B u l l e t i n o f t h eh u n g a r i a n C o m m u n i t y

i n n e w Z e a l a n dd e C e m B e r 2 0 1 3

111M a g y a r S z ó

"Nat i v i t y" – o i l o N c a N va s Éva Bo r k a

... Almost unnoticed by

the outside world,

Hungary had ceased to

be a communist state....

14-15

Képes Ajánló

o f f e r i n g s P i C t u r e d

show you some o f the ar t i c les to choose f rom in th i s i s sue

…Örökség, amirebüszkék lehettek, értékek,

melyeket átmentettek,hagyományaik kincsei,melyet sokszor rejteni

kellett……a legacy they could be

proud of, values theypreserved, treasures oftheir traditions which

they often had to hide… 17

…Azt tudjátok-e – kérdezte – hogy miképpen keletkezett tulajdonképpen a

karácsony?...

…When the tinkle of bell called us in, the marvellous Christmas tree with lighted

candles and sparklers radiating wonderful brightness seemed like magic....

4-9

... I miss my classmates very much.They were so kind and open to me

and truly treated me as one of their own...

32-33

…Megkóstolhattuk Bálint zseniális

magyar süteményeit - beleértve a

mákos tortát - és Rebecca lelkesen

kísérelt meg Rigó Jancsit készíteni

– nagy sikerrel és az egész csapat

örömére! A magyar sütemény kap

egy különösen nagy ka pai-t

tőlünk!

11

... A magyar csapat

olyan a pólóban, mint

rögbiben az All

Blacks (ez az új-

zélandi válogatott

beceneve)...

33

...The death of Latinovits exacerbated delaysin the production of the film. It was eventually

released 4 years later ...30-31

… But imagine if you will that youhave wings and you can soar

above the earth and into the sky…27

…A magyar Larousse Enciklopédiameghatározása szerint az AJÁNDÉK

valakinek ingyen, különösenszeretetből vagy figyelmességből

adott dolog… 10-11

...Hungarians came from far and wideacross New Zealand to celebrate their

Hungarian memorial… 19

Köszönet egy új korszak küszöbén

Nagy megtiszteltetés ért bennünket párhónappal ezelőtt. Magyarországonvoltam utódommal, Fejős Istvánnal, aMagyarország Tiszteletbeli KonzuljainakV. Konferenciáján. Másodszor vettemrészt ezen a konferencián éshasonlóképpen az előzőekhez, nagyélmény volt. Ilyenkor mindigelkényeztetnek – kitűnő előadásokattartanak, nagyon finom ételekkelkínálnak, és szebbnél szebb termekben

tartanak számunkra fogadásokat három napon át.

A megtiszteltetés nem a konferencia keretében ért, hanem néhánynappal később, amikor Németh Zsolt külügyi államtitkártitkárságáról kerestek meg. Nagy meglepetésemre kitüntetésrőlértesítettek, amit ünnepélyes keretek között át is adtak pár naprará. Az elismerés a Köztársasági Elnök által adományozott MagyarArany Érdemkereszt, amit „a Magyarország képviseletében, azúj-zélandi magyar közösség érdekében, valamint az új-zélandiMagyar Szó című folyóirat szerkesztésében végzett kimagaslómunkáért” kaptam, illetve kaptuk.

Kaptuk, mert természetesen nem egyedül végzem több mintegy évtizede ezt a munkát. Elsősorban édesapám öröksége, deazon túlmenően mellettem áll a nagyon megértő férjem, akinektámogatása nélkül nem tudtam volna végigcsinálni. Agyermekeim is sokat tettek az évek során. Mi több, van egynagyon szerető szélesebb családi köröm is. És van egynagyszerű, igazán jó magyar lelkű munkatársam, Máté Tündeszemélyében, aki grafikai rátermettségének köszönhetően,mindenhol a világban felfigyelnek a mi új-zélandi Magyar Szócímű folyóiratunkra. No és vagytok Ti, akik nélkül a Magyar Szónem is létezne. Úgyhogy ez a kitüntetés valóban mindnyájunké!

Most viszont kifejezetten Titeket, pontosabban a türelmeteketszeretném elismerni. Bánt nagyon, hogy a Magyar Szó életénektöbb mint húsz éve során, az idén fordult elő először, hogy nemis egy, hanem két szám elmaradt. Elnézésetek és megértéseteketkérem ezért! Merem remélni, hogy miután átadom FejősIstvánnak a konzuli stafétabotot 2014 elején, elsőbbségetadhatok lapunk időszerű kiadásának, és ezzel minden március,június, szeptember és december hónap elején számíthattok rá,hogy megérkezik a postaládátokba. Természetesen az előfizetésiév, a kimaradások miatt kitolódik és csak a 2014. márciusiszámmal lesz esedékes az előfizetés megújítása.

És van még valami, amiért szeretnék Előttetek elismerésseladózni – mégpedig magyarságunk lángjának megőrzéséért.Nem mindig könnyű, miközben a mindennapi kihívásokat isalig győzzük, hogy mégis szívünkben ápoljuk mivoltunkat, snem hagyjuk feledni a magyar szót, magyar értékeinket. Éppenma volt egy kitűnő példa erre –, a nagy év végi lármában,amikor kisgyerekes családok egyik előadásról a másikrarohannak, a szülők és gyerekek mégis találtak időt a hajszaközepette, hogy magyar díszöltözetben, magyar karácsonyiénekeket énekelve végigvonuljanak az Upper Hutt SantaParade-en. Szépek voltak, ügyesek voltak; a közönség nagyonlelkesen fogadta őket. Jó érzés volt látni őket; jó érzés voltmagyarnak lenni!

Most pedig nem marad más hátra, mint hogy áldott, szépKarácsonyt kívánjak, és egészséges, boldog új esztendőt, nemcsak Nektek és családotoknak, hanem a közösségeiteknek is!

Szentirmay Klára

Ushering in a New Era

A great honour was bestowed upon us a couple of months ago.

I was in Hungary with my successor, Steve Fejős, at the 5th

Conference of the Honorary Consuls of Hungary. It was thesecond time I had participated in such a conference andsimilarly to last time, it was an impressive event. They go togreat lengths to indulge us – the presentations were excellent,the food wonderful, and the receptions in our honour over the3 days were held in some of Budapest’s most beautifulbuildings.

It was not during the conference but a few days later that Ilearnt – much to my surprise – that I had been awarded anhonour. A couple of days later Parliamentary State SecretaryZsolt Németh ceremoniously presented me with theHungarian Gold Cross of Merit awarded by the President ofHungary, for “outstanding work in representing Hungary, inpromoting the interests of the New Zealand HungarianCommunity, and in editing the New Zealand Magyar Szóquarterly”.

The truth is this award was not just for me: the past eleven plusyears have grown out of my father’s legacy, but over and abovethat, I have a very understanding husband without whoseunfailing support and assistance I would not have been able tosee this work through. My children too have always been therefor me. And I have a loving extended family. I also have awonderful kindred spirit Hungarian colleague in Tünde Máté,whose talent in graphic design has resulted in the Magyar Szóreceiving acclaim in Hungarian communities all over theworld. Then of course there are the readers – without you theMagyar Szó wouldn’t even exist. So this honour really is all ofours!

At this moment, however, it is you I would like toacknowledge. In the more than 20 years’ existence of theMagyar Szó, this is the first year in which not one, but twoissues have been deferred. I’m sorry about that! Thank you foryour understanding and patience. Once I have passed on theconsular torch to Steve Fejős in early 2014, I will be able to givethe Magyar Szó the priority it deserves and you will be able tocount on the March, June, September and December issuesarriving on time in your letterboxes at the beginning of themonth. Due to this year’s missing issues, subscriptions will notbe up for renewal until March 2014.

There is something else I would like to acknowledge you forand that is the preservation of Hungarianness. It’s not easy tosustain our Hungarian character, our language, and our values,when we have our hands full with the challenges of oureverydays. Just today I was witness to a perfect example of this– in the midst of December turmoil, parents and their smallchildren who were rushing from one end-of-year recital toanother, still managed to make time in the middle of all thechaos to don Hungarian costumes and sing and dance theirway along the entire route of the Upper Hutt Santa Parade.They looked beautiful, they sang and danced wonderfully –truly a joy to behold. It felt great to be Hungarian!

With that, let me wish you, and also your families and yourcommunities a wonderful Christmas and a healthy, happyNew Year!

Klára Szentirmay

b e k ö s z ö n t õ Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3

4

Wass Albert:

Karácsonyi mese

Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egybükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kékfelhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstösszakállán olykor megcsillant a láng.

Mi gyerekek a mennyezetig érő, gyertyafényben izzó karácsonyfakörül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvárpillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra,hűségesen énekeltük a Mennyből az angyal összes verseit. Ének utánApám fölolvasta a betlehemi csillag történetét a Bibliából, elmondtukközösen a karácsonyi imádságot, s azzal nekiestünk a játékoknak, akárkarámba szorított birkanyájnak az éhes farkascsorda.Kis idő múltával Nagyapánk megszólalt ott a kandalló mellett a magaérdes vénember-hangján:Aztán tudjátok-e – kérdezte –, hogy miképpen keletkezett tulajdon -képpen a karácsony?Akkor született Jézus Krisztus – felelte Margit húgom okosan újbabaháza előtt térdepelve, s Nagyapánk bólintott rá.Ez igaz – mondta –, mert hogy Ő volt az Úristen legnagyobbkarácsonyi ajándéka az emberi világ számára. De maga a karácsonymár régen megvolt akkor. Ha ideültök mellém a tűzhöz, elmondom,hogyan keletkezett.Hát az úgy volt – kezdte el, miután nagyot szippantott a pipájából –,hogy réges-régen, amikor Noé apánk unokái megépítették volt a Bábeltornyát, s annak ledőlte után nem tudták megérteni egymást többé,mert az önzés összezavarta a nyelvüket, az irigység és az elfogultságegyre jobban és jobban kezdett elhatalmasodni ezen a földön. Aki nemvolt olyan ügyes, mint a szomszédja, azt ölte az irigység, hogy amásiknak szebb háza van. Aki rest volt megművelni a földjét, azirigyelte azt, akinek szebb búzája termett, s mikor az irigykedés márigen-igen elhatalmasodott az embereken, akkor megszületett belőle agonoszság. A rest lopni kezdett, a tolvaj gyilkolni, s a kéregetőrágyújtotta jótevőjére a házat. Addig-addig, hogy egy napon aztán azÚristen odafönt az égben megsokallotta az emberek gonoszságát, srájok szabadította a sötétséget és a hideget.A nap eltűnt az égről, a vizek befagytak, s a rablógyilkos számára nemtermett többé semmi az elrablott földön. Nagy fázás, éhezés éspusztulás következett ebből az egész emberi világra. Mikor pedig márközeledett erősen az idő, amikor minden emberi életnek el kellettvolna pusztulnia a földön, az Úristen odaintette maga mellé kedvencangyalát, a Világosságot, és ezt mondta neki: „Eridj le, hű szolgám, snézz körül a földön, melyet gonoszsága miatt pusztulásra ítéltem.Vizsgálj meg minden embert, asszonyt és gyermeket, s akiben mégmegtalálod egy csöpp kis nyomát a jóságnak, annak gyújtsál gyertyáta szívében. Én pedig majd az utolsó előtti napon alánézek a földre, sha csak egy kicsike világosságot is látok rajta, megkönyörülök azemberi világon, s megváltoztatom az ítéletet, amit kiróttam rája.”Ezt mondta az Úristen, s a Világosság angyala alászállott a földre,hogy teljesítse a parancsot.A föld sötét volt és hideg. Mint a csillagtalan, zimankós téli éjszaka,olyan. Az emberek tapogatózva jártak az utcákon, s akinek még voltegy darabka száraz, fagyott kenyere, az elbújt vele a pincék mélyére,hogy ne kelljen megossza mással. Egy birkabőr bundáért meggyilkoltaapját a fiú, s akinek még tűz égett a kemencéjében, az fegyverrel őrizteszobája melegét a megfagyóktól. Az angyal nagyon nagyonelszomorodott, hogy hasztalan járta az emberi világot, mert nem találtbenne sehol egy fikarcnyi jóságot sem.

5

Lassanként kiért a városból, s ahogy a dűlőúton haladt fölfele a hegyekirányába, egyszerre csak összetalálkozott a sötétben egy emberrel, akiegy döntött fát vonszolt magával kínlódva. Kiéhezett, sovány embervolt, s csak szakadt rongyok borították a testét, de mégis húzta,vonszolta magával a terhet, bár majdnem összeroskadt a gyöngeségtől.„Minek kínlódsz ezzel a fával? – kérdezte meg az angyal. – Hiszen hatüzet gyújtanál belőle magadnak itt, ahol állsz, megmelegedhetnélmellette.”„Jaj, lelkem, nem tehetem én azt – felelte az ember. Asszonyom s kicsifiacskám van otthon, akik fagynak meg, s olyan gyöngék már, hogyidáig nem jöhetnének el. Haza kell vigyem nekik ezt a fát, ha bele ispusztulok.” Az angyal megsajnálta az embert, és segített neki a fával,s mivel az angyaloknak csodálatos nagy erejük van, egyszerre csakodaértek vele a sárból rakott kunyhóhoz, ahol a szegény ember élt.Az ember tüzet rakott a kemencében, s egyszeriben meleg lett tőle akicsi ház, s míg egy sápadtra éhezett asszony s egy didergő kisfiúodahúzódtak a tűz melege mellé melegedni, az angyal meggyújtott egygyertyát az ember szívében, mert jóságot talált abban.„Édesanyám, éhes vagyok...” – nyöszörögte a gyermek, s az asszonybenyúlt rongyai közé, elővett egy darab száraz kenyeret, letörte azegyik sarkát, s odanyújtotta a gyermeknek. „Miért nem eszed megmagad a többit? – kérdezte az angyal. – Hiszen magad is olyan éhesvagy, hogy maholnap meghalsz.” „Az nem baj, ha én meghalok –felelte az asszony, csak legyen mit egyék a kicsi fiam.” S az angyal ottnyomban meggyújtotta a második gyertyát is, és odahelyezte azasszony szívébe.A gyermek leharapott egy kis darabot a kenyér sarkából, aztánmegszólalt: „Édesanyám, elhozhatom két kis játszótársamat aszomszédból? Ők is éhesek, s nincs tűz a házukban. Megoszthatnámvelük ezt a kis kenyeret meg a helyet a tűznél!” Az angyal pedigmeggyújtotta a harmadik gyertyát is, és odaadta a kisfiúnak, akiboldogan szaladt ki a gyertyával a sötét éjszakába, hogy fénye mellettodavezesse kis társait a tűzhöz és a kenyérhez.S pontosan ekkor érkezett el az utolsó előtti nap, és az Úristenalátekintett a földre, s a nagy-nagy sötétségben meglátott három kispislákoló gyertyalángot. És úgy megörvendett annak, hogy az angyalmégis talált jóságot a földön, ha nem is többet, csak hármat, hogy azonnyomban megszüntette a sötétséget, visszaparancsolta a napot az égre,s megkegyelmezett az emberi világnak.S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarjaaz embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel anapok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá,és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak avizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Miemberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amitelkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és aVilágosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mindmeggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen ha alátekint,fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt abennünk lévő rosszat.Ez a karácsony igazi meséje – fejezte be Nagyapánk ott a kandallómellett azon a régi-régi karácsonyestén –, én pedig azért mondottam elnektek, gyerekek, hogy megjegyezzétek jól, és emlékezzetek reá. Mertez a mi emberi világunk újra építeni kezdi a Bábel tornyát, melybenegyik ember nem értheti meg a másikat, jelszavakból, hamisságokból,elfogultságokból és előítéletekből s jönni fog hamarosan az irigység is,a rosszindulat, meg a gonoszság, melyek miatt az Úristen újrapusztulásra ítéli majd az embert. Tolvajlás és gyilkosság fog uralkodnia földön, s ha a nyomorúság és a nagy sötétség rátok szakad majd,akarom, hogy emlékezzetek: csak a szívetekben égő gyertya menthetmeg egyedül a pusztulástól.

6

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d c h r i s t m a s

AdventThe festive season in Hungary starts withAdvent on the fourth Sunday before Christmas.You can see advent wreaths in stores, schools,offices, and in almost every home. This time ofyear is the preparation for Christmas. Candlesare decorated with red and gold ribbonssymbolizing life and brightness. Most childrenhave Advent calendars with a small gift orchocolate for every day before Christmas.Christmas trees are never decorated beforeChristmas Eve. During Advent you will only seethem in shops and public places.

St Nicholas Day (Mikulás) – 6 December

Children in Hungary carefullypolish their best boot and put iton the windowsill on theevening of 5 December for StNicholas, (Mikulás). Mikuláscomes with a big sack full ofpresents and a large record bookwith children’s good and baddeeds. He comes with hishelpers, naughty little devils(krampuszok), who help him to

give out presents. In the morning children findtheir boots filled with red apples, oranges,walnuts, chocolate and Mikulás figures.Children who have been a bit naughty throughthe year also find twigs painted gold in theirboots.Mikulás Day is also celebrated in schools.Children sing Mikulás songs and some recitepoems. You can meet Mikulás in the streets andin shops as well, giving special Christmaschocolates (szaloncukor) to children.

Luca Day – 13 December

On Luca Day in old times it was forbidden tolight a fire or to sew because Luca would punishthat by sewing up the hens so they could nolonger lay any eggs. That day women weren’t

allowed to work.On Luca Day men started making the LucaChair. It was a special stool made of differentkinds of wood. It was finished on 24 December.(There is also a saying:”You are preparing it asslowly as a Luca stool!”) Men took the stool tothe midnight mass on Christmas Eve, they stoodon it and hence they were able to spot thewitches with big horns. After spotting the witcheveryone ran home immediately and put thestool on fire, otherwise as superstition had it, thewitch would find you.

On 13 December little boys used to have anothercustom called “kotyolás”. They went fromhouse to house kneeling on straw or logs andexpressed their good wishes. Then the housedwellers threw corn and water on them afterwhich the children would put a spell on thehens to enable them to lay eggs in the followingyear. Finally the boys were rewarded withpresents.For girls customs relating to Luca Nap wouldforetell something about their future husband.One such custom is still popular: a girl takes 12slips of paper. On 11 of the slips, she writes 11different boys’ names, one per slip, and one slipis left empty. The girl then rolls up all the slipsand places them in a box. Every evening until

the 24th, she takes out one slip of paper andburns it, but she must not unroll it and look atthe name beforehand! She may look only at thelast one – the one she unrolls on the eve of the

24th. That will contain the name of her futurehusband. If she ends up with the empty slip, thismeans she won’t ever get married.

Nativity Play (Betlehemezés)

In the past, one of the largest Christmastraditions was the “Bethlehem play”. In the oldtradition, a week or a few days beforeChristmas, singers of carols appeared in thestreets to announce the coming of Christmas.Then groups of boys made the rounds fromhouse to house, performing the nativity play,carrying the Christmas manger-crib with them,along with a model of the Holy Family. The playcentred on the appearance of the shepherds aswell as the three Kings, who had broughtpresents for Baby Jesus. The performanceincluded songs and poems with the participantsusually in costume. Nowadays such nativityplays are presented in churches or schools.

Christmas Eve (Szenteste) – 24 December

Some time before Christmas, Hungarianchildren write a letter to Baby Jesus, (Jézuska).They tell Baby Jesus what presents they wouldlike under the Christmas tree. Jézuska, with thehelp of the angels, brings the presents with theChristmas tree on Christmas Eve.

On 24 December children are not allowed toenter the living room for several hours. Duringthis time “the angels” put up the Christmas treeand places the gifts under it. Once the tree andpresents are ready, parents ring a little bell toannounce that Jézuska and the angels havearrived! The family members stand around theChristmas tree, sometimes say prayers, singChristmas carols, and wish merry Christmas toeach other before opening their gifts.The traditional Christmas dinner is fish soup,fried fish, stuffed cabbage and “beigli”.Roman Catholic people go to the midnight masson Christmas Eve to celebrate the birth of Jesus.On the 25th and 26th there are morning servicesto which all the family members go together.

There are after-Christmas customs andtraditions in Hungary as well. One old folkcustom is the “regölés” or “sending of goodwishes” and this takes place from 26 Decemberthrough to 1 January. The Regösök or “well-wishers” would visit families in the villages andthe visitors sang songs and expressed goodwishes for the family members. Children atsome schools today act out this old custom.

Poem for Christmas Eve– István Bella

I play with God. How long has He,the Lord, been playing games with me!It’s Christmas Eve. For a thousand yearswe’ve sat beneath his canopyin a silent corner of the world.I play with Him, and God with me.

Between us stars and tiny trainsrunning as toys do, round and round.Death stands there silent and salutes.The old track-watchman stuffed his pipewith warfare, he no longer smokes.Silent, Death stands there and salutes.

Maybe it’s now one should address him,but my heart twinges. Lump in throat – “Just give it back!” But my mouth ismute;I speak no mortish, nor infantish.There is no magic-morpheme-word.My throat still throbbing, my heart sinks.

God, as if he could understand,begins to stir. The endless lack.Nothing regroups as something elsein place of all the Universe.Soldier’s-robe-Milky-Way, one word.And a black hole on his forehead.

Meanwhile time pours unceasing on.It’s Christmas. As once, long ago.But something clinks inside my heart.I look – there is no place to see.In front of me, behind, around,with arms upraised there stands the tree.

– Translated by Adam Makkai

Winter Festivitiesin Hungary

7

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dk a r á c s o n y

New Year’s Eve (Szilveszter) – 31 December

Groups of people gather in homes or go out fora night on the town to await midnight whenthey sing the National Anthem and drink atoast with champagne. In bigger towns andcities, people go out into the streets wherethey shout and blow trumpets to ring in theNew Year.Hungarians are careful what they eat on 1January they don’t eat any fish – it may swimaway with your luck, but chicken scratches itback. If you want to be rich, wealthy, and luckyduring the coming year, you eat lentils (in soupor a stew) and pork. If you can manage to getthe tail for your portion of pork, this means youwill have a great deal of personal luck!

Epiphany (Vízkereszt) – 6 January

Most Hungarians associate 6 January with aquite new custom – taking down the Christmastree decorated on 24 December (Twelfth daytradition). However, the customs of this dayroot much deeper. January 6th not onlycompletes the twelve days of Christmas, but italso marks the beginning of the carnival season(farsang).Since medieval times water is sanctified on 6January. The Hungarian name of this day recallsthis tradition – “Vízkereszt” refers to blessingthe water. The holy water was believed to havemiraculous powers to heal, to keep evil awayand also to bless the bride and the groom ontheir wedding day.Blessing of homes (házszentelés) was alsocustomary on 6 January. The priest would go toeach house and sprinkle the doorways withholy water. This blessing was said to protect thehouse from witches and lightning strikes.

Carnival Season (Farsang) – 6 January untilAsh Wednesday

The most spectacular of the folk-festivals inHungary is the so called “busójárás” (walk ofthe busós, legendary monsters) in the Mohácsdistrict, when men put on fearsome devil masksand cloaks and walk through their villageshouting and making a great din with old tinsand dishes. The local explanation of the customis that people once made the Turks run awaywearing awful looking monster masks. The carnival season ends in balls and fancy dressparties in the run up to the 40-day fast starting onAsh Wednesday lasting until Easter.

A karácsony örök varázsaa „Levél Sonjához” című ciklusból (1995)

– Bedő Anna †

Amikor én kicsi voltam, mifelénk akisbabákat a gólya hozta. Hogy miért éppena gólya, azt nem tudom. Amikor az egyikosztálytársam, Brassay Klári, aki okosabb

volt mint én, kijelentette, hogy az nem igaz, akisbabákat nem a gólya hozza, én nagyot néztem és a szám

is nyitva maradt egy ideig, olyan nagy volt a meglepetésem éscsodálkozásom.

Ahogy hazaértem az iskolából, egyenesen az anyukámhoz futottam és megkérdeztemlétezik-e, hogy nem a gólya hozza a kisbabákat, ahogy Klári mondta. „Ne hallgass Klárira– mondta anyuka – a kisbabát a gólya hozza!” Ezzel a téma le volt zárva és énmegnyugodtam egészen karácsony közeledtéig, amikor is Klári megint egy nagykijelentést tett: „A karácsonyfát nem az angyalok hozzák...”Hát ez még a gólya-ügynél is nagyobb sokk volt nekem. Ugyanis az én fantáziavilágomkarácsony felé mindig be volt népesítve szép, szőke hajú, rózsaszín ruhás, kicsiangyalokkal, akiknek egyéb dolguk nem volt az égben, mint a Jóisten arany trónja körülrepdesni, hárfázni – ahogy a szép, színes képeslapokon láttam – szép szenténekeketénekelni, és olykor lepillantani a Földivilágba, megfigyelni, hogy a gyerekek jólviselkednek-e, kinek érdemes majd karácsonyfát vinni és kinek nem.

Amikor közel karácsonyhoz esténként felnéztem a csillagos égre, meg voltam győződve,hogy legalább egy angyalka éppen engem néz és figyel egy fényes csillagon keresztül. Ésez örömmel és melegséggel töltötte meg gyermekszívemet. Hogy is mert Klári olyasmitmondani, hogy angyalok nincsenek sem a földön, sem az égben! Aggódva reméltem, hogyaz angyalok nem hallották amit Klári mondott róluk.Klári volt a legnagyobb osztályunkban, én úgy láttam, hogy neki mindene nagy volt: afeje, a keze, a lába, és mivel mérges természetű volt, egy kicsit féltünk tőle és sohasemmertünk vele vitatkozni. Egyszer láttam amint két kézzel megragadta a Puskay Jucika szépszőke, hosszú haját és jól megráncigálta mérgében. Attól kezdve még jobban féltem tőle.Annál is inkább, mert akkoriban nekem is hosszú volt a hajam két copfba fonva.Szóval, azon spekuláltam, hogy tudnám bebizonyítani Klárinak, hogy vannak angyalok azégben és ők hozzák a karácsonyfát a szép mennyei díszekkel. Sőt, még a hajukból istesznek a karácsonyfára, ha mi gyerekek nagyon jól viselkedtünk. Máskülönben ezen egypárszor elgondolkoztam. Ha minden karácsonyfára levágnak a hajukból, hát akkor mimarad a fejükön?Anyukámat nem akartam megkérdezni az angyalok felől. Emlékeztem, amikor a gólyaproblémát szóbahoztam, láttam az arcán, nem tetszett neki, hogy olyasmiről beszéltem. Énnagyon szerettem az anyukámat és nem akartam megbántani vagy bosszantani.Végre elérkezett karácsony estéje. Nagy örömünkre egész nap hullott a hó és minden szépfehér volt az utcákon. Nagyon hideg volt, mert estefelé már csikorgott a hó a lábunk alatt,de bent a házunkban jó meleg volt. A konyhában a nagy fekete vaskályhában vidámanpattogott a tűz. A tetején pedig egy nagy-nagy lábasban lassan főtt a töltött káposztamásnapra és a konyha tele volt a mákos és diós kalács finom illatával.

Nekem mindig a karácsony estéje volt a legboldogabb és legizgalmasabb idő az egészévben. Valahogy az egész világ szebbnek tűnt. Ez persze azért volt, mert akkor jöttek,repültek le az égből az angyalok.Mi, a három kicsi gyerek a családban (heten voltunk testvérek) ott ültünk a melegkonyhában az asztal körül szépen felöltözve és vártuk, hogy az angyalok csengessenek,hogy bemehessünk a szobába. Csak vártunk és vártunk, de a csengő meg nem szólalt.Kicsi Béluska öcsém már félig elaludt amikor én egyet gondoltam és egy észrevétlenpillanatban a szoba ajtajához futottam és bekukucskáltam a kulcslyukon. És én édesJézusom! Mit láttam a kicsi nyíláson keresztül?Az egyik sarokban már ott volt a gyönyörű karácsonyfa, mely majdnem a plafonig ért,rajta a szebbnél-szebb csillogó, villogó díszek. De angyalok nem voltak a szobában...Helyettük az apukámat láttam, meg legidősebb bátyámat, aki egy székre állva éppengyújtotta a kicsi gyertyákat és fényszórókat.Abban a pillanatban a kulcslyukon keresztül számomra szétoszlott a karácsony régivarázsa.A régi varázs gyönyörű emléke azonban örökre velem maradt.

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d k o r á b b i s z á m a i n k b ó l

8

Magyar KarácsonyÚj-Zélandban

– Dr. Szakáts Sándor † (1996)

Karácsony Új-Zélandban a nyár kezdetétjelenti. Milyen az új-zélandi, a nyárikarácsony? Sokan zsúfolt, lármás, füstöskocsmában ivással töltik a Szentestét. Másnapbár fájó fejjel ébrednek, úszás a tengerben,napfürdőzés a parton, barbeque vacsorák, amunkától szabad nyaralás kitisztítja tüdejüket.Karácsonykor az egész ország úgyszólvánlezár három-négy hétre, kivéve a szórakoztató-és a turistaipar. Karácsony előtt minden áruházban legalábbegy Santa Claus (a mi Mikulás bácsink) vörösposztókabát és prémkucsma alatt izzad, mert akarácsonyt képviseli a köréje sereglő zajosgyermekeknek. A téli tájat mutatóüdvözlőkártyák, vidám kántálók a havonéppoly képtelenség nyáron, mint a prémsapka,rénszarvas és szán, de az angol, a dickensitradíció megmaradt. Valóságban azonban azüzleti hasznot (profitot) képviselik: Jézusszületésének ünneplése csak egy jó alkalomtöbb eladásra, nagyobb haszonra. Októberkezdetével televízió, rádió, újság és „junkmail”hirdetések rábeszélik a közönséget, hogy a„béke, jóakarat és szeretet” kívánságát csakdrága ajándékokkal lehet kifejezni.Nem csoda, hogy csak a gyerekek szeretik akarácsonyt. A felnőttek nem. Sőt, legtöbbeniszonyodnak tőle, mert kényszerítve érzikmagukat az ajándékok megvásárlására és, hogymindenkinek karácsonyi kártyát küldjenek, nomeg, hogy az ünnepi napokra mindenféle drágaételt-italt beszerezzenek, s mindennek ellenére,hogy eleget tudjanak a nyaralásra félretenni.Miután itt akkor van nyár, amikor Európábantél van, érthető hogy a nyári karácsony másünneplést kíván. Ámbár józanésszel ezttermészetesnek találjuk, mégis furcsánakérezzük és még hosszú idő múltán is vágyunk arégi magyar karácsony után: a szenteste télen,fagy, gyakran hó, amikor este nyolc utánminden bezár és a máskor forgalmas utcákkiürülnek.Persze, azóta otthon is változtak a dolgok, degyermekkoromban mindig izgatottan vártuk azangyalt (nem Santa Claust) ajándékokkal.Amikor a kisharang megcsendült, agyertyákkal, csillagszórókkal teli gyönyörű

karácsonyfa elbűvölt bennünket csodálatosfényével. Elénekeltük a hagyományosdicséretet: „Mennyből az angyal lejötthozzátok...”, imádkoztunk és leültünk a finomkarácsonyi vacsorához. Karácsony napjánpedig vendégeket látogattunk és fogadtunk.A múlt, mely most oly szépnek látszik azemlékek rózsaszínű szemüvegén keresztül,sohasem jön vissza. ITT élünk, MOST élünk, ajövőbe kell néznünk. Bár a régi karácsonyokatnem tudjuk visszahozni, mégis ünnepelhetünkmagyar módra.Az öregek közül sokan, magam is, akik az ’50-es években érkeztünk ide, bizonyos fokig új-zélandiak lettünk, de azért magyarokmaradtunk. Hűséget érzünk és kötelezettségetmindkét országunk iránt, nem ellenkezve,hanem békés és hasznos együttműködésben.Mi vagyunk azok, akik segíteni tudjuk éssegítenünk kell a hídépítést a földrajzilag távolikét nemzet között. Mi vagyunk azok, akikvalósággá tudjuk tenni jelszavunkat:„Kapcsolódjunk össze!” (Let’s connect!)Mint magyarok, joggal büszkék lehetünk azatlantai olimpián nyert arany érmekre; mint új-zélandiak az America’s Cup és az All Blacksgyőzelmeire. Hasonlóan a sok nemzetközilegelismert tudós, zenész, művész sikereire ésnem kevésbé itteni honfitársainkra, akikelismerést szereztek nemcsak maguknak, deminden új-zélandi magyarnak.A Második Magyar Fesztivál figyelmetirányított kultúránkra: zenénkre,néptáncainkra, szépművészetünkre,iparművészetünkre, kézimunkánkra,kereskedelmünkre és a magyar ételre, italra. Eza rendezvény becsületére válik amagyarságnak, az itteni magyaroknak éskülönösen annak a kis csoportnyi önzetlenszemélynek, akik sok időt, ügyességet, munkátés energiát áldoztak a sikerért. Köszönet jár azóhazaiaknak is, akik segítettek.A Nagykövet jelenléte bizonyította, hogymiután a hamis magyar rezsim, mint árulókatmegfosztott állampolgárságunktól, ademokratikus kormány visszavett minket, mintértékes, igaz magyarokat. Tiszteljükhonfitársainkat, akik ellenséges elnyomás alattkemény elszántsággal átélték a veszélyeket ésmegaláztatást. Mi, akik itt telepedtünk le, nemmentegőzünk, mert legtöbbünk nem élne, hamaradt volna; a mi új életet teremtőküzdelmünk sem történt hatalmas nehézségeknélkül.Semmi más nem lehet oly jelentős magyarkarácsony, mint ami összehozza a

Magyarországon élő milliókat és a miközösségeinket, akiket a sors idesodort. Alegszebb karácsonyi ajándék mindnyájunknakez a híd lenne, a kölcsönös megértés, reményés szeretet hídja.A mi karácsonyunk nem lehet, nem szabad,hogy csak evés, ivás, lustálkodás nyara legyen,hanem kell, hogy a lélek szent ünnepe legyen.Kellemes karácsonyt és boldog újévetmindenkinek. Őszintén kívánom ezt, noha aszavak mára már elkoptatott frázissá váltak.Szent Pál apostol üdvözlete a lélekhez szól és alegszebb kívánság karácsonykor, de az egészéleten át: „Kegyelem nektek és békesség,Istentől, a mi Atyánktól és az Úr JézusKrisztustól!”.

Hungarian Christmasin New Zealand

– Dr Alexander Szakáts † (1996)

Christmas in New Zealand marks thebeginning of the summer. Many people spendthe Holy Eve drinking in a crowded, noisy,smoky pub. Next day – though they wake witha sore head – the holiday free from work cleansthe lungs; swimming in the sea, sunbathing onthe beach (risking melanoma), open airbarbecue meals (with burnt or half-rawsausages) gives enough fresh breeze. Thewhole country practically closes down for 3-4weeks (except the entertainment and touristindustry). Only the many Santa Clauses in thebig stores who perspire under the customaryred coat and fur hat surrounded by rowdychildren represent Christmas.In fact they represent profit; the feast ofremembering the birth of Jesus is merely anoccasion to sell more, to achieve a higherprofit. As early as from October television,radio, newspaper and junkmail advertisementspersuade the public that only expensive giftscan properly express the wish for “peace, loveand goodwill to everybody”.No wonder that only children like Christmas,adults don’t, or even hate it. They feelpressured to buy gifts (which Santa Claus willbring), send numerous greeting cards (don’tforget Aunty Agatha, otherwise the old troutwill be offended), spend on special Christmasfood and bottles of the best (and mostexpensive) drinks, put aside enough for theholiday, and many other things. Money, money,

Korábbi

számainkból

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n df r o m e a r l i e r i s s u e s

9

money! As in the southern hemisphere the seasons arereversed, it is reasonable that people behave asthe climate dictates. While our logical mindsfind this natural, still it feels strange, and wecan’t help being nostalgic for an old HungarianChristmas: Holy Eve in winter, frost,frequently snow, theatres, cinemas not open,shops, coffeehouses, restaurants closed (excepta few), public transport stops just before 8o’clock in the evening. The normally busystreets also practically empty by that time.Children (myself as I was) excitedly waited forthe angel (not Santa Claus) bringing the gifts.When the tinkle of bell called us in, themarvellous Christmas tree with lighted candlesand sparklers radiating wonderful brightnessseemed like magic. We sang the carol “From

heaven the angel came down to you...”, prayedbriefly, and sat down to the special Holy Evedinner. On Christmas day after church wevisited friends, and others came to see us. The beautiful past, as we see it through therose-tinted glasses of memory never willreturn. We live HERE and NOW, we have tolook at the future. While we cannot bring backthe charm of the bygone Christmases of ourchildhood, we still may observe it as aHungarian celebration.Many of us, the older generation who arrivedhere in the ‘50s are New Zealanders to a greatextent - but have still remained Hungarians.We owe loyalty, and have duties to both of ourcountries, not incompatibly, but in peaceful,and fruitful coexistence. We are the personswho can – must – help to build the bridgebetween these two geographically distantnations, and make the slogan “Let’s connect” areality.As Hungarians we can justly feel proud of thegold medals won at the Atlanta Olympics; asNew Zealanders of the America’s Cup and theAll Blacks; similarly of the manyinternationally famous scientists, musicians,artists all over the world; last but not least ofour fellow settlers who achieved success andearned respect not only for themselves but allHungarians in New Zealand. The secondHungarian Festival threw light on Magyarculture: music, art, craft, embroidery,commerce, food and wine among others. Itreflects great credit on the Hungarian nation,the Hungarian community in this country, and

particularly on the small group of dedicatedpersons who put in much time, energy,ingenuity and work to assure success; we mustthank those from the old country who alsocontributed much.The presence of the Ambassador proved thatafter the pseudo Hungarian puppet regime tookaway our citizenship, threw us out as traitors,the democratic Government embraced us astreasured, true Hungarians. We pay homage toour compatriots who stayed, and with sterndetermination survived the dangers andhumiliations suffered under oppression; wewho settled here, nevertheless don’t need toapologize, as most of us would not be alive hadwe stayed; and our struggle in creating a newlife was not without tremendous difficultieseither.Nothing can be a more meaningful HungarianChristmas than bringing together the millionsin Hungary and our small community thrownhere by fate; the best gift for all of us would bethis bridge, the bridge of mutualunderstanding, hope, peace and love.Our Christmas is not, and should not be, only amaterialistic eating, drinking and lazingholiday, but a spiritual celebration, a true holyday.I wish you all a Merry Christmas and a HappyNew Year. Though this is a sincere wish, thesewords have become a cliché. I add thesalutation of Saint Paul apostle which carries adeeper meaning: “Grace be unto you and Peacefrom God our Father and from the Lord JesusChrist.”

Kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog

új évet kívánunk minden kedves

olvasónak!

Merry Christmas and

a happy New

Year to all our

readers!

Gyöngyös Imre:

Új-zélandi karácsonyi leoninusok

Hadd közelegjen az ünnep, a szürke napok tovatűnnek.Már jön a kánikulás nyárral a vén Mikulás.

Fénybe borulva világos díszeket ölt fel a város:szertetörött a sötét, csillog az éjjeli kép.

Életem itteni vágya a télnek az árva hiánya.Negyvenöt éve mi vár? Furcsa, karácsonyi nyár!

Hív melegével a tenger. Fürdik a rengeteg ember.Ezzel aligha lehet várni az ünnepeket!

Tán a karácsonyi ének hangulatára feléledbennem az ünnepi vágy s ünnepi lesz a világ!

k o r á b b i s z á m a i n k b ó lMagya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

1 0

Ajándékozás

– Dr. Vámos Lászlóné (2006)

Protocol expert, DrKatalin Vámos, dis -cusses the dos anddon’ts of givingpresents. Her wideexperience of appropri -ate and inappropriatebeha viour results insome interestingreading, ranging from

tips for new ways in which to wrap presents towhy you shouldn’t give a white embroideredtablecloth to someone from the Far East, or aclock to a Chinese.

A karácsony az év legnagyobb és legnépszerűbbkeresztény ünnepe. A szeretet, a család, Jézusszületésének napja. Közismert jelképe afeldíszített fenyőfa.

Magyarországon az utóbbi években egyregyakrabban látni lakások ajtajára függesztettkoszorúkat, az ablakokon fenyőágakbólkészített girlandokat.

Az ünnepi hangulatot emeli az asztalra helyezettadventi koszorú. A legelső adventi vasárnaptólkezdve minden vasárnap eggyel több gyertyátgyújtanak meg. A hagyomány szerint az adventikoszorú piros, de természetesen számtalanváltozat készíthető.

A bensőséges hangulatú ünnepekhez közeledve,egyre többen gondolnak arra, hogy vajon milyenajándékkal lepjék meg szeretteiket. Azajándékozás szép hagyományaként nyugodtanadhatunk praktikus, akár saját kezűleg készítettajándékot a család tagjainak. Egy dolgot nemszabad: pénzzel telt borítékot akasztani akarácsonyfára, mondván, hogy így azt vehetmagának a megajándékozott, amit szeretne. Apénz sohasem lehet szívbéli ajándék. Azajándékozási ötletek kimeríthetetlenek, legyünkmindenkor igényesek magunkért, szeretteinkértés a jövőbeni emlékeinkért.

Nem szükséges méregdrága díszcsomagolótvásárolni az ajándékoknak. Kistalálékonysággal nagyszerű és olcsó megoldásttalálhatunk. Pl. a gyerek csomagoló papírra

készített rajzait nem dobjuk ki, inkábbösszegyűjtjük. Ebbe tegyük bele anagyszülőknek szánt ajándékokat.Saját kezűleg is készíthet dekoratív csomagoló-papírt bárki. Faragjon ki virág-, vagyvalamilyen mértani formákat burgonyából,mártsa őket festékbe, majd nyomja rá simacsomagolópapírra.Ha van a gyereknek mesenyomdája, annakfiguráit is rányomhatja olcsó csomagoló papírra.Fia-lánya ki is színezheti őket.Három rafiaszálat összefonva, a végére díszmasni helyett fenyőtobozt köthetünk. Ha a gyerek jól rajzol és szépen ír, azajándékkísérő kártyákat ő készítse el.

Az üzletben vásárolt ajándéktárgyakról nefelejtsük el levenni az árcédulát. Természetesenez a könyvekre nem vonatkozik. Az ajándékkülalakját erősen rontja, ha tintával, vagyfilctollal húzzák át az árat. Magyarországon illika megajándékozottnak kibontania mindjárt acsomagot. Ez nem minden országra érvényesszabály, vannak kivételek. A kínaiak a kapottajándékot megköszönik, majd kibontatlanulfélreteszik.

A magyar Larousse Enciklopédiameghatározása szerint az AJÁNDÉK valakinekingyen, különösen szeretetből vagyfigyelmességből adott dolog.Legyen az ajándék akár a szeretet, akár a hálajele, a lényeg az, hogy mindig az alkalomnakmegfelelőt válasszuk. A jó szívvel adott ajándék nem kötelesség, mégkevésbé adomány, hanem tapintattal párosultfigyelem. Nem az ajándék értéke a fontos,hanem a jó szándék, amivel adják, és amivelváratlan örömet szerzünk valakinek. A gondos, díszes csomagolás emeli az ajándékértékét, ez is az örömszerzési szándékothangsúlyozza. A japánok még a tartalomnál isfontosabbnak tartják a művészi színvonalúcsomagolást.

Az ajándékozás szokása nemcsak amagánéletben játszik szerepet, hanem az üzletiés a hivatali életben is komoly figyelmességitényező.

A protokollos feladatai közé tartozik – többekközött – a hivatalos ajándékozásra szántvásárlások lebonyolítása és az ajándékokbeszerzése. Ahhoz, hogy valaki ízléses ésesztétikus ajándékokat vásároljon a rábízottpénzösszegből a hivatal részére, annakszépérzékre, a művészi értékű tárgyakszeretetére és vásárlási kedvre van szüksége.Az igényes vásárló nem sajnálja a fáradtságot,hogy szétnézzen a könyv- és ajándéküzletekbenahhoz, hogy a rábízott pénzösszegért – a hivatalvezetőinek megbízásából – a legmegfelelőbbetvásárolja.

A protokollos tisztában van azzal, hogy adiplomáciai protokollban az ajándék nemszemélynek szól, hanem annak az országnak,amelyet a külföldi vendég képvisel. Általában a delegáció vezetőjét szoktákmegajándékozni, de előfordul a gyakorlatban,

hogy kisebb értékű ajándékot nyújtanak át adelegáció tagjainak is. Fontos szabály az, hogymindenkor kerülni kell a túlajándékozást,vagyis az ajándékozás csak jelképes értékűlegyen.

Melyek ezek az ajándékok? Magyarországotbemutató könyvek, albumok, művészetireprodukciók, gobelinterítők, hagyományosmagyar italok – tokaji borok, Zwack Unicum,„fütyülős” barackpálinka, a Magyar NemzetiBank által kiadott érme, Herendi vagy Zsolnayporcelántárgy. Bár az utóbbiak sajnos egyreritkábban szerepelnek az ajándéklistán, mert avételáruk igen magas és a költségvetési szervekszűkös anyagi lehetősége határt szab aporcelánvásárlásoknak.

Nem általános gyakorlat, de előfordul, hogy amagasabb szintű delegációk látogatása esetén aprotokollosok megfelelő formában, udvariasantájékozódnak egymás ajándékozási szándékaifelöl. Talán nem is az ajándék megnevezése,hanem inkább az értékének a meghatározása alényeges szempont, amit megkérdeznekegymástól azért, hogy ne kerüljön senkikellemetlen helyzetbe, ne történjéktúlajándékozás vagy éppen nem eléggé értékestárgynak az átadása.

Az ajándék kiválasztása sok figyelmet, jó ízléstés tapintatot igényel. Az udvarias protokollostájékozódik az illető országból érkező vendégekérdeklődési köréről, hobbijáról, így lehetőségenyílik személyre szóló ajándék megvásárlásárais.

Az egyik osztrák igazságügy-miniszterről tudnilehetett azt, hogy nagyon kedveli az antikkönyveket. A delegáció érkezése előtt ilyenkornapokig jár-kel a protokollos azantikváriumokban és keresi a régi latin-, vagynémet nyelvű jogi szakkönyveket, amellyelörömet lehet szerezni a vendégnek.

A törékenyebb ajándéktárgyakat általában agépkocsival utazók részére szoktákajándékozni, mert a repülőgépen körülményes etárgyak épségének megóvása. Vannakgyakorlati szempontok is, amire ügyelni kell,például az ajándék mérete és súlya ne okozzonkényelmetlenséget, problémát azajándékozottnak.

A protokollosnak tisztában kell lennie azajándékozás nemzetközi szabályaival is, amelykultúránként változó. Az ajándékozáskortekintettel kell lenni az illető ország vallásielőírásaira és társadalmi szokásaira.Mohamedán országból érkező vendégnek nemillik alkoholos italt, embert vagy állatot ábrázolóképet, szobrot ajándékozni.

Indiában tilos marhabőrből készült ajándékotadni, mert a tehén az szent állatnak számít.Hasonló módon csikóbőrös kulacsot sem illikátnyújtani. A legtöbb távol-keleti országban a fehér a gyászszíne, ezért a fehér színű terítők ajándékozásátkerülni kell.

Korábbi

számainkból

m a g y a r b a r á t Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

1 1

Japánban az ajándékot a találkozó kezdeténadják át, míg a viszont ajándékot csakbúcsúzáskor nyújtják át. Szingapúrban azajándék (főleg édesség és italféleség) mindigpáros számú legyen, (pl. két üveg ital). Kínábannem illik órát ajándékozni, mert a haláltjelképezi. Az USA-ban már l906-ban törvény mondta ki,

hogy az elnök minden 50 dollárnál drágábbajándékot köteles átadni az államnak. AWatergate-botrány után pedig arról születetttörvény, hogy már a 35 dollárnál értékesebbajándékot is jelentenie kell.

A köztiszteletben álló Zwack Péter úr egyalkalommal azt mondta, hogy „SajnosMagyarországon nem szokás az írásbelimegköszönés, amit külföldi üzletemberek,diplomaták is panaszolnak. Pedig egy vacsorameghívást, ajándékot illik pár sorbanmegköszönni. Sokszor például nem is tudom,megkapták-e az elküldött ajándékot”. El kellenegondolkozni ezen a megjegyzésen, mert sokigazság van benne. Sajnos nagyon kevesentartják be ezeket az illemszabályokathazánkban.

Kemény Márta:

Egy kócos szalmabábhoz

Kévéket kötnek bús magyar nyarak,téli muzsikából már semmit sem értünk – oh, szegény hazám, de elhagytalak!

Nem nekünk terem ott az aranyos búza,néhány kapzsi kutya őrködik fölötte –s a hasznot abból is csak az állam húzza.

Nincsenek daloló, faluvégi esték,csukott ablakzsaluk merednek az éjjbe,mintha lopakodó cigányokat lesnék...

Egy nekem mi régi - másnak érték nélkül –de ez megszépíti bús életem múltját.Ha tudják, tépjék ki szívem közepéből.

Kócos szalmabábú, a szélben tekergő –szomorú képe vagy a mai magyarnak –de Te honnmaradtál, vén madárijesztő!

Lehet, hogy még egyszer visszavet az átok;faluvéget érnek vándorló lábaim –ugye, akkor tépett, kóc karod kitárod?

Magyarul tanuló kiwik– Koller Bálint diákjai mutatkoznak be a

2013-as egyetemi „nem-hivatalos”

nyári kurzus után

Jó napot kívánok! Monika Smith vagyok. Németvagyok, de harmincöt éve itt Új-Zélandon élek.Némettanár vagyok és imádok nyelveket tanulni.Beszélek németül, angolul és oroszul, is kicsitbeszélek franciául, olaszul és spanyolul. Mosttanulok magyarul. Hogy milyen a magyar nyelv?Szerintem szép s érdekes. De van egy kisprobléma. Nagyon nehéz a magyar nyelv! Énboldog vagyok mert van nekünk egy nagyonremek tanárunk! Köszönöm, Bálint!

– Monika Smith

Üdvözlet a Magyar Szó olvasóinak. Mi Rebeccaés Robbie vagyunk, és mi igazán élvezzük amagyar nyelv tanulását! Robbie a televíziósiparban dolgozik, és Rebecca jelenleg anemzetközi kapcsolatok szak hallgatója. 2014-ben, Rebecca akar tanulni a School of Slavonicand East European Studies intézetben,Londonban, azután a második évben a BudapestiCorvinus Egyetemen tervez diplomát (MastersDegree) szerezni. Robbie vele fog jönni erre akalandra, így mindketten meg kell tanuljuk agyönyörű magyar nyelvet. Rebecca Romániábanélt 2007-ben, és beszél kicsit románul.Beleszeretett az egész régióba ott-tartózkodásaalatt, és tudta, amikor Budapesten járt, hogy ővisszatér oda hosszabb időre a jövőben.Mindketten élveztük Bálint magyaróráit – ő egynagyszerű tanár, és nagyon türelmes! A magyarnem olyan nehéz, mint vártuk – bár ez abemutatkozó nem lett volna lehetséges a nyelviszótárak támogatása nélkül, legalábbis most!Megkóstolhattuk Bálint zseniális magyarsüteményeit – beleértve a mákos tortát - ésRebecca lelkesen kísérelt meg Rigó Jancsitkészíteni – nagy sikerrel és az egész csapatörömére! A magyar sütemény kap egy különösennagy ka pai-t tőlünk!

– Robbie McGregor & Rebecca McKeown

A nevem Campbell Morrison Sándor. Új-Zélandonszülettem, John és Shirley Campbellgyermekeként 1986-ban. Négyéves koromban acsaládom kivándorolt Kanadába. Vancouverbennőttem fel és jártam iskolába. Az iskola elvégzéseután egy politechnikumban szereztem képesítéstmint hegesztő szakember. Ezt követően öt évgiaz acél és kereskedelmi ágazatokban dolgoztam,mielőtt úgy döntöttem, visszajövök Új-Zélandra,rokonlátogatásra. 2007 végén érkeztem meg,dolgozni kezdtem és bejártam az országot. 2008-ban Palmerston North-ban telepedtem le, mivel

legidősebb nővérem, akit nem sokkal az előttjegyeztek el, szintén itt élt. Nemsokkalodaköltözésem után beütött a gazdaságivilágválság és nem nagyon volt munkalehetőség.Amikor 2008 októberében az útépítő iparbankezdtem dolgozni, sok új-zélandi egyetemistakollégám volt, akik nyári munkát vállaltak. Hamarszóba elegyedtem velük, és olyan témákrólfolytattunk mély beszélgetéseket, mint a jog, apolitika és a történelem. Ők ösztönöztek, hogyjárjak egyetemre és szerezzek diplomát. Atörténelem iránti érdeklődésem és a gazdaságiválság miatt is 2009-ben úgy döntöttem, hogytörténelem szakon szerzek diplomát a Victoriaegyetemen (Bachelor of Arts). Amint eztmegszereztem, Honours szinten folytattam tanul -má nyaimat. Ekkor kezdődött az érdeklődésemMagyarország iránt. Szakdolgozatom téma -vezetője, Alexander Maxwell, meghirdetett egykurzust a 19. századi kelet-európai nacionalizmustémájában. Itt találkoztam számos angol utazókorabeli leírásával. Az egyik írásban (John Paget:Hungary and Transylvania) szó volt Széchenyigrófról. Lenyűgözött Széchenyi alakja, és aReformkorban betöltött szerepe, és úgydöntöttem, írok róla egy dolgozatot, ami azttaglalja, mi késztette őt a kaszinó mint intézménybevezetésére az akkori Magyarországon. AzHonours befejezése után megpályáztam –és megis kaptam- egy nyári ösztöndíjat a Victoriaegyetemen, aminek keretbében AlexanderMaxwell és én egy közös cikket írunk a reformkoriMagyarország kaszinóiról. Mivel egynyelvűvagyok és az elsődleges források, főlegSzéchenyi írásai, magyarul vannak, úgydöntöttem, megtanulom a nyelvet. Amagyartanulás során még kiváncsibb lettemMagyarországra, és szeretnék ott tanulni. Apárommal együtt ez év végén tervezzük itthagyniÚj-Zélandot, hogy egy-két évig bejárjukMagyarországot és Európát. Tehát Magyarországiránti vonzódásom váratlanul jött, az egyetemenés tanáraimon keresztül. De örömmelmondhatom hogy mostanra Magyarország-függőlettem, és szeretnék még többet megtanulni anépről és a kultúráról.

– Alexander Morrison Campbell

Jó napot. A nevem Matthew, Wellingtonban élek.Új-zélandi és holland vagyok. Csak kicsitbeszélek németül, franciául, és hollandul.Egyetemi hallgató vagyok, a történelem nagyonérdekel engem. Nagyon szeretek utazni ésnyelveket tanulni. Magyarország nagyon érdekelengem. Budapestre utaztam 2010-ben, akkormég sajnos nem tudtam beszélni magyarul.Azután akartam tanulni kicsit magyarul. Mostkicsit beszélek magyarul, és szeretnék ismétMagyarországra utazni. Bálint, köszönöm a tanítást! – Matthew Vink

Végző diákok ünnepi ebédje a Főkonzulátuson Sikó Anna nagykövetasszonnyal együtt

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d k o r á b b i s z á m a i n k b ó l

1 2

Budapesti levél[Megjelent 1994-ben

– a szerző neve és címe az akkoriszerkesztőségben.]

A közelmúltban fontos változások történtekMagyarországon. Mit jelentenek ezek a változások?Némi aggodalommal várjuk az otthoni híreket, mertnem tudjuk mit tartogat a jövő a magyaroknakhazájukban és szerte a világban. Az itt következőalapos hazai beszámoló némi fényt vet a mai [azazhúsz évvel ezelőtti] otthoni helyzetre.

A múltHogy bármilyen valós tanulságot vonhassunk le azelmúlt hónapok eseményeiből, szükséges, hogyvisszamenjünk a múltba.A II. Világháborút Magyarország a vesztes oldalonfejezte be és így „büntetésül”, egyetlen nem-szlávállamként a kommunista Szovjetunió fennhatóságaalá helyezték. Ez a tény 45 évre meghatároztaszámára az egyetlen lehetséges utat. Az országotminden erejét meghaladó kárpótlás fizetésérekötelezték, és ezt abszolválnia kellett úgy, hogyközben felépüljön a romba döntött ország is.Az egyszerű lakosság szinte végig nem tudta, hogypontosan mi történik vele és körülötte. Tudomásulvette az éppen hirdetett jelszavakat, amik előbb azújjáépítési programokat célozták, majd lassanbelecsúsztatták az embereket egy teljesen felülrőlvezényelt életformába. Ehhez természetesenkielégítő szociális ellátást és látszólagos fejlődéstkellett felmutatni.A magyar munkás – épp olyan erőfeszítéssel, mintmondjuk osztrák szaktársa – előállította az azonosértékű terméket, de az osztrák bérnek csak csekélytöredékét kapta kézhez.Egy másik hasonló töredékből gondoskodtak azingyenes iskoláztatásról, orvosi ellátásról ésmaximált árú alapellátási cikkekről. Ilyen maximáltár volt évtizedekig a ma nosztalgiával emlegetett3.60 Ft-os kenyér.Beindultak a lakásépítési programok és az emberekaz olcsó lakáshoz jutás tényének örültek, nem sokattörődtek azzal, hogy a tradicionálisan évszázadokratervezett otthonok helyett az új házgyáribetontornyok élettartama alig ötven év. Senki nembeszélt, és nem is beszélhetett arról, hogy ezek anégyfős családokra számított 50-60 négyzetmétereslakóterek milyen mértékben maradtak el a kulturáltéletformától.A másik ilyen „szocialista” vívmány volt, hogy arendszer deklarálta a felnőtt lakosság munkáhozvaló jogát, és egyben munkavégzési kötelességét. Ezigen jónak tűnt, hiszen úgy látszott, hogy azországban nincs munkanélküliség, ugyanakkor azüzemekben kétszer annyi munkás állította előugyanazt a terméket, mint az indokolt lett volna.Némely helyeken ugyanannyi adminisztratív

dolgozót foglalkoztattak, ahány valóságosantermelő munkást. Ez a megoldás csak úgy voltfenntartható, hogy az ország egyre több és többkülföldi kölcsönt vett fel a termelésfinanszírozására.Ezek a gazdasági intézkedések, szinte teljesgazdasági függőségbe sodorták Magyarországot. Azóriási – minőségi igények nélkül készült – keletikivitel tönkresilányította az ipart és amezőgazdaságot. Az éppen csak megélhetéstbiztosító jövedelmek és a családi tartalékolásilehetőségek ilyen módon való „szabályozása” pedigbiztosította a mindenkor engedelmes termelőerőt.Az életforma ilyen keretek közé szorításávalpárhuzamosan történt az emberek gondolkodásának„átprogramozása” is. Az új ideológia szerint amunkásosztály lett a nemzet vezető ereje,függetlenül attól, hogy ez a munkás kiváló képzettszakember, vagy lusta és tanulatlan lumpenproletár.A padlások lesöprése és a kuláklisták után méglábon maradt parasztságnak „megengedték”, hogyszövetségre lépjen ezzel a vezető erővel. A korábbiiskolázott magyar emberek, a nemesség és sokesetben még a munkásságból kinevelődöttértelmiség osztályidegenné vált. Ilyenosztályidegennek minősültek adott esetben alegnagyobb magyarnak tartott Széchenyi, vagy anemzetközileg is az „anyák megmentője”-kénttisztelt Semmelweis professzor hasonló elvekalapján felnőtt leszármazottjai is.Ha ezt a szocializmust összehasonlítjuk a környezőszláv államokban bevezetett szocializmussal,láthatjuk, hogy Magyarország ezekhez képestszerencsés helyzetben volt, amit egyrészt nem-szlávmivolta, másrészt az ’56-os események soránráirányult nemzetközi figyelem biztosított neki.Sokan nevezték ezért Magyarországot a „keletiblokk kirakatának”.Ez a kicsit lazább gyeplő lehetőséget adott amagyaroknak valamiféle különös kettőséletformára. Így vált lehetségessé, hogy a csecsemőta gyári névadó után egyenesen a keresztelőre vitték,az elemista egyszerre lett úttörő és elsőáldozó, aházasságokat a tanácsi anyakönyvvezető után a papis szentesítette. A gyerekek az iskolábanmegtanulták az állami tantervben előírtakat, majdotthon a „másik” történelmet, és pontosan tudták,hogy ez az „amiről nem beszélünk”. Annak aki nemélt benne, szinte hihetetlen, hogy egy az oroszkatonaság által megszállt országban az utolsóévekben már szinte nyíltan beszélt mindenki aNagy-testvér által elkövetett bűnökről.

Az orosz peresztrojka szinte azonnali reakciótváltott ki Magyarországon is. Megkezdődött egyátalakulási folyamat, melynek egyikleglátványosabb eseménye Nagy Imre temetése ésaz ’56-osok rehabilitálása volt.A lakosság legnagyobb részéből extatikus örömetváltott ki a rendszerváltás ténye és aválasztópolgárok nagy része szinte természet -szerűleg szavazott a két legnagyobb – újat ígérő –pártra, az apák keresztény eszméit hirdető MagyarDemokrata Fórumra (MDF) és az áhított nyugatitípusú modern demokráciát ígérő SzabadDemokraták Szövetségére (SzDSz).

A tegnapA küzdelemből végül is a keresztény konzervatívalapokon álló MDF került ki győztesen Antall Józsefvezetésével. Maga a miniszterelnök fogalmazottúgy, hogy az első négy évben vezetésre kerültkormány nem is lehet más mint egy „kamikaze-kormány”. Az ország szellemi és gazdasági állapotaa rendszerváltás időpontjában szinte katasztrofálisvolt.

Az örökség:– egybeszántott, tönkrement gépparkúmezőgazdaság,– elmaradott felszereltségű modern termelésrealkalmatlan ipar,– hiányos infrastruktúra,– lerobbant épületvagyon,– a kivonuló orosz katonaság által hátrahagyotttönkretett épületek, gázolajjal mérgezetttermőföldek,– rosszul szervezett önállóságra képtelenközigazgatás,– a termelőegységek fölé rendelt elosztó éskereskedőcégek,– használhatatlan struktúrájú oktatás...és még oldalakon keresztül lehetne sorolni ezt alistát.

Az Antall kormány a lehetséges nehéz utak egyikénindult el. Elvük az volt, hogy a fejlődéshezelsőrendű teljes demokrácia szükséges. Ehhezmegkezdték a kényszerpályán tartó államiintézmények lebontását és a privatizációt.Megindult az oktatási tudományos és kulturális életátalakulása.Sokak megítélése szerint már a kezdeteknél kétalapvető hiba történt. Az egyik: a kormány nem éltaz elmúlt évek felelősségeinek tisztázására, csak arendszerváltás pillanatában megadott, lehetőségével.Így nem csak azok kaptak változtatási lehetőséget,akik csak „átélték” az elmúlt közel emberöltőt, deazok is, akik bűnösen felelősek voltak a sajátposztjukról befolyásolható történésekben. Ugyanígynem történt elszámoltatás az egyes vezető körökbenés azok családjaiban felgyülemlett – magyarkörülmények között óriásinak számító –vagyonokkal. Ez lehetővé tette, hogy a múltból necsak korrekt politikusok, hanem egy teljes korruptkiszolgálórendszer is a hatalom közelébenmaradjon, az alacsonyabb szinteken, mint pl. egyespolgármesteri helyek, minisztériumok, közhivatalokvezető alkalmazottai.Az említett tisztességtelenül felhalmozott tőke ismegkezdte működését a gazdaságban, így ma mársenki se döbbenhet meg, ha jól menő vállalkozásoktulajdonosaiként olyan nevekkel találkozik, akikrőlnyilvánvaló, hogy az illető „X elvtárs” felesége,vagy „Y elvtárs” unokaöccse.A másik: a kormányzat elkövetett egy olyan hibát,mint amikor az apa 3 éves gyermekének veszi megazt a villanyvonatot, amit csak 10 évesen képesigazán használni és tehetetlenül nézi, amint a vásottszomszédgyerek még el is csépeli, amikor elveszitőle.A magyar állampolgár nem volt felkészülve ademokráciával való „játékra”. Még azt az egyszerűigazságot sem volt képes alkalmazni és sajátszemélyével kapcsolatban megkövetelni, hogy: „Azén szabadságom ott végződik, ahol a Tiédkezdődik.” – és fordítva.Az egyszerű munkásembert, az alacsony jövedelműértelmiségit mindig „megkímélték” attól, hogy sajátéletét szerveznie kelljen és egy olyan pillanatbanengedték el a járószalagról, amikor semmiféleszellemi és anyagi tartalékkal nem rendelkezett,hogy ezt a belső átalakítási feladatot önállóanelvégezze. Nem volt képes arra, hogy szembenézzenazzal, hogy a korábbi urai által előidézett gazdaságikatasztrófából – újabb lemondások árán – neki kellkihúznia az országot a csávából, miközben fenyegetia munkanélküliség és a szociális ellátatlanság eddignem ismert veszélye. A helyzetét még nehezítette,hogy tehetetlenül állt szemben a demokratikusszabadságjogokat azonnal saját céljaikra átalakítóspekulánsokkal a munkanélküliségét és afelszabaduló hajlamaik szerint elszaporodó

Korábbi

számainkból

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dk o r á b b i s z á m a i n k b ó l

1 3

bűnözéssel. Ilyen hangulatban nem hajtóerőként,hanem felháborodását kiváltólag hatott, hogy akormányzat – igen helyesen, de az egyszerű emberszámára nem érthetővé téve – a megkezdettgazdasági átalakítással egy időben tűzoltómunkábankezdte meg a nemzeti szellemi és szokásértékekrekonstrukcióját.Ehhez látványos gyorsasággal kellett jogaibavisszahelyeznie jó néhány évszázados múltúszervezetet. Az még mindenkinek természetes volt,hogy a magyar kultúra és erkölcs egyiklegfontosabb (de nem kizárólagos) letéteményese,az egyház visszakerült jogaiba. Azt viszont kellőtájékoztatás hiányában sokan kifogásolták, hogypánikszerűen alakulnak ujjá olyan szervezetek, minta Cserkészet, vagy a Huszárszövetség.Ez a hibásan és magyarázat nélkül adottkormányzati kép és hatásai vezettek az újválasztások elé.

Mit tapasztalhatott egy haza látogató külföldimagyar a választások előtti hónapokban?Elsősorban elkeseredést és bizonytalanságot.Az infláció óriási, az árak már megközelítik, néholel is érik az új-zélandi árakat, ugyanakkor amunkabérek átlagosan az itteni munkabérekegynegyede körül mozognak.Igen sok családfőnek kell szembenéznie amunkanélküliség rémével, amit a realitásokon kívülmég fokoz az új cégtulajdonosok hozzá nem értőkapkodása, felelőtlensége és sokszor arroganciája.A pályakezdő és most családot alapító fiatalokszámára egyre reménytelenebb vállalkozás a sajátotthon megteremtése. Egy átlagos budapesti lakására 3-7 millió Ft (kb. 50-120 ezer NZ$). A magyarátlagjövedelem havi 32,000 Ft (kb 530 NZ$) és abanki kamatok elérik a 30%-ot.A nyugdíjasok helyzete hajmeresztő. Tömegekélnek (?) 160-200 NZ$-nak megfelelő havinyugdíjból. (Ugyanakkor nem szabad elfelejteni,hogy a korábbi jövedelem nem tett lehetővétartalékolást, és ez a nyugdíjösszeg néhány évvelezelőtt még elegendő volt a szerény megélhetéshez.)Eközben titkolhatatlan, sőt szembeszökő az újvállalkozói réteg egy részének hirtelen jóléte.Budapesten lépten-nyomon látni milliókat érőautókat, hirdetnek újonnan épült 40 milliós villákatés szégyenletes új látványosság a kávéháziteraszokon ülő aranykarkötős „üzletember”, akimég nem tanulta meg a megfelelő viselkedést, ígyegyszerre süvölti mobiltelefonjába és a szomszédasztalnál ülő vendég fülébe legújabb üzletkötését,vagy esetleg előző éjszakája zaftos történetét.Sajnos, ez az új „vállalkozó” az élet mindenpillanatára rányomja bélyegét.Valamikor kötelező tény volt, hogy mindenbudapesti háztömbben egy általános fogyasztástszolgáló élelmiszerüzletnek kell lennie, aholbármilyen alapfogyasztást szolgáló árut azonosnormál áron lehet beszerezni. Ezeket az üzleteketprivatizálták, és mivel a privatizálást nem kötöttéksemmiféle – a kisfogyasztót védő – feltételhez,azonnal át is alakították.Így most ezekben a boltokban a megszokott magyaráruk helyett olasz tejet, osztrák vajat, norvégkagylókonzervet és még jó néhány – az átlagospénztárca számára elérhetetlen és a tisztességesgondolkodású ember számára gazdaságilagszükségtelen – luxuscikket talál az a családanyavagy nyugdíjas, akinek eddig nem kellettelbuszoznia a következő szupermarketig éshazacipelnie a bevásárlókosarat.Ugyanez az átalakulás ment végbe az áruházakbanis. Megszűnt az eddigi kisebb, de mindenki általhozzáférhető kínálat, a régi épületeket felszabdaltákés eztán magánkereskedők minőségi vagy bóvli, de

mindenképpen méregdrága áruit találjuk benne. Ez a struktúraváltás óriási lehetőséget teremtett afeketekereskedelem felvirágzásának. Havégigmegyünk Budapest egyik legfontosabbközlekedési csomópontján, a Moszkva téren, szintelépni nem lehet az alkalmi árusoktól. Ezt a rétegetma már szinte teljes egészében kreol-bőrűhonfitársaink képviselik. Asszonyaik a téren állnakkifogyhatatlan bőségű sporttáskáik mellett éskiabálva, tolakodva próbálják a járókelőkretukmálni áruikat. Lehet itt kapni mindent, amit akeleti piacokon több vagy kevesebb minőségi hibamiatt pl. az itteni Dekka nem tenne ki a polcaira. Deaz ár ugyanaz. A férfiak fenn állnak a tér felettiteraszon és részben „beosztottjaik” működését,részben az esetleg közeledő rendőrt figyelik.Ha végigmegyünk akármelyik fontos útvonalon,szinte mérnökileg kimért pontossággal elhelyezettnyakig piszkos kificamodott testtartásban ülő barnabőrű kisgyerekeket, vagy szoptatós anyákat kellkerülgetnünk, akik összetett kezekkel ésimamalomként ismételgetve ugyanazt a szöveget,próbálnak lelkünkre hatni.Könnyen szerezhetünk tapasztalatot arról is, mivéválnak ezek a szerencsétlenek néhány évvel később.Elegendő végigmenni az esti Duna korzón és látni amagukat kínáló tizenéveseket, vagy hiába kapni anyakunkból letépett aranylánc után.Nem kell hozzá nagy figyelem, hogy éppen úgy,mint a tér feletti posztokon, itt is mindenholészrevegyük a fiatalokat ellenőrző sétafikáló„tulajdonosokat”, akik időnként hajba, vagy késrekapnak a környező országok maffiáibólverbuválódott konkurenciával.És mindez történik egy, az ezredfordulóra és azExpóra készülő európai ország közepén, atöréshatárra érkezett magyar lakosság feje fölött.

A választásokrólTalán az előbbi néhány hiányos kép is ad némiízelítőt abból, milyen lelkiállapotban nézett alakosság a választások elé. Az egyszerű és azegészet átlátni képtelen polgár csak annyit tudott,hogy „tegnap” neki jobb volt. Csalódott aváltozások utáni kormányzatban, zavarosak akülönböző pártok választási programjai, és számáraaz élet mégiscsak első fokon az itt és most élhetőegyetlen életéről szól.A szocialista párt képviselői a kisember számáraemészthető választási programmal indultak, bár eztsokan úgy értelmezték, hogy most a demokráciamegőrzése mellett visszatér a sokat emlegetett 3.60-as kenyér korszaka.Valószínű ebből az egyszerű, nem túl távol nézőideológiából kiindulva a választóknak több mint afele adta szavazatát a szocialistákra. Bár e szavazáseredménye önmagában is elegendő lett volna akormányzati szerephez, a szocialisták a döntőtöbbség elérése érdekében hosszú és keménynekmutatkozó tárgyalások után koalícióra léptek aliberális Szabad Demokraták Szövetségével.Sokakat megdöbbentett ez a politikai házasság,hiszen a múltban a párt képviselőinek egy részekomoly politikai ellenfele volt a Kádárkormányzatnak. Sokakat gyakorlatilag is üldöztektevékenységükért. Hogy valójában mi az indíttatásaés célja az SzDSz-nek és képes-e ezeketmegvalósítani, csak a jövő mutatja meg. Épp úgylehet a szocialisták kiszolgálója, mint jól működődemokratikus garancia egy középúton járószociálliberális ország vezetésre.Még a választási kampány időszakábanmegkezdődött egy méltatlan és igen elítélhetőfolyamat. A falfirkáktól a komoly újságírók tollábóleredő cikkekig elindult a győztesek és a vesztesekmocskolása. Kevés olyan újságcikket lehetett

olvasni az elmúlt hetekben, amelyik leírta, hogy ahalott oroszlánt rugdosni aljasság, az élőt gyaláznipedig ostobaság.Sokan kritizálják az előző kormányt, megtagadva akötelező kíméletet az időközben elhunyt AntallJózseftől is. Bűnként nekik rótták fel azt is, aminekmegoldására egyszerűen nem is lehettek képesek.Ugyanakkor már előre gyalázzák az újkormányzatot olyan bűnökért, amiket még el sekövettek.Egy dolog biztos: a Szocialista Párt képviselői – bárszakítottak a klasszikus értelemben vettKommunista Párttal – egyes személyekre lebontvais magukon viselik az elmúlt évtizedek politikaibélyegét. Mind a pártnak, mind az egyesszemélyeknek módjában áll most szembesülni sajátmúltjukkal és tisztázni, hogy mit kívánnak tenni ajövőben.Óriási feladatok állnak nem csak a kormány, de azegész nemzet előtt. Be kell fejeznie a megkezdettfolyamatokat, kijavítani a tévedéseket, megállítani amegkezdődött inflációt, stabilizálni a gazdaságot,biztosítani a polgári demokratikus jogokat,kiszorítani a külföldről beáramló és keményenmegbüntetni a hazai bűnözést. Egyszóval ahhozméltóvá tenni egy egyedülálló történelmű ezerévesnemzetet, amire, mint az európai nemzetekegyikének, minden erkölcsi alapja megvan.

Mi a feladata a külföldön élő magyarnak?Magyarország kicsi és a magyar nép nagyon sokatszenvedett. Minden fiának, bárhol él, az a dolga,hogy a megkezdődött változásokat a magaeszközeivel elősegítse. És ennek nem lehetalapvetően befolyásoló tényezője, hogy milyenkormányzat létezik most Magyarországon.Hogyha valamit el akarunk érni, először isönmagunkban kell helyrerázni egy allergikuskérdést.1945-től elindult egy magyar kivándorlás. Ha eztobjektív szemmel nézzük, a hazát elhagyóknakbizony csak egy kis része volt a szó valódiértelmében vett politikai üldözött. Ma már mindenoldalról bizonyított statisztikák mutatják, hogy azemigráció nagyobb része egyszerűen csakkihasználta a nyitott határok adta lehetőséget ésválasztotta a nagyobb darab kenyeret.Minden magyar végig tudja gondolni, vajon miértjött el otthonról és mit hagyott maga mögött.Hányunknak van otthon édesanyja? Ki helyettnevelte fel, pénzzel megválthatatlan módon,gyermekét a volt feleség? Hányan alapítottak ittcsaládot, olyanok, akiknek gyermeke már egyszületésnapi köszöntőt nem tud elmondanimagyarul a nagymamának? Hányan tudjuk mégelmondani az „Anyám tyúkját”, nem csak a sorokat,de azok értelmét? Vajon hányan vagyunk, akikszámára a magyar kultúra már csak a magyarkonyháig ér?Akiknek volt bátorsága őszintén megfelelni ezekre akérdésekre, biztosan egyetért a magam számára iselőírt végeredménnyel.Mi az otthonmaradókkal szemben időlegesen, vagyvéglegesen valami könnyebbet választottunk. Őkvégigcsinálták, helyettünk és értünk is! Ezért akönnyebbért cserébe lemondtunk arról a jogunkról,hogy széles mellénnyel kritizáljuk az otthonmaradottak tetteit és teherbíró-képességét.Ugyanakkor megmaradt az a kötelességünk, hogyahol vagyunk, és amennyire képesek vagyunk,szolgáljuk azt az elvont és tiszta fogalmat, amit amagyarság jelent és megtegyünk mindent azért,hogy a küszködő Magyarország végre lábra álljon,bármely általa választott módon és bármelytisztességes és nemzetét szolgáló kormány vezetésealatt.

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d f r o m e a r l i e r i s s u e s

1 4

The River of Time: Hungary, Communism and 1989

– William J Flockton (1996)

"Communism is the secret name of the dreadantagonist setting proletarian rule with all itsconsequences against... bourgeois regime. Itwill be a frightful duel. How will it end? Noone knows... We know only this much:Communism...is the dark hero destined for agreat, if temporary, rule in the moderntragedy..."

– Heinrich HeineParis, 20th June 1842 (1)

The dark hero of communism flowed acrosswar devastated Eastern Europe, flooding fromthe storms of Soviet Russia. One such countryengulfed by the tidal wave of oppression wasthe once picturesque and romantic country ofHungary, on the river Danube. This small statewas held in the grasp of communism for over40 years but its grasp slowly weakened, to fallin 1989 in a revolution that lasted only a fewmonths. 1989 saw the fall of communism in thewhole of the Eastern bloc, but moreimportantly, the emancipation of Hungary.1989 and its causes may not be whispered onthe lips of the world today but it will never beforgotten.

The roots of 1989 lie with events 40 years ago,World War Two the genesis and the 1956uprising the turning point that had a greatsignificance on the later part of the twentiethcentury.

In 1945, Hungary lay raped and pillaged by theGerman fascist powers and suppressed by theoccupying Soviet Army. Communism grewfrom this unrest with silent pressure from theUSSR but it could not muster the energy for arevolution let alone the winning of elections in1945. However, with a Soviet heavy hand, thecommunist party merged with the majorwinner, the Smallholders' party. GraduallySoviet control of Hungary increased throughthe undermining use of “Salami Tactics”,which involved removing opponents “slice byslice” by intimidation and infiltrating theirorganisation. By 1947 the communists, underMátyás Rákosi, were ready to take total power,and after a “rigged” election, all oppositionwas crushed.

Under Rákosi, Hungary was transformed into amodel soviet state, a member of the WarsawTreaty Organisation and an equal with Russiaeconomically under Comecon. In August 1949,Hungary was proclaimed as a People'sRepublic. An Iron Curtain fell down along theborder, cutting Hungary from the westernworld.

Rapid industrialisation and collectivisationtook place. Discontent grew. Fear and terrorhung in the air. The nation's greatest tragedywas stirring. With the death of Stalin in 1953,changes occurred within the party. Rákosi wasforced to relinquish his premiership to ImreNagy, a reformist who grew in popularity as

Minister of Agriculture when he redistributedland. Nagy reversed many of Rákosi's hard linepolicies, but was eventually forced out ofpower.

The mood of uncertainty brought about anuprising which for a while shook the world ofcommunism and pitted Hungarian againstHungarian. It began with mass demonstrationson 23 October 1956, calling for thereinstatement of Nagy. Violence broke out, andHungary was in revolution.

As chaos consumed Hungary, the Governmentcollapsed and was replaced by a reformistGovernment lead by Imre Nagy. János Kádártook over party leadership. For a short time itappeared a success but on 1 November, Soviet

troops crossed into Hungary, using the“Brezhnev Doctrine” that justified Sovietintervention. Within 72 hours Budapest wasunder siege.

By November 4 it was all over; 20,000 peoplewere arrested, 200,000 fled to the West and2,000 were executed. Among them was hero,Imre Nagy, who was buried in an unmarkedgrave. János Kádár was installed as leader,after escaping to Russia and safety.

Under Kádár, Hungary changed for the better.Kádár began to relax the rigidities of Stalinistpolicy in what was to become known as“Goulash” communism and programme toliberate the social and economic structurebased on compromise. He generated somecapitalism and, in 1968, introduced a policy ofNew Economic Mechanism (NEM) – a moveto the market economy. By the 1970's Hungaryhad a high standard of living compared to itsEastern counterparts with some Western itemsin stores, the Hungarian people having morefreedom in speech and movement and areduced fear of communism. Hungary wasbrought to the attention of the West for itsprosperity.

However, the situation soon soured. Theeconomy was in deep crisis in the mid 1980s;unemployment was rising, inflation wassoaring and the country had the largest percapita debt in the European region.

Kádárite liberalism had failed to moderniseHungary economically but it rotted thecommunist party from within, preparing theground, albeit unintentionally, for revolution.By the 1980's nobody – except for Kádár andhis close “fossils” – still believed incommunism. All that sustained theGovernment was the threat of Sovietintervention. Reform was on the way.

In 1986, the Soviet Union became controlledby the leadership of Mikhail Gorbachev whoinstigated a dramatic programme of politicaland economic reform. His process ofPERESTROIKA (rebuilding) was to save theSoviet Union from economic bankruptcy. Hisslogan was GLASNOST (openness);Gorbachev encouraged Westernisation andrelaxed controls. He also re-examined the

Korábbi

számainkból

Rákosi

Imre Nagy

János Kádár

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n df r o m e a r l i e r i s s u e s

1 5

relationship between Eastern European statesand Soviet Russia and in 1988 he stressed thatthe Soviet Union would no longer use itsmilitary muscle to support the communistregimes of Eastern Europe. All Soviet troopswere evacuated from Hungary over the nextthree years. This signalled that the BrezhnevDoctrine was dead and this in turn spelled theend of communism in Eastern Europe, andeventually, the fall of Soviet Russia. Theimpending doom of 1989 was rapidlyapproaching.

With the news from Moscow, a substantialmovement for economic and political reformbegan within the Hungarian Socialist Workers'Party. The “reform communists” lead byKároly Grósz, Imre Pozsgay and Rezső Nyers,recognised the need for drastic action to saveHungary from communist chaos. In 1987, thereform communists entered into an alliancewith the leading anti-communist group, theHungarian Democratic Forum. In May 1988,Kádár was swept away in a tide of change to bereplaced by Grósz, who proposed rapid reformtowards free enterprise, as well as freeelections. Instead, Grósz prevailed over therapid dissolution of the Communist Party.

The beginning of 1989 saw Pozsgayannouncing that the events of 1956 had been a“popular uprising” not the “counterrevolution” that the regime had the peoplebelieve. The Communist Party againdeveloped a bigger split between the moderatereformists and the radicals of Pozsgay andNyers. On 8 May 1989, Nyers became a partypresident. Together they prepared to returnHungary to a democracy.

The radicals also agreed that Imre Nagy andcolleagues were to be reburied with fullhonours and proclamations of innocence thatjustified their heroic actions during 1956. On16 June 1989, Nagy was reburied, an emptycoffin symbolic of all those who died in therevolution. It was attended by an estimated250,000 Hungarians in an act which markedHungarian acceptance of democracy.

In September, Hungary cut away theelectrified, barbed wire fence, the symbol ofthe Iron Curtain, separating it from Austria.Thousands of people of other communist statesflooded through. On 19 September theHungarians agreed upon the schedule forchange. Independent political parties wereallowed to enter the first free parliamentaryelections in 1990. The fall of Communism wasunstoppable.

During October 1989, the Hungarian SocialistWorkers' Party dissolved itself and declared itsintention to contest the election as theHungarian Socialist Party. On 23 October1989, the thirty-third anniversary of the 1956revolution, the nation once again became theRepublic of Hungary. The months of turmoilwere over, for on 25 March 1990, the firstdemocratic elections since 1945, were held.Over 50 parties contested the election buteventually the Hungarian Democratic Forumin coalition with the Independent SmallholdersParty and Christian Democratic People’s Partyformed a Government under Prime MinisterJózsef Antall.

Almost unnoticed by the outside world,Hungary had ceased to be a communist state.Communism ended after almost 40 years oftotal oppression, pain and torment by thestrangle-hold imposed by the chains ofcommunist autocratic regimes. The Hungarianpeople were free.

There are still many problems in Hungary;increasing debt, pollution, ethnic and socialdiscrimination and the threat of communistrule rising again. However, Hungary ispolitically and economically stable and iswelcoming its acceptance into the Westernworld, especially its ties with New Zealand.

I write this on the fortieth anniversary of the1956 uprising, 23 October 1996. 1989 is beingwhispered and it will never be forgotten.Hungary on the shores of the Danube is a placeto pause and seek perspective. In the words ofthe Roman philosopher, Marcus Aurelius:

“Time is a sort of river... and strong is itscurrent; no sooner is a thing brought to sightthan it is swept by and another takes itsplace...” (2)

That “thing” was communism.

(1) Selbourne, David: Death of the Dark Hero 1987-1990 (cover)(2) “Hungary: Changing Homeland of a Tough,Romantic People” National geographic: April 1971,Vol.139 No. 4

[William J Flockton of King’s High School, Dunedin,won the Secondary Schools National Essay ContestCelebrating Hungary, which was organised by theConsulate of the Republic of Hungary in 1996.]

„Egy Magyar Kórus Rapszódia”(azaz A Hungarian Choral Rhapsody)

Az év legnagyobb élménye 2013-ban a Kapiti ChamberChoir november 10-i hangversenye volt számomra.

Szentirmai Klára főkonzul asszony hűségesen értesítminket, magyar bevándorlókat a minket érőeseményekről, legyenek azok otthoniak,magyarországiak vagy itteniek, új-zélandiak. Ígykaptam tudomást a fent említett hangversenyről is. Ahirdetésben a hangverseny, mint „Egy Magyar KórusRapszódia” néven futott és híres magyar zeneszerzőkműveit ígérte: Kodály, Bartók, Bárdos, Liszt. Ezt akoncertet semmiképpen sem akartam elmulasztani!Különösképpen azért nem, mert nagypapám, Bárdosneve is a listán szerepelt. De azért sem, mert amiótaMagyarországot elhagytam, 22 évvel ezelőtt, soha mégalkalmam arra, hogy magyar kórus műveket újrahallhassak nem adódott.

Nagy izgalommal indultam útnak Golden Bay-bőllegidősebb lányom kíséretében Paraparaumuba. Jóidőben érkeztünk, s így alkalmam volt a műsortolvasgatni, amíg a hangverseny kezdetére vártunk.Izgatottságom csak fokozódott, amikor megláttam,hogy nemcsak nagypapám három legnépszerűbbművét (Dana-dana, Tábortűznél, Tambúr), dekeresztapám Üszküdárját is és Deák-Bárdos Gyuribácsi Eli-jét is hallani fogjuk! Micsoda nagyszerűdarabokban lesz részünk, gondoltam én. Ezen felül, afelismerés, hogy majdnem minden számot én magamis énekeltem édesapám kórusával hajdanában-danában, arra késztetett, hogy hangosan énekelnikezdjek s csupán lányom jelenléte késztetett némiönfegyelemre: manapság olyan könnyű ezeket afiatalokat zavarba hozni!

Néha amikor nagy izgalommal nézünk elébevalaminek, a valóság csalódást okozhat. De nem úgyParaparaumuban November 10-én! A valóságfelülmúlta minden várakozásomat és a Kapiti ChamberChoir Eric Sidoti karnagyúr irányítása alatt egy kiváló,magas színvonalú élményt nyújtott. A kórus gyönyörűtiszta harmóniákkal töltötte be St. Andrews templomát,Sidoti úr bemutatója a darabok előtt érdekes ésújdonságokkal teli volt. A templom nemcsak egyzongorával, de egy orgonával is büszkélkedhetik ésmind két hangszernek jó hasznát láthattuk. Fiatalzongorista, Andrew Atkin ügyesen játszotta Bartók„Fantasy No. 2” Bartók Négy darab zongorára c.gyűjteményéből, majd a második félben Liszt UnSospiro etűdjét adta elő mesterien. A koncert fő száma,Kodály Missa Brevis-e kívánta az orgonát, mint kísérőhangszert, és a kórus híven tükrözte a mennyeiseregek énekét a mély regiszterek fölött a gyönyörűAgnus Dei-ben. Számomra mégis a legnagyobbbenyomást Bárdos Tábortűznél című műve jelentette: ajól ismert dallam, a magyar szavak tiszta kiejtése, akórus egységes hangzása, mint egy időgépvisszavarázsoltak engem Budapestre fiatalkoroméveibe és akaratlanul könnyek csordultak a szemembeaz emlékektől, amelyeket a kórus hangzása felidézettbennem. Csodálatos ajándék volt, nagyon köszönömSidoti úrnak és a Kapiti Kórus tagjainak.

Ez a hangverseny az év legemlékezetesebb eseményevolt számomra és biztos vagyok benne, hogy amagyarok a közönségben ugyanúgy élvezték azösszejövetelt és a magyar nyelvű társalgást aszünetben, mint a hangverseny minőségét is.Mindenkinek teljes szívből kedves figyelmébe ajánloma Kapiti Chamber Choir jövőbeli előadásait. Ez a kórusnehéz, igényes műveket, számukra idegen nyelven isminőségi szinten képesek voltak megtanulni éselőadni. Kalapot emelek bátorságuk és magasszínvonalú előadásuk előtt, hálás szívvel.

Marta Barham

Mikhail Gorbachev

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d k o r á b b i s z á m a i n k b ó l

1 6

Mi van otthon?

– Szentirmay Pál † (1998)

De jó lenne, hae l m o n d h a t n á mmindazt, hogy mi vanotthon –, azaz, hogy mitláttam augusztusban,amikor négy hetetMagyarországon, egyhetet pedig Erdélybentölthettem. De egyilyen szélesen hordó

kérdésre egy Magyar Szó méretű vezércikkkeretében lehetetlen feleletet adni. Egyetlenmegoldás az, hogy visszakérdezzek: „Miérdekel téged?” Az otthoni újságok – mint az itteniek –leginkább csak a szenzációról számolnak be:robbantások a budapesti utcán, maffia erőszak,gyilkosságok, a munkanélküliek és anyugdíjasok nyomorúsága, politikaibukfencek, bürokrácia, korrupció, sikkasztókés a törvény kibúvóit kihasználó újgazdagok...Vagy a feketepiac, csalárd csődök és nyilvánosutcai, meg szellemi prostitúció?Aki erről akar tudni, annak haza sem kellmenni, mert ide is eljut a híre levélen, újságonés interneten keresztül. Sajnos ez mind része amai magyar életnek, a baj csupán az, hogy akinem vigyáz, a média rikító, harsogó, sajátérdekét szolgáló alakításában észre sem veszi,hogy ez nem csak magyar földön, de mégazokban az országokban is megvan, ahol ademokrácia és a szabadság nem „tíz évenaluli”, mint otthon. Ezzel hát kár is foglalkozni,hiszen ezek nem egyedi otthoni hírek.„... annál az országnál, amit mi az ötvenesévekben otthagytunk máris egyösszehasonlíthatatlanul jobb és szebb országépült fel...”Amit viszont minden Új-Zélandban élő magyarakar tudni, hogy: „jobb-e, mint volt?”, arracsak azt mondhatom, hogy milliókelszegényedése és tehetetlensége ellenére, azáltalános panaszkodás (jogos és habituális)ellenére, annál az országnál, amit mi az ötvenesévekben otthagytunk máris egyösszehasonlíthatatlanul jobb és szebb országépült fel. Igaz, a változásnak és újjáépítésnekáldozatai nem azok, akik felelősek voltak aromlásért. És igaz az is, hogy talán egy

emberöltő kell ahhoz, hogy nyugat-európaiállapotokat lássunk Magyarországon.Annak amit állítok az a bizonysága, hogynépünk java májusban, az utolsóválasztásokon, ezt a folyamatot siettetniszándékozván, nem a régieket, de egy újnemzedéket állított az ország élére. Bárcsak nekellene politikusoknak nevezni őket, akkortalán teljesebb lenne a bizalom bennük. Fontosabb azonban az, hogy választásiígéreteik nem egyedül a magyar gazdasági életfelvirágoztatására épülnek, noha felületesgondolkodás ezt vélné legfontosabbnak. Az ötlegjelentősebb elkötelezettségük nem csupánországot, de a nemzetet akarja megerősíteni,mert a családot, az oktatást és nevelést, amunkanélküliség megoldását, a határokonkívüli magyarság bevonását és az Európáhozkötő lehetőségeket veszi elsődlegesprogramjába.Arra is van remény, hogy ez a program valóraváljon, hiszen a fiatalokban több az energia,mint például bennünk ‘Ötvenhatosok’-ban.De, mert a fiatalok reánk is számítanak, s mertbármilyen messzire is estünk termőfánktól,szerintük is része vagyunk a magyarnemzetnek, azért nekünk is úgy kellgondolkodnunk és tennünk, hogy fontosabb az,hogy „mi lesz otthon”, mint az, hogy „mi vanotthon”.Érdekes. Itt élek az új-zélandi magyarok közöttmár majd 42 éve, s meg nem tudnámválaszolni, hogy vajon csupán kíváncsiságbólvagy segítőkész jó szándékból kérdik tőlem:„Na, mi van otthon?”

What’s new in our homeland?

– P Szentirmay † (1998)

It would be nice, but obviously it is impossibleto tell about all I saw during my five week visitto Hungary, including my trip to Transylvania.Newspapers – whether in Hungary or in NewZealand – cash in on newsworthy sensations:bomb blasts on the street of the capital, thehands of the mafia, murders, the unemployedand the pensioners being sacrificed, thebureaucracy, cheats and the newly-rich, good atacquiring estates in illegal ways. News alsofeatures the black market, bankruptcy andprostitution.You do not have to visit Hungary to learn aboutthese you can obtain the “news” through lettersfrom home, newspapers, and the Internet. Butthese are not particular to Hungarian news,they happen and are publicised in everycountry, including those who practisedemocracy and freedom much longer thanHungary does.What people really want to know is: is it betterthan before? I must state that in spite of theobvious, millions are worse off than before;and while there is the ever-present whining andcomplaining (both kinds: justified andhabitual), I experienced a country far better andmore beautiful, than what we left behind in the‘50s. Yet, I see the price paid was not by those

who are to blame for ruining the country. It isalso true, that unfortunately this generationwon’t see living standards comparable to thatof Western-Europe.The proof of improvement is that Hungariansput their trust in the younger generation in theMay 1998 elections. They accepted a politicalprogramme that aims at more than justimprovements of the economy. Their intentionis to build a nation by setting priorities toattend to the needs of families, education andupbringing, unemployment and joining theEuropean Union.Hopefully all these become reality; if for noother reason, because there is more energy inthe young. The future of Hungary is ourconcern, therefore the leading question shouldbe: “What should happen in our homeland?”,not “What is happening in our homeland?”I have been in New Zealand for almost 42years, and interestingly I still can’t work outwhether it is mere curiosity or the wish to bepart of it that dictates the question: “Well,what’s new in our homeland?”

Korábbi

számainkból

Tóth Árpád:

Lélektől lélekig

Állok az ablak mellett éjszaka, S a mérhetetlen messzeségen át Szemembe gyűjtöm össze egy szelíd Távol csillag remegő sugarát.

Billió mérföldekről jött e fény, Jött a jeges, fekete és kopár Terek sötétjén lankadatlanul, S ki tudja, mennyi ezredéve már.

Egy égi üzenet, mely végre most Hozzám talált, s szememben célhoz ért, S boldogan hal meg, amíg rácsukom Fáradt pillám koporsófödelét.

Tanultam én, hogy általszűrve a Tudósok finom kristályműszerén, Bús földünkkel s bús testemmel rokon Elemekről ád hírt az égi fény.

Magamba zárom, véremmé iszom, És csöndben és tűnődve figyelem, Mily ős bút zokog a vérnek a fény, Földnek az ég, elemnek az elem?

Tán fáj a csillagoknak a magány, A térbe szétszórt milljom árvaság? S hogy össze nem találunk már soha A jégen, éjen s messziségen át?

Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?

Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik!

1923

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n df r o m e a r l i e r i s s u e s

1 7

Millennium titka– Szentirmay Pál † (2001)

Istennek hála, a millenniumi évet is megértük, s bárnekünk kevesebb alkalmunk volt, hogy népünkkelegybefonódva, önfeledten ünnepeljük nemzetünkfennmaradását, népi örökségünk gazdagságát,anyanyelvünk virágzását, hozzánk is eljutott amillennium üzenete az új-zélandiaknak is szólómillenniumi zászló bemutatásával. Talán lelkesebbenvettünk volna részt az elmúlt év során amegemlékezésben és az ünneplésben, ha mi – egyénekés közösségek – nem éreznénk magunkat úgy, mint egymagába roskadt „ezeréves” aggastyán, akinek nincsideje másra, mint önmaga bajaira, vagy legfeljebbmások elégtelenségének és sikertelenségénekbírálására.Igaz, az új-zélandi magyarság annyira szorgalmazottMagyar Millenniumi Projektjéből, a díszes wellingtonikertecskéből, kopjafával és székely kapuvalegyetemben se lett semmi, mint ahogy más új-zélandimagyar központok se tudták megvalósítani millenniumiterveiket. Lehet, hogy valamikor mégis megvalósul majdvalahol egy magyar emlékmű, de az már csak az újmillenniumban lehet, mert a jelenlegi Szent Istvánnapján, augusztus 20-án befejeződik.

Kár lenne azonban, ha úgy múlna el ez a kiváltságosévfordulónk, hogy oda ne figyelnénk a lényegre. Alényeg pedig nem más, mint a hosszú élet titkánakmegfejtése. Mi a titka egy nép, egy nemzet hosszútörténelmi életének?

Mindenki másként fogalmazná ezt meg. A Magyar Szószerkesztője két szóban így fejezi ki: élni akarás. Bár akét szó egy fogalmat fejez ki, nyelvünk nem úgy írja,hogy „élniakarás”, hanem két szóban, mert mindkettőfontos a titok megfejtésében: „élni” és „akarni”.

Aki nem vesz tudomást környezetéről és arról, hogyminden halandó a nagy univerzum része, az mindigértetlenül néz a körülötte történő dolgokra. Aki nem értiaz életfájának valóságát, hogy annak gyökerei és ágaivannak, név szerint a család, a közösség és a nemzet,annak nincs élete, az csak a társadalom egy elhaltsejtje. Ami döntő fontosságú az élni akarásban, azennek a kifejezésnek második szava, nem más, mint az,hogy élni is akarni kell. Akarni kell a folyamatosságot, afolytatást, az eredményt és a jövőt.De ezen rövid paragrafus képletes szavai nehomályosítsák el a millenniumi év tanúságát. Mondjukmeg magyarul, hogy mit jelent az élni akarás a mi új-zélandi magyar közösségünk számára.Elsősorban azt, hogy mindig tudatában kell maradnunkannak, hogy bár sorsunk más országba röpítettbennünket, nem tagadhatjuk meg nemzetihovatartozásunkat. Ha megpróbálnánk, úgy járnánk,

mint az, talán megmagyarázható és praktikus okokból,aki vércsoportját akarná megváltoztatni. Akarjunk hátazok lenni, akiknek születtünk.

Ne számítson az se, hogy vannak magyarok, akikvilágpolgárok akarnak lenni, mások etnikai hovátartozásukat szégyellik és megtagadják, vagy a nemzetörökségének megbecsülését sovinizmusnak minősítik. Szerencsére legtöbbünk idegenben is jó magyarmaradt, s ha az a benyomásunk támadt, hogy „kevesenvagyunk”, ne bátortalanodjunk el, mert ami éltető, aztsikeresen megőriztük. A kenyér éltetője a kovász.Akarjunk az itteni magyarság kovászának maradni, mégakkor is, ha hozzávetőleg csak kétezren vagyunk és ezmindössze 0.013 százaléka az összmagyarságnak.

Hogyan marad a magyar magyarnak?Úgy, ahogy ezer éven keresztül őseink tették. Hamegfigyeljük, ami éltette őket, az a megpróbáltatások,de még az értelmetlennek látszó, kisemmizettségbentengetett évek során is volt, amit meg tudtak maguknaktartani. Örökség, amire büszkék lehettek, értékek,melyeket átmentettek, hagyományaik kincsei, melyetsokszor rejteni kellett, de mint a Szent Korona, mindigbecses helyet kapott lelkükben.Úgy, hogy hitelt adunk annak, hogy szükségünk vanegymásra. Óhazánk képviselői azt üzenték, hogy atízmilliónak szüksége van a világban szétszóródottötmillióra. Arra, hogy egy ággal terebélyesebb lehessena magyarok életfája, hogy a kis Magyarországnak avilág minden táján legyen védnöke, képviselője ésprókátora.Úgy, ahogy otthonmaradt családunk tagjai, barátaink ésfeleink vállalják azt, amivel az ország újraépítése ésversenyképessége jár, ha panaszszóval is, de vállaljákaz áldozatot. Nekünk még panaszkodnunk sem lehet,mert mi más ország követeléseinek hozzuk megáldozatainkat.

Az elmúlt 12 hónap alatt a Magyar Szó munkatársai éslevelezői közelebb kerültek lapunk olvasóihoz. Errőltanúskodik a sok írott és szóbeli elismerés. Most, az újelőfizetési év előtt a szerkesztő még egyszer köszönilapunk munkásai önkéntes és meg nem fizetettáldozatát és kéri az olvasót, hogy továbbra istámogassa a Magyar Szót, hogy összekötő kapocslehessen hazánk és az olvasó, valamint az olvasó ésminden új-zélandi magyar között.

The Secret of the Millennium

– Paul Szentirmay † (2001)

Thanks be to God! – We too lived to see the Millennium!While we’ve had fewer opportunities to celebrate ournation’s survival, the blossoming of our mother tongueand the richness of our folk heritage, the message of theMillennium reached us too when the Millennium flag waspresented to us late last year. Maybe we would haveparticipated in commemorating and celebrating moreenthusiastically over the past year if we, as individualsand as a community, didn’t feel quite so much like anemaciated, “thousand year-old” old man, who only hastime for his own problems and occasionally for judgingothers’ weaknesses and failures.It’s true – nothing came of the New Zealand Hungarians’passionately attempted Magyar Millennium Project, thesmall decorative Wellington-based garden with thekopjafa and Székely gate. Neither did other centressucceed in bringing their millennium plans to fruition.Maybe a Hungarian memorial will still happen someday,but it won’t be in this millennium because it ends onSaint Stephen’s Day, 20 August.It would, however, be a pity if this prestigious

anniversary of ours passed without our paying heed tothe very essence of it: unravelling the secret of a longlife. What is the secret behind a nation’s long survival?No doubt everyone has different ideas about this. Theeditor of the Magyar Szó defines it simply as: wanting tolive. While these words express a particular concept, Ideliberately use it in preference to “having the will tolive”, as the secret to the success lies behind themeaning of each part: “to want” and “to live”.

Those who do not acknowledge their environment, orthat everything mortal is part of the great universe, arealways at a loss with the things happening around then.Those who do not understand the reality of the tree oflife, its roots and its branches, in other words family,community and the nation, don’t have a life – they arebut a withering cell of society. Vitally important in wantingto live is the wanting. Wanting the continuity, thecontinuation, the fruits of it and the future. But then these few figurative words should not blur thelessons of the Millennium year. Let’s put into plainEnglish what wanting to live means for us, the NewZealand Hungarian community.First of all, it means we always remain conscious, thatwhile fate cast us into a different land, we cannot denyour “national belonging”. If we attempted to, then we’dexperience something similar to those who want tochange their blood type, quite possibly for explicableand practical reasons. So let’s want to be what we wereborn to be. Let it not matter that there are Hungarianswho want to be world citizens, others who are ashamedof their different ethnic “national belonging” and so denyit, and others who regard honouring national heritage aschauvinism.Fortunately most of us have remained good Hungariansin our home away from home. And if it seems we are fewin number, we shouldn’t be discouraged – we havemanaged to preserve the essential elements. Just as theessential element of bread is leaven, let us want toremain the leaven of Hungarianness here, even if thereare only 2000 or so of us, a mere 0.013% of allHungarians.

How, then, do Hungarians stay Hungarian?By doing as our ancestors did over a thousand years.They lived for the ordeals, and in spite of the seemingpointlessness at times and long periods of baresubsistence, they still preserved some things that wereimportant to them – a legacy they could be proud of,values they preserved, treasures of their traditions whichthey often had to hide but which – like the Holy Crown –held a place of honour in their hearts.By believing in the need for each other. Hungary’sparliamentarians have stated publicly that their tenmillion need us, the five million spread throughout theworld; that the Hungarian tree of life needs strength in itsbranches, so that small Hungary has patrons,representatives and advocates in every part of theworld.Just as the members of our family and our friends backin Hungary did, taking on all that goes with rebuilding thecountry, making it competitive. They may complain, butthey take it on. We can’t even complain, because oursacrifices serve to pay our dues for another country.

Over the past 12 months the Magyar Szó has growncloser to its readers. The many written and oralacknowledgments give testimony to this. With theimpending renewal of annual subscriptions, the editortakes this opportunity to thank colleagues for their willingand selfless commitment and asks readers to continuetheir support of the Magyar Szó. Support it so that it canbe a connecting link between Hungary and our readersand between our readers and every New ZealandHungarian!

Korábbi

számainkból

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d k o r á b b i s z á m a i n k b ó l

1 8

Levél Magyarországról

Horváth Z. Kálmán † (1998)

Kedves Barátaink!

Our friend, Kálmán Z.Horváth, looks at “theshadows of the end of theMillennium”, as hedescribes it. First is thelist of inventions anddiscoveries, which havechanged our world forthe better, especially overthe last hundred years.

Then, overshadowing these, come the signs ofa world leading itself to self-destruction.Perhaps the only real bastion of hope, Kálmánbelieves, is a country protected by its shores,our very own New Zealand. It’s not too late – ifwe take the right precautions!

Komoly és komor témáról szeretnék írni. „Azezredvég árnyai” – ezt a címet adhatnámlevelemnek, s hogy miért? – haladjunksorjában.

A múlt század vége Európában és Amerikábanegyetlen hatalmas örömünnep volt, az embereknagy reményekkel, bizakodó várakozással ésennek megfelelően örömujjongással léptekszázadunkba. Hát hogyne! Csupa nagyszerűújdonság ígért egy szebb jövendőt: az elsővillanymotorok, robbanó motorok, autók,gázvilágítás, sőt villanylámpa, telefon,mozgókép, fonográf, a vasbeton, fájdalom -mentes műtétek, a bacilusok és az oltásokfelfedezése, de még folytathatnánk a sort.

Joggal ujjongott az elmúlt századvég embere:milyen csodálatos, minden álmot megvalósítószázadba léphet be, s e reményében nem iscsalatkozott, hiszen a technika fejlődéseminden várakozást felülmúlt. A teljességigénye nélkül hadd szerepeljen itt egyfelsorolás: mi valamennyien büszkék lehetünkezekre az eredményekre.

Motoros repülés, hanglemez, rádió, arelativitás elmélete, a magnetofon, avédőoltások sokasága, az antibiotikumok, atelevízió, a radar, a rakétatechnika, a

műholdak, az űrrepülés, a holdra-szállás, azatomtechnika, a szervátültetés, a géntechnika, alézer, a CD lemezek, a számítógép, mely egészvilágunkat megváltoztatja, az Internet, aklónozás és még mennyi minden! Valóbancsodálatos volt ez a század, mely mögöttünkvan, csodálatos, ha csak az emberi ÉRTELEMeredményeit tekintjük.Ezek után most büszkének kellene lennünk ésujjongó lélekkel várakozva tekinteni azeljövendők elé.

Ezzel szemben, ha most nézünk körül, eszázadunk végén – ami ráadásul ezredvég isegyúttal – a mámoros örömnek, az ujjongásnaknyomát sem látjuk, helyette rossz előérzetek,borongós jövőképek, homályos félelmekterpeszkednek lelkeinken.

Mért van ez? Hogy van ez?

Ennek a kiegyensúlyozatlan közérzetnekmindenekelőtt az az oka, hogygyermekkorához képest minden ember furcsa,de alapvető változásokat észlel maga körül, asaját életében és életkörülményeiben:Elveszett az idő, ma senkinek nincs elegendőideje, sem a fiatalnak, sem az idősnek,senkinek.Az emberi kapcsolatok ijesztően lecsökkentek:legtöbb ember reggel beszáll az autójába, ahivatal garázsból felmegy dolgozni, aztán esteugyanígy haza, leül a TV elé, még a házábanlakókat vagy szomszédokat is alig ismeri.A női egyenjogúság teljesen más helyzetetteremtett a nagyapák társadalmához képest, srengeteg régen ismeretlen problémát idézettelő;Megváltozott a család élete, megfogytak,ugyanakkor középpontba kerültek a gyerekek,de harmadára csökkent az olvasás, abeszélgetés jóformán eltűnt, viszont napontatöbb órát tesz ki a TV nézés.

Érzékelhető, hogy a technika terjedése nyomána társadalom teljesítményének egyre nagyobbhányadát kénytelen fordítani a karbantartásra, ajavításra, a fenntartásra.A munkanélküliség félelmes árnya napontabizonyítja egy új gazdasági korszakbeköszöntét, amikor a termelés növelésénekáthághatatlan korlátot szab a vásárlóképességsokkal lassabb növekedése.

Az elhagyott században eddig csak azÉRTELEM csúcsairól beszéltünk, de sajnos eza század arculatának csak az egyik fele. Amásik fele hátborzongatóan szörnyű!

Két világháború, 10 millió halott – 20 millióhalott; ehhez jön 20 millió, akit Sztálin, 10millió, akit Hitler irtott ki, a kommunistaSzovjetunióban 10 millió ember halt éhen,Kínában a „kulturális forradalom” alatt 27millió; kegyetlen polgárháborúk az egészszázadban és mindenfelé, csak a II.Világháború óta 450 „helyi” háború, 1 millióhalott – 2 millió – 5 millió számolni se lehetmár: szörnyű törzsi háborúk, vallási

fanatikusok, népirtás itt, népirtás ott,gerillaháborúk a dzsungelben és anagyvárosokban és robbannak a terroristákbombái és gyilkolnak az automata fegyverek…Az emberi értelem csodája volt ez a század, decsak az értelemé: az „ember” nem tudottfelnőni ehhez a nagy csodához, míg végül azttapasztaljuk, hogy az értelem is egyre inkább aGonosz szolgálatába kezd állni!

Az emberek reménykedve böngészik a híreketés a statisztikai adatokat, s mit találnak?Hosszú idő óta minden évben nő abűncselekmények száma, a fiatalkorúelkövetők száma, az emberrablások száma, akülönös kegyetlenség megjelenése mármindennapos, nő a bankrablások, a betörések,az autólopások, a zsarolások, a sikkasztásokszáma és nő a kábítószer-fogyasztás és nő akorrupció.

A Római Klub jövőkutató tudósai kimutatták,hogy az emberiség az alapvető problémái közülegyedül a környezetrombolást fogja tudnimegakadályozni, de pl. sem a nyersanyagokkifogyásának, az energiahordozókkimerülésének, sem a világélelmezésének, sema túlszaporodásnak problémáit nem lesz képesmegoldani. Vegyünk csak egy példát: Indiábana kormánynak évente 27 millió újmunkalehetőséget kellene teremtenie. Hátelképzelhető ez egyáltalán?

Az ember elszomorodik, ha azt látja, hogymiként fordul visszájára az „emberi jogok”nagyszerű vívmánya, sírásójává váliktársadalmunknak, amikor a bűnt védi a jóvalszemben!

A közelmúltban mindenki érzékelhette, hogyaz a roppant „épület”, melyet a pénz, akölcsönhálózat von az emberiség egészénekmunkatevékenysége fölé, az milyen ingatag,milyen sérülékeny: mi lesz, ha egy tragikuspillanatban összeomlik az egész? Mi leszakkor? – senki nem tudja. És ha belegondolunk abba, hogy az EgyesültÁllamok, Kanada, Németország, Anglia,Olaszország, Franciaország, Közép-Európa ésOroszország lakossága együttesen kevesebb,mint a kínaiak száma! Nos, ki meri mondaniazt, hogy ismeri a jövőt és különösen, hogy aztrózsásnak látja?Az ezredvég közeledtével megszaporodtak ajövőkutatók közleményei, de meg kellmondanom, hogy valamennyien még azelőzőkben felsoroltaknál is gonoszabb éssötétebb jövőképpel rémisztenek.

Nincs olyan összejövetel a barátokkal, itt,Magyarországon, hogy ez az egyre nehezebbentűrhető romlás szóba ne kerülne. Ma márszerencsésnek mondhat valaki egy évet,melyben nem érte őt, vagy családját valamierőszakos bűncselekmény. Hazánkban mostévente 500 ezer fölötti a nyilvánosságra kerültbűnesetek száma, ami azt jelenti, hogypercenként egy!

Korábbi

számainkból

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dc o m m e m o r a t i o n

1 9

A legnagyobb baj az, hogy nincs kivétel: azegész világon ugyanezek a problémáktornyosulnak. A „Nyugat alkonya”, ez agondolat kísért egyre. Rövid időn belül odajutunk, hogy 100 emberből 60 dolgozik,kénytelen felfogadni és tartani a védelmére 30másikat, 10 pedig a dolgozók kirablásából ésmegzsarolásából akar megélni.„Ijesztő képek réme jár felém” – hogyVörösmartyt idézzem, de mért rémisztgetlekezekkel Benneteket?Nem ok nélkül teszem. Hittel hiszem ugyanis,hogy Új-Zéland azon kevés helyek közétartozik, ahol még gátat lehetne vetni aromlásnak. A történelem is azt a tapasztalatotmutatja, hogy a birodalmak, vagy civilizációkösszeomlásakor épségben meg tudott maradniegy-egy, a fő vonulatokból félreeső hely,például a római birodalom pusztulásakorkeleten Bizánc és nyugaton Írország.Különösen egy sziget alkalmas arra, hogy kitudja magát vonni a pusztulásból. Amikor NagyKároly idején végre rendeződni kezdtekEurópában az állapotok, az ő udvarába isÍrországból hívtak tudósokat, papokat,titkárokat, írnokokat.

Új-Zéland ugyanilyen helyzetbe kerülhetne.Csak a bevándorlókat abszolút szigorúellenőrzés és korlátozás alá kellene vonni, azországon belül a személyi és anyaginyilvántartást szorosan megvalósítani,szigorúság kell a büntetésben, és vissza kellhozni az ókorban, sőt az újkorban is beváltbüntetésfajtát: a száműzetést.

Mi itthon mindezzel már elkéstünk. Alegkülönfélébb maffiák települtek le titokban,mindenfelé működnek szervezeteik, kiépült azorgazda hálózat, s a bűnözők és büntetésekszáma még a mostani ügyes, fiatal kormányelszántsága ellenére is folyamatosan növekszik.De hogyan is lehetne komoly eredménytremélni, amikor naponta 40-50 embert fognakel határainkon, akik illegálisan akarnakátszökni, és még mennyi lehet az, akit nemtudnak elfogni! Egy ilyen „átjáróházban”nagyon nehéz rendet teremteni, egy szigetazonban a mai technikai eszközökkel zárható ésvédhető.Lehet, Barátaim, hogy túl messzire akarunkbelelátni a jövő gomolygó ködváraiba, lehet,hogy bár az előjelek sokasága vesz körülbennünket, a nagy romlás időben mégmesszebbre van, de akkor is kétségtelen, hogymost kell, most lehet még tenni valamit ellene!Bocsánat, ha tévedek, de úgy gondolom innen atávolból, hogy ott talán még nem késett el avédekezés.

Az új évezred tehát gyors cselekvést ésnagyfokú aktivitást kíván, mely azt az ígéretetés reményt hordozza Új-Zéland számára, hogymegmarad a világ túlsó végén egy szigetpár,ahol az általános romlás közepette a tudományés civilizáció fénye érintetlenül világíthat: abiztonság – és reménykedjünk – a boldogságszigete.

Magyar Millennium Park új honlapja

A Magyar Millennium Park tizedikévfordulója alkalmából új honlapot hozottlétre a Magyar Millennium Park Tröszt.Christchurchi honfitárs Egyed Vendeltervezte, és bár még fejlesztés alatt van,már rá lehet keresni az egyéniemléktéglákra:www.magyarmillenniumpark.org.nz.

Magyar Millennium Park’s new website

The Magyar Millennium Park Trust unveileda new website for the Magyar MillenniumPark on the occasion of the Park’s tenthanniversary. Christchurch based HungarianVendel Egyed designed the website:ww.magyarmillenniumpark.org.nz. While it isstill in the process of being developed,donors are already able to search on theirengraved pavers.

The 10th anniversary of the MagyarMillennium Park was commemorated inconjunction with the 57th anniversary ofthe Hungarian Revolution held on 27October 2013. Fellow Hungarians camefrom far and wide across New Zealand tocelebrate their Hungarian memorialsituated at the halfway point of the countryin Molesworth St, Wellington, two blocksup from Parliament.Commemorations started with about 40people attending a mass poignantlycelebrated by Archbishop John Dew at theSacred Heart Chapel. Special guest Hon Chris Finlayson was notable to attend the mass but flew in fromNelson to join over a hundred people at theMagyar Millennium Park where the raisingof the Hungarian flag heralded anthemsand speeches interspersed with beautifulfolksongs sung by Edit Dollinger-Váry, thelaying of commemorative engraved pavers,unveiling a new paver locator map andlaying wreaths at the foot of the FreedomKopjafa.Celebrations continued at the nearbyConnolly Hall with more speeches, apresentation by Zsófia Oláh aboutConductive Education in New Zealand –the beneficiary of the raffles and silentauction, unveiling of the new website and adelicious lunch prepared by localHungarians Gábor Böröcz, Dani Váry andEdit Dollinger-Váry. The highlight of theafternoon was the radiant Csárdás DanceGroup from Auckland – their twoperformances had the 80-odd onlookerscaptivated by their skill and vivaciousdedication to the art. Organisers of the event, the MagyarMillennium Park Trust, were justly pleasedwith what was deemed by all to be abefitting and enjoyable occasion.

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d k o r á b b i s z á m a i n k b ó l

2 0

Széthúzásban az erő…

Pap Szilárd † és Aranka † (2002)

Az 1976-os Erdélyi Kalendáriumban megjelenthasonló című cikket kissé átdolgozta PapSzilárd. A Ludas Matyit idézzük, azzal, hogynincsenek régi történetek, csak öreg emberek –egy újszülöttnek minden történet új. Ezt akorábban már előadott történetet most kismódosítással felújítottuk. Egyrészt üzenetétegyesületi életünkben ma is időszerűnektartjuk. Másrészt emléket szeretnénk állítani azeredeti szerzőnek, a Sydneyben elhunytBodolay Zoltán tanár úrnak, Isten veled, tanárúr, nyugodj békében!

Az új-zélandi mind egyenlő, de néhányközülük egyenlőbb akar lenni, mint a többi. –„A magyar mind különböző, de mindegyikkülönbözőbb akar lenni, mint a többi.”(Idézet egy jeles új-zélandi bölcskiskönyvéből). Történetünk nagyon régen kezdődött. AzEtelközi Magyar Haza Egyesület ülése aszokásos viharos hangulatban folyt le, a Hadúr895. évének egyik őszi délutánján. Töhötömvezér az ideiglenes ügyvezető, keserűen fejeztebe beszámolóját:– Látjátok feleim szümtükkel, mik vogymuk,isa Délkelet-Európa legrégibb, legműveltebbnépe vagyunk. Jobb lovaink, gyorsabb nyilainkés szebb asszonyaink vannak, mint a többinépnek.– Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalóak –szólt közbe az öreg Álmos, aki a közügyektőlvisszavonulván, most emlékiratain dolgozott.– Éljen, éljen – éljen Álmos – éljenek azasszonyok – hangzott mindenfelől – attólfüggően, hogy ki mire figyelt.– Íme híveim, mégis kétezer húsz éve sátorbanlakunk, folytatta Töhötöm – csak azért, mertnem tudtunk megegyezni abban, hogyépítsünk-e Magyar Hazát – és hová?– Magyarokkal nem lehet! – jegyezte meg azifjú Árpád, a fővezér. – A kabarokkal sem lehet, és az avarokkal talánlehet? És az alánokkal?– Uraim, uraim, ne sértegessük akisebbségeket. Inkább tanuljunk a többinépektől. Ott vannak Szamarkand boldog

polgárai – micsoda házakban laknak! Ittvannak a kitűnően szervezett besenyők, azegységes longobárdok, sőt a morvák is, akikettavaly győztünk le... Sőt, az ukránoknak, akikcsak nemrégen jöttek erre a tájra, már van egyszép városuk, Kiev.– No, azt majd egyszer közelebbről szemrevesszük – jegyezte meg Árpád, akinek eszeágában volt a közügyektől visszavonulni. Töhötöm leült, de helyeslés helyett tiltakozásfogadta szavait.– Hogyisne, hogy Töhötöm parancsoljon aMagyar Hazában – a mi pénzünkből – Eb urafakó – az öregapámnak jó volt a sátor, hátnekem is jó lesz – a haza nem is magyarnakvaló intézmény. És a többi.Valahogy így történhetett. Az efféletanácskozások viharaiban sokkal többörökéletű bölcs mondás született, minthatározat. És ma, tizenegy évszázad múltán,ugyanúgy pártoskodunk és alkotjuk a bölcsmondásokat. Azért valahogy mégisátvergődtünk párezer zivataros esztendőn.Széthúzva, veszekedve, keseregve, népünkgyászos letűntét jósolgatva; más, példásanszervezett, egységes népekre hivatkozvaSzamarkand városára (kár, hogy azt későbbDzsingisz kán elsöpörte), a jól megszervezettbesenyőkre, az egységes longobárdokra, meg atöbbi szorgos, jóravaló, régen letűnt nációra.Diákkorunkban az érettségi vizsga egyik tételeaz a kérdés volt: „Mi tartotta össze agörögöket?”

Amint tudjuk, a régi görögök találták fel ademokráciát (elvégre mindenki követhet elhibát), aminek következtében rengeteg apró kisvárosállamra szakadtak és folyton hadakoztakegymással. Ahogy Katafántos, a nagy görögbölcs mondotta: „Csak a görögökkel ne...”A görögöket három tényező tartotta össze. Azelső: a közös nyelv – nyilván, mert azt más,mint görög nem tudta megtanulni. A második:az olimpiai játékok (amelyeken sem az arabok,sem az izraeliták nem vehettek részt). Aharmadik: a közös történelem és kultúraöröksége.

A magyarok a honfoglalás előtti időben sokfajúés legalább kétnyelvű nép voltak. A nyelv tehátbajosan tartotta össze őket.Olimpiai játékaik ugyan nem voltak, de azértkedvelték a látványos sportokat. Ezt bizonyítjaaz eredetükről szóló Csodaszarvas rege is,amely szemléletesen írja le a lebediaiszabadtéri játékokat. Elmondja, hogyangyönyörködtek Hunor, Magor és vitézeik a Dulkirály két lánya és a helyi felsőbb tündér-leányiskola növendékeinek évzárótáncbemutatóján, amint a hölgyek az éppen ecélra rendelt holdfénybe öltözve lejtettékvizsgatáncaikat. A leánykák persze nem issejtették, hogy közben százkét lelkes magyarfutballdrukker leste őket sír csendben. A műsorvégén a nézőközönség minden egyes tagja egy-egy leányzót vitt el magának emlékül,szerencsére pont százkét hölgy volt és százkétlovag; ami egyrészt azt bizonyítja, hogy azősmagyarok már akkor is erkölcsösegynejűségben éltek, másrészt pedig azt, hogya számtan már akkor is kedvenc tudományaikközé tartozott, míg a vadászat csak másodikhelyet foglalta el kedvteléseik között (az egészdolog tudniillik egy szarvas-vadászattalkezdődött, de a végén mindenki elfelejtkezett aszegény szarvasról...) Így keletkezett a hun ésmagyar nemzet.A fentiekből egyébként nyilvánvaló az eredetea tánccal egybekötött kulturális összejöve -teleknek is, (fiataljaink diszkónak is becézik),amik manapság a magyar emigráció

legnépszerűbb, sőt helyenként kizárólagosszórakozási alkalmát és igényét jelentik.Az előbb leírt nemzetalapítási tevékenységbenegyébként az a legfigyelemreméltóbb, hogytudomásunk szerint ez volt a magyar történelemelső és utolsó akciója, amit a magyarok vita éskülönvélemény nélkül, tökéletes egyetértésbenhajtottak végre. Ez bizonyítja, hogy nálunk isvolt a sportnak nemzetösszetartó ereje, mint agörögöknél. A harmadik összetartó erő, a közös történelmi éskulturális örökség viszont a haza kifejlődését ésgazdagodását volt hivatva biztosítani.

Korábbi

számainkból

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dk o r á b b i s z á m a i n k b ó l

2 1

Történelmünkben nagyjából kétfajta korszakváltakozott. Amikor jól ment a sorsunk,veszekedtünk és széthúztunk. Amikor pedigverni kezdett a sors, egymásra találtunk éskibékültünk. „Nekünk Mohács kell” – mondtaAdy, – „mert a mi utálatos, szerelmes nációnkszebben tudott meghalni, mint élni a hazáért”.Kultúránk ősi kincseivel meg úgy vagyunk,mint a zsugori öregasszonyok ékszereikkel:gondosan elrejtik őket, maguk nem hordják,másnak nem mutatják, még beszélni semszeretnek róluk. Ezért nem járunk irodalmi,történelmi előadásokra („az én magyarságomkülönb, mint az övé, minek hallgassam”) ésezért írunk, beszélünk olyan ritkán a magyarértékekről („jó bornak nem kell cégér”).Persze, vannak kivételek is. Bizonyárahallottunk egy népművészeti tajtékpipa-kiállításról, amit a szomszéd nagy falubanrendeztek meg. Volt ott matyó, székely,kalocsai, buzsáki, kalotaszegi. Volt rövid,hosszú, egyenes, görbe, sima és művészienfaragott szárú tajtékpipa. Volt ott öblös,kupakos, makra, csibuk, de ne is folytassam.Nem vagyok tajtékpipa-szakértő. Hihetetlen,hogy a helyi titkos tajtékpipa-gyűjtők mimindent fel nem halmoztak otthonukban. És –mintegy varázsszóra – mindez elő is került.Valahogy mindenki úgy érezhette, hogy nemlehet többé véka alatt tartani a kincseket, ha atajtékpipa összmagyar ügyéről van szó. Óriásisiker volt, minden várakozást messzefelülmúlt. Őszintén szólva, álmodni semmertünk volna arról, hogy ilyen gazdagokvagyunk tajtékpipában.Csak az a kár, hogy a kiállításra valóelőkészület előtt, alatt és után, olyan sok erőt

és tehetséget pazaroltunk annak a tisztázására,hogy ki érdemel koszorút az ötletért és akivitelezésért. Bizony, összevesztek ahosszúfejűek és kerekfejűek, kövérek éssoványak, falusiak és városiak; fiatalok és öregmagyarok. Azért ne búsuljunk. Bizalmas forrásbólhallottuk, hogy a kotyogós kulacsok helyigyűjtőinek a szakosztálya már titkonszervezkedik és igen fogadkoznak, hogy majdők megmutatják... Népi örökségünk „kincsei” közé tartozikközmondásos széthúzásunk, a híres „magyarátok” is. Eredetét vizsgálva azt találjuk, hogyaz bizony európai és ázsiai őseink közöshagyatéka, mintegy apai és anyai jussunk.Ázsiai, jobbadán türk őseink ahhoz a hatalmasfajhoz tartoztak, amely meglepő gyorsasággaltudott két földrészre kiterjedővilágbirodalmakat teremteni – és azokat belsőcivódásaival még meglepőbb gyorsasággalszétbomlasztani. Ezeknek az önmagukatromboló, szalmaláng nomádoknak az emlékekísért történelmünk meddő vitáiban éseredménytelenül fellobbanó felbuzdulásaiban.Azért északi, békés, halszagú őseink is hagytakránk egy kérdéses örökséget. Ők pásztorokvoltak – és nyilván azért van ma is az, hogy amagyar csak pásztor akar lenni, nyáj soha.Ezért kellene például egyesületeinket úgymegszervezni, hogy csak elnökök legyenek ésegyéb csúcsszervezeti vezetők; tagság ne. Úgynem lenne gond a választásokkal sem. Van azért a magyar széthúzásnak egy érdekesmellékhajtása. A világon semmi más nációvalsem tudunk úgy összekülönbözni, mint kedvesmagyar testvéreinkkel. Mégis csak egymástársaságát keressük állandóan. Ígyfelállíthatjuk a következő lélektani szabályt:„Akik semmiben sem egyeznek meg és mégisegymás társaságát keresik, azok vagymagyarok, vagy házasok, vagy mind a kettő”.Tehát széthúzásunk tulajdonképpen összetartbennünket.Vagy négyezer éve ver bennünket ez a magyarátok. Közben túléltük nemcsak ezernyi külsőellenség dúlását – legyen az besenyő, tatár,török, osztrák, orosz – hanem önmagunksokkal pusztítóbb rombolását is. Tehát nagyonszívós, életerős népnek tartjuk magunkat, mertmég mindig élünk. És civódunk tovább s azthisszük, hogy a széthúzásunk összetart mégpárezer évig.Hacsak addig valaki nem talál ki valamicsalhatatlan orvosságot a „magyar átok” ellen.Ez bizony kár lenne, mert akkor ugyan mi fogösszehozni bennünket és ki fog járni a magyaregyesületekbe, ahol még civódni sem lehet?Majd ha egyszer a görög diákoknak kellmagyarból érettségizniük (miért ne, elvégre miis nyerhetünk egyszer háborút!), az egyik tételbizonyára az lesz – „Mi tartotta össze amagyarokat?”Ez lesz a legkönnyebb tétel. A válasz csakennyi: – „Az, hogy örökké széthúztak.”

[elhangzott az aucklandi Planet FM Rádió 2002. február 1- magyar nyelvű adásában]

Mi mindig is Európa része voltunk

Pap Szilárd † és Aranka † (1999)

“We were always part of Europe” is thetheme debated in this piece heard onAuckland’s Access Radio in the Hungarianbroadcast of 4 June 1999. A. & Sz. Pap relatesome interesting statistics about casualties ofmartyrdom in other parts of Europe over thelast five centuries relative to Hungary’sstatistics.

„Európa felé tart Magyarország.” Sokanhangoztatják ezt manapság. Nekem ez akifejezés nem tetszik, hiszen mi mindig isEurópa része voltunk. De ugyan miféletagállamai vannak ennek a büszkeEurópának? Kik azok, akik nem nagyonsietnek minket befogadni. Nézzük az egyikélenjáró európai középhatalmat:Franciaországot. Európában elsőnek ésegyedüliként 1568-ban a magyarok tordaiországgyűlése hozta meg a vallásbékét és azegyházak egyenrangúságát. Ettől kezdve amucsai Magyarországon a szabadvallásválasztás és gyakorlás alapvető emberijog lett. Ám mit ír az európai krónika? Négyévvel a tordai vallásbékét követően, 1572.augusztus 24-re virradóan – ama bizonyosSzent Bertalan éjszakáján 100.000 protestánsfrancia leöletését indította meg a katolikuskirálynő. Még 1685-ben is olyanüldöztetésnek tette ki a Napkirály a franciaprotestánsokat, hogy milliószámra voltakkénytelenek elhagyni hazájukat.

1848-ban a párizsi forradalom leverése utánCavaignac generális több mint 10.000honfitársát végeztette ki. Nálunk az 1848-asforradalom miatt megtorlásként kivégzettmártírok száma 100 alatt maradt, ezek is egyidegen hatalom rovására írhatók.

Aztán eljött 1871, amikor a párizsiak kéthónapon át élvezhették a kommünproletárdiktatúráját. Ez után a két hónap után17.000 embert lőttek agyon, 50.000-ettartóztattak le. Ezzel szemben hazánkban az1919-es kommün 133 napos rémuralmátkövetően, mindössze 50 bírói halálos ítéletszületett és csupán 400 kommunistafőkolompos kapott komolyabb börtön -büntetést.

Ezek a számok azért elgondolkoztathatnák azEurópa felé masírozó, jogállamiságra áhítozómagyarságot. Barátaim, felemelő érzésmagyarnak lenni. És amint a fenti adatok ismutatják, előbb-utóbb majd csatlakozikhozzánk az örökké késésben élő Nyugat is.Igaz, ilyenkor azt mondja lányos zavarában,hogy mi csatlakoztunk őhozzá.

Hadd mondja, túléljük...

[elhangzott az Aucklandi Access Rádió1999. június 4-i magyar adásában]

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d f r o m e a r l i e r i s s u e s

2 2

The Tom Paulay Story(Interview, 1995)

Tom Paulay, age 72,came to New Zealand44 years ago. Hereluctantly agreed to beinterviewed by theeditor, Pál Szentirmay.Major stages of his life– as a professionalsoldier, a structuralengineer, a universityteacher and researcher,and a retired professorare sketched below.

What are your personal and more profoundrecollections of the times in Hungary some 50years ago?1944 was a depressing year for all Hungarians.Like most of my contemporaries at the age ofjust over 21, in terms of the knowledge of theworld outside our boundaries, I was illiterate.As a young lieutenant my whole attention wasfocused on leading some 270 equallyuninformed men, who made up our squadron,out of recurring encirclements by the red armyin and around the Prypet Marches of the thenPoland. The foreboding of the imminentcatastrophe of Hungary, herself entrapped, wasrelegated to one’s subconscious because allmental efforts were centred on issues relevantto an honourable survival. The conflictsbetween the duties of an officer of the army atwar, bound by his oath and weighed down byhis responsibilities for so many lives, and theknowledge that our war efforts were for a causethat was doomed, haunted me. After 50 yearsmy memories are still filled with bitterness, asI grieve for my numerous friends and the menof my unit, who were sacrificed in thoseswamps, or during the defence of the city ofWarsaw, or near the shores of Lake Balaton inHungary, for a meaningless and lost cause. Italso saddens me that in the following 40 years,the political system did not allow my fellowcountrymen to devote just one day of the yearto the memory of the tens of thousands ofHungarian soldiers who are resting in graves,many of them nameless, in Russia, Poland andHungary.

How did you change over to engineering aftersome 12 years of army education, training andwar service?The enormous respect for my father, who

served 50 months in the field during the FirstWorld War, made me to decide at the matureage of 5 that I must follow him as aprofessional soldier. Thus I became a cadet for8 years in one of the schools maintained by theMinistry of Defence. Friendships forged thereunder strict military discipline last still to thesedays. On rare occasions when I am fortunateenough to visit Hungary, I join my survivingclassmates who meet every third Friday of themonths in the “Makk Hetes” restaurant inBudapest. One quarter of the class was killed inaction between 1944 and 45. My militaryeducation was complete when I graduated fromthe Royal Hungarian Military Academy in1943. In another two years, with the„liberation” of Hungary, my maturely chosencareer was fortunately at an end.After my return to Hungary from Austria in1945, to where I was evacuated from a militaryhospital in the process of recuperating after mythird wounding in the trenches, I found myselfsubmerged in serious self-examination withrespect to the directions that my life mighttake. This resulted in my enrolment as a studentof civil engineering at the Budapest TechnicalUniversity in 1946. The next two years weremarked by some hardship as a result of hunger,cold and the witnessing of the onset ofoppression by the Communist Party, then underthe protection of the red army. Becausehardship can bring out also the best of humanqualities – and that was a time for sharinghardship – lifetime friendships were born inthose days. That was the case when my fatebecame intertwined with that of StevenSzirányi, now a much respected citizen ofLower Hutt, and an occasional contributor tothe Magyar Szó.My introduction to engineering started thus onthe shores of the Danube, grey rather than blue,where the university was located. In the winterthe snow fell into the lecture rooms through theroof, shattered by mortar shells. Professorsheld the chalk in gloves when, withundiminished dedication, writing equations forus on the blackboard. Open spaces betweenuniversity buildings held men of my age,Germans, Russians and fellow Hungarians, inshallow graves. These reminded us of the siegeof Budapest that lasted 52 days.

What happened between Budapest in 1946 andyour arrival in New Zealand in 1951?A lot – by 1948, halfway through my studies,we became very aware of the grip of MátyásRákosi, secretary general of the CommunistParty. This was particularly so for thosestudents who, like me and Steven, wereresidents of a Catholic student hostel. A fewweeks before the arrest of CardinalMindszenty, in spite of the absence of anyintentions to do so, we were forced to escapethrough the Iron Curtain, then in the making.My friend Steven was already a “guest” ofAndrássy út 60, the infamous headquarters ofthe State Security Department (AVO).About five years ago I had the opportunity totell the tale of our miraculous escape for thefirst time in public. Any earlier and opendisclosure of the events would havejeopardized my chances to visit my widowedmother in Hungary. I was her only child. Thestory met with some interest. I had to repeat it

over next few years in 14 different clubs forretired men or women in Christchurch.Across the border and the zone of Austriaoccupied by Soviets, we ended up in Munich tojoin the millions of refugees from Eastern andCentral Europe who, alongside some 8 millionGerman refugees, were given shelter in WestGermany. Soon we were absorbed in livelycultural and charitable activities undertaken byHungarian refugee students in Germany. Ourheadquarters was a cellar under a heap ofrubble, formerly a five storey building. Therewe organized the distribution of free meals,made possible by donations of welfareorganizations, mainly from the United States.The International Refugee Organization,established shortly before our arrival, had bythen commenced its immense programme ofresettling refugees beyond European shores. Ascholarship which I received enabled me toimmigrate. There were probably less than 100Hungarians who were fortunate to be allowedto enter New Zealand between 1946 and 1956.

How did you happen to be selected?Through my involvement, together with StevenSzirányi, in international student activities,supported by the Catholic Church, I learntabout a scholarship from New Zealand. Thiswas conceived by a handful of Catholicstudents at Victoria University. They felt that tohelp just one refugee student amongst thethousands in Europe, with the meagreresources that they hoped to muster, was achallenge. 25 years later they admitted thatthey chose me because I was the most difficultcase amongst the applicants. I was a returnedserviceman, by then married with a 15 month-old daughter, and did not want to be separatedfrom Steven.In September 1951, after some 6 weeks ofsailing from Bremen in a refugee ship, the fourof us arrived in Wellington. The funds whichwere raised in miraculous ways, mainly fromdonations of individuals, enabled me tocomplete my studies in only two years. Ireceived two years’ credit for my studiescompleted in Budapest. During the universityholidays I worked with the New ZealandRailways and in a wool store as a labourer. Itwas here that I was introduced to basic use ofEnglish.

Korábbi

számainkból

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n df r o m e a r l i e r i s s u e s

2 3

Why did you eventually choose an academiclife?After my graduation I was employed for 8years in a consulting engineering practice inWellington. While I enriched my professionalexperiences with the design and supervision ofthe construction of a number of high risebuildings and industrial projects, I alsogathered some knowledge about the way of lifeof this country that enabled us to make a newand promising start in our lives. Of particularvalue to me were the witnessing of the workingof a democracy, the realization of the need forself-imposed curtailment of one’s freedom inorder to safeguard that of fellow citizens, theready acceptance of the limits set by the tenetsof professional integrity and ethics and, last butnot least, to get to know something about thepeople who had to do the heavy and dirty workon building sites.Structural engineering is a very nobleprofession. It challenges one for innovations,for providing adequate safety at minimal costin the process of continuously creatingsomething for a better life of society. To thisend I continued my studies by reading duringthe hours of the night.In this frame of mind and in spite of thefinancial disadvantages, it was difficult todecline an invitation to dedicate my life toteaching and research. I knew nothing aboutresearch, but the promise of satisfaction to bederived from teaching young people withclearly set aims, appealed to me greatly. Apartfrom marriage, it was perhaps the mostfortunate choice of my life. 28 years ofteaching at the University of Canterbury andthe witnessing of the achievements ofhundreds of my “victims” here and the worldover, gave me immense satisfaction.

In simple terms, what were the attractive andchallenging issues in your research work?By the time I started my professional career, itwas well established in New Zealand that allconstruction must be designed to allow foractions imposed by earthquakes. Earthquakeengineering at that time was a new and poorlyunderstood branch of applied science. Rulesincorporated in the building codes dealt withdesign forces which were deemed to substitutefor effects on buildings during earthquakes.However, the response to earthquake actions ofbuilding materials, such as steel, concrete,timber and masonry, were as yet not known.The basic laws which were well established forthe strength of materials, typically subjected togravity loads and wind forces, were simplyextended and erroneously considered to be alsoapplicable to seismic situations.Because of the extremely large amplitudes ofreversing and repeated deformations to whichcomponents of a structure could be subjectedto during severe shaking of the ground, themajority of the fundamental principles onwhich structural design evolved over the lastcentury, had to be thoroughly re-examined.This required first systematic theoretical andexperimental studies to identify features ofmaterial and component behaviour. Secondly,these findings had to be incorporated into arational seismic design strategy that could beunderstood and hence effectively applied bystructural design practitioners.

We were fortunate because in the planning ofthe role of the university, government madegenerous allowances for research. This enabledthe gradual build up of experimental facilitiesand excellent technician personnel, at a relativescale surpassing that found in the majority ofuniversities in the United States. Without theseresources the remarkable progress achieved inthis small country could not have beenachieved. I must emphasize that researchachievements and their speedy translation intoapplication, to provide dramatically increasedearthquake protection for our society, isinvariably the result of team efforts. Theseinclude collaboration also with other countries,such as the US and Japan, where high qualityrelevant expertise was being developed.Earthquakes are global phenomena.

What was the mechanism of knowledgetransfer from research to practicalapplication?Research work over decades was subdividedinto interlocking projects. Objectives weredefined by a member of the academic staff,often inspired by difficulties and uncertaintiesperceived and communicated by practisingengineers. One of the major factors thataffected the success of earthquake engineeringresearch in New Zealand was the steadydialogue between practitioners andresearchers. The latter did not isolatethemselves in the ivory towers of the academiafrom the realities of engineering, as was donein some countries.Once a project was defined, the detailed workwas usually undertaken by a student as part ofhis or her work, leading to a higher degree.This extended sometimes up to 5 to 6 years. Itinvolved theoretical work facilitated bycomputer analyses of mathematical models,and complemented by experiments in thelaboratory. Typically the response of allcomponents of a building structure, shaken bythe motions of a historically recordedearthquake, would be traced, for example bycomputer analyses, at intervals of 1/100th of asecond. Concurrently building components,such as beams, columns or connections wouldbe tested in the laboratory simulating in slowmotions the deformations that would havebeen imposed by a severe earthquake.The results of such a project are then submittedin the form of a thesis and assessed also byspecialists from outside the university,including at least one overseas expert. Theapproved work would be distributedworldwide in the form of a report, usually 300to 400 pages, among institutions that wereknown to be active in the specific area.Subsequently the research student, togetherwith the supervisor, would prepare shortaccounts of the findings for publication injournals of learned societies and proceedingsof international conferences on earthquakeengineering.

Through the series of such interlockingprojects, the academic leader of the program,together with colleagues, would incorporatethe important findings into state of the artreports or books. Thereby the results are madefreely available for possible use by theengineering profession the world over.

Third Tribute to Earthquake Research(1996)

Emeritus Professor Tom Paulay (Civil Engineering)has been awarded the third honorary doctorate, bythe Technical University of Bucharest, in recognitionof his contribution to the Canterbury research team’sstructural seismic design philosophy.

The results of three decades of research carried outin the Department of Civil Engineering areincreasingly used worldwide to mitigate thedisastrous effect of earthquakes on buildings.Romania is one of the countries where structuralengineers and the current building code adoptednumerous design recommendations developed atCanterbury. A major earthquake in 1977, with apredicted return period of 50 to 60 years, caused thecollapse of scores of multi-storey buildings and heavydamage to hundreds of others in Bucharest, servingas a reminder of the seriousness with which serioussafety needs to be addressed.As a result of regular correspondence with fellowacademics in Romania, courses for some 2000 civilengineering students at the Technical University ofBucharest closely follow the structural seismic designphilosophy expounded in the books and papersauthored by Professor Paulay. Bob Park and NigelPriestley, for many years the principal members of theCanterbury research team.In recognition of the benefits derived in Romania, theTechnical University of Bucharest conferred anhonorary doctorate on Professor Paulay inSeptember. The presentation of the exquisite calfskinscroll was shown on the evening television news inBucharest and the ceremony was followed byProfessor Paulay’s address to a large audience in thehuge palace built to the megalomaniacal visions ofRomania’s infamous dictator Ceaucescu, who wasexecuted after the collapse of communism.This ostentatious palace, with a floor area of 356,000square metres (nearly 4,000,000 square feet), alsoaccommodates Romania’s parliament at present it isthe second largest building in the world – thePentagon in Washington is the largest. At theinvitation of the Romanian government, architectsfrom all over the world were invited to exhibit theirvisions of a possible use for this monumental whiteelephant.One of the highlights of Professor Paulay’s“retirement” was the chairing, in his capacity asPresident of the meeting of the general assembly ofthe 47-nation International Association of EarthquakeEngineering, during which the staging of the 12thWorld Conference of Earthquake Engineering in 2000was awarded to New Zealand. Professor Park,currently the Vice-President of the Association,volunteered to carry a major part of theresponsibilities to ensure the success of thisdemanding event, which has up to 2000 participants.In 1988 Professor Paulay received a honorarydoctorate in the technical sciences from the SwissFederal Institute of Technology in Zürich, and in 1990his alma mater, the Technical University of Budapest,awarded him an honorary doctorate in engineering.

Source: University of Canterbury magazine

2 4

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d k o r á b b i s z á m a i n k b ó l

Hírek – Új-Zéland

1992. december

– Örömmel tudósítjuk honfitársainkat, hogyLadányi István és Robyn házasságátgyermekkel áldotta meg az Isten. Catherine –akiből később biztos Kati lesz, ha jól ismerjükIstván magyarsághoz való ragaszkodását –1992. október 10-én született és immáron kéthónapos egészséges kisleány. Sok örömetkívánunk a szülőknek és a büszke rokonoknak!

– Mintegy húsz főnyi magyar kereskedelmiküldöttség járt Aucklandban október végén. AHungarian Contact Days-t (október 27. és 28.)a sydneyi székhelyű magyar KereskedelmiKonzulátus Bánfy Tibor aucklandihonfitársunk közreműködésével rendezte. Avállalkozók és menedzserek küldöttségétPalotás János országgyűlési képviselő, aVállalkozók Egyesületének elnöke vezette.Az aucklandi New Zealand Herald többcikkben méltatta a látogatáshoz fűzöttvárakozást.

– „Tóth Mária honfitársnőnk, a sokak általismert Mária néni, 86 éves korában, november3-án jobblétre szenderült” – jelentette azaucklandi Access Rádió november 6-iadásában. „Gyászolja unokaöccse, GalántaiFerenc [az Aucklandi Magyar Klub elnöke] éscsaládja. Gyászmise november 6-án a StMichaels templomban volt, ahonnan aWaikumete temetőben helyezték végsőnyugalomra. Nyugodjék békében, Mária néni!”

– Döbbenettel vette tudomásul a wellingtonimagyarság Matskássy Ildikó tragikus erőszakokozta halálát. Mindössze 28 éves, egy szebbés jobb életre kész, energiával teli, mindigmosolygó, bájos asszony volt, akire mindenkimegbecsüléssel gondolt. Koporsóját aJohnsonville-i Szent Péter és Pál templombanférje, két elárvult gyermeke, Mercedes ésRocky és számos barátja vette körül pénteken,december 4-én. „Sok az értetlenség, fájdalomés zavarodottság mindenkiben”, mondtaFather Edi Condra. „Szeretnénk, ha magyaranyaföldünk egy kis rögét hullajthatnánkkoporsódra” – mondta Szentirmay Pál

búcsúztatóul a közösség nevében, – de annakhiányában búcsúztasson az anyanyelvedenkimondott, szívünkből jövő magyar szó: „Istenveled!”

– Allan Duff, ismert új-zélandi regényíró ésújságíró a jövő év elején Magyarországrakészül, hogy a következő regényéhez(tervezett címe: „The boy of Pest”) szükségeskutató munkát elvégezhesse.

– Dr Szakáts Sándor novemberben adta kiújonnan elkészült önéletrajzát.

– A Hunnia című folyóirat ez év októberiszámában jelent meg „A Hunnia kérdez –Szentirmay Pál válaszol” címmel készítettinterjú az új-zélandi magyarság életéről, azanyanyelv fontosságáról, a magyarországiélettel kapcsolatos benyomásokról és a konzulifeladatokról.

– A Canberrai Magyar NagykövetMagyarországról érkező hírforrásaiból afontosabb és érdekesebb híranyagot a Magyarértesítő havonta egyszer vagy kétszermegjelenő híradójában adja közre. Awellingtoni Magyar Konzulátus az érkezettpéldányt lemásolja és az Aucklandban,Christchurchben és Wellingtonban megala -kított olvasócsoportnak késedelem nélkülmegküldi. Mindegyik olvasónak csupán az afeladata, hogy az Értesítőt két nap alattkiolvassa, s hogy a sorban következők isidőben megkapják az anyagot, két nap utánelküldi a következő (előre megállapított)címre. Akik szeretnék az Értesítőt kézhezkapni és hajlandók megegyezés szerinttovábbadni, kérjük lépjenek érintkezésbe akonzulátussal.

Aucklandi híradó

Az Októberi Forradalomról november 1-én,klubnapunkon emlékeztünk meg.Honfitársunk, Demeter Béla rövid, detartalmas beszédben ismertette a forradalomjelentőségét, majd zeneszámok és szavalattette az estét emlékezetessé.November 21-én nagykövetünk, dr. PordányLászló tartott beszámolót a magyarországihelyzetről. A beszámolót kérdes-felelet, majdfesztelen beszélgetés követte.Szomorúan vettük tudomásul Tóth Máriahalálát. Tóth Mária a klub egyik alapítója és alegutóbbi időkig lelkes tagja volt. Hiányoznifog kedvessége, segítőkészsége.A novemberi klubnap előtt kezdtük el agyermekek magyar délutánját, melynekfeladata az, hogy tanítgassuk őketanyanyelvünkre. Frantz Éva és Kati állítottákössze a programot: mondókák, versek,gyermekdalok. A következő gyermekdélután adecember 6-án tartandó klubnap előtt lesz.Kedves szülők és nagyszülők! Nagyonszeretnénk több résztvevőt látni. Ne hagyjátok,

hogy gyermekeink, unokáink elveszítsékcsodálatos örökségünket: anyanyelvünket,hazánk dicső történelmét, a népszokásokat,dalainkat, – magyarságunkat! Az elsőösszejövetel jól sikerült, csak többen lettekvolna. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat,mert vannak nemrég érkezett magyar fiatalok,akik az itt született gyermekek magyarnevelésében sokat segítenek. Külön kellmegemlítenünk a Gönczy testvéreket: mind akettő tehetséges zenész és jó példájukkal utatmutatnak a többieknek. A foglalkoztatás alatt aKrampusz fogja meglátogatni a gyermekeket,majd a teremnyitás után (kb.5.30-kor)videóval fogjuk szórakoztatni őket.December 20-án 3 órakor a Remuera PrimarySchool helyiségében (a Bridge Club mögött,Dromorn Rd) lesz a gyermekek karácsonyipartija. Erre a hagyományos alkalomrareméljük megint sok szülő és nagyszülőtalálkozik a gyerekekkel. Ha terveinksikerülnek, gyermekeink egy betlehemesjátékot fognak bemutatni, melyet Sister ZójaKőszegi fog betanítani. Ezt követően aMikulás fog megérkezni és az otthonról hozottjó falatok fognak az est sikeréhez hozzájárulni.Ezúton kívánunk kellemes Karácsonyt ésboldog Újévet minden barátunknak ésismerősünknek.

Koroly Gábor

Christchurchi híradó

Az utolsó Magyar Szó megjelenése óta újrakörünkben láthattuk a magyar nagykövetet, DrPordány Lászlót. November 17-én érkezettChristchurchbe feleségével, Máriával. Ígyalkalmunk volt mindkettőjüket Klubunkbanköszönteni. A rendelkezésre álló idő rövidségemiatt Dr Pordány csak rövid tájékoztatásttudott adni az otthoni helyzetről. Néhánykérdésre is válaszolt. Felhívta figyelmünketarra, hogy a canberrai nagykövetség általrendszeresen kiadott magyar tudósításokból, aMagyar értesítőből Christchurchbe is el fogjuttatni egy példányt. Ezekben a legfrissebbmagyar vonatkozású hírek találhatók.Dr Pordány christchurchi látogatásának egyikcélja volt, hogy hivatalosan megnyissa azitteni Nova Galleryben Jónás Ilona magyarfestőművésznőnek Magyarországrólkihozatott ikon kiállítását. [A kiállításról ésJónás Ilonáról egy részletes beszámolótközlünk a 69. oldalon.]November 9-én MagyarországrólChristchurchbe érkezett Guróbi Anna Mária,aki itt a Pető Intézetben nyert diplomával mintkonduktor fog dolgozni a környékbelimozgássérült gyermekek csoportjával. A PetőIntézet módszerét egyre több helyenalkalmazzák Új-Zélandban, magyarkonduktorok dolgoznak Aucklandban,Hamiltonban, Wellingtonban, Christchurchbenés Dunedinban.A közelgő Mikulás-karácsonyi délutánra márnagyban folyik a készülődés. Ez az ünnepségminden évben szép számmal hozza össze a

Korábbi

számainkból

2 5

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dk o r á b b i s z á m a i n k b ó l

helybeli egytől tizenkét év közötti gyerekeket.Tavaly 23 christchurchi gyerek köszöntötte aMikulást.December 31-én, Szilveszterkor zenésvacsorával búcsúzunk az Óesztendőtől ésköszöntjük az Újévet.Ez alkalommal a christchurchi magyarokkellemes Karácsonyt és boldog Újesztendőtkívánnak a Magyar Szó kiadójának,szerkesztőbizottságának és mindenolvasójának.

Pálfi Erzsébet

– A Magyar Szó múlt évi (7.) karácsonyiszámában már hírül adtuk, hogy LelkeshKároly christchurchi honfitársunk a SzéchenyiÉv alkalmából meghirdetett Széchenyi és aKülföldi Magyarság című pályázat 3.aranyérmes nyertese volt: „Emlékezés GrófSzéchenyi Istvánról” c. munkájával.Kevesebben tudnak arról az okleveléről, melytanúsítja, hogy a Lakitelek Alapítvány „Életútaz emigrációban” címmel meghirdetettpályázatán is kiemelkedő eredményt ért el. Azoklevél szövegét idézve: „Hűsége, töretlenhazaszeretete, küzdelmes életpályája méltópéldázata marad a magyaroknak.”

– Előző számunkban christchurchi híreink(32.oldal) arról számoltak be, hogy aChristchurchi Magyar Kerekasztal elsőnektervezett találkozóján nem alakult meg az Új-Zélandi Magyar Kerekasztal helyi csoportja.Híreink szerint a közbeeső időben néhányhelyi honfitársunk úgy döntött, hogy a közöscél érdekében mégis összehozzák aKerekasztal chirstchurchi csoportját ésbekapcsolódnak az Aucklandban ésWellingtonban komolyan folyó munkába. AzÚj-Zélandi Magyar Kerekasztal célja az, hogyaz Új-Zéland és Magyarország közöttikapcsolatok fejlődését elősegítse és hogy azÚj-Zélandban élő magyar közösségeketötleteivel és munkájával támogassa.

Wellingtoni híradó

Közeledik az év legszebb családi ünnepe, aKarácsony, amikor a kis- és nagycsaládoktöbbet gondolnak egymásra, s ha lehet, akkormindent megtesznek egymásért. Idén egyetlenwellingtoni magyar sincs, akit ne bántana az,ami a hónap elején közösségünkben történt:Matskássy Ildikó tragikus halála. Ildikósohasem vonta ki magát a magyarrendezvényekből, sokat adott gyermekeimagyar nevelésére és derűs mosolyát hiányolnifogjuk. Reméljük, hogy Mercedes és Rocky aközösség minden tagjától szeretetet várhat.A „Life Education Trust” wellingtoniközpontja egy nemzetközi vacsorát rendezettnovember 18-án. A rendezőség azt kérte, hogymindegyik nemzet 25 vendégre szólómennyiségben ajánljon fel valami sajátosannemzeti ételt. Mintegy kétszáz vendég voltjelen, s sokan dicsérték Du Toit Klára főztjét,

a kitűnő gulyáslevest. A magyar zászló mellettkiállítottuk a „Gulyásleves messzemenőtörténetét”, receptje pedig a Trust által kiadottszakácskönyvben jelent meg.November 20-án Dr. Pordány, Ausztráliai ésÚj-Zélandi Nagykövetünk járt Wellingtonban.A nagykövet hivatalos elfoglaltsága miattszélesebb körű találkozóra nem volt alkalom,de a Wellingtoni Magyar Közösség vezetőségeés a Wellingtoni Magyar Kerekasztal tagjaitartott megbeszélést Dr. Pordánnyal ésfeleségével, Máriával. A Magyar Konzulátusontartott találkozón beszámoltunk a Közösség ésa Kerekasztal programjáról és terveiről.Vendégeink láthatóan örültek azeredményeknek. További jó munkára biztattakbennünket és támogatásukat ígértékszámunkra. Dr. Pordány igen szívén viseli azúj-zélandi magyarok sorsát, két éves canberraitartózkodása óta már hatszor volt Új-Zélandban.Szép számban gyűltünk össze december 6-án aMikulás ünnepre. Ötvenen felül voltak agyerekek száma, s a szülők, nagyszülők mégannál is többen, és mindenki lelkesen vett részta programban. A gyerekek különfélekézügyességi feladatban vettek részt, majdDrangubian Kati zongorázott és magyarénekekkel vártuk a Mikulást. Amíg a kedvesöreg Mikulás kiosztogatta az ajándékokat,addig a felnőttek kóstolgatták a helyszínen isbevásárolható kolbász, szalámi szendvicseket,kávéztak, teáztak és szívélyesenelbeszélgettek. A kolbász, szalámi, májasmellett még a múlt évről megmaradtkarácsonyi díszekből, és friss karácsonyisüteményekből és a Magyar Szó újonnanmegjelent 1993-as névnapos kalendáriumát isárultuk. Sajnos meg kell állapítanunk, hogyidén úgy látszik nem akartak a megjelentekkölteni, mert mindenből jócskán maradt.Reméljük azért jól érezték magukat!A Wellingtoni Magyar Kerekasztal és aWellingtoni Magyar Közösség közöskörlevelét december első hetében küldtük ki. Akörlevél első részében az 1993 januárjára ésfebruárjára tervezett Nyári Programotközöljük, melyben kiránduló, strand és pikniknapokat, egy autó túraversenyt és egy „Töltöttpalacsinta verseny”-t és nótaestet hirdetünkmeg.A körlevél második része egy kérdőív,melyben az iránt érdeklődünk, hogy ki mibentud segíteni a közösségi munkában,legfontosabban a magányosok, betegek,rászorulók látogatásában, melyet mármegkezdtünk Wellingtonban és környékén. Akérdőív második fele az iránt érdeklődik, hogykik azok, akiknek segítségre lenne szükségük,mert jelenleg nincs aki beszerzésben,gyerekekre való felügyeletben, takarításban,szállításban segítene. Ahhoz, hogy egymássaltörődni tudjunk ezekre az adatokra szükségünkvan, s reméljük, hogy mindenki emlékezikarra, hogy a kitöltött kérdőívet 1992 december20-ra visszaküldje.

Szentirmay-Hellyer Klára

How Many HungariansWere Listening Today?

Access Radio, Wellington, 783KHz onthe dial, every 4th Sunday at 1.30 pm

Sunday morning 11 am. I’ve got tochange the programme. Mária haswritten her news items and it runs a bitlonger than the 2 minutes I estimated, sowe have to change a few records around.Side B track 3 becomes side A track 4,50 seconds shorter, and now it works outright.

The Hungarian National Anthem, news,name days, music and Brahms, total 29minutes 35 seconds, not too long, justright, because they still have tointroduce the next programme.

Have I selected the right “mix” ofmusic? We must have something foreverybody, young and old. Somethingfrom Záray-Vámosi, “Köszönet” shouldbe right. Then “Álomvilág” and“Leszállt a csendes éj”, someonespecially asked for that one. Oh, and Imust not forget Mrs T, she asked for asong too. We played that two monthsago, but I like it, so we’ll play it again!And “Krasznahorka”! I hope thelisteners like my pick of the music, I likethem all.I wonder who will be our operator in thestudio today. Will it be Allan, or may beJoe? It doesn’t matter really – they areall volunteers and are doing a great job.– One o’clock, Mária, we must go now,we must get there on time, I hope wecan find a parking place.The operator must be hungry by now.He started at 6 am and will finish at 3,and the cafeteria is not open onSundays, but the coffee is always ready.1.30 pm Joe introduced the programmeand now the National Anthem isplaying. Mária is ready in the studionext door, waiting for the “on air” light.I hope she hasn’t got any tongue-twisters, because you can’t start again,the show is “live”.

We had a good selection of music andsongs, and now our last record isplaying. Celia has arrived with theGreek programme and is ready whenBrahms is finished.2.00 pm. This was another goodprogramme – I wonder how manyHungarians were listening today, anddid they like “their” half hour onAccess? We did enjoy producing it.

Mária and Ben Beumer

2 6

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d f r o m e a r l i e r i s s u e s

The Quest for Happiness

– Dr Endre Maurer † (2000)

I remarked previously, thatthe trio: happiness, loveand marriage have a veryclose and strongassociation in our thinking.The common denominatoris the elusive feeling all ofus search for as long as we

live, but which defies adequate definition.Does it only exist in our imagination? Notso, says Dr Banks. In his view, happiness isa by-product of healthy living. Researchindicates that external success makes onlythose people “happy”, who are already well-adjusted. Seeking fulfilment to compensatefor, or to cover up, felt or deniedinadequacies makes one even morefrustrated, embittered.

Healthy living is closely associated with theconcept of well-adjustment. Reading thisarticle, you’ll discover that the concept“well-adjusted” is not that easy to define,either. Neither is the way to reach this stageof healthy adaptation to the world withoutcomplications. In this assignment I mentiononly a few, but widely experienceddifficulties we have to deal with in order toreach this state.

Location, location, location - is the newlycoined phrase of the land agents of today.Frustration, frustration, frustration - is theage-old adage when it comes to humanexistence. As I mentioned previously, thethings we do when faced with failure,difficulty, etc, is called adjustment. (Noproblem with this definition – verystraightforward.) And, we have notprogressed much in this art. Somehow, theprocess of growing up has left this fieldrelatively untouched. There is littledifference between infants and adults whenit comes to feeling deprived of somethingand our reactions to them, albeit someonepondered if infants would have as much funin infancy as adults have in adultery? Thesaving grace is that adjustments are learned,

not inherited and if a particular responselands one in difficulty, one can make a betterresponse next time when the same situationis encountered. (A sign of well-adjustment?)Emotional problems are the outcome of aseries of ineffective and dangerousadjustments which one has learned to makeconsciously or unconsciously. They, in duecourse, become a person’s pattern of life.(Maladjustments?)

Fear, fear, fear – is the next majorcharacteristic of human existence. We do notwant to admit that we are afraid to act, thatwe are fearful of tomorrow and we“skilfully” transform them into bodilyailments. We end up with “nervousstomachs”, “week hearts” or “headaches”.Big Joe (character mentioned in the previousarticle) would rather suffer, than admit thathe is a failure. All of us have a little bit of“Big Joe” in us. We all have the tendency toturn emotional problems into physicalcomplaints. It is universal. It appears in ourlanguage, “he makes me burn up inside”, “itgives me the shivers”, “he is a pain in theneck”. (Sign of maladjustment?) By theway, turning emotional conflicts intophysical symptoms is a form of escape.

Me, me, me – is the next stumbling block intrying to make satisfactory adjustments. Egois a complex concept. It embodies, clinicallyspeaking, the Self and the way we judgeourselves. When we think of ourselves,usually we have our self-esteem in mind. Itis the way we see ourselves through the eyesof others. They are the people who accept orreject us! Often enough, the way we seeourselves reminds us of distorted reflectionsseen when looking in those mirrors found infun parlours. Such images then make uswant to reject ourselves too, i.e. we try toescape from ourselves. (A classic case ofmaladjustment.)

You may have seen the Australian film“Muriel’s Wedding”. A girl like her wouldhave a very low opinion of herself. The onlytime her father took notice of her was to yellat her and call her stupid. Her “friends”shunned her company – her presence keptthe boys away! She felt ugly and thoughtthat everybody laughed at her. I can hear hertell herself: “I hate this world. I am afraid ofit. I wish I could leave it. I’ll go wherenobody can call me stupid, ugly and fat. Ineed to go to a place, where nobody can hurtme, where I don’t have to be smart,attractive.” She rejects herself and retreats,like a turtle, into her shell. The Muriel in thefilm, however, did not finish up as a refugeefrom life. She had the inner strength to pullthrough. (A sign of well-adjustment?)

This “self-esteem business” of evaluatingoneself through the eyes of others is likeplaying psychological games. And, like any

game, it involves at least two people. You donot have to buy into it. As the T.V. advertsays “you call the shots!” One girl loses asweetheart and she runs into neurotic retreat.Another girl looks for another lover. (Aneffective pattern of adjustment?) After all,there is no one particular person in the worldfor anyone. Psychologists are not poets –they know that whomever one marries ismerely an accident of geography. Also, timeheals all sorts of wounds. Dr Banks says thatwhen the wife of a friend of his died, he hadthe following engraved on her tombstone“My light has gone out”. A year or so later hewas about to remarry. He asked the doctor ifhe should erase the inscription. “Nay” – saidDr. Banks – “just write underneath: I struckanother match.” (A well-adjusted person?)

Problems, problems, problems. The term“well-adjusted”, itself, can lead to falseexpectations, as it may imply that a well-adjusted person is without problems. Not so.We are full of problems and no sooner weresolve one, than the next one knocks on thedoor. Some of us feel defeated and complainthat we are always at the receiving end.“Why is it, that I am always full ofproblems? - someone says. Because he isalive! Let me quote Dr Banks again: awoman asked him to show her how tobecame permanently well-adjusted. “Mydear lady” – he replied – “the onlypermanently well-adjusted people I knoware in cemeteries. There, you adjust themonce and they stay adjusted. But, so long asyou live you have new and constantadjustments to make.” (Was shemaladjusted?)

Mental health is not a collection of set rules(do-s and don’t-s) but a way of looking atlife. As life changes, one has to adapt toaltered circumstances. Bernard Shaw saidthat we need impossible people. Withoutthem there would be no progress in thisworld. One would never try to make aneffort to further improve. Colin’s ConciseEnglish Dictionary defines maladjustment asfollows: “a failure to meet the demands ofsociety, such as coping with problems andsocial relationships”. Some of you mayhave seen the film (an excellent one) “ErinBrockovich” with Julia Roberts. The personportrayed by her is well-adjusted, or is she amisfit of society?

Korábbi

számainkból

2 7

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n df r o m e a r l i e r i s s u e s

Letter from Hungary:Back in Hungary

– Paul Hellyer (2001)

We return. Two and half years ago we leftHungary and returned to our home in NewZealand. Time passes, life is lived, sometimeswell and sometimes not so well. But the callfrom a distant shore remains and insists uponan answer. In our quietest moments, it callsthe most loudly. We cannot ignore it and sowe return.

So, people ask, “What is it like now?” “Whatis different from the last time you were here,what is the same?” Let me try to answer thesequestions although after only a month or so,perhaps the real answers to these questionswill take longer to reveal themselves.

We arrive at Ferihegy airport recentlyupgraded and its capacity increased. Klaraand the children stand in the line for thosewith Hungarian passports, while I’m in theline for those with visas. The lines move,naturally, at different speeds. Soon it isKlara’s turn and she reaches the front of theline. I see that she is explaining to theimmigration official that her husband is in adifferent queue and asks whether the familycould go through Immigration together. “Ofcourse”, the official says and Klara motionsme to come over. In a thrice we are throughand only have Customs to face before ourarrival is complete. I cannot help but thinkback to the last time we arrived in 1997 andthe young, unfriendly immigration officialwho seemed to take forever to process ourofficial entry into Hungary. Some things havechanged for the better.

From Ferihegy, we return to the town of Vác,a town some 30-odd kilometres north ofBudapest, by the Danube. Our apartment is astone’s throw away from the one we lived induring our last stay. The instinct for thefamiliar is strong indeed.

The town square, the centre of Vác remainsunchanged. The baroque architecture of thebuildings is as it has been for over 200 years.

It is perfectly possible to look at paintings anddrawings of Vác from the late 17th centuryand easily recognise places and buildings thatexist today. The only hint of modernity is afew television aerials on some rooftops. Thereare no glaring neon signs, no overhead powercables, no telephone poles to blot the townsquare. This is as it was, and as it should be.

As I walk around the streets of this inner partof the town, I see signs of change, signs ofgrowth. Here and there old houses are beingrenovated, their ancient bricks and roof slatescarted away, revealing rough-hewn raftersand joists. These are replaced with new brickand plaster, wood fresh from the timber mills,clean and straight, new, solid doors, freshlypainted and securely locked. There is a senseof momentum here I think, of things gettingbetter. Some things are changing.

One of our first trips is to one of the manynew hypermarkets that continue to sprout upall over Hungary. These massive places are acombination of a large supermarket, a largedepartment store, hardware store, music shopand, well, just about anything else. Thecheckouts number sixty or more and thehelpers scoot around on roller-blades, so largeis the distance they must travel. If people getlost and separated in these huge places, theycall each on their mobile phones and are soonreunited. Being a weekend, it is packed andbusy and bustling. There is a sense ofmomentum here too. We compare prices. Yes,there is momentum there too! By and largethe prices are similar to those in New Zealandbut people, like people everywhere, like tobuy things and there is no shortage of peoplebuying. For some people, things are gettingbetter.

But imagine if you will that you have wingsand you can soar above the earth and into thesky. Let us leave the town square of Vác andfly south along the Danube, over the newsubdivisions that are opening up north ofBudapest, until we come to the edge of thecity, and the housing estates of Újpest. Wepeer into a 10th story window where an oldlady sits at the small table in her small kitchenwarming herself by the stove, alone and sad,and worrying about how she will survive untilthe next pension day. She cannot call herdaughter because it is the middle of the day,the most expensive time to call, and besides,her daughter only has a mobile phone andthat’s even more expensive to call. Flyingfurther south we reach the centre of the city, afew blocks from Váci utca we will see an oldman sleeping in the subway, his body warmedonly by the cheap brandy he managed toscrounge. Soaring above the city, we reach theIX and XIX districts, more housing estatesand this time we see a young man lying on hisbed, in the middle of the day, stoned out of hismind, listening to dance music, loudly,unconcerned about disturbing the neighbours

or that he has no job. Leave the city limits ifyou will and travel to a small village and youwill still find the sad, the lonely and the poor.Some things never change, some things neverchange, the shadows are always here.

We walk the few minutes through the townsquare, down cobbled-stone streets until wereach the Danube, the mighty Duna. Theriver, massive and calm, powerful and wide,flows inexorably, relentlessly southward. Thetrees on either side of the river are winter bareand motionless, the Visegrád hills to the westare lightly covered in snow. We walk slowly,arm in arm, under sweeping grey skies besidethis “turbulent, wise and great” river, as AttilaJózsef wrote in his epic poem. There is amagic here that draws us to return, and live,once again, by the Danube.

Korábbi

számainkból

Gyöngyös Imre:

Millennium Park

Üveggigászok, kőkoloncokközt zöldellő kis parksarok,

megnyugtató napfénybe omlottkopjafa, kapu, zöld padok.

Nyelvcsaládunk e kisebb törzsecsak nem futott a vesztibe,

hogy főhadunknak, mint kis őrseelőnyomult ily messzire!

Majd ötven éve, hogy őrt állunk:álljuk a világ bábelét!

Évezrednyi nyelvápolásunkitt száz évre sem lesz elég!

Őrsünk elfogyva, rég kihaltan,emlékeztetni fog reánk

a magyar millennium parkbanszékelykapunk és kopjafánk!

Nem is felejtett el bennünketés az áldását adja ránk,

míg ily emlékművel kitüntetaz óhaza: szülőhazánk.

Ezért köszönjük tiszta szívből,hogy feledésben nem vagyunk!

Minden magyart parkunkba hív fölünnepre tárt székelykapunk!

(2003)

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d k o n z u l i k ö z l e m é n y e k

2 8

n e w S

K o n z u l i K ö z l e m é n y e K!C o n s u l a r

A külhoni választópolgárokkalkapcsolatos választási eljárás

A külhoni választópolgárokra vonatkozó eljárás

alapvető elemei a feliratkozás, a szavazás, a

szavazási iratok ellenőrzése, a szavazatszámlálás.

Feliratkozás1. A feliratkozás lehetőségéről és módjáról aNemzeti Választási Iroda tájékoztatja a külhonipolgárokat a Nemzeti Választási Iroda honlapján(www.valasztas.hu) a külképviseleten akérelemnyomtatvánnyal együtt elhelyezetthirdetmény, szórólap útján. 2. A névjegyzékbe vétel 17 éves kortól kérhető, decsak az szavazhat, aki 18. életévét betölti (vagyházasságot köt) a szavazás napjáig.3. A névjegyzékbevételt a külföldön élőválasztópolgár a Nemzeti Választási Irodátólközvetlenül kérheti levélben, az ügyfélkapun,vagy a Nemzeti Választási Iroda honlapján.4. A kérelemben a következő adatoknak kellszerepelniük: név, születési név, anyja neve,születési hely és idő, személyi azonosító, ennekhiányába útlevélszám vagy állampolgárságibizonyítvány száma vagy honosítási okirat száma,annak megjelölése, hogy milyen postai címre kérikézbesíteni vagy melyik kijelölt külképviseletenvagy magyarországi településen kívánja átvenni aszavazólapot, és értesítési cím, ahova a NemzetiVálasztási Iroda döntéséről szóló tájékoztatásmegküldését kéri.5. A névjegyzékbe vétel a választás napjátmegelőző 15. napig kérelmezhető.6. A választópolgár a feliratkozáskor kérhetikönnyített formában megírt tájékoztató anyagmegküldését.7. A külhoni választópolgár bármikor kérhetitörlését a névjegyzékből.8. A Nemzeti Választási Iroda megvizsgálja, hogya kérelem teljes körűen ki van-e töltve, ellenőrzi,hogy a kérelemben feltüntetett személyes adatokpontosan (betűről-betűre) megegyeznek-e amagyar hatóságok által nyilvántartott adatokkal,és ellenőrzi, hogy a kérelmező betöltötte-e a 17.életévét, és magyar bíróság nem zárta-e ki aválasztójogból.9. A névjegyzékbe vételi kérelemről a NemzetiVálasztási Iroda 5 napon belül, a választáskitűzését követő időszakban a kérelem beérkezésenapján dönt. 10. A Nemzeti Választási Iroda a névjegyzékbevételről vagy a kérelem elutasításáról a kérelmezőáltal megadott címre, számra küldött emailben,faxban, vagy levélben értesíti a külhoniválasztópolgárt.11. A külhoni választópolgár névjegyzékbe vettszemélyes adatai nem adhatók ki, azokat csak aNemzeti Választási Bizottság tagjai (választottak

és delegáltak egyaránt) tekinthetik meg, demásolatot, feljegyzést ők sem készíthetnek.12. A névjegyzékbe vett külhoni választópolgárokszáma közérdekű adat, amelyet a NemzetiVálasztási Iroda a honlapján folyamatosanközzétesz. A közzétételre az értesítési cím szerintiországonkénti bontásban is sor kerül (hánykérelmező adott meg az adott országban lévőértesítési címet a regisztráció során). A kettősállampolgárságot tiltó országok (pl. Szlovákia,Ukrajna) adatai együttesen lesznek feltüntetve.13. A külhoni választópolgár 10 évig szerepel anévjegyzéken. A 10 évet attól az időponttól kellszámítani, amikor a külhoni választópolgártnévjegyzékbe vették, azonban újraindul a 10 év, haa választópolgár szavazott, vagy kérte névjegyzékiadatai módosítását, illetve a névjegyzékbevételének meghosszabbítását.

14. A 10 év elteltével, továbbá a magyarállampolgárság megszűnésével, valamint hamagyar bíróság kizárja a választójogból, a külhonipolgárt a névjegyzékből törölni kell, erről – ajogorvoslat biztosítása céljából – a NemzetiVálasztási Iroda határozatot hoz, amelyet a 10.pont szerint kell megküldeni az érintettnek.

Szavazás15. A külhoni választópolgár akkor tudjaválasztójogát gyakorolni, ha legkésőbb a szavazástmegelőző 15. napon a Nemzeti VálasztásiIrodához beérkezett kérelme alapján szerepel aközponti névjegyzékben.16. A Nemzeti Választási Iroda a szavazásilevélcsomagot a szavazólap elkészültét követőenhaladéktalanul (kb. 18-25 nappal a szavazás napjátmegelőzően) eljuttatja a választópolgárnak postaiúton arra a címre, illetve arra a kijelöltkülképviseletre vagy magyarországi településre,ahova a szavazólap megküldését kérte aregisztráláskor. A külképviseletre vagymagyarországi településre küldött szavazásilevélcsomagot a választópolgár csak személyesenveheti át.17. A szavazási levélcsomag tartalmazza· a levélben szavazás szavazólapját (mely

bélyegzőlenyomat nélkül érvényes),· a választópolgár azonosításához szükségesnyilatkozat nyomtatványát,· a szavazólap elhelyezésére szolgáló borítékot(belső boríték),· a válaszborítékot, amelynek címzése a NemzetiVálasztási Iroda címét tartalmazza, és amely 18. A választópolgár· kitölti a szavazólapot,· a szavazólapot beleteszi a belső borítékba,· a belső borítékot lezárja,· kitölti az azonosító nyilatkozatot,· a belső borítékot és a kitöltött azonosítónyilatkozatot a válaszborítékba helyezi, és aztlezárja.19. A választópolgár a válaszborítékot az alábbimódokon juttathatja el a Nemzeti VálasztásiIrodához:· a válaszboríték feladható postán(Magyarországon bérmentesítés nélkül); aszavazást megelőző napon (szombat) 24 óráig kellbeérkeznie a Nemzeti Választási Irodához,· a válaszboríték leadható bármely külképviseletena szavazást megelőző 15 napban mindenmunkanapon – a nyitvatartási idő 9-16 óra, de ezmeghosszabbítható,· a válaszboríték leadható a külképviseleten akülképviseleti szavazás időtartama alatt (általában6-19 óra között)is,· a választópolgár továbbá leadhatja aválaszborítékot Magyarországon, a 97 egyéniválasztókerületi székhelyen is a szavazás napján 6-19 óra között.

A szavazási iratok ellenőrzése20. A Nemzeti Választási Iroda először azazonosító nyilatkozat adatai alapján ellenőrzi,hogy a szavazatot beküldő szerepel-e anévjegyzékben, a nyilatkozaton feltüntetett adataiteljes körűen (betűről-betűre) megegyeznek-e anévjegyzékben nyilvántartott adataival, valamintazt, hogy nem adott-e már le levélben egy másikszavazatot is.21. Az ellenőrzés folyamatát figyelemmelkísérhetik a Nemzeti Választási Bizottság tagjai, alistaállító jelölő szervezetek megfigyelői, anemzetközi megfigyelők. A sajtó is jelen lehet, dea választópolgárok adatait nem láthatja.

Szavazatszámlálás22. A fenti ellenőrzést követően a külhoniválasztópolgárok szavazatait a Nemzeti VálasztásiIroda számolja meg, a Nemzeti VálasztásiBizottság felügyelete mellett. A számláláson jelenlehetnek még a listaállító jelölő szervezetekmegfigyelői, a nemzetközi megfigyelők és a sajtómunkatársai.23. A levélben leadott szavazatok eredményét aNemzeti Választási Bizottság állapítja meg.

Forrás: www.valasztas.hu

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dc o n s u l a r n e w s

2 9

Panni Palásti’s poemswere the inspirationbehind New Zealandcomposer RossHarris’ SymphonyNo. 5, which had itsworld premiere inAuckland in August2013. Zita Munrowas at the concert andsent us a review.

Review of the Auckland PhilharmoniaOrchestra’s concert on Thursday 15 August2013 featuring the poetry of Panni Palastiand Symphony No. 5 by Ross Harris. Thesinger was Australian mezzo- sopranoSally-Anne Russell.

After reading Klara’s email about theupcoming concert featuring Ross Harris’smusic and the poetry of Panni Palasti, Ilistened to the interview with Panni onNational Radio. What a charismatic personshe proved to be and what wonderfullycrafted and inspiring poetry she has written!From that point on I was determined to gothe concert, having also located the APO’sbrochure where I was delighted to find thepoems. They are at first reading deceptivelysimple but are in fact layered with meaningand infused with timeless symbolism. Likeall good poetry they deal with love anddeath, despair and hope.

In the poem “Candlelight” the burningcandle, soiled as it is, becomes the eternalsymbol of hope and goodness in a darkworld; but it is ironically also an “offering tothe God of Air Raids”. The poem “Lessonslearned from my father” is about theturmoil and fear experienced by the child,Panni trying to make sense of the horrors ofher father’s experiences. In the darkest oftimes we can empower ourselves by havinghope. At the same time it becomes for theaudience the lessons to be learned fromhistory.

The symphony is in seven movements withthe opening adagio setting “a brooding andawakening tone” according to the composer.Then more complexity is added as severalwoodwind instruments and strings comeinto the picture. This is followed by thepoem “The line up” set to music with verysimple orchestration of two harps andstrings letting the poem speak for itself. Ascherzo follows this which illustrates therise of fascism by incorporating fascistmarches. Thereafter “Candlelight” featureswhich originally inspired the composer towrite this symphony. The next scherzo isvery moving, illustrating the sufferings ofone individual; it is echoed by thesong/poem “Lessons learned from myfather”. The last adagio features music ofgreat beauty in the string solo parts, perhapssignifying that hope and love will prevailover darkness and evil.

Ross Harris seemed very nervous when heintroduced himself at the beginning of theconcert. He need not have been as the piecewas very well received by the audience andthey showed their appreciation also toPanni, who was called up on stageafterwards. She was quite overwhelmed!Fortunately I was able to introduce myself toher and managed to speak a few words inHungarian to her during the interval.

The following poem is part of the Ross Harris’Symphony No. 5.

2 Candlelight

we sit in the darkonly the centre of the shelteris lit by a single candle flickering flameour only source of lightnight after night after night

contorted candlemade of wax meltdrips of old candlesscraped upre-meltedmouldedused shoelacespressed in as wicks

I roll them aroundon my kneesinto cylinder shapedold-new candlesI fabricateto light up the darkin the unending night

I gather and mouldand roll and rollnot a drop wastedwhile the bombs make the flame gutterwhen big blastswhip up the airof the cellar

I keep onmeltingand mouldingrolling and rollingto gain a flamesomething to stare atwhen outsidethe world is dark

my sooty wax candlemy soiled offeringto the God of Air Raidsstands tallwhen the earth moveswhen detonationsmake us lurchin unison

rapidly meltingcollapsing candleflickering dancerI’ll keep you alive

Új tb. konzul Wellingtonban

Több mint tizenegy év szolgálat után visszalépSzentirmay Klára a tiszteletbeli főkonzulitisztségéből, és átveszi Fejős István a konzulimegbízást. Lapzártákor még mindig nem történtmeg az utolsó lépés a kinevezését illetően, de azúj-zélandi jegyzékben már szerepel a neve.

Fejős István tiszteletbeli konzul elérhetősége akövetkező:

9 Puketiro Avenue, Northland, Wellington 6012tel. (04) 475 5021

email: consul@hungarianconsulate.co.nzhonlap: www.hungarianconsulate.co.nz

New Honorary Consul in Wellington

After more than eleven years in the job, HonoraryConsul-General Klara Szentirmay is handing overthe reins to successor Steve Fejős. The last step inSteve’s official appointment is yet to take place attime of publication, however, he is already listedin the New Zealand Foreign Affairs Diplomaticand Consular List.

Contact details for Honorary Consul Steve Fejősare:

9 Puketiro Avenue, Northland, Wellington 6012tel. (04) 475 5021

email: consul@hungarianconsulate.co.nzwebsite: www.hungarianconsulate.co.nz

Aucklandi konzulátus új címe

Megváltozott Szabó Miklós tiszteletbeli konzulirodájának címe:

Level 4, Cathedral House48-52 Wyndham Street, Auckland 1010

A további elérhetősége változatlanul:postacím: PO Box 7221, Wellesley Street,

Auckland 1141tel.: +64 9 369 1415

email: miklos.szabo@xtra.co.nz

Auckland Consulate change of address

Honorary Consul Miklós Szabó’s street addresshas changed:

Level 4, Cathedral House48-52 Wyndham Street, Auckland 1010

The rest of his contact details remain unchanged:postal address: PO Box 7221, Wellesley Street,

Auckland 1141tel.: +64 9 369 1415

email: miklos.szabo@xtra.co.nz

Panni Palásti and Ross Harris’s Symphony No. 5

(cont. p.31)

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d f i l m t á r

3 0

Of all the Hungarianwriters I have read, itis Gyula Krúdy, authorof The Tales ofSzindbád, which I readmost of for pureenjoyment. His vivid,semi-magical tales ofthe lost and declininglives of the Hungariannobility experienced

by Szinbád are unmatched in their descriptivepower. Translating his writing into film wasalways going to be a challenge for his style hasmore in common with the surrealist school ofwriting, than the conventional linear narrativeform used by Hungarian writers of the timesuch as Mór Jókai, Dezső Kosztolányi andFerenc Molnár. This challenge was brilliantlymet by the director Zoltán Huszárik, in hismasterpiece Szindbád, the subject of this nintharticle in the series of my ten favouriteHungarian films. Critics of Hungarian cinemaall agree Szindbád is one the three bestHungarian films of all time.

The film consists of a series of episodes in thelife of Szindbád, recalled by him. The filmbegins with a montage of brief flashingmicroscopic images such as rain falling from aroof, a leaf in ice or a spider’s web. Some ofthese shots are only a few frames in length, sofleeting they barely flicker on the screen. Yetall are recalled at various points in the film andwe see their context within the wider stories –just like memories of the past that reachconsciousness in an instance, only to lapseback to sub-conscience a moment later.

We soon see the body of Szindbád lying in ahorse-drawn cart wandering unloved throughthe countryside, rejected by his former lovers.Szindbád then recalls his life throughseemingly disconnected stories of women andfood. Szindbád is nothing if not self-centredand has lived a life devoted to pleasures,principally his own. He visits his old loversrecalling their affairs. All still love him in theirown ways, and remember him as fondly as theydid in younger days.

He reveres the women of his past and rarelyconquers them and never comprehends them.

They are objects of a long-lost melancholy andsad disappointment.

There is an immense nostalgia and wistfulnessabout the film, as indeed there are in all thewritings of Krúdy. Set in the declining years ofAustro-Hungarian Empire, the film evokes aperiod of sensuality, a lyrical hymn to an era ofromance and enjoyment of the senses. Styleand convention rule, but not in a hideboundmanner. Codes of conduct existed but not at theexpense of pleasure.

In one scene, perhaps the most famous,Szindbád is shown eating a mouth-watering,multi-course meal in a restaurant consisting ofpure Magyar cuisine: meat broth (húsleves),marrowbone on toast, chestnut-stuffedpheasant, mashed potatoes, pickles (uborka),boiled beef with horseradish (Tafelspiz), springonions, all washed down with beer and wine.The film shows the meal in almost fetish detail:the oil droplets in the soup, for example, areshown in such a close-up shot, they becomeabstract patterns, similar to those shown at thebeginning of the film. There is even a visceralclose up shot of the pig from which theszalonna (pig fat) comes from. We revel in thefeast in such a visual manner.

Much of the credit for the genius of the filmmust go to its cinematographer, Sándor Sára.(He was also the cinematographer in IstvánSzabó’s film, Father/Apa, reviewed in issue108 of the Magyar Szó.) Here in Szindbád hemanaged to create the atmosphere of nostalgiaand regret, yet of sensuous beauty. His masteryis established in the first ten-minute sequenceof imagery that seems, in the words of onecritic, “...to pour over the screen”. You knowas soon as the film opens you are in forsomething special. The scene mentioned in theprevious paragraph is another fine example ofhis craft.

But who to play the central character,Szindbád? The Director, Huszárik, originallywanted the legendary Italian director and actor,Vittorio De Sica (who directed the Italian neo-realist classic, Bicycle Thieves, arguably one ofthe most influential movies of the second halfof the twentieth century). Inevitably moneywas an issue, and so Huszárik turned to the

renowned Hungarian character actor, ZoltánLatinovits. He was the right choice in the endand it is hard to think of anyone else who couldadequately portray the aging, handsomeSzindbád. And of course his mellifluous, poeticvoice is perfectly suited to the Hungarianscreenplay.

The film is hard to adequately summarise andgive a synopsis of. Events and people appearseemingly at random and the time sequence ishard to establish. This never jars or distracts theviewer: we are seeing a life in flashbacks,fragments, and fleeting memories all throughsad, yet rose-tinted glasses, etched in nostalgiaand a sense of regret. Yet, it is a magical worldof Szindbád we are drawn into and become partof. In a sense it is as much a celebration of thepleasures of life – wine, women and song ifyou like, as it is a story of loss.

My Ten Favourite Hungarian Filmscolumnist: paul hellyer

SzinDbÁd

Gyula Krúdy

Zoltán Latinovits

Zoltán Huszárik

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n df i l m l i b r a r y

3 1

The film premiered in October 1971 inNyíregyháza, Krúdy’s place of birth. Thefollowing year it was shown at the Venice FilmFestival but never really reached a wideaudience outside of Hungary. It only managedto garner one international award at theobscure Mannheim-Heidelberg InternationalFilm Festival. However, its popularity inHungary grew, both critically and in status. Asmentioned in the opening paragraph, it wasvoted the third best Hungarian film by critics in2000 (the best being Miklós Jancsó’s TheRound Up, and the second Károly Makk’sLove, reviewed in issue 110 of the MagyarSzó). In a 2011 poll on the popular internet site,index.hu, Szindbád was voted Hungary’snumber one favourite film.

Fortunately it is now available in Englishhaving been released with sub-titles in 2011 bythe excellent company, Second Run DVD. It isan edition of the movie worthy of its quality

and I would urge anyone with an interest in thefilm to visit their websitewww.secondrundvd.com. The film’s popularityand critical acclaim outside of Hungary hasgrown considerably since the release bySecond Run DVD.

As always in this series, I like to take a“whatever happened to...” look at those whomade these great Hungarian films. Inevitablythere is usually a strong element of tragedy inthese stories, none more so than in the cases ofHuszárik and Latinovits. Although Huszárikwent on to make more films, and indeed act inseveral, following the success of Szindbád, hismain project was a film of the life of theHungarian painter Tivadar Csontváry, starringLatinovits in the main role. Events intervenedand in 1976 Latinovits fell under a train anddied. Much has been made of his death,occurring as it did in such a similar manner andplace to a hero of Latinovits, the greatHungarian poet Attila József. Physicalevidence of a “similar suicide” does not exist,

but the romantic legend of Latinovits has onlybeen enhanced by the manner of his passing.

The death of Latinovits exacerbated delays inthe production of the film. It was eventuallyreleased 4 years later with the dubiousdistinction of being the most expensiveHungarian film production up until that point.The film was not a success. It came nowheremanaging the same critical and popularsuccess of Szindbád and its failure droveHuszárik into alcohol-fuelled depression. Theoutcome was his untimely death, most likelyby suicide, in 1981, at the age of 50.

We must not forget the original genius of thisfilm, Gyula Krúdy. He was a popular writer upuntil the end of World War I. After that, his life,like so many Hungarian lives at the time inhistory, fell apart as the old order collapsed andthe Empire, and all its trappings, disintegratedinto conflict, loss, poverty, and division.Alcohol, divorce, and gambling afflictedKrúdy and he and his reputation fell intodecline and eventually into oblivion when hedied, penniless, in 1933.

His talent was too great to be long forgottenhowever, and was revived when Sándor Máraipublished a novel about Krúdy, called SinbadComes Home/ Szindbád hazamegy, in 1940.Since then Krúdy’s reputation is firmlyestablished as one of the great writers ofHungary. Interestingly, Márai himself suffereda similar fate: one of the most popular writersin Hungary, self-exiled in America in 1948where he lived in obscurity, his works nolonger published in Hungary, until hecommitted suicide at the age of 89. But, just aswith Krúdy, his talent was too great to remainneglected and Márai has since regained hisplace in the pantheon of great Hungarianwriters.

The mythical Szindbád, his creator Krúdy,Márai his reviver, Latinovits and Huszárik,who brought the stories to life so brilliantly onthe screen have all passed away. I like to thinkthey float among us as sad dreams, lovingmemories, forever entrancing us with theirstories.

Szindbád, directed by Zoltán Huszárik, 1971,90 minutes, starring Zoltán Latinovits, ÉvaRuttkai, Margit Dayka, Anna Nagy.

The following two poems by Panni Palásti arealso part of Ross Harris' Symphony No. 5.

3 Lessons learned from my father

I have to runon the doubleto warn him to hideclimb out the windowbefore the soldiers arrive

he’d shown motherthe hole in his hipsaid it was madewith the butt of a gun

I heard him talkabout ditches dugabout sliding over bodiesin squelching mudof clay and bloodwhile up-up abovea lethal lineof smoking gunswas loaded againand againby cursing men

he talked abouttangles of trampled grassand how his breathmelted the iceon frozen windowsin abandoned rooms

he taught me howto stay alivehow to lieto hideto smileand above allto wait untilthe devil’s fall

he will fall,can’t blow out all candles.can’t block outall the suns

yes, fatherwe still standlook at our sooty hands.my candle,look, it stands.look how it flares and shines,how it blendswith the lightof the sun!how it blends with the lightof the sun!

[The poems appear in the symphony as per the numbering 1-3 (see p.29) - Ed.]

1 The line-up

when the men cometo search usto herd uswho’ll hide me

when they make usgo to the wallwho will standbefore me?

when they shoutraise your handswho will benext to me

when they aimguns at uswill Fathercover me

when they pullthe triggerwill he shield me

will he hideme underhis body

and whisperplay dead childplay dead tostay alive

Sándor Márai

v i s i t i n g h u n g a r yMagya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3 2

My name is Eszter Le Couteur. I am 17 yearsold and I am half Hungarian through mymother. Growing up in Australia and later,New Zealand, I have always been fascinatedby the fact that I am a little different – havinga cultural background that not many otherpeople share or know about. Recently I hadthe initiative to make a trip back to my“motherland” and discover more of whatbeing Hungarian was about firsthand. Sobegan a period of about 7-8 months ofpreparation for a 2 ½ month trip to Hungary.My trip began in early December, 2012. I wasto stay for 2 and a half months – returning justin time for the beginning of university.Excitement filled me to the brim. Not onlywas I going overseas by myself, I was goingto see snow! Having never seen snow before,I was looking forward to the prospect of awhite Christmas, just like those in storybooks. Despite warnings that it mightn’tsnow at Christmastime, I was adamant – andmy wish came true. I spent December up untilChristmas in Budapest with my aunt and herfamily. She was surprised that it really waswhite, but admitted it being especially for me.There were several things that were reallydrawing me to Hungary and, of course, therewas the whole charm of Europe drawing mein with all its cultural richness. How could Iresist?

LANGUAGE Because my father is Australian, we neverreally spoke Hungarian at home (besidesthrough songs, some stories and films andbasics). So I took the initiative to startlearning the language as part of discoveringmy roots. A few months before my trip Istarted having language lessons with a lovelyold Hungarian lady. She spoke more slowlyand clearly than most Hungarians, so it was alittle easier to catch onto what she wassaying. It definitely helped me prepare.I spent the first few weeks of my trip in

Budapest, which was good because I stayedwith my aunt’s family. Both my aunt anduncle speak fluent English so they were ableto explain things to me morecomprehensively if I didn’t understandsomething – which happened a lot, especiallyin the early stages of my trip!My next stop was Székesfehérvár, where Istayed just over a month. Some of myrelatives lived here (including my greatgrandmother) and I stayed with my second-

cousin’s mother. This was quite a challengefor me as she did not speak a word of English.Unlike in Budapest, while staying with thislady I could not rely on English to save mefrom awkward situations. She was so lovelythough, and tolerated my fumbling andsometimes unintelligible sentences. It wascertainly a learning curve and I was forced tospeak Hungarian – which was good!

MUSIC & DANCEAs a violinist who is now studying at WaikatoUniversity, music has always been a hugepart of my life. Hungarian folk music inparticular is a genre and style I love andrespect and seeing it, hearing it and evenplaying it firsthand was one of things I wasmost keen on experiencing. This also tied inwith my love of dancing – and I had theopportunity to learn some Hungarian andBalkan dancing. Attending the dance houses was exciting forme – this was something really culturallydifferent and perhaps quite underground aswell. In Budapest I attended several Balkandance houses and a folk music and dancingfestival, and in Székesfehérvár I went to aHungarian dance house. Later in my trip Itook a visiting German friend to a Balkandance house in Budapest – an experience shefound very exciting as she knew she wouldn’thave been able to do anything like thatwithout an “insider”. Something that alsoreally surprised and impressed me in thedance houses was the fact that they alwayshave live music. It was so special for me(especially as a budding musician) to seethese experienced folk musicians up closeand in action. This was one of my favouritecultural experiences of the whole trip.

While I was in Budapest I also had theopportunity to get lessons from VilmosSzabadi, a well-known and respected violinistand teacher, at the Liszt Academy of Music. Iwas very grateful for these lessons as theyhelped with my preparation for enteringuniversity back in New Zealand.I also visited a wonderful instrument maker inVelence called Tihamér Romanek and hisfriend Tibor, who is a citera maker. Tihamérmakes lutes, guitars, and the whole modernstring family. He is also famous for his re-creation of what was described by Bach as theideal instrument – the lute harpsichord. I wasvery privileged to learn how to play the citerafrom Tibor and to play on Tihamér’sinstruments as well. It was also fascinating tovisit Tihamér’s workshop where I could seethe making of some of his instruments inprogress.

SCHOOLI really appreciated the opportunity to attendschool through my time in Székesfehérvár –the Ciszterci Szent István Gimnázium wheremy second cousin’s wife teaches music. Itwas definitively scary at first. A new school,new people, not to mention a rather newlanguage (I thank my mother for my havingsome familiarity with it!). But after a week Iwas truly integrated into my class – 11a. Imiss my classmates very much. They were sokind and open to me and truly treated me asone of their own. It was true of all thestudents of the school. Some very specialmoments were spent here. I was soon part ofthe school choir and folk ensemble (bothdirected by my second cousin’s wife), and Ijoined the Székesfehérvár Music School’sorchestra as well. Two of my friends playeddouble bass and viola, and we joined forces toplay instrumental Szatmári and Székelymusic. We also formed a group with someother students, where we sang and two boysplayed guitar – we finally went on to win theschool’s talent quest. I was very proud ofmyself for memorising all the Hungarianwords.

Another interesting experience I had wasteaching my class, 11a, the Haka. It was partof a cultural event of the school, where theupper classes were each required to perform adance in a competition – 4 finalists would bechosen. When I suggested doing a Maoridance as our contribution it was purely a joke.I couldn’t imagine any of the boys wanting togo screaming onto stage half-naked! Yet, theywere so enthusiastic that we ended uppresenting a poi dance and the Haka,complete with traditional costume! Everyoneparticipated and got in the mood – evenmemorising the Maori words. The principalof the school was particularly impressed thatwe did a traditional dance from New Zealandand we became one of the 4 finalists of thedance competition.

First taste of Hungary– Eszter Le Couteur

v i s i t i n g h u n g a r y Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3 3

TRAVELLING & BEING A TOURISTBeing in Budapest was a fun time for me.Fresh-faced and eager for my adventure, Ispent my time exploring the capital with myaunt. This ranged from the stunningChristmas markets and folk dance houses andfestivals to just roaming the streets full ofbeautiful ancient buildings. I was a truetourist, walking with my face turned up inawe, exclaiming excitedly at the simplest andmost interesting things I saw. It wasabsolutely beautiful. I am still amazed at thesheer scale of the architecture and culture thatfills the city.Later when I went back to Budapest, my

German friend came to visit and we delveddeeper into the details of the city. We visitedthe Parliament Building, which isexceptionally beautiful, and every corner ofthe castle district. We also went down toHero’s Square, attended a dance house andsaw a contemporary ballet at the NationalTheatre. When my aunt’s friend from Irelandcame, we went to see a most fascinatingproduction of Mozart’s The Marriage ofFigaro, also at the National Theatre, a ratherunderground jazz concert, the Budapest Zooand relaxed at the Széchenyi Thermal Baths.And I spent a great deal of time exploringSzékesfehérvár with my great aunt and mysecond cousin’s family. Experiencing things

like the outdoor skating rink, the HetedhétDoll Museum and a production of Háry Jánoswere so special, and my second cousin evengave me a historical guided tour of the innercity.

I also visited some other towns during mytrip. I made a daytrip to Veszprém with mysecond cousin’s family. It was so beautiful; Iwas so glad to see all the old buildings thatI’d seen in photographs. We went to Pécs toofor a few days – a trip I enjoyed very much.

We visited the main architectural landmarksof the city, as well as the Pottery Museum andVasarely Museum. Paired with good food andeach other’s company, it was great fun. Ofcourse, there were also the Velence hot pools,which were very relaxing. My grandmothertook me on a trip to Szentendre and we spentthe day exploring, finishing with lángos andhot tea.

FOODThis brings me to a very important aspect ofmy trip – food! My mother is an amazingcook, and I find her food is influenced a lotby her Hungarian background and tastes.However, there are just some things you can’tfind over this side of the world or are just alittle too difficult or time-consuming to make.One of these is lángos! Coated in garlic,cheese and sour cream, and consumed withsome hot tea and this was the perfecttakeaway food. Another treat I enjoyed whichis unique to Hungary was turó-rudi. Sounusual, but so good! Of course we had thestaple festive food around Christmas –mézeskalács, cabbage soup, szaloncukor,chestnut cake, dobos torta, and many types ofsoups! I love Hungarian food, despite the factthat it took me a while to get used to the richheaviness of it. Of course, the use of paprika,salami, paired with a genuine love of goodfood and hospitality, well, it was certainlymemorable. Another thing I quickly got used to was thefact that a lot of Hungarians serve food incourses. An experience comes to mind waswhen I visited two sisters, great friends of thefamily. They are famous for their hospitalityand cooking skills. I was soon tucking into adelicious meatball soup, which they madesure I had several servings of. Of course, dueto my Australian/New Zealand upbringing, Iimmediately assumed this wonderful soup tobe the complete lunch, with perhaps a littlesweet something to finish. But, no, I was verywrong. There turned out to be two morecourses, after which there were two coursesof dessert! I felt like I had eaten enough foodto last me a lifetime.Overall, my trip was incredibly gratifying. Ilearnt so much about what being Hungarianis about, in so many respects. I am evergrateful to have this wonderful, rich cultureas a part of me and I want to go back as soonas I can!

(April, 2013)

Steidl Tibor1937, Vác – 2013, Wellington

It was with a sad heart that we farewelled TibiSteidl, who passed away on 27 November after ashort battle with cancer. A gifted young organist,Tibi fled Hungary after the HungarianRevolution, eventually ending up in New Zealandto join the friends he had crossed the border with.In time his main focus became his family. Musicthus became a hobby, but Tibi alwaysaccompanied the singing at Hungariancommemorative masses. He will be sadly missed– not only by his wife Helen and children Ilonaand Konrad, but by the wider Hungariancommunity as well.

Szomorú szívvel búcsúztattuk Steidl Tibort anapokban. Tibi, aki kántor volt a váciszékesegyházban karácsony előtt néhány nappallépte át a határt 1956-ban Szentirmay Pállal ésSchéda Klárával. Tehetséges orgonista volt és amenekült táborból ösztöndíjat nyert, így osztrákzeneiskolába került. Mégis három év elteltévelbajtársai után ment Új-Zélandba, ahol új életetfaragott ki magának új-zélandi felesége mellett.A zene mindig közel maradt a szívéhez, de márcsak hobbiként foglalkozott vele. Fő fókusza acsalád lett és annak eltartása. Azért mindenmagyar ünnepi szentmisén Ő kísérte orgonán amagyar énekeket... Nem csak felesége Helen, ésgyermekei Ilona és Konrad gyászolja tehát,hanem mindenki, aki ismerte és szerette kismagyar közösségünkben.Váci jó barátja Péter Péter, aki a mai napig isnagyra becsüli a Tibivel való barátságát, akövetkező verset ajánlotta neki:

Péter Péter:

CSENDHommage á Tibor Steidl

Mély, sejtelmes csend hullámzik köröttem,lágyan, langyosan ringat, akár a tenger.Hallgatok — néma, halotti csend ez,nincs zaj, nincs nesz, elhaltak a térben,csak a tökéletes semmi árad és ölel.Talán én sem vagyok,beleolvadtam a végtelenségbe,feloldódtam a selyemfodrú fényben,nincsenek már vágyaim, gondolataim,elszálltak mind a messziségbe,lebegek a mérhetetlen örök térben,tejfehér, vörös és narancs sugarakpásztázzák köröttem az űrt,könnyű testetlen szellemként sodródom,nem érzem az időt, megtorpantak a percek,egyszerűen csak létezem, de mégsem vagyok,akaratlanul úszom át a térben,nem tudom, honnan jöttem, miért és hová tartok.Talán egy roppant tömegű fekete lyukfog elnyelni végül, hogy visszatérjekaz univerzum örökkévalóságába,ahová tartoztam mindég és tartozom,hogy beteljesedjen sorsom körforgásaa mindenható Isten örök törvénye szerint.

r e c e n t n e w sMagya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3 4

Hungary the dream for Kiwi water polo playerThere are few sportspeople who would describe Miskolc,Hungary as their dream sporting destination but that is thecase for New Zealand water polo player Eamon Lui. The27-year-old from Lower Hutt signed a professionalcontract six weeks ago to play in the Hungarian seconddivision for MVSI. [Miskolc Városi SportiskolaIntézményeink Vízilabda Klub] “It has been a dream for avery long time, since I was young, and I’m just real stokedto get the opportunity to do so.” Lui visited Hungary for atournament as a 19-year-old and was immediately takenby how big the sport was there. “Hungary, for me, hasalways kind of been like the mecca of water polo.”Thewater polo is just incredible, they’re like the All Blacks interms of their level and it’s something I’ve always wantedto do and a place I’ve always wanted to come more thananywhere else.” He was not exaggerating the profile of thegame in Hungary. The men’s team are nine-time Olympicchampions and were crowned World Champions for thethird time in August this year. 10 OctoberNetherlands thrashes Hungary 8-1 in qualifierRobin van Persie scored a hat trick Friday [11 October] tobecome the all-time Dutch top scorer as the Netherlandsthrashed Hungary 8-1 in a World Cup qualifier. TheNetherlands had already qualified for next year’s finals,and Hungary’s hopes of consolidating second place inGroup D were erased by a vintage Dutch performance.Van Persie scored two first-half headers and tapped in histhird in the 53rd to bring his tally to 41 goals in 80internationals. Goals from Jeremain Lens, KevinStrootman, Rafael van der Vaart, Arjen Robben and aSzilárd Devecseri own goal completed the Netherlands’sscoring. Balázs Dzsudzsák netted a penalty for Hungary.12 OctoberHungary beat Andorra for 3rd place in Group DHungary beat Andorra 2-0 to take the third place in itsWorld Cup qualifier group at the Puskás Stadium.Hungary failed to qualify for the finals in Brazil in 2014despite the win Tuesday [15 October], because Romaniatook second place by beating Estonia 2-0. Hungary’scoach Sándor Egervári quit Friday after his team lost tothe Netherlands 1-8 and under temporary head coachJózsef Csabi the Hungarians worked hard to break theAndorran defence. After a scoreless first half, Hungaryscored two goals, one in the 52nd minute by NemanjaNikolics, a Serbian recruit who has been a Hungariancitizen since 2011, and the second, which was in the 77thminute, an own-goal by Andorra’s Ildefonso Lima. 16OctoberHungary charges former top communist official withwar crimes

Hungarian prosecutors charged a former CommunistParty official with war crimes for the first time onWednesday over the suppression of an anti-Sovietuprising in 1956. More than two decades after the fall ofcommunism, the prosecution of Béla Biszku became

possible under a law thatstipulates war crimes andcrimes against humanity donot lapse. The 2011 law,pushed through by PrimeMinister Viktor Orbán’sruling centre-right FideszParty, allows for theprosecution of crimescommitted under the

communist dictatorship. The Budapest prosecutors saidBiszku, 92, was charged over his role on a committee ofthe Communist Party involved in ordering the shootings ofcivilians during protests in Budapest and in the town ofSalgótarján in December 1956. “The BudapestProsecutor’s Office has today submitted to the BudapestCourt of Justice an indictment in the criminal proceedingslaunched against Béla Biszku for war crimes and othercrimes,” the prosecution said in a statement. Themaximum sentence for war crimes, which they said Biszkuhad committed as an abettor, is life imprisonment. Biszku,who was detained last year, is also charged with keepingammunition without permission after 11 pieces wereseized during a search of his home in September 2012. 16OctoberHungary Beatifies Executed MonkHungary on Saturday [October 19], witnessed thebeatification of a Salezian monk who was executed for hisChristian activities by Hungary’s Communist regime. Thebeatification of István Sándor came just days before thisheavily Catholic nation will remember the outbreak of the1956 Revolution for freedom and against Sovietdomination, which was eventually crushed by Soviettroops. István Sándor, who was executed in 1953,“remained dedicated to serving others and this cost himhis life” recalled Cardinal Péter Erdő at a beatificationmass in front of Budapest’s massive St. Stephen’sBasilica. 19 OctoberU.S., international partners remove last weapons-grade uranium from HungaryThe U.S. Department of Energy announced Monday [4November] that all remaining highly enriched uranium hasbeen removed from Hungary. There was enough materialremoved in the multi-year international effort to fuel ninenuclear weapons, DOE said in a press release. Theremoval of the highly enriched uranium, or HEU, wascoordinated between Hungary, the United States, theRussian Federation, and the International Atomic EnergyAgency, or IAEA. Hungary is the 12th country tocompletely eliminate HEU since President Barack Obamaannounced an international effort in 2009 to secure allvulnerable nuclear material around the world, the releasesaid.4 NovemberChina, Hungary vow to strengthen military tiesSenior military officers from China and Hungary onSunday [10 November] vowed to further strengthenmilitary exchanges and cooperation. Chang Wanquan,minister of national defence, and Xu Qiliang, vicechairman of the Central Military Commission, met withvisiting Hungarian Defence Minister Csaba Hende,respectively, in Beijing. Chang, also a state councillor,expressed appreciation over Hungary’s adherence to theone-China policy. He said China regards Hungary asChina’s good friend and important partner in the EuropeanUnion. Xu spoke highly of the good momentum of thedevelopment of bilateral military relations in recent years.He said China is willing to carry out closer exchanges withHungarian armed forces and strengthen cooperation in allareas. 10 NovemberHungary records third straight quarter of growthHungary posted its third successive quarter of economicgrowth on Thursday [14 November] after emerging fromrecession in early 2013, preliminary official data showedon Thursday, exceeding economist forecasts. Grossdomestic product (GDP) grew 0.8 percent in the thirdquarter versus the second, when the economy grew 0.4percent, mirroring a modest recovery in other central and

eastern European emerging economies. Hungary’s GDPfell by 1.7 percent in 2012, down from 1.3 and 1.6 percentincreases in 2010 and 2011 respectively. 14 NovemberBudapest bans homeless from public areasBudapest’s city council has banned the homeless fromliving in many public areas of the city, includingplaygrounds, train stations, cemeteries, and theHungarian capital’s largest park. The decision was madepossible by a constitutional amendment adopted in Marchwhich allows municipalities to ban homeless from publicplaces for security, health and other reasons. A similar lawhad been earlier declared anti-constitutional by Hungary’shighest court. The ordinance passed Thursday [14November] allows the fining of homeless people living inthe restricted areas. 14 NovemberKurtág, Schiff win top London awardLondon’s Royal Philharmonic Society has awarded itsprestigious Gold Medal to Hungarian composer GyörgyKurtág and pianist András Schiff this year. The award, oneof the highest distinctions in international music, will bepresented to the two musicians in London on 1 December.The Gold Medal was founded in 1870 on the centenary ofthe birth of Ludwig van Beethoven. Past recipients includeJohannes Brahms, Igor Stravinsky, Richard Strauss, andJean Sibelius, among others. HAC 14 November50,000th ethnic Hungarian takes oathThe 50,000th ethnic Hungarian formally took the oath ofcitizenship yesterday [13 November] in Subotica, Serbia.Visiting Foreign Ministry state secretary Zsolt Németh saidit shows the unparalleled vitality of Hungarians inVoivodina that the number of citizenship applicants ishigher there than in any other region. Németh admitted

that abuses happen, and said those who resort tomarriages of convenience to obtain Hungarian citizenshipwill be dealt with most firmly. HAC 14 NovemberHungary to up border police by 600 before year’s endThe number of border police will increase by 600 beforethe end of this year, interior ministry state secretary KárolyKontrát said on Sunday [17 November] at the new policeheadquarters currently under construction inBalatonalmádi in western Hungary. The new border policewill be introduced in service mainly at Hungary’s borderwith Serbia where the number of illegal crossings hasincreased significantly, from 2,700 in 2012 to more than15,000 in the first nine months of 2013, Kontrát told thepress. 18 NovemberHungarian Writer Ákos Kertész Granted Asylum InCanadaCanada has approved writer Ákos Kertész’s applicationfor political asylum, accepting the claim that he ispersecuted in his own country. Kertész, who has beenliving in Canada since February 2012, angered manywhen he wrote in US-based Amerikai Népszava on 29August 2011 that Hungarians have not faced up to the

Holocaust, in part becausethey are “geneticallysubservient” and tend toblame others for their ownmistakes. He later withdrewthe “genetically subservient”phrase. Upon moving toCanada to seek asylum, thenow 80-year-old said thatBudapest city council hadvoted to withdraw his honorary

recent news

from

Hungary

r e c e n t n e w s Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3 5

citizenship at Jobbik’s initiative and that the pro-government media had incited extremists against him. 18NovemberHungary public debt drops to below 80% of GDPAccording to preliminary financial accounts data,Hungary’s general government net lending was equal to -2.4% of GDP in the four quarters to 2013 Q3. Generalgovernment consolidated gross debt at nominal valueamounted to 79.7% of GDP at the end of 2013 Q3. Netrepayments reduced the sector’s debt by HUF 284 billion[NZD1.6 billion] and the depreciation of the forintincreased it by HUF 123 billion [NZD 700 million] in theperiod. According to preliminary financial accounts data,net lending of households was equivalent to 5.2% of GDPin the four quarters to 2013 Q3, the central bank (NBH)reported on Monday [18 November]. 18 NovemberRecord funds expected from EU this year, sayssecretaryA record amount of 1,500 billion forints [NZD 8.3 billion] isexpected to land in Hungary this year, the state secretaryheading the prime minister’s office said on Friday [22November]. Hungary has drawn as much as 900 billionforints [NZD5 billion], in EU subsidies since August thisyear, János Lázár told a local forum in Nagyér, SEHungary. The state secretary promised measures toaccelerate payments, which he said also lay in the interestof the central budget. Lázár said that Hungary would getdevelopment funds equivalent to 7,500 billion forints[NZD41.5 billion] under the EU’s 2014-2020 FinancialFramework, adding that 60 percent of that amount wouldbe earmarked for boosting the economy. MTI 23NovemberHungarian Nobel Prize winner OK after hip fracture

Doctors say Imre Kertész, the2002 winner of the NobelPrize in literature, is in stable,satisfactory condition afterbreaking his hip andundergoing surgery. MilitaryHospital director Lajos Zsirossaid Kertész broke his righthip in a fall Thursday [21November] at his Budapesthome. Zsiros said recoveryfrom the injury could take up

to three months but it would be determined later how longthe 84-year-old Kertész would remain hospitalized. 23NovemberHungary cuts main interest rate to record low 3.20%Budapest. Hungary’s central bank (MNB) cut its maininterest rate Tuesday [26 November] to a new record lowlevel of 3.2 percent from 3.4 percent, in an effort to sparkfaster economic growth, AFP reported. The widelyexpected cut, announced on the bank’s website, was the16th in a row in an easing cycle begun in August 2012when the rate was 7.0 percent. As in previous months theMNB said Hungary’s low inflation and growth outlooks, aswell as the continuing favourable global market sentiment,supported taking the base rate to a historically low level.“The Hungarian economy is running below capacity,” thebank said in a statement. “Inflationary pressure remainsmoderate, the three-percent medium-term targetmeanwhile may allow for further monetary easing,” itadded. 26 NovemberHungary Jobless Rate Holds Steady At 9.8%Unemployment rate in Hungary was 9.8 percent in thethree months to October, the same as that in July-September, the latest figures from the Hungarian CentralStatistical Office showed Wednesday [27 November]. Thejobless rate, however, was notably lower than 10.5 percentrecorded during the same period last year. The number ofunemployed people was 433,700, which was 29,000 fewerthan in the same period of 2012. There were 434,200unemployed persons in the country in July-Septemberperiod. The unemployment rate for youth in the age groupof 15-24 was 26.8 percent. This was less than 27.4percent in July-September 2013 and 30.1 percent in

August-October 2012. A separate release from thestatistical office showed today that the number ofemployed persons in Hungary increased by 57,000persons year-on-year to 3.99 million. 27 NovemberHungary most generous of EU27 in grantingcitizenshipEurostat has released its report on resident foreigners inthe European Union’s 27 member states, finding Hungaryto be tops among the EU27 in terms of resident citizensgiven citizenship: Some 9.8 per 100 residential foreignersin the country acquired citizenship in 2011. For the year, atotal of 783,100 acquired citizenship status from a EU27state, down 4% from 2010; Hungary, however, saw a hugeincrease of about 338% from last year. from 6,100 newcitizenships granted in 2010 to 20,600 in 2011. AfterHungary, the highest rates of new citizens per 100 residentforeigners were observed in Poland (6.7), Sweden (5.8),Malta (5.3) and Portugal (5.2). The lowest rates were seenin the Czech Republic (0.4), Slovakia (0.4), Latvia (0.6),Estonia (0.7) and Austria (0.7). On average, 2.3citizenships were granted per 100 resident foreigners inthe EU27. 28 NovemberHungary Turns to Constitutional Court Over ForexLoansThe issue of foreign-currency loan contracts in Hungarytook another turn Friday after the government asked thecountry’s Constitutional Court to review whether it has thelegal right to intervene and change the terms of thecontracts. The governing Fidesz party of Prime MinisterViktor Orbán has asked the Constitutional Court toexamine the issue as it seeks to ease the burden ofhouseholds with foreign-currency loans, mostlymortgages, before parliamentary elections next year.Many Hungarians took out mortgages denominated inSwiss francs or euros at a time when they were cheaperthan local-currency loans. The financial crisis hasweakened the forint to such degree since then that theborrowers have suffered a massive spike in theirrepayment costs. Mr. Orbán has previously said that theforeign-currency loans are a faulty product and that thebanks and not the borrowers should bear the losses. 29November

Hungary Forbids Tobacco Sales in Gas Stations,Grocery Stores

The Hungariangovernment hasdecided toremove tobaccoproducts from theshelves ofgasoline stationsand grocerystores, a movethat could cost itbillions fordamages, TheBudapest Beacon

reports. The government ban will take effect 1 June 2014.Last year, Hungary said it would prohibit around 40,000retailers from selling tobacco products, shifting tobaccosales to privately owned National Tobacco Shops. Thegovernment reason for the change was to reduce minorspurchasing tobacco products. The change means that thegovernment would have to pay the retailers damagesresulting from early termination of concession contracts tosell the tobacco. 4 DecemberNumber of non-resident Hungarian citizens climbs tohalf millionHungary welcomed its half-a-millionth new citizen sinceoffering dual citizenship to ethnic Hungarians living abroadin a ceremony in parliament on Thursday [5 December]addressed by Prime Minister Viktor Orbán. The newestcitizen was Franciscan monk Csaba Bőjte (age 54), whofounded and has operated an orphanage in northernRomania for the past 20 years, essentially rescuing 5,000children during that time. Bőjte said he wanted to retain his

Romanian citizenship and hoped that all countries of theregion could increasingly support one another and theHungarians living in them. Orbán welcomed Bőjte and hismother Julianna, who also became a Hungarian citizen.He said when in 2010 parliament enacted the law makingcitizenship for ethnic Hungarians possible without aresidence requirement, effective as of January 2011, it hadessentially opened a door locked by the historicaltempests of the 20th century that scattered Hungariansthroughout the world. 5 DecemberSocialists Blame Fidesz Government For Hungary’sPoor Pisa ResultsIt is not due to the Fidesz government’s Socialistpredecessor that Hungary’s latest PISA results measuringthe performance of school pupils were poor but to currenteducation policymaking, the opposition party said.Hungarian students fared worse than the OECD averagein the 2012 PISA tests. The survey showed that Hungarianstudents fell short of the OECD average in readingcomprehension, mathematics and natural sciences. RózsaHoffmann, the state secretary for education, said earlierthat the students involved in the survey had started schoolin 2003 so their poorer results are the consequences oftheir early period of study, she said. [New Zealand fell from7th to 13th in reading, from 7th to 18th in science and from13th to 22nd in maths in the PISA report for 2012. Ed.] 6DecemberHungary Will Remain GMO FreeHungary will remain free of genetically modifiedorganisms, and our policy on this shall remain one of zerotolerance, the Ministry of Rural Development’s Minister ofState for Parliamentary Affairs Gyula Budai declared at apress conference in Budapest on Sunday [8 December].The Minister of State reaffirmed the Hungarian standpointon keeping the country GMO free following the close of theMinistry’s series of events and lectures entitled Roadshowfor a GMO-free Hungary. The Roadshow’s goal was toincrease public awareness of why keeping the countryGMO free is important to Hungary at as many venues andto as wide an audience as possible. 9 DecemberThousands of Hungarians Register for Free CashWithdrawalHungarians are flocking in their thousands to takeadvantage of twice-monthly cash withdrawals beingoffered free by banks as mandated by the governmentwhile the majority Fidesz party limbers up forparliamentary elections next year. One of thegovernment’s controversial policy initiatives aimed atraising funds to chip away at the country’s debt included afinancial transactions tax launched this year. Hungarylevied a financial transaction tax on banks 1 January, withcharges currently at 0.3% on each transaction in general,with a cap of 6,000 forints [NZ33.20] per transaction, and0.6% on cash withdrawals with no cap on the levy. The taxhas had a dramatic impact on consumer price inflation forfinancial services, which sky-rocketed an annual 46% inthe first nine months of the year. Hungary’s headlineinflation over the same period was 2.1%. Hungarianscould save up to 900 forints [NZD5.00] each month onATM cash withdrawals starting 1 February. They will beable to take out up to HUF150,000 [NZD830] a month freeof charge, nearly 50% more than the country’s monthlyminimum gross wage. 9 DecemberHungary trade surplus dips, export growth strongHungary’s trade surplus edged down in October, officialdata showed Monday [9 December], although exportgrowth – which the EU country relies on heavily –remained strong. Analysts have said the economy hasstarted benefiting from steady growth in export sales,especially in the auto sector. Hungary is part of the regionreferred to by analysts as emerging Europe which they sayoverall now looks placed for a possible firm recovery,although this depends heavily on how the eurozoneperforms. Last week, Hungary, which just emerged from arecession this year, posted its third quarter running ofeconomic growth – at 0.9 percent on a quarterly basis. 10December

Eamon Lui had dreamed of playing professionalwater polo for years, so when the 27 year-oldfrom Lower Hutt became the second NewZealander in recent times to win a contract with aHungarian team, he was overjoyed. Hungariancoach József Sike, who coaches the New Zealandmen’s national team, played a key role in theMiskolc club considering Lui. He took up the one-year contract with the second division team inSeptember. In addition to the rigorous trainingregime, Lui attends weekly Hungarian lessons. Asfor culture shock – even when living a dream, Luisays it’s hard to get used to every Tom, Dick andHarry wishing you “Bon appétit” the minute theycatch you biting into a chocolate bar...

Ami Új-Zéland a rögbiben, az a vízilabdábanMagyarország. A 27 éves Eamon Luinak márévek óta az volt a célja, hogy a világ legjobbjaitóltanulhasson, ráadásul profiként. A terveaugusztusban vált valóra, a Miskolc ob I./B-scsapatának fizetett pólósa lett. A gyorsaságot éstechnikát még szoknia kell a medencében, dehozzáállása miatt hamar megszerették klubjában.

Van, hogy Miskolc egy budapestinek már a világvége, de egy új-zélandi esetében erről már vitasem lehet. Ki gondolná, hogy valakinek az avágya, hogy az Avas lakótelep tövében játsszon?Eamon Lui innen 17 ezer kilométernyireábrándozott arról, hogy egyszer profi vízilabdáslesz Magyarországon.

A 27 éves játékos vágya augusztusban váltvalóra, amikor leigazolta a másodosztályúPannergy MVLC csapata, és azóta fizetettpólósként játszik. Lui a magyar póló korábbikorszakos egyéniségeiről mit sem tudott,Gyarmati Dezső, Kárpáti György vagy FaragóTamás neve nem mond neki sokat, de KeményDénes válogatottját látta a tévében, majd elég volt2005-ben megnéznie egy Vasas-Honvéd-bajnokit,hogy rabul ejtse a magyar vízilabda.

„A junior válogatottal jártunk itt, és egybőlfeltűnt, mennyire technikásan, mennyire gyorsanjátszanak hozzánk képest. A magyar csapat olyana pólóban, mint rögbiben az All Blacks (ez az új-zélandi válogatott beceneve). Hihetetlenül okosanjátszanak a magyar pólósok, és az sem lehetettvéletlen, hogy kilencszer nyertek olimpiaibajnokságot. Mindenképpen Magyarországonakartam játszani és profi lenni, az volt a célom,hogy ez a két dolog egyszerre teljesüljön.”

Nem is csoda, hogy az új-zélandi pólóról nemsokat hallani, a négy és félmilliós országban a

rögbi a legnépszerűbb sportág, ahogy Luielmondta, póló nagyjából minden más utánkövetkezik, megelőzi a krikett, a futball, akosárlabda és a strandröplabda is, de valami mármegmozdult. Ez persze most még csak azt jelenti,hogy kint voltak például az ideivilágbajnokságon, de a 23-1-es vereségre, amit amagyaroktól szenvednek el, nem lehetnekbüszkék.

Hogy egyáltalán megmozdult az új-zélandi póló,jórészt arról is magyar edzők tehetnek. A férfiszövetségi kapitány Sike József, a női Bíró Attila,mindketten Egerből igazoltak Új-Zélandra.

A magyar kapcsolat Luinak is kapóra jött, Sikeajánlására érkezett próbajátékra a vb után: előszörKaposváron nézték meg, majd néhány hét után,mikor kiderült, hogy ott nem tudnak szerződéstadni neki, Fekete Szilveszter a Miskolconedzősködő Binder Szabolcshoz küldte Luit.

„Az első edzés után azt mondtuk, maradjon. Aszemélyisége, a mentalitása beleillett a képbe.Nagyon sok mindent feláldozott, hogy itt legyen.Erre tette fel az életét, látszik, hogy fejlődni akar,nagyon elhivatott, de élvezetből játszik.”

Persze pénzt is kap, de Lui fizetése Binder szerintsem akkora, hogy túl nagy lábon élhessen belőle,inkább csak elvan, még akkor is, ha a lakást és azétkezést biztosítja neki a klub. Az álmabeteljesüléséért Lui egy pénzügyi tanácsadó cégethagyott ott két és fél év után. De így is jól jár,otthon fizetnie kellett azért, hogy játszhasson, aválogatott pólósok saját költségükön, több ezerdollárt áldozva utaztak a barcelonaivilágbajnokságra.

Az új-zélandi póló teljesen amatőr, a középiskoláskorúak között viszonylag sokan játsszák. Luiszerint korosztályos csapataik még elég jók is, dea felnőtteken látszik, hogy rendes állás mellettpólóznak. Neki is nehéz volt megszervezni, hogyreggelente munka előtt és után legyen lehetőségeedzeni. Úgy véli, ha náluk is fizetett játékosok

lennének, sokkal jobbá válhatnának, de mostamatőrként nem tudnak magasabb szintre eljutni.Néhány kivétel azért van, Joseph Kayes Szegedenprofiskodott négy évig, ő számít most a legjobbanjegyzett új-zélandi pólósnak, de már Lui iselmondhatja magáról, hogy egy erős ligábanjátszik, még ha ez csak az ob I./B is.

Azt most nem idéznénk, hogy mi volt az elsőmagyar szó, amit megtanult, de elhivatottságát azis jelzi, hogy nyelvórákat vesz, bár a csapatbólvalamilyen szinten mindenki beszél angolul. Avízilabda szót már gond nélkül mondja ki, és afontosabb taktikai utasításokat is hamarmegtanulta. Kisebb kulturális sokk azért érte,szokatlan számára, ha csak egy csokiba isbeleharap, azonnal megszólal e téren előzékenymagyar, hogy jó étvágyat, nem is érti, hogy lehetennyi köszöngetés között nyugodtan enni. Alegjobb és legtechnikásabb magyar Lui szerintmost Varga Dániel, Barcelonában edzéseken éscsoportmeccsen is volt alkalma közelről látni.

Egy kis idő kellett neki, hogy belerázódjon amagyar ritmusba: „Teljesen más a tempó, nagyongyors a játék és intenzívek az edzések is. Otthonis volt, hogy napi két tréninget tartottunk, de itt ezteljesen más, az első két hónapban nagyonkimerítettek.”

Binder elmondta, néhány hiányossága van mégLuinak, látszik rajta, hogy nem itt nevelkedett, de„olyan vízfekvése és labdatechnikája van, amitsok hazai játékos is megirigyelhet. Az mégmegesik, hogy egy-egy jó szituációban nem állbele a lövésbe, hanem továbbpasszol, de amivelmeglepett az az, hogy nagyon jól lát a pályán, ésimprovizatív a játéka.”

Az új-zélandi is ebben látja erősségét, a pólósokközött kistermetűnek számít, így a gyorsmozgásokkal, cselezésekkel tud leginkábbérvényesülni a medencében.

Egy évre írt alá Miskolcra, reményei szerintazonban még több évig itt fog pólózni, és azt semtartja elképzelhetetlennek, hogy kitanulja az edzőiszakmát. Ha minden összejön, akkor majd azt iselmondhatja magáról, hogy az első osztálybanjátszott. Az eredményért sokat áldozó Pannergyaz Újpesttel vetélkedve jó eséllyel feljuthatjövőre. Lui már nemzetközi meccsen ismegmutathatta magát, a Magyarország-Görögország világliga selejtező előtt a Miskolc anagyváradi klubbal mérkőzött meg.

Forrás: Sport Géza, 2013. december 4.,fotók: Bődey János

3 6

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d s p o r t

sp r tÚj-ZélandrólMiskolc is lehet álom– Fehér János

Gyöngyös Imre Shakespeare-jeShakespeare 19. szonettjéhez fűződő megjegyzés:

Az „oroszlán” és „orozván” nőrímben, sajnos, a hangzatos rím kedvéért én sem tudtam ellenállni a sorbővítésnek. Nyelvújításutáni nyelvi meghonosodásunk hiányolja az egy szótagos tömörítéseknek azt a mennyiségét, amelyek segítségével mindentősgyökeresen megoldható lenne! Az idiómák magyarosítása is egy probléma ebben a szonettben! A fogalmak más megjelenítése(ismétlődés!) is egyike a megoldandóknak. Mindazonáltal a szonettet átszövő motívum a megállíthatatlan Idő! Ezzel látszik dacolnia Bárd reflexióiban.

Shakespeare Sonnet XIX

Devouring Time, blunt thou the lion’s paws,And make the earth devour her own sweet brood;Pluck the keen teeth from the fierce tiger’s jaws,And burn the long-liv’d phoenix in her blood;Make glad and sorry seasons, as thou fleets,And do whate’er thou wilt, swift-footed Time,To the wide world, and all her fading sweets;But I forbid thee one most heinous crime:O carve not with thy hours my love’s fair brow,Nor draw no lines there with thine antique pen;Him in thine course untainted do allow,For beauty’s pattern to succeeding men.

Yet, do thy worst, old Time: despite thy wrong,My love shall in my verse ever live young.

Szabó Lőrinc fordítása:

Falánk Idő, nyűdd az oroszlán körmét,S falasd a földdel édes fiait,Törd vad tigris-álkapcsok foga tőrétS ős főnix vére igya lángjaid;S legyen víg s bús kor, amit röptöd elhagy,S tégy, amit akarsz, Gyorslábú, te, aNagy világgal s tűnő ékeivel, csakEgy szörnyű bűnt ne kövess el soha:Ne szántsák kedvesem szép homlokátÓráid, s ódon pennád rajzai;Suhanj fölötte érintetlen át,Szépségminta, mai s mindenkori!

De tombolj bár, vén Idő, legvadabban,Örökifjan él kedvesem e dalban.

Gyöngyös Imre fordítása:

Falánk Idő, csorbítsad az oroszlánkörmét, szülöttjét falja föl a föld!A tigris vad fogát is elorozvána vén főnix vérét égetve öld.Víg és bús kort villants bármerre mégy,akármi jöjjön tőled Gyors Idő,óvd világunk sok bomló édesét!Tiltom neked óráid büntetőbűnös rajzát a kedves homlokán,hogy ráncokat ne rój tolladdal ott,munkádban őt bántatlan hagyva: tánaz utókorra mintának hagyod!

Őrjöngj hát vén Idő, bármit tegyél,versemben jó szerelmem ifjan él!

3 7

Magya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n dl e t ’ s c o o k h u n g a r i a n

K l á r a d u t o i t

Poppy seed pudding with honey (Mákos guba mézzel)(2001)

The older we grow, the more attached we become to the traditions of our childhood. The Hungarian Christmas customs seem much more intimateto me, than New Zealand Christmas traditions... While there are now only two of us to sit down together for dinner on Christmas Eve, even nowthe living room is closed off so we “don’t disturb the angels at work”. We have a grandiose table, we wear our Sunday best and the menu isalways the same: wine soup, crumbed fish and – my Father’s favourite – poppy seed pudding.

Unfortunately you can’t buy “kifli”-s here, but with experimenting I’ve found that you can achieve asimilar result using crispy buns. The poppy seed is left over from making the bejgli filling andwhen mixed with Manuka honey it makes a delicious combination. I hope you’ll try it. I wishall our good readers a Christmas filled with mercy and a very happy New Year!

Poppy seed pudding with honey (Mákos guba mézzel)

4 crispy rolls a few days old 400 ml milk20g butter 150g poppy seeds150g castor sugar 1-2 tbs melted honey (Manuka)

Cut the rolls into slices about half an inch thick and soak in the milk, until the slicesbecome soft, but not mushy. Grease a heatproof dish, add the roll slices and dry out in a pre-heated (medium) oven for about 10-15 minutes. In the meantime grind the poppy seeds and mixwith the castor sugar. Sprinkle mixture over the hot roll slices and bake for another 5 minutes. Removefrom the oven, drizzle generously with honey and serve hot. Jo étvágyat!

Let ’s Cook Hungarian

c o n t e n t s

HU N G A R I A N CO M M U N I T I E S I N NE W ZE A L A N D

Auckland Hungarian Club President: Zsolt Trieb

PO Box 109-138, NewmarketAuckland

tel: +64 21-025-94075email: akl.h.club@gmail.com

Hungarian Cultural Society HamiltonContact: Dr Adrienna Ember

tel: +64 7-856-9331email: nzdiversity@xtra.co.nzwww.diversityinstitute.co.nz

Hungarian Society of Wellington President: Éva Bródy-Popp

1 Raroa Rd, KelburnWellington 6012

tel: +64 4 475-7775email: p0ppsi@yahoo.co.nz

Hungarian Club, Christchurch President: István Tóth

11 Hardy Street, New BrightonChristchurch 8061

tel: +64 3 355-7448email: toth2@xtra.co.nz

Magyar Millennium Park TrustChairperson: Klára Szentirmay

PO Box 29-039Wellington 6443

tel: +64 21 907487email: szentirmay@gmail.com

www.magyarmillenniumpark.org.nz

Contents

Képes ajánló – Pictured here - 2Köszönet egy új korszak küszöbén – Szentirmay Klára 3Ushering in a New Era – Klára Szentirmay 3Wass Albert: Karácsonyi mese 4-5Winter Festivities in Hungary 6-7István Bella: Poem for Christmas 6A karácsony örök varázsa – Bedő Anna 7Magyar Karácsony Új-Zélandban – Dr. Szakáts Sándor 8Hungarian Christmas in New Zealand – Dr Alexander Szakáts 8-9Gyöngyös Imre: Új-zélandi karácsonyi leoninusok 9Ajándékozás – Dr. Vámos Lászlóné 10-11Kemény Márta: Egy kócos szalmabábhoz 11Magyarul tanuló kiwik 11Budapesti levél – ismeretlen szerző 12-13The River of Time: Hungary, Communism and 1989 – William J Flockton 14-15„Egy Magyar Kórus Rapszódia” – Barham Márta 15Mi van otthon? – Szentirmay Pál 16What’s new in our homeland? – Paul Szentirmay 16Tóth Árpád: Lélektől lélekig 16Millennium titka – Szentirmay Pál 17The Secret of the Millennium – Paul Szentirmay 17Levél Magyarországról – Horváth Z. Kálmán 18-19Magyar Millennium Park 10th Anniversary 19Széthúzásban az erő – Pap Sz & A 20-21

Mi mindig is Európa része voltunk – Pap Sz & A 21The Tom Paulay Story (Interview, 1995) 22-23Third Tribute to Earthquake Research (1996) 23Hírek Új-Zéland 24-25The Quest for Happiness – Dr Endre Maurer 26Letter from Hungary – Back in Hungary – Paul Hellyer 27Gyöngyös Imre: Mellennium Park 27Konzuli közlemények 28-29Consular News 29Panni Palásti and Ross Harris’ Symphony No. 5 – Zita Munro 29Panni Palásti: Candlelight 29My Ten Favourite Films: Szindbád – Paul Hellyer 30-31Panni Palásti: The line-up 31Panni Palásti: Lessons learned from my father 31First taste of Hungary – Eszter Le Couteur 32-33Steidl Tibor, 1937, Vác – 2013, Wellington 33Péter Péter: Csend 33Recent News from Hungary (compiled by P. Hellyer) 34-35Sport – Új-Zélandról Miskolc is lehet álom 36Let’s Cook Hungarian – Klára Du Toit 37Gyöngyös Imre Shakespeare-je (XIX. szonett) 37Contents 38Value of the Forint 38Hungarian Communities in New Zealand 38Impresszum 38Franz Anton Maulbertsch’s paintings 39-40

founder (alapító): Paul SzentirmayPublisher/Chief editor (Kiadó/fõszerkesztõ): Klára Szentirmay

editor/designer (Szerkesztõ/tervezõ): tünde MátéCommunications to: Po box 29-039, wellington, new zealand 6443 tel: +64 21 907487e-mail: magyarszo@gmail.com

website/honlap: www.hungarianconsulate.co.nz

© Magyar Szó 1991-2013all rights reserved/minden jog fenntarva

iSSn 1171-8978

a Magyar Szó célja az, hogy az Új-zélandban élõ magyarok érdekét szolgálja és az új-zélandi magyar közösség életét dokumentálja. Évente négyszer jelenik meg – az elõfizetési évelsõ száma júniusban. a lapban megjelenõ vélemények nem feltétlenül a Magyar Szót vagy szerkesztõi véleményeit tükrözi.

az elõfizetés ára postázással együtt 12 hónapra Új-zélandon belül $40, illetve nyugdíjasok és diákok számára $35, ausztráliába $45, távolabbra pedig $50. az elõfizetés díját csekkel(postacím Po box 29-039, wellington 6443, new zealand), vagy banki átutalással (Magyar Szo, bank of new zealand (bnz), 020585 0082725 01) lehet fizetni.

the aim of the Magyar Szó is to serve the interest of hungarians living in new zealand, by publicising matters of interest and importance to them, and by documenting the life ofthe hungarian community in new zealand. it is published every 3 months with the subscription year commencing in June. opinions expressed in this publication are not necessarily

those of the Magyar Szó or its editors.the subscription charge within new zealand for twelve months is $40.00, students and beneficiaries, $35.00; $45 to australia, $50.00 to other places, and is payable by cheque

(postal address Po box 29-039, wellington 6443, new zealand), or by direct debit (Magyar Szo, bank of new zealand (bnz), 020585 0082725 01).

V a l u E o f t h e F o r I n T

rateS aS at 6 December 2013 . baSe CurrenCy iS huf.

Currency unit huf/unit

eur euro 300.32uSd united States dollar 219.29gbP united Kingdom Pound 358.41Cad Canada dollar 205.75 aud australia dollar 199.47 nzD new zealand Dollar 181.60 CzK Czech republic Koruny 10.94huf hungary forint 1.00 Pln Poland zlotych 71.75rol romania new lei 67.41rur russia ruble 6.70

KövetKezõ szám:

a Magyar Szó 2012/2013-es elõfizetési évének negyedik, illetve a 2014. márciusi számhozbeküldendõ anyagot kérjük 2014. február 15-i határidõvel a szerkesztõhöz eljuttatni. email: magyarszo@gmal.com; postacím: Po box 29-039, wellington 6443.

Next issue:the deadline for the fourth issue of the 2012/2013 subscription year, that is the March 2014issue is 15 february 2014. email: magyarszo@gmal.com; postal address: Po box 29-039,wellington 6443.

i n d e xMagya r Sz ó - b u l l e t i n o f t h e hu n g a r i a n Co M M u n i t y i n ne w ze a l a n d

3 8

MAULBERTSCH, Franz Anton

(1724, Langenargen – 1795, Vienna)

Maulbertsch was a painter and copper engraver of Austrian

descent. His first teachers were his father and the painter Van

Roy. From 1741, he was a pupil of J. van Schuppen at the

Vienna Academy. He worked mostly in Austria, but also in

Bohemia and Hungary. A highly productive artist of rococo,

he painted altar-pieces and frescoes under the influence of

Ricci, Piazetta and Pittoni, and followed Austrian traditions

too. A major work of his early period was a series of frescoes

for the parish church of Sümeg (1757–59), followed by

frescoes for the Erdődy Castle and its chapel (1763), allegoric

frescoes for the Féltorony Castle (1765), frescoes of the Győr

Cathedral (1772, 1781), the dome of the Vác Cathedral

(1774), frescoes of St Stephen for the parish church in Vác

(1781–82) and frescoes of the Episcopal See in Szombathely

(1783). The frescoes of the chapel of the girls’ school in Eger

show the tranquility of his late period (1792–93). Of his works

abroad, most famous are his frescoes for the Piarist Church in

Vienna (1752–53), the church in Pöltenberg (1765), the

Innsbruck residence (1775–76), the frescoes in Klosterbruck

and Mühlfrauen, and frescoes for the library of the Strachow

Monastery in Prague. Sketches for “Golgotha” and “Holy

Trinity” are in the possession of the Museum of Fine Arts,

Budapest.

2. 1. adoration of the shepherds Parish Church, sümeg

2. tecoration of the Cupola (detail) Parish Church, Pápa

3. Ceiling decoration (detail) episcopal Palace, szombathely

4. Visitation (meeting of mary and elisabeth) (detail) Cathedral, Vác1.

3.

4.

maulBertsCh franz anton: st stephen offering his Crown to Virgin mary (Hungarian National Gallery, Budapest)