elõfizetési díj: 2400,- FtEgyes szám ára 400,- FtMegjelenik kéthavonta.

Felelõs kiadó:Heltai Gáspár Kft.

Index: 25 842Készült:

a Cerberus Kft.nyomdaüzemében

Felelõs vezetõ:Schmidt Gábor

HU ISSN 0133-1272

A Magyarországi Unitárius Egyházinternetcíme:

www.unitarius.huhttp://unitarius.lap.hu

2 UNITÁRIUS ÉLET 2003. július-augusztus

Gyászhír

Megszomorodott szívvel és mélységes együttérzéssel tudatjuk,hogy dr. Tonk Sándor az Erdélyi Református Egyházkerület ügyvezetõ fõgondnoka,

a Romániai Református Egyház Zsinatának társelnöke, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanára,2003. augusztus 14-én, életének 57. évébenváratlanul visszaadta lelkét teremtõjének.

Emberi érzelem szerint korán érte Istenünk hazahívó szava, de a mi gondolataink nem az Õ gondolatai,ezért alázattal fogadjuk el döntését.

Halála fájdalmas veszteség összmagyarságunk számára,melyre vigasztalást csak is Istennél találhatunk,

„az értelmesek pedig fénylenek miként a csillagok örökkön örökké”Dániel 12, 3

Földi maradványait a kolozsvári Farkas utcai templomból2003. augusztus 23-án 11 órakor

kísérte a végtisztesség tételre egybegyûlt hatalmas gyülekezet a Házsongárdi temetõbe.

A beregi unitárius szórvány négy fõs delegációval vett részt azalföldi unitárius búcsún Füzesgyarmaton.

Mogyorósi Dénes és Felhõs Szabolcs megkoszorúzták a templomfennállásának 100. évfordulójára az emléktáblát.

A templomkertben a delegáció tagjai virágot helyeztek el az 1848-as,1956-os és a millecentenáriumi emlékmûveknél.

Az ünnepséget követõ díszebéden kapcsolatot építettek ki anagyszalontai unitáriusokkal.

A beregi unitárius alkotóközösség ez év õszén kívánja összehívniDunafüreden az unitárius alkotók táborát. Úgy tervezik, hogy

minden év tavaszán találkozót rendeznek a dunafüredi unitáriusüdülõben és életre hívják a Balázs Ferenc alkotótábort.

* * *A Dávid Ferenc Egylet legközelebbi rendezvénye

2003. szeptember 21-én lesz a Nagy Ignác utcai unitáriustemplomban, mely alkalommal Gelei Józsefre,

a Magyar Unitárius Egyház néhai fõgondnokára emlékezünk.

E számunkat a füzesgyarmati eseményekrõl készült képek színesítik.

Szent István öröksége

A XXI. század kezdetén bizonyossá vált, hogy nemcsak szívünkkelkell gondolkoznunk, de agyunkkal is éreznünk kell, akárcsak ahonfoglalás utáni magyarok – kik hont találtak és hazát építettekEurópában. Csonkaságában ma is élõ hazát, és egészére emlékezõ ésemlékeztetõ nemzeti közösséget. Szent István magyarságát. Ilyenértelemben, a magyarság azért ragaszkodik István hagyatékához ezerév óta szakadatlanul, mert azt a sajátjának tekinti, és ebben a magyarnemzet élnivágyása és államalkotó képessége testesül meg.

A Szent István-i örökség tehát éppúgy szerves része nemzetiidentitásunknak, akár az anyanyelvünk!

Szellemi és lelki létünknek ünnepe az a nap – augusztus 20. – melyenújra és újra hitet tehetünk keresztény értékrendünk mellett. Ez aközösségformáló morális feladat kötelességünk, hasonló Szent Istvánkötelességéhez, aki országát és koronáját, de nemzetét is Istennekajánlotta fel.

Tudjuk és érezzük, hogy a hiszékenység még nem hit, és nemcsak azigazságot kell minduntalan kutatni, de az igazság útját kell járni úgy,mintha utoljára tennénk.

Az az ember aki értékre figyelve választott emberi utat és feladatot, éshisz abban a lelki és szellemi, de földi fordulatban, melyért ezer éven átkitartottunk, és újabb ezer évre vagyunk készek, Szent Istvánmegismételhetetlen, de követhetõ és építõ hitével.

* * *

2003. július-augusztus UNITÁRIUS ÉLET 3

Kié az ország?Mt. 6.13. „…Tied az ország, a hatalom és a dicsõség mindörökké.”

Jézus, amikor meglátta a sokaságot, felment ahegyre. Amint leült, odamentek hozzá követõi. Õpedig megszólalt és tanította õket: „… ti így imád-kozzatok:”

– „Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben…” Ezzel amegszólítással kihangsúlyozta, hogy a mennyeiAtya van. Létezik. Vannak a mennyek és azokbanvan az Úr, a mennyei Atya.

– Jézus megszentelte ezt a nevet. Megadta nekiazt a tiszteletet, ami egyedül a Menny Urának jár.Kihangsúlyozta, hogy ez a tiszteletadás az Õ nevétkell, hogy illesse.

– Uralkodónak hívta el a Földre, hogy uralmátitt is valósítsa meg. Erdõk, mezõk és vizek fölött;országok, népek és uralkodók fölött álló, minden-ható Úr legyen. Kihangsúlyozta, hogy a Föld az Õ

országa kell legyen.– És hogy országában az Õ akarata legyen meg:

„mint a Mennyben, úgy a Földön is”.– Kenyeret kérve a hangsúlyt arra helyezte,

hogy mindennapi legyen. Létfenntartó. Olyan, amivan minden napon, és nem kell soha pótolni más-sal. Érezzük, hogy fõ táplálékunkat az Isten teste-ként becsülte.

– Vétkeinkrõl szólva a bocsánatkérést hangsú-lyozta ki, mintegy megindokolva, vagy feltételezveazzal, hogy ellenségeinek a bocsánatkérõ is megbo-csát.

– A kérésben, hogy Isten ne vigyen minket kí-sértésbe, nem a tiltakozás szaván, hanem a kísér-tésen lehet a hangsúlyt érezni. Megdöbbenõ afeltételezés, hogy Isten, aki jóságos Atyánk, min-ket kísértésbe visz. Kérnünk kell tõle, hogy ne te-gye. Érezzük azért a kísértést próbatételnek. Akérést pedig egy olyan korlátozásért, hogy képeseklegyünk megfelelni, a rossz csábításnak ellenállni.

– A kérésben, hogy szabadítson meg minket agonosztól, hangsúlyosnak érezhetjük az egészet.Az is, hogy szabadítást kérünk és azt is, hogy mi-tõl.

– És hangsúlyozottan Tõle kérjük, hisz az egészMenny és a Föld az Õ országa. Az övé benne min-den hatalom és a teljes dicsõség mindörökké. Idõ-ben, térben korláttalanul.

– Az Ámen kifejezi hangsúlyos eltökéltségün-ket, hogy mindig ezt kívánjuk, nem fogjuk kívánnisoha az ellenkezõjét.

Egyetlen hívõ is megszámlálhatatlan sokszormondja el az imádságoknak ezt a mindennapi ke-nyerét. Ahogy kell az a testnek, úgy kell a MiAtyánk az imádkozó léleknek.

Augusztus 20-án hívõk és nem hívõk a MiAtyánk két alapvetõ tárgyát ünnepelték: azországalapítást és az új kenyeret. Nekünk, hívõk-nek ez a két tárgy a lélekhez is szól. A világi ma-gyar államot 104 évvel korábban alapították,mint az elsõ ezredforduló, amihez augusztus 20-akötõdik. 1000-ben egy új Magyarország alakult: anyugati keresztény Magyarország. A világi or-szágból már csak harmadrésze van meg. A lelki-nek, a kereszténynek meg ki tudná megmondani,hogy hányada…

Nekünk, unitáriusoknak egy Istenünk van. Ki-fejezettebben, mint bármely más keresztény fele-kezetnek. A hazánk is egy. Legalább annyira egy,mint minden más hívõ és nemhívõ magyarnak. Eza haza határon innen a kisebbségeké is, nemcsak amienk. Határon túl pedig a mienk is, nemcsak atöbbségieké.

Ez egy igazságos elv, melynek érvényesítésétvárjuk azoktól, akikkel osztoznunk kell a hazaföldje fölött. Várjuk az EU-tól, amelynekelõbb-utóbb tagjai leszünk mindahányan. De vár-juk mindenekelõtt Istentõl, akié minden ország, ahatalom és a dicsõség.

Augusztus 20-án ezért a hazáért mondtunk MiAtyánkot. Mondtuk, hogy a haza Isten országa le-gyen, és hogy ezt akarjuk olyan akarással, ami-lyennel csak Isten akarja. Kértük, hogy mint aMennyben, úgy a Földön is áldja meg a kenyerün-ket. Bocsásson meg nekünk, magyaroknak, aho-gyan mi is megbocsátunk egykori ellenségeinknek.És bocsásson meg nekik is úgy, ahogy õk nekünkmegbocsátanak.

Krisztus a kereszten bocsánatért esedezettmegfeszítõi részére, mert azok nem tudták, mitcselekszenek. Mi is csak ezt tehetjük. Krisztustcsúfolták, hogy másokat megmentett, magát megnem tudja megmenteni. Bennünket is csak Istenjósága tud megtartani. Önmagát megtartani az seképes, aki gyõztesnek hiszi magát. Gyalázták Jé-zust, hogy ha Isten Fia, mentse meg magát, ésszálljon le a keresztrõl. De nem kellett neki leszáll-nia. Levették õt a szerettei, és édesanyja ölébe tet-ték. Akinek fájdalma pedig visszahozta õt azéletbe. A hívõk életébe. És soha nem hal meg, amígkeresztény ember él a Földön.

Aki a Kárpát-medencét feldarabolta, nem tudtamit cselekszik. Krisztus nem azért imádkozott el-lenségeiért, mert tehetetlen lett volna, hanemazért, mert ez volt a legjobb, amit tennie kellett. Ezvolt a szeretet törvénye, amit imádságával betöl-


tött. Nekünk is imádkoznunk kell az õ szavaivalbel- és külföldön mindenkiért. Ez a legjobb, amithazánkért, mint Isten országáért tehetünk. Ne-künk is törvényünk a szeretet törvénye. Törvény,ha a megfeszítõk és feldarabolók viszontszeretnekés megbánják tettüket. Törvény akkor is, ha nem.A legjobb, amit tehetünk, ha igen, ha nem.

Aki úgy tudja szeretni Istenét, hogy ellenségei-nek is megbocsát, leveszi Krisztust a keresztrõl,ölébe teszi édesanyjának. Annak az édesanyának,akinek oltalmába ajánlotta országát az alapító.Aki pedig tudta, hogy ez a legjobb, amit országáérttehet. Hiszen hiába küzdenek érte a védõk, ha Is-ten is nem küzd velük.

A magyar dráma Krisztus-dráma. Ha tisztelniakarjuk Istent, akinek országa a hazánk, a Krisz-tus-drámát kell újra megélnünk, újra lejátsza-nunk. Jóval kell meggyõznünk a gonoszt, amikorszembesülünk vele. A jóságnál különb fegyverünknincs ellene. Nemes fegyver. Égen és Földön az

egyetlen, amivel célba találhatunk. Nincs az agonosz, aki meg ne szeretne minket ezért a fegyve-rért. Hatásosabbat csak a múlt század háborúinakgyõztesei tudtak, de mi közéjük nem tartozunk.Krisztus mellett – jobb- és baloldalán – csak a drá-mabeli két eshetõség közül választhatunk: káro-moljuk, vagy követjük õt. Aki követte, tudjuk, mégaznap vele volt együtt a Paradicsomban. A mi ha-zánk pedig maga a Paradicsom, és nemcsak amennyei. Paradicsomunk nem egyedül a miénk.Nagyon sokunké. Nincs más választásunk: Mind-nyájunk Paradicsomává kell tennünk. Ha nincshozzá elég erõnk, imádkozzunk, hogy legyen.Mondjuk az isteni akarás törvénye szerint sok ma-gyar keresztény Mi Atyánkot, a kifogyhatatlanszeretet kihangsúlyozásával.

Meg fog hallgatni az Isten.

Nyitrai Levente, Kocsord, 2002.

305. ének(szövege átírva)

Mi Atyánk, ki vagy a MennyégbenA te neved szenteltessék meg;Hazánk legyen a te országod,Törvénye a te akarásod;

Mint a Mennyben, úgy itt a FöldönÁldás legyen a kenyerünkön;S bocsáss meg nekünk, vétkeseknek,Mint mi is ellenségeinknek.

Kísértésbe ne juttass minket.Gonosztól mentsd meg életünket,Mert egyedül tiéd itt minden:Hon, hatalom, dicsõség. Ámen.

„Hármas” Keresztelõ június 29-én.

Tóth Imre és családja

Hegyesi Barbara konfirmáló fogadalmat tesz

az egyházzászló mellett


„Én Istenem, legyek vidám...”(Beszélgetés Istennel verses gondolatok alapján)

Gondviselésnek és oltalmazószeretetnek áldott Istene!

Nagy Alföldünk lángolónyarában kicsi fehér templo-munkba most minden erõk tö-mörülnek, kicsi fehér temp-lompadokba a holtak ismellénk ülnek, a nagyapáink,a nagyanyáink, szemükbenbíztatás vagy vád, hogy ho-gyan voltunk õrizõi a te tiszte-letedre épített 100 évesSionnak. Emlékezõ ünnepünkmegszentelt áhítatában atemplomfalakban dobognak abeépített kövek, téglák, különdobban meg minden kicsi kõ ésegy-egy nevet suttognak a le-tûnt század éveibõl, de mégisúgy érzem, hogy egy ütemrevernek egy óriási templomdob-banással. Te akarod, Atyám,hogy szívek helyett a köveketdobogtasd meg. Dobognak háta kövek és dobbanásuk lassanáthat, felmelegíti ünnepel-ni-emlékezni vágyó vérünket,és úgy érezzük, hogy megért-jük a beszédünket: élettelenkövek voltak, holt, némaagyag, anyag, de másfélszázgyermeked kimondta a szót,hogy összegyûjtik, megformál-ják õket és templommá lesz-nek, a te dicsõségedre emelthajlékká, hálaként megtaláltunitárius hitük oltalmára, vé-delmére. Jó Istenünk, te meg-szentelted nagy-nagy áldoza-tunkat, akarásukat és 100 évóta a felemelt falak visszave-rik az Ige hangját, és vissza-zengik az orgonát, az imádko-zó nagy nyomorúságot, s azáhítat szárnyaló énekét ésszent nyugalommal veszik kö-rül életünket. Háborúk, ki-sebb és nagyobb forradalmak,eszmetisztulások, születések,

hit-megvallások, házasságok,temetések, eltávozások, bú-csúzások, visszatérések, vi-szontlátások, emlékezések –hála legyen neked! – mindigtaláltak itt megmaradót, meg-tartót, hit-továbbvivõt, éltetõta te irgalmasságod ölelésefolytán, mert úgy akartad,hogy megmaradjon az erdélyi,dávidferenci unitárius vallásitt e tájakon is! Úgy rendeztedmindig, hogy több legyen a ki-tartás, az állhatatosság, mintaz árulás, a gyávaság. Gerinc-roppantásos idõkben sok voltaz elfutó, a te Sionodtól eltávo-lodó, de lassan-lassan vissza-fordulnak, akiknek otthona atemplomunk, akik ide mindighazaérnek, hazatérnek, aki-ket régi emberbõl új emberrétesznek e falak, hogy a szívükis templommá legyen, álmoktemplomává, ahol te is laksz.Atyánk, Istenünk, a szám-adásban rádöbbenek arra,hogy a megszólaló kõ-hangokegykori hordozói, az építõkmár rég mind aludni mentek,de hallom a bátorító hangjátannak, hogy buzdul népe a je-lennek is. Hinni akarom, hogyannyi tévelygés után hozzádvisz a népeknek útja, hogy le-gyen, mint volt, a szív erény-ben gazdag, fényes, legyen vil-lámban, dördületben a hit,mint szikla, rendületlen. Áldá-sod legyen, Atyám e drágaSionon, hogy ha sokszor meg-fogyva is, de törve nem, áll-junk a vártán bátor, elkötele-zett õrizõkként, s ha kellszázak helyett is zengjük azsoltárt, mert ott dalolnak ve-lünk azok is, akiket kiirtott azidõ és ott vagy te is mindigmegsokszorozó erõként. Mu-

tasd mindig életutunk megfá-radt vándorainak a múló idõt etemplommal is, és a téged ke-resõknek az örök idõtlenséget.Légy segítségünk abban, hogyaz öblösszavú harangok lel-künkben visszhangra kondul-janak és hozzanak vissza a leg-nagyobb messzeségbõl is, hogyõseink hitébõl, templomépítõkonokságából a vastag fehérfalak között biztonságot talál-junk, hogy megingás nélkülszilárdan megvallhassuk hi-tünket és magyarságunkat ésátmenthessük azokat jövendõnemzedékeknek. Engedd,hogy e gyönyörû emlékezésbenhivogathassunk másokat isegykori mészkõi szolgád sza-vaival a Te utaidon járni:Szent e ház, ki küzdött, fáradt;csendet, nyugtot itt találhat;jöjjetek hát buzgón, bátran;békesség vár itt e házban! Úgylegyen mindörökké.

ÁMEN

B.L.

Évzáró gyermekistentiszteletFüzesgyarmat, 2003. június 22.

„Szolgálnak”: Csordás Gergõ ésKovács Gréta hittanosok


Egyházi hírek

100 éves a füzesgyarmati Unitárius Templom

Településünkön a Széchenyi és az Ady utca sar-kán szép kis fehér templom hívta fel magára a fi-gyelmet szépen rendezett környezetével kertjébenhárom emlékmûvel (a honfoglalás emlékére1996-ban, az 1848/49-es szabadságharc emlékére1999-ben és az 1956-os forradalom emlékére2001-ben állította az egyházközség). Július 27-én,vasárnap délelõtt 11 órakor, az immár hagyomá-nyossá vált alföldi unitárius búcsú keretében ün-nepelte unitárius vallásközösségünk a 100 évesévfordulót, felemelõ rendezvényre híva és várvaminden érdeklõdõt. Az ünnepi istentiszteletenRázmány Csaba, a magyarországi Unitárius Egy-ház, a világ unitáriusainak, az erdélyi után, a má-sodik püspöke prédikált, aki egy 22 éves fiatalegyetemistát is megkeresztelt. Egy hittanos kon-firmációjának, vallástételének is szemtanúi lehet-tünk. Hegyesi Barbara e sorok írója elõtt tett hité-rõl bizonyságot. Tódor Albert, az erdélyi, AranyJános szülõvárosának, Nagyszalontának polgár-mestere segédkezett egy emléktábla leleplezésé-ben, amit a 100. évfordulóra avattunk. Versekkel,énekekkel idéztük meg a templomépítõ elõdök em-lékét és a 100 év alatt hûséggel kitartó híveinket.Sok más egyházi és világi meghívottat vártunk enagyszerû alkalomra.

Egy ilyen ünnepkor jó tudni, hogy mit is idéz-tünk meg, mert a történelem mindig kegyes tanító-mesterünk lehet. Az elmúlt év júliusa végén ünne-peltük az egyházközösségünk megalakulásának100. évfordulóját nagyszabású, nagy visszhangotkiváltó rendezvényen. Ez a 150 lélekkel megalakultközösség (egy papválasztási vita után szakadtak kia református közösségbõl és fogadták el az unitári-us hitelveket) a következõ évben már fel is épített,egyelõre még tornya nélkül az unitárius Siont, is-tenházát. De hallgattuk a továbbiakban a falu(most városkánk) nagy szülöttének, Gálffy Kál-mánnak (aki az erdélyi Korondról jött ide kán-tor-tanítónak és a közösség kulturális mindenesevolt) a krónikás feljegyzését: „Mióta egyházközössé-günk Füzesgyarmaton megalakult, azóta egy nád-födeles kis házikóban tartottuk istentiszteletein-ket. A hívek szívében visszhangra találtak azunitárius hit egyszerû igéi. Lelkük teljesen megvolt nyugodva. De vágyódtak egy, az Isten dicsõsé-géhez méltó hajlék után. Nem azért, hogy szebbházban imádhassák az Urat, hanem, hogy az unitá-rius erények, a világosság, a szabadság és az egy-személyû Isten tisztelete a nagy magyar Alföldön isállandó, az idõ viharaival is dacolni tudó templom-ban hirdettessenek. A feljegyzésekbõl tudjuk, hogyaz áttértek többsége a tehetõs (egyik-másikuk több

száz holdas gazda!) földbirtokosok közül kerültekki. Ennek megfelelõen is próbáltak választott egy-házuk gondjai-bajai mellé állani. Szólt újra a króni-kás: „1903 tavaszán, mikor a mezõk szárnyas dalo-sainak föl-fölcsendülõ harmóniája az emberikebelben újabb és vidámabb érzelmeket keltett, saz öreg föld is megvénült ruhája helyett újabbat öl-tött, akkor a természet mûveinek gyönyörei tettreszólították híveinket is, hogy a mindenséget ily széprenddel fenntartó láthatatlan erõrõl, az Istenrõlemlékezzenek. Egyszerre a természet ilyetén meg-újhodásával, megújulásával fogtunk neki a szentmunkának, a templomunk építésének 1903. június24-én. Oh, mily szép volt nézni az Úr házának növe-kedését, mely napról-napra szebb, istenibb lett, mígvégre 1903. november 5-re elkészülvén, egyházkö-zösségünk megbízottai átvették. TervezõjeBorsothy Géza magánmérnök úr szívességbõl ké-szítette a tervet, sõt még az építkezés kezdetétõl azépület átvételéig tartó felügyeletet is megígérte,mit nagy lelkének sugallata szerint teljesített is...A templom felépítését ifj. Szrenkányi Pálmezõberényi építész vállalta és építette fel 4250 ko-ronáért...” A templom építéséhez nagyon sokan já-rultak hozzá. Az áttértek közül 75 egyháztag nevétõrzi a krónika. Sajnos soknak utóda hûtlen lett azelõdökhöz és nem gyakorolja vallását, sehova nemtartozik. Az unitáriusokon kívül 3 más vallású is se-gített, de unitáriusságunk is kivette részét az ada-kozásból az erdélyi Homoródalmástól Vargyasig ésa külföldi, nyugati hittestvéreinkig. A felszentelésnovember 8-án volt.

Ferenc József nagynevû püspökünk így üzenterre az alkalomra: „Az Úr õrködjék templomotokfelett. Valahányszor oda beléptek, találjon ott lel-ketek békét, nyugalmat és örömet... S a hitkülönb-ség, mely titeket külön templom építésére indított,soha ne szolgáljon akadályul a felebaráti, a testvé-ri szeretet gyakorlásában.” Józan Miklós esperes,aki a felszentelést végezte, így fogalmazott: „Álljazért és világolj soká, örökké tiszta erkölcs õre, tekedves kis templom! Állj és világolj, mint világító-torony az élet zajló tengerének partján. Nyújts vi-gaszt és jóreménységet még a hajótörötteknek is.Tündököljenek feletted tiszta fényben, mint õrzõangyalaink, a hit és erkölcs vezér-csillagai.”1911-ben épült a torony a templomhoz.

Önálló lelkésze lett a gyülekezetnek és elké-szültek a harangok is. Átvészelt két világháborút atemplom, de a kommunizmus évtizedei alatt váltolyan romossá, mintha háború pusztította volna. Ajó gazda hívek elüldözése, az itt maradottak meg-félemlítése miatt haldokolt a gyülekezet és templo-


mát sem tudta megóvni az idõ enyészetétõl. E so-rok írójának a tavaly megjelent könyvecskéjébenolvashattuk: „A templomot sûrû bozót vette körül,a lombtalan csupasz fáktól sem lehetett látni a fa-lakat. (Februárban érkezett ide a mostani lelkész-család!) Az elvadult orgona-, fagyal-, és akácbok-rok bekandikáltak az ablakon. A vakolat a tégláigle volt folyva a falakról, a bádogtetõ rozsdás ésfakó. Az egész úgy nézett ki, mint egy háborús me-mentó.’’ Ebbõl próbáltunk istenházát varázsolni.Éveken át javítgattuk, most is azt tesszük sajátmagunk erejébõl, mert nem segít rajtunk a Jó Iste-nen kívül más.

Háborúban elesett hõseinknek már 1990-benemléktáblát avattunk, amikor még itt voltak a hó-

dító „felszabadítók” ; s amikor apáink, fiaink, fiú-testvéreink még hivatalosan fasiszták voltak.

1993-ban a 90 éves évfordulóra is avattunk egyemléktáblát, aztán megerõsödve hitünkben, ma-gyar öntudatunkban, nagy ünnepségek keretébenelkészítettük és felavattuk a templom mellett levõ,már említett emlékmûveket. A templombelsõt isújítottuk, a padokat újra festettük. Nemzeti- ésegyházzászlót avattunk. Emléktábla készült a lel-készek neveivel, megalakulásunk 100. évforduló-jára és az elsõ született unitárius hívünk emléké-re. Ez az istenháza várta az emlékezõketünnepelni július 27-én.

Balázsi László

Temetési beszéd, id. Bencze Márton unitárius püspök felett!

Textus: Galata 5, 13.A földön mindennek hívatása van. A virágnak,

hogy nyíljon, a földnek, hogy teremjen, a fának, hagygyümölcsöt hozzon, az embernek, hogy gondolataivalés magasztos eszméivel, beilleszkedjen az erkölcsi vi-lágrendbe, melynek végs célja nem lehet más, mint atökéletes élet. Miképpen a lét milliónyi egyedének,

úgy az embernek is hívatása megélésére, Isten sza-badságot biztosítatt, amit Pál apostol így fogalmazottmeg: „testvéreim ti, szabadságra hívattatok”. Ezencsodálatos Isteni ajándék, a szabadság ajándékánakfélreértelmezésébõl származott az emberiség renge-teg tragédiája, mint a vallásháborúk, a gályarabság,

Emlékezzetek meg a Ti elõljáróitoktól

A Magyarországi Unitárius Egyház Zsinatamegszomorodott szívvel tudatja, hogy Pünkösd va-sárnapjának reggelén (03. 06.08) életének 85-ikévében, rövid szenvedés után elhunyt id. BenczeMárton a Magyarországi Unitárius Egyház nyu-galmazott püspöke.

A gyászszertartás és az ökumenikus búcsúztató2003. június. 27-én, pénteken 10 órakor volt a Bar-tók Béla Unitárius Egyházközség templomában(1092. Budapest, Hõgyes Endre u. 3.), melyen aszószéki szolgálatot, valaminta Magyarországi UnitáriusEgyház nevében a búcsúztatótRázmány Csaba püspök tar-totta, ezt követõen az Egyházvilági Vezetése nevében MikóIstván búcsúzott az elhunyt-tól, amit ökumenikus búcsú-szertartás követett.

A romai katolikus Egyháznevében Dr. Beer Miklós vácimegyéspüspök, a Magyaror-szági Református Egyház ne-vében, Dr. Hegedûs Lorándnyugalmazott református püs-pök, a Magyarországi Evangé-likus Egyház nevében, SzirmaiZoltán evangélikus esperes, aMAZSIHISZ nevében, Dr.Schwetzer József nyugalma-zott országos fõrabbi mondtakbúcsúbeszédet. Ezt követõen

az elhunyt urnáját, díszkísérettel, egyházunk pa-lástos lelkészeinek sorfala között 13.15-kor, azÓbudai temetõben kísértük utolsó útjára.

Itt a sírnál a gyászszertartást Dr. Szabó ÁrpádErdélyi unitárius püspök, az énekvezéri teendõketpedig, Vadady Attila és Bácskai Ágnes énekvezé-rek végezték.

Id. Bencze Márton nyugalmazott püspök, 1919.február, 22-én született Homoród-keményfalván(Erdély). A székelykeresztúti Unitárius Gimnázi-

umban tett sikeres érettségiután, Kolozsváron végzi el ateológiai Akadémiát 1943-ban.Ugyanez év júliusában kineve-zést nyer a Hõgyes Endre utcaiMissziós-házba, mint segédlel-kész, ahol élete végéig, mint,Budapest és környéke, vala-mint a diákotthon vezetõ lel-késze tevékenykedik.

1991-94. között püspök-helyettes, majd az 1994-ben aPestszentlõrincen megtartottZsinat lelkiismeretes munká-ja elismerése képen püspök-ké választja, mely tisztséget2001-ig nyugdíjbavonulásáigtöltötte be.

Emléke szívünkbenörökké élni fog!


a két rettenetes világégés, a Holokauszt, a szervezettbûnözés, az alkohol és kábítószer függõség, melyekmind mind megcsúfolói az emberi méltóságnak, és el-homályosítói a teremtmény arcán levõ jézusi voná-soknak. A szabadság nem szabadosságot, nem gátlás-talanságot jelent, hanem beilleszkedést az erkölcsivilágrendbe, hogy az emberek szeretettel szolgálja-nak egymásnak. Az orvosnak szabadsága van a gyó-gyítás elõsegítésében, de csakis az orvostudomány jólmeghatározott keretei között, a kutatók is kutathat-ják az Univerzum titkait, de csakis az emberiség fel-emelése és nem elpusztítása érdekében. A jól értel-mezett szabadság nem más, mint egymás szolgálata,egység a sokféleségben, Istenorsága megvalósulásaérdekében. Áldott a világban minden olyan ember,aki a szabadságot a fentiek szerint értelmezve, min-dig arra törekedett, hogy magasztos tetteket vigyenvégbe, de soha nem önma-gáért, hanem kimondot-tan szeretteiért, miként afáklya, mely magát meg-emészti, hogy másoknakvilágítson! És mivel véle-ményem szerint Id.Bencze Márton a Magyar-országi Unitárius Egyháznyugalmazott püspöke, azelmondottak jegyében élteegész életét, helyesen ér-telmezve a szabadság esz-ményét, engedjétek meg,hogy mondanivalómat né-hány példával támaszsza-ra alá.

Józsué így vall: „ Én ésaz én házam, az Úrnak szolgálunk ”. Jézus a nagy ta-nító ezt így fogalmazta meg: „Az Úrnak lelke van én-rajtam, mivelhogy felkent, hogy az evangéliumot hir-dessem, elküldött, hogy meggyógyítsam a töredelmesszívûeket, a foglyoknak szabadulást, a vakok szemei-nek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesúj-tottakat, és hirdessem az Úrnak kedves esztendejét”.Egy másik helyen ezt mondja: „Az embernek fia nemazért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Õszolgáljon másoknak. Petõfi a nagy lángelme, emberihivatását így fogalmazta meg: ”Legyek fa, melyen vil-lám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tö-vestül; Legyek kõszirt, mit a hegyrõl a völgybe, Egetföldet rázó mennydörgés dönt le”. Ennél szerényeb-ben fogalmaz Bölöni Farkas Sándor: „a sors engemszûk pályára tett, és kevéssel áldott meg, de adott ne-kem sok örömöt is, hogy csekély mécsesem világánál,másoknak sötétségét eloszlassam”. Balázs Ferenc afiatalon elhunyt lángelme, így fogalmazott: „Hiszekaz ember méltóságában, ha magát a világcéllal azo-nosítja, akarata szabadságában. Az én életem célja,részt venni egy a cél felé törekvõ egészben, megtennimindent, ami lehetséges, hogy az én csekély hozzájá-rulásom, a végcél megvalósulását elõsegítse „. És vé-gül még egy nagyszerû gondolat! Sütõ András kortársíró szülõfalujának temetõjében, Pusztakamaráson,egy síron ezt olvashatjuk: „a fáklya magát emésztimeg, hogy másnak szolgáljon „. Ezen egyszerûenmegfogalmazott életfilozófiák, nagyszerûen illenekid. Bencze Márton elhalt püspökünk életére, mertcsak addig lehet az embernek igazán értékes élete,

míg Istenben és Istennel él. A hivatal melyet válla-lunk, a munka melyet egy életen át, végzünk, akötelesség melyet teljesítünk, az áldozat melyet na-ponta hozunk, a család a haza, a nemzet a társada-lom, az egyház és a vallás oltárán, mind mind egyfaj-ta szolgálat Istennek, aminek eredménye képenminden ember a kicsitõl a nagyig az Úrnak éli életét,aki csak egy parányit is tesz Istenországa megvalósu-lása érdekében.

Mindezek ismeretében szomorúan kell, rájöjjünkarra, hogy mi emberek csak akkor ismerjük meg em-bertársunkat igazán, amikor a ravatalra kerül, ami-kor elõször dobban belénk a tudat, hogy többé nemfogjuk õt látni. Igazán megismerni valakit, csakis ahalálban lehet. Amíg velünk van, amíg vele együtt él-jük mindennapjainkat, olyannak látjuk embertár-sunkat, mint amilyen abban a pillanatban. A halál és

az eltávozás szomorúpillanatabán, pedig olyan-nak, mint amilyen Õ amaga valóságában, mintamilyen lényegében.Mindez azért van, mert ahalál nem más, mint egyablak, melyen át könnyesszemünk az örökkévaló-ságba tekint. Az örökkéva-lóságba tekinteni pedigannyit jelent, hogy ha csakegy pillanatra is de min-denképen szembe kerü-lünk Gond viselõ Iste-nünkkel szeretõ édesAtyánkkal. Ez az a pilla-nat, amikor a maga valósá-

gában mérjük fel embertársunk igazi életét, annakértékét és lényegét. Ilyenformán elmondhatjuk, hogyid. Bencze Márton életét, e gyászos szomorú ravataligfel sem mértük, nem is kategorizáltuk, mert nem voltrá szükségünk, mert naponta láttuk, mert napontabeszéltünk vele, mert naponta hallottuk jóságos ésszeretetteljes szavait, mert naponta láttuk áldásosmunkáját, mert naponta éreztük kezének könnyeketletörlõ, és simogató jóságát. De, most amikor örökreelnémult ajkán az ige, amikor elhalt férfias orgánu-ma, amikor elhalt ajkán a Zsoltár: Hozzád megyekUram, hozzád közel, – Te benned bíztunk eleitõl fog-va, – Erõs várunk nekünk az isten, – Hatalmas istengyõzhetetlen várunk. Amikor már nem mondja többé,hogy én téged keresztellek, és nem mondja a konfir-málóknak, hogy hiszem, vallom egy az Isten, amikornem mondja a házasulandóknak, hogy holtomig-lan-holtodiglan, Isten engem úgy segéljen, vagy többénem halljuk, halkan hívó szavát, hogy jer az úrnakasztalához, Jézus áldott serege, csak ezután jövünkrá, és tudjuk meg, hogy ki is volt számunkra id.Bencze Márton püspök, aki egész életét annak anagyszerû Jézusi gondolatnak jegyében élte, hogy.„én vagyok a jó pásztor és a jó pásztor életét, adja a ju-hokért”.

Id. Bencze Márton ny. Püspök 1919. február. 22-énlátta meg Isten fényes napját, Erdély egyik legszebb vi-dékén Homoródkeményfalván. Elemi iskoláit az ottho-ni unitárius elemi iskolában, középiskoláit és a sikeresérettségit a Székelykeresztúri Unitárius gimnázium-ban végezte és tette le. 1939-ben iratkozott be a kolozs-


vári Unitárius Teológiai Akadémiára, melynek elvégzé-se után, Józan Miklós püspök kinevezte a HõgyesEndre utcai Unitárius Missziósház segédlelkészévé,ami a Duna-Tiszaközi szórványt és a Budapest környé-ki községek, valamint a diákotthon lelki gondozását je-lentette. 1945 szeptemberében alapít családot, melynekgyümölcs négy áldott gyermek, és mára már hat unoka.1991-ben fõjegyzõvé, majd 1994-ben a MagyarországiUnitárius Egyház Zsinata püspökké választja. Ezt atisztséget hat éven át, nyugdíjazásáig töltötte be. Egészélete e templomhoz kötõdik, ahol lelkésszé szentelik, ésahol gyermekeit megkeresztelik. Itt konfirmálnak ésházasodnak gyermekei, itt kereszteli, és konfirmáljamind a hat unokáját. Itt e szószékrõl imádkozik fiata-lon elhalt szeretett menye Franciska felett, és itt veszimagához az úri szent jegyeket, ami által mindig újabberõt merített az élet nehézségeinek leküzdésére. Temp-lomunk Pünkösdi nagy hiányzója maga Id. BenczeMárton nyugalmazott püspök volt, aki ez alkalommalmár nem részesülhetett az úri szent vacsora jegyeibõl,mert azon a napon, 4 óra 40 perckor visszaadta lelkétteremtõjének, életének 85-ik évében. FõtisztelendõBencze Márton püspök úr, ki 58, küzdelmes éven át vol-tál, ez eklézsia prófétai lelkületû papja, ki mindez idõ

alatt a leghûségesebben õrizted e szent sátor szövetség-ládáját, benne a valláserkölcsi élet örök értékûtízparancsolatával. Kinek soha haragosa nem volt, kisoha senkirõl rosszat nem mondtál, ki mindig éles el-mével, nagy tudással és felkészültséggel hirdetted, va-sárnapról-vasárnapra, tiszta magyar nyelven e gyüle-kezetnek Isten igéjét, ki hat éven át felemelt fejjel ésegyenes gerinccel vállaltad magadra egyházunk fõ-pásztori teendõit, azzal a nagyszerû szellemiséggel, mi-szerint a jó pásztor életét adja a juhokért. Tudom, tud-juk, hogy nem volt könnyû pásztorság e 85 év, dehiszem és hisszük, hogy gyönyörûséges volt. És mi hí-veid, munkatársaid és tisztelõid, azért vagyunk itt,hogy méltó módón vegyünk tõled végbúcsút, és mond-junk köszönetet azért az áldásos munkáért, melyetUnitárius Egyházunk felvirágoztatása, és Istenországabeteljesülése érdekében kifejtettél. Emléked szívünk-ben örökre megõrizzük.

Adjon a Gondviselõ isten portestednek csendes pi-henést az édes anyaföld rögei között, szeretteidnekmegnyugvást és vigasztalódást. Isten veled Isten ve-lünk. Ámen.

Rázmány Csaba

BÚCSÚBESZÉD

Gyászoló család, gyászoló gyülekezet, gyászolótestvéreim!

Egyházunk világi vezetése nevében hajtom megfejemet egyházunk volt püspökének hamvait tartal-mazó urna elõtt és próbálom szavakba önteni mind-azt ami a végsõ búcsú során feltolul a búcsúztatóban.

Egy hosszú, egyházáért szinte mindhalálig dolgo-zó ember életét összefoglalni egy rövid búcsúztató ke-retében meddõ, szinte lehetetlen vállalkozás, ezértcsak életének három stációját emelem ki, amelyekazonban életét és halálát meghatározták illetve jel-képezték.

A kezdet: Orbán Balázst idézem:

„Abásfalván felül kis negyedórányira van akis-Horrorod utolsó helysége: HomoródKeményfalva.E falu végén templomrom van, mely e század elsõ felé-ben bontatott le, s építetett újra a falu közt. A hagyo-mány szerint midõn az lerontatott 20 pián éppen 1000esztendõs volt”.

A falun felül az összeszoruló Horrorod völgyébenegy büszke sziklaszár melyet Hollókõnek neveznek.

Néhány történeti hagyomány van e szirttel kap-csolatban mit felemlítetlenül nem hagyhatok”

Az író ezek után felemlíti a tatár idõket és a faluhõsét és megmentõjét, egy Lakatos nevû embert ésdédunokáját, Lakatos Jánost ki hõsiesen küzdött atatárok ellen.

„A Lakatos család ma is Keményfalva elsõ család-jai közé tartozik és hõstetteit büszkén regélik el. Ígymenti meg a feledékenységtõl a néphagyomány a hõ-sök emlékét, ekként száll szájról szájra tisztelt neveazoknak, kik a hazának szolgálva, kik embertársai-kat védve éltek, ekként halhatatlanítja a nép hõseit”.

Nomen est omen.A szülõfalu aki a múltban a külsõ ellenséggel

szembeszálló Lakatosokat évszázadokon keresztül

megõrizte emlékezetében immáron emlékezni fogarra a kisfiúra, aki nagy csodálkozva hallgatta az õsilegendákat, majd vándorútra kelve Magyarország fõ-városában unitárius püspökként szolgálta hazáját,egyházát és védte embertársait a lelkeket mérgezõsorscsapásoktól.

A folytatás

Budapest, Högyes Endre utcai misszióház

A század elsõ világégését követõ szétszaggattatásután a szülõföldrõl a megmaradt anyaországba átme-nekültek élete, életkörülményei a megcsonkított or-szág sanyarú helyzetéhez mérten is még sanyarúbbvolt.

A világválság kilátástalansága az igyekvõ fiatalokszámára talán még inkább szomorúbb jövõt vetítetteléjük. És ekkor született meg a mentõ gondolat: va-lamilyen otthont kell elsõnek biztosítani a tanulni vá-gyóknak, hogy szilárd talajt érezve talplik alatt meg-indulhassanak a tudomány várának az elfoglalására.

Mikó Istvánfõgondnok


Emerson árnya

Elõzõ számunk folytatása

A „Sovereignty of Ethics” (Az etika egyedural-ma) címû esszéjében feltalálhatjuk Emerson ritkahumor megnyilvánulásainak egyikét. Azon elmél-kedett, hogy „Luther inkább levágta volna a kezét,semhogy téziseket fogalmazzon meg a pápa ellen,ha tudta volna, hogy ezek teljes erõvel a bostoniunitáriusok vérszegény tagadásához vezet.” Azuniverzalista unitáriusok, akik, mint magam is,ma követõivé szegõdnek, az által, hogy visszauta-sítják a korai anyaegyház spirituális szikességétés építõ racionalizmusát, nem kell túlságosan ha-mar örüljenek az Emersonnal való kapcsolatuk-nak. „A ti különféle népszerû karitatív cselekede-teitek” – írja a „Self-Reliance” (Önbizalom) címûesszében – nevelés az elmebetegek intézetében;közösségi házak építése, olyan hiú céllal, amelyetma nagyon sokan támogatnak; adományozás orr-vérzésig, valamint az ezerféle segély-társaságok;szégyenkezve bevallom, hogy idõnként beadom aderekam és odaadom a dollárt, gonosz dollár az,amelyet idõnként megvan a férfias bátorságom,hogy visszautasítsak.” Ilyen alapon persze, nemigazán lehet egyházat építeni.

Emerson azt a liberális meggyõzõdést támogat-ta, hogy az önbizalom az egyetlen módja a világproblémáinak megoldására, amennyiben széleskörben gyakorolják. Támogatáspárti volt, a lefeléirányuló együttérzés szószólója. „Hagyjuk, hogy ajavulás a gazdagok felé tett engedményekbõl ered-jen és nem abból, hogy a szegényeket próbáljukmegragadni” – írja a „Man the Reformer” (A refor-máló férfi) címû esszében. Emerson örömmel fo-gadta a reform ötletét, ám a reformerek önfejû-ségét ízetlennek találta. Kényes viselkedés-etikájaeleve akadályozta abban, hogy bemocskolja magátazok társaságában, akik a szegények helyzeténakarnak segíteni, ki akarják terjeszteni a demok-ráciát, vagy éppen véget akarnak vetni a rabszol-gaságnak (bár itt komolyan eltért a saját maga ál-tal fölállított szabályoktól). A reformot „profánmódon viszik végbe és nem alázattal, a vezetõség,a taktika és a követelések által”, rosszallotta az„Introductory Lecture on the Times” (Bevezetõ elõ-adás az idõkrõl) c. írásában. „Ez csak bogár a fül-ben. Semmi örömet nem találok abban az áldozat-ban, amely megmutatja nekem a személyiségilyettén részrehajlását.” Kora kertjében Emersonamolyan nebánts-virág volt: csak egy kicsit kelletthozzá durvábban viszonyulni, és azonnal vissza-húzódott.

Emerson a „The Transcendentalist” (Transz-cendentalista) címû esszéjében kerül a legközelebbegy átfogó önkritikához. Ezt a munkáját a newenglandi szabadelvû, természet misztikusainak is-kolájáról írta, amelyrõl sokan azt gondolták, hogy

egyik alapítója volt. Transzcendentalista társait,mint „igényes gyermekeket” emleget, és a serdülõmozgalom korlátjait sokkal világosabban foglaljaössze, mint bármelyik kritikus. „Olyan sok ígére-tes fiatal, és egyetlen befejezett férfi sem”, – írja.„Nem jó polgárok, nem jó tagjai a társadalomnak...Nem akarnak részt vállalni a közadakozásban, aközös vallási rítusokban, az oktatás kezdeménye-zéseiben, az itthoni és külföldi missziókban, arabszolgakereskedés eltörlésében, vagy akár az al-koholista egyesületek támogatásában. Még sza-vazni sem szeretnek.” Követõi lelkiismeret-furda-lásainak védelmében, Emerson megmagyarázza,hogy minden nagy probléma csak „piszlicsáré ügy”számukra. „Ezek a gyermekek azt válaszolják,hogy az élet és saját tehetségük túl gazdag ahhoz,hogy ilyen jellegû semmiségekre pazarolják.” Az-tán, sokatmondóan, súlypontot vált és elsõ sze-mélyben kezd beszélni. „Mi vagyok én? Mi más,mint a derû és függetlenség egy gondolata…Ugyanazt a dolgot csak egyszer akarom megten-ni… Az út, amelyet a hõs egyedül követ, nem más,mint az egészség országútja… Nem fogom sajátmagam molesztálni miattatok. Nem akarok profa-nálódni… Nem mozdulok, ameddig nem kapommeg a legmagasabb parancsot.” Mivel nekem ma-gamnak is van négy serdülõ gyermekem, ezek azérzelmek már nem is lehetnének ismerõsebbek.

Ahhoz, hogy fölnõtté váljon, az UniverzalistaUnitarizmus ki kell lépjen Emerson árnya mögül.Paradox módon – és teljesen lehetetlenEmersonról beszélni, a nélkül, hogy paradoxonhozfolyamodna az ember – amint ezt megtesszük, az afény, amely õrá vetõdött, amely megvilágította leg-mélyebb gondolatait, fölragyogtatja a mi utunkat.Amint õ maga mondta Vergiliuszról, Emerson„száz könyv száz ember számára”. Könyvei kitrom-bitálhatják a szuverén individualizmust, de a szel-lem, amely hangszerelte, teljes harmóniában van.Az a szellem kiemeli egymásrautaltsági kilátása-inkat az által, hogy táplálja mindenfajta élettelszembeni tiszteletünket. Az „Egyetemes Lélekrõl”ezt írta: „A te szíved van benne mindenek szívé-ben.”

Amilyen távolságtartó volt személyes kapcsola-taiban, Emerson olyannyira volt bensõséges vi-szonyban a természettel. Ugyanakkor õ az egy-másrautaltság hálózatának koszorús költõje.„Minden kémiai anyag, minden növény, mindennövekvõ állat az ok egységét és a megjelenéseksokféleségét tanítja”, írta „History” (Történelem)címû esszéjében. Itt az „affinitás láncáról beszél”,máshol – a „Compensation” (Kiegészítés) c. írásá-ban – pedig érzékeli, hogy „a világ begömbölyítimagát egy harmatcseppbe”; mindezekbõl kiderül,hogy Emerson élõ része a maga által kigondolt ver-seknek. Mikor keresztül sétált Concorde-on min-


dennapi csavargásai alkalmával, szinte soha nemhagyta ki, hogy belépjen egy-egy elvarázsolt terü-letre. „Platón” esszéjében Emerson egy analógiá-val fejezi ki a teremtés egységét: „A szántó ember,az eke és a barázda egyazon anyagból vannak.”

Szívverése ezúttal fölgyorsíthatja a miénket. Amodern Univerzalista Unitarizmus ugyanúgy fog-lya a lineáris érvelésnek és a racionális pozitiviz-mus felépítésének, mint amennyire a bostoniunitarizmus volt lenyûgözve Emerson idejében atermészetfeletti racionalizmus feltételezett logiká-jától. Emerson csodálata és kozmikus alázata se-gítségünkre lehet abban, hogy ráhangolódjunk azélet csodálatos megnyilvánulásaira és „spirális fej-lõdésünk természetfeletti zöngésére”.

Emerson nem keresett tanítványokat. Nemakarta, hogy az õ árnyékában dagonyázzon valaki,mint ahogy az sem töltötte el megelégedéssel, hogyõ maga tetszelegjen saját hõsei visszatükrözõdöttreflektorfényében. Saját generációjától azt kérte a„Nature” (Természet) c. esszéjében, amit tulajdon-képpen tõlünk is: „Miért ne élvezhetnénk eredendõkapcsolatunkat az univerzummal.” Mindezekfölött, Emerson mindenképpen sokat köszönhetsaját önsegélyezési „evangéliumának”, ám vissza-retten a modern amerikai önkény individualizmu-

sától. A tehetetlenség és konformizmus ellen,amelynek ma tanúi vagyunk, úgy tiltakozna, mintló a zabla ellen, azzal az ellenszegüléssel, amelyetcsak az újkor bûnei ellen kifejezésre lehet juttatni.Talán még a szuverén individualizmus bálványátis ledöntené.

Ám ma ez a dolgunk. Ha fejlesztjük az összetar-tozást, az egymástól való függést, erõs intézmé-nyeket építünk, nagyvonalúan támogatjuk õket, ésmegtanuljuk sokkal jobban elfogadni és felkarolniegymást, sikerülni fog megszabadulnunk a múltárnyaitól – a mi esetünkben Emerson árnyától.Nagykorúvá válhatunk. És ha sikerül tovább men-nünk még egy lépéssel, ha tisztelettel és csodálat-tal haladunk együtt, úgy fogjuk tudni megtisztelnieme különleges ember születésnapját, ahogyan õmaga is szívesen ünnepelte volna. Úgy tisztelhet-jük meg, hogy kilépünk Emerson árnyékábólEmerson fényébe.

A cikk szerzõje: Dr. Forest ChurchFordította: Kászoni József

K. J.

A Minden-egyes és az Egész /Each and All/

Minden-egyesnek szüksége van az Egészre,Semmi sem szép és jó önmagában:Azt gondoltam, hogy a madár hangja a mennyországból jön,Hazahoztam õt, fészkében, este,Énekli a dalt, de most nem szerez nekem gyönyörûséget,Mert nem hoztam haza a patakot és az eget,Õ dalolt a fülemnek, és azok daloltak a szememnek.A szerelmes nézi bájos választottját,Amint s szüzek sorában ballag õ,Nem tudván, hogy szépségének legjobb keretétEz a hófehér sereg adta meg igazán.Végül elhozta õt magányos házába,Mint én a madarat az erdõbõl a kalitkába. –Az élénk megigézésének vége,Kedves feleség, de nem tündéri többé.Akkor azt mondtam: Vágyódom az igazság után,A szépség az éretlen gyermekkor csalása,Magam mögött hagyom az ifjúság játékszereivel.Amint beszéltem, lábam alattA földi-fenyõ fodorította csinos koszorúját,Keresztül kúszva a moha-csomókon,Belélegeztem az ibolya illatát,Köröttem állottak a tölgyek és a fenyõk,Fenyõtobozok és makkok feküdtek a földön,Felettem emelkedett az örökkévaló ég,Telve fénnyel és az Istenséggel,Ismét láttam és ismét hallottamA csobogó patakot, a hajnali madarat, –A Szépség érzékeimen keresztül belémlopózott,És átadtam magam a tökéletes Egésznek!

R. W. Emersonfordította: Dr. Szabó István


KERESZTÉNYSÉG ÉS KULTÚRA

Unitárius vallásért börtönben volt Erzsébet angolkirálynõ õsanyja.

Erzsébet angol királynõ a 16-17. századbanvirágzott komoródszentpáli elõnevû KORNIScsaládból származik. Vagyonuk, tekintélyük éstehetségük szerint Erdély legfõbb családjai közttartja nyilván a történelem. A tragikus sorsú csa-ládok közt is elsõk közt szerepeltek.

Magyarországból Erdélybe költöztek, a családezen ága a komoródszentpáli elõnevet vette fel,hol Farkas több bástyás, dupla várfallal övezettvárat építtetett, több helységben lévõ birtokukközponti helyébe (1579-1580). Jelmondatuk a várkövébe vésve Ovidiust idézte: „Ritka erény me-lyet nem földi szerencse igazgat, / Mely tulajdonlábán állni hagy, ha fut ez”.

A családi tragédiák II. Miklóssal kezdõdtek,kit I. Ferdinánd Báthoryval megöletett 1529-ben.Testvére, az Erdélyi ág õse I. János Tokajnál avízbe fulladt. Erdély vérzivataros korában a ro-mán Vitéz Mihály vajda kivégeztette Mihályt,Farkasnak négy fejszecsapással vágatta le fejétés késõbb a 12 éves Miklós fiát is megölette. Fe-renc 50 ezer tallér váltságdíj ellenében szabadultmeg a tatár rabságból. Anna fejedelem asszonymenekülés közben pestisben halt el idegenben,férje, az unitárius Székely Mózes Kornis Zsig-monddal esett el a csatában 1603-ban. Boldizsár-nak 1610-ben a fejedelem a fejét vétette.

A család tagjai Dávid Ferenc idejében az unitá-rius valláshoz csatlakoztak. A Dávid Ferenc halá-la utáni „útkeresésben” a radikális unitáriusvonalhoz csatlakoztak, többek közt a Gerendi csa-láddal. Az unitárius Kornis családnak kevés meg-maradt emléke van: Szentpálon két harangotadományozott, a vár helyére az idõsek még emlé-keznek. Itteni kastélyának egyik bástyájábanadott menedéket Bogáti Fazekas Miklósnak, azüldözött unitárius író-költõnek, hol õ egy könyvetírt és egy elfelejtett, ismeretlen sírhalmot hagyotta temetõben. Az udvarhelyi várból, melynek tulaj-donosai voltak, már csak kevés rom maradt meg.Ilona férjével, a hidvégi Mikó Ferenccel építette ama is használható Csikszeredai várat, ésHidvégen unitárius gimnáziumot létesített, mely-

nek csak emléke maradt. Mihály alapítottaSzováta falut, ami miatt börtönbe is került hosszúpereskedés után, ugyancsak õ írta össze a háromszékely székben minden falut bejárva az 50 déná-ros adót. Borbála a magyarszentbenedeki unitári-us egyházközségnek egy úrvacsorai aranyozottezüst kelyhet adományozott Paczolai Borbála-ként, mely az 1700-as leltár szerint addig maradSzentbenedeken, míg „egyetlen unitária ember is”lesz ott.

E családból származtak Bethlen Gábor, Szé-kely Mózes és Apafi Mihály fejedelmek, e család-ba nõsült be korának híres és hírhedt kiválótudós embere, Pécsi Simon, a szombatos, aki mi-att a család vagyonát is elvesztette volt.

A Kornis családra jellemzõ a szaporaság, me-lyet igazol a késõbbi püspök Kornis Juditot teme-tõ beszédébõl vett idézet is. Judit a tizedikgyermekének szülésébe halt bele, s a temetési be-szédben anyjáról, Farkasnéról, ki még élt, ígyemlékezik meg a búcsúztató részben: „Óh, teanyák anyja, és dísze, s egyszersmind mindenbús esetnek szomorú példája is; nemcsak hosszúéveknek, de sok erényeknek összegével is… de te-mérdek bánatnak súlyával is megterheltetettasszony! Tisztes öreg. Nem síró, de sírni már töb-bet nem tudó õs anya! Hiszen te, a te dicséreted-nek minden nemében legfelsõbb ponton állottférjednek halálos esetében egyszer kimúltál Te, ate két derék vejeiddel, kik közül egyik a legfel-sõbb ponton Székely Mózes fejedelem, a másikezen legfelsõbb ponthoz legközelebb álla Pécsi Si-mon, kétszer ölettél meg. Te a te gyermekeidnek:11 fiadnak és 5 leányidnak halálában 16-szorhaltál meg. Te mondom, annyi halálokban meg-halva, ennyi temetésekkel eltemettetve s mégismég élve… ki egykor legjelesebb feleség lévén,most legszomorúbb özvegységed gyászolod… Té-ged, kit 19-szer anya is, mégis sem fiaidat sem lá-nyaidat nem számlálhatod. Téged, ki 3 s többversen is napa, még is vejedet nem láthatod, Té-ged… asszonyt férj nélkül, napát võk nélkül, csakárván maradott szerencsétlen unokáknak térdei-


det ölelõ csoportja közt õsanya nevet hallasz”. Azidézett unokák: Kornis Ferencné Bornemisza Ju-ditnak Margit, a késõbbi Rhédei Jánosné, István,ki 1630-ban meghalt és Borbála, ki Paczolai Ist-ván neje lett.

Az unitárius Kornis Családot a Pécsi Simonszervezte szombatossággal vádolták, Ferencnekminden vagyonát elkobozták, nótáztatták. A csa-lád Erdõszentgyörgyön maradhatott. Rákóczi azelkobzott vagyonokat bizalmi embereinek osztottaki, adományozta el. A néhai fõkapitány, Udvar-hely és a szentpáli várak, s hatalmas vagyon tulaj-donosa szegény lett, de unitárius vallásukbancsaládostól megmaradt. A vagyont hagyták, devallásukat nem! Gyermekeiket: Margitot, a maiangol királynõ õsanyját, fiát és Borbálát /kétszeris/ az unitárius vallásban kereszteltette meg.

Az Erdélybe jött Rhédei Jánosnak BethlenGábor fejedelem feleségnek ajánlotta KornisMargitot és visszaígérte az elkobzott vagyonnagy részét, ha az egész családot áttéríti az uni-tárius vallásról a reformátusra. A házasság és aMargit áttérése megtörtént, de Bornemisza Juditmakacs természetû volt /egy fél évig haragbólnem szólt egy szót sem az urához/, nem volt haj-landó a veje kérésére, fenyegetõzésére sem el-hagyni vallását. Ebben a helyzetben Rhédeifogadalmának nem tudván eleget tenni, vagyon-

talan maradt volna. Végsõ esetben, mikor mársemmi érv, kényszer nem használt, fogta azanyósát és bezárta a pincebörtönbe, azzal, hogyaddig ki nem engedi onnan, amíg az unitáriusvallását el nem hagyja, és nem tér át reformátushitre. Az anya, Bornemisza Judit egy napot kibírta börtönben étlen-szomjan, de végül is megadtamagát, és formailag átállt reformátusnak. Így ju-tottak a gyermekei és õ vissza a birtok egy részé-be, amit meg is osztottak, és pereltek ismindhárman egymással. Borbála Paczolainé va-lahogy megmaradt végül is unitáriusnak, mertegy úrvacsorai kelyhet adományozott amagyarszentbenedeki unitárius egyházközség-nek (a „hûség poharát”).

Rédei János és Kornis Margit leszármazottjaAnglia királynõje, Erzsébet királynõ. Lehet, hogyõ nem is tudja unitárius származását, de mi nyil-vántartjuk, és büszkék is vagyunk, hogy nem-csak a magyar Erdélybõl, hanem az unitáriusvallásból származik. Kornis õsei egyházunknak alegnagyobb és leghûbb oszlopai voltak és õsany-juk unitárius vallásáért még börtönt is szenve-dett.

Marosvásárhely, 2003. április 10.

Simén Domokos

Ny. unitárius lelkész

HITÜNKRÕL – XXI. RÉSZ*

A keresztény unitárizmus

Rég megszakított hitvalló cikksorozatom fo-nalát veszem fel újra. Termékeny hallgatás utánszólal meg újra unitárius lelkiismeretem. Többfelelõsségtudatot, élesebb Isten-látást, szorosabbemberközelséget remélek ettõl a termékenység-tõl. A lelkész gyülekezete számára termi gyümöl-cseit. Közzéteszem hát gyümölcseimet.

Meghaladtam a polgári nyugdíj-korhatárt, ér-lelõdésemnek ebben az évtizedében. Nem sok év-tized adatik az embernek. Fel kell mutatnia amitérlelt, ha nem akarja magával vinni a múlandó-ságba. Istent pedig itt kell megtalálnunk, aholrejtõzködik, nem odatúl, ahol szem elõl téveszte-ni sem lehet.

Nagy és régi kérdésre adandó válaszban kö-zelítem meg a titkok Istenét: hogyan lehetünkkeresztények és Bibliá-sak, ha unitáriusok va-

gyunk? Keresztények, mint akik tisztelik Jézus-ban a Krisztust, keresztények, mint akik a kín-szenvedésbõl felemelkedõ élet terhekénttisztelik Krisztus keresztjét, és keresztények,akiket a többi keresztény el is fogad. Mégis uni-táriusok, akiknek csak egy az Isten, akiknek avalóság elõtt nem kell szemünket behúnynunk,ha látni akarjuk az Örökkévalót, unitáriusok,akiknek ugyanolyan fontos minden máshitû em-ber testvérisége, amilyen fontos a magunk uni-tárius hite.

Testvériséget elképzelni sem lehet hitben,bennsõségben való kapcsolódás nélkül. Lehet-evalakit szeretni, ha külsõséges és felszínes hozzáa kötõdésem? Lehet-e szeretni valakit, akineknem szeretem a hitét? Azt a legbensõbbet, amibenIstenhez jutni igyekszik? - Nekünk az a parancso-


latunk van Jézustól, hogy különbek legyünk má-soknál testvéri szeretetünk bizonyságaiban. Demennyivel vagyunk mi különbek azoknál, akik bé-lyeget sütnek reánk egy-Isten-hitünk miatt, ha mimegbélyegezzük õket azért, mert másképp lát-nak. És vajon, sérül-e a mi unitárizmusunk, hanem viszonozzuk a megbélyegzést?

Az én határozott véleményem és evangéliumitanításom az, hogy semmiképpen sem sérül! Ha-nem sérül a parancsolat, hogy különbek legyünkazoknál. Büntetésre méltók ugyan ettõl még nemleszünk, de elveszítünk valamit, amiért Isten éle-tet adott nekünk. És életcélt veszíteni nagyobbkár, mint megbûnhõdni a vétkeinkért.

Bizony, az nagyobb kár! Dávid Ferenc igazikövetõje nem is a büntetéstõl való félelmében tö-rekszik elkerülni a testvérháborút, hanem azért,mert építeni akarja Jézus országát. Az ország pe-dig nem ország, ha benne testvérháborúk dúl-nak, egymás legdrágább kincsének megbélyegzé-se folyik. Ha én, az unitárius ennek feloldásábanjó példával járok elöl, és engedményt teszek, le-het azt úgy tenni, hogy mindenki nyerjen, én seveszítsek semmit, hanem a testvéri szeretet virá-gozzon tõle.

Az Unitárius Egyháznak nagyon fontos lenne,hogy teljes jogú tagságot nyerjen az ÖkumenikusVilágszövetségben. De ahhoz a mi számunkra le-hetetlen hitvallási engedményt kellene tennünk.Lelkiismeretünk ezt nem engedi. Kénytelenek

vagyunk hát megelégedni ez idõ szerint aféljogosult tagsággal, és ezt mintha véglegeskéntis vettük volna tudomásul. Én nem tudok ennyirebelenyugodni, de mit tehetek én, a legkisebb fog anagy fogaskeréken? – Szinte semmit. Ahhoz,hogy megkaphassuk a teljes jogot, zsinati határo-zatot, kellene benyújtanunk hitvallásunk meg-változtatásáról. Arról hogy visszavonjuk egykorijavaslatunkat, mely szerint a tagság mércéje neaz apostoli hitvallás és a keresztény dogmarend-szer legyen, hanem a Mi Atyánk. Ez aligha fogmegtörténni. Ilyen engedmény szóba sem jöhet!Miért kell akkor nekem „nagy dolgok után, erõ-met meghaladó csodadolgok után” járnom? (131.Zsoltár 1. vers.) Lehet, hogy tényleg nem is kelle-ne. De miért ne járnék?! Miért ne lehetne bárki aszikra, mely gyertyát gyújt, vagy kovásza, mus-tármagja az Isten országának? Vagy nem min-denkinek parancsolta Jézus? Meggyõzõdésem,hogy nemcsak nekünk szükségünk a teljes jogútagság, hanem a protestáns, a keresztény világegészének, sõt az emberiség lelki teljességének isszüksége van az unitárius hit világosságára.Pontosan akkora szüksége, mint nekünk.

Nyitrai Levente

*Nyitrai Levente kocsordi lelkészünk pár évvel

ezelõtt beindított egy sorozatot „Hitünkrõl” címmel.

Rövid szünet után most a XXI. résszel folytatja.

A hit

Amikor az Ige varázsát,mint kopott, megunt ruhát

levetjük,és ott áll elõttünk

a csupasz valóság,vagy legalább is az, amit

mi annak hiszünk,titokban Hozzád fordulunk:„Mondd, ez az igazság?”S abban reménykedünk,

egy élethossznyi pillanatrafellebbentjüka Titok leplét,

s megtaláljuk lelkünk vigaszát.

Bandi András

2003. július-augusztus UNITÁRIUS ÉLET15

Olvasók ünnepe

Újból eltelt egy év, lázasan készültünk a könyv-hétre. Ez már lassan a tizedik, ennek ellenére min-dig van bennünk egy kicsi izgalom. Legfõképpenaz idõjárás miatt imádkoztunk, hogy ne legyenesõ. Isten meghallgatott bennünket és csak azutolsó napon volt vihar, viszont elõtte hihetetlenhõségben volt része annak a sok százezer ember-nek, aki a 74. Ünnepi Könyvhétre kilátogatott.

Az idén 92+15 pavilon volt a téren (a 15 pavilonegy külön történet lenne) a Heltai Gáspár Unitári-us Könyvesbolt és az EPMSZ szokás szerint közö-sen, a 68-as számú pavilont kapta a rendezvényközponti részén.

2003. évi könyvhétre 350 könyv jelent meg, köz-te az Európa keresztútjain címû antológia, amely azEurópai Protestáns Magyar Szabadegyetem 33évét dolgozza fel. A könyvben 50 szerzõ, közte Mik-lósi Vári Katalin unitárius lelkésznõ mondja el vé-leményét az EPMSZ három évtizedes múlhatatlanés csodálatos protestáns szemléletû kulturmissziósmunkájáról, amit a nyugati emigráció körében fej-tett ki (60 könyv és 33 konferencia megrendezéseegy tucat országban) 1971-2003 között. Külön kö-szönet Dr. Szöllõsy Pál leköszönt szabadegyetemielnök áldozatos munkájáért, aki oroszlánrészt vál-lalt a könyv szerkesztésében és kiadásában.

Közel ötszázezren jöttek ki az öt nap folyamán akönyv ünnepére és a mi unitárius pavilonunkat issok tízezer ember, látogatta meg. A siker nem csaka látogatók számában mutatkozott meg, hanem azanyagiakban is. A magyarországi és erdélyi unitá-rius kiadványok sokasága mellett, az EPMSZkönyveivel unikális színfoltja voltunk és arattunksikert június 12-15 között a Vörösmarty téren.Ezen kiadványok mellett elsõsorban magyarsá-gunkkal, történelmünkkel, vallásos irodalommalés nem utolsó sorban verseskötetekkel álltunkrendelkezésére a kíváncsi közönségnek. Amire kü-lön büszkék vagyunk, hogy a mi standunkat szinteugyanannyian látogatták, mint a mellettünk lévõnagyhírû Szent István Társulat (katolikus) Kiadósátrát, és igen sokszor volt olyan tömeg elõttünk,

hogy csak sorban állással lehetett a könyvekhezférni.

Idén is számos író, költõ dedikált sátrunknál (ateljesség igénye nélkül):

Kányádi Sándor költõ, Gáspár Ferenc és ÕszGábor ifjúsági írók, Szöllõsy Pál jogász, BorbándiGyula történész, Molnár József (Németország)nyomdász, Gromon András katolikus teológus,Mikó Eszter elbeszélõ, Tóbiás Áron író-rádiós,Józsa Béla hadtörténész, Székely Sándor költõ-bi-ológus, Kászoni József unitárius lelkész, Gaál Eni-kõ történész, Szöllõsy Árpád közgazdász, KendePéter (Franciaország) politológus.

Megköszönjük Rázmány Csaba püspöknek,Mikó István fõgondnoknak, Kelemen Attila ügyve-zetõ igazgatónak, a kilátogató lelkészeknek és csa-ládtagjaiknak, a Bartók Béla UnitáriusEgyházközség számos tagjának, unitárius látoga-tóknak, vásárlóknak, érdeklõdõknek és fõleg azOLVASÓKNAK, hogy eljöttek hozzánk.

Köszönetet mondunk ifj. Bencze Márton szer-kesztõnek, aki kihozta az MTV Vallás stúdió forga-tó csoportját, és az Örömhír címû TV adásbanazokhoz is eljuttatta a Könyvhét légkörét, akiknem tudtak eljönni.

Az év egyik legnagyobb kulturális rendezvénysorozatán, az Ünnepi Könyvhéten tisztességgelszolgáltunk és több jelenlévõ szerint növeltük amagyarországi unitáriusok iránti megbecsülést.Itt ebben a tömegben lehetett látni, hogy milyennagyfokú érdeklõdés van irányunkban minden faj-ta tekintetben, talán ez volt a legfelemelõbb érzés.

Szokás szerint azzal szerettem volna elbúcsúz-ni, hogy „veletek jövõre ugyanitt”, azonban ez márígy nem lehetséges. Jövõre az Ünnepi Könyvhétmár nem a Vörösmarty téren lesz megrendezve (azORI székház bontása miatt), hanem valószínûleg acsodálatosan felújított Szent István Bazilika elõttitéren és környékén.

Mindenkit szeretettel vár 2004-ben a jubileumi75. Ünnepi Könyvhétre a Heltai Gáspár UnitáriusKönyvesbolt. Gergely Felicián

mentor


A gondok nem változtakBalázs Ferenc és Szent-Iványi Sándor tevékenységérõl,

Christine õszinteségével

Balázs Ferenc írásait olvastatni a tizenévesek-kel valóságos élvezet. Szárnyra kap a fantáziájukés mindenképpen tenni akarnak valami olyanmagasztosat, legalábbis nagyon hasonlót, mintamit õ tett. Ez fölöttébb jól is van így, hiszen a maifiatalok örökségül kapták, kaptuk, szinte ugyan-azokat a gondokat, problémákat, amelyekkel Ba-lázs Ferenc és nemzedéke küzdöttek.

Az 1920–1930-as években is rengeteg bátorság-ra és gerincességre volt szükség, hogy egyáltalánezeket a gondokat, problémákat fel lehessen mér-ni, meg lehessen fogalmazni. Miért is annyira ki-emelkedõ Balázs Ferenc és Szent-Iványi Sándorpéldája? Ha mindenki úgy gondolkozott volnamint õk, el is tûntek volna a tömegben. Az embereknagy többsége abban az idõben is azt a megoldástválasztotta, amely megfelelõbbnek tûnt számára:ha kellett, akkor kivándorolt, ha szükséges volt be-olvadt a többségbe, óvatosságból csak kevés gyer-mekre vállalkozott stb. Persze, ha ezek a milliókúgy cselekedtek volna, mint a két fiatal unitáriuspap, ma már nem ugyanazokkal, vagy hasonlógondokkal kellene küzdenünk, hanem valami tel-jesen újjal és mással. Mert még most is kisebbség-ben élünk, a kivándorlás hatalmas méreteketöltött, a gyermekvállalásra nincs igazán kedv éslehetõség. Mindebbõl következik, hogy kiüresed-nek egyházközségeink, mintha az ÉLET máshovahúzódna el tõlünk és mi csak azért maradunk hát-ra, hogy néha egy szál virágot tegyünk valaha voltunitáriusaink sírjára. A dörgedelmek és a magasz-tos prédikációk nem vonzanak senkit, legkevésbéa fiatalokat. Balázs Ferenc példája azonban igen,hiszen õt nem is arról ismerjük, hogy kiváló szónokvolt (ez igaz is), hanem arról, hogy merte is élniazt, amit szónokolt illetve leírt.

Gondjainknak felismerésében nagyon nagyhasznunkra van Balázs Ferenc feleségénekChristine-nek a könyve: Alabaster Village ango-lul, Mészkõ magyarul, amely Kászoni József for-dításában jelent meg. Igen tanulságos tudomástszerezni arról, hogyan gondolkozott rólunk ez azamerikai-dán lány, aki valóban elfogult volt ve-lünk szemben, hiszen nagyon szerelmes volt nem-zetünk egyik kiváló fiába. Nagyon érdekes lenneelolvasni, ha lenne ilyen Szent-Iványi Sándor fe-leségének visszaemlékezéseit: õ vajon hogyan lá-tott bennünket: az amerikai felsõ középosztálybólszármazó Olga?

Megoldás azonban nem születik a mi gondja-inkra Christine könyvében. „Csak” a saját és gyer-

meke sorsára talál megoldást: a visszatérést azEgyesült Államokba. Mi pedig azóta is itt próbál-juk megoldani a gondjainkat. Csupán egy elgon-dolkodtató adatot szeretnék megosztani. BalázsFerenc idejében a Mészkõi Unitárius Egyházköz-ségnek 350 egyházfenntartó tagja volt. Ma 140-envagyunk összesen. Sajnos ez a példa sem kivétel.

A falu, melyben Balázs Ferenc a nemzet meg-tartó erejét látta, a második világháború után fo-kozatosan veszítette e1 jelentõségét. Ez most márnemcsak a magyar kisebbségnek, de a román több-ségnek is óriási gondot okoz, hiszen nem marad itt-hon senki, aki a földeket megmûvelje vagy az ittszükséges más munkát elvégezze. Mindezek elle-nére Balázs Ferenc gondolatai ma is éppen olyanidõszerûek mint a 30-as években, talán mi lettünkegy kicsivel érettebbek, hogy megértsük és megva-lósítsuk az õ elképzeléseit is felhasználva a jövõn-ket. Iskolára és templomra egyre nagyobbszükségünk van. Az orvosi ellátást is javítani kel-lene. Az Aranyosszék-i falvak gazdasági életétmeg kell alapozni és fel kellene lendíteni, amihezönszervezõdésre lenne szükség. Lassan megterem-tõdik a kultúrális és szellemi életre való igény. Alehetõség mindenre megvan, éppen csak emberkell, aki képes küzdeni és végigkísérni a változáso-kat. Ez lenne a könnyebbik fele feladatainknak.

Balázs Ferenc ideje óta egyre fokozódott a ma-gyar népesség magára hagyatottság érzete. Sokan,a tiszta magyar családok közül is azon igyekeznek,hogy beolvadjanak, hogy érvényesülni tudjanak.Hiába, többezzen tették ezt a XX. század elején is,maradt még a XXI. századra is. Gyakran hallomazt, hogy nem éri meg magyarnak maradni, mertminden lehetõség bezárul. Persze én is vitatkozomezzel a nézettel, de tény, hogy szembe kell nézzünka valósággal és reálisan próbáljunk meg közösenmegoldást keresni erre a problémára is.

Hogyan fog megmaradni Unitárius Egyházunkezekben a megpróbáló idõkben, nem lehet elõremegmondani. Valószínû, hogy nagyon sok függ amost meghozott döntésektõl, attól, hogy mit tar-tunk fontosabbnak és elsõsorban cselekedeteink-tõl. Bízom benne, hogy Istennek még sok terve ésszándéka van velünk, unitáriusokkal. Hiszen a ti-zenévesek lelkesednek Balázs Ferenc írásaiért.

Mészkõ, 2003 augusztus 8-án

Bartha Mária-Zsuzsánnalelkész


Megemlékezések

Júliusi emlékezés

1849. július 8-án született

Nagy Tamás tanár, csillagász, szerkesztõ, ahódmezõvásárhelyi egyházközség jegyzõje.

1868. július 2-án született

Albert Áron posta és távirda fõtiszt, szakíró.

1871. július 15-én született

Dimény Mózes postaigazgató helyettes, többnemzetközi távirdaverseny résztvevõje, a tele-fonszolgáltatás megreformálója, köri felügyelõgondnok.


József Dezsõ tanár, festõmûvész, gyulai szór-ványgondnok, szakíró.


Fenyõ Aladár /1920-tól unitárius/ filmekben isszereplõ drámai és jellem színész.


Siménfalvi Sándor paraszt és epizódszerepek-ben játszó, a legjobb epizódalakítás díjat elnyerõszínész.


Veress Pál matematikus, egyetemi tanár, aB.S.I.E. elnöke, az Igazgató Tanács és a Nyug-díjbizottság tagja, a Téli Konferenciás Táborelõadója.


Filep Aladár orvos, egyetemi magántanár,szakíró, az Érdemes Orvos /1953/ kitüntetéstulajdonosa.


Iván László hitoktató lelkész /1921-tõl unitári-us/ az UIT tagja, szakíró.


Inczefi Géza fõiskolai tanár, földrajzi névkuta-tó, szakíró.

1897. július 23-án halt meg

Jakab Elek történetíró, a MTA tagja, a buda-pesti egyházközség egyik alapítója.

1918. július 9-én halt meg

Korchmárosné Buzogány Mária tanárnõ.

1922. júliusában halt meg

Sámi László királyi fõügyész, Ferenc Józsefpüspök veje.


Durugy Ferenc rendkívüli követ, meghatalma-zott miniszter, az Igazgató Tanács tagja.


Rudnyánszkiné Réthi Laura, 1905-ben azUSA-ba távozó színésznõ.


Jakabházy Zsigmond orvos, egyetemi tanár,szakíró, a MTA tagja /1923/.


Bogárdi István, a dunapataji egyházközséggondnoka, a templom harangjának adományo-zója.


Szánthó Ferenc jogász, egyházi közigazgatásiés fegyelmi bíróság tagja, a prédikátorképzõtanfolyam résztvevõje.


Gyulai Zoltán egyetemi tanár, a MTA levelezõtagja /1932/, majd rendes /1954/ az UIT tagja, aKossuth díj /1953/, Munka Érdemrend /1957,1961./ és Állami Díj I. fokozata tulajdonosa.


Ormos Pál orvos, kórházigazgató, szakíró, aMunka Érdemrend aranyfokozatának tulajdo-nosa /1964/, az Igazgatói Tanács tagja.


Kelemen Miklós MÁV felügyelõ, a szegedi társegyházközség pénztárosa.


Szinte János MÁV igazgató, a Misszióház Inté-zõ Bizottságának örökös tagja, a Magyar Ér-demrend Középkeresztje és a NemzetvédelmiKereszt tulajdonosa.


Benedek Jenõ rajztanár, festõmûvész.


Nyiredy Géza tüdõgyógyász orvos, szakíró, aMunka Érdemrend ezüst fokozatának tulajdo-nosa.


Kiss Istvánné Gáspár Ilona tanítónõ, a Leány-egylet tagja, a Misszióház ifjúsági mozgalmai-nak résztvevõje.


Augusztusi emlékezés

1847. augusztus 26-án születettBelovics Imre zene és énektanár, karmester, amagyar kóruskultúra fejlesztõje, szakíró.

1874. augusztus 24-én születettMalasits Géza politikus, országgyûlési korelnök,az Egyházi Igazgató Tanács és az EKT tagja.

1879. augusztus 10-én születettNagyajtai Teréz színházi jelmeztervezõ, tanár,Kossuth díj /1950/ és Érdemes Mûvész /1962/cím tulajdonosa.

1879. augusztus 23-án születettZsakó Andor törvényszéki bíró, tanácselnök,egyházi tanácsos, a III. fokú egyházi fegyelmibíróság tagja.

1880. augusztus 4-én születettGyallay Pap Domokos tanár, író, több irodalmitársaság tagja, a Teológia füzet gondnoka, azEgyezmény egyik aláírója, a corvin koszorú tu-lajdonosa.

1885. augusztus 25-én születettGelei József egyetemi tanár, véglénykutató, aBerde Bizottság alapítója, a MTA és az UIT tagja.

1885. augusztus 28-án születettSándor Erzsébet operaénekesnõ, az Operaházörökös tagja.

1891. augusztus 21-én születet és 1959. augusztus27-én halt meg

Szokolai Béla tanító, képzõmûvész, a magyarbábjáték egyik megteremtõje, szakíró.

1900. augusztus 29-én születettMátéffy Géza államtitkár, politikus, a Közellá-tási Minisztérium elnöke, az Ideiglenes Nem-zetgyûlés /1945/ tagja, a Magyar KöztársaságÉrdemrend tulajdonosa, a budapesti egyház-község gondnoka.

1901. augusztus 7-én születettFerenczi Sándor tanár, ontológus, az OrszágosTermészetvédõ Bizottság alelnöke, szakíró.

1915. augusztus 20-án született és 1953. augusztus23-án halt meg

Gelei Gábor fõiskolai tanár, a Bükk hegység ál-latvilágának kutatója, szakíró.

1916. augusztus 2-án halt megKozma Endre jogász, politikus, közjegyzõ.

1922. augusztus 10-én halt megÜrmössy Kálmán miniszteri tanácsos, az Álla-mi Pénzverde igazgatója.

1926. augusztus 30-án halt megMáthé Sándor könyvtáros, az Egyetemi Könyv-tár ügyviteli szabályzatának készítõje, a Szé-kely Mûvelõdési és Közgazdasági Egyletszámvizsgálója, szakíró, a budapesti egyház-község presbitere.

1930. augusztus 16-án halt megPálfy Móric geológus, bányafõtanácsos, a SzabóJózsef Emlékérem /1912/ és a Bányászati ésKohászati Egyesület arany érmének tulajdono-sa, a Révai Nagy Lexikon munkatársa.

1932. augusztus 31-én halt megSándor Balázs katonaorvos, a Ferencz JózsefRend lovagja, a Becsület Rend, a Székely Ér-demrend és a Signum Laudis tulajdonosa.

1935. augusztus 9-én halt megGyõrffy József jogász, szerkesztõ, költõ, a br.Kemény György arany- és a Bulyovszky Lilladíj nyertese.

1935. augusztus 26-án halt megKelemen Jenõ magyar királyi fõerdõmérnök.

1937. augusztus 25-én halt megKincses László lelkész, sárszigeti birtokos, poli-tikus.

1942. augusztus 14-én halt megGyarmathy Mózes fõerdõtanácsos, a budapestiegyházközség díszoklevéllel kitüntetett presbi-tere.

1957. augusztus 12-én halt megSzolga Ferenc vallástanár, lelkész.

1965. augusztus 21-én halt megOsváth Béla tanár, a Nemzeti Színház fõdra-maturgja, múzeum igazgató, a TIT megyei tit-kára, szakíró.

1968. augusztus 15-én halt megMátrai Betegh Erzsébet Zsuzsanna színésznõ,népszínmûvek klasszikus és modern darabokelõadója, kora nagy tragikája, a Nemzeti Szín-ház örökös tagja.

1972. augusztus 6-án halt megDarkó István író, újságíró, fõszerkesztõ, aszlovenszkói Magyar Kulturegylet fõtitkára, aCsehszlovák Állami Díj tulajdonosa /1936/

1981. augusztus 3-án halt megFenyõ Aladár /1920-tól unitárius/ filmekben isszereplõ jellem és drámai színész.

1984. augusztusában halt megBorbély Samu mûegyetemi tanár, a MTA tagja/1979/ a Munka Érdemrend aranyfokozatánaktulajdonosa.

1987. augusztus 7-én halt megPalatka Zoltán fõállatorvos, Mongóliában dol-gozó KGST szakértõ, több állatgyógyászati ké-szítmény létrehozója, vadász, szakíró.

1988. augusztus 5-én halt megKriza Kálmán vegyészmérnök, a mûgumi gyár-tás kutatója, a Klébesberg Érem tulajdonosa,fõtanácsi tag, a budapesti egyházközség presbi-tere.

1988. augusztus 10-én halt megTófalvi Sándor többszöri díjnyertes néprajzos.

1989. augusztus 19-én halt megBartha Zoltán vegyészmérnök, szakíró, újító, aWartha Vince díj tulajdonosa.

1994. augusztus 4-én halt megGöncz Mihály Gyõrben szolgáló lelkész.

Összeállította: Kelemen Miklós


Akik elõttünk jártak...

Szentpáli Németh Ferenc /1651–1713/

Királybíró, versszerzõ. Születési helye isme-retlen. Apja, István, I. Rákóczi György diploma-tája, anyja Baráth Borbála, gyámapja, anyjamásodik férje Balpataki Jápos volt.

Szentpáli a kolozsvári unitárius iskolában ta-nult a költõ Felvinczi György seniorsága idején.Jogi tanulmányokat is folytatott. Az iskolából el-távozva Apafi fejedelem udvarában szolgált.1676-ban megvásárolta a vizaknai „Geréb-há-zat”, mely a ház tulajdonosa számára a vizaknaikirálybírói tisztséget jelentte. Mint ilyen mente-sült minden néven nevezendõ adófizetesi kötele-zettségtõl, sõt rendelkezett legeltetési ésadószedési joggal is.

Szentpáli a „Geréb-ház” birtoklása ügyébenhosszan perlekedett a régi tulajdonos Haller csa-láddal és magával Vizakna várossal is. Avizaknai határban lévõ úgynevezett „Nyolcforin-tos-hegy” birtoklásáért Vizakna városával ésPater Jánossal, a sóaknák felügyelõjével, a girbóibirtokért Szász jános szebeni bíróval, de aszelindneki határban levõ „Ladamos-major” bir-toklásáért is hosszas, évekig tartó perlekedéstfolytatott. E perekkel járó kölcsönös fenyegeté-sek, fosztogatások, dúlások okán Szentpálit zsar-nok és önkényeskedõ embernek ítélték.

Politikai állásfoglalását illetõleg császárpártivolt. Fõleg élelmezés terén nagy segítségére voltRabutin császari biztosnak. Ennek ellenére – ku-rucpárti fiai magatartása miatt – három évet töl-tött a császári börtönben.

Szentpáli kétszer nõsült. Elsõ felesége BoérAnna volt. Házasságukból három fiú: István, Já-nos és Zsigmond született. Felesége halála után,1711-ben újból megnõsült, feleségül véve De Roycsászári kapitány özvegyét, Anna CatherinaSarlotta asszonyt. Vele nem sokáig élhetettegyütt, mert 1713-ban elhalálozott.

Szentpáli a paszkvillus, a csúfolódó versiroda-

lomnak volt mûvelõje. 1988-ban, a Keresztény

Magvetõben Binder Pál: „Adatok a homo-

ródszentpáli Szentpáli család történetéhez” /4.

füz. 232. old./ címû tanulmányában emlékezett

meg a Szentpáli N. Ferencrõl, majd 1988-ban a

Varga Imre szerkesztette „Régi magyar költõk

tára XVII. század” címû munka foglalkozott rész-

letesen életével. E munka által vált ismetté

irodalmi munkássága, illetve költõi tevékenysége.Bod Péter elsõ magyarnyelvû irodalmi lexiko-

nában, a „Magyar Athenas”-ban /1767/ meg-említetette, hogy Szentpáli „jó versszerzõnektartatott, és maga is úgy tartotta magáról”. BodPéter Szentpálinak egyetlen munkájáról tett em-lítést: „Werbõczi István törvénykönyvének” rövidkivonatáról, 1701-bõl. E munkáról megemléke-zett Varga Imre is, aki ismerte Szentpálinak„Sárosi Jánoshoz írt köszöntõ vers”-ét is. Vargaemlített munkájában mutatta be 299 versszak-ból álló paszkvillus /gúnyvers/ gyûjteményét,amelyben föltárta számos, vele ellentétes, vagyellenséges kortársról vallott véleményét. Szá-munkra – ezek közül – a legjelentõsebb az „Adunitarios” /Az unitáriusokról/ címû vers, amely-ben a sajnálat hangján szól a sokat szenvedett fe-lekezet felõl, holott mint mondja, az a leghívebbhirdetõje Krisztus tanításának. Ebben figyel-meztet a mindhalálig való hûségre, majd kilátás-ba helyezi a hûség jutalmát, mondván, hogy:

„Isten templomában egy erõs oszlop lészElrejtett mannával menyben örökké élsz.”A XVII. század második felében és a XVIII.

század elején élt Szentpáli N. Ferencnek az egy-házhoz való viszonyáról nem maradt emlék, ígyerre csak következtetni tudunk. Az egyház a„dési egyezség” /1638/ vádját és annak következ-ményét szenvedte s így feltételezhetõ, hogySzentpáli, távol az unitárius közösségektõl, fõ-ként a szász-lutheránus egyház befolyása alattiterületen élve, egyházának kérdéseivel nem fog-lalkozott. Az viszont tudott, hogy István nevû fiaellen pert kezdeményeztek azzal az indoklással,hogy „illetlenül szólt Jézus Krisztus felõl” kit azunitárius vallás értelmében „embernek” neve-zett.

Szentpáli Ferenc a XVII. század paszkvillusirodalmának volt kiemelkedõ mûvelõje. Illõ, hogyfél évszázad elteltével az Unitárius egyház is föl-fedezze és irodalmi munkásságát kellõképpen ér-tékelje.

Kelemen Miklós


Valkai András /1540–1587/

A XVI. században élõ Valkai András regényeskrónikák irójaként vált ismertté.

Bár a XX. század ismert irodalomtörténészeiközül többen foglalkoznak költészetének bemuta-tásával, Valkai mégis azok közé tartozik, kiknekéletérõl kevés konkrét adattal rendelkezünk.

Az erdélyi Kalotaszegen, Magyarvalkón élõValkai András elõdei, már a XV. században Kalo-taszeg ismert családjai közé tartoznak. Apja Ist-ván birtokos nemes, anyja Szentpáli Borbála,feltételezhetõen a Szentpáli N. Ferenc vizaknai ki-rálybíró családjának tagja. 1668-ban köt házassá-got Kecseti Zsófiával. Házasságukból két fiúszületik: Boldizsár és Zsigmond.

Iskolai tanulmányait a kolozsvári UnitáriusFõiskolán végzi. Külföldi továbbtanulásáról nincstudomásunk. Erre valószínûleg már a fejedelmikancellárián betöltött állása miatt nem kerül sor,de az is lehetséges, hogy az önképzés esélye kizárjaennek szükségességét.

Valkai már aránylag fiatalon írnoki állast töltbe a legfontosabb államügyeket intézõ kancellá-rián, melynek akkori vezetõje, Csáki Mihály, Já-nos Zsigmond erdélyi fejedelem nevelõje. ÉleteValkó, a családi birtok, és a fejedelmi székhelyközött oszlik meg. Ez utóbbi helyen csak a tör-vénykezési idõszakban tartózkodik, mikor is hi-vatalának megfelelõen országgyûlési végzések,diplomáciai megbízatások, hadi és pénzügyi uta-sítások, adománylevelek, privilégiumot tartal-mazó oklevelek leírása, fogalmazása és javításatölti ki idejét. Otthon tartózkodása alatt a gazda-ság ügyeinek intézése, az önmûvelés és az irodal-mi próbálkozás tölti ki szabad idejét. A JánosZsigmond fejedelem kancelláriáján dolgozóValkai András a fejedelem halála után is meg-marad hivatali tisztségében.

Báthory István rövid ideig tartó erdélyi fejede-lemsége alatt ülnöke /assessor/ a fejedelmi ítélõ-széknek. Ebben a minõségében vesz részt BékésGáspár elítélésében is.

Az irodalomtörténet Valkait könyvszeretõ, jótájékozottságú, széles érdeklõdési körû és az iro-dalommal állandó kapcsolatot tartó, humanistatörténelemszemléletû emberként ismeri, ki ol-vasmányaiból kitûnõ érzékkel választja ki és öntiversbe a kora emberét érdeklõ témákat. Valkainakkét hazai tárgyú verse ismert. Az egyik a „Bánkbán historiája”, melyben a felesége elcsábításáérta királynén bosszút álló Bánk bán történetét dol-gozza fel, Bonfini elbeszélése alapján. E témánakelsõ magyar nyelvû feldolgozása oktató célzattaljön létre. Óvni kíván a bajt keverõ szerelmi szenve-délytõl és figyelmeztetni a tiszta életre.

A kerek, jól szerkesztett történet népszerûség-ét bizonyítja, hogy még a XVI. században, 27 évalatt 6 kiadást ér meg. A másik hazai tárgyú ver-se „A magyar királyoknak eredetérõl és nemzet-ségekrõl való széphistoria” címû verses krónika,amely Heltainé nyomdájában lát napvilágot. Eb-

ben a rendkívül nagy terjedelmû, 811 versszakosmunkában Valkai a nagy királyok családfáját ál-lítja egybe, kiemelve a Szapolyai család régi ere-detét. A Bibliára, Bonfiniuszra, Thuróczira,Benczédi Székely Istvánra és Tinódira alapozó,énekmondó stílusban megörökített családtörté-net, költõileg rendkívül száraz, szinte élvezhetet-len. Látszólag, egy, a költõi alakításhoz ésszerkesztéshez nem értõ tudós munkája, aki nemgyönyörködtetni akar, hanem a Szapolyai házbólszármazó János Zsigmond fejedelemnek kívánjahódolatát bemutatni.

Valkai két izgalmas, idegen téma verses feldol-gozására is vállalkozik. Az egyik 1573-ból való,alábbi címmel: „Cronica, melyben megirattatikPrister Johannes, azaz nagy János pap császár-nak... birodalma”. Ebben Valkai JeanMaundeville, XIV. századbeli orvos útleírására ésPaulus Jovius humanista történeti munkájáraalapozva, egy olyan boldog keresztény, de távoli or-szágról számol be, amely sikeresen száll szembe amohamedán török birodalommal és amelytõl segít-ség remélhetõ az Erdélyt fenyegetõ török hódítóktávoltartására.

A másik idegen témájú, regényes históriája a„Historia énekszerént szerkesztve a longobárdoktizedik királyáról Andoinusról és annak fiárólAlboinusról” címet viseli. Ebben feldolgozzaAlboinus és a legyõzött gepida király leányánakRosamundának szerelmét is. E historiás énekben,melyet Valkai a Paulus Diaconust feldolgozóBonfinire alapoz, a X. századbeli longobárd törté-nelem egy eseményét mutatja be. Rosamundaalakjában az asszonyi gonoszságot és annak bün-tetését példázza.

Valkai regényes színezetû, történeti vonatko-zású munkája „A két Barbarossa testvér króniká-ja”, melyben V. Károly császár hadjáratait mondjael a görögbõl törökké lett tengeri rablók földközitengeri rémuralma és afrikai birodalma ellen. Emunka forrása is Paulus Jovius említett történetimunkája.

Valkaival foglalkozó irodalom vallási hovatar-tozása felõl eltérõen nyilatkozik. AranyosrákosiSzékely Sándor, Szabó Károly, Jakab Elek, BinderJenõ és Pintér Jenõ unitáriusnak, Kenyeres Ágnes„Magyar életrajzi lexikonja” /1969/ és SzigyártóSándor „erdélyi pantheon” /1996/ címû munkájaValkait egyenesen unitárius papnak; viszontBenkõ József a református egyházhoz tartozónakmondja. Ha hallgatunk Benkõ Józsefre is, akkorfel kell tételeznünk, hogy az 1570-es évek nagy re-formátus vallásra való áttérési mozgalma magávalragadja Valkai Andrást is, de erre nézve nem ren-delkezünk írásos bizonyítékkal. Mi Valkai felõl mais úgy emlékezünk, mint a XVI. század unitáriusverses krónikaírójáról, János Zsigmond és BáthoryIstván kancelláriájának notariusáról, aki az 1568.év pestisjárványának esik áldozatául.

Kelemen Miklós


Egyházközségeink életébõl

Unitárius jövendõkép a beregi szórványban, avagy akiteljesedés útja az alkotó emberig

Igyekszem áttekinthetõen összefoglalni közössé-günk életét, kényszerpályáit, kialakult szabályaités tanításait.

Szükségesnek tartom mindennek a feltárását,hogy tisztán lássuk a beregi unitárius szórvány és abelõle kifejlõdõ alkotó mag helyét az egyházunkbanés az alföldi unitáriusok között. Mi prozeliták, alföl-di unitáriusok a pogányság és a hitbuzgóság tenge-rében csak egy kis csepp vagyunk és meg kell talál-juk a helyes, üdvözítõ középutat. A hit Istenajándéka, bíznunk kell az isteni gondviselésben!Meg kell adni mindennek a maga kifutási idejét,mint a mi esetünkben is. Minden idõben volt Isten-nek kedves népe, és minden nemzetben kedvesekvoltak elõtte azok, akik félték nevét és igazságotcselekedtek. Isten választottai a változó korokbanörök emberi, mindig új arculatú, de õsi kísértések-kel küzdöttek; törekedtek arra, hogy a Szentírásrendíthetetlen igazságait alkalmazzák a tovatûnõmában, és Isten szent lelke által nyertek erõt arra,hogy gyakorlati életüket Isten akaratához és Jézusvonásaihoz igazíthassák.

Jézus Krisztus eme követõi bizonyságát adtákannak, hogy meg lehet õrizni a teljes odaszánáslángját a hitetlenség, hitehagyás és a hivatalos egy-ház romlottsága ellenére is, megmaradva annakkeretein belül.

Sajátos helyzet alakult ki a többségi cigány etni-kumú beregi unitárius szórványban. A cigány men-talitás, a szekták burjánzása speciális közösségiéletet alakított ki itt a beregi végeken.

Az évek során fontos alapelvek kristályosodtakki a fiatal közösségben /mindez segít abban, hogyantalálják meg identitásukat és segít viszonyulni agyökerekhez/:

* Hisszük, hogy Isten saját képére teremtette azembert, ártatlannak, szabad akaratúnak, aki fe-lelõsséggel választhat jó és rossz, igaz és hamisközött.

* Hisszük, hogy Isten törvénye minden emberiéletre, személyre és közösségre a Jézus által örö-kül hagyott két isteni parancsolatban foglalhatóössze: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szí-vedbõl és szeresd felebarátodat, mint magadat.”(Ezek a parancsolatok kifejezik, hogy mi válikleginkább az ember javára Istennel, az emberek-kel, és a társadalommal való kapcsolatában;

meghatározzák az emberi kötelesség alapelveitaz egyén és a közösség vonatkozásában.)

* Hisszük, hogy a jó cselekedetek bûneinkértnem szerezhetnek engesztelést, s az isteni ítéletszigorú mértéke alatt meg nem állhatnak, demégis kedvesek Isten elõtt. Ezek a cselekedetekaz élõ, igazi hitbõl oly szükségszerûen fakadnak,hogy róluk az élõ hit éppúgy felismerhetõ, mintgyümölcsérõl a fa.

* Hisszük, hogy az egyházat Isten teremtette, saz egyház Isten népe, s annak éltetõ ereje Isten-nek a lelke. Isteni és emberi, tökéletes és esendõegyszerre. De fontos tudnunk, hogy szervezet ésnem megváltoztathatatlan intézmény.

Lényeges ereje a kis közösségek életének a nyi-tottság. Nyitottak vagyunk az istentiszteleti szoká-sokban az igényeket, módszereket illetõen.

A Bibliát tekintjük elsõdleges szabálynak a hités a mindennapi élet vonatkozásában. Hiszünk Is-ten szeretetében, amely minden embert keres ésmagához akar venni.

Elismeri minden embernek azt a felelõsségét,hogy elfogadja vagy elutasítsa ezt az üdvösséget.Bízunk Istenben, aki képes megtisztítani az embertitt és most, s megszentelni a maga számára, betöl-teni szent lelkével és megerõsíteni arra, hogy végre-hajtsuk céljait a világban. A kis közösségünkbenszolgálni akarjuk a szükségbe jutott embertársain-kat akkor is, ha azok más világnézetet vallanak,különös tekintettel azokra, akik áldozatul estek avilágban mûködõ démoni erõknek, amelyek leala-csonyítják az embert és szenvedélyek rabjává te-szik. Segíteni kívánunk az emberi méltóságuk éserkölcsi felelõsségük felismerésében egy olyan kor-ban, amelyben az elszemélytelenedés egyre na-gyobb kísértés, és ahol növekszik az önzés és kö-zömbösség mások nyomorúságai iránt.

Isten állandó jelenlétének és szüntelen munkál-kodásának következménye az, ha az egyház olyaneszköz lehet a kezében, amelyen keresztül Õ fára-dozhat egyes emberek, vagy közösségek megmenté-sén, helyreállításán, megszentelésén, megoldást kí-nálva az ember bûneire, bajaira, szükségleteire.

Az egyházat és gyülekezeteit az Úr felhasznál-hatja arra, hogy kegyelmet és szeretetet árasszonaz emberekre, menedékhely legyen a kísértések kö-


zött és enyhet adjon a bánat és megpróbáltatásokidején. Ekkor jelen van Isten országa. Amirõl szelle-mi és lelki elõdünk, Balázs Ferenc is szólott.

A látható egyház és kis közösségei nem tökélete-sek. Emberi mivoltának esendõsége és gyarlóságais erõsen érezhetõ rajta, ezért állandó éberségre ésmegújulásra van szüksége. Saját viszonyainkat fi-gyelembe véve kellett alakítani a hitéletünket; ala-pul véve unitárius lelki örökségünket, és a sajátoscigány mentalitást.

Három fontos terület alakult ki a beregi szór-vány életterében:

1. az erõs gyülekezet (errõl már szólottam a fen-tiekben)

2. továbbélés a mûvészetben

az alkotó ember kibontakozása (a gyülekezetbõlkibontakozó alkotó közösség)

3. az alföldi prozeliták összefogása, fóruma

4. egy központ létesítése

(Vásárosnaménytól Nyíregyházán át Szegedig -Karádi Pál öröksége)

Mindannyian rájöttünk, hogy egészséges fej-lõdés a lelki életben nem lehetséges gyülekezetiközösség nélkül, ahol egymást biztatjuk, fejleszt-jük és fenntartjuk a meghitt, gondoskodó testvériközösséget.

Akik nem vetik magukat gyülekezeti fegyelemalá, lelki élõsdiekké válnak, hajlamosak lesznek aszertelen ítélkezésre, a szakadás lelke alkalmaseszközt találhat bennük a gyöngék elbizonytalaní-tására, a közösség bomlasztására.

A jó közösség ereje a kiscsoportok mûködésébenvan. A kezdeti próbatagság után a növekedési cso-port munkájába kapcsolódik be az atyafi. Ezeket acsoportokat azért szükséges kialakítani a gyüleke-zetben, hogy gondosan ügyelhessünk testvéreinklelki életére és nagyobb lehetõséget adhassunk akeresõknek. A csoportmunka alkalmas helye apresbiterek (csoportvezetõk) lakása, ahol havontarendszeresen találkozik az 56 fõ.

A csoport-összejöveteleken elsõsorban imád-koznak, Bibliát olvasnak, zsoltárokat énekelnek,megbeszélik szükségleteiket, törekvéseiket, gya-korolják a keresztényi szeretetet. A csoportvezetõpresbiterek rendszeresen beszámolnak a gondnok-nak a fontosabb teendõkrõl, valamint azokról, akikrendetlen életet folytatnak, illetve az önkéntesadományokról, felajánlásokról. A kiscsoportokbankönnyebben kialakul a keresztényi életszemlélet.

Jobban érzékelik, hogy minden ember azonos ér-tékû nemre, fajra, színre és egyéb különbségekrevaló tekintet nélkül, tiszteletben kell tartaniukminden ember jogait és igazát. Növekednek felelõs-

ségtudatban, nemcsak mások jogait és szükségeitilletõen, hanem amiatt is, mivel mi magunk is haj-lamosak vagyunk az elõítéletekre.

Lassan belátják az atyafiak, hogy minden hívõember kötelessége tiszteletben tartani a felelõssé-get, engedelmeskedni a törvényeknek, és részt ven-ni a törvényes rend fenntartásában. Felismerik,hogy az unitárius ember Isten országának és enneka világnak együttes polgára. Az élet minden terüle-tén a mértékletességet kell gyakorolniuk. Ez ke-resztény erény, és abban áll, hol a testi örömöket,kívánságokat és vágyakat alárendeljük az értelemuralmának. Így lesz testünk Isten szent lelkénektemploma. Isten szeretetével elárasztja a hívõ em-bert, ösztönzi a teljes szabadságra, megerõsíti a ke-resztény szolgálatra. Képes lesz így arra, hogy sze-resse Istent teljes szívvel, lélekkel, teljes elmével,minden erejével, ugyanúgy felebarátját, mint ön-magát.

A szórványtagoknak idõvel választaniuk kell anövekedés és a visszafejlõdés között. Növekedés le-het lelkiekben és alkotásban. Aki egyiket sem vá-lasztja, az kihullik a közösségbõl. A lelki fejlõdéskulcsa a Biblia, amely eszköz arra, hogy megtisztít-sa és megváltoztassa viselkedésünket és cselekede-teinket, s megvilágítsa elõttünk életünk értelmét éscélját.

Akik pedig az alkotásban, a kreatív munkábanvélik, vélték felfedezni növekedésüket, illetve to-vábblépésüket, azok hívták életre az unitárius al-kotók társaságát. Õk hisznek a mûvészet megtartóerejében, lelki életüknek tápot ad az unitárius hi-tük (gyökerük) és egy normalizált viszonyt építenekki a Teremtõ és ember között. Tudják, hogy Isten ésaz ember szolgálata szorosan összetartozik.

Ezek az alkotók gyakorlatilag elszakadtak a be-regi gyülekezettõl (házasság, munkahely, új közeg),de lelkileg oda kötõdnek az elindító közösséghez.Vállalják közösségük értékeit, lelki útravalóját,amelybõl munkájukban is táplálkoznak.

Nagyobb ünnepeken, családi eseményeken ha-zalátogatnak felfrissülni, feltöltõdni. Innen meríte-nek erõt a további alkotómunkához. Az alkotó cso-port nemcsak lelkiekben tartja a kapcsolatotanya-gyülekezetével, hanem szervezetileg is védel-mi környezetet épített ki a szabadelvû protestánskör és folyóirata, a Partium mûködtetésével. A Ba-lázs Ferenc-díj is elõsegíti a kötõdést, de a továbblé-pésre is ösztönöz. Segíti, hogy Isten országát épít-sük már itt a földi létben, és Isten képét lássukegymásban. Az alkotó csoport eddigi tevékenységeis bizonyította, hogy a mûvészi alkotó munka is bi-zonyságtétel Isten és embertársaink szolgálatában.

beregi


Így élünk és dolgozunk Füzesgyarmaton és a Gyula ésKörnyéke Szórványgyülekezetünkben…

Mozgalmas élet jellemezte egyházközségünket anyár elmúlt hónapjaiban. Ahogy mondani lehetne:az unitáriusok egy Istene nem volt szabadságraküldve az eltelt forró idõszakban sem. Múltkori be-számolónk óta az unitárius búcsúval egybekötött100 éves évfordulós ünnepségre való készülésnyomta rá bélyegét tevékenységünkre, eleven éle-tünkre. De emellett történtek más emlékezetes ese-mények is. Természetesen nem maradt el egyetlenistentiszteletünk sem.

Június 18-án Mátraházán sikeres volt az egyhá-zunkról szóló elõadás. Sok kérdést kellett megvála-szolni történelmünkre, hitelveinkre, mai életünkrevonatkozóan. Elképesztõ volt, hogy mennyire nemismerik az unitárius egyház történelmét, hitelveit,eredményeit. Kivételek voltak, akik Erdélybõl jöt-tek és a közös Protestáns Teológián végezték tanul-mányaikat Kolozsváron, vagy vegyes vidéken lel-készkedtek. Sok ilyen helyen meg kell jelennünkezután is saját érdekünkben.

Június 22-én megtartottuk az évzáró gyermekistentiszteletet, amelyen a „szolgálatot” KovácsGréta és Csordás Gergõ hittanosok végezték. Atombolás agapé-szeretetvendégség után a hittano-sok között 22.000 forint jutalmat osztottunk ki ahûséges hittan- és templomjárásért. A kon-firmándussal tovább tartottuk a felkészülési órákatminden második nap, egészen július 26-ig.

Július 12-én, szombaton 6-ra megtelt a templo-munk. Such Anna evangélikus orvoslátogató és Se-bestyén Zoltán római katolikus egyetemi tanár há-zasságát áldottuk meg. Az Alföldön oly ritka atemplomi esküvõ, hogy ezt sokáig emlegetik még,akik szemtanúi voltak e gyönyörû eseménynek. Is-ten áldja az ifjakat!

Július 25-én a Kossuth Rádió „Egy az Isten”címû vallásos félórájában e sorok írója számolt be atemplomépítés történetérõl és tartott alkalmi áhí-tatot. Romvári Etelka, gyulai szórványgondnokotVeres Emese szerkesztõ-riporter a szórványokhelyzetérõl, tevékenységérõl kérdezte. Visszhangosvolt ez az adás!

Július 27-e elhozta a nagy ünnep alkalmát. Bárnem tudtuk teljesen elvégezni az istenháza megszé-pítését az elmaradt segítség miatt, mégis mindenünneplõben várta a templomot zsúfolásig megtöltõünneplõket szerte az országból, még Erdélybõl isképviseltették magukat néhányan. A templomépí-tés és ünnepség lezajlásáról egy másik ismertetésszól a lap hasábjain. Annyi hozzáadni való van csu-pán, hogy az emléktábla leleplezésében részt vettvárosunk polgármestere, Várkonyi Imre is, az ün-nepség vendége volt Dr. Pelcsinszki Boleszláv, Bé-kés megye közgyûlésének alelnöke. A tábla szövege:„Erõs várunk nékünk az Isten” 1903-2003. A 100éves templomunk, annak építõi és õrizõi tiszteleté-re.

Az ünnepség hangulatos közebéddel zárult, mi-után a szoborparkban virágoztunk az emlékmûvek-nél és elénekeltük himnuszainkat. Jövõre az egy-házközség egy trianoni emlékmûvet állít aszoborparkba. A kopjafa elkészítését testvéri szere-tetbõl vállalta a háromszéki Árkos gyülekezete,amellyel az elmúlt évben vettük fel a testvér-egy-házközségi kapcsolatot. Erre hívtuk már ünnepel-ni, az alföldi unitárius búcsúra a híveket.

Még ki sem pihenhettük a fáradalmait nagysze-rû rendezvényünknek, máris új kihívás várt. Au-gusztus 7-én indultunk Erdélybe. Kirándulásunk fõcélja a Székelyudvarhely–Szejkei Unitárius Egye-temes Találkozón való részvételünk volt. Elõzõ napmeglátogattuk Gyulafehérváron a székesegyházat,ahol egykori „pártfogónk”, a marosvásárhelyi plé-bános, most vikárius, Léstyán Ferenc atya kalau-zolt és mutatta meg a Hunyadiak síremléke mellettaz unitárius János Zsigmond és édesanyja, Izabellasíremlékét. Áhítat és történelem ejtett foglyul agyönyörû templomban. Ugyanezt éreztük, amikormásnap Gyergyószárhegyen a Lázárkastélyban jár-tunk, vagy Fehéregyházán a Petõfi Múzeumban, agyönyörû millennáriumi unitárius templom szom-szédságában, megtartó kövek, üzenetek, eszméltetõlégkör, szép tájak.

Felemelõ volt a találkozó környezete, megnyitá-sa és sok más egyéb is, ami ott tartotta kis csopor-tunkat. Szép emlékkel távoztunk, várva a jövõ ta-lálkozást.

Such Anna evangélikus és Sebestyén Zoltánrómai katolikus házassági megáldása

Füzesgyarmat, 2003. július 12. du. 18 óra


A Szent Anna tónál tett látogatásunk maga volta mennyország. Nemcsak a fizikai magasság emeltIstenhez közelebb, hanem a lenyûgözõ látvány is.Ezzel megrakodva érkeztünk testvéregyházközsé-günkbe, Árkosra, ahol a már megtapasztalt szere-tet fogadott. Reméljük, hogy a jövõ nyáron találko-zunk itt, az ajándék, trianoni kopjafa felállításávalegybekötött ünnepségünkön. Boldog örömmel vet-tük tudomásul, hogy fogadhatjuk augusztusban aBúzakalász Unitárius Néptánc Együttest, amelyikárkosi híveinkbõl verbuválódott és végez gyönyörûmunkát. Lapunk megjelenésekor már, hisszük,hogy nyomot hagyóan jártak itt. Augusztus 21-énfogadjuk Füzesgyarmaton, a lelkészi lakáson regge-liznek, majd városnézés következik. A polgármes-ter jóvoltából ingyen fürdõzhetnek híres strandun-kon, ami után a hivatal ebédre látja õket vendégül.Délután 4 órakor a Strandfürdõben felállított sza-badtéri színpadon mutatják be a mûsorukat. Elkö-szönés után megyünk Bélmegyerre, ahonnan azidén sok látogató volt Árkoson. Ott este 7 órakor be-mutatják újra az otthoni szépségeket. Elõtte anyugdíjas dalárdánk is szerepel. Mindezek után kö-zös étkezés, ismerkedés a helybeliek összefogásaeredményeként, majd elszállásolás és reggel vissza-indulás. Legyen Isten áldása az értékek õrizõin!

Mielõtt elmentünk volna Erdélybe, augusztus3-án Gyulán tartottunk istentiszteletet. Emlékeze-tes alkalom volt, mert ekkor imádkozhattunk elõ-ször abban a helyiségben, amit a szórvány vezetõiszereztek az illetékesektõl. Isten áldja meg fárado-zásukat. A tervezett József Dezsõ emléktábla avatá-sára október 12-én kerül sor. Az emléktábla elké-szítése folyamatban van, a szükséges engedélyekbeszerzése szintén. Várjuk azoknak az anyagi tá-mogatását, akiknek valamilyen kötõdésük volt a ta-nár úrhoz.

Augusztus 5-én Budapesten, a cinkotai temetõ-ben utolsó útjára kísértük és átadtuk a magyar rö-göknek Kádár Károly, 85 évet élt testvérünket. Azerdélyi Nyikómentérõl származott, lévita-tanítócsaládból. Gépészmérnök lett, feleségével két gye-reket neveltek fel. Végig hû unitárius maradt. AHuszti-féle bibliakörben ismerkedtünk meg a 90-esévek elején. Onnan tartott a lelki rokonság. A csa-lád kérésére végeztük mi, feleségemmel a szertar-tást. Pihenjen csendesen.

Augusztus 17-én tartottuk meg ünnepi megem-lékezésünket és virágozásunkat a honfoglalási em-lékmûnél.

Augusztus 20-án részt vettem a városi rendezvé-nyen.

Augusztus 24-én tartjuk a „Jótevõk Napját”.Több, mint 20 fiatal középiskolást, fõiskolai és egye-temi hallgatót ajándékozunk meg a „ZS. NAGY

LAJOS HUNOR EMLÉKALAPÍTVÁNY”-ból. 10éve, hogy létrehoztuk az egyházunkban ilyen célt

szolgáló egyedüli alapítványt egy elhunyt ifjú csa-ládjával. Azóta több, mint 200 fiatal tanulását,elõmenetelét segítettük, támogattuk. Ezen a naponemlékezünk meg egyházunk egykori püspökérõl,Huszti Jánosról, akit 10 évvel ezelõtt temettünk el.

Az említett szertartásainkon kívül a következõ-ket végeztük: eltemettük Lakatos Sándorné BeczeGizella, 82 éves testvérünket; megkereszteltükRozmán Róbert Iván, Tóth Gabriella Erika, TóthImre András és Kun Zoltán testvéreinket.

Hosszú forró nyár áll mögöttünk, rengeteg mun-kával, de fáradságot feledtetõ gyönyörû sikerekkel,eredményekkel. Az ünnepek elzúgása után jönneka munkás hétköznapok újra. A templomot kellenetovább javítani, ha megkapjuk a kért támogatást.Kezdõdik az iskolai év, vele együtt a hitoktatás. Ké-szülünk már most a november 16-i, Kossuth Rádióáltal közvetített Dávid Ferenc emlékisten-tiszteletre, mert szeretnõk, hogy az alkalmi és szer-tartási énekek olyan nagyszerûen hangozzanak kistemplomunkból, mint eddig minden alkalommal.Isten áldása legyen minden jó szándékú testvérün-kön, akik eddig is támogattak és ezután is azt azügyet szolgálják, ami kis egyházunk elõmenetelétsegíti, hírnevét öregbíti.

B. L.

Gyóni Endréné gondnokasszony köszöntiRázmány Csaba püspököt

Emléktábla a templom belsõ falán(100 éves évfordulóra)


Hódmezõvásárhelyi konfirmálás, egy külsõ szemlélõszemszögébõl

Szombaton már érzõdött a levegõben az izgatott-ság, amikor is a szülõk és a konfirmáló gyerekek kö-zösen díszítették fel a templomot. De ugyanakkormár belülrõl is szépítkeztek és készítették magukatlelkileg másnapra. Szóval vasárnap egy gyönyörû-en feldíszített templomba léphetett be mind az ün-neplõ, mind az ünnepelt. Mindenhonnan virágok,levelek és mosolygó gyermekarcok néztek a temp-lomba újonnan belépõre. Felvirradt a nagy nap. Jú-lius 6-án ismét konfirmációra gyülekeztek a vásár-helyi unitáriusok a helyi templomba.

Nagy izgalommal várta a 4 konfirmáló ezt afontos eseményt, hiszen egy más úton folytatjákéletüket, mely sok veszélyt, de emellett sok örö-möt, vidámságot is tartogat számukra. Mindössze14 évesek, de már maguk hozták meg ezt a fontosdöntést.

10 óra után néhány perccel lépett be a templomkapuján Kiss Mihály lelkész után Asztalos Kata,Nagygyörgy Károly, Kocsis Zsófia és Berényi Do-mokos. Ahogy rájuk néztem, sütött arcukról az iz-galom, és szemükben csillogó fényt lehetett meg-pillantani. A hagyományokhoz hûen Zsófi erdélyinépviseletben, Kata pedig fehér ruhában tündö-költ. Már egy éve készülnek arra, hogy bizonysá-got tegyenek hitükrõl. A konfirmáció fontos mo-mentuma az életüknek, még ha ezt most nem isérzik. Elindulnak a nagybetûs Élet rögös útjain.

A kezdõének után a lelkész úr prédikációjáthallgathattuk meg. János Mennyei JelenésekrõlSzóló Könyve 2. részének 10. versébõl idézett soro-kat, melyeket beszéde alapjának választott: „Légyhív mind halálig, és néked adom az életnek koro-

náját.” A magyarázatban nagyon fontos témákatérintett, a szeretet és a családi összetartás témáit.Mai kifejezéssel élve a családi összetartás márnem divat. De ez nem kellene, hogy így legyen,mert a családi szeretet az elsõ és legfontosabb,amire szüksége van egy gyermeknek. 18 éves korigmég a család az egyetlen, igazi támasz.De ma már a szülõk nem azt nyújtják a gyermeke-iknek, amit azok kapni szeretnének. A mai világ-ból gyakran úgy tûnik, hogy kiveszett a szeretet.De abban a meghitt pillanatban, amikor a gyere-kek a feltett kérdésekre válaszoltak, a szülõk ésnagyszülõk szemébe könnyek szöktek. Áthatotta alevegõt a szeretet melegsége. Miután a kérdésekreminden konfirmáló válaszolt, Asztalos Kata a töb-biek nevében is elmondta, most már készek úrva-csorát venni. A közös imát is Kata mondta el, ez-után Domokos és Zsófia köszöntõi hangzottak el,az elõbbi a nagyszülõknek, az utóbbi pedig a szü-lõknek mondott köszönetet. Ezután már csak azúrvacsora-vétel volt hátra, melyen most a 4 konfir-máló szüleivel együtt állta körül az Úr asztalát.Ha õszinte akarok lenni, ilyet még nem sûrûn lát-tam, de szép szokás. Az istentisztelet végén pedigközösen énekeltük el állva a Himnuszt. Ahogy a 4frissen konfirmált fiatal kivonult a templomból,látni lehetett rajtuk, mennyire felszabadultak. Ez-után már csak a fotózás következett. A vasárnapdélelõttöt pedig egy kis beszélgetés zárta le, me-lyen sokan még csak ismerkedtek a másikkal, mígmások már búcsúzkodtak a többiektõl.

Hódmezõvásárhely, 2003. augusztus 05.Bogdány Csilla Petra

Tudósítás Kocsordról (2003. június-július)

Utóbbi két hónapunkat két szomorú eseménytette emlékezetessé: Id. Bencze Márton ny. püspö-künk pünkösdi elhalálozása, és nálunk a vele egy-korú Id. Czakó Pál gyülekezetünk legidõsebb unitá-rius tagja egyszerre távozott az örök hazába. Ajúnius 25-i ill. 27-i napokon kísértük õket utolsó föl-di útjukra.

Czakó Pál atyánkfia az Aranyos-menti Kövendszülötte, Dr. Abrudbányai János ottani lelkésziszolgalátanak idejébõl. Amíg Abrudbányai JánosKolozsvárt volt az unitárius teológia dékánja,Czakó Pál katonáskodott. Leszerelésekor a határújbóli lezárulása megakadályozta hazatérésében.

Kocsordi rokonánál telepedett le, épp amikor egy-kori lelkésze is menekültként érkezett ide.Egymást támogatva vészelték át a diktatúra elsõtíz évét. Az 56-os megmozdulás megtorlásaAbrudbányai tiszteletes urat és családját magávalsodorta. A Czakó családnak nélküle kellett elszen-vednie a sors egymást követõ csapásait, amelyeklegutóbbika ím elragadta magát a család fejét is.Adjon a jóságos menyei Atya csendes pihenést, öröküdvösséget az eltávozott hozzánk tartozónak, a hát-ramaradottaknak vígasztalást.

Nyitrai Levente


Magyarkút2003. június 30. – július 6.

A Budapesti és Pestszentlõrinci Egyházközség20 fiatalja egy hetet töltött Magyarkúton.

Fõleg 10 év körüli fiatalok egy hétig tanultak,játszottak, kirándultak és jól érezték magukat.

A búcsúzáskor megfogadták, hogy jövõre ugyan-itt, újra találkoznak.

Én, aki gyerekkorom minden nyarát itt töltöt-tem örülök ennek, csak sajnálom, hogy a nyárbólcsak egy hetet használ ki Egyházunk. Régen egészévben rendelkezésünkre állt Magyarkút.

Más egyházközségek miért nem használják kiezt a lehetõséget?

Duna-Tiszaközi Szórványegyházközség életébõl.

Az idei nyár folyamán a Duna-Tiszaközi Szór-ványegyházközség életében nem történt rendkívüliesemény. Az egyházközség tagjai végezték megszo-kott munkájukat és remélték, hogy a nagy hõségetfölváltja egy-egy testet és lelket frissítõ, a földeknekis kedvezõbb idõszak.

Az egyházi életnek ezt a csendes idõszakát a lel-kész az Egyház múltját érintõ adatok gyûjtésével ésfeldolgozásával töltötte. Meghívásos alapon kétkönyvbemutatón vett részt. Az elsõt a Magyar Egy-háztörténeti Vázlatok Munkaközössége /METEM/,a másodikat a Mundus Magyar Egyetemi és aKriterion Kiadó közösen rendezte a Magytar Tudo-mányos Akadémia épületében. /A METEM adta kiaz Unitárius Kislexikont /1999/, és jelentette megfolyóiratában a lelkész több tanulmányát. AMundus tervezi kiadni a Magyar protestáns irodal-mi szöveggyûjtemény 16-17. századi unitárius je-lenletét./

A most megjelent METEM könyvek a szegediFerencesek és a Klarissza rend magyarországi tör-ténetébe engednek bepillantást. A könyvek gazdagforrásanyagot vonultatnak föl. Emlékezve BálintSándor „Szeged reneszánszkori mûveltsége” c./Akadémiai kiadó, 1975/ könyvének a reformációvalfoglalkozó részére, amely megemlíti, hogy „aszentháromságtagadó ..... unitárizmusnak Szege-

den is lehettek hívei”, arra figyelmeztet, hogy nemvolna érdemtelen a METEM bemutatta könyvekforrásanyagát áttanulmányozni, mert abban lehet-nek olyan utalások is, amelyek több fényt deríthet-nének a XVI. sz.-i szegedi unitárius jelenlétre.

A Mundus Egyetemi és a Kritrion közös könyv-bemutatójának volt közvetlen unitárius vonatkozá-sa is. Ugyanis újabb kiadásra került az a „Tizen-egyek Antologia”, melynek elõkészítésében kétunitárius lelkész is részt vett: Balázs Ferenc ésSzentiványi Sándor. Balázs Ferenc életútjáról tör-tént rövid ismertetés, csak éppen az hallgattatottel, hogy unitárius lelkész volt. A trianoni békeszer-zõdés utáni, új erdélyi magyar irodalmi élet indulá-sát bemutató munka nem váltotta ki a várható ér-deklõdést. Talán azért, mert a múltbeli politikanem törõdött a határokon túli magyarság életével.

Az utóbbi Kecskeméten tartott istentiszteletenhíveink 3/4-ed része volt jelen. A helybeli lakosokerdélyi látogatásukra, a környéken élõk az idõjá-rásra hivatkozva maradtak távol. A bejelentett ke-resztelõ az erdélyi keresztszülõk útlevélproblémájamiatt halasztódott egy késõbbi idõpontra.

Örvendetes esemény, hogy a lelkész Egerben ta-nult egyik unokája Iványi Bálint végezve az ottaniTanárképzõ Fõiskolán /melynek volt unitárius ta-nára is a Bükk-hegység állatvilágát tanulmányozó

UNITÁRIUS ÉLET 2003. július-augusztus 27

Gelei Gábor személyében /+1953// házasságot kö-tött az Egerben lakó szintén tanár Kiss Krisztiná-val. Az Egri Városháza Házasságkötõ termében le-zajlott polgári szertartás után részesültekegyházunk áldásában is, az Eger melletti noszvaji

Nomád Hotel egyik, erre a célra berendezett helyi-ségében. Az ifjú házasok — szándékuk szerint —továbbra is a Duna-Tiszaközi Szórványegyházköz-ség tagjai kívánnak maradni.

K. M.

A budapesti Bartók Béla Unitárius Egyházközségünknyári eseményei, szertartásai

2003. június 27-én pénteken szomorú szívvelmondtunk búcsút szeretett nyugalmazott püspö-künknek, Bencze Mártonnak. A gyászszertartástemplomunkban volt megtartva de. 10 órától, majdezt követõen az óbudai temetõbe kísértük utolsó út-jára szeretett Márton bácsinkat.

honnan jövünk?

kik vagyunk?

hova megyünk?

-Paul Gauguin-

- fordította: Tomcsányi Zsuzsanna

(Édenkert a sarkon túl – Mario Vargas Llosa)

- megzenésítette: Brian TateEz volt a 18 elénekelt spirituálé közül az egyik,

amit a westporti (Connecticut állam) unitárius ka-marakórus adott elõ templomunkban.

Alsóboldogfalvai testvérgyülekezetüktõl érkez-tek hozzánk, nagy örömünkre. 15 tagú kórusukgyönyörûen énekelt, felejthetetlen élményben voltrészük azoknak, akik július 17-én csütörtökön estehét órától eljöttek nagyon jó akusztikával rendelke-zõ templomunkba. Annak dacára, hogy hét közepevolt, 41-en gyönyörködhettünk az amerikai kórusszép elõadásában. Tiszteletükre, egyházközségünkfogadást szervezett.

Íme még egy Cliff Hardin írta dalszöveg:

„Ne építs a holnapra, ragadd meg a mát!

Kölcsön ne végy a jövõtõl, ahhoz, hogy a jelent

kifizesd.

Ne várj tovább, hogy munkádat elkezdhesd.

Aki dolgozik, az erõsödik; légy kitartó és nyerj!

Ne jósolj újabb szomorúságot, viseld el a mait.

És bízzál abban, hogy a bút a holnap elkergeti

majd.

A jelennek feladatát biztosan végezd el:

Ami lehet szomorú, vagy akár kellemes.

Ha Isten ma még felhõvel borítja is napunkat;

Holnap már fényesebben süthet le ránk!”

(fordította Léta Sándor)

Az idézet utolsó sora tökéletesen igazolódott azelmúlt idõszakban: négy keresztelési szertartástvégeztünk. Június 8-án Pünkösd elsõ napján ZoltaiBencze és Csontos Ágnes hét hónapos kisfiát, DávidBarnát kereszteltük (a szertartást Rázmány Csabapüspök úr végezte). Június 22-én Tofán András ésAndorkó Irén három éves illetve kilenc hónapos kis-lányait: Noémit és Krisztina Szintiát. Július 20-ánLakatos Csaba és Kesztner Tünde hat hónapos kis-fiát, Csaba Balázst (a szertartást Rázmány Csabapüspök úr végezte).

Július 29-én pedig házasságkötési szertartástvégeztünk: Dr. Farkas Gábor és Dr. Patakfalvi VighKatalin esküdtek örök hûséget templomunkban (aszertartást Rázmány Csaba püspök úr végezte).

Sajnos három temetésünk is volt: június 24-énPálffy Tibor 82 éves atyánkfiát, június 27-én szere-tett Bencze Márton 85 éves nyugalmazott püspökün-ket, július 11-én Váraljai Lajosné (szül. Kreskó Amá-lia) 84 éves testvérünket kísértük utolsó útjára.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy ez év júni-us-júliusában Rázmány Csaba püspök úr beleegye-zésével és támogatásával az Amerikai UnitáriusUniverzalista Egyesülethez és az AmerikaiTestvérgyülekezeti Tanácshoz fordultam segítsé-gért, hogy egyházközségünk érdekének védelmé-ben segítségünkre legyenek. Ugyanis a HõgyesEndre utcai ingatlanunkat 1953-ban törvénytele-nül államosították. 1991. év óta folyik a huzavonaaz egyház és az állam, illetve a lakók között. Dr.Murvai Sámuel volt fõgondnokunk mindent meg-tett annak érdekében, hogy az egyházközség vissza-kaphassa jogtalanul államosított ingatlanát. Saj-


nos eredménytelenül, mivel a valódi tulajdonosokaz akkori Amerikai és Angol Unitáriusok Szövetsé-ge volt. A Magyarországi Unitárius Egyháznakhasználati jogot biztosítottak, így a magyarországiunitáriusok hatalmas pénzösszegeket fektettek beebbe a volt missziós célokat szolgáló ingatlanba. Maa lakóközösség érdeke az, hogy társasházzá nyilvá-nítsák a volt Missziós Házunkat, ahhoz hogy a la-kásokat felvásárolhassák. Ebben az esetben, egy-házközségünk mindössze 25%-os tulajdonrészt„élvezne”. Gyors segítséget remélünk az AmerikaiUnitárius Univerzalista Egyház és a Test-vérgyülekezeti Tanács részérõl: mentsük, amígmég van mit. Reményeinket a Hegyi Beszéd egyikszép versével fejezzük ki: „Boldogok, akik éhezik ésszomjazzák az igazságot, mert õk megelégíttetnek.”Máté 5,6.

Felhívjuk híveink figyelmét, hogy szeptemberhónap folyamán beindítjuk a gyermekek és a kon-firmáló növendékek vasárnapi iskoláját. Várunkminden kedves szülõt, gyereket és templomi meg-nyugvást igénylõ híveinket minden vasárnap de. 10órakor kezdõdõ istentiszteleteinkre, melyeket

Rázmány Csaba püspök és Léta Sándor lelkész fel-váltva tartanak vasárnaponként.

Az egyházközség vezetõsége templomunk felújí-tása érdekében felújítási alapot hozott létre és gyûj-tést kezdeményezett. A pénzgyûjtés elõsegítése ér-dekében képeslapokat árusítunk, melyeketAranyossy György képzõ- és grafikusmûvész ter-vezett és alkotott meg, és Gyarmathy László

nyomdász testvérünk nyomtatott ki díjmentesen.Ez alkalommal is kifejezzük hálánkat és köszöne-tünket adományozó testvéreinknek, és kérjük éle-tükre és családjukra Isten gazdag áldását.

A képeslapokat meg lehet vásárolni a lelkészi hi-vatalban vagy az unitárius könyvesboltban.

9 féle képeslap van, 1 képeslap ára 100 forint.Ugyancsak a templomfelújítás céljából jótékony-

sági koncertet szervezünk templomunkban, 2003szeptember 20-án, szombaton 18 órai kezdettel,melyre belépti díjat szabunk meg és a begyûlt pénz-összeget szintén a templom felújítására használjukfel.

Léta Sándor

A Budapesti Unitárius Egyházközség tevékenységébõljúnius 10. – augusztus 12. közötti idõszakban:

Június 10-én az egyházközség lelkésze jegyes-pár felkészítõt tartott a délutáni órákban, a lel-készi hivatalban.

11-én délelõtt temetési szertartás bejelentésreérkeztek a Fél család részérõl; délután jegyespáresketési szertartásra elõkészítõ órán vett résztkét fiatal testvérünk.

12-én a délutáni órákban egyházközségünklelkésze a Vörösmarty téren megrendezett

könyvhét keretében beszélt eddig megjelentkönyveirõl: Csak Neki szolgálj, és Mészkõ c.

könyvekrõl. A beszélgetést az MTV 1-es csator-nája rögzítette.

13-án jegyespár esketési szertartásra való fel-készítõ órát tartott lelkészünk a délelõttiidõszakban, majd azt követõen fogadta BobEddie floridai lelkészt, aki Erdélybõl hazautazó-ban látogatta meg egyházközségünket.

UNITÁRIUS ÉLET 2003. július-augusztus 29

14-én szombaton, konfirmációra való elõkészí-tési fõpróbára gyûltek össze a fiatalok a kora reg-geli órákban a templomban. Ezt követõen keresz-telési szertartásra került sor.

15-én vasárnap, délelõtt tartotta a konfirmá-cióval egybekötött ünnepi istentiszteletét egy-házközségünk. A 2002-2003-as iskolai évbenkonfirmált kilenc fiatal növendékünk: BenczeDorottya, Bencze Kinga, Dimény István, DárdaiBalázs, Harkó Izabella, Kovács Adrienn, OrbánBulcsú-Zoltán, Szabó Dorottya és Tóth Eszter. Azidén megtartott konfirmáció rendkívüliségét mégaz is emelte, hogy három felnõtt-fiatal, egyete-mista, is konfirmált a 13-14 éves korosztállyal.Életükre és eljövendõ sikereikre Isten gazdag ál-dását kérjük! Konfirmáló testvéreink adományaaz egyházközség részére igen értékes úrasztaliterítõkbõl áll: úrasztalára alsó abroszt, úrasztaliklenódiumokat takaró terítõt, valamint egy min-tákkal ellátott, díszes, kelyhet és búzakalászt áb-rázoló terítõabroszt adományoztak több, mint100.00 Ft értékben. Értékes adományukat —konfirmáló fiataloknak és szüleiknek egyaránt— köszöni meg az egyházközség elõjárósága.

16-án, hétfõn tartotta egyházközségünk a2002-2003-as záró-bibliaóráját, amit szeretet-vendégség követett a gyülekezeti teremben. Saj-nos ezt Fülöp Júlia nélkül, aki hirtelen távozottszerettei és egyháza körébõl, és aki mindvégigaktív tagja és látogatója volt a hónap minden má-sodik és negyedik hétfõjén megtartott bibliaórák-nak. Délutáni idõszakban Prauda Béla temetésiszertartást jelentett be lelkészünknek.

17-én délelõtt szerkesztõségi gyûlést tartott azUnitárius Élet szerkesztõbizottsága, amelyenlelkészünk is jelen volt. Du. 18 órai kezdettel ahívek egy részével balettelõadáson vettünk részt(Amadeus), amelyre Dévény Anna adományoztaa belépõket. Önzetlenségéért e helyen is köszöne-tet mondunk kedves asszonyívünknek.

18-án lelkészünk a délelõtti idõszakban vég-zett temetési szertartást Gödöllõn, majd családotlátogatott ugyanott. Meglátogatta Dimény Zol-tánt és családját harmadik gyermekük megszü-letése alkalmából.

19-én Jakabffy Andrást fogadta a délutániórákban Kászoni József lelkész úr, aki édesapjatemetési szertartásának idõpontját egyeztette éskérte fel õt a temetési szertartás elvégzésére. Akora esti órákban jegyespár hitoktatására kerültsor.

20-án kuratóriumi gyûlést tartott az V. kerü-leti Önkormányzat, Egyházi Épületekért Köz-alapítványa, amelyen lelkészünk vett részt. A2003. évi költségvetésbõl a május 7. ülésen33.000.000 Ft összegre pályázatot írt ki az V. ke-rületi Önkormányzat, mely pályázaton a BUE3.000.000 forint összeget nyert el. A délutániórákban Siposné sz. Nanofszky Emõke születés-napi vacsoráján vett részt lelkészünk és gratuláltaz ünnepeltnek.

21-én, szombaton, két esketési és két keresz-telési szertartást végzett gyülekezetünk lelké-sze.

22-én tartott istentisztelet keretében emlé-keztünk meg Dr. Sztankóczy Zoltán halálánakelsõ éves évfordulójáról.

24-én, vettünk búcsút Fülöp Júliatestvérünktõl, aki életének 77. évében adtavissza nemes lelkét Teremtõjének. Nagy részvét-tel állták körül porrészeit szerettei, barátai, gyü-lekeztünk és egyetemes egyházunk tagjai. Sze-mélyében egy egyházához mindvégigragaszkodó, azért sokat dolgozó, önfeláldozómunkát végzõ testvérünktõl vettünk örökre bú-csút. Emlékét mindörökre megõrizzük! Gyászolószeretteinek vigasztalásul a következõ bibliaiigét tolmácsoljuk: „Emberfia! Én most elveszem

tõled hirtelen halállal azt, aki neked kedves, de te

ne gyászold, ne sirasd, könnyedet se hullasd!

Csak halkan sóhajtozz, ne gyászold úgy ahogy a

halottakat szokták.”

26-án újból temetési szertartást végzett lelké-szünk, ez alkalommal Jakabffy Ernõt búcsúztat-ta, a Magyarok Világszövetségének alelnökét,aki életének 77. évében önkezével vetett végetéletének. Emléke legyen áldott övéi és barátai ré-szére egyaránt.

27-ével is sajnos a temetések sora folytatódott.Délelõtt 11 órától a lelkész úr a RákoskeresztúriÚj köztemetõben végzett temetési szertartást,majd Bencze Márton püspök úr óbudai temetésiszertartásán vett részt.

28-án Balatonaligán került sor egy kettõs ke-resztelési szertartásra.

29-én tartottuk de. 11 órától a hónap utolsó is-tentiszteletét, amelyen jelen volt GyarmathyGyörgy és felesége, valamint Rika testvére, akikhálás kegyelettel emléketek szüleikre, abból azalkalomból, hogy azok 71 évvel ezelõtt templo-


munkban esküdtek és fogadtak örök hûségetegymásnak.

30-a és július 6-a között került sor a magyar-kúti gyerektábor rendezvényére.

Július 1-én, lelkészünk meglátogatta a Ma-gyarkúton táborozó fiatalokat, és különbözõalapélelmiszert vitt az ott üdülõk részére.

4-én jegyespár hitoktatására került sor a dél-utáni órákban.

Július 5. és augusztus 1. között egyházközsé-günk lelkésze nyári szabadságát töltötte. Ez idõalatt a helyettesítõje Lázár Levente csókfalvi lel-kész volt, aki a vasárnapi istentiszteleteket és aközbeesõ szertartásokat, valamint az ügyeletetlátta el a lelkészi hivatalban. Segítségét és mun-káját szeretettel köszöni meg ez úton is a BUEpresbitériuma.

2-án szombaton két esketési szertartásra ke-rült sor.

3-án istentisztelet keretében keresztelésiszertartást végzett Kászoni lelkész úr.

5-én Kádár Károly temetési szertartására ke-rült sor, amelyen a szolgálatot Balázsi Lászlófüzsegyarmati lelkész végezte.

6-án temetési szertartást végzett gyülekeze-tünk lelkésze.

8-12 között a szentgericei unitáriusok meghí-vását fogadtuk el. Közel negyven gyülekezetünk-höz tartozó unitárius testvérünkkel vettünkrészt ezen a kiránduláson. Egy autóbusszal ésmintegy hat személygépkocsival érkeztünk megpénteken az esti órákban szállásadóinkhoz.Szombaton Szejkefürdõre mentünk, ahol résztvettünk az Unitáriusok V. Egyetemes Találkozó-ján egész napos rendezvény keretében. Vasárnapünnepi istentiszteleten vettünk részt a gericeitemplomban, ahol az imát a gyülekezet helyi lel-késze Balázs sándor mondta, Kászoni József lel-kész pedig ünnepi beszédet mondott. Aznap estetekinthettük meg a tiszteletünkre adott ünnepimûsort a helyi kultúrházban, amelyet vendéglá-tóink tiszteletünkre adtak. Ezt követõen kelle-mes együttlétre került sor. Ott tartózkodásunkutolsó elõtt napján egész napos rendezvény kere-tében egy teológiai konferenciára került sor erdé-lyi lelkészek és világiak részvételével.

10-én, a vasárnapi istentiszteletet szászAdrienne pestszentlõrinci lelkésznõ végzete.

Szertartásaink:

Keresztelés június 7-én Fekete Gábor ésAmbrus Adrienn kisfiát Dánielt, június 14-énCsizmazía Jenõ-Csaba és Venczel Mónika-Kata-lin kisfiát Gergõ-Attilát, szintén ezen a napon Fa-zekas Imre-János és Harmati Beáta gyermekeitFruzsina-Esztert és Borbála-Sára kislányait,21-én felnõttkeresztelésben részesítettük KissRudolfné sz. Bogárdi Irént, szintén ezen a naponDavid McFegon és Béres Katalin kislányát,Louisat, 28-án Dr. Jakbházy Zsigmond és BenkeGyöngyi-Andrea fiait Zsigmond-Dánielt és Mar-

cellt, július 20-án Dr. Zoltán Levent és Havas Be-áta-Gabriella kislányát Hargitát,25-én DavidSpencer és Intõdy Zsófia Kislányát Rózát, au-gusztus 3-án Lõrincz Ferenc és Bokor Mária kis-fiát Henrik-Róbertet, 16-án Néda László és Hor-váti Réka gyermekeit Júliát és Tamást

kereszteltük. A megkeresztelt gyermekek életéreIsten áldását kérjük, hogy növekedjenek õk to-vábbra is testben és lélekben Isten és ember di-csõségére.

Esketés: június 21-én Laczkó Mihály rómaikatolikus és Ilok Andrea unitárius testvéreinket,szintén ezen a napon David McFegan anglikán ésBéres Katalin unitárius, július 18-án Segesdi Gá-bor római katolikus és Péter Orsolya unitárius,19-én Szabó György római katolikus és PerjésÉva unitárius, augusztus 2-án Román János-At-tila református és Bálint Emõke-Zita unitárius,ugyanezen a napon Simányi Róbert római katoli-kus és Derzsi Erika unitárius, 3-ánAnthony-Cornelius Cosey római katolikus és BíróÁgota unitárius 16-án pedig Náda László és Hor-váti Réka testvéreinket részesítettük egyházmegáldásban. Adja a jó Isten, hogy mindazt, amitszép ünnepélyes szertartás keretében egymás-nak megfogadta, azt maga az ÉLET hitelesítse.

Temetés: június 18-án Fél Kálmánné sz.Pivovanicsek Erzsébet (78), június 24-én FülöpJúlia (77), 26-án Jakabffy Ernõ (77), június 27-énSzabó Dénesné sz. Szabó-Kerekes Julianna (85),július 21-én Ráduly Mihályné sz. Székely Mária(85), július 24-én Kereki András (85), augusztus5-én Kádár Károly (85), augusztus 6-án CsanádiIstvánné sz. Fekete Ilona (82) testvéreinket bú-csúztattuk. A gondviselõ Isten adjon eltávozotttestvéreinknek csendes, békés és háborítatlanpihensét, hozzátartozóiknak vigasztalódást.

(-)


Könyvismertetõ

Kísérlet az egy Isten hitre az õsi Egyiptomban

Christian Jacq neves francia egyiptoló-gus legújabb könyve a Kr.e. XIV. századközepébe vezet vissza bennünket a leg-újabb ásatások és feltárt sírokban találha-tó feliratok megfejtése új fényt vetít azegyistenhit kialakulására. Ennek az úttö-rõ kísérletnek Nofertiti és Ehnaton a nap-isten királyi párja vállalkozott.

A királyi pár az õsi egyiptomi számításszerint a XVIII. dinasztia vége felé a nagyTutanhamon és Ramszesz elõtt élt. Azutódai szerint az eretnek fáraó nevét a fel-iratokból eltávolítottak.

Mint is tett Ehnaton, az Istenek kikEgyiptomban szép számmal voltak; ésegy-egy istennek kik másképp hívtak defeladata ugyanaz volt, egy Isteni személy-be vonta össze. De vajon Ehnaton terem-tette meg az egyistenhitet? A nyugativallásfejlõdésnek kétezer éve elhitette ve-lünk, hogy a vallás legtökéletesebb formá-ja az egyistenhit. Mire tanítottak meg azegyiptomiak bennünket? Arra, hogy min-den istenség az „Egy” az egyetlen kifejezõ-dése, de ez az egy nem zárja ki a „több”.fogalmát. Az egyiptomi „vallás” nem más,mint az ember és a szentség között húzódószámos út, amely egy közös pont felé ve-zet.

Ha az 55. számú sírkamrában talált

Aton nagy himnuszát összehasonlítjuk a

104 zsoltárral meglepõ hasonlóságot talá-

lunk. A zsoltár szerzõje nagyon jól ismerteaz amarnai szellemiséget, és méltónaktartotta arra, hogy Jehova tiszteletére fel-használja azt. A zsidó írástudók sok egyip-tomi szöveget, számos bölcseleti munkátlefordítottak héberre, miközben átvettékazok vallásos tartalmát.

A Biblia arról világosít fel bennünket,hogy Mózes tisztában volt Egyiptom min-den bölcsességével, az pedig tartalmazzaaz ég és a föld misztériumának, a teremtéstörvényeinek, a templomok titkos részei-ben tanított szent tudományok ismeretét.Az egyiptomi szimbolikában „akit kimen-tettek a vízbõl” az örök élet birtokosa.

Ramszesz korszakbeli papirusz említegy Moszé nevû különleges személyt, akihatalmas befolyással rendelkezett. Fel-merül a kérdés, ha Mózes és Mosze ugyan-az a személy volt, vajon az Exodus késõbbihõse nem lehetett-e valamelyik fáraónaka jobb keze?

A zsidó ezoterikus hagyomány tény-ként igyekszik beállítani az eseményt,vagy legalábbis a szimbólumok világábahelyezni eszerint Mózes idõnként isten-ként idõnként királyként más szavakkal,mint Fáraó.

Amikor Isten közölte Mózessel, hogy Õminden nép istene, de csak Izraellel kötszövetséget, viszont rajta keresztül min-den nép istene kíván lenni, Ehnaton nemdédelgetett magában semmiféle univer-zalista vágyat, hiszen egyetlen népet semóhajtott megtéríteni.

Mózest inspirálta-e Ehnaton személyi-sége és tanítása? Semmi sem bizonyítjaezt, holott napjainkban nyilvánvalóvávált: a kereszténység eredetét nem lehetmegérteni az egyiptomi szellemiség isme-rete nélkül.

Mindenkinek ajánlom figyelmébe akönyv elolvasását.

Gyula, 2003-04-02

Bacsa VilmosGyula, Lahner Gy. utca 12. III/11


K Ö N Y V A J Á N L Ó

Álmok álmodói – Világraszóló magyarok

Mióta nincs televíziónk, mégtöbbet olvasok, de ilyen érdekes ésigényes kivitelezésû könyvet mégnem tartottam kezemben. Jó ér-zés lapozni, olvasgatni ezt a szépalbumszerû kiadványt, mertbüszkeség tölt el, hogy magyar-nak születtem.

Sikerült megsejteni a titkot,azt a mindenki által megfejtendõrejtélyt, hogy mi az oka annak,amit a világ így fejez ki: „magyarlelemény”. A világraszóló ma-gyarok azok, akik egy-egy szak-területen itthon vagy a nagyvi-lágban megvalósították sokakálmát. Vagy éppen olyan láto-mást, amely a megérzés lendüle-tével soha nem gondolt újat ered-ményezett.

Az „Álmok álmodói – világra-szóló magyarok” nagy ûrt tölt be:tudományos, technikai és szellemihozzájárulásunkat kívánja bemu-tatni az emberi civilizáció egészé-hez. Többéves kutatómunka elõz-te meg a könyv tartalmánakformába öntését. A tudósok, aszerkesztõk a megismerést az al-kotó személyiséghez kötötték, aközel harminc tematikai egységet500-550 évre visszatekintve fog-lalják össze.

Köszönet a sok száz szakér-tõnek, magángyûjtõnek, fotó-mûvésznek, múzeumok és in-tézmények alkalmazottjának,szerkesztõnek és kivitelezõnek,hogy hosszadalmas munkájukáltal, lehetõvé vált megismerninagyjainkat.

A könyv minden oldalán érde-kességek tárulkoznak fel, ne-künk, a kíváncsi olvasóknak. Pél-dául:

• Mátyás királynak köszön-hetõen, a XV. században a Vatiká-ni Könyvtár után, a CorvinaKönyvtár volt a világ legnagyobbés leghíresebb könyvtára

• Körösi Csoma Sándor „Ti-beti-angol szótár”-a világ egyikleghíresebb szótára

• Kempelen Farkas készí-tette 1779-ben a vakoknak szántbetûszedõ és kézi nyomógépet

• Hell Miksa a Kolozsvárott,majd Bécsben élt nemzetközi hírûmagyar csillagász tiszteletére,még életében egy Holdon találha-tó krátert neveztek el róla. Ezenkí-vül 13 magyar csillagászról nevez-tek el holdkrátert

• A Széchenyi Lánchíd1849-re készült el. Egy nemzetkö-zi felmérés alapján máig a világegyik legszebb hídjának tartják

• Schöpf-Merei Ágost a vi-lágon az elsõk között végzett mû-téti beavatkozást gyermekeknél(a szabadságharc elõtt) és õ ve-zette be a kórházi kórlapok rend-szeres használatát

• a világon elsõként születettmeg Puskás Tivadar telefonhír-mondója 1893. február 15-én

• Kaposi Mór kutatóorvos ne-véhez fûzõdik a kötõszövet egyikrosszindulatú daganatának leírá-sa, melyet ma Kaposi-szarkóma né-ven ismer a világ, és amelyet újab-ban összefüggésbe hoznak azA.I.D.S. betegséggel

• Bartók Béla, Kodály Zol-tán és követõik több mint 4500 vi-aszhengernyi népzenei anyagotrögzítettek a XX. század elején

• a világ elsõ népautóját, aFord T-modellt, amely 1908-ra ké-szült el, és 15 millió darabot gyár-tottak belõle, a Makóról Detroitbavándorolt Galamb József tervez-te

• Dallos József találmánya(1934) a szem egyéni alakját köve-tõ kontaktlencse

• Telkes Mária az U.S.A.-banélt egyetemi tanárnõ, már1939-tõl foglalkozott a Nap ener-giájának hasznosításával

• Bálint Alice lélekgyógyász(aki Freuddal örökös vitábanvolt), tanulmányozta az anyai sze-retet természetét és felhívta a fi-gyelmet annak fontosságára agyermeki fejlõdésben

• Barényi Béla, aki évtizede-kig a Mercedes-Benznél dolgo-zott, a világ talán legterméke-nyebb feltalálója volt. Mintegy2.500 szabadalmával fõleg azutazók és a közlekedés más sze-replõinek biztonságát szolgálta.Napjaink autóinak számos – mamár természetesnek tartott – biz-tonságtechnikai megoldását nekiköszönhetjük

• Horváth István, Ausztráli-ában élõ magyar mérnök 1980-ralétrehozott egy mûködõképes,hidrogénnel mûködõ autót. Re-méljük, hogy találmányát továbbfejleszti(k)

• Harsányi János 1994-benNobel-díjat kapott játékelméletimunkásságáért, ami a közgazda-ságtan fontos fejezete

• Kovács Emõke és MarosiIstván találmánya a betûfelis-merésre alkalmas szoftver(Recognita), amely a világon alegtöbb, összesen 114 féle nyelvkarakterkészletét képes felis-merni

• Dárdai Zoltán szabadalmatette lehetõvé, hogy a cukorbete-gek a rendszeres injekciózás he-lyett egy egyszerû inzulinta-passzal oldják meg a számukralétfontosságú inzulinbevitelt

• az Ansisits Ferenc tervezteBMW, nyolchengeres dízelmotor,2000-ben „Az év legjobb motorja”minõsítést kapta

A felsorolást folytatni szeret-ném, hiszen a maga nemébenegyedülálló kiadvány két kötetbõláll, 280 illetve 284 oldalt foglalvamagába. A fent leírt találmányo-kat, érdekességeket nagyon-na-gyon nehéz volt kiválasztanom atöbbiek közül. Legszívesebbenmindet közölnénk, ami ugye lehe-tetlen, ám ugyanakkor meghagy-nánk a kedves olvasónak a felfe-dezés és rácsodálkozás örömét,miközben lapozgatni fogja e jószagú, selymes tapintású könyvet.Ajándéknak is kiváló, én példáulszületésnapomra kaptam.

Olvasásakor rá lehet jönniarra, hogy a tehetség nem ismerlehetetlent.

Megvásárolható az UnitáriusKönyvesboltban – Alkotmányutca 12. szám – ára az I-II kötet-

nek 6.800 forint.

L.E.G.

Documents

C:vikimunkaunit.rius .let 37uni2. old ujtudastar.unitarius.hu/UNEL-2000/20034/2003-julius-aug.pdf · kell gondolkoznunk, de agyunkkal is éreznünk kell, akárcsak a ... nyarában