Animal welfare, etológia és tartástechnológiaanimalwelfare.szie.hu/sites/default/files/cikkek/201501/AWETH... · érzelmeiről beszéltek (Masson és McCarthy, 2001). A könyvet

Animal welfare, etológia és tartástechnológia

Animal welfare, ethology and housing systems

Volume 11 Issue 1

Gödöllő

2015

2

Bódi et al. / AWETH Vol 11.1. (2015)

ÁLLATJÓLÉT ÉS TERMÉKMINŐSÉG A BAROMFITENYÉSZTÉSBEN

SZEMLE

Bódi László1,3, Ferencz Timea Róza2, Kisné Do thi Dong Xuan1,3,

Thieu Ngoc Lan Phuong1,3, Szűcs Endre2, Kovácsné Gaál Katalin2,3, Szalay

István1,3

1Haszonállat-génmegőrzési Központ (HáGK)

2100 Gödöllő, Isaszegi út 200.

2Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszer-tudományi Kar (NyME MÉK)

9200 Mosonmagyaróvár Vár 2.

3Magyar Kisállatnemesítők Génmegőrző Egyesülete (MGE)

2100 Gödöllő, Isaszegi út 208.

[email protected]

Összefoglalás

Az Európai Unió állatvédelmi szabályozásának 1998 évi átvétele (1998. évi XXVIII. Törvény az

állatok védelméről és kíméletéről) több állattenyésztési ágazatban jelentős változtatásokat tett

szükségessé. Talán a legradikálisabb átalakítások a baromfiipart, ezen belül a tojótyúkok ketreces

tartásának állatvédelmi feltételeit érintették, de kisebb-nagyobb mértékben valamennyi

haszonállatfaj tenyésztését és tartását befolyásolták. Az állatjólét szemléletének kialakulása és

tudományággá válása a 18. századtól napjainkig tart, ezt mutatjuk be a tanulmány első

fejezetében. A további fejezetekben, az állatjólét jogi szabályozásának ismertetését követően,

áttekintést adunk a fontosabb állatjóléti szempontokról: a környezet és a tartási körülmények

hatásáról az állatjólétre, a viselkedés és a stressz kapcsolatáról az állatjóléttel, továbbá az

állatjólét gyakorlati (tenyésztési, tartási, szállítási, vágási) szempontjairól. Az utolsó két fejezet az

állatjólét általánosan alkalmazható on-farm, fiziológiai és etológiai tudományos vizsgálati

módszereit, majd a baromfitermékek – hús és tojás – példáján az állatjólét és a termékminőség

kapcsolatát tárgyalja.

Tanulmányunkkal elsősorban az állatjólét hazai fejlesztésének, tudományos megalapozásának és

oktatásának szükségességére kívántuk a szakmai közvélemény figyelmét felhívni, melynek során

nem titkoltuk azon véleményünket sem, hogy az állatok jólétének megerősítése nem csak

törvényi előírás, hanem egyúttal az állattartók és fogyasztók igényességének mércéje is, mind az

állatokkal való bánásmód, mind a termékminőség tekintetében.

Kulcsszavak: állatjólét, etika, baromfitenyésztés, termékminőség

Animal welfare and product quality in poultry breeding

Review

Summary

The introduction of European Union’s rules regarding animal welfare in 1998 (XXVIII Act on

protection and sparing of animals) significantly affected Hungarian breeders in many branches.

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

mailto:[email protected]

3


Most radical transformation that arose from animal welfare regulations was the one for poultry

generally and laying hens kept in cages particularly, but all farm animal production branches

were affected to a certain extent. Animal welfare view and its becoming a branch of science has

been developing since the 18th century. This process is shown in the first chapter of the paper. In

the next chapters, after discussing the legal framework of animal welfare, major aspects of this

topic is reviewed, including the effect of the environment and keeping conditions on animal

welfare, relationship of it with behaviour and stress of animals, as well as practical aspects of

animal welfare (breeding, keeping, transportation and slaughtering). In the last two chapters,

research aspects of the methodology of animal welfare studies (on farm, physiology and

ethology), and then the relationship of welfare with product quality in which poultry products

(meat and egg) are quoted as examples, were discussed.

The key aim of this review paper was to draw attention of professionals and lecturers to the

importance of establishing scientific and educational bases of animal welfare development, in

which authors made no secret of their opinion about the fact that animal welfare should not be

handled as a simple legal issue, but it is also the standard of animal producers and consumers,

being particular about both animal care and product quality.

Keywords: animal welfare, ethics, poultry breeding, product quality

Az állatjólét szemléletének kialakulása

Az állattenyésztési etika abból az alapállásból indul ki, hogy az állatok érző lények, és az

emberhez hasonlóan tudnak szenvedni és van fájdalomérzetük – mint azt a jogalkotó az

állatvédelmi törvény (1998. évi XXVIII. Törvény az állatok védelméről és kíméletéről)

preambulumában is kiemeli –, ezért az emberhez hasonlóan joguk van a jólléthez és a

fájdalommentes élethez. Tudományosan bizonyított, hogy az állatok is éreznek örömöt és vannak

érzelmeik (Gere, 2008). Ez különösen fontos paradigmaváltást jelent, ugyanis nem sokkal

korábban az állatok érzelmeiről a tudomány világában nem „illett” beszélni. Olyan tudósoknak is,

mint Jane Goodall, az antropomorfizmus vádjával kellett szembenézniük, ha az állatok

érzelmeiről beszéltek (Masson és McCarthy, 2001). A könyvet angol nyelven (When elephants

weep – The emotional lives of animals címen) 1995-ben adták ki, ekkor még mindenképpen

fontosnak tűnt az állati érzelmek meglétének bizonyítása.

A XX. század közepéig tartó tradicionális (családi) gazdálkodás időszakában az

állattenyésztés alapját a jó gazda gondossága jellemezte (1. kép). A felfogás szerint, ha az állat

szenvedett, vele együtt szenvedett a gazda is. Ekkor még a társadalomnak nem kellett külön

törvényben szabályozni az állatok védelmét, mert a helytelen bánásmódnak az állatokkal rosszul

bánó gazda látta a kárát, és elegendőnek bizonyult az állatok drasztikus bántásának a tilalma

(Ewing és mtsai, 1999). Ennek ellenére 1824-ben megalakult az első állatvédelmi szervezet, a

Society for the Prevention of Cruelty to Animals, mai nevén Royal Society for the Prevention of

Cruelty to Animals.

A nyugati társadalmak állattenyésztésében a huszadik század második felében kialakuló

iparszerű termelési mód gyökeresen átalakította az állattartási formákat, radikálisan

megváltoztatta a tartásukról vallott felfogásunkat, ami merőben különbözött attól a bibliai képtől

is, ahol a jó pásztor a zöld mezőn békésen legelteti juhait. Ebben az új termelési módban a

korábbi, az állatokat érző élőlényeknek tekintő, igényeiket körültekintően kielégítő gazdálkodás

helyét az állatpszichológiai és biológiai felismerésükre kevés figyelmet fordító, racionális,

profitorientált termelési mód foglalta el. Ekkor már nem volt elegendő és megfelelő az állatok

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

4


bántalmazását elítélő társadalmi-etikai írott és íratlan szabályok rendszere (Fraser és Broom,

1997).

A zsidó-keresztyén és muzulmán vallások – szemben pl. a hindu és buddhista szemlélettel

– azt az elképzelést képviselik, hogy az állatokat az ember hasznára teremtették (Croney és

Millman, 2007). Ennek ellenére az állatok kímélete ezekben a vallásokban is megjelenik, mint

morális elvárás, többek között a kóser, illetve halal vágás előírásaiban, még ha napjainkban a

vágás előtti kábítás tiltásával komoly állatvédelmi vitákat váltanak is ki.

1. kép: 100-as tenyészistálló tyúkok számára a Kisállattenyésztési Kutatóintézetben

(KÁTKI, Gödöllő, 1953)

Forrás: MMgM fotóarchívuma

Picture 1: Breeding house for 100 chicken breeders at the Institute for Small Animal Breeding

(KÁTKI, Gödöllő, 1953. Source: MMgM photo archives)

Jeremy Bentham utilitarista filozófus már a 18. században felvetette, hogy az állatok érző

lények. Thomas Hobbes 1651-ben a Társadalmi Szerződést az állatokra is kiterjesztette volna,

ugyanakkor Jean Jacques Rousseau ezt elutasította (Croney és Millman, 2007). Descartes

egyenesen gépeknek tekintette az állatokat, ezért mindenfajta etikai kérdést feleslegesnek tartott

velük kapcsolatban, hasonlóan Kanthoz, aki a racionalitás és moralitás hiányával érvelt (Rollin,

2008). Látható tehát, hogy az eltérő etikai megközelítések régóta léteznek egymás mellett.

Sandøe és Christiansen (2008) több, egymástól erősen eltérő, napjainkban is létező etikai

megközelítést ismertetnek könyvükben. Ettől függetlenül, az állatjóléttel foglalkozó kutatóknak is

tisztában kell lenniük azzal, hogy a tudományos alapon kidolgozott, állatjólétre vonatkozó

definíciókat erősen befolyásolja az adott társadalom morális gondolkodása (Ohl és van der Staay,

2012).

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

5


Az állatjólétre a 20. század második felétől egyre nagyobb figyelem irányul. Széles

politikai spektrum, nagyon különböző gondolkodású emberek – Jane Goodall, Coretta Scott King

(Martin Luther King özvegye) pápák és konzervatív szenátorok, feministák és ügyvédek,

tudományos kutatók és rock sztárok hirdetik a fontosságát. Nagy-Britanniában az animal welfare

a tíz legfontosabb társadalmi ügy között szerepel, Rollin (2008) közlése szerint nyolcadik a

rangsorban.

Az állatok igényeit figyelmen kívül hagyó, sokszor kíméletlen, természetellenes tartásmód

egyre nagyobb ellenérzést váltott ki, elsősorban a városi társadalmi rétegek körében, és ez a

felháborodás számos, az állatok védelmét szolgáló civil szerveződési formában, állatvédő

mozgalomban jutott kifejezésre. Az állattenyésztési etikában bekövetkezett változás alapjául az a

felismerés szolgált, hogy a gazdasági állatok szenvedésének elsődleges oka az új termelési

szerkezetben megnyilvánuló azon törekvés, hogy az emberek javát szolgáló állatitermék-

előállítás a kíméletlen bánásmód révén az állatok biológiai igényét figyelmen kívül hagyó

technológiai viszonyok között valósult meg (Gere, 2008). A termelés növelése érdekében

alkalmazott szelekció pedig az állat jólétének árán növelt profitot jelentett (Oltenacu és Algers,

2005).

A napjaink állattenyésztési-állattartási etikai szemléletében a „régi”, hagyományos

felfogás mellett, három újabb irányzat figyelhető meg (Cheeke, 2004):

1. A hasznosság elve szerint bármely emberi cselekvést kizárólag az igazol, hogy az mennyiben

eredményezi a legnagyobb hasznot a legtöbb ember számára. A felfogás az emberek jólétét

az állatok jóléte fölé helyezi.

2. A közösségi etikát képviselők szerint, ahogy mi emberek sem viszonyulunk azonos módon

egymáshoz, úgy az állatok különböző csoportjaihoz is más és más lehet a viszonyunk. Ez a

nézet megengedhetőnek tartja az állatok különböző csoportjainak eltérő etikai szempontok

szerinti értékelését.

3. A legkisebb baj elvét képviselők etikai nézete szerint az állatoknak morális jogaik vannak,

melyek azonos értékűek az ember jogaival, ezért az embernek erkölcsi kötelessége, hogy az

állatok kezelésére azt az eljárást válassza, amely számukra és a környezetükben is a

legkisebb bajt okozza.

A Farm Animal Welfare Advisory Committee öt híressé vált pontban foglalta össze az állatok

jogait (Gere, 2008; Farm Animal Welfare Advisory Committee, 2009):

- mentesség az éhezéstől, szomjúságtól és hiányos tápláltságtól,

- mentesség a környezetváltozás szélsőséges és káros hatásaitól,

- mentesség a fájdalomtól, sérüléstől és betegségektől,

- lehetőség a természetes viselkedésformák gyakorlásához, a biológiai igényeket kielégítő

állatbarát környezethez,

- lehetőség a félelem- és stresszmentes élethez.

A jognak ezt a védelmét nyújtják az állatokra vonatkozó törvények, előírások és

rendelkezések is, amelyek valójában az állatok jólétét szolgálják.

Lund és mtsai (2004) a biológiai gazdálkodásban az ökológiai szemlélet mellett etikai

„szerződés” kidolgozását javasolják, amely kötelezővé tenné a biológiai gazdálkodás során az

állatok jó közérzetének biztosítását, és védené őket a kizsákmányolástól. Természetesen a

termelő és a szabályalkotó mellett megjelenik a fogyasztó felelőssége, sőt elengedhetetlen

továbbá a következetes, jól alkalmazható ellenőrzési rendszer is (Frewer és mtsai, 2005).

A jogalkotásban, egy országban sem érvényesülnek maradéktalanul etikai, illetve tudományos

szempontok. Az állatvédelmi szempontok érvényesítése mindig megjelenik a fogyasztói árakban

is, a szabályok meghozatalakor a gazdasági, a fogyasztói és a termelői álláspontot szintén

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

6


figyelembe veszik (Croney és Millman, 2007). Emellett a termelők és a fogyasztók állatjólétről

alkotott felfogása jelentősen különbözik (Vanhonacker és mtsai, 2008) több szempont esetében is.

Ennek következménye, hogy a fogyasztók jellemzően problematikusabbnak ítélik meg az

állatvédelmi helyzetet, mint a gazdálkodók.

Az is tény, hogy főképp a társadalom és a fogyasztók igénylik az állatjóléti előírások

érvényesítését, meglétét és ellenőrzését (Rushen és mtsai, 2011). Nagyon fontos megállapítást tett

ugyanakkor Harvey és Hubbard (2013) a társadalmi szokásokkal kapcsolatban: vizsgálataik

alapján az állampolgárok állatjóléttel kapcsolatos elvárásai jelentősen eltérnek (magasabbak)

attól, amilyen mértékben hajlandóak az állatjólét többletkiadásait megfizetni. Hasonló

megállapítást tett Schröder és McEachern (2004) is. A magasabb árat szívesebben fizetik meg az

emberek, ha meg vannak győződve, hogy az állatok tartása jólléti szempontból megfelelő

(Nocella és mtsai,, 2010).

Az állatjólét jogi szabályozása

Az állatok jóléte az állatok stresszmentes életét – bár Selye (1976) szerint stressz nélkül

nincs élet – és az örökletes hajlamaik, adottságaik teljes kibontakoztatását lehetővé tevő

környezeti feltételek biztosítását jelenti (Gere, 2008). Más megfogalmazásban az állatjólét azt

jelenti, hogy az egyed harmóniában van a környezetével (Désiré és mtsai, 2002).

Az állat jólétéről való gondoskodás már önmagában véve is kívánatos, ezt jogszabályok is

előírják. Ma már elmondható, hogy a társadalom egyre szélesebb rétegei érdeklődnek az állatok

jóléte iránt. Ezt erősíti a termékminőséggel szembeni növekvő igény és az emberek

egészségtudata is. Az állatjólét, állatvédelem mára valóságos mozgalommá vált. Magyarországon

az emberek gondolkozása ezen a téren kissé „régimódibb”, de a szemléletváltozás hazánkban is

jól érzékelhető (Bódi, 2004). A felmérések szerint a vásárlók túlnyomó többsége általánosságban

feltétel nélkül támogatja az állatok védelmét szolgáló szabályok szigorítását. A képet némileg

árnyalja azonban, hogy ez az elkötelezettség a vásárlási szokásokban még a nagyobb

vásárlóerővel rendelkező fejlettebb nyugati országokban sem jelenik meg olyan mértékben,

amely megfelelő többletbevételt biztosíthatna a termelők számára a megnövekedett költségek

fedezésére (Schrader, 2004).

Az 1998. évi XXVIII. sz. törvény az állatok védelméről és kíméletéről számos etikai

szempontot is tartalmaz, és „az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, tisztában

tartásuk, jó közérzetük biztosítása minden ember erkölcsi kötelessége” tudatában került

elfogadásra. Kiterjed valamennyi, az ember által tartott állatra, így természetesen a gazdasági

haszonállatokra is. Az állattartó köteles jó gazdaként gondoskodni állatáról (Bódi, 2004). Az

etikai szemlélet jelenik meg a fentebb említett legkisebb baj elvében is. Magyarországon az

állatvédelmi szabályokat a hivatkozott törvény mellett a végrehajtására kiadott, többször

módosított 32/1999. (III.31) számú FVM rendelet, az Unióban pedig a 98/58/EK és a 99/74/EK

uniós irányelvek rögzítik (Marlok és Kovácsné Gaál, 2008).

Minél kedvezőbb az állatok egészségi és tápláltsági állapota, minél jobbak a genetikai és

szaporodásbiológiai adottságok és a tartási körülmények, és minél hatékonyabb a keletkező

melléktermékek kezelése, annál inkább várható az élelmiszerbiztonsági kockázatok csökkenése

az állati termékek előállítása során a fogyasztás helyétől, azaz az asztaltól a termékeket előállító

mezőgazdasági üzemig.

Az állatjóléttel kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a jólét koncepciója az állatok

életminőségével áll kapcsolatban. A részletes koncepció ennek megfelelően értékfüggő (Lund és

Röcklinsberg, 2001).

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

7


Az állatjólét környezeti szempontjai

A hagyományos állattartás és a környezeti feltételek összhangjának fenntartása a fejlődő

országok többségében még természetes, míg a fejlett országokban bizonyos régiók,

természetvédelmi vagy érzékeny területek megőrzésének és helyreállításának eszközévé válik

(Bodó és Szalay, 2007).

Az állatok környezete a tartás során alapvetően befolyásolhatja a jólétüket. Az állatoknak

rendelkezésére álló terület mérete, más szóval az egyedsűrűség több viselkedési elemet is

befolyásol. Általános vélemény, hogy a nagyobb terület javítja az állatjólétet, ez azonban nem

általánosítható minden állatfajra. Buijs és mtsai (2011) szerint házinyulak esetében a nagyobb

rendelkezésre álló terület nem okoz jelentős változást a viselkedésben és a jólétben, azonban a

környezet gazdagítása, pl. fa berendezési tárgyak alkalmazása előnyös lehet. Nyulakkal végzett

hasonló kísérletben (Trocino és mtsai, 2014) a ketrecméret és az egyedsűrűség csoportos

tartásban nem befolyásolta érdemben a viselkedést, viszont a viselkedés sokkal összetettebb lett,

annak ellenére, hogy a kísérleti állatok több időt töltöttek pihenéssel. A nyulak ebben a

tartásmódban bátrabbak, bizalmasabbak voltak az emberekkel, ami új környezeti feltételek között

megszűnt (2. kép).

2. kép: Magyar óriás nyúl mélyalmos tartásban

(XXI. Relax Rabbit nyúl génbanki telep, HáGK, Gödöllő)

Fotó: Szalay István

Picture 2: Hungarian Giant rabbit on deep litter (XXI Relax Rabbit Gene Bank Farm, HáGK,

Gödöllő. Photo: Szalay István)

A környezet gazdagításának jelentőségét más kutatók is tapasztalták. Freire és Cowling

(2013) szerint alternatív rendszerekben a tyúkok fontos állatjóléti mutatójaként ismert

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

8


komfortviselkedés sokkal gyakoribb, mint a hagyományos ketrecekben. Más vizsgálatban

(Shimmura és mtsai, 2007) azonban úgy találták, hogy a ketrec berendezésénél a csoport méret és

az egyedsűrűség nagyobb hatású a viselkedésre.

Az egyedsűrűség és a környezet sokszínűsége mellett kevesebb figyelmet fordítanak a fényre,

holott több vizsgálat bizonyítja a fény jelentőségét a viselkedés, és ezen keresztül a jólét

alakulásában. Közismert, hogy a túl intenzív illetve túl hosszú megvilágítás fokozhatja az

agressziót, baromfi esetében a tollcsipkedés kialakulásának veszélyét. Egyéb, az állatjólétet rontó

jelenségek is megfigyelhetők a túlzott megvilágítással összefüggésben. A hosszabb megvilágítás

csökkentette mind a táplálkozással, mind a komfortviselkedéssel töltött időt (Schwean-Lardner és

mtsai, 2012). 23 órás nappalhossz mellett pl. a porfürdőzés már nem megfigyelhető. Optimális

állatjólétet 17 órás nappalhossz alatt figyeltek meg. Ugyanez a kutatócsoport a fény

intenzitásának hatását is vizsgálta. Vizsgálatukban az 1-től 40 luxig terjedő megvilágítás nem

befolyásolta sem a napi ritmust, sem a melatonin szintet, ugyanakkor a nagyon alacsony (1 lux)

fényintenzitás mellett többet pihentek és kevesebbet tollászkodtak az állatok (Deep és mtsai,

2012). Ez a tény véleményük szerint azt jelzi, hogy a kis fényintenzitás már rontja az állatok

jólétét.

A berendezési tárgyak esetében higiéniai szempontból a legkevésbé kedvező a fa, de ez a

leginkább természetes anyag. A műanyag még elfogadható, de a fém tárgyak kifejezetten

természetellenesek. Az épületek közül a vándorólak fából készüljenek, a stabil épületek pedig

téglából, vakolattal. A padozat lehet beton, vastag alommal, de kedvezőbb a föld padozat. Az

utóbbi esetében szükséges az elszennyeződött talaj cseréje állományváltáskor. Fontos, hogy az

állatok jól érezzék magukat az épületben, amihez a következőkre van szükség (Bódi, 2004):

- megfelelő légcsere,

- megfelelő alom,

- megfelelő kiképzésű ajtók vagy kibúvó nyílások,

- megfelelő berendezési tárgyak,

- megfelelő állatsűrűség.

Az épület elég nagy legyen ahhoz, hogy a teljes állomány számára lehetővé tegye a

pihenést, a mozgást és a normális, társas viselkedést. A kisméretű, zsúfolt épület káros hatását

nem ellensúlyozatjuk nagyméretű, szabad területtel. A baromfi igényli a szabadtéri kifutót, ahol

könnyen hozzáférhető, megfelelő számú etető- és itatóvályút kell elhelyezni. A legelőként vagy

kifutóként használt szabad terület mérete fajonként eltérő. A baromfi általában nem távolodik el

messzire az épülettől, így a hosszú keskeny kifutót nem használja ki, ami zsúfoltsághoz és

stresszes állapot kialakulásához vezethet.

A mesterségesen keltetett baromfit néhány hetes koráig teljesen zártan kell tartani és az épületet

általában fűteni kell.

Nyáron az állatok szívesebben tartózkodnak egy szellős épületben, a zártabb elhelyezést

csak télen igénylik. A libák 6-8 hetes koruk után előnyben részesítik a kifutót, a zárt épületbe

nem szívesen mennek be. Télen csak a legedzettebb fajok és fajták töltik idejük egy részét a

szabadban (3. kép). Az időjárási szélsőségek egyre gyakoribbá válnak, így azok ellen is védelmet

kell biztosítani az állatok számára. Ez elsősorban a trópusi-szubtrópusi származású baromfifélék

– tyúk és gyöngytyúk – esetében fontos tényező, hiszen ezen állatok ősei nem szoktak hozzá a

hideghez. A pulyka alkalmazkodik a legkönnyebben a szélsőséges időjáráshoz, a víziszárnyasok

a nyári hőséget nehezebben viselik, ha fürdővíz nélkül tartjuk őket. A gyöngytyúk a nyári hőséget

jól viseli, de a házityúk nem szereti. Mindezeket figyelembe kell venni az árnyékos területek

megtervezésekor (Bódi, 2004).

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

9


A szabadtartást általában állatvédelmi szempontból rendkívül kívánatosnak tartják,

különösen a fogyasztók sokáig gondolták azt, hogy a szabadon tartott állatok gyakorlatilag

minden problémától megszabadulnak. A valóság ezzel szemben az, hogy szabadtartásban is

felmerülnek olyan problémák, amelyekről sokáig azt gondolták, hogy csak az iparszerű, zárt

tartás velejárói. Hartcher és mtsai (2015) a szabadban tartott tojótyúkok tollcsipkedésével

kapcsolatban végeztek vizsgálatokat. Megállapították többek között, hogy a környezet

gazdagítása a nevelés során megváltoztatta a viselkedést, azonban ennek nem volt mérhető hatása

a későbbi, felnőttkori tollcsipkedésre.

Mint az köztudott, a tyúk a háziasítás előtt a talajon kapirgálással kereste élelmét. Nem

volt képes nagy távolságokra repülni, ezért főleg a fészek közelében tartózkodott. Ezt figyelembe

véve a domesztikáció óta valamennyi tartási rendszer a magasabb termelés elérése érdekében

igyekezett az állatok igényeinek leginkább megfelelő természetes életteret biztosítani. Később, az

állattartás iparosodásával a gazdasági, állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági szempontok

kerültek előtérbe, és az állatkoncentráció növekedése a ketreces rendszerek elterjedéséhez

vezetett. Napjainkra a vásárlók részéről a biztonságos és olcsó élelmiszerek iránti igény mellett

igen erőteljesen jelennek meg – elsősorban és egyoldalúan Európában – az állatjóléttel

kapcsolatos elvárások is. A 2002-ben bevezetett állatvédelmi rendelet alapvető célja az állatok

tartási körülményeinek radikális átalakítása annak érdekében, hogy a tojótyúkok számára

biztosítsák a lehetőséget a kapirgálásra, a védett helyen való tojásrakásra, az ülőrúdon való

pihenésre (4. kép).

3. kép: Bronz- és rézpulyka tenyészállomány télen

(Magyar Baromfi Génbank, HáGK, Gödöllő)

Fotó: Kisné, Do thi Dong Xuan

Picture 3: Bronze and Copper Turkey stock in winter (Hungarian Poultry Gene Bank, HáGK,

Gödöllő. Photo: Kisné, Do thi Dong Xuan)

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

10


4. kép: Egy fehér magyar tyúk és egy kendermagos erdélyi kopasznyakú kakas fölgallyazva


Fotó: Kisné, Do thi Dong Xuan

Picture 4. A White Hungarian hen and a Speckled Transylvanian cockerel taking their perch on

branches (Hungarian Poultry Gene Bank, HáGK, Gödöllő. Photo: Kisné, Do thi Dong Xuan)

Ketreces tartás esetén a hazai szabályozás minimum 450 cm2/tyúk férőhelyet írt elő. Az

EU-s jogharmonizáció keretében 2002. 06. 01-i hatállyal, fél évvel az uniós bevezetése előtt,

Magyarországon életbe lépett az új állatjóléti szabályozás. Eszerint újonnan csak ún. feljavított

ketrecek állíthatók üzembe, melyek legalább 750 cm2/tyúk férőhelyet biztosítanak, tojófészket,

ülőrudat, kapirgálásra szolgáló teret, valamint karomkoptatót is tartalmaznak. 2012 óta már csak

feljavított ketrecek üzemeltethetők (Marlok és Kovácsné Gaál, 2008).

Úgy tűnik, az új ketrectípus valamiféle köztes állapotot képvisel a ketreces és a szabad

tartás között, amely azonban mindkét nézőpontból hagy maga után kívánnivalót. Ezt a problémát

érzékelve több tagállamban folytatnak kísérleteket a felszerelt ketrecek továbbfejlesztett

változatával, az ún. „kis volierrel” kapcsolatban is. Ebben a rendszerben az állatokat 50-60

egyedes csoportokban tartják. A ketrecmagasságot megemelték, ezáltal a pihenő- és etetőtér

jobban elkülöníthető. A takarmány egy részét a megnövelt méretű, speciális műanyag kaparótérre

adagolják, ezzel kapirgálásra késztetve a tyúkokat. A magyarországi tartók feljavított ketrecekkel

kapcsolatos tapasztalatai Marlok és Kovácsné Gaál (2008) nyomán a következőkben foglalhatók

össze:

1. A tyúkok szívesen használják a ketrecben elhelyezett tojófészket. Az egy tojófészekre eső

tyúkok optimális számát azonban a gyártók a 750 cm2-es férőhely figyelembevételével

határozták meg. Az ennél nagyobb egyedsűrűség alkalmazása miatt a tojófészkekben

gyakran egyszerre több tyúk is tartózkodik, ezért gyakoribb a tojások törése és

szennyeződése.

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

11


2. A Magyarországon forgalmazott ketrecekben „kapirgálótér” gyanánt alkalmazott műfű

táblák egyértelműen alkalmatlanok erre a célra. A műfű táblák behelyezésével a kapirgálás a

tyúkok tevékenységei között nem jelenik meg, ugyanakkor a táblákban megragadó ürülék

komoly állategészségügyi és élelmiszerbiztonsági problémát okoz, a tisztításukkal járó

többlet munkaerő-igényt nem is említve.

3. A ketrectérben elhelyezett ülőrudakkal kapcsolatban is több probléma merült fel. A ketrec

elején elhelyezett etetők és a ketrec hátsó részén elhelyezett itatószelepek közt mozgó állatok

folyamatosan zavarják a keresztben elhelyezett ülőrudakon pihenő társaikat. A magasabb

egyedszám miatt – a tojófészkekhez hasonlóan – itt is a szükségesnél kisebb az egy állatra

jutó férőhely. Ez a madarak viselkedésében a ketrecen belüli rangsor erőteljesebb

kifejeződéséhez vezet, ami egyik oka lehet a feljavított ketrecekben tapasztalható magasabb

elhullási aránynak. Ugyancsak kifogásolható az ülőrudak magassága, mivel gyakran fordul

elő, hogy a legyengült egyedek az ülőrudak alá szorulva elpusztulnak.

A szélesebb tapasztalatokkal rendelkező államok (Svájc, Svédország) példája, valamint a

többi tagállamból rendelkezésre álló adatok is azt mutatják, hogy a felszerelt ketrecek

állatvédelmi szempontból nem váltják be maradéktalanul a hozzájuk fűzött reményeket. Az

állatok számára biztosított kedvezőbb feltételek többnyire megmutatkoznak a jobb termelési

paraméterekben, az elhullás csökkenésében, vagy jól megfigyelhetően az állatok viselkedésben.

A felszerelt ketrecekkel kapcsolatos eddigi tapasztalatok nem igazolták vissza perdöntő módon,

hogy alkalmazásukkal jelentősen növekedne a tojótyúkok életminősége. Kérdéses továbbá, hogy

a hosszú tenyésztői munka során kialakított, a ketreces tartáshoz adaptálódott hibridek az új

termelési környezetnek milyen mértékben felelnek meg, és ezzel összefüggésben szükséges-e

módosítani a tenyésztésben alkalmazott szelekciós szempontokat (Marlok és Kovácsné Gaál,

2008). Végh (2014), a Magyar Állatvédelmi és Állatjóléti Társaság elnöke olyan sok kritikai

észrevételt sorol fel, hogy összegezve egyenesen kijátszott állatjólétnek nevezi a feljavított

ketrecekkel kapcsolatos gyakorlatot.

Az állatjólét és a viselkedés kapcsolata

Szociális viselkedés

A hagyományos állatfajták tenyésztői évtizedek óta tartó, egyre jelentősebb gazdasági

kényszer hatására kénytelenek állatfajtáikat lecserélni. Ahhoz, hogy az állattartó gazda saját maga

és családja számára megfelelő döntést hozhasson, mindenképpen lehetővé kell tenni számára a

választás, azaz a helyi társadalmi, gazdasági és természeti környezetnek megfelelő állatfajták

tartásának lehetőségét (Bodó és Szalay, 2007). Iparszerű állattartás esetén elsősorban az etológiai

igények kielégítése okoz gondot. Leginkább a szociális viselkedésben lehetnek zavarok, ami az

egyedi ketreces elhelyezésben tartott tojótyúkok esetében és a csoportban tartott baromfinál

egyaránt felléphet. A gondot elsősorban a zsúfoltság, másodsorban a nagy csoportméret

okozhatja. Természetesen egyéb környezeti tényezők és genetikai okok is közrejátszanak a

viselkedési zavarok kialakulásában (Bódi, 2004).

A társas viselkedés jelentőségére Temple és mtsai (2011) is felhívják a figyelmet az

állatjólét mérésével kapcsolatban, de elsősorban a negatív szociális viselkedést tartják fontosnak

a mérés szempontjából. Rault (2012) más oldalról közelített a kérdéshez. Az emberek esetében

jól ismert előnyös hatásból indult ki, amit pozitív kapcsolatok jelentenek a pszichés jólét

tekintetében, egyebek között a stresszes állapot elleni védelemben. Az állatok esetében is fontos a

pozitív társas kapcsolat, viselkedés az állatjólét javításában, noha kevés adat áll még

rendelkezésre erre vonatkozóan. A „társas”, társaktól kapott támogatás hatásai a viselkedésben,

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

12


de az endokrin és immunrendszer működésében is megjelennek. Véleménye szerint a társas

támogatás kutatása segíthet abban, hogy a jóléti problémák (a negatív jólét) kiküszöbölésétől

eljussunk a pozitív jólét és érzelmi hatások biztosításához. Az érzelmek megosztásának nagy

jelentőséget tulajdonít az állatjólét tekintetében Špinka (2012) is, annak ellenére, hogy az empátia

jellegű jelenségek nem minden formája található meg az állatoknál. Felhívja a figyelmet az

állatok érzelmeinek társas dimenziójára, ugyanakkor fontos további kutatásokra van szükség,

hogy a gyakorlatban alkalmazható ismeretekre tegyünk szert.

A zsúfoltság és a vele járó stressz következménye az agresszivitás - mint negatív társas

viselkedés. Hasonló hatású a csoportok megbontása - tananyag, arra nézve, hogy a felesleges

átcsoportosítást kerülni kell. Ennek a konkrét hatásait vizsgálták sertéseken, és azt találták, hogy

az átcsoportosítás következtében megnő az agresszivitás, eleinte kifejezetten durva verekedés

volt tapasztalható, de az ellenséges viselkedés később is megmaradt (Coutellier és mtsai,, 2007).

Több csoportosítás után a támadó viselkedés valamennyit csökkent, de a védekezés megmaradt a

kezdeti szinten. Vizsgálataik szerint az újracsoportosítások élettani paraméterben (kortizol) is

mérhető változást okoztak, jelezve ezzel a krónikus stresszt. A baromfi esetében a nagy

csoportméret is kiválthatja, hiszen az állatok között kialakuló rangsor csak kisszámú (legfeljebb

50-60) egyed között tud állandósulni. Nagyobb létszámú állományban a madarak nem tudják

megjegyezni helyüket a rangsorban, így szociálisan instabil csoport jön létre. A tollcsipkedés és a

kannibalizmus is viselkedési zavarnak tekinthető, bár gyakran állategészségügyi vonatkozásban

említik meg. Különböző tartási módok (almozott és rácspadló) esetében is előfordul, ezért

alkalmazzák megoldásképpen a csőrkurtítást, ami semmiképpen nem tekinthető állatbarát

megoldásnak. A tollcsipkedésnek sok oka lehet, de különösen felerősíti az a körülmény, ha a

baromfi táplálékkereső viselkedését nem tudja kielégíteni. Ezért ajánlott olyan kifutót biztosítani

az állatok számára, amelyen füvet, rovarokat és gyommagvakat talál (5. kép). A tollcsipkedést

előidézheti még a

- nem megfelelő takarmányozás,

- szélsőséges időjárás,

- zsúfoltság,

- nagy csoportméret,

- fajta (Bódi, 2004).

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

13


5. kép: Kendermagos magyar tyúkállomány árnyas kifutón


Fotó: Somfai Sándor)

Picture 5: Speckled Hungarian chicken breeders on a shady range (Hungarian Poultry Gene

Bank, HáGK, Gödöllő. Photo: Somfai Sándor)

Komfortviselkedés

A baromfitartásban figyelmet igényel egy másik viselkedési forma is, nevezetesen a

komfortviselkedés, amely a tisztálkodás és a fürdés lehetőségét foglalja magában. Ezek nem csak

az állatvédelemben játszanak fontos szerepet, hanem az állategészségügyben kiváló megelőzést

jelenthetnek a külső élősködők ellen. Kötött talaj esetén javasolt külön homokfürdő kialakítása,

vagy egy száraz, fedett hely létrehozása. Mindenképpen ajánlatos elkerülni, hogy az állatok az

alomban fürödjenek, mert az mind ürülékkel, mind takarmánnyal szennyezett lehet. A

víziszárnyasok esetében a fürdési lehetőség vizet jelent, de kötött talajon könnyen kialakulnak

pocsolyák, amelyek szennyezettsége gondot okozhat.

A kötött talaj hátrányai:

- porfürdőzés nehézségei,

- állategészségügyi problémák kialakulásának veszélye,

- csapadékos időben sáros környezet.

A hátrányok kiküszöbölésének a lehetőségei:

- törekedjünk arra, hogy ne kötött talajon létesítsünk baromfitartó telepet;

- csapadékvíz elvezetése;

- zárt növénytakaró (fűfélék, pillangósok, nem záródó bokrok, fák) (Bódi, 2004).

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

14


6. kép: Fogolyszínű magyar tyúkok porfürdőzése

(Magyar Baromfi Génbank, HáGK, Gödöllő

Fotó: Somfai Sándor)

Picture 6: Sand-bathing of a Partridge coloured Hungarian chicken stock (HáGK Hungarian

Poultry Gene Bank, Gödöllő. Photo: Somfai Sándor)

A komfortviselkedés érdekes formája figyelhető meg a sertésekben, a „dagonyázás” és

annak következtében a test sárral való borítása. Azt már korábban megállapították, hogy a

dagonyázás előnyös a test hűtése, az ektoparaziták elleni védekezés, illetve – elsősorban fehér

bőrű fajták esetében – a túl erős napsütés elleni védekezés szempontjából. Az újabb vizsgálatok

szerint azonban további jelentősége is van, a szagjelzés, illetve a szexuális viselkedés területén is.

Megállapítható, hogy a megfelelő jólétre is lehet következtetni belőle, hasonlóan a baromfiak

porfürdőzéséhez (Bracke, 2011)(6. kép).

A stressz

Az állatok viselkedésének az ismerete megkönnyíti tartásukat, csökkenti a stresszt,

elősegíti a biztonságos kezelést és az állatok jólléti állapotát. A szállítás és a technológiai

műveletek során jelentkező stresszhatások következménye nagyon változó lehet (Szűcs, 2005):

- pszichológiai stresszforrások: cselekvőképesség korlátozása, technológiai

műveletek, ismeretlen környezet;

- élettani stresszforrások: éhség, szomjúság, fáradtság, sérülés, szélsőséges

hőmérséklet.

Más szerzők pszichológiai és fizikai (ezek lényegében a fenti élettani stresszoroknak felelnek

meg) illetve mentális, fizikai és vegyes (mentális és fizikai) faktorok hatását említik meg (Elrom,

2000).

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

15


A rövid idejű stresszorok, mint pl. az állatokkal végzett technológiai műveletek és a

szállítás hatásait könnyebben lehet mérni, mint a huzamos idejű környezeti tényezőkét (tartási

rendszer, elhelyezés, technológia). A stresszhatásokat és a kényelmetlenség által kiváltott

kellemetlenségeket, enyhe fájdalom érzését az állatok viselkedése alapján lehet elbírálni, amelyek

a következők:

- menekülés, hangadás, rugdalózás, vagy verekedés;

- az állatok technológiai műveletekre adott válaszreakciói, adott lehetőségek közötti

választás, vagy azok elkerülése.

Élettani jellemzők:

- a kortizol szint,

- a β-endorfin,

- és a szívverések számának (pulzus szám) növekedése.

Az állatvédelem egyik alapvető kérdése az állatokat érő stressz csökkentése. Ugyanakkor a

stressz teljes kizárása gyakorlatilag kivitelezhetetlen, semmiképpen sem természetes és

kifejezetten káros. Problémát az okozhat, ha a stresszállapot túl gyakran, vagy túl erőteljesen

jelentkezik. A stressz csökkentésének lehetőségei Bódi (2004) nyomán a következők:

- napi tevékenységek rendszeres végzése;

- csendes, nyugodt viselkedés az állatok közelében;

- nyugodt hang használata;

- állandó személyzet alkalmazása.

A víziszárnyasok esetében külön stresszforrást jelent a tollszedés, amikor az érett pehelytollakat

eltávolítják az állat testéről (Bódi és Janan, 2005). Azonban a megfelelő időben és módon végzett

tollszedés nem okoz nagyobb stresszt az állatoknak, mint bármely egyéb kezelés. Az

ingerszegény környezet is hasonló állapotot okozhat, mint a túlzott stressz, hiszen az unalom pl.

tollcsipkedést eredményezhet. A szabad kifutón is gondoskodni kell füves területről, különben a

baromfinál csökken az ingerhatás a táplálékkeresésre és az aktivitásra. Érdemes elhelyezni

mesterséges ülőfát, vagy bokrot ültetni a területre.

A szabadban tartott állatok esetében a ragadozók ellen is védekezni kell, mert a

viszonylag nagy sűrűségben tartott baromfi különösen vonzza őket, tehát ez is nagy stresszt

jelenthet az állatoknak.

Az épületben is gondoskodni kell a környezet változatosságáról, különösen a nevelés

korai szakaszában, amikor a növendékeket zártan tartjuk. Hasznos, ha az épületben elhelyezünk

ülőrudakat, búvóhelyeket alakítunk ki.

Az évszázadok alatt meghatározott természeti- és földrajzi régióban kialakult és a helyi

feltételekhez alkalmazkodott haszonállatfajták tudományos, környezetvédelmi, szociális és

kulturális értéke vitathatatlan, azonban termelési tulajdonságaik messze elmaradnak az elmúlt

évszázadban kialakított, speciálisan egyhasznúvá szelektált, intenzív fajtákétól. Fel kell hívnunk

azonban a figyelmet arra, hogy ez az utóbbi állítás kizárólag az intenzív fajták számára

kialakított, mesterséges környezetben igaz.

Erős környezeti stressz esetén az intenzív fajták genetikai képességüknek csak mintegy

tizedét, míg a helyi fajták hasonló körülmények között genetikai képességük negyedét tudják

nyújtani a termelésben. Ebben az összehasonlításban egy adott fajta vagy hibrid gazdasági értékét

természetesen nem csak az elsőrendű gazdasági mutatók (nagyobb hús- vagy tojáshozam), hanem

a fajtára jellemző egyéb tulajdonságok (életképesség, ellenálló képesség, ösztönös viselkedési

formák) legalább olyan súllyal érintik. Az intenzív termelésre szelektált és a helyi, őshonos

háziállatfajták relatív gazdasági teljesítményének alakulását különböző környezeti feltételek

(stresszhatások) között a 1. ábra szemlélteti.

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

16


1. ábra: A helyi, őshonos fajták és az intenzív fajták (hibridek) relatív gazdasági

teljesítménye alacsony, közepes és magas környezeti stresszhatások függvényében (Steinfeld

et al., 1997 nyomán közölte Bodó és Szalay, 2007)

Figure 1: Comparison of relative productivity of local, indigenous breeds and intensive breeds

(hybrids), affected by low, medium or high environmental stress (after Steinfeld et al., 1997, cited

by Bodó and Szalay, 2007)

Low(1) Middle(2) High(3) Environmental stress(4) Productivity(5) Local breed(6) Intensive

Breed (hybrid)(7)

Az állatjólét tenyésztési, tartási és termelési szempontjai

Állattenyésztés

Az alkalmazott állatetológia és az állattenyésztés XX. századi rohamos fejlődése

(beleértve az állatélettant és a genetikát is) lehetővé tette az állatok komfortérzetének,

termelésének, tartástechnológiára vonatkozó szükségleteinek megismerését. Az ember a nemesítő

munka segítségével új, a korábbiaknál is intenzívebben termelő fajtákat alakított ki. Az elmúlt

évtizedekben a teljesítmény növelésére törekedtek a tenyésztők (Sipos és mtsai, 2009; Rauw és

mtsai,, 1998). A nemesítés pozitívan és gyakorlatiasan járulhat hozzá a jóléti problémák

javításához azzal, hogy kiegyensúlyozottabb tenyésztési programokat hoz létre (Lawrence és

mtsai,, 2004). A szerzők által említett példákban az egészségügyi és fitnesz szempontok bevonása

a szelekciós indexekbe javulást eredményez a gazdaságosságban is. A több tulajdonságra

irányuló szelekcióban jelenleg használt megközelítés előnye, hogy közös nevezőre hozza a

különböző tulajdonságokat (termelés alapú és jólét alapú), aminek a hatására közvetlenül

összehasonlítható a költség és a haszon. Jones és Hocking (1999) leírtak olyan szelekciós

programokat, melyeknek végső célja, hogy növelje a baromfi jólétét és termelését azzal, hogy

javítja a fizikai környezettel, társaikkal és a gondozó személyzettel való interakciós képességüket.

Ennek ellenére ritkán fordul elő, hogy a tenyésztési programokba bevonják a viselkedési

tulajdonságokat (D'Eath és mtsai,, 2010). Tény, hogy ezek a tulajdonságok nehezen mérhetők,

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

17


ennek ellenére a szerzők szerint rendkívül fontos a szelekció során figyelembe venni azokat. Már

vannak is ilyen programok, pl. a szarvasmarhák kezelhetősége szelekciós szempont. Felhívják a

figyelmet arra is, hogy ez veszélyekkel is járhat, pl. egyes viselkedésformák elleni szelekció

következménye lehet az, hogy az állatok reagálóképessége csökken („zombikká” válnak), illetve

nem mutatják a csökkent jólét jeleit („sztoikusok” lesznek), de ez természetesen nem jelenti azt,

hogy nem szenvednek. A fentebb tárgyalt káros (negatív) szociális viselkedés elleni tenyésztői

munka előtt álló lehetőségeket elemzi. Ezeknek a viselkedési formáknak gyakran kicsi az

öröklődhetősége, ráadásul ezekkel kapcsolatban erősen szórnak az irodalmi adatok (pl. h2 a

farokrágásra: 0,05 és 0,27 között). Érzékeny, könnyen kivitelezhető mérési módszerek

szükségesek a hatékony szelekcióhoz. A káros viselkedésformák gyakoribbá válásának szerinte

egyik oka a kizárólag ökonómiailag fontos tulajdonságokra irányuló eddig szelekció. A fiatalkori

szociális viselkedésre irányuló szelekció japánfürjekben befolyásolta a kifejlett egyedek

viselkedését is (Formanek és mtsai,, 2008). Ugyanakkor kifejlett fürjeknél az elkülönített fiatal

madaraknál tapasztalt társkereső hangadás nem jelentkezik, akkor sem, ha a csoportba való

visszahelyezés után az egyedek kifejezetten keresték a többi fürj társaságát.

A genetika és a biotechnológia fejlődése új teret nyit az állattenyésztés történetében, és

igen messzire mutat. Az állati genomba bevitt idegen DNS-sel történő beavatkozás azonban

szerencsétlen, előre nem látható következményekkel járhat. Egyes transzgenikus állatoknál ez a

jelenség közvetlenül is tapasztalható (Sipos és mtsai, 2009).

Módosul ez által az endokrin működésen túl az anyagcsere, a hőháztartás és a libidó is.

Csökken a termékenység, és az ellenálló képesség, növekszik így a fertőzésekkel szembeni

fogékonyság (Szűcs, 1999).

A kérdéshez hozzá tartozik az is, hogy a génsebészet olyan genetikai eljárás (felgyorsított

evolúció), aminek eredményét csak a szükséges biztonsági időköz betartása után lehet, és szabad

is megítélni (Rollin, 1995). Ugyanakkor az is tény, hogy a génsebészet ad lehetőséget arra, hogy

egyes gyógyászatban fontos vegyületeket gazdasági haszonállatokkal – mint bioreaktorokkal –

termeltessünk meg, pl. inzulin (Sipos és mtsai,, 2009). Ezen kérdések etikai vonatkozásaival

számtalan orvosetikai cikk foglalkozik (Melo és mtsai,, 2001; Smetanka és mtsai,, 2005). Az

esetleges módosított gént tartalmazó élőlény természetbe kerülésével károsíthatja a természetes

élővilágot, nem kívánt folyamat beindításával, valamint az ilyen állatok húsának fogyasztása

esetleges, még a tudomány számára ismeretlen, káros hatásokat idézhet elő. A biotechnológiai

eljárásokat elítélő vélemények hátterében nagyon gyakran a pontos mélyreható ismeretek és a

tenyésztésetika oktatásának hiánya húzódik meg (Sipos és mtsai, 2009).

A modern szaporítási és DNS technikáknak a tenyésztésben való jövőbeni alkalmazása

még jobban növeli majd a termelés szintjét, aminek következtében drámai viselkedési, élettani és

immunrendszerbeli változások mehetnek végbe. Ez megelőzhető, ha a termelési tulajdonságok

mellett egyéb tulajdonságokra is szelektálunk. A genetikai szelekció által befolyásolt alapvető

élettani folyamatok ismeretének a hiányában a szelekció alapvetően sötétben való tapogatózás. A

biológiai háttér ismerete lehetőséget ad, hogy megértsük, előrelássuk, és megakadályozzuk a

szelekció nem kívánt mellékhatásait (Rauw és mtsai,, 1998).

Nem szabad azonban megengedni, hogy a hagyományos tenyésztési eljárások

alkalmazását a genetikai módosítás háttérbe szorítsa, és ahol lehet, ez előbbi módszereket kell

alkalmazni, mivel sokkal kevesebb ismeretlen kockázatot hordoznak magukban, mint pl. a

genomba integrált külső gének. Új értelmet kapott ezek által a génmegőrzés is, mert amennyiben

lehetséges, a genetikai variabilitás fenntartásához szükség van a táj- és helyi fajták megőrzésére

(Sipos és mtsai, 2009).

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

18


Állattartás

A gazdasági állatainkat különösen érintő állatvédelmi kérdések hangsúlyozzák, hogy az

állatvédelem és állattartás egymástól el nem választható fogalom, mivel az állattartás olyan

feladatokat tartalmaz, melyekben első és legfontosabb az állat igényeinek biztosítása. Adott

technológiai rendszer alkalmazásától akkor kell eltekinteni, ha az az állatok számára káros, ill.

fájdalmat, szenvedést okoz. A különböző fajok és fajták igényeinek megfelelően kell kialakítani

az adott tartási technológiákat, technológiai rendszereket és ezen ismeretek fejlesztése a

kutatásban és az oktatásban is meghatározó. Továbbá intenzívebbé kell tenni a szaktanácsadást,

elsősorban az építészet és a műszaki megoldások területén. Az intenzív technológiák

fejlesztésében és fenntarthatóvá tételében, ill. a legkorszerűbb állatjóléti szempontoknak

megfelelő átalakításában nagyon körültekintően és óvatosan kell eljárni, jól megvizsgálva az

állatok igényein túl a helyi adottságokat is (Szűcs és mtsai, 2006).

Az állat jóléte, közérzete és egészségi állapota szempontjából a legfontosabb tényező

maga az ember és az ember magatartása, valamint az általa hozott intézkedések. Ezeket

természetesen ezután sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Nagy hangsúlyt kell fektetni bizonyos új

és újszerű speciális ismeretek megszerzésére, és a folyamatos oktatásra és oktatásfejlesztésre is.

A jövőben, mind az állatitermék-előállítónak, mind a fogyasztónak etikai megfontolásokat is

figyelembe kell vennie, etikai megfontolásokkal is meg kell birkóznia. A legtöbb tenyésztő és

állattartó számára az etika betartása személyes megelégedettséget okoz. A fogyasztók körében

végzett felmérések eredményei pedig arról tanúskodnak, hogy az etika egyre nagyobb

jelentőséggel bír a fogyasztói magatartás befolyásolásában. Az állatokkal való bánásmódban

kiemelt jelentősége van a szülők állatokkal szembeni viselkedésének és a példamutatásnak, az

oktatásnak, maradandó hatást eredményezve ezzel az egymást követő nemzedékek állatokkal

kapcsolatos gondolkodásmódjában (Szűcs, 1999; Szűcs és mtsai, 2009).

Az állattartás jövőbeni gazdaságossága függ a tenyésztési és termelési módszerek

általános elfogadottságától. Az ágazatnak fontos, hogy a jóléti problémákat megvitassák, mielőtt

széles körben elítélnék a tenyésztési és menedzselési módszerei miatt (Oltenacu és Algers, 2005).

Szállítás

Az állattartás egyik célja az állatitermék-előállítás, ezért a megfelelő szállítás, illetve a

kíméletes vágás mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel. A 95/29/EK irányelvvel módosított

91/628/EGK irányelv szabályozza az állatok szállítását. A Tanács 1255/97/EK rendelete

foglalkozik a pihenőhelyeket érintő kritériumokkal, a 411/98/EK rendelet a nyolc óránál

hosszabb állatszállításra használt közúti szállítójárművekre vonatkozó előírásokkal, az

1040/2003/EK rendelet a pihentető állomások használatát, a 2005/1 EK rendelet pedig az

állatokszállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni védelmét szabályozza, ez utóbbi előírásokat

2007. január 5-től kell alkalmazni. Magyarországon jelenleg az állatok védelméről és kíméletéről

szóló 1998. évi XXVIII. Törvény és ennek módosításáról szóló 2002. évi LXVII. Törvény

szabályozza a hazai állatvédelmet. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunkat megelőzően

született az 52/2003. (VIII 15.) GKM-FVM együttes rendelet az állatszállítás állatvédelmi

szabályairól, melynek alapjául a jogharmonizáció keretében az EU által hozott rendelkezések

szolgálnak. Az Unió élőállat-szállítással kapcsolatos irányelveinek (91/628/EGK irányelv)

előírásai nem vonatkoznak a nem kereskedelmi célú állatszállításra, valamint a kedvtelésből

tartott állatok magánúton való szállítására, továbbá azokra az esetekre, ha a szállítás kiindulási

pontja és a célállomás közötti távolság nem haladja meg az 50 km-t, vagy ha az állattartók

évszakos vándoroltatás céljából, saját állatszállító járművükön szállítanak állatokat (Béres és

Janan. 2006).

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

19


Az állatokat kíméletesen egy szűk helyre kell összeterelni, megfogni és felrakni a járműre.

Jól szellőző, klimatizált kocsiban szabad szállítani (Bódi, 2004). A baromfi esetében ketreces

szállítás javasolt, így az esetleges sérülések elkerülhetőek. Amennyiben lehetséges, kerülni kell

az élőállat szállítást. A rossz közérzet jelentősen mérsékelhető, ha az állatokat az állattartó telep

közelében vágják le és a húst szállítják el. Az út során a jármű sebessége mérsékelt legyen, és

lehetőleg kerülni kell a szükségtelen megállást. Indulás előtt ellenőrizni kell, hogy az állatok

szállítható állapotban vannak-e. A vágóhídon, lerakodás után, a szállítójárművet ki kell takarítani

(Szűcs, 2005).

Az állatok csak akkor szállíthatók, ha fizikai állapotuk alapján alkalmasak a tervezett útra,

ha gondoskodtak a szállítás közbeni és célállomáson való ellátásukról. Beteg és sérült állatok

nem szállíthatók, ha állapotuk miatt felesleges szenvedést okozna számukra, kivéve, ha az

illetékes hatóság által elfogadott tudományos kutatási vagy járványügyi célból szállítják az

állatokat, és sérülés, betegség oly kismértékű, hogy a szállítás nem okoz szükségtelen szenvedést.

Azokat az állatokat, amelyek a szállítás során betegszenek vagy sérülnek meg, mielőbbi

állatorvosi ellátásban kell részesíteni, amennyiben pedig szükséges, kényszervágásukról kell

gondoskodni olyan módon, hogy az ne okozzon számukra felesleges szenvedést. Egy tagország –

sürgősségi állatorvosi kezelés vagy kényszervágás céljából – saját nemzeti jogszabályában

engedélyezheti az állatok szállítását olyan körülmények között is, amelyek nem felelnek meg az

irányelv előírásainak, abban az esetben, ha az állatok semmilyen felesleges szenvedésnek vagy

rossz bánásmódnak nincsenek kitéve. Szállítani csak megjelölt és nyilvántartásba vett állatokat

lehet. A kísérő dokumentáció lehetővé teszi a hatóság számára az állatok eredetének és

tulajdonosának, a kiindulási helynek és a célállomásnak, továbbá az indulás pontos idejének az

ellenőrzését.

A hatóság vizsgálja, hogy az irányelv előírásait megtartják-e, és ellenőrzi:

- a kísérő okmányok adatait;

- a szállítóeszközöket és az állatokat a közúti szállítás alatt;

- a szállítóeszközöket és az állatokat a célállomásra érkezéskor;

- a szállítóeszközöket és az állatokat a piachelyeken, a kiindulási helyeken, a

megállóhelyeken és az átrakóhelyeken (Béres és Janan. 2006).

A szállítás alatt az állatok számos lehetséges stresszornak ki vannak téve. Ezek közé

tartozik a befogás, az emberi érintés, a szokatlan környezet, amelyhez a szociális struktúra

felbomlása is társul, más állatok közelsége annak lehetősége nélkül, hogy kitérjenek egymás elől,

a szállítójármű mozgása, zaj, ütődések, rázkódás, nem megfelelő hőmérséklet és páratartalom,

víz- és táplálékhiány (Mitchell és mtsai,, 1992). További kritikus pont az állatokkal való

szakszerűtlen, durva bánásmód, a gondatlanság.

Szállítás alatti stresszorok:

- fizikai: hőmérséklet, szél, huzat és káros gázok, jármű rázkódása, fizikai sérülések;

- pszichés: keveredés, takarmány- és ivóvízhiány, félelem és fizikai fájdalom.

A fizikai és pszichés stresszorokat roppant nehéz elkülöníteni egymástól. A fizikai stresszorok

egyben pszichés stresszorokkal is együtt járnak, s mint ilyenek még inkább károsak a baromfi

számára (Szűcs, 2005).

Az élőállat szállítás tehát napjainkban is komoly állatjóléti és állategészségügyi

problémákat vet fel. A közeljövőben, a legújabb kutatási eredmények jogszabályokba

foglalásával, a szállítók és ellenőrök hatékony szakmai képzése és a szállítók nyilvántartásba

vételének egységessé, áttekinthetőbbé tétele által lehetővé válik a megfelelő állatjóléti

szabályozás, illetve a gyorsabb, hatékonyabb ellenőrzés. Ezt kiegészítendő, elengedhetetlen a

tagországok közötti információcsere, egymás kölcsönös segítsége (Béres és Janan, 2006).

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

20


Vágás

A vágás körülményei rendkívül jelentősek az állatvédelem szempontjából. Nem

gondolhatjuk azt, hogy lényegtelen, mert úgyis elpusztul rövidesen. A durva kezelés a vágóhídon

erősen ronthatja az állatjólétet (Hultgren és mtsai,, 2014). Svédországban, ahol az állatjólétre

nagy figyelmet fordítanak, minden vágóhídon tapasztaltak nem megfelelő bánásmódot a

vágóhídon dolgozók részéről, ugyanakkor jelentős különbséget találtak az egyes vágóhidak

között. Megállapításaik szerint a bikákkal gyakrabban bánnak durván a dolgozók, mint a vágásra

kerülő tehenekkel.

A fenti felismerés az egyik alapja az EU vágásra vonatkozó előírásainak. Az élőállat

fogadót és a vágás előtti pihenőteret oly módon kell kialakítani, felszerelni és üzemeltetni, hogy

az biztosítsa jó közérzetüket és kielégítse az állatjóléti követelményeket, valamint megóvja az

állatokat a felesleges fájdalomtól. A vágás előtt a beérkező, fokozott hőhatásoknak kitett állatokat

védelme érdekében az élőállat fogadókat ventilátorokkal, szellőztetőkkel kell felszerelni, amelyek

friss levegőt fújnak föléjük (Szűcs, 2005).

A vágóállatok vágás előtti kábítását jogszabályok írják elő. A kábítás eredménye a tudat

ideiglenes elvesztése és feltételezi, hogy az állatot azonnal és pontosan szúrják az elvéreztetés

megkönnyítése és az élet kioltása céljából. A kábítást végző személy kellő szakismerettel és

jogosítvánnyal kell, rendelkezzen. Gondoskodni kell a következőkről (Bódi, 2004):

- Az állat megfelelően legyen rögzítve.

- A rögzített állat kábítása a lehető legrövidebb időn belül megtörténjen.

- A különböző súlyú és gazdasági állatfajok kábításhoz gyártott, használt berendezések és

felszerelések kifogástalanul működjenek.

- A kábító eszköz rendeltetésszerű használata.

- A kábított állat elvéreztetése a lehető legrövidebb időn belül megtörténjen.

- Gondoskodni kell a kábítás leállításáról, ha a vágóvonal késik.

A baromfit a kábítás előtt általában a lábánál fogva a földelt készülékhez akasztják és a

fejét vízfürdőn keresztül a másik pólushoz helyezik. Fontos, hogy a vágás gyorsan, kíméletesen, a

legkisebb szenvedéssel, és a többi baromfitól elkülönítve történjék.

Azt is tudni kell azonban, hogy jelenleg talán a legtöbb és érzelmekkel leginkább átszőtt

vita a kábítással kapcsolatban van. A már említett rituális (halal, kóser) vágások esetében a

kábítás tilos, jelenleg ilyen rituális vágások esetében az EU és így a magyar szabályozás is

engedményt tesz. A vallásos emberek gyakran vallásuk elleni támadásnak veszik a kábítás

előírásának szorgalmazását, ugyanakkor az állatvédők is sokszor érzelmi alapon igyekeznek

befolyásolni a közvéleményt. A legtöbb állatvédő, illetve állategészségügyi szervezet Európában

azon a véleményen van, hogy a kábítás nélküli vágásnak komoly állatvédelmi veszélyei vannak,

és erre a vallás nem lehet magyarázat. A brit Farm Animal Welfare Council (Haszonállat Jóléti

Tanács) például a kábítás nélküli vágás engedélyezésének visszavonását javasolta 2003-as

jelentésében – bár ez nem történt meg. Az RSPCA hasonló véleményen van, erős aktivitást fejt ki

a társadalomban a kábítás használatának általánossá tételéért (RSPCA, 2015). Jogosnak tűnik ez

az elvérés, hiszen kábítás nélküli vágás esetén még halotánnal végzett anesztézia esetén is

kimutathatóan érzik a fájdalmat a marhák a nyak elvágása során (Gibson és mtsai,, 2009). A

rituális vágás védelmében is sok érv hangzik el. Shafi és Arkush (2014) szerint a rituális vágások

humánusak, kifejezetten pioritás az állatjóléti szempont. Farouk (2014) ugyan elsősorban a hús

minőségével foglalkozik, de tanulmányából kiderül, hogy a halal vágás esetén csak fejen végzett

kábításról is beszélhetünk, nem feltétlenül teljes a kábítás tilalma. Véleménye szerint az ellenzők

és a rituális vágás támogatói közötti párbeszédre van szükség, állatvédelmi szempontból is.

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

21


Dehghan (2014) szerint az Egyesült Királyságban a halal módon vágott állatok túlnyomó

többségét kábítják vágás előtt.

Az állatjólét tudományos vizsgálati módszerei

Az állatok jólétének biztosítása etikai és egyben érzelmi kérdés is. Természetes, hogy aki

valóban szereti az állatokat, az igyekszik a jólétükről gondoskodni. Fontos azonban, hogy a jólét

– valamint pl. az egyes tartástechnológiai elemek – megítélésekor ne érzelmi alapon, esetleg az

antropomorfizmus hibájába esve mondjunk véleményt. Ezek ugyanis nem csak az állatok

számára teljesen lényegtelen pluszkiadásokat jelentenek, de gyakran éppen rontják az állatok

jólétét. Az állatjólét felmérésére tudományos eszközeink vannak. Broom (1986) már évtizedekkel

ezelőtt több indikátort sorolt fel, ezeket két csoportba osztotta: azok, amelyek azt jelzik, hogy az

egyed nem tud megfelelően megbirkózni a környezettel, valamint azok, amelyek a környezethez

való alkalmazkodásra fordított erőfeszítés mértékét jelzik.

Rushen és mtsai (2011) szerint elengedhetetlen, hogy az állatvédelmi sztenderdeket

tudományos alapokon dolgozzák ki. Az állatvédelmi auditokat biztosító szervezeteknek

eredményes programokba kell integrálniuk a tudományos sztenderdeket és a jogi előírásokat. Az

on-farm felmérésekben az aktuális állatjóléti helyzet állatokat érintő vizsgálatán túl az adott

gazdaság erőforrásainak elemzésén alapuló veszélyforrásokat is azonosítani kell. Az állatjóléttel

kapcsolatos legnagyobb európai vizsgálatsorozat (Welfare Quality®) eredményeiről Blokhuis és

mtsai (2010) számoltak be. A projekt hozzájárult az állatjólét alapelveinek és kritériumainak, az

állatjólét állatok vizsgálatán alapuló felmérésének kidolgozásához és integrálásához egy általános

felmérési módszerbe. Megállapításuk szerint ugyanakkor szükséges a módszer finomítása,

automatizálása, az érdekeltek informálása, a projekt eredményeinek és mérési módszereinek

elterjesztése. A projekt részeredményeit több publikációban közlik, így Temple és mtsai (2011) az

ibériai sertéssel végeztek vizsgálatokat intenzív és extenzív tartásban, melynek keretében a

projekt negyedik alapelvét, az “alkalmas” vagy “megfelelő” viselkedést (“appropriate

behaviour”) tanulmányozták, értékelték a társas- és tájékozódási viselkedést és az ember-állat

kapcsolatot is. Az intenzív és az extenzív tartási rendszer között a legjelentősebb különbség a

negatív társas viselkedés tekintetében mutatkozott – ez állatjóléti problémákat jelez.

A Welfare Quality® módszert hasonlították össze a Qualitative Behavior Assessment

(QBA, kvalitatív viselkedésbecslés) módszerrel Andreasen és mtsai (2013). Vizsgálatuk alapján a

két módszer eredményei csak kis mértékben korrelálnak egymással, ezért a QBA módszer

használatát önmagában nem ajánlják. A QBA módszert a felmérés részeként Temple és mtsai

(2011) alkalmazták. Ők a módszert – szubjektivitása ellenére – alkalmasnak találták a

gazdaságok esetleges diszkriminációjára.

Az állatjólétet közvetlenül az egyedeken kétféle módon mérhetjük. Egyrészt fiziológiai

módszerekkel, melyek elsősorban a stressz mértékét mutatják meg. Ilyenek egyes

vérparaméterek, a szívritmus, a légzés szaporasága. Utóbbiak telemetriával könnyebben

meghatározhatók, a vérvétel az állatok kezelése nélkül nagyon nehezen megoldható, a kezelés

pedig önmagában stresszor. A másik lehetőség az állatok viselkedésének a vizsgálata. Az

etogramban a komfortviselkedések csökkenése vagy az agresszió növekedése, a viselkedési

zavarok (tollcsipkedés, kannibalizmus, beteges étvágy, pl. föld vagy ürülékevés stb.) a nem

kielégítő jólét jelei. Viszonylag könnyen megvalósítható az állatok hangadásának vizsgálata. A

mérések az állatok zavarása nélkül elvégezhetők, a kibocsátott hangok ugyanakkor jól jelzi az

állatok érzelmeit, jólétüket. A bioakusztika helyes alkalmazásához azonban további kutatások

szükségesek (Manteuffel és mtsai,, 2004).

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

22


Webster és mtsai (2015) három csoportba osztják az állatjólét mérésére használható

módszereket:

- biológiai funkciók,

- az érzékelés állapota,

- a természetes élet.

Megállapításuk szerint megbízható következtetéseket csak a három módszer együttes

eredményéből lehet levonni.

Mollenhorst és mtsai (2005) két fő csoportba osztották az állatjólét mérésére szolgáló

módszereket: környezet-alapú és állat-alapú módszerekre. Vizsgálták a környezet-alapú

(állatigény index; Animal Needs Index – ANI) és az állat-alapú (viselkedés-vizsgálatok és a

tollazat állapotának felmérése) módszerek közötti összefüggéseket, és azt találták, hogy az ANI

módszer szoros kapcsolatot mutat a másik két módszerrel, ezért alkalmas lehet önmagában is az

állatok jólétének vizsgálatára.

Az eddigi vizsgálati eredmények alapján az állatok jólétéhez szükséges feltételek közül a

legfontosabbakat az alábbiakban mutatjuk be (Bódi, 2004):

- folyamatos, tiszta ivóvízellátás,

- teljes és kiegyensúlyozott, a fajnak és az élettani állapotának megfelelő táplálóanyag

tartalmú takarmány,

- megfelelő védelem és komfort,

- szabad mozgás, a normális viselkedési formák kifejezésének lehetősége,

- a rendellenes vagy nem kívánatos viselkedés, sérülés és betegség gyors azonosítása,

diagnózisa és kezelése,

- humánus kezelés és szállítás,

- humánus vágás.

A fenti, alapvető gyakorlatias tanácsok mellett – noha az állatjóléttel kapcsolatos vizsgálati

eredményekről, jogi szabályozásról és etikai szempontokról bőséges információ áll rendelkezésre

–, azonban a gazdálkodók számára gyakorlati ismeretet, konkrét munkavégzési tanácsokat, az

állatokkal való bánásmódot bemutató szakirodalom hiányos. A Temple Grandin által szerkesztett,

Improving animal welfare: A practical approach című könyv hiánypótlónak tekinthető ezen a

téren (Grandin, 2010).

Termékminőség

A fogyasztóknak az állatok vágás előtti szállításával, pihentetésével, levágásával

kapcsolatos bánásmód iránti érdeklődése a termékminőség szempontjából egyre nagyobb

méreteket ölt (Szűcs, 2005). Kizárólag a megfelelő körülmények között tartott, megfelelő módon

takarmányozott és egészséges állat termel a genetikai képességei alapján tőle elvárható

színvonalon. A hozzáértő, egyúttal gazdaságos termelést megvalósítani szándékozó állattartónak

– az állatvédelmi jogszabályokban előírtak szerint ma már kötelező érvénnyel – „a jó gazda

gondosságára” vonatkozó törvényi előírás alapján is mindent meg kell tennie annak érdekében,

hogy biztosítani tudja állatai számára mindazon tartási-, takarmányozási feltételeket, melyek az

állattartás során a leglényegesebb és legalapvetőbb szakmai ismeretek birtokában, illetve az

állatjóléti előírások alapján tőle joggal elvárhatóak (Hanzséros, 2005).

Napjainkra világszerte kialakultak vagy kialakulóban vannak alternatív baromfitenyésztési és -

tartási rendszerek (ideértve az organikus, vagy magyar szóhasználattal ökológiai

baromfitenyésztést is), amelyek közös jellemzője, hogy természetszerű vagy ahhoz közelítő

tartási feltételek között, az állatjóléti szempontok szerint termelik a különböző márkanévvel és

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

23


védjeggyel ellátott, a „baromfiipari forradalom” brojlercsirke korszaka előtti, hagyományos

baromfitermékeket. Az alternatív termék-előállítás teljes vertikuma – az alkalmazott genotípustól

az értékesítésig – termékenként egységes szabályrendszer szerint szigorúan ellenőrzött, a

fogyasztó pedig, az intenzív rendszerekben előállítotthoz képest, különleges, prémium vagy

speciális minőségű árut vásárolhat. A magyar őshonos baromfifajták termékeire kidolgozott

rendszer és márka a HU-BA (=Hungarikum Baromfitermékek) (Szalay és Kovácsné Gaál, 2008)

(7. kép).

7. kép: HU-BA (Hungarikum baromfi): fehér erdélyi kopasznyakú kakas x fogolyszínű

magyar tyúk keresztezéséből származó növendék csirkék szabadtartásban, és a régi magyar

baromfifélék termékeinek forgalmazására bejegyzett HU-BA védjegy (Magyar Baromfi

Génbank, HáGK, Gödöllő. Fotó: Kisné, Do thi Dong Xuan)

Picture 7: HU-BA (Hungaricum poultry): chickens kept free range from cross of White

Transylvanian cockerel x Partridge coloured Hungarian hen, and the HU-BA trade mark

registered for old Hungarian poultry products (Hungarian Poultry Gene Bank, HáGK, Gödöllő.

Photo: Kisné, Do thi Dong Xuan)

A szabad- illetve ökológiai tartás hatását a húsminőségre több kutató vizsgálta. Castellini

és mtsai, (2002) megállapították, hogy az ökológiai körülmények között nevelt csirkék mell és

comb aránya jobb volt, kevesebb abdominális zsiradékot tartalmaztak, ugyanakkor a víztartó

kapacitásuk gyengébb volt. Nagyobb vágóerőt, vastartalmat, több többszörösen telítetlen (ω-3)

zsírsavat mutattak ki, ami a hús egészségesebb voltát mutatja. Az érzékszervi vizsgálatok szerint

is az ökológiai módon előállított hús minősége jobb volt. Az alternatív termelési rendszerek

(szabad- ökológiai stb. tartás) egyik velejárója a későbbi vágás. Ennek önmagában is van hatása a

termékminőségre. Japánfürjekkel végzett kísérletben megállapították, hogy a szokásos vágási kor

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

24


után is szignifikánsan nő a testsúly, emellett a termék minősége is előnyösen változik, a

fogyasztói igényeket jobban kielégítheti (Sarica és mtsai, 2014).

A szabadtartású baromfitermelés szülőhazájának a Label baromfiprogram megalkotásával

Franciaország tekinthető. A kiváló minőségű termék hagyományos, természetközeli rendszerben

történő előállítása nem új keletű gondolat a francia termelők számára. Már 1960-ban törvény

rögzítette, hogy a „farm-label” olyan átfogó márkajelzés, amely kiváló minőségű és specifikus

jellemzőkkel rendelkező farmtermékekre vonatkozik. A Label Rouge-ként ismert szabadtartásos

csirkék előállítását jól definiált, kiváló minőségű termékeket eredményező rendszer modelljeként

írták le 1965-ben, és állami támogatással hozták létre. A program 5 fő ismérve (Dong Xuan és

mtsai,, 2004):

- csak lassú növekedésű fajta használható,

- az állatokat szabad tartásban kell nevelni,

- az állatokat természetes, legalább 70%-ában gabona-alapú takarmánnyal kell etetni,

- a nevelési idő lényegesen hosszabb,

- a termék élelmiszerbiztonsági garanciával kerül piacra.

A fogyasztót ma már alapvetően igazán két dolog érdekli:

- biztonságos élelmiszert akar vásárolni, illetve fogyasztani,

- a számára lehető legoptimálisabb áron szeretne hozzájutni ehhez az élelmiszerhez

(Hanzséros, 2005)

A minősített ökológiai/Label jellegű termék-előállítás mellett a tradicionális jellegű, családi

gazdálkodás termékei is hasonló minőséget produkálhatnak. Kasapidou és mtsai (2014) szerint a

családi gazdaságokban megtermelt baromfihús minősége több tulajdonság tekintetében eltér a

kommersz, iparszerű módon termelt húsétól, az ökológiai termékekéhez áll közelebb.

Nagyon fontos kérdés, hogy a termékminőség és az állatjólét hogyan, mennyire függ össze.

Sossidou és mtsai (2003) szerint a sertéshús minőségét (és különösen az élelmiszerbiztonságot)

erősen befolyásolják azok a tényezők, amelyek az állatjólétre is hatnak – gyakorlatilag az

állatjólét javítása pozitív hatással van a termékminőségre is. Hasonló megállapítást tettek egy

másik tanulmányban (Sossidou és mtsai, 2004): a termékminőséget rontó „veszélyek” szorosan

összefüggenek az állatjóléttel is.

Húsminőség

A minőségi tulajdonságok 2 csoportra oszthatóak:

- a fogyasztó megítélését közvetlenül befolyásoló tulajdonságok,

- a feldolgozását befolyásoló funkcionális tulajdonságok.

A fogyasztói minőség szempontjából fontos tulajdonságok:

- külső megjelenés,

- textúra,

- hús állaga.

A hús színét több tényező is befolyásolja:

- faj,

- fajta,

- tartásmód,

- takarmányozás.

A brojlercsirke esetében a világosabb, a lúd és a szabadtartásos baromfi (8. kép) esetében

a sötétebb szín az előnyösebb. A gyors növekedésű genotípusok húsa általában halványabb (Bódi,

2003).

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

25


A hús mellett a bőr színe is lényeges szempont. Hazánkban a hagyományos sárga bőrszín

a kívánatos, amelyet a takarmányozás mellett genetikai tényezők is befolyásolnak.

A baromfihús legfontosabb értékmérője a hús puhasága. A brojlercsirke esetében a puha, míg a

kacsa-, a tyúk- és a libahús esetében az érettebb, kevésbé puha hús a kedvezőbb. A baromfihús

puhaságát elsődlegesen a kötőszövetek érettsége határozza meg.

8. kép: Ludak a legelőn: magyar lúd fajtaváltozatok (Magyar Baromfi Génbank, HáGK,

Gödöllő. Fotó: Kisné, Do thi Dong Xuan)

Picture 8: Geese on pasture: Hungarian goose breed varieties (Hungarian Poultry Gene Bank,

HáGK, Gödöllő. Photo: Kisné, Do thi Dong Xuan)

A fogyasztói minőséget az ízletesség is befolyásolja, de ezt számszerűsíteni nehéz.

Funkcionális tulajdonságok esetében a víztartó és emulzifikáló képesség a legfontosabb

befolyásoló tényező (Mézes, 2004):

A víztartó képesség jellemzői:

- csepegési veszteség,

- főzési veszteség,

- közvetlen vízmegtartó képesség.

Emulzifikáló képesség a feldolgozás szempontjából fontos tényező. A hús fehérjéi különböző

mértékben képesek a zsiradékot elvegyíteni és ettől függ, hogy a késztermékben egyenletesen

oszlik el vagy zsírcsomók formájában jelenik meg.

Húshibák

Leggyakrabban horzsolások, sérülések és bevérzések okoznak húshibákat, amelyek az állatok

tartásával és kezelésével függnek össze. Egyéb húshibák a stresszérzékenységgel függnek össze.

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

26


A vágás előtti, rövid ideig tartó stressz a PSE (halvány, puha, vizenyős), a hosszan tartó stressz a

DFD (sötét, kemény, száraz) hús kialakulását eredményezi.

A hús színe és pH-ja könnyen mérhető tulajdonság és összefügg a funkcionális tulajdonságokkal,

sőt a hús kémiai összetételével is. A világos húsok nedvességtartalma nagyobb, víztartó és

emulzifikáló képessége rosszabb, mint a sötét húsoké. A sötét húsok viszont magasabb pH-

értékük miatt rövidebb ideig tarthatók el, mert a baktériumok gyorsabban szaporodnak el rajtuk

(Mézes, 2004).

Tojásminőség

Élelmiszer-biztonsági szempontból a tojás fokozattan veszélyes termék, mivel a termelés,

tárolás és feldolgozás során is szennyeződhet patogén kórokozókkal. Emellett a takarmányokkal

és alomanyagokkal is juthat mérgező anyag a tojásba.

Mennyiségi szempontból lényeges a tojás súlya és tápanyagtartalma, amely a fajtól, fajtától és a

tojó életkorától függően jelentősen módosulhat.

Tojásminőség tekintetében a tojássárgájának nagysága a meghatározó, mivel ez a tojás

legértékesebb alkotórésze. Vizsgálatokkal igazolták, hogy a kettőshasznú, hagyományos

tyúkfajták kisebb tojássúlyt, de nagyobb tojássárgája súlyt állítanak elő, ez önmagában is a tojás

étkezési minőségének javulását eredményezi. A tojás kémiai összetételét is befolyásolja a tyúk

életkora és genetikai háttere (Mézes, 2004).

A fogyasztói minőség szempontjából lényeges a tojássárgája színe, amely

takarmányozással befolyásolható. Fontos a tojáshéj minősége is, hiszen a gyenge tojáshéj

könnyen sérül a gyűjtés, kezelés és szállítás során, ennek következtében:

- egyrészt a tojás héján lévő sérülések, repedések hatására a héjon lévő kórokozók a tojásba

juthatnak;

- másrészt szabad utat engednek a levegőnek is, amely kedvezőtlen folyamatokat indíthat

be a tojásban (Mézes, 2004).

Irodalomjegyzék

Andreasen, S.N., Wemelsfelder, F., Sandøe, P., Forkman, B. (2013) The correlation of Qualitative

Behavior Assessments with Welfare Quality® protocol outcomes in on-farm welfare

assessment of dairy cattle. Applied Animal Behaviour Science 143 9–17.

Béres A., Janan, J. (2006) Az állatszállítás állatjóléti vonatkozásai. Animal welfare, etológia és

tartástechnológia 2 62-80.

http://www.animalwelfare.szie.hu/cikkek/200602/AWETH20066281.pdf

Blokhuis, H.J., Veissier, I., Miele, M., Jones, B. (2010) The Welfare Quality® project and beyond:

Safeguarding farm animal well-being. Acta Agriculturae Scandinavica, Section A –

Animal Science 60 129-140.

Buijs, S., Keeling, L.J., Tuyttens, F.A.M. (2011) Behaviour and use of space in fattening rabbits as

influenced by cage size and enrichment, Applied Animal Behaviour Science 134 229–238.

Bódi L. (2003) A baromfi húsminősége – fogyasztói szempontok, mérési módszerek. A baromfi:

baromfi- és nyúltenyésztők lapja 6 14-17.

Bódi L. (2004) Az alternatív baromfitartás állatvédelmi vonatkozásai. In: Szalay I. (szerk.)

Alternatív baromfitenyésztés és -tartás. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 69-78.

Bódi L., Janan, J. (2005) Állatjólét a baromfi- és víziszárnyas-tartásban. Animal welfare, etológia

és tartástechnológia 1 159-172.

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02


27


http://animalwelfare.szie.hu/cikkek/200503/AWETH2005159172.pdf

Bodó I., Szalay I. (2007) Génbázisok megőrzése a fenntartható állattenyésztésben.

Állattenyésztés és Takarmányozás 56 403-413.

Bracke, M.B.M. (2011) Review of wallowing in pigs: Description of the behaviour and its

motivational basis. Applied Animal Behaviour Science 132 1-13.

Broom, D.M. (1986) Indicators of poor welfare. British Veterinary Journal 142 524-526.

Castellini, C., Mugnai, C., Dal Bosco, A. (2002) Effect of organic production system on broiler

carcass and meat quality. Meat Science 60 219-225.

Cheeke, P.R. (2004) Contemporary issues in animal agriculture. Pearson Education, Inc., Upper

Saddle River, New Jersey, US.

Coutellier, L., Arnould, C., Boissy, A., Orgeur, P., Prunier, A., Veissier, I., Meunier-Salaün, M.-C.

(2007) Pig's responses to repeated social regrouping and relocation during the growing-

finishing period. Applied Animal Behaviour Science 105 102–114.

Croney, C.C., Millman, S.T. (2007) The ethical and behavioral bases for farm animal welfare

legislation. Journal of Animal Science 85 556-565.

D'Eath, R.B., Conington, J., Lawrence, A.B., Olsson, I.A.S., Sandøe, P. (2010) Breeding for

behavioural change in farm animals: practical, economic and ethical considerations.

Animal Welfare 19(S.1) 17-27.

Deep, A., Schwean-Lardner, K., Crowe, T.G., Fancher, B.I., Classen, H.L. (2012) Effect of light

intensity on broiler behaviour and diurnal rhythms Applied Animal Behaviour Science

136 50–56.

Dehghan, S.K. (2014) The halal outrage has little to do with animal welfare. The Guardian Online

publikáció

http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/may/09/halal-outrage-concern-animal-

welfare-muslim-ritual-slaughter

Désiré, L., Boissy, A., Veissier, I. (2002) Emotions in farm animals: a new approach to animal

welfare in applied ethology. Behavioural Processes 60 165-180.

Dong Xuan, KDT., Székelyhidi T., Szalay I. (2004) Francia Alternatív Baromfi: A Label program. In:

Szalay I. (szerk.) Alternatív baromfitenyésztés és -tartás. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 113-121.

Elrom, K. (2000) Handling and transportation of broilers welfare, stress, fear and meat quality

Part II: Stress (review). Israel Journal of Veterinary Medicine 55 2000 Online publikáció

http://www.isrvma.org/ImageToArticle/Files/Vol%2055%202%20Broiler%20handling%

20and%20transportation.doc

Ewing, S.A., Lay, Jr. D.C., von Borell, E. (1999) Farm animal well-being. Prentice Hall, Upper

Saddle River, New Jersey, US.

Farm Animal Welfare Advisory Committee (2009) Farm animal welfare in Great Britain: Past,

present and future.

http://www.fao.org/fileadmin/user_upload/animalwelfare/ppf-report091012.pdf

Farouk, M.M. (2014) Halal and kosher slaughter methods and meat quality. 60th International

Congress of Meat Science and Technology 17–22 August 2014 Punta del Este, Uruguay

http://icomst2014.org/files/presentations/Thursday_21st/Paralllel_Session_Vlll/14_50_M

ustafa.pdf

Formanek, L., Houdelier, C., Lumineau, S., Bertin, A., Cabanès, G., Richard-Yris, M.-A. (2008)

Selection of social traits in juvenile Japanese quail affects adults’ behaviour. Applied

Animal Behaviour Science 112 174–186.

Fraser, A.F., Broom, D.M. (1997) Farm animal behaviour and welfare. CABI Publishing,

Cambridge, UK. pp. 437

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02


http://www.isrvma.org/ImageToArticle/Files/Vol%2055%202%20Broiler%20handling%20and%20transportation.doc

http://www.isrvma.org/ImageToArticle/Files/Vol%2055%202%20Broiler%20handling%20and%20transportation.doc

http://www.fao.org/fileadmin/user_upload/animalwelfare/ppf-report091012.pdf

http://icomst2014.org/files/presentations/Thursday_21st/Paralllel_Session_Vlll/14_50_Mustafa.pdf

http://icomst2014.org/files/presentations/Thursday_21st/Paralllel_Session_Vlll/14_50_Mustafa.pdf

28


Freire, R; Cowling, A. (2013) The welfare of laying hens in conventional cages and alternative

systems: first steps towards a quantitative comparison Animal Welfare 22 57-65.

Frewer, L.J., Kole, A., Van de Kroon, S.M.A., de Lauwere, C. (2005) Consumer attitudes towards

the development of animal-friendly husbandry systems. Journal of Agricultural and

Environmental Ethics 18 345-367.

Gere T. (2008) Állatjólét és etika. Animal welfare, etológia és tartástechnológia. 4 59-69.


Gibson, T.J., Johnson, C.B., Murrell, J.C., Hulls, C.M., Mitchinson, S.L., Stafford, K.J.,

Johnstone, A.C., Mellor, D.J. (2009) Electroencephalographic responses of halothane-

anaesthetised calves to slaughter by ventral-neck incision without prior stunning. New

Zealand Veterinary Journal 57 77-83.

Grandin, T. (Ed.) (2010) Improving animal welfare: A practical approach. CABI; Első kiadás pp. 336

Hanzséros F. (2005) Az állatvédelem, illetve az állatjólét aktuális kérdései Magyarország Európai

Uniós csatlakozása tükrében. Animal welfare, etológia és tartástechnológia 1 184-197.


Hartcher, K.M., Tran, M.K.T.N., Wilkinson, S.J., Hemsworth, P.H., Thomson, P.C., Cronin, G.M.

(2015) Plumage damage in free-range laying hens: Behavioural characteristics in the

rearing period and the effects of environmental enrichment and beak-trimming. Applied

Animal Behaviour Science 164 64–72.

Harvey, D., Hubbard, C. (2013) Reconsidering the political economy of farm animal welfare: An

anatomy of market failure. Food Policy 38 105-114.

Hultgren, J., Wiberg, S., Berg, C., Cvek, K., Lunner Kolstrup, C. (2014) Cattle behaviours and

stockperson actions related to impaired animal welfare at Swedish slaughter plants.

Applied Animal Behaviour Science 152 23-37.

Jones, R.B., Hocking, P.M. (1999) Genetic selection for poultry behaviour: Big bad wolf or friend

in need? Animal Welfare 8 343-359.

Kasapidou, E., Mitlianga, P., Sossidou, E.N. (2014) Quality of the family poultry products in

Greece European Poultry Science 78 Online publikáció

Lawrence, A.B., Conington, J., Simm, G. (2004) Breeding and animal welfare: practical and

theoretical advantages of multi-trait selection. Animal Welfare 13 (Suppl. 1) 191-196.

Lund, V., Anthony, R., Röcklinsberg, H. (2004)The ethical contract as a tool in organic animal

husbandry. Journal of Agricultural and Environmental Ethics 17 23-49.

Lund, V., Röcklinsberg, H. (2001) Outlining a conception of animal welfare for organic farming

systems. Journal of Agricultural and Environmental Ethics 14 391-424.

Manteuffel, G., Puppe, B., Schön, P.C. (2004) Vocalization of farm animals as a measure of

welfare. Applied Animal Behaviour Science 88 163–182.

Marlok P., Kovácsné Gaál K. (2008) Az állatvédelmi szabályozás hatásai a ketreces tojóhibrid

tartás területén. Animal welfare, etológia és tartástechnológia 4 108-127.


Masson, J.M., McCarthy, S. (2001) Mit éreznek az állatok? Tericum Kiadó Bt. Budapest 306.

Melo, H., Brandao, C., Rego, G., Nunes, R. (2001) Ethical and legal issues in

xenotransplantation. Bioethics 15 427-442.

Mézes M. (2004) Élelmiszer-biztonság, termékminőség. In: Szalay I. (szerk.) Alternatív

baromfitenyésztés és -tartás. Mezőgazda Kiadó, Budapest. 82-85.

Mitchell, M.A., Kettlewell, P.J., Maxwell, M.H. (1992) Indicators of physiological stress in broiler

chickens during road transportation. Animal Welfare 1 91-103.

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02




29


Mollenhorst, H., Rodenburg, T.B., Bokkers, E.A.M., Koene, P., de Boer, I.J.M. (2005) On-farm

assessment of laying hen welfare: a comparison of one environment-based and two

animal-based methods. Applied Animal Behaviour Science 90 277-291.

Nocella, G., Hubbard, L., Scarpa, R. (2010) Farm animal welfare, consumer willingness to pay, and

trust: Results of a cross-national survey. Applied Economic Perspectives and Policy 32 275-297.

Ohl, F., van der Staay, F.J. (2012) Animal welfare: At the interface between science and society.

The Veterinary Journal 192 13-19.

Oltenacu, P.A., Algers, B. (2005) Selection for increased production and the welfare of dairy cows: Are

new breeding goals needed? AMBIO: A Journal of the Human Environment 34 311-315.

Plesch, G,. Broerkens, N., Laister, S., Winckler, C., Knierim, U. (2010) Reliability and feasibility

of selected measures concerning resting behaviour for the on-farm welfare assessment in

dairy cows. Applied Animal Behaviour Science 126 19–26.

Rault. J.-P. (2012) Friends with benefits: Social support and its relevance for farm animal

welfare. Applied Animal Behaviour Science 136 1–14. Rauw, W.M., Kanis, E., Noordhuizen-Stassen, E.N., Grommers, F.J. 1998 Undesirable side

effects of selection for high production efficiency in farm animals: a review. Livestock

Production Science 56 15-33.

Rollin, B.E. (1995) Farm Animal Welfare. Social, Bioethical and Research Issues. Iowe State

University Press, Iowa.

Rollin, B.E. (2008) Foreword (in: Sandøe, P., Christiansen, S.B. (2008) Ethics of Animal Use.

Wiley-Blackwell 194)

RSPCA (2015) Slaughter without pre-stunning (for religious purposes). Royal Society for the

Prevention of Cruelty to Animals Online publikáció

www.rspca.org.uk/ImageLocator/LocateAsset?asset=document&assetId=1232719611043

&mode=prd

Rushen, J., Butterworth, A., Swanson, J.C. (2011) Animal Behavior and Well-Being Symposium: Farm

animal welfare assurance: Science and application. Journal of Animal Science 89 1219-1228.

Sandøe, P., Christiansen, S.B. (2008) Ethics of Animal Use. Wiley-Blackwell 194

Sarica, M., Yamak, U.S., Boz, M.A. (2014) Effect of long term fattening on slaughter and some

carcass traits in quails. Anadolu Journal of Agricultural Sciences 29 75-78.

Schrader, L. (2004) Stand der Tierschutzdiskussion in der Legehennenhaltung. DGfZ Schriftenreihe,

Sashstand und Perspektiven der Legehennenhaltung. Leipzig. Heft 36 36-39.

Schröder, M.J.A., McEachern, M.G. (2004) Consumer value conflicts surrounding ethical food

purchase decisions: a focus on animal welfare. International Journal of Consumer Studies

28 168–177.

Schwean-Lardner, K., Fancher, B.I., Classen, H.L. (2012) Impact of daylength on behavioural output

in commercial broilers. Applied Animal Behaviour Science1 37 43-52.

Selye J. (1976) Stressz distressz nélkül. Akadémia Kiadó, Budapest. 150.

Shafi, S., Arkush, J. (2014) Jewish and Muslim methods of slaughter prioritise animal welfare.

The Guardian Online publikáció

http://www.theguardian.com/commentisfree/2014/mar/06/jewish-muslim-slaughter-

animal-welfare-humane

Shimmura, T., Eguchi, Y., Uetake, K., Tanaka, T. (2007) Behavior, performance and physical

condition of laying hens in conventional and small furnished cages Animal Science

Journal 78 323–329.

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

30


Sipos M., Móró A., Szűcs E. (2009) Állattenyésztési etika és az állatjólét fejlődése napjainkig. II.

rész: Filozófiai megközelítések. Animal welfare, etológia és tartástechnológia 5 108-118.


Smetanka, C, Cooper, D.K.C. (2005) The ethics debate in relation to xenotransplantation. Revue

scientifique et technique (International Office of Epizootics) 24 335-342.

Sossidou, E.N., Tserveni-Goussi, A., Ramantanis, Sp. (2003) Pork safety and quality through

livestock welfare: 1. Welfare of pigs on the farm Fifth International Symposium on the

Epidemiology and Control of Foodborn Pathogens in Pork October 1–4, 2003 (Heraklion,

Crete, Greece) 178-180.

Sossidou, E.N., Ramantanis, S., Mantis, F. (2004) On farm welfare risks influencing the quality

of the traditional Mediterranean animal products. International Conference “Traditional

Mediterranean Diet: Past, Present and Future”, April 2004, Athens, Greece. Journal of the

National Agricultural Research Foundation. Paper No. WP3T1GR.

http://lhu.emu.ee/downloads/Welfood/WP3T1L1.pdf

Sossidou, E., Szűcs, E. (Eds.) (2007) Farm animal welfare, environment & food quality

interaction studies. Thessaloniki: welfood pp. 304.

Špinka, M. (2012) Social dimension of emotions and its implication for animal welfare. Applied

Animal Behaviour Science 138 170-181.

Steinfeld, H.C., de Haan, C., Blackburn, H. (1997) Livestock and the environment. Issues and

Options. Directorate General for Development, Commission of the European Community.

Szalay I., Kovácsné Gaál K. (2008) A baromfi géntartalékok és az alternatív baromfitenyésztés

helyzete és jövője. MTA konferencia, 2008. november 12. „A baromfiágazat helyzete és

jövőbeni kilátásai”. Állattenyésztés és Takarmányozás 57 425-438.

Szűcs E. (1999) Gondolatok az állatitermék-előállítás néhány etikai, etológiai kérdéséhez.

Állattenyésztés és Takarmányozás 48 541-552.

Szűcs E. (2005) Az állat jóléte és a termékminőség összefüggései a hústermelő állatoknál.

Oktatási segédanyag

Szűcs, E., Jezierski, T., Kaleta, T., Ábrahám, Cs., Poikalainen, V., Sossidou, E., Praks, J. (2006)

Ethical views concerning how to treat animals. Part A: Social concerns. Chapter IV. (In:

„Livestock Production and Society”. Eds. Geers, R & Madec, F.) Wageningen Academic

Publishers. The Netherlands, 65-75.

Szűcs, E., Konrád, Sz., Sossidou, E. (2010) Basics of animal welfare & product quality. Gödöllő:

Szent István University pp. 375.

Temple, D., Manteca, X., Velarde, A., Dalmau, A. ( 2011) Assessment of animal welfare through

behavioural parameters in Iberian pigs in intensive and extensive conditions. Applied

Animal Behaviour Science 131 29-39.

Tóth, P., Bódi, L., Maros, K., Szűcs, E., Janan, J. (2012) Blood corticosterone levels in growing

geese around feather gathering. Acta Veterinaria Hungarica 60 477-487.

Trocino, A., Filiou, E., Tazzoli, M., Bertotto, D., Negrato, E., Xiccato, G. (2014) Behaviour and

welfare of growing rabbits housed in cages and pens. Livestock Science 167 305-314.

Turner, S.P. (2011) Breeding against harmful social behaviours in pigs and chickens: State of the

art and the way forward. Applied Animal Behaviour Science 134 1–9.

Vanhonacker, F., Verbeke, A., Van Poucke, E., Tuyttens, F.A.M. (2008) Do citizens and farmers

interpret the concept of farm animal welfare differently? Livestock Science 116 126–136.

Végh Á. (2014) Kijátszott állatjólét: a feljavított ketreces tojótyúk-tartás gazdasági hatásai.

Magyar Állatvédelmi és Állatjóléti Társaság

http://www.maat.hu/kijatszott-allatjollet-feljavitott-ketreces-tojotyuk-tartas-gazdasagi-hatasai

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02


http://www.maat.hu/kijatszott-allatjollet-feljavitott-ketreces-tojotyuk-tartas-gazdasagi-hatasai

31


Webster, J.R., Schütz, K.E., Sutherland, M.A., Stewart, M., Mellor, D.J. (2015) Different animal

welfare orientations towards some key research areas of current relevance to pastoral

dairy farming in New Zealand. New Zealand Veterinary Journal 63 31-36.

Jogszabályok

Fontosabb uniós jogszabályok:

COUNCIL REGULATION (EC) No 1255/97 of 25 June 1997 concerning Community criteria

for staging points and amending the route plan referred to in the Annex to Directive

91/628/EEC

COUNCIL REGULATION (EC) No 411/98 of 16 February 1998 on additional animal protection

standards applicable to road vehicles used for the carriage of livestock on journeys

exceeding eight hours (A Tanács 411/98/EK rendelete (1998. február 16.) az élő állatok

nyolc órát meghaladó időtartamú szállítására használt közúti járművekre vonatkozó

kiegészítő állatvédelmi előírásokról

COUNCIL REGULATION (EC) No 1040/2003 of 11 June 2003 amending Regulation (EC) No

1255/97 as regards the use of staging points (A Tanács 1040/2003/EK rendelete (2003.

június 11.) az 1255/97/EK rendeletnek a megállóhelyek használata tekintetében történő

módosításáról)

COUNCIL REGULATION (EC) No 1/2005 of 22 December 2004 on the protection of animals

during transport and related operations and amending Directives 64/432/EEC and

93/119/EC and Regulation (EC) No 1255/97 (A TANÁCS 2005/1/EK RENDELETE

(2004. december 22.) az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni

védelméről, valamint a 64/432/EGK és a 93/119/EK irányelv és a 1255/97/EK rendelete

módosításáról)

COUNCIL REGULATION (EC) No 1099/2009 of 24 September 2009 on the protection of

animals at the time of killing

COUNCIL DIRECTIVE of 19 November 1991 on the protection of animals during transport and

amending Directives 90/425/EEC and 91/496/EEC (91/628/EEC) (A Tanács irányelve

(1991. november 19.) az állatok szállítás közbeni védelméről, valamint a 90/425/EGK és

a 91/496/EGK irányelv módosításáról (91/628/EGK))

COUNCIL DIRECTIVE 95/29/EC amending Directive 91/628/EEC concerning the protection of

animals during transport. (A Tanács 95/29/EK irányelve (1995. június 29.) az állatok

szállítás közbeni védelméről szóló 91/628/EGK irányelv módosításáról)

COUNCIL DIRECTIVE 98/58/EC of 20 July 1998 concerning the protection of animals kept for

farming purposes (A Tanács 98/58/EK irányelve (1998. július 20.) a tenyésztés céljából

tartott állatok védelméről)

COUNCIL DIRECTIVE 1999/74/EC of 19 July 1999 laying down minimum standards for the

protection of laying hens (A Tanács 1999/74/EK irányelve (1999. július 19.) a tojótyúkok

védelmére vonatkozó minimumkövetelmények megállapításáról)

Fontosabb magyar jogszabályok:

1998. évi XXVIII. Törvény az állatok védelméről és kíméletéről

32/1999. (III. 31.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól

52/2003. (VIII. 15.) GKM-FVM együttes rendelet az állatszállítás állatvédelmi szabályairól.

139/2007. (XI. 28.) FVM rendelet a baromfi ágazatban igénybe vehető állatjóléti támogatások feltételeiről

88/2008. (VII. 18.) FVM rendelet az állatoknak a szállítás és a kapcsolódó műveletek közbeni

védelmére vonatkozó 1/2005/EK rendelet végrehajtásáról.

10.17205/SZIE.AWETH.2015.1.02

Documents

Animal welfare, etológia és tartástechnológiaanimalwelfare.szie.hu/sites/default/files/cikkek/201501/AWETH... · érzelmeiről beszéltek (Masson és McCarthy, 2001). A könyvet