STAR WARS

ALKONYBOLYGÓ

BARBARA HAMBLY

A fordítás a STAR WARS – Planet of Twilightcímű könyve alapján készült

Barbara Hambly:Planet of Twilight

Bantam Books, 1997© 1997 by Lucasfilm Ltd.

All rights reserved!Used under authorization.

Jacket illustration by Drew Struzan,© Lucasfilm Ltd.

Fordította:Békési József

Hungarian translationcopyright © 1999, by LAP-ICS Ltd.

BudapestKiadja:

LAP-ICS Kft. AQUILA KÖNYVKIADÓJAISBN: 963 679 094 9

Felelős kiadó:Rácsay László ügyvezető

Ole-nak és Nedrának

1Elsőként egy Koth Barak nevű kadét halt meg.Az egyik bajtársa talált rá az asztalra borulva az Új Köztársaság

Adamantine nevű cirkálója kilences fedélzetének pihenőszobájában,ahová egy órával korábban, egy kávéra tért be. Húsz perccel azután,hogy Baraknak vissza kellett volna térni a posztjára, Gallic Wovertüzér őrmester asszony a keresésére indult, biztosra véve, hogy a fiúaz infolog adatbázisát böngészi, “hátha említést tesz benne valaki aküldetésről”.

Természetesen senki sem beszélt a küldetésről. Bár az Adamantinekísérte, Leia Organa Solo államfő utazása a Meridian szektorba alegkevésbé sem volt hivatalosnak nevezhető. Az Érző LényekJogaiért Párt azzal érvelt volna – s helyesen –, hogy Seti Ashgadnak,a férfinak, akivel a hercegnő találkozni készült a Chorios rendszerenkívül kijelölt ponton, nincs semmiféle hivatalos pozíciójaotthonában, a Nam Chorioson. Egy hivatalos találkozómegszervezése hallgatólagos elismerése lett volna a férfi és aRacionalista Párt követeléseinek.

A követeléseknek, amelyekről – mint az később kiderült –tulajdonképpen tárgyalniuk kellett.

Mikor belépett a kilences fedélzet pihenőszobájába, Woverőrmester legelőször az infolog képernyőjének halványan vibrálókékségét pillantotta meg.

– A fenébe is, Koth! Nem megmondtam…Aztán meglátta a képernyő másik oldalán mozdulatlanul, csukott

szemmel az asztalon heverő fiatalembert. Wovernek még aháromméteres távolságból sem tetszett, ahogy lélegzett.

– Koth! – Két lépéssel megkerülte az asztalt, a székekcsörömpölve vágódtak a sarokba. A fiú szemhéja mintha megrebbentvolna, mikor az őrmester a nevét kiáltotta. – Koth!

Wover szinte öntudatlanul nyomta le a vészjelző gombját. Azegészségügyi droidok megérkezése előtti pár másodperc soránbeleszimatolt a kadét ernyedt ujjai előtt álló szürke kávéscsészébe. Akávé vékony rétegben rászáradt arra a vékony kis őszibarackszőr-szerű pehelyre, amelyet Koth optimistán a bajuszának nevezett. Acsészében lévő maradék rendben lévőnek tűnt – legalábbis annyira,mint a flotta kávéja általában –, alkohol vagy kábítószer pedig szóbasem jöhetett. Nem, a Köztársaság cirkálóján és különösen Kothesetében, soha! A kadét jó fiú volt.

Wover géptermi közlegényként kezdte, hogy aztán inkább tizenötévet húzzon le egy bolygóközi kereskedőhajón, semmint a hivatásosállományban maradjon, miután Palpatine bábjai jutottak hatalomra.Úgy vigyázott a kadétjaira, mintha azok a Lázadók oldalán elesett fiailettek volna. Tudott volna róla, ha bármelyiküknek alkohol-, fűszer-vagy kuncogópor-problémái lettek volna.

Betegség?Ez volt minden hosszú távú űrjáró rémálma. Az a “jóhiszeműséget”

garantáló csapat – magyarán a túszok –, amelyik előző nap lépett afedélzetre Seti Ashgad kis bárkájáról, átment az egészségügyiszűrésen; és akárhogy is, de a Nam Chorios évszázadok óta szerepelta könyvekben anélkül, hogy bármiféle utalás lett volna helyivírusokra. A Light of Reason utasai pedig mind a bolygóról érkeztek.

Wover ennek ellenére bepötyögte a parancsnok kódját afalipanelon.

– Uram? Itt Wover. Az egyik kadét kidőlt. Az egészségügyidroidok még nem értek ide, de… – A háta mögött a szoba ajtajaszélesre hussant. A válla fölött hátrapillantva két Tu Van-Bit látott,amint egy vizsgálóasztalt tolva maguk előtt besorakoztak a szobába.

Az asztal már kezdte is kinyújtani érzékelőit és létfenntartónyúlványait, mint valami szörny egy rossz holovideóból. –Komolynak tűnik. Nem tudom, mi lehet, de talán nem ártana felvennia kapcsolatot őexcellenciája zászlóshajójával és a Lighttal, sértesíteni őket. Oké, oké – tette hozzá, mikor az egyik Tu Van-Biudvariasan elé állt. – A szívem a tiétek – szögezte le kedélyesen,mire a droid egy pillanatra megtorpant, s az adatfolyam halkkattogással kísért elemzése során arra a következtetésre jutott, hogy amegjegyzést nyolcvanöt százalékos valószínűséggel csak tréfánakszánták.

– Nagyon köszönöm, Wover őrmester – felelte udvariasan –, demagára a szervre nem lesz szükségünk. Megteszi egy működés-ellenőrzés is.

Wover a következő pillanatban rémülten megpördült, ahogy amásik Tu Van-Bi ráemelte Barakot az asztalra, és leszíjazta. Akijelzőn minden vonal ellaposodott, és halk, fémes hangúvészjelzések kezdtek csipogni.

– Vigyázz, te ócskavas! – rázta le Wover a vizsgálatnaknekikészülődő droidot, hogy kadétja mellé lépjen. – Mi a fenét?…

Barak arca viaszszürke volt. Az asztal már el is kezdett élénkítőketés görcsoldókat pumpáim a fiú ereibe, a másik oldalán álló Tu Van-Bi üres tekintete pedig jelezte, hogy kapcsolatba lépett a hajóvalamelyik adatbankjával. Wover meglátta az antigravitációsszemélyszállító egység oldalain függő képernyőkön a diagnosztikaivonalak elejét.

Nem vírus. Nem baktérium. Nem méreg.Koth Barak testében nincs semmiféle idegen anyag.A vonalak meredeken zuhantak a nullpont felé, aztán teljesen

ellaposodtak.– Bonyolult a helyzetünk a Nam Chorioson, excellenciás

asszonyom. – Seti Ashgad elfordult a kilátóablak négy méterátmérőjű buborékjától, hogy szemügyre vegye a fogadóterem egyikszürke bőrfoteljében ülő, karcsú, hűvös tekintetű nőt.

– Pontosan kikre gondol, Ashgad úr? – Leia Organa Solónak, az ÚjKöztársaság államfőjének meglepő hangja volt, mélyebb, mint amireaz ember számított volna. Egy apró, szinte törékenynek látszó nő –viszonylagos fiatalsága mindenkit meglepett, aki nem tudta, hogytizenhét éves korától aktív szerepet játszott az apja és a nagyállamasszony, Mon Mothma vezette Lázadásban, az apja halálávalpedig gyakorlatilag a lelkévé vált. Csapatokat irányított, dacolt ahalállal, és vérdíjjal a fején menekül, és közben bejárta a galaxisfelét, s mindezt még huszonhárom éves kora előtt. Most harmincegyvolt, de egyáltalán nem látszott rajta, talán a szemét kivéve. – A NamChorios összes lakójára? Vagy csak néhányukra?

– Mindannyiukra. – Ashgad visszalépett a nőhöz, s túlságosanközel megállva előtte próbálta alárendelt helyzetbe hozni amagasságával. Leia azonban olyan tekintettel nézett fel rá, amelyelárulta, pontosan tudja, mit akar elérni a férfi. Ashgad hátralépett. –Mindannyiunkra – helyesbített. – A Jövevényekre és a theranokraegyaránt.

Leia összekulcsolta a kezét a térdén. Hivatali bársonypalástjánakbő ujjai és redői elnyelték a rejtett lámpák és a kilátó íveltbuborékján túli sötétségben függő csillagok halvány fényét. Még ötévvel ezelőtt is maró megjegyzést tett volna arra, hogy a férfiszándékosan nem említette a bolygó népességének legnagyobblélekszámú részét, azokat, akik sem a Birodalom utáni, technológiaiérdeklődésű Jövevények, sem a hideg és víztelen sivatagokbankóborló rongyos theran szektások közé nem tartoztak, hanem egyszerűföldművesek voltak. Most azonban csak hallgatott és várta, mivelrukkol még elő Ashgad.

– El kell mondanom – folytatta Ashgad telt baritonján, ami annyira

emlékeztette Leiát az apja felvételeken hallott hangjára –, hogy aNam Chorios rideg, ellenséges világ. Szilárd technológiai bázisnélkül szó szerint lehetetlen életben maradni odalent.

– A Grissmath-dinasztia által odaküldött foglyoknak láthatólagsikerült az elmúlt hétszáz év során.

A férfi egy pillanatig elképedve bámult rá. Aztán szélesenelmosolyodott, kivillantva hófehér fogsorát.

– Ah, látom, őexcellenciája tanulmányozta a szektor történetét! –Próbált úgy tenni, mint aki örül ennek.

– Ahhoz épp eléggé, hogy ismerjem a jelenlegi helyzet hátterét –felelte Leia kedvesen. – Tudom, hogy a Grissmathok odaszállították apolitikai foglyaikat, abban a reményben, hogy majd éhen halnak,illetve automata ágyútelepeket állítottak fel a bolygó egész felszínén,hogy megakadályozzák a rabok megszöktetését. Tudom, hogy afoglyok nemcsak hogy nem haltak éhen, hanem a leszármazottjaik…és az őrök leszármazottjai… még mindig művelik a vízpartokat,miközben a Grissmathok meridiani bolygója már csak szénné égettradioaktív szemét.

Ami azt illeti, ennél többet nem is nagyon talált a Könyvtárban aNam Choriosról. A bolygó évszázadokon át teljesen el voltszigetelve a civilizációtól. Leia csak azért hallott róla már a jelenlegikrízis előtt is, mert az apja egyszer rájött, hogy Palpatine császár azeredeti rendeltetésének megfelelően használja a világot:börtönbolygónak. Negyven éve azt rebesgették, hogy az idősebb SetiAshgadot elrabolták, és erre az elszigetelt, megközelíthetetlenplanétára vitték politikai ellenlábasának, az akkor még szenátorPalpatine-nak az ügynökei. Azonban semmi sem támasztotta aláezeket a pletykákat, amíg ez a másik Ashgad, az eltűnt ősz úrnakmintegy fekete hajú másolataként kapcsolatba nem lépett a tanáccsal,és meghallgatást nem kért a bolygón kialakult viszály ügyében.

Mindenesetre semmi értelme, gondolta Leia, hogy tudomására

hozza ennek a férfinak, mennyire keveset tud a bolygóról vagy ahelyzetről.

Ne találkozz Ashgaddal! – állt az üzenetben, ami szó szerint akkorjutott el hozzá, mikor a zászlóshajójára induló siklóra felszállt. Nebízz benne, ne teljesítsd egyetlen követelését sem! Ésmindenekfelett, ne menj a Meridian szektorba!

– Nagyon jó! – A férfi úgy préselte ki magából a bókot, mint egyvesekövet, bár sikerült egy teljesen automatikus kis kuncogáskíséretében elfintorodnia hozzá. – A helyzet azonban természetesenkorántsem ilyen egyszerű.

– Soha nem az, igaz? – suttogta egy halk hang a fogadóteremsarkából, ahol egy sötét levelű dianthiszszőlő vetett árnyékot akilátóablakra.

– Nos, én úgy tudom – jegyezte meg Leia –, hogy a Birodalombukása után újra elkezdett betelepítés előtt kizárólag az eredetimeridiani őrök és foglyok leszármazottjai éltek a bolygón.

A szőlő árnyékában Ashgad titkára, Dzym elmosolyodott.Leia nem tudta biztosan, mit kezdjen a Dzymmel szemben érzett

irracionális ellenszenvével. Léteztek olyan idegen fajok, amelyeket agalaxist benépesítő emberek – a koréliaiak, az alderaaniak és mások– visszataszítónak találtak, általában olyan tudatküszöb alatt hatótényezők miatt, mint a feromonok vagy a tudatalatti kulturálisprogramozás. A Chorios lakói – a Régiek, így nevezték őket, akár atheran szektához tartoztak, akár nem – azonban ugyanúgy az emberifajból származtak. Leia kezdte azt hinni, hogy az ellenszenvénekvalami olyan egyszerű, hétköznapi dologhoz lehet köze, mint azétrend. Nem érzett semmiféle furcsa szagot az alacsony, barna bőrűférfi körül, aki fekete haját laza kontyba fogva hordta a feje búbján.Azonban azt is tudta, hogy az ember gyakran nincs is tudatában azilyesminek. Nagyon is lehetségesnek tűnt, hogy egy tudatalatti

feromonreakcióval van dolga a bolygón szétszórtan élő, alacsonylélekszámú népesség beltenyészete miatt. De valami egyedi dolog islehetett, valami a semleges, kifejezéstelen száj lazasága, vagy akifejezéstelen, rozsdabarna szem körül, amely mintha sohasempislogott volna.

– Ön is az eredeti choriosiak közé tartozik, Dzym úr?A férfi nem moccant. Leia rájött, hogy tudat alatt arra számított,

hogy valami kellemetlen, sőt ijesztő mozdulatot tesz. Hát nem tett.– Igen, excellenciás asszonyom, az őseim azok között voltak, akiket

a Grissmathok küldtek a Nam Choriosra. – Valami megváltozott aszemében; nem kifejezetten átnézett a hercegnőn, hanem gondterhelttévált a tekintete, mintha hirtelen másra terelődtek volna a gondolatai.

– A probléma az, excellenciás asszony – folytatta Ashgad sietve,mintha csak fedezni akarta volna a titkárát –, hogy a teljeselszigeteltség hétszázötven éve a Nam Chorios lakóit alegmegátalkodottabb konzervatívokká tette, már megbocsásson akifejezésért. Persze, megértem… egész életükben a földet túrják.Évszázadokon át éltek minimális technológiával, lehetetlenül rosszidőjárással és termőfölddel, és mind a ketten tudjuk, mennyireelősegíti ez a konzervativizmust, és egyenesen megmondom, ababonaságot. Az apám többek között egy modern klinikát ismegpróbált alapítani Hweg Shulban. Az intézmény arra sem képes,hogy bekapcsolva tartsa a droidjait. A földművesek inkábbvalamelyik theran Hallóhoz viszik a betegeiket, hogy az a “levegőbőlnyert hatalommal” gyógyítsa meg őket. – A kezével hókuszpókusztmimelve gúnyosan belecsápolt a levegőbe.

Helyet foglalt a másik szürke bőrfotelben. Testes ember volt,nagyon egyszerű barna tunikát és nadrágot viselt, amelyet láthatólagegy szabványos szabódroid állított össze. A kiegészítőit – aranygallértű, aranycsatos öv, arany nyaklánc – Leia már látta az apjárólkészített holókon. A férfi a térdére könyökölt, és bizalmasan közelebb

hajolt.– A Racionalista Párt nemcsak a Jövevényeken próbál segíteni,

excellenciás asszonyom – magyarázta. – Hanem magukon aföldműveseken is. Azokon a Régieken, akik nem theranok, akik csakfenn akarnak maradni. Ha nem történik valami, hogy kivegyük azágyútelepeket a theranok kezéből, akik megtiltanak mindenbolygóközi kereskedelmet, ezek az emberek továbbra is úgy fognakélni, mint… mint a mezőgazdasági rabszolgák, akik az őseik voltak.A Nam Chorioson erős a Racionalista Párt, és egyre erősebb lesz.Kereskedni szeretnénk az Új Köztársasággal. Technológiát akarunkés a bolygó erőforrásainak a jobb kihasználását. Annyira rossz ez?

– A bolygó lakosságának többsége szerint igen.– A bolygó lakosságának többségét agymosásban részesítette egy

tucatnyi őrült, akik brachnielgyökérrel lövik be magukat, és asivatagban kóvályogva kövekkel beszélgetnek! – legyintett dühösenAshgad. – Ha hagyni akarják, hogy odavesszen a termés és éhenhaljanak a gyerekeik, mert nem hajlandóak csatlakozni a modernvilághoz, akkor az az ő dolguk, bár megszakad a szívem a láttukon.Ők azonban azt is megtiltják, hogy a Jövevények kilépjenek a modernvilágba!

Habár Leia tudta, hogy Dzym kétségtelenül alá fog támasztanimindent, amit Ashgad mondott – a férfi titkáraként nemigen tehetettmást –, mégis odafordult a choriosihoz. Az még mindig szótlanul ült saz űrt bámulta, mintha minden figyelmét egyetlen dolograösszpontosította volna, noha időnként azért rápillantott a falrafüggesztett kronométerre. A kilátóablakon túl nagyszerű látványtnyújtott a Brachnis Chorios jeges zöldje és levendulaszíne. Ahasonló nevet viselő rendszerek közül ez vetődött a legmesszebbre, sa legnagyobb holdja körüli pályán jelölték ki a titkos találkozóhelyét.

A z Adamantine cirkáló tömpe orrú, ezüstös, a csillagfényben

túlvilágian csillogó alakját éppen csak látni lehetett az ablaklátóterének szélén. Alatta a Brachnis, Nam és Pedducis Choriosnapjainak színes háromszögéhez közel, a cirkáló tömege mellettnevetségesen eltörpülve lebegett Seti Ashgad összekapcsoltbronzkapszulákból álló bárkája, a Light of Reason. Még Leiazászlóshajója, a Borealis mellett is szinte eltűnt. Mivel olyan kicsirekellett építeni, hogy át tudjon csusszanni a Nam Chorios ősi védelmirendszerének érzékelőin, a Light igazából még bolygóközi utazásokrasem lett volna alkalmas; a hiperugrás pedig szóba sem jöhetett.

Ezért kellett itt találkoznunk, gondolta Leia feszengve. Már arejtélyes üzenet megkapása előtt is idegesítette, milyen messzirekerülnek az Új Köztársaság legközelebbi, durreni bázisától, s milyenközel lesznek az Antemeridian szektor hajdani birodalmitartományához.

Vajon csak erre akart figyelmeztetni az az üzenet? Vagy van mégvalami más is?

– A theran fanatikusok nem tartoznak azok közé, akiknek szívesen akezébe adnám a jövőmet, excellenciás asszonyom – mormolta Dzym.Láthatólag elég nagy erőfeszítésébe került visszakényszerítenie magáta társalgásba; lila bőrkesztyűbe bújtatott apró kezét feszültenkulcsolta össze az ölében. – Megdöbbentően nagy a befolyásuk avízpartok menti településeken. De hogy is lehetne másképp? Vannakfegyvereik, mozgékonyak és nemzedékeken át ők jelentették azegyetlen gyógyító erőt a földműveseknek.

A kilátóablak szélét eltakaró dianthiszlevelek mögött Leia tekintetemegakadt az Adamantine oldalát borító ragyogó fények vibrálásán.Aztán látta, hogy a cirkáló tatja közelében az egész fedélzet sötétbeborul.

– Hogy érti, hogy nem jut át? – fordult el feldúltan Zoalinparancsnok a lampionként világító kommunikációs konzoltól, hogylecsapjon még egy villogó kapcsolóra. – Nem kap választ a

Borealistól, vagy mi?– Mintha egyszerűen blokkolnák az adásunkat, uram. – Oran

kommunikációs tiszt idegesen tisztelegve megérintette a homlokát. –Legassi már elkezdte keresni a jelzárat.

A kis képernyő előtt Oran megfordult a székével, hogy aparancsnok is vethessen egy pillantást a kommunikációs központra,amelynek a vezérlőpultján sárga vonalak világították meg azAdamantine távközlési áramköreinek állapotjelentését. A vonalakmentén vörös fények rohangáltak, szinaptikus tesztekkel kutatva azenergiaátviteli rendszerben dugulás vagy interferencia után – ezeketnormális körülmények között elég könnyen meg is lehetett találni éski lehetett javítani.

Az elmúlt tíz percben azonban a helyzet normálisról borzalmassáváltozott. És a parancsnok vezérlőpultján villogó vörös fények, agyengélkedőről kapkodva ellihegett jelentés és a karbantartás, asiklók, az energiaellátás és a hajó más részeinek hirtelen elhallgatásamiatt a dolgok egyre rosszabbra fordultak.

– Legassi? – emelkedett fel Oran a székéből. Zoalin a válla fölöttlátta, hogy a másik konzol előtti szék, amelyet üresnek hitt, valójábanfoglalt. Legassi közlegény a műszereire borulva hevert, lazacszínű,pikkelyes keze görcsösen markolta a konzol szélét, időnként egésztestén borzalmas rángások futottak végig.

A kalamárikat nem fertőzhetik meg emberi vírusok… – gondoltaZoalin.

Már ha vírussal volt dolguk.De a sullustiakat vagy a nalroniakat sem, pedig a legénység tagjai

között mindkét faj képviselői ott voltak. Zoalinnak eszébe jutott ahajdani xenobiológiai kurzusokról, hogy a nalroniak és a kalamárik atankönyvbe illő példái a kölcsönösen összeférhetetlenimmunrendszereknek. Amit egy nalroni elkaphatott, azt egy kalamári

szó szerint sohasem.– Legassi? – hajolt Oran a kalamári remegő teste felé. – Legassi,

mi?… – Egy kicsit megtántorodott, mintha meglökték volna, és azegyik kezét a mellkasához emelte, mintha valami zsibbadást vagyfájdalmat akart volna kimasszírozni belőle.

– Zoalin parancsnok – jelentkezett a bekapcsolva hagyott vonalonTu Van-Bi, a betegszoba főnöke higgadtan. – Sajnálattal kelljelentenem, hogy a baktaterápia láthatólag nem lelassítja, hanemmintegy harmincöt százalékkal felgyorsítja a páciensek állapotánakromlását.

Fülében a kimérten csengő hanggal, Zoalin egyik kameráról amásikra kapcsolta a konzol képernyőjét, átfutva a folyosókon, ahol akutatóbrigádok először a gyengélkedő felé indultak, aztán néhányanközülük megálltak, nekitámaszkodtak a falnak, előregörnyedtek, selkezdték dörzsölgetni a mellkasukat, a fejüket vagy az oldalukat.Aztán a kép átváltott a gyengélkedőre, ahol a higgadt és fáradhatatlandroidok mechanikus emelőkkel távolították el Wover őrmesterélettelen, csöpögő testét a baktatartályból; majd a siklók hangárjába,ahol az ügyeletes közlegény haldokolva heveit az ajtó előtt.

Tizenöt perc, gondolta Zoalin tompa aggyal. Tizenöt perc telt el,mióta Wover leadta a vészjelzést a kilences fedélzetpihenőszobájából.

Még meg sem szakította a kapcsolatot, mikor elkezdett beözönlenia többi hívás. Gasto kadét halott. Cho P’qun gépészparancsnok halott.Uram, nem kapunk választ a karbantartóktól…

– Négycé. – Átváltott a Központi Számítógép MűveletvezérlőAlegységéhez – a 4C alegységhez. – Vészhelyzet, újraprogramozás.Az összes karbantartó droidnak a… – Hasogatott a feje és a mellkasais. Alig kapott levegőt. A stressz, mondta magának. Nem csoda. Megkell találni a jelzárat, és kapcsolatba kell lépnie az államfő

zászlóshajójával. Értesítenie kell a szektor Egészségügyi Központjáta Nim Drovison.

– Az összes karbantartó droidnak a C3 kategóriából. Keresseneknem odaillő berendezéseket a… – Milyen színű vezetékre kötnék ráa jelzárat? – Nem odaillő berendezéseket a zöld vezetékeken. –Remélte, hogy nem tévedett. A feje lüktetett. – Azonnal végrehajtani!

Nem mintha sokra mennénk vele, gondolta. A droidok nagyonszisztematikusak. A keresést az Adamantine orrában fogják kezdeniés a tat felé fognak haladni, minden kapcsolódobozt és relétmegvizsgálnak, s nem a legnyilvánvalóbb helyeket ellenőrzik először– azokat, amelyeken Seti Ashgad embereinek valamelyike egyedülmaradhatott néhány percre.

Persze, nem feltétlenül Ashgad keze volt a dologban. A jelzáratidőzítővel is elláthatták. Azelőtt is elhelyezhették az Adamantine-en,mielőtt feltűnés nélkül elindult a Hesperidiumról.

Zoalin észrevette, hogy bár nem akart, hátradől a székében. A kezeés a lába egyre jobban fázott. Átváltott a Borealis zászlóshajóképére, amely a távolban lebegett a csillagok és az űr sötét háttereelőtt. Olyan közel volt, s mégis több kilométerre az alant lévő bolygóhalványan ragyogó zöld izzásában.

Kitört vajon ott is a járvány, akármi is legyen az? Ioa kapitánytalán épp most próbál kapcsolatba lépni vele?

Hátrahajtotta a fejét. Húsz perc, gondolta. Húsz perc. Úgy éreztemagát, mintha egy turbóliften száguldana a végtelen sötétségbe.

– Tudom, hogy az elmúlt pár évben rengeteg rosszat mondtak aRacionalista Pártra. – Seti Ashgad felemelkedett a foteljéből, minthacsak az ügye fontossága nem hagyta volna nyugodni, s fel-alá kezdettjárkálni a bútordarab mögött. – De biztosíthatom, excellenciásasszonyom, hogy nem azok a… a bolygókat kizsigerelő kapitalistákvagyunk, akiknek beállítanak minket. A Jövevények abban a

reményben jöttek a Nam Choriosra, hogy új területeket vonnakművelés alá. A vállalkozások nem tudják megvetni a lábukat aPedducis Chorioson. A Nim Drovishoz, Budpockhoz ésAmpliquenhez hasonló helyeknek megvan a saját kialakult ésbezárkózott civilizációjuk. Az Antemeridian szektor nehéziparátfigyelembe véve már csak a kereskedelmi lehetőségeknek is magátólértetődővé kellene tenniük a Nam Chorios teljes betelepítését!

– De nemcsak arról van szó, hogy a Jövevényeknek tilos azegyszemélyes siklóknál nagyobb hajókkal leszállniuk vagyfelszállniuk. A theranok szokása, hogy minden hajóra tüzet nyitnak,amely meghalad egy bizonyos méretet, azzal a következménnyel jár,hogy amikor valamilyen berendezés tönkremegy, akkor csakcsillagászati összegek árán lehet lecserélni. Nincs export, csak annyi,amennyi a legszűkösebb megélhetést lehetővé teszi. Feketepiaci áratkell fizetnünk mindenért. Mivel a Könyvtár nem tartalmazta aszükséges információkat, ezek az emberek arra ítéltettek, hogy egykulturális állóvízben tengődjenek. Nem tehet úgy, mintha eztisztességes lenne!

– Nem, valóban nem – felelte Leia lassan. – De nem pont errőlszól egy bolygó betelepítése? Csak a vakszerencsén múlik, milyenkörülményeket talál az ember valahol. Ezzel nem azt akarommondani, hogy a theranoknak igazuk van – tette hozzá a kezétfelemelve, ahogy a férfi mély levegőt vett, hogy felháborodottantiltakozzon. – Én csak azt mondom, hogy a bolygó népességénektöbbsége őket támogatja.

– Akiket a babonáikkal és a hazugságaikkal rabszolgasorbantartanak!

Ehhez a Köztársaságnak semmi köze. Leia kiegyenesítette a vállátbársonypalástja súlya alatt. Ashgad heves dühében saját tizennyolcéves reakcióit látta viszont. De ennek nem lenne szabad így lenni!Eszébe jutott, hogyan kiabált az apjával, mikor egy komplikált és

érzelmektől sem mentes, a garhooni vámpírok és áldozataik közöttfolyó bírósági per végén az áldozatok úgy döntöttek, hogyvisszatérnek a vámpírjaikhoz. Csak nagy sokára értette meg és tanultameg tisztelni apja döntését, hogy nem vitte tovább az ügyet.

– A Nam Chorios nem tagja a Köztársaságnak. Jogilag nincslehetőségünk beavatkozni a belügyeibe.

– A telepesek jogainak megvédése érdekében sem? Azon férfiak ésnők jogainak, akik…?

– Akik elhagyták a Köztársaságot – vette át a szót Leia –, hogy egya határain kívül eső világon éljenek. Akik úgy döntöttek, hogyszerencsét próbálnak egy bolygón, amelyről szinte semmit semtudtak. Mindenki tisztában van vele, milyen hiányosak a Könyvtáradatai. És hadd emlékeztessem, mi történt akkor, amikor a Birodalom“megvédte” az Alzoc III, a Garnib vagy a Trosh “jogait”!

Ashgad széles arca elvörösödött.– Ezek az esetek semmiben sem hasonlítanak a jelenlegihez! Nem

arra kérjük önöket, hogy vessék rabszolgasorba az őslakosokat! Csakarra, hogy biztosítsák a tisztességes élethez való jogot azoknak, akikvágynak rá.

– A Nam Chorios lakosságának többsége arra szavazott, hogy necsatlakozzanak a Köztársasághoz – mondta Leia tagoltan. – Ezt pedigmég a telepesek is tudták. Nincs joguk nem tudomást venni a többségóhajáról. Nem akarok kőszívűnek látszani, Ashgad úr, de aJövevényeket tudomásom szerint senki és semmi nem kényszeríti rá,hogy itt éljenek.

– Eltekintve attól, hogy itt van az egész életük. Az összestulajdonuk, amiket az ágyútelepek miatt el sem tudnának szállítani, haarra kerülne a sor. A jövőjük forog kockán azon a bolygón.

– Mint ahogy az őslakosok jövője is, Ashgad úr.A nagydarab férfi egy pillanatig mozdulatlanul egyik kezét a

csípőjére, a másikat a fotel támlájára téve, fejét lehajtva állt. Egysötét hajtincs dühösen összeráncolt homlokába hullott. Kis lugasánaklevelei alatt Dzym ismét némaságba burkolózott, szemöldökétráncolva, kezét összekulcsolva töprengett valamin. Amennyire Leiameg tudta állapítani, még megjegyzéseket sem mondott magának agallérjára erősített kis mikrofonba, amellyel az egész tárgyaláströgzítette.

– A következőket fogom tenni – szólalt meg Leia egypercnyihallgatás után. – Miután visszatértem a Coruscantra, felhatalmazokegy vizsgálóbizottságot, hogy nézze meg, mi is folyik valójában azona bolygón, és dolgozzon ki megoldási javaslatokat, ha lehetséges.Talán meg tudunk egyezni az ágyútelepeket uraló theranokkal.

– A theranokkal senki sem tud megegyezni. – A keserűség tőrkéntvillant meg Ashgad hangjában és tekintetében. – Fanatikus őrültek,akik nemzedékek óta a hatalmukban tartják azokat a hiszékenybolondokat.

A dianthiszlevelek között megmoccant valami. Leia gyorsanodapillantott Dzymre, épp időben, hogy lássa, amint a titkár hátradől,furcsán alaktalannak tűnve gránitszürke köpenyében. Az arcáneksztatikus kifejezés terült el. Vett egy mély, jóleső levegőt, aztánnem mozdult.

– Reméltem, rá tudom venni, hogy segítsen nekünk, excellenciásasszonyom. – Ashgad hangja megint elterelte Leia figyelmét a furamódon tétlen titkárról. – De nagyra értékelem, hogy kiküldi azt abizottságot. Biztosíthatom, minden befolyásomat latba fogom vetni aJövevények közösségénél, hogy segítsék a munkáját.

Leia felállt, és kinyújtotta a kezét.– Tudom, hogy ezt fogja tenni. – Őszinte melegséggel beszélt, bár a

cinikus lázadó, aki még mindig ott rejtőzött lelke legmélyén,hozzátette: mérget vennék rá.

Ashgad mélyen a keze fölé hajolt. Leia Palpatine udvara óta nemtalálkozott ilyen régimódi udvariassággal. A férfi teljesen komolynaktűnt, s a hercegnő ösztönei, hogy segítse és védelmezze az elnyomottkisebbségeket, együtt éreztek a dühével. Azok után, hogy hosszasvitákat folytatott már az olyan frakciókkal, mint az Agro-Militánsokvagy az Egyesült Szeparatisták, Leia őszintén örült, ha tudott valamittenni a modern, intelligens, az irracionális zsarnokság ellen küzdőemberekért.

Ha ebben az esetben is erről volt szó.– Ssyrmik, kérlek, kísérd vissza Ashgad urat a siklójáig!Leia díszőrségének alacsony termetű tagja talpra ugrott, ahogy az

államfő a vendégei kíséretében kilépett a fogadóteremből azelőtérbe. A hadnagy meghajolt, és vállára vetette ezüstfehérdíszkarabélyát.

– Erre parancsoljanak, Ashgad úr, Dzym úr!Az Új Köztársaság Űrakadémiája fél tucat végzősének fiatal arcát

és őszinte odaadását látva Leia százévesnek érezte magát.A három testőr, akit Ashgad magával hozott, szintén meghajolt:

jóképű, nem nélküli androginok testre simuló, világoskékegyenruhában, furcsa módon halottnak tűnő, extravagáns frizurábarendezett hajjal.

Miközben Leia végignézte, ahogy a bronzberakású ajtó becsukódiktávozó vendégei mögött, egy halk, reszelős hang szólalt meg a hátamögött.

– Annak a háromnak rossz szaga van, Lady. Nem élő húsbólvannak.

Leia hátrapillantott a négy alacsony, szürke, ráncos humanoidra,akik mintha az előtér falaiból léptek volna elő. A legkisebb, aki aligért a könyökéig, összehúzott, sárga szemmel nézte a bronzajtókat.

Több éve már, hogy Leia engedve a Tanács egyre erősebb

nyomásának, elbocsátotta a noghri fejvadászokból álló testőrségét.Leia megértette a képviselőket; már a Barabel követével történtszerencsétlen incidens előtt is sokan mondták neki, hogy nem túlildomos egy olyan fegyverrel nagyzolnia, amely valaha a Palpatine-évolt. Szörnyű kockázatot vállalt azzal, hogy magával hozta őket erreaz útra.

Ne bízz Ashgadban, állt az üzenetben.Titokban küldött el értük, pont az indulás előtt. Voltak a Tanácson

belüli vitáknál nagyobb kockázatok is.– Pedig technikai érelemben élő hús – mondta Leia elgondolkodva.

– Ezek szintidroidok, Ezrakh. Láttam már ilyeneket a Hesperidium ésa Carosi szórakozónegyedeiben. Szintihús fémvázon. Csak minimálisbelső számítógépeik vannak; a cselekedeteiket központilag irányítják,valószínűleg Ashgad hajójáról, mert nem tudok olyan technológiáról,amely lehetővé tenné, hogy magáról a Choriosról vezéreljék őket.

Összefonta a karját a mellkasa előtt, és egy rövid, sötét vonaljelent meg a szemöldöke között.

– És amennyire tudom, nagyon, nagyon drágák. Megbizonyosodnálróla a kedvemért, hogy tényleg felszállnak a bárkájukra?

A noghri meghajtotta a fejét, de Leia így is észrevette az elismerőcsillanást a szemében.

– Gshkaath már ezt teszi, Lady.Talán a rejtélyes üzenet miatt vannak előítéletei, gondolta Leia

megrázva a fejét. Az előítélet olyasvalami volt, amitől folyamatosanpróbálta megóvni magát, de amit sohasem lehetett teljesen kihagyni aszámításból.

A noghrik kezdtek visszahúzódni – jobb szerettek elkülönülni azakadémiai díszőrségtől, akiken kívül más nem is tudott arról, hogy ahajón vannak –, a hercegnő azonban felemelte a kezét.

– És mit gondolsz Dzymről? – kérdezte. – Neki milyen a szaga?Ezrakh tétovázott egy pillanatig, a kérdést mérlegelte, szürke arcán

megfeszült a bőr Aztán megrázta a fejét.– A szaga emberi szag. De ő sem tetszik, Lady… nem tetszik a

szeme, bár a szaga olyan, mint a többi embernek.Leia egy kicsit megnyugodva bólintott.– Velem jössz? – kérdezte. – És te is, Marcopius, ha gondolod. –

Rámosolygott az egyik fiatal akadémiai testőrre. Tudta, nem őktehetnek róla, hogy a Honoghr fejvadászai hamarabb képesekcsíkokra szeletelni egy potenciális orgyilkost, mint ahogy egy ember– különösen ezek az ifjak – elő tudja rántani a karabélyát, mint ahogyarról sem ők tehettek, hogy nem vállalhatott kockázatot ezen az úton.Egész idő alatt gondosan ügyelt arra, hogy a szokásos helyükön; a kétoldalán tartsa a fiatal tiszteket, illetve hogy a fejükbe vésse: anoghrik csak tartalékok, a váratlan katasztrófa esetére magukkal vittfegyverek.

Ahogy Luke mondaná, nem lehet tudni, melyik csapat jelenthetmajd megváltást a szükség pillanatában.

A turbólifteknél lenyomta a hívógombot, s amikor két testőrekíséretében belépett a fülkébe, a siklók hangárfedélzetét állította beúti célul.

2Ne találkozz Ashgaddal!Lent, a Borealis siklóinak hangárfedélzetén Luke Skywalker

megfordította a kezében tartott műanyag hártyadarabot.A kétujjnyi széles és hosszú, átlátszó anyagot általában törékeny

tárgyak csomagolására használták. Valaki gondosan, de egyenetlenültépte le egy nagyobb darabból, és szorosan belegyömöszölte egyolcsó zenélődoboz belsejébe. A szöveget egy grafitceruzával írta,olyannal, amilyennel Luke nagybátyja annak idején a köveket és azócskavasat jelölte meg a földeken.

A doboz egy régi dalt játszott egy toronyba zárt hercegnőről éshárom mágikus madaráról.

A kézírás a Callistáé volt.Ne bízz benne, ne teljesítsd egyetlen követelését sem! És

mindenekfelett, ne menj a Meridian szektorba!Callista

Luke szíve lassan, nagyokat ütve dobogott a mellkasában.Alig hallotta a gyors, halk csipogást, ahogy asztromechanikai

droidja, Artu Detu előbukkant a hatos fedélzet hátsó sarkábanlevegőben lógó falként álló, átalakított B-szárnyú vezérsíkja mögül.Szi Thripio, a rendkívüli protokolldroid szorosan a nyomábanlépkedett, aranyszínű teste meg-megcsillant a halvány fényben.

– Artu szerint minden rendszer készen áll a repülésre, Luke gazda– jelentette ki a protokolldroid fontoskodó, gépies tenor hangján. –Személy szerint azonban sokkal boldogabb lennék, ha nagyobbhajóval és több oxigéntartalékkal kelne útra.

– Köszönöm, Thripio – bólintott Luke szórakozottan. A figyelmemakacsul a kezében lévő fóliadarabra, a rajta lévő határozott, kissé

régimódi írásra szegeződött.A Hoth hómezőit látta maga előtt és Callista fénykardját, ahogy

elhomályosítja a jégbolygó halvány napjának fényét. A leromboltbunkert és a lány füstbarna hajában csillogó jégszilánkokat.Felidéződött benne, milyen volt Callista oldalán harcolni, sokkalinkább a saját részének érezve a lányt, mint a saját karját vagy kezét;mindig tudva, merre fog fordulni, elhajolni, vagy melyikhószörnyetegbe döfi pengéjét.

A hóra emlékezve a felszínre törtek a Yavin 4-en töltött éjszakaillatainak emlékei is, ahogy a dzsungel feletti domboldalon egymástátölelve feküdtek és a csillagokat számolták. Callista komoran meséltarról, milyen logikusnak tűnt harminchárom évvel azelőtt neki és atöbbi Jedi-tanítványnak – egy másik testben, egy másik életben –,hogy a Bespin mellett sodródó régi állomáson kísértő szellemekillúzióját hozzák létre mesterük elképesztésére, és hogyan derült ki adologról, hogy nem is olyan jó ötlet.

Luke-nak szinte fájt, annyira vágyott a lányra. Hiányzott neki.Szüksége volt rá.

Rájöttem, hogy nem térhetek visszahozzad. Sajnálom, Luke.A szörnyű hajó, a Knight Hammer vakító ragyogása, s a renegát

Daala admirális flottájának reményei, amint elemésztették a lángok…A saját hangja, amint Callista nevét sikoltja.Nekem is megvan a magam útja…A felvételeken megőrzött meleg, fiús, fátyolos hang, a szürke

szemek arcának szellemszerű oválisában.Sajnálom, Luke…A Borealis siklóinak hangárjában csend honolt. Csak a körül a

Seinar rendszerű, ócska átszállóhajó körül állt néhány biztonsági őr,amely Seti Ashgadot áthozta a Light of Reason fedélzetéről. Abiztonságiak a csónak őszülő, lestrapált kinézetű pilótájával

beszélgettek, fehér és ezüst díszkarabélyaikat a hátukra vetették.Ashgad mindössze a titkára, a pilótája és három szintidroidkíséretében érkezett; és Luke ismét megnyugtathatta volna testvéretestőreit, hogy fizikailag lehetetlen a Seinaron hatnál több személynekelférni. A Seinar csónakok – különösen a régi H10-esek, mint ez –voltak a kisebb rendszerek bolygóközi személyszállításánakkulcsfigurái. Luke épp eleget szedett szét és rakott össze ifjúkorábana Tatuinon ahhoz, hogy tudja, még akkora rejtekhely sincs rajta,amelybe egy ranat beleférne, az emberekről vagy ember méretűlényekről nem is beszélve.

Maga a csónak jó állapotban volt, a burkolatán azonban foltok éshorpadások éktelenkedtek. Ha Seti Ashgad, aki Leia szerint az egyikleggazdagabb ember volt a Nam Chorioson, sem tudott ennél jobbatszerezni magának, akkor nem csoda, hogy csatlakozott a RacionalistaPárthoz a bolygó életkörülményeinek javítása érdekében.

Ismét megfordította a kezében tartott üzenetet.A zenélődobozt, ezt az olcsó és ötletes kis szerkezetet, amelyben

egyetlen chip sem volt, az Atrakenen adták fel, de az üzenetet rejtőoldalát rögzítő csavarfejek alatt talált különös kristálypor elemzésekimutatta, hogy a Nam Chorioson rakták össze.

Callista a Nam Chorioson van.Legalábbis volt, amikor az üzenetet küldte.Artu ismét csippantott egyet, ezúttal még halkabban. Luke rajta

kívül sohasem látott még egy olyan droidot, aki mintha képes lettvolna az emberi hangulatok érzékelésére. Persze, a végén Szi Thripiois megértette volna, ha lefordítják neki a problémát binárisra, ésteljes erővel besugározzák az érzékelőibe – sőt ezután őszinteegyüttérzést is tanúsított volna –, Artu azonban egyszerűen csakérezte.

Luke felsóhajtott, és megpaskolta a kis droid kupolás fejét. A

fedélzetnyílás mágnesesen leárnyékolt tátongó száján át nézve a NamChorios napjának lilásfehér fénye megcsillant a galaktikus por ésegyéb részecskék tömegein.

Valami nem stimmelt azzal a nappal. Luke még ebből a távolságbólis érezte az Erő furcsa rezgését. Hogy mi lehetett az, nem tudta.

Ne találkozz Ashgaddal!Ne menj a Meridian szektorba!– Segítségére lehetek még valamiben, Luke gazda? – kérdezte

Thripio bátortalanul. Luke mosolyt kényszerített az arcára, ésmegrázta a fejét.

– Köszönöm, nem.– Ha a belső kronométereim nem csalnak, akkor mostanában kell

befejeződnie őexcellenciája találkozójának Ashgad úrral. Abúcsúzkodási protokoll általában húsz percet vesz igénybe, ön pedigannak a vágyának adott hangot, hogy távol legyen a Borealistól,mikor Ashgad úr visszatér a csónakjához.

Luke a falon függő kronométerre pillantott. A gesztus teljesenönkéntelen volt, hiszen tudta, hogy Thripio belső órái két-háromatomi szintű rezgésig pontosak voltak.

– Igaz. Köszönöm. Mindkettőtöknek. – Egy pillanatig tétovázott,aztán szürke pilótaruhájának zsebébe csúsztatta a fóliát.

– Sok szerencsét, Luke gazda – mondta Thripio. – Egymillióembernél kisebb népességgel számolva – tette hozzá pillanatnyihabozás után –, és figyelmen kívül hagyva a Nam Chorios bennszülöttéletformáit, annak az esélye, hogy egy éven belül megtalálja LadyCallistát, tizenhét százalékra tehető.

– Köszönöm – préselt ki magából Luke egy újabb mosolyt. Ami aztilleti, tizenhét százalék… egy éven belül… nem is olyan rossz. Nem,ha figyelembe vesszük, milyen hatalmas a galaxisnak csak az ismertrésze is. És már annak is van egy éve, hogy a Knight Hammer

lángolva belezuhant a Yavin 4 légkörébe.Legalább sikerült egyetlen bolygóra leszűkíteni a kutatást.Már ha Callista még mindig itt van.Miért éppen a Nam Chorios?Épp odafordult a B-szárnyú pilótafülkéjébe vezető létrához, mikor

kinyílt a hangár főbejárata. A testvére lépett be, jól szabott ruhája ésa trantaszárnyként ráboruló rubinszínű bársonypalást alattmegvillantak aranyozott cipősarkai. A fiatal kadét, aki mindenhovákövette, lemaradt és megállt az ajtóban; s Luke, miközben kinyújtottaa lány felé a kezét, megpillantotta Ezrakhot is, amint szinteészrevehetetlenül suhant az árnyékok között.

– Ezek szerint előrántott egy ionágyút, és megpróbált végezniveled?

Leia elvigyorodott, de a mosolya halovány volt, és szinte azonnalel is tűnt, mikor megrázta a fejét.

– Nem, csak… Nem is tudom. Talán csak arról van szó, hogyannyira hasonlít az apjára. Szimpatizálok az ügyével; az övével és aJövevényekével. De nem tartoznak a hatáskörünkbe. – Rápillantott acsónakra, és hirtelen kapcsolt. – Ezzel jött?

– Nem viccelt azokkal az ágyútelepekkel kapcsolatban. A B-szárnyú is éppen csak át fog csusszanni az érzékelőkön – intett Luke acsónak oldalán díszelgő hosszú, égett csíkra.

Egy pillanatra kínos csend ereszkedett rájuk, egyikük sem tudta,mit mondjon. Hogy megtörje, Luke belenyúlt a zsebébe, és elővetteCallista üzenetét.

– Szükséged van még erre? Elemezni, vagy valami?– Nyugodtan megtarthatod. – Leia kinyújtott karral megfogta fivére

vállát, magához húzta és megcsókolta az arcát. – Már mindentkiszedtünk belőle, amit csak lehetett. Lehet, hogy segíthet megtalálni,

ha majd lent leszel.Újabb csend.– Vissza kell jönnie – mondta végül halkan Luke. – Több esélye

lenne rá, hogy a Jedi-akadémián nyerje vissza az Erő feletti uralmát,mint egyedül. Megvannak a még létező feljegyzések, és az összessegédeszköz, amelyet a Belsavison találtál. Valahol még meg kelllennie benne a Jedik képességeinek. Crayben is megvoltak. Nem, az ahelyzet, mintha Callista lelke egy nem Jedi testébe költözött volna. Ésaz Akadémiának is szüksége van rá.

Leia hallgatott.– Nekem is szükségem van rá.– Meg fogod találni. – Leia még mindig fogta Luke kezét, meg

akarta nyugtatni fivérét, de ő maga sem volt biztos a szavaiban. Sohanem látta még boldogabbnak őt, mint azzal a huncut, szótlan, nemeshölggyel: a képességei nélkül reinkarnálódott Jedi-lovaggal. A nővel,akire szellemként bukkantak, de feltámadt.

Azonban ő is ott volt Callistával a Belsavison, mikor a lány rájött,hogy a képessége az Erő megérintésére és használatára nem költözöttát vele abba a testbe, amelyet dr. Cray Mingla hagyott rá. Látta acsalódottságát, a dühét és egyre növekvő kétségbeesését; s olyandolgokról beszélgetett vele, amelyeket egyikük sem beszélhetett megLuke-kal.

Luke meg fogja találni, gondolta Leia szomorúan. Ezt valahogybiztosan érezte. De azután mi lesz?

– Indulnod kell – mondta. – Luke… Ha leértél, légy óvatos, jó?Ashgad azt mondja, hogy az ágyútelepeket őrző theranok erőszakkalés babonákkal uralkodnak a Régieken.

Leia, miközben beszélt, követte Luke-ot a sarokba, ahová a Jedi-felszerelését lerakta: egy vizespalackot, egy kis medikitet,tápanyagtablettákat. Részben a Pedducis Chorios közeli kalózfészkei

miatt választották a B-szárnyút a kisebb X-szárnyú helyett, részbenazonban Callista figyelmeztetése miatt. A három rendszerbentöbbször is felderítést végeztek, és mindhárom tisztának bizonyult.Leia ennek ellenére nyugtalan volt. A B-szárnyú felveheti a harcotegy sokkal nagyobb hajóval is, de a tömege veszélyesen közel jártahhoz, ami becsléseik szerint működésbe hozta az automataágyútelepeket.

– Na már most, ha ez valóban csak babona, akkor nem tudunk mitkezdeni vele – folytatta. – Szabadon választhattak, és úgy döntöttek,hogy maradjanak hatályban a régi kereskedelmi korlátozások. Haazonban erőszakkal kényszerítették őket erre a döntésre, akkor azrögtön más megvilágításba helyezi a Racionalisták ügyét. Talántárgyalásokat kezdhetünk. Getelles moff még mindig “a Császárnevében” uralkodik az Antemeridian szektorban, az pedig nincs isolyan messze.

Ez is szerepelt a B-szárnyú választása mellett felsorakoztatottérvek között.

– Ha harc tör ki a theranok és a Jövevények között, Getelles talánmegpróbál beavatkozni. Elég komoly erőink állomásoznak a Durrenmelletti orbitális bázison, de inkább nem szeretném bevetni őket.

Luke bólintott. Leia lent állt, felfelé nézett, miközben a férfifelmászott a hosszú, törékeny létrán a vezérsík széléig, és elkezdtebepakolni a holmiját a szűkös pilótafülkébe. A Lázadás éveiben, és ahelyenként fellángoló küzdelmek során a különböző moffok,kormányzók és önjelölt főadmirálisok ellen, számtalan űrcsatábanrészt vett már. A birodalmi hadurak és nem lebecsülendő méretű,még mindig a régi rezsim után vágyakozó katonák irányítása alatt állóbirodalmi flotta jelenlétét figyelembe véve, valószínűleg még részt isvehet majd néhány százban. A lelke mélyén azonban egyre növekedetta sajnálat, az emberi és más fajú életek szörnyű pocséklása felettikeserűség.

– Nyitva fogom tartani a szemem – ígérte Luke, majd lemászottLeiához, és felhúzta könnyű, erős szövésű pilótaruháján a cipzárat. –Biztosan sokat segít majd, hogy inkognitóban megyek. – Odapillantotta rozzant csónakra, melynek pilótája még mindig az őrökkeltársalgott. Egy kísérőhajó távozása nem fogja felkelteni azérdeklődését, tekintettel a Pedducis Chorios közelségére.

– Már maga a tény, hogy Callista elküldte azt az üzenetet, hogyelőbújt a rejtekhelyéről, arra utal, hogy valami folyik odalent. Azpedig, hogy nem merte szubéterin megüzenni, azt jelenti, hogy komolya dolog.

Leia megrázta a fejét, ettől megvillantak a hajába font aranydíszekés csiszolt drágakövek.

– Lehetséges… Ezzel kapcsolatban akartam is kérdezni tőledvalamit, Luke. – A vállával nekitámaszkodott a vezérsíknak, amelycsak egy kicsit remegett meg antigravitációs bölcsőjében, éshalkabbra fogta a szavait. Nem sokan tudnak róla, Luke, deinformációk szivárognak ki a Tanácsból Pellaeon admirálishoz és azolyan birodalmi moffokhoz, mint Getelles és Shargael az I-szektorban. Rieekan államminiszter szerint a Racionalista Pártbóllehet valaki a ludas… talán maga Q-Varx, bár szerintem őtisztességes. Van annyi támogatójuk a Köztársaságon belül és aBirodalom szinte minden zugában, hogy kiállítsanak egy flottát, hakell.

Egy pillanatig tétovázott. A szája kiszáradt, barna szeme hirtelen avalódi koránál sokkal öregebb lett. Luke látta a tekintetében a keserűcsatározások éveit, az árulásokat: Mon Mothma megmérgezését, aTanács frakciókra szakadását, Ackbar admirális elárulását,meghurcolását, őrizetbe vételét…

– Szerintem – folytatta halkan – szinte bárki szóba jöhet. Callistaazonban tud valamit a dologról.

– Akkor a fülemet is nyitva fogom tartani. – Luke ellenőrizte az

űrruhája zárjait és a sisakjába vezető levegőcsöveket: nem minthabármelyik is megmenthette volna az életét valódi vészhelyzet esetén,a vákuumban. – Leia… – Megfogta a lány kezét, nem is tudvabiztosan, mit akart mondani neki.

Találkozott a tekintetük. Luke megértette a nőéből áradó érzéseket.Leia még húszéves kora előtt látta, ahogy a családját, a világát,mindent, amit ismert, egy legyintéssel kitörlik a létezésből aBirodalom hatalmának demonstrálása közben. A lány már azelőttelvesztette énje egy lényegi részét, mielőtt megismerték volnaegymást.

Az a fáradt keménység a szemében, az a tekintet, amellyelmegacélozza magát, hogy soha, semmi se érje váratlanul, még alegrosszabb sem…

És ezt Leia is tudta. Pontosan érezte, mivé válik.– Folytasd a gyakorlást a fénykarddal! – bukott ki Luke-ból minden

átmenet nélkül. – Kyp vagy Tionne majd segít. Ők a legjobbak, őkösszpontosítják a leginkább az Erőt. Szükséged van a gyakorlásra.Most a tanárod beszél hozzád, Leia.

A meglepetés kitörölte a védekező keménységet a lány szeméből,de gyorsan félrekapta a fejét. Aztán egy gyors vigyor kíséretébennézett vissza, hogy leplezze zavarát.

– Hallom és engedelmeskedem, Mester – tért ki Luke szavainakkomolysága elől.

A férfihoz azonban elért a tekintet üzenete: Kérlek, érts meg! Bárlátta, hogy Leia maga sem érti a pillanatnyilag gyorsan eltemetetthamis felhangot és hangsúlyt a hangjában, biztosra vette, hogy sem aNagytanács vitái, sem a Loronar Rt. törvényellenes üzelmeinekkivizsgálása a Gantho rendszerben, sem a Tervig Bandié rabszolga-kereskedők pere a Galaktikus Bíróságon, sem a gyermekei nevelése –senki és semmi – nem fogja eltéríteni a Jedi-kiképzés folytatásától,

amelyről a szíve mélyén tudta, hogy szüksége van rá.Nem akarta tovább gyötörni.– Csókold meg helyettem a gyerekeket! – Közel húzta magához

Leiát, gyors, forró csókot nyomott az arcára, kissé esetlenül a sisak, acsövek és a kábelek közepette. – Mondd meg a fiúknak azAkadémián, hogy visszatérek!

– Bárcsak legalább Artut magaddal vihetnéd!Luke felmászott néhány fokot a vezérsík mellé támasztott létrán.– Bárcsak. De még akkor sem lenne elég hely, ha darabokra

szedném, és úgy próbálnám begyömöszölni ebbe a vacakba.Leia hátralépett és némán nézte, ahogy a fivére felmászik azon a

hosszú létrán, és betelepszik a B-szárnyú pilótafülkéjébe.– Majd a szubéterin megüzenem Hweg Shulból, mikor szedjetek

fel – mondta Luke a sisakja hangszórójától fémes hangon, miközbenbecsatolta magát az ülésbe. – De valószínűleg hamarabb is, hatalálok egy elég erős adót.

– Várni fogom a hívásodat. – Leia kinyúlt az elméjével az Erőragyogó belső hálóján, és mintegy meleg kézfogásként megérintetteLuke lelkét. Érezte a bátorításért felé visszaáramló hálát.

Aztán a droidok kíséretében hátralépett, és intésére a biztonságiőrök, a csónak pilótája és Marcopius is követte a hangár ajtajáig.Ezrakh már bele is olvadt a folyosó árnyaiba. A tompaszürke fémbőlkészült ajtószárnyak félrecsúsztak előttük. Leia utolsó képe ahangárról az volt, amint Luke B-szárnyúja súlytalan kecsességgel amágneses kapu fekete, csillagokkal pettyezett négyszöge és annak atávoli világnak az egyenletesen izzó, bíborszínű szeme felé fordul,ahol Callista menedéket lelt.

Azzal az ajtók bezárultak.Folytasd a gyakorlást a fénykarddal!

Miért hasított bele a bűntudat, mikor Luke ezt mondta. Szükségedvan a gyakorlásra.

Miért érezte a mellkasában a kezdődő pánik szorítását, mint egyhalálos beteg nő, aki nem meri megkérdezni az orvostól, hogy mi bajavan?

Tudta, hogy szüksége van a gyakorlásra.A lakosztályába érve a kom villogva várta, amikor azonban

lenyomta a gombot és bemondta a nevét, csak a nyitott csatornahalvány zümmögését hallotta. A homlokát ráncolta, bosszús volt ésegy kicsit aggódott is. Palástja nehéz uszályát dühösen rúgta félre,miközben leült a konzol előtti székre.

– Ha nincs több kívánsága, fenség – szólította meg Thripio –,akkor Artu és én megragadnánk a lehetőséget, hogy feltöltsük atelepeinket.

Leia gyorsan felnézett – csak most vette észre, hogy elgondolkodvabámulja a kom villogó lámpáját –, és megrázkódott.

– Ó, oké. Persze. Köszönöm. – Beütötte egy másik csatornaszámát, aztán megint egy másikét, de ismét csak bugást kapott.

Ez persze időnként előfordult. Általában azt jelentette, hogy azügyeletes kommunikációs tiszt kiugrott a pihenőszobába. Leiánakfiatal korában megvolt az az idegesítő szokása, hogy addigpróbálkozott a számokkal, amíg el nem ért valakit. Évekbe telt, mígleszokott róla, hogy lazítson egypár pillanatot, csináljon valami mást,s csak aztán próbálkozzon újra, mint minden normális ember.

A jelenlegi helyzet azonban nem volt normális. Bár a Meridianszektorban több köztársasági bolygó is keringett, a Durren orbitálisbázisán és a Cybloc XII-n pedig komolyabb flottaegységektartózkodtak, Getelles moff tartománya az Antemeridian szektorbanegyáltalán nem volt olyan távol. És bár Leia nem hitte volna, hogyGetelles vagy valamelyik admirálisa bármivel is próbálkozna a

Borealis és az Adamantine tűzerejével szemben, az továbbra is ténymaradt, hogy nem sokan tudtak a Chorios rendszerben tettlátogatásáról. Ha bajba kerülne, csak lassan reagálna bárki is.

A ragyogó arcú fiúk és lányok az Akadémiáról talpra ugrottak éstisztelgésre emelték a fegyvereiket, mikor kilépett az előtérbe. Leia atisztelgésre válaszul komoran felemelte az egyik kezét.

– Marcopius, megtennél nekem egy szívességet? Tudom, hogyhülyén hangzik, de villog a komom, viszont senki sincs a központban.Lemennél és megnéznéd, hogy sürgős-e a dolog?

– Természetesen, excellenciás asszonyom. – A kadét a hátáravetette a fegyverét, meghajolt, és már el is masírozott, mint azAkadémia élő reklámja, mielőtt még Leia köszönetet mondhatottvolna neki. A hercegnő elfojtott mosollyal az arcán tért vissza alakosztályába. A Tanács több tagja – köztük Q-Varx, aki a legtöbbRacionalistához hasonlóan odavolt a technikai újdonságokért – az újszintidroidok közül vásárolt magának testőrt, azzal érvelve, hogy anoghrik feleslegessé válásán túl hosszú távon olcsóbb fenntartaniőket, és sokkal egységesebb biztonsági személyzetet alkotnak,továbbá kevésbé fenyeget az árulás vagy a tévedés lehetősége.

Az íróasztalán – Szi Thripio rakta rendbe, aki időnként a tisztasághurrikánjaként viharzott végig a lakosztályon – ott állt a LoronarRészvénytársaság szintidroidrészlegének csinos kis reklámkockája,amely az új droidok esztétikai minőségét, megbízhatóságát,kiemelkedő teljesítményét és alacsony árát (Hah! – gondolta Leia)szajkózta.

– Jóformán nem is droidok! – lelkendezett a nyilvánvalóanszintidroidügynök kellemes hangja, mielőtt Leia levette volna ahangot. Egy dolgot el kellett ismernie: (“A legjobb, alegmegbízhatóbb”) a kocka az utazás kezdete óta ott állt az asztalán,és eddig egyszer sem ismételte önmagát.

A Központi Vezérlésű Önálló Replikáns technológia állítólag

képes volt reprodukálni a noghrik éberségét és harci képességeit, bárLeia ezt nem hitte el és nem volt biztos benne, hogy szeretne ilyesmitlátni a szabadpiacon. Látva Ashgad három testőrét, el kellettismernie, hogy jól néznek ki, kétségtelenül hatékonyak, esztétikaiszempontból kevésbé zavaróak, mint a droidok, és mindenképpenkevésbé nyugtalanítóak, mint a noghrik. A droidok szokásosmemóriarendszereit nem építették beléjük, mert minden tekintetben azemberi lényekhez akarták hasonlóvá tenni őket – már ha a vevőemberi lényeket akart.

Leia megcsóválta a fejét, és ismét leült a kom-egység elé. Hirtelenfáradtság öntötte el a tagjait. A Daysong, az Érző Lények JogaiértPárt egy szakadár csoportja azt állította, hogy a testőri munka szolgaimegaláztatással jár, ezért csak droidoknak lenne szabad ellátniuk ezta feladatot (ezek még soha nem hallottak a mágnesesmezőtorzítókról?). Leia a legkevésbé sem hitte, hogy például Ezrakhvagy Shreel kadét meg lenne alázva. A szolgálaton kívül – nemmintha a noghrik valaha is teljesen szolgálaton kívül lettek volna – azalacsony fejvadász a gyerekkoráról, a családjáról, aszülőbolygójáról mesélt Leiának, mint ahogy Shreel kadét ésMarcopius kadét is megmutatták a testvéreikről készített holóikat.

A Daysong tagjai természetesen a szintidroidok ellen is hevesenkikeltek, azon az alapon, hogy a szintetikus hús is élő anyag, sennélfogva rendelkezik bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal.

Ennél valószínűleg még a sivatagban kószáló, sziklákkalbeszélgető theran Hallók sem lehetnek őrültebbek.

Leia hátradőlt a széken, fejét nekitámasztotta a támlának.Fáradtabb, gondolta hirtelen, ahogy a keze és a lába fázni kezdett,mint amilyennek lennie kellene. Nem fájt ugyan a levegővétel, deminden egyes belégzéshez össze kellett szedni az erejét. A kezétmintha ólommal töltötték volna meg, mikor megpróbálta felemelni,hogy megmasszírozza a mellkasát.

Ez nevetséges, gondolta. Seti Ashgad csapatának minden tagja és ahajója is átment minden szűrésen. Természetesen a legalaposabbon.Semmi vírus, semmi mikroba, semmi méreg… egyáltalán semmit nemtaláltak.

Hirtelen szédülés tört rá. A kezét a kom gombja felé nyújtotta, demég félúton sem járt, mikor egy hangos sóhaj kíséretében elernyedtés a földre rogyott.

– Fenség? – Az ajtó egy szisszenés kíséretében kinyílt. –Excellenciás asszonyom, megpróbáltam belehallgatni a flottakommunikációjába, és… fenség!

Thripio besietett a lakosztályba, keze szinte emberien emelkedett amagasba a rémülettől.

– Fenség, mi történt?Artu Detu a protokolldroid aranyszínű sarkai mögül előregurult

Leia mellé, és ráirányított egy tapogatósugarat. Csiripelve közölte azinformációit.

– Tudom, hogy rosszul van, te hülye kis szemetesvödör! És nekezdd el nekem a szívritmusát elemezni! – Thripio már a falra szereltkom-egységnél állt. – Gyengélkedő? Gyengélkedő? Nem válaszolnak!– fordult drámaian a társához. – Itt valami szörnyűség folyik! Épp azelőbb próbáltam kapcsolatba lépni az Adamantine-nal, hogyegyeztessem az indulást a találkozási pontra, és nem kaptam választ!Jobb lenne…

A lakosztály ajtaja félrecsúszott, s a magas téglalapban feltűntDzym alacsony, görnyedt alakja.

– Ó, Dzym úr! – kiáltotta Thripio. – Valami szörnyűség történt!Értesítenie kell az egészségügyieket…

A férfi szó nélkül kilépett az ajtó érzékelősugarából, és odamentLeia mellé. Egy kicsit bizonytalanul állt a lábán, mintha részeg lettvolna, vagy kábítószert vett volna be. Színtelen szemét félig lehunyta,

arckifejezését Thripio – aki sohasem volt igazán jó az emberiarckifejezések értelmezésében, pedig a legfejlettebbmintázatfelismerő szoftverrel látták el – nem tudta meghatározni:eksztázis, összpontosítás, álmodozó fájdalom. Egy darabigmozdulatlanul nézte Leiát. Aztán fél térdre ereszkedett, és elkezdtelehúzni lila bőrkesztyűjét.

Az ajtó ismét kinyílt.– Dzym! – kiáltotta Ashgad, miközben berontott a helyiségbe. A

titkára megpördült a sarkán.Dzym gyorsan felállt, a kesztyűjét visszarángatta a kezére. Ashgad

leguggolt Leia mellé.– Ó, Ashgad úr… – kezdte Thripio előrelépve.– Vigyétek innen! – vetette maga elé foghegyről Ashgad, s az egyik

szőke, androgin szintidroid belépett az ajtón, és keményenmegtaszította Thripiót. A szintidroid riasztó erejét a testében rejlőkábeleknek és hidraulikus ízületeknek köszönhette, Thripio viszont,hiába volt kitűnő konstrukció, még a legjobb esetben is imbolyogvajárt. Az aranyszínű robot csörömpölve zuhant a sarokba, keze és lábavadul járt, miközben megpróbált feltápászkodni.

– Állítsd meg! – nézett fel Ashgad Dzymre. Tekintetük a kívülállószámára érthetetlen párbeszédet folytatott. – Ereszd el a hercegnőt!

– Uram, magához térhet, mielőtt…– Ereszd el! Azonnal!Dzym szája egy pillanatra ingerülten lebiggyedt. A szemét

becsukva összpontosítani kezdett.– Rendben – mondta végül egy sóhaj kíséretében. – Leállítottam a

folyamatot.Ashgad visszafordult Leia felé. Artu Detu, aki egyetlen kis karját

lefelé nyújtva állt a lány fölött, mintha fel szerette volna segíteni,

kiegyenesedett, és sietve elhátrált.– Várjon! – kiáltotta Thripio. – Ne! – Létezése során talán most

először szinte emberi ösztönnel érezte meg, hogy ennek a férfinakesze ágában sincs a gyengélkedőbe vinni az államfőt. – Artu, állítsdmeg őket!

Ashgad azonban ember volt, Artu pedig, bár elektromoshegesztőjével bizonyos mértékig meg tudta védeni magát, annyiratudta volna megtámadni, mint kötéltáncolni. A normálisanprogramozott droidok egyszerűen képtelenek voltak emberre támadni.

Ashgad Leia ernyedt testét a karjába véve talpra állt. A vörösbársonypalást a padlót söpörte.

– Várjatok a csónaknál… – kezdte mondani a szintidroidoknak. –Igen, Liegeus?

Az újra kinyíló ajtóban a vékony, fáradt külsejű férfi állt, akibenThripio a csónak pilótáját ismerte fel.

– Kész vagyok – közölte a pilóta. – Beállítottam a reléket, hogy amegfelelő időben mind a két hajó adja le az utolsó jelentését. Afedélzeti számítógépekben tárolt anyagokból vágtam össze azüzeneteket. Senki sem fogja észrevenni, hogy nem igaziak.

Hajának sötét, őszülő keretében sápadtan csillogott az arca, a szájapedig feszülten rángott, mintha épp most lett volna túl egyrosszulléten.

– A két hajón mindenki vagy halott, vagy magatehetetlen.Rápillantott Dzymre, akinek ismét álmodozóvá vált a tekintete.– Igen, ó, igen – suttogta a titkár.Liegeus szemében fájdalommal és megvetéssel fordult el tőle.– A szintidroidok az egyik siklóval átmentek a kísérőhajóra.

Semmi gondjuk nem lesz a feljutással.– Nagyszerű. – Ashgad rápillantott a falon lévő kronométerre. –

Körülbelül harminc perc alatt vissza kell érnünk a Light ofReasonra, és biztonságos távolságba kell vinnünk innen.

Az ajtó kinyílt előttük, ahogy elindultak az előtér felé. A nyílásonát Thripio megpillantotta Ezrakhot, amint a küszöb előtt feküdt,aprókat rándulva, arcán a közelgő halál sápadtságával. AshgadLeiával a karjában átlépett rajta, aztán a többieken is, a padlónheverő embereken és noghrikon egyaránt. A bíborszínű bársonyvégigsimította a halottak arcát. Dzym egy pillanatra letérdelt Ezrakhmellé, kesztyűs kezét könnyedén végighúzta a haldokló testőr arcán éstorkán, arca eltorzult az élvezettől. Liegeus elfordította a szemét, ésgondosan ügyelt arra, hogy ne érjen hozzá, miközben elment mellette.

A bezáródó ajtó aztán eltakarta őket Thripio elől.– Ó, csinálj már valamit! – kiáltotta Thripio, és megpróbált talpra

állni. Artu odagurult hozzá, és felé nyújtotta a hegesztőkarját, hogysegítsen neki. – Miért nem csináltál valamit, te ostoba kis porszívó!Meg kell állítanunk őket! Őrség! Őrség! Elrabolták az államfőt!

Az előtér ajtaja szélesre tárult Thripio érintésére. Aprotokolldroid megtorpant Ezrakh üveges tekintetű holtteste felett,aztán tehetetlenül elfordult. A folyosóra vezető ajtó kinyitása utánrémülten megállt. Két másik noghri hevert a padlón, az egyik mégmindig lélegzett, lassan, hörögve vette a levegőt, a másik teljesenmozdulatlanul feküdt. A testükön nem látszottak erőszak vagyküzdelem nyomai.

– Hangár! – kiáltotta Thripio a falon lévő kom-egység gombjaitnyomogatva. – Hangár! Állítsák meg őket!

Nem kapott választ, csak a jelzár sípolása hallatszott valahonnan arendszerből.

Sietve Artu után eredt, aki sebesen gurult a folyosón, s meg semtorpanva kerülgette az őrök holttesteit.

– Mi történhetett velük? A tünetek elemzése arra utal…

Artu olyan hirtelen torpant meg egy akadémiai őr testénél, hogyThripio majdnem átesett rajta. A kis robot kinyújtotta fogókarját, ésmegfordította a fiatalember testét. Thripio észrevette, hogy ennek,Marcopiusnak a többiektől eltérően egy erős ütés okozta seb tátong ahalántékán.

– Marcopius kadét, Ashgad úr elrabolta őexcellenciáját! – kiáltottaa protokolldroid, mikor látta, hogy a fiú kezdi visszanyerni azeszméletét.

A kadét felült és kimondott egy szót, amelyet Thripio hatmilliónyelven ismert, de programja szerint egyiken sem ejthetett ki.

– Az egész hajót megmérgezték! – Marcopius olyanhajlékonysággal szökkent talpra, aminek láttán Thripiót egy pillanatraelöntötte az irigység.

– Elnézését kérem, uram, de a tünetek nem annyira méregre, mintinkább betegségre utalnak – javította ki Thripio aggodalmasan. –Pontosabban, az adatbankom kilencvenszázalékos egyezést mutat ahét évszázaddal ezelőtt lefolyt Halálcsíra-járvánnyal. De hogy mikéntjuthatott át ilyesmi…

– Akármi is ez, odalent a gyengélkedőn elszabadult a pokol. – Afiú felkapta a karabélyát, és olyan gyorsan indult el a folyosón, hogya két droid alig tudott lépést tartani vele. – A gépház személyzetebezárkózott. Láttam, ahogy Ashgad pilótája… ha valóban pilóta,csinált valamit a kimenő üzenetekkel…

– Mind a két hajóval csinálni akarnak valamit, valamit, amielpusztítja őket – közölte Thripio izgatottan. – Azt mondták, minélhamarabb biztonságos távolságba kell vinniük a saját hajójukat.Halálra vagyunk ítélve!

– Nem, ha eljutunk az egyik felderítőhajóig, akkor nem.A hatalmas mágneses kapun túl már mozgásba lendültek a

csillagok, mikor Marcopius kadét és a két droid leért a hangárba. A

csónak elment, csak egy szürke kis szikra látszott belőle az űrsötétjében. A három biztonsági ember a padlón heveit, békésen,sebek nélkül. A távolban a Light of Reason csak egy apró, bronz-,fekete és ezüstszemű szőlőfürtnek látszott, még messzebb pedig azAdamantine ezüstös nyila szintén mozgott.

– Hová mennek? – kiáltotta Thripio holtra váltan. Aztán minthavalamit megpillantott volna az árnyak közt, a fal mellett osonni, ésarra fordította a fejét, hogy szemügyre vegye. – Senki sem maradtéletben azon a hajón, hallottam, mikor ezt mondták…

Marcopius elkapta a karját, és felvonszolta a kis felderítőhajórámpáján.

– Elviszik a Chorios rendszer közeléből – magyarázta, bezárvamaguk mögött a sikló ajtaját, majd lehuppanva a vezérlőpult előttiülésbe. – Ha Ashgad elrabolta Lady Solót… ha valahogymegmérgezte mindkét hajó legénységét, vagy akármit is csinált…akkor nem szeretné, ha a felvételeken a két hajó túl hamar eltűnne atalálkozó után. – Őrült tempóban húzogatta a karokat, olvasta aképernyőkön megjelenő üzeneteket, aktiválta a vészreléket, hogyazonnal kinyissák a mágneses kaput, amelyen túl a csillagok egyregyorsabban suhantak, s a Chorios rendszer apró pontjai a hátuk mögékerültek.

– Azt fogja mondani: Ó, hiszen még minden rendben volt, mikorelindultak innen! Ezt nézd meg! – Marcopius átkapcsolt a kódolt,mélyűri hálózati csatornára. A képernyőn a két köztársasági cirkálóméltóságteljesen haladt a Chorios rendszer másik végében lévő, aCoruscantra vezető ugrási pontok felé. Rögtön ezután Leia arca tűntfel, amint jelentést tesz a sikeresen lezajlott megbeszélésről.

Marcopius sötét szemöldökére bronzszínű fények vetültek, smegszólalt egy előre rögzített felvétel.

– A hajó a hipertéri ugrás második fázisába lépett. Jelenkörülmények között rendkívül veszélyes felszállni egy siklóval.

Lépjen kapcsolatba a híddal, és kérjen új utasításokat! A hajó ahipertéri ugrás második fázisába…

– Hipertér! – süvöltötte Thripio. – Ki viszi át?…– Az egyik szintidroid. Senki más nem maradt életben. –

Marcopius finoman felemelte a siklót a támasztékairól, és könnyedéna kapu fekete téglalapja felé fordította az orrát. – Nem tudnádkikapcsolni ezt a vackot?

– Szörnyen sajnálom, Marcopius kadét, de a programom tiltja,hogy bármiféle biztonsági berendezéshez hozzányúljak.

A fiatalember ajkát összeharapva, gyöngyöző homlokkal elvégezteaz utolsó módosításokat is, miközben a figyelmeztető hang újra ésújra elmagyarázta, milyen veszélyes felszállni a siklóval. A kapunkinézve látták, amint az Adamantine fordulás közben megcsillan,felgyorsul, majd eltűnik egy hiperkék fényvillanásban.

– Hová mehetnek? – zsémbelődött Thripio. – Ez még a közelébensem volt a Coruscantra vezető ugrási pontnak. Ha valahogy kitudnánk következtetni az irányukból…

– Sehová sem mennek – vágott közbe Marcopius zihálva. Azelőttük lévő képernyőn a zászlóshajó és kísérője folytatta útját aszektort alkotó, nagyrészt élettelen bolygók között. – Csak beviszik ahajókat a hipertérbe. Hát nem érted? Az egésznek az a lényege, hogyőexcellenciája csak azután tűnik el nyom nélkül, hogy épségbentávozott a találkozóról. Biztosra veszem, hogy van egy turbó-holovetítőjük. – A kezét a mellkasához emelte, mintha valami mély,erős fájdalmat akarna kimasszírozni. – Kapaszkodjatok!

Előretolta a karokat, rövidre vágott haján izzadság csillogott avészjelzők borostyán- és vörös fényében. A kicsi, dobozszerű siklóáthussant a mágneses kapun, majd azonnal lebukott, elkerülve aBorealis stabilizátorait. A nála sokkal nagyobb, mintegymásodpercenkénti ezer kilométeres sebességgel száguldó cirkáló

mozgási energiája segítségével gyorsított fel.Thripio nekiesett a navigátor üres ülésének, az áramkörei egy

pillanatra vészjelzéseket küldtek a központi egységébe. Artu hosszan,trillázva felcsicsergett, miközben a sikló csak centiméterekkel kerülteel a cirkáló tartalék üzemanyagtartályait. A kis hajó úgy vergődött azászlóshajó egyre erősödő mágneses terében, mint a pattogatottkukorica a mosógépben. Marcopius sötét kezei őrült táncot jártak akarok, a botkormány és a kapcsolók között, miközben hatalmasacélépítmények húztak el az ablak előtt, amelyeket csak időnkéntváltott fel a csillagközi űrnek a hipertéri gyorsulás fényeltolódásátólcsillogó feketesége. Aztán jött egy vakító villanás, nagyon közelről,és a Borealis belemerült a jobb híján “hipertérnek” nevezettkvázivalóság ragyogó ürességébe.

Miután Marcopius stabilizálta a vadul pörgő siklót, messze jobbrameglátták az orbitális pályáról szintén letérő, a Nam Chorios napjafelé izzó könnycseppként száguldó Light of Reasont.

– Utánuk megyünk?– És mit csináljunk velük? – A kadét keze remegve nyugodott a

vezérlőpulton. – Köpjük le őket? Ez egy felderítőhajó, nem egy E-szárnyú. Mellesleg, túl nagy ahhoz, hogy átjussunk az ágyútelepekérzékelőin, amelyről beszéltek.

Az ablak felé biccentett, ahol a Light of Reason épp eltűnt acsillagok között.

– Az a hajó a külsejéből ítélve a bolygó felett szétkapcsolódik, ésaz egyes részei külön-külön szállnak le, csak a főreaktort hagyják azűrben. Csak így rakhattak össze egy elég nagy hajótestet ahhoz, hogylegalább korlátozott hipertéri kapacitásuk legyen.

Elnyújtott hurokpályára állította a felderítőhajót, és elkezdtebeállítani a koordinátákat, miközben a komor sajnálattól éveketöregedett az arca.

– Mit tudsz a Pedducis Choriosról? Az a legközelebbi civilizáltvilág.

– Hát nem éppen civilizált – felelte Thripiomegfellebbezhetetlenül. – A helyi hadurak úgynevezett tanácsadókrabízták magukat: volt csempészekre, birodalmi renegátokra,zsoldosokra, birodalmi és köztársasági szökött bűnözőkre. Nemszívesen gondolok rá, mi történne velünk, ha odamennénk, vagy mitörténne őexcellenciájával, ha rájönnének, milyen nehéz helyzetbekerült.

Marcopius bólintott, és módosított az egyik számsoron.– Akkor a flotta durreni bázisára kell mennünk. – Elhallgatott,

levegő után kapkodott, a szája körül elszürkült a bőr. – Be vanvalamelyikőtök programozva arra, hogy elvezesse ezt a teknőt, hakilépett a hiperűrből?

Artu, miután kiszabadította magát a rögzítőpántjaiból, optimistánfütyült egy sort, Thripio azonban határozottan letorkolta.

– Nem, nem, uram. Abban az egy esetben, mikor megpróbáltunkirányítani egy hajót, katasztrofális lett az eredmény. A modernebbjárművek kétségtelenül meghaladják a képességeinket. Énprotokolldroid vagyok, mint tudja, és bár Artu meglehetősen jóasztromechanikai egység, attól tartok, neki is megvannak a sajátkorlátjai.

A fiatalember ismét bólintott. Homlokát a tenyerébe temetvenagyot sóhajtott. Thripio észrevette, hogy még mindig remeg. A sokkvagy a kimerültség, gondolta együtt érzőn. Néhány ember egyszerűennem bírt ki annyit, mint a többi.

– A Durren nincs olyan messze, uram – mondta Thripio biztatóan.– A hajó magától is elmegy addig, amíg orbitális pályára nem kellállnunk. Ha gondolja, nyugodtan pihenjen le, én majd szólok, haszükség lesz önre a kormánynál.

Marcopius kadét hosszú ideig nem válaszolt.– Igen – suttogta végül. – Azt hiszem, így lesz a legjobb.Felállt, megtántorodott, s csak Artu kupolás fején megtámaszkodva

sikerült talpon maradnia. A droid mellette gurult, hogy segítsenátjutnia a pilótafülke melletti hálófülkébe. A fiú vakon tapogatózott atakaró után – Artu kinyújtotta fogókarját, és betakarta vele. Aztán egyhalk, megnyugtató trilla kíséretében kigördült a helyiségből. Harmincperccel később, mikor Thripio benézett, hogy megkérdezze, mikorkell a durreni bázis felé fordulniuk, holtan találta Marcopiust.

3Az Erő mindenütt ott volt, szinte tapintani lehetett, s úgy melengette

Leiát, mint a napfény.A hátán feküdt… talán egy díványon? Vagy a hegyes, öklömnyi

kristályokon, amelyek ameddig a szem ellátott, beterítették a hajdanitengerfenékből lett síkságot?… Leia Organa Solo megmártózott azErő melegségében. Sokkal melegebb volt, mint a nap erőtlen sugarai.A bőre úgy itta be, mintha a teste átlátszóvá vált volna, mint a sötétY’nybeth amőbaszerű plazmalényei.

Valaki mondott a közelében valamit, de Leia túl mélyen aludtahhoz, hogy kivegye a szavakat.

Álmodott.Alderában volt, az apja palotájában. A dolgozószobája egy kert-

teremben kapott helyet. A kettős sorban elhelyezkedő, sima, hófehéroszlopok között egy kis rétre lehetett kilátni, amelyet egy kék vizű tóíve választott el a végtelen, szélborzolta füves síkságtól. A melegszellők feléje hozták a fű mámorító illatát, és eljutott a füléig azoszlopok közé akasztott szélharangok halk csilingelése, a cairokáklágy kurrogása és csiripelése, gyerekkora hangjai. Az apja is ott voltvele. Leia épp gyermekeit, az álmában tinédzserré nőtt Jacent, Jainátés Anakint mutatta be neki.

– Jó munkát végeztél, lányom – simogatta meg Bail Organa Jainasúlyos, gesztenyeszínű fürtjeit. Az ujján lévő aranygyűrű úgycsillogott, mint a világ utolsó naplementéjének egy darabkája. – Mittanítottál nekik, az Organa-házból származó ifjú Jediknek?

– Megtanítottam nekik az igazság szeretetét, ahogy te szeretted azigazságot, apám. – Leia hangja mélyen, halkan csendült a teremszelíd alkonyában. – Megtanítottam nekik, hogy tartsák tiszteletbenminden élőlény jogait. Megtanítottam nekik, hogy a Törvény felette

áll az egyes ember vágyainak.– Nekünk azonban több eszünk van ennél. – Anakin a kamaszok

meg-megcsukló, remegő hangján beszélt, az arcán ismeretlen,visszataszító vigyor terült el, kristálykék szemében olyan fénycsillogott, amilyet Leia éber életében még sohasem látott.Előrelépett. – Jedi-lovagok vagyunk. Velünk van az Erő. –Fénykardja vörösen villant a félhomályban, és kettévágta Leia apját.

Leia hátraugrott a holttest összerogyó darabjai elől. Felsikoltott –miért nem tud átsikoltani az álom ránehezedő, súlyos szövetén? Azapja teste darabokban hevert a padlón. A penge azonnal kiégette amellkast a medencétől elválasztó vágást, csak egy vékony pataknyibarnás folyadék csörgött a márványpadlón a lába felé. Kiáltottvalamit, de nem tudta, mit. Anakin, Jacen és Jaina egy emberkéntfordult felé.

Mind a hárman előhúzták fénykardjukat. A három vörös, ragyogóenergiaoszlop hat vörös szikraként csillogott a démoni szemekben.

– Jedik vagyunk, anyám – mondta Jaina. – Számunkra nem létezikTörvény. Azt csinálunk, amit akarunk.

– Ez a te ajándékod számunkra – vette át a szót Anakin. – Azértvagyunk Jedik, mert te is Jedi vagy. Azok vagyunk, ami te. –Megfordult és lenézett Bail Organa holttestének darabjaira. Aszenátor szemében az utolsó pillanat rémülete, kezén az aranygyűrűcsillogott. – Ő egyébként sem az igazi apád volt.

– Nem! – sikoltotta Leia. – Nem!Az alakok elmosódtak a sötétségben, és meghallotta Luke hangját.

– Tanuld meg használni az Erőt, Leia. Meg kell tenned.– Soha!Meg kell tenned.Nem mert volna megesküdni rá, hogy Luke hangját hallja. Az Erő

melegsége megérintette, megnyugtatta, de mintha csak egy szűk ajtón

keresztül láthatta volna. Árnyékban feküdt, az árnyék pedig hidegvolt.

Mozgást hallott a feje mögül, és kinyitotta a szemét.Ismert egyszer egy Greglik nevű férfit, aki egy átalakított

ércbányászt vezetett a Lázadó erők kötelékében, régen, mikor mégbolygóról bolygóra menekültek Piett admirális flottája elől. Greglikjó pilóta volt, de kábítószerfüggő is, s a függősége addig fokozódott,míg végül ostoba módon bele nem rohant egy aszteroidába, és sajátmagán kívül el nem pusztított tizenhét Lázadó harcost is.

Ő jutott most Leia eszébe. Egy éjszaka a Kidronon létesítettideiglenes főhadiszállásukon, őrségben állva, a férfi mesélt nekiarról, milyen is függőnek lenni, s a különböző drogokról, amelyekkellétrehozta a megfelelő lelki szivárványt, hogy elűzze nemkívánatoshangulatait.

– A csillámpor akkor jó, mikor az ember szomorú – magyaráztaGreglik álmodozó tekintettel, mintha élete nagy szerelméről beszélne.– Minden megindul, felpezsdül, életre kel, mintha az egész testedetkicserélték volna, s vele együtt a jövődet is. Azokon az éjszakákonviszont, amikor jeges dühöt érzel a lelkedben azokkal szemben, akikmegloptak vagy átvertek, a pyrepenol a megfelelő szer. Két adag, ésszembe köpöd az életed fonalát fonó Farkakat. Ha egy lány után fáj aszíved, aki megmenthetett volna, ha… akkor a satheri tenhogyökér-kivonat a mérged: szelíd, szelíd, mint a nap végén a felhők közöttáttündöklő napsugár.

Elmosolyodott, s Leia megvetése a férfi iránt sajnálattá változott,mikor megértette, mit is tesz magával ezekért a tünékeny illúziókért.Jóképű fickó volt, bronzbőrű és szőke, mint egy csábító isten, desemleges nemű, mint ahogy a legtöbb függő hamarosan azzá válik.Nem volt bátorsága belemenni egy kapcsolatba, vagy ragaszkodni asaját véleményéhez.

– Néha azonban semmi sem segít, csak az édesszirom. Az benne a

jó, hogy nem okoz függőséget – tette hozzá vigyorogva. – Az egészgalaktikus civilizációt egy hét alatt padlóra tenné.

– Annyira halálos? – kérdezte Leia.Greglik felnevetett.– Drága gyermekem, kevés kábítószer halálos. Az pusztít el,

aminek a megtételére rávesznek. A szirom pontosan olyan, mint azalvás. Egy kis adag – mondjuk két csepp –, és mintha most keltélvolna fel, az agyad még nem indult be. Csak ülsz a pizsamádban, ésazt mondod magadnak: majd mindent elintézek, ha egy kicsitösszeszedtem magam. Persze, sohasem teszed. Öt cseppel bármeddigelüldögélhetsz: kényelmesen, semmire sem gondolva, szitakötőket,pókhálókat vagy a levegőben kavargó por mintázatát nézegetve. Azagyad teljesen tiszta, mindent megértesz, de az indítómotorod nempörög fel. Hét-nyolc csepptől teljesen lebénulsz. Ébren vagy, de nemmozdulsz, képtelen vagy mozogni, mint amikor kinyitod a szemed, dea tested még alszik. Jó módszer átvészelni azokat a napokat – oh! –,amelyeken olyan dolgok történnek, amelyeket nem akarsz érezni.

Például, hogy a szemed láttára elpusztítják a világodat, rajtamindenkivel, akit valaha ismertél? – kérdezte akkor gondolatbanLeia. Ő azzal tette magát túl a dolgon, hogy segített Luke-nak ésHannak megszökni a Halálcsillag terveivel, hogy mozgásba hoztaazokat az eseményeket, amelyek csillagközi porrá zúzták Tarkinnagymoffot és a Császár dédelgetett szuperfegyverét.

Másra terelte a szót, és pár hét múlva Greglik halott volt. Évek ótanem is gondolt rá, vagy a beszélgetésükre.

Most azonban eszébe jutottak a férfi szavai, mikor meghallotta anyíló ajtó nyikorgását és a látókörén épp csak kívül eső alakruhájának suhogását. Rémülten próbálta oldalra fordítani a fejét, denem tudta.

Egyáltalán nem tudott megmozdulni.

Szirom, gondolta.Elöntötte a pánik.Valaki határozottan közeledett a dívány felé, amelyen feküdt. A

nehéz bársonypalást, amelyet az Ashgaddal való találkozás soránviselt, még mindig olvadt ólomként ölelte körül. A lábával szemköztifalon vagy egy ajtó, vagy egy magas, átlátszó acélpanel volt, s azazon áthatoló sápadt napfény négyszöge kellemesen melengette atérdét a bársony ráncai alatt. A fal ólomszínű, vakolatlan öntöttpermakrétából épült; a másik oldalán egy kövezett teraszt, egyalacsony permakréta falat és hatalmas, ragyogó fénnyel átszőtt üresteret látott.

A ruhák ismét felsuhogtak. Leia érezte, hogy valaki megragadja adívány faragott fejtámláját.

Az ágylábak halkan megcsikordultak a permakréta padlón, ahogy adíványt hátrahúzták, ki a fénynégyszögből, a szoba mélyebb árnyaifelé.

Leia testének minden egyes atomja sikoltozott, üvöltött éskétségbeesetten erőlködött, hogy talpra álljon vagy legalábbelfordítsa a fejét. És a szervezetében lévő édesszirom minden egyesatomja kinevette az erőfeszítéseit, és mozdulatlanul tartotta.

A dívány megállt.Kelj fel, kelj fel, kelj fel!Dzym megkerülte a dívány fejtámláját. Megállt, és teljesen

színtelen szemével lebámult Leiára – (A hajón még barna volt.Biztos vagyok benne, hogy a hajón még barna volt.) –, és Leiameglátta, hogy a bőr a torkán, ahol laza szürke köpenyének nyakaszabadon hagyta, lilásbarna, csillogó és ízeit. Kitines, egyáltalán nemolyan, mint az emberi bőr. Amikor a férfi leült mellé a díványra ésmegfogta a kezét, a lány észrevette, hogy a kesztyűje és a köpenyeujja között ugyanolyan a bőre.

Dzym látta, hogy Leia őt nézi és elmosolyodott, végighúzva nagyonhosszú, nagyon hegyes nyelvét éles, barna fogain. Szemét a lányszemébe fúrva a vállát fordította felé, hogy Leia ne láthassa a kezét,és levette a kesztyűjét. Leia érezte, hogy a karjára fekteti őket. Aztána két keze közé fogta a lány balját.

A szörnyű rosszullét, a lassan terjengő fájdalom a mellkasábanugyanolyan volt, mint amelyet a Borealis fedélzetén, a lakosztályábanérzett. Egyre növekvő, egyre terjedő hidegség. Egyre kevesebblevegő.

Haldoklom, gondolta Leia, mint akkor is. Látta a titkár vékony,sötét ajkait szétnyílni. A mozdulat akár mosoly, de akár csak egykielégült sóhaj is lehetett. Eksztatikus, mint ott a hajón is.

Dzym felállt és mögé lépett. Félresöpörte a haját, és a nyaka kétoldalára tette a kezét. Valami belehasított Leiába – nem fájdalom,nem hideg, hanem valami sokkal rémisztőbb.

Ne csináld, kérlek! – gondolta.Han…Jobban tennéd, ha végeznél vele, te hitvány parazita, mert ha

nem, akkor apám kezére esküszöm, hogy kitöröm a büdös nyakad!Aztán elnyelte a fojtogató sötétség.Hangok sikítottak az Erőben.Több száz hang – Luke érezte rémületüket és kétségbeesésüket.

Haldokolnak, gondolta… A rátörő pánik első rohamában azt hitte,Leia is köztük van, rémülten és egyedül. A hangzavar azonbanelbizonytalanította.

Keze a kom-panelhez villant, előhíva a Borealis és kísérete távoliképeit. A kijelzők szerint a coruscanti ugráspont felé közeledtek, s eztmegerősítette a nagy hatótávolságú vizuális megfigyelőrendszer is.Luke egy pillanatig tétovázott, hogy felvegye-e velük a kapcsolatot –

a B-szárnyú kommunikációs rendszerét titkosítóval is felszerelték –,végül azonban megkötötte kezét a lehetőség, hogy adását Getellesügynökei, vagy a többi, névtelen ellenség is meghallja. Ehelyett csaka vevőcsatornát kapcsolta be, hogy meghallja a Rieekannak ésAckbarnak jelentést tévő Leia halk hangját.

– …a feladat sikeresen lezárult. Úton vagyunk hazafelé.

Valahol máshol lenne a baj? – töprengett. Talán a PedducisChorioson? Vagy valamelyik szomszédos bolygón? Az Erő néha nemadott egyértelmű válaszokat. A világmindenség egyes élethullámaitfelfogta és felerősítette, másokat azonban eltorzított. A rátörőszomorúság és a hideg pánik már most enyhülni kezdett; még abbansem volt teljesen biztos, honnan jött egyáltalán.

Tekintetét az egyre növekvő ibolyaszín csillag, a Chorios II, azaz aNam Chorios napja felé fordította. A mellette lévő vakító fehérszikra valószínűleg maga a bolygó volt.

Az Erő éneklő áradata hullámzott át rajta, betöltve egész lényét,gamma-sugarakként áthatolva a kis hajón. Akárcsak az első dagobaiútja során, megérezve az idegen bolygó életének lüktetését,eluralkodott rajta a létezés soha meg nem érthető végtelenségénekérzése.

Nem csoda, hogy Callistát szinte vonzotta ez a hely.Megérintette a vezérlőpultot, felgyorsított és magas bolygó körüli

pályára állt.Most már tisztán látta a világot. Hatalmas, sima, kemény, szürke

palasíkok terültek el előtte hosszú kilométereken át, mint egy óriásigörkorcsolyapálya. A síkságokat szaggatott sziklazónák vették körül,a csipkés csúcsú hegyeket megkímélte az eső és a növényekgyökérzete. Máshol a kiszáradt tengerfeneket több ezernégyzetkilométeres területen sokszögű, kristályszerű kavics borította,a csiszolt gyémánt ragyogását kölcsönözve a bolygónak. Az apró,

fehér nap sápadt fényét szétszórt őrszemekként magasan a síkság föléemelkedő, oszlopszerű kristályhegyek verték vissza tompán.

Fény és üveg, szédítő, felhőtlen, idegenszerű csúcsok, és köztükapró, zöld foltok.

Luke keze végigzongorázott a bolygó körüli pálya ellenőrzésénekrutinján, majd a szubűri csatornán egy üzenetet küldött azAdamantine-nak. és a Borealisnak.

Semmi válasz. Mostanra már beléptek a hipertérbe, és úton vannaka Coruscant felé.

Halál, suttogták emlékei. Az előbb halált, tömeges halált érzett,gondolta. A benyomásai homályosak, álomszerűek voltak, nem tudtahonnan, mikor, merről érkezett az érzés.

Leia azonban élt. Akárhol is járt, élt.Az érzékelőket a legnagyobb hatósugárra kapcsolta, de csak azt a

sárga kis fénypontot látta, amely valószínűleg Seti Ashgadösszetákolt űrhajója lehetett, maximális fény alatti sebességgeligyekezve hazafelé.

Ebből a távolságból nem fedezhetik fel az érzékelői a magányoskis B-szárnyút, gondolta. Ennek ellenére ajánlatos lenne eltűnni abolygó mágneses mezejében, mielőtt még Ashgad közelebb ér.

Ne találkozz Ashgaddal!Miért?Ne menj a Meridian szektorba!Luke ismét a műszerekre pillantott. Ilyen közel az Antemeridianhoz

ajánlatos óvatosnak lenni, bár Getelles moffnak emberi számításszerint nem állt rendelkezésére akkora tűzerő, hogy ujjat húzzon aDurrennél állomásozó flottával. És valóban, a Meridian szektor ezenrészének provinciális nyugalmát semmilyen mélyűri hajó nem zavartameg. Csak időnként villant fel egy-egy bolygóközijárat, kereskedő,

tehervontató narancsszínű fénye a csillagok között.Mit tudhat Callista Seti Ashgadról?Ideiglenesen alacsonyabb pályára állt a B-szárnyúval, és

előkereste Hweg Shul városának koordinátáit.Meg fogja találni a nőt, gondolta. Ismét látni fogja.Még maga mögött sem hagyta a csillagokkal pöttyözött sötétséget,

mikor a nagy hatótávolságú lézerágyú egyetlen lövéssel elintéztehátsó védőpajzsát, és belevájt a stabilizátorába.

Csak a puszta szerencsén múlott, hogy nem semmisítette megteljesen a hajót – a szerencsén és valószínűleg azon, hogy nehézlehetett egy hajó céltömegének alsó részét eltalálni. Luke azonnalkitérő manőverbe döntötte a gépet: pörögve, cikázva száguldott alégkör üvöltése közepette a félhomály és kristályok hatalmas,csillogó végtelene felé. A következő lövés átlyukasztotta a B-szárnyúvezérsíkját; és miközben Luke megpróbálta kiemelni a hajót az őrültpörgésből, megpillantotta a palaszürke hegylábak szaggatott vonalafelől rázúduló fehér fénynyalábokat.

Hát ennyit ér Seti Ashgad információja arról, hogy mekkora azágyúkat aktiváló minimális tömeg, gondolta Luke komoran. Erregondolt vajon Callista, mikor azt üzente, hogyne bízzak meg afickóban?

De Ashgad még azt sem tudta, hogy Luke ott lesz Leia kíséretében,arról nem is beszélve, hogy Hweg Shulba akar menni. Erről csak Hanés Csubi tudott. Elfordította a botkormányt, próbálva elkerülni, hogyegyenesen az egyik gyilkos fénylándzsába rohanjon. A talaj sebesenközeledett, visszaverve a nap halovány fényét.

A fenébe, gondolta Luke, ahogy a botkormány megrázkódott akezében, ne most hagyj cserben!

A megmaradt stabilizátornak volt még annyi játéka, hogy épségben

le tudjon szállni – ha egy hajszál híján is. Az antigravitációs bölcsőkrendben lévőnek tűntek. Leereszkedve azonban jobb célpontot fognyújtani. Jobbra rántotta a gépet, aztán balra, majd ösztönösenlebukott, ahogy egy lézersugár süvített el fölötte. Élőlények kezeltékaz ágyúkat, nem vitás. Egyetlen automata sem rendelkezik ilyenrugalmas reakcióképességgel. Élőlények, és tudják, hogy mitcsinálnak.

Hatalmas szirtek, hegyek, kopár bazalt- és kristályalakzatoktornyosultak fenyegetőn az ég felé. Levitte közéjük a túlméretezettvadászgépet. Az egyre szűkülő hasadékokban kanyarogva egylézersugár balra, körülbelül háromszáz méterrel felette belecsapott afekete sziklába, és törmelékesőt zúdított a hajóra. Az atmoszférafelső rétegeinek egyenletes, süvöltő szele szeszélyes, mindenirányból lecsapó hurrikánoknak adta át helyét. A hosszú alsó szárnyúB-szárnyút alig lehetett irányítani. Luke nagy nehezen elkerült egyújabb lövést és egy szürke, barázdált kvarcormot, s vízszintessiklásba kezdett, szinte semmit sem látva a sziporkázvavisszatükröződő napfénytől.

Kikerült az ágyúk lőtávolából, s a hegyek között rejtőzve süvítettvégig egy hosszú, kanyargós kanyonon a távoli síkság felé. Astabilizátor felmondta a szolgálatot, és Luke az Erővel kinyúlvatartotta távol az őrülten hánykódó gépet a sziklafalaktól. A kiugrótornyok és a borotvaéles peremű kőszirtek mellett elszáguldva ahasadék szájának kék foltja felé vette az irányt.

Túl alacsonyan van. Nem fog…Minden akaraterejével nekifeszülve átemelte a B-szárnyút az

utolsó, aranyrózsaszínben tündöklő üvegpárkány fölött, majd ismétleengedte…

A szél szörnymancsként csapott le rá. A B-szárnyú vadulmegrázkódott, aztán a vezérsíkja beleszántott a kanyon mögöttelterülő kavicsos síkságba. A gépet egyszerre kövekkel, porral és

kristálydarabokkal kavargó forró örvénylés vette körül. Lukekeményen markolta a kormányt, bár a rázkódástól majd eltörtek acsontjai. Alig látott valamit, csak remélni tudta, hogy a kavicsossíkon kívül semmi más nincs előtte.

Pedig volt. A függőleges vezérsík maradványa beakadt egyterepsikló méretű, átlátszó sziklába. A hajó oldalra csúszott,megpördült, az érzékeny visszahajtható szárnyak összecsuklottak.Luke egy szívszorító pillanatra megijedt, hogy a biztonsági hevederenem bírja a terhelést, és a műszerfalra zuhanva kitöri a nyakát. Azövek kitartottak… halk robbanás kíséretében ütközőhab árasztotta ela pilótafülkét… a B-szárnyú még kétszer megpördült, mint egy hordó,majd újabb törmelék- és porfelhőt keltve nekiütközött valaminek ésmegállt.

A beálló csendben csak a szél süvöltése és a hajó lézer szabdaltaburkolatára záporozó kavicsok kopogása hallatszott.

– Tessék, excellenciás asszonyom.Erős kezek segítették Leiát ülő helyzetbe, s emeltek a szájához egy

csészét.– Hogy érzi magát?Leia szaporán pislogott. A díványt kivitték a teraszra.A ház salakszínű permakréta falain üveges ragyogással játszott az

erőtlen, furcsa színű napfény, megcsillanva a házat három oldalróleltörpítő, egymás hegyen-hátán álló sziklaszirtek, oszlopok, ormok ésmeredélyek őrült látképén. A negyedik oldalon végtelen, szikrázókavicssíkság terült el, mintha egy rég kiszáradt tenger hagyta volnamaga mögött sóvá és üveggé szilárdult hullámtaréjait.

Bizonyára a kristályok fogják fel és verik vissza a napfényt,gondolta Leia végigmérve a hegyeket alkotó sziklába ékelődöttkiszögelléseken. Az ég kobaltkék óceánjából csak haloványnapsugarak érkeztek. Még most, nappal is halvány csillagok izzottak

a magasban. A kövekről visszaverődő fény miatt úgy tűnt, egyáltalánnincsenek árnyékok – vagy épp ellenkezőleg, mindennek végtelenszámú, ám alig látható, szinte vizenyős árnyéka van. A száraz levegőnmegfeszült az arcbőre, ami nem történhetett volna meg a ház párásminiklímájában.

Leia tekintete a bizarr tájról a díványon ülő férfi aggódó, sötétszemére fordult.

Seti Ashgad pilótája volt az.

Csinos férfi, gondolta Leia azonnal. Valahogy Greglikre, apilótára emlékeztetett, pedig fizikai megjelenésükben nem is lehettekvolna különbözőbbek. A közepes magasságú, karcsú testfelépítésűférfit körüllengő komor sötétség éles ellentétben állt a Lázadó pilótarikító jóképűségével. Talán az orra – az elegáns sasorr –, vagy aszeme körüli mély, nehéz életről tanúskodó ráncok tették akülönbséget.

Sőt, gondolta Leia, maga a tekintete. Különös, hogy erről is avakmerő Greglik jutott eszébe. Ennek a férfinak a szeméből az áradt,hogy egy rovarnak sem tudna ártani, és még az ellen sem lázadna fel,aki szégyentelenül kihasználja őt – nehogy megbántsa. Ő is menekül,gondolta Leia. Nem a kábítószerhez – Gregliktől eltérőenegészségesnek tűnt –, hanem egyszerűen azzal, hogy hacsak teheti,nem vesz részt az eseményekben.

De azért csinos.

– Jól vagyok. Azt hiszem, legalábbis. – Csak álmodta volnaDzymet, a nyakába hasító fájdalmat, a kezeket, melyek pontosan úgyszívták ki belőle az életet, mint a betegség a hajón? A rémisztőérzést, hogy valaki más, valami gonosz, tekergőző lény rejtőzik a férfiöltözéke alatt? – Hol vagyok? Mi történt? – Gondolatai lehullottak,mintha elvetette volna őket. Elgurultak a szoba másik végébe, és akimerültségtől nem tudta újra összeszedni őket.

– Attól tartok, nem árulhatom el, hogy hol van, excellenciásasszonyom. – A férfi hangja őszintén sajnálkozónak tűnt. – Ugyemegérti, hogy jobb, ha nem tudja? A nevem Liegeus Sarpaetius Vorn.

– Vorn… – Leia óriási erőfeszítések árán, mintha egy szélviharbanakart volna kártyavárat építeni, összeszedte gondolatait. – LiegeusVorn… Maga Seti Ashgad pilótája, igaz? És Dzymé… Dzym itt járt.Ez a Nam Chorios?

– Dzym itt járt? – A férfi a szemöldökét ráncolva elhúzta a csészéta keze elől. – Azt hiszem, ennyi elég lesz ebből, excellenciásasszonyom. Hozok egy kis vizet.

A terasz alacsony korlátja fölött kiürítette a csészét – Leia eddigazt hitte, hogy víz van benne. Felült, úgy nézte a ház falára, majd azalapul szolgáló szirt mellett lassan a kétszáz méteres mélységbenlévő palára, kristályra és kavicsokra hulló cseppeket.

– Maradjon kint a napon! – javasolta a férfi gyengéden. A hangjanagyon lágy volt, alig lehetett hallani, de mély, s egyike alegszebbeknek, amit Leia valaha hallott. – Egy perc, és itt vagyok.

Leia ott maradt, ahol volt – nem azért, mert Vorn azt mondta neki,hanem mert a nap kellemesen melengette az arcát, mintha azegészsége tért volna vissza lassan egy szörnyű megfázás után.

A Borealis, gondolta. Mi történt a Borealisszal?Beteg volt. Visszatért a hideg, s teste működése lassú leállásának

emléke. Vagy ez később történt, mikor Dzym bejött a szobájába?Ashgad nyilván idehozta a hajójáról. Semmire sem emlékezett

belőle. Ioa kapitány vajon azt hitte, hogy meghalt? De akkor is aCoruscantra vitték volna a holttestét, nem pedig ide.

Han, gondolta. Han betegre fogja aggódni magát. A gyerekek…Egyre több minden szivárgott vissza a tudatába.A villogó lámpakomon, amit senki sem vett fel.

Az ifjú Marcopius, amint elszáguld a folyosón.Ackbar admirális szavai: Úgy tűnik, információk szivárognak ki a

Tanácsból. Q-Varx képviselő, ahogy a saját konferenciatermébenzömök, barna ujjával az asztalt ütögeti, és így szól: Mindentelőkészítettünk az Ashgaddal való titkos találkozóra, excellenciásasszonyom. Bár az illetőnek nincs hivatalos hatalma a bolygón,mégis talán ez a megbeszélés lesz a kulcsa az érintetlen planetáriserőforrások megfelelő felhasználására irányuló egészpolitikánknak.

Ne találkozz Ashgaddal!Ne menj a Meridian szektorba!Mi történt a noghrikkal?A kérdés lustán furakodott a gondolatai közé. Azon töprengett,

vajon nem kellene-e bemennie a szobába és megnézni, bezárták-e azajtót. Persze, teljesen mindegy, gondolta, bezárták vagy sem. Magaa ház teljesen elhagyatott vidéken, egy ragyogó, szikrázó síkság éségre törő hegyek között helyezkedett el.

Valahonnan lentről hangok emelkedtek felé. Az egyikben SetiAshgadét ismerte fel.

– Meg kell kerülnünk Larmot, és közvetlenül Dymurrával kellbeszélnünk. Larm egyébként is csak egy idióta. Fogalma sincs, mirevan szükségünk a Reliant befejezéséhez. Nem érkezett üzenet aszubűrin?

A gyönyörű bariton tisztán csengett a száraz levegőben. Larm,gondolta Leia. Getelles moffnak volt egy Larm nevű admirálisa. Méga Coruscanton, a Getelles kinevezése alkalmából adott fogadáson,egyik utolsó diplomáciai fellépésén találkozott vele. Larm a karótnyelt, skatulyából előhúzott, talpnyaló katonafajta volt, aki úgy tudotthízelegni Getellesnek és a többi moffnak vagy kormányzónak, hogyközben nem zökkent ki a “kemény harcos” szerepéből sem. Getelles

támogatásával emelkedett fel a ranglétrán, sötét kinézetű, szigorú,hatékony ellenpontjaként az új moff “hello, jó hogy látlak”szőkeségének, hogy aztán a türelmesen várakozókat mellőzve,arcizomrándulás nélkül admirálissá léptessék elő, amint Getelles azAntemeridian moffja lett.

Hogy Dymurra kicsoda, arról fogalma sem volt, bár a névismerősen csengett.

A válaszul elmorgott szavakat nem tudta kivenni, a dörömbölőhang hideg késpengeként hasított a hasi idegközpontjába. Dzym. Leiaismét lenézett a kezére.

A nyaka két oldalán fájdalom bizsergett fel a főartériák fölött, denem volt annyi ereje, hogy felemelje a kezét és megtapintsa a bőrt. Ahalál hidege árasztotta el elméjét, és még valami más… a rémálomutóíze.

Ezért érzi hát magát ilyen gyengének.

Nem, gondolta. Azért érzem magam gyengének, mert édessziromvolt a vízben.

– Azt hiszem, igaza van. – Ashgad most halkabban beszélt, deugyanolyan áthatóan. – Három szintidroid! Ha arra gondolok,mennyibe kerül akár csak egy is…

Dzym hangja valamelyest felerősödött. Ismerve Ashgad szokását,hogy fel-alá járkál, Leia feltételezte, hogy távolabb kerülhetett atitkárától.

– Ez elkerülhetetlen volt, uram. Csak a szintidroidok vihettékészrevétlenül a hajók fedélzetére a Halálcsírát.

A Halálcsíra! Leiának elakadt a lélegzete, mintha megütöttékvolna.

A járvány hétszáz évvel azelőtt milliókkal végzett. Teljesszektorok zuhantak vissza primitív létformába, akik pedig ismerték az

űrutazást, azok teljesen kipusztultak…Dzym hangjának hanyag tónusa késztette Leiát cselekvésre. Felkelt

a díványról, szorosabbra vonta magán köpenye szárnyait – a napfénynem adott meleget –, és reszketve odament a terasz másik végébe.Talán huszonöt méterrel lejjebb, ahol a hatalmas, labirintusszerű házfalai egybeolvadtak a szirttel, egy másik terasz ölelte körül a sziklát.Kétoldalt erős, külhonból behozott termőföldbe ültetett brachniel- ésloaksövények szolgáltak szélfogóul, zöldjükben idegenül ragyogva aszürke permakréta előtt. A terasz egyik végén valamiféle kilátó állt,belsejét sűrű feketeség ülte meg. A levegő szárazságát bonyolultpárafúvók és csővezetékek enyhítették valamelyest. Ashgadtesttartásából Leia arra következtetett, hogy Dzym a kilátóárnyékában ül.

A teraszon egy harmadik lény is tartózkodott, aki narancsszín ésfekete légágyán elterülve valósággal fürdőzött a köréje állítottpárafúvókák kigőzölgésében. Leia undorodva rezzent összegusztustalan látványától és ragacsos, basszus hangjától.

– Dzymnek igaza van. – Az illető átfordult, kocsonyás testét egészhosszában kinyújtotta – tizenkét méterével ő volt a legnagyobb hutt,akit Leia valaha látott. Óriási volt, de Jabba haja nélkül; mint fajaegy fiatal, ereje és fürgesége teljében lévő, ám teljes testméretéremegnőtt példánya. – Senki más nem jutott volna át az egészségügyiszűrésen. És senki más nem vitte volna át a hajókat a hiperűrbecélkoordináták nélkül.

A hiperűrbe!Marcopius. Ezrakh. Ioa kapitány. Azok a szerencsétlen kölykök a

díszőrségből… Thripio és Artu.Leiát rosszullét és rémület öntötte el, hogy egy pillanat múlva izzó

haragnak adja át a helyét.– Ez igaz, de akkor is… Százezer kredit példányonként!

– Olcsó – vont vállat a hutt. – Dymurra szerint megérték az árukat.És én egyetértek vele. Nem lett volna elég elküldeni Liegeusüzenetét, vagy akár az ugrási pontban készült felvételeket. Ide nemhozhattuk a hajókat. Nem semmisíthettük meg őket anélkül, hogy nemaradjon utánuk árulkodó törmelék Egyébként meg mit idegeskedik?Dymurra fizetett a szintidroidokért, nem maga.

– És ezzel minden el van intézve? – Ashgad türelmetlenül elfordulta korláttól a hatalmas, fekvő alak felé. A hozzáállását látva nemcsoda, hogy már rég nem maga az ura ennek a bolygónak, Beldorion.

– Egyébként is – morogta Beldorion rendületlenül –, a végén úgyisők fizetnek mindenért, nem igaz? És ugyan mit számít háromszázezerkredit, ha így megszabadulhat az őexcellenciája hollétére utalónyomoktól? Mikor Rieekan kómába zuhan, a Tanácsban napokigzűrzavar lesz. Mindenki igyekszik majd megakadályozni, hogymegválasszák az utódját.

Egy kicsit felpuffadt, majd kozmikus méretű böfögés hagyta el atorkát. A szájából zöldes nyál csörgött, és a felszabaduló gázok szagaegészen Leiáig elhatok. A hutt egy kicsit arrébb gördült, ésbelemélyesztette egyik kicsi, izmos kezét a mellette álló, fürdőkádméretű porcelántálba, melyben rózsaszín-narancs lények, kedvenccsemegéi nyüzsögtek. Még Ashgad is undorodva fordította el azarcát,

– És ne beszéljen nekem arról, hogy már nem én uralom ezt az Erősötétségében leledző bolygót! – tette hozzá a hutt tele szájjal. – Senkisem kényszerített rá… engem, Beldoriont, a Ragyogót, Beldoriont, aRubinszeműt… hogy visszavonuljak. Hosszabb ideig uralkodtam itt,mint ahogy a maguk nyomorúságos Birodalma fennállt… és nem isrosszul.

Azzal egy újabb maréknyi ficánkoló valamit lapátolt a szájába.Néhány leesett, és kétségbeesetten a légágy széle felé iramodon.

– Úgyhogy ne mondja nekem, hogy túl pazarló vagy lusta vagyok

ahhoz, hogy ne tudjam, mit beszélek!Kinyújtotta a kezét, és Leia megérezte azt.Az Erőt.A kilátó árnyékában álló hűtőtálból kiemelkedett és a kiterjesztett,

aranygyűrűs ujjak felé lebegett egy ezüstserleg.Leia körül változás állt be a levegőben, mintha az irizáló napfény

megsűrűsödött volna, vagy megváltozott volna az összetétele. Csípős,haragos örvénylést érzett maga körül.

Beldorion, a hutt Jedi-képzésben részesült.És amikor használta az Erőt, ellenállás támadt vele szemben –

magában az Erőben. Leia, bár még alig volt tudatában Jedi-képességeinek, úgy érezte, mintha csiszolóvásznat húznának végig akoponyája belsején.

A térde megroggyant, és visszatámolygott a díványhoz. Meg kellettkapaszkodnia a támlájában, hogy megőrizze egyensúlyát. Zihálvakapkodott levegő után gránátszínű hivatali palástja súlya alatt.

A Borealis… vakon, úti cél nélkül a hiperűrben, hogy soha nebukkanjon fel újra… De ha Dzym igazat mondott a fedélzetentomboló Halálcsíra-járványról, akkor jobb is így.

Ő is elkapta a Halálcsírát. Megrázta a fejét. Lehetetlen. Afeljegyzések szerint soha senki nem élte még túl.

És Rieekan miniszter, helyettese a Tanácsban… Mikor Rieekankómába zuhan…

Figyelmeztetnem kell! Figyelmeztetnem kell valakit…A gyengeségtől és a döbbenettől remegő végtagokkal zuhant le a

díványra. Pánik és düh küzdött az agyát elködösítő édesszirom ellen,őrülten próbálva kikerülni hatása alól.

Hát persze, hogy figyelmeztetned kell őket, suttogta válaszát akábítószer. De nem most. Majd később.

A palástja zsebében valami élesen, kényelmetlenül belenyomódottaz oldalába. Leia a homlokát ráncolva próbált visszaemlékezni rá,mit vitt magával az öltözék sűrű redői között az Ashgaddal valótalálkozásra. A válasz természetesen az volt, hogy semmit. A hivatalibársonyköntös anélkül is elég súlyos volt.

De akkor ki tette oda azt a valamit és mikor?Addig kotorászott és tapogatózott, míg meg nem találta a

szegélyben lévő zsebet, melyet eredetileg egy hangrögzítő, illetve aszituációtól függően egy parányi sugárvető számára terveztek.

Az édesszirom hatásától esetlen ujjai fémre kulcsolódtak.A fénykardja volt az.

4Előhúzta a fegyvert, és döbbenten rámeredt. Megérintette a

kapcsolót, és a remegő lézerpenge halkan zümmögve, halványkéken,a különös, habos fényben szinte láthatatlanul életre kelt.

Folytasd a gyakorlást a fénykarddal, hallotta Luke hangját.Szükséged van a gyakorlásra.

Majd visszhangként Anakin hangja, az a soha nem hallott hang:velünk van az Erő…

Elhessegette magától a szörnyű álmot. Azt azonban nemszáműzhette az elméjéből, hogy kik a gyerekei: Darth Vader unokái,akiket csak a Törvényre és igazságra való nevelés tartott meg az ÚjKöztársaság és a rettenetes álom közötti határ világos oldalán.Eszébe jutottak az elrablásukra, a felhasználásukra, az eltorzításukratett kísérletek. Az emberek pedig egész idő alatt elvárták, hogy jóltanítsa őket, ne hagyja, hogy önzésből vagy a hatalomért használjákképességeiket – miközben a darabokra hullott Birodalom dögevői, demég a saját Tanácsának tagjai is egymással marakodva pocsékoltákaz időt és az életeket.

És Luke is egyre csak arra biztatta, hogy éljen azzal a rémítőhatalommal: Palpatine hatalmával. A hatalommal, hogy minden az őkedve szerint történjen.

Ismét megérintette a kapcsolót. A ragyogó penge eltűnt.

Artu. Homályosan emlékezett Thripio kétségbeesett jajongására akomban, és az asztromechanikai droid szervóinak halk kattogására,miközben ő maga a hideg sötétség felé sodródott. Artu tudta, hogyveszélyben vagyok. Amennyire tudott, igyekezett segíteni rajtam.

Könnyekkel küszködve lehunyta a szemét.

Megölöm őket! – gondolta, ahogy haragja áttört a kábítószer

okozta zsibbadtság gátján. Ashgadot, Dzymet, azt a büdös huttot,meg Liegeust az italaival és álságos aggodalmával! Akármirekészüljenek is, elpusztítom őket!

Jobban tenné, gondolta, ha megnézné, meg lehet-e szökni aszobából, mielőtt még Liegeus visszajön.

Odabent lágyabb, a csípős szárazságtól mentes levegő fogadta.Ezek szerint mágnespajzsok vannak az ajtókon és az ablakokon – nemolcsó mulatság –, a mennyezetben pedig valamilyen páragenerátor. Agyémántszerűen megtört napsugaraktól eltekintve sűrű árnyékokörvénylettek mindenfelé, a masszív falak között pedig keserűpézsmaszag terjengett, még a légkondicionálás sem tudtamegszüntetni.

Persze, ahol egy hutt lakott, ott minden huttszagot árasztott. Senkisem szerette azt a nehéz, rothadt bűzt. Leia a Tatuinon megtanultagyűlölni, bár a Jabba palotájában átéltek sokat segítettek neki aDurgával, a huttal a Nal Huttán folytatott tárgyalások során. Azonkevés diplomaták közé tartozott, akik előítéletek nélkül és majdnemrezzenéstelen arccal tudtak tárgyaim az olyan büdösebb fajokkal is,mint a huttok vagy a vordumok. Tudta, hogy nem becsülheti le azintelligenciájukat csak azért, mert az emésztőnedveik a fagyökerektőlkezdve a kőolaj-feldolgozás melléktermékeiig mindennel meg tudtakbirkózni.

Bogarak is voltak. Látta a parányi, lilásbarna élősködőketvégigsurranni a fal mentén, a legsűrűbb árnyak között, és a kicsi,durva fiókos láda, a szoba egyetlen berendezési tárgya alatt. A többitárolóhelyet falifülkék biztosították, ez terjesen érthető volt egy olyanvilágon, ahol a vonakodó lakosoknak évszázados erőfeszítéseketkellett tenniük az intenzív mezőgazdálkodás területén ahhoz, hogybútorgyártásra alkalmas méretű fákat neveljenek ki. A fülkék ajtói,illetve a szoba régimódi, kézivezérlésű ajtaja nagy szilárdságúműanyagból készültek. A legtöbb fülkében is bogarak voltak, s még a

benti tompa fény elől is riadtan szaladtak szerteszét.Leia megborzongott az undortól, és visszazárta a fülkék ajtóit.Végül a palástja bársonyát és a selyembélést összefogó erős

zsinórból tépett ki egy darabot, s azzal kötötte fel a fénykardot kétlapockája közé, hullámzó, vörös és bronz mintákkal díszített ruhájaalá. Liegeus Vorn az előbb bő inget, nadrágot és mellényt viselt –valószínűleg ez lehetett az általános viselet a nyersanyagokbanszegény bolygón, s ebben lehetett a legkevésbé feltűnő bármilyentársaságban. Leia úgy vélte, akármilyen ruhát is adnak neki, az túlnagy lesz rá. Nem volt ismeretlen számára a dolog – ugyanez történt,akárhányszor csak valamelyik Lázadó pilóta segítette ki a szükségidején ruhatárából.

Miközben fürkészve körüljárta a szobát, egy kicsit kitisztult azelméje. Luke, gondolta. Luke, ahogy beszáll a B-szárnyúba és lezárjaa pilótafülkét – és Luke lelke, amint köszönetet mond az utolsó,búcsúzó érintésért.

Leiának fogalma sem volt, hol helyezkedhet el Ashgad háza HwegShulhoz, a Regiszter szerint a bolygó egyetlen nagyobb településéhezképest. Még a meglehetősen primitív közlekedési lehetőségekkelszámolva is akár százezer kilométerre is lehetett. Ha Ashgadnakvoltak bolygóközi közlekedésre alkalmas hajói – a szintidroidokrólnem is beszélve –, akkor valószínűleg terepsiklói is akadtak.

Megvakarta a kézfejét, ahol egy apró, vörös bogárcsípésbizonyította, hogy akármik is azok a kis bogarak, egy biztos:vérszívók. Az álmosság még most is súlyosan nehezedett elméjére,arra biztatva, hogy menjen vissza a napsütötte teraszon állódíványhoz, üljön le rá és ne csináljon semmit, csak bámulja acsillogó kavicssíkság végtelen semmijét, a színein elmélkedve: aszürkésfehéren, a különböző rózsaszíneken, a poros kékeken, acsiszolatlan turmalinra emlékeztető zöldön. A végtelen tengerágyrólvisszaverődő napsugarak nyomasztó kaleidoszkóp képzetét keltették

benne.

Nem szabad, gondolta megigazítva ruháját és magára terítve abársonypalástot. Amint tovább csökken a kábítószerhatása, üzennemkell Luke-nak.

Már ha Luke nem kapta el a járványt a hajón. Ha a B-szárnyú nemzuhant le a bolygóra, fedélzetén halott vagy haldokló testével.

Leia nekitámasztotta homlokát a kilincs nélküli külső ajtónak. AHalálcsillag börtönéből is kijutottam, gondolta komoran. Innen is kifogok.

– Megmondtam, hogy hagyja békén! – jutott el hozzá Ashgadhangja tompán, az ajtón keresztül.

Dzym válasza viszont, akármilyen halk is volt, ijesztően közelrőlhangzott fel. A titkár alig egy méterre lehetett az ajtótól.

– Hogy érti ezt, uram?– Úgy értem, hogy Liegeus beszámol a látogatásáról! – erősödött

fel Ashgad hangja, pedig igyekezett megőrizni a nyugalmát. Acsizmája csattogása alapján odaléphetett Dzym mellé. Leia szintemaga előtt látta, ahogy az alacsony férfi fölé tornyosul. – Tartsa távolmagát tőle!

– Az a nő egy Jedi, uram – morogta Dzym, és a hangjában bujkálóálmodozó mohóságtól Leia gyomra rémülten görcsbe rándult. – Éncsak megpróbáltam kordában tartani.

– Tudom, mit akart! – vágta rá Ashgad kurtán. – Az édesszirom amaga segítsége nélkül is kordában fogja tartani. Nagy ívben kerüljeel, megértette? Skywalker a bátyja. Tudni fogja, ha meghal.

– Itt, uram? – halkult suttogássá Dzym hangja. – Ezen a bolygón?– Nem kockáztathatjuk, hogy a Tanács kinevezze az utódját. Hagyja

békén, amíg minden el nem rendeződik!A csizmák csattogása távolodni kezdett. Dzym felől semmilyen

hang nem érkezett. Nem moccant, csak állt az ajtó másik oldalán.Leia hallotta, ahogy Ashgad megállt, s valószínűleg hátranézett.

– És akkor? – morogta Dzym még mindig karnyújtásnyitávolságból. Leia szinte látta, ahogy összedörzsöli kesztyűs kezeit.

Hosszú csend.– Akkor majd meglátjuk.Luke még hosszú percekig lógott a biztonsági hevederekben, várva,

hogy lecsillapodjon zihálása. Elméje egy részét kiterjesztve tartotta,és az Erővel tartotta vissza a fúziós generátor hőjét és az impulzus-üzemanyag maradékát a robbanástól; egy másik része pedig azellenséges tájat fürkészve kutatott a veszély jelei után.

Emberek közeledtek felé.Az elméje érzékelte az ellenségesség sugárzó zúgását. Theran

fanatikusok, ez szinte biztos. Negyvenöt fokos szögben lógott avezérlőpult, az ülés és a padló maradványai fölött; a szűk tér kiömlötthűtőfolyadéktól és ütközőhabtól bűzlött. Ahol a burkolat fémjebeszakadt az utolsó ütközéskor, ott a réseken vékonyfémpászmatöredékek árasztották el a fülkét. A hasadékokon bejutotthomok és kavics kis dűnéket és foltokat alkotott a roncsban. Alevegőben csillogó por kavargott.

Luke bal kezével a hevederbe kapaszkodva, kicsavarodott testtel abiztonsági öv csatja felé nyúlt. Lehuppant, és lábát a romokbanheverő vezérlőpulton megvetve egy pillanatra meglepődött azon,hogy még mindig életben van, mi több, sajgó vállától és néhányhorzsolástól eltekintve sértetlen, összességében úgy érezve magát,mint akit egy rozoga hordóban legurítottak a Koldus-kanyon oldalán.

A szekrény viszont, amelybe az élelmét, a vizét, a sugárvetőjét ésnéhány tartalék energiacellát tett, tökéletesen beszorult.

Luke korábban már használta az Erő kinetikus aspektusát zárakkinyitására, ebben az esetben azonban maga az ajtó szorult be. A jobb

karján feltűrte a zubbonya ujját; műkeze erősségét a legnagyobbfokozatra állította, majd tenyere élét a szekrény meggörbült ajtajánaktámasztva befelé kezdte nyomni a legkevésbé megszorult sarkot, mígaz így keletkező háromszögletű nyíláson be nem tudott nyúlni akulacsért. Következőnek a sugárvetőt akarta kihalászni, mivel márhallani lehetett a rosszul beállított terepsikló-hajtóművek zúgását és akavicson csikorgó, párnázott paták dobogását.

Erre azonban nem maradt ideje. A vadászgép megrázkódott arászökkenő testek súlya alatt. A burkolat réseiben árnyak bukkantakfel. Luke sietve kiszabadította jobb kezét a szekrényből, éskicsusszant a pilótafülke másik oldalán lévő lyukak egyikén,mindössze néhány másodperccel megelőzve a hajtógázas fegyverbőla szűk térbe fülsiketítő zajjal leadott lövést, és a nagy sebességűkőlövedékek berobbanását arra a helyre, ahol az előbb állt.

Támadói sokan voltak, Luke húsz-huszonötre becsülte számukat,miközben a kavicsos talajra érkezve egy hosszú gurulással a töröttvezérsík alá huppant. Amennyire meg tudta állapítani, a csípőshidegben vastag kabátot, széles karimájú kalapot viselő; esetlegrongyos burnuszba bugyolált alakok között egyaránt lehettek férfiakés nők is. A lőfegyverek mellett íjakat lengettek kezükben –automatákat és primitív kéziíjakat egyaránt –, illetve rövid lándzsákatszegeztek maguk elé fenyegetően, miközben teljesen körülvették alezuhant B-szárnyút.

Luke nem akarta bántani őket.

Az Erőt ezerféle módon lehet használni harc közben, mondtaegykor Callistának idős mestere, Djinn. És ezeregyféle módon aharc elkerülésére. Most egy olyan trükk alkalmazására készült, amitmég Djinn tanított a lánynak, a lány pedig Luke-nak. Egy olyanegyszerű kinetikus áthelyezésről volt szó, hogy amikor megismerte,Luke elszégyellte magát, hogy nem jutott még eszébe. Az elméjelecsapott a lába alatt lévő kavicsos talajra, és a kavicsok közül por

szállt fel a levegőbe.Rengeteg por.A trükk alkalmazása megkövetelte, hogy a bevetője maga is készen

álljon a hatásai elviselésére. Luke már korábban kiválasztotta avisszavonulás útját a theranok összezáródó gyűrűjén át, kezeslábasanyakát felhúzta orra és szája elé, szemét pedig összehunyorította,miközben kiugrott a B-szárnyú fedezékéből. Mindig is jó irányérzékeszinte emberfölötti szintet ért el Yoda kitartó képzése után. Pontosantudta, merre vannak a theranok siklói és hátasai, így egyenesenfeléjük kezdett el rohanni a hirtelen támadt szürkésfehér porfelhőbentámolygó, kísérteties alakok és a lövedékek záporától kísértpuskaropogás között.

A rövid élettartamú porfelhő gyorsan oszlani kezdett a szélben. Atheran siklók a füstös gyűrűn kívül álltak. Luke-ot a Lázadáslegnehezebb időszakában megismert, roncstelepekről összetákoltjárgányokra emlékeztették a kiöregedett Void-Spiderek, XP-291-esekés a Mobquet lebegők meg egy teherhordó szán távolileszármazottjainak tűnő valamik, amik mintha egy túl sok csillámportfogyasztó génsebész agyában fogantak volna meg. A gépek között egytucatnyi cu-pa ágaskodott rikoltozva. A taun-taunok élénk színű, forróégövi rokonainak borsónyi intelligenciája mellett még a hógyíkok iseséllyel pályázhattak volna az értelmes lény címre – vagy akár adoktori fokozatra.

A nála lévő vízmennyiségre és az őt a civilizációtól elválasztóismeretlen távolságra gondolva Luke bevetette magát a legjobbkinézetű siklóba, ellenőrizte az üzemanyagszintet, hátranyúlva elvágtaa farokszárnyhoz kötött két cu-pa pányváját, majd kiugrott a másikoldalon, és odaszaladt a második legjobb állapotban lévő géphez,egy vörös XP-38A-hoz. Ennek jobban fel voltak töltve azenergiacellái. Az ehhez kikötött cu-pákat is elengedte – azok azonnalelszáguldottak a horizont felé, mint holmi hatalmas, rózsaszín és kék

gumiállatok –, aztán miközben sebességbe tette a siklót, elméjévelismét lecsapott a talajra.

A felszálló újabb porfelhő elnyelte a felé rohanó, kőlövedékeketés átkokat szóró theranokat. A sikló kilőtt a porfelhőből, nagy ívbenelkanyarodott és elindult vissza, a rettenetes, csillogó hegytömblegközelebbi kanyonja felé, a B-szárnyú leereszkedett. Hamarosanelnyelték a kanyargó útvesztő réseinek és szirtjeinek árnyai.

Luke pontosan tudta, mikor távolodott el olyan messzire, hogy netudja tovább visszatartani az Erővel az üzemanyagtartályokbanelkezdődött fúziós folyamatot. A robbanás végigsöpört a kihaltsíkságon, alacsony, súlyos mennydörgésként végigdübörögve ahegyek mocskos drágakövei között.

Luke őszintén remélte, hogy a theranok – már amennyiben támadóitényleg a Leia által említett fanatikus szektához tartoztak – elmentek ahajó mellől, mielőtt az felrobbant volna.

Később, egy fantasztikusan töredezett hasadék menedékében,valahol a gerinc közelében, Luke ismét megpillantotta a tökéletesenegyenes szövet szálaiként a csillogó, tengerészkék ég felé mutatólézersugarakat. Hamarosan a célpontjuk is láthatóvá vált, amint ide-oda kanyargott láthatólag előre beprogramozott, bonyolult pályáján: aLight of Reason egyik bronz alkotórésze, melyet a bolygó felé érveleválasztottak és külön indítottak útnak a felszín felé.

Az irizáló kavicságyról sugárzó vakító fény ellen beárnyékolvaszemét Luke pontosan tudta, mikor lépett közbe a földi irányítás. Azösszes civil, akivel valaha beszélt – egy jó ideig még Leia is – aztállította, hogy egy program ugyanolyan jó, mint egy élő operátor, őmaga azonban egyetlen olyan pilótát sem ismert, aki ne tudta volna,mi a különbség. Legalábbis olyat nem, aki túl is élt már néhánytűzharcot.

A hajó darabja leért a lőállás szintje alá, és a hullámzógyémántsíksággal párhuzamos pályára állva elszáguldott észak felé.

A távolban Luke újabb lézerfelvillanásokat pillantott meg az égen.Felállt, és a csillogó sziklatömbökön felmászott a gerincre. A

szűnni nem akaró szél a kövek között süvítve a testére simítottakezeslábasát. Az üveges, sündisznóhátszerű síkságot végigmérvekörülbelül öt-hat kilométernyire meglátta egy fal romjait, illetve akörnyező talaj áttetsző rózsaszínje és lilája közepette azt, amit eddigmég nem: a növényi élet megdöbbentően zöld foltjait.

A szeméhez emelte a sikló ülése alatt talált látcsövet – a sokatjavított manuális eszköz valószínűleg öregebb volt, mint ő, de azértműködött. Szélkoptatta, minden hasznosítható anyagtól régmegfosztott alapokat pillantott meg. Talán a bolygó eredeti kolóniáitalkotó börtönök egyikének maradványai lehettek. Luke tekintetevégigsiklott a magas falakon és a házblokkokon, melyek elrendezéseelárulta, hogy építőik sokkal inkább belülről számítottak támadásra,mint kívülről.

És mégis, ott valahol víznek kellett lennie. A kristályos kövek élesszélei felsértették a kezét, miközben visszaereszkedett aterepsiklóhoz, és a hidegtől megborzongott egy kicsit, ahogysebességbe tette a gépet, és a kanyont követve elindult a romok felé.

Szi Thripio esetlen méltósággal elhelyezte Marcopius testét afelderítőhajó fagyasztókamrájában. A gép csak elsősegélynyújtásraalkalmas orvosi műszerekkel rendelkezett, még egy 3-as osztályúorvosdroid sem akadt rajta, sztázisdobozról nem is beszélve. HabárThripio azonnal rákötötte a fiút a létfenntartó- és diagnosztikaiberendezésekre, nem sikerült megmentenie az életét. A diagnosztikaiegység az egyik képernyőn kötelességtudóan jelentette, hogy nemtalált rendellenességeket, mérget, betegséget, baktériumokat vagyvírusokat, a másikon pedig az oxigénfogyasztás és az agyműködésteljes hiányát.

A fiúnak semmi baja sem volt. Egyszerűen csak meghalt.A protokolldroid az alig egy négyzetméteres kamra adta

lehetőségekhez képest a lehető legméltóságteljesebb pózba rendezte afiatalember lábait, majd felegyenesedett, kiadott magából néhányemberi, vacogó hangot, és folytatta a szabványos temetési szertartástzenei kísérettel.

Artu aggodalmasan felcsipogott.– Hát persze, hogy gyorsítva játszom le a temetési szertartást! –

állt meg a fúga közepén Thripio. – Hamarosan kilépünk ahiperűrből… ha szegény Marcopius számításai helyesek voltak! Éselárulhatom, Artu, nagyon aggódom, hogy esetleg már akkor rosszulérezte magát, mikor elvégezte a számításokat. Olyan kevés kell egyszerves agy működésének felborulásához. Akár néhány foknyihőmérséklet-változás is elég. Ki tudja, hogy bukkanunk ki ahiperűrből? Vagy hogy találunk valakit, aki levezérli a hajót akikötőbe?

Az asztromechanikai droid tett egy újabb füttyögő megjegyzést.– Ó, ellenőrizted? A durreni orbitális bázis mellett fogunk

felbukkanni? Miért nem szóltál? Most pedig ne zavarj! Add meg akellő tiszteletet!

Azzal visszafordult a fehér egyenruhás fiatalember felé – afiatalember felé, aki az egyetlen reményüket jelentette, hogy gyorsanés sikeresen leviszi őket a Durrenre –, felvette a tiszteletteljes gyászpózát és fénysebességgel, hét másodperc alatt elvégezte a kétórásceremóniát.

– Kész. – Bezárta a fagyasztókamra ajtaját, és elfordította azárógyűrűt. – Ez az egység garantáltan képes útját állni bármilyen, aRegiszterben szereplő betegségnek. Amint riasztottuk a flottát Ashgadúr nyilvánvaló árulása miatt, értesítik majd szegény Marcopiuscsaládját… Te jó ég! – Aranyszínű fejét harminc fokkal elfordította,ahogy felvillant egy lámpa a gyengélkedő ajtaja fölött. – Ez afigyelmeztető jelzés! Jobb lesz, ha rögzítjük magunkat, míg kilépünk ahiperűrből.

A két droid az egyre gyorsabban villogó borostyánszínű fénytőlkísérve leereszkedett a lifttel a hídra. Habár a felderítőhajótautomatikus lassulásra állították be, és mindenképpen kilépett volna ahiperűrből, tekintet nélkül arra, hogy áll-e valaki a műszerek előtt,Thripio valahogy nagyobb biztonságban érezte magát, ahogy beállt ahídra nyíló liftajtó melletti rögzítőfülkék egyikébe. A kapitány és amásodpilóta üres ülései előtt a képernyők adatai normálisnak tűntek.Egyetlen vészjelző lámpa sem világított az örvénylő fénnyel,sötétséggel, eltorzult csillagokkal és meggörbült gravitációsmezőkkel teli ablakok alatt. Artu elhelyezkedett a vezérlőpulthozlegközelebb eső fülkében, és rácsatlakozott a számítógépre. Azadatáramlást jelző fények villogása egyenletes, izzó aranyszínnéváltozott, és a kis droid megnyugtatóan felcsipogott.

– Tudom, hogy a Durren rendszer túlsó végén bukkanunk fel! –förmedt rá Thripio haragosan. – A Durren forgalmas kikötő. Csak egyidióta állítana be olyan lassulási pályát, amely a közelében vezet el.

A híd fényei elhalványultak, majd felerősödtek. A gravitációsmező együtt ingadozott az energiaszinttel. A csillagvonalakhátborzongató, foltos mintázata megnyúlt, vonalakká állt össze, majdhirtelen átadta helyét az űr megszokott feketeségének – amit szinteteljesen eltakart egy köztársasági naszád, amely az elülső ablaknyolcvan százalékát betöltötte, s ami felé teljes sebességgelszáguldott a kis felderítőhajó.

– Ó, jóságos! – hápogta Thripio, Artu pedig figyelmeztetőenfelvisított. Egy villanás, vakító izzás, aztán az ablakot betöltötte anaszád felrobbanását kísérő, sugárzó kékesfehér fény. Valószínűleg ahajtóműve kaphatott egy közvetlen találatot egyetlen pillanattalazelőtt, hogy a felderítőhajó átszáguldott a helyén támadt láng éstörmelékfelhőn.

A felderítőhajó rázkódva, pörögve haladt a lökéshullámok ésroncsdarabok között.

– Ó, jóságos! – kiáltott fel ismét Thripio, mikor kitisztult alátómező és felbukkant a Durren hatalmas, kék korongja, mely körülaz űrt oszló törmelékfelhők, egymás felé lézercsápokat nyújtogató E-szárnyúak, kis bolygóközi hajók és páncélozott teherszállítók ezüstösfelvillanásai pöttyöztek. Távolabb, a durreni orbitális bázisszögletes, fekete-ezüst alakját támadók raja vette körül.

– Te jó ég, Artu, mi történik itt? Azt látom, hogy a bázist támadják– tette hozzá ingerülten, válaszul barátja csipogására. – De ki tenneilyet?

A még mindig a számítógépre csatlakozott Artu statisztikákkalárasztotta el a képernyőt.

– Mind átalakított kereskedőhajó. – Thripio eltolta maga elől arögzítőfülke rúdjait, és odabotorkált a vezérlőpulthoz, hogy jobbanlásson. Bár a hajótípusok azonosítása nem alkotta részét eredetiprogramjának, a menekülő Lázadó flottánál eltöltött évek legalábbháromszorosára növelték ilyen jellegű adatainak mennyiségét.

– Ezt nézd meg! Még az orbitális siklókból is vadászgépeketcsináltak! De miért nem küld ki a bázis E-szárnyúaknál nagyobbgépeket is?

Artu csippantott egyet.– Ó, tényleg! Hát persze! Azon vagyok. – A protokolldroid

bekapcsolta a komot, és ráállt a Durren hullámhosszára. Merevaranyszínű ujjai a vezérlőpult fölött táncolva váltottak egyikcsatornáról a másikra a szakaszparancsnokok káromkodásai, abázisparancsnokok sietve elüvöltött, majd a következő pillanatbanvisszavont parancsai és a bolygó hírszerzésének jelentései között.

– Ez lázadás! – kiáltott fel döbbenten. – Az egyik frakció fellázadta Durren központi kormánya ellen! A zendűlők felmondták abolygótanács megállapodását a Köztársasággal, és már a fővárosttámadják!

Artu kérdően felcsipogott.– Úgy látom, tegnap a Caelus és a Corbantis távozott a bázisról az

Ampliquen melletti állítólagos kalóztámadás miatt. A főváros ellenitámadás tegnap éjjel kezdődött, a bázist pedig néhány órája vették tűzalá.

A fejét félrebillentve újra a komot kezdte hallgatni. Köztük és abolygó között egy Kaloth Y-9 teherhajó tért le az orbitális pályáról,és indult el kifelé a rendszerből.

– A nagyobb kikötőket ért támadások miatt menekülnek akereskedők! Artu, ez rettenetes! Egyetlen hajó sem tud leszállni!Gyakorlatilag nincs felszíni irányítás! Pedig valakinek ide kelljönnie, hogy levigyen minket. Hallgasd csak…

Megbökte a kom kapcsolóját.– Durren bázis, itt a Borealis köztársasági zászlóshajó

felderítőhajója! Durren bázis, jelentkezz! Szörnyű dolog történt!A morgó, süvöltő statikus zörej közepette ráreccsent egy hang,

hogy aztán a szavai azonnal érthetetlenné váljanak.– Elrabolták őexcellenciáját! A találkozó csapda volt, és egy

járvány…Artu villogó lámpákkal megfordult a tengelye körül, és éles

füttyöket, sípolásokat és trillákat adott ki magából. A magasabb droidelfordult az ablak felső részében egyre növekvő bolygó kék ívétől,mely most lassan oldalra kezdett sodródni, ahogy a felderítőhajó aDurrent megkerülve ismét az űr felé vette az irányt.

– Ne légy nevetséges, Artu! Még ha valóban áruló is van aTanácsban, minden kommunikációt nem lehet lehallgatni! –Visszafordult a komhoz. – Figyeljenek ide!…

Csak a statikus zörejek érkeztek válaszul.Odakint a nehézkes, de jól felfegyverzett teherhajók tüzet nyitottak

az E-szárnyú szakaszokra, melyek láthatólag a bázis kizárólagosvédelmét alkották. A kisebb, könnyebb vadászgépek ezüstösszikrákként szóródtak szét a bolygóról visszaverődő napfényben.

– Organa Solo államfőt elrabolták! – próbálkozott újra Thripio. –A Nam Chorioson tartják fogva! Nem, nem veszik az adást. –Találomra állított valamit a komon, de semmi sem történt. A Durrenkék korongja kisiklott az ablak látómezejéből és eltűnt.

Csak az űr terült el előttük. Az űr és a végtelenség, sötéten éskihaltan, mint egy sírbolt mélye.

– Segítség! – kapcsolta be ismét a komot Thripio. Halk,kétségbeesett kiáltása hiábavalóan szállt a törött antennák erdeje és amás gondok által lekötött katonák felé. – Hall minket valaki?Segítség!

5Az XP-38A egyre alacsonyabbra süllyedt a talaj fölött, miközben

Luke végigkanyargott véle a kanyonon. Vagy az egyik antigravitációscella kezdte felmondani a szolgálatot, vagy a cella modulátorátenergiával ellátó üzemanyag fogyott ki. A nem működő, homokkalborított műszerek alapján nem lehetett megállapítani, melyik eset állfent. Luke halkan elátkozta azt az illetőt, aki hagyta, hogy egy ilyen jógép ennyire szörnyű állapotba kerüljön, majd az Erővel kinyúlvaátemelte a sikló rozsdás hasát egy sor halványan csillogó, áttetszőszikla fölött – a halvány rózsaszín, jade-zöld és kékesfehér köveksarkvidéki jégtömbökként csillogtak.

Az utolsó pillanatban azonban úgy döntött, nem folyamodik azErőhöz, inkább a féket használja. A sikló döcögve, inogva megállt –Luke pedig újabb átkokkal illette előző gazdáját, ez alkalommal astabilizátorok miatt. A kis gép lassan, mint egy fáradt bantha,leereszkedett a kanyon lejtős talajára.

A csend nyomasztó volt, akár a Tatuin sivatagjának csendje. És asivatagi csendhez hasonlóan ez is lélegzett.

Aztán Luke meghallotta a háta mögött a halálos, halk recsegést, ésérezte a lándzsaként a levegőbe hasító elektromosságot. Megfordulvavillódzó, csontvázkezekre vagy egy gyökerestül kitépett tüskésnövényre emlékeztető fénykígyókat látott leszáguldani a szirtekoldalán, mintegy félmérföldes szélességben.

Egy pillanatig lenyűgözve bámulta a jelenséget. Az elektromosságelárasztotta a sziklákat, áthömpölygött a kanyon egyenetlen talaján, segyre fényesebben szikrázva szökkent át a hatalmaskristálytömbökön, melyek mintha a sötét hegyoldalakból nőttek volnaki. Ahogy a közelébe ért, kinyúlt az Erővel, és pár lábnyira felemeltea siklót a talajról. A földfelszíni villámlás elcikázott alatta, s mindkétoldalon felkúszott a kanyon falaira. Néhány kisülés felpattant a sikló

aljára, s enyhe, kellemetlen fájdalmat keltve járta át Luke testét,fittyet hányva a vezetőfülke szigetelésének. Luke ugyanakkormegérezte az Erőt – mintha valaki egyenesen az elméjébe üvöltöttvolna, vagy mintha forró szél csapott volna az arcába. Szinte látta,ahogy kísérteties fényként visszaverődik a körös-körül izzókristályok tükörsima lapjairól.

A vihar, vagy akármi is volt az, mintegy öt percig tombolt alatta.Mikor elcsendesedett, Luke leeresztette a siklót, és az ülésébenfelállva nézett a síkság felé hömpölygő elektromos áradat után. Azátcsapott a börtöntelep falainak romjai fölött, elárasztotta az azon túliterületet, végül pedig eltűnt a messze távolban az ég felé törő tüskéskristályoszlopok irányában.

Az Erő azonban még a visszatérő nyugalmat is teljesen átitatta,sugárzásként átjárva Luke bőrét.

Ez a bolygó halott, gondolta. A kis emberi településeken kívülsemmilyen élet nincs rajta.

Mégis átjárta az Erő.

Az élet adja az Erőt, mondta egykor Yoda. Itt van kettőnk közt,minden élő közt…

És Callista idejött, az Erő után, dühe, félelmei, s az őt Luke-tóleltávolító félelmetes erők után kutatva.

Van itt élet, döbbent rá hirtelen Luke. Valahol van. Kíváncsi lettvolna, vajon a romok között nincs-e valamilyen utalás arra, miértnem tettek erről említést a bolygó egyetlen felderítése során sem.

Luke felemelhette és elvihette volna a siklót a kanyon végében állóromokig. Azonban tudta, hogy ezzel az erővel Yoda bárhováeljuthatott, vagy egy kőpalotát építhetett volna magának a Dagobamocsarában álló kis sárkunyhója helyett. Ben Kenobi pedig egykisebb bolygó ura lehetett volna.

A háborúkban senki sem lesz naggyá, mondta a kis mester.Mint ahogy egy halom fém ide-oda tologatására való képesség sem

– különösen ha az ember tudott járni.Luke előbányászta a siklóból a kulacsát, ellenőrizte a fénykardját

és a távcső mellett, az ülés alatt talált sugárvetőt, majd elindult akanyon vége felé.

Az eltelt hét évszázad nem sok mindent hagyott meg a Grissmathbörtöntelepből. Eredetileg egy föld alatti patak fölé épült, de a rejtettnedvesség nyilván elégtelennek bizonyult, mikor a terraformálástúllépett az egyszerű crom- és gomex mohákon, melyek a makacssziklák ásványait termőfölddé alakítva lehetővé tették a balcrabbi ésbrachniel termesztését. A gondos művelés hiányában a mesterségesökoszisztéma első csírái kipusztultak, mielőtt még önfenntartóváváltak volna. A falak körül még most is megéltek a zuzmó- ésmohafélék, mintha az egész környéket megmártották volna egykarmazsinszín sárral teli kádban; s a romos szivattyúház mellett, amegmaradt parányi termőföldön néhány csenevész balcrabbi istengődött.

Luke hamarabb megérezte, hogy valaki van ott, mint ahogy szememegakadt a romos alapok árnyékában elrejtett terepsikló szürketestén. Magára öltötte a jelentéktelenség auráját, amelyről Yodabeszélt neki, és amelynek alkalmazására később Callistamegtanította. Kétségtelen, hogy Ben is ily módon tudott észrevétlenülközlekedni a Halálcsillagon, a Birodalom legképzettebb katonáinakorra előtt.

A sikló gazdája a balcrabbi foltos, szélcsendes árnyékában ült,ahol a rég széttört szivattyú parányi tócsákat hozott létre a töredezettgyalogjárón. Fiatal férfi volt, hat-hét évvel fiatalabb Luke-nál, barnahajából és közepes magasságából ítélve koréliai, esetleg alderaaniszármazású. Luke-ot a tatuini fiatal farmerekre emlékeztette, akikkétségbeesetten próbáltak megélni a barátságtalan bolygón.

Kezeslábasa anyagát, annak ellenére, hogy az egyik legellenállóbbszövetből készült, számos szakadás és foltozás borította, az övénlógó szerszámöv pedig még több javítást látott. Az idegen gyorsanfelpillantott, mikor Luke szándékosan arrébb rúgott egy kődarabot. Akeze a mellette heverő hosszú, régimódi kővető puska felé villant, ámvalami láthatólag meggyőzte arról, hogy Luke nem jelent rá veszélyt.Visszatette a fegyvert a földre, és vigyorogva felemelte a kezét.

– Hát te honnan pottyantál ide, testvér? Azt ne mondd, hogy azon aB-szárnyún jöttél, amelyet leszedtek!

Luke őszintén viszonozta a vigyort.– Szeretném tudni annak a fickónak a nevét, aki azt mondta, hogy a

B-szárnyúak nem indítják be a védelmi rendszert! Egyébként OwenLars vagyok – mutatkozott be előrenyújtott kézzel.

– Arvid Scraf – állt fel a másik. – Rakományod is volt? HwegShulba próbáltál eljutni? A B-szárnyúak általában átjutnak azautomatikán. A csempészek néha használják őket, de azt hallottam,elég nyűgösek. Biztos épp ott voltak a theranok a bázison, mikorfelfedeztek az érzékelők. Ha akarják, ki tudják kapcsolni azautomatikát, és maguk tüzelnek.

Luke letérdelt a víz mellé, és megmerítette félig kiürült kulacsát. Ahűvös levegő szárazsága furcsa módon olyan érzéssel töltötte el,mintha hazatért volna.

– Ez az én szerencsém. Egyszer sikerült kétezer-ötszáz kreditértszereznem egy fél láda csillámport, csak éppen a fickó, akitől vettem,elfelejtette elárulni, hogy lopott az áru, és ráadásul jeladó is vanbenne. Még ki sem értem a légkörből, máris tizennégy vámcirkálónyüzsgött körülöttem, mint legyek az érett gyümölcs körül. – A dolognem vele történt ugyan meg, hanem Hannal, de egyfajta hitelt ésszemélyiséget kölcsönzött neki. S ami még fontosabb, időt nyert, hogyalaposabban szemügyre vegye Arvid Scrafot. – Úgy hallottam, atheranok vademberek… és azok, akik megpróbálták kilyukasztani a

bőrömet, úgy is néztek ki. Biztos a rakományom növelte meg a hajótömegét. Azt mondod, tudják kezelni az ágyútelepeket?

– Ne becsüld le őket! – vette föl Scraf a saját kulacsát.Narancssárga kezeslábasa ujjara és mellkasára víz fröccsent. – Holszálltál le? A theranok mostanra már végeztek. Ami maradt, aztsegítek elvinni a Rubin-szurdokba. Ott eladhatod.

Luke a Tatuinon töltött éveknek köszönhetően jól ismerte aroncskereskedelmen alapuló gazdaságot. Nehezen lehetett megélni asivatagos bolygón, melyre csak Mos Eisley űrkikötőjén jutottak el akülönböző javak. A természeti erőforrások szinte teljes hiánya és azimportált termékek szűkössége miatt ennyi fém és mikrochipgazdaggá tehette az embert.

– Egyébként kik ezek? – kérdezte, miközben elhelyezkedett azArvid Scraf terepsiklója üléseként szolgáló durva fapadon. Arozsdás Aratech 74-Z valószínűleg még a jawákat sem érdekeltevolna. A jobb oldali kiegyenlítő tartályok üresek voltak, a gép élesenoldalra dőlt, ezért Arvid deszkából készített egy fedélzetet rá. A siklóhasára egybehúzható lábat szerelt, az oldalára pedig kerekeket, hogytúlterhelve is egyenesben tartsa a járművet. A gép ettől úgy nézett ki,mint egy eltorzult, egyetlen, a talajt alig érintő száron imbolygógomba.

– Elismerem, nem néz ki túl jól, de a terepet bírja – mondta afiatalember félig büszkén, félig védekezőn, látva Luke arckifejezését.Az újabb utassal a fedélzeten át kellett rendeznie a ballasztkéntszolgáló, kaviccsal megtöltött zsákokat, hogy a gép egyensúlybanmaradjon.

A sikló azonban valóban bírta a terepet. Akárcsak a MillenniumFalcon esetében, sokkal több rejlett benne, mint azt első ránézésrehinni lehetett volna.

– Kik, a theranok? – tért vissza az előző kérdéshez Arvid. – Akanyonokban kis falvakban és barlangokban élnek; bárhol, ahol van

egy forrás vagy egy régi, működő szivattyú. A legtöbb mégis afarmokról érkezik. A Régiek fele élete során theran is volt. Akölykök fogják magukat, elmennek otthonról, és két-három évet abandákkal portyáznak. Együtt szívják a füstöt, hallják a hangokat,álmodják az álmokat, és olyan emberekkel találkoznak, akikkelszerintem nem találkoztak volna, ha otthon maradnak. Aztánhazamennek, megházasodnak és gyereket nevelnek. Néhányanvisszatérnek még egyszer-kétszer, de amennyire tudom, a legtöbbnekelég egy alkalom.

Vállat vont, s közben úgy kapaszkodott a botkormányba, mint egybantha hajtója a kantárba. A tekintete ide-oda villant a homokmartaműszerek és a terep egyenetlenségei között, ahogy az Aratech felfelékapaszkodott a fénnyel teli kristálysziklák alkotta meredélyen Lukezsákmányolt XP-38A-ja felé.

– Ezért nem jutunk velük semmire – folytatta Arvid. – A Hallókéjjel-nappal azt sulykolják beléjük, hogy minden bejövő vagy kimenődolog rossz. Még álmukban is ezt hallják. Úgy beleeszi magát azagyukba, hogy egyszerűen nem lehet jobb belátásra téríteni őket.Képtelenek felfogni, mi lehetne ebből a bolygóból, ha kereskednikezdenénk. “Mi nem akarjuk”, mondják, és hiába beszélsz nekikakármennyit, csak néznek rád. “Mi nem akarjuk.” Mi. Mintha tudnák,mit gondol a többi Régi. Hátborzongató.

Megrázta a fejét. A botkormányon nyugvó keze kérges és olajosvolt, akárcsak a Luke-é, mikor egy olyan bolygón próbált megélhetésttalálni, amelynek nem állt szándékában otthont adni az emberiéletnek.

Együttes erővel darabokra szedték és a 74-es raklapjára kötöztékaz XP-38A-t. Luke jól ismerte a képletet. Ezen a fém, faanyag ésimport nélküli világon még egy rozsdás vödör is kincset ért.

Az erőtlen nap gyorsan ereszkedett, nyugatról erős szél csapott lerájuk, meg-megbillentve a gépet. Miközben a köteleket rendezgették,

Luke pilótaruhájánák lába beakadt a 74-es egyik merevítőjébe, s akiálló fém felhasította a bőrét. Mikor lenyúlt, hogy megtapogassa asérülést, az ujjai valami kemény, sima, műanyagcseppnek tűnődologhoz értek. A szövetet félrehúzva egy parányi dudort pillantottmeg a lábikráján. A közepében egy apró, kemény, lilásbarnakitinkupolát látott, kétségtelenül valamilyen gombostűfejnyi méretűrovar páncélját, amely a szeme láttára fúrta be magát a húsába.

Luke rémülten, undorodva felkiáltott és összenyomta a húst a dudorkörül, visszakényszerítve az élősködőt a felszínre. A vérszínűkitinpáncél egy körülbelül egy centiméter hosszú, visszataszítópotrohban folytatódott, majd egy kemény, kicsi fejben és parányi,kapálózó, kitintüskés lábakban ért véget. A rovar azonnal megfordultLuke hüvelyk- és mutatóujja között, hogy befúrja magát az előbbihúsába. Luke egy határozott mozdulattal elpöccintette, és hallotta akoppanást, ahogy nekiütközött az egyik sziklának. Az élősködő leesetta kanyon csúszós talajára, és sietve beiszkolt a legközelebbiárnyékba.

– A fenébe! – húzta fel jobban a nadrágja szárát Luke. A lábszárátapró, vöröslő és rózsaszínné halványult foltok borították a magukat ahúsába fúró rovarok nyomán.

– Ne vesztegesd rájuk az időt! – tanácsolta Arvid a sikló másikoldaláról. Meghúzta az utolsó csomót, és a farokszárnyat megkerülveLuke mellé lépett. – Valószínűleg a víz mellett szedted össze őket. –A zekéje ujját felhúzva legalább négy dudort mutatott az alkarján,melyek egyikében épp akkor tűnt el a rovar kemény farka a bőre alatt.A férfi hanyagul kinyomta és elfricskázta az élősködőt, hogy egymásodperccel később, mikor az a siklóról lepattanva ismét felékezdett araszolni, eltapossa a csizmájával.

– Elég rondák, de nem csinálnak semmit. Elpusztulnak ésfelszívódnak a szervezetben. Mesélnek olyan kristályvadászokról,akik, miután elfogyott az élelmük, szándékosan bedugták a kezüket

minden lyukba, hogy elég drochot felszedve jussanak el alegközelebbi településig. Na nem mintha én szívesen kipróbálnám –fintorodott el.

– Drochot?Arvid bólintott.– Mindenhol ott vannak a bolygón… de tényleg mindenhol. A

szaporodási arányukhoz képest az üregi nyulak elamposniszerzetesek. Mindenkin találsz csípésnyomokat. A napfényenelpusztulnak. Igyekezz olyan tisztán tartani magad, amilyen tisztáncsak lehet, és ne aggódj miattuk!

Luke eszébe jutott a Dagoba néhány undorítóbb – ám ártalmatlan –férge, melyek Yoda kunyhójának sarkaiban tengették életüket, és úgygondolta, van abban valami, amit Arvid mond.

Tizenöt-húsz perccel később, mikor a megrakott sikló aszemfájdító kristálylabirintusból kifordult a síkságra, amelyen jólláthatóak voltak Luke leereszkedésének égésnyomai, a Jedi ismétfelhúzta a nadrágszárát. A vörös foltok helyén csak néhány rózsaszínpötty maradt. Az egyik körül óvatosan összenyomta a húst, az idegentest keménységére számítva, de nem talált semmit. Az elméje az Erőtechnikáit alkalmazva megvizsgálta a szövetei molekuláit,nedvességtartalmát és életenergiáját, és rá is bukkant az elenyészőidegen energiamező maradványaira, melyek először azonossá váltaka testével, majd teljesen feloldódtak benne.

A B-szárnyúból gyakorlatilag semmi nem maradt. A felszántotttalaj, égett foltok, egy tágas, olvadt kavicsokból álló kör, ahol areaktor magja felrobbant – még a reaktor súlyos acélhengere is eltűnt.A Luke által csak a hajó “lágy részeinek” tartott elemek szétszóródvahevertek a környéken: az ülések kárpitja, a törött kapcsolókműanyagja, a becsapódáskor ropogósra sült szigetelés darabjai.Minden mást elvittek.

– Őszintén szólva nem is hittem, hogy ennél többet találunk – rúgottbele Arvid az egyik konzol műanyag házába, melyből még acsavarokat is kiszedték. – Mindent felhasználnak. És miért is ne?Mindenki ezt csinálja. – Egy száraz széláramlat a szemébe fújta ahaját. – Őszintén sajnálom, Owen.

A nap leszállófélben volt. Változó fényének narancsa, rózsaszíneés cinóbere megcsillant és visszaverődött a kavicsról, a sziklákról,az égnek tornyosuló kristályoszlopokról, és Luke úgy érezte, minthaegy végtelen, hideg, az egész világot beborító lávafolyam csapdájábaesett volna. A szél tovább erősödött, s a hőmérséklet is rohamosancsökkent.

– De legalább megszerezted az egyik siklójukat. Az is valami.Izé… – eresztette le Arvid a hangját –, ugye nem volt adósságod arakományon? – A kezére húzott egy esetlen, kézzel kötött kesztyűt,Luke-nak pedig odalökött egy jobb napokat is látott kabátot a siklóülése alól. A lehelete már most ködfelhőként gomolygott alevegőben. – Már úgy értem, olyanokkal szemben, akik még gondotokozhatnak.

Luke már épp tagadni akarta, hogy másoknak is érdekeltsége lettvolna kitalált rakományában, mikor átvillant egy ötlet az elméjén. Őis halkabbra fogta a hangját, noha nyilvánvaló volt, hogy több százkilométeres körzetben senki sem hallhatja őket.

– Hát, fogalmazzunk úgy, hogy nem bánnám, ha néhány illető azthinné, hogy ott vesztem az áruval, míg megint össze nem szedek egykis tőkét, ha érted, mire gondolok.

Arvid bólintott, és azonnali megértése felvetette a kérdést Luke-ban: vajon milyen gyakran szállnak le csempészek a bolygón?Tekintettel a Pedducis Chorios közelségére, valószínűleg eléggyakran, vélte.

– Ma éjjel meghúzhatod magad a nénikémnél a Rubin-szurdokban– mondta Arvid. – A szabadban megfagynál. Ráadásul Gin néni adja

a legtöbbet a siklódért, már ha el akarod adni. Annyi pénzzelelhagyhatod a bolygót, ha eljutsz Hweg Shulba.

– Köszönöm – húzta szorosabbra magán Luke a rongyos, jó néhánymérettel nagyobb kabátot. – Örök hálám.

– Olyan ritkán érkeznek idegenek. – Arvid kicsit szégyenlős arccalmászott vissza az Aratechbe. – A Régiek mind egymás rokonai, demi, akik az elmúlt tíz évben jöttünk ide, szívesen halljuk, hogymennek a dolgok a Magban. Te tudsz mesélni valamit?

Luke tudott. Az elkövetkező másfél óra során, míg Arvid néhányremegő lángú kémiai lámpa fényénél küzdött az esti széllel a hajdanitengerfenék fölött, Marától, Hantól és Landótól hallottcsempésztörténetekkel, illetve saját, Leia, Winter és Wedge aFelkelés során esett kalandjaival szórakoztatta a fiatalembert.Mindezt olyan hírekkel, pletykákkal és burkolt utalásokkal egészítetteki, melyekkel azt a benyomást kelthette, hogy ő maga egy kisstílűfenegyerek, aki úgy próbál megélni a zűrzavarban, hogy egyik oldalmellett sem kötelezi el magát – mint ahogy Han tette egykoron.

Arvidot teljesen lenyűgözték a történetek, mint ahogy Luke-ot islenyűgözték volna tíz-tizenkét évvel vagy néhány élettel korábban.

A fiatal férfi többórás kitérőt tett, hogy segítsen rajta. Habár Lukefáradt volt, és inkább aludt vagy kérdezősködött volna erről a fénybőlés rideg üvegből álló kísérteties bolygóról, tudta, hogytulajdonképpen a történetekkel fizeti meg Arvidnak a fáradozásait.Lesz még idő később is megtudni, amit meg kell tudnia, gondolta.

A sötétségben távoli fénylándzsa tört az ég felé.– Mi a?…– Az az ágyútelep lesz! – Arvid nekifeszítette lábát az egyik

ballasztzsáknak, és teljes súlyával ránehezedett a kormányrúdra. –Elég nagy… a Kopár-csúcs fölött…

A sikló súlyosan leereszkedett, lámpáinak fénye forró szikrákat

szórt az alattuk lévő kövekre. A teljes sötétség beálltávallecsendesedett a szél, és a hideg belemart Luke fülébe és fogaiba.

– Owen, ha megkérhetlek… Az ülés alatt találsz két karabélyt.Luke előhalászott egy Seinar protonkarabélyt és egy tiszteletre

méltó Merr-Sonn 4-est.– Legyen a tiéd a proton – ajánlotta fel Arvid nagylelkűen,

miközben előrenyomta a gázkart, és rémisztő sebességgel kezdtekelsuhanni mellettük a szétszórt sziklák. – A 4-es elég szeszélyes…jobb kézben lesz nálam.

– Hát… valószínűleg. – Luke szemügyre vette a Seinart. A régifegyvert többször is javították, mint minden egyebet, amit eddig abolygón látott, de egyetlen koszfolt sem éktelenkedett rajta, és a tárais tele volt. – Mi folyik itt? – A rendszertelen fényvillanások a talajszintjére irányultak, nem az ég felé. Luke az egyik merevítőbekapaszkodva felállt, s miközben a szél belekapott szürkepilótaruhájába, elméje kinyúlt a sötétségen keresztül a lüktetőragyogás felé.

Harag. Erőszak. Hatalmas, örvénylő kavargás az Erőben.– Ez nem az a… talaj menti villámlás, amit láttam, igaz?Arvid megrázta a fejét.– Úgy néz ki, megtámadták a bázist.Az ágyútelep négyszögletes, sötét építmény volt, melynek

permakréta falai mintha beleolvadtak volna a hegyek feketevállcsontjaiba. A lézersugarak fényénél Luke ki tudta venni a külsőfal masszív, jellegtelen, a homokviharoktól érdes hengerét. Kaput,ajtót, ablakokat, lőréseket nem látott. A bázis felső részét, ahol azágyú csillogó fekete torkolata az égre mutatott, kiugró platánfa rudak,palánkok és talán loakcserjék göcsörtös törzsei alkotta szabálytalan,tüskés paliszád övezte. A lándzsaként kimeredő karók mögöttgyilokjárók, hidak és lőállások emelkedtek, lehetőséget teremtve a

védőknek, hogy tüzet nyissanak a lentiekre. Az alkotmányt kis fényekvilágították meg – lámpák, nátriumfáklyák és imittamott egy-egyhevenyészett szervizlámpa, melyek fényében Luke sötét alakokatlátott elsuhanni az árnyékok között. Arvid talán száz méterre afalaktól megállította a siklót az ágyútelepnek helyt adó kicsi,négyszögletes völgy feletti hegygerincen. Onnan nézték, ahogy atámadók kis csapata ide-oda rohant az ívelt fal mentén, erős, tisztaprotonkitörésekkel árasztva el a fenti védműveket.

– Na igen, Gerney Caslo. – Arvid a szeméhez emelte a nomádbolygók lakóinak elmaradhatatlan távcsövét, s azzal követte a lentharcoló alakokat. – Gerney az egyik legnagyobb vízkereskedő HwegShul környékén. Nélküle sohasem indítottuk volna újra be azokat arégi szivattyúállomásokat. A Régiek hagynák, hogy szétrohadjon azösszes, kivéve persze azokat, amelyek a faluikban vannak. Látod azt afehér hajú nőt? Ő Umolly Darm. Spookkristályokkal kereskedik,azzal a hosszú, zöldeslila fajtával, amely halmokban áll a hegyekmélyén. Valami bandzsa optikai berendezést készítenek belőlük,amelyektől állítólag jobban nőnek a virágok a K-osztályú napokbolygóin, vagy mit tudom én. Hweg Shulban dolgozik a bandájával…három emberrel, akik megkérik mindennek az árát, amit csak sikerülátjuttatniuk az ágyúk között.

Leeresztette a távcsövet. Láthatólag nem sietett csatlakozni atámadókhoz, bár Luke észrevette, hogy a Merr-Sonn 4-est úgy tette le,hogy bármelyik pillanatban felkaphassa.

– Őt kell majd megkérned, ha fel akarsz jutni egy hajóra – tört előgyémántfelhőként a lehelete. – Őt, vagy magát Seti Ashgadot HwegShulban. Darm információt is tud szerezni a városi hivatalokból, haesetleg arra lenne szükséged.

Lentről halk örömujjongás szállt feléjük. Egy kicsi, ránézésrefegyveres földművesekből és városlakókból álló csapat ugrált fel afal elé állított terepsiklóra. Luke még a távcső nélkül is látta, hogy a

gép aljára pótfelhajtótartályokat szereltek. A támadók bizonyára arravártak, hogy elálljon az esti szél, hiszen másképp nemigenemelkedhettek volna fel a fal tetejéig az antigravitációshajtóművekkel.

A gépen valamilyen primitív energiapajzs is lehetett, mivel afentről érkező kövek és lándzsák gyanús állandósággal kerülték el.Az egyik kuporgó alak matatott valamit a lecsupaszítottvezérlőpulton, és a sikló elkezdett felemelkedni a fal mentén.

Luke kíváncsi lett volna, ismerik-e annyira a védők azenergiapajzsok működését, hogy leeresszenek valakit az emelkedőgép alá.

– Mit gondolsz, fel tudna kutatni nekem Darm asszony valakit, akinemrég érkezett ide?

– Nem látom okát, hogy miért ne tudna. Az ideérkezők közül szintemindenki megfordul Hweg Shulban.

A fenti kusza építményből leereszkedett egy kötél, a végén egykarcsú, kecses, piszkos karmazsinszín bőrruhába és egy régirohamosztagos-páncél darabjaiba öltözött alakkal. Hanyagmozdulatokkal rúgta el magát újra és újra a permakréta faltól, távol atámadóktól, hogy a fal hajlata megóvja a lézersugaraktól. Csak egytökéletes lövéssel lehetett volna eltalálni, arra pedig senki sem voltképes a siklón lévők közül. A kemény, fekete falról lepattanó lövésekkormos csíkokat hagytak maguk után, törmelék azonban nem fröccsentszét. A Grissmathok tudták, miből érdemes építkezni.

A magányos védő pontosan a megfelelő pillanatban az egyik karjaköré csavarta a kötelet, s a másik kezébe egy gránátfüzért fogvaelrúgta magát a faltól. Hosszú, elnyújtott parabolapályát leírva,ingaszerűen a hevenyészett ostromemelvény alá lendült. A siklóutasai vadul tüzeltek a feléjük közeledő vérvörös alakra a sötétben, agép korlátja azonban hamarosan bekerült a tűzvonalba.

Tökéletes volt az időzítés. A magányos védő felhajította agránátfüzért a sikló alvázára, s a hozzáértő dobás nyomán a halálosküldemény rátekeredett a tartalék kiegyensúlyozó-rendszerre. A védőezután ismét elrúgta magát a faltól, és visszalendült a biztonságotnyújtó sötétségbe. A védműveken lévő társai sebesen elkezdtékfelhúzni a kötelet. A sikló ereszkedni kezdett, egymást kergették amásodpercek – a legénység nyolc méter magasan feladta, kiugrott –, sa gép vörösen izzó repeszesőt szórva szét felrobbant.

A nyílt síkság felől reflektorok kutató fényei villantak fel akavicson. Lándzsák és nyílhegyek csillantak meg a levegőben, vöröslézersugarak hasítottak az éjszakába, s tompán felugattak akavicslövedékeket szóró puskák is. Luke kinyúlt az Erővel asötétségbe, és a közeledő siklókon a támadókénál – akikrőlfeltételezte, hogy a Jövevények közé tartoztak – is rongyosabbférfiakat és nőket pillantott meg, bár azok még így is jobbanöltözöttek voltak, mint az ápolatlan, mocskos theranok.

Az újonnan érkezettek sokkal többen voltak, mint a másik kétcsapat közül bármelyik: jóval száz fölött lehetett a számuk. AJövevények üvöltve, fegyvereiket rázva fordultak feléjük. A hideg,kristálytiszta éjszakai levegőben néhány káromkodás és átok ütöttemeg Luke fülét. Mikor a két társaság találkozott, elhallgattak alövések. A csata hatalmas verekedéssé változott, a férfiak és a nőkbotokkal, csavarkulcsokkal, kapákkal küzdöttek, lökdösődtek,haraptak, egymás hajába kapaszkodtak- ellenségek, gondolta Luke, deolyan ellenségek, akik tudják, hogy másnap talán ugyanabban akocsmában isznak majd.

– Ezek lennének a Régiek? – találgatott, és Arvid keserűenbólintott.

– Eszement idióták – morogta a fiatal férfi. – Mi közük hozzá, hogylehozunk néhány hajót vagy nem? Vagy ahhoz, hogy a terméstszivattyúkra, feldolgozóegységekre és járművekre cseréljük? Ők

éljenek állati sorban, ha ehhez van kedvük, de miért kellene nekünkis?

Utálkozva leereszkedett az ülésbe, megfordította a siklót, éselindult lefelé a hegygerincről. Talán azért, mert ez az ő bolygójuk,gondolta Luke.

A válla fölött hátranézve két alakot pillantott meg az ágyútelepvédművei között sötéten az ég fényei elé tornyosulva: a karmazsinbaöltözött karcsú harcost és egy fiatal, hosszú, varkocsba font hajúférfit. Mögöttük vékony, hidegzöld fénylándzsa tört a magasba a bázislegnagyobb ágyújából, hogy eltűnjön a mélységes éjszakában.

Egy pillanattal később újabb lövés követte a távoli hegyek közül.Fent, látszólag végtelen messzeségben fényes, tűhegynyi lobbanásvillant fel.

– A Sith fattyai! – suttogta Arvid gyorsan hátrapillantva. – Valakimegpróbál leszállni.

A falak körül a támadók felhagytak a harccal és az átkozódással.Az őket hátba támadó Régiekkel együtt kis csoportokba tömörülve,füstfellegeket eregető sárkányokként nézték az eget. A bázislézerágyúja újabb lövést adott le.

– Az egyiket elkapták – morogta Arvid a meredély lábánállefékezve. – De nem mindenkit. Gerney tudni fogja, milyen áruérkezett és mennyiért.

Seti Ashgad hajója, gondolta Luke. A bázis elleni támadástkétségtelenül azért szervezték – ki tudja, hány más helyen még? –,hogy növeljék a populista vezető sikeres visszatérésének esélyeit.

A kis légköri robbanás után a korábbi támadók újult erővel kezdtekújra átkozódni, és ha céljukat vesztve is, de dühből verekedni. Arvidkeserűen hallgatva tolta előre ismét a gázkart, Luke tekintete pedigvisszatért a falon álló befont varkocsú férfihoz és a mellette lévőmagas, karcsú alakhoz. Aztán a sziklák és a kristályoszlopok

eltakarták előle az ágyútelepet.Ahol az utolsó szétszórt sziklák átadták helyüket a csillagfényben

fürdő tengerfenéknek, Arvid siklója utolérte a küzdő felekvisszavonuló csapatait. A narancssárga, sárga vagy zöldkezeslábasokat viselő, fegyvereiket vállukra vető férfiak és nők aPeremvilágok telepeseinek jellegzetes képviselői voltak. IdőnkéntRégiekkel teli terepsiklók húztak el mellettük, a Jövevények ilyenkorkáromkodtak és az öklüket rázták, de újabb összecsapásokra nemkerült sor.

Az ágyúteleptől valamivel távolabb Luke egy sor mozdulatlan,Arvid Aratechjénél nem sokkal jobb állapotban lévő siklót pillantottmeg. Ezekbe szálltak be a Jövevények.

– Te vagy az, Arvid? – kiáltott oda nekik egy férfi.– Hol voltál, kölyök? – tette hozzá egy idős hölgy, aki egy kicsit

Beru nénire emlékeztette Luke-ot napcserzette vonásaival ésmindentudó tekintetével. – És honnan szedted azt a siklót? Elégrosszul néz ki.

– Az Owené, Gin néni – intett Arvid Luke felé. – Izé… egy kiskellemetlenségért cserébe vette el.

Gin néni odakanyarodott ütött-kopott siklójával az Arvidé mellé,majd lassan elmosolyodott, ahogy hozzáértő tekintete még anátriumlámpák rebegő fényénél is felismerte a raklapra kötözöttjármű valószínűsíthető eredetét.

– Nahát, tényleg? És egyébként mivel foglalkozol, Owen?– Siklószerelő vagyok, útban Hweg Shul felé – dugta vissza Luke

Arvid protonkarabélyát az ülés alá. – Arvid volt olyan kedves ésfelvett, mikor kifogyott az üzemanyagom. – Kesztyűs kezét a hóna aláfogta a hidegben.

– Owen velünk marad éjszakára, jó, Gin néni? – kérdezte a fiatalférfi annak az alkalmi barátságnak minden jelével, amit Luke soha

nem tudott kimutatni saját testőrei felé. – Reggel majd beviszemHweg Shulba.

– Jól hangzik – helyeselt Gin néni. – Feltéve, ha nem akar inkábbitt maradni és nekünk dolgozni. Nem tudunk sokat fizetni – tette hozzáLuke-ra nézve –, de mivel teljes ellátást kapsz, megspórolhatsz egykis pénzt a városi napokra. Elkelne a segítséged.

– Egy órája is elkelt volna! – mordult fel egy köpcös, lisztbeforgatott banthára emlékeztető szakállú férfi, miközben melléjükkanyarodott egy őskori SoroSuub robogóval.

Luke a siklók ugráló fénykörei mellett észrevette, hogy az alattukelsuhanó talaj megváltozott. Először a levegő változása, a csípősszárazság enyhülése tűnt fel. A kavics helyét vékony, poros termőföldvette át, majd felbukkantak a terraformáló telepek ismerős, szívósnövényei: a bolter, a sniglián és a mindenütt megtalálható balcrabbi.Az előttük lévő település homályos, szétszórt fényében egy sorzömök gombfa állt, azon túl pedig kipányvázott antigravitációsgömbök kísérteties árnyai lebegtek a legelőre kihajtott smoorok,brope-ok és majiák körében. A síkság csendje után nagyonhangosnak tűnt a blerdek morgása és a növényevők bőgése, illetve amikketek zümmögése és az éji nafenek csattogó repülése.

Remek, gondolta Luke. Drochok és nafenek. Kíváncsi lett volna,létezik-e olyan bolygó a galaxisban, amelyre nem sikerültbetelepedniük a rosszindulatú barna élősködőknek. A parányikölykök általában az űrhajók csomagterében érkeztek új otthonukba,és felnőve szükségszerűen újabb és újabb védőoltáshullámotindítottak el, mivel mindig elkaptak valamilyen helyi betegséget,hogy aztán harapásaikkal a mutálódott változatát juttassák vissza ahelyiekbe és az őslakos ökoszisztémába.

– Mi volt ez az egész? – kérdezte Luke őszintén. Kíváncsi volt,tulajdonképpen mekkora Ashgad hatalma.

A köpcös férfi dühösen legyintett.– Egyszerűen elegünk lett, ez minden. Szóltak, hogy érkezik egy

rakomány chip és droidalkatrész, és erre azok az anyaszomorítótheranok le akarják lőni, mert valami varkocsos fejű Halló aztmondta nekik, hogy a droidok a természet ellen valók, vagy mi. Afenébe is, ha bajuk van a droidokkal, akkor bandie-kat fogunkbehozni – elég erősek ahhoz, hogy elvégezzék a droidok munkáját, haeleget kapnak enni, és épp csak annyi eszük van, hogy dolgozzanak,de ne okozzanak gondot. Úgy hallottam, az Antemeridianból olcsónbe lehet szerezni őket.

– Ó, ugyan már, Gerney! – vágott a szavába Gin ingerülten. – Ha aHallók nem szeretik a droidokat, akkor fogadni mernék, hogy arabszolgákat sem fogják engedélyezni!

– A bandie-k nem rabszolgák! – csattant fel Gerney Caslo. – Ezolyan, mint a cu-pákat rabszolgának nevezni! Rosszabb vagy, mint arokonom, Booldrum! A bandie-k úgy szaporodnak, mint a nyulak, úgydolgoznak, mint a droidok, és nekik is jobb, ha valaki gondjukatviseli.

– Erről megoszlanak a vélemények.– Ó, csak mert néhány vérző szívű nagyokos összeállított nekik

valami intelligenciatesztet…– A bandie-k értelmes lények – mondta Luke halkan. – Lehet, hogy

nem lángelmék, de ehhez joguk van. Emberek között is találkoztammár olyannal, akit nem lehetne lángelmének nevezni. Mindenesetrejobbat érdemelnek a rabszolgaságnál.

– És te meg ki a fene vagy? – meredt rá dühösen Gerney a siklóülésében nyugodtan ülő karcsú, borostás alakra. A hangja gúnyossávált. – Megint valaki, aki előadást akar tartani a nyomorultgalaxisban élő nyomorult értelmes lények nyomorult jogairól?

– Mindegy, nem ez a lényeg – vágott közbe Gin néni gyorsan. – A

hegyek közül jöttél, zarándok? – nézett fel Luke-ra. – Ugye véletlenülsem találkoztál theranokkal? És nem láttad, készülnek-e valamire?

– Úgy érted, azon túl, hogy a ragasztószalag kivételével mindentleszedjenek a hajómról? – vigyorodott el Luke, megértve az asszonypróbálkozását a veszekedés megelőzésére. Viszonozta a vigyort. Azezüstszínű ragasztószalag állandó viccek forrása volt a telepesekközött, akárcsak hajdan a Lázadók körében: mindent az tartott össze,a háztartási gépektől kezdve egészen – állítólag – a coruscantiCsászári Palotáig.

– Nem, komolyan – manőverezett óvatosan Caslo robogója melléaz Arvid által Umolly Darmként azonosított nő. Alacsony, jó alakútermetének csinosságát a hanyagul a vállára vetett ionágyú sem tudtaelrontani. Olyan izmai lehetnek, mint egy rankornak, gondolta Luke. –Körülbelül hat órával a támadás előtt volt egy… nem tudom,micsoda. Hallottam már a Régiek meséit az Erő-viharokról… talánmost is ez történt. A leghátborzongatóbb dolog, amit valaha láttam. Aszerszámok lerepültek a munkaasztalról, és úgy kavarogtak aműhelyben, mintha forgószél kapta volna fel őket. A kristálydobozokfelemelkedtek és leugrottak a polcokról. Az utca végi bolt úgy nézettki, mintha valaki átment volna rajta egy buldózerrel. Tinnin Droo ésNap Socker a kohójuknál dolgoztak… azt mondják, úgy pattant fel,mintha élőlény lenne… Socker annyira megégett, hogy talán nem iséri meg a reggelt.

Gondterhelten, dühösen ráncolta kék szemét.– Már sokszor hallottam, hogy a Hallóknak különleges képességeik

vannak. De ilyesmit még soha nem láttam, soha. A Régiek szerintegy-két száz évvel ezelőtt rendszeresek voltak az ilyen Erő-viharok.

– A Régiek! – horkant fel Gerney Caslo. – Azt is mondják, hogy aGyógyítóik bármiből ki tudják gyógyítani az embert, a váltóláztólkezdve a lábtörésig… csak ráteszik a kezüket, és kész. – Ismétvégigmérte Luke-ot. – Hol találkoztál ezekkel a theranokkal,

barátom? És mire készültek?Luke megrázta a fejét.– Lándzsákkal és kavicspuskákkal támadtak rám, mikor lezuhant a

hajóm, ez minden – válaszolta. – Sikerült meglépnem.Hat órával az ágyútelep elleni támadás előtt.Pontosan akkor, mikor az Erő segítségével megmenekült.

Tudtam. Az Erő mindent átható jelenléte, rettenetes intenzitása,amint szélként körüljárja, szinte átitatva még a levegőt is…

Ő okozta az Erő-vihart.Eszébe jutottak Yoda szavai, s a karját markoló göcsörtös zöld

ujjak. Neked érezni kell. Érezni az áramlását. Érezni az Erőt magadkörül. Itt, itt, kettőnk között, meg a között a fa és a szikla között.Igen, ott van mindenütt.

Az idős Jedi észrevette volna. Callista is észrevette volna. Lukeazt hitte, képes lesz az Erő segítségével követni a lány nyomait, demost már nem mert volna megesküdni rá. Nem tudta, képes lenne-ebárkit, bármit nyomon követni ezen a bolygón, ahol az Erő vakítóvillámlás fényével sugárzott elméjébe.

– Hát ami történt, megtörtént – jegyezte meg Gin filozofikusan. – Abeszéd már nem sokat segít.

– Az segítene, ha betörnénk pár koponyát! – acsarkodott Caslo, ésarrébb húzódott a robogóval. Az Aratech lámpáinak kékesfehérragyogása megcsillant lézerkarabélya csillogó fekete burkolatán. –Ajánlom nekik, hogy ezentúl jobban vigyázzanak magukra! HaAshgad visszajön arról a találkozóról…

– Gerneynek mindig is a szája volt a legnagyobb testrésze –magyarázta Gin, miközben elkanyarodott a siklójával, hogy kikerüljeegy ház méretű antigravitációs gömb rögzítőpányváját. Azalkotmányról sötét indák lógtak le, melyeket kis felhőkként vettekkörül a rajtuk virágzó vékony nisemiaszálak.

Most már közel jártak a Rubin-szurdok fényeihez. Mindenfelé avárost ellátó szántóföldek terültek el. A satnya bott és smoor sötétfoltokban állt a Régiek farmjainak durva, vékony rétegű termőföldjén,a Jövevények kényesebb, jobban termő növényeit pedig tüskésbranswed és topatotornyok védték a talaj élősködőitől ésbetegségeitől. Az antigravitációs gömbök jobban beváltak, de Luke

gyanította, hogy annyival drágábbak is. Az összes gömb a magasbanlebegett, ahogy pányváik kinyúltak a szél csillapodtával.

– A rokonai viszont rendes népek. Annak a bizonyos Booldrumnakvan a legnagyobb könyvtára Hweg Shulban… még Ashgad úrénál isnagyobb. Egyébként még áll az ajánlatom, hogy egy darabig dolgozznekem.

– Köszönöm, de nem tehetem – rázta meg a fejét Luke. – Ha Darmasszony tud segíteni egy barátom felkutatásában, aki talán járt HwegShulban, akkor oda kell mennem.

– Ahogy akarod. – Gin a várost jelző két fénycsoport felé bökött azállával: a Jövevények magas gombfa oszlopokra épített házainakrendezett soraira, illetve a Régiek szerényebb, szabálytalanulelhelyezkedő kunyhóira. – Van otthon egy kis sültem és söröm, haesetleg nem akartok a többi léhűtővel a Virágzó Bottba menni, ésazon keseregni, hogy micsoda paradicsomot lehetne csinálni ebből ahelyből, ha kereskedhetnénk. Tudod, sohasem lesz itt paradicsom,akármilyen nagy emberekkel is tárgyal Seti Ashgad. Az ember seholsem találja meg a paradicsomot – pillantott ismét Luke-ra –, ha nincsbéke és nyugalom a szívében.

Azzal nagy ívben elkanyarodott a fényesen kivilágított, magasanálló Jövevény-házak felé.

Igaza van, természetesen, gondolta Luke. Azt azonban nem hittevolna, hogy Gin véleményét osztotta volna a Jövevények többsége –vagy hogy osztaniuk kellett volna. Joguk volt kényelemben élni,megfelelő orvosi ellátás mellett felnevelni gyerekeiket, és elkerülni astagnáló gazdaság, illetve a primitív mezőgazdasági munkafogcsikorgató, embertelen munkáját.

A Jövevények azonban kisebbségben voltak egy olyan bolygón,melynek többsége nem akarta, hogy világuk csatlakozzon aKöztársasághoz. Seti Ashgad semmi olyat nem tud mondani aKöztársaság képviselőinek, ami ezen változtatna.

Viszont míg siklóikat ócskavasból rakták össze, ruhájuk pedigócska, toldozott-foldozott volt, addig valaki gondosan ügyelt rá –vette észre Luke –, hogy mindegyiküket legmodernebb sugárvetőkkel,karabélyokkal és ionágyúkkal szerelje fel.

6ÜZENET – 77532 – CCNP-XTTN-5057943,QQ7-től

RRNPXXY79-nek. REJTJELKÓD: 9. LEIA ORGANA SOLOEXCL. SÜRGŐS. AZONNALI VÁLASZT.

ÜZENET – 77539 – CCNP-XTTN-5057943,QQ7-tőlRRNPXXY79-nek. REJTJELKÓD: 9. LEIA ORGANA SOLOEXCL. SÜRGŐS. AZONNALI VÁLASZT.

ÜZENET – 77601 – CCNP-XTTN-5057943,QQ7-tőlRRNPXXY79-nek. REJTJELKÓD: 9. LEIA ORGANA SOLOEXCL. SÜRGŐS. AZONNALI VÁLASZT.

ÜZENET – 77610 – CCNP-XTTN-5057943,QQ7-tőlRRNPXXY79-nek. REJTJELKÓD: 9. LEIA ORGANA SOLOEXCL. ÉLETBE VÁGÓ. AZONNALI VÁLASZT.

– Hogy az a… – állította vissza Han Solo a komot az üzenetlistaelejére, és futott végig még egyszer a listán. Tizenkét 9-es rejtjelkód.Az elsőbe bele is nézett, pedig tudta, hogy a képernyőn csakérthetetlen zagyvaság fog feltűnni. Jól gondolta.

– Hol van Aranypofa, mikor szükség lenne rá?A terasz másik végében Csubakka kérdően felmordult.– Semmi. – Solo újra végignézte a listát, mintha ettől megjelenne

az üzenet és az állna benne: NE AGGÓDJ, 50 ÓRÁT KÉSÜNK,MERT AZ EGÉSZ DIPLOMÁCIAI KÜLDÖTTSÉG MEGÁLLT ACYBLOC XII-N, HOGY VEGYEK EGY PÁR CIPŐT.NEMSOKÁRA OTTHON LESZEK. SZERETLEK, L.

Álmomban, gondolta Han.Rápillantott a kronométerre. Néhány órával múlt dél, de a

Hesperidium üdülőhold ragyogó, párás napsütése már kezdteelveszíteni erejét. A sötét levelű, neonfényű arany- és skarlátszínű

gyümölcsöktől roskadozó fákon túl az ég jellegzeteslevendulaszínébe fakult, s a fényesebb csillagok még jobbankiemelték a sötét körvonalakat.

Most már semmiképpen nem ámíthatta tovább magát. Még ha azAshgaddal való találkozás lehető legrosszabb kimenetelét, egy aCoruscantra tett vészkitérő lehetőségét, egy váratlan tanácsülést ésQ-Varx szenátor racionalista szólamokkal megtűzdelt beszédét vetteis számításba – pedig Leia ebben az esetben is üzenhetett volna –Leia késett.

Méghozzá sokat.Csubakka kikászálódott a teraszon lévő medencéből, és minden

irányba vízcseppeket szórva megrázta magát. Mögötte, a valósághűretervezett sziklák között Winter és az ikrek halakat megszégyenítőügyességgel cikáztak a langyos vízben, míg Anakin komoly képpelpaskolgatta védőbuboréka rózsaszínen izzó falát. Jaina mostanábanbeleszeretett a kötésbe és fonásba, s próbálkozásainakeredményeképpen a vuki sörényét elszórt fonatok díszítették.Csubakka víztől csöpögve odaballagott Hanhoz. Kérdezett valamit,de halkan, mivel az ikrek majdnem olyan jól értették a mordulásait,mint apjuk.

– Nem tehetem – válaszolta Han fojtott hangon. – Ez is része volt atervnek. Mindenki úgy tudja, hogy Leia itt van velünk, nem pedig aMeridian szektor közepén tárgyal egy olyan alakkal, aki még csaknem is választott képviselője a bolygójának.

Csubakka torkából újabb kérdő morgás szakadt föl. Félrehajtotta afejét, kék szeme aggodalmasan csillogott kiugró szemöldökcsontjaalatt.

– És ugyan mit mondhatna Ackbar? – tárta szét a kezét Han. – Hatudna valamit, már felhívott volna. Most, hogy információkszivárognak ki a Tanácsból és a Racionalisták meg az Érző LényekJogaiért Párt készek bármikor kettészakítani a Tanácsot, ő sem

használhatja a hivatalos csatornákat.A vuki mennydörögve felmordult.– Tudom! – Han ökölbe szorított keze meglepő visszafogottsággal

– lassan, lágyan – sújtott le a mellette álló asztal üveglapjára.A kis villát, ahol hajdan Palpatine császár ágyasai laktak – s

melyet az Új Köztársaság több másikkal együtt megtartott, hogy ottszállásolja el azokat a diplomatákat, akiket valamiért le akartnyűgözni –, alaposan átfésülték lehallgatóberendezések után, mielőttLeia és családja beköltözött volna a Coruscant kétségtelenüllegszebb holdján eltöltendő színlelt vakáció ürügyén, Han mégis jobbszeretett a teraszon beszélgetni. A mohás sziklák között csörgedezőpatakok hangja és a fütyülővirágok halk éneke még a nagyhatótávolságú érzékelőket is összezavarta volna.

– Hallgatnia kellett volna Callistára! – suttogta. – Hallgatniakellett volna!

A szíve mélyén persze tudta, hogy Leia nem hallgathatott afigyelmeztetésre. A Racionalista Párt túl sok hónapot töltött azAshgaddal való titkos találkozó megszervezésével – és túl nagybefolyással bírt mind az Új Köztársaságban, mind a Birodalomkülönböző maradványaiban – ahhoz, hogy egy névtelen üzenet miattlefújják a dolgot. Másfelől Q-Varx kalamári szenátor, a párt vezetőjevízzel borított szülőbolygóján rámutatott, hogy a Nam Chorios-iJövevény kisebbség esete precedensül szolgálhat a bolygószintűönkormányzat körüli vitákban, illetve miszerint bár Getelles moffsemmiképpen sem volt abban a helyzetben, hogy nyílt támadástintézzen az Antemeridian szektor köztársasági flottája ellen, dőreséglett volna abban bízni, hogy valahogyan nem tudja majd a sajátelőnyére fordítani a Nam Chorios egyes lakóinak elégedetlenségét.

Ez a baj a hatalommal, gondolta Han.Még mielőtt kapcsolatba került volna a tulajdonképpeni

hatalommal, rájött, hogy azok, akik uralkodni akarnak a galaxis fölött– vagy akár a Duroon valamelyik toldozott-foldozott hajóvárosafölött –, nos, azok idióták. Ahogy arra Lando Calrissian is rájött aBespinen, a hatalom megköti az ember kezét, és az nem hallgathat azösztöneire, nem dönthet a pillanat hevében.

Mikor Leia megkapta Callista üzenetét, csak annyit tehetett, hogymegkockáztatva a szörnyű botrányt, noghri testőreit is magával vitte atalálkozóra. Minden más óvintézkedést, amit meg lehetett tenni, mármegtettek.

El kellett volna menekülnie. Han újra megérintette abillentyűzetet, és végignézte a 9-es rejtjelkódok időközben tizenötreszaporodott listáját.

Lelki szemei előtt feltűnt Luke szerelmének arca – a lágy, oválisvonások, az erős áll, a telt, határozott ajak, s az egyszerre öreg ésártatlan, esőszínű szempár. A rekedtes, kamasz fiúéra emlékeztető althang és a hosszú csontú test esetlen kecsessége.

Már majdnem egy éve, hogy eltűnt. Tudta, hogy Luke a keresésérefog indulni, gondolta Han. Nehéz lesz a nyomára bukkannia.

Mindezt Leia is tudta.És mégis felszállt a Borealisra.Han nem volt biztos abban, hogy benne is megvan ez a fajta

bátorság.– El kellett volna menekülnie! – mondta ki hangosan. A képernyő

ismét felvillant. Újabb 9-es rejtjelkód, ez alkalommal aCoruscantról. Hosszú, hosszú üzenet, ráadásul a nagyon-nagyonsürgős jelentéssel bíró lila betűkkel. Ugyanakkor egy zöld lámpavillant fel a teraszról a házba vezető, különös faragványokkaldíszített, mohlepte kőajtón. Az egyik dombormű elfordult a tengelyekörül, és a nyílásban felbukkant egy ízeit lábú, kerek TT-8L droid.

A kék üvegből készült optikai érzékelő bronzhéja megvillant,

ahogy a droid felmérte, kik tartózkodnak a teraszon.– Két látogató várakozik az előcsarnokban, Solo kapitány – közölte

kellemes hangon. – Nem hajlandóak felfedni a személyazonosságukat.Kívánja beengedni őket, vagy előbb vetne rájuk egy pillantást?

– Küldd be őket! – Han utál a vendégei után kémkedni. Csubi és ővalószínűleg még akkor is elboldogulnának a helyzettel, ha alátogatói azonnal tüzet nyitnának rájuk, amint belépnek az ajtón.

– Örömmel, kapitány.Csubi morgott valamit és megrázta a sörényét. Ő is legalább

annyira utálta a leselkedést, mint Han, a szószátyár droidokat pedigmég jobban, ha lehetséges.

– Hát igen! – nevetett fel Han egyetértően. – Szinte látni lehet,amint a kis diódái felszikráznak az örömtől, igaz?

A nevetés azonban lehervadt az arcáról, mikor egy másodperccelkésőbb ismét feltárult az ajtó, és megpillantotta látogatóit.

Valahogy nagyon rossz érzése támadt az egésztől.– Lám, lám! – A zsilip ajtaja félrecsúszott. – Szóval mi is itt a

helyzet?Szi Thripio, aki szinte eksztatikus örömében karját előrenyújtva

sietett az érkező üdvözlésére, hátrahőkölt a kérdés hallatán.– Mint azt korábban már ecseteltem – kezdte újra –, ez egy

felderítőhajó, mely egy… katasztrófát követően a Cybloc XII-n lévőflottatámaszpont felé igyekszik. – Miközben beszélt, alaposanszemügyre vette az ajtóban álló széles vállú, szőke, sebhelyes ajkúférfit, aki fél órával korábban Bortrek kapitányként, a Pure Sabacctulajdonosaként azonosította magát a komon keresztül.

– A pilótánk sajnálatos módon elhalálozott… – indult el Bortrekkapitány nyomában a híd felé. Az előtte haladó fiatal férfielgondolkodva nézelődött, s közben halkan fütyörészett.

– Ő volt az egyetlen ember a fedélzeten? – állt meg Bortrek a kislaboratórium ajtajában, ahol Marcopius sztázisdobozba zárt holttestefeküdt.

– Természetesen. Ha lett volna más, aki leszáll a hajóval aDurrenre, akkor…

– Hogyan halt meg? Valami fertőzés?– Szerintem igen, uram, de megnyugtatom, a sztázisdoboz tökéletes

biológiai szigeteléssel rendelkezik. – Bár programozása szigorúanelőírta, hogy ne formáljon egyéni véleményt egyetlen emberről sem,Thripiónak a férfiról önkéntelenül is a fiatal Solo kapitány jutott azeszébe, abból az időből, mikor először találkozott vele Luke gazdatársaságában. Ez az illető viszont még nála is hányavetibbnek tűnt,még határozottabb léptekkel járt, öltözéke pedig Thripio meglátásaszerint egyszerre volt hivalkodó és kissé ízléstelen. – A legénységnyolcvan százaléka elhalálozott, mire… De uram, mit művel?

– Miért, szerinted mit művelek? – kérdezte Bortrek kapitányingerülten, miközben kitépte a sztázisdoboz csatlakozóit a falból. –Segíts odavinni a másik zsiliphez, Aranyoskám… oda, te hülyeócskavasrakás! Antigravitációs emelőt!

Thripio – programozásának megfelelően – automatikusankiegészítette a mondatot és a gesztust a “Hozd ide azt azantigravitációs emelőt!” jelentésre. Önkéntelenül isösszehasonlította a férfi hangnemét Luke gazda és őexcellenciájaudvarias, lényegtelen nyelvtani elemeket – például kérem ésköszönöm – használó beszédstílusával – nem mintha az őkategóriájába tartozó protokolldroidok sértésnek vették volna, havalaki ócskavasrakásnak nevezi, vagy a teljesen helytelen hülyejelzővel illeti őket. Thripio nagyon jól tudta, hogy nem hülye.

Azonban ellentmondott volna a programozásnak, hogy kijavítsa aférfi erősen pontatlan becslését szellemi képességeiről, mint ahogy azis, hogy ne segítsen neki ráerősíteni az antigravitációs emelőt a

sztázisdobozra, ami Bortrek azon nyilvánvaló szándékát tükrözte,hogy Marcopius földi maradványait a kinti űrbe lökje. Bortrekkapitány ugyanis ember volt.

Így aztán Thripio megtartotta magának az észrevételeit, és segített akapitánynak betuszkolni a dobozt a kisebbik zsilipbe. Marcopiusőexcellenciája hűséges követője, jó pilóta és amennyire Thripio megtudta ítélni, csodálatra méltó fiatalember volt. Habár a droid személyszerint nem értette, miért ne lehetne az emberi maradványokatkilökni, elégetni, vagy ami azt illeti, vészhelyzetben megfőzni éselfogyasztani (feltéve, hogy előtte meggyőződtek róla, hogy nemtartalmaz ártalmas baktériumokat, és lehetőség szerint esztétikusanelkészítették), tisztában volt vele, hogy sem őexcellenciája, semMarcopius családja, sem maga az elhunyt nem tartotta volna ezt azeljárást tiszteletteljesnek. És mivel a protokoll alapkövét a tiszteletés a szokások alkották, Thripio mélyen megbántva érezte magát.

Ám korántsem olyan mélyen, mint nem sokkal később.– Szép kis hajó – jegyezte meg Bortrek, elfordulva a zsiliptől,

melynek még ki sem nyílt a külső ajtaja.– A társam információi szerint ez egy rövid távú mélyűri

utazásokra tervezett csúcskategóriás felderítőhajó, melyet korlátozottteljesítményű hiperhajtóművel is felszereltek – felelte Thripiosegítőkészen. – Tíz egész kettes hajtóművei vannak, térfogataháromezer-ötszáz köbméter.

– Na mi van – morogta Bortrek –, csak nem rám akarod sózni? –Elhúzta a kezét a folyosóról nyíló egyik szervizajtó előtt, éselismerően bólintott a sebesség láttán, amellyel az kinyílt. – Hát azöreg Sabacckal össze sem lehet hasonlítani. Kár, hogy nem nagyobb.

Thripio, aki látta, hogyan manőverezett a nagy, ütött-kopott Y164teherhajó a felderítő dokkja mellé, hajlott rá, hogy egyetértsen, bártudta, ismeretei a témában eléggé korlátozottak. Artu érzékelőit aSabacc felé fordítva megerősítette a véleményét: a másik hajó

energiakibocsátása sokkal alacsonyabb volt, és noha láthatólag nagyhatótávolságú hipertéri járműnek készült, úgy tűnt, a fordulékonyságais kívánnivalókat hagy maga után.

– A hajó hajtóművei súlyos sérüléseket szenvedtek az utolsó csatanyomán visszamaradt törmelékdarabokkal való ütközések során –folytatta Thripio továbbra is Bortrek nyomában loholva, ahogy a férfikörbejárta a kis hajót, életre keltve a műszereket, megtapogatva afalakat, be-benézve egy-egy szervizajtón. – Életbe vágóan fontos,hogy én és a társam eljussunk a Cybloc XII flottatámaszpontjára.Habár hivatalos kötelezettséget nem áll módomban vállalni,biztosíthatom, hogy nagy valószínűséggel jutalomban részesül, miutánszerencsésen megérkeztünk a Coruscantra.

Bortrek megállt a híd közepén, és végigmérte Thripiót, illetve amég mindig a navigációs számítógépbe csatlakozott, a környezőképernyőkön felvillanó információkat egyenesen gépi agyába szívóArtu Detut. Bár, ahogy azt Thripio említette, a felderítőhajóirányítórendszere megsérült a törmelékkel való összeütközés során –s ezzel szinte elkerülhetetlenül a bolygóközi sodródás sorsára ítéltevolna őket, ha Bortrek nem veszi a vészjelzésüket –, a kom-vonalakmég működtek.

– Te jó ég! – kiáltott fel Thripio a kis droid legújabb, füttyökkel éscsipogással közölt információi hallatán.

– Mit mond? – mérte fel Bortrek hozzáértő szemmel a kiégettkonzolokat.

– Zavargásokat jelentettek az Ampliquenen és a Galqueken, illetveArtu szerint a durreni bázison is kitört a járvány. Ez szörnyű!

– Méghozzá olyan szörnyű, hogy én már el is tűntem innen,Aranyoskám! – Bortrek odalépett Artuhoz, és elgondolkodvamegkopogtatta a kis droid kupolás fejét. – Melyik sorozatba való ezaz R2-es, Aranyoskám? A D-be?

– Igen, a D-be. Kitűnő, rendkívül sokoldalú modell, bár néha kissészeszélyes. A puszta asztromechanikai és navigációs feladatok teréna legjobbat nyújtja az R2-es típus, különösen a D modell…legalábbis így hallottam.

Bortrek letérdelt, felpattintotta Artu hátsó burkolatát, és benyúltegy csipesszel, amelyet hüllőbőr kabátja zsebéből halászott elő.

– Szóval úgy hallottad, mi? – Artu kurtán felvisított, majd kihúztaadatcsatlakozóját az aljzatból. – Tudod, Aranyoskám, én is úgyhallottam. Úgyhogy megmondom, mi lesz. Most szépen fogjátokmagatokat, átmentek a Sabacc hídjára, és ott megvártok engem.Nemsokára jövök én is.

– Tudod, rendkívül szerencsések vagyunk – állapította megThripio, miközben áthaladtak Artuval a két hajót összekötő szűkjáraton. – A kereskedelem leállása, a lázadás és most a járvány miattjó ideig nem fognak hipertéri hajók felszállni a Durrenről. AMeridian szektor igen ritkán lakott, és kiesik a fő kereskedelmiútvonalakból. Évekig… sőt évszázadokig sodródhattunk volna, mígránk talál valaki. Ki tudja, mi történt volna addigraőexcellenciájával.

Artu nem méltatta válaszra. Thripio sejtette, hogy Bortrek kapitánykiiktatta a motivátora egyik részét bölcs előrelátással, talán. Artunéha teljesen kiszámíthatatlanul viselkedett, és esetleg nem akartvolna eljönni a teljesen használhatatlan felderítőhajóról.

– Amint megérkezünk a Cybloc XII-re, értesítjük a hatóságokatőexcellenciája hollétéről. Kétlem, hogy biztonságos lenne erről ahajóról lebonyolítani egy hívást, vagy egyáltalán beavatni Bortrekkapitányt. Bár hálás vagyok, amiért megmentett minket, sohasem lehettudni, pontosan kihez is hűséges egy ember. Az viszont szinte biztos,hogy a tanúvallomásunk alapján a Tanács majd bőkezűenmegjutalmazza a fáradozását…

Hangja, spekulációit befejezetlenül hagyva, elakadt, ahogy

beléptek a Pure Sabacc zsilipjéből a központi raktárhelyiségbe. Afalak mentén hevenyészve elhelyezett ládák álltak – az egyiknyitottban kötvényeket és tekintélyes mennyiségű aranyérmétpillantottak meg. Egy másikat dugig raktak platinával és electrummal,s Thripio a tárgyak alakjában azonnal felismerte a Durrenen jelenleglétező vallások némelyikének jellegzetes, szent formáit. Azereklyetartókat, kegytárgyakat, drágakövekkel díszített imamalmokatragasztószalaggal összefogva gyömöszölték be a ládába. Azegyszerűen nem tárolható tárgyak – a megmunkálásuk és anyagukmiatt nyilvánvalóan értékes szobrok és bútorok – a sarkokban álltakdurván összekötözött drága, áttört bársony és stohlprém ruhák, illetveláthatóan érmékkel megtömött zsákok társaságában.

– Te jó ég! – kiáltott fel Thripio meglepetten. – Az arany és aplatina piaci ára alapján több millió kreditnyi érték van csak ebben araktárban! Mit kezdhet egy ilyen ember, mint Bortrek kapitány – akiláthatólag nem tartozik a legtehetősebb osztályokba, ráadásul nem isa Durrenről származik – ekkora gazdagsággal?

– Megőrzőm, barátom.Thripio megfordult, Artu pedig a zsilipből kilépő, sebhelyes ajkú

férfi felé fordította érzékelőit. Bortrek egy hatalmas műanyag doboztcipelt magával, amely korábban valamelyik konzol burkolatáulszolgálhatott, most azonban alkatrészekkel és vezetékekkel volt tele.Az egyik kezében egy fekete távvezérlőt szorongatott.

– Megőrzi, uram?A férfi lassan elvigyorodott, egy a közös ragadozóőstől a fejlettség

alacsonyabb fokára eljutott félintelligens fajt juttatva aképzeletgazdag Thripio eszébe.

– A sietősen távozott tulajdonosok és… hm… az örököseikszámára. A Durrenen lázadás tört ki. Vidéken partizánok bukkantakfel, az utcákon zavargások vannak. Sok házat felégettek, sokanelmenekültek, mielőtt még rosszabbra fordulnának a dolgok.

Néhányan úgy gondolták, nem árt kiüríteni a szekrényeiket ésmegszabadulni a felesleges, elfekvő arany- és platinakészleteiktől.Hé, te!

Artura mutatott a távvezérlővel.– A kikötői hatóságokkal történt apró félreértés miatt kiégett a

navigációs számítógépem, hogy a himlő rágja szét a szívüket!Szükségem lesz a segítségedre.

Artu habozva felvisított, mire Bortrek felé fordította a távvezérlőt,Thripio pedig szigorúan megfeddte:

– Artu, viselkedj! Ennyit igazán megtehetünk Bortrek kapitányért,ha már lesz olyan kedves, és elvisz minket a Cybloc XII-re!

Az asztromechanikai egység a kerekein dülöngélt, Bortrek kapitányazonban láthatólag kiiktatta a motivátora felsőbb szintjeit. Artu egyutolsó, kétségbeesett sikoly után követte a férfit.

– Bortrek kapitány, életbe vágóan fontos, hogy amint odaérünk aCybloc XII-re, azonnal kapcsolatba lépjünk Ackbar admirálissalvagy a Köztársaság flottájával… – indult utánuk Thripio.

A bezáródó ajtó majdnem orrba vágta. Ezután hosszú ideig azzalszórakoztatta magát, hogy felbecsülte a raktár tartalmának értékét. Avégeredmény huszonhárom és huszonnyolcmillió kredit közé esett – abizonytalanságot a szektorban történt zavargások miatti infláció és adurreni műtárgyak ingadozó ára okozta. Valamivel későbbmeghallotta a két hajót összekötő alagút visszahúzásával együtt járó,kaparászó hangot. A raktár ajtaja melletti adattáblán érdeklődve –nagyon egyszerű bináris nyelven lehetett kérdéseket feltenni rajta –Thripio megbizonyosodott róla, hogy a Pure Sabacc útra készült.

Ez elég érdekes – jegyezte meg magában. – Úgy emlékszem,Bortrek kapitány egyértelműen azt mondta, hogy a navigációsszámítógépe nem működik.

Újabb kérdéseket intézett a központi számítógépmaghoz, melyek

átkerülvén a szabványos kódokra arra késztették a szerkezetet, hogyegyetlen nagy sebességű adatfolyamban közöljön mindent, amit csak ahajóról tudott. Thripio néhány másodperc alatt letöltötte az anyagotideiglenes memóriájából a rendszermemóriába. Mikor végzett, olyandühös lett, amilyen dühös egy protokolldroid egyáltalán lehetett.

– Hiszen ez a pálya meg sem közelíti a Cybloc XII-t! – kiáltott fel.– Ez az ember tolvaj! El vagyunk lopva!

– Az egész küldöttség eltűnt. – Mon Mothma, a Felkelés lelke, aKöztársaság korábbi államfője a kandalló félkör alakú vasrácsa elétartotta sorvadó kezeit. A lángok borostyánszínű fényfonalakkalvették körül ujjait.

Han Solo kissé zavarban érezte magát, pedig az elmúlt évek soránközeli ismeretségbe került a magas, gyönyörű nővel. A képe minden,a Lázadás győzelméről és a Birodalom bukásáról írt műben szerepelt.Olyan volt, mintha egy ősi legenda istenével üldögélt volna a tűzelőtt, vagy az utolsó szezonban hétszáz pontot szerzett Rip “Vasöklű”Calkinnel futott volna össze a helyi smashballpálya zuhanyozójában.

– Eltűnt? – Fájdalmas, bénító hideg hasított a mellkasába.A gyerekeket Winter visszavitte a lakosztályukba, a hosszú

lépcsősor tetején lévő, indákkal befutott toronyszobába. A kisszalonra félhomály borult, a diszkrét falifülkékben elhelyezett lámpákmeleg, csak az éghető anyaggal táplált lángra jellemzően vibrálófénymintákat vetettek a festett mennyezetre. A kandalló fehérhomokján heverő szén- és fadarabok fölött táncoló tűz igazi volt, báregy rejtett gázcső táplálta. Hannak hirtelen metsző élességgel villantelméjébe a kép, ahogy Leiával a kandalló előtti fehér stohlprémenszeretkeztek az indulást megelőző utolsó éjszakán.

– Természetesen igyekszünk minél tovább titokban tartani a hírt. –Mon Mothma kihúzta magát, átható tekintetű, sötét szemébenmegcsillant a tűz fénye. Sokkal jobban nézett ki, mint legutóbb akórházban, újabb baktaterápiával felvéve a küzdelmet a korábbi

mérgezési kísérlet izomsorvasztó hatása ellen. És sokkal-sokkaljobban, mint az a nő, akit évekkel azelőtt a Lázadók flottájánakvalamelyik ideiglenes bázisán megismert. Mindig is komor, halálostekintete volt, bőre már ráncosodott állkapcsán és csuklóján. APalpatine elleni harc veszteségei és szörnyűségei alatt sötét haja amérgezés után szürkülni kezdett, mostanra pedig teljesen megőszült.Ha nem a nyilvánosság előtt mutatkozott, még mindig két mankóvaljárt. Gyönyörű volt.

– A helyzetet csak tovább bonyolítja, hogy Rieekan államminisztersúlyosan megbetegedett. Eleinte attól tartottunk, hogy a Meridianszektorból jelentett járványt kapta el, de…

– Miféle járványt? – követelte Han, és ismét beléhasított a jegesfájdalom. Leia…!

– A jelentések túl hiányosak ahhoz, hogy biztosat mondhassunk –felelte a nő olyan hangnemben, ami elárulta Hannak, hogy igenistudna biztosat mondani. – Amikor a durreni bázison is kitört, előszörmérgezésre gyanakodtak, de ezt semmiféle bizonyíték nem támasztjaalá. Mint ahogy a betegséget sem… Nincs semmi. A férfiak és a nőkegyszerűen csak meghalnak. Orvosokat sem tudunk küldeni aDurrenen folyó zavargások miatt. A helyi lázadók ostrom alá vették abázist…

– Ostrom alá? – vonta föl a szemöldökét hitetlenkedve Han. – És akét cirkáló?

– A cirkálók elmentek… az Ampliquen elleni támadást vizsgálják,amelyet vagy kalózok követtek el, vagy a budpockiak. Nincs hírróluk. Mint ahogy Leia zászlóshajójáról vagy a kíséretéről sem.Közölték, hogy a találkozó “elfogadhatóan” zajlott, majd a kijelöltugrásponton beléptek a hiperűrbe.

A ház órájának engedelmeskedve bedöcögött egy R10-es, egypohár kakaót hozva Mon Mothmának és egy sört Hannak. Mintminden egyebet a házban, a kis droidot is úgy tervezték, hogy ne törje

meg a míves, kézi faragású fa- és a patinás, zöldes rézberendezésvidékies hangulatát. Ha még mindig a Császáré lenne a palota,gondolta Han, valószínűleg szintidroidokkal cserélné le az R10-est,amelyeket a reklámok szerint bármilyen ismert intelligens vagyfélintelligens életforma alakjában meg lehetett rendelni. Han nem voltbiztos benne, hogy jól erezné magát szintidroidokkal körülvéve –nem mintha Leia fizetéséből valaha is megengedhették volnamaguknak ezt a luxust.

– Utánanéztek már, lehet-e valamilyen szerepe Ashgadnak azeltűnésükben?

A nő bólintott, belekortyolt a kakaójába, majd visszatette a poharata droid kopott bronztetejére.

– A Borealis utolsó üzenetében szerepeltek az érzékelői adatai is,melyek szerint Ashgad hajóján semmi szokatlan nem történt. Sem azászlóshajó, sem a kísérőhajók kapitányai nem jelentettek más hajót aközelben, maga Leia pedig azt mondta, Ashgad is elégedettnek tűnt atalálkozó eredményével. Már üzentünk Ashgadnak…

– Ami semmit sem jelent, ha ő is benne van.– Lehetséges. – Mon Mothma fázósan megdörgölte a karját, mire

Csubakka a hajdani államfő vállára terítette Winter egyik kendőjét,mely néhány percenként kaleidoszkópszerűen változtatta mintázatát ésszínét. A nő hálás mosollyal mondott köszönetet.

– Ha jól tudom, az Interdictorok képesek kirántani egy hajót ahipertérből…

– Igen – bólintott Han. – A hírszerzés azonban nagyon odafigyelazokra, akiknek van Interdictorjuk… már akikről tudunk. Tudomásomszerint egyikük sem moccant. Hiába tudnak kirántani egy hajót ahipertérből, hiszen utána valahogy azt is meg kell magyarázniuk,hogyan került hozzájuk. Ezt a lehetőséget kizárhatjuk.

– Épp most mondta – morogta Mon Mothma –, hogy csak azokat

tudják megfigyelés alatt tartani, akikről tudnak. Távvezérléssel nemlehet megváltoztatni a hipertéri pályát?

– Nem – rázta meg a fejét Han. – Nem vagyok tudós, de azokat anavigációs számítógépeket pontosan emiatt olyan védelemmel láttákel a napkitörések és gammasugarak ellen, mint egy valorsi háremet.Igaz, amikor még benne voltam az üzletben, mindig keringettvalamilyen szóbeszéd, hogy a bircsik vagy egy nagyobbcsempészvezér meg tudta oldani a dolgot.

A gyomra görcsbe rándult, miközben ezt mondta. Egész életét azörökkévalóság fekete lyukai között töltötte, és pontosan tudta, milyenhatalmas a csillagközi űr. Bármi lehet benne. Az űrjáróklegszörnyűbb rémálmai közé tartozott, hogy valahogy eltévednek acsillagközi útvonalak között. Ezért tanulta meg kemény munkávalkívülről a lehető legtöbb csillagképet, ezért tartott több szekrényrevaló nyomtatott csillagtérképet a Falconon, ezért viselte Lando és atöbbi csempész gúnyolódását.

Már a puszta gondolattól is hányingere lett, hogy valaki képes lehettávvezérléssel megváltoztatni egy hipertéri pályát.

Nem, ez lehetetlen. Valami más történt.– És az a remek ötlet kinek a fejéből pattant ki – kezdte dühösen –,

hogy a Tanács ideiglenes vezetőt válasszon, ha az államfő és azállamminiszter is akadályoztatva van? Amint megtudják, hogy Leiaeltűnt, egymás torkának esnek és lehetetlen lesz bármilyen döntéstkeresztülvinni.

– Most már semmit sem tehetünk.– Mit szólna egy hologramhoz? – kérdezte Han. – Felbérelhetnénk

egy profi hamisítót, hogy vágjon össze valamit a legutóbbianyagokból…

– Ezzel már próbálkoztak mások – felelte Mon Mothma hidegen. –Egyszer a Daysong Párt, akiknek a fülébe jutott az eltűnés híre…

– Hogyan? Honnan?Mon Mothma megrázta a fejét.– Már kezdenek terjengem a pletykák, Han. Ackbar admirális épp

most függesztette fel a Tanács működését huszonnégy órára, hogymegakadályozza a Daysong párti Typia szenátor és a ganthóiArastide szenátor közötti fizikai erőszakot. A másik hamis hologramkészítőjét még nem találtuk meg, bár gyanítjuk, hogy a tervigekkövették el, mivel az állt benne, hogy a bandie rabszolgákkalfolytatott kereskedelem elfogadható. Akárhogy is, olyan amatőrmódon készítették a hamisítványt, hogy nyilvánvalóan semmi közenem lehet Leia eltűnéséhez.

– De a körülményektől függetlenül – folytatta, alaposan megrágvaminden szót –, nem kívánok hamis hologramot készíttetni aKöztársaság államfőjéről. Szerintem ennek a precedensnek sem ön,sem Leia nem örülne.

Han úgy érezte magát, mint akit rajtakaptak, amint könyékig turkála mézesbödönben.

– Nem, szerintem sem.Még egy ok, gondolta, hogy ne uralkodjak a galaxison.– És mi van Luke-kal? – kérdezte a beálló csendben.– Luke-kal?– Ő is ott volt a Borealison. Idejött elbúcsúzni, aztán Leia az

utolsó pillanatban kapott egy üzenetet Callistától… hogy ne bízzonAshgadban… és Luke is vele ment. Úgy tervezte, egy kis hajóvalleszáll a bolygóra, és megkeresi Callistát.

– Ne bízzon Ashgadban! – ismételte meg Mon Mothma lassan. –Erről nem tudtam. A Yavin holdján próbáltuk elérni Luke-ot. Anövendékei azt hiszik, hogy már visszatért, és valahol a dzsungelbenmeditál.

Han felmordult. Aztán ismét csend ereszkedett rájuk, csak a tűzpattogása és a szalon sarkában álló szökőkút csobogása hallatszott. Alángok megvillantak Csubakka kék gyémántokként csillogószemeiben. A helyiség déli falát alkotó tágas, mágneses mezővelvédett nyíláson túl kötelekbe fonódva, fátylakba szövődve ragyogotta Coruscant rendszer varázslatos egének csillagfénye.

– Kapcsolatba kell lépnem Landóval! – szólalt meg végül Han.Mon Mothma bólintott, mintha az első pillanattól kezdve olvasott

volna a férfi gondolataiban. Lehet, hogy többek között ez is a feladataegy államfőnek, gondolta Han.

– Ő a saját hajójával fog kutatni. Titokban kell tartanunk a dolgot –valószínűleg már sohasem tudjuk meg, kinek járt el a szája a Borealisvagy az Adamantine fedélzetén. Van valami kifogása az ellen, hogyMara Jadét is bevonjam a keresésbe? Remekül ért hozzá, hogyan kellátfésülni egy szektort.

Mon Mothma bólintott.– Még valaki?– Kyp Durron az Akadémiáról. Wedge Antilles, ha nélkülözhető.

Kypnek szüksége lesz egy hajóra. Egy nem feltűnő, de gyors gépre.– El van intézve – bólintott ismét Mon Mothma, és átnyújtott

Hannak egy piros plasztkockát. – Ezek Leia, Zoalin parancsnok ésIoa kapitány utolsó jelentései, illetve az érzékelők Ashgad hajójárólés a környező ötparszeknyi űrről érkezett adatai. Megtalálja köztük azugrási pont koordinátáit is.

– Mindegy, hol léptek be a hipertérbe – felelte Han. Ha valakirájött, hogyan változtassa meg a pályájukat, akkor bárholelőbukkanhattak. – Felállt és felsegítette a nőt. Mon Mothma irántavaló bizalmát jelezte, hogy elhozta a mankóit. Egy mosolykíséretében vette át őket, és Han furcsa módon megtiszteltetve éreztemagát. Az, hogy a nő megengedte, hogy lássa, amint a mankóival jár,

azt jelentette, hogy a barátjának tartja.– Meddig tudja még visszatartani a Tanácsot?– Néhány napig. Talán egy hétig. – A ház felszereléséhez tartozott

egy NL-6-os komornyikdroid, de Han személyesen kísérte ki MonMothmát. – Továbbra is próbálunk eljuttatni egy orvoscsapatot aDurrenre a Nim Drovis-i kutatóállomásról. Mint mondtam, ajelentések hiányosak, de nem sok jóra van remény.

– Ismeretlen betegség? – nézett rá a tűz fényében Han.Mon Mothma tétovázott, és Han látta a szemén, hogy ismeri. Az

asszony egyszerűen nem akarta bevallani talán még magának sem –,mi lehet az.

Az előcsarnok ajtaja feltárult előttük. Mon Mothma testőre, egysötét kinézetű, homokszín hajú, rezzenéstelen arcú fiatal férfi felállt aszékéből.

– Legyen óvatos!Han elvigyorodott.– Excellenciás asszonyom, én csak akkor leszek majd óvatos,

amikor veszek magamnak egy lábmelegítőt és egy hintaszéket. Megfogom találni Leiát.

Miután az ajtó bezárult a nő és a testőre mögött, Han még sokáigállt az előcsarnokban a semmibe révedve, a kis piros plasztkockátszorongatva. A hipertérre gondolt. A csillagközi űr végtelenségére.

És Leiára.Öt éve házasodtak össze. Tizenhárom éve találkoztak a

Halálcsillag folyosóin, körülöttük sistergő lézersugarakkal. Ha nemtalálja meg…

Ennek a mondatnak nem volt befejezése. Sem a gondolatnak. Csakaz űrben csillagtérképek, navigációs számítógép, spektroszkóp nélküleltévedtek rémálmainak sötétsége – a sötétség, melyben nem tudja az

ember, hogy melyik apró, végtelenül távoli csillag felé vegye azirányt. Keze szorosan az adatkockára kulcsolódott, és elindult vissza,a szalon felé, hogy szóljon Csubakkának, készítse elő a Falcont azindulásra. Még hajnal előtt felszállnak.

7– Uram, tiltakozom! – A Pure Sabacc hídjára vezető ajtó feltárult

az elszántan közeledő Thripio előtt – figyelemre méltó előrelépésahhoz képest, hogy az elmúlt 2,6 órát, amíg a hajó a hipertérbenszáguldott, kénytelen volt a raktérben tölteni. A protokolldroidbemasírozott, és végigmérte a központi konzol előtt terpeszkedő, egylézercsipesszel a fogát piszkáló Bortrek kapitányt. – Artu Detu és énLeia Organa Solo őexcellenciája hivatalos tulajdonát képezzük! Ahivatalosan tulajdonba vett droidok eltulajdonítása pedig megsérti azÚj Köztársaság Galaktikus Törvénykönyvének hetedik, tizenkettedikés kétszáznegyvenharmadik pa… Artu! – kiáltott fel Thripiodöbbenten, ahogy alaposabban körülnézett a hídon.

Az asztromechanikai droidtól csak egy szánalmas kis csipogástellett.

Nem csoda, gondolta Szi Thripio. Az R2-es összes szervizpanelételtávolították, némelyikbe vaskos adatkábelek kígyóztak bele,másokban szögletes, összetákolt berendezéseket helyeztek el, melyeklegalább hárommal álltak összeköttetésben. A kis droid kupolásfejére egy hatalmas, a navigációs számítógépre kötött kapcsolótáblátcsavaroztak; a ragasztószalaggal az oldalára rögzített másik egységpedig a hajó központi számítógépével tartotta a kapcsolatot. Artutömzsi lábai leszerelve hevertek az egyik sarokban, a csatlakozókbanvégződő hidraulikus kábelek szomorúan lógtak két oldalt. Azösszbenyomás olyan volt, mintha egy kis élőlényt félig elnyelt volnaegy gépolajtól mocskos, zöld és narancsszín fényeket villogtatóhúsevő növény.

– A tervező nevére, mi történt veled?– Csak egy kis kreatív átprogramozás, semmi más – tette le Bortrek

kapitány a lézercsipeszt. – És a legkevésbé sem érdekel, kinek atulajdonában álltok, Aranyoskám. Most már az enyém vagy a kis

barátoddal együtt… – bökött a hüvelykujjával Artu felé. – És nemazért hívtalak fel a raktérből, hogy holmi rohadt törvényekkel tömd afejem, megértetted? Egy jó C3-as egység még papírok nélkül is egykisebb vagyont ér… a processzoraidért és a vezetékeidért viszont afelét sem kapnám meg.

Thripio fontolóra vette a dolgot.– Valóban, uram! Az olyan különlegesen programozott C3-as

egységek, mint amilyen én magam is vagyok, legalábbnegyvenháromezer kreditet érnek a Kék Regiszter árjegyzéke szerint.Az alkatrészeimet viszont maximum ötezer kreditért lehetne eladni…

– Pofa be!– Igenis, uram.– Most lemegyünk a raktérbe. Azt akarom, hogy becsüld meg annak

a szemétnek minden egyes darabját. Nem szeretném, ha Sandro, ahook átverne, mikor megérkezünk Celanon Citybe.

– A Celanonra megyünk, uram? Úgy tudom, nagyon kellemesbolygó. Azonban nem szükséges visszamennünk a raktérbe. Az elmúlt2,6 órában megragadtam az alkalmat, és a legjobb tudásom szerintfelbecsültem a rakománya értékét. Az információkat a múlt hétenfrissítettem a Coruscanti Indexből.

– Komolyan mondod? – nyalta meg sebhelyes száját Bortrekkapitány, miközben tűnődve végigmérte az aranyszínű droidot. Aháttérben Artu Detu halk, zümmögő hangokat hallatott amegnövekedett aktivitás jeleként, a hajó központi számítógépén pedigfelvillantak a kijelzők, ahogy válaszolt a kérdésekre. – Akkor tudodmit, Aranyoskám? Lejössz velem, szétválogatjuk a cuccot, és lehet,hogy nem adlak el a Celanonon az első utazó ügynöknek.

Felállt, hímzett bőrkabátja zsebéből elővett egy ezüstszínű laposüveget, és belekortyolt. Miközben az ajtó felé indultában elhaladtThripio mellett, a droid a lehelete alapján megállapította, hogy a

folyadék gabonaalkohol, szintetikus stimulánsok és hiperhajtómű-hűtőfolyadék egyenlő arányú keveréke.

Mint később Thripio megtanulta, ez a keverék Bortrek kapitányéletének egyik állandó tényezője volt. A következő néhány óra során,mialatt Thripio a hajó három rakterében nagyjából rendet rakott,Bortrek kapitány feljegyezte az áru piaci értékét, és közben gyakran aszájához emelte a flaskát. A véralkoholszintje növekedésével egyreakadozóbb és trágárabb lett a beszéde.

Úgy tűnt, az univerzum sohasem volt kegyes Bortrek kapitányhoz.A megismert állandó konspirációkat Thripio személy szerintvalószínűtlennek tartotta, tekintettel a férfi viszonylagosjelentéktelenségére. Ismerve az Alderaan társadalmi szerkezetét, ahajózási szabályokat, a törvény őreinek pszichológiáját és az emberhímek statisztikai viselkedési mintáit, Thripio hajlamos voltkételkedni abban, hogy olyan sok ember annyi időt áldozott volnaarra, hogy tönkretegyen egy kisstílű szabadkereskedőt, aki a sajátbevallása szerint is csak igyekezett megélni valahogy.

Mindenesetre semmiképpen sem tartozott a droidok feladatai közé,hogy ellentmondjanak az embereknek, hacsak kifejezetten meg nemparancsolták ezt nekik. Thripio tehát szorgalmasan pakolgatta azarany műtárgyakat, és tartotta a száját.

– Mondd csak, Aranyoskám… szerinted mekkora esélye lehetett,hogy az a rohadt vámőrség azonnal rám vetette magát… mindenféleprovokáció nélkül… amint felbukkantam? Biztos, hogy a voltfeleségem, az a boszorkány uszította rám őket az Algaron, igaz? Igaz?Fogadni mernék, hogy… Mi a francos fene van ezekkel az átkozottlámpákkal, hogy rohadnának meg!?

A lámpák talán ötödjére halványultak el az elmúlt óra során. Ez iscsak egy volt a számos apró energiaszint-ingadozás közül, amelyreThripio felfigyelt. A legtöbbet – a hőmérséklet, a légkörösszetételének változásait és a Pure Sabacc hajtóműhangjának

torzulásait – emberi érzékszervekkel nem lehetett észlelni.– Azt hiszem, uram, a rendszer végez el finomhangolásokat

önmagán, ahogy kezdi megszokni Artu Detu jelenlétét a központimemóriatárolókban.

Bortrek kapitány bosszúsan hozzávágott a falhoz egyfelbecsülhetetlen értékű lángopálokból álló nyakláncot.

– Rohadt droidok! – morogta. – Átkozott gépek! Azt reméltem,hogy a Durrenen találok egy olyan új droidot… egy szintidroidot.Százezer kreditet érnek… és nem adnám el őket. Láttál márszintidroidot, Aranyoskám? Száz méteren egy kilométert vernek rád.

Karomszerű ujjával megfenyegette vonakodó segítőjét. Szőke hajacsapzottan lógott a szemébe, vörös és aranyszínű zekéjét kigombolta,felfedve a szőrös mellkasára lógó aranyláncokat.

– Központi programozás. Az a kristályrezonanciatrükk… KVÖR…Központilag Vezérelt Önálló Replikánsok. – Nagy műgonddal ejtetteki a szavakat, mintha attól tartott volna, hogy orra esik bennük. – Nemilyen behuzalozott agy, mint a tiéd. Ők egy helyen hagyják az agyukat,és azt teszik, amit mondasz nekik… hatan, nyolcan, tízen… ahányatcsak akarsz. Központi agy. Megmondod az agynak, mit csináljanak,és ők megcsinálják, és közben egy rohadt szót sem fecsegnek, érted?

– Igen, uram – helyeselt Thripio.– Az agy dolgoz fel mindent. Hatalmas távolságok… az agyat ott

hagyhatod a rohadt hajódon, és levihetsz magaddal a bolygóra nyolc-tíz ilyen droidot. Aztán csak azt mondod nekik, hogy hozzák el ezt,vagy öljék meg azt a fickót, és ők megcsinálják. Kitalálják, hogycsinálják, nem nyavalyognak, hogy: “Mégis, hogyan kezdjek hozzá,uram?” – Rekedt hangja gúnyos árnyalatot öltött, ahogy a szabatosdroidbeszédet utánozta.

– És lehet férfi, nő vagy bármilyen külsejük. Nem számít.Acélcsontvázuk van, arra növesztik a szintetikus húst, és amíg a

fejükben van az a kis kristály, amely a Központi Vezérlőre figyel,addig a tieid. És öregem, ki nem szeretne egyet Amber Jevanchealakjával? – A legújabb coruscanti holosztárt nevezte meg, akirőlSolo kapitány is elismerően nyilatkozott – bár Thripio legjobbtudomása szerint még sohasem találkozott az ifjú hölggyel.

Bortrek kapitány anatómiai részletekbe menően folytatta annak aleírását, hogy milyen szexuális tevékenységekre utasítana egy ilyenszintidroidot. Thripio nem igazán értette, miért akarna egy ember egygéppel párosodni, de Bortrek ekkor már elmerült a FérfiSzükségleteiről és a Férfi Jogairól alkotott filozófiája ecsetelésében– ami nem jelentett mást, értette meg Thripio, mint saját vágyainakazonnali teljesítését, tekintet nélkül a partnere vágyaira. A beszédemind tartalmát, mind formáját tekintve egyre romlott, de Thripiónakcsak azután jutott eszébe mintát venni a raktér levegőjéből, miután aférfi arccal előre a padlóra zuhant. A levegő majdnem 12% szén-dioxidot tartalmazott, oxigént pedig szinte semennyit.

– Te jó ég! – kiáltott fel Thripio, majd odasietett a falon lévőkomhoz. – Artu! Artu!

Válaszul egy sor gyors csipogás érkezett. Thripio azonnalengedelmeskedett, kilépett az ajtón, és sietve elindult a híd felé.Négy-öt lépésre járhatott, mikor a mögötte szokás szerintautomatikusan bezáródó ajtó kattant egy nagyot. A hangmegtorpantotta a protokolldroidot; megkereste a legközelebbi komot,és felpöccintette a kapcsolót.

– Artu, most meg bezáródott a raktér ajtaja!Megnyugtató trillázás.– Hát, ha biztos vagy benne, akkor rendben – felelte Thripio

kétkedve, és folytatta útját a híd felé.Artut még mindig a konzolok közé ékelődve találta. A központi

számítógéprendszeren úgy villogtak a fények, mint egy Télközép

ünnepi fáé. A mindent átható halk zümmögés és kattogás jelezte, hogyúj rendszereket telepítenek, illetve megváltoztatják a régieket.

– Artu, csinálnod kell valamit a raktér levegőjével! – mondtaThripio. – Az emberek egyáltalán nem bírják jól a húsz százaléknálkevesebb oxigént tartalmazó környezetet. Ó, már gondoskodtál róla?Nos, nagyon-nagyon nagy gondatlanság volt a részedről hagyni, hogya központi számítógép változtasson a szellőzőrendszeren. De ha mármegoldottad a problémát, akkor miért hívtál a hídra?

Artu elmagyarázta. A kis droid magyarázataira jellemző módonThripio nem lett sokkal okosabb.

– A szerszámkészletet? Ó… Melyik szerviznyílás? Aha, látom. –Miközben visszament barátjához, és felnyitotta a kért panelt,hozzátette: – Biztos vagyok benne, hogy Bortrek kapitány sokkalügyesebben bánna ezzel, mint én. Jó, rendben. Melyik kapcsolót?Aha, látom. A motivátor eredeti beállításainak egyszerű lementése ésfelülírása. Még most sem értem, miért nem állította vissza Bortrekkapitány a motivátorodat. Ha már egyszer ő változtatta meg.

Artu bocsánatkérően csipogott. Néhány perces zümmögés után amotivátor-áramkörök alaphelyzetbe álltak, majd az egész központirendszer ismét villogni kezdett, ahogy Artu csinált valamit – Thripioúgy látta, megint az adat- és parancscsatornákat irányította átmagához.

– Bortrek kapitány nagyon mérges lesz, amiért bent rekedt araktérben – tette hozzá Thripio. – Meg kell tanulnod óvatosabbnaklenni, Artu. Nem arra terveztek minket… Mit kössek le? Mifélekapcsolótáblát? Ó, azt… Biztosra veszem, hogy Bortrek kapitánynem engedné meg.

Újabb trillák és füttyök.– Igen, látom, hogy a fejeden van, de a kapitány elég sokat

dolgozott, hogy rákapcsoljon téged a központi rendszerre. Rendben,

csinálom már, csinálom – adta meg magát duzzogva. Esetlenüllehajolt, és nem kifejezetten aprólékos munkára tervezett aranyszínűujjai közé fogta a szonikus csipeszt. – Legalábbis azt hiszem. Dekomolyan, nem kellene előbb Bortrek kapitányt kiengedni araktérből? Egy óra múlva kilépünk a hipertérből, szükségünk lesz rá,hogy bevigyen minket a Celanon rendszerbe.

Közben engedelmeskedett az újabb parancssornak, és eltávolítottaa kábelkötegeket az Artu oldalára ragasztószalagozott szürkekapcsolódobozról.

– Hogy érted, hogy nem a Celanonra megyünk? Természetesen aCelanonra megyünk!

Szünet, újabb utasítások. A központi számítógép zöld és sárgavillogás kíséretében eltrillázott egy adatsort.

– A Nim Drovisra? Biztos vagyok benne, hogy nem álltszándékában visszatérni a Meridian szektorba. És nem, nem látom akapcsolókat, amelyekről beszélsz! Hát persze, hogy keresem! –Lehajolt, és tőle telhetően oldalra dőlve szemügyre vette akapcsolódobozt. – Nem látok semmi olyat. Honnan tudja, hogy néz kiegy DINN? Az egyetlen DINN amelyről tudok, az az ad’n,“lábujjkörmöt tisztogatni” horansi ige befejezett múlt idejű alakja; a“kicsi, kemény páncélú rovar” nalros megfelelője; a “hajlamosnagyon nyálazni” jelentésű gamorrai jelző; a gaceri “aki mindigmegházasodik és elválik” kifejezés; az algari… Nos, ha nem tudodennél pontosabban leírni, akkor attól tartok, az a kapcsolódoboz ottmarad, ahol van!

A protokolldroid zsörtölődve követte Artu utasításait.Leválasztotta a konzolokról, átkapcsolt bizonyos kapcsolókat, ésvisszaszerelte a lábait. Tekintettel arra, hogy az asztromechanikaidroidon több felesleges alkatrész is maradt – például akapcsolódoboz, amelyet Szi Thripio nem tudott leszerelni –, Thripiobiztos lehetett benne, hogy Artu egyetlen darabját sem felejtette a

konzolokban.– Jó ötlet volt a központi számítógépen keresztül megkerülni a

saját motivátorodat, hogy hatástalanítsd Bortrek kapitány parancsait –mondta Thripio, mikor végzett. – De ugye tudod, hogy vissza fogkötni rá?

Artu óvatosan rádőlt harmadik lábára, és ha szokásos sebességénéllassabban is, de elindult az ajtó felé.

Thripio követte.– Ki kell engedned onnan, ha ki akarsz jutni a hipertérből. Hogyan?

– Artu megállt az ajtóban, és elcsipogott egy parancsot. – Á, értem. –Thripio visszament a szerszámkészletért. – Ebből semmi jó nem fogszármazni, azt ugye tudod? Egy bűnöző foglyai vagyunk, és vagy afűszergyárakban fogjuk végezni, vagy szétszed minket, amintmegérkezünk a Celanonra. Lopott droidokkal semmi mást nem lehetcsinálni. – Aszimmetrikussá vált, kacsázó barátja nyomábanvégigcsattogott a folyosón. – A kegyetlen végzet kezében vagyunk.Nem kerülhetjük el.

Artu nem válaszolt. Odament a két zsilip közül a kisebbhez, és egyteljesen új parancssort közölt Thripióval arra vonatkozólag, hogy aznyissa fel az egyik panelt, és – ez alkalommal ideiglenes csíptetőkkel– csatlakoztassa rá az adatvezetékeit a központi számítógépgerincvezetékére.

– Artu, mit művelsz? – kiabált Thripio dühösen. – Ez már ténylegtöbb a soknál! Bortrek kapitány már biztosan magához tért, hahelyreállítottad az oxigénszintet a raktérben, és nagyon elégedetlenlesz! Nem lepne meg, ha ócskavasnak adna el!

Most sem kapott választ, csak a zsilip külső ajtaja kattant egyetsúlyosan. A kis kom-képernyő megvillant, és feltűnt rajta az üres hídképe.

– Komolyan mondom, az ötleteid… – Thripio elfordult és

megpróbálta kinyitni a belső ajtót. – Micsoda? – kérdezte haragosanArtu sürgető csipogását hallva. – Menjek vissza a képernyő elé? Hatényleg kiengedted Bortrek kapitányt, akkor minek kellek én…

Ekkor robogott be a hídra a láthatóan az őrjöngés határán állóBortrek kapitány. Az Artu hűlt helyén maradt kábelek és alkatrészekláttán nagy elszántsággal, ám kis fantáziával káromkodni kezdett, ésegyfolytában káromkodott, míg csak Thripio, Artu sürgetésére,négyszer-ötször el nem kiáltotta a nevét.

Bortrek megpördült, és a haragtól kidülledt vörös szemmel aképernyőre meredt.

– Te büdös kis trágyavödör! – üvöltötte. – Azt hiszed, nem tudom,hol vagy? Odamegyek, és…

Azzal az ajtó felé vetette magát, és majdnem betörte az orrát, mikoraz nem nyílt ki.

– Artu! – kiáltott fel Thripio. – Mondd meg a központiszámítógépnek, hogy azonnal nyissa ki azt az ajtót!

Artu Detu bocsánatkérően zümmögött, majd újabb utasításokatadott ki magából.

– Micsoda? Hogy mit mondjak meg neki?Elég sokáig tartott, míg sikerült felhívnia magára Bortrek kapitány

figyelmét; az pedig még tovább, míg a férfi kifogyott a szuszból, ésfelhagyott teljes mértékben antropomorf megjegyzéseivel a két droidszüleit, őseit, szaporodási hajlamait és sorsát illetően. Amegjegyzéseket egyébként sem lehetett volna droidokra alkalmazni –sőt talán még a kapitány által olyannyira felmagasztaltszintidroidokra sem.

– Bortrek kapitány, szörnyen, szörnyen sajnálom a történteket! –mondta Thripio. – Teljes szívemből bocsánatot kérek társamviselkedéséért, mely engem is ugyanúgy megdöbbent, mint önt. Atársam azonban azt követeli, hogy amikor kilépünk a hipertérből,

ön… – Tétovázott, tudva, hogy szavai újabb dühös szitokrohamotfognak kiváltani. – Tehát azt követeli, hogy amikor kilépünk ahipertérből, ön a legrövidebb úton vigye a hajót a Nim Drovisra, ésott engedjen minket szabadon.

Thripio nem tévedett szavai hatását illetően, bár úgy érezte,Bortrek kapitány igazságtalanul bánik vele, hiszen ő csak tolmácsoltaArtu követelését. Persze, bizonyos elnézést kellett tanúsítania veleszemben az alkoholnak, a stimulánsoknak és a hiperhajtómű-hűtőfolyadéknak az emberi szervezetre gyakorolt kártékony hatásaimiatt.

– Szörnyen sajnálom, uram – mondta, mikor a tajtékzó kapitányismét kifogyott a levegőből. – Egyszerűen nem tudom, mi ütött belé.Azt mondja, hogy ha ön nem engedelmeskedik, akkor amint kilépünka hipertérből, az egész hajót szén-dioxiddal árasztja el, majd miutánön elájult, vészjelzést küld a Galaktikus Őrjáratnak. Ezek az ő szavai,nem az enyémek – tette hozzá Thripio, szembesülve az újabbigaztalan vádakkal és jelzőkkel. – Nekem semmi közöm az egészhez.

– Te büdös ócskavashalom! – üvöltötte Bortrek kapitány a hídlevegőjének 20,78 százalékos oxigéntartalma ellenére teljesenelkékült arccal. – Azt hiszitek, túljárhattok az eszemen? Huszonötperc alatt áthuzalozom ezt a ládát, és kiszedlek titeket onnan…

– Biztos vagyok benne, hogy képes rá, uram – felelte Thripiobátortalanul. – Azonban az öntől balra, a falon függő kronométerszerint a hajó nem egészen négy perc múlva eléri a hipertéri célzónát,és bár én személy szerint nem vagyok pilóta, azt hiszem, hogy ha önelszalasztja a zónát, akkor örökös hipertéri vándorlásra ítélmindannyiunkat – mely sors az ön számára hamarabb lenne halálos,mint ahogy mi ketten akár csak unatkozni kezdenénk. Ami pedig azutolsó megjegyzését illeti – tette hozzá most már sértődötten –, aznemcsak hogy nem igaz, de fiziológiailag lehetetlen minden nemszerves életforma számára.

Mintha csak meg akarta volna erősíteni a szavait, Artu Detu csináltvalamit, amitől a lámpák elhalványultak, a központi számítógép halkzümmögése pedig annyira felerősödött, hogy még a zsilipbe isbehallatszott – arról nem is beszélve, hogy a hídra egy kis rózsaszíngázfelhő gomolygott be a szellőzőnyílásból. Bortrek kapitány rémülttekintettel pördült meg a láttán. Aztán visszafordult, még néhánymásodpercig szitoközönnel árasztotta el a zsilip biztonságában lévőkét droidot, majd levetette magát a pilótaülésbe, hogy időben ki tudjavinni a hajót a hipertérből.

A káromkodást mindenesetre nem hagyta abba, és bár gyakranismételte önmagát, és soha nem emelkedett felül az alantas ésképzeletszegény trágárságok szintjén, a Nim Drovisig vezető út alattés a Bagsho űrkikötő egyik kifutópályájára történő leszállás soránvégig ily módon adta ki mérgét, sőt még akkor is átkozódott, amikorArtu Detu felfeszítette a zsilip külső ajtaját, Szi Thripio pediggyorsan eltávolította az ideiglenes csatlakozókat és a két droidlesietett a rámpán. Thripio a statisztikai valószínűségek alapjánextrapolálva feltételezte, hogy Bortrek kapitány még akkor isüvöltözött, mikor a Pure Sabacc felszállt.

Mikor a Sabacc hajtóművének fénye eltűnt a ragadós, melegéjszakában, sötétség ereszkedett a két kóbor droidra. A kifutópályaszéles, koromfoltos tartósbeton téglalapja körül minden iránybanbokrokkal borított sárdombocskák és a környező vízfelszín felémindössze néhány centiméterrel kiemelkedő náderdők váltogattákegymást. A nád között kísértetiesen villogtak a legkülönbözőbb ugró,kúszó és úszó lények szemei. A sötét ég alján szikrázó fények jeleztékBagshót, a bolygó legnagyobb szabadkikötőjét, melyet főlegalderaani telepesek laktak. A hely az elmúlt öt év során az ÚjKöztársaság és a Meridian rendszer semleges szektorai közöttiforgalom egyik legnagyobb csomópontjává nőtte ki magát.

Ha képes lett volna rá, Szi Thripio felsóhajtott volna. Mivel

azonban nem volt, csak elfordult a csillogó fényektől, és végigmértetársát.

– Remélem, tudod, mibe kevertél már megint minket!Artu sajnálkozva csippantott egyet, ránehezedett az első lábára, és

felkapcsolta a reflektorát. Egy kicsit kacsázva – az oldalán mégmindig ott dudorodott a kapcsolódoboz és a hátán lévő csatlakozóbólis oda nem való vezetékek lógtak ki – átvágott a betontéglalapon, ésrátért a város felé vezető keskeny ösvényre, nyomában a rezignáltancsörömpölő Thripióval.

– Tessék – mondta Umolly Darm hátradőlve székében, és kiadva a“mentés” parancsot az ütött-kopott billentyűzeten. – Nyolc és félhónappal ezelőtt, Buwon Neb szállítmánya a Durrenről. Egy emberiutas, nő, százhetvenöt centiméter magas – ő az egyetlen ilyen magasember nő egész évben. A kikötői hatóságoknak a Cray Mingla nevetadta meg.

– Ő az! – felelte Luke visszafojtott lélegzettel. Egész testétkülönös, fájdalommal, szomorúsággal és örömmel csiklandozó érzésárasztotta el. Szinte félt megszólalni, mintha attól megintvisszasüllyedtek volna a monitor sötétségébe a piszkos-narancssárgabetűk. – Köszönöm.

– Állandó lakhely nincs – folytatta Darm. Ibolyaszín tekintete aférfi arcára rebbent, majd vissza; a hangja tárgyilagos maradt. – BárHweg Shulban… A fenébe! – A képernyő kihunyt. Luke szívébemintha tőrt döftek volna; aztán egy pillanattal később megérezte atarkóján az égnek meredő hajszálak csiklandozását, és gyorsan azablak felé fordulva meglátta a kavicson, a Jövevények házainaktartóoszlopai között hömpölygő, az antigravitációs gömbök pányváinés az ütött-kopott, himlőhelyes fémtornyokon fölkúszó földvillámszáguldó kék csápjait.

– Nem túl nagy – állt fel és lépett oda a nyitott ajtóhoz Darm. – Tízperc alatt elmúlik.

Az ajtóban egymás mellett állva nézték a házak alatt sistergőelektromosságot, melynek fénye vízként fröccsent arcukba a szögleteskavicsokról. A Rubin-szurdok legtöbb Jövevény épületéhezhasonlóan Darm háza is egyszerre szolgált irodaként, raktárként ésműhelyként – mindez az újrafeldolgozott csomagolóplaszténbőlkészült, másfél méter magas gombfa oszlopokra állított kéthelyiségből állt. A többi épülethez hasonlóan ez is a vízfolyás mentiterraformált földek szélén állt, melyek túl értékesek voltak ahhoz,hogy házhelynek pazarolják el őket. A hideg kordában tartásárahiábavalóan beépített hatalmas, dupla acélüveg ablakokon át alentről visszaverődő napfény nyers, megtört, idegen színezetűárnyakkal öntötte el a házat.

– Mi ez? – kérdezte Luke.Umolly vállat vont, és szorosabbra fogta fehér kontyát fafésűjével.– Pontosan az, aminek látszik: földfelszíni villámlás. Vagy a

hegyekből, vagy azokból a kristályoszlopokból – tsilekből, ahogy aRégiek nevezik őket – indulnak el a síkság felé. Néhány éve az egyikerősebb tönkretette Booldrum Caslo számítógépeit, de általában csakapró kényelmetlenséget okoznak. Én magam is legalább fél tucatszorbeléjük keveredtem a szabadban. Olyan, mintha leütnének, ésbelülről elkezdenék csiszolni a csontjaidat. Az ember másfél napigszédeleg utána. Mármint a Jövevények. A Régiek hamarabbmagukhoz térnek. Látod, még a házaikat sem emelik oszlopokra.Egyszerűen csak felállnak, leporolják magukat, és ott folytatják amunkájukat, ahol abbahagyták. Igaz, a bölcsőiket a mennyezetrőllógatják le. Régebben nagyon utáltam ezt a villámlást, de azután azErő-vihar után… már ha az volt egyáltalán… nem is olyan szörnyű.

Umolly Darm szűkös lakhelyének falai és mennyezete – akárcsak atöbbi épület, amelyet Luke a Rubin-szurdokba való, előző éjszakaiérkezése óta látott – magán viselte annak az Erő-örvénynek anyomait, amely pontosan abban az órában – Luke gyanította, hogy

pontosan ugyanabban a percben – söpört végig a vidéken, mikor ő azErőhöz folyamodva szórta szét a theran banditákat. Edények,szerszámok törtek el, sőt még az acélüveg sem maradt épen; a falakonhorpadásnyomok mutatták, hová csapódtak be a kis mezőgazdaságigépek, mintha egy óriási, láthatatlan kéz hajította volna el őket. Akarámok és kerítések a talajon hevertek, a cu-pák és a blerdek pedigvígan kószáltak a Régiek zöldellő földjein. A blerdek sok helyenösszekeveredtek a Régiek alcopay-ival, melyek szintén kiszabadultaka zűrzavarban, s melyek az érzékenyebb blerdek számára ártalmasparazitákat terjesztettek. Luke, miközben délután Umolly lakhelyefelé tartott, számos összezördülést látott a két telepescsoport között.

Gin néni reggel elmondta neki, hogy a két férfi, akit az alapzatárólleugró kohójuk sebesített meg, még mindig életveszélyes állapotbanfekszik a Hweg Shul-i kórházban. Egy asszony, akit a Rubin-szurdokRégijeinek egyik Gyógyítója kezelt – az illető az elmondottak alapjánaz Erővel próbálhatta megmenteni a nőt –, meghalt, miután nemrészesült többé a Gyógyító művészetének szelíd pszionikájában.

Én tehetek róla, gondolta Luke. Hányingere támadt a bűntudattól.– Azt mondtad, a Régiek meséltek nektek az Erőviharokról.– Csak annyit, hogy a nagyszüleik szerint régen gyakran

előfordultak. – A törékeny kis talajkutató óvatosan letelepedett alegfelső lépcsőfokra. Láthatólag készen állt azonnal felugrani, ha avillámok felkúsztak volna az oszlopokra. Luke leült mellé. – Azutolsók kétszázötven-háromszáz éve történtek. Még a Hallók semtudják, hogy kezdődtek, vagy mik voltak tulajdonképpen. Csak annyitárultak el, hogy korábban legalább száz évig szüneteltek. Aztmegelőzően pedig egyáltalán nem voltak.

Luke némán végiggondolta a hallottakat.– Lehetséges, hogy?… Nem beszéltek a Régiek valamiféle…

valamiféle lényekről, amelyek ezen a bolygón élnek? Esetleg

láthatatlanul? Vagy a hegyekben rejtőzködve? Valamiről, ami esetlega viharok kiváltója lehet.

– Az ég áldjon, zarándok! – kuncogott fel Umolly Darm. – Ezt abolygót a lehető legalaposabban átfésülték, mielőtt a Grissmathokegyetlen lelket is ledobtak volna rá. Mérget vehetsz rá, hogy nemállítottak volna fel börtöntelepet egy olyan bolygón, ahol a foglyokesetleg a helyiek segítségére számíthattak volna. Mi több, én is ezen akősziklán éltem le szinte a teljes életemet, és soha nem láttamsemmit. De a Hallók is megmondhatják, hogy nem él itt semmi rajtunkkívül.

– Akkor miféle hangokat hallanak?– Azt mondják, a régi szentjeiket, Therast és a többieket. Az biztos,

hogy nincsenek láthatatlan, Erő-viharokat gerjesztő őslakosok – mintahogy a földvillámokat vagy a téli gyilkos szeleket sem ők okozzák.Én a magam részéről hajlok arra, hogy a napfolttevékenység tehetmindenről.

Napfoltok, gondolta Luke valamivel később, miközben Arvidsiklójából nézte a fehér épületeket, a lebegő antigravitációsgömböket és Hweg Shul távoli topatotornyait. Vagy talán egy Jedi,aki letelepedett a bolygón, esetleg a tanítványával? Aki nem vetteészre, hogy mi okozza az Erő-viharokat? Vagy megpróbáltairányítani azokat, tekintet nélkül a következményekre?

Egy Jedi, aki megtudott valami újat az Erőről?Érezte maga körül az Erőt, ahogy a Boldogság Kék Blerdje fogadó

emeletén kivett szobája ablakán át figyelte, hogyan vonják le a zöldbeöltözött antigravitációs gömböket a feltámadó esti szélben. Éreztezavaró, rémisztő súlyát, erejét; érezte áthatolhatatlanságát. Képtelenvolt Callista után kutatni benne, és nem tudta, mennyiremanipulálhatja anélkül, hogy újabb katasztrófát okozna.

Azonban meg kellett találnia Callistát. Meg kellett találnia!

Újból rátört a szomorúság, mint egy a tüdejét, a torkát, a szívétmarcangoló rák. Nem múlt el nap anélkül, hogy rá ne tört volna alány elvesztése felett érzett metsző fájdalmával, mint most is. Callistanevetése nélkül, a tekintetében megcsillanó fanyar humor nélkül – ahaja illata és köré font karjai ereje nélkül – csak a végtelen éjszakalétezett.

Volt egy régi dal, Beru néni énekelgette hajdan – a szövege mégmindig ott visszhangzott Luke elméjében.

Haldokló napok és komor éjjelek,Árulás és megfakult remény,Világokat pusztító sötét jelek,De egymásra találnak a szerelmesek.

Meg kell találnia!A lángoló Knight Hammer Yavin 4-re történő leszállása óta eltelt

nyolc hónap olyan sötétség volt, melyben Luke időnként azt hitte,hogy képtelen tovább folytatni. Az eszével tudta, hogy még mindigvan valami értelme az életének: a tanítványainak szüksége van rá;mint ahogy Leiának, Hannak és a gyerekeknek is. Azonban voltakreggelek, mikor egyszerűen nem talált egyetlen okot sem, ami miattérdemes lett volna felkelni az ágyból; és voltak éjszakák, mikorabban a tudatban számolta az őrjítő lassúsággal vánszorgó órákat,hogy a hajnal sem várja semmi újjal.

Lehunyta a szemét, és a két öklére hajtotta a homlokát. Ben, Yodaés a Holocron tanulmányozása sok mindent megtanított neki azErőről, a jóról és a gonoszról, a sötét oldalról és a világossal együttjáró felelősségről. Most úgy érezte, nyolc hónapja teljesen egyedülvan.

Elméje lecsillapodott a szoba csendjében, csak nyugalmat akart,semmi mást. Hallotta a lenti ivó zajait, a közelben beistállózottblerdek halk morgását; érezte a város szívét alkotófeldolgozóüzemekvegyi anyagainak szagát, a háta mögött lévő dohos

acélüveg függönyöket, és az ágyra vetett nem túl tiszta takarókat.Az elméje kisimult és ráhangolódott az Erő idegen dübörgésére.És azon keresztül megérezte egy Jedi jelenlétét.Egy Jedi volt a városban.

8Szabadjára engedték a Halálcsírát!Leiát még az édesszirom bódulatában is vak, perzselő düh öntötte

el.A terasz korlátjának támaszkodva nézte, ahogy Ashgad számos

szintidroidjának egyike lassan, meg-megállva kilépett a lenti teraszra.Tudta, hogy ezek a lények valójában nem élnek, hanem csak úgy vanrákenve a szintetikus hús a robotvázra, mint egy cukrász tortájára avajkrém. Ám látva a bomlás sötét foltjait az arcán és a nyakán, haragés sajnálat tört rá.

Liegeus, a pilóta – akiről Leia sejtette, hogy sokkal több egyszerűpilótánál – halk, mély, türelmes hangja szállt föl felé.

– Minden délben kijössz erre a teraszra, és tizenöt percig itt állsz anapsütésben. Ez parancs!

A férfi arrébb lépett, s Leia meglátta szürke, sokzsebűkezeslábasba bújtatott alakját és dísztűkkel félrecsatolt hosszú, sötéthaját. Közepes termete szinte eltörpült a magas, erőteljes szintidroidmellett. Ashgad bizonyára le akart nyűgözni valakit – valószínűleg ahelyieket –, amikor megrendelte ezeket a lényeket, gondolta Leia. Azizmos test csak dísz volt. A hidraulikus ízületek rendelkeztek adroidok korlátlan, rettentő erejével – mint ahogy akkor isrendelkeztek volna vele, ha egy ewok méretét és alakját kapják.

Liegeus megfogta a szintidroid karját, feltűrte a zekéje ujját ésmegvizsgálta a bőrét. Leia orrát megcsapta az oszló hús szaga.

– Milyen könnyedén osztogatod a parancsokat! – suttogta Dzym aház árnyékából.

Liegeus élesen elfordította a fejét. Leia, bár látta az arcát, túlmessze állt ahhoz, hogy kivegye az arckifejezését. Mégis, még akábítószer bódulatán keresztül is megérezte a félelmét.

– Ezek a szintidroidok az én munkásaim. A Halálcsíra nem öli megőket, de a húsuk idővel elpusztul. Nem engedem…

– Mit nem engedsz te nekem? – Dzym lassan beszélt, mindenszavát halálos csend keretezte. – Jobb szeretted volna, ha a járvány ate testedben jut fel a hajókra, nem pedig az övékben?

Liegeus hátrált egy lépést, mélyebben kihúzódott a napsütöttezónába, a keze pedig önkéntelenül a mellkasához emelkedett, minthavalami hideg, fojtogató fájdalmat akart volna kimasszírozni onnan.

– Jobb szeretted volna, ha a te rovásodra részesülök egy kisörömben, egy kis táplálékban? – folytatta Dzym tovább mélyülőhangon. Leia érezte a jelenlétét, mintha maga a Halál állt volna alátóterén kívül, a terasz alatt, a sűrű árnyékban. – Ígéretet kaptam, kishamisító, ígéretet kaptam, és még mindig nem kaptam meg afizetségem azért, amit csak én tudok megtenni. Ne feledd, sok órábóláll egy nap, és csak az órák fele a fényé.

Ezzel bizonyára elment, Liegeus ugyanis ellazult. De még sokáigállt a napfényben, és Leia még a felső teraszról is látta, hogy egésztestében remeg.

Még akkor is remegett, mikor pár perc múlva felment hozzá aszobájába. Egyenesen a teraszról jöhet, gondolta Leia, mikormeghallotta az ajtócsengő halk hangját – Liegeus volt az egyetlen, akicsengetett, mikor meglátogatta. Ashgad és az ételt-italt felszolgálószintidroidok egyszerűen csak bementek. Leiának megfordult afejében, hogy bemenjen elé a szobába és üdvözölje, de valahogy nembírta összeszedni az akaraterejét. A kinti hideg és a kellemetlenülszáraz levegő ellenére megnyugtatónak találta a napfényt. Úgyhogykint maradt a permakréta padra kuporodva, az ágyáról kihozotttakaróba és vörös bársonyköpenyébe burkolózva. A férfi belépett aszobába, körülnézett, ellenőrizte a vizeskancsót, majd elindult aterasz felé.

Mindig megnézte a vizeskancsót. És a többiek is. Leia nagyon

büszke volt magára, hogy sikerült találnia egy helyet a teraszkorlátján, ahol feltűnés nélkül kiönthette a vizet, azt a látszatot keltve,hogy megitta. A rendkívül száraz klímában napok óta a kiszáradástkockáztatta ugyan, de csak így tarthatta legalább valamennyire tisztánaz elméjét. Az első nap óta próbált módot találni a házat lakhatóvátévő belső páramezőket tápláló csövek megcsapolására, vagy a páralevegőből történő kivonására, de a szervezetében lévő kábítószerszinte lehetetlenné tette, hogy ténylegesen csináljon is valamit.Általában kiötlött valami megoldást, aztán meglepődve azon kaptamagát, hogy már két-három órája csak ül és a semmibe réved.

– Excellenciás asszonyom – üdvözölte szelíden a teraszra kilépőLiegeus. Leia nem akart beszélni róla, hogy mit látott… nem akartaelárulni, hogy mennyi mindent tud a férfiról, de az édesszirom miattnehéz volt megtartani az elhatározásait.

– Maga ugyanolyan fogoly itt, mint én – bukott ki belőlemegpillantva a halvány arcot és az űzött, sötét szempárt.

A férfi összerezzent és félrenézett. Leiát azokra a rosszul tartottállatokra emlékeztette, akik már a felemelt emberi kéz látványára isszűkölni kezdtek. Az együttérzéstől összeszorult a szíve.

– Úgy láttam, szabadon járhat-kelhet. Miért nem megy el?– Ez nem ilyen egyszerű – motyogta Liegeus. Odalépett a padhoz

és komoran lenézett Leiára. A szintidroid még mindig ott állt az alsóteraszon, az erőtlen napfény aranyszínűvé változtatta fakó, halotthaját. – Mit hallott?

– Én… semmit. – Leia a kezét tördelte, és elátkozta magát agyengeségéért, hogy képtelen valamennyi víz nélkül kibírni anapokat. Azonban tudta, hogy a legtöbb embernek fogalma sincs,milyen távolságból hallható még a hangja. – Illetve hallottam, hogyDzymmel beszélgetnek, de a szavaikat nem tudtam kivenni. Csak aztláttam, hogy maga elhúzódik, hogy fél tőle.

Liegeus felsóhajtott, majd hirtelen megroggyant a válla. Ráncosarcán halovány mosoly tűnt fel.

– Nos, ahogy ön is láthatja, excellenciás asszonyom, még ha el isakarnék menni… és elég jól fizetnek itt… igazából nem lenne hovamennem. – Körbeintett a vad kristálytájon, szikrázó hegyormokon ésborotvaéles gerincű szirteken. Aztán egy pillanatig némán,tekintetében tehetetlen szomorúsággal nézett le Leiára.

– Sok időt tölt kint a teraszon? – kérdezte váratlanul.Leia bólintott.– Tudom, hogy nem feltétlenül egészséges. Megfájdul tőle a

bőröm…– Hozok majd egy kis glicerint. Hallotta, mit mondtam a

szintidroidnak? Kényelmes dolog ez a központi vezérlés, csak nemlehet őket megkülönböztetni egymástól.

– Annyit hallottam, hogy naponta tizenöt percet kell állnia ateraszon.

– Szeretném, ha ön is ezt tenné. Sőt többet, ha lehet.– Rendben – bólintott Leia. Nem lehet, hogy a napfény gyógyítja a

Halálcsírát, gondolta. Milliárdok haltak bele, lett légyen nappal vagyéjszaka, a galaxis minden szegletében. – Liegeus…

A férfi távozni készült; már a ház árnyékából fordult vissza.– Ha van valami, amit tehetek önért…Amint elhagyták a szavak a száját, úgy érezte, bolondot csinált

magából. A kábítószer gondolta, és ismét elátkozta magában. Itt ővolt a fogoly, az ő életét tartották a markukban – úgy vette észreugyanis, hogy Dzym képes létrehozni és megszüntetni a Halálcsírát –,és erre ő ajánlja fel a segítségét neki.

Liegeus tekintetében azonban megváltozott valami: a félelem helyétszégyen és hála foglalta el még erre a parányi kedvességre is.

– Köszönöm – suttogta –, de nincs semmi. – Azzal eltűnt a házárnyékában.

A ház, amelyet Luke keresett, a Régiek negyedének mélyén állt.Sok szempontból meglepően hasonlított a Seti Ashgadéra, amelyetArvid mutatott meg neki délután, a városba vezető útjuk során.Akárcsak Ashgad háza, ez is a talajra épült – ez meglepte Luke-ot,míg eszébe nem jutott, hogy Ashgad házát még negyven éve építetteaz apja –, és valaha ezt is burjánzó növényzet vehette körül: nemcsaka gyenge napú, terraformált bolygókra jellemző satnya vegetáció,hanem bonyolult öntözőrendszerrel táplált ritka, értékes fák.

Ám amíg Ashgad lakhelye jelenleg is gőgösen büszkélkedettvízpazarlásával, ezen házon csak a hajdani dicsőség romjailátszottak. A mocskos, fehér gipszfalak előtt törött csővezetékekkígyóztak. Az indákkal benőtt falfülkékben néhány kiszáradt tuskóporosodott. Magukat a tejfehér gipszfalakat megrepesztették a téliszélviharok, s a résekben felbukkant a város összes többi épületét isalkotó préselt plaszt szürkéje. A tetőn elhelyezett napelemek nagyrésze is törött volt, kábeleik zörögve csapkodtak a szélben. Apusztulás úgy áradt a bedeszkázott acélüveg ablakokból, mint egymocsár sara – a pusztulás, és valami rettenetesen rossz érzés.

Nincs itt, gondolta Luke.Eszébe jutott valami, ami eddig meg sem fordult a fejében: mi van,

ha az eltelt nyolc hónap után Callista már nem az a nő, akit őmegismert?

A lány harminc évet töltött el a Palpatine szeme tűzvezérlőszámítógépében. Lehetséges, hogy nem egészen egy év alatt ennyirelesüllyedt volna?

De akárkinek a jelenlétét is érezte meg az Erő révén, az illető itttartózkodott.

Az ajtó hamarabb kinyílt, mint ahogy bekopoghatott volna. A

küszöb előtt kristálylapon álló asszony nem Callista volt.A nő elmosolyodott, és Luke felé nyújtotta a kezét. A mosolytól

egészen megszépült az arca.– Még egy – mondta halkan. – Hála az univerzumnak!Lehetetlen volt megállapítani a korát. Luke azonnal tudta, hogy

arcának porcelánszerű tökéletessége ellenére nem fiatal. Az abenyomása támadt, mintha a nő megpróbálta volna visszanyernifiatalságát, de mindössze annyi sikerrel járt, hogy nem tűnt öregnek.A szája körül hiányoztak az öröm és fájdalom ráncai, a szemesarkából a Leiát annyira bölccsé tevő szarkalábak, homlokáról azévek múlásával együtt járó redők. Hollófekete haját láthatólag hetekóta nem mosta meg. Mint ahogy csinos teste, feszes melle, hosszúlába és kopott zöld ruhája sem látott már vizet jó ideje.

– Légy üdvözölve! – húzta be a nő Luke-ot a ház első szobájánaksűrű árnyékába. A keze olyan volt, mint egy istennőé, aki rágja akörmét. – Légy üdvözölve! Én Taselda vagyok. A Rendből. – Kékgyémántra emlékeztető szeme a férfira villant a tökéletes szemöldökalól. – De hát ezt már tudod.

Luke körülnézett a félhomályban. A legtöbb acélüveg ablakotbedeszkázták, a helyiséget csak egy sor régimódi fénygömbvilágította meg a mennyezetre akasztva. A szíve elszorult azegyüttérzéstől. Obi-van Kenobi hosszú éveket töltött a Tatuináthatolhatatlan sivatagainak mélyére rejtőzve, tűrte, hogy bolondremetének csúfolják, és önként felhagyott Jedi-képességeinekgyakorlásával, hogy vigyázhasson a lovagok utolsó reménységére. Deneki, gondolta Luke, rendelkezésére állt az Erő biztosította fegyelem,hogy elviselje a várakozást. Ez az asszony viszont ki tudja, mióta élitt, ahol az Erő legkisebb érintésével ártatlanok halálát okozhatja. AJövevények révén biztosan tudja már, hogy Palpatine halott, nemárthat neki többé…

– Engem Owennek hívnak – mutatkozott be, tudva, hogy a

Skywalker név valószínűleg nem lehet túl népszerű a Vaderirtóhadjáratát túlélt idősebb Jedik körében. – Keresek valakit.

– Ah! – A kék szempár ismét elmosolyodott, bölcsen, csillogóan.A nő odalépett egy szekrényhez, és elővett két poharat – két régi,koréliai, tulipán alakú, nagyon értékes poharat. Az egyik talpáróllepöckölt egy drochot. Luke a válla fölött átnézve látta, hogy aszekrényben nyüzsögnek az élősködők. Az egyik ablakból egy üvegbor volt kilógatva az árnyékos udvar hűvösébe. Taselda behúzta azüveget és töltött belőle. Mikor kinyitotta az ablakot, a sápadt fénybenLuke észrevette, hogy fehér karjait drochcsípések borítják. A rovarokpenészes szaga áthatóan érződött még a kosz bűzében is. – Callista.

– Láttad őt? – Luke egész teste, egész lénye diadalmasanfelragyogott; nem tudta az érzést kirekeszteni a hangjából.

– Hogyne láttam volna! – mosolyodott el Taselda. – Most énvagyok a tanára.

A bor a Durrenről származott és nem volt túl jó. Már többször isfeljavíthatták erjesztett algacukorral és mindenféle utóízt hagyottmaga után, de Luke, tekintetét az előtte álló nőre szegezve, lenyelte.

– Itt van? Hogy van? – kérdezte halkan. – Hogy néz ki?Taselda hátravetett egy hajfürtöt a homlokából, és szelíd mosolya

mögött szomorúság csillant meg a tekintetében.– Mint egy sokat szenvedett nő – felelte. – Mint egy összetört szívű

nő, aki megpróbál elmenekülni az elől, amire leginkább szükségelenne.

Volt valami érdekes Taselda mosolyában. Széles volt, lapos, éselső ránézésre alig több az ajkai széthúzásánál. Ám egymásodperccel később, a borospohár üvegén keresztül megnézveLuke-nak az az érzése támadt, mintha olyan lenne, mint az öreg Bené:huncut, szelíd, az emberi természeten derülő. Azon kezdetttöprengeni, kire emlékezteti ez a nő. Beru nénire… egy kicsit;

Leiára… egy kicsit; és még valaki másra, egy asszonyra, akiről csakhomályos képeket őrzött emlékei legmélyén. Az anyjára?

Ugyanaz volt a mélységes melegérzet, az adakozó kedvesség és ahatártalan, önzetlen szeretet vigasza is.

– Hol van? – kérdezte, hogy a nő mindent tudott és megértett. – Eltudnál vinni hozzá? – A bor édessé vált a nyelvén, s megtelt addigészre sem vett aromákkal. Luke felhajtotta a maradékot, Taseldapedig újratöltötte a poharát. Az ital enyhítette a Jedi kimerültségét,mint ahogy a nő mosolya is… és egyre jobban szomjazta mindkettőt.

– Természetesen. Azóta várlak már, mióta Callista először beszéltrólad. – Taselda kinyújtotta a két kezét, és megfogta a Luke-ét. – Nemmessze innen, a hegyekben van egy barlang. Lüktet benne az Erő.Egyike a földvillámok keletkezési helyeinek. Odaküldtem meditálni.Odavezetlek, mert vezető nélkül lehetetlen megtalálni.

Azzal felállt, vett egy mély lélegzetet, mintha megacélozta volnamagát, szorosabban maga köré tekerte kopott romexruháját, ésbizonytalanul a sarokba nézett, a cipőjét keresve. Luke észrevette,hogy a lába koszos, a lábujjkörmei pedig nagyra nőttek,megsárgultak. A rátörő undort azonnal eltörölték a Yodáról őrzöttemlékei – aki finoman szólva sem volt túl vonzó jelenség –, majd amardosó önvád.

Hogyan gondolhat ilyeneket Taseldáról?Egyébként is, mikor ismét lenézett a nő lábára, már egyáltalán nem

látta piszkosnak.Ő is felállt, és letette a poharát az asztal szélére. Legnagyobb

meglepetésére majdnem elvétette a mozdulatot. A homályos világítástehet róla, gondolta, hiszen a bortól inkább tisztább lett a feje, nemködösebb. Olyan tiszta, mint életében még soha.

– Van siklód? – kérdezte a nő.Luke bólintott.

– Meg kell javíttatnom, de egy nap alatt kész lesz.Átfutott az elméjén, hogy nincs pénze ilyesmire – el akarta adni a

gépet, hogy kijuthasson Callistával a bolygóról. Ez azonban mostmintha nem számított volna. A szíve hevesebben kezdett verni agondolattól: Callistával.

– Fegyvereid?Luke megérintette az övén lógó sugárvetőt és fénykardot.Taselda elkomorult.– Az kevés lesz – mondta halkan. – Várnunk kell. – A homloka

ráncba szaladt.– Várni? – rémült meg Luke. A hegyek veszélyesek. Callistát

valami baj érheti, ha nem ér oda időben. A végén még nem találjákott, vagy ami még rosszabb, holtan bukkannak rá. Elviselhetetlen lettvolna. – Mi a baj?

Taselda megrázta a fejét, mint aki nem akarja a gondjaival terhelnibarátját, és elfordította az arcát. A gallérja mögül előkúszott egydroch.

– Semmi.– Tudok segíteni?– Nem kérhetek tőled ilyesmit – felelte a nő. – Ez csak az én

gondom.– Mondd csak el! – A világ rettenetesen sivár lett volna, ha nem

segít rajta. Talán még Callistát sem találná meg. És hirtelen valahogyfontos lett, hogy a nő ne mástól kérjen segítséget. – Kérlek!

Taselda szégyenlősen, kissé bűntudatosan elmosolyodott.– Régen volt utoljára bajnokom. Szerencsés lány a te Callistád,

Owen. – A virágkék tekintet ismét a férfiéba fúródott, a karcsú ujjakbizalomteljesen simultak a mellkasára. – Régi, nagyon régi történetez, barátom. Amikor először léptem erre a bolygóra… ó, hány éve

már!… mindössze teljesíteni akartam a Jedi-mesterektől kapottaprócska feladatot, hogy aztán tovább is álljak. De amikor láttam,hogyan élnek itt az emberek, állandóan azon veszekedve, kié ez apumpa, kié az a fa, kinek van joga milyen növényeket termesztenimelyik földdarabon, nem tudtam elmenni. Volt néhány hadúr…kisstílű gazemberek felbérelt verőlegényekkel… és bár rendünkelveivel ellenkezik állást foglalni az ilyen ügyekben, nem tudtam szónélkül hagyni a tetteiket. Úgyhogy az emberek szolgálatába állítottama képességeimet. Kezemben a fénykardommal elvezettem őket egyszilárdabb, békésebb életbe. A hajómat azonban elpusztították egyéjjel, míg én néhány túsz kiszabadítására indultam. Tudtam, hogymaradnom kell. A harcok után a nép megválasztott vezetőjének. És énboldog voltam.

Luke bólintott, lelki szemei előtt feltűnt a gyönyörű harcoslányképe. A ház is valóban olyan volt, amilyet a hálás nép építenevezetőjének, aki megszabadította őket a zsarnokságtól.

– Sok-sok év múlva azonban egy másik Jedi érkezett ide, egygonosz, önző, hazug, de nagyon megnyerő lény. Azért jött, merthallotta, hogy milyen lüktető Erő járja át ezt a bolygót. Az Erő itt avalóság határán kering, könnyű megérinteni, de ő még erre sem voltképes. Az idegen képességei korlátozottak voltak, de amivel bírt, azteltorzítva saját ürességének kitöltésére gyűjtötte össze. Beldorionnakhívták. Beldorion, a Rubinszemű. Beldorion, a Ragyogó.

Felsóhajtott és fáradt, szomorú mozdulattal megtörölte a homlokát.– Te is tudod, Owen, hogy mindig akadnak emberek, akik

hajlandók az ilyen alakokat követni. Beldorion pedig nemcsakerőszakkal, fenyegetéssel dolgozott, hanem hazugságokkal,rágalmakkal is. Elferdítette az igazságot és az emberek emlékeit azigazságról, s a végén minden, amit tettem, más értelmet kapott… aminkapva kaptak azok, akiket gonoszságuk miatt megfosztottamhatalmuktól.

– A barátaim is ellenem fordultak. Beldorion soha nem érte el atudásnak azt a szintjét, hogy elkészítse saját fénykardját, ezért elloptaaz enyémet. Tönkretett. A szegények rettegtek tőle, a haszonlesők akegyeit keresték. Hamarosan királyként uralkodott Hweg Shulban,engem pedig elfelejtettek.

A hangja elhalt, a kezét pedig gyorsan az arca elé kapta. Odakint, acsendes utcán egy blerd rekedten felnyerített; a ház előtt ostorátsuhogtatva elhajtott egy Régi nő alcopay vontatta, nagy kerekűszekerén. Luke maga előtt látta ezt a gyönyörű nőt, amint a soha elnem álló szélben lobogó ruhájában sietve lépked a szűk, kanyargósutcákon, és ismét Ben jutott eszébe… és az, ahogy a Toscheállomáson élő gyerekek kacagva, ujjaikkal varázsjeleket mutogatvaszaladtak elé, akárhányszor csak felbukkant. Az eltelt évekellenére… ő maga is kisgyerek volt még… emlékezett a Ben szájasarkában bujkáló őszinte derültségre.

– Elkerülhetetlen volt – folytatta Taselda –, ahogy azt mi, igazilovagok tudjuk, hogy Beldorion a saját kapzsiságának és bűneinekáldozatává ne váljon. Évekkel ezelőtt kifosztotta és elűzte egy SetiAshgad nevű férfi, egy politikus, akit az öreg Császár küldött idebüntetésből, mint ahogy a többiek őseit is. Beldorion annyirabelefeledkezett a züllésbe, hogy minden hatalmát elvesztette. A híveiátálltak Ashgad oldalára, Ashgad pedig még a házát is elvette, abenne lévő összes kinccsel együtt. A tőlem ellopott kincsekkel – tettehozzá komoran. – És ami a legfontosabb, valahol ott van abban aházban a fénykardom.

– Aha – mondta Luke halkan.– A Beldorionnal folytatott küzdelmem során szerzett sérüléseim

megakadályoztak benne, hogy újat készítsek. Amikor néhány éveelmentem Ashgadhoz, hogy visszakérjem tőle, ugyanolyan brutálisankidobott, mint előtte Beldorion. Azóta többször is megpróbáltamvisszaszerezni. Nézd! – Egyszerű, ártatlan mozdulattal lehúzta a jobb

válláról a ruháját, megmutatva a karján, a drochcsípések közöttfehérlő szörnyű forradást.

– Sebezhetőek leszünk, mikor elmegyünk a barlangba Callistáért –mondta Taselda halkan. – Ashgad szolgái könyörtelenek, már csakazért is, mert nem emberek, hanem csak emberi külsejű droidok. Ésugyanazon sérülés miatt nincs már annyi erőm, hogy bejussak Ashgadházába és megszerezzem a fénykardomat. Sőt abban sem vagyokbiztos, hogy nem a másik házában van-e, a Villám-hegység lábánálelterülő síkságon. A kedvedért, és Callista kedvéért szívesenmegmutatnám neked, hol van a lány, de nem merem.

Reszketve felsóhajtott, és két kezével hátrasöpörte arcába hullóhaját.

– Nem merem.A karján lévő forradás látványára düh töltötte el Luke-ot. Hogyan

lehetett képes bárki is kezet emelni erre a szelíd, gyönyörű nőre? Adühe azonban aggodalommal keveredett – ha azok, bárkik islegyenek, egyedül találják Callistát, még rajta találják kitölteni aTaseldával szemben érzett haragjukat.

– Ashgad házában merre lehet a fénykardod? – kérdezte.Elméjében ismét felvillant a Régiek nyomorúságos kunyhói közöttdölyfösen álló, csillogó fehér falú épület.

– A konyhák alatt van egy kincstár. – Taselda indigókék szemébenhálás könnyek csillantak meg. – A bejárata a konyhakert felől nyílik,itt. – Elfordult, és csinált valamit egy kisasztallal. Mikorvisszafordult, egy durva, helyi gyártású papírlap volt a kezében,amelyre tintával a ház alaprajzát vázolták fel.

Luke elvette a lapot, és tisztelgett vele a nő előtt. Könnyűnek éserősnek érezte magát, mintha szikrák pattogtak volna az ereiben.Elvigyorodott, mint egy kisfiú.

– Hamarosan visszajövök. Estére már kint leszünk a városból.

– Callista megmondta, hogy rád számíthatok, Owen – felelteTaselda halkan. – Láttam, hogy felcsillant a szeme, mikor kiejtette anevedet. Szerintem nem kell félned attól, hogy mit fogsz találni.

Callista! Luke teste mintha énekelt volna, miközben elsietett aRégiek negyedének rosszul kövezett utcáin. Világokat pusztító sötétjelek, de egymásra találnak a szerelmesek…

Megtaláltam, megtaláltam, megtaláltam! “Láttam, hogyfelcsillant a szeme…”

A léptei lelassultak.“…mikor kiejtette a nevedet.”De hát Callista nem tudhatta, hogy Owen Lars álnéven fog

idejönni!Luke megállt és rájött, hogy eltévedt a szinte teljesen egyforma

fehér házak között.

Volt valami a borban, gondolta higgadtan.Luke soha nem ivott túl sokat, és amióta elkezdte tanulmányozni az

Erőt, teljesen felhagyott ezzel a szokással. Egyszerűen túl sokatrontott az összpontosító képességén. Noha Taselda boráttermészetesen nem lehetett más borokhoz hasonlítani, mégismeglepte, mennyit fogyasztott belőle. Most pedig, ahogy figyelmét azanyagcseréjére fordította, hogy eltávolítsa az alkoholt aszervezetéből, észrevette, hogy valami más is van benne.

Szintetikus hangulatjavító, gondolta, szemét lehunyva, egyikkezével egy falnak támaszkodva. Pryodene vagy pryodase, esetlegalgarine-i torvenád – valami olyasmi, ami elfogadóvá ésbarátságossá teszi az embert. Leia mesélte egyszer, hogy a coruscantinemesség körében egy időben bevett szokásnak számított pryodase-tfogyasztani a vacsorák előtt, hogy elejét vegyék a párbajoknak. Amunkaügyi vitákban és a válóperek során pedig az egyik fél

rendszeresen megvádolta a másikat azzal, hogy a tárgyalások előtt azitalába csempészte a szert.

Az ártalmatlan, függőséget nem okozó szert. Amely egyszerűencsak csökkentette az ember elővigyázatosságát.

Milyen bölcs volt tőle, hogy ezzel a módszerrel segítettlevetkőznöm az előítéleteimet és igaz valójában látnom őt, gondoltaLuke.

Tett két lépést, próbálva Seti Ashgad háza felé venni az irányt.Mit is gondoltam az előbb?Lüktető fájdalom tört rá. Nem fizikai fájdalom, hanem a veszteség,

az elhagyatottság fájdalma, annak a gyermeknek a mélyen ülőfájdalma, aki öntudata felébredése óta gyanítja, hogy az anyja eladta,mint egy szalmabábut, s nem érti, miért. Callista eltűnésénekfájdalma. Annak a fájdalma, hogy elveszítette magányosábrándozásai közben kitalált apa-álmát.

Hideg árasztotta el, hideg és aggodalom. Nem veszítheti elTaseldát is…

A gyermek veszteségtől való félelmén egy hang jutott el hozzá.

Hallgass az érzéseidre! – szólt a fekete hang a feketeségből.Tudod, hogy igaz!

Az apja hangja.Vaderé.Taselda kihasználta.A beléhasító hideg, az egyedülléttől való félelem elmélyült. Ha a

nő hazudott neki, csak arra akarta felhasználni, hogy visszaszerezze afénykardját (ugyan miféle sebesülés gátolhatta abban, hogy újatkészítsen, ha egyszer értett hozzá?), akkor nem lehetett Callistatanítója. Nem adhatta vissza neki Callistát. Nem, gondolta, nem

akarva elhinni. Nem akarva, hogy igaz legyen. Nem…Tudod, hogy igaz!És mint annak idején is, tudta.Visszafordult, és elindult Taselda háza felé.A nőt Jedi-képzése képessé tette az elme befolyásolására. Luke

korábban már látta, amint Ben használja ezt a képességet, éshasználta ő maga is. Palpatine császár pedig egyenesen zseniális voltabban, hogy hogyan teremtse meg a kétségbeesett hűségetalattvalóiban, s hogyan hozza felszínre azok legmélyebb félelmeit.Úgy játszott az embereken, mint egy tehetséges zenész a fuvoláján.

Taselda ilyen jellegű képességei nagyon kifinomultak és nagyonerősek voltak.

A szél egyre hangosabban süvített Luke körül, miközben asikátorokban kanyargott – mintha csak meg akarta volna tiltani neki,hogy visszamenjen. A Taselda elvesztésének gondolata nyománrátörő bénító pusztulás és mindent elöntő félelem lavinája alatt Lukeugyanazt a hűvös bizonyosságot érezte, mint amit a Bespin poklafelett, azon az antennán lógva. Nem akarta, hogy igaz legyen, de tudta,hogy igaz.

Ez alkalommal hátulról közelítette meg Taselda házát, és már arozsdás, a szétszerelés különböző stádiumaiban lévő siklókkalzsúfolt hátsó udvarról nyíló ajtó acélüvegén keresztül meglátta a nőt.A szoba egyik sötét sarkában kuporogva kutatott valami után abútorok mögött, a párnák alatt. Látta, amint bedugja a karját egyszekrény alá, majd előhúzza és feláll – tágra nyílt, haragos kékszemmel, mellére lógó gubancos, undorító hajjal fordulva az udvar ésLuke felé. Luke érezte, hogy a nő elméje az övének feszül, dühösen éshiábavalóan; érezte az Erő gyenge, szétszórt lökését, és bár a falkizárta a szelet, látta maga körül megrándulni és arrébb pattanni alyukas víztartályokat, a mocskos rongyokat, a fém- és fadarabokat.

Taselda tekintetét a Luke-éba fúrva elkezdett valamiket – csakdrochok lehettek – leszedni a karjáról, hogy aztán barna, csorbafogakkal teli szájába dobálja őket.

A Luke elméjét átható aggodalom metszően éles lett, mint egyhalálsikoly. A lelke kiüresedett, talmi üveggyönggyé vált. Valaholmélyen őszinte szomorúság érintette meg.

Elfordult.Nem is annyira az Erőnek, mint inkább a Lázadók között, a

vákuumban hihetetlen sebességgel száguldó űrhajókban töltöttéveknek köszönhetően érezte meg szinte ösztönösen a rá leselkedőveszélyt, s hallotta meg a következő pillanatban a rohanó lábakdobogását. Lebukott, és a háta mögött egy lándzsa fúródott a mocskostalajba. Valaki egy követ hajított felé, egy régimódi nátriumossugárvető sárga lézersugara pedig kormos csíkot hagyott maga után amellette lévő falon. A sikátorokból rongyos férfiak és nők rohantakfeléje – és gyerekek is, kócos, mezítlábas gyerekek, köveket dobálva.

Luke egyetlen Erő-kitöréssel szétszórhatta volna őket, vagyfelkaphatta és eldobhatta volna bármelyiküket, de nem merte. Egylány – nem lehetett több tizenhat évesnél – egy doronggal futott felé.A Jedi oldalra lépett, az alkarjával félresöpörte a kezdetlegesfegyvert, lebukott egy újabb lézersugár elől – a fegyver valószínűlegolyan ócska volt, hogy még egy gyíkot sem lehetett volna megsütnivele –, és menekülni kezdett. A Régiek szedett-vedett bandájaátkozódva, fegyvercsörtetve eredt a nyomába.

– Gyilkos! Tolvaj! Mocskos szemét! – (Még ők mondják!) Egyretöbben tűntek fel a házak sarkai mögül, és döfködtek Luke felélándzsáikkal és dorongjaikkal. Két-három sugárvető is felvillant, deegy mozgó célpont eltalálásához elég nagy gyakorlat kell, márpedigLuke ügyelt rá, hogy egy pillanatra se álljon meg. Két férfi egyszermegragadta és megpróbálta visszahúzni a sikátorok labirintusába –feltehetőleg Taselda házához, már amennyiben, ahogy azt Luke

sejtette, a támadók a nő hajdani “alattvalóinak” maradékából kerültekki. Mindenesetre leengedte a súlypontját, az egyik férfi alól kirúgta alábát, majd a zuhanó testet a másiknak lökte, végül pedig behajítottamindkettőt üldözői közé. Átszökkent egy fal fölött, átrohant egy sűrűnbenőtt kerti ösvényen – az ágak a viharos szél erejével csapódtak azarcába –, és hallotta, hogy üldözői a telek hosszabb oldala menténigyekeznek utolérni. Úgy vélte, a legrosszabb esetben még mindigkinyúlhat az Erőért és…

És? Keltsen életre egy Erő-vihart és öljön meg még egy ártatlan,kétszáz kilométerrel arrébb lakó, a Gyógyítók gondjára bízottöregasszonyt?

Felkapott egy gereblyét a kerítésnek támasztott szerszámok közül,nekifutott, és rátámaszkodva átlendült a falnak azon a részén, ahonnana legkevesebb kiáltozást hallotta. Sikerült áttörnie a Jövevényeknegyedének jobban átlátható, széles utcáira. Kavicsok záporoztak rá,egyik felsértette az arcát. Három Régi bukkant fel előtte a semmiből,az egyik egy sugárvetőt szorongatott. Luke oldalra vetődött, elsiklottaz egyik kerítés mögül felé bökő lándzsa mellett, talpra ugrott, éshátát a falnak vetve végigmérte a futva közeledő támadókat.

– Itt meg mi a fene folyik? – bődült el egy öblös hang.A Régiek megtorpantak, majd némi zavart lökdösődés után hátrálni

kezdtek.A sikátorban egy ijesztő külsejű, két és fél méter magas ithori,

illetve egy kövér, lompos, sötét hajú ember közeledett, mindkettő aHweg Shul-i rendőrség kék egyenruhájában.

– Szégyen, gyalázat! – csiripelte a kalapácsfejű vékony hangján. –Minek képzelitek ti magatokat, piranjabogaraknak? Vagy nafeneknek?

A Régiek sugdolózni kezdtek egymás közt. Az egyik nő ledobta akezében tartott követ. Valaki a “Gonoszról” kezdett motyogni.

– Ő? – bökött az ember a hüvelykujjával Luke felé. Zsíros, fekete

fürtjei megrebbentek a szélben. Senki sem válaszolt. – Te vagy aGonosz, zarándok? – fordult oda a férfi Luke-hoz.

– Mindenki gonosz valaki szemében – porolta le Luke a zekéjeujját. A kő, amely a poros foltot hagyta, majdnem eltörte a karját.

A férfi felkuncogott.– Hát az exnejem biztos egyetértene veled! Mit gondolsz,

Snaplaunce? – nézett a kalapácsfejűre. – Tiltják a város törvényei,hogy valaki gonosz legyen?

– Tudomásom szerint nem, Grupp.– Hallottátok? – fordult vissza a rendőr a csőcselékhez, melynek

körülbelül a harmada tartózkodhatott még a helyszínen. – Mit követettel ez a fickó azon kívül, hogy gonosz? – A szeme sarkábólvégigmérte Luke-ot, s távolról sem ostoba tekintettel.

– A Gonosz gonosztetteiről ismerszik meg! – visította a lány, akikorábban egy doronggal próbálta bezúzni Luke fejét.

– Ja, persze. Tudod mit, picinyem, szerintem az a gonosztett, mikorszázan rontanak valakire, aki még csak a sugárvetőjét sem süti el. –Grupp legyintett, mintha egy legyet akart volna elhessegetni. –Kotródjatok innen, mielőtt be nem viszlek benneteket rendzavarásért!Jól vagy? – fordított hátat a Régieknek. Luke biztosra vette, hogy ígyis minden idegszálával a csőcselékre figyel. A Régiek morogva,dühös pillantásokat vetve rájuk szétszéledtek. Az ő szemükben nem atörvény őrei siettek egy ártatlanul megtámadott ember segítségére,hanem a Jövevények egy másik Jövevényére.

– Jól vagyok.– Őrült theranok.– Nem theranok – csiripelte az ithori. – Én ismerem a theranokat.

Ezek azok voltak, akik már legalább négyszer-ötször megtámadtákAshgad úr házát, amióta itt vagyok. Gyanítom, az év elején ők öltékmeg az utolsó szolgáit is, bár bizonyítékom nincs rá. De azt tudom,

hogy körülbelül ugyanakkor ők rabolták el azt a fiatal nőt.– Fiatal nőt? – Luke-ot mintha hasba rúgták volna. Az ithori

töprengve mérte végig aranyszínű szemével.– Azt a magas nőt, aki az egyik durreni hajóval érkezett. Craynek

nevezte magát, de többször előfordult, hogy nem reagált, mikor valakiígy szólította. Ezek a rongyosok – azt beszélik, az egyik régi bandamaradékai, akik sok-sok évvel ezelőtt a Beldorion meg a másikbűnkirály, az öregasszony közötti csetepatékban harcoltak – egyéjszaka körülvették és elhurcolták. Keresni kezdtem, de aztán egyszercsak összefutottam vele az utcán. Azt mondta, hogy a barátai. – Azédes, halk hang száraz tónust öltött – az ithoriak megdöbbentően sokérzelmi árnyalatot tudtak kifejezni hangjukkal.

– Mikor… mikor történt ez? – préselte ki Luke cserepes ajkaiközött. – Még mindig a városban van? Láttad mostanában?

Grupp és az ithori összenéztek. Nem egészen gyanakvóan, hanem arendőrök tekintetével, akik azt kérdezik egymástól, hogy vajonfenyegetést jelent-e ez a fickó városuk rendjére? Luke látta, hogyGrupp kiszúrta az övén lógó fénykardot, és fogadni mert volna, hogya rendőr pontosan emlékezett Callista fegyverére is.

Végül az ithori szólalt meg:– Az érkezése után alig egy héttel elment Hweg Shulból,

tudomásunk szerint a saját akaratából. De hogy merre ment, mivelvagy ki után, arról fogalmunk sincs.

Beértek a város Jövevény negyedébe. A szögletes, fehér házakmegcsonkított birodalmi lépegetőkként kuporogtak tartóoszlopaikon.Az antigravitációs gömböket levonták a talaj közelébe, s a dermesztőszél a hajdani tengerek emlékét idéző morajlással süvöltött a levelekközött, hogy tompán felnyögve torpanjon meg a permakrétaszárítótornyok előtt, amelyekben a brope-ot és a smoort dolgoztákfel. Grupp és Snaplaunce ismét végigmérték Luke-ot, figyelmeztették,

hogy legyen óvatos az utcákon, majd elmasíroztak az egyik házrobogóikat elrejtő árnyéka felé.

Luke még sokáig ott állt, a Régiek negyedének görbe falait ésalgával borított köveit bámulva.

Callista érkezése után alig egy héttel. Tehát nyolc hónapja.De hogy merre, mivel…Luke undorodva, irtózva megborzongott. Bármibe fogadni mert

volna, hogy nyolc hónappal korábban Taselda a fegyvereként, lesújtóökleként akarta használni Callistát, mint ahogy Palpatine Vadert,Vader pedig őt, Luke-ot. Az egyik régi banda maradékai, akik sok-sok évvel ezelőtt a Beldorion meg a másik bűnkirály azöregasszony közötti csetepatékban harcoltak. Hát idáig süllyedtvolna Taselda, akárhogy és akármiért is érkezett korábban erre abolygóra, melyen még a köveket is sugárzó fénnyel itatta át az Erő?

Megpróbálta a hatalmába keríteni Callistát. Azt ígérte neki, amirea lány a legjobban vágyott. A valahová tartozás, az otthonmegtalálásának illúziójával kecsegtette.

Callista azért jött ide, hogy képzést kapjon az Erő használatátilletően, de ehelyett csak annak a szörnyű példáját találta meg, hogymi történik akkor, amikor valaki nem részesült elég képzésben,amikor a Tudás szinte teljesen eltűnik, mindössze dühöt, gyötrővágyat és őrületet hagyva maga után.

És Callista inkább elmenekült.Luke megborzongott, és a szél ellenében előredőlve elindult

vissza, a Kék Blerd feletti szobájába. Elméjéből nem tudta száműznia képet, amint Taselda, egykor Jedi, most azonban csak egy mocskos,őrült vénasszony, kifelé bámul rá a sötétségbe, s közben a karjábólkiszedett drochokat majszolja.

9– Beldorion, a Ragyogó az üdvözletét küldi, excellenciás

asszonyom – hajolt meg az ajtóban a magas szintidroid. –Megtiszteltetésnek venné, ha vele teázna.

Ó, csak nem? – harapta el Leia a szavakat. A szintidroidokhirdetésében egy szó sem esett arról, hogy a halló- éslátóérzékelőiken keresztül a tulajdonosaik láthatnák és hallhatnák,amit ők, Leia azonban tudta, hogy bizonyos körökben ez bevettszokás. Az édesszirom miatt néha elég meggondolatlanul viselkedett,pedig olyan óvatosnak kellett lennie, mintha borotvaélenegyensúlyozott volna – már csak Dzym miatt is.

– Ashgad úr is jelen lesz? – Eltúlozta hangjának édesfátyolosságát, mint mindig, mikor szintidroidokkal, vagy ami aztilleti, Liegeusszal beszélt – annak idején nem egy iskolatársátsikerült leszerelni a könnyen elsajátítható, dallamos hanglejtéssel.Abból, hogy senki sem kényszerítette belé a kábítószeres vizet, annyitlegalább megtudott – ha kissé késve is –, hogy a szobáját nemhallgatják le. Aznap reggelig ez a lehetőség meg sem fordult afejében a kábítószer hatása miatt,

– Nem tudom, excellenciás asszonyom.– Csak azért kérdem, hogy mit vegyek fel – motyogta álmosan az

esetleges hallgatózók kedvéért.– Nem tudom, excellenciás asszonyom.

Nem mintha túl gazdag ruhatárból válogathatnék, gondolta Leia,a szintidroid távozása után.

A teraszról legalább öt szintidroidot számlált meg, de mivelbizonyára akadtak közöttük egyformák is, többen is lehettek. Kettőnegyértelműen látszottak az oszlás jelei, a fémvázukat borító hús lassú

pusztulása, mely valamilyen módon nyilván kapcsolatban volt mind aHalálcsírával, mind Dzymmel.

Nem tudta, hogy valóban lehetséges-e, amit egyre jobban gyanított:hogy Dzym valahogyan képes irányítani a Halálcsírát. Ez lehetővétette volna az Adamantine és a Borealis legénységének kiiktatásáhozszükséges rendkívül pontos időzítést és azt, hogy ő maga hogyankerülte el a betegséget. Azt is megmagyarázta volna, hogy Ashgad ésLiegeus hogyan maradt egészséges – és azt is, hogy mitől rettegannyira az utóbbi. Vagy lehet, hogy ha ismét tiszta lesz az elméje,akkor teljesen más magyarázatot talál mindenre?

Már ha megéri, hogy tiszta fejjel gondolhassa végig a dolgot.Leia megborzongott, és magára öltötte vörös-bronz hivatali

palástját, illetve az arra ráboruló karmazsinszín köpenyt.A szintidroid fél órával később tért vissza, mikor Leia épp végzett

a frizurájával. Amennyire csak tudta, igyekezett megfigyelni a házelrendezését: végig egy folyosón, le egy lépcsősoron. A lépcső aljánegy széles, nyitott ajtó állt, melyen keresztül egy leszállópályáraemlékeztető, hatalmas térséget pillantott meg a szabadban, a fennsíkperemén. Egy szögletes, közepes méretű teherhajó állt rajta, melyrőla szintidroidok egy számítógépközpont alkatrészeit tartalmazó ládákatpakoltak le. Ezek szerint az építkezés már a végéhez közeledett.

– …először a zöld vezetékeket, aztán a pirosakat… – magyaráztaaz egyik droidnak a felbukkanó Liegeus. A nyílt permakrétaterületfölött a tekintete találkozott a Leiáéval.

A férfi rémülten megtorpant.– Erre szíveskedjen, excellenciás asszonyom – szólalt meg a Leiát

kísérő szintidroid, s Leia csak ekkor döbbent rá, hogy a nyitottajtóban áll. Sietve elindult a droid után. Befordultak egy sarkon, smiután lementek egy újabb lépcsősoron, Leiát hőhullámként csaptameg az átható huttszag.

– Szörnyen lassan telik itt az idő, szörnyen lassan – emelkedett felBeldorion hatalmas, pitonszerű teste kipárnázott emelvényén. Ahuttok az idő haladtával hajlamosak voltak elhízni, a Ragyogótazonban a folyamatos nassolás ellenére komoly fizikai erő éshatalmas sebesség légköre lengte körül, nem úgy, mint Korrdát,Durgának, a huttnak szánalmas tanítványát, aki a Nal Huttán oly sokdurva vicc tárgyává vált. Beldorion fajtájának többi tagjától eltérőenelőszeretettel viselt aranygyűrűket az ujjain és arca ráncaiban, illetveegy ékkövekkel kirakott díszgombot az alsó ajkában. Fénykardja egya vállán átvetett, aranyveretű hüllőbőrből készült övön lógott. Atompa fényű, sötét fém elütött a csillogó ékszerektől.

– Kedves öntől, hogy velem tart, kis hercegnő. Biztos nyomasztóaka napjai abban a szobában.

– Egy kicsit – ismerte el Leia azon töprengve, mi sülhet ki ebből azegészből. Eszébe jutottak a Jabba fogságában eltöltött napoklegvisszataszítóbb momentumai, de azzal nyugtatta meg magát, hogymég ha Ashgad nem is tud a meghívásról – s ezt biztosra vette –,akkor is az ő házában vannak. – Ashgad úr messzemenően igyekszikgondoskodni a szükségleteimről.

– Ó, az enyéimről is, az enyéimről is – morogta a ragacsos,kútmélyi hang. – Nem mintha össze lehetne hasonlítani az énrangomat az önével, de azért… kényelmesen élek, természetesen, éssaját szakácsom is van, bár őszintén szólva, kis hercegnő, ez az újfickó Zubindi Ebsuk nyomába sem ér. Zubindi… ah! –Visszataszítóan felsóhajtott, és beletúrt a mellette álló porcelántálba,mely tüskés, konyakban úszó, marinírozott prabkrosgömböcskékkelvolt tele. – Ő aztán szakács volt! Mélyen lesújtott a halála. Teljesenelment az életkedvem. Kubaz volt ő is, mint ez az új… zseniálisanbánt a rovarokkal. “Csak kapjam meg a megfelelő hormonokat ésenzimeket, mondogatta, és a tengerparti homokból is a Császárudvarába illő lakomát varázsolok.” És tudja mit: meg is tette! –

szegeződött a mélyvörös szempár Leiára. – Ő aztán meg!A hutt mély torokhangon felmordult, és Leia megérezte elméje

érintését az övén. Gyengén, erőtlenül, de megpróbálta befolyásolni azakaratát. Leia érezte a veszélyt, hogy azok a skarlát gömbökhipnotizálhatják, ezért inkább elfordította a tekintetét. Aszervezetében lévő édesszirom nagyon megnehezítette, hogy neengedjen a nyomásnak.

– Ashgad pedig… ezek a Jövevények istenítik, de hát mit számítez? Amikor én uralkodtam Hweg Shulban, mindenki hozzám fordult aproblémáival, hogy én tegyek igazságot. És tudja, az én ítéleteimigazságosak voltak. – A vörös szempár ismét a Leiáéba mélyedt. –Jobb uralkodó voltam… és erősebb is.

Leia alig tudott félrenézni.– Biztos vagyok benne.A hutt ismét felmordult, és egyik kicsi, sárga kezét végighúzta a

szaténpárnákon. Szinte oda sem figyelve felkapott, a szájába dobottés elropogtatott egy kisujjnyi nagyságú drochot.

– Csak azért tudott legyőzni, mert fáradt voltam. Nem másért. Az arengeteg harc Taseldával! Teljesen kimerültem. Ezt kóstolja meg, kishercegnő!

Kinyújtotta a kezét, és a szoba másik végében álló,kristályberakású ébenfa tálalóasztalon megrezdült egy vert ezüsttálca, hogy aztán a levegőbe emelkedjen és elkezdjen feléjük lebegni.Már majdnem odaért, mikor hirtelen megállt és zuhanni kezdett. Leiareflexei még az édesszirom hatása alatt is elég gyorsan működtekahhoz, hogy a párnákról előrevetődve elkapja. A tálcán valamiféleroládok hevertek egy olajszagú massza körül, tetejükön egy hatalmas,kék, eperszerű gyümölccsel. Leia a diplomáciai fogadásokon eltöltöttnéhány éve során nem látott hozzá hasonlót.

– Ki az a Taselda? – kérdezte, átnyújtva a huttnak a tálcát.

– Egykor a társam volt – pöckölte le a gyümölcsöt a tálca tetejérőlBeldorion. – Együtt jöttünk ide… ó, sok-sok évvel ezelőtt. Az a nőazonban megirigyelte a helyiek irántam tanúsított tiszteletét és aképességeimet… Ő még a… hm, még a rendünk legegyszerűbbeszközeit sem tudta elkészíteni. Mindent megtett, amit csak tudott,hogy lejárasson. Csak tűszúrások voltak, de bosszantóak. Embereketbérelt fel, hogy törjenek be a palotámba, meg ilyenek. Még azután is,hogy Ashgadhoz költöztem. Most mondja meg, kedvesem: nem ez alegcsodálatosabb íz a galaxisban?

Leia a közelben álló alacsony asztalról felvett egy gyümölcskést ésegy villát, belevágott az eperbe, és csak nézte, ahogy Beldorionrabelais-i élvezettel felszürcsölte a többit, mielőtt ő maga a sajátfalatjával végzett volna. Megbánta, hogy nem egy nagyobb darabotvágott, a gyümölcs ugyanis nagyon finom volt: édes, húsos, leves éspuha.

– Zubindi háromszor ekkorára növesztette őket – kesergettBeldorion. – Az ízüket pedig össze sem lehet hasonlítani ezzel!Hinné, gyermekem? Ez egy közönséges rodiai kelpszúnyog, amelyetnövekedési enzimekkel tápláltak, és egy évig tartottak életben aszokásos egynapos életciklusa helyett. Zubindi viszont akár öt évig iséletben tudta tartani őket, és a végén teljesen más életforma lettbelőlük! Énekeltek, fütyültek, és az utolsó évben még csápokat isnövesztettek, azokon mászkáltak ide-oda. A jó ég tudja, mi lehetettvolna még belőlük, ha tovább tudja nyújtani az életciklusukat! Ésahogy a brittetheket kínozta! Bizonyára tudja, hogy a brittethhús ahaldoklás közben kiválasztott enzimektől a legfinomabb… ah! Néhaazt hiszem, soha nem fogom kiheverni a halálát!

Beletúrt a konyakostálba egy újabb prabkrosért, és kidörzsölt aszeméből egy szentimentális könnycseppet. Leia óvatosanbeleharapott az egyik roládba. A kubaz szakácsok az egészgalaxisban arról voltak híresek, hogy a rovarokat növekedési

enzimekkel táplálták, sőt még genetikailag is átalakították, hogy egyreújabb és tökéletesebb ételeket állítsanak elő. Úgyhogy egy kubazszakács művéről sohasem lehetett biztosan tudni, pontosan miből iskészült.

– Miért jött ide annak idején? – kérdezte Leia.A hutt megrázta hatalmas fejét, résnyire szűkült szemei gömbölyű

drágakövekként meredtek Leiára a súlyos szemhéjak alól.– Szerintem ezt maga is tudja – válaszolta, és erős hangja a tájfunt

megelőző erős szél süvöltésére emlékeztető basszus suttogássáhalkult. Hosszú, lilás nyelve végigsiklott a szája szélein, majd eltűntodabent. – Szerintem maga is érezte… azt a fényt. Az univerzumotbetöltő fényóceánt… azt, ami a mi Rendünket fénnyel tölti el. Azutazók történetei… a régi hajónaplók… mind azt állították, hogy ittvan. De hát ezt maga is tudja.

A hutt tekintete ismét a Leiáéba fúródott, s ez alkalommal nem voltmenekvés előle.

– Egy fiatal hölgy az ön… különleges… képességeivel azon vehetiészre magát, hogy barátokra van szüksége egy ilyen helyzetben.Tudja, Ashgadban nem bízhat, kicsikém. És ő soha nem volt jóuralkodó. – Kinyújtotta egyik kicsi, aranygyűrűs kezét, és Leia nemtudott elhúzódni előle.

– De legalább soha nem adta el egyetlen rabszolgáját semDzymnek – szólalt meg az ajtóban egy mély, nagyon halk hang.

Beldorion egy szisszenéssel megpördült; Leia hátraugrott, éselfordította a tekintetét. Az ajtóban Liegeus állt szemébe lógó őszhajával. A harag zökkentette ki a félelméből, gondolta Leia. A férfiegy pillanatig csak állt, csak nézte kettejüket, majd könnyedénbelépett, és odament az emelvényhez.

– Vigyázz magadra, filozófus! – morogta Beldorion halkan. Teljesszörnyű hosszában megrándult, hatalmas, kétméteres farka önálló,

dühös lényként csapkodott ide-oda, miközben vörös szemeiösszeszűkültek. – Már mondtam, hogy nem szeretem, ha megzavarnak.

Liegeus egy pillanatra elbizonytalanodott, sötét szemeielkerekedtek a kellemetlen emlék felidézésétől. Aztán még közelebblépett, és megfogta Leia kezét.

– Mit ajánlott fel önnek, kedvesem? – A hangja határozottancsengett, de Leia érezte, hogy az ujjai hidegek és remegnek egy kicsit.– Hogy együtt uralkodhat majd vele ezen a bolygón? Vagy hogyszabadon engedi, ha segíti visszajutni a hatalomba?

Fölsegítette Leiát, és visszakísérte az ajtóhoz. Beldorion egymozdulattal sem próbálta megakadályozni őket, de ahogy Liegeuskinyújtotta a kezét a nyitópanel felé, Leia látta, ahogy a hutt feléjüklendíti a kezét. Liegeus felnyögött, mintha megütötték volna, kétrétgörnyedt fájdalmában, szabad kezét a halántékához kapta. Az arcaelszürkült a kíntól, miközben Leia lecsapott a panelre. Az ajtófeltárult, és kivezette a görnyedt, vakon botorkáló, a falnaktámaszkodó férfit a szobából.

Félúton jártak a folyosón, melyről a nagy ajtó nyílt aleszállópályára, mikor Liegeus végre fel bírt egyenesedni, ésremegve vett egy mély lélegzetet.

– Migrén – préselte ki sápadt, vértelen ajkain keresztül. – Néha…akkor is ezt csinálja… mikor megverem a holojátékokban. Néha…még ennél is rosszabb.

Megrázta a fejét, kezével megfogta a torkát, majd egy gyorspillantást vetve a nyitott ajtóra gyorsan a lépcsők felé vette az irányt.

– Nem próbálta meg befolyásolni az elméjét? Ne bízzon benne,kedvesem!

– Bízzak inkább Ashgadban?Liegeus elfordította a fejét.Szótlanul mászták meg a lépcsőket és mentek végig a folyosón Leia

szobájáig. A férfi beütötte a kódot – testével gondosan eltakarva abillentyűzetet –, majd így szólt:

– Soha nem tartja meg az ígéreteit. De ha meg is tartaná, akkor semtudná megvédeni önt Dzymtől, és nem tudná legyőzni Ashgadot.Beldorion már akkor sem volt ellenfél Ashgadnak, mikor az sok-sokévvel ezelőtt a bolygóra érkezett.

Leia felkapta a fejét.– De hát az első Ashgad… – kezdte, és a tekintetük találkozott.

Liegeus félrenézett, és Leia látta a szájrándulásából, hogy a migrénhatása alatt többet mondott, mint amennyit akart. A férfi gyengédenbetolta a szobájába, majd gyorsan kilépve bezárta az ajtót.

Leia vakon odabotorkált az ágyához, és elgyengülő térddel leült.Kicsit szédült a szomjúságtól, és enyhe hányinger kerülgette aBeldorionnal folytatott küzdelemtől. A vizeskorsó felé pillantott,aztán felállt, kivitte a teraszra, és a benne lévő vizet leöntötte akorláton túlra. Már most nagyon szomjas volt, és később esetlegelfelejthette volna, hogy nem szabad innia.

Tiszta elmére volt szüksége. Az édesszirom miatt lenne? –töprengett. Valami másra gondolt Liegeus, csak én értem félre aszavait a kábítószer miatt? Létezhet más magyarázat?

Liegeus szavaiból azonban csak egy dologra tudott következtetni –csak egy értelmet tudott nekik adni –, hogy a férfi, aki Seti Ashgad,Palpatine császár régi riválisa fiának adta ki magát, valójában magaSeti Ashgad volt.

– Oké, szóval mi a helyzet? – Han Solo leugrott amegfigyelőállásba vezető létráról, és két lépéssel a nagyhatótávolságú érzékelők előtt álló Lando Calrissian mellett termett. Aszerencsevadász sötét vonásain vörös és sárga fénysávok játszottak;Lando felpöccintett egy kalibrációs kapcsolót, és a spektrográfkijelzőjén megjelent az a rendellenesség, amely miatt felszólt

Hannak.– Olyan, mintha valami hőforrás lenne annak a rendszernek az

ötödik bolygóján. A Damonite Yors B-n – semmi sincs ott, soha nemis volt. Akármi is az, gyorsan hűl… – kopogtatta meg a feketesávokat a színspektrumban – …ezek viszont reaktorvonalak.

Han a válla fölött átnyúlva lekért egy pontosabb értéket, aztánelkáromkodta magát.

– Még jó, hogy magammal hoztam a kesztyűmet – állított valamitLando egy másik képernyőn. – A nagysága alapján akár azAdamantine is lehetne. A légkörben lévő hősávot elnézve úgy tízórája lehetnek lent.

Han már a központi vezérlőpultnál állította be az új pályaadatokat.– Tarts ki, Leia! – suttogta. – Nehogy most halj meg nekem!A leszállás kész rémálom volt. Mintha az egész légkör örvénylő

viharokból állt volna, s a Falcon úgy hánykolódott, mint egy műanyagtányér a szökőárban. Han és Csubakka vállt vállnak vetve dolgoztak avezérlőpultnál, leküzdve a mindent befedő takaróként rájuk zúdulóionviharokat, melyek kisütötték az alattuk lévő terepre az egyetlenrálátást biztosító érzékelőket. Han engedélyezte magának, hogy negondoljon semmire, csak a képernyőn látható tünékeny hőfokra – afoltra, mely a titáni széllökéseken keresztül való leereszkedés hosszúórái alatt narancssárgáról barnára homályosuk.

Nem halhat meg, gondolta. Szó szerint fogalma sem volt arról,hogy mit tenne, mi lenne vele, ha Leia meghalna.

Nem tudta nélküle elképzelni az életét.A légkörben kavargó törmelék közepette az érzékelők elcsípték a

roncs nyomait a lenti jégen. A maradványok nagy része már többméterre besüllyedt az ősi planetáris jégréteg megolvadt, majd szinteazonnal újra megfagyott felszíne alá; néhány burkolatdarab, letörtstabilizátorok, a légköri súrlódástól a felismerhetetlenségig eltorzult

modulok. A barázda meredek szögben haladt egy több kilométer mélyés majd fél kilométer széles jégszakadék felé. Han leereszkedett föléa Falconnal, és lélegzet-visszafojtva követte a nyomot… Nem zuhantbele. Mondja valaki, hogy nem zuhant bele!

A jégbarázda egy sekély V alakban ért véget a szakadék peremén.– Ott van – mutatta Lando.Han egy pillanatra azt hitte, barátja magáról Leiáról, nem pedig a

hajó roncsairól beszél.A szakadék széle alatt negyven-ötven méterrel volt egy párkány,

amelyen akár egy kisebb gyár is elfért volna – alatta felmérhetetlenmélység tátongott elborzasztó látványt nyújtva. A lezuhant hajóburkolata felrepedt, mikor lezuhant a fenti jégsíkról, és amimegmaradt belőle, az úgy egyensúlyozott a párkányon, mint egy többmilliárd kredites ház tengerparti kilátással. Tompa, vöröses izzásmutatta a hűlő hajtóművek helyét az elvetemedett panelek és alevegőben kavargó jég közepette.

A sorozatszámok tisztán látszottak.– Miféle hajó ez?Csubi már be is gépelte a számokat. A Corbantis a Durrenről. Az

eltűnését alig két órával azelőtt jelentették, hogy a Falcon felszállt aHesperidiumról.

Nem az Adamantine. Nem a Borealis. Han nem tudta, hogymegkönnyebbüljön, vagy kétségbeessen.

Nem volt könnyű a Millennium Falcont egy újabb fordulóbadönteni, majd a felső szakadék szélén, a Corbantis által vájt V alakúmélyedéstől pár tucat méternyire letenni. A bemélyedés szélénkieresztettek egy vontatókötelet, hogy a hatvanöt méternyi megaszálaskábel a roncs közelében ereszkedjen le a szirtfalon. Han és Csubibeöltöztek, majd a kábelt követve, az űrruháikra jeges hóförgetegetszóró szélnek nekifeszülve leereszkedtek a lassan haldokló hajtómű

egyre halványabb izzása felé.A kavargó hófúvásban még védőruhájuk erős nátriumlámpáinak

fényénél sem láttak túl sokat a maradványokból.– Kis hajó! – próbálta Han túlüvölteni a tomboló orkánt a

burkolatot borító, elszenesedett csíkokra mutatva. Csubi helyeslőenfelbődült. – Te láttál csillagrombolókra utaló nyomokat azérzékelőkön, Csubi? Bármit, amiről TIE-k vagy más vadászgépekszállhattak föl? – A vuki tanácstalan volt. – Ezek túl nagy fegyverekegy rendszeren belüli hajó számára, még ha ki is tudna valaki hozniide egyet.

Csubakka morgása mennydörgésként hasított Han fülhallgatójába.A vuki pilóta többet tudott a környék kieső csempészbázisairól, minta fösvény a számláján lapuló pénzről, úgyhogy Han feltétel nélkülelhitte neki, hogy negyven parszeken belül nincs olyan hely, ahonnanegy rendszeren belüli hajó felszállhatott volna.

Remek, gondolta Han. Szóval egy csillagromboló… vagy egycsillagromboló-flotta… kószál a környéken. Pont ez kellett még,hogy teljes legyen a napom.

A külső helyiségekben csak halottakat találtak. A hó és a jég fehérleple alatt nehéz volt megállapítani, de Han úgy vélte, hogy ezek anők és férfiak az első összecsapás során eshettek el. A komolyrendszersérülésekre utaló szakadt hűtővezetékeken és kábelekenkívül a burkolaton tátongó hatalmas nyílások – melyek egyikén Hanés a vuki bemászott – is túl nagyok voltak ahhoz, hogy a vészblokkolóberendezések elboldoguljanak velük. A folyosók ajtajai viszontazonnal bezáródhattak, hogy megmentsék a hajó többi részéneklevegőjét, úgyhogy Csubi manuálisan volt kénytelen kivágni azegyiket, hogy tovább haladhassanak.

Odabent a holttesteket csak vékony, fehér dérréteg fedte.Halványan derengtek a sötétben, több százan, úgy elrendeződve a

folyosókon, mint a vasreszelék a mágneses mezőben: befelé, a hajómelegebb belseje felé kúszhattak, miközben a réseken beszivárgóhideg lassan végzett velük.

Arccal lefelé feküdtek. Han hálás volt ezért. Látott már halálrafagyott embereket, s az arcuk általában békésnek tűnt. Ennek ellenérenem szívesen nézett volna szembe velük, miközben védőruhájábanesetlenül mozogva tovább botorkált közöttük.

Még beljebb néhány világítópanel még halványan izzott,gyertyafény erősségű vörös és borostyán foltokat vetve a falakra. Azegész hajón egy droid makacsságával villogtak a sugárzást jelzővészjelzések. Egy gépi hang folyamatosan felhívta a figyelmet a túlmagas sugárzásszintre, és felszólította a személyzetet a D-4sugárzáselhárító eljárás lefolytatására. Han a hatodik vagy hetedikalkalom után a legszívesebben megkereste és apró darabokra zúztavolna a droidot, de mivel nem tette, a figyelmeztetés állandóháttérzenéjéül szolgált az egyre mélyülő pokolba valóleereszkedésüknek.

Elég meleg lett ahhoz, hogy a védőruháik füstölni kezdjenek – aHan csuklóján lévő műszerek szerint a hőmérséklet alig valamivelvolt az alkohol olvadáspontja alatt –, és a holttestek is ritkulnikezdtek a padlón.

– A reaktorházban vannak – szólt bele Han a mikrofonba.Csubi bólintott. Annak idején, a leszálló hothi éjszakában Han

felhasította elpusztult taun-tauntjának testét, hogy fogyatkozómelegével mentse meg a fagyhaláltól Luke-ot. Ugyanezért igyekezettbefelé a Corbantis legénysége is, hogy az utolsó kétségbeesettpillanatig reménykedve a segítség megérkezésében, a gyorsan hűlőreaktor mellett keressen menedéket. Ott bukkant rájuk Csubi és Han.A sugárzás megégette őket, mintha egy szupernóvában hemperegtekvolna meg. Tizenheten maradtak életben a holttesthalmok között.Ketten azonnal meghaltak, miközben a gyengélkedőből szerzett

antigravitációs ágyakra emelték őket. Csubakka és Han avégkimerülésig küzdve szállította fel a maradék tizenötöt a szirtfalona Falcon eredetileg csillámpor és csontkő számára kialakítottraktárhelyiségeibe. Az utolsó forduló során, a sztázisfolyadékkal telitartályokon és a fájdalomcsillapítókon kívül Han a hajónaplót ismagához vette.

– Hová vigyük őket? – kérdezte Lando, miközben ismét felemelte alégkör tébolyába a bukdácsoló teherhajót. Han egy pillanatigroskatagon állt a híd ajtajában, ahhoz is túl fáradtan, hogy belépjen.A mostani egyike volt azon ritka alkalmaknak, mikor Lando nem tudtarajta felfedezni szokásos hetykesége jeleit. Aztán Han kimerültenodatámolygott a másodpilóta üléséhez.

– Hé, ember! Egyedül is boldogulok! – nézett fel rá Lando. – Menjhátra és feküdj le! Rosszabbul nézel ki, mint néhányan a raktárban.

Han egy egyetemes gesztussal felelt, és lerogyott az ülésbe, ámmeg sem próbált részt venni a felszállás irányításában. Majdnem tízóráig tartott a túlélők kimentése, és nagyon jól tudta, hogy ebben azállapotban legfeljebb egy tolószéket vezethetne el. De akármennyireis legyűrte a fáradtság, zavarta, hogy nem ő irányítja a Falcont.

– Valószínűleg a Bagsho lenne a legjobb választás. – Lehunyta aszemét, s homlokát az öklére támasztva próbálta kiűzni elméjéből areaktorház, az egymásnak préselődő holttestek emlékét. A túlélőknagy többségét azok alkották, akiknek sikerült magukra kapniukvalamilyen védőruhát, de még a sugárzásvédő öltözék ellenére islegalább tucatnyian haltak bele égési sérüléseikbe. Szóba semjöhetett, hogy Leia a hajón, vagy akár csak a hajó közelében járhatottvolna az indulása óta. Tudta, hogy szinte hisztérikus vágya arra, hogykétszer is megnézzen minden holttestet a reaktorházban, a hajón,pontosan az: hisztéria.

Azonban nem tudta elhessegetni maga elől a képet, hogy Leia ottfekszik valahol fényes, lila testtel, leperzselt hajjal, kiégett

szemmel…Vett egy mély lélegzetet, és kényszerítette magát, hogy viszonylag

könnyebb hangnemben beszéljen tovább.– Ott van a szektor egészségügyi állomása és egy kis bázis.

Legalább utánanézhetünk a környékbeli ellenséges tevékenységnek.Igazi nehéztüzérségnek nyomát sem láttam, de azért néhányrendszeren belüli hajónál több kellett ahhoz, hogy végezzenek azzal acirkálóval.

– Ellenséges tevékenység? – Lando nem nézett rá, mindenidegszálával arra koncentrált, hogy kivigye valahogy a Falcont avégtelennek tűnő sztratoszféra dühöngő erői közül, de a hangjamindent kifejezett. – Miféle ellenség? A durreni partizánok? Az azőrült kalózflotta, amely állítólag megtámadta az Ampliquent? A kay-gee-i puccsisták? Hiszen…

Valami vadul megrázta a Falcont.Solo tiltakozva felüvöltött és már a vezérlőpult felé vetődött,

mikor a becsapódás ereje ledöntötte a lábáról. Hátul, a folyosónfelharsant Csubi üvöltése.

– Mi a?… – bömbölte Lando, miközben Solo négykézlábraküzdötte magát, hogy aztán a következő találat átrepítse a hídon.

– Honnan jönnek?– Semmi sincs kint! – kiáltotta Lando, függőlegesbe rántva a hajót,

s ezzel végleg kikerülve az örvénylő légkörből az űr feketeségébe. Apajzsok újabb lézersugarat nyeltek el, és a túlterhelésjelzők télestitűzijátékként villantak fel a vezérlőpulton. Han már a létrán kúszottfelfelé, a lőállásba. Hangosan káromkodott, és az futott át az agyán,hogy a támadásnak Leia eltűnéséhez, a bolygón lévő cirkálópusztulásához, vagy az unatkozó galaktikus istenség milyen újabbmocskos trükkjéhez van köze.

A lővezérlő képernyőn semmi sem volt.

Újabb lézersugár találta el őket, és a bal alsó pajzs kijelzőjénfelbukkant egy szabakkasztalnyi folt.

Solo elkáromkodta magát, és lecsapott a rekalibrációs kapcsolóra.– Látod őket? – harsant fel Lando hangja a fülhallgatójában.Látta.Olyanok voltak, mint holmi mikroszkopikus porszemcsék a

monitoron… A fenébe, alig lehetnek néhány méter hosszúak!Mindegyik körülbelül akkora volt, mint egy lézerágyú, még egy pilótais alig férhetett beléjük… Hogy a fenébe kerültek ide? Hol abázisuk?

Újabb találat, és a csillagok vadul elkanyarodtak, ahogy Landokitért. Az ég fekete háttere előtt csak egy futó villanás látszott alőállás ablakain keresztül. Akármik is voltak azok, mattfeketérelehettek festve, és nem bocsátottak ki fényt magukból.

A fenébe, mindenhol ott vannak! Solo megeresztett egy sorozatot,de ennyi erővel legyekre is vadászhatott volna smashballütővel. Akeze közben a műszerek fölött táncolt, az érzékenységet maximálisranövelve próbálta befogni azokat a valamiket.

– Honnan jönnek? – kiáltott bele ismét a mikrofonba.– A műszerek semmit sem jeleznek! – üvöltött vissza Lando. – Se

bázist, se hajót…– Pedig ezzel a mérettel nem jöhettek a hipertéren át! A francba! –

Újabb találat, és a kis folt lyukká változott a pajzson. Han ismétmegpróbálkozott egy sorozattal, Lando azonban vadul megpörgette ahajót, hogy fedezze a sérült oldalt. Han őszintén remélte, hogy araktárban lévő sebesültek mind be vannak kötve. Nem minthabármelyikük is annyira magánál lett volna, hogy ez magától eszébejusson.

– Távirányítás?

– Távirányítású hajókat nem lehet átküldeni a hipertéren! És ezeknem távirányítással lőnek!

A Damonite metánviharai lemaradtak mögöttük, s ahogy Landoelőrebuktatta a Falcont, elszáguldott mellettük a bolygó savsárgakorongja. Han megint elpocsékolt néhány lövést, de miközbenátsüvítettek a támadók egy kisebb falkáján, sikerült futó pillantástvetnie azokra.

Hajók ezek egyáltalán? – töprengett Han. Van pilótájuk? Nem mertvolna mérget venni rá. A körülbelül két és fél méter hosszú, egyméter átmérőjű hengereken miniatűr lézerágyúknak látszó dudorokcsillantak meg. Kik lehetnek bennük – hüvelykujjnyi kalózok?

– Tűnjünk el innen! – üvöltött fel, bár tudta, hogy Lando is éppezen van.

Az apró hajók piranjabogár felhőként vették körül őket. Le-lecsapva követték minden manőverüket, és elég hatékonyanmegakadályozták, hogy belépjenek a hipertérbe. Újabb piros lámpagyulladt ki, újabb pajzs ment tönkre, Valami csikorogni kezdett, ésHan az ablakon kipillantva látta, hogy a Falcon hasán fehér villámlásszalad végig.

– Nem mennek a hamis vezérlősugár után, úgyhogy nemtávirányításúak! – kiáltotta Lando.

– Utat vágok köztük! – üvöltött vissza Han, miközben a szemesarkából látott fehér felvillanás elárulta neki, hogy a parányi hajókeltalálták a Falcon valamelyik felső alkatrészét. – Egyenesen hét-hat-zéró felé, háromra!

– Han, öreg haver, mit?…– Csináld! – Ugyanebben a pillanatban bekapcsolta az összes

elülső ágyút. A fehéren izzó, pusztító sugarak szinte egyetlenfolyamként árasztották el az előttük lévő területet. A Falcon úgykövette egyre gyorsulva a fényösvényt, mint egy az árnyékát kergető

pittin. Han a pusztulás felvillanó fényeit figyelve azt számítgattamagában, inkább az ösztöneiben, mint a gépekben bízva, hogy mikorugorhatnak anélkül, hogy saját tüzükbe vetnék magukat. A kisfogpiszkálók visszasereglettek a nyomukba, és újra tüzet nyitottak amost már egyenesen száguldó hajóra.

– Egy… kettő… – (Remélem, bejön…) kezdett számolni. Az utolsópajzs fehér ragyogással levált, Han arcát két oldalról vörös, elölrőlfehér izzás világította meg… – Három!

Lando megrántotta a kart – olyan reflexei voltak, mint egyrodiainak –, és a csillagok fehér fénycsíkokká kenődtek szét.

10– Még meg sem köszöntem magának – lépett át Leia a kis teraszról

az árnyas szobába vezető boltív alatt. Liegeus, aki egy szintidroidkíséretében éppen ételt és egy újabb kancsó vizet hozott, megtorpantés megrázta a fejét.

– Ne is köszönje – válaszolta, s a hangjában bujkáló fájdalom ésszégyen ezernyi dolgot elárult, amit nem mondhatott ki. A tekintetükegy időre találkozott. – Elmehetsz – szólt oda végül a férfi aszintidroidnak.

Az ajtó halk szisszenéssel bezáródott a droid mögött. Leia látta abomlás fekete foltjait a tarkóján, és érezte a nyomában járó enyhe,rothadó bűzt. Mivel nem tudta, hogyan kérdezhetne rá arra, amit tudniakart, anélkül hogy gyanakvást ne keltene, csak ennyit mondott:

– Miért van itt? Hogy került ide? Beldorion filozófusnak nevezte.– És az is vagyok! – sóhajtott fel Liegeus. Megmoccant, mintha

csinálni akarna valamit a kancsóval és a lefedett tálon nyugvó illatos,kitűnően elkészített rovarokkal, de aztán hagyta, hogy a karjavisszahulljon az oldalához. – És vándor – nézett fel a nőre. – Acsaládom szégyene. Otthon ki sem ejtik a nevem. Mi több,legnagyobb szerencsétlenségemre elég jól értek a mesterségesintelligenciával felruházott űrhajórendszerek tervezéséhez, ésnagyon-nagyon jó hologram-hamisító vagyok.

– Hamisító?– Természetesen, kedvesem. Ez az én művészetem, a hobbim…

ifjúságom kedvenc időtöltése, ezernyi buta vicc alapanyaga. Mostpedig létem átka: Beldorion tekintélyes méretű hutt pornókönyvtárátvagyok kénytelen szerkeszteni és rendben tartani. Még a Gamorrántöltött fogságom sem volt ilyen félelmetes, mikor a kanoknak kellettszerelmes verseket írnom, hogy aztán télen, a párzási időszakban a

sajátjukként szavalják el a nőstényeknek.Leia felnevetett, mintha hirtelen támadt nyár törte volna meg

félelmének jeges zárját, és Liegeus vele együtt kacagott. Leia egypillanatra azt hitte, a férfi kinyújtja a kezét és megfogja az övét, de apilóta az utolsó pillanatban meggondolta magát.

– Szeretné, ha önnek is csinálnék valamit? – kérdezte inkább. –Óriási készletem van digitalizált hátterekből, arcokból, állatokból,bútorokból, mozgásokból, hangokból és gesztusokból. El sem hinné,hogy nem volt ott. Akarja látni a tűzhalak párzását az Aldera-tóban, apalota mellett, ahol a gyermekkorát töltötte? Vagy a Starboystfénykorukban… esetleg a férjét? – tette hozzá bátortalanul. – Tudja,róla is rengeteg anyagom van. És persze a gyerekeiről is.

Leiába különös fájdalom hasított ennek hallatán, de tudta, hogyHan sokat szerepel a nyilvánosság előtt, akárcsak a gyerekei, éslegalább tízezer holofelvétel készült róluk. Liegeus sötét szeme egy amegrúgástól rettegő kutyáéra emlékeztetett – attól fél, jött rá Leia,hogy megsértette. Megnyugtatóan megérintette a kezét.

– Nem – rázta meg a fejét. – Köszönöm, de nem. Attól tartok, túlnagy fájdalmat okozna.

A férfi kinyitotta a száját, hogy hazudjon valami megnyugtatót, mintannak idején, mikor a vizet hozta, de aztán inkább becsukta,kimondatlanul hagyva a hazugságot. A tekintetük ismét találkozott –Leiáé a fény Liegeusé a sötétség. A pilóta ismét mondani készültvalamit, tétovázott, és mielőtt belekezdhetett volna, kinyílt az ajtó ésbelépett rajta a szintidroid.

– Vorn úr, Ashgad úr beszélni kíván önnel a teraszon.Leia elkísérte az ajtóig, majd gondosan ügyelve rá, hogy ne

láthassák meg, kilopózott a terasz korlátjáig, ahonnan minden lentelhangzó szót tisztán hallhatott.

– Remélem, minden a terv szerint halad – ért el hozzá Ashgad

hangja.– Igen, uram. Holnapután elkezdhetem felbocsátani a központi

egységet; most éppen a kitérőpályákat programozom rajta.– Igyekezzen, amennyire csak tud, Liegeus! – morogta Ashgad. –

Minél tovább késlekedünk, annál valószínűbb, hogy valami balul ütki. Ma este megérkeznek a ládák, mind a két fajta. Gondoskodjon amegfelelő elhelyezésükről!

– Igenis, uram – felelte Liegeus alig hallhatóan.– A következő három napban maga felel a dolgokért – folytatta

Ashgad. – Én reggel elutazom Hweg Shulba, hogy ott is mozgásbalendítsem az eseményeket. Leghamarabb…

– Elmegy? – kérdezte Liegeus döbbenten.– Ó, minden rendben lesz! – vágta rá Ashgad gyorsan, mint aki

csak reméli, hogy minden rendben lesz. Leia a házában eltöltött ötnap során egyszer sem találkozott a férfival; nyilván nem szeretettszemtől szemben állni áldozataival. – Beldorion lesz a főnök, de neengedje neki, hogy őexcellenciája közelébe menjen. Hallottam ategnapi kis incidensről, és beszéltem a fejével. Tudja, hogy nemismétlődhet meg az eset.

– De vajon állja-e a szavát? – aggodalmaskodott rémülten Liegeus.– Ha tegnap megpróbálta a hatalmába keríteni, akkor holnap…

– Azt fogja tenni, amit mondtam neki! – csattant fel Ashgad. – ÉsDzym is.

– Nem – motyogta Liegeus halkan. – Nem fogja. És Dzym sem.– Túl sokat aggódik! – mondta Ashgad túl hangosan és túl gyorsan.

– Három nap múlva itt leszek.– De…– Azt mondtam, ne aggódjon emiatt!Leia hallotta távolodó lépteit, és érezte térdében a lenti ajtó

kinyílásával együtt járó remegést. A rettegéstől összeszorult agyomra, miközben hátát a korlátnak vetve lecsúszott a padlóra.

Ashgad elmegy. Egyedül marad a házban Beldorionnal. ÉsDzymmel.

– Megtaláltad a barátodat?Luke gyorsan felnézett a szelepekről, amelyeket tisztogatott – a

Nam Chorios porral telített légkörében a motorok rendszerestisztítást és karbantartást igényeltek –, ahogy CroigSzerelőműhelyének ajtaja elsötétült, és üdvözlésképpen rávigyorgottUmolly Darmra. A talajkutató pontosan úgy nézett ki, mint általában avárosba ellátogató vidékiek: buggyos nadrágját és bélelt zekéjétvastagon belepte a por. Mögötte, az utcán Luke látta súlyos X-3-astargoncáját megpakolva ládákkal, és az erőtlen napfényben törött kéküvegcserepekként csillogó kristályokkal.

– Még nem – felelte. Nem lepte meg különösebben a találkozás.Mikor beajánlotta Croighoz, Arvid elmondta neki, hogy ez alegnagyobb műhely Hweg Shulban, ami azt is jelentette, hogy abolygón. És Hweg Shul-i léptékkel mérve nagy is volt – harmincszerelőaknájában a szivattyúktól kezdve a kisebb háztartási gépekenát a siklókig mindent javítottak, ráadásul alig többért, mintamennyiből egy olcsó ebédet ki lehetett fizetni a munkásoknak. AJövevények épületeire jellemző módon ez is oszlopokon állt – aszomszéd aknában álló T-47-es összes tekercse is kisült, mert alegutóbbi vihar során túl közel lebegett a talajszinthez. Croig durosivolt, és Luke gyanította, hogy a szektor csempészeinek legalább afelével kapcsolatban áll.

– Mit tehetek érted? – állt fel a szelepek mellől és vágott át amocskos, olajfoltos padlón. A Hweg Shulban töltött három nap utánborostásan, a háziszőttes és a blerdbőr helyi elegyébe öltözve olyantökéletesen beleillett a környezetébe, hogy még Taselda fanatikusaisem ismerték volna fel az utcákon.

Darm átnyújtott neki egy szonikus fúrógépet.– Megsérült a telepháza – mondta. – Nem tudom, meg lehet-e még

javítani. És meg akartam kérdezni a főnöködet, hogy elhozhatom-e atargoncát, miután kirakodtam… még egyszer. Ma este elküldünk egyrakományt… legalábbis megpróbáljuk. Egy loronari cirkáló várjaodafent.

– Loronari? – kérdezte Luke hirtelen támadt kíváncsisággal. – ALoronar Részvénytársaságnak adjátok el a kristályokat? – Arvidszavai alapján az a benyomása támadt, hogy ez az egész csak valamikisstílű üzlet, hogy Darm a sivatagban előkapart kristályokbólmindenféle homályos rendeltetésű optikai berendezéseket gyárt,amelyeknek csak az egyetemi kutatólaboratóriumok látják hasznát. ALoronarra viszont sok mindent lehetett mondani, de azt nem, hogykisstílű.

– Persze. – Darm beletúrt homokkal borított vörös zekéje zsebébe,és előhalászott egy arasznyi oldalú és körülbelül kétujjnyi vastagkristálylapot. – Spook-kristály. Ez kisebb annál, mint ami nekik kell,és a színe sem a legjobb… látod, milyen halvány?… de mindentmegvesznek, amit csak szállítani tudunk. Nézd meg ezt! Tartsam afény felé?

Luke bólintott.– Látod benne a sötét foltokat? A szürke vonalakat? Most figyelj! –

Darm átvitte a kristályt a helyiség másik sarkába, ahol azenergiacella-feltöltő – Croig alkatrészenként becsempészettbüszkesége – súlyos tekercsei kuporogtak olajfoltos fémszörnyként akábelek és csövek szerves kinézetű labirintusa között. Óvatosan – afeltöltőt azért tették a sarokba, hogy megvédjék a homoktól, és afélhomály miatt mindig nyüzsögtek rajta a drochok kivett belőle egycellát, hozzáérintette a kivezetéseit a kristályhoz, és lenyomta akapcsolót.

Luke döbbenten megrázkódott, Darmon viszont nem látszott, hogy

bármit is érzett volna. Az Erőben támadt zavar éles sikolyként sújtottle az elméjére. A nő meglepetten mérte végig, miközben Lukeremegve hátrált egy lépést.

– Mi a baj?– Te nem érezted? – Luke elméje még mindig kavargott, bár a

kitörés már egy másodperccel azelőtt elmúlt, hogy Darm kikapcsoltaa cellát. Luke arca verejtékben fürdött és enyhe hányinger tört rá.

Darm értetlenül rázta a fejét.– Jól vagy, Owen? Mi történt?Luke tétovázott. Szinte lehetetlen volt az Erőről beszélni

olyasvalakinek, aki nem is tudott a létezéséről, és Taseldapróbálkozása után – illetve azután, hogy Snaplaunce, a rendőr állításaszerint Callistát is megpróbálta elrabolni –, kétszer is meggondolta,hogy kinek mit mond.

– Semmi.Kivette a kristályt Darm kezéből, és ismét az ablak felé tartotta. A

Spook belsejében lévő hajszálrepedések elrendeződésemegváltozott: két csillag alakú foltot formáltak azokon a pontokon,ahol a cella kivezetései hozzáértek.

– Legalább a színe jobb lenne – jegyezte meg a talajkutatógyászosan. – Jó pár száz kredit ütné érte a markomat. A Loronar betudja programozni őket, meg tudja változtatni a szerkezetüket, hogyvevőként működjenek. – Megfordította a halvány, nyílhegy alakúkristályt a kezében, majd odavetette Luke-nak.

Luke visszarántotta a kezét, és a kristály a padlóra zuhanvacsillogó szilánkokra tört.

– Bocsánat – motyogta Luke. – Igazán sajnálom…Darm hanyagul berugdosta a szilánkokat a feltöltő alá.– Semmi gond. Mondtam, hogy nem vették volna meg. Egyébként

is, még a szilánkokat is be lehet állítani egy ionsugárral. – Ahomlokát ráncolva ismét a férfi arcát kezdte fürkészni, melyen mégmindig túl sok látszott a rátörő émelygésből, Luke legalábbis ettőltartott. – Biztos hogy jól vagy? – Valószínűleg az jár a fejében,gondolta Luke, hogy nem jellemző rá, hogy elejti a dolgokat – és atöbbéves Jedi-képzés után nem is volt az.

Mindenesetre úgy tűnt, hogy akármi másra is képesek a Spook-kristályok, valamilyen módon fókuszálják vagy mozgásba hozzák azErőt.

– Igen – dörzsölte meg a halántékát Luke, hogy egy kicsitösszeszedje magát. – Igen, jól vagyok. – Nem csoda, hogy a bolygótteljesen átitatja az Erő. Vajon lehetne arra használni a kristályokat,hogy?…

– Lesz ma este egy gyűlés – tért át más témára Darm. – SetiAshgad visszajött. Azt beszélik, sikerült beszélnie valamelyikköztársasági fejessel. Mit szólsz? Ma este mindannyian elmegyünk aházába… Ismered? Az a nagy, régi épület. Egy hutté volt, régen őirányította itt a dolgokat. Elég jól néz ki, de nagyon izgalmas lehetegy-egy talajmenti villámlás alatt. Ha esetleg el akarsz jönni, akkorén szívesen beviszlek és bemutatlak a többieknek. Még aMesszeségből is lesznek emberek. Ha a barátod még most is lakottterületen van, akkor valaki biztos látta.

– Köszönöm – biccentett Luke. A gondolattól, hogy Callista ezen abolygón van, ismét rátört a zavarodottság és a kétségbeesés. Azelmúlt huszonnégy óra során óvatosan körüljárta néhányszor Taseldaházát – és az Ashgadét is. Darm társaságában legalább senkinek semkeltené fel a gyanakvását a jelenléte. – Szeretnék elmenni.

Darm leintette a hálálkodását, azoknak a közösségeknek a könnyedbarátságosságával, amelyekben az emberek – legalábbis bizonyosmeggyőződésű emberek – úgy érzik, hogy össze kell tartamuk.

– Meg fogjuk találni – biztosította a férfit. – Előbb vagy utóbb, de

valaki ismerni fogja. Akkor ma este nyolckor. Háromnegyed körül ittleszek. Valószínűleg Arvid és Gin is eljönnek.

Luke bólintott. Umolly Darm távozása után letérdelt, és az ujjahegyével megérintette a törött kristálydarabokat, próbálva újrafelidézni – és megérteni – a korábbi érzést. Most azonban csakszilikondarabokat tapintott, amelyek egyébként is halmokba söpörveálltak a szerelőműhely fedett részeinek sarkaiban.

Tehát Taselda ellenfele – akinek a házát Seti Ashgad elfoglalta –egy hutt volt.

Egy gonosz Jedi? – töprengett Luke. Vagy ez is csak egy azöregasszony hazugságai közül? Grupp bűnözőnek nevezte, de ez lehetegy laikus elnevezése is valami olyasmire, amit nem ért.

Létezhet olyan hutt, aki érzi az Erőt?Valaki egykor ugyanezt a kérdést tette fel a khomm fajjal

kapcsolatban is, míg csak fel nem bukkant Luke tanítványa, Dorsk 81a Yavin 4-en.

Megpróbálta rávenni Taselda Callistát, hogy törjön be és keressemeg a fénykardját?

Ashgad palotája már elég régen emberi tulajdonba került ahhoz,hogy ablakokat építsenek be és alaposan kitakarítsák. Ennek ellenéremegőrizte alapvetően hutt jellegét: egymásba nyíló termek, boltívesajtók és minden lehetséges helyen etetővályúk. Miközben Arvid ésGin néni társaságában nekifeszült az esti szélnek, Luke megérintetteTaselda zsebében lapuló térképvázlatát.

– Grupp, te tudsz valamit a gyűlésről? – kérdezte Arvid, mikor apocakos rendőr felzárkózott melléjük. Grupp csak a fejét ráztaválaszul.

– És szerintem más sem. Csodálkoztam is, hol lehetett Ashgad úraz elmúlt néhány hónapban. A gyorsan leereszkedő sötétségben azüvöltő szél ide-oda lökte őket, szinte lehetetlenné téve ezzel a

beszélgetést. – Snaplaunce és én szemmel tartottuk a házát, de alegtöbbször senkit sem láttunk.

Luke nem tartotta valószínűnek, hogy bárkit is észrevétlenül fogvalehetett volna tartani a palotában – különösen ha az illetőre márkorábban felfigyelt a két rendőr. Mindazonáltal, mikor beléptek aházba, megragadta az alkalmat, és a többiektől lemaradva megkerestea régi konyhakertet.

Bár a kis udvart övező magas falak kizárták a szelet, valamilyenoknál fogva mégis borzongás tört rá. Az egyik oldalon egy szélesacélüveg ablak egy hosszú, különféle ezoterikus konyhai eszközöknektűnő dolgokkal telezsúfolt helyiséget tárt fel előtte: négyféleelektromos sütőt; fagyasztókat és szárítókat; dehidratálókat ésrehidratálókat; tálakat, mérlegeket és munkaasztalokat; üvegeket,dobozokat és a mennyezetig emelkedő polcokra zsúfolt zsákocskákat.Egy nagyevő mennyországa – de semmi több.

Az udvar másik oldalán lévő szoba ablakait zsaluk fedték el. Lukeaz ajtón benyitva a legkülönbözőbb méretű üvegtartályokat pillantottmeg a félhomályban: oxigént, metánt, táplálócsöveket, “Y”elágazókat és teljesen ismeretlen rendeltetésű berendezéseket. El semtudta képzelni, mi célt szolgálhatnak, de a hosszú szobában töménygonoszság vibrált.

Callistának, vagy bármilyen fogolynak azonban nyoma sem volt. ATaselda által említett kincstárhoz vezető ajtó előtt egy acélrács állt,letakarva egy láthatólag igen régi podhoyszövet takaróval. Lukekinyúlt az elméjével, s Callista nevét némán elkiáltva a jelenléte utánkutatott. Azonban semmit sem érzett – vagy azért, mert a lányelvesztette az Erő használatára való képességét, vagy a bolygótátitató Erő miatt, vagy egyszerűen azért, mert nem volt ott.

– Segíthetek? – érdeklődött udvariasan a mögötte felbukkanómagas, androgin egyén, akiben Luke Ashgad egyik szintidroidjátismerte fel – vagy a Borealison járt kíséret egyik tagját, vagy annak

tökéletes másolatát.Luke jámboran hagyta magát visszaterelni a többiekhez a ház

egykori báltermébe, a hutt házak legnagyobb helyiségébe. A termetmost férfiak és nők töltötték meg – Luke néhányukat a félbeszakítotttámadás során látta már, másokkal a Croig műhelyében töltött rövididő alatt ismerkedett meg. A ruházatuk egyértelműen jelezte, hogymind Jövevények; a szabásuk a Mag divatját követte, még ha amegfelelő anyagokat nem is tudták beszerezni hozzájuk, az arcokpedig nagyobb változatosságot mutattak fel, mint amit a Régiekbehatárolt génállománya lehetővé tett volna.

Croig is ott volt. A szürkés, narancsszemű szerelő mogorvánácsorgott testvére, illetve a Hweg Shulban élő két-három másikidegen, az egyik majie-feldolgozó üzemet irányító arcona és akörnyék legnagyobb branswedtornyát birtokló két sullusti mellett.Luke észrevette, hogy a legtöbb Jövevény igyekszik nem tudomástvenni róluk. Már a műhelyben is felfigyelt ennek a ki nem mondottelőítéletnek a jeleire. Hülyeség, különösen ha a technológiájukragondol az ember. De hát a Birodalom előítéletei is hülyék voltak –hozzá is járultak a bukásához.

Az ajtót szintidroidok őrizték. Luke nem hitte volna, hogy aszobában lévők közül bárki is rájött, hogy az őrök nem emberek, sőtmég csak nem is élőlények. A legapróbb részletig valósághűekvoltak, bár a szaguk és hajuk elárulta őket – tökéletes, emberi, deazzal a furcsa, holt kinézettel, ami a beültetett szőrzetet gyakranjellemezte. A teremben mindenki bűzlött valamitől: izzadságtól,sörtől, kávétól; az élet és a munka sójától. A mesterséges hús szervesmivolta ellenére nem igényelt táplálékot és nem választott kisalakanyagokat. Luke-nak eszébe jutott egy cikk, amelyet a LoronarRészvénytársaság azon erőfeszítéseiről olvasott, hogy aszintidroidokat az olyan érzékeny szaglású fajok számára iselfogadhatóvá tegyék, mint a chadra-fan és a vuki – bár az emberek

között is akadtak olyanok, akik elég rosszul reagáltak arra, mikorvalaki embernek látszott, de semmi szagot nem bocsátott ki magából.

Amennyire emlékezett, a cikk azzal zárult, hogy a projekt a Loronarprioritáslistájának valahol a végén szerepelt. A chadra-fanok és avukik nem képviseltek jelentős vásárlóerőt, és még százezer kreditetsem tűnt érdemesnek kidobni a két faj jelentette szűk piacmeghódítására.

– Arvid! – nyomult feléjük Gerney Caslo a tömegben, miközben ajelenlévők kezdtek letelepedni a teremben elszórt alacsonyemelvények szélére, és a közéjük állított összecsukható székekre. Ahelyiség padlóját faltól falig valamilyen sűrű szövésű, ipari szőnyegborította, különös, hibrid hangulatot adva a teremnek. A hajdanietetővályúk helyét most a ritkán lakott világok gazdagjai általelérhető olcsó műtárgyutánzatok töltötték meg: híres szobrokrólkészült rossz holofelvételek – melyek némelyikén az eredeti arcokat atulajdonoséval, vagy annak családtagjaiéval cserélték fel –, illetveigénytelen, tizenhat színű képernyők, melyeken másfél percesciklusokban ismétlődtek a “művészi” fényjátékok. Luke korábbanlátott már néhány gyönyörű, homokmázas Régi agyagedényt, és nemértette, miért nem állított ki belőlük az elmúlt évek során a házbansem Seti Ashgad, sem az apja egyet sem.

Ennyire megvetette volna az idősebb Ashgad ezt a bolygót? Deakkor is, a fia, aki itt született, de legalábbis itt nevelkedett – nemnézett ki többnek negyvennél –, bizonyára nem osztozottelőítéletében. Esetleg a Villámhegységben lévő házat tekintetteotthonának Ashgad?

– Szükségünk lenne néhány fickóra – folytatta Caslo a szájasarkából odavetve a szavakat, mint a rosszfiúk a holovidekben. –Holnap este érkezik egy szállítmány.

– Hová?– A Tíz Testvérhez.

Luke hallott már Croigtól a helyről. A kérdéses Testvérek tsilekvoltak, azaz nem sorban, hanem körben álló kristályoszlopok,valamilyen ismeretlen geológiai folyamat teremtményei. Acsempészek álma: könnyen azonosítható, de egy éjszaka alattátfésülhető alakzat.

– Owen ne jöjjön? – biccentett Arvid Luke felé. – Croignáldolgozik. Szüksége van a pénzre.

Booldrum Caslo, egy vaskos, sima arcú, fején súlyos látásjavítókészüléket viselő kis ember, elvigyorodott.

– Ha Croignak dolgozik, akkor ezt meg tudom érteni.Caslo egy pillanatig Luke arcát fürkészte, aztán bólintott.– Mindenkinek hasznát vesszük. Működik még a siklód?Luke bólintott, bár a működik értelmezés kérdése volt.– Akkor a szállítókkal leszel – döntötte el Caslo. Miután távozott,

Arvid elhúzta a száját.– Annyira azért nem bízik benned, hogy őrnek osszon be.– Hogyan?– Az őrök tartják távol a theranokat – magyarázta Gin letelepedve

melléjük az emelvény szélére. – A Hallók néha tudomást szereznek aszállítmányokról, és megpróbálnak lecsapni rájuk, de szerintem alegtöbbször csak figyelik az eseményeket. Mintha csak az érdekelnéőket, hogy…

A lámpák elhalványultak, egy kivételével, mely egy olümposzietetővályúból világította meg diszkréten a legnagyobb emelvényt. Aterem hátsó részében félrehúztak egy függönyt, és megjelent SetiAshgad.

Ne találkozz Ashgaddal! – üzente Callista. Ne bízz benne, neteljesítsd egyetlen követelését sem!

Miért?

Luke most először látta szemtől szemben a férfit, bár a Borealisonis vetett már egy pillantást rá és kíséretére. Még meg sem született,mikor Palpatine császár száműzte Ashgad apját, fiatalkoriérdeklődése a Lázadás iránt azonban megismertette vele az időspolitikus nemtörődöm sármját és kaméleonígéreteit. Legalábbnyolcvan lehet már az öreg, gondolta Luke, miközben az emelvényrelépő, a közelében állókkal udvariaskodó és tréfálkozó fiát figyelte.

Sem Croig, sem más a Boldogság Kék Blerdjében nem beszélt azöregről. Pedig az legyőzte a (valószínűleg Jedi) huttot, elvette tőle ahatalmát és a házát. Figyelemre méltó alak lehetett. Vajon meghaltmár, vagy csak visszavonult a Villám-hegységben lévő házba?

– Nem, nem, arra nem számíthatunk – válaszolta éppen Ashgadarra a kijelentésre, hogy hamarosan köztársasági csapatoksegítségével “téríthetik jobb belátásra” a theranokat. Mély hangjábóljól kiszámított gúny csepegett. – Hiszen tudjátok, ők alkotják atöbbséget. Ez az ő bolygójuk.

– A mi bolygónk is! – üvöltötte Gerney Caslo talpra ugorva. –Nekünk gebedt meg a hátunk, míg növényeket telepítettünk erre azátkozott sziklára! Ez nem számít talán?

– Miért, számít? – mérte végig Ashgad a tömeget hirtelen hideggéés haragossá vált zöld szemével. – Én is azt hittem. Annyira optimistavoltam, hogy biztosítottalak benneteket: sikerülni fog valamitelintéznem. Úgy tűnik, tévedtem.

Néma csend támadt, de Luke érezte, hogy a düh földvillámkéntterjed a tömegben.

– Mint tudjátok – folytatta az egyszerre az érdeklődésközéppontjába került politikus –, komolyan bíztam ebben. Akapcsolataim révén sikerült megszerveznem egy találkozót, és nemholmi politikussal, nem holmi bürokratával, nem holmi bizottságitaggal, hanem magával Leia Organa Solóval. Nem mintha ő olyan

szívesen jött volna – tette hozzá keserűen. – Ezt egyértelműenmegmondta.

Az idősebb Ashgadot gyakran nevezték az Arany Kísértőnek. A fiáthallgatva Luke el tudta képzelni, milyen lehetett az apa. Ashgad úgyhasználta a hangját, mint egy előadóművész a fényorgonáját – alegkisebb hangsúly- és hangerőváltásokkal idézve elő a kívánt hatást.

– A bocsánatotokat kérem – folytatta Ashgad – a lelkesedésemértés a bolondságomért. Tartozom nektek ezzel a bocsánatkéréssel, mertolyan reményeket keltettem, amiket nem tudok beteljesíteni. – Intett,mire valaki – Luke nem tudta megállapítani, hogy egy szintidroidvagy egy ember, bár volt valami gyanúsan sima a mozgásában –kisurrant a függöny mögül, és egy holovetítőt helyezett el a vályúban.

– De talán hadd mondja el őexcellenciája a saját szavaival.A terem világítása még tovább halványult. A Leiáról készített

holofelvétel kristálytiszta volt, szinte tapinthatónak tűnt afélhomályban, mintha valami láthatatlan fényforrás világította volnameg. Az arányok is tökéletesre sikeredtek – életnagyságúra, azt ahatást keltve, mintha az államfő tényleg ott ült volna a terembentérdére fektetett kézzel, hivatali palástjának súlyos redőitőlkörülvéve. A noghri testőrök mögötte kuporogtak, majd egytucatnyian, baljós árnyakként. Leia felszegte a fejét, és olyan hűvöskimértséggel beszélt, amit Luke csak akkor hallott tőle, mikorvalóban dühös volt valamiért.

– Attól tartok, a Köztársaságtól semmilyen segítségre nemszámíthat, Ashgad úr – mondta. – A Köztársaság nem engedheti megmagának, hogy az alakulóban lévő, a csatlakozásról döntést még nemhozó bolygótanácsok előtt olyan színben tűnjön fel, hogy egykisebbséget… bármilyen kisebbséget… támogat. Túl nagykereskedelmi forgalom függ attól, hogy fent tudjuk-e tartani a statusquót, és túl sokan tartják a Racionalisták tevékenységét az önökbolygóján bomlasztónak, törvénytelennek, bűnözőnek.

A tömeg felhördült.– Bűnöző? Majd én megmutatom neked, ki a bűnöző, szivi! –

morogta Luke mellett Gerney Caslo.– Bűnöző, mert a vizet szivattyúzva próbál tisztességesen megélni?

…– Mi a bomlasztó abban, hogy gyógyszert szeretnék adni a

fiamnak?– Én megértem a problémáit, Ashgad úr – folytatta Leia képmása

–, de a Köztársaságnak a teljes képet kell néznie. És őszintén szólvaegy maréknyi telepes elégedetlensége egy olyan bolygón, amely mégcsak nem is a Köztársaság tagja, nem ér meg kétmilliárd kreditet – aKöztársaság presztízsveszteségéről nem is beszélve –, amennyibe avitájukba való beavatkozásunk kerülne.

Az utolsó szavakat elnyomta az emberek üvöltése.– Átkozott boszorkány, mi a fenét tudsz te? – harsogta valaki. Luke

talpra ugrott. Egész testében remegett a haragtól – nem a sértéseketkiabáló emberek bőszítették fel, hanem az a férfi, aki az emelvényenállt, éppen csak láthatóan a fényes hologram mellett, kegyesbelenyugvással és sajnálkozással meghajtva fejét.

– Hazugság! – bódult el Luke, de hangját elnyelte a lárma, ésmielőtt újra levegőhöz jutott volna, rádöbbent, hogy a holofelvételvalódiságának megkérdőjelezésével csak felfedné valódi kilétét, ésminden esélyét elveszítené Callista megtalálására. A holo ugyanolyanhamisítvány volt, mint a vályúk helyén álló olcsó, a családtagokképmására átalakított szobrok. Először is, Leia már azelőtt sem jelentmeg a nyilvánosság előtt a testőrei társaságában, hogy elbocsátottavolna a noghrikat a szolgálatból. Aztán a szék, amelybőlfelemelkedett: Luke biztosra vette, hogy soha nem látta a Borealiskonferenciatermében vagy bárhol a zászlóshajón. A karmazsinszínpalástot pedig, amelyet testvére a hivatalos alkalmakkor viselt,

könnyen le lehetett másolni. Luke soha nem látott még ilyen tökéletesmunkát, de egy igazán jó hamisító valószínűleg megszerezhette a Leiaarcáról készült holofelvételeket, és összehangolhatta az ajakmozgástegy beszédszintetizátorral előállított szöveg hangjaival.

Minderre azonban, döbbent rá, csak a Lázadók körében eltöltöttévek, illetve a Coruscanton és a központi világokon találhatótechnológia és tudományos eszköztár megismerése révén jöhetett rá.A tatuini farmerfiú – márpedig ott lépett felnőttsorba, akárcsak Owenbácsi és az ő barátai – soha nem gyanakodott volna, hogy azigazságot így is meg lehet változtatni.

Az emberek elhitték, amit láttak.Hittek Seti Ashgadnak.És őrjöngtek dühükben.Ashgad az emelvényen állva művészi tökéllyel keltette azt a

benyomást, mintha csillapítani próbálná a tömeget, természetesen alegkisebb eredmény nélkül. Luke elsurrant az ajtót őrző szintidroidokmellett, és nesztelen léptekkel átvágott a külső, kisebb termen. Túldühös volt ahhoz, hogy maradjon. Tudta, hogy a szintidroidokfigyelik – a központi vezérlőegységükbe, akárhol is lehetett,kétségkívül beprogramozták a bolygón tartózkodó összesRacionalista arcát. Azonban senki sem állította meg. A haragtólzihálva kilépett az utcára. A teljes sötétség leszálltával a szél islecsendesedett. A nagyterem hangzavara még mindig a fülébencsengett, tisztán hallotta a testvérére szórt átkokat.

A település határán túl a tsilek csillogó jégtüskékként álltak ahideg csillagfényben. A talajt dér borította, a hideg szinte égetett.Luke érezte maga körül a lélegző, várakozó Erőt.

Nem messze, a síkságon emberek voltak. Bár nem hoztak magukkallámpákat, homályosan érezte őket: érezte az Erő örvénylését,rezdüléseit. Theranok?

Valószínűleg. És Seti Ashgad házát figyelik.

Engedd szabadjára a dühödet, mondta egykor az apja. Engeddszabadjára a dühödet.

Akkor csábításnak, csaléteknek szánta a szavait – hogy a dühéthasználja a küzdelemben.

Most azonban Luke tényleg szabadjára engedte a dühét, hagyta,hogy elszálljon, hogy páraként felemelkedjen és elnyeljék acsillagok. Túl sok harag éledt már aznap este, túl sok haragotébresztettek fel szántszándékkal, egy varázsló ügyességével abban aházban. Megszabadulva tőle Luke képes lett ismét tiszta fejjelgondolkodni, kérdéseket feltenni. És a legfontosabb kérdés az volt:mit akar Seti Ashgad elérni?

11Szakadt az eső, és a bagshói űrkikötőben, a Nim Drovison

nyüzsögtek a katonák.Han már a bolygó körüli pályára érve értesítette az egészségügyi

központot, hogy tizenöt kritikus állapotban lévő sugárfertőzött betegvan a fedélzetén. Ism Oolos, a ho’din orvos, akivel beszélt, aleszállópályán várta egy mentőcsapat és egy szakasznyi egyenruhásdrovisi társaságában. Ez utóbbiak azonnal megragadták Hant, amintleért a rámpán, és a legközelebbi falhoz préselve megmotozták – nemtúl gyengéden.

– Tényleg szükség van erre? – kérdezte dr. Oolos felháborodottan.Han szintén megosztotta véleményét a drovisi szakaszparancsnokával, bár ő egy kicsit árnyaltabban fogalmazott.

– Doki, maga sem kérdezne ilyeneket, ha látta volna, milyenfegyverszállítmányok érkeznek a gopso’o törzseknek. – A drovisiőrmester a válasz idejére kihúzta nyelőcsövi dugóját, majd egyszisszenés kíséretében visszadugta a helyére. A Régi Köztársaságkatonai bázisainak nyomában betörő csúcstechnológia nyomán alegtöbb drovisi – akik az első kapcsolatfelvétel idejénpásztorkodással foglalkozó törzsekben éltek – rászokott azwilszívásra. A zwil az algarine-i konyha egyik fűszere volt, ökölnyiszivacsos dugókat itattak át vele, hogy azokat légcsöveikbe helyezveközvetlenül a nyálkahártyáikhoz juttassák el a csemegét. A katonáknégyötöde különböző méretű dugókat viselt, és a levegőt belengte azálmosító fahéjas-vaníliás illat – már ahol nem a nedves növényzet, agalaxis minden szegletéből óhatatlanul behurcolt gombák és az égettolaj szaga ülte meg súlyosan.

– Bocsásson meg, kérem! – hajtotta meg dr. Oolos élénk színűcsápokkal ékes fejét, miközben Hannal, az őrmesterrel, két katonávalés az egészségügyiekkel felment a rámpán. – Néhány hónapja

mozgolódni kezdtek a gopso’ok… a drovisiak ősi ellenségei… –Hangját leeresztette, és huszonöt méter magas testével előrehajolt,hogy az őrmester meg ne hallja. – Szemernyi különbség sincs ugyanköztük, csak éppen szó szerint évszázadok óta ellenségeskednek. Úgyhallottam, eredetileg azon különböztek össze, hogy az igazság szóegyik ősi alakja többes számú-e vagy sem, ám ezt követően mindkétfél oly sok sérelmet szenvedett el, hogy ez a kérdés ma mártermészetesen alig számít. A galaxis többi része először adrovisiakkal vette fel a kapcsolatot, így persze ők lettek a dominánstörzs, de…

– Egy átkozott nyelvtani szerkezet miatt gyilkolják egymást?Han nem tudta eléggé lehalkítani a hangját. Dr. Oolos összerezzent

és csendre intette, de már túl késő volt. A drovisi őrmester satuszerűollójával megragadta Han karját.

– Azért gyilkolom azokat a mocsárfattyakat, mert megölték acsaládomat, érti? Mert felkoncolták Garnu Hral Eschent, mert Ethrasgyermekeinek a csontjairól letépték a húst, mert…

– Rendben, rendben! – visszakozott Han gyorsan, miközben azőrmester egyre közelebb húzta fegyvere csövéhez. – Izé… Csubi… –Épp időben fordult oldalra, hogy a híd ajtajában felbukkanó vukiláthassa, nem fenyegeti igazi veszély. Még egy vigyort is sikerültkipréselnie magából. – Csubi… ez itt…

– Knezex Hral Piksoar őrmester. – Az őrmester visszatette adugóját a légzőszervébe; a szélén kicsordult egy vékony, zöldesnyálfonal, hogy tovább növelje az arca alsó részét borító csillogó,rászáradt kérget.

– Meg kell engednie, hogy átkutassák a hajót! – közölte a ho’dinszelíden. – Puszta formalitás. Tekintettel a helyi zavargásokhevességére és a járvány negyven halálos áldozatára a köztársaságibázison…

– Negyven? – nézett fel Han döbbenten a föléje tornyosulófűzfaszerű alakra.

– Attól tartok. Ezért kérdeztem ki olyan alaposan, mielőttengedélyeztem volna, hogy leszálljon. A helyi hatóságok az egészbázist karantén alá helyezték.

Hral Piksoar követte őket a Han által hevenyészve gyengélkedővéátalakított raktárak egyikébe. Az őrmester fegyvereit mind a négyirányban lövésre készen tartva nézte, hogyan halad dr. Oolos éscsapata sebesen egyik áldozattól a másikig, fájdalomcsillapítókat ésstabilizátorokat adva be, majd antigravitációs asztalokra helyezve agennyező, szőrtelen, öntudatlanul motyogó alakokat. A két másikkatona illegális fegyverek után kutatva eltűnt a hajó belsejében.Hannak felborzolódott a szőr a tarkóján ettől a sértéstől, de tudta,hogy ha most botrányt csap, akkor nemcsak ő, Lando és Csubi töltikaz éjszakát a helyi börtönben, hanem minden valószínűség szerint atizenöt túlélő rémálomba ülő szenvedése is órákkalmeghosszabbodik.

A maga részéről azonnal megutálta Hral Piksoart, amint azmegmarkolta a karját az ollójával. Azonban két teljes parszeknyihipertéri utat tett meg a hevenyészett gyengélkedőkbe zsúfolt férfiakés nők fájdalmas, erőtlen jajongását hallgatva.

Talán mégiscsak tanult valamit Leiától, gondolta, erőt vévefelháborodásán.

– Mi történt? – kérdezte halkan, miközben a faszerű orvoselőrehajolva belépett a következő raktárba. – Azt mondja, negyvenenhaltak bele a járványba a bázison; minket valami olyasmi támadottmeg odakint, amit még sohasem láttam… lázadás a Durrenen…valaki lelövi ezeket a szerencsétleneket…

– A központ próbálja megállítani a járványt – felelte dr. Oolosaggódva. – Mindent megteszünk. – Fejcsápjai a karmazsin és askarlát ibolyaszínnel tarkított ezernyi árnyalatát felöltve

megfeszültek; sötét szemei aggodalommal teltek meg. – Akiketlehoztak, azok csak haldokolnak, bármilyen látható betegség nélkül –se vírus, se baktérium, se méreg, se allergia. A baktaterápia pedigmintha csak felgyorsítaná a folyamatot.

Megrázta a fejét és rápillantott Hral Piksoar őrmesterre, akiparanoid módon épp egy sarok mögül lesett be a társalgóba.

– A gopso’ok megtámadták a külvárosokat… középületeketbombáztak… az egyik kisebb űrkikötőt már el is foglalták… szörnyű,hihetetlenül szörnyű itt a légkör. – Hannal a nyomában elindult azutolsó sebesült elszállításával foglalatoskodó csapata után. – Vigyenmagával ilyet – érintette meg az övén lógó gázmaszkot –, havalamilyen oknál fogva el akarja hagyni a hajót. A gopso’ok állítólagbilalgázt használnak a támadásaik során, bár a központba mégegyetlen áldozatot sem hoztak be.

– Nagyon téved, ha azt hiszi, hogy le fogunk menni a hajóról –lépett ki a híd ajtaján Lando Calrissian dühös arccal, ám félelemmela tekintetében. – Én azt mondom, öreg haver, hogy zárjuk be az ajtótés szálljunk fel!

– Addig nem, amíg meg nem tudok valamit a támadóinkról. –Landót és dr. Oolost a folyosón hagyva Han visszament a hídra, ésfelmarkolta az öt adatlemezt, amelyekre a szerencsétlenül jártCorbantis naplóját letöltötte. – Meg tudná fejtetni ezeket, doki?Tudnom kell, ki és mi végzett azzal a hajóval, és hogy mit láttak atörténtek előtt.

– Természetesen megpróbálom – nyújtotta ki a kezét dr. Oolos alemezekért. Han rápillantott a feléjük tartó Hral Piksoar őrmesterre,és mégis inkább saját maga tette zsebre az információt. A Falconleeresztett rámpája felől tisztán lehetett hallani a lövéseket, bár azionágyúk súlyos, eget-földet megrázó dörrenései majdnem elnyomtáka sugárvetők éles sivítását.

– Ne állítsd le teljesen a generátorokat, és állj készen a

felszállásra! – súgta oda Landónak. – Két órán belül itt leszek.Lando elkísérte őket az ajtóig. Az egészségügyi csapat kisebb

karavánt alkotva távolodott a leszállópálya eső áztatta betonján, avízcseppek szanaszét fröccsentek a sztázisládák párával telikoporsóin. Drovisi őrök verték körül őket lövésre készen tartottfegyverrel, mintha attól tartottak volna, hogy a megégett, fájdalomtólelgyötört szerencsétlenek egyszer csak felpattannak és a gopso’otörzs csatakiáltását harsogva rájuk támadnak.

– És mi van, ha nem? – kérdezte Lando.Han kilépett a fürdővízmeleg esőbe, és behúzta a nyakát.– Ha addig nem jelentkezem – tapogatta meg a komlinkjét a

zsebében –, akkor szállj fel! Csubit beszéld le valahogy arról, hogyutánam jöjjön. – A lövések és a hangzavar egyre közelebbrőlhallatszottak. A párás levegőt füst ülte meg. – De keresd meg Leiát!Bármi áron!

Az emberi lények nagyon különösek voltak.Tekintettel egy csúcsminőségű protokolldroid azon képességére,

hogy bármilyen nyelvet a nyelvjárásaival és lehetséges hangszíneivelegyütt reprodukáljon, Szi Thripio természetesen szó szerint,hangjegyről hangjegyre elő tudta volna adni az elmúlt hetvenöt évsorán a Mag világain népszerűvé vált harmincezer dal bármelyikét.Nem túl gyakran szorult rá erre a képességére, hiszen a nagyobbhangszórójú és mélytartományú automaták hatékonyabban ellátták afeladatot, de megtehette volna. Feltételezve, hogy egy olyanviszonylag kieső bolygón, mint a Nim Drovis, a szórakozni vágyókhajlandók egy bizonyos összeget fizetni dalonként (természetesenlevonva a megfelelő jogdíjat az Előadóművészek GalaktikusSzövetsége számára), arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen estealatt még egy olyan szerény helyen is, mint a Vuki Gatyapőc, összetudják szedni Artuval két harmadosztályú jegy árát a Cybloc XII-re.

A rózsaszín plüssbevonatú barlang igazgatóhelyettese azonbankeresztülhúzta a számításait.

– Olyan a hangod, mint egy rozsdás zenegépé. Nekem pedig vanmár egy rozsdás zenegépem. Ott áll a sarokban.

És ezzel Thripio nehezen tudott volna vitatkozni, még haprogramozása meg is engedte volna, hogy vitába szálljon egyemberrel. Ennélfogva alaposabban átgondolta a dolgot, mielőtt újabblehetőséget keresett volna előadóművészi tehetsége kiaknázására.

A Nim Drovison szokás szerint esett, és nem úgy tűnt, hogy túl sokolyan polgárt találnak, akik előnyben részesítik a folyékonybódítószerek fogyasztását a családjuk megvédésével szemben avárosban elszórtan fel-fellángoló utcai harcok közepette. A “Böff ésRöff” törzsközönsége javarészt háromórás eltávozásukat töltő drovisikatonákból, főfoglalkozású penész- és gombatakarítókból – nehézközönség a hátukon lógó, a drovisi penész és gombák általmegkövetelt sav- és lángszórók miatt –, a társadalom felsőbbrétegeiben tiltott javakat és szolgáltatásokat kínáló kisstílű alakokból,illetve a bolygón felbukkanó összes faj társaságába csapódó, zordtekintetű futtatóik társaságában üldögélő örömfiúkból és -lányokbólállt. Tekintettel az általuk nagy mennyiségben elfogyasztott alkoholra,vegyületekre és fűszerekre, Thripio itt sem táplált vérmes reményeketa sikerüket illetően, ám kellemesen csalódnia kellett.

Már régen arra a megállapításra jutott, hogy a szórakoztatás (máramennyire meg tudta ítélni) alapvetően össze nem illő elemekvéletlenszerű egyvelegéből áll. Így aztán végiggondolva a VukiGatyapőc igazgatóhelyettesének szavait, beszerzett egy harmonikát,egy hegedűhangú csengettyűsort, amelyet a mellkasán lévő csatlakozórévén tudott működtetni, illetve egy dobot Artunak. A Mag bolygóinaz elmúlt hetvenöt év során népszerűvé vált harmincezer dal hangjaitvéletlenszerűen digitalizálva, majd a három hangszerre áttéve,hangképző áramköreit pedig úgy beállítva, hogy képes legyen olyan

fényességek, mint Framjan Spathen és Razzledy Croom hangjánakutánzására, elfogadható zenét tudott produkálni, bár Artu a PureSabacc még mindig rajta lévő fölös alkatrészei miatt néha kicsitkiesett a ritmusból. Thripio mindenesetre nagyon büszke volt azeredményre; és biztosra vette, hogy ha közönségük józan lett volna,akkor értékelte volna a kitűnő szórakozást, amelyben részesítették.

És valóban, az egyetlen személy a Böff és Röffben érzéketlenresem itta magát, és épp nem is olyan modorban közeledett az ellenkezőnem egyik tagjához, ami jobb körökben legfeljebb csak a nászútonmegengedett, Gayman Neeloid “A nő szárnyainak suhogása” címűdala után megtapsolta őket, és egy kreditet dobott az Artu kupolásfejére erősített kosárba.

– Mondegrene K-moll fugáját el tudjátok játszani? – kérdezte, egypompás, antik darabot megnevezve, amelyet Thripio még csakmennydörgéságyúkkal és duálspektrumú fényorgonával kiegészítettnagyzenekarok előadásában hallott.

A darab Thripio kedvencei közé tartozott, matematikaiösszetettsége végtelen örömforrást jelentett logikai áramköreinek.

– Az egészet? – kérdezte reménykedve, áthajolva Artu dobja fölött.Közönsége, egy köpcös kis chadra-fan, akinek selymes, aranyszínű

szőre sokkal jobban nézett volna ki, ha beül az űrkikötő egyikfodrászszalonjába – nem mintha egy is nyitva lett volna –, lelkesenbólintott. Odaintett a pultosnőnek, hogy hozzon még egy megavegitonsört.

– Megvan a memóriátokban?– Hé! – mordult fel a pultosnő. – Itt aztán nem fogtok semmilyen

rohadt klasszikus darabot eljátszani!A chadra-fan felháborodva, szőrös kis mancsával a bár többi öt

vendége felé intve fordult meg a székén.– Azt hiszi, foglalkozna vele bárki? Hé, ti! – kiáltott fel éles, tenor

hangon. Tizenöt szem fókuszált rá, ha nem is minden erőfeszítésnélkül. – Mindenkinek fizetek egy italt, ha egy időre átengediteknekem ezt a két kitűnő zenészt! Rendben van? – A selyemövén lógóerszényből elővett egy maroknyi kreditet, és lecsapta a pultra.

– Utálom a klasszikus zenét – morogta a pultos, visszadöcögve asörcsaphoz. De azért elvette a krediteket.

A chadra-fan ellentmondást nem tűrően odaintett Thripiónak, majdlehunyt szemmel, izgatottan remegő, selymes szőrrel szegélyezetiorrlyukakkal hátradőlt a székében.

– Maestro, nyűgözzön le!Mondegrene fugájának zengő hangjai hatására a még járni tudó

vendégek sietve távoztak a bárból, de ez a legkevésbé sem érdekelteThripiót. A K-moll fúga még harmonikán és csengettyűkön előadva –és Artu lelkes, bár pontatlan kíséretével – is intellektuális mesterművolt, mint egy szigorúan érvelő filozófiai vita. Mi több, az idegenhangszerekre való áttétel során Thripio mélyebb betekintést nyert adarab bonyolult szerkezetébe, s ettől csak tovább fokozódott az irántaérzett csodálata. A vendégek távozását követően a pultosnőnek semterelhette el semmi a figyelmét, és a pult sarkának támaszkodva,egyik zwildugót a másik után elszopogatva, szkeptikusan hallgatta arendkívül változatos szerzeményt. Thripio azonban úgy érezte, aszkepszis fokozatosan átadja a helyét valami másnak – talántiszteletnek? A képességeik elismerésének? Esetleg a klasszikus zeneiránti rajongás csírájának?

Vagy mégsem? A darab végén a nő kezét súlyos bőrövébeakasztva, az ormányában fityegő, a bár lámpáinak fényében csillogógyémántgyűrűk felől hidegen, számítóan méregetve őket vastag kék ésarany festékréteggel borított szemeivel, odament hozzájuk.

– Tíz kredit – állapította meg belenézve az Artu fejére erősítettkosárba. – Nem is olyan rossz, fiúk.

– Nos, köszönöm, asszonyom. – Thripio kihúzta a mellkasából acsengettyűsor csatlakozóját, hogy ne kísérje minden szavát éktelencsörömpölés.

– A főnökötök nem néz be ide valamikor? Talán köthetnék vele egykölcsönösen előnyös üzletet.

– Ó, nekünk nincs főnökünk, asszonyom. A gazdánk…– Ne, ne zavard össze szegény hölgyet, Thriszi!Thripio döbbenten meredt a chadra-fanra, aki a darab végén

odament az ajtóhoz, hogy belehallgasson az eső áztatta utcák zajaiba,és beleszimatoljon a közelgő éjszaka sötét levegőjébe, majdvisszatért a bárhoz.

– Igpek Droon… egy antemeridiani haverom… utálja, ha akár csaka droidok is főnöknek szólítják – folytatta a chadra-fan, szénfeketekis szemeit szúrósan a pultosra szegezve. – Egy egész vagyont költötta droidjai átprogramoztatására, hogy azok “barátom”-nak és“bajtárs”-nak szólítsák. Agro-militánsok nevelték fel… nehézelhinni, igaz?… és azt mondja, borsózik a háta tőle, ha valakialárendeli magát. Kész szenvedés neki, ha egy gamorrai vagy egygriddek kerül a legénységébe. Állandóan azon veszekszik velük, hogyhogyan szólítsák. Majd én visszamegyek ezekkel a fiúkkal… –paskolta meg Thripiót az egyik, Artut pedig a másik kezével, s olyanközvetlenséggel, amit a protokolldroid meglehetősen sértőnek talált –…Pekkie hajójához, nehogy még valaki elemelje őket.

– Már megbocsásson! – tiltakozott Thripio. – De én…– Dehogynem emlékszel az útra! – vágott a szavába a chadra-fan,

majd a következő pillanatban a Chad őslakosainak pergő, csettegőnyelvén förmedt rá: – Gyere velem, te bolond bádogfazék! Vagyinkább a helyi örökzöldeket akarod játszani ebben a lebujban akövetkező harmincöt év során? Ez a nő el akar lopni titeket, nemlátod?

– Micsoda? – sikított fel ugyanazon a nyelven Thripio. – Ellopni?A chadra-fan nevetve, a szemét forgatva fordult vissza a pultoshoz.– Átkozottul akadékoskodók ezek a Szi Thri-egységek! Még azon is

képesek vitatkozni, hogy a programjuk szerint az utca melyik oldalánkell menniük. Mindegy, menjünk… – Gyorsan, észrevétlenülmegnézte Artu sorozatszámát. – Induljunk, Artie. Pekkie azt mondta,még sötétedés előtt menjetek vissza, és lassan már leszáll az este.

Szőrös mancsával megragadta Thripio aranyszínű könyökét, és azajtó felé kezdte taszigálni a droidot, aki zavarában nem ellenkezett,csak magában próbálta megfogalmazni ellenvetéseit. Artuengedelmesen gurult a sarkukban, a pultosnő pedig gyanakodva,orrkarikáit piszkálgatva, fülét rángatva hunyorgott utánuk.

– Szörnyen sajnálom – szólalt meg Thripio az eső áztatta utcáralépve. – Átnéztem az állományaimat, de sem a nevét, sem az arcképétnem találtam meg az adataim között.

– Yarbolk Yemm. A TriNebuloni Hírek tudósítója. Nem hinném,hogy bármelyik is ott lenne az áramköreidben. De… Thriszi, hol vana főnökötök?

– Társam és jómagam tulajdonosa… Artu, mit művelsz? – A kisasztromechanikai droid kilencvenfokos fordulatot téve alaposanderékon vágta aranyszínű társát a dobjával. A támadást füttyök,trillák és sípolások özöne követte, azt ecsetelendő, hogy nem lennetúl jó ötlet épp a TriNebulon egyik tudósítójának elárulniuk kilétüket,feladatukat és problémáikat.

Thripio kénytelen volt belátni, hogy van valami a szavaiban.– A gazdánk a Cybloc XII-n vár minket – magyarázta Thripio némi

töprengés után, amivel szerencsére olyan hamar végzett, hogy azazonnali válasz egészen igaznak tűnt. – Én és a társam egy rakodásifélreértés folytán kerültünk a Nim Drovisra, és nem tudtunkkapcsolatba lépni a gazdánkkal, hogy gondoskodjék az

elszállításunkról. Életbevágóan fontos, hogy a lehető leggyorsabbanutolérjük. Emiatt kellett megpróbálnunk ezekkel az eszközökkelmegszereznünk a szükséges anyagiakat – intett a vörös lakkdobozbahajtogatva a nyakába akasztott harmonikára és Artu dobjára. AzÓvárosból az Újvárosba vezető miriádnyi apró híd egyikén jártak, aritkuló eső himlőhelyekkel borította el az alant hömpölygő barnavíztömeget, és patakokban csörgött a két droid fémburkolatán, illetvea chadra-fan fekete selyemingén. A csatorna másik oldalárólkiabálás, lövések, zűrzavar és pocsolyákba csobbanó lábak hangjahallatszott egyre hangosabban.

Yarbolk élesen elfordította a fejét, hosszú fülei megrezzentek;aztán apró, cipőgombszerű szemeivel fürkészően a két droidrapillantott.

– A Cybloc XII-re, mi? Legalább harminc órája semmi hír nemérkezett onnan. Kiküldtek két cirkálót a budpocki kalózok ellen: azIthor Ladyt és az Empyreant. Azokról sem lehet tudni semmit. Namár most a bárokban azt beszélik, hogy valaki fegyvert szállít agopso’oknak, és azt ígérte nekik, hogy az utakon lévő őrállásoküresek lesznek – és nem így van talán ma éjszaka? Vigyázzatokmagatokra, fiúk! – húzta a feje fölé átázott selyemcsuklyáját. – Adroidok tulajdonlását törvények szabályozzák, de nem láttam mégolyan bolygót, ahol betartották volna ezeket a törvényeket, amelyekegyébként annyit érnek, mint egy kósza emlék. Szép számmal akadnakolyanok ebben a városban, akik nagyon megörülnének egy gazdátlanSzi Thri-egységnek meg egy asztromechanikai droidnak.

Ismét belenyúlt az erszényébe, és elővett egy vörösre csiszolthúszkredites hengert.

– Egy ember nevében vegyétek meg a jegyeket! – dobta bele apénzt az Artu fejére erősített kosárba. – Igpek Droon valóban egykisstílű kereskedő, ha esetleg az övét akarnátok használni…mindenesetre tűnjetek el innen! Sok szerencsét! És még egyszer kösz

a zenét.A hangzavar ez alkalommal közelebbről harsant fel, ionágyúk mély

dübörgésével kiegészítve. Yarbolk Yemm az öve elejére rántotta anála lévő kis felvevőberendezéseket, és átsietett a hídon a zajokirányába. Egy pillanattal később harcoló alakok özönlöttek ki a hídtólkörülbelül húsz méterre lévő utcára: egy csapat egyenruhás drovisi,két ember és ho’din védte magát egy szedett-vedett egyenruhájúdrovisi egységgel szemben, akiknek a kopaszra borotvált fejéndíszelgő varkocsokba színes műanyag- és gumidarabok voltak fonva.Állati totemek, tudta meg Thripio a programjából. A nagyobbbolygóközi cégek ezekkel fizetnek a gopso’oknak a csigafarmjaikontermő nyers fehérjéért.

– Te jó ég! – kiáltott fel a protokolldroid. – Artu, hiszen az Solokapitány!

A gopso’o törzs jól felfegyverzett tagjai az űrállomások stratégiaijelentőségű árulásának köszönhetően elárasztották a várost. Bagshoszegénynegyedeiből kezükben vadonatúj fegyverekkel bukkantak fel avárosba kényszerült klántagok, meggyilkolt őseik nevét és az ErényMegtestesülésének Huszonöt Nevét kiabálva, tüzet nyitvaelnyomóikra és bárkire, aki szerintük azokhoz tartozott.

– Büdös férgek! – morogta Hral Piksoar őrmester. A zwildugótnem tudta kivenni a légzőszervéből, az ollóit ugyanis teljesenlekötötte az ionágyú, amelyet felállítani próbált. – Büszke lehet aművére, Solo…

– Én? – üvöltött fel Solo az egyik házfalhoz lapulva. – A múlt hétigmég csak nem is hallottam a Nim Drovisról! – A kerületben márhetek óta nem fertőtlenítették a csatornákat. A kiabálás és alábdobogás zajára a mocskos, esőverte víz buzogni, örvénylenikezdett, és Han látta, amint a felszínre emelkednek az utcai lámpákfényében gonoszul csillogó penésztelepek.

– Azt mondták, a Köztársaság majd küld katonákat. Nincs szükség

nagy állandó hadseregre. Az átkozott Köztársaság majd kisegítszükség esetén. Hát mi kértük azokat a katonákat, haver…

– Solo kapitánynak semmi köze nincs a felmentő seregelküldéséhez! – vágott a szavába szigorúan dr. Oolos. Egyiksárgászöld karját kidugta a fal mögül, és szinte teljesen találomramegeresztett négy-öt lövést – Han gyanította, hogy az orvos mégsohasem tartott fegyvert a kezében –, majd lebukott a válaszul érkezőlövészápor elől. – A szektor katonai bázisán járvány tört ki…

– Én csak azt tudom, hogy a maguk átkozott Köztársaságamegígérte, hogy itt lesz, és most átkozottul nincs itt! – Hral Piksoarelkáromkodta magát, ahogy egy lézersugár súrolta a leghátsó csápját.– És hol voltak az őrjárataik, mikor becsempészték azokat afegyvereket, mi? Azoknak a féregevőknek kartácsaik vannak, azIgazság és Szépség szerelmére! – köpött ki egy sárgás zwilfolyamot.

– Lando! – kapcsolta be Han a komlinkjét, miközben aggodalmasanfigyelte az iszapos sárga vonalban feléjük araszoló penésztelepet. –Visszafelé tartunk. A gopso’ok elözönlötték az egész kerületet.Riaszd a kikötői őrséget, ha esetleg még nem tudnának róla, és szóljnekik, hogy jövünk! A Falcon legyen kész azonnal felszállni, amintmegérkeztünk!

– Mi a fészkes fene folyik ott? – harsant fel Lando hangjaeltorzulva a hangszóróban. – A gopso’okról már tudunk, haver, éppmost hajtottuk el őket a leszállópályákról. De ha nem leszel itt tízpercen belül, akkor lehet, hogy egyáltalán nem szállunk fel!

Solo elkáromkodta magát, és belelőtt egy forró plazmalövedéket aközelgő penésztelepbe, amely ettől hihetetlen bűzt árasztvamegpörkölődött ugyan, ám rendületlenül folytatta az előrenyomulást.A sikátor elején Hral Piksoar és katonái tartották magukat, bár kettenmegsebesültek, és dr. Oolos komor igyekezettel látta el sérüléseiket.Neki és a hosszú lábú ho’dinnak, gondolta Han, elég egyszerű lenneátugrani a közeledő penészt amely nagyobb csomókba tömörülve

haladt, és egy fürge ember átjuthatott rajta, ha folyamatosan mozgott–, maguk mögött hagyva a kissé farnehéz drovisiakat. Ugyanezenoknál fogva a gopso’ok sem követhették volna őket, ha sikerülátjutniuk a penészen és a csatorna feletti, alig tíz méterre lévő hídon.

A tekintete azonnal az őket körbe záró magas falak felé fordult.Mivel a Nim Drovison időtlen idők óta nem telt el nap

felhőszakadás nélkül, Bagsho építészetét a szilárdság jellemezte. Avaskos kőfalak simaságát csak az emeleteket tartó fagerendák vonalaitörték meg. Még az Ezer Bűzlő Kanális melletti olcsó bérkaszárnyákis így épültek, és a lakók a gerendák kiugró, kerek végeit használtákerkélyeik, növényeik és madárcsapdáik felfüggesztésére. Hanleakasztotta az övéről a kilőhető mentőkábelt, kibiztosította a tömzsicsövet, és az egyik, az utcán öt méterre és hasonló magasságban lévőgerendát megcélozva meghúzta a ravaszt.

– Át tudtok lendülni? – üvöltött oda Hral Piksoarnak egy acsatorna felé nyúló, a hídtól mindössze néhány méterre lévő erkélyremutatva.

Az őrmester kétkedve méregette a vékony kábelt – a drovisiakátlagosan kétszer annyit nyomtak, mint egy ember.

– Ezerszer annyit is kibír! – nyugtatta meg Han.– Mi lesz a katonáimmal? – intett Hral Piksoar a két sebesült felé.– Viccel, őrmester? – támaszkodott fel a nagyobb. – Elhiheti, hogy

a gopso’okkal meg a penésszel a nyakamon meg fogom próbálni. Azegyik csápom még sértetlen.

A drovisiak már csak a súlyuknál fogva sem túl jó akrobaták, dedeszkákat, letépett ajtókat és az egyik földszinti házból kihordottbútorokat egymásra halmozva sikerült átlendülniük az alacsonyerkélyre, majd átrohanniuk a hídon. A lesúlyozott végű kötélvisszadobása sem jelentett problémát – csápjaik ereje egygőzgépével is felvette volna a versenyt, és a testükön lévő

legkülönbözőbb érzékszerveknek köszönhetően remekül céloztak.Han és dr. Oolos maradt utolsónak, folyamatosan tüzelve az utcán ésa környező házak erkélyein előrenyomuló gopso’okra. Han tudta,hogy csak idő kérdése, hogy bekerítsék a visszavonuló csapatot; mintahogy az is, gondolta savanyúan, hogy a közeledő penésztömegek túlsúlyossá és agresszívvá váljanak. Mióta összefutottak a gopso’okkal,Hral Piksoar minden erősítéskérésére az a válasz érkezett, hogy“amint tudunk, megyünk”. Han tudta, hogy az udvariasságtólmegfosztva ez azt jelenti: “Egyedül vagytok, öreg.”

Egy lézersugár szántotta végig a feje fölött a falat, kőtörmelékkelborítva be az arcát. A torkolattűz felé lőtt, de nem tudta, talált-e. Akérdéses erkélyről senki sem zuhant le, viszont több lövés semérkezett.

– Solo! – üvöltött fel mögötte dr. Oolos.Az utolsó drovisi is átlendült a biztonságba. A penész most már

vastagon elborította az utcát, a levegőben az emésztőnedvek savas ésaz égett szövet bűze terjengett.

– Menni fog? – üvöltött vissza Solo. Miután az orvos önkéntvállalkozott rá, hogy visszakíséri a leszállópályához – Sologyanította, hogy attól tartott, hogy a drovisi katonák magára hagynákegy támadás esetén –, nem örült volna neki, hogy ha a ho’din elvétiaz ugrást, és a ragadozó penész áldozatául esik.

Dr. Oolos megeresztett még egy utolsó lövést a lábaiktól már csakalig egy méterre lévő telepre. Elkapta a túloldalon várakozódrovisiak által visszadobott kötél végét, és felmászott az ingatagemelvényre.

– Muszáj lesz!– Erre! – makacskodott Thripio megtorpanva az egyik bűzös

sikátor bejáratánál. Miután a hídnál elváltak Yarboktól, arra indultak,ahol Solót és társait eltűnni látták egy sarok mögött. – Hallom a

lövöldözést!Artu nem válaszolt. Megjegyezhette volna ugyan, hogy most már az

egész kerület zeng a lövésektől – a sugárvetők éles sivításától, aCaspel kartácsok összetéveszthetetlen ropogásától, az ionágyúk éslézerkarabélyok vibráló morajától –, de nem tette. Egyszerűen csakelindult egy kicsi, sáros tér felé.

– Artu, ne bolondozz! – kiáltott a protokolldroid mélyen lesújtva. –Ó, te jóságos, attól tartok, tönkretették a tájékozódó-rendszeredetazok az áramkörök, amelyeket nem szereltünk ki belőled a PureSabaccon! Azon az úton még a közelébe sem jutsz annak a helynek,ahol Solo kapitányt láttuk!

Mindazonáltal lemondóan elindult az elszánt asztromechanikaidroid nyomában, jól tudva, hogy ő maga nem rendelkezik azőexcellenciája megmentéséhez szükséges információkkal.Felelősséggel tartozott azért, hogy Artu épségben eljusson Solokapitányhoz, akár együttműködött ebben kis társa, akár nem.

És a legnagyobb meglepetésére a következő sarkon befordulvamegpillantották Solót, a hórihorgas ho’dint és a drovisi katonákat,amint átrohantak egy fahídon, míg az őket üldöző gopso’okhiábavalóan tüzeltek utánuk egy agresszív, narancssárga színűpenészteleppel teli utcából.

Sajnos, Artu a sikátortól többméteres távolságba jutott, így agopso’ok, a penész és a csatorna elválasztotta őket a menekülőktől.

– Solo kapitány! Solo kapitány! – kiáltotta Thripio a sugárvetőksivítása közepette, de a protokollfeladatok ellátására tervezetthangmodulátora hangereje nem múlhatta felül a harc zajait. Miközbenmegpróbált rájönni, hogyan juthatna át a gopso’okon és a penészen –amely bár nem tudta volna megemészteni a két droidot, igenmegnehezítette volna a mozgásukat –, a leghátul haladó Solo átszaladta hídon, majd visszafordult és sugárvetőjével lángba borította azt.

Aztán a ho’din és a drovisi katonák társaságában eltűnt a keskenyutcák labirintusában.

Ami ezután következett, az leginkább olyan akadálypályákraemlékeztette Thripiót, amilyeneket a katonai számítógépek szoktakkitalálni az emberek és a droidok reflexeinek tesztelésére – csakhogyazokat a droidokat kifejezetten katonai célra tervezték, gondoltakeserűen. Artu, aki láthatólag tudta, hová mennek, az utcákonkanyarogva kis tereken vezette át, amelyeken a gránátok vájtakráterek szaporán kezdtek megtelni vízzel, és szűk sikátorokon,melyek alatt buzogva öltöttek formát a csatornák bűzhödt, ragadozóéletformái. Mindenfelé varkocsos és varkocs nélkül drovisiaklövöldöztek egymásra – a kapukból, az erkélyekről, a háztetőkről.Egyes csapatok a házakat fosztogatták, és hamarosan sűrű, olajos füstkezdett kígyózni az ég felé. Az utcákon holttestek hevertek,némelyiket már félig elnyelték a lassan terjeszkedő gomba- éspenésztelepek. Az úttestet helyenként annyira felszaggatták a gránátokés a lövések, hogy a beton helyén csak átjárhatatlan sárfolyamokduzzadtak. Máshol utcakövekből, bútorokból és gerendákból emeltbarikádok álltak, néha vad harcok helyszínéül, néha csak hullákfüstölgő sírhelyéül.

– Meg kell találnunk Solo kapitányt! – zsémbelt Thripio egykeskeny sikátor egyik falának támaszkodva, ahogy a sár elérte kényestérdízületei szintjét. – Bizonyára őexcellenciája után kutat ezen abolygón. A Tanács tudomást szerzett róla, hogy történt vele valami. Akapitány a kommunikációs lehetőségek hiánya ellenére át fogjafésülni ezt a szektort.

A vastag, barna sárréteggel borított Artu csipogott valamitválaszul.

– Az űrkikötő! – kiáltott fel Thripio. – Artu! Te zseni vagy! Hátpersze, hogy odamennek!

Mindössze néhány másodperccel azután értek oda a

leszállópályákhoz, hogy az előrenyomuló gopso’ok körülzárták alétesítményt. A széles, védett leszállópályák között forró,életveszélyes lézersugarak cikáztak. A drovisi katonák néhány helyenionágyúkat állítottak fel, visszaszorítva, vagy a már elfoglaltleszállópályákra szegezve a gopso’okat. Artu közönyösen haladttovább a füstölgő plazmalövedékektől felszántott falak között, apoggyászalagutakban és a csípős szagot árasztva égő hevenyészettműanyag fedezékek mellett.

– Ott vannak! – kiáltott fel Thripio, ahogy kibukkantak egy fedettrakodórámpára azzal a leszállópályával szemben, amelyen aMillennium Falcon ismerős alakja kuporgott az esőben leeresztettrámpákkal, mint egy hatalmas szürkés-rozsdás ócskavashalom.

Energiasugarak tépték fel a járdát előttük. A leszállópályabejáratait két bennszülött csapat – egy egyenruhás drovisi és egyszedett-vedett gopso’o – tartotta. A droidokhoz közelebbi kapu előttsajnos a rongyos, ám a legújabb típusú fegyvereket szorongatógerillák álltak. A másik kapu előtti drovisiak kevesebben voltak, deThripio felismerte a Solóval együtt látott ho’din vöröses fejcsápjait,és egy barikád mögött magát Solo kapitányt is.

– Solo kapitány! – kiáltotta. – Mi vagyunk azok! Ne hagyjanak ittminket!

Szépen modulált hangját elnyomta az újabb lövészápor. Solokiugrott a fedezékből, és társainak tüze alatt átszáguldott a nyílttérségen. A másik kapuban álló gopso’ok megfutamodtak – alegtöbbjük sokkal rosszabbul lő, mint a drovisiak, állapította megThripio.

– Gyerünk! – förmedt rá Artura. – Engedjenek át! – kiáltotta oda adrovisiak őrmesterének. – Barátok vagyunk!

Ezt a jobb érthetőség kedvéért drovisi nyelven kiáltotta – amelyetfőként a gopso’ok használtak, mivel a drovisiak még egymás közt isinkább a Basicet beszélték.

A záporozó lövések visszakergették őket a rakodórámpára.Han Solo egy gurulásban végződő hatalmas vetődés után felrohant

a Falcon rámpáján. Valaki bizonyára figyelte odabentről, mert amintrálépett, a rámpa azonnal emelkedni kezdett, szinte szó szerintlenyelve a kapitányt, mint egy hatalmas acélszörny Thripiokétségbeesésében megpróbált kilépni a leszállópályára, hogy aztánsáros mellkasán egy füstölgő horzsolással ugorjon vissza afedezékbe.

– Ne hagyjanak itt!A Millennium Falcon fúvókáiból fehér lángok törtek elő.Artu kétségbeesetten felvisított.A külsejét meghazudtoló sebességű teherhajó áthasított a sötét

esőfelhőkön, és eltűnt.

12Luke még másnap este is olyan dühös volt, hogy majdnem

megmondta Gerney Caslónak, hogy fogja a csempészáruját, és azsebébe tömve juttassa biztonságba. Azonban valami, amit Arvidtólhallott, jobb belátásra térítette. Még a nap folyamán találkozott afiatal farmerrel, és egy elejtett megjegyzéséből megtudta, hogy CasloAshgad üzleti képviselője Hweg Shulban. Mindössze ennyit mondott,de a dolog elgondolkodtatta Luke-ot. Ashgad láthatólag mindentmegtett, hogy az őrjöngésig feldühítse a helyi Racionalistákat. Nemkellett túl sok adat annak megállapításához, hogy mekkora hasznalenne abból Ashgadnak, ha önkéntes magánhadserege kiűzné azágyútelepekről a theranokat, és megnyitná a szabad kereskedelemelőtt a bolygót. A leggazdagabbként, akit Luke eddig látott, illetveBeldorion örököseként, a kereskedelem megindulása után Ashgadkerülne a közösség közvetítőjének pozíciójába.

Igaz, csak egypár évre, gondolta Luke. Vagy azt hiszi, hogy abehozatalt korlátozó ágyútelepek eltűnése után is tovább uralkodhat?Vagy esetleg ő maga akarja birtokba venni az ágyúkat, hogy aztán asaját hasznára tartsa fent továbbra is a status quót?

Maga a bolygó piszkosul szegény volt. Egyetlen exportcikkének atörékeny Spook-kristályok tűntek. Luke jó néhány napja ette már asmoort, a topatót és a blerdet, és nem tudta elképzelni, hogy bárki isfizetne azért, hogy megkóstolhassa őket. Ettől függetlenül Ashgad, akiitt nőtt fel, még akarhatja azt a hatalmat, amelyen kívül másfélét nemis ismert.

Logikus ez? – töprengett este, miközben a Kék Blerd udvaránaksötétjében várakozott. Ashgad valóban a bolygón nőtt fel, de egyolyan apa szárnyai alatt, aki hajdan az egész Szenátus irányításárólálmodozott. Ha Palpatine nem kiáltotta volna ki magát császárnak,akár Seti Ashgad is megtehette volna. Nem, nem az a fajta ember

volt, aki arra neveli a fiát, hogy egy terméketlen szikladarabonakarjon uralkodni.

Néhány perccel az esti viharos szelek lecsendesedése utánmegpillantotta az épületek sarkánál kísérteties csendben befordulósiklókat. A hat kivilágítatlan, árnyszerű jármű sebesen suhant felé anehéz munkagépek által feltört út fölött. Felismerte Arvid féloldalasAratechjét az alatta lévő kiegyensúlyozó lábbal, és Umolly Darmtargoncáját is. Gerney Caslo a talajkutató mellett ült, térdén egykicsi, fekete, gyilkos kinézetű lézerkarabélyt egyensúlyozva.Mögöttük két önként jelentkezett őr lovagolt cu-pa-háton, lövésrekészen tartott karabéllyal és feketére festett arccal, melyben fehérencsillant meg szemük a csillagok remegő fényénél.

– A negyedik helyre! – suttogta Gerney, és odavetett Luke-nak egykicsi, lapos dobozt, amelyben az a sötét színű álcafesték volt, amelyeta vadászok használtak fegyvereik csillogásának elrejtésére. – Haelszakadnánk egymástól, Ashgad házánál találkozunk. Ha úgy néz ki,hogy a theranok el fogják venni, ami nálad lesz, akkor töltsd túl atárjait, bármi is legyen az! – Luke bekente az arcát a festékkel, ésfeltette a Gin nénitől kapott rozzant infravörös látókészüléket. Atopatotornyok között egy tucatnyi “lovas” csatlakozott hozzájukmeglepően csendes hátasain. Luke észrevette, hogy ezek az őrök isrendkívül jól fel vannak fegyverezve.

Ashgad rengeteget költ rá, hogy a bolygó uralkodó pártjánakvezetőjévé tegye magát, gondolta, miközben elhagyták a tornyokat ésaz újonnan művelés alá vont, lassan felemelkedő antigravitációsgömböket. Az életteli növények szaga elhalványult az orrában, ahogya pusztaság steril bizsergése végigkúszott a bőrén.

Van valami, amiről nem tud, gondolta. Hiányzik egy információ,amely ennek az egésznek értelmet adna.

A pusztaság kihalt sótakaróként terült el körülöttük. Az Erőszörnyű, bársonyos súlya egyre nyomasztóbban nehezedett elméjére.

Nem sokan vannak a bolygón, akik tisztában lennének az Erőjelenlétével, gondolta Luke. Úgy tűnt, senki sem veszi észre, hogylétezik valamilyen láthatatlan élet, valamilyen láthatatlan civilizációitt, a néma, szélfútta kanyonok között. És Ashgad? E felett acivilizáció felett akarna uralkodni?

Vagy mint Taselda ellenfele, ő is magát az Erőt szeretné igájábahajtani?

Messze előttük egy lézerágyú vörös-sárga szikrái világították mega hegygerinceket. Mintha csak erre válaszolt volna, egy másik isfelvillant, körülbelül hatvan fokra a látóhatáron. A Testvérekkristályoszlopai szótlanul meredtek az égre.

A kemény fekete égbolton fellobbant egy apró, nagyon aprófénypont, hogy szinte azonnal el is halványuljon. Valaki átkoznikezdte a theranokat, bolondoknak, eszementeknek nevezte őket, mertnem örvendeztek a világukat érő külső hatásoknak. Luke aneveltetésének köszönhetően meg tudta érteni az illetőt. Azok közül,akiket fiatal korában ismert, senkinek eszébe nem jutott a jawák vagya homoklakók azon földhöz való jogain töprengeni, amit a telepesekelvettek tőlük a Tatuinon. A felnőttek őrjöngtek volna, ha valamelyikőslakos faj a többség jogán igényt tartott volna arra, hogymeghatározza az egész bolygó politikáját.

Állítsuk le a mezőgazdasági gépek, a fémek, a chipek importját,mert a bolygó népességének kilencven százaléka helytelennek tartjaaz égiekkel folytatott kereskedelmet? Ez nevetséges! Ennyi erővel aztis megtilthatnák, hogy bármilyen szerszámot használjunk!

Megvakart egy drochcsípést, és lelassított frissen megjavítottsiklójával, ahogy egy égi felvillanás egy vörösen izzó meteorit, egycsempészáruval teli apró kapszula belépését jelezte a légkörbe. Azőrök szétszóródtak, csak érzékelőik és hőkeresőik apró, sárga fényeivilágították meg halványan feketére festett arcukat. Caslo megjelöltea kapszula becsapódási helyét, majd mikor némi háromszögelés után

minden sikló vezetője egyetértett abban, hogy valóban a tízkristályoszlophoz kell menniük, teljes sebességgel megindultak asíkság hatalmas, lapos, csillogó felszíne felett.

A primitív fékezőrakétákkal felszerelt kapszula nem égett el alégkörben. A távolban felsivított egy karabély, és Luke megérezte azújabb lovasok jelenlétét. Miközben Caslo leviharzott a legközelebbitsiltől úgy százméternyire lévő, füstölgő kráterbe, Luke azontöprengett, vajon hogyan fizethetett Ashgad az emberei fegyvereiért.Palpatine meghagyta volna riválisa vagyonát? A sziklák meg táncraperdülnek! A fegyverek azonban a legújabb, legmodernebb,legdrágább típusok voltak, s mindegyiken ott díszelgett a Loronar kétholdat ábrázoló lógója. “A legjobb, a legmegbízhatóbb.” A fickónakvalahonnan van pénze.

Bejutott Callista a házába? Megtudta, talán Taseldától, hogyhonnan származik és hová kerül a pénz? Ezért kellett elmenekülnieHweg Shulból?

A kráterből elkezdték feladogatni a ládákat. A távoli lövésekszaporodása közelgő theranokról árulkodott. Valaki a Luke kezébenyomott egy összekötözött sugárvetőkből álló csomagot; betette atheran sikló hátuljába. Aztán egy halom energiacella érkezett.

Tehát legalábbis egy részét használtan szerzik be, gondolta Luke,megforgatva a karcsú, vörös és fekete hengereket a kezében, mielőtt ahelyükre tette volna őket. Ezek még csempészárfolyamon isolcsóbbak, mint az újak, márpedig Ashgad láthatólag a RacionalistaPárt összes tagját fel akarta fegyverezni. Most egyesével kezdtékfeladogatni lentről a karabélyokat. Elkapta azt, amit felé dobtak, ésegy pillanatra a sikló vezérlőpultjának halványan pislákoló lámpáielé tartotta, hogy megnézze, milyen gyártmány. Elméjébenfelderengett az ostromlott ágyútelep, a furcsa felépítmény mögöttkuporgó rongyos theranok és a vörösbe öltözött, karcsú alak képe,amint lesiklott azon a kötélen.

A fegyver egy fehér és ezüst BlasTech volt, ez évi modell, kicsi éserős. Luke jól ismerte a sorozatot. Az elmúlt hónapban ezzelszerelték föl az Új Köztársaság teljes díszőrségét. Nem is olyan régmég ki is próbált egyet a Borealis fedélzetén.

Luke megfordította a karabélyt, és meghűlt a vér az ereiben.A markolatán ott volt a díszőrség ezüsttáblája, rajta a felirattal,

amely az Új Köztársaság tulajdonaként azonosította a fegyvert,rendeltetési helyéül pedig a zászlóshajót nevezte meg.

A karabély a Borealisról származott.Luke gyorsan letette a fegyvert, és átvette a következőt. Ezt nem

kellett a fény felé fordítania, az ujjai maguktól is megtalálták azezüsttáblát. Néhányat még odavitt a siklóhoz, aztán egy pillanatrafelvillantotta a világítópálcáját, hogy szemügyre vegye őket.

Kettő az Adamantine-é volt, de a legtöbb a Leia zászlóshajójáé.És egy – egy Flash-4, személyre szabott markolattal csak az

lehetett, amit maga Leia kapott Hantól.Ki kell jutnom innen!Leia a hajnalpírba borult kristálysíkság fölé emelkedő terasz

sarkából nézte, ahogy a Seti Ashgadot és két testőrét szállító feketeluxusterepsikló felgyorsul, majd eltűnik a távolban. A férfi kerülte őtaz elrablása óta – valószínűleg azért, gondolta Leia, mert tudta, hogynem sikerülhetne a saját fiának kiadni magát olyasvalaki előtt, akiannyi holofelvételt látott róla, mint ő –, a jelenlétét és a védelmétazonban folyamatosan érezte. Akármit tervezett is, ahhoz – legalábbispillanatnyilag – élve kellett neki.

Azonban Dzymnek és Beldorionnak is megvannak a maga tervei.Három nap. Ha megéri.Napok óta először ébredt tiszta elmével. A víz, amelyet Liegeus

előző este hozott neki, tiszta volt. Akár tévedésből, akár a pilóta

ajándékaként, Leia tudta, hogy késlekedés nélkül ki kell használnia alehetőséget.

A szobája küszöbén megtorpant, vékony hálóinge köré egy takarótkanyarítva, hosszú, mogyorószín haja befonva lógott a hátára.Körülötte – és Ashgad erődjének magas, salakszürke falai, a síkságtüskés kristálysziklái körül – a hatalmas hegyek óriási ékkövekkéntcsillogtak az örök alkonyaiban, folyamatosan emlékeztetve aszemlélődét arra, milyen meredek út vezet a lenti, ragyogó síkságra.

A szívét beteges félelem szorította össze, és szinte már azt kívánta,bárcsak megmaradt volna az édesszirom csalóka békéjében.

A szemét lehunyva kinyúlt az elméjével, a szívével, és maga eléképzelte Luke-ot. Egyszer már kiszabadította egy halálos csapdából,a Halálcsillag börtöncellájából, ahol Leia a kínzásoktól elgyengülve,a gyásztól zsibbadtan várta sorsa beteljesedését. Azért jöttem, hogykiszabadítsam, mondta akkor.

Leia elmosolyodott volna az emléktől, ha nem retteg annyira.

Luke!! – sikoltotta a nevét az elméjében, s visszhangozva,ragyogva küldte ki az üzenetet a levegő, a kristályok és a hajnali fényürességén keresztül. Luke!!

Hallania kell! Hallania kell!A rezzenetlen hidegben azonban körülvette az Erő áramlása,

eltöltve jelenlétének idegen érzetével. Olyan volt, mint a tengermorajlása – elnyomott minden más hangot.

Luke nem fogja meghallani. Egyedül maradt.Leia szinte azonnal lerázta magáról a félelmet, és a Dzym keze

érintésének borzalmas emlékével együtt járó halálos hideget.Luke nem fogja meghallani. Nem fog eljönni. Egyedül kell

kitalálnia, mi folyik itt és mit tegyen.Szabadjára engedték a Halálcsírát!

Leia visszament az árnyas hálószobába, leült az ágya végére,ahová odasütött a nap, és felhúzta lábát a takaró alá. Érezte, hogy egydroch megcsípi, és dühösen vakarózni kezdett. A rovar kihullott azágynemű alól a fényfoltos szőnyegre, tűfejnyi, feketésbarna gyönggyégömbölyödött és elpusztult.

Az édessziromtól szinte bármit elvisel az ember, gondoltafelháborodva. Még a parazitákkal teli ágyneműbe is képesbelefeküdni. A Beldorionnál tett látogatása során is tetőtől talpigösszecsípték.

Szabadjára engedték a Halálcsírát. Ha Dzym révén irányítanitudták – vagy azt hitték, hogy irányítani tudják –, akkor nem nehézkitalálni, miről tárgyaltak Getelles moffal és Larm admirálissal.Legyenek átkozottak! – gondolta Leia. Legyenek átkozottak!

Valamilyen módon Dzym volt a kulcs. Valahogy elő tudta idézni abetegséget – talán a szintidroidokon keresztül? –, és valahogy meg istudta szüntetni, mint ahogy az ő esetében is. Leia emlékezett a férfiarcára kiülő eksztázisra és arra, hogy időnként mintha valami másrafigyelt volna, mint egy az idő múlását számolgató ember.

És mégis, mivégre történik ez az egész?Tényleg azt hiszi Getelles moff, hogy a karantén és az evakuálási

folyamat beindulása után képes lesz elfoglalni a Meridian szektort?És képes lesz a Köztársaság összehangolt ellenlépéseivel szemben ismegtartani?

Egyébként is, minek? A Pedducis Chorios, a csempészek és ahadurak fészke fölött gyakorlatilag lehetetlen uralkodni. A Durrenbolygókoalíciója szilárdan a Köztársaság mögött állt. A Budpockmindig is a Lázadók egyik leghűségesebb támogatója volt. A NamChorios pedig csak egy víztelen, élettelen, szegénységtől sújtottkődarab.

…a Reliant befejezéséhez, mondta egyszer Ashgad.

Leia azonban látta már a Reliantot. Nem egy bolygópusztítóűrbázis, hanem csak egy közepes méretű teherhajó volt. A ládák…mind a kétfajta. Miféle rakomány férhet fel egy közepes méretűteherhajóra, amely miatt még az ágyútelepeket is megérisemlegesíteni?

Leia megborzongott, és megdörzsölte a csuklóit, melyeket hidegenégette Dzym érintésének emléke.

Az ajtócsengő udvariasan megszólalt. Leia rémülten megpördült,szorosabban maga köré tekerte a takarót, kezét pedig a párnák alárejtett fénykard felé csúsztatta.

De csak Liegeus érkezett, s hajolt meg az ajtóban, egyik kezébenegy porcelán vizeskancsót tartva.

– Örömmel látom, hogy jobban érzi magát, kedvesem. – A tekinteteautomatikusan – akárcsak a Leiáé – az ágy mellett álló üres kancsóratévedt. Leia előző este az összes vizet megitta, amint megállapította,hogy nincs benne kábítószer

A férfi szelíd mosolya elárulta, hogy mindent tud.– Nem bírtam végignézni, hogy megölje magát ebben a klímában –

nyújtott felé egy üvegpoharat. – Ashgad észre sem vette a cserét.Hoztam néhány holofilmet is; nélkülük csak kábítószerrel lehetelviselni a bezártságot.

Leia gyanakodva fürkészte a férfi arcát a pohár pereme fölött.– És most mi lesz? – kérdezte halkan. – Mi történik velem, míg ő

távol van? Vagy talán pont ezért ment el, hogy ne az ő bűne legyen ahalálom?

– Nem – felelte Liegeus gyorsan. – Nem, természetesen nem.Ashgad úr nem rossz ember, kedvesem.

– Nem ismerek nála rosszabbat – fordította el az arcát Leia. Anyelve hegyén volt a Halálcsíra szó, pedig tudta, hogy nem szabadkimondani, tudta, hogy még Liegeusnak sem árulhatja el, mennyit tud.

A férfi Beldorionnal talán szembeszállna érte, de a saját szemévellátta, hogy Dzymmel nem képes szembeszállni. És ugyan kihibáztathatná ezért?

Olyan, mint Greglik volt, gondolta. Kedvelte, sajnálta, de tudta,hogy nem bízhat meg benne.

– Nem – makacskodott a hamisító. – Ashgad… – tétovázott –, énmegértem, miért… teszi ezt. És… de nem, nem mondhatom el.

Leia hosszú hajfonata meglebbent, ahogy visszafordult felé ésbelenézett a szemébe.

– Nem mondhatom el – ismételte meg a férfi. – De kérem, bízzonbennem. – Leült az ágyra, és a zsebéből elővett egy féltenyérnyihosszú, kétujjnyi vastag fekete hengert. – Ezt önnek hoztam – mondta.– De még Ashgad visszatérése előtt vissza kell adnia. Ugye megérti?

Leia megforgatta a szerkezetet az ujjai között. Egy komlink.Dedikált áramkör – nem volt rajta billentyűzet. De ettől függetlenülvalószínűleg szabványos alkatrészekből készült. És régi volt, mintminden más ezen a bolygón. Az újak feleakkorák voltak, és csakmikroszerszámokkal lehetett javítani őket.

– Megváltoztattam az ajtó kombinációját – folytatta Liegeus. Nemnézett ugyan hátra a válla fölött, de azért arra rándult a feje. – Nemfog tudni bejönni. – Nem mondta, kiről beszél – nem is kellett. – Nemért a számítógépekhez, nem képes… olyan típusú gondolkodásra.Akármit is mond, ne engedje be! Ha megpróbál behatolni, vagy havalahogy sikerül is neki, használja a komlinket. Itt leszek a közelben,a… – Elharapta a mondat végét, valószínűleg valami olyasmit akartmondani, ami elárulta volna, hogy egy űrhajót építenek a házban.Miért ez a titkolózás? Milyen szerepe van a tervükben? – A házmásik részében.

Elfordult, de Leia elkapta a kezeslábasa ujját.– Ki ő? – kérdezte. – Mi ő?

A sötét szempár gyorsan félrenézett, és Leia látta az érzéki ajkakrebbenését.

– Ő… az, ami. Ennek a bolygónak az őslakója…– Ennek a bolygónak nincsenek őslakói. – Leia érezte, hogy ökölbe

szorított kezén hideg verejték ütközik ki. – Semmi sem volt itt, csakkövek, mikor a Grissmathok elkezdték ideszállítani a politikaifoglyokat. Mit akar tenni velem? Mivel próbálkozott azon az éjjelen?Azt mondta, Beldorion eladta neki az egyik rabszolgáját. Mi célból?És mi történt a rabszolgával?

– Semmi – vágta rá Liegeus. Leia lenézett és látta, hogy a férfi kezeremegett. – Nem mondhatom el. Ezt… ezt nem sok ember értené meg.

Szörnyű félelem csillogott a tekintetében, és Leiának megesett rajtaa szíve. Kezét rátette a hideg, karcsú ujjakra.

– Tegyen próbát! – biztatta.Liegeus felpattant és az ajtóhoz hátrált.– Én… – Aztán megrázta a fejét. – Lehet, hogy Beldorion ismét

meg fogja hívni teára – mondta. – Ne menjen el, vagy értesítsen, ésén is önnel tartok! Ne felejtsen el annyi időt tölteni a teraszon, anapfényben, amennyit csak tud… minden rendben lesz!

Az ajtó kinyílt, és Liegeus kilépett rajta. Mielőtt még bezárultvolna, a tekintetük ismét találkozott, és Leia meglátta a férfiéban avágyakozást, a szomorúságot és a rémületet, amely szinte mindentelnyelt a lelkében.

– Köszönöm – felelte halkan, és a fémlap szisszenve közéjükcsúszott. Egy pillanattal később a helyükre kattantak a külső zárak.

A férfi távozása után egy pillanatig ülve maradt, hogy összeszedjea bátorságát. Aztán felállt, odament a szekrényhez, amelyben aruháját, a hajába való tűket és drágaköveket és az összehajtogatottvörös bársonypalástot tartotta. A palást mellrészéről leszedett kétlapos hátú cabochlonkővel sikerült az egyik hajtű végét ellapítva egy

hevenyészett csavarhúzót eszkábálnia. Ezután már csak öt percigtartott szétszedni a komlinket, és átállítani a hullámhosszát.

Rettenetesen fárasztó feladat volt egy mikrosugárral kinyitni egyegyszerű kombinációs zárat, de az egész nap a rendelkezésére állt, ésnemigen akadt más dolga. A Liegeus által hozott holofilmek számábólítélve a férfi a nap leszállta előtt nem szándékozta megszakítani azűrhajón rá váró munkát.

A zárnyitás művészetét még a Lázadókkal töltött évei soránsajátította el. Ez is csak egy volt az apró gerillatrükkök közül,amelyeket a pilóták tanítgattak egymásnak “Egyszer még jól jöhet!”felkiáltással. Megtanultak például bizonyos játékfigurákból bombát,vagy homokból és a pilótaruha béléséből vízszűrőt készíteni.Egyszerű, ám életmentő dolgok. Leia Wintertől leste el a zárnyitástrükkjét, aki pedig egy törvényen kívüli kódtörőtől, még aCoruscanton. “Mindig írd le a számokat!” – figyelmeztette akkor.“Biztos, hogy akkor fogod megtalálni a helyes kombinációt, mikormegunod és abbahagyod az írást – és rögtön el is felejted.”

Leia tehát kötelességtudóan leírta azokat – egy fiók aljára, egymásik hajtűje feláldozásával. És másfél órával dél után, máramennyire a nap állásából meg tudta ítélni, a zár kinyílt.

Elakadt a lélegzete, mintha gyomorszájon vágták volna.Hátralépett, visszazárta az ajtót, hagyva, hogy a zár ismét a helyérekattanjon. Meg kellett győződnie róla, hogy szükség esetén bármikorki tudja nyitni – hogy nem csak elrontotta. Ha megpillantják odakint,és nem tud visszamenni, akkor azonnal felkoncolják.

Az ajtó másodszor is kinyílt. Leia a zsebébe csúsztatta azátalakított komlinket, igaz, nem minden aggály nélkül. A Dzymmelvaló találkozás valószínűsége azonban hajszálnyival kisebb volt,mint azé, hogy észreveszik, és a komlink sugarának visszaállításáhozszükséges tíz percnél hamarabb kell visszajutnia a szobájába. Mégegyszer utoljára megtapogatta a ruhája alá rejtett fénykard kemény,

hűvös markolatát, majd egy mély lélegzetet véve kilépett a szobából.

13A szem a legveszélyesebb érzékszerv, mert annak hiszel

leginkább. Luke újra és újra elmondta ezt Leiának, mikor az anyomasztó állami feladatokat félretéve együtt gyakorolt bátyjatanítványaival. A lépcső aljára érve Leia megállt, lehunyta a szemét,lelassította a légzését, és mélyen belehallgatott a körülötte lévő házéletébe. Kiterjesztette az elméjét, ahogy arra Luke tanította. Az Erőáramló mozgása után tapogatózott.

Mindenhol ott volt, végtelen, fényénekként. Beldorionfényóceánnak nevezte, s semmihez sem hasonlított, amit Leia valahaérzett, akár a Yavinon, akár a Coruscanton… bárhol, ahol csakkapcsolatba lépett vele. Erős volt és ijesztő, mintha valami hatalmaslény állt volna a háta mögött, szomorú bölcsességgel figyelve őt.

Van okom félni tőle? – kérdezte magában, miután úrrá lettrettegésén. Eltelt egy perc, majd még egy. A mély, zümmögő erőfelszíne alól ki tudta szűrni a körülötte lévő helyiségekbenfelcsendülő igazi hangokat.

– Gyönyörű, gyönyörű! – hallotta Beldorion öblös hangját közeliszállásáról. – És mindez azokból a visszataszító kis gletkukacokból!

– Csak a megfelelő oldatot kell megtalálni, uram! – felelte egynyers, nazális kubaz vinnyogás. Ez a szakács lesz, gondolta Leia. Anagy és elsiratott Zubindi Ebsuk méltatlan utódja. A gletkukacoknormális körülmények között persze soha nem kerülhetnénekkapcsolatba a hall d’mainek testnedveivel – még a bolygóik semugyanabban a szektorban vannak! Ám a hall d’mainek hormonjaiegész véletlenül fiziológiailag tökéletesen kiegészítik a gletkukacokteleológiai rendszerét…

És közben vékony, csiripelő, tiltakozó hangok. Leiamegborzongott.

Dzymet egyáltalán nem hallotta. Keltett zajt egyáltalán, miközbenmozgott? Nekitámaszkodott a durva falnak, és tudomást sem véve abokáját érő drochcsípésről, messzebbre hatolt elméjével. A házvalamelyik részéből valami erős rezgést érzett, és kitartó zúgást,mintha egy gép működött volna. Hát persze, a generátor! Liegeus aztmondta, Dzym nem képes “olyan típusú gondolkodásra”, tehát nemhatolhat be a ház számítógépébe, és nem szerezheti meg akombinációs zárak kódjait.

Leia kíváncsi lett volna, mennyire jó a biztonsági rendszerük.Vagy az átható huttszagtól, vagy a drochok miatt rátörő undortól,

vagy egyszerűen csak a túlfeszített idegállapottól, de szédülnikezdett, mire kitalált a hutt félhomályos, elfüggönyözött lakrészétőlegy ajtóig, amely nyilvánvalóan Seti Ashgad birodalmába vezetett: ahosszú, napfényes terembe, amely az ő terasza alatti másik teraszranézett. Itt magasabban volt a mennyezet, és elhúzták a súlyos,hővisszaverő függönyöket a terasz acélüveg ablakai elől. Valamilyenlégies funkcionalitás lengte be a helyiséget, a mozdíthatatlan fa és bőrfoteleket, a gombfa íróasztalt, az egyszerű pohárszéket. Az íróasztalfeletti falmélyedésben lévő monitor új volt, egy nagy felbontásúSorosuub X-80 – ki kellett tágítani a mélyedést, hogy elférjen benne,méghozzá nemrégen, hiszen a friss vágásnak még nem volt idejekifakulni. Leia az ajtóban újra megállt és hallgatózott – Ha Dzymnem képes a számítógépek logikája szerint gondolkodni, akkorhogy lehetett titkár belőle? –, majd odament az íróasztalhoz, kihúztaa billentyűzetet, és gyorsan lekérte a rendszert. Amint megtudta,milyen operációs rendszerrel van dolga, azonnal lekérte a házadatait.

A drótvázas ábrán felismerte a fennsík szívén át lefelé, ahhoz agarázshoz vezető kürtőt, melyből Ashgad bérence kihozta azt azelegáns – és majdnem vadonatúj – fekete siklót aznap reggel. Némitanácstalankodás után rájött, hogy pillanatnyilag hol van – a kürtő a

ház másik oldalán, a leszállópálya mellett helyezkedett el.Kinyomtatta az ábrát, majd újabb adatokat kért le. A kétszárnyú

ajtó mögött látott leszállópálya hatalmas volt. Úgy tűnt, ezen amindenféle berendezésből nélkülöző bolygón itt nem jelent problémátsemminek a beszerzése.

Egy rendkívül drága töltőberendezés a terepsiklókegyensúlytartályai antigravitációs tekercseinek feltöltésére, mindenelképzelhető kiegészítővel. Egy komoly számítógép, különgenerátoron, kizárólag a hipertéri hajtóműtervezésre elkülönítve.Liegeus hamis hologramja: te jó ég! Többmilliónyi adatklip, messzetúlmutatva a hobbi vagy a művészet határain. Bizonyára ez is részétképezte a tervüknek, és talán azt is megmagyarázza, hogy miért nemérkezett még öt nap eltelte után sem senki a kiszabadítására.

Egy másik rendszernek éppen abban a szobában volt a központja,ahol tartózkodott – valószínűleg, gondolta Leia, a jobb oldalon állórácsos szekrényajtó mögött. Felállt, de tekintetét továbbra is atartalék rendszereket mutató képernyőre szegezte: biztonsági zárakkülönböző ajtókon, köztük az erről az emeletről a garázs szintjérevivő liftnek az ajtajával, vette észre kissé idegesen.

Ráközelített az ábrára. A liftakna mellett futó szervizlépcső ajtajátviszont nem látták el ilyen védelemmel. A lábizmai sajogni fognakugyan, de meg tudja csinálni. Egy újabb utasítás begépelésévelmegnyitotta a kódok állományát. Igen, eltalálta a szobája ajtajáétbutaság, de ettől hivatalosan is megerősítve érezte képességeit. Alista szerint aznap reggel, talán Seti Ashgad távozása után azonnal,megváltoztatták. Ezt az állományt is kinyomtatta, majd a műanyaglapokat összehajtva begyömöszölte a nadrágja zsebébe. Aztánelindult, hogy megvizsgálja, miféle berendezés lehet a rácsos ajtókmögött, amit érdemesnek tartottak külön tartalék energiával ellátni.

Egy KVÖR-vezérlőpult volt az. A szintidroidok központivezérlőegysége… Hány droidja lehetett Ashgadnak? Leia legalább

két tucatnak elegendő vezetéket számolt meg. Két tucat?Megpróbált visszaemlékezni rá, mit tudott meg a szintidroidokról a

Loronar Rt. carosi üzemében tett látogatásakor A látogatásra akkorkerült sor, mikor a Daysong Párt botrányt csapott a mesterséges hústis megillető jogok körül. A szintihús, idézte fel magában Leia,elméletileg megtartotta az automatikus immunreakciót a vírusokkal ésantitestekkel szemben, de ezt a problémát azóta már nyilvánmegoldották. Arra határozottan emlékezett, hogy a Loronartisztviselőinek állítása szerint a KVÖR-technológia egy különleges,programozható mátrixkristály révén történő, szinte azonnalikommunikáción alapult. Vajon ez is a tervük szerves része,töprengett, vagy csak puszta kényelem?

Leia visszament a számítógéphez. Minden, a szobában töltöttmásodperccel nőtt az esélye, hogy találkozik Dzymmel, Liegeusszalvagy Beldorionnal, de sejtette, hogy talán ez az utolsó lehetősége.Alig tudta eldönteni, mire lehet szüksége. Tömörítve kinyomtatta akihallgatott nevek – Dymurra, Getelles… Reliant – rendszerbeliösszes előfordulását. Amikor ezzel elkészült, átmásolta azinformációt egy adatlemezre, majd a lemezt is és a hajlékony lapokatis bedugta mély zsebei egyikébe. A nyomtatóba új lapokat tett, hogyne legyen első pillantásra szembetűnő a majdnem kétszáz oldalhiánya. A szíve zakatolt, hányinger kerülgette, de lehunyta a szemét,és ismét a házat kezdte fürkészni elméjével.

Semmit sem hallott, de nem volt biztos benne, hogy jól csinálta adolgot. Ha többet gyakorolt volna – ha jobban odafigyelt volna aképzésére –, akkor át tudott volna hatolni az Erő különös, súlyosmiazmáján, hogy figyelmeztesse Luke-ot?

Ebben az irányban csak a kétségbeesés várta. Elhessegette magátóla gondolatot.

Inkább ismét az energiarendszer vázlatát kezdte tanulmányozni,megkeresve rajta a liftaknát és a mellette haladó lépcsőt. A vázlatot

és a tartalék rendszerek tervrajzát egymásra fektetve könnyűszerrelbeazonosította azt a helyiséget, ahol mind a KVÖR-terminál, mind aközponti egység megtalálható volt: az a szoba, ahol pillanatnyilag isállt.

Át azon az ajtón. Le egy lépcsősoron egy kerek fogadóterembe,amelyben semmi fontosat nem látott, csak egy hatalmas fényszobrotés két mesterséges vízesést. Innen nyíltak a liftajtók, és természetesena szervizlépcső is.

A válla fölött hátrapillantott a hatalmas acélüveg ablakokra,pontosan tudva, milyen biztonságérzetet nyújtott neki eddig a fény.Miközben elindult a fogadóterem, a liftajtók és a szervizakna felé,azon kapta magát, hogy őszintén reméli, hogy a helyiségnek lesznekablakai.

Nem voltak. Teljes sötétség fogadta, csak a fényszobor rikítószivárványai hunyorogtak a vízesések csobogásával összhangban.Hutt- és drochbűz terjengett, és Leia nem merte megérinteni avilágítópanelek kapcsolóját, attól tartva, hogy azzal bekapcsolnavalamit, ami felfedné a hollétét. Az évek óta nem használt, letakart,gomba alakú bútordarabok között tapogatózva haladt tovább. Alépcső sem lesz kivilágítva, gondolta.

Kihúzta ingét nadrágja derekából, és benyúlt alá, hogy elővegye atestére rögzített fénykardot. A hideg lézerpenge nem adott túl sokfényt, de még mindig jobb, gondolta, mint a teljes sötétségbenbotorkálni.

– Az igazi Jedik látnak a sötétben, barúm’ – mennydörögteBeldorion egy-két nappal korábban, mikor meghívta, hogy ebédeljenvele a teraszon. Leia már nem emlékezett, hogyan terelődött atársalgás a Jedi-képességekre. – De nem a szemükkel… hanem azorrukkal, a fülükkel, a hajukkal és a bőrükkel. Elhanyagolta atanulmányait, kis hercegnő – fenyegette meg egyik apró, ékkövesgyűrűkkel borított ujjával. – Minket annak idején ledobtak a

masposhani barlangokba, több kilométerrel a föld alá. Vagy az Af’Elés az Y’nybeth fekete napú bolygóira, ahol nem létezik fény a láthatószíntartományban. De a nagy Jedik, a Mesterek… Yoda, Thon ésNomi Sunrider… ők képesek voltak fényt teremteni, rá tudták vennimég a fémet is, hogy világítson, hogy tapasztalatlan fiatal barátaik netörjék össze magukat. Fogtak egy tűt… így… – Egyik nyálkás kezétkinyújtotta, hogy kivegyen Leia hajából egy hajtűt. Leia összerezzent,de túl kábult volt ahhoz, hogy elhúzódjon.

A hutt a hüvelyk- és a mutatóujja közé fogta a tűt, s hatalmas,rubinszín szemeivel valahová Leia mögé meredt. És Leia meglátta,mint egy elfelejtett álomban, mint egy emléktöredékben, egy férfiszikár, ősz haj keretezte arcát. A férfi is egy tűt tartott, pontosan úgy,mint a hutt. Aztán a tű hegye ragyogni kezdett, és elég fényt árasztottmagából ahhoz, hogy látni lehessen a terem oszlopait és freskóit.

Leia megborzongott, ahogy az emléklátomás elhalványult.Megborzongott a gondolattól, hogy mindaz az ősi tudás, mindazok azősi technikák, amelyeket Luke évek óta tartó fájdalmas erőfeszítésekközepette próbált újra felfedezni, egy hutt hanyag elméjének mocskoskútjába süllyedtek. Az a korlátlan hatalom, de nem gonosz célokrafelhasználva, mint ahogy Palpatine és Vader tették, hanem a végtelenkicsinyesség szolgálatába állítva. Hiszen a hutt őt sem másért akartaaz uralma alá hajtani, mint hogy visszanyerje a védtelen földművesekfeletti hatalmát, és legyőzze vetélytársát, akinek magának sem volttöbb ereje, mint neki.

A fénykard súlya szinte lehúzta a kezét. Meg kell tanulnodhasználni a képességeidet, mondta egyszer Luke. Szükségünk van azErő bajnokaira. Túl kevesen vagyunk, nincs más választásunk.

Azonban akárhányszor lenyomta a kapcsolót, akárhányszorzümmögve életre kelt a hideg, tiszta, égkék színű penge, Leia csakárnyakat látott: Vader árnyát, Palpatine árnyát, saját dühe, sajáttürelmetlensége árnyát. Most pedig Beldorion és a kicsinyes

kapzsiság penészes árnyait.Vagy a jövő árnyait, a jövőét, a rettegett jövőét, melyben Anakin,

Jacen és Jaina – testének és életének három felbecsülhetetlen értékűrésze – elérik egyszer azt a kort, amikor választaniuk kell a sötét és avilágos között.

Mégis, pillanatnyilag nem volt más választása. Bekapcsolta apengét, és belökte a szervizlépcső ajtaját.

Valami, amit nem látott tisztán, suhogva tűnt el az elsőlépcsőforduló mögött. A drochok bűze fojtogató volt. A fénykardpengéjének halovány fénye csak egy-egy méter sugarú körbenvilágította meg a meredek, keskeny, éles peremű, magából a sziklábólkivájt lépcsőfokokat, és a nem sokkal a feje fölött lévő mennyezetereszkedő ívét. Jobb kezével a fegyvert markolva, bal kezével alépcsőpillérnek támaszkodva elindult lefelé. Nem tudta, mihez fogkezdeni, ha a garázsba érve szintidroidőröket talál ott, vagy nem találegy ellopható siklót. A szobájából nyíló teraszról messze ellátottnyugatra és északra – a látvány azonban kimerült a kristályhegyekbenés a végtelen, csillogó síkságban.

Persze lehet, hogy száz méterre délre van egy rossz hírű kaszinóés egy zöldellő golfpálya. Szinte a fülében hallotta Callista fanyar,halk megjegyzését, és a szívébe belesajdult a remény, hogy Lukemegtalálja a lányt ezen a bolygón. De fogadni nem mernék rá. MárCallista lehetséges szavainak a gondolatától is mosolyognia kellett.Az ironikus kép erőt adott neki a sötétségben.

Megtorpant.Valami kuporgott az előtte lévő lépcsőfokon, kívül a hideg penge

fénykörén.Körülbelül akkora lehetett, mint egy pittin – a hátsó lábain

kuporogva húsz-harminc centiméter magas. Hosszú csápokon ülőcsillogó szemei baljós öntudattal meredtek rá. Egyenesen ült. Rá

várt.Leia tett egy lépést előre, és maga elé nyújtotta a pengét.A valami hátraszökkent. A sűrű félhomályban rendkívül nehéz volt

megállapítani, hogy néz ki, de felpillantva Leia meglátta, hogy amennyezeten és a falakon is hosszú lábú pókokra és rövid lábúmeztelen csigákra emlékeztető dolgok nyüzsögnek a hatalmasdrochokra vadászva. Közben a lépcsőn kuporgó lény lehajolt,megfordult és egyetlen, tüskés lábát kinyújtva rávetette magát egykülönösen kövér drochra. Az ollója, amellyel elkapta, minthaképlékeny anyagból lett volna: szájjá változott, és lenyelte azélősködőt. Egy pillanatra hallotta a dorombolását, a mélységesélvezet halk hangjait. Aztán a lény megperdült, és ismét rászegezteingó szemcsápjait. Leia émelyegve, azzal az érzéssel eltelve, hogy avalami leküzdhetetlenül gonosz, a kis fenevad felé tolta a fénykardizzó hegyét.

A szeme sarkából mozgást érzékelt, és miközben megfordult,valami egy nedves cuppanással a vállára vetette magát amennyezetről. Fájdalom hasított a testébe, mint egy drochcsípés, csaksokkal erősebben. A puha testből kaparászó lábak türemkedtek elő,hogy karmokként mélyedjenek a húsába, miközben ő felsikoltott, ésmegpróbálta lefejteni magáról a támadóját.

Gyengeség. Fájdalom a mellkasában. Hideg és ellenállhatatlanálmosság.

Egy másik fenevad a lábát ragadta meg. A lépcsőkön kuporgó lényegyre hangosabban dorombolt. Leia úgy érezte, mintha egyliftaknában zuhanna a világ közepe felé.

Megsuhintotta a fénykardot, s rémülten elhőkölt a ragyogó pengeelől, amely – tudta jól – akár a karját is levághatta volna, ahogylecsapott a vállát marcangoló élősködőre. Szörnyű sistergést hallott,és a lény által érzett fájdalom végigszaladt a testén, és álmosgyengesége közepette érezte, ahogy meghalt. Olyan volt, mintha saját

testének egy része halt volna meg. Megfordította a pengét,megperzselte a lábára akaszkodott valamit, ismét átélte a fájdalmat ésa fekete, sikamlós halál érintését, majd továbblépett a következőlépcsőfokra.

A doromboló lény eliszkolt előle, eltűnt a sötétségben, csaknarancsszín szeme csillogott tovább. Leia látta, hogy a lépcsőkanyarulatán túl tele van velük a fal: a vonagló testek egymássaltáplálkoztak, de amint rájuk vetült a fény, egyszerre fordultak felé.Leia meghátrált, sarka beleakadt a lépcsőfok peremébe, és majdnemelesett. Egy újabb akármi ugrott a mennyezetről a nyakába, egykisebb, úgyhogy mind a fájdalom, mind a gyengeség kisebb lett… denem ez volt az utolsó.

Még két harapás. Leia úgy érezte, elájul a légszomjtól.Rettenetesen dühítette a kocsányos szemű lény örömteli dorombolása;a legszívesebben megkereste és csíkokra szabdalta volna, akármi islegyen. A keze csúszkált a fénykard markolatán, és újfajta fájdalomhasított a karjába, ahogy egy újabb parazita elpusztítása közben apenge hozzáért a bőréhez. Ha elesik, gondolta, ha elveszíti azeszméletét, akkor meghal.

A falba kapaszkodva, zokogva, levegő után kapkodva küzdött ahűvös, csábító álom ellen, s közben rendületlenül botorkált felfelé.Tizenöt lépcsőfok… húsz. A kocsányos szemű lény követte asötétségben, mintha a kimerültségéből és fájdalmából táplálkozottvolna. Meg fognak találni, gondolta Leia. Nem fogok visszajutni aszobámba, és meg fognak találni.

Seti Ashgad elment. Seti Ashgad, aki figyelmeztette az embereit:Skywalker tudni fogja, ha meghal. Leia újra és újra megpróbáltaelérni Luke-ot elméjével, de nem tudta, hogy fivére hallja-e. Azéneklő, zümmögő Erő talán minden más hangot elnyomott a bolygón.Csak Dzym várt rá, némán a néma házban. Ha megtalál, meghalok.

Átzuhant az ajtón és csak feküdt, lihegve, fázva, gondolkodásra

képtelenül, miközben átsuhantak rajta a fényszobor sápadt színei. Afénykard pengéje ujjai ellazulásával eltűnt, s az üres markolat mostpár centiméternyire hevert az ujjaitól. Fel kell vennem! Fel kellállnom! Ki kell jutnom innen! Vissza kell mennem a szobámba!

Könnyebb lenne meghalni, gondolta. Kíváncsi lett volna, vajontényleg azonnal tudná-e Luke.

Ha meghalnék, legalább kijelölhetnék az utódomat.Ennek az ötletnek is megvoltak a maga érdemei. Azonban az őt

körülvevő hideg lassan ereszkedő félhomályában mozgás zaját,Beldorion súlyos, csigaszerű zihálását hallotta meg. Itt van valahol aközelben, gondolta. Errefelé tart.

Csak ne találjon rám! – fohászkodott, próbálva felállni. Nemsikerült, ezért négykézláb kúszott át a sötét termen, majd fel avégtelen lépcsősoron. A hutt a saját céljai érdekében ejtené fogságba,erre figyelmeztette Liegeus – de előbb-utóbb eladná Dzymnek, mintazt a másik szerencsétlen rabszolgát.

Úgy érezte, mintha még mindig paraziták lennének rajta. Afájdalom a karját, a combját és a hátát marcangolta, kiszívta mindenerejét. Amikor azonban bekúszott a hosszú, keskeny irodába, ahol aszámítógép volt, és elterült a lenyugvó nap kísérteties, szürkéslilafényében, már kezdte jobban érezni magát. Egy idő utánvégigtapogatta a testét, és egyetlen élősködőt sem talált.

Nem hagyhatom, hogy megtaláljanak, gondolta. Nem hagyhatom!Minden maradék erejét felemésztette, míg ismét felmászott a

lépcsőkön, a falakba kapaszkodva, kimerülten, a fénykard okoztasebtől émelyegve. Mikor bejutott a szobájába, lerogyott a padlóra, éshosszú ideig ott feküdt mozdulatlanul, magzati pózba gömbölyödve,az egyre halványuló napfényben, várva, hogy valaki újjá teremtsekörülötte a világegyetemet.

Aztán végül felállt, és elrejtette a fénykardot, az adatlemezt és anyomtatott oldalakat az ágya párnái alá. Ismét kinyúlt az elméjével,de ez alkalommal csak egy kétségbeesett suttogásra futotta erejéből:Luke… aztán elájult, és rátörtek a halál színtelen kútjára emlékeztetőálmok.

– Igpek Droon! – mennydörögte a légzőmaszkos, csuklyás utas, ésfekete kesztyűbe bújtatott, olcsó, rossz műkezével – annyira rosszvolt, hogy a kesztyű alatt akár egy droid fémujjai is rejtőzhettek volna– hetvenöt kreditet nyújtott át a Zicreeax teherszállító kapitányánakkülönböző értékű rudak és érmék formájában. – Az AntemeridianiSzállító Szövetség alkalmazásában állok. Életbe vágóan fontos, hogyén és a droidom a lehető leghamarabb eljussunk a Cybloc XII-re!

A kapitány megszámolta a pénzt, és belenézett a leendő utasa egészarcát eltakaró légzőmaszk nyílásaiban izzó két sárga szemlencsébe. Amaszkot hosszú, világos haj keretezte, egy kísértetiesen feldíszítettkoponya összhatását keltve.

Miután a kormánycsapatok visszaszorították a gopso’o felkelőket,az űrkikötő még működő leszállópályái utasokkal teltek meg: a feldúltvárosból menekülő üzletemberekkel, kereskedőkkel és mindenfélekinézetű lénnyel. A legtöbb sokkal többet fizetett, mint hetvenötkredit, de hát azok nem a legjobb jóindulattal is csak visszataszítónaknevezhető Zicreexre próbáltak felszállni.

Ugmush kapitányt nem érdekelte, mit gondolnak a hajójáról. Voltegy ember mérnöke, aki működőképesen tartotta a gépeket, a férjeivel– már amikor azok éppen nem egymással verekedtek – pedig remekkereskedőcsapatot alkottak a szektor durvább bolygóin. Agamorraiak ennél sokkal többet nem is remélhettek a kifinomultabbfajokkal folytatott versengésben. A rózsaszínre festett hajú, izmoskarjain és mellén erejét és kitartását demonstrálandó tizenöt morrtottápláló Ugmush kapitány tisztában volt vele, hogy nem sok másfajbeli lény bír ki egy gamorrai hajót. Tudta, hogy addig nemigen

számíthat ennél jobb ajánlatra, amíg akár csak egyetlen másik hajó isáll a kikötőben.

– Megegyeztünk.Az Igpek Droon néven bemutatkozó fekete köpenyes idegen alig

hallhatóan csörömpölve felhágott a rámpán a hajóra, nyomában a kisR2-es droiddal. Ugmush azon töprengett, hogy megérkezve a CyblocXII-re, vajon rá tudja-e venni arra, hogy eladja neki a droidot.

14Minden ott volt, feketével a halványzöld műanyag hártyán.Seti Ashgad üzenetváltásai Getelles moffal. A megállapodásuk az

ágyútelepek elpusztításáról, cserébe a fegyverekért és részesedésérta Loronar profitjából, amint az betelepszik a Nam Choriosra, ésnekilát a kristályok nagybani bányászásának.

Dymurra feljegyzései – akiről kiderült, hogy a Loronar magbeliigazgatója – arról, hogy mely kisebbségeket, elégedetlen pártokat ésszakadárokat fogja pénzelni és felfegyverezni a Loronar, hogy aKöztársaság békefenntartó flottájának elfoglaltságát kihasználvaLarm főadmirális benyomulhasson a rendszerbe.

Seti Ashgad számításai a fegyverbeszerzésekről, kenőpénzekről,felforgató egységekről és a megrendezett atrocitásokról – szembeállítva a programozható KVÖR-kristályokból származó első évihaszonnal.

A találkozójuk részletei, beleértve a Q-Varx tanácsosnak juttatottösszeget is. A tanácsos hangolta össze Rieekan államminisztermegmérgezését – de semmiképpen sem halálos mérgezését,biztosította a feljegyzés Getellest, hogy az utódja körüli reménytelenjogi csatározások megbénítsák a Tanács munkáját – Leia eltűnésével.

Ashgad a leveleiben egyszer sem tett említést az évszázadokkalkorábban történt Halálcsíra-járványról. “A járvány hordozóitsemmilyen berendezés nem érzékeli, mivel tökéletesen leutánozzák azemberi elektrokémiai mezőket és a szövetek összetételét”, írta – amimegmagyarázta, miért volt szükségük a szintidroidok élő húsára. “Afertőzést követően még a regeneratív terápia sem hatásos.Mindazonáltal biztosíthatom, hogy hatalmamban áll teljes mértékbenellenőrizni a kór kitörését és terjedését, és személyesen vállalokgaranciát arra, hogy a köztársasági hajók és bázisok legénységénkívül senkit nem fenyeget veszély.”

Hajók és bázisok! – gondolta Leia akadozó lélegzettel, minthakilométereket futott volna. Egész lényét elöntötte a harag. Idióta!Idióta! “Hatalmamban áll teljes mértékben ellenőrizni a kórkitörését…” A nénikéd bal térdkalácsa! Arra nem gondolsz, azeszedbe sem jut, mi történhet, ha elszámítottad magad? Nem, ezmeg sem fordult a fejedben, Mindentudó Ashgad úr!

Szinte remegett a dühtől. A korábbi Halálcsíra-járványokrólnagyon hiányos beszámolók maradtak fent, de több tucat űrjárócivilizáció népességének hatalmas hányada pusztult el, mielőtt a kórkidühöngte magát. Egyes helyeken sikerült szembeszállni vele, deLeia nem tudta, hogyan, illetve hogy mennyire bizonyultakhatékonynak a gyógymódok. Amennyire ő tudta, Dzym és csakisDzym volt képes irányítani a betegséget.

Ezrakhra és Marcopiusra gondolt, szemét forró könnyek öntöttékel . Ezért meg fogom ölni őket! Remegett a dühtől. Szerette volnaazonnal mesteri szinten használni az Erőt, hogy bosszút állhasson azártatlanok haláláért. Össze fogom gyűjteni az Erőt a kezeimben, ésviharként fogok lesújtani vele a fejükre!

Vader megtette.És álmaiban Anakin is.Karjait maga köré fonva küzdött a rátörő sírás ellen. Jobb volt nem

tudni, gondolta, hogy potenciálisan létezik benne ez a hatalom. Jobbvolt nem tudni, hogy tényleg megtehetné, ha hajlandó lenne átadniszívét és egész életét a haragnak.

Han keresni fogja. A flottával. A köztársasági hajók és bázisoklegénységén kívül senkit nem fenyeget veszély.

A Köztársaságban dúl a káosz. Még szegény Rieekant is megmerték mérgezni, pusztán azért, hogy zűrzavart keltsenek…

És mi végett?Remegő kézzel túrt a műanyag lapok közé.

Megvan! A Loronar Részvénytársaság új gyárat akar építeni azAntemeridianban, szintidroidok és úgynevezett Tűk gyártására. Ezutóbbiak nagy hatótávolságú, hipertéri képességekkel is felruházott,ugyanolyan KVÖR-kristályok révén vezérelt, programozhatóminifegyverek.

A kristályok forrása pedig a Nam Chorios.KVÖR-technológia. Mélyűri Tűk, amelyek úgy darabolják fel a

flottát, mint a Kidron rendszer quamillái a gyeptéglákat. És ha aLoronar a hatáskörébe vonja a Nam Choriost, annyit gyárt belőlük,amennyit csak akar.

A Reliant. Erről is teljes volt a dokumentáció. Egy módosított 1-7Howlrunner törzse, megnövelt belső térrel. A LoronarRészvénytársaság hónapok óta küldte az alkatrészeket és azanyagokat. Ashgad kérései és specifikációi nagyon pontosak voltak –Leiának eszébe jutott, hogy az apja szerint a férfi eredetileghajótervező volt –, az üzeneteiből pedig kiderült, hogy hol és mikorszedték fel a küldeményt Racionalista barátai. Néha kétszer-háromszor is el kellett küldeni ugyanazt a szállítmányt, amikor azágyútelepek leradírozták az égről az érkező kapszulákat. LiegeusSarpaetius Vornt a hajó M.I. tervezőjeként és programozókéntemlítették, a fő értéke azonban hologram-hamisító szaktudásábanrejlett. Leia megtalálta az utasításokat, melyek szerint róla, azászlóshajójáról és a kíséretéről kellett hamisítványokat készítenie.Ezek szerint azt jelentette a Coruscantnak, hogy az Ashgaddalfolytatott megbeszélése sikerrel járt, és a két hajó az előremegbeszélt ponton belépett a hipertérbe.

A gyomra görcsbe rándult az elárultság érzésétől. Lehetetlen, hogyLiegeus ne tudta volna, mi folyik körülötte. Lehetetlen, hogy ne tudottvolna a járvány jelentette veszélyről. Aztán fellángolt benne a keserűharag, amiért megkedvelte a férfit.

Valószínűleg Tarkin nagymoff is jó volt a feleségéhez és a

gyerekeihez, ha voltak neki egyáltalán, gondolta, megundorodvasaját naivitásától. Az a férfi is biztos szeretett valakit, aki meghúztaazt a kart a Halálcsillagon. Még szorosabban fonta maga köré akarjait, s a dühtől szaggatottan kapkodta a levegőt.

Aztán hűvös, rezzenéstelen arccal megint a lapok között kezdettkutatni valami után…

Megvan. A Reliant építésének számlái. Egy feltöltő azantigravitációs emelőkhöz és a siklók kiegyenlítőtartályaihoz, hogy azágyútelepek semlegesítése után meggyorsítsák a kristályok szállítását.Leia átnézte a teherhajó tervrajzait. Érdekes ez a hatalmas pajzs,gondolta. Kettős, sőt háromszoros páncélzat, belső merevítéssel.Miféle sugárzásra készítették fel ezt a hajót?

Leia hátradőlt, és kinézett az ablakon a tarka égboltra.Azt hitte, tovább aludt, pedig a fényviszonyok alapján mindössze

néhány órát. A kancsóban friss víz volt, és bizonyos jelek arrautaltak, hogy valaki – valószínűleg Liegeus – járt a szobájában. Egytakaró alatt ébredt, és ettől csak még jobban örült annak, hogy elalváselőtt még rá bírta magát venni a nyomtatott anyag és a fénykardelrejtésére. Pedig úgy érezte magát, mint aki haldoklik, mikorlefeküdt.

És az érzés tulajdonképpen nagyon hasonlított arra, amikormegérintette a Halálcsíra.

Azonban nem Dzym járt nála. Ha Dzym tudta volna, hogy merrejárt és mit csinált, akkor ő soha többé nem ébredt volna fel.

Feltűrte a ruhája ujját. A bőrét helyenként vörös foltok csúfítottákel, és a szokásosnál is több drochcsípés éktelenkedett rajta, deerőszaknak semmi nyomát nem látta. Mint ahogy a titkár érintése utánannak idején visszamaradt horzsolásoknak sem.

A lilás alkony éjszakává sötétült, s elállt a szél. Leia azongondolkodott, megvárja-e a hajnalt, de aztán elvetette az ötletet. A

Nam Chorios-i éjszakában nem sok természetes ragadozótól kelletttartania, a késlekedés pedig csak nyolc órával közelebb hozta volnaAshgad visszatérését. Ha most cselekszik, jó eséllyel csak reggelveszik észre az eltűnését.

Bizonytalan térdekkel állt fel. A vizeskancsója vákuumzáras volt.Ha elfordította a tetejét, légmentesen lezáródott. Nehéz volt, még aszéttépett lepedőből készített övvel a vállára akasztva is. Feltekertkét takarót, és felvette a Liegeustól kapott két inget. Az érintésükreelszállt a férfi iránt érzett haragja. Talán nem tudta, mibe keveredik, samikor rájött, akkor már késő volt.

Míg aludt, megváltoztatták a zár kombinációját. Bekapcsolta afénykardját, és belevágott a szerkezetbe. Most vagy soha! Nemkéslekedhetett tovább.

Először Ashgad dolgozószobája felé vette az irányt. Két dolognakutána kellett még néznie.

A dolgozószoba északra nézett, akárcsak az ő szobája. A belsőfalát elfüggönyözték, de a lenyugvó nap halvány fénye visszaverődötta fennsíkon túli hegység szirtjeiről és sokszögű kristályoszlopairól,és a különös mintázatú fény furcsa, megnyugtató érzést keltve vetült acsempézett padlóra. Leia lehívta a fő állományokat és mindentkinyomtatott, amit csak a Halálcsíráról talált. Ötvenhatvankétoldalas, sűrűn teleírt lap lett a végeredmény, amelyet a korábbianyaggal együtt bedugott a feltekert takarók közé.

Aztán addig keresgélt az alkönyvtárakban, míg meg nem találta,amit keresett: a környék térképét, rajta a tereptárgyakkal, amelyekalapján eligazodhatott. Az erőd alapzatául szolgáló hegyvonulatmásik oldalán, úgy húsz kilométerre volt egy falu. Ashgad ott keresnélegelőször, gondolta. Ugyanakkor nem tartotta valószínűnek, hogy afaluban találna egy bolygóközi adásra is alkalmas komot. A másikirányban tizenhat kilométerre, egy Kopár-csúcs nevű hegy oldalánegy ágyútelep állt. Leia úgy vélte, el tud jutni odáig, és a hegyek

lábánál könnyen el is rejtőzhet. Embereket bizonyára nem talál ott,hiszen automata rendszerek őrzik a bolygót már majdnem ezer éve, detalán rábukkan valami felszerelésre, aminek hasznát veheti.

Ismét megnézte a ház alaprajzát. Át azon az ajtón, ahol a múltkorbalra fordult, most jobbra kell fordulnia; egy lépcsősor, a végén egyzárt ajtóval, amelynek a kombinációja a számítógép szerint 339-054-001-6. Ott tárolják az antigravitációs tartályokat. A lenyugvó napfénye egyre gyengült, és Leiába homályos félelem hasított. Habártudta, hogy Dzym egyformán aktív nappal és éjszaka, világosbannagyobb biztonságban érezte magát tőle. Akárki és akármi is volt atitkár, Leia még a teljes sötétség leszállta előtt ki akart jutni a házból.

Eszébe jutott valami. Megfordult és kinyitotta a KVÖRvezérlőegységét rejtő rácsos ajtót. A borostyánszínű lámpákszemekként izzottak a sötétben.

Ezzel gyorsan kell végeznie, gondolta. Liegeus szintidroidokkaldolgozik a leszállópályán. Beldorion mellett is biztos van egy-kettő alakosztályában, és talán egy a konyhájában, a mocskos kis kubazszakáccsal. A szintidroidok egyidejű leállása a nyomára fogja vezetniőket, de akkor már csak Liegeus és Dzym veheti üldözőbe, nem pedighuszonvalahány központilag vezérelt és rendkívül gyors szintetikusember.

Az ujja már a fénykard kapcsolóján volt, mikor hirtelenmegdermedt a dolgozószoba ajtajának szisszenésétől. A következőpillanatban hangok csendültek fel a szobában, és alig maradt idejemagára zárni a központi egységet rejtő falmélyedés ajtaját.

Három nap! – sikoltotta volna a legszívesebben. Azt mondta,három napig lesz távol!

Az egyik hang Seti Ashgadé volt.– Figyelmeztettelek, hogy ne menj a közelébe! – mondta éppen, és

Leia döbbenten figyelt fel rá, milyen megtört és reszketeg a hangja. –

Skywalker a bátyja, egy Jedi-lovag! Tudni fogja, ha meghal, és mégnem szabad megválasztaniuk az utódját! Az egész tervünk kudarcotvallhat emiatt…

– Ezt már mondtad! – sziszegte Dzym. – Ne bánj velem úgy, mintegy elmebeteggel, Ashgad! Vagy azt akarod mondani, hogy inkábbennek a nyafogó szerencsétlennek hiszel, mint nekem?

Leia kinézett a sűrű rács egyik résén. A hosszú dolgozószobábannem kapcsolták fel a világítást, a lenyugvó nap fénye pedig nem jutottel a belső falig. Az arcokat és Ashgad ingmellének fehér V alakját kitudta venni… és a férfi mintha valami szürke kalapot viselt volna afején. Dzymből szinte semmi sem látszott, csak egy görnyedt, gonoszfolt, és szemének csillogása, ami kellemetlen emlékeket idézett felLeiában. Más, nemrég látott szemeket…

– Én… én csak… – dadogta Liegeus –, …csak azt mondtam… azthittem… mikor tegnap rátaláltam… nem ébredt fel, uram! Ott feküdt,hideg volt, és alig lélegzett. Ma pedig többször is benéztem hozzá…

– És gondolkodni kezdtél – suttogta Dzym, lassan elfordítva afejét. – És arra a következtetésre jutottál, hogy megszegtem urunkparancsát… hogy csak arra vártam, hogy hátat fordítson…

Leia úgy látta, mintha kinyújtotta volna az egyik kezét Liegeus arcafelé. Bár nem lehetett pontosan kivenni, mi történik, úgy vélte, ahologram-hamisító egy lépéssel a falig hátrált.

– Kérem… – nyögte a férfi rémülten.– Ellenőrizted a szobát? – kérdezte Ashgad gyorsan. – Történhetett

másképp? Lehetséges, hogy egy másik…– Természetesen nem! – pördült meg Dzym, Liegeus pedig gyorsan

arrébb lépett. – Rajtam kívül kinek állna hatalmában? Rajtam kívülki elég öreg, ki elég fejlett? Már ezerszer megmondtam! Ezt is és, aztis, hogy ne bánj úgy velem, mintha nem lenne agyam! Menjünk,nézzük meg, hogy ez a nyomorult igazat mond-e!

Liegeus sietve elindult, és Leia hallotta az ajtó szisszenését.– Várj! – csattant fel Ashgad.Leia alig látott valamit, alig hallotta a suttogó hangokat, de mintha

Liegeus mégis kiment volna, magára hagyva Ashgadot és Dzymet asötét szobában. Ashgad egyre halkabban beszélt.

– Hosszú volt az út. Magammal kellett volna vinnem téged.Dzym nem válaszolt, vagy ha mégis, akkor nem lehetett hallani.– Gondoskodtam arról a nőről Hweg Shulban. Távol tartottam

tőled. Megakadályoztam, hogy beszéljen. Legközelebb…– Nem lesz “legközelebb”! – sziszegte Dzym.– Ha megérkeznek Larm katonái, végleg elintézem. Megígérem. Ne

aggódj, nem fog elárulni téged! Egyébként sem hinne neki senki. Deén… nézz csak rám! – A reszketeg, öreg hang elcsuklott, és Leiahirtelen rádöbbent, bár maga sem tudta, hogyan, hogy a férfi nemkalapot visel, mint ahogy hitte. Fekete haja szinte teljesen fehérréőszült. – Tegnap este, a gyűlés után el kellett jönnöm. Vissza…kellett jönnöm.

– Vissza kellett jönnöd – suttogta Dzym gúnyosan. – Valakihez,akiben nem bízol. Valakihez, akiről azt hiszed, nem engedelmeskedikneked…

– Eszembe sem jutott, hogy nem engedelmeskedtél.– Hittél annak a nyomorultnak.– Én… én nem. Csak… meglepett. Szükségünk van rá, Dzym, míg

véget nem ér ez az egész. Ő a legjobb, az egyik legjobb hamisító. Haleszállnak Larm katonái, és ha elkészült a Reliant, azt csinálsz vele,amit akarsz. De kérlek… kérlek, ne haragudj rám! Kérlek… – Leianem hallotta pontosan, mit mondott, talán azt, hogy “segíts”, talán azt,hogy “adj”.

Dzym egy kicsit oldalra lépett. Leia látta a számítógép fényei előtt

a karcsú, fekete alakot, és a köpenye mellkasát megoldó, pókszerű,kesztyűs kezeket. A visszaverődő fényben tisztán látszott, hogy anyaka alatti bőr megváltozott. Kemény lett, kitines, zöldes ésborostyánszínű – és töredezett, foltos is. Dzym egész mellkasát ésmindkét vállát beborította, csövek, nyílások, tátogó kis szájaklátszottak rajta, melyeknek semmi közük sem volt az emberi testhez.A tágra nyílt kis szájakból csillogó, sötét folyadék csörgött le. Dzymemberi szája is kinyílt, hosszú nyelve kígyóként tekergett.

Ashgad félig nyüszítve, félig zokogva előrehajtotta a fejét. Szájátrátapasztotta a sötét, kitines mellkasra, Dzym pedig egy rettenetes,emberi nyakkal kivihetetlen mozdulattal, nyelvével Ashgad tarkójáttapogatva, körbefordította a fejét. A halovány fény keskenyvérpatakon csillant meg. Ashgad halkan, kétségbeesetten nyöszörgött,aztán elhallgatott. A csend majdnem egy teljes percig tartott, bár asötét falifülke csapdájában Leia számára egy örökkévalóságnak tűnt.

– Köszönöm – suttogta végül Ashgad alig hallhatóan. A remegésteljesen eltűnt a hangjából. A szobára most már teljes sötétségereszkedett, odakint az égen csak leheletnyi narancssárga maradt, deLeia úgy látta, a férfi haja szemmel láthatóan sötétebb lett, és mikorkimentek a szobából, Ashgad úgy lépkedett, mint egy fiatal ember.Leia nem látta jól, de mintha letörölt volna valamit az álláról.

Magában számolta a lépcsőn távolodó lépéseiket, tudva, hogy márcsak percei vannak. Kezében életre kelt az égszínkék penge, ésgonoszul sziszegő szikraeső közepette belenyomta a vezérlőközpontközepébe. Aztán felkapta a takaróit és a kancsóját, remegő kézzelbeütötte a házba vezető ajtó kombinációját. Végigrohant a folyosón,majd fel a lépcsőn. Újabb ajtó, újabb kombináció – a mögötte lévőlaboratóriumban egy szintidroid tántorgott zsibbadtan, kék szemévela semmibe meredve, androgin száját tágra nyitva. Leia futtábanmeglökte, s a droid a padlóra zuhant. Bűntudat tört rá, miközbenátlépte a testet. Fénykardja egyetlen mozdulatával megölte,

elpusztította őket…

Ezek nem élőlények, mondta magának. Nem élőbbek, mint egydroid, amelyet ki lehet kapcsolni, vagy ki lehet törölni amemóriáját. A bűntudat azonban megmaradt, mintha csak Thripiovagy Artu memóriáját törölte volna ki.

Keresni fognak, gondol ta . Ashgad, Dzym és Liegeus.Kényszeríteni fogják Beldoriont, hogy megérintse az Erőt, hogyhasználja Jedi-képességeit. Hogy megkeresse elméje rezgéseit, márha képes volt még ilyesmire a meztelencsiga-szerű lustaság-tömeg –és ha a bolygót átitató Erő szörnyű, mindent átható rezgésemegengedte.

A raktár, amelyben az antigravitációs egységeket tárolták, pontosanott volt, ahol a tervrajz mutatta.

Azonban csak az egyik egység működött. A többi – majd egy tucat– kecskefűvel kitömött styreneládákban hevert a falak mellett,kikapcsolva, hasznavehetetlenül, mintha ugyanannyi kődarab lettvolna.

Leia úgy érezte magát, mintha egy vödör hideg vizet zúdítottakvolna az arcába.

Remegő kézzel húzta le a polcról az egyetlen egységet, melyneklámpái zölden világítottak. Egy 100-GU egység volt – egyterepsiklóra általában négy került belőle –, és körülbelül féliglehetett feltöltve. Egyensúlyba állította és egy kötélre kötve húznikezdte maga után, mint egy léggömböt, át a laboratóriumon, amelyneka padlóján ott feküdt tágra nyílt szemmel egy szintidroid a féligösszeállított új feltöltő mellett. A szomszédos asztalon álló régifelöltő egy őskori, ragasztószalaggal és kábelekkel összetartottmodell volt. Ócska, lyukas, üres tartályok hevertek körülötte.

Ha legközelebb szavaznak a kereskedelem engedélyezéséről,

támogatni fogom, gondolta Leia komoran, miközben beletúrt afiókokba. Talált egy tekercs kötelet és egy kampót, egy kisvilágítópálcát és két tekercs ezüstszínű ragasztószalagot, amelyetazonnal be is gyömöszölt az összetekert takarókba. Nevetséges, hogyaz ember sohasem találja meg a szükséges felszerelést! Zsebrevágott két miniatűr hősugárzó egységet, majd futva átvágott ahelyiségen a nagy kétszárnyú ajtóhoz, amely a tervrajz szerint aleszállópályához vezetett.

Ahogy a tervrajzon is szerepelt, az Ashgad erődjének délkeletinegyedét elfoglaló hatalmas betonpad mindkét oldalán szakadéktátongott. A Reliantot alacsony támasztékon nyugodott az ajtóközelében. A kisebb hangárok egyikében megpillantotta egy ősrégiHeadhunter hegyes orrát, és egy Skipray rohamcsónak tompakörvonalait.

A Reliant körül fekete szennyescsomókként hevertek a kezükbentartályokat vagy ládákat szorongató szintidroidok. Világítás nem volt,hiszen a központi vezérlés pontosan tudta, hol vannak a gépek, akábelek, akármelyik droid is tette le azokat. Leia azonban úgy látta,mintha a betonpadon túli levegőt halvány derengés töltötte volna be:a könyörtelen csillagok fénye verődött vissza a szögletes szirtekről ésa síkság kavicsairól.

Leia lenézett a betonpálya széléről, és elállt a lélegzete. Erreképtelen vagyok!

Legalább háromszáz méter választotta el az első, meredek szirtfalaljától. Onnan valamivel kevésbé éles szögben ereszkedett tovább alejtő, tele sápadt fényben izzó gyémántokkal. Az antigravitációsegységek teljesítménye egyenes arányban állt a felszíntől valótávolságukkal. Az első zuhanás akár olyan gyors is lehet, hogy afékezőhatás csak túl későn vagy túl gyengén léphet életbe.

A kötél a távolság negyedét sem érte át, és mivel nem tudta volnakiakasztani a horgot, akár lángoló fáklyákkal is jelezhette volna,

merre menekült.Leia hátrapillantott, s látta, hogy a ház sötét tömegében felgyullad

egy lámpa, aztán hamarosan egy másik.Lelki szemei előtt felderengett a kép, amint Ashgad ráhajtja fejét

Dzym kitines mellkasának tátogó szájaira és vonagló csápjaira; majdismét érezte az arcán és a csuklóján Dzym csupasz, láthatatlankezeinek érintését, és a hideg émelygést, mely a halál felé húzta.

Itt a magasban, a falak takarásán kívül az a különös érzés kerítettehatalmába, hogy az Erő teljesen körülveszi, mintha nem egycsónakban állna az óceánon, hanem magának az élő óceánnak afenekén. S az Erő mintha megszólította volna, gondolta. Olyanszavakkal, amelyeket nem értett.

Még egyszer megnézte az antigravitációs egységet.Nem elég.

De elég. A gondolat meleg fuvallatként jelent meg az elméjében.Elég.

Ugye csak viccelsz?Leia ismét lenézett a mélybe. A sötétség, a csillagfény és a

sziporkázó síkság olyan távolinak tűnt, mint egy öntudatlan álom.Tudta, hogy a minimális súlykülönbségnek semmi hatása nem lesz a26,6 méter/szekundumnégyzet áthághatatlan törvényére, de azértelőbb az összetekert takarókat dobta le. Azt nem kockáztathatta meg,hogy a kancsó összetörjön.

Miket gondolok! – jegyezte meg magában cinikusan, miközben aragasztószalagból hevenyészett markolatot készített az antigravitációsegységre. Én leszek az, aki szétkenődik odalent.

Nem fogsz, suttogta körülötte az éjszaka, a halványan villódzósötétség. Itt vagyunk. Bízz bennünk.

Újabb fények villantak fel, mint világítóbogarak a nyáriéjszakában, és felharsant Ashgad baritonja is.

– Liegeus! Ide, azonnal!Megtalálták a szintidroidokat.Leia megmarkolta a fogantyút, a legmagasabb fokozatra kapcsolta

az antigravitációs egységet, majd lelépett a betonpad széléről.Leia hívta.Luke a döbbenettől elálló lélegzettel riadt fel álmából a hűvös

hajnalon.Leia képe szinte az elméjébe égve lebegett az olvadt üvegre

emlékeztető kristályhegyek háttere előtt. Egy sziklateraszon állt, egyfehér takaróba burkolózva, haja összefonva lógott a hátára. Voltvalami a képben, ami elárulta, hogy mindez nemrég történt, hogy azErő torzulásai juttatták el hozzá, de Luke tudta, hogy igaz. Leiavékonynak tűnt, törékenynek és betegnek.

Ashgad.Nemcsak elpusztította és kifosztotta a hajóit, hanem magát Leiát is

elrabolta. Váltságdíj? Alkualap?Vagy csak álmodta, az előző esti csempészszállítmánynál tett

felfedezése miatt?

Nem. Olyan biztosan tudta, hogy a testvére itt van, vagy itt volt,mint ahogy a saját csontjait ismerte. Itt van, és él.

A Villám-hegység lábánál, mondta Taselda. Arvid vagy Gin nénibiztos ismeri azt a helyet. Egy pillanatig arra gondolt, hogy megkeresiTaseldát, de aztán rögtön el is vetette az ötletet.

Felkelt az ágyból, odalépett a hátsó ablakhoz, és lenézett a porral,belcrabbiannal, vízszivattyúkkal és törött siklóalkatrészekkel teliudvar hétköznapi békéjére. A sötét antigravitációs gömbök papírbólkivágott figurákként lebegtek a falakon túl a tiszta, hajnali ég előtt.

Nehéz volt nem elfelejteni, hogy mindez emberkéz teremtménye, hogymindezt fáradságos munkával csikarták ki egy élettelen bolygóból.

Innen csak egy kicsit, homályosan és távolian lehetett érezni az Erőhatalmas, féktelen jelenlétét.

Leia, nyúlt ki az elméjével Luke. Ne ess kétségbe! Indulok.Nem tudta, hogy az üzenet eljut-e a nővéréhez, vagy örökre eltűnik

az Erő torzulataiban. És azt sem tudta, hogy Leia meghallja-e, hamégis eljut.

De Callista egyszer azt mondta neki, hogy a remény is képesbefolyásolni az Erőt.

– Mi ez?Szi Thripio a fekete, csuklyás köpeny redői, a légzőmaszk és a

paróka mögé rejtőzve úgy döntött, Ugmush kérdése pusztán szónokikérdés. Még annak is fel kellett ismernie a gránátvetők, a ledőlőfalak, a kiáltások és a sugárvetők okozta zajt, aki nem volthozzászokva a háborúk, felkelések és lázadások hangzavarához.

A gamorrai kapitány három férje viszont láthatólag egyértelműinformációkérésként értékelte a hölgy felkiáltását, mivel dübörögvehátrarohantak a rámpára nyíló kerek ajtóhoz. Egyszerre értek oda abejárathoz, és azonnal tülekedni kezdtek az elsőbbségért. Ugmushkapitány, akinek sikerült egy szállítmányt lekötnie, és mosttürelmetlenül várta az áru érkezését, kikászálódott a vezérlőpult elől– ahol a pályaadatokat és hipertéri ugrópontok koordinátáitellenőrizte –, hogy hangos visítások, pofonok és ökölcsapásokközepette véget vessen a rivalizálásnak. Ennek következtében azegész család kiesett az ajtón, és legurult a rámpán. Jós, az embermérnök a konzoljához láncolva fel sem nézett a munkájából.

Thripio idegesen talpra ugrott a hajót is megrázó újabbrobbanástól.

– Ugmush kapitány… – Rádöbbent, hogy a hangmodulátora

visszaállt az alapállapotba, ezért gyorsan megkereste korábbi mélyhangját, bár az a szerves hangképző szervek utánzása miatt sokkaltöbb memóriáját emésztette fel, arról nem is beszélve, hogy szinteteljesen hiányzott belőle a jellegzetes fémes hangzás. – Ugmushkapitány, biztos benne, hogy pont ebben a pillanatban kell elhagynia ahajót? – Elindult az ajtó felé, s közben újabb lövések és kiáltásokhangzottak fel, ez alkalommal azonban kényelmetlen közelségben. –Vészfelszállás esetén… Ó, te jóságos! Artu… – Hangja ismétvisszazökkent az alapértelmezett tónusba. – Van valami ötleted, hogylehet felszállni ezzel a hajóval?

A nyomában döcögő asztromechanikai droid makacsul állította,hogy semmit sem tud a lomha gamorrai hajó irányításáról.

– Ó, te jóságos! – motyogta Thripio. Kilépett az ajtón, ésmindenekfölött nagyon remélte, hogy odakint nem romlott tovább ahelyzet.

Abban a pillanatban, amint leért a rámpa aljára, nyilvánvalóvávált, hogy nem romlott – nem romolhatott tovább. A szomszédosleszállópálya lángokban állt, fekete olajfüst és tízmétereslángoszlopok törtek az ég felé, miközben a gopso’ok és a drovisikormányerő lézertűzzel és gránátokkal árasztották el egymást aroncsok fölött.

A Zicreex leszállópályája egy pillanatig csendes volt. Egyikgamorrait sem lehetett látni. Aztán az árkádok alatt kinyílt egy ajtó ésegy sáros, köpcös kis alak ugrott ki rajta. A menekülő becsapta magamögött az ajtót, majd felkapva egy vasrudat egy szeméthalomról,szétzúzta a nyitószerkezetét. Nem sokra ment vele. Nyilvánvaló volt,hogy akárki is állt az ajtó másik oldalán, szintén rendelkezettvasrudakkal, faltörőkkel és gránátokkal. A menekülő kirohant a nyíltbetontérre.

– Hiszen ez Yarbolk úr a “Böff és Röff”-ből! – kiáltott fel Thripio.– Yarbolk úr! Erre, Yarbolk úr!

A chadra-fant nem kellett tovább biztatni. Felrobogott a két droidmellett a rámpán, és eltűnt a hajó belsejében, mindössze egypillanattal azelőtt, hogy az ajtó megadta magát és utat engedett egydrovisiakból – varkocsos gopso’okból és varkocs nélküli, devalószínűleg az oldalukon küzdő városiakból –, illetve a legtöbbűrkikötő környékén fellelhető léhűtő durosiakból és devaroniakbólálló igen vegyes tömegnek. Valaki üvöltött valamit egy mocskosáruló disznóról, Thripio pedig – helyesen a menekülő Yarbolk úrraértve a megjegyzést – a szomszédos, még nem lángoló leszállópályákfelé mutatott.

– Arra! – mennydörögte elváltoztatott hangon. – Rohadt kisújságíró! – tette hozzá abban bízva, hogy a sértés legalább olyanelfogadható a csőcselék számára, mint amilyen informatív.

A tömeg torkaszakadtából üvöltözve ugyanabban a pillanatbanlódult meg a jelzett kapu felé, amikor egy húsz centiméteres gránáteltalálta az égő leszállópálya és a Zicreex dokkja közötti árkádot.Thripio felvisított és visszavonulót fújt, miközben a drovisikormányerők szétszóródva, majd újra egyesülve tüzet nyitottak aromokon áttörni próbáló gopso’okra. Ugyanekkor bukkant fel rohanvaUgmush és három férje. Bizonyára még a másik ajtó mögötttalálkoztak a tömeggel, és most is kivették részüket a küzdelemből,folyamatosan tüzelve a gopso’okra, miközben hátukon ládákkal éscsomagokkal áttántorogtak a betonpályán és felkapaszkodtak arámpán.

Ugmush zilált rózsaszín hajjal, mellén a puszta életükértkapaszkodó morrtokkal rontott be a hídra.

– Csatoljátok be magatokat, ti hülye káposztazabálók! – üvöltötteel magát. – Mi a sithverte fenének hiszitek ezt, luxusjáratnak? –Levetette magát az ülésébe, és hatalmas mancsaihoz képest bámulatosgyorsasággal kezdte el nyomkodni a gombokat és húzogatni a karokat.– Rámpát felhúzni, mocskos sárkánylegyek, vagy mindent nekem kell

csinálni ezen a rozsdás teknőn? Jós, tűnj el onnan! Fruck, pörkölj odaazoknak a rohadt gopso’oknak… a többiek kapaszkodjanak! Hogy aza rákbélű, sajtagyú morrt anyátok!

Ütközésig nyomta a tolóerőt szabályozó karokat, a mérnök kiiktattaa túlterhelésgátlókat, és a Zicreex az ionágyúk és lézerkarabélyoklövései közepette felemelkedett, egy katapultból kilőtt pörgő,túlméretezett gletgyümölcsként maga mögött hagyva a füstfelhőket ésa lángoló romokat.

Thripio, akinek nem maradt ideje megkapaszkodni vagy leülni,óvatosan felállt és megigazította légzőmaszkját, őszintén remélve,hogy sem a köpenye nem csúszott félre annyira, hogy felfedjetagadhatatlanul gépi lábait, sem pedig a gyorsulási számításokbamélyedt Ugmushnak nem volt ideje rá figyelni. Yarbolk, aki szinténátrepült a híd távolabbi sarkába, odabicegett hozzá, és segített nekifelállítani a több méterre elgurult Artut. A kis droidon többvészjelzés is villogott, az egyik ráadásul azon a rendszeren, amelyet aPure Sabaccon nem tudtak eltávolítani róla. Függőlegesbe állítva alegtöbb vészlámpa kihunyt. Artu erőtlenül köszönetet csipogott, Jóspedig szó nélkül kivette a hajából a gumipántját és odaadtaYarbolknak, hogy fogják össze vele Artu szabadon lógó kábeleit.

– Köszönöm… izé… Igpek – mondta a chadra-fan. Jövök nekedeggyel.

Ugmush megfordult az ülésében, és apró, narancssárga szemét aszőrös kis újságíróra szegezte.

– És mi a fészkes fenét csinál ez a bajkeverő a hajómon? –tudakolta. – Nem tudjátok, tojásfejek, hogy már hét rendszerbentűztek ki vérdíjat a fejére?

15Ott voltak.Luke megdermedt a sikló himlőhelyes acélhasa alatt feküdve.

Hallgatózott.Csend.Pedig ott voltak és őt figyelték. Tudta. Még a síkság mély

csöndjében, az Erő halk dobolása közepette is érezte a jelenlétüket.És nem először, mióta elindult Hweg Shulból.

A láthatatlan őrzők.A bolygó soha nem látott őslakosai.Könnyűszerrel követték a siklóját.A sikló alól semmit sem látott. Amikor a jobb oldali

antigravitációs generátor elromlott, körültekintően letette a járműegyik oldalát egy bazaltágyra, a másikat pedig egy zsámoly nagyságúzöld kristályalakzatra, úgyhogy miután áthuzalozta a generátort, hogyújratöltse a szivárgó AG-tekercset, csak előre és hátra látott kifektében.

Mindazonáltal érezte, hogy akkor sem látna semmit, ha kimászna asikló alól és körülnézne.

Lehunyta a szemét, és az Erő segítségével próbálta megidézni azidegenek alakját. A bolygó hatalmas interferenciája miatt azonbannem kapott tiszta képet a láthatatlanokról. Lehet, hogy pont ezt a céltszolgálja az interferencia? – tette fel magában a kérdést.

Azt sem tudta volna pontosan megmondani, mikor kezdték elkövetni, és azt sem, hogy érdeklődésük jóindulatú, gonosz vagysemleges.

Egyszerűen csak ott voltak.– Kik vagytok? – kiáltott fel sebezhetősége tudatában. – Nem

akarlak bántani titeket. Nyugodtan megmutathatjátok magatokat. Megtudjátok mutatni magatokat?

A jelenlétük közelebb húzódott – illetve valami közelebb húzódott:annak a halvány érzete, hogy azok tudnak róla.

Óvatosan kikecmergett a sikló alól és felállt.Halvány árnyékok vették körül; halvány nappali csillagok

ragyogtak a sötétkék égen. Halvány napfény verődött vissza acsillogó síkságról, mely üresen, néptelenül nyúlt el a hajdani óceánlegtávolabbi partjaiig.

– A Loronar Részvénytársaság műve. – Yarbolk, a chadra-fanújságíró leeresztette rekedt alt hangját, elővett szakadt, foltosselyemmellénye zsebéből egy maréknyi adatkockát, és feltartottaőket, mintha puszta jelenlétük bizonyította volna szavai igazságát. –Az összes bolygón, ahol fegyveres felkelés tört ki, a felkelők mindiga Loronar fegyvereivel harcoltak. És nem ócska, leselejtezettvackokkal, amelyeket a fegyvercsempészek szoktak a bennszülötteknyakába varrni, hanem csúcskategóriás sugárvetőkkel, gránátokkal ésionágyúkkal. Nézzétek csak meg ezeket!

Megcsörgette az adatkockákat a kezében. Artu Detu azonban aszaván fogta, és fogókarját kinyújtva elvette az egyiket.

– Hé, adod vissza! – tiltakozott Yarbolk olyan hangosan, hogyUgmush két férje, egy fegyveres őr, két nagyon ideges aqualicsempész és a Lycoming karanténcirkáló várótermében lévő továbbikéttucatnyi lény vádlón feléjük fordult, mintha őket okolták volnajelenlegi helyzetükért.

A Zicreex már azelőtt bajba került, hogy elérte volna a hipertériugrópontot. A Drovis rendszer elnyúló aszteroidamezőinektúloldalán találkozott az Empyrean köztársasági cirkálóval, amelyádázul tüzelt minden lehetséges irányba, minden lehetségeságyújával, ám bármiféle látható célpont nélkül – míg csak a cirkáló

egyik pajzsgenerátorának felrobbanása meg nem világította az addigsodródó törmeléknek tűnő, bogarakként cikázó valamiket. Ezutánviszont pillanatokon belül egyértelművé vált, hogy a parányi,mattfekete hengerek valamilyen űrhajók, melyek koncentráltsugárnyalábokat öklendeztek a cirkálóra.

Mivel a küzdelem a Zicreex és az ugrási pont között zajlott, a kisteherhajó csapdába esett. Ugmush, a droidok és Yarbolk az ablakokelé állva figyelték, ahogy az Empyrean előbb megpróbálta felvenni aharcot a nyüzsgő támadókkal, majd menekülni kezdett előlük.

– Bámulatos! – jelentette ki Thripio elnézve Ugmush válla fölött,miközben a kapitány a környéket pásztázta az érzékelővel, nehogyegyenesen belefussanak a rajt irányító anyahajóba. – Alig látszanaknagyobbnak egy-egy önjáró lövegnél. Ne beszélj hülyeséget! – tettehozzá Artura nézve, aki Ugmush széles háta mögött észrevétlenülrácsatlakozott a vezérlőpultra. – Lennie kell anyahajónak. Ha nincs aközelben, akkor rendkívül nagy hatótávolságú, ez minden.

Yarbolk Ugmush könyöke alatt tekingetett ide-oda Artu kijelzői ésa vezérlőpult képernyői között.

– Nincs anyahajó – suttogta. – Csak a fegyverek. Ez csakvalamilyen KVÖR lehet!

Fény árasztotta el a hidat, ahogy az egyik apró hajó eltaláltacélpontját. A felrobbanó cirkáló tűzgömbje elborította a tőrszerű kisfegyvereket; száz fehér csillag ragyogott fel a szétoszló gázfelhőben,ahogy azok is elpusztultak. A megmaradt tucatnyi egyszerűenmegfordult és elment. Fekete törzsük hamarosan eltűnt a sötétségben.

– A Nagy Zöld Halra! – suttogta Yarbolk. – Mit művel? – emeltefel a hangját, Ugmush ugyanis megfordította a Zicreexet.

– Roncsok – bökött egyik húsos hüvelykujjával a gamorrai azablak felé, amelyen túl ragyogva pörögtek az űrben a cirkáló nagyobbdarabjai. – Rengeteg.

Ugmush és férjei a fajuk zsoldosai számára kifejlesztett csillogóűrruhákba bújva épp a roncsokat fosztogatták, mikor felbukkant aLycoming cirkáló, amelyet a karanténintézkedések foganatosításáraküldtek a rendszerbe. A kapitánya, egy nyúzott tekintetű gotalnőstény, néhány katona és a Coruscant Intézet egy csapatnyi orvosaélén, vette az Empyrian vészjelzését, és a legkevésbé sem örült neki,mikor megtalálta a gamorrai szabadkereskedőket a roncsok között.

Thripio úgy vélte, álcázása javára lehet írni, hogy a többiekkelegyütt őt is letartóztatták. Artu Detut egyszerűen lefoglalták.

Artu oldalán ismét felnyílt a kis kék szervizajtó, és a fogókarletette Yarbolk elé az asztalra az adatkockát. A chadra-fanféltékenyen felkapta, és beledugta a zsebébe.

– A TriNebulon egy vagyont fog fizetni érte! – ragyogott fel atekintete. – Ezek után pláne! – Napok óta nem járt fodrásznál – alegtöbb bagshói fodrász zárva tartott –, és selymes, aranyszínű szőretele volt mocsokkal és csomókkal. – Megnéztétek a roncsokat? Atámadók, a fegyverhajók maradványait?

– Nem, nem vettem őket alaposabban szemügyre – fordult Thripioa darabok felé, amelyeket Ugmush még a cirkáló felbukkanása előttvitt fel a Zrcreex fedélzetére. A hatalmas váróterem egyik sarkábanrakták le őket, és miután megkapták a címkéiket, egy hullafáradt,mogorva sullusti őrt állítottak eléjük.

Yarbolk még jobban lehalkította a hangját.– Módosított Seifax páncélozott szállítóhéjak – suttogta. – Néhány

hónappal ezelőtt több ezret szállítottak belőlük a Seifax újantemeridiani üzemébe… márpedig a Seifax a Loronar egyikbábvállalata.

– Ezt nem mondhatja komolyan! – döbbent meg Thripio. Bárfizikailag nem érezte magát kényelmetlenül a mindent eltakaró feketeköpenyben és a légzőcsövekkel felszerelt bőrmaszkban, rendkívül

nehézkesnek találta az álcáját, mivel a szövet begyűrődött azízületeibe, megzavarta hidraulikája működését, és – mivel a legtöbbdroidhoz hasonlóan sokkal rosszabbul egyensúlyozott, mint azemberek – minden lépésnél a felborulás veszélyével fenyegette.

– A Loronar Részvénytársaság a Köztársaságban hivatalosanbejegyzett cég. Az igazgatótanácsa csupa feddhetetlen egyénből áll.Ők biztosították a Felkelést lehetővé tévő fegyverzet jelentős részét!

– És ötszáz százalékos profitot zsebeltek be az Új Rend bukásátkövető tíz évben. Persze, a Köztársaság most is vásárol tőlük, dekorántsem olyan tételben. Annak idején a Loronar mindkét félnekszállított, valószínűleg olyan bábvállalatokon keresztül, mint amilyena Seifax is. És a Seifax antemeridiani gyára miniatürizálthiperhajtóműveket vásárolt a bithektől. Vannak összeköttetéseim akönyvelésüknél. Hé! – csattant fel, elkapva egy másik adatkockátArtu elől, aki nyilván parancsként értelmezte korábbi “nézzétek csakmeg ezeket!” felkiáltását, és szép, sorban, szisztematikusan elnyelte akockákat. – Add vissza a többit is!

A droid engedelmesen kiköpte őket az asztalra. Yarbolkfelmarkolta és megszámolta őket, majd gyorsan körülnézett aváróteremben tartózkodó többi “utason”. Eléggé szedett-vedetttársaság gyűlt össze: egy görvélyes kinézetű, szürke vuki, kétszorosan egymás mellett álló, az ajtók elé cövekelt őröket méregetőaquali, egy squib kőzetkutató hajó legénysége, akik vehemensenállították, hogy még csak nem is hallottak a járványról, és egymeglehetősen feltűnő árnyalatokban tündöklő ergesh, aki háromülésen terpeszkedett el és úgy bűzlött, mint egy cukorkagyárszemétzúzdája.

– Háromszor próbáltak meg végezni velem, mióta ezen a sztorindolgozom – suttogta a chadra-fan, és bársonyos orrában megremegettnégy széles orrlyuka. – A Loronar nem engedheti meg magának, hogymindez nyilvánosságra kerüljön. A megrendeléseik fele a

Köztársaságtól érkezik.– A Loronar csak nem fogadna fel bérgyilkosokat!Yarbolk felhorkant, és a nyomaték kedvéért felemelte egyik rövid

ujját.– A Loronar is megtehetné, de erre ott van nekik Getelles. Mégis,

mit gondoltok, ki küldte rám azokat a gopso’okat a Drovison? AGetelles udvarában lévő forrásaim szerint a Loronar nagyon istámogatja a moffot. A helyi igazgatójuk, Dymurra úgy él ott, mint egykirály: szexdroidok, vibrofürdők, implantok, csillámpor, négyszakács, alakfelvevő papucsok, különböző éghajlatra beszabályozottszobák a palotájában, amit csak akartok. És még néhány olyan dolog,ami sehol sem törvényes. Getelles beleegyezése nélkül nem élhetneígy. Mindez arra utal…

– Igpek Droon? – kiáltotta egy hang a belső ajtó felől.– Ez te vagy! – sziszegte Yarbolk, mikor Thripio nem válaszolt.– Ó… ó, igen! – Thripio gyorsan felállt, és közben rálépett a

köpenye szegélyére; Yarbolk feltűnés nélkül megfogta a könyökét,nehogy felboruljon. Az ajtóban a Lycoming kapitánya ésegészségügyi tisztje állt; a két gotal nőstény lapos, szürke arcára márakkor kiült a gyanakvás, mikor Thripio sietve elindult feléjük.Tülökszerű érzékszerveik észlelték a csak a droidokra jellemzőszinergisztikus energiamezőket.

– Hála az égnek, végre beszélhetek egy hivatalos személlyel! –kiáltotta Thripio hálásan, kicsatolva maszkját, és lekapva szőkeparókáját. – El sem tudják képzelni…

A rámeredő két sugárvetőtől és a diszruptortól elakadt a szava.– Maradj, ahol vagy, droid! – csattant fel a kapitány. – Tuuve,

tegyél erre is egy biztonsági reteszt!– Félreérti a helyzetet! – tiltakozott Thripio. – Azonnal

kapcsolatba kell lépnie az Új Köztársaság Nagytanácsával! Leia

Organa Solo államfő őexcellenciáját elrabolták! Azonnal…– Már megint! – morogta az egészségügyi tiszt a kapitánynak. – Mi

is volt az utolsóban? Egy rakomány carosi kölyök két órára elégoxigénnel? És mennyi tenhogyökeret dugtam még melléjük?

– Már megbocsásson! – húzta ki magát Thripio, bár programjábangondosan előírták, hogy ne viselkedjen fenyegetően az értelmeslények egy széles skálájával szemben, s a gotalok is ezek közétartoztak. – Én minősített protokolldroid vagyok, maga őexcellenciájatulajdona! Már a puszta gondolat is, hogy illegális kábítószerekcsempészésére programoztak volna be…

– Nem tudom, ki programozta, de elég gyenge fedősztorit választott– jegyezte meg a kapitány. Odabiccentett a kezében két biztonságireteszt tartva Thripio háta mögé lépő sullusti mérnöknek. – Vigyék leőexcellenciáját a raktárba, és alaposan vizsgálják át! És írják le asorozatszámát!

Megdörzsölte a szemét. Vékony, hústalan ajkai elszürkültek akimerültségtől, a szeme körüli lágy szövetek megduzzadtak akialvatlanságtól. Ezt látva Thripio arra a következtetésre jutott, hogyegy karanténűrhajót vezényelni egy féltucatnyi lázadástól feldúltszektorban – a központi hatalom döntésjóváhagyó támogatása nélkül– rendkívül fárasztó feladat lehet.

– Akárkié is, karanténba fogjuk küldeni, amint vége ennek azegésznek, de egyelőre szedjenek ki mindent, amit a testébe rejtettek, amikroprocesszorait pedig küldjék le a laborba! Nagy szükségünk vanrájuk. A karbantartóknak pedig a vezetékeire.

– Tiltakozom! – kiáltotta Thripio, ahogy a sullusti katonákmegragadták a karjait. – Őexcellenciáját elrabolták, és…

– Elárulom, barátocskám – vágott a szavába fáradtan a gotal –,hogy őexcellenciája épp most küldte el a küldetésünk jóváhagyását,méghozzá a személyes pecsétjével ellátva. Nincs tíz perce, hogy

beszéltem vele.– Hát persze, mert mielőtt elindult volna a titkos küldetésre, vész

esetére előkészített néhány lepecsételt hologramot! – visítottaThripio. – Ez a megszokott eljárás. Természetesen szükség van az őhozzájárulására egy karanténzóna felállításához, de valójában nemvele beszélt! Csak a társam és én tudjuk, hogy valójában hol van!

A két gotal – egy olyan faj tagjai, akik hírhedten bizalmatlanokvoltak a droidokkal szemben, ami érzékeny szaglószervüket tekintveérthető is – egy sokatmondó pillantással összenézett.

– De hát mondom, hogy ott voltam! Két csatacirkáló is eltűnt! ABorealis és az Adamantine…

– Az unokatestvére az Adamantine-on szolgál, igaz, kapitány? –ráncolta a homlokát az orvos.

A kapitány bólintott.– Az Adamantine a hét elején indult el a Celanonra tette hozzá.– Az csak a fedőtörténet! – üvöltötte Thripio, miközben az őrök az

ajtók felé kezdték vonszolni. – A küldetés szigorúan titkos volt! AzAdamantine elpusztult…

A kapitány tekintete megkeményedett.– Vigyék innen! – szólt oda halkan az őröknek. – És azt az R2-est

is! Mondják meg odalent, hogy alaposan töröljék ki a memóriájukat!– Mi legyen a chadra-fannal, akivel együtt érkeztek a fedélzetre? –

kérdezte az egyik őr tisztelegve.A gotal kapitány előhalászott a zsebéből egy rózsaszín

műanyaghártya-csíkot. Thripio azt hitte, valamilyen üzenetcsík az, denem látott rajta hivatalos fejlécet, csak egy magánrejtjelkódot atetején. A kapitány szeme összeszűkült, ahogy végigmérte a mégmindig Artu mellett üldögélő Yarbolkot.

– Hogy hívják a barátodat? – fordult oda Thripióhoz.

Hacsak nem programozzák be őket az információkmegváltoztatására, a droidok – még a diplomácia és a protokollterületén működők is – kegyetlenül őszinték.

– Yarbolk Yemm – felelte Thripio habozás nélkül. – Tudomásomszerint a TriNebulon riportere.

Egy pillanatra néma csend támadt.– Ő az – bólintott aztán a kapitány, és elindulva a chadra-fan felé,

odaintett még két őrt.Yarbolk látta, hogy közelednek, és talpra ugrott. A váróteremben

tartózkodók mindegyikétől elvették a náluk lévő fegyvereket, de azőrök egyébként is állig fel voltak fegyverkezve. A chadra-fanodaugrott az egyik ajtóhoz, ám az nem nyílt ki előtte. Csalódottanmegfordult, és megadóan felemelte a két karját, ám a gotal kapitányelőrántotta a sugárvetőjét, s alig egy méterről egy kábítólövedéketküldött a mellkasába. A riporter nekizuhant az ajtónak, aztán lassanlecsúszott a padlóra.

A gotal kapitány körülnézett a teremben. Az őrök figyelőtekintetének kereszttüzében senki sem mozdult. Talán nekik is megvanrá az okuk, gondolta Thripio, hogy ne hívják fel magukra a figyelmet.Aztán a kapitány odaszólt a legközelebbi őrnek, de olyan halkan,hogy csak egy droid hangérzékelői hallhatták meg a szavait.

– A hármas zsiliphez – mondta.Leia egy csillogó szirtfal hasadékában elnyúlva eltakarta szemét a

felkelő nap sugarai elől. A szél olyan érzést keltett az arcbőrén,mintha savval permeteznék. A magas párkányról visszanézve látta amaga mögött hagyott éles szélű, a tektonikus mozgásoktól megtörtvonalú kanyonok labirintusát. Minden lapos felület tükörként vertevissza a hideg napsugarakat.

Nem tudta megállapítani, hogy keresik-e.Az biztos, hogy nem látott semmit. Ashgad könnyűszerrel

beprogramozhatott néhány egyszerű nyomkövető droidot az ő fizikaiparamétereivel: a sebességével, a tömegével és atesthőmérsékletével. Ezért áldozta fel az antigravitációs egységet ésaz egyik hősugárzót, az ellenkező irányba elindítva őket az egyikkanyonban. Beldorion megkopott képességei talán érzékelték volna akülönbséget, de Leia fogadni mert volna, hogy a hajdani Jedi erejétmég akkor is meghaladta volna ez a feladat, ha az Erő nem borítja beaz egész bolygót, mint egy recsegő mágneses mező.

Egy pillanatra kimerülten lehunyta a szemét. Még most sem tudta,miért nem zúzódott péppé a fennsík lábánál – több energia lehetett atekercsekben, mint hitte. Úgy érezte magát, mint aki legalább százkilométert menekült rohanva azóta.

Kinyitotta a szemét, és szétterítette a térképet. A Felkelő csapatokkörében eltöltött évek során megtanult térképet olvasni. Megtalálta akanyont, amelyben felmászott, és a két hegycsúcsot is, amelyek közöttle kell majd ereszkednie, hogy elérje a Kopár-csúcs alatti kihaltágyútelepet. A térkép sehol nem jelölt vizet, tehát azt sem tudhatta,hogy úti célját elérve talál-e egy szivattyút, vagy sem. A kancsóbanlévő víz háromnegyede már elfogyott, pedig fogalma sem volt,mennyi időbe telik majd, amíg sikerül kijuttatnia a bolygóról együzenetet…

…már ha az ágyútelepen lesz olyan működő berendezés, amellyellegalább szubűri távolságba tud sugározni.

Merev, sajgó izmokkal hajolt le, hogy megvizsgálja aranyozottünnepi csizmája romjait, majd vérző ujjakkal újabb ragasztószalag-darabot tett az egymást fedő javításokhoz.

Már ha Ashgad nem tudja valahogy venni és bemérni az adását.Már ha él még valaki, aki hallhatja.Megpróbált nem gondolni a Halálcsírára és a lábában lüktető

fájdalomra.

A Halálcsíra.A szó újra és újra felbukkant az elméjében.

Idióták, idióták, idióták! Ismét a hátára vetette a kancsót, majdnekiindult a szirtfal peremén a két magas ametisztcsúcsig vezetőhosszú, óvatos, borzalmas útnak.

Látott már feljegyzéseket más kormányokról, más hadseregekről,más emberekről, akik valamilyen járványt próbáltak fegyverkénthasználni. A Hathrox III jutott először eszébe. Kétezer éve történt adolog, legalábbis a helyszínen előásott feljegyzések szerint, és abolygó még mindig a “Kiemelkedően veszélyes” kategóriábanszerepelt a Regiszterben. A feljegyzéseket kiásó csapat minden tagjameghalt, mint ahogy a mentőhajójuk és a karanténbázis teljeslegénysége is. A szubűrin továbbított feljegyzések szerint a vírustkifejlesztő terroristák rendelkeztek a “bolondbiztos” ellenvírussal is.

Nos, fiúk és lányok, hallottátok már a mutáció szót? Leia szájamegrándult cinikus kétségbeesésében. És az emberi tévedéskifejezést? A műszerhibát? És mit szóltok az “Ó, ERRE nem isgondoltunk!” felkiáltáshoz?

A Halálcsíra.Ne merészeljétek! NE MERÉSZELJÉTEK!De már megtették. Ha hinni lehetett Ashgad feljegyzéseinek, a

Halálcsíra már megbénította a flottát, miközben egyik lázadás amásik után lobbant fel a szektorban, és útnak indultak Larm admirálishajói is. Dzym láthatólag képes volt szabályozni a járványkitörésének időpontját, ha a közelben tartózkodott, vagy úgy tartottakedve – egyébként a saját ütemében terjedt.

Vajon meghallaná Beldorion, ha ismét megpróbálná elérni Luke-ot?

Leia megérintette az övén lógó fénykardot. Hallgatnia kellett volna

Luke-ra. Többet kellett volna gyakorolnia. Luke-nak nem lennénekilyen problémái.

És persze Vadernek sem.Lihegve, vérző kézzel, az erodálatlan szikla érdes felületétől

felhorzsolt térddel ért fel a két csúcs közötti gerincre, és nézett le azágyútelepre.

Az épület kicsinek látszott a több száz méteres távolságból. Atompa, fekete henger ajtó és egyetlen centiméternyi acélüveg nélkülkuporgott a súlyos sziklameredély mellett, amiről a hely a nevétkapta. Az eredeti fekete követ durva védművekkel egészítették ki,mintha egy hivatalos szenátori palástot viselő nő egysztereóberendezéssel és bárpulttal ellátott szalmakalapot csapottvolna a fejébe. Azon a fa és fém felső sáncon keresztül bejuthatna,gondolta Leia, ha hajlandó lenne takaróját csíkokra vágva feláldozniés meghosszabbítani vele a kötelet.

Sikerült, de csak egy hajszálon múlott. A sziklanyúlvány tetejénegyensúlyozva, a feltámadó szél segítségével sikerült beakasztania akampót a kiálló gerendák közé. Elengedte a kötelet, és lemászott aszikláról, majd odabotorkált az ágyútelep falához, ahol a kötélszövetcsíkokkal kiegészített vége alig egy méterrel lógott a talajfölött.

Leia évek óta nem mászott falat. Egyszer, húsz méter magasan, egyhevesebb széllökés után égő karokkal, kifogyva a lélegzetbőlszédüléshullám tört rá. El fogok ájulni, gondolta.

A karja köré tekerte a kötelet, és az egyre erősödő szélben a hűvössziklának támasztva a homlokát megpróbálta elűzni a rosszullétet. Ateste remegett az éhségtől és a fáradtságtól. Nem tudom megcsinálni.

De megcsinálta. Mikor felért a tetőre, felhúzta maga után a kötelet,és reszketeg öregasszonyként, négykézláb kúszott el a hevenyészettvédművek közötti gyilokjárón álló tekercsek, reflektorok és

modulátorok, azaz a hatalmas, az égre irányított lézerágyúk mellé.A leszálló éjszakában felragyogtak a halovány nappali csillagok,

és a brutális szél is lecsillapodott. Leia átvágta a lefelé vezető ajtókzárjait, majd amennyire tudta, elbarikádozta a nyílásokat. Tartott tőle,hogy az ablaktalan ágyútelep belsejében ugyanúgy nyüzsögni fognak aformátlan, alakváltó ragadozók, mint Ashgad házának lépcsőjén. Havalóban ez a helyzet, akkor kénytelen lesz a tetőn aludni, ésvalószínűleg meg fog fagyni.

Egyetlen fenevadat sem látott, de a lépcsősoron több százkörömnyi droch nyüzsgött. Lefelé fordított világítópálcája halványfénysugarának érintésére néhány felé fordult, és céltudatosanelkezdett felfelé araszolni a lépcsőkön. Leia bekapcsolta afénykardját, és lepöckölte őket a hegyével. Amelyekhez hozzáért,azok sisteregve összegömbölyödtek és elpusztultak. A többi azonbankövette, miközben leereszkedett a lépcsőn.

A bázis felszerelése régi volt, de működött. A legtöbbágyútekercset légmentesen elzárták, de a vezérlőegységhez hozzálehetett férni. A számítógép- és a kézi vezérlés között egyetlenegyszerű kapcsolószerkezettel lehetett átváltani. Valahogy nekik ismeg kell tanulniuk a kezelését. Leia próbaképpen felpöccintette azegyik kapcsolót, és megnézte a képernyőket. A célzóberendezésrendkívül egyszerű volt, de külön kiképzés nélkül senki sem tudtavolna használni. Talán ezt adják tovább a Hallók a tanokkal együtt,amiket a síkság hangjaitól hallanak?

Miért akarják elpusztítani az érkező és a távozó hajókat? Pusztánazért, mert meg akarják őrizni világuk primitív mivoltát?

Vagy valami más oka is van?Éles fájdalom hasított a lábszárába. Lenézett és meglátta, hogy

három-négy droch átrágta magát a lába köré tekert ragasztószalagon.Kimerültség és légszomj tört rá, mint azoknak a borzalmas lényekneka támadása után. Bizonyára rokonságban állnak a drochokkal,

gondolta, elhátrálva a műszerektől, és körbevilágítva a pálcával. Apadlót himlőként pettyezték a kerek, lapos rovarok. Maradjmozgásban, gondolta. Ne maradjon túl sokáig egyhelyben a lábad.

Az ágyúterem hatalmas volt és kerek, láthatólag a zömök toronyegy teljes szintjét elfoglalta. Semmi olyasmit nem látott benne, amiakár csak távolról is valamilyen kommunikációs berendezésreemlékeztette volna. A füstös-fekete mennyezetről rég halottlámpatestek lógtak le.

A szintet egy a helyiség közepén álló acéllétra kötötte össze azalatta lévővel, ahol szintén egy légmentesen lezárt, foltos, mocskosfekete acélburkolatú berendezést talált. Elnyűtt takarók, nyílvesszők,lándzsák, fémlövedékek, robbanó kerámiakavicsok és papírbacsomagolt kavicsok borították a padlót. Leia szédülve, remegve,hirtelen kihűlt testtel támaszkodott a létrának. A drochok, gondolta. Anapfénytől majd magamhoz térek. Azonban tudta, hogy akár akimerültség, az éhség és a szokatlan megterhelés is okozhatja arosszullétet.

Odafentről váratlanul lezuhanó bútorok és gerendák puffanásahallatszott.

A barikád! A vér megdermedt az ereiben. Tompa lábdobbanások afelette lévő szinten, aztán egy nátriumlámpa vakító fehér fénysugaracsapott át a mennyezeten lévő nyíláson. Suttogó hangok. Leia gyorsankörülnézett, de nem vezetett újabb létra lefelé – a torony többi részétbizonyára a generátorok töltötték ki. Habár tudta, hogy aberendezések közötti sötét zugokban nyüzsögnek a drochok, mégisbehúzódott két ismeretlen rendeltetésű fekete doboz közé, éslehorzsolt kezével megmarkolta a fénykardját. A fentről érkező fényegyre erősebb lett, végigpásztázta a padlót.

– Nézd! – szólalt meg valaki, hogy azonnal csendre intsék.

Az elpusztult drochok, gondolta Leia. És a lábnyomaim a porban.

Az egész teste belesajdult a gondolatba, hogy harcolnia kell. Luke,ha élve kijutok innen, egy évig semmi mást nem csinálok, csakgyakorolok!

Az ujja rásiklott a fénykard kapcsolójára.Vakító fény tört be odafentről, egy árnyék leereszkedett két fokot a

létrán, majd leszökkent róla, s gyakorlott harcos módjára azonnal azárnyékok között keresett fedezéket. Odafönt további árnyakgyülekeztek, elzárva a fény nagy részét, de az egyik kósza sugár egyporlepte vörös zekére, örvénylő, füstszínű fátylakra és egy súlyos,fémveretes csizmára vetült. Valami megmozdult, és halk zúgássaléletre kelt egy fénykard napsárga pengéje.

– Gyere elő! – hallatszott egy határozott, ismerős női hang.Leia hirtelen megszédülve eresztette le fegyverét.– Callista?A ragyogó penge leereszkedett, és a mögötte álló vörös alak fekete

kesztyűs kezével félrehúzta az arcát eltakaró fátylakat.– Leia?

16– Az Erő fegyverei vagyunk. – Callista erős ujjai szorosra húzták

az ezüstszínű ragasztószalagot, miközben másik kezével beletúrtkarmazsinszín zekéje zsebébe a késéért. Az ágyútelep vasgerendáieltűntek a sötétségben, mint egy a hideg gyémántcsillagoknakcsapdául állított acélszita. – Mindig is azok voltunk, a Rendmegalapítása óta, mióta az ember felfedezte az Erő létét.

– Pontosan ez rémiszt meg – felelte Leia halkan.– Tudom.Elvágta a szalagot, ráragasztotta a cu-pa-bőr foltot Leia

csizmájára, és gyors, takarékos mozdulattal eltette a kését. CrayMingla egykori arca nagyon megváltozott. Leia hiába kereste a fiataltudós, a szerelméért a Másik Oldalra önként átkelő nő vonásait, csakaz eltűnt Jedit, bátyja szerelmét látta. A színtelen csillagfényben Crayszőkeségének nyoma sem látszott Callista hajtömegében. A sötétbenfeketének tűnt, de napfénynél abban a lágy, középbarna árnyalatbantündökölt volna, amit eltűnése előtt már megszoktak. A szürkeszempár javarészt az egyenes, sötét szemöldökök alatt rejtőzött.

– Szerintem Luke nem igazán érti ezt. – Callista valami zajt hallvaa bázis nyitott tetején át a csillagok felé meredő hatalmas, fekete ágyúmásik oldala felé fordította a fejét. Csak az egyik theran állított feléppen egy kicsi, de erős elektromos kályhát, hogy vacsorát főzzön,maga mellé intve néhány fiatal nőt a csapatból. Az esti szél márlecsillapodott. Bé, a csapat Hallója, egy vékony, harminc és ötven évközötti férfi árnyként suhant a takarókat leterítő, fegyverekettisztogató, halkan beszélgető portyázók között.

Az Erő sötét tengerként morajlott az éjszakában. Leia kíváncsi lettvolna, hogy Callista is érzi-e.

– Az emberek attól a pillanattól kezdve megpróbálták kihasználni –

folytatta Callista –, mióta csak kinyújtotta a kezét, és magáhozszólította a fénykardját. Vader át akarta téríteni. Palpatine aszolgájává akarta tenni. Palpatine klónjának sikerült egy időre arabszolgájává tenni. Luke azonban erős, erősebb, mint hinné. És csakegyetlen célja van. Gondolom, te még nálam is jobban tudod, milyentiszta a szíve.

Összefonta a karját a mellkasa előtt. Leia sokkal nyugodtabbnaklátta, mint az eltűnése előtt, Luke társaságában. A leheletegyémántfüstként gomolygott, miközben beszélt.

– Luke nem vágyik a hatalomra. Szerintem nem is igazán értiazokat, akik igen.

– Így van – helyeselt Leia. Soha nem fogalmazta még meg ezt ígymagában, de érezte, hogy Callistának igaza van. Luke soha nem akartsemminek és senkinek, legfeljebb egy vadászosztagnak parancsolni.Nem volt az a taktikus, mint Han. A Jedi-akadémián is csak tanítani,tanulni akart, hogy mindenki számára elérhetővé tegye az Erőt. Azértszerette volna újjáéleszteni a Rendet, hogy a része legyen, nem azért,hogy ugráltathassa a tanoncait.

– De te érted.– Igen.– Akkor azt is megérted, miért kellett eljönnöm.– Igen! – sóhajtotta Leia sajnálkozva. Tulajdonképpen mindig is

értette.Egy ideig némán ültek, csak a kristálycsúcsok szikráztak a hideg

csillagok fényében.– Én is olyan vagyok, mint Luke – folytatta halkan Callista, mintha

csak magában beszélne. – Sohasem vágytam a hatalomra. Csaktanulni akartam. Együtt lenni azokkal, akik megértenek. Az emberekazonban kihasználják azokat, akiknek olyan képességeik vannak, mintnekünk. Vader ki akart használni téged. Ha nem lett volna

nyilvánvaló a szándéka, akkor szerintem Luke dühödött volna felannyira, hogy utánamenjen és életre-halálra megküzdjön vele. Temagad mesélted, hogyan próbálta meg Thrawn és Pellaeon elrabolnia gyermekeidet, és hogyan akarta saját becsvágya fegyvereivé tenniőket C’baoth. Láttam, milyen igyekezettel próbálod arra tanítaniJacent és Jainát, hogy a szívükre hallgassanak, hogy legyenigazságérzetük. Hogy ne lehessenek senki játékszerei. Hogy netorzuljanak el. De ők még sokáig gyerekek lesznek, márpedig agyerekeket könnyű szeretettel, gyűlölettel és hazugságokkalbefolyásolni.

– Igen – mondta Leia ismét. Felvette a csizmáját, szorosabbravonta magán a kölcsönkapott, durva szövésű majie-kabátot, ésközelebb csusszant Callistához. Már beszélt a lánynak az álmáról ésaz azóta újra és újra rátörő félelemről. – Azt szeretném, hogyboldogok legyenek – mondta, arcát nekitámasztva a szélmartafémgerendának. – Azt akarom, hogy legyen gyerekkoruk. Ugyanakkorazonban tudom, hogy nem mehetnek a saját fejük után. Az Erő miattkénytelen vagyok megtanítani őket arra, hogyan tegyenek különbségetaz igazságok és hazugságok között, és hogyan szolgálják az igazságot,ahogy az apám… ahogy Bail Organa is tette. Meg kell… meg kellvédenem tőlük a következő nemzedéket. Mint ahogy a jelennemzedékét is megvédem magamtól.

Lenézett a mellvédnek támaszkodva ülő nőre, és látta a szemében,hogy érti, mire gondol – és megérti az álom képei okozta sötétfélelmet.

– Ahhoz, hogy megvedd magadtól ezt a nemzedéket – mondtaCallista szelíden –, a Jedik útját kell követned, Leia. Nem pedigmenekülnöd előle. Luke-nak igaza van.

Felállt és kihúzta magát. Karmazsinszín öltözéke szinte feketénektűnt a csillagok halovány fényében. A Nam Chorios éjszakái ameleget sugárzó óceánok hiánya miatt hihetetlenül hidegek voltak,

még nyáron is.– Hweg Shulban él egy Taselda nevű nő, egy kisstílű Jedi-tanonc,

aki évszázadokkal ezelőtt, hatalomra éhesen jött erre a bolygóra.Akárcsak én.

– Beldorion beszélt róla – bólintott Leia. – Társak voltak?– Együtt jöttek ide. Ennyi év és ennyi hazudozás után nem tudtam

kideríteni, pontosan mi is történt. Mind a ketten tanoncok voltak, denem különösebben tehetségesek. Csak az egyikük tudott fénykardotkészíteni, de nem tudom, melyik. Szerintem most már egyik semképes rá. Akárcsak én, ők is a könnyű választ keresve érkeztek ide.

– Nem hittem volna, hogy huttok is érezhetik az Erőt.– Ne becsüld le az Erőt, Leia! – figyelmeztette Callista. – Bárkit…

bármit… körülvehet a fénye. A Dagobán van egy fa, amit különösenátitat. A kalamári óceánokban élő tengeri csigák az Erő segítségévelszippantják fel a planktonokat, és akkorára nőnek, mint egyvadászgép. Értelmük viszont nincs, amivel használhatnák. És ez így isvan jól.

Felsóhajtott.– Ugye te voltál az a rabszolga, akiről Liegeus beszélt? – kérdezte

Leia, bár biztos volt a válaszban. – Akit Beldorion eladott Dzymnek.Callista olyan sokáig hallgatott, hogy Leia már attól kezdett félni,

hogy megsértette, de a lány végül bólintott.– Előtte Taselda rabszolgája voltam – mondta. – Olyan éhes, olyan

kétségbeesett voltam, hogy hagytam magam rabszolgává tenni.Kihasznált, mint ahogy Beldorion is kihasznált volna, ha a hasznáratudok lenni. Téged is kihasznált volna.

Leia ismét bólintott. Ijesztő volt látni a Callista arcára kiülőfájdalmat, és ismét felforrt benne a düh, bár ezúttal nem kizárólagAshgaddal, hanem mindannyiukkal szemben: Beldorionnal, aRacionalistákkal, Getelles moffal, és mindazokkal szemben, akik

kicsinyes céljaik követése során tönkretették mások életét, nem látvatúl saját vágyaikon.

– Amíg ilyen manipulálható vagyok – folytatta Callista –, amígbárki is ki tud használni… amíg nem érzem újra az Erőt… addigállandóan a sötét oldal határán fogok táncolni. Már most is azárnyékában állok. Ha nyitva áll egyáltalán előttem valamilyen út,akkor is egyedül kell végigmennem rajta. A halálom napjáig szeretnifogom Luke-ot, de nem akarom magammal rántani ebbe az árnyékba.Leia, kérlek, értesd meg ezt vele!

– Na, mi a helyzet? – viharzott be a hídra Han Solo, lehámozvamagáról űrruhája sisakját és kesztyűjét. Azonnal észrevette a kom-panelen villogó vörös lámpákat és Csubakka morgásának aggodalmasfelhangját, amely félidőben visszahívta őt és Landót a fedélzetre.Odakint borzalmas csend honolt az Exodo II koromfekete lávasíkjain,és a bolygót egyetlen életformáját képező, a Millennium Falconlámpáinak fényében köröző ghaswarok üregei körül kavargó porban.A lezuhant felderítőcirkáló, amelynek a nyomában idejutottak,nagyjából olyan állapotban lehetett, mint a Corbantis, csak ennek ahajtóművei már teljesen kihűltek, a legénységgel pedig végzett asugárzás, a levegőhiány, a hideg és a ghaswarok marásai.

Csubakka mennydörögve felmordult, és rámutatott a képernyőre.– Ez csak valami tévedés lehet! – meredt rá döbbenten Han.A folyosón felhangzottak Lando sietős léptei. Ő már levette az

űrruhát, épp a haját fésülgette. Eléggé megrázták az elpusztultcirkálón látott holttestek is, de az még jobban, hogy a nyomok alapjánvalószínűleg ezzel a hajóval is azok az apró, késszerű valamikvégeztek, amik a Corbantisszal és majdnem a Falconnal is.

– Haver, megnéztem a barométer adatait, és ha még a következőlégköri dagály előtt fel akarunk szállni ebből a pokolból, akkor…

Elakadt a szava. Némán bámulta a vuki által a központi képernyőre

küldött adatokat.– Ez meg mi a fene?– Miért, szerinted minek látszik? – kérdezte Han idegesen. – Egy

inváziós flotta, amely épp most lépett ki a hipertérből, és mostegyenesen felénk tart.

– Artu Detu, te mit művelsz tulajdonképpen? – botorkált társa utánThripio, ahogy a raktár ajtajának bezáródása után a kis droid azonnalelindult az ajtó melletti panel felé. – Komolyan mondom, miótaszegény Bortrek kapitány felszerelte rád azokat a fölös interfész-áramköröket, botrányos a viselkedésed! Nagyon jól tudod, hogy ezeka biztonsági reteszek nem engedik, hogy kimenjünk innen!

Artu egy kérést csipogott válaszul.– Miért?Artu megmagyarázta.– Nem értem! – tiltakozott Thripio. – Nem látom be, hogyan

mentené meg szegény Yarbolk urat a zsilipen való kidobástól, haleszerelném azt a panelt! Ha észrevesznek, minket is kidobnak, ésakkor szörnyű bajba kerülünk!

Artu felhívta rá a figyelmét, hogy a dolgok jelen állása szerintrájuk váró szétszerelés sem biztatóbb perspektíva.

– Nem vagyok beprogramozva ilyesmire! Ó, senki sem fog hinninekem! – Thripio nekitámasztotta mutatóujját a panel közepének, éshidraulikus karízületei minden erejével megnyomta. Élő hússalszemben soha, semmilyen körülmények között nem fejtette volna kiteljes erejét, a fém azonban fém volt, és mivel ez a lemez nem feleltmeg a katonai szabványoknak, eléggé felhajlott a széle ahhoz, hogyujjait aládugva le tudja feszíteni. Artu azonnal újabb utasításokatközölt vele.

– Komolyan mondom, azok a módosítások tönkretették a logikaiegységedet! Csatlakoztassam a zöld vezetéket a koaxiális

aljzatodhoz… nincs is koaxiális aljzatod! Ó! – Thripio felpattintottaa társa oldalára csavarozott szürke dobozok egyikének fedelét. –Nos, szerintem ez egyáltalán nem használ neked.

Mindazonáltal bedugta a zöld vezetéket az aljzatba, aztán némánhallgatta az Artu Detu által a hajó belső relérendszerébe árasztottcsipogásokat, sípolásokat és csiripeléseket.

– Artu Detu, ez szemenszedett hazugság! – szögezte le Thripiofelháborodva. – Először megbénítod a hármas zsilip ajtajánaknyitószerkezetét, aztán meg elhiteted a rendszerrel, hogy az ajtónyitva van!… Nehogy azt hidd, hogy sokra megyünk Yarbolk úrmegmentésével… ha sikerül egyáltalán. Amíg rajtunk vannak ezek abiztonsági reteszek, addig nem tudunk kimenni innen, mi több, ő semtudja elhagyni a hajót!

Az aranyszínű protokolldroid karjait a felháborodás éselhatárolódás emberi gesztusával összefonva elfordult.

– Nem vagyok hajlandó részt venni ebben az egészben!Artu szomorúan csippantott egyet, de nem kérte, hogy távolítsa el

belőle a zöld vezetéket. Ehelyett időnként megeresztett egy-egysípolást, ebből Thripio arra következtetett, hogy a kisasztromechanikai egység még mindig figyel valamit a cirkálóközponti számítógépében. Hogy mit, az azonnal egyértelművé is vált,mikor Artu izgatottan megpördült kerekein és felvisított. A következőpillanatban feltárult a raktár ajtaja, és Yarbolk sietett be rajta.

– Jövök nektek eggyel! – suttogta izgatottan, miközben elővett azsebéből két mágneses reteszleoldót és két huzaldarabot. –Testvéreim, rengeteggel jövök nektek! Ez az egész hajó bűzlik! Csaka Nagy Zöld Hal tudja, ki fizette le a kapitányt, hogy kitegyen azsilipen! Lehet, hogy azt hitte, hogy a parancs valahonnan fentről jött.

– Lehetséges – helyeselt Thripio, miközben a chadra-fanlepattintotta a reteszt a mellkasáról. – Artu azt állítja, hogy a

Nagytanácsban van egy áruló, de legalábbis valaki, aki információkatszivárogtat ki.

– És a lázadók elfoglalták a Coruscantot – morogta Yarbolkodalépve Artuhoz. – Árulj el valamit: az előbb azt hablatyoltad, hogyAshgad elrabolta Lady O. S.-t. Igaz ez?

Thripio tétovázva hallgatott, logikai áramköreit kissé késve érte ateljes galaxist behálózó hírcsatorna jelentősége.

– Mert ha igen, akkor jobban teszitek, ha hallgattok róla, mint a sír,fémes barátaim, ha nem akarjátok, hogy úgy végezze, mint majdnemén. Ami pedig a Tanácsban ülő árulót illeti… A Halra, én már egyhete tudok róla! A Loronar a kedve szerint ülteti be a pozíciókba aKöztársaság szenátorait és kormányzóit. Csak néhány stratégiaijelentőségű támogatást kell adnia bizonyos “jó ügyekhez”. Tartsdmeg azt az ajtót, Thriszi, légy szíves! Bezáródik, ha lecsatlakoztatomArtut… aha. Kösz.

A koaxiális vezetéket visszagyömöszölte az Artu oldalán lévődobozba, majd rápattintotta a fedelét.

– Minden szenátornak megvan a maga vakfoltja. A kedvenc ügye.Például a “galaxis rendje”, vagy “az értelmes fajok jogai”, vagy “egynyilvánvalóan felsőbbrendű faj azon joga, hogy minden más fajt ahelyére tegyen, akár akarják azok, akár nem”. A Loronarnak csakannyi dolga van, hogy megtudja, kinek mi a vakfoltja.

Közben nesztelen léptekkel, tágra nyílt orrlyukakkal sietett végig afolyosón. Egyszer csak megállt, és betaszigálta a két droidot egyajtómélyedésbe. Két sullusti őr sétált el előttük hanyagul vállra vetettfegyverrel, a kimerültségtől megroggyant testtel.

– Köszönjétek a jó szerencséteknek, hogy kevés az ember a hajón,és azok is a két aquali csempésszel vannak elfoglalva! Melyikdokkban áll a hajójuk, Artie?

Artu céltudatosan befordult a sarkon, és végiggurult egy rövid

járaton egy dokkig, amelynek az ajtaja meglepő módon azonnalkinyílt. Beléptek, és Yarbolk egy pillanatra megállva belülről,manuálisan bezárta a bejáratot. A szűk dokkot majdnem teljesenbetöltötte az aquali csempészek ovális hajója. A sötét, ezüstös zöldtojáson túl halvány mágneses mező derengett a hangárkapu előtt.

– Öt perc elég lesz? – csatlakoztatta rá Artut Yarbolk az ajtómelletti aljzatra.

Artu csippantott egyet.– Be tudod indítani ilyen rövid idő alatt a kicsikét?Artu méltatlankodva füttyögött.– Oké, oké! Ha sikerül, kellemes utunk lesz. Nem hiszem, hogy

eljutunk vele a Cyblocra, de van a Budpockon egy ismerősöm, akikérdezősködés nélkül, rakományostul megveszi. Az árából gondnélkül továbbmehetünk… én a Coruscantra, ti pedig a Cyblocra.

– Már megint! – morogta Thripio, miközben felsiettek az aqualihajóra. – Őszintén remélem, ez alkalommal sikerül kitalálni valamimeggyőzőbb álcázást. Meg kell mondanom, kezdek belefáradni abba,hogy ahány értelmes lénnyel csak találkozunk, az mind a potenciálistulajdonának tekint.

– Ne aggódj! – húzta be maguk mögött az ajtót Yarbolk.Elfordította a zárókerekeket – űrjáró civilizáció létükre azaqualiknak volt néhány meglepően primitív megoldásuk a hajóikon.Aztán a két droidot megelőzve előreszaladt a hídra, ahol ismétrácsatlakoztatta Artut a központi számítógépre, majd levetette magát apilótaülésbe. Szőrös kis lábai nem értek le a padlóra.

– Van egy tervem… és nem kell semmi olyasminek kiadnodmagad, ami nem vagy.

Thripio nem válaszolt, de központi feldolgozóegységének avéleményeket és a kommunikációt megkönnyítőprotokollparadigmákat előállító részében megjegyezte, hogy torkig

van már a tervekkel.Biztosra vette, hogy végük van.Luke felnézett a fennsík talapzatának sűrű árnyékából a Seti

Ashgad erődjéig emelkedő, barázdált szirtfalra, és azt kérdeztemagától, hogy a fehér és sárga fényben izzó négyszögek közül vajonhány jelez életet. Vajon Leia börtöne az egyik? Vagy valahol a házszívében őrzik, magának a fennsíknak a sziklájában?

A csípős hidegben remegve kiterjesztette az elméjét, hogymegérintse a testvéréét. Leia… Nem tudta, hogy sikerrel járt-e. AzErő suttogása nagyon átható volt az őt körülvevő sötétségben,rátelepedett az elméjére, megzavarta a gondolatait, alig tudtakordában tartani. Ahogy az Erő segítségével meg lehetett gátolni,hogy meglássák az embert, úgy azt is meg lehetett akadályozni, hogy aképe feltűnjön bizonyosfajta érzékelőkön. Luke őszintén remélte,hogy az apró trükk bevetése nem jár majd súlyos következményekkela bolygó más vidékein.

Arra pedig nem szívesen gondolt, hogy Leia elrablásának – ésazzal párhuzamosan történt egyéb események – hatására mi folyhat agalaxisban.

Croig műhelyéből elhozott egy szerszámkészletet otthagyvacserébe soványka bére java részét –, úgyhogy nem tartott sokáighatástalanítani a riasztót, és kinyitni az ajtót. Kis világítópálcája egygarázst és egy karcsú, fekete Mobquet terepsiklót világított meg, apadlón lévő foltok alapján azonban általában még két másik sikló isitt parkolhatott – az egyiknek rossz volt a hátsó tekercse. A turbóliftajtaja tompán csillant meg a fényben. Luke a lépcsősor ajtajátkeresve végigpásztázta a falakat a fénysugárral, mely elől hüvelyknyidrochok iszkoltak el minden irányba.

A lépcsőn még rosszabb lesz a helyzet, gondolta.Az Erő maga az élet, mondta egyszer Yoda. Az köt össze minden

élő dolgot. Amit Luke az ajtóban állva, minden érzékével előrefigyelve érzett, azt soha többé nem akarta érezni.

Túlburjánzó, sűrű élet. Hatalmas, mindent elnyelő élet – ennyiélőlény nem lehet a lépcsőkön! Milliárd és milliárd létszikra…Mindent áthatott az élet érzete, mégis valami borzalmasan rosszrejlett benne. Valami visszataszító, gonosz, rothadó dolog. Egymocskos miazma, az erjedés, a rákos szövet bűzös burjánzása. Lukenem tudta mire vélni a dolgot, fogalma sem volt, mit jelent ez, vagyhogy egyáltalán a valóságot közvetítik-e az érzékei. Azt sem tudtamegmondani, hogy milliárdnyi élet vár rá odabent, vagy egyetlenhatalmas, gonosz.

Leiának azonban valahol ott fent kellett lennie.Kezében zúgva életre kelt a fénykard. A szerszámkészletből

elővette a kisebb, csiptetős világítópálcát, és ráerősítette kezeslábasamellzsebére.

Permakréta lépcsőfokok emelkedtek egy fordulóig, majd tűntek el aszeme elől. A falak mentén mozgott valami a sötétségben. A gonoszmindent átható, fullasztó jelenléte miatt lehetetlen volt meghatározni,hogy mekkora, milyen alakú, milyen szagú.

Luke óvatosan elindult.Maga mögött hagyott egy fordulót, aztán még egyet és még egyet.

Mindegyik húsz lépcsőfok után következett. A fennsík legalábbháromszáz méter magasnak tűnt, de azt nem lehetett tudni, milyenmélyre nyúlik le a ház alapzata. Amennyire meg tudta állapítani, alépcsősor mentén nem voltak kamerák: csak a drochok barnanyomaival beszennyezett permakréta falak monotóniája. A falak és apadló találkozása szinte indigókékben tündökölt bűzös testnedveiktől.

Fájdalom hasított a lábikrájába, és lenézve fél tucat hatalmas –hüvelykujjnyi – drochot pillantott meg a csizmaszárán vonaglani.Néhány már átrágta magát a nadrágszárán, és befurakodott a bőre alá.

Utálkozva elővett egy csavarhúzót az övéből, és lepöckölte magárólazokat, amelyek még nem csípték meg – azonban egyre több araszoltcéltudatosan felé a padlón.

Miközben lehajolt, rájuk vetült a világítópálca fénye, és Lukemeglepődve látta, hogy nem egynek felismerhető, ollós vagycsápszerű végtagjai vannak. Megszaporázta a lépteit, emlékeztetvemagát, hogy Arvid szerint egyszerűen csak elpusztulnak ésfeloldódnak a szervezetében…

A lábikrájába hasító fájdalmat azonban fáradtság, hideg álmosság,mellkasi fájdalom és a pihenés utáni mindent elsöprő vágy követte.

Befordult a sarkon, felért a következő fordulóra, és meglátta őket.Teljesen elborították a padlót. A csillogó tömegben legalább

tucatnyi akadt, melyek nagysága elérte Luke kezének nagyságát. Pókalakúak, ízelt lábúak, néhány a cabuli ugróegerek békaszerűlábaival…

Luke utálkozva hátrahőkölt, és valami nekicsapódott hátulról, alapockái között belemarkolva a hátába. A tarkóját éles, metszőfájdalom öntötte el.

Nekivetette magát a falnak, hogy szétzúzza az ismeretlen támadót,de ezzel mintha csak jelt adott volna a padlót elborító drochoknak,azok elkezdtek felé hömpölyögni. A tarkóját kínzó fájdalom nemenyhült, bár a hátán lecsorgó ragacsos folyadék elárulta, hogy akármiis támadta meg, elpusztult. Megfordult, hogy lefelé meneküljön, de ottis nagy és kicsi, lábas és lábatlan, fogas és fogatlan drochokgyülekeztek. A több száz harapás kínja közepette gyengeség tört rá,mintha az összes vénája felszakadt volna – vért nem veszített, eztazonnal megállapította, életerőt azonban igen – idegrendszereelektrokémiai mezője, húsának és szívének életesszenciája apadnikezdett.

Nekizuhant a falnak, a permakrétába kapaszkodott, hogy talpon

maradjon. Tudta, hogy ha elesik, azonnal végeznek vele. Elkerültékfénykardja csapásait – a fegyver túl nagy volt hozzájuk, és túl lassú.Néhány lépcsőfokkal feljebb Luke megpillantott egy mindenaddiginál nagyobb, majdnem kétökölnyi drochot, amint rövidkocsányokon ülő, csillogó szemeivel őt bámulta. Értelmes, gondolta,vagy majdnem az.

És valahogy azt is tudta, hogy ez a valami irányítja a támadást, ezhagyta, hogy feljusson a lépcsőkön eddig, ahonnan már esélye semvolt visszafordulni.

A gyengeségtől tántorogva felé sújtott. A lény félreszökkent. Luketérdei megbicsaklottak, és elesett – levegő után kapkodva, szédülve,mintha egy tűágyba forgatták volna…

És ekkor kinyúlt az Erőért.Fénylő szélként idézte meg, és fénylő szélként érkezett, letépve

testéről a drochokat, mint ahogy Vader tépte le és vágta Luke-hoz abespini fagyasztókamra falairól a szekrényeket, orsókat és korlátokat.Ő most a drochokat söpörte le magáról és tiporta el, miközbentántorogva talpra állt – lentről és fentről azonban egyre többenhömpölyögtek felé.

Nem tehetem, gondolta. Az Erő kibillent az egyensúlyából.Pusztulást küldtem valahová, valakikre…

De amikor a drochok ismét rátapadtak, mohó pofájukkal ruhájaszakadásait keresve, pánik és rémület lett rajta úrrá, és tudta, hogyvagy használja az Erőt, vagy meghal.

A pszichokinetikus energia forgószélként csapott le rájuk, felkaptaés a falhoz csapta őket. A szilánkokra tört fényözönben Lukenéhányszor látni vélte, amint a nagyobb drochok rátapadnak akisebbekre, majd felé vetik magukat. A rothadó, erjedő élet fullasztóérzése bemocskolta az elméjét – egyre több élet, mintha a drochokegymásból táplálkoztak volna.

Ha már csak két kredited maradt, robbants bankot! – gondoltaLuke. Most már hiába óvatoskodnék. Maga elé irányította az Erőt, ésnégykézláb felvonszolta magát a lépcsőkön. Érezte, hogy a nagydroch a padlón kopogó karmokkal visszavonul, de a sötétségbőlgonosz csillagokként előragyogó szemeit egy pillanatra sem veszi leróla.

17– Mi ez? – kérdezte Leia, miközben megpördült a felé a valami

felé, amely nem is igazán hang volt, hanem egy döfés az agyában,szorító érzés a mellkasában, ostorcsapás a tudatán. Mélyen alattuk, alezárt toronyból ütközés hangja hallatszott, mintha valami leesettvolna. Bé Halló felkapott egy fehér lámpát, és felszökellt alépcsőkön, majd a lefelé vezető ajtóhoz tapadt, mint egy pók. Ebben apillanatban a tetőn táborozó egyik theran felkiáltott, és hadonásznikezdett. Leia megborzongott, amikor meglátta az egyik ütött-kopottgránátvetőt, amint felemelkedik, és nekiütközik a központifegyverrendszer fekete pajzsának. Kísérteties látványt nyújtott, aminta halvány csillagfényben újra és újra a fémfalnak csapódott,behorpasztva saját páncélzatát is az iszonyú ütközésben. Leia ahídkorláthoz lapult, s közben azon tűnődött, hogy vajon ő-e azegyetlen, aki hallja azt a furcsa, elmosódott kiáltáshoz hasonlóhangot, azt a hangkavalkádot a fejében, azt a furcsa kiáltozást,amelyből egy szót sem értett.

Aztán a hangok elhalkultak. A gránátvető visszazuhant agyilokjáróra, a csöve pedig majdnem kilencven fokkal elgörbült. Acsöndben tisztán ki lehetett venni a cupáknak az ágyútelep mögöttitetőgerinc felől jövő, idegesítő karattyolását.

– Az Erő – suttogta Callista. – Valaki használja az Erőt.Leia megborzongott. Minden vágy, melyet Callista szavai

ébresztettek benne, hogy tanulja meg jóra használni az Erőt, lassanelpárolgott, mint a jég a tűző nyári napsütésben. Akkor nem, ha ezlesz belőlem. Akkor nem, ha ezzé válhatok: minden intelligenciátnélkülöző hatalommá, mely dühöngve pusztít.

– Beldorion?– Talán – mondta Callista. – Még mindig vele van az Erő, bár már

nem tudja úgy használni és irányítani, mint régen. Ezért akart a

hatalmába keríteni téged.Leia megrázta a fejét.– Nem értem. – Úgy tűnt, hogy még a levegő is rémülten suttogott,

mindenütt ott lapult az erőszak, egyetlen érintésre várva. – Az… azErő itt. Lehetséges, hogy az Erő tett vele valamit?

– Nem az Erő volt az – mondta Callista. – Hanem Dzym. Ő és adrochok. Leia, ezek életerővel táplálkoznak. Ők a Halálcsíra-járvány. A Grissmathok tudták. Ők telepítették be a bolygótdrochokkal abban a reményben, hogy a politikai ellenségeik, akiketide száműztek, majd belehalnak. De a kristályokon átszűrődő napfényolyan sugárzást kelt, amely legyengíti a szöveteik elektrokémiaikötéseit. Megakadályozza, hogy a nagyobb drochok kárt tegyenek aszerves élőlények elektrokémiájában, egyszerűen csak felszívódnak agazdaszervezetben. A kisebbeket azonnal elpusztítja a sugárzás.

– Nem tudom, hogy Theras próféta tudott-e erről – folytatta. – Aligtudunk róla valamit. Azt biztosan nem tudta, hogy a drochok okozzáka járványt, csak azt, hogy a nagyobb hajók, amelyek már komolyabbpáncélzattal rendelkezhettek, nem hagyhatták el a bolygót. Kémlehetett, vagy egy politikus, aki szúrta a Grissmathok szemét. Delegalább azt tudta, hogy a bolygót karanténban kell tartani. Az éveksorán ezt minden bizonnyal kiterjesztették a nagyobb hajókra is, ésmegtiltották nekik a leszállást. Valahogy biztosan érezte, hogy vanvalami összefüggés a két dolog között.

– Ashgad pedig szépen kivitte őket a szintidroidok testében –mondta Leia halkan. – Hogy tudta megcsinálni? Hogy tudta átvinniőket a karantén szűrőin? Hogy tudja Dzym ilyen mértékben irányítaniőket?

– Bizonyítékom ugyan nincs rá – mondta Callista csendesen –, deazt hiszem, a drochok bizonyos mértékig értelmes lények. Már alegkisebbek is. Képesek utánozni minden formát, szervezetet,elektromágneses folyamokat, akármit, a legkisebb sejtet is. Ezért nem

lehet őket kimutatni. Azt hiszem, bizonyos értelemben azintelligenciát is képesek utánozni. Eggyé válnak a gazdaszervezettel,miközben kiszívják belőle az életet. A nagyok pedig, a vezérdrochokképesek kiszívni az életerőt az áldozatokból a kisebb drochokonkeresztül anélkül, hogy a gazdaszervezetre kellene kapcsolódniuk.Ilyenkor válnak veszélyessé – folytatta, s közben megrázta a fejét. –Minél több életerőt szívnak magukba az áldozatukból vagyegymásból, annál intelligensebbekké válnak. Megnőnek, éshajlamosabbakká válnak a mutációra. Azok a valamik ott Ashgadházában, amikről beszéltél, azok nemcsak kapcsolatban voltakdrochokkal, azok drochok voltak. A drochok attól nőnek, hogymegeszik egymást, magukba szívják egymás energiáit.

– És ez így tényleg működik? – Undorodva emlékezett visszaBeldorionra, amint a párnái közt turkál, és drochokat dobál nyáltólcsöpögő szájába.

– A maga módján – felelte Callista. – A maga módján.A fájdalom és a rémület ismét eluralkodott Leián. A hangok ismét

ott kavarogtak az agyában, s az egyik kanyon fekete szájától mintegyszázméternyire porfelhő kerekedett, mely olyan volt, mint acsillagfényben csillogó füst. A levegő meg sem mozdult, mégis látta,amint örvénybe került halak módjára kövek, kristály-, gránit- ésbazaltdarabok emelkednek a levegőbe, majd hangos csattanással akanyon falának ütköznek. A félelemtől összeszorult a torka. Callista ahídkorlát tetejére szökkent, alig érintve a gerendák és vezetékekútvesztőjét, hogy megtartsa egyensúlyát. A hófehér pusztaságotkémlelte, s azt a hirtelen felemelkedő és alászálló porfelhőt, amelyköveket, szikladarabokat emelt a magasba. Alattuk, az ágyútelepenmindenféle tárgyat látott lezuhanni, vagy őrült sebességgel a falaknakütközni.

Azután a rettegés ismét szertefoszlott, s fejében a hangok újraelcsitultak. Leia azon tűnődött, hogy vajon miért éppen az ő nevét

kiáltották.Callista lehuppant, szürkésfekete kendője elernyedt, pedig egy

pillanattal azelőtt még az oldalát csapdosta.– Túl nagy ez ahhoz, hogy Beldorion legyen. – Tekintete komoly

volt. – Valami másról van szó. Tudod, ez csak az én véleményem, deszerintem a drochok beépülnek azoknak az agyába, akik megeszikőket. És a nagyobbak még akkor is befolyást tudnak gyakorolni,miután elfogyasztották őket. Tudom, hogy a nagyobb drochok, azigazán nagyok, akkorák, mint egy pittin, irányítani tudják akisebbeket. Dzym…

– Callista! – kiáltott figyelmeztetően Bé. Ugyanabban a pillanatbanhirtelen szél támadt a hídkorlát alatt, süvítve tört elő az ágyútelepetkörülvevő kanyonokból. Homok vágódott Leia arcába, aprókődarabok, s nyílhegyhez hasonló kristályszilánkok vágtak bőrébe.Körülöttük minden oldalon remegni kezdtek a védművek gerendái ésdeszkái, vezetékek és szegecsek csikorogtak és vonaglottak, minthaéletre keltek volna. A Halló, kinek arcát gránátrepeszek okoztasérülések tarkították, karját pedig drochok borították, kilépett atoronyajtó árnyékából, s Callista felé futott, miközben a gránátvetők,sörétes puskák és dárdák repkedtek feléjük, mintha egy óriás rúgtavolna fel őket. Az egyik lángszóró működésbe jött. Bé felkapta, ahídkorlát felé hajította – Leia látta, amint fáklyaként lángolva lezuhana mélybe, majd felrobban félúton a tető és a torony talapzata között.Miközben a többi theran azokat a fémkábeleket markolta, amelyek agerendákról estek le, s amelyek most kígyózva kapdostak utánuk,Callista minden keze ügyébe eső fegyverből kivette a muníciót,illetve az energiatelepeket, azután pedig a lángszóró után küldte őket.Az egyik néhány másodperccel azután robbant fel, hogy eldobta, s ahirtelen támadt ragyogásban Leia látta hosszú, sötét, kavargó haját,arcán a nyugalmat és azt a furcsán békés kifejezést.

Leia előrehajolt, felkapott egy sugárvetőt, melyben az energiatelep

élénkvörös színnel izzott, és áthajította a korláton. A portól szintesemmit sem lehetett látni, s a vihar iszonyú ereje egyre több gerendáttépett ki. Egy köteg borotvaéles huzal kiszakadt a helyéről, és ostormódjára végigvágott Leia hátán, vérrel áztatva át ruháját, miközbenCallista megragadta, és a kábel felé kezdte vonszolni, amit a theranoka toronymászáshoz használtak.

Átszökkent a korlát fölött, kezét a kábel köré fonta. Jeges szélkapott hosszú hajába, homokot zúdítva hátára, melynek az ingénkeletkezett szakadások szabad utat engedtek. Úgy tűnt neki, hogy egyörökkévalóságig tartott, mire leért, egyedül a rémisztő sötétben,miközben kődarabok vágódtak a torony falának, s gerendák ésvezetékdarabok zúgtak el mellette. Hogy hogyan tudta Bé és Callistaodaterelni a csapatot a cu-pákhoz és a siklókhoz, nem tudta. Aközönséges széllel ellentétben az ehhez hasonló irtózatoskavargásokat az Erőben nem téríthette el és nem csökkenthétté le akanyon fala. Ott csapdosta és tépte a theranokat, miközben azokfelfelé haladtak a kanyonon, el a vihar epicentrumából. Leiakölcsönvett cu-pája nyakába kapaszkodott, s csak időnként vetett egy-egy pillantást a mellette vágtató Callistára, aki a kantárszáránál fogvarángatta az állatot.

Egész idő alatt hallotta Luke hangját, érezte jelenlétét a viharban.– Leia! – A kiáltás végigvisszhangzott a lépcsőházban, egy férfi

hangja volt ez, tele aggodalommal és kétségbeeséssel.Luke megbotlott, és hagyta, hogy az Erő elcsituljon körülötte. Ott

van. Vagy valaki odafent tudja, hogy merre lehet. Szorosan a falhoztapadt, térde remegett az erőtlenségtől, ismét készenlétbe helyeztefénykardját, és erőt gyűjtött a mászáshoz.

A drochok elviselhetetlen bűze akkor csapta meg Luke orrát,amikor az ajtó közelébe ért, s meglátta, mi folyik odabent.

Túlságosan is mélyen volt ahhoz, hogy a ház alapja legyen.Valószínűleg valamilyen rég elhagyott megfigyelő- vagy őrterem

lehetett. A falakon, a mennyezeten és a padlón hemzsegtek a drochok,valami undorító anyagot ittak magukba, feketéllett tőlük a levegő is.A fal mellett elhaladva Luke észrevette azt a drochot, amely láthatóana többieket irányította, s aki olyan volt, mint egy hátborzongatótábornok a csapatai élén. De ez az érzés csak egy pillanatra kerítettehatalmába.

A szoba közepén egy férfi feküdt. Már nem is próbált megfeltápászkodni, habár Luke látta, amint erőtlen mozdulatokkal ugyan,de megpróbálta lerángatni magáról a barna, vonagló lényeket, melyeklassan beborították az egész arcát. A kocsányszemű vezérdroch mostodasietett a többiek közé, és elkezdte leráncigálni a kisebbeket ahaldokló férfi testéről, majd kiszíva belőlük mindent, félrehajította akiszáradt testeket, amelyekkel azután az egészen apró ivadékokvégeztek, melyek a rakás szélén csatároztak. Luke már éppen emelte akezét, hogy ismét magába gyűjtse az Erőt, amikor a szemköztiajtóban, amely a még lejjebb levő lépcsőházhoz vezetett, valamimegmozdult, s egy halk hang suttogását hallotta.

– Lám, lám, hát itt meg mi folyik? Hess, hess.A drochok szétrebbentek áldozatukról, Luke pedig lekapcsolta a

mellkasán lévő világítópálcát, és kilépett a mennyezet egyetlen,halvány narancssárga fényt adó lámpája alól. A drochok hátráltakugyan, de a padlón fekvő férfi közelében maradtak. Meglehetősenkicsi volt és sovány, haja őszes, és Luke számára valahogyismerősnek tűnt. A ruhája legalább ezer helyen elszakadt, felfedvepiros pettyektől tarkálló húsát, mellkasa zihálva járt föl-le, ahogykétségbeesetten próbált levegőhöz jutni. A férfiról, akiben Lukefelismerte Seti Ashgad titkárát, Dzymet, azt tartották, hogy régóta abolygón él…

Mivel tudatát még mindig nyitva tartotta, s abba szabadonáramlottak a hely által sugárzott impulzusok, Luke érezte a férfigyilkos kigőzölgését, a rothadó erő határtalan, sötét, bűzlő auráját,

mely olyan hatalmas volt, olyan sűrű, hogy Luke-ot a rosszullétkörnyékezte.

– Hess, hess – suttogta Dzym ismét, s a drochok újra hátráltak egykeveset. A nagy, kocsányszemű példány az ajtó felé vette az irányt,ahol Luke állt, ám Dzym kettőt lépett előre, majd kesztyűs kezévelfelemelte. A vezérdroch felé kapdosott fogószerveivel, Dzym pedigfelnevetett. Olyan irtózatos volt ez a hang, mintha számítógépenrögzített nevetés lett volna, vagy mintha egy madár adta volna kimagából, melyet arra tanítottak, hogy ezt a hangot utánozza. Dzymeleresztette az egyik kezével, s kicsi, éles barna fogaival lehúzta lilaszínű bőrkesztyűjét, s Luke most láthatta, hogy keze csak egészenfelületesen hasonlított emberi végtaghoz. Valójában nem is kéz voltaz, hanem egyfajta száj; tenyerén nyílások tátongtak, s ujjai végénmég kisebb, vörös, féregszerű szájak éktelenkedtek. Ezt azután Dzyma rákszerű lény teste köré fonta.

Dzym behunyta a szemét, és mély lélegzetet vett. Kezében a drochiszonyatos vonaglásba kezdett, majd egyre gyöngébb és gyöngébblett, Dzym pedig csak mosolygott.

– Ó, már olyan régóta vadászok rád, kis barátom. Édes… – mondtaelmerengve, s újabb lélegzetet vett, mint aki a bor zamatát ízleli. –Édes.

A lábainál heverő férfi hanyatt fordult, megpróbált föltápászkodni.Dzym erőteljesen rátaposott az áldozat mellkasára.

– Azt hittem, hogy ezt már megbeszéltük, Liegeus – mondta halkan.– Azt hittem, tudtad, hogy hol ér véget Seti Ashgad háza. Mondd,hogy tudtad.

– Tudtam – suttogta Liegeus, miközben Dzym ismét behunytaszemét, s arcához emelte a még mindig vonagló drochot, azutánbeleharapott, egy darabig rágta, élvezettel morgott és sóhajtozott,miközben valami barna anyag csörgött végig az állán és a nyakán.Azután eldobta a testet, elvigyorodott, azonban összemocskolt száján

nem volt semmi emberi.– Annyira ízletesek, amikor ilyen nagyra megnőnek – motyogta. –

Annyira édesek. Milyen kifogyhatatlan életerőforrás, micsodakoncentráció, bár az a kis fickó egy kicsit már kezdte kinőni magát. –Letérdelt Liegeus mellé, aki megpróbált elperdülni, karjaival pedigeltakarta arcát.

Dzym kinyújtotta csöpögő száj-kezét, és visszahúzta a menekülnipróbáló férfit.

– És tartok tőle, hogy te is, barátom.– Kérlek… Ashgad… A kilövésvezérlő programot még nem

tudtam telepíteni… – suttogta Liegeus, s védekezően felnyögött, deDzym szemmel láthatóan ügyet sem vetett rá. Lehúzta másikkesztyűjét is, és elkezdte simogatni a férfi arcát és kezét, harapás- ésvágásnyomokat hagyva maga után a főbb artériák és energiapályákfelett, melyekről Luke úgy gondolta, hogy néhány szervet, a szívet, amájat és az agyat összekötő elektromágneses szinapszisok lehettek.Dzym eksztázisában lehunyta szemét, fejét előrehajtotta, s Luke látta,amint a férfi rángatózásba kezd, mintha ruhája alatt, hátán ésmellkasán megannyi végtag tekergőzött volna, számtalan tátogószájjal. Liegeus felzokogott, de azután elcsendesedett. – Leia… –suttogta. Luke nem várt tovább.

Felkattintotta fénykardját, karját előrenyújtotta, s az Erősegítségével lehúzta Dzymet Liegeusról, éppen úgy, ahogy adrochokat is lehúzta magáról, s a falnak taszította. De Dzymmozgékony volt és gyors. Miközben a falnak vágódott és a földrezuhant, megpördült, száját dühösen kinyitotta, s Luke egy pillanatigérezte, amint az Erő, melyet használt, ellene fordul.

Az ütés, melyet kapott, nem egy gyakorlott ember pontosellentámadása volt, de azért megérezte. Egy dühös kopogtató szellemvagy egy különleges állat spontán tudatkivetítésére hasonlított. Mivela drochok legyengítették, az ütés elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy a

falhoz vágja. Visszanyerte egyensúlyát, előreszökkent, Dzym azonbanhátrált, sápadt szeme villogott, köpenye fellibbent, s láthatóvá vált acsövek, csápok és másodlagos szájak vonagló kavalkádja. Az Erőismét telibe találta Luke-ot, de az ütés gyenge volt, mintha valakimástól származott volna. Valaki másnak az erejét használta, biztosanelszívta valakitől, gondolta…

Azután Dzymnek nyoma veszett. A felsőbb szintekre vezetőlépcsőház ajtaja bevágódott – Luke hallotta a zárógyűrűk csengését.Már éppen a fénykardja után nyúlt, hogy kettévágja a faajtót, ám egyerőtlen hang megakadályozta.

– Fuss! Fel fogja használni a drochokat, amelyek megharaptak… –suttogta.

Luke megfordult. Liegeus megpróbálta véres kezével elérni.– Ő parancsol nekik. A lépcsőkön lesznek.Luke mellélépett, s leguggolt hozzá.– Lady Solo…– Elment. Elmenekült. Beldorion és Ashgad már keresi. Azt hittem,

jót… teszek… menj el innen… a szintidroidok odalent… azt hittemmegtalálom.

A lefelé vezető lépcsőház nyitott ajtaja mögött valami feketéncsillogott, s lassan folyt a padlón. Milliónyi bűzös, rothadó életgördült Luke elé alvadt vér módjára. Liegeusba karolt, és talpraállította.

– Tudod, merre mehetett?A lecsüngő fej elfordult, s az öregember motyogni kezdett.– A Kopár-csúcson levő bázisra. Vagy az egyik kanyonba, a

hegyekben. Én nem…– Nem számít – mondta Luke, s mély lélegzetet vett, magába

gyűjtve az Erőt. – Megtaláljuk.

A dolgok állását tekintve, vagy használja az Erőt, vagy meghal.Azon tűnődött, hogy vajon mit tanácsolt volna neki Obi-van, Callistavagy Yoda. Azt, hogy inkább haljon meg, semmint hogy újra olyasmitokozzon, amit a legutóbb… Tinnin Droo, az olvasztár, aki haldoklottaz égési sérülései miatt, és a társa, aki nem tudott járni. Honnantudhatta, hogy Leia eltűnése, a halála nem okozna nagyobb bánatot,nagyobb pusztítást a Köztársaságban?

Szinte már hallani vélte Obi-van hangját, amint azt suttogja:Hagyatkozz a megérzéseidre!

És az ösztönei – melyekről remélte, hogy kicsit sem szeretnék, ha akoszos padlón felé hömpölygő mocskos áradat kiszívná belőle azéletet – egyértelmű választ adtak.

Félresöpörte őket az Erő segítségével, megtisztítva maga előtt azutat, mint egy őrült utcaseprő. Félig vonszolva, félig cipelveLiegeust, lement a lépcsőn, jóllehet ő maga is remegett és émelygett,annyira elgyengült. Még mindig érezte a drochok égető harapásátvégtagjaiban, s azt is, ahogy a rettenetes, emberre emlékeztető lényfelé sugározzák az erőt, melynek neve Dzym volt.

A hangár ajtajait zárva találta. Leeresztette az eszméletlen férfitestét a csillogó fekete, csillagrombolószerű Mobquet siklóba, zöldlézerpengéjét a zárba mélyesztette, s olyan szélesre feszítette az ajtót,hogy a terepsikló kiférjen rajta. A Mobqueteket kódoltindítószerkezettel látták el, de Luke nemhiába bütykölt terepsiklókathuszonöt éven keresztül – Han folyton azzal viccelődött, hogy Lukeakár egy egész birodalmi torpedóplatformot képes lett volnahatástalanítani Leia egyetlen hajtűjével.

Néhány perccel később szélsebesen siklottak a csillagfényeséjszakában.

A theranok a hegyek gyomrában lévő barlangban rejtőztek elhátasaikkal, mely egy hatalmas ametisztgeoda volt, távol a viharközepétől. Két vagy három theran világítópálcákat és fáklyákat

gyújtott meg, s fényük megcsillant az őket körülvevő csiszolatlandrágaköveken, árnyékaik furcsán mozogtak a pislákoló fényben.Biztosan lehet valami abban, amit Callista mondott a kristályokrólmeg a sugárzásról, amit gerjesztenek, gondolta Leia, mert abarlangban egyetlen droch sem volt.

Sokáig senki sem szólt, csak hallgatták, amint a szikladaraboktengerbe hajított kavics módjára csapódnak a kanyon falának, azutánLeia törte meg a csendet.

– Ki vagy mi ez a Dzym? Ő tartja Ashgadot életben, nem igaz? –suttogta.

Callista bólintott.– Mint ahogy ő tartotta életben Beldoriont is ez idáig. Szerintem

köze volt Taseldához is. Valószínűleg az ő számlájára írható akettejük közötti szakadás. – A fáklyák fénye, mely megtört adrágakőhasadékokon, melyekbe helyezték őket, furcsa ragyogástkölcsönzött keskeny arcának, s színtelen szemének.

– Ő áll Ashgad és a Loronar egyezségének hátterében, ő a kulcs ate elrablásod rejtélyének megoldásához, s ő kényszerítette a szegényöreg Liegeust, hogy olyan tökéletes holohamisítványt vágjon össze, éső volt az, aki rávette a drochokat, hogy csak egy adott pillanatbankezdjék el kiszívni a hajó legénységéből az életet. Ő irányítja őket,rajtuk keresztül szívja magába az életet.

– És élvezi is – tette hozzá Leia halkan, miközben eszébe ötlöttDzym arca. – Ezért kellettem neki, igaz? Mert Jedi vagyok, ígymegérinthette az Erőt.

– Nem hiszem, hogy ez tudatosult volna benne – felelte a lány. –Igazából nem tudná használni, vagy legalábbis nem tudná irányítottanhasználni. Ő csak az életet akarja, egy újabb életet a sajátja mellé.Azt hiszi, irányítani tudja mindet, akárhányat is gyűjt magába. Hátnem tudom, de azt hiszem, téved. Szerintem csak idő kérdése, és elégtávol kerülnek tőle ahhoz, hogy elveszítse felettük az uralmat…amikor már olyan nagyra nő a számuk, hogy egymást kezdik elirányítani, s nem engedelmeskednek többé az akaratának. Persze, őnem hisz ebben. És a szíve mélyén nem is érdekli. Egyszerűen csak elakar tűnni erről a bolygóról, hogy termékenyebb világokba juthassonel.

– De még mindig nem kaptam választ arra, hogy kicsoda – mondtaLeia. – Se arra, hogy hogyan képes minderre.

– Azért képes minderre – mondta Callista –, mert Dzym egyhormonálisan megváltoztatott, mutáns, túlságosan nagyra nőtt,kétszázhúsz éves droch.

– Dombok – suttogta Liegeus. – Felfelé a kanyonban. Halálcsíra,kevesebb, mint fél óra…

A hideg, melyet Luke belsejében érzett, rémisztő volt, ésfélreérthetetlen. Az Erővel még csak meg sem tudta érinteni, mertmolekuláris szerkezete annyira megegyezett a sajátjával. Furcsállotta,hogy hangja mégis nyugodt maradt.

– Meg tudjuk előzni? Kijuthatunk a hatósugarából?– Ahhoz… át kell… jutni a galaxis másik… oldalára. Nem. –

Dzym áldozata kétségbeesetten próbált meg felülni, hosszú hajábabelekapott a szél. – Van rá más mód.

Mire megállította a terepsiklót az egyik lehető legfeljebb esőkristályos moréna hasadékában, Luke légzése kezdett nehézkesséválni. Útitársa már egy ideje elcsendesedett, s Luke-nak egypillanatra megállt a szívverése, mert arra gondolt, hogy a férfi esetlegmeghalt, halálra ítélve őt is. De ahogy Luke megrázta, Liegeusfelemelte a fejét, s sötét, kimerült szemével végigmérte.

– Ah. Tudtam, hogy nem… úszom meg… ilyen könnyen. Aföldvillám megöli őket. Elektromos erőtérre van szükségünk…vezesd a kristályokba… van itt belőlük elég…

Luke már a terepsikló motorját szerelte szét remegő kézzel.Még a Mobquet típushoz tartozó siklókkal sem lehetett a

földvillámok akár egytizedének megfelelő energiát fejleszteni, de havalaki elektromos áramot vezetett a lábuk alatt csillogókristálydarabokon keresztül, akkor az alacsony feszültségű áramhalvány bizsergése már érezhetővé vált annak, aki az útjába került.

– Megölni nem fogja őket – suttogta Liegeus, miközben Luke akezébe nyomta a sikló mentőládájából az egyik hőtakarót, s melléült.Keze és teste viszketett a kellemetlen érzéstől, amely egyelőre nemerősödött fájdalommá. – De legyengíti őket annyira, hogy ne tudjanakminket megölni, s az energiáinkat sem tudják majd kiszívni belőlünk,

hogy Dzymnek továbbíthassák. Mire felkel a nap, jobban leszünk.Luke összerezzent, az ég, s a hatalmas, hideg, rendíthetetlen

csillagok felé pillantott, és azon tűnődött, vajon mennyi idő lehetettmég hátra az éjszakából. Az elektromosság, mely a kristályok és a kétférfi között folyt, túlságosan gyenge volt ahhoz, hogy fényt bocsássonki magából. Csupán időnként villant fel egy pillanatra egy-egy szikra,vagy aprócska ragyogás mocsárgáz módjára a levegőben. A csillagokfényesebben világítottak; sápadt, kékes ragyogásuk visszatükröződötta fénylő kődarabokon, melyek a kanyon falát tarkították.

Ő is szorosan magára húzta meglehetősen vékony hőpaplanját.Leheletét jól ki lehetett venni a halvány elektromos ragyogásban.

– Vajon Leia jól van? – kérdezte.Az idősebb férfi bólintott.– Ashgad megtiltotta Dzymnek, hogy a közelébe menjen. Ugyan

majdnem teljesen Dzymre van utalva, de legalábbis amíg a Reliantnem állt készen arra, hogy Dzymet elvigye a bolygóról, távol aveszélytől, melyet a kristályok nappali sugárzása jelent, addig senkisem tudhatott bizonyosat Leia sorsát illetően. Dzym ezzel nem tudottvitába szállni. Az egész Getellesszel kötött egyezség, hogy a LoronarRészvénytársaság kapja meg a bányajogokat, Dzym ötlete volt, hogyelmehessen a bolygóról. Ő nem emberi lények módjára gondolkozik.Távol tartottam a Ladytől, amennyire csak tudtam.

Feje ismét visszazuhant a kabátra, melyet Luke összetekert, s aláhelyezett.

– Úgy beszélek, mintha ez bármit is változtatna azon, amit tettem.Pedig nem változtat rajta. De én… Dzym… nem tudtamszembeszállni vele. De amikor a Lady megszökött, nem hagyhattam,hogy egyedül menjen. Csak úgy, fegyver és minden nélkül. Ő… Márrégóta nem törődtem senkivel és semmivel, csak a túléléssel voltamelfoglalva. De Leia, Lady Solo, mondhatom, hogy… kedves volt. És

nagyon bátor Mindenképpen bátrabb, mint én, bár bátorság terén méga legutolsó gyík is túltesz rajtam.

Luke feje zsongott. Elméjének egyik részével érezte Dzymrosszindulatát, ahogy megpróbálta elszívni tőle az energiát, melymelegen tartotta testét, és melytől szíve nem szűnt meg dobogni. Demég kábultságában is hallotta a hangokat, melyek most már nagyonközelről suttogtak hozzá. Valamit mondtak. Valamit mondtak neki.Úgy érezte, hogy Leiáról, vagy legalábbis a képéről. Látott egykarcsú, sötét hajú nőt, amint egy antigravitációs egységgel bajlódik.Talán programozza?

A látomás szertefoszlott.Szerette volna megkérdezni: kik ezek? Kik azok a láthatatlan

lények, a hegyek őrzői? Hol lehetnek a városaik, vagy hol lehettek,mielőtt a tengerek eltűntek?

Helyette mást kérdezett.– Ki vagy te?A kanyon sötét mélyén Liegeus élő tudattá, az Erő visszhangjává

zsugorodott, de Luke hallotta a férfi nevetését.– Egy csődtömeg – felelte halkan. – A Vorn-ház legfeketébb

báránya. Egykor filozófusnak neveztem magam. De a művészetemsoha nem volt eredeti, csupán holókat másoltam, a tökéletességretörekedtem, s azért küzdöttem, hogy mások higgyenek bennem.Ártalmatlan mókamester voltam gyermekkoromban, és élveztem abenne rejlő precizitást. Gondolom, a bűnüldöző szervek szemében eznem volt más, mint holohamisítás, pedig mások egy vagyontkereshetnek a szórakoztatóiparban az én képességeimmel. De abűneim miatt az Ashgadfélék számára ritka kinccsé váltam: olyanemberré, aki a családjának sem hiányozna. A számukra évekig halottvoltam.

Felsóhajtott, s egy ideig csend volt, melyet csak a sikló

áramfejlesztőjének zümmögése, s az olykor-olykor felvillanóelektromos szikrák sercegése tört meg.

– De miért is hibáztatom Ashgadot? – suttogta. – Dzym sokkaljobban a markában tartja őt, mint engem. – Azért ez elég ironikus,nem? Az, hogy Dzym, aki előételként kezdte, most…

– Miként kezdte? – kérdezte Luke elképedve.– Előételként – pislogott felé Liegeus. – Bocsánat. Egy kicsit előre

szaladtam. Elfelejtettem… – Megrázta a fejét, hogy megtisztítsa agondolatait, ám szemei fáradtak maradtak. – A kapzsiság volt az,vagy nevezhetnénk akár falánkságnak is, ami végül Beldorion vesztétokozta. Az a kubazi konyhafőnöke, Zubindi, folyton azon kísérletezett,hogy hogyan lehetne enzimekkel és génmanipulációval új típusúrovarokat kitenyészteni, amelyek ízletesebbek, szaftosabbak ésnagyobb örömet szereztek Beldorionnak. A huttok szeretnek értelmeslényeket enni. Szeretik egy kicsit kergetni őket a tányérjukon. Aljasegy faj.

Ismét megrázta a fejét, s ezúttal Luke egy pillanatra látta a rég múltidők ocsmány emlékképeit, melyek szemében tükröződtek.

– Nos, végül Zubindinek sikerült enzimekkel kitenyészteni, táplálniés felnevelni egy drochot, amely azután a sötétben mutálódott, samelynek élettartama jóval hosszabb lett a normálisnál. Még mielőttbárki észbe kapott volna, hogy mi is történik, a droch megnőtt, ésintelligenssé vált, méghozzá annyira, hogy Zubindit a rabszolgájávátette. Elszívta az energiáját, ugyanakkor erőt és energiát adott nekivissza, melyre pedig szüksége volt a Beldorionnal való vesződéshez.Ez egyfajta kettős vérszívás volt. És végezetül, Dzym, a droch arabszolgájává tette Beldoriont.

Erőtlenül elnevette magát, s a csillagokat kémlelte.– Mindenképpen jó lecke volt mindannyiunk számára, csak azt nem

tudom, hogy mit tanultunk belőle. És persze, amint Dzym elkezdte

kiszívni az erejét, Beldorion elvesztette hatalmát Hweg Shulban.Ashgad könnyedén elfoglalhatta a helyét, amikor megérkezett erre abolygóra. Szépen átvette Beldorion hatalmát, a háztartását, aszolgáit… És persze Dzymet is.

Luke azon tűnődött, hogy vajon ez lehetett-e az oka annak, hogy azöreg szenátor a sivatagban építette föl a házát: hogy megvédhesse fiátannak a lénynek a befolyásától, amelytől ő maga nem tudottmegszabadulni. És persze ez nem vezetett semmire.

– Az igazság az, hogy fogalmam sincs, mennyi maradt meg SetiAshgadból, a testéből és az elméjéből. – Liegeus hangja motyogássáhalkult, s Luke egy pillanatig nem tudta eldönteni, hogy az idős vagy afiatal Ashgadról beszél-e. – Annyi ereje biztosan nem maradt, hogyszembeszálljon Dzym akaratával. És mivel ő volt a helyi állapotokkihelyezett szakértője, neki kellett biztosítani Getellest és a Loronarelöljáróit arról, hogy a drochoknak semmi közük sem volt az ősiHalálcsíra-járványhoz. Nem olyan bonyolult az egész. Egyszerűennem is akartak tudni róla. Ahogy én sem akartam, és nem is tudtamróla, egészen hét vagy nyolc hónappal ezelőttig.

Újabb sóhaj tört elő belőle. Az elektromos erőtér villódzófényében Luke látta, amint remegő kezével az ujja alatti kavicsokattapogatja.

– Végül persze az egész dolgot az én orrom alá dörgölték,méghozzá félreérthetetlen formában. Azt mondogattam magamnak,hogy tennem kell “valamit”; “valahogy” értesítenem kell a külvilágot.A probléma a “valahogy” volt, mert ez a szó számomra igazából aztjelentette, hogy “majd később”. Meg aztán ott volt Dzym is, aki csakrám várt. Igazi életerőre, igazi energiára éhezett, nem pedig arra aszánalmas energiamezőre, amelyet a szintihús gerjesztett, habár azt ismagába szívja, ha nincs más. Csak amikor Leia, Lady Solomegérkezett, és olyan keményen küzdött, dolgozott, mindent kockáratéve, csak akkor jöttem rá, milyen hitvány alakká váltam. Nem

akartam… – egy pillanatig habozott. – Nem akartam ilyennek látszania szemében. Szerinted ez megvetendő dolog?

Luke-nak eszébe jutottak azok az idők, amikor szerelmes voltLeiába, s az, ahogyan Hannal versengtek, hogy elkápráztassák apilótaképességeikkel. Nemcsak ők, de úgy tűnt, hogy a Lázadó flottaminden egyedülálló pilótája szerelmes volt belé.

– Az út célja számít – mondta halkan. – Nem az út.– Attól tartok, hogy én már túl későn tértem le róla hallatszottak a

filozófus halk szavai. – Hazudtam Dzymnek. A program, amely majdkiviszi a Reliantot az ágyútelepeken túlra, elkészült. Már csak azadatokat kell betáplálni. És a Spook-kristályok első szállítmánya isútra kész.

Luke összerezzent, mert hirtelen fájdalom hasított a fejébe.Legalább, gondolta, ha ezen a bolygón nőtt fel, Ashgadnak nemlehetett lehetősége annyit tanulni, hogy képes legyen olyan komplexdolgokra, mint például a kilövésvezérlők programozása.

– És – folytatta Liegeus gondolataiba merülve – nemcsakkristályokat visz magával. Ott lesz a fedélzeten Dzym is, aki olyanhelyekre jut majd el, ahol a napfény és ennek a bolygónak a sugárzásanem lesz rá hatással. Dzym és annyi droch, amennyit csak magávalakar vinni, hogy kiszívják mások életerejét, hogy azután pedig őszívja ki belőlük. És ez így fog menni addig, amíg végül a galaxismegtelik a halottak bolygóival.

A Tranzit Galaktikus Szállítási Raktár sötétje mélyén fehér fényszikrázott. Valami sziszegő hangot adott ki magából, mintha egyhegesztő kar lett volna, azután hirtelen a sistergő műanyag fojtó bűzétlehetett érezni.

– Artu Detu – panaszkodott egy közeli, ám mégis tompa hang –,lennél szíves még néhány óvintézkedést tenni, és meggyőződni arról,hogy valóban biztonságos, mielőtt ilyesmibe kezdenél?

Nem volt válasz. Forró műanyag sistergett; azután pedig alepattintható rögzítők mély morgása hallatszott, amint leszakadtak ahelyükről. Odakintről behallatszott a kerekek gyors, tompanyikorgása, s a gyorsan eltávolodó lábak dobogása.

– De tényleg, ha tudtam volna, hogy Yarbolk gazda terve az, hogycsomagként juttat el minket a Cybloc XII-re…

A fény kialudt. Ismét csend lett, ijesztő csend, mely túlságosan ismélynek tűnt ahhoz képest, hogy ez az élettelen hold volt a Meridianszektor és a Köztársaság között folyó kereskedelem központjáhozvezető kapu. Azután egy újabb nyikorgás, egy újabb pukkanás, és egykifejezetten nagy láda műanyag oldala zörögve zuhant a padlóra.

Artu Detu leengedte elülső, egyensúlyozásra használt kerekét, éslassan kigördült a sztirol csomagolóanyag záporában. Vizuálisreceptorának fehér fénye végigpásztázta a raktár tartalmát: dobozokés ládák lepecsételve, és ellátva a Meridian szektor minden sarkábólszármazó címkékkel, mindenféle, bálákba rakott nyersanyag, gépek ésszámítógép-alkatrészek még mindig védőcsomagolásba bugyolálva.Az összes ládát kinyitották és kifosztották, csupán azt a néhányathagyták érintetlenül, amelyre egy Impardiac nevű, budpocki szállítóneve és szállítószáma volt pecsételve. Mindenfelé gépek hevertek adurva, szürke színű padlón. A csomagolóanyagok halmokbanszétszórva a törött dobozok mellett, mint egy halom feleslegesbelsőség, melyet a böllér hagyott maga után. Az ajtó közelében kéthalott férfi feküdt, mindketten a szállítmányozó társaság egyenruhájátviselték. Arcuk egészen kék volt, hasuk pedig fel volt fúvódva.Szemmel láthatóan már jó ideje nem érintették őket e világ gondjai.

A hatalmas raktár bűzlött a halál szagától.Artu kerekei halkan csikorogtak, miközben a dobozok közt gördült,

egy bizonyos ládát keresve. A hang, mely már az előbb is szólt,türelmetlenül követelőzött.

– Erre! Jóllehet ez a legbiztonságosabb utazási mód a droidok

számára, azért mindenképpen meg van a maga hátránya.A ládán a következő felirat állt:

CALRISSIAN, CYBLOC XIISZÁLLÍTÁSIG MEGŐRIZNI

A feladó egy bizonyos Yarbolk Yemm volt a budpocki Dimmitűrállomásról. A raktár egyik sarkából jövő éles hang arra késztetteArtut, hogy elfordítsa a fejét, s fényét a hang felé irányítsa. Csak egyapró, karmos, dögevő volt, mely élelem után kutatott.

Artu elkezdte lefeszíteni Thripio ládáján a lepattintható rögzítőket.A csend rémisztő volt.

– Hát persze, hogy csend van – mondta Thripio Artumegjegyzésére. Óvatosan kinyújtotta eldeformálódott végtagjait,majd kilépett a ládából, és nekilátott kiszedegetni a sztirol- és egyébcsomagolóanyag-darabokat az illesztékeiből. – Elég késő van.Gondolom, még a nagyobb kikötőkben is alszanak olykor Jó, jó –tette hozzá – a coruscanti központi űrkikötő sohasem csendes. És acarosi sem. Sőt a Bespinen még az éjszakai műszakban is nagy amozgás. De emiatt még nem kellene azt mondanod, hogy “túl nagy acsend”. Egyáltalán mi az a “túl nagy csend”?

A raktár ajtaja egy szisszenéssel kinyílt. Artu azonnal egykibelezett láda mögé gördült, s amikor Thripio a legkisebb jelét semmutatta annak, hogy követni akarná, kinyújtotta egyik fogókarját, sfedezékbe húzta a magasabb droidot.

A lények, akik beléptek az ajtón, felismerhetetlenek voltakvédőruháikban. Lehettek akár sullustiak vagy ishi tibek, bár azegyiküket Thripio nazális hajlításai alapján rodiainak azonosította.

– Ez arról a legutóbbi hajóról származhat – mondta nazálishangján.

– Helyes – recsegte egy másik hang, mely a védőruhahangmodulátor-áramkörein keresztül egészen repedtfazék-szerűen

hangzott. – Ehhez még nem nyúlt senki… ó, hogy rohadna meg, valakimégiscsak megpiszkálta. Na, lássuk, mi van itt!

Mindannyian beléptek a raktárba; a legmagasabb egyantigravitációs szánt húzott maga után. A nátriumlámpa a rodiaisisakján fehér, vibráló fényt adott ki magából, nagy, fekete romboidárnyékokat vetve a falra. Férgek ugráltak a ládák mögött. Az egyikbetolakodó félrerugdosta a holttesteket, és miközben ő és az egyikkollégája nekilátott szisztematikusan kifosztani az összes ládát ésdobozt az érintetlen sarokban, a harmadik a hullák mellé térdelt, skiforgatta zsebeiket.

– Mit találtatok?– Egy X-70-es Putert.– Az egy szemét. – Azért rárakták a szánra. – Selyem van?– Aha. Mi van a ládában?– Azt hiszem, ostyák. Vállalati bérlisták.– Az jó lesz. Majd letöröljük őket, mielőtt eladjuk. Mi a…Az utóbbi fosztogató hirtelen megpördült, mert a raktárajtó ismét

kinyílt. Két alacsony, köpcös alak állt a kint honoló majdnemkoromsötétben – már elég késő lehetett. Thripio tudta, hogy egyműködő űrkikötő soha nem lehet ennyire sötét. A vizuálisreceptoraikból kilövellő aranyszínű fények alapján droidoknakazonosították a jövevényeket. Mindkettő késlekedés nélkül tüzetnyitott a fosztogatókra, akik holtan rogytak össze. A belső fegyvereketátállíthatták, mert ezek a droidok nem kábítólövedékeket lőttek ki.

Thripio annyira kijött a sodrából, hogy ha Artu nem küld egy gyorsszubszonikus ütést hegesztőkarjával Thripio kiálló vezetékeibe,minden bizonnyal felkiáltott volna felháborodásában.

A két új droid megremegett, majd jelentést sziszegtek jeladóikonkeresztül, s miután megkapták a választ, ott folytatták, ahol a szervesfosztogatók abbahagyták. Mindent felraktak a szánra, ami csak egy

kicsit is értékesnek bizonyult az Impardiac szállítmányából, azutánlehúzták a védőruhákat a rablókról, és éppen olyan csendesentávoztak, ahogy érkeztek.

– Jaj, tervezőm! – kiáltott fel Thripio. – Mi folyik itt?A Cybloc XII központi tranzitállomásai sötétségbe borultak, csak a

vészvilágítás elhaló fényei villantak fel időnként. A legtöbbdokkolóöböl üres és sötét volt; a szállítóegységek épületeiből adögevők, a férgek és egykét fosztogató alattomos sustorgásahallatszott, védőruháik sisakjai fémesen csillogtak a sötétben. Akikötő hivatalos irodáit rettenetes alakok, testek töltötték meg,melyekből már rég elszállt az élet, s melyeket elrothasztott egy idegenbaktérium, melyet még a kupolával ellátott épület nagy gonddalszabályozott légköre sem tudott teljesen kiszűrni.

A kikötői hatóságok és a Köztársaság konzulátusi irodáiból és aflotta főhadiszállásaiból az összes kommunikációs berendezéstkitépték. A bázis központi gyengélkedőjén minden ágyon, a padlóminden négyzetcentiméterén, az irodákban és szekrényekbenmindenütt holttestek feküdtek: testek, melyeken semmilyen jelzéstnem hagytak. Testek, melyek furcsamód békésnek tűnő rothadásnakindultak, mintha csak mindannyian mély álomba szenderültek volna,azután pedig átcsúsztak volna a bomlás megsemmisítő állapotába.Mármint azok a testek, amelyeket nem forgattak meg, nem löktekodébb, s amelyek ruháit és zsebeit nem forgatták ki, hogy megnézzék,mit rejtenek. A laboratóriumi berendezések egy részét elvitték, samelyeket otthagytak, azokból is kiszerelték a mikroprocesszorokatés a tranzisztorokat. Néhány lenyakazott 2-1B egység maradt csupánabban a helyiségben, amelyben valaha a baktatartályokat tartották. Atartályokból leeresztették a baktát, a vezérlőpanelt pedig leszerelték.A 2-1B egységek hasüregeiből vezetékek lógtak ki; ők maguk ishulláknak tűntek a rettenetes félhomályban.

A vészvilágítás egy halk szisszenéssel kilehelte erőtlen,

elektronikus lelkét. A sötétben előmerészkedtek a barna, szaladgálórovarok, melyeket egyáltalán nem ismert a fal mentén bukdácsolóThripio.

– Most mihez kezdünk?Artu bemanőverezett az egyik irodába, ahol egy ithori fehér orvosi

köpenybe burkolt hullája feküdt konzolján, majd rácsatlakozott a faliszámítógépaljzatra. Aggodalmasan csipogott, az utcai fények halványnarancssárga árnyékot vetettek burkolatára.

– Az Adamantine-nal egy időben? – kérdezte Thripio. – Ezabszurdum. A járvány hordozói nem reagálnak ilyen gyorsan, s egyegyidejű mutáció valószínűsége hétezer-négyszázhuszonegy azegyhez.

A válasz néhány füttyentés és biccentés volt.– Mikor készült az utolsó jelentés a létesítményben?Artu közölte vele. Habár a kórházállomás utcái már elég régen

elcsendesedtek, most egy kis csapat védőruhás alak sietett végig,lemezeket húzva maguk után, melyeken szemét tornyosult: monitorok,nyomtatott áramkörök, ékszerek és cipők. Az egyikük megingott, sbelekapaszkodott az egyik fal sarkába. A többiek egymás közttanakodtak, de nem mentek kínlódó társuk közelébe, azután pedigelfutottak. A férfi, akit magára hagytak, megpróbált utánuk tántorogni,de a földre rogyott, sisakos fejét térdére hajtotta. Olyan tíz percmúlva, mialatt Artu közölte Thripióval a járvány terjedését aMeridian szektor különböző részeiben, a fosztogató védőruháján afény először sárgává, azután vörössé, apró, fénylő ponttá vált az utcamásik oldalán.

A létesítmény acélgerendázatú kupoláján keresztül látni lehetettegy éppen távozó hajó hajtóművének narancssárga fényét.

Néhány perccel később az utcai fények is kialudtak.A Cybloc XII-n hosszúak voltak az éjszakák. A kis hold, melyre

épült, majdnem annyi idő alatt fordult körbe saját tengelye körül,mint amennyi idő alatt megkerülte a Cybloc bolygót. A bolygóhatalmas ragyogó tömegét csak időnként lehetett látni a kikötőből, sakkor is egy arányló zöld korongnak tűnt az égbolt alsó peremén.Aznap éjjel egyáltalán nem lehetett látni. Amíg az Erg Es 992nagybolygó fényével be nem ragyogta a kupolát, Artu egyedüldolgozott, Thripiót pedig különböző expedíciókra küldte alaboratóriumokba, hogy felkutassa, amire szüksége volt, időnkéntpedig improvizált. Addigra az utcán biztonságban volt: senki semmaradt odakint, csak a halottak.

Időközben Artu elkészült.– Semmire sem lesz jó – ellenkezett Thripio, miután lenézett arra a

nyomtatottáramkör-halomra, melyet a kis asztromechanikai droidforrasztott egymáshoz, s a gyógyközpont számítógépéhez. – Az amodulátor nem tudja annyira felerősíteni a jelet, hogy kijusson arendszerből. Nekem ne okoskodj! – tette hozzá, mert Artu eleresztettnéhány füttyöt. – Idehoztam neked azt az egy dolgot a listádról, amitmeg lehetett találni ezen a helyen. Örülj neki, hogy legalább ezmegvan! A kikötő hatósági irodáiban egyáltalán nincs semmihasználható, se a szállítmányozók hivatalaiban.

Artu egy újabb áramkört forrasztott a rakáshoz.– Nem értem, hogy ez mire jó. Ha már tudják, hogy itt járvány van,

még a hold közelébe sem fog jönni senki, hogy meghallhassák avészjelzéseidet, csak a fosztogatók.

Thripio már hozzá sem tette, hogy: végünk. Pedig a néma utcákon,melyeken egész éjszaka kószált, talán volt elegendő reménytelenségés pusztulás, amelyből levonhatta volna ezt a következtetést. Thripiolátott már halott embereket azelőtt, de az ilyen mérvű pusztulás mégőt is ámulatba ejtette. Ám a karanténintézkedéseket figyelmen kívülhagyó együgyű fosztogatók, akik szétszóródtak a Köztársaságterületén, még jobban megrémítették.

Ezért amikor Artu kiadta az utasításait, Thripio engedelmeskedett.Egy cérnavékony sugárnyalábon, mely valószínűleg nem juthatott elolyan messzire, mint szerették volna, útnak indult az üzenet, melyet abiztonság kedvéért hatmillió galaktikus nyelvre lefordítottak, s amelyröviden így hangzott:

– Segítség!

18– Mi az, hogy nem kapnak választ a Cybloc XII-ről? – csapott Han

Solo a kommunikációs gombra a Durren bázis Comptrollerénekhivatali képernyője előtt, nem kis haragra lobbantva magát aComptrollert. – Legalább fél tucat cirkálónak kellene lennie azűrkikötőben…

A Comptroller vállával utat tört magának, hogy láthassa a teljesképernyőt.

– Egyáltalán nincs jel, vagy csak interferenciáról van szó?– Nem fogunk semmilyen jelet, asszonyom. – A kommunikációs

teremben szolgálatot teljesítő, meglepően fiatal kadét idegesentisztelgett. – A Courane és a Fire-eater elindult a Cyblocról, éshárom órával ezelőtt bejelentkezett…

– Hol vannak? – kérdezte Solo.Kész rémálom volt az utazásuk a Durren orbitális bázisra. Mire a

Millennium Falcon átjutott az Exodo II sűrű és viharos légkörén, aközeledő flotta elég közel került hozzá, hogy bemérhesse. Régi, deműködőképes, LN típusú TIE-vadászokat küldtek rájuk. MiközbenLando, aki jó pilóta volt, ám a célzással hadilábon állt,keresztülbukdácsolt és -pörgött az Odos gázfelhőn és a CsillogóFátyol Csillagköd közeli peremén, Csubi és Han a lézerágyúkkal voltelfoglalva. Sikerült nekik leszedni kettőt az üldözőik közül, mégmielőtt a ragyogó porfelhők vastagsága és a kisebb hold méretű,repülő jégdarabok, melyek a vizuális és elektromos interferenciavibráló ködfelhőjéből teljesen kiszámíthatatlanul úsztak elő, el nemriasztotta őket. Han megbütykölte a hajtóművet, és olyan szintrecsökkentette a kibocsátott impulzust, amelyet már nem lehetettbemérni; lecsökkentett sebességével a Falcon jóformán csakkisodródott a vadászok hatósugarából.

– Most vagy nincs elég üzemanyaguk megkockáztatni a felderítést –jegyezte meg Solo, miközben a megmaradt két TIE-vadász vibrálóhajtóművét nézte, amint egyre távolodnak, mellesleg a szeme volt afedélzeten az egyetlen megbízható felderítőműszer –, vagy pedigpiszkosul sietnek, és azt gondolják, hogy nem érdemes miattunkkéslekedniük.

– Vagy azt hiszik, hogy az az utolsó lövés elintézett minket. –Lando idegesen próbálta kiszámítani, hogy hol fognak felbukkanni ahatalmas jégdarabok, melyek odakint úsztak valahol a csillogófehérségben.

Csubakka morgással és vicsorgással felelt Lando megjegyzésére:azt a fekete fémdarabot, mely sebesen távolodott a porfelhők között,valamikor a hajó jobb hátsó stabilizátoraként tartották számon.

A csillagködben lebegő hét vagy nyolc, a Falcon sűrűségéhezképest roppant kis súlyú jéghegy megindult a teherhajó felé, és egydarabig úgy rátapadt, mint a banthák, melyek beleszerettek egyterepsiklóba, s csak amikor kiértek a flotta érzékelőinekhatósugarából, akkor gyorsíthatott Lando egy kicsit.

De az utazás még így sem bizonyult kellemesnek. Mire elértek aDurren Comptrolleréhez, Han már egyáltalán nem volt olyanhangulatban, hogy megeméssze, egyetlen hajót, sőt egyetlen embertsem kaphat az állomáson szolgáló soványka tartalékból.

– Solo kapitány, szabad lesz… – A Comptroller a férfi eléfurakodott, hogy végre szembenézhessen a kommunikációs tisztjével.– Megpróbáltak már kapcsolatot teremteni a Budpock bázissal,Brandis közlegény?

– Nem tudnak semmiről, asszonyom. Azt mondják, hogy aCyblockal már vagy negyvennyolc órája megszakadt azösszeköttetésük, de nem tudják, hogy miért. Elég nagy volt a statikusinterferencia; egy üzenetet sem tudtak odajuttatni. Kiküldtek egykutatódroidot, de még nem ért vissza.

– Köszönöm, közlegény.Solo már éppen nyúlt a kommunikátor gombja felé, és mély levegőt

vett, hogy a Cyblocról elindult két hajó holléte felől érdeklődjön. AComptroller idősebb, alacsony és meglehetősen testes hölgy létéreelég gyors reflexekkel rendelkezett, és megszakította azösszeköttetést, még mielőtt Solo egy szót is szólhatott volna.

– Amint azt bizonyára ön is tudja, Solo kapitány – mondta aComptroller kimért hangon –, a Köztársaság Durrennel kötöttegyezsége védelmet ír elő, és nemcsak a már meglévő, többségi,planetáris rezsim, de támogatás gyanánt az egész rendszer számára. Ajárványt jóformán még ezen a bázison sem tudtuk teljes mértékbenizolálni. A bolygóközi kormány épp most szerezte vissza irányítását afőváros, a közlekedési és a kommunikációs rendszerek felett, alázadó frakció pedig orbitális és szupraorbitális hajókkal szerelte felmagát, s már így is elég nagy pusztítást végzett ezen az űrállomáson.Ez nem éppen a legjobb idő az erőink szétzilálására…

– A szektort megtámadták. – Han lassan beszélt, megpróbáltavisszafogni magát, mert tudta, hogy az üvöltözésre ez a nő egy jégfalnyugalmával reagált volna.

– Akkor miért nem értesített engem erről az államfő, vagy aSzenátus Belső Tanácsa? – Amikor az “államfő” szót kiejtette, sötét,mélyen ülő szemét Hanra meresztette. Pontosan tudta, ki volt afelesége.

Azért, mert a Szenátus zsákutcába jutott az utód kijelölésével, éssenki sem meri megkockáztatni egy esetleges háború kirobbanását,ha Leia előkerül.

Han mély lélegzetet vett, azután kifújta.– Önnek igaza van – mondta. Leia mindig így kezdett a

tárgyalásokhoz. Han gyakran mondta neki, hogy e miatt a hazugságmiatt előbb-utóbb szépen elfeketedik a nyelve, és kiesik a szájából. –

Talán jobb lenne, ha az államfőt a magáncsatornáján próbálnám megelérni, néha jobban működik, mint a hadseregé.

Landót és Csubakkát összezárták az egyetlen hivatalnokkal a külsőirodában, mivel a Halálcsíra-járvány kitörése miatt a bázis alsószintjeit a lehető legkisebb számú legénységgel működtették.Körülöttük a monitorokon adatok ezrei villództak.

– Gáz van, öreg haver – mondta Lando, miközben megfordultszékével. – Megint eltűnt két felderítőnk. A szektor közepén az egyiklégifolyosóról semmilyen információt nem kapunk. Az összes pénzemrá merném tenni, hogy azok a kis akármilyen rakéták csinálják ezt,amelyek a hiperűrből…

– Indulás! – Han a karjánál fogva kirántotta a székből, és afolyosóra ráncigálta. Csubakka a nyomukban volt, mint egy hatalmasfa, melyet elleptek a gombák.

– Mi a…A folyosón egy lelket sem lehetett látni. Az alsóbb szintre vezető

ajtók elé karanténjelzéseket és korlátokat helyeztek. Hannaklibabőrös lett a háta, ha arra gondolt, hogy egy helyre van zárva aHalálcsírával. Azon tűnődött, vajon milyen hamar jön rá az ember,hogy megfertőződött. Hogyan terjed egyáltalán? Mennyi a lappangásiideje? Néhány hónap? Vagy pár perc?

– Szárnyas Kapli Theel még mindig az Algaron dolgozik?– Szárnyas? – Calrissian összezavarodottan bámult Hanra, mert

nem értette, hogy mi köze van egyik kevésbé jó hírnevű hamisítókollégájuknak egy katonai manőverhez. – Azt hiszem, igen. Amikorutoljára beszéltem vele, még igen.

– Mennyi idő alatt tudsz eljutni hozzá? Be tud még törni az AlgarSzórakoztató Központ központi számítógépébe?

– Szárnyas akár a flotta központi rendszerébe is be tudna törni, ésúgy átírná bármelyik vállalat személyzeti adatait, hogy az a Régi

Köztársaságban találná magát, és senki nem tudná, hogy mi történt.De minek?…

Han a falnak taszította barátját, Lando miniatűr felvevője utánkutatott.

– Szállj fel az első hajóra, és repülj hozzá! A Falcon hátsórekeszfala mögött találsz egy kis tartalék pénzt…

– Na és mi lesz a stabilizátorral? És a?…– Csak tedd, amit mondok, jó? Kérd meg Szárnyast, hogy csinálja

meg nekem Leiáról a legjobb hologram-hamisítványt, ami csak tőletelik! Első osztályú munkát akarok. A lehető legvékonyabb szalaggaldolgozzon, a legfrissebb felvételeket használja, a háttér is tökéleteslegyen végig mind a kilenc méteren. Add neki oda a pénzt, és monddmeg neki, hogy ez csak előleg, két hét múlva adok neki mégharmincezret. Esküdj meg akármire, írj alá bármit!

– Harmincezret? És tudod már, hogy melyik bankrablás után fogodkifizetni?

– Az legyen az én gondom. – Ellenőrizte az apró felvevőt,körülnézett, hogy meggyőződjön róla, senki sem hallgatja ki őket,noha a Comptroller irodája előtti folyosó teljesen kihalt volt. Abázisnak ezt a részét szinte teljesen evakuálták, az űrállomásraérkezett két cirkáló legénységét és biztonsági őreit nem engedték le ahajókról, remélve, hogy legalább ők elkerülhetik a fertőzést, az a párember pedig, aki nem a gyengélkedőn – vagy a hullaházban – feküdt,a kabinjában maradt.

– A legjobb és a legfrissebb anyagokat használja, érted? – kérdeztehalkan. – Mondd meg neki azt is, hogy keverjen rá egy kisinterferenciát, hogy ne lehessen észrevenni a vágásokat! Úgy csináljameg az egész adást, hogy mindenki azt higgye, a Coruscantfővonaláról sugározzák! A következőket kell Leiának mondania…

– Te vagy a bátyja, nem igaz? – kérdezte alig hallható hangon

Liegeus, aki sokáig hallgatott, s már-már úgy tűnt, mintha mélyálomba vagy jobblétre szenderült volna. Az éjszaka szörnyűhidegétől remegő Luke azon gondolkodott, hogy megérik-e a reggelt.– Skywalker. Az Utolsó Jedi.

– Remélem, hogy inkább az új generáció első Jedije. – Azokjutottak eszébe, akiket valaha tanított: Kyp, aki olyan erős ésrémisztően nagy hatalmú volt. Tionne és a zenéje. Clighal és agyógyító ereje. Néhányan már rég elmentek a Yavin 4-ről, és a magukútját járták. Néhányan pedig, mint a hűséges Dorsk 81, már Odaátvoltak. Nem is beszélve új tanítványáról, egy bithről… És az éveksorán még több lesz. Az Erő segítségével még sokkal több.

Ha az éjszaka folyamán meg is halna, ők folytatni tudnák valahogy.A Yavin 4-en Callistával töltött idő emléke sokkal jobban

megviselte, mint bármilyen fájdalom, melyet valaha érzett a testében.Felötlött előtte, ahogyan Tionne-t tanította a fénykardforgatás aprófinomságaira, vagy ahogyan az ősi templomok teraszán üldögélt alemenő nap barackszínű fényében, amint mesteréről, Djinn Altisról ésa Bespin gázfelhői közt lebegő erődjéről beszélt. A reggel, amikorLuke elővette azt a tartályt, melyet Han és Leia talált a Belsaviskriptáiban, Callista pedig megmutatta nekik, hogyan lehet képeketformálni benne a gondolat erejével, és hogyan segített neki ez a játékjobban használni az Erőt. Miközben a növendékek visítottak anevetéstől és gratuláltak egymás sikerének, Callista csendbenodébbállt. Egy fél órával később Luke a teraszon találta, amint adzsungel felé bámul a semmibe, azt kívánva magának, bárcsaksemmit sem erezne.

– Hamarabb is rájöhettem volna – folytatta Liegeus. – Ez abolygó… vonzza a Jediket. Legalábbis Beldorion mindig azt állítottamagáról, hogy Jedi, még fénykardja is volt valahonnan, habár az arettenetes Taselda nevű nőszemély azt állította, hogy eredetileg azövé volt. Elküldte azt a szegény lányt, hogy visszalopja neki…

– Lányt? – Luke-nak megállt a szívverése. Minden erejével azonvolt, hogy hangján ne érződjön a félelem, a remény, de nem járhatottsikerrel, mert az öregember szeme a csillagfényben megváltoznilátszott; értette, miről van szó.

– Egy fiatal nőt, akit Callistának hívnak.Luke egy pillanatig úgy érezte, hogy képtelen levegőt venni.

Emlékezett saját magára, ahogy mindent megtett volna, amire csakTaselda kérte, és nemcsak azért, mert abban reménykedett, hogy majdCallistához vezeti, de pusztán azért is, hogy a kedvére tegyen, mertTaselda az Erő sötét oldalának hatalmát mások akaratánakbefolyásolására használta.

Hát persze, hogy hazudott Grupp és Snaplaunce tiszteknek. Callistanem magától hagyta ott Hweg Shult, hanem azért, mert Taseldaakaratának kellett engedelmeskednie.

Ha azért jött, hogy ártson, gondolta, akkor majd…Akkor majd mi lesz? Megöli Taseldát? És Beldoriont? És még kit?Egyik sem hozná vissza hozzá Callistát.Szabadulj meg a dühtől! Szabadulj meg tőle, és hagyd, hogy

elpárologjon, mint a drochok a napsütésben!Liegeus még mindig az arcát bámulta.– Beldorion persze elkapta – mondta halkan, mintha csak egy olyan

emberhez beszélt volna, aki balesetet szenvedett, vagy aki nagyonnagyot esett, nagyon magasról. – Nem szállhatott szembe vele ésAshgad szintidroidjaival. Azt hihette, hogy Taselda Jedit csinálbelőle, Beldorion pedig élve akarta elfogni, mert azt gondolta, hogyvalamilyen… Jedi-hatalma lehet, pedig erről szó sem volt. Beldoriona saját rabszolgájává akarta tenni, de végül Dzymnek adta. Végül…mindenki ezt teszi.

– És te semmit sem csináltál? – Luke keze ökölbe szorult. Hirtelen

szeretett volna a tehetetlen öregember képébe vágni, és Liegeus tudtaezt. Arcizmai megfeszültek, de mégsem csapott oda.

Halk lélegzetét hallva Luke-nak eszébe jutott a drochok közötthaldokló öregember és Dzym, amint a vér és az a barna nyálvégigfolyik rettenetes száján, és sajnálata elsöpörte haragját.

– Nem – mondta halkan. – Mit is tehettél volna?

Az Erő, gondo l ta . Dzym erejében az Erő mocskosvisszatükröződését éreztem…

– Mi történt vele? – kérdezte olyan hangon, mintha fűrészport nyeltvolna.

– Megszökött. Kihallgattam Dzymet és Beldoriont; elmondtamneki, hogy miben állapodtak meg. Még aznap éjjel megszökött. Hogyazután mi történt vele, azt nem tudom. Nagyon… keserűnek látszott.

Luke csak most vette észre, milyen nehezen vette a levegőt.– Meg kell találnom – mondta halkan. – Meg kell neki mondanom,

hogy…Hangja elbicsaklott. A kanyonok élettelen csendjében, a távolban

valahol villámlott, mintha csak az apró elektromos mező visszhangjalett volna, amelynek közepén ültek.

– És mit mondanál neki, barátom? – kérdezte Liegeus szelídhangon. – Hogy szereted? Azt már tudja. Ez az egyetlen dolog,amiben soha nem kételkedett.

– Te beszéltél vele?Egy egészen kicsit bólintott, vékony karjait pedig mellkasára fonta.– Akkor tudod, hogy látnom kell.– Azt gondolod, olyan kevésre tart téged, hogy azt hiszi, ellene

fordulnál, mert elszállt az ereje? – Hangja testnélkülinek és fáradtnaktűnt a sötétben. – Sok évvel ezelőtt én is szerettem egy nőt. Igazábólmég csak lány volt, és nagyon fiatal. Még csak hasonlót sem éreztem,

se azelőtt, se azóta. Néha úgy éreztük, mintha testvérek lettünk volna,egy egybetartozó egység két fele, máskor pedig úgy tűnt, hogy azegymás iránt érzett szenvedélyünk tűz módjára színezi ki az egészvilágot. Ha nem ereztél még ilyesmit, akkor hiába is magyarázom.

– Már éreztem – suttogta Luke.– Csakúgy, mint én, ő is folyton vándorolt, tudni akarta, hogy mi

van a csillagokon túl. Ő is rajongott a gépekért és a szerszámokért,pont úgy, ahogy én. Kicsit cinikusnak tartották, mint ahogy engem is,de tele volt szenvedéllyel. De a maga útját kellett járnia – folytatta. –Nem hinném, hogy kevésbé szeretett volna, de olyan utat jelölt kimagának, amelyen én nem mehettem vele. Pedig megpróbáltam. Denéha… el kell a nőket engedni.

– De nem őt.Callistát nem.Az egyetlen dolgot, amit igazán akart az életében, azt nem… Amit

ennyire akart. Nehezen tudott megszólalni.– Nem tudom elengedni.– Hát nincs két egyforma eset. – Liegeus mély hangja annyira

erőtlenné vált, hogy Luke-nak be kellett kapcsolnia szakadtpilótaruháján a világítópálcát, hogy ellenőrizhesse a filozófusujjbegyeit és a szemhéját. A szíve gyengén, de egyenletesen vert,viszont aprókat lélegzett és nagyon lassan.

– Utánamentem. – Elszíneződött szemhéjai alatt megmozdult aszeme, mintha csak látta volna a lány arcát. Összehúzta aszemöldökét. – Én ostoba azt hittem, hogy én vagyok az egyetlen, akimegtaníthatja neki mindazt, amit szerintem tudnia kellett az életről,aki megadhatja neki mindazt, amire egy hosszú és rögös emberöltőalatt szüksége lehet. De azzal, hogy így kapaszkodtam belé, csak aztértem el, hogy rettenetes fájdalmat okoztam neki.

Luke nem szólt egy szót sem. Ismét felötlött előtte Callista arca a

Yavin 4 reggeli napsütésében ott a templomtoronyban, meg aszakértők hangja, amint a vizuális tartállyal játszanak, melyre Callistatanította meg őket.

– Végül – mondta Liegeus – megértettem, hogy az egyetlen igazánszívből jövő dolog az lehetett, ha elengedem, ha hagyom, hogymegkeresse a maga útját. Azt hiszem, hiábavalóság volt részemről azthinni, hogy én lehetek az egyetlen vezető, akire egész életébenszüksége lehet. Vagy hogy azt gondoltam, ő az egyetlen, akit szeretnitudok.

Luke némán ült, egész lelke üvöltve háborgott az elmúlt nyolchónap sötét eseményei miatt.

– És ő volt az egyetlen? – bökte ki végül.Liegeus elmosolyodott, és megérintette Luke csuklóját.– Azt hiszem, az emberek szeretetvágya sokkal nagyobb annál,

hogy egyetlen, akármilyen nagy veszteség ki tudná oltani. Legalábbisremélem, hogy így van. Most még nem hiszel nekem, Luke, de én mármegjártam ezt az utat. Én mondom, ha tovább mész, végül kijutsz asötétségből. A szerelem, melyet a testvéred iránt érzek, semmivelsem kisebb, mint az a szerelem, melyet két feleségem iránt éreztem.Áldott legyen sokat szenvedett lelkük. Mindig van új szerelem.

De nem ilyen, gondolta Luke. Nem ilyen.Ébren akart maradni, küzdeni akart a kimerültség ellen, mely egyre

közelebb húzta egy feneketlen sötét kút széle felé. Mindenesetrelehetetlennek tűnt elaludni az éjszaka mérhetetlen hidegében, és ahúsát maró elektromos mezőben, mely megtisztította a drochokgonosz energiáitól. Mégis azon kapta magát, hogy feje a mellkasárazuhan. Minden erejét összeszedte, hogy ne aludjon el, de feje ismétcsak a mellkasán landolt. A sötétség egyre jobban húzta maga felé, sa hangok, melyek végig ott suttogtak a tudatában, most ismétfelerősödtek, mintha csak férfiak és nők léptek volna elő az

árnyékból, s miközben tudatának óceánjában egyre mélyebbre merült,tisztán hallotta, amit mondanak neki.

Az időről és nyugodt, tükörsima vizekről beszéltek neki, melyektele voltak élettel és melegséggel. Elmondták neki, milyen egy holdnélküli világ szívverése, és csillagokról szóltak hozzá. Egy egészensötét hátteret látott, melyen a közelebb lévő tudatok tiszavirágmódjára ragyogtak: vidámság és aggodalom töltötte el az apró,nyugtalan lények láttán, melyek földből, vízből és növényibolyhokból álló szigeteiken éltek. Félelmet érzett, iszonyú félelmet afenyegető veszély miatt.

Azután haragot. Mély, izzó, pusztító haragot, azoknak a haragját,akik látták, amint barátaikat és családtagjaikat megerőszakolták,lemészárolták vagy rabszolgává tették. Fájdalomtól üvöltő hangokemlékei voltak ezek, melyekről a tudatot leszakították, s melyektehetetlen dühöt és fájdalmat sugároztak.

Ne hagyd őket! Ne hagyd őket! De miért támadt az az érzése, hogykörülveszik a kanyon homályos árnyai, s őt bámulják, miközbenalszik. Még most is halljuk őket. Még mindig hozzánk kiáltanak.Még mindig hozzánk tartoznak.

Luke megrázta a fejét. Nem értem.A Tatuinon találta magát. A régi otthona udvarán állt, mely úgy

nézett ki, mint régen, még mielőtt a birodalmi rohamosztagosokrommá lőtték. Most is velük volt tele az udvar, sikoltozó, könyörgő,rugdosódó és hadonászó jawákat ráncigáltak ki a konyha udvarravezető ajtaján keresztül. Persze Beru néni soha nem engedett volnabe egyetlen jawát sem a szép, tiszta konyhájába, de Luke kezdtefelfogni, hogy nem ez a lényeg. Valaki, aki mögötte állt, valaki, akinagyon öreg, nagyon türelmes, de nagyon mérges volt, megpróbáltmegértetni vele valamit.

Két rohamosztagos karon ragadta az egyik jawát. A harmadik

elővett egy hatalmas kézi fúrót, olyat, amilyennel vízmintákat szoktakvenni, és sebesen forgó hegyét a jawa fejébe nyomta. A jawa továbbrúgkapált és küzdött, miközben a rohamosztagos félretette a fúrót, éskiemelt a mellette lévő tartályból egy szürke, csupasz agyat, melybőlvalamilyen tiszta folyadék csepegett, s beletömte a jawa fején tátongólyukba, éppen úgy, ahogy a robbantómesterek tömik arobbanóanyagot a sziklahasadékba. Ekkor a jawa abbahagyta avergődést, és mozdulatlanul állt, amíg a két rohamosztagos elengedte,a műhely előtti halomból kiemelt egy fehér rohamosztagos-páncélt,belegyömöszölte a jawát, majd lezárta az egyik oldalon, mintha csakegy rohamosztagos alakú doboz lett volna. Jóllehet az egyenruhamerev volt, miközben rárakták, amint a tehetetlen jawa belekerült,rugalmassá vált. Habár lehetetlennek tűnt, hogy egy olyan apró lény,mint egy jawa kitöltsön egy ilyen egyenruhát, valahogy mégisbelenőtt.

Tisztelgett a többieknek, azután könnyed léptekkel távozott, felmenta lépcsőn, mintha csak ember lett volna.

Micsoda?Egy újabb jawát hoztak ki a konyhából (Beru néninek biztosan

rohama van!), kifúrták a fejét, beletömtek egy agyat, azután azegyenruha következett, végül kapott egy fegyvert, egy Atgar-4Xsugárvetőt, és elküldték a dolgára.

Nem értem. Megfordult, hogy választ kapjon attól, aki a látomástelőidézte, ehelyett a kanyonban találta magát Liegeus mellett. A sajátés a mérnök teste felett állt, és noha esküdni mert volna, hogy az, akia képeket mutatta neki, aki megpróbált kapcsolatba lépni vele, veleegyütt visszatért ebbe a valóságba, a sziklafal tompa fényébensemmit sem látott maga mögött.

Callista hangját hallotta.– Ez az ő világuk, Luke. Az övék. – Látta, amint elsétál mellőle,

hosszú, barna haja copfban lógott bőrből és nerfgyapjúból készültfelöltője hátuljára, mely feketének tűnt ugyan a csillagfényben,azonban valójában vörös volt.

A csillagfényben elindult a maga útján, egy olyan úti cél felé,melyet Luke nem láthatott meg.

Leia érezte, hogy a ragyogó kristályfalak megváltoztak körülöttük.Amikor beléptek a barlangba, a hasadékba, mely egészen fenthelyezkedett el a kanyonban a theran tábor felett, elkápráztatták afények, melyek a mozaikszerű kövekről verődtek vissza. De amint azutasításnak megfelelően kioltotta a lámpáját, és beljebb sétált ahalványan megvilágított terembe, észrevette, hogy a mélyen eltemetettgeoda valahogy átalakult, valami ismerős hellyé változott…

Sötét oszlopok emelkedtek a boltozat arányló zöld üvege fölé. Apadló matt aranyszínű labirintusában árnyékok kergették egymást.

Palpatine fogadóterme volt. De miért hallotta annak a pocsékzenekarnak a halk nyekergését, melyet Jabba, a hutt tartott apalotájában? És a parfümök, a tömjén és a különleges, átható szagúgáz mellett, melyekkel az uralkodó rendszerint elárasztotta a palotát,miért érezte a huttok undorító bűzét, meg a zsoldosok ésszerencsevadászok olajos szagát?

Beljebb lépett. A félelmet, mely kezdett eluralkodni rajta, a gáznaktulajdonította. Az apja figyelmeztette is, amikor még egészen fiatalon,elment az első meghallgatásra.

– Ne félj! – suttogta Bail Organa, miközben kinyitotta neki az ajtót.– Ez csak egy trükk, hogy sokkal veszélyesebbnek hidd.

Akkor mégis félt, de tudta, hogy az egész nem volt valódi. Mindigeszébe jutott ez az emlék, ez a tudás, ahányszor csak félelmet érzett.

Valaki ült Palpatine trónján.Leia kilépett az oszlopok árnyékából. Egy köpenyes alak hajolt

előre, arcát eltakarta csuklyája. Látta a ragyogó szemeket. A trón

lábánál egy nő kuporgott szinte meztelenül, csak néhány arany- ésselyemcsíkot viselt, hosszú, gesztenyebarna haja hátára omlott,nyakában láncból készített körgallér éktelenkedett.

Leia nyolc évvel azelőtti énje volt. Szemét lesütötte, tele voltzúzódásokkal, s olyan engedelmesen viselkedett, ahogy még Jabbarettenetes palotájában sem tette. Reménytelenül lógatta a fejét, tudta,ezúttal nincs menekvés.

A fénykardja után nyúlt, de eszébe jutottak Callista szavai, hogyjobb, ha nem használja a fegyverét, amíg nem tudja, hogy kivel állszemben. Megmerevedett, de szíve zakatolni kezdett mellkasában.

– Vedd csak elő! – mondta egy mély, füstös, negédes női hang, asaját hangja. A trónon ülő alak hátratolta csuklyáját. Leia megláttasaját magát. Érett volt és gyönyörű, leírhatatlanul gyönyörű: karcsú,majdnem hat láb magas alakja, melyet annyira irigyelt MonMothmától és Callistától, most ott tornyosult előtte. Noha arca érett,bölcs nő benyomását keltette, szarkalábaknak nyoma sem volt aszeme körül, ajkai teltebbnek, erőteljesebbnek és vörösebbneklátszottak, haja pedig fahéjszínű felhőként pompázott. Mindenporcikája rémisztő precizitással idealizálódott.

– Vedd elő! Ide kell adnod az egyikünknek!Felállt trónjáról, félrehúzta Palpatine köpenyét, amely most sötét

függönyként lógott hátán. Leia látta, hogy ő is viselte az aranyrabszolgaszíjat, melyen drágakövek ragyogtak, de úgy, minthabirodalmi tóga lett volna. A Császárnő Leia hátravetette fejét, ésnevetésben tört ki, karjait pedig a mennyezet árnyai felé emelte.Villámok törtek elő ujjaiból, végigfutottak az oszlopokon,megvilágították tökéletes arccsontjait és hideg aranybarna szemét.Mögötte, csakúgy, mint Jabba palotájában, egy karbonitba fagyottember aludta jéghideg álmát a falon, ám a férfi arcvonásai nem Hané,hanem Luke-é voltak.

Nem tudta, hol lehet Han. Biztosan meghalt, gondolta.

Belehalt a Halálcsíra-járványba, valahol a Meridian szektorban.És ő, a Császárnő végre megszabadult tőle.

– Melyikünknek adod, Leia? – A Császárnő megrántotta azaranyláncot, melytől a rabszolga Leia elterült a földön. Az összetörtleány arcát a karjaiba temette, és zokogni kezdett, ahogyan Leia isszeretett volna időnként abban a palotában. – Vedd elő a fénykardod,és add ide az egyikünknek! Meg kell tenned!

Leia lecsatolta a fegyvert az övéről. Megtapogatta a karcsú,ezüstös felületű markolatot, melyet Luke irányítása mellett készített, samelyet később félt használni. A rabszolga Leia kezei erőtlenülökölbe szorultak a kiábrándultságtól és a reménytelenségtől. A trónjaelőtt álló Császárnő kezei viszont nagy férfikezek voltak hosszúujjakkal, és hófehéren ragyogtak; Leia mindig is ilyen kezeketszeretett volna. A trón mögött látta Jacent és Jainát; mosolyogtak,kezükben fénykardot tartottak, s alig kivehetően ugyan, demegpillantotta apja fehér köpenyének sarkát. Ezt a köpenyt Leia egymásik álmában viselte, amelyben Anakin kettéhasította apját.

A rabszolgalány zokogásán kívül semmit sem lehetett hallani.A Császárnő felé lépkedett, Palpatine köpenye füstszárnyakként

lebegett körülötte, közepén pedig ott lángolt aranyszínűrabszolgaszíja.

– Add ide az egyikünknek! – parancsolta. – Add ide nekem!Leia hátralépett, megrémisztette a nő hatalma. Lehet, hogy nem

bánok túl jól vele, de ezzel még így is meg tudom ölni. Azok után,amit az apámmal tett, megérdemli. Nem volt benne biztos, hogymiért gondolta ezt, vagy hogy pontosan kiről is beszélt. Ha odaadja arabszolgalánynak, a Császárnő biztosan elveszi tőle. Egyébként is, arabszolgalány egy földön csúszó puhány volt, egyre csak zokogott, felsem emelve a fejét. Leia szégyellte magát, mert tudta, hogy arabszolga is ő volt.

Megölhetném. Megölhetném mind a kettőt.Még tovább hátrált, mindkét kezével megmarkolta fénykardját,

gyorsan lélegzett. A Császárnő aranybarna szemei, melyek mostikernapként ragyogtak, belemélyedtek Leia szemeibe, skényszerítették, ahogyan egykor Palpatine tette. Az emelvényen arabszolgalány zokogott és motyogott. Leia megmarkolta a fegyvert,nem akarta odaadni, mégis érezte, hogy muszáj. Már-már zihált afélelemtől, amikor a torkát fojtogató gáz észhez térítette.

Ez nem a valóság. Az apja, az igazi apja mondta ezt egykor, az,akit igazán szeretett. Csak azt akarja, hogy ezt érezd.

Oldalra lépett, kitérve a Császárnő útjából.– Nem kell odaadnom senkinek – mondta. – Az enyém, és azt

teszek vele, amit jónak látok.Azután hátat fordított nekik, és kisétált a palotából, ki a barlangból.

19– Luke képes volt megküzdeni Vaderrel – mondta Callista. –

Elviselte a vereséget, azt, hogy az apja levágta a kezét, ahogyan azövét is levágták egykor, és el tudta fogadni, hogy Vader az apja.Megadta magát az igazságnak, és továbblépett. Neked soha nemadatott meg ez a lehetőség.

– Azért nem olyan tapasztalat volt az, amiért szívesen állnék sorba– jegyezte meg Leia szárazon. – Jól ismertem Vadert. FolytonPalpatine nyomában volt, ahányszor a palotába mentem. Hidd elnekem, soha nem fogom elfogadni, hogy az apám volt!

– Akkor az árnyéka veled marad, és örökre a rabszolgája leszel.Leiát hirtelen elöntötte a düh. Egy pillanatra a másik nőre meredt a

tábortűz reszkető fényében és a theran tábor körül itt-ott elhelyezettnátriumlámpák hűvös ragyogásában. A legtöbben a legnagyobb,ragyogó barlang bejárata elé heveredtek le, amikor az Erőben támadtvihar utórezgései is elhaltak. A kanyon felsőbb részein állomásozóőrszemtől eltekintve, mindenki aludt. Bének nyoma veszett, “beszélniment az éjszakával”, mondta valaki. Nyilvánvalóan a Hallók mind ezttették, mert mindenki bólogatott.

A többieket leszámítva, Callista és Leia gyakorlatilag egyedülmaradt.

Először Leia fordította félre a tekintetét. A rémálmai, a rettegettalakok és arcok újra visszatértek. Eszébe jutott a harag, melyeluralkodott rajta, az érzés, hogy be kell bizonyítania, ő nem AnakinSkywalker lánya. Elfogadta és használta fegyverét, a noghrit, melyető adott neki, a saját és a gyermekei biztonsága érdekében, és hogyjóvátegye a sok kárt, melyet nekik okozott, attól azonban irtózott,hogy felálljon, és azt mondja: Lord Vader lánya vagyok.

– Nem tudom, mit jelentene – mondta halkan, keresve a szavakat –,

ha elfogadnám. Ha engedném, hogy részemmé váljon, ahogy Luketette.

– Úgy érted másoknak? – Callista hosszú karjait a térde köré fonta.Egy olvasztott üveghez hasonlító, lapos kristálydarabon ült, hosszúhaja végigsimította vörös bőrfelöltőjét, amint belekapott a szellő. –Azoknak, akik azt kérdeznék, mit csinált a lánya a Tanácsban?

– Talán – felelte Leia. – De főleg nekem. És a gyerekeknek. Időkell hozzá. – Maga a gondolat undorral töltötte el, perzselő dühétpedig forró könnycseppek íze követte a torkában.

– Senki sem kéri tőled, hogy már holnap tedd meg. De ha tudod,hogy mi az, amit tőle örököltél, akkor tudni fogod, hogy mit fogadjmagadba, és mi köré emelj falakat. Mert nem engedheted megmagadnak, hogy gyönge légy Leia – mondta. – Ez még egyszer nemtörténhet meg.

– Nem – mondta halkan Leia. – Tudom, hogy nem.Callista felállt, és lecsatolta fénykardját az övéről. A sárga

fényoszlop úgy csusszant elő a markolatból, mintha nyári napfényhatolt volna egy téli éjszaka sötétjébe.

– Akkor kezdjük.Callistával gyakorolni bizonyos értelemben könnyebb volt, mint

Luke-kal, habár az erejét vesztett Jedi éppen olyan magas volt, mint abátyja, és éppen olyan szigorú tanár. Azonban Callista tudta,mennyire más technikát igényelt Leia alacsonyabb termete és kisebbsúlya miatt. Ismerte az összes apró finomságot, mivel a hosszú évekigtartó elszánt gyakorlásnak köszönhetően nagy tapasztalatra tett szert,és sokkal jobban ügyelt a távolságra és az időzítésre, mint bármelyikférfi, akivel Leia valaha gyakorolt. Amikor Luke-kal edzett,egyáltalán nem érzett veszélyt, nem rémítette meg a lézerpengék lágyzümmögése, pedig úgy szaladhattak volna át a húsán, mint forró kés avajon; csupán egyfajta furcsa lelkesedés és szabadságérzet öntötte el,

melyet ösztönösen félreértelmezett, mert annyira helyesnek bizonyult.– Lábmunka – mondta Callista higgadtan, apró füstcsíkot égetve

egy szikladarabba, alig egy centiméterre Leia ragasztószalaggaltarkított, aranyszínű csizmája mellett. – Lábmunka. Bátrabban! Nefigyeld folyton magad!

Leia hátralépett, suttogó pengéje halvány azúrkék fényt vetettizzadságtól gyöngyöző arcára, fahéjszínű, hosszú hajtincsei aszemébe lógtak.

– Attól félek, ha nem figyelem magam, elszúrok valamit.– Tudom – mondta Callista. – Egész életedben ezt csináltad. Mitől

félsz?– Attól, hogy fájdalmat okozok valakinek – mondta Leia, s tudta,

hogy ez az igazság. Nem a vívásról beszéltek, s ezt mindketten tudták.– Tudni fogod, mikor kell lecsapni – mondta Callista. – És azt is,

hogy mikor kell félrelépni. De csak úgy tanulhatod meg, hagyakorolsz, és minél többet.

– Csak nem akarok egy újabb… – a szó a torkára fagyott.– Egy újabb Palpatine-ná válni? – kérdezte Callista. – Vagy

Vaderré? Nem fogsz. Még csak Bail Organa sem lehetsz. Te csakLeia maradhatsz.

Leia nem szólt, némán nézte pengéje halványkék fényét, Callistafénykardjának még halványabb ragyogását. A két hideg fényoszlopbevilágította a sötétséget, mely körülvette őket, s egyúttalszétválasztotta a két nőt, a politikust és a harcost, egy gondolkozó ésegy érző szívet.

– Még nem jöttél rá? – kérdezte Callista még halkabb hangon. –Luke igen.

Leia egyre nyugodtabban vette a levegőt. A fegyvert sokkalstabilabban tartotta, kezdte egyre inkább saját részének érezni.

Életében most először mosolygott fénykarddal a kezében.Mosolygott, jelt adott a fiatalabb nőnek, s a fénykardok újraösszecsaptak.

Callista azonban megálljt intett. Leia leeresztette fegyverét.Callista elfordította a fejét, s összehúzott szemöldökkel figyelt. Egypillanattal később Bé lépett a fáklyák fényébe, sebhelyes, keskenyarca, melyet hosszú, fonott haja keretezett, elszántnak tűnt.

– Az ágyútelep felé haladnak – mondta. – A Rubin-szurdok felőljönnek, jó pár tucatnyian lehetnek. A többi ágyútelepet is kezdikmegszállni.

– Honnan tudja? – kérdezte Leia, miközben ő és Callista a többiekután haladtak a barlangok felé, ahová a cu-pákat és a siklókatrejtették. Ó maga és három kultuszhívő egy repulziós szán hátuljárapattant fel; Callista az egyik halvány aranyszínű cu-pa nyergébehuppant, szürke kendőjét szorosan arcára tekerte, puskáját ésgránátjait pedig vállára vetette.

– Azt mondják, hogy a Hangok szólnak hozzájuk. A Hangok,melyeket akkor hallanak, ha bizonyos helyeken alszanak, fent ahegyekben, vagy ha különleges füvekből készített főzetet isznak,amelyek, amennyire én tudom, elnyomják a bal agyfélteke lineáristevékenységeit. Bé az egyik Gyógyítójuk, és vele van az Erő.Csakúgy, mint még sok más Hallóval.

Leia kezébe dobott egy puskát és egy íjat. A szán hátuljában férfiakés nők osztották szét a nyílvesszőket egymás között, miközben ajárművek nekiiramodtak a jeges hajnal előtti sötétben. Sebesensiklottak, mint a gyors folyású patakok, lefelé a néma kanyonok falán.

– Az Erő átjárja ezt a helyet – mondta Callista halkan. Kesztyűskezével szilárdan, nyugodtan tartotta a cu-pa gyeplőjét. – Djinn, amesterem mesélte, hogy valamikor nagyon régen két ifjú Jedi eljöttide, hogy megerősödjenek az Erőben. Senki sem tudta, mi történtvelük, csak annyit sejtettek, hogy az egyikük egy hutt lehetett. A

huttok sokáig élnek.Elgondolkodóan rázta meg fejét, mintha csak arra az elkeseredett,

fiatal lányra gondolt volna, aki majdnem egy évvel azelőtt elmenekültDaala admirális szétvert flottájától, s egy helyet próbált keresnimagának, egy jelet, mely végigvezette volna a labirintuson, mely sajátelveszett erejéhez vihette volna.

– Hogy én mit találtam itt, azt tudod. Kicsinyességet,ellenségeskedést és rabszolgatartókat… És azt gondoltam, hogy sohatöbbé. Soha többé nem leszek senki játékszere azok miatt az erőkmiatt, melyekkel születtem, s amelyeket elvesztettem. De amíg fogvatartottak, láttam a Reliantet. Láttam Dzymet, és rájöttem, mit tervez.Lefogadom, hogy nem kaptad meg az üzenetem.

– Megkaptam. – Leia eltökélten igazította meg vállán a puskáját, sbelekapaszkodott a szán egyik rögtönzött lövegtornyába. – Csakhogyaddigra a dolgok már túlságosan előrehaladott állapotban voltakahhoz, hogy lefújjam az egészet. Egy nappal azután kaptam meg, hogyelindultam.

– Azt mondhattad volna, hogy megbetegedtél.– Q-Varxnak és a Racionalistáknak hónapokba került összehozni

ezt a találkozót. Jóhiszeműen dolgoztak. Olvastam az üzeneteiket.Nem akartam megkockáztatni a visszautasításból származó politikaikövetkezményeket.

Callista megrázta a fejét.– Néha muszáj ilyen döntéseket hozni – mondta Leia. Egy darabig

habozott, de azután, mivel ő sem szerette a meglepetéseket, ismétmegszólalt. – Luke is idejött. A Hesperidiumon várt, hogyelbúcsúzzon tőlem. Egy vadászgéppel szállt le a bolygóra, hogymegkeressen téged.

Callista hirtelen elfordította a fejét.– Nem tudom, hol lehet.

Az arca, legalábbis amennyi látszott belőle a kendő miatt, ridegvolt, ám szeme megtelt könnyel.

Egy darabig némán haladtak tovább, lefelé tekergőztek az úton,mely ismerősnek tűnt számukra, s darabokra zúzott sziklák éskristályszilánkok tarkították, s a völgyből felröppent dűnék homokjaborította. Élénkülni látszott a hajnali szél, miközben a nap sápadtsugaraival nekilátott felmelegíteni a holt tengerfeneket. A selymes,szürke fény miatt hunyorgó Leia lassan kezdte kivenni az ágyútelepetkörülvevő komor sziklaszirteket, a gyöngyházszínű levegő háttereelőtt feketéllő védműveket.

– Semmit sem találtam itt, ami segíthetett volna, – mondta Callistahalkan. – Jelen van ugyan az Erő, de nem olyan formában, amit megtudnék érinteni, vagy meg tudnék érteni. Bármi is legyen az, ami ittvan, ha egyáltalán van itt valami, érinthetetlen és láthatatlan. Hidd el,én megpróbáltam elérni, megérinteni. A Hallók azt mondják, hogy aszent emberek szellemei beszélnek hozzájuk, de szerintem tévednek.A Hangok csak a Hallók fejében lévő képeket használják.

Megrázta a fejét, hunyorgott a szél és a messzeség árnyéktalanfélhomályában.

– Van egy nő Hweg Shulban, aki szállítással foglalkozik. Ha ennekaz egésznek vége lesz, megkeresem, hátha az egyik kisebbteherhajóval elmehetek a bolygóról, és odébbállhatok. MegmondodLuke-nak, hogy találkoztunk?

– Az tőled függ – felelte Leia. – Szeretném neki elmondani, de hate nem akarod, akkor nem fogom.

Callista már azon volt, hogy mond valamit, de azutánelgondolkozott.

– Szerinted mi lenne a legjobb? – kérdezte.– Szerintem meg kellene mondanom neki.– Jó – felelte Callista. – Próbáld megértetni vele, hogy szeretni

fogom, amíg élek, de az életemnek nem lehet a része.A kristályhegygerincek felett hirtelen hideg, sápadt, fehér

villámkígyók jelentek meg a hajnali fényben. Leia megragadta a siklókorlátját, mely megingott, kilengett és nagyot zökkent aföldrengésszerű remegésben, noha az antigravitációs szánok alatt atalaj nyugodtnak tűnt. Egy többtonnás obszidiánkőtömb kiszakadt ahegy sziklás oldalából, és pörögve megindult lefelé, az őketkörülvevő szirtek lábaitól pedig fogakkal csipkézett forgószélmódjára az ég felé röppent megannyi kristályszilánk.

A theranok felüvöltöttek, kibiztosított fegyvereikkel kezükbenkörülnéztek. Callista és Bé megállásra kényszerítette a cu-pákat, mégmielőtt eluralkodott volna rajtuk a pánik.

– Már megint – mondta Callista halkan. – Szerintem ez mostrosszabb lesz az előzőnél.

– Van ott valaki, aki a vihart mozgatja – mondta Bé, miközbengyíkszerű szemeit behunyva figyelt. – Ő hívja életre, és úgy irányítja,ahogy akarja.

– Beldorion.– És most mihez kezdünk? – kérdezte az egyik férfi Leia oldalán, s

idegesen nézett a fényben szikrázó, hideg szirtekre. Úgy tűnt, egypillanatra megállt a világ a káosz előtti csöndben.

Bé hátravetette összegubancolódott hajfürtjeit.– Csak azt tehetjük, amit megparancsoltak nekünk – mondta a

Halló. – Találkozunk velük, és meghalunk.Ha rossznak lehetett nevezni a rémisztő látványt, amint a Cybloc

XII bomló hulláit kifosztják – amint a fosztogatók veszekedtek, atávirányítású droidok zümmögő rovarok módjára őrjáratoztak, azelenyésző számú túlélő ékszereit és kreditjeit elemelik a tolvajok –,akkor a sötétség, mely utána következett, leírhatatlanul rossz volt. Akupola fényei rég kialudtak. A halovány fényt adó kiegészítő

áramkörök az utolsókat rúgták. Az orvosi rendelőkben, ahonnan SziThripio egy droid végtelen türelmével sugározta segélykérő hívásátkülönböző hullámhosszokon és nyelveken, a fény teljesen kialudt, scsak néhány épületben pislákolt még a világítás a szemköztinegyedben, amely elegendő volt ahhoz, hogy ráláthasson az utcára,melyen semmi sem mozdult. A halott férfi teste ott feküdt, ahol társaihagyták, megszabadítva védőruhájától és a számítógép-alkatrészektől, melyeket cipelt. Thripio vizuális receptorai jóformáncsak egy fekete foltként érzékelték a holttestet, bár infravörösszenzorjai még egy ideig érzékelték a testből kiáradó hőt. Az idegenbaktériumok és rothasztó organizmusok bűze megtöltötte a levegőt.

– Semmi értelme – mondta egy idő múlva. Artu Detu, akimozdulatlanul ült az egyik sarokban, mint egy fűtőegység, egyetlenapró vörös fényt adott ki magából kérdőn.

– Teljesen kibelezték a központi komputerrendszert. Még ha valakimeg is kísérelné a leszállást, akkor sem tudnánk róla.

Artu válaszul biccentett.– Hát jó. De semmi hasznunk belőle. Addig fogunk itt vesztegelni,

amíg teljesen lemerülnek az energiacelláink, a Köztársaságot pedigfelemészti a káosz és a pusztulás. – Máskor Thripio sajátmeggyőződésből beszélt a közelgő végzetről. Most azonban tudta,hogy az igazat mondja.

– Megtettük, amit tudtunk.Az apró droid csippantott egyet, és visszaült a sarokba.

Elképzelhetetlen lett volna, ha bármelyikük nem tette volna meg, amitlehetett.

Thripio visszatért az összeeszkábált mikrofonhoz.– Vészhelyzet a Cybloc XII-n. Vészhelyzet a Cybloc XII-n. Kérem,

küldjenek ide egy evakuációs csoportot! Kérem, küldjenek ide egyevakuációs csoportot!

– Ee-tsuü Cybloc XII. Ee-tsuü Cybloc XII. N’geeswá eltipic’uüava’acuationma-teemá negpo, insky.

– Dzgor groom Cybloc XII. Dzgor groom Cybloc XII. Hch’cashmim’ch vrorkshkipfuth gna gna kabro n’grabiaschkth moah. –Egészen voder áramköreinek legmélyebben lévő regisztereibe ásott.A yeb nyelvben csak néhány műszaki kifejezés volt, ezért a következőszöveg lingvisztikái megfelelőjét kellett összehoznia: “Tisztelettel,de határozottan megkérünk néhány konglomerátumot, hogytevékenységeiket úgy koordinálják, hogy megakadályozzák egy másikkonglomerátum megfulladását, mely nem jelent veszélyt számukra, snem is fog veszélyt jelenteni a közeli vagy távoli jövőben, sem rájuk,sem a gyerekeikre nézve.” Mindent beleadott.

A bith nyelv sokkal könnyebb volt.– Hat-öt. Tizenkettő-hét-nyolc. Kettő-kilenc-hét – Thripio

rajongott ezért a nyelvért.– Vészhelyzet a Cybloc XII-n. Vész… Artu, odanézz! Egy beérkező

hajó! – A kupola áttetsző acélszerkezete felé mutatott. Az ólomszürkeégbolton fékezőhajtóművek vörös fénye jelent meg. – Jelez valamit aszámítógép?

Artu, aki már egy tucatszor próbálkozott, egy füttyentéssel jelezte,hogy nem. Thripio már a turbólift felé csoszogott.

– A leszállópályához mennek. Mire odaérünk, valószínűlegbefejezik a landolást. Ó, hála a tervezőnek!

Artu egyszerűen harmadik kerekére ereszkedett, és aranyszínű társaután eredt, minden kommentár nélkül. Ha voltak is fenntartásai afelmentő csapat természetét illetően, miután leolvasta a hajó típus- éssorozatszámát, megtartotta magának.

Természetesen Thripio is számolt azzal, hogy esetleg csempészek,fosztogatók vagy űrkalózok készültek leszállni. De mindaz, ami azótatörtént, hogy a két droid és a szerencsétlen Marcopius megmenekült a

pusztulásra ítélt Borealisról, a protokolldroidot valamivel nagyobbönbizalommal ruházta fel, és most képesnek érezte magát arra, hogytárgyalásokba bocsátkozzon a szállítást illetően. Az energiacelláiazonban vészesen megközelítették a tartalékszintet, és egy újabbkeringő a kalózokkal sokkal biztatóbbnak tűnt, mint lemerülni egyhalott világban, magára hagyva őexcellenciáját a berendezéseivel,anélkül hogy bárki is tudhatta volna, merre lehet. A járványpusztította kupola sötét és túlságosan is csendes utcáin haladvavégiggondolta a lehetséges érveket, melyekkel rábeszélheti azérkezőket, hogy elvigyék a Coruscantra anélkül, hogy információtadna a potenciálisan veszélyes vagy egyszerűen szószátyár utazóknakarról, hogy milyen üzenetet visz, és mi a küldetése lényege.

De az érvek egyszerre szertefoszlottak, amint ő és Artu beléptek alegnagyobb dokkba, és meglátták a leszállólámpák sugárzó fényébenúszó fekete hajót, egy birodalmi Seinar IPV őrhajót, amint leeresztirámpáját.

– Jaj, ne – mondta Thripio.Most, hogy látta a hajót, kevés esélyt látott arra, hogy bármekkora

összeggel rá tudná venni a hajóban lévőket arra, hogy tegyék ki őt ésArtut a Coruscanton.

Azonban már nem volt idő elmenekülni. Sötét, űrruhás alakokjelentek meg a rámpán, a járásuk alapján férfiak és nők, ez viszontszokatlan dolognak számított a birodalmi hadseregnél. Két pókszerű,távirányítású droid követte őket, melyek nagy fényerejű, fehérsugaraikkal végigtapogatták a bázist, miközben rohamosztagosokléptek melléjük. Az egyikük, egy twi’lek nő, aki egyébként egyroppantmód megnyújtott sisakot viselt, megérintette ruhájánakkommunikációs gombját. – Ketten vannak.

Thripio ismét elámult. A birodalmiak rendes körülmények közöttnem alkalmaznak csak embereket és csak férfiakat. Jobbanmegvizsgálta a birodalmiak által tervezett CoMar 980-as űrruhákat,

de nem látott rajtuk jelzéseket, csak a helyüket, ahonnan levették őket.– Van még más életjel is a bázison? – érdeklődött egy nagyon halk,

repedtfazék-szerű hang a kommunikátorból.– Nincs, admirális. Úgy látom, rendesen kifosztották.– Tulajdonképpen a járvány utolsó fázisában kezdődött a széles

körű fosztogatás – tette hozzá Thripio segítőkészen. – Én és akiegészítőm összesen öt különálló csoportot azonosítottunk be, aközponti számítógépet pedig olyan mértékben megrongálták, hogynem tudtunk jelet küldeni a külvilágba.

– Tisztítsátok meg őket! – mondta a hang. – Azután hozzátok elémmindkettőt! Egyszer s mindenkorra ki akarom deríteni, hogy mi folyikebben a szektorban.

– Tudod, Artu, véleményem szerint ez egyáltalán nem egybirodalmi akció – vélekedett Thripio, miután keresztülmentek kétmeglehetősen hosszú sugárkamrán, majd vegyszerfürdőt vettek, s atwi’lek őrmester kíséretében egy “Privát” feliratú lift felé haladtak.A hajót birodalmiak tervezték, de nincsen rajta semmilyen, a RégiBirodalom által használt felségjelzés. És az egyenruhákon sincs.Lehetséges, hogy egy kívülálló, semleges csoport lopta el ezeket abirodalmi felszereléseket.

A lift ajtajai hangtalanul záródtak be. Remegve haladt felfelé. Artufüttyentett.

– Titkos akció? Mégis miféle titkos akcióban venne részt egy voltbirodalmi kormányzó? Biztosan nem erről van szó.

Az ajtók kinyíltak. A birodalmi kapitányok és admirálisokrendszerint előnyben részesítették irodáikban az olajosan csillogófekete színt, egyrészt, mert nem keltette a túlzsúfoltság érzetét,másrészt pedig azért, mert félelmet ébresztett az emberekben. Ahelyiség, melybe a két droidot vezették, szintén feketén csillogott.Thripio egészen bizonyos volt abban, hogy a tükörszerű,

obszidiánfekete panelek mögött monitorok és konzolok rejtőztek, egygomb megnyomásával székek emelkedtek volna ki a padlóból; és haszükséges még néhány lámpa, valamint diktafon, kínzó- ésblokkolóberendezések, tükör és borotva, bor és koffein és még kitudja mi csusszant volna elő a falak mögül…

De mindez másodlagos volt azokhoz a digitális úton elemzettazonosítási faktorokhoz képest, melyek arra a nőre vonatkoztak, aki aterem pillanatnyilag egyetlen karosszékében foglalt helyet: magas,erős, és némileg módosított birodalmi tiszti egyenruhájában eléggésportos volt, vörös haja úgy omlott hátára, mint egy üstökösgázcsóvája, szemei pedig hideg csapágygolyókként ültek sápadt,kifejezéstelen arcán. Thripio ugyan azelőtt soha nem találkozott ezzela nővel, de protokolldroidként rengeteg olyan információt tápláltakbele, amelyek olyan emberekre vonatkoztak, akik fontos pozícióttölthettek vagy töltöttek be, s azonnal felismerte.

– Te jó ég, Artu – kiáltott fel. – Úgy látszik, helytelen adatokattápláltak belém. A legfrissebb információim szerint a BirodalomDaala nevű admirálisa halott.

– Az is vagyok – mondta Daala halkan.Han Solo azon tűnődött, hogy voltak-e őrültek a családjában.Karba tette kezét, s a kikötő kemény, de átlátszó acélkupoláján

keresztül elé táruló kilátásban gyönyörködött: két karanténhajó, aCourane és a Fire-eater, fél tucat kisebb cirkáló, még vagy kétszerannyi kísérőhajó, X-szárnyúak és E-szárnyúak. A halvány ezüstszínűhajók úgy lógtak ott az űr sötétjében, mint kecses, fehér halak acsillagfényben. A legújabb köztársasági gépek nem olyanok, mint abirodalmi flotta bádog-rémálmai, de jól tudta, hogy egyiken sem voltelegendő ember, és azok is már a kimerültség határán álltak. Nemszállhattak szembe azzal, amiről tudta, hogy közeleg.

Azért egész jó kis csapat, hála egy hamis videónak, egy kisnagyképűsködésnek meg jó sok készpénznek.

A Falcon érzékelőinek monitoraitól a főképernyő felé fordult, aholLando, aki nemrég stoppolt vissza az Algarról a flottával, sullustimásodpilótájával a kivetítővel bajlódott, miközben Csubakka aCsillogó Fátyol Csillagköd másik oldalán kihelyezett állomásokrólérkező adatokat tanulmányozta.

– Veszed? – kérdezte Solo, s a vuki igenlően felmordult.– Merre mennek?– Hát ha figyelembe vesszük, hogy hol bukkantak elő a hiperűrből

– mondta Lando, miközben újabb számokat pötyögött be –, akkor akára Meridiasra is mehetnek, ami nem túl bölcs dolog, tudván, hogy az abolygó már évszázadok óta halott. De az is lehet, hogy a Choriosrendszer az úti céljuk.

Lando egy kissé még mindig fáradtnak tűnt az utolsó útjától, melysorán segélycsapatokat gyűjtött össze, de megborotválkozott,megfürdött, és éppen olyan elegáns volt, mint mindig. Han, aki úgyérezte magát, s úgy is nézett ki, mint aki végiggyalogolt a félgalaxison, nem tudta, hogy csinálja.

– Lefogadom, hogy a Pedducis Choriosra tartanak. Nem leszkönnyű dolguk elintézni a kalóz hadurakat, akik szövetséget kötöttek ahelyi főnökökkel, de szép haszonra számíthatnak. A Nam Chorioscsak egy darab szikla.

– Aha – bólintott egyetértően Han. – De egészen meglepő módonSeti Ashgad pont erről a bolygóról való, és összevissza esküdözött,hogy amikor elbúcsúzott tőle, Leia ép és egészséges volt. És most,amikor mindenki becsavarodott, mert Leiának nyoma veszett, hát nemidejön valaki, hogy megtámadja a Nam Choriost.

– De hát ez őrültség! – tört elő Landóból a kalmárlélek, s testénekminden csontjával tiltakozott. – Ugyan mihez lehet kezdeni a NamChorioson?

– Azt nem tudom – mondta Han. – De tartok tőle, hogy hamarosan a

végére járunk. – Han a kommunikátor fölé hajolt, és a főcsatornárakapcsolt.

– Itt Solo kapitány. Fénysebességre ugrunk; irány hét-öt-hét,érkezési pont kilenc-három-kilenc-kettő…

Lando szeme kikerekedett a közeli koordináták hallatára.– Han, öreg haver…Han kezét a mikrofonra tette.– Előttük akarunk odaérni, nem igaz? Tudom, hogy mit csinálok.– Aha, szépen belepasszírozol minket a Nam Choriosba, ha bárki

is egy hajszálnyit téved.– Hát ne tévedjen! – mondta Han nyersen, és visszafordult a

kommunikátorhoz. – Irány a Nam Chorios. Várhatóan társaságunklesz, amikor kilépünk a hipertérből, úgyhogy mindenki tartsa nyitva aszemét.

Visszafordult a képernyőn megjelenő feliratokat tanulmányozni.Három csillagromboló. Fél tucat gálya. Két bombázó.

És még a számtalan, halálos erejű KVÖR Tű, mely meg sem jelenta monitoron, s mely csak arra várt, hogy széttéphesse őket, amintkilépnek a hipertérből.

Most már biztos, hogy Han Solo megőrült.– Vágj bele, Csubi! – mondta.

20Luke érezte az Erőben támadt vihar dühöngését, mely közrefogta a

több kilométerre lévő kopár-csúcsi bázist. Lüktetett az agya,mellkasa pedig rettenetesen szorított. Miközben a fekete gyíkhozhasonlító Mobquet sebesen siklott lefelé a kanyonban,kristálydarabok és kavicsok emelkedtek a magasba minden átmenetnélkül, majd pörögni kezdtek a levegőben, nekivágódtak a terepsiklóáramvonalas oldalának, s összekarcolták az utasteret borító transplexkupolát.

– Beldorion – suttogta Liegeus. – A maga módján még mindigügyesen használja az Erőt. De ilyennek még soha nem láttam, soha. –Luke a fogát csikorgatta, mert tudta, hogy ezt a rendszertelenenergiavihart, mely darabokra zúzta a berendezéseket, melyektőlemberek ezreinek az élete és megélhetése függött,olvasztóműhelyeket forgatott fel, hogy embereket nyomorítson meg, abolygó egy másik részén gerjesztették. És mindez csak azért, hogySeti Ashgad működésképtelenné tegyen egy ágyútelepet, gondolta, ésazért, hogy létrehozzon egy folyosót, amelyen keresztülrepülhetett egyhajó.

Csak egyet kell működésképtelenné tennie.– Bejutottak – mondta Luke, amint kiértek az ágyútelep feletti

kanyonból.A fa- és fémpalánkot, mely egykor az ősi tornyot koronázta,

leszakította az irányíthatatlanul tomboló Erő. A falak tövébengerendák, törmelékdarabok és hatalmas huzalcsomók éktelenkedtek ahomokban; és a dühöngő Erő ezeket egy kopogtató szellem nyersvadságával időnként felkapta, a falakhoz, a védőpajzsokmaradványaihoz és a környező sziklákhoz vágta. Miközben Lukefigyelt, az egyik rozsdás gerenda dárda módra a levegőbe röppent,magával húzva egy egész köteg huzalt, s a harcoló alakok közé

zuhant, akik futottak, lebuktak és egymásra lőttek a torony tetején. Agerenda hánykolódott és csapdosott, végül pedig a mélybe zuhant,magával rántva kettőt a Racionalista harcosok közül.

A torony lapos tetején, az épület belsejébe vezető ajtó előtt mégmindig dúlt a csata. A kanyon szájából Luke nem tudta tisztánkivenni, csak sejtette, hogy egy másik, kisebb csata is dúlt alézerágyú spirálcsövei és pajzsai körül. Racionalisták próbáltakfeljutni a tetejére, szakadt ruhájú theranok pedig puszta kézzelharcoltak ellenük, nehogy kárt tegyenek a fegyverben. A sugárvetőkés ionágyúk fénynyalábjai sápadt villámként hasítottak a reggelilevegőbe, de az Erő-viharnak köszönhetően nem sok lövés talált, atheranok pedig már meg sem próbáltak nyilakkal vagy dárdákkalharcolni. Még a gránátszilánkokat és a rakétákat is pihe módrasöpörte el.

– Beldorion is ott lesz – mondta Liegeus, és hátravetettehamuszürke haját, mely a szemébe lógott. – Hátul, valahol aharcvonal mögött… ott van! – Egy ezüstösen csillogó korongramutatott, amely a falak talapzata mellett lebegett. Luke jól látta azóriási hutt izmos, kígyózó alakját. Semmiben sem hasonlított azegykor Jabba névre hallgató lomha hájtömegre.

Most is éppen úgy csapta meg Luke-ot a romlott Erő és azelfecsérelt, rothadó tehetség bűze, mint amikor először találkozottTaseldával.

Bizonyos szempontból Beldorion rosszabb volt Vadernél ésPalpatine-nál. Ők legalább grandiózus dolgokat álmodtak meg.

– Mit tegyünk? – kérdezte Liegeus.Luke tolatni kezdett a támadó siklóval, egészen a kanyon

bejáratáig, ahonnan jöttek. A terepsiklókat rendes körülmények közöttnem lehetett antigravitációs platformnak használni a légkamrákmódosítása nélkül, de a Mobquet siklók hajtóműveivel olyandolgokat lehetett megcsinálni, amiket néhány vadászgéppel is csak

nehezen tudott volna Luke utánozni.– Kapaszkodj erősen!– Mire készülsz? – kapkodott levegő után Liegeus. Ostoba kérdés,

gondolta Luke, miközben maximális teljesítményre állította ahajtóműveket, s megmarkolta a gyorsítókart. Teljesen egyértelműneklátszott az egyetlen lehetséges lépés. A kanyon falai hirtelen fénylőfüggönnyé váltak, szél és homok perzselte az utastér kupoláját és asikló oldalát; a kanyon falai között tátongó rés feléjük rohant, majdtovasiklott; a torony védőkoszorúján tátongó széles áttörés úgyhívogatta őket, mint egy elképesztően nagy céltábla közepe.

– Luke! – jajdult fel Liegeus, majd eltakarta a szemét.A sikló úgy suhant keresztül a hegygerinc és a torony teteje között

lévő huszonöt méteres szakadékon, mint egy harci kutya vagy egyalaposan kiképzett tikkiar, amely éppen ölesre készül. Luke leállítottaa turbóhajtóműveket, és belevágott a fékbe. A sikló a harcolók közévágódott, akik rögtön szétugrottak. Felismerte Gerney Caslót az ajtókörül küzdők között, kiugrott a siklóból, végigrohant a torony nyitotttetejét borító mocskos, megrongálódott padlón, és a lépcsőn álló férfimellé lépett.

– Azonnal hagyják abba! – ordította. Mindenkit annyira meglepett aMobquet megjelenése, hogy egy pillanatra csakugyan megdermedtek.

– Magukat félrevezették! – kiáltotta Luke, miközben a férfiak ésnők felé fordult, akik rögtönzött barikádok mögött guggoltak, megazokhoz, akik most abbahagyták a lézerágyú tetején folytatottcsatározásukat. – Magukat kihasználják! Seti Ashgad csak egyetlendolog miatt akarja megnyitni a bolygót, hogy eladja az egészet aLoronar Részvénytársaságnak, hogy az bányabolygót csinálhassonbelőle! Őt nem érdeklik a farmok! És nem érdekli az orvosi ellátás,se a vízszivattyúk vagy a gépek, amelyekre maguknak szükségüklenne!

Körülnézett, végigmérte a poros, szakadt, véres arcú alakokat, akikóvatosan léptek elő fedezékeikből, s hitetlenkedő, dühöspillantásokat vetettek rá. Arvid is közöttük volt, meg Gin néni és aKék Blerd tulajdonosának sógora is.

Kezét az oldala mellé ejtette.– Ezt nem magukért csinálja.– Lőjétek le ezt a hazugot! – kiáltotta valaki, és Luke az Erő

segítségével megragadta az egyik férfi sugárvetőjét, és megrántotta,még mielőtt leadta volna a lövést. A fehér energianyaláb aprókőszilánkokat szakított ki a mögötte lévő lépcsőház falából.

– De sokat tudsz te erről! – kiáltotta egy másik hang.– Valóban – mondta Luke csendesen. – Voltam Ashgad házában.

Ezt nem értetek teszi.– Igaza van.Luke mögött hirtelen kinyílt az ajtó, majd ugyanolyan gyorsan be is

csukódott. Luke hallotta, amint a zárak kivágódnak, noha GerneyCaslo és még két férfi odaugrott, hogy elkapja.

Leia állt előtte.Koszosan, rongyosan, bekötözött kézfejjel, szemébe lógó hajjal.

Azt, ami egykor díszes, aranyszínű csizmájából megmaradt,bőrdarabokkal és ragasztószalaggal erősítette össze. Kezében nemtartott semmit, de sugárvetője ott lógott az oldalán, a másik oldalonpedig fénykardja.

Akárhogy is nézett ki, határozottan az a Leia Organa Solo volt, akita több ezer híradóholóból sokan ismerhettek, Seti Ashgadhamisítványából pedig az összes egybegyűlt férfi és nő. Síri csendtámadt.

– Igazat beszél – mondta Leia. Belenyúlt túlságosan is bőnadrágjának zsebébe, és előhúzott egy köteg papírt. – Ez Ashgad

levelezésének a másolata, amit a Loronar vezérigazgatójával, azantemeridiani Getelles moffal és a Köztársaság Nagytanácsábabeépült kémekkel és cinkosaikkal folytatott. Ért maguk közül valaki aszámítógépekhez?

Booldrum Caslo előrelépett.– Én igen, asszonyom.– Akkor bizonyára felismeri Ashgad komputerének rendszerkódját.A köpcös ember átállította vizuálerősítőjén a nagyítási arányt,

gyorsan végigfutott a kinyomtatott anyagon, azután pedigbocsánatkérően pillantott vissza Gerneyre.

– Ez valóban Ashgad gépéből való. Én magam telepítettem arendszerét.

Caslo dühösen felmordult.– Ami még nem jelenti, hogy nem te fabrikáltad az egészet, kislány!

– De a többiek kézről kézre adták a papírokat, elolvasták afeljegyzéseket, a megállapodásokat és a kiaknázási jogról szóló részt.

– Még hogy létesítmény a Tüskésszél-völgyben? Hat hónaposkényszermunka? Ott egy hétig sem maradna életben senki!

– Kötelező munkaszolgálat?– Nyersanyagtranszfer? Lopás lesz az.– Befagyasztott Spook-árak?– Hatvanhét kredit?– Megszálló flotta… erről szó nem volt!– Már bolygó körüli pályára álltak – mondta Luke. Az ég felé

mutatott. A Racionalistáknál lévő néhány elektronikus távcső az égreirányult, ahol magasan felettük gombostűfejnyi fénylő pontokcsillogtak.

A kiáltások és átkozódások közepette Leia karjait Luke köré fonta,

és jó erősen magához ölelte.– Na és Dzym? Ashgad…– Tudok róla – felelte Luke.– Ha tényleg dúl a csata odafent, ha a Tanácsnak tényleg sikerült

hajókat szereznie Getelles flottája ellen, akkor is megpróbálfelszállni a Relianttal, és annyi drochhal, amennyit fel tud vinni afedélzetre.

– A felszállóprogram nincs telepítve.– Azt bármelyik hozzáértő mérnök elintézheti. – Hirtelen felnézett,

mert Liegeus lépett ki a siklóból, keresztülbukdácsolt a nyüzsgőtömegen, a dühösen kavargó kábeleken és gerendákon, a szabadjáraengedett Erő-szeleken. – Liegeus!

Leia a nyaka köré fonta karjait, ő pedig szorosan magához ölelte anőt, őszülő fejét Leia fejéhez szorította.

– Drága gyermekem, annyira örülök, hogy épségbenviszontláthatlak! Soha, de soha nem gondoltam volna, hogymegpróbálsz megszökni…

– Akkor még nem ismertél igazán – mondta Leia, és azöregemberre vigyorgott. Egy pillanattal később a férfi viszonozta avigyort.

– Hát ha jobban belegondolok, mégiscsak sejtettem, hogymegpróbálod – mondta, és megrázta a fejét.

– Figyelj rám, Liegeus! Mennyit tud Ashgad arról a szoftverről ahajón? – kérdezte Luke. – Ért hozzá? Tudja telepíteni? Fel tud szállnia hajóval?

– Miért ne tudna? – mondta Leia türelmetlenül. – Seti Ashgad volta Régi Köztársaság egyik legjobb hiperhajtómű-mérnöke. Ő terveztea Z-95-ös szériát.

– Ő tervezte? – Luke Leiára bámult. – Ötven évvel ezelőtt már Z-

95-ösöket csináltak?– Seti Ashgad az igazi Seti Ashgad! – mondta Leia. – Dzym tartotta

életben mindvégig.Egyre hangosabbá vált a lárma, férfiak és nők lökdösték és

taszigálták az Ashgad jó szándékáról papoló Gerney Caslót. Amásolat lapjai koszos, véres kezekben lobogtak, bár Luke kiszúrta,hogy Umolly Darm és Gin néni szorgosan gyűjtögette adokumentumokat, melyeket azután zsebeikbe rejtettek.

A theran hívők leereszkedtek a pajzsokon elfoglalt állásaikból,hogy ők is beszálljanak a nagy kavargásba. Egy hatalmas ordítással adühöngő Caslo kitört a csőcselék szorításából, méghozzá olyanfürgeséggel, melyet nem feltételezett volna róla Luke, magához ragadtegy gránátokkal teli övet, felugrott egy törött koszorúgerendára,azután még egyre; az ágyú felé igyekezett.

– Állítsák meg! – kiáltotta Leia, de már késő volt. Valaki elsütöttea sugárvetőjét, éppen akkor, amikor Gerney elhajította a gránátokat.Több tucat hideg energianyaláb hatolt a férfi testébe halálos tűszúrásgyanánt, de a gránátokra senki sem célzott. Átrepültek a pajzs koszos,fekete szélén. Egy pillanattal később detonáció rengette meg azépületet, mely mindenkit levert a lábáról. Fehér füst tört elő az ágyúcsövéből. Gerney holttestét összetaposták, miközben az emberekfelmásztak a pajzs pereméhez, hogy megnézzék, mi történt.

Körülöttük hirtelen csend támadt, amint az Erő-viharnak egyszempillantás alatt vége szakadt.

Leia szitkozódott. Luke az apró, vörös harapásnyomokhoz kapott,melyeket a drochok hagytak rajta, és megrázkódott.

– Nem tudnál valamit csinálni ezekkel? – kérdezte Liegeust halkan.– Nem is tudom. Nincs nálam semmilyen szerszám.– Umollynál és Gin néninél biztosan van…– Arra nem lesz időnk – mondta Leia. – Ugyanabban a hangárban

van egy felfegyverzett fejvadászhajó meg egy öreg bányászcsónak. Afejvadász fő lövegtornyának elég tűzereje van ahhoz, hogy visszahozdAshgadot.

– Őrizni fogják…– A szintidroidok miatt nem kell aggódni. Még mielőtt

megszöktem, kivontam őket a forgalomból, és nem hiszem, hogyAshgadnak lett volna ideje újra üzembe helyezni őket. Na, indulás!

Luke visszafutott a siklóhoz. Gin néni és Arvid leráncigálták azantigravitációs berendezéseket a két platformról, melyekkel aRacionalisták emelkedtek a torony tetejére, s a fekete támadósiklóoldalához erősítették.

Csak amikor a Mobquet eltűnt a hídkorlát mögött, akkor nyíltak kia lépcsőházba vezető, ütött-kopott fémajtók, melyek mögül Callistalépett ki.

– Liegeus? – Karjait kitárta a filozófus előtt. Az ósdi hírközlőrendszer fülhallgatója még most is ott lógott a nyakában. – Itt vannéhány szerszám.

– És legalább annyira használhatatlanok, mint azok az ostobanyílvesszők – jelentette ki Gin néni dühöngve, miközbenszerszámosládájában matatott. Az irdatlan nagy, rozsdás ládátLiegeus kezébe hajította. – Nesze, fiam. Én személy szerint nem azérttöltöttem el tíz évet ezen a remek bolygón, hogy végignézzem, ahogyazok a csalók a Loronarnál elvegyék tőlünk.

A csoport élén elindult a torony bejárata felé. Liegeus megállt alegfelső lépcsőfok előtt, s Callista arcát tanulmányozta.Összehasonlította a keskeny, fáradt arcot annak a nőnek az arcával,akit Taselda rabszolgaként használt, Beldorion pedig foglyul ejtett.

– Örülök, hogy jól vagy azok után a… kellemetlenségek után –mondta halkan. – Valójában köszönettel tartozom neked azért, amiértfelnyitottad a szemem, hogy rájöhessek, miben mesterkedik Ashgad.

És bár soha nem gondoltam, hogy ilyen őrültséget kell egyszermondanom, igazad volt.

Callista megrázta a fejét.– Féltetted az életed – mondta. – A tudás csak ártott volna neked,

és amint látom, ártott is. Csak annak örülök, hogy segíteni tudtálLeián.

– De nem segítettem neked – mondta az öregemberönvádaskodóan, szégyentől égő szemmel. Callista elmosolyodott.

– Segítettem magamon. A legtöbb hölgy képes rá válaszolta.– Ezt bizony én is tudom. Azzal ugye tisztában vagy, hogy a fiatalúr

keres téged.– Igen – mondta Callista halkan.– Őszintén szólva, admirális asszony, mindössze ennyit mondhatok.

– Thripio a tőle telhető legtökéletesebb emberi gesztus kíséretébenmondta mindezt, karját kitárta, tenyerét felfelé fordította, pontosanügyelve a megfelelő szögre és pozícióra, hogy egyfajta barátságostehetetlenséget, s a tőle telhető legteljesebb nyíltságot sugározza.

Azonban a belétáplált emberi testbeszéd digitalizált mintái alapjánazonnal felismerte, hogy Daala egyáltalán nem dőlt be neki.

– Admirális, droid! – mondta mély, nyers hangon –, és nemadmirális asszony. A birodalmi flottában éppen úgy szólítottak, minta velem egyenrangú férfiakat, és leszel szíves te is ezt a titulusthasználni, ha hozzám beszélsz!

A szemei olyanok voltak, mint a hamu: kiégettek, üresek éscsalódottak. Thripio nem emlékezett rá, hogy valaha is látott ennyipusztulást, ennyi keserűséget emberi arcon.

– Volt idő, amikor Tarkin és én együtt uralkodhattunk volna aBirodalom felett – folytatta lassan. – Most, hogy így visszagondolokrá, már nem is emlékszem, miért. Ma már csak egy olyan helyet

keresek, ahol nem zavar senki, s ahol leélhetem életem hátralévőrészét. Azt hittem, meg is találtam a Pedducis Chorioson. Semlegesszektorban van, a helyi hatóságok rugalmasak, távol azoktól akétbalkezes, agyatlan, civakodó őrültektől, akik éppen azon vannak,hogy darabokra tépjék azt, ami egyszer a legremekebbkormányrendszer volt az egész galaxisban. De nekem már elegem vanbelőle és belőlük is.

Kezeit a szék karfáján pihentette, térdeit egymáshoz húzta; aszögletes csontokon és a kemény izomkötegeken megfeszült a testreszabott drapp nadrág. Thripio meglehetősen nagy adatbankja rengetegriasztó információt tartalmazott erről a nőről: a birodalmi flottalegnagyobb lángelméi között tartották számon, de megvadult banthavagy vaktában lövöldöző sugárvető módjára viselkedett azütközetekben. Félelmetesen hozzáértő, de rémisztő haragú tiszt.

– Most pedig azért vagyok itt, hogy én és a társaim elfogadjuk atanácsadó pozíciót, amit a pedduci hadurak ajánlottak fel – folytattahalk hangján, mely érdesen csengett az égető gázoktól, melyeket aKnight Hammer fedélzetén lélegzett be, az utolsó ütközetben,amelyben Callista elpusztította zászlóshajóját, s amelyben, legalábbismindenki azt hitte, ő és Callista odaveszett. – És e helyett mit találokitt?

Thripio soha nem tudta igazán megkülönböztetni a költői kérdést avalóditól.

– Inváziót, Halálcsíra-járványt, lázadást, fosztogatást…– Hallgass!A párbeszédet rögzítette “Később tanulmányozandó” fájlnévvel és

“Kulcs a költői és valós kérdések megkülönböztetéséhez”bejegyzéssel. Protokollegységként kötelessége volt a tökéletességretörekednie ezen a téren is, s tisztában volt vele, hogy ez atevékenység használhatóságának időtartamát is jócskánmeghosszabbíthatja.

– Droidokat találok, akik ebben a szektorban kószálnak már egyideje. Olyan droidokat, akiknek az a feladatuk, hogy mindenkörülöttük történő eseményt pontosan rögzítsenek, azonban akérdéseimre adott válaszaik olyan mértékben talányosak és időnkénthiányosak, hogy kénytelen vagyok arra a következtetésre jutni, hogyvalamit eltitkolnak előlem.

Felemelkedett székéből, és megérintette az egyik falipanelt, melyhangtalanul megfordult, feltárva a galaxis legmodernebb elektronikusanalizátorát. Hosszú, szögletes ujjbegyeivel megnyomott háromgombot, mire a berendezés képernyői életre keltek, majd leakasztottegy adatkábelt.

– Szerencsére, sok-sok évvel ezelőtt volt egy barátom, akimegtanított kommunikálni a droidokkal.

– Milyen figyelmes barát – mondta Thripio érdeklődően, ám Artu,akinek gyorsabban kapcsoltak az áramkörei, megpróbált hátrálni,azonban a biztonsági retesz, melyet Daala egyik őrmestereelővigyázatosságból rájuk szerelt, megakadályozta. Daalavégigpásztázta a különböző interfészeket és kábeleket, melyeket aszegény Bortrek kapitánytól szerzett, majd saját kábelét az egyikcsatlakozóba dugta, melyet Artu oldalára erősített.

Megpöccintette az analizátor egyik kapcsolóját; Artu megrázkódott,és halkan, tiltakozóan felnyüszített.

– Most pedig – mondta Daala, s egészen keskenyre húzta zöldszemét – szépen elmondjátok, hogy mi folyik a Meridian szektorban.

– Mi a francok ezek? – Lando végigkapcsolt vagy egy fél tucatadatszektort, aztán egy újabb letapogató monitorára váltott át, hogyfelmérje a tűszerű támadók által okozott kárt. – És hogy tudnakekkora kárt tenni a hajóban?

Csubakka, aki a mennyezet közelében lebegett, és igyekezettszigetelőhabbal rendbe hozni néhány kiégett vezetékköteget, valamit

morgott a kommunikátorba a teherhajó gyorsan fagyó hátsórészlegéből. – A nevüket majd szépen belevésik a sírköveinkbe,haver – jegyezte meg Han.

– Az biztos, hogy ugyanolyan KVÖR-technológiával készülhetnek,mint a szintidroidok – mondta Lando, akinek barna ujjaivillámgyorsan mozogtak a védőpajzsok vezérlőpaneljén, míg Hanvad fordulókba döntötte a Millennium Falcont, bukfencezett éscikcakkban repült: ez volt az egyetlen lehetséges védelmi stratégia atámadóik ellen. – Az antemeridiani flotta a közelünkben sincs,úgyhogy az biztos, hogy nem hagyományos módszerekkel irányítjákezeket az izéket.

Körülöttük a Courane, a Fire-eater és a Sundance, egy könnyűkutatóhajó, melyben Kyp Durron segédkezett, ugyanezt csinálta:kígyóztak és bukdácsoltak, kétségbeesetten próbáltak a Nam Choriosközelében maradni, és tartani a pozíciójukat, amíg az igazi támadóflotta meg nem jelenik. Mivel jó negyven perccel a szúnyograjhozhasonlító támadó flotta előtt álltak orbitális pályára, akármilyenpozíciót felvehettek volna.

– Viccelsz? – jegyezte meg Han. – Tudod te, hogy mennyibe kerülegy szintidroid? Marhaság!

– Azt tudom, hogy a szintidroid-technológia egyfajtaprogramozható kristályra épül, és az nyomja meg az árát… A fene! –tette hozzá, mert a hajó megrázkódott, és újabb vörös fények villantakfel a kijelzőn. – Csubi, megint bekaptunk egyet hátulról… igen,tudom, hogy már a bal oldali pajzson is rés van!

Csillagok kavarogtak és villantak el a pilótafülke mellett,miközben Han keresztülvitte a Falcont egy újabb támadási hullámon.Miközben elhúzott egy újabb lézernyaláb mellett, mely veszélyesenmegközelítette a hajó fő elhárító pajzsait, azon morfondírozott, hogymennyi ideig képes ilyen éber maradni, és vajon elegendő energiávalrendelkezik-e még a hajó, hogy tovább folytathassák ezeket a

nyaktörő mutatványokat. Noha körbevette őket a feketeség és acsillagok ragyogása, az egy ritka pillanatban, amikorfelszusszanhatott, látta a tehetetlenül sodródó Fire-eatert, amintdarabokra szaggatják a Tűk. Csak reménykedni tudott, hogy alegénység már halott volt, vagy eszméletét vesztette az oxigénhiánymiatt.

– Ha viszont valakinek sikerül szintetikus úton előállítani ilyenkristályt, vagy olcsón megszerezni – tette hozzá Lando, aki soha nemhagyta volna félbe egyetlen magyarázatát sem –, akkor nem nagy ügy.

– Nekünk viszont az! – ordította Han. Hogy a fenébe lehetilyenek ellen harcolni? Megfeszített koncentráció és rengeteggyakorlás után sikerült neki leszedni kettőt, de annyi lövéstpazarolt el rájuk, hogy nem érte meg tovább próbálkozni.

Úgy tűnt neki, hogy a Tűk soha nem adják fel.– Egy biztos – kiáltotta Lando –, nagyon kell nekik az a bolygó.

Mihez kezdünk, ha ideér a flotta? Van valami ötleted?– Majd kitalálok valamit.A hajó hevesen megrázkódott, s még több vörös fény gyulladt fel a

műszerfalon.– Getelles moff.Daala hátradőlt a főmonitor előtt, melynek képernyője lassan

elsötétedett. A kisebb monitorokon még mindig ott villódzott Artuhosszú és kitartó, ám hiábavaló harcának nyoma, a Leia eltűnésével,s a Tanács becstelenségére utaló kételyeivel kapcsolatos titkosfájlok, és az összes olyan információ, amely miatt Yarbolk Yemmetvégigüldözték a fél szektoron. A kis droid két fő végtagján pihentvesztesre emlékeztető pózban. Kábelek és vezetékek lógtak akülönböző portokból és interfészaljzatokból, rövidre zárva mindenbiztonsági áramkörét, mely adatbankját védte.

Thripio igazán sajnálatosnak vélte, ami társával történt, és

meglehetősen aggódott saját épsége miatt is.Nem kellett hozzá gondolatszonda, hogy valaki megtudja, ez a

magas, vörös hajú nő, aki mozdulatlanul ült fekete karosszékében,nagyon, de nagyon dühös volt.

– Az a köntörfalazó, inkompetens, talpnyaló, befűzött kis ganajtúró– mondta kellemes hangon. – Szóval még mindig pórázon tartja azt agerinctelen Larmot, akivel megosztotta a teszteredményeit azAkadémián, amikor kapitánnyá nevezték ki fölém. Kiárusításttartanak a Loronar Részvénytársaságnak, annak a paragrafusrágótolvajbandának. Ezek még a saját testvéreiken is átgázolnának, csakhogy megkaphassák a pénzüket… Nyálas élősködők. Mind egy szálig.Még a ranatokba meg a huttokba is több becsület szorult.

Thripio gyorsan átvizsgálta a “Kulcs a költői és valós kérdésekmegkülönböztetéséhez” című állományát, de nem tudta eldönteni,hogy reagálást vár-e tőle az admirális, vagy sem.

Daala karosszékéből térdére huppant, és nekilátott kihúzgálni azArtuból kiálló kábeleket.

Miközben dolgozott, halkan beszélt, mintegy magában.– Sajnálom az államfőtöket. – Artuhoz beszél, gondolta Thripio

kissé felháborodottan. – Ő volt Bail Organa herceg leánya.Becsületes, a maga törvényei szerint élő embernek tartották, akitisztességre nevelte a leányát. Azokban az időkben még jelentettvalamit a becsület. A becsület és a bátorság.

Felállt, és hátravetette fejét, haja tűzként ragyogott az irodahalványan világító lámpáinak fényében. Szemei még mindigélettelennek tűntek, de megteltek a halottak kőkemény haragjával.

– A becsület miatt léptem be a flottába. Persze, főként a hatalommiatt, de a becsület és a bátorság is számított. Most meg ez lettbelőle. Férgek lakmároznak a Birodalom hulláján. Hullarablókárusítják ki piti kis közvetítőknek meg mindenféle pénzsóvár

gazembernek. Tarkint megölte volna a szégyen.Mivel felé nézett, Thripio megkockáztatott egy megjegyzést.– Nincsen egyértelmű adatom arra, hogy a Loronar

Részvénytársaság közvetítő lenne…– Milyen ostoba voltam. – Megérintette az elektronikus analizátort,

s az visszacsusszant a helyére. – Azt hittem, egyszerű lesz magammögött hagyni őket, egyszerűen csak kisétálok az ajtón. Talán mindigis ostoba voltam.

Visszaült székébe, és megnyomott egy szinte láthatatlan gombot akarfán.

– Yelnor? Beszélni akarok az összes hajó parancsnokával.– Hát nem egyedül jött? – kérdezte a meglepett Thripio.Daala felemelte a fejét, úgy tűnt, mintha csak most vette volna

észre a droidokat.– Nem – felelte. – Én vagyok a Független Telepes Társaság

elnöke. Több mint háromezren vagyunk, beleértve a házastársakat ésa gyerekeket is. Mi, akik hűségesek voltunk a régi rendszerhez, ahhoza rendhez és hatékonysághoz, amely az Új Rend lelke volt. Alegtöbbünk tisztként szolgált a flottában, de beleuntunk a hatalomértfolyó, kicsinyes küzdelembe, meg a diplomaták jöttmentekkel ésmindenféle söpredékkel folytatott ostoba szópárbajaiba. De vannakköztünk vállalattulajdonosok a családjaikkal, és köztisztviselők is.Csak annyit akarunk, hogy hagyjon minket mindenki békén, és ezértmegvettük az unifiri K’iin hadúrtól a Pedducis Chorios legkisebb,félmilliárd hold nagyságú kontinensének használati jogát, hogy úgyélhessünk ott, ahogy nekünk tetszik.

– És nem áll szándékomban – folytatta, miközben megpaskolta Artukupolás fejét – veszni hagyni a befektetett pénzem, a pénzünk, csakazért, mert egy talpnyaló, tehetségtelen, kiugrott senkiházi, mintGetelles moff, meg akarja szerezni a Loronar Részvénytársaság

támogatását, hogy kényelemben élhesse le a nyomorult életehátralévő részét. Még akkor is, ha azzal, hogy kihajítom a szektorból,megmentem az államfőtöket, és azt a gerinctelen idegenekből állóSzenátori Tanácsot a megszégyenüléstől, amit pedig nagyon ismegérdemelnének.

Megnyomott egy újabb gombot a kommunikátoron. Előtte a falonmonitorok emelkedtek ki a falból, melyeken nyolc férfi arca jelentmeg, melyek közül hárman éppen olyan drapp, embléma nélkülibirodalmi egyenruhát viseltek, mint Daala, valamint két nőé. Ridegenés fegyelmezetten néztek maguk elé, ugyanazokkal a kiégett keserűszemekkel.

– Barátaim – mondta Daala –, úgy tűnik, van még egy utolsó csata,amit meg kell nyernünk.

21– Mögöttünk van. – Leia feltérdelt, szél és por tépett a hajába,

miközben beállította Gin néni elektronikus távcsövét. A kanyonokragyogó hasadékain keresztülszáguldva és kanyarogva, felkúszva agyémánt módjára csillogó törmelékhegyeken, vagy tíz-tizenkét métertzuhanva a mélyedésekbe, ahol azután újra működésbe léphettek azantigravitációs tartályok, egyszerűen nem lehetett harminc méternéltávolabbra látni, néha még annyira sem. De Leia tudta.

– Beldorion?Visszahuppant a pilótafülkébe, és ellenőrizni kezdte a lángszórók

és a sugárvetők munícióját, melyeket Arvid és Umolly Darm hajította siklóba indulás közben. Elmosolyodott az igazán kiváló minőségű,karcsú, vadonatúj, fekete és ezüstszínű fegyverek láttán, melyeketegyetlen, ikerholdat ábrázoló diszkrét embléma díszített:

LORONAR FEGYVERDIVÍZIÓ– A legjobb, a legmegbízhatóbb.Leiánál szabály volt, hogy ha lehetett, nem utazott azon a járművön,

amelyet Luke vezetett; de életében először hálás volt azért, hogytestvére olyan szintre fejlesztette képességeit, amely a Lázadók egyiklegjobb pilótájává tette. A sikló belső gravitációs szabályzóval is felvolt szerelve, úgyhogy mindent úgy tudott irányítani, hogy Leiánakközben nem ugrott ki minden csontja a testéből, valahányszor azantigravitációs berendezés egy nagyot rúgott, amint kisebb szirtekfölé értek – vagy nagyobbak fölé. Nagyon ügyelt arra, hogy véletlenülse nézzen le. Mintha csak a saját ágyában ült volna odahaza.

– Egyáltalán, hogy hozzák be ezeket? – kérdezte, s végigmérte asikló kényelmes, fekete bőrüléseit, a beépített minibárt, a rengetegelektronikus játékszert és kommunikációs berendezést. – Majdnemakkora, mint egy B-szárnyú.

– Arvid szerint a Loronar legalább hatot vagy hetet veszített el,mire sikerült átjuttatni egyet az ágyútelepek között. – Luke egyszakadék felé fordult, mely azonban mélyebbnek bizonyult, mintgondolta. Meredeken bedöntötte a siklót, és a majdnem függőlegeskanyonfal felé vette az irányt, hogy némileg csökkentse a gépre hatónyomatékot, majd pedig a hegygerinc felé fordult, s nekiiramodott,mint egy ég felé repülő napsárkány a párzási időszakban. – Gin néniis vagy három roncsot talált. Egy vagyont keresett a javításokon,amelyeket felszámított Ashgadnak. A theranoktól is vett néhányalkatrészt, úgyhogy ők is biztosan találtak egypárat. És ez csak a múltévben volt, azt mondja.

– Miközben Q-Varx a találkozón dolgozott a bolygó “Racionalistavezéreivel”. – Leia megrázta a fejét. – Az életemet nem bíztam volnará, de azért komolynak tűnt. Arra még álmomban sem mertem volnagondolni, hogy részese lehet ilyesminek.

– Lehet, hogy tényleg komolyak voltak a szándékai – mondta Lukehalkan. – Lehet, hogy komolyan azt gondolta, hogy ha háborúba istaszítja az egész szektort, és megkockáztatja egy járvány elterjedését,amiről neki azt mondták, hogy kordában tartható, még mindig jót teszazoknak, akik a fejlődés és nem a stagnálás hívei. Azt nem tudhatta,hogy a Halálcsíráról van szó.

– Nem tudta – mondta Leia. – De tudnia kellett volna. Aki olyanpozíciót tölt be, mint ő, nem engedheti meg magának, hogy ostobalegyen.

És miközben Luke a vezérlőpanel kapcsolóival volt elfoglalva, saz Erő segítségével letapogatta a következő gerinc utáni talajt,megpróbálva kikerülni minden akadályt, még mielőtt elérték volna,egyfolytában gondolkozott. Van még valami. Valami elkerüli afigyelmemet.

A bolygó tele volt élettel. Láthatatlan, megfoghatatlan, deintelligens élettel, melyben ott pislákolt az Erő.

Ne hagyd őket! Ne hagyd őket!Kiket?Miért jutott ismét eszébe a látomása a rohamosztagosokról és a

jawákról? Miért érezte, hogy akárki is az, aki a lerobbant siklóközelében állt a kanyonban, s aki figyelte szerelés közben, mindig ottvárt rá a következő emelkedő, a következő kanyar után?

De sohasem volt ott semmi.– És az is biztos – tette hozzá, mintha magában beszélt volna –,

hogy Q-Varx nem tudott Dzymről.A hangár kapuit zárva találták, csakúgy, mint a hangárból Ashgad

házához vezető lépcsőház ajtaját. Luke azon a véleményen volt, hogyha felére csökkentik az ionkarabély hatóerejét, akkor egy lövéssel ellehet intézni a második pár ajtót, mivel a kapura leadott lövés utánLeia kezében majdnem szétolvadt a maximumra állított fegyver. Deaz első energianyaláb csak meghajlította a belső fémfelületet, ezértLeia ismét maximumra állította a karabélyt, és újból meghúzta aravaszt. Egészen meglepődtek, hogy a hangár zárt terében mekkoralármát csapott a fegyver, s elképedve bámultak a tátongó lyukra abokáig érő törmelék és a fojtó porfelhő közepén.

– Mondtam, hogy elég, ha háromnegyedre veszed.– Kifutunk az időből.Az lehet, hogy Leia megtanult türelmesen és diplomatikusan bánni

a nagykövetekkel, gondolta magában Luke, miközben az egyiklángszórót megigazította a vállán, de az biztos, hogy még mindigsokra tartotta a tüzérségi fegyverek rombolóerejét is.

– Mit csináltál a szintidroidokkal? – kérdezte Luke, mert mégmindig nem tudta felfogni, hogy egyáltalán nem kell számítaniukőrökre.

– Kibeleztem a központi vezérlőt. – Leia végigpörkölte az eléjüktáruló lépcsőket, a padlót, a falakat és a mennyezetet egészen a

lépcsőfordulóig.Mindketten védőszemüveget viseltek, melyet a hangárban találtak,

de Luke-nak még így is erőteljesen hunyorognia kellett, hogy netévessze el az irányt. Az apró, feketére sült drochok száraz faágmódjára recsegtek a talpuk alatt, ahogy a forduló felé közeledtek.Leia ismét tüzet nyitott.

– Jó lesz, ha nem felejtjük el, ha a Loronar útnak indítja a Tűket.De hát minden valamirevaló parancsnok a galaxis legnagyobbűrállomásának a szívébe rejtené el egy ilyen fegyver központivezérlőjét.

– Aha, hát téged is bezártak már egyszer a galaxis legnagyobbűrállomására – vigyorgott rá Luke, miközben megmásztak akövetkező lépcsősort.

– És hacsak nem sikerül találni odabent valakit, aki hajlandóminket hazaengedni egy nyomkövetővel a gépünkön – tette hozzáLeia, homlokára tolva szemüvegét –, akkor jobb, ha nem számítunkmég egyszer akkora szerencsére. – Aranyfejű hajtűi egészenfurcsának tűntek, ahogy koszos hajában csillogtak. – Kell, hogylegyen gyenge pontjuk. Biztosan meg lehet őket állítani a központivezérlő nélkül is.

Éppen az előtt a terem előtt álltak meg, amelyben Luke találkozottDzymmel, s amelyből kimentette Liegeust a karmai közül. A padlómegannyi lábon mászó drochtenger gyanánt hömpölygött. Luke ésLeia egyszerre húzta meg a ravaszt, tomboló sárga lánggömbbéváltoztatva a termet. Utána azonban úgy érezték, mintha forróserpenyőn kellett volna végigrohanniuk; a veríték patakokban folytvégig poros arcukon, a szétégetett anyag pedig a csizmáikon keresztülis égette a talpukat.

Az átjáró, mely az átépítés alatt álló részleghez vezetett, zárvavolt. Luke Leia vállára tette a kezét, mert ismét az ionkarabélyhoznyúlt.

– Védőpajzs van mögötte. – Egy kattintás, és fénykardjának zöldoszlopa zümmögve életre kelt.

Leia hátrafelé pillantott, a lépcsőház szétlőtt ajtaja irányába. Luketudta, hogy ki volt az, akinek jelenlétét testvére megérezte.

Igen, itt van, gondolta Luke. Szinte már látta is a sötétbenrosszindulatúan villogó, rubinszínű szemeit, s amint lépcsőfokróllépcsőfokra vonszolja felfelé tekergőző, féregszerű testét. Az Erősötét, elszabadult hurrikánja körülfogta, miközben elméjében Dzymhangja suttogott, egyre csak azt hajtogatva, hogy ezeket az embereket,ezeket a hitvány kis férgeket, ezeket az arcátlan ál-Jediket meg kellállítani.

Luke a zár mechanikájába mártotta fénykardját, és megmozgatta azajtó kapcsolóját. Megmozdult ugyan, de azért erősen tartott.

– Van még egy zár – mondta. – Az egyik panel mögé rejtették afalba…

– Itt van. – Leia időközben felkattintotta fénykardját. Luke azontűnődött, hogy hogyan tudta magánál tartani a fegyvert, amikor SetiAshgad elvitte magával a hajóról.

De nem volt idő kérdezősködésre, mert a padlót hirtelen megráztaegy felszálló hajó hajtóművének robaja, s az ajtó felettivilágítógerenda sárga fénye vörösre változott.

– Felszálltak! – kiáltotta Luke, s magasan felettük látták a Reliantszögletes, szürke foltját, amint izzó hajtóműveivel az égbolt feléemelkedik, végig a bolygó védelmi rendszerén lévő egyetlen résen,melyet a kopár-csúcsi bázis felrobbantásának köszönhettek.Ugyanabban a pillanatban Leia beledöfte lézerpengéjét a másodikzárba, az ajtó kinyílt, s forró porfelhő ömlött ki rajta, melyet afelszálló hajó hajtóműve kavart fel.

Néhány Spook-kristály hevert a padlón azon a helyen, ahol atárolódobozok lehettek. Drochokat is láttak, melyek a sápadt

napfényben haldoklottak, s amelyek azokból a zárt konténerekbőlpotyoghattak ki, melyekben Dzym a társaikat szállította.

Az öböl másik oldalán ott állt a fejvadászhajó, hajtóművébőlvezetékkötegek lógtak ki.

Luke szitkozódott, és a hajó mellé rohant. Leia közben abányászcsónak felé futott, amelyet hasonlóan kibeleztek, de egyébkéntsértetlennek tűnt. – Meg tudod javítani? – kiáltotta, miközben apilótafülke felé mászott. – Nem volt idejük megbénítani afegyverrendszerét.

– Azt hiszem, igen. A központi rendszer kiírásai alapján nincs nagybaj. Túl sietős volt a dolguk… add ide azt a szerszámkészletet apadról.

Leia leugrott a csónakról, a munkapadhoz rohant, megfordította avörös kocsit és Luke-hoz húzta, aki közben letépte magáról azt, amiaz ingéből megmaradt, és szélsebesen nekilátott a diagnosztizálásnak.

– Menj az ágyúhoz! – ordította Luke, aki félig eltűnt a hajószerelőpaneljében. – Ahogy kinyitod a zárat, rögtön előcsúsznak,csak a kábeleket kell visszakötni a helyükre…

Leia felkapott egy fogót meg egy kábelcsatlakozót, s abányászcsónakhoz rohant, mint a Felkelés idején, amikor birodalmiaközönlöttek el a bázist, és minden összeeszkábált hangosbeszélőből azindítókód harsogott.

Figyelt. Figyelt. Tudta, mi közeleg: hatalom, düh, rothadó, sötétiszap, csupán ennyi maradt az egykor tiszta Jedi-képességekből.

Az egyik ágyút már a fejvadászhajó mellé húzta, és éppen amásikért indult, de akkor megérezte, hogy nem maradt több ideje.Luke félig a Z-95-ös szerelőpaneljében matatott, a Reliant pedig úgyemelkedett, mint a halál hamuszürke angyala, hogy találkozhasson aLoronar flottával…

És már érezte a leheletét. Hallotta hortyogó, ragacsos leheletét.

Ammóniaszag öntötte el a padlót, melyet a rothadó Erőrengéshulláma követett. Leia leugrott a csónakról, és könnyedléptekkel az ajtó irányába futott, levette, s a földre hajította felöltőjét,lecsatolta, s eldobta sugárvetőjét, mert tudta, hogy mire képes vele azErő.

Beldorion, a Nagyszerű, gyorsan mozgott. Végigszökellt éscsúszott a külső udvaron, hatalmas izmai megremegtek pikkelyesbőre alatt. Nyál csörgött a szájából, máglyaként lángoló szemébenpedig ott ragyogott az a gonosz megszállottság, mely annyiraelvakította, hogy képtelen volt felfogni, nem a saját akarata szerintcselekszik.

A hangár nyitott ajtaja mögött lebegő porfüggönyt megvilágítósejtelmes fényben egy karcsú, apró nő állt.

Taselda? A régi riválisa, az ősi ellensége, villant agyába…Nem.Az apró Jedi volt az, akit Ashgad hozott magával, és akit Dzym

akart megszerezni. Egy alacsony, fénylő alak az árnyékok között,kezében halványan ragyogó fénykardjával, mintha csak megszelídítettcsillagfényt markolt volna.

– Ne akarj próbára tenni, kis hercegnő! – Fakó, világoslila pengéjesercegve vágódott ki markolatából. – Jó pár éve nem használtam, ésaz is meglehet, hogy egy lusta, vén csiga lettem, de még mindig énvagyok Beldorion.

Leia szíve gyorsan vert, miközben ellenfelét tanulmányozta.Felidézte, hogyan mozgott Jabba: oldalirányba csúszott éscsavarodott, testének középpontját használta egyensúlyozásra. Eszébejutott az az eset, amikor Jabbát felbosszantotta az egyik szolgája – akövér házvezetőnő volt az, vagy a sokat szenvedett szakács? –, ésutánament egy bottal. Még az a hájtömeg is halálosan gyorsanmozgott.

De nem érzett félelmet.Nem válaszolt neki, és érezte, hogy ez nem tetszett Beldorionnak.

Rögtön rájött, hogy a hutt azok közé tartozott, akik szerettekeljátszadozni az ellenfeleikkel, mielőtt megölték.

Helyes.– Olyan édes kislány voltál. Ne akard, hogy…Leia lecsapott. Lépés, lépés, döfés, ahogy Callista mutatta neki,

erős, tiszta suhintás, mint egy apró villám, és Beldorion, akit amondata közepén ért a támadás, alig tudott elmozdulni a pengeútjából. Ám ellentámadása hihetetlenül gyorsan jött, majdnem eltörteLeia csuklóját, ahogy felfogta a csapást; az összeakaszkodófénykardok remegése végigfutott fején és csontjain. A pengék ismétsercegve összeakadtak, amint Leia hárított egy újabb felülről érkezőcsapást, és éppen csak sikerült elugrania, amikor az hirtelenoldalirányúra váltott. Ez egy régi trükk, mondta neki egyszer Callista,de sokat kell gyakorolni, és védelem nélkül hagyja az embert. Leiahátrahőkölt, megrendítette a hutt nyers, állati ereje.

Újra Beldorion elé lépett, elméjét kizárólag az előtte kúszó óriásilényre és a fénylő pengékre összpontosította. Semmi mást nemengedett tudatába. Elég messzire elért a hutt pengéje, előrecsusszant,mint egy kígyó, Leia pedig oldalra vetődött, majd bukfencezett egyet– Callista, Luke, kösz, hogy gyakoroltattátok velem – farkánakbénító csapása elől, újra talpra szökkent, és támadásba lendült;mintha tüzet lövellt volna fénykardja.

Egy másodpercnyi, egy pillanatnyi időt nem hagyva, mintha csak ajárvány kapott volna új életre ebben a halványan fénylő világban, aszörnyű lény ismét Leia felé haladt, szemei lángvörösen izzottak.Újra lecsapott a farkával: több száz kiló süvített a levegőben ostormódjára. Leiának még idejében sikerült elugrania, s közben aztkívánta, bárcsak ő is olyanokat tudna ugrani az Erő segítségével, mintLuke. A pengék egymásnak feszültek, majd szétváltak. Leia zihálva

ugrott oldalra, próbált távolabbra kerülni Beldoriontól, közbenfigyelte a farkát, s igyekezett mégis olyan közel maradni, hogylesújthasson rá. Előre, hátra. Callista mindig ezt tanította neki: Egynő csak így harcolhat. A hutt roppant kígyó módjára lecsapott rá, őpedig védekezésre emelte fénykardját, közben elméjét végig nyitvatartotta, s megérezte, hogy a támadás újból oldalirányúba fogátmenni.

Pontosan ez történt, Leia pedig előreszökkent, és erőteljes csapástmért Beldorion oldalára. Pengéje úgy ment keresztül a puha, zöldszínű testen, mintha izzó drót lett volna. Villámgyorsan mögészökkent, mert a hosszú vágás nyomán szétnyílt a hutt bőre, s véresfolyadékáradat, belek és különféle szervek robbantak elő testéből.

Hallotta, amint dühöngve felhördül, s látta, amint fénykardjapörögve kiesik kezéből.

Azután pedig úgy folyt szét a padlón, mint egy kilyukasztottléggömb, vagy egy üres zsák. Leia lihegve állt mellette, testét nyálkásváladék fedte, kezében még mindig ott izzott fénykardja. Luke kiugrotta fejvadászhajó alól, és bevágódott a pilótafülkébe.

A mocsok patakokban folyt le róla, de szalutált Luke-nakpengéjével, testvére pedig visszaintett neki; tekintetük egy pillanatratalálkozott, mielőtt Luke magára zárta a pilótafülke tetejét. Pontosantudta, hogy mit látott Leia szemében.

Az első győzelmét. Vader árnyéka felett aratott első győzelmét. Degyőzelmet aratott saját maga felett is, mert elfogadta magát annak, akimindig is volt.

És azt is tudta, hogy ki tanította neki azt a jellegzetes, erőteljes,oldalirányú vágást.

A hajtóművek indítógombjára vágott, a hajó életre kelt, s sólyommódjára röppent az égbolt irányába.

Gyorsabban emelkedett, mint a Reliant, gyorsabban néhány

elfogóvadásznál is, mert arra tervezték, hogy ki lehessen velemanőverezni az ágyútelepek ágyúit, ami sikerült is. A röppályakoordinátáit az ágyútelepek pozíciójához igazították. Liegeusszámításai lenyűgözően precízre sikerültek. Elindította a programot,hogy a kopár-csúcsi bázis felett maradjon, tudta, hogy a Reliant isugyanezt tette. Hirtelen villanásokra lett figyelmes. Harcolnak,gondolta. Magasan a felszín felett orbitális csata zajlott. Valakiidejött, hogy megállítsa őket.

Vajon tudják, hogy tüzet kell nyitniuk a bolygóról felszállóhajókra?

A kék égbolt kezdett elsötétedni körülötte. A halvány csillagokszikrázó ékszerekké váltak.

Látta a szürke hajót, amint meglehetősen távol tőle, a robbanásokés fények felé igyekszik. A távolban, tőle baka egy köztársasági hajólógott az űrben, melyet apró, fekete és bronzszínű KVÖR Tűkszaggattak darabokra. Ez kellett a birodalmiaknak. És a Loronarnekik is akarta adni.

Még távolabbra tekintett, s megpillantotta a flottát.Birodalmiak. Két, három köztársasági hajó, és… a Falcon?

Bukdácsolt és pörgött, mint egy durki, amit az őrületbe kerget aparazitája, a kleex, miközben megpróbált a birodalmiakra lőni,melyek körülfogták. Ezernyi apró villanást látott, amint a Tűkkörülöttük kavarogtak, s időnként becsapódtak. Még nem ért elégközel hozzájuk ahhoz, hogy kapcsolatba léphessen velük, de a furaalakú, szürke hajó, melyen ott ült Dzym és Ashgad, a retteneteséleterőszívó és szánalmas talpnyalója a számtalan sötét ládával,melyben a halál megannyi hírnöke lapult arra várva, hogy kiszívja agalaxist benépesítek életerejét, hogy azután gazdájuknaktovábbíthassák, lőtávolon belülre ért.

Rombolás, halál és pusztulás, egyik bolygó a másik után, mindezcsak azért, hogy Dzym félelem nélkül mindenből kiszívhassa az

energiát, amit el tud érni. Pusztán csak ezért.Luke tüzet nyitott. Fehér fény csapott elő ágyújából.A következő pillanatban irtózatos robbanás rázta meg hajóját,

melytől megpördült. A Reliant sértetlenül haladt tovább, s Lukemegpillantott valami egészen kicsi, fekete, gyors valamit, ami elévágott… Újra tüzet nyitott, és a műszerfalán minden fény vörösreváltott. Meghúzta és elforgatta a botkormányt, hogy stabilizálja afejvadászhajót, de hiába, mert tovább pörgött, s a Nam Choriosgravitációs mezője egyre közelebb húzta a bolygóhoz. Ahogy a kis Z-95-ös pörgése orsóba ment át, Luke egyenesbe állította, és leadottmég egy lövést a Reliantra. Látta, amint hátulsó hajtóműveiből sárgaláng csap elő.

De nem robbant fel. Csak sodródni kezdett, letért röppályájáról, ésLuke hosszú távú érzékelői befogták Seti Ashgad halk, sercegőüzenetét, melyben kérte, hogy küldjenek értük egy hajót.

Miközben a fejvadászhajó megkezdte hosszú zuhanását, Luke látta,amint az egyik kisebb gálya leszakad a birodalmi flottától, és asodródó hajó felé indul.

És még mielőtt a birodalmiak ráeszmélhetnének, hogy miféleszellemet engedtek ki a palackjából, addigra a Halálcsíra elárasztjaaz egész galaxist.

Azután zuhant.Kiment a kabin grav-berendezése. Miközben a szabadesés

érzetétől felfordult a gyomra, Luke azon dolgozott, hogy átirányítsa azenergiát a most már szükségtelen pajzsokról a hajtóműre, hogylegalább a landolást élve megúszhassa. A pilótafülkébenelviselhetetlenné vált a fullasztó hőség, a bolygó felszíne pedig egyreközelebb került a géphez, hogy végül porrá zúzza. Forró, tüskéshegycsúcsok, fekete árnyék. A tsilek kristályos tűi. Érezte a lökést ésa húzást, amint az egyik hajtómű teljesítménye hirtelen megnő;

megrántotta a botkormányt, hogy csökkentse a zuhanás szögét. Afékező hajtóművek felbőgtek, lecsökkentve sebességét. Úgy érezte,hogy tűzoszlopként zuhan lefelé, csak azt nem tudta, hogy mire. Egyenergianyaláb húzott el mellette. Hé, kösz… gondolta. Valószínűlegegy másik ágyútelep elé került.

Vagy rendbe hozták a kopár-csúcsi lézerágyút.Túl meredeken jövök. Csak kitartsanak a fékező hajtóművek.

Aktiválni kell az antigravot.

Callista… gondolta, s arra vágyott, jobban, mint valaha, hogy mégegyszer beszélhessen vele. Callista.

Sík terület fölé ért. A hatalmas tengerfenék gyémánt módraragyogott, amíg a szem ellátott. Tsilek kígyózó vonala, mely végtelenhosszúnak tűnt. A Tíz Testvér. Körök, vonalak, melyek a hegyekbőlkibúvó, ragyogó Spook-kristályok felé mutattak.

Jól ki lehetett venni a mintát, melyet követtek, de csak abból amagasságból, melyből Luke érkezett. A mintát, mely tudatába hasított,s előhívta félig elfelejtett álmait.

Teljes erőből megrántotta a botkormányt, magába szívta az Erőt,mert alatta a talaj olyan sebességgel húzott el, hogy semmit semlátott, és leszállt.

Később nem emlékezett arra, ahogy kimászott a fejvadászhajóból,csak arra, ahogy az felrobbant. Sejtette, hogy valószínűleg az Erősegítségével eltompította az érzékeit, amíg többé-kevésbébiztonságos helyre nem kúszott. Fogalma sem volt arról, hogy merrelehetett, vagy hogy mekkora lehetett az esélye a megmenekülésre, devalahogy nem is érdekelte igazán.

Ha a birodalmi flotta felvette Dzymet és rabszolgáját, SetiAshgadot meg a sötét kis dobozkáiban kúszó élőlényeket, nem isbeszélve a láthatatlan, de irányítható járványról és az apró kishalálosztókhoz szükséges, végtelen mennyiségű kristályról szóló

hazugságairól, akkor a Köztársaságból, a Birodalom megmaradtszektoraiból és az űrtechnológiával rendelkező világokból nemsokárasemmi sem marad.

Csak Dzym. A kövér, jóllakott Dzym, akinek még ez sem lesz elég.Luke behunyt szemmel feküdt a kristályokon. Még mindig érezte az

égő fejvadászhajó füstjének szagát, tudta, hogy fel kell kelnie, és aztis, hogy képtelen rá.

Megint érezte, hogy körülállják.Némán, láthatatlanul.

Ha meg akartok támadni, csak rajta, gondolta, miközben tudataújra sötétségbe és álomba merült; rohamosztagosokról és jawákrólálmodott. Ha engem akartok, gyertek!

Azután, az eszmélet határán, eszébe jutott a tsilminta, ahogyegészen magasról látta: eszébe jutottak álmai, melyek hátterébenfelderengtek. Eszébe jutottak a hangok is, melyek azokban azálmokban szóltak hozzá, mint ahogy a Hallók szerint a kövekbeszéltek hozzájuk.

Ti éltek, mondta elképesztően meglepetten – soha életében nemlepte még meg semmi ennyire.

Egyetértés lebegett felé, színek lepték el agyát: kék, mint a tsilekkristályos magja és zöld, mint a Spook-halmok a sziklák tetején. Él,él, él, él… mint egy visszhang.

És álma a jawákról visszatért.Csak azokat a képeket használták, melyek az agyában rejtőztek: a

bennszülött lények, melyeknek az agyátültetés után arohamosztagosokat kellett szolgálniuk.

Éltetek egész idő alatt.

Egész idő alatt, vibráltak alóla a kristályok, a tsilek, és a hegyek,

mintha halk zenét hallott volna, mely beleivódott a csontjaiba. Egészidő alatt. Az idők végezetéig. Gondolkozunk, álmodunk, beszélünkés énekelünk. A tenger formált minket, azután a tenger elment. Abolygó táplált minket szívének füzéből. Kisemberek itt is, ott is, denem számított. Azután elvittek minket. Elvitték… tudata képtelenvolt a szót lefordítani, testvérünket/önmagunkat, a tudatuk egyrészét, gondolta Luke.

Hirtelen elöntötte haragjuk feneketlen tengere, melyet elveszítettcsaládtagjaik miatt éreztek.

Elvitték és rabszolgákká tették őket, telibe találta őket azelektronikus gazdaságra történő váltás, mint ahogy a jawák agyát isátformálták, és rabszolgákat csináltak belőlük. A tsilek tudatánkeresztül Luke megpillantotta azokat, akiket a Tűkbe és aszintidroidokba zártak, rabszolgákká lettek, de még így is a rokonaik,s a szívük mélyén tsilek maradtak. Érezte, hogy ezek az időtlenlények nem tudják felfogni azt, amit látnak. Luke viszont pontosantudta.

A Reliant kabinját látták. Két elkábult szintidroid feküdt a padlón.A padlóra meredtek, testük rothadó massza volt csupán, de tudatukfelfogta mindazt, ami körülöttük történik. Nyugodtan, csendbenfeküdtek, nem éreztek fájdalmat. Seti Ashgad a kezelőpult előtt ült,véres arcán kék foltok éktelenkedtek, s levegő után kapkodott. Ahaján és ruháján hemzsegtek a drochok, melyek megszabadultak aNam Chorios kristályai által torzított fény iránt érzett félelmüktől;Luke pedig, aki a szintidroidok szemein keresztül figyelt, látta, amintegy barna, hüvelykujj nagyságú parazita bemászik Ashgad szájába.

Dzym pedig ott állt mögötte, derekáig szétnyitott köpenyében,minden egyes lüktető szája és csápja mozgott, s közben éhesgyönyörrel figyelte a közeledő birodalmi gályát a fő monitoron.

– Reliant? – recsegett egy hang a hírközlőből. – Reliant, itt Larmadmirális az Antemeridian szektorból.

Luke annyira meglepődött, annyira elképesztette a látomás, hogyalig tudta összeszedni a gondolatait. Még most is tudtok velükbeszélni?

Összezavarodtak és motyogtak. Halványan ugyan felfogták azelhurcoltakat érő borzalmakat, a fájdalmukat, de az egész olyanhomályos maradt a számukra. Nem volt semmi, ami vezette vagyirányította volna őket. Mindent láttak, de semmit sem értettek,ahogyan Luke sem értette az álmot, melyet a tsilek, a bolygóvédelmezői küldtek neki.

Egy újabb látomást látott. A Reliantet látta felülnézetből, amint alilásfehér bolygótól távolodott. A gálya egyre közelebb ért hozzá.Furcsamód hangokat hallott, melyeket a Tűk elektronikus tudata fogottfel, s továbbított a bolygón lévő tsileknek.

– Itt Larm admirális az Antemeridian szektor birodalmi flottájától.Felhatalmazást kaptam, hogy Getelles moff nevében személyesenüdvözöljem önöket.

Egyszerre látta a szögletes, szürke hajót, az ezüstösen csillogógályát, s ugyanakkor látta a Reliant parancsnoki hídját is. SetiAshgad részeg módjára emelte fel a fejét, alig tudta felfogni, hogy mitörténik.

Dzym hátravetette fejét, és felnevetett; szemei pokoli fénykéntszikráztak a sötétben.

Luke mély lélegzetet vett, és behunyta a szemét. Hirtelen átfutottagyán, hogy vajon mi köze lehet az egésznek a saját tudatához, de atsileken, a talajban lévő hatalmas, fehér, s a magas hegyekbőlkimeredező zöld kristályokon keresztül megérezte az elhurcoltakfájdalmát, és tudta, hogy nem hagyhatja őket tovább gyötrődni.Rajtam keresztül, mondta. Fókuszáljatok rajtam keresztül.

Érezte, amint tudatuk egybemosódik az övével. Érezte bennük azErőt, mely idegen életerejükből táplálkozott, s amely eggyé vált

csontjaival, testével és elméjével.Mondjátok meg nekik, hogy pusztítsák el Ashgad hajóját,

mondta, s tudatát azokra a száguldó, dárdaszerű tudatokra irányította,melyek az űr sötétjében kavarogtak. Most már értette, mik is voltak, shogy miként érintse meg őket. Tegyétek meg értem, és esküszöm,hogy akárhol is vannak a társaitok, s akárkik is azok, akikmegvették őket a galaxisban, visszakerülnek ide!

Érezte, ahogy egymás közt tanakodnak, mint egy végtelen, zöldhullám, mely végigsiklott a síkságon, a hegyeken, az egész bolygón.Mély rezgéshez hasonlított, egy nyugodt tó felületén végigfutólüktetéshez. Azután visszatért. Erő és még több Erő, egy egész,ragyogó Erőóceán, mely keresztülömlött testén, elviselhetetlenülintenzív fényével. Darabokra szakította. Fájdalmában felordított,feltérdelt a gyémánt-sivatagban, és koncentrált; testébe szívta az Erőt.Azután az űr sötétje felé nyúlt, oda, ahol a birodalmi gálya éppendokkolt a Relianttal.

Látta Seti Ashgadot, amint megpróbál talpra állni a központikonzol mellől, amint megbotlik, és a halott szintidroidok mellé zuhan,melyek bemocskolták a padlót. Látta Dzymet, amint magába szívja azeksztázis, a várakozás és a világpusztító gyönyör levegőjét.

Luke szemét becsukta, ezért nem látta a robbanás egészen aprófényét a változatlan, messzi égbolt kékjében.

Azután elájult, és eszméletlenül feküdt, egyedül a lassan,oszlopként emelkedő olajos füstben a fény-sivatag közepén.

22Tudván, hogy milyen körülmények között váltak el egymástól, az

utazás a Nam Chorios felszínére nem is lehetett más, csakkényelmetlen Han Solo és Daala admirális számára, aki valamikor aMaw csillaghalmaz birodalmi fegyverrendszerének biztonságáértfelelt.

Szi Thripio, aki Csubakkával, Artu Detuval és Daala számtalanbevándorló társával együtt elkísérte őket, megtett minden tőletelhetőt, hogy csökkentse a feszültséget. Minden eseményt elmeséltSolónak, amely Leia elrablását megelőzte, elmesélte a Meridianszektor állapotát, ahogyan ő és Artu látták utazásuk során, ésismertette vele Yarbolk Yemm alaposan dokumentált állítását, melyszerint Gnifmak Dymurra, a Loronar Részvénytársaságvezérigazgatójának ötlete volt, hogy megszerezzék a hiperkomplex,polarizált kristályokat az egyetlen ismert lelőhelyről, a NamChoriosról, hogy szintidroidokat és KVÖR Tűket gyárthassanak.

Azt nem tudta megmagyarázni, hogy azok az állítólagprogramozható Tűk miért hagytak fel az apró köztársasági flottatámadásával olyan hirtelen, és miért fordultak a bolygó felszínérőlfelemelkedő, szögletes, szürke hajó ellen, hogy azután szikrázódarabokra tépjék a bevontatására küldött birodalmi gályával együtt.A támadás kimenetelét látva, még a gálya fedélzetén tomboló Larmadmirális elfogott, zagyva üzenete nélkül is azonnal nyilvánvalóvávált, hogy nem erre számított.

A Reliant roncsfelhője még szét sem oszlott, amikor a Tűk teljesosztaga egy tánctársulat precizitásával megfordult, éskeresztülsuhanva a bolygó légkörén, a felszín felé száguldott.

Az persze vitatható pont volt, hogy ha Daala admirális hajói nemérkeznek meg időben, és nem csapnak le a birodalmi hajókra fekete,bosszúálló angyalok gyanánt, a Larm admirális helyébe lépő tiszt

folytathatta volna a támadását, hiszen majdnem háromszorostúlerőben volt a köztársasági hajók ellen, és Solo aprócska flottájaaligha tartott volna ki sokáig.

– A flotta volt az életem tizenhat éves korom óta – Daala karba tettkézzel meredt Hanra, alattuk a bolygó fényesen ragyogott, s hideg,különös árnyékokat vetett arcára. A Seinar Sentinel leszállóegységelülső társalgója magában foglalt egy ívelt ablakot és olyan kellemesdolgokat, mint például egy hűtőszekrény, melyben bort és sörttartottak. Víz csapódott az ablak átlátszó kupolájára, így az admirálistkísérteties fény vette körül.

– Szolgálat. Parancs. Győzelem a káosz erői felett… – Fejeoldalra billent, ahogy a leszállóegység hajtóműveinek lágy zúgásátfelváltotta a fékezőrakéták dübörgése. Mély ránc jelent meg a szájasarkában; egy keserű gondolat nyoma. – Az egész életem és mindent,amit valaha megszerezhettem volna, feláldoztam a flotta oltárán, ésnem bántam. Most meg… ez…

– Hát – kezdte Han csendesen – én megértem. De nem maga azegyetlen, akit elárultak.

Valami gúnyosat szeretett volna mondani a férfinak, demeggondolta magát, és elfordította a fejét. A távolodó ködfoltok, ésaz általuk visszatükröződő ragyogás alatt a csillagfényes sötétségkobaltkék színűre váltott.

– Nem – mondta szokatlanul halkan. – Talán nem.– Ó, nézzék! – kiáltott fel Thripio a helyiség másik végéből. – Úgy

látszik, a KVÖR Tűk lezuhantak. Ott, látják? – Vékony füstcsíktekergőzött a nyugodt levegőben. – Milyen lenyűgöző, hogy olyanszilárd alakzatban tudtak maradni, pedig csak egy egyszerűvezérlésmeghibásodásról volt szó.

– Aha. Hát nem ártana felszedni egypárat, és megnézni, hogy lehetőket megint meghibásodásra bírni.

– Maga ismeri az államfő politikáját, Solo – szólalt meg Daala,mintha meg sem hallotta volna Thripiót. Volt idő, amikor soha nemfogadta volna el Solót vele egyenrangúnak, de még csak nem isbeszélt volna vele, kizárólag gúnyos hangon. – Távol tartja majdmagát a Chorios rendszertől, ha megtudja, milyen értékeket rejt?

– Azt nem tudom, hogy a Tanács hogyan fog dönteni – mondta Hanköntörfalazás nélkül. – De Lei… a kegyelmes asszonyt éppen mostdorgálták meg, mert nem volt hajlandó beavatkozni egy olyan bolygóéletébe, amelyen nem sikerült megszerezni a beavatkozáshozszükséges többségi szavazatokat. Úgyhogy, amíg a szavazatok ígymaradnak a Pedducison, addig szerintem békén hagynak titeket.

Felállt, és a nő mellé lépett. Végignézett a bolygón, amely eddigszámára nem volt több egy névnél.

– Sivár egy szikla! És még laknak is odalent?Csubakka felmordult.– Aha, igazad van. Egy ócska épülettömb meg vagy négy ház a

távolban. Most már látom, hogy a szektor legsűrűbben lakott részénvagyunk.

– Solo kapitány, pillanatnyilag nem tudok vonzóbb dologragondolni, mint egy olyan bolygóra, amelyen egyáltalán nincsenekemberi lények – jegyezte meg Daala szárazon.

A leszállófények odalent nem Seti Ashgad háza mellől világítottak,hanem a tőle tizenhat kilométerre lévő kopár-csúcsi bázisról, ahol azüvegfényű kristálymező szolgált leszállópálya gyanánt. Egy könnyűfehérhajó már előttük leszállt.

– Amíg ez az állomás nem működik – mondta egy hosszú ősz hajú,fürge, apró nő, miközben a leszállóegység ajtajai kinyíltak –, bolondlennék, ha nem vinnék el egy rakomány majie-t, hátha kapok értevalamit. Az enyém lesz a legjobb áru a piacon. Hát ez meg mi? –kérdezte, miközben megfordult, s a rámpán lesétáló Han, Csubi és a

két droid körülnézett az őket körülfogó ragyogásban.A torony környékét fél kilométeres körzetben kavics, drótkötegek,

törött gerendák és fegyverek borították, melyeket Beldorionirányítatlan ereje hajigált szerteszét. Racionalisták és theranokgyűltek össze a falak előtt, a síkság pedig parkolóvá vált, melyetsiklók, robogók és vakarózó, lihegő cu-pák töltöttek meg. Egykaravánra való nagyon poros, nagyon primitív öltözetet viselő theranverődött össze, meglepetten bámulták a siklókat, Umolly Darmfehérhajóját és Daala siklójának kecses, rettenetes alakját. Két alakvált ki a csoportból, s futásnak eredt Han és Csubi felé.

Han azonnal felismerte a két viharvert, poros, zsíros, füstös ésvéres alakot, Luke-ot és Leiát.

– Han! – kiáltotta Leia, és a férfi karjaiba vetette magát. Szorosanhozzátapadt, arcát ingének nyomta, nem kis mennyiségű,beazonosíthatatlan koszt hagyva rajta. Miközben Han a Leia arcátnézte, ráeszmélt, hogy ő sem borotválkozott már egy ideje, és jólösszekormozódott, amikor a védőpajzsai átégtek, ami a Falconpusztulásához vezetett volna, ha nem jelenik meg éppen időben Daalaés a flottája.

– Leia! – Úgy ölelték meg egymást, mint az iskolás gyerekek, sHanon erőt vett egy őrült érzés, hogy felkapja, pörögni és táncolnikezdjen Leiával.

– Larm admirális… – kezdte Leia.– Csillagköddé vált – fejezte be Han. – A flottája meg szépen

visszarepült az Antemeridian szektorba, hogy elrendezzék azemlékszertartás részleteit. Nem hinném, hogy visszajönnek.

– Tudod, mi történt?– Nagyjából. A járvány már a szektor háromnegyedében tombol, és

úgy tűnik, hogy nem lehet megállítani. A fiúk az egészségügyiközpontban azt mondják, hogy pont olyan, mint a Halálcsíra…

– Mert az is. – Luke közelebb lépett hozzájuk. Egy botratámaszkodva sántikált, s ugyanazt a bélelt felöltőt és rongyos köpenytviselte, mint a theranok. – És a… a tsilek, néhány társukat elküldik azegészségügyi központokba, hogy beépíthessék őket azokba aberendezésekbe, amelyek majd elpusztítják a drochokat. Ha a Spook-kristályokon fényt vezetünk keresztül, nem lesz nehéz elintézni adrochokat, akárhol is vannak. Csak annyit kémek cserébe, hogyhozzunk vissza minden Spook-kristályt, amit valaha elvittek abolygóról, hogy átprogramozzák.

– És hogy fogod ezt elmagyarázni a Loronarnak?– Majd én elmagyarázom nekik – mondta Leia negédes hangon –,

hogy ha nem működnek együtt velünk, akkor szépen kitálalunk, és azegész galaxis megtudja, hogy miként támogatták egy járvány kitörését,és emellett még olyan szankciókat is alkalmazunk, amelyek egy hétalatt kivonják őket a forgalomból.

Han belátóan bólintott.– Meggyőztél.– Ha az Őrzőknek sikerül elhagyni a bolygót – mondta Luke

csendesen –, nem hinném, hogy a Loronar különösebben nagy sikerreltudja majd eladni a Tűit. A KVÖR Tűk azért működtek, mert aközponti irányítók leutánozták az Őrzők rezgéseit. De még ha át isprogramozzák őket, a rabszolga Spook-kristályok fel fogják ismerniaz Őrzők hangját, és engedelmeskedni fognak nekik, acsaládtagjaiknak, az alteregójuknak. Az élő kristályoknak, melyekazóta laknak ezen a bolygón, amióta kialakult.

– Tudtak a drochokról – folytatta, s Leiához fordult. – Érzékelték,amikor a Grissmath-dinasztia a bolygóra telepítette őket, hogymegöljék a politikai menekülteket. Hétszázötven éven keresztülmindent megtettek azért, hogy a drochok ne tudják elhagyni a bolygót.Beléptek Theras próféta és követőinek álmaiba, az agyukban lévőösszes képet felhasználták, és minden mást, amiben hittek, és

utasították őket, hogy ne engedjenek felszállni egyetlen hajót sem,amely nagyobb volt egy B-szárnyúnál. Az ettől nagyobb hajók márrendelkeztek a megfelelő pajzsokkal, amelyek megvédtek volna adrochokat a sugárzástól. Egyébként, a valóságban semmi sincs, amifeltartóztatná a nagyobb beérkező szállítmányokat. És elegendőásványi anyag, platina és csontkő van a hegyek gyomrában, amitexportálni lehet, persze csak kis mennyiségben, amit még át lehetvilágítani, de ami elegendő ahhoz, hogy eltartsa a szállítókat.

– Nekem ez tökéletesen megfelel – jegyezte meg Umolly Darm, akiArviddal és a nagynénjével sietett el mellettük. – Mindig is bűzlöttnekem az a Spook-kristályügylet. Túlságosan törékeny portéka az,amelyeknek meg jó a színe, azt nehéz megszerezni a hegyen túlról, ésmár egy-két ládától is rám jött a frász. Az a theran, Bé Halló, éppenmost állít össze nekem és Arvidnak egy csontkő-expedíciót.

Sebesen távozott a teherhajó felé, mely az ágyútelep falainakközelében parkolt, miközben Arvid Luke-nak integetett.

Leia a sikló felé pillantott, azután kérdően meredt Hanra.– Egy régi barátomé – mondta Han meglehetősen szárazon. – Az

utolsó pillanatban jelent meg, és kihúzott minket a csávából.Diplomáciai tárgyalásokat akar veled folytatni, és biztosítékok iskellenek neki.

– Rendben – bólintott Leia, majd hátrafordult.– Luke?Luke és Liegeus a theranok között ácsorgott, éppen azokkal fogott

kezet, akik megtalálták a sivatagban; a Hangok hívták őket oda aHallókon keresztül. Elbúcsúztak a Racionalistáktól, BooldrumCaslótól és a házigazdájától, és Gin nénitől. Luke egy pillanatramegállt, körülnézett, majd Liegeus szólalt meg:

– Jobb lesz most már elindulni, Luke. Az ágyútelepet márbeüzemeltem. Hamarosan tüzet fog nyitni a távozókra. Azt hiszem, itt

már nincs több tennivaló – tette hozzá az öregember, miközben Lukemég mindig habozott.

Olyan közel van, gondolta Luke elkeseredetten. Olyan közel. Haelmondhatnám neki…

Bármilyen sötét dolgot is küldjön a világ…Eszébe jutottak a lány szemei a Yavin 4 tornyain a lemenő nap

fényében.Végig kell járnom a magam útját…Mégis mit mondanál neki, olyasmit, amitől nem szenvedne még

jobban?– Nem – mondta Luke halkan. – Igazad van.Megfordult, és testvére, Han, a droidok, Csubakka és Liegeus után

ment a siklóhoz. Legalább most egy darabig lesz miért felkelniereggelente, gondolta cinikusan. Vissza kell hoznia az Őrzőket, hamajd azok, akik elvégezték dolgukat a drochirtó berendezésekben,visszatérnek. Vissza kell hoznia az összes szintidroidot és Tűt, hogyaz Őrzők megpróbálják rehabilitálni és rendbe hozni őket.

Meg kellett ismernie az Erőt, ahogyan a tsilek értelmezték, és eztaz időtlen tudatokkal benépesített furcsa civilizációt.

De mindig ámulatba fogja ejteni.A rámpa alján megállt, még egy utolsó pillantást vetett a hűvös

fénnyel ragyogó napra, a homályos csillagokra, a szélfúttatengerfenékre és a színes üveg-sivatagra, a hatalmas kristály tsilekre.

Végig kell járnia a maga útját. Ezt mondta neki Liegeus. És igazavolt. Ahová ő ment, gondolta Luke, oda nem követhette.

Az ágyútelepre bejutni, vagy onnan kijutni, kizárólag a falakon átlehetett. Az egyik theran könnyedén ereszkedett lefelé egy kötélen,sötétlila felöltőt és szürke kendőt viselt, s a látvány ismerős képeket

csalt elő emlékezetéből: az a harcos, aki a gránátokat dobta, gondoltaLuke, az első csatában. Amikor az ügyetlen, méltóságteljes alakföldet ért, és elindult Umolly Darm teherhajója felé, meglátta avastag bőrszíján fityegő fénykardot, s hosszú, malátabarna haját,amint levette kendőjét. Szíve majd kiugrott a helyéből.

A leszállópálya másik oldalán, a teherhajó rámpája előttmegfordult. Mindig is megérezte, ha Luke nézte, éppen úgy, ahogy aférfi is tudta, hogy mikor tartja rajta a lány a szemét.

Egy hosszú pillanatig némán bámultak egymásra. Ott áll hosszúútja kezdetén, gondolta Luke, csakúgy, mint ő maga.

Felemelte a kezét, és búcsút intett felé. Viszlát.A lány vállai leereszkedtek, és Luke érezte, amint ellazul, s elszáll

belőle a félelem, melyet azért érzett, mert azt hitte, hogy Lukeodamegy hozzá, hogy ölelésével felszakítsa azokat a túlságosan isfriss sebeket.

De ahhoz már késő volt.Luke megérezte a lány gondolatait: Kérlek, értsd meg!Megértem.A lány is felemelte a kezét, felé intett, s Luke érezte, hogy

mosolyog.A sikló antigravitációs egységei olyan precízen működtek, olyan

simán, hogy nem kellett bekötniük magukat a felszálláshoz, habáramint elindult, Luke érezte, hogy jobb, ha leül. Sietett, hogy utolérjeLiegeust az elülső társalgóban. A filozófusnak igaza volt.Hagyatkozz a megérzéseidre, mondta egykor Obi-van, és furcsamód,amióta Liegeus beszélt neki a szerelemről és a szabadságról, többénem tudta letagadni azt, amit az ösztönei súgtak neki.

Mindennek megvan a maga ideje, az ölelésnek és az elválásnak is.Lesz még idő bőven.

Luke Liegeus sarkában volt, amikor beléptek az elülső társalgóba,és az ablak ködös ragyogása előtt ülő nő felemelkedett székéből.

– Kegyelmes asszony – mondta a vörös hajú nő Leiának, akielőttük lépett be.

Mást nem mondott. Csak állt ott, mozdulatlanul, egyre jobbankiment a vér az arcából, s egyszerre semmivé vált az a zordarckifejezés, a szörnyű, rideg keserűség, mely annyira részévé vált,mint koponyája a bőre alatt.

Luke-nak úgy tűnt, hogy egy másik arc nézett ki azokból a keserű,smaragdzöld szemekből. Egy lány arca, melyet alig lehetettfelismerni. Egy vad álmodozóé, melyen mély sebhelyeket hagytakmámorító álmai.

– Liegeus? – suttogta Daala. Nem akart hinni a szemének.A férfi rámeredt, mintha kísérletet látott volna, csakhogy egyetlen

kísértet sem tudott volna ilyen örömet varázsolni az arcára.– Daala?Közelebb léptek, s néhány centire egymástól megálltak, mint akik

egy életen át tartó utazásuk után egy keresztútnál találkoznak, s nemmerik megérinteni egymást. Daala volt az, aki kinyújtotta a kezét, ésmegfogta a férfi karját.

– Milyen… – a férfi hangja elcsuklott. – Milyen utad volt?– Hosszú – mondta a kislány, az álmodozó hangja, mely a hosszú

évek s harcok után is ott rejtőzött benne. Luke úgy érezte, a halálvégleg eltűnt a tekintetéből, s a rég elfeledett élet újra felpezsdültbenne. – Néha kegyetlen. És a tiéd?

– Hosszú.A nő felemelte a kezét, s megérintette a férfi borostás arcát.– Hiányoztál, Liegeus – mondta halkan. – Hiányzott… Tudom,

hogy ostobán hangzik, de hiányzott, hogy nem volt kivel beszélnem.

Liegeus ujjai végigsimították arcát, kutatva az évek nyomait, azutánbelemarkoltak a nő rézvörös hajába.

Mindig is Daala volt az erősebb, gondolta Luke, ahogy őket nézte.Liegeus is tudta ezt, és engedett a nő erejének.

Ajkaik összeértek, először csak ízlelték egymást, mindketten féltek,azután egymásra tapadtak, mintha nem tudnának betelni egymással. Anő a férfi köré fonta karjait, ami elég furának tűnt, mivel még mindigegyenruháját viselte; Liegeus magához szorította Daalát, amedáljaival, a sugárvetőjével, mindenestül.

Körülöttük elolvadt a világ. Mintha Leiát, Hant, Csubit, adroidokat és Luke-ot kitörölték volna a világmindenségből, és velükegyütt az elmúlt húsz esztendőt is.

Amikor Daala és Liegeus kilépett a társalgóból, senki sem lepődöttmeg. Kéz a kézben elsiettek a sikló egy másik része felé.

– Azt hiszem, el kell napolni azt a konferenciát – jegyezte megHan, maga mellé húzva Leiát a fekete bőrkanapén.

Leia felsóhajtott, és fejét a férfi vállára hajtotta, kimondhatatlanulkimerült volt.

– Én is azt hiszem. – Han izmos, kőkemény karja Leia vállai köréfonódott. Érezte a férfiból áradó sós izzadság és az égettszigetelőanyag szagát; arca csiszolópapírként dörzsölte halántékát,leheletét pedig forrónak érezte bőrén. Semmi mást nem akart, csak ottmaradni, s álomba zuhanni.

Luke a keskeny sárga csíkot figyelte az ablakból, amely UmollyDarm fehérhajójának hajtóművéből csapott ki, ahogy felszállt abolygóról, utat tört magának a légkörön át, majd eltűnt az űrsötétjében.

Nem lesz semmi baja, gondolta. Úgy érezte magát, mintha egyvadászmadarat nézett volna, melyet a sokéves szolgálat után gazdájavisszaenged az erdőbe. Jól van. Kitartó, és egy napon el fog jutni az

Erőhöz, a fényhez. Súlytalannak érezte testét, békésnek és furcsánszabadnak.

A kék égbolt sötétséggel és csillagokkal teli űrré vékonyodott.Feltűntek a flotta hajói, amint ezüstös fénnyel lógnak a feketeségben,abban a világban, melybe tizennyolc éves kora óta vágyott, azóta,amióta a Tatuinon felpillantott az egére.

Callista elengedte, gondolta, hogy ő is bejárhassa a maga útját,bárhová is vezessen, és bármi is várja a végén.

Halk lépések zaját hallotta a háta mögül, és tudta, hogy Leia az,még mielőtt megérinthette volna a vállát.

– Jól vagy? – kérdezte aggódva.– Igen – felelte Luke halkan. – Jól vagyok.