Lectures 10-11.THE POETRY OF JOHN MILTON

Milton's Life and Literary Development1. His Life (1608-1674)

son of a well-to-do scrivener1625: sent to Christ's College, Cambridge (7 years); "Lady" contacts with the radicals of Cambridge1632-1638: "Hornton-period" further studies, written poetry1637-1639: Travel to France and Italy: met Grotius (Adamus Exul), Galileo1640-1660: Teacher, pamphlet-writer

appointed Latin secretary to the Council of StateAfter the Restoration: arrested, then released

2. Three Periods in His Literary CareerA/ Period of Early Lyric Poetry

In Cambridge: On the Morning of Christ's NativityOn Shakespeare, To a Nightingale, On Time

In Hornton: Two-poems: L’Allegro - Il Penserosolark, happiness - contemplative, pensive mar

Mirth - Melancholy (study)both states of mind affinity with heaven

Pastoral-elegy: Lycidas - on the death of a friendmythological frame - puritan on Providence

Masque: Comus (in blank verse) (1634): allegorical drama on chastity

Lady lost in forest but Comus' sorcery does not work on her

His sonnets: written at different periods of his life

On His Blindness (XIX) "When I consider ..."On the Late Massacre in Piedmont (XVIII) "Avenge, O Lord"On His Deceased Wife (XXIII) "Methought I saw ..."the discrepancy between form-pattern (Petrarchan) and sense-rhythmretardation

On Baroque Sonnet and Fugue see: Egri Péter: A költészet valósága

B/ Period of Pamphlets and Prose Works- written either in Latin or in Englishanti-episcopal: Of Reformation (1641)

The Reason of Church-Government (1642)On Education and Of Education (1644)freedom of thought: Areopagitica (1644)on defending civil war: Eikonoklastes (1649) in reply to

"Eikon Basilike" (royal image)

Pro Popule Anglicano Defensio (1651, 1654)The Tenure of Kings and Magistrates (1649)men born free; social contractThe Ready and Easy Way to Establish a Commomnwealth (1660)

on private matters: The Doctrine and Discipline on Divorce (1644)

4 tracts written for divorceon his religious views: De Doctrina Christiana

his heretical, Arian views unpublished until 1825

1

C/ Last Period: Paradise Lost (1667), Paradise Regained (1671), Samsom Agonistes

(1671)PARADISE LOST: - original plan: "Arthuriad"

- Bible: greater reverence than Homer or Virgil - the absolute epic in English still unwritten

I. Formal Aspects of PL1. Secondary Epic (Primary epic: Homer Beowulf - oral technique) imitating the primary, but aiming at even higher solemnity achieved by grandeur, elevation (unfamiliar words, archaisms, etc.)2. Plot and Structure- originally only ten books; later XII- invocation to Holy Spirit- baroque retardation; purpose: "to justify the ways of God to men"- Tillyard on 6 movements i the construction

1. Hell, in medias res (I. and II.)2. Heaven -contrast- (III.)3. Earth, Adam Eve (IV.)4. Raphael tells creation and fall of angels in retrospect (V-VIII.)5. Fall as climax or nucleus (IX) and (X)6. Michael's vision of future (XI., XII.)(See chart on the structure of PL)

3. Marks of the Baroque Epicinvocation, long dramatic dialogues, elaborated similes, extended descriptive passages, blank verse, etc.

II. Substantial Aspects of PLSee C. S. Lewis: A Preface to Paradise Lost

1. Milton and St. Augustine On Fall: Milton - Augustine - Churcha/ God created all things - goodb/ What we call bad things are good things pervertedc/ Consequences of Good-Evil doctrine:- good can exist without evil but evil not without good- good and bad angels same nature but happy when adhering to God and miserable when adhering to itselfd/ God created all natures with free willGod foreknows man's voluntary free will(those who will not be God's sons will be his tools)e/ Satan attacked Eve (less intelligent, more credulous)f/ Adam not deceived. He disobeyed, yielded because of social bondg/ Fall results from pride, consists in disobedience

2. Theology of PL (Augustinian, Hierarchical, Catholic-held by all)

a/ Most doctrines not hereticalb/ Latent Arianism: - Son subordinated to Father

- God created world not out of nothing but out of himself, matter part of God

3. Satana/ Is Satan the "real" hero (popular notion after Blake, Shelley ...)b/ True: Satan is the best drawn of Milton's charactersbut Milton makes plain the uniterestingness of being Satan

4. Falla/ Eve: Pride, Murder (!)b/ Adam: luxuriousnessc/ sexuality unfallen before fall (IV., VII/520) sexual indulgence after fall (IX/1017-45)

See: Helen Gardner: "Tragedy of Damnation", in: Kaufmann: Eliz. Drama

2

Paradise Regained

-sequel to PG-Satan not majestic but cunning, smooth, dissembling-Book I. After the baptism of Christ Satan in a disguise of an old man Satan in the guise old man-Book II-III.-hunger, temptation scenewealth, power, politics, Satan offers liberation of JewsBook IV: Satan points to Rome,: proposes expulsion , liberation of the Jews

Samson Agonistes -closet drama, -perfectly classicalRead Preface: „Of that Sort of Dramatic Poem which is called Christian Tragedy”

TEXTS:

When I consider how my light is spent, Ere half my days in this dark world and wide, And that one talent which is death to hideLodged with me useless, though my soul more bentTo serve therewith my Maker, and present My true account, lest He returning chide; "Doth God exact day-labor, light denied?"I fondly ask. But Patience, to preventThat murmur, soon replies, "God doth not need Either man's work or His own gifts. Who best Bear His mild yoke, they serve Him best. His stateIs kingly: thousands at His bidding speed, And post o'er land and ocean without rest; They also serve who only stand and wait.

Avenge, O Lord, thy slaughtered Saints, whose bones Lie scattered on the Alpine mountains cold; Even them who kept thy truth so pure of old, When all our fathers worshiped stocks and stones, Forget not: in thy book record their groans Who were thy sheep, and in their ancient fold Slain by the bloody Piemontese, that rolled Mother with infant down the rocks. Their moans The vales redoubled to the hills, and they To heaven. Their martyred blood and ashes sow O'er all the Italian fields, where still doth sway The triple Tyrant; that from these may grow A hundredfold, who, having learnt thy way, Early may fly the Babylonian woe

Paradisel Book 1. Invocation

OF Mans First Disobedience, and the FruitOf that Forbidden Tree, whose mortal tastBrought Death into the World, and all our woe,With loss of Eden, till one greater ManRestore us, and regain the blissful Seat, [ 5 ]Sing Heav'nly Muse , that on the secret topOf Oreb, or of Sinai, didst inspireThat Shepherd, who first taught the chosen Seed,In the Beginning how the Heav'ns and EarthRose out of Chaos : Or if Sion Hill [ 10 ]Delight thee more, and Siloa's Brook that flow'dFast by the Oracle of God; I thenceInvoke thy aid to my adventrous Song ,That with no middle flight intends to soarAbove th' Aonian Mount , while it pursues [ 15 ]Things unattempted yet in Prose or Rhime .And chiefly Thou O Spirit, that dost prefer

3

Before all Temples th' upright heart and pure,Instruct me, for Thou know'st; Thou from the firstWast present, and with mighty wings outspread [ 20 ]Dove-like satst brooding on the vast AbyssAnd mad'st it pregnant: What in me is darkIllumin, what is low raise and support;That to the highth of this great ArgumentI may assert Eternal Providence, [ 25 ]And justifie the wayes of God to men

Az ember legelső bűnét, s a tiltottfa gyümölcséből-kóstolást, amelyhalált hozott e földre, kínt reánk,s kivert az Édenből, míg egy különbEmber megváltott, s visszahozta üdvünk,zengd, Múzsa, ki a Hóreb, Sinaititok-csucsán a Pásztort ihletéd, kitanította a Választott Magot,mint lőn Ég, Föld a Zűrből; vagy ha Síonhegy bűvöl és az Isten jóshelyénélcsörgedező Siloa habja, onnanhívlak segélyemül merész dalomhoz,mely épp nem átlag-szárnyalással indulÁón-csúcsra, midőn prózába, rímbenem kísérlett vállalkozást kisért.S te, Lélek, főleg Te taníts, ki jobbanbecsűlöd minden templomnál a szűz,igaz szivet, jelen voltál az elsőidőktől, s izmos szárnyadat kitárvagalambként kotlottál az Űr felett,s termékenyítetted—világosítsdelmém ködét, elestemből emelj,védj, hogy a téma fenségéhez illőn

hirdessem az örök Gondviselést,s embernek igazoljam Isten útját.

Satan on Hell PL 1, 243-270

Is this the Region, this the Soil, the Clime,Said then the lost Arch-Angel, this the seatThat we must change for Heav'n, this mournful gloomFor that celestial light? Be it so, since he [ 245 ]Who now is Sovran can dispose and bidWhat shall be right: fardest from him is bestWhom reason hath equald, force hath made supreamAbove his equals. Farewel happy FieldsWhere Joy for ever dwells: Hail horrours, hail [ 250 ]Infernal world, and thou profoundest HellReceive thy new Possessor: One who bringsA mind not to be chang'd by Place or Time.The mind is its own place, and in it selfCan make a Heav'n of Hell, a Hell of Heav'n. [ 255 ]What matter where, if I be still the same,And what I should be, all but less then heWhom Thunder hath made greater? Here at leastWe shall be free; th' Almighty hath not builtHere for his envy, will not drive us hence: [ 260 ]Here we may reign secure, and in my choyceTo reign is worth ambition though in Hell:Better to reign in Hell, then serve in Heav'n .But wherefore let we then our faithful friends,Th' associates and copartners of our loss [ 265 ]Lye thus astonisht on th' oblivious Pool,And call them not to share with us their part

4

In this unhappy Mansion, or once moreWith rallied Arms to try what may be yetRegaind in Heav'n, or what more lost in Hell? [ 270 ]

„Ez hát a táj, az éghajlat, a föld—szólt a bukott főangyal—, mit cserébenyertünk a Mennyért, borongó homálytégi sugár helyett?! Legyen, ha Az,ki most a »Fenség«, rendel és parancsol,mint kedve támad. Annál jobb, minélmesszebb tőle, ki ész szerint egyenlő,csak kénye dobta egyenlők fölé.Búcsúzunk, ó, örök öröm-mezők!Üdv, Alvilág! Iszony s te Vég-Pokol!Fogadd be új urad, kinek szivétnem változtatja meg hely és idő.E szív önnön helye, és benne támasztPokolból Mennyet és Mennyből Pokolt.Mit számit, hol, ha ugyanaz vagyok?Legyek akármi, de kisebb Nála nem,kit nagyobbá csupán villáma tett.Itt végre szabadok leszünk. Az Úr ittmit plántált, nem irigyli meg—nem űz el.Uralmunk biztos itt, s az uralommegéri, mégha a Pokolban is!Inkább Pokolban úr, mint szolga Égben…De mért hagynánk hites barátainkat,bukásunk cimboráit így hevernimerülve Feledés tavába, mértne hívjuk őket, s osszuk meg velük

e nyomorú lakot, vagy újra mégtegyünk próbát, mit nyerhetünk a Mennybenúj fegyverrel, s mit veszthetünk Pokolban ?”

Bk 4 358-392 Satan on Hell

O Hell! what doe mine eyes with grief behold,Into our room of bliss thus high advanc'tCreatures of other mould, earth-born perhaps, [ 360 ]Not Spirits, yet to heav'nly Spirits brightLittle inferior; whom my thoughts pursueWith wonder, and could love, so lively shinesIn them Divine resemblance, and such graceThe hand that formd them on thir shape hath pourd. [ 365 ]Ah gentle pair, yee little think how nighYour change approaches, when all these delightsWill vanish and deliver ye to woe,More woe, the more your taste is now of joy;Happie, but for so happie ill secur'd [ 370 ]Long to continue, and this high seat your Heav'nIll fenc't for Heav'n to keep out such a foeAs now is enterd; yet no purpos'd foeTo you whom I could pittie thus forlorneThough I unpittied: League with you I seek, [ 375 ]And mutual amitie so streight, so close,That I with you must dwell, or you with meHenceforth; my dwelling haply may not pleaseLike this fair Paradise, your sense, yet suchAccept your Makers work; he gave it me, [ 380 ]Which I as freely give; Hell shall unfold,To entertain you two, her widest Gates,And send forth all her Kings; there will be room,

5

Not like these narrow limits, to receiveYour numerous ofspring; if no better place, [ 385 ]Thank him who puts me loath to this revengeOn you who wrong me not for him who wrongd.And should I at your harmless innocenceMelt, as I doe, yet public reason just,Honour and Empire with revenge enlarg'd, [ 390 ]By conquering this new World, compels me nowTo do what else though damnd I should abhorre.

PL 3,98-134 on man’s free will

I made him just and right,Sufficient to have stood, though free to fall.Such I created all th' Ethereal Powers [ 100 ]And Spirits, both them who stood and them who faild;Freely they stood who stood, and fell who fell.Not free, what proof could they have givn sincereOf true allegiance, constant Faith or Love,Where onely what they needs must do, appeard, [ 105 ]Not what they would? what praise could they receive?What pleasure I from such obedience paid,When Will and Reason (Reason also is choice)Useless and vain, of freedom both despoild,Made passive both, had servd necessitie, [ 110 ]Not mee. They therefore as to right belongd,So were created, nor can justly accuseThir maker, or thir making, or thir Fate,As if predestination over-rul'dThir will, dispos'd by absolute Decree [ 115 ]Or high foreknowledge; they themselves decreedThir own revolt, not I: if I foreknew,

Foreknowledge had no influence on their fault,Which had no less prov'd certain unforeknown.So without least impulse or shadow of Fate, [ 120 ]Or aught by me immutablie foreseen,They trespass, Authors to themselves in allBoth what they judge and what they choose; for soI formd them free, and free they must remain,Till they enthrall themselves: I else must change [ 125 ]Thir nature, and revoke the high DecreeUnchangeable, Eternal, which ordain'dThir freedom, they themselves ordain'd thir fall.The first sort by thir own suggestion fell,Self-tempted, self-deprav'd: Man falls deceiv'd [ 130 ]By the other first: Man therefore shall find grace,The other none: in Mercy and Justice both,Through Heav'n and Earth, so shall my glorie excel,But Mercy first and last shall brightest shine.

„Egyszülöttem, nézd csak, ellenfelünkmiképp dühöng! Sem a szabott határ,sem a Pokol korláta, rárakottsok lánc, sem az ásitó szakadéknem fogja vissza: úgy csigázza őtveszekedett bosszú, mi pártütőfejére száll utóbb! Minden sorompótszétzúzva íme szárnyal útjainMenny-közelben, a fény határainaz épp megalkotott Világ felé,a beleplántált emberhez, hogy azt,ha tudja: kénnyel, vagy mi még gonoszb:fortéllyal rontsa meg—kiveszti őt,mert csábszavára fület hajt az ember,

6

s az egy-parancsot könnyen megszegi,hűségének egyetlen zálogát;így ő, s hitetlen sarjadéka vész!Ki lesz a vétkes ebben? Csak maga.Hálátlan. tőlem mindent megkapott,mit kaphatott! Igazzá tettem őt,képessé, hogy megálljon, bár szabaddá,hogy bukjon. Minden égi lényt ilyennekalkottam, ki megállt, ki elbukott.Önként megáll, ki áll, s ki nem: bukik!Nem-szabadok tanújelét hogy adjákszerelmüknek, igaz-szilárd hitüknek,ha csak azt tehetik, mit tenniük kell,s nem, mit akarnak? Mi az érdemük?Ily engedelmességből míly gyönyörtszakajtok, ha az akarat s az ész(az ész is választás!) üres-hiún,szabadságtól megfosztva, tétlenülcsak a szükségnek szolgál, nem nekem?Ők az Igazság szent törvénye folytánalkottattak meg így, joggal sosemvádolhatják meg alkotójukat:sorsukat, mintha eleve-rendelésirányitná s szándékuk abszolútparancs kénye avagy előrelátás.Maguk tervelték pártütésüket,nem én! Ha láttam is előre, az mégnem ösztökélte bűnüket, amiha előre nem is tudom, csak úgybetölt volna. Kényszer-vaksors-kizárva,előre-tudásomtól függetlenül,maguktól vétkeznek, megtéve azt,

mit jónak ítélnek, választanak.Őket szabadnak alkottam bizony,s szabadnak kell maradniuk, amígmaguk magukat rabbá nem teszik;különben meg kéne természetükváltoztatnom, s a magas, véglegesörök végzést törölnöm, mely nekikszabadságot szabott. Magukra vesztükmaguk szabták! Az első pártütőkönként buktak maguk-kisértve-rontva!Az embert ezek tőre csalja el:ezért az ember irgalomra lel.De nem azok! Dicsfényem Földön, Égenragyogjon igazságban, irgalomban!De kezdet és vég: irgalmam tüze!”

PL 4 ,358.536 Satan sees Eve and Adam in Paradise Before the fall

O Hell! what doe mine eyes with grief behold,Into our room of bliss thus high advanc'tCreatures of other mould, earth-born perhaps, [ 360 ]Not Spirits, yet to heav'nly Spirits brightLittle inferior; whom my thoughts pursueWith wonder, and could love, so lively shinesIn them Divine resemblance, and such graceThe hand that formd them on thir shape hath pourd. [ 365 ]Ah gentle pair, yee little think how nighYour change approaches, when all these delightsWill vanish and deliver ye to woe,

7

More woe, the more your taste is now of joy;Happie, but for so happie ill secur'd [ 370 ]Long to continue, and this high seat your Heav'nIll fenc't for Heav'n to keep out such a foeAs now is enterd; yet no purpos'd foeTo you whom I could pittie thus forlorneThough I unpittied: League with you I seek, [ 375 ]And mutual amitie so streight, so close,That I with you must dwell, or you with meHenceforth; my dwelling haply may not pleaseLike this fair Paradise, your sense, yet suchAccept your Makers work; he gave it me, [ 380 ]Which I as freely give; Hell shall unfold,To entertain you two, her widest Gates,And send forth all her Kings; there will be room,Not like these narrow limits, to receiveYour numerous ofspring; if no better place, [ 385 ]Thank him who puts me loath to this revengeOn you who wrong me not for him who wrongd.And should I at your harmless innocenceMelt, as I doe, yet public reason just,Honour and Empire with revenge enlarg'd, [ 390 ]By conquering this new World, compels me nowTo do what else though damnd I should abhorre.

So spake the Fiend, and with necessitie,The Tyrants plea , excus'd his devilish deeds.Then from his loftie stand on that high Tree [ 395 ]Down he alights among the sportful HerdOf those fourfooted kindes, himself now one,Now other, as thir shape servd best his endNeerer to view his prey, and unespi'd

To mark what of thir state he more might learn [ 400 ]By word or action markt: about them roundA Lion now he stalkes with fierie glare,Then as a Tyger, who by chance hath spi'dIn some Purlieu two gentle Fawnes at play,Strait couches close, then rising changes oft [ 405 ]His couchant watch, as one who chose his groundWhence rushing he might surest seize them bothGript in each paw: when Adam first of menTo first of women Eve thus moving speech,Turnd him all eare to hear new utterance flow. [ 410 ]

Sole partner and sole part of all these joyes,Dearer thy self then all; needs must the PowerThat made us, and for us this ample WorldBe infinitly good, and of his goodAs liberal and free as infinite, [ 415 ]That rais'd us from the dust and plac't us hereIn all this happiness, who at his handHave nothing merited, nor can performeAught whereof hee hath need, hee who requiresFrom us no other service then to keep [ 420 ]This one, this easie charge, of all the TreesIn Paradise that bear delicious fruitSo various, not to taste that onely TreeOf knowledge, planted by the Tree of Life,So neer grows Death to Life, what ere Death is, [ 425 ]Som dreadful thing no doubt; for well thou knowstGod hath pronounc't it death to taste that Tree,The only sign of our obedience leftAmong so many signes of power and ruleConferrd upon us, and Dominion giv'n [ 430 ]

8

Over all other Creatures that possessEarth, Aire, and Sea. Then let us not think hardOne easie prohibition, who enjoyFree leave so large to all things else, and choiceUnlimited of manifold delights: [ 435 ]But let us ever praise him, and extollHis bountie, following our delightful taskTo prune these growing Plants, and tend these Flours,Which were it toilsom, yet with thee were sweet.

To whom thus Eve repli'd. O thou for whom [ 440 ]And from whom I was formd flesh of thy flesh,And without whom am to no end, my GuideAnd Head, what thou hast said is just and right.For wee to him indeed all praises owe,And daily thanks, I chiefly who enjoy [ 445 ]So farr the happier Lot, enjoying theePræeminent by so much odds, while thouLike consort to thy self canst no where find.That day I oft remember, when from sleepI first awak't , and found my self repos'd [ 450 ]Under a shade of flours, much wondring whereAnd what I was, whence thither brought, and how.Not distant far from thence a murmuring soundOf waters issu'd from a Cave and spreadInto a liquid Plain, then stood unmov'd [ 455 ]Pure as th' expanse of Heav'n ; I thither wentWith unexperienc't thought, and laid me downeOn the green bank, to look into the cleerSmooth Lake, that to me seemd another Skie .As I bent down to look, just opposite, [ 460 ]A Shape within the watry gleam appeard

Bending to look on me, I started back,It started back, but pleas'd I soon returnd,Pleas'd it returnd as soon with answering looksOf sympathie and love; there I had fixt [ 465 ]Mine eyes till now, and pin'd with vain desire,Had not a voice thus warnd me, What thou seest,What there thou seest fair Creature is thy self,With thee it came and goes: but follow me,And I will bring thee where no shadow staies [ 470 ]Thy coming, and thy soft imbraces, heeWhose image thou art, him thou shalt enjoyInseparablie thine, to him shalt beareMultitudes like thy self, and thence be call'dMother of human Race: what could I doe, [ 475 ]But follow strait, invisibly thus led?Till I espi'd thee , fair indeed and tall,Under a Platan, yet methought less faire,Less winning soft, less amiablie milde,Then that smooth watry image ; back I turnd, [ 480 ]Thou following cryd'st aloud, Return faire Eve,Whom fli'st thou? whom thou fli'st, of him thou art,His flesh, his bone; to give thee being I lentOut of my side to thee, neerest my heartSubstantial Life, to have thee by my side [ 485 ]Henceforth an individual solace dear;Part of my Soul I seek thee, and thee claimMy other half: with that thy gentle handSeisd mine, I yielded, and from that time seeHow beauty is excelld by manly grace [ 490 ]And wisdom, which alone is truly fair.

9

So spake our general Mother, and with eyesOf conjugal attraction unreprov'd,And meek surrender, half imbracing leandOn our first Father, half her swelling Breast [ 495 ]Naked met his under the flowing GoldOf her loose tresses hid: he in delightBoth of her Beauty and submissive CharmsSmil'd with superior Love, as JupiterOn Juno smiles, when he impregns the Clouds [ 500 ]That shed May Flowers; and press'd her Matron lipWith kisses pure: aside the Devil turndFor envie, yet with jealous leer maligneEy'd them askance , and to himself thus plaind.

Sight hateful, sight tormenting! thus these two [ 505 ]Imparadis't in one anothers armsThe happier Eden, shall enjoy thir fillOf bliss on bliss, while I to Hell am thrust,Where neither joy nor love, but fierce desire,Among our other torments not the least, [ 510 ]Still unfulfill'd with pain of longing pines;Yet let me not forget what I have gain'dFrom thir own mouths; all is not theirs it seems:One fatal Tree there stands of Knowledge call'd,Forbidden them to taste: Knowledge forbidd'n? [ 515 ]Suspicious, reasonless. Why should thir LordEnvie them that? can it be sin to know,Can it be death? and do they onely standBy Ignorance, is that thir happie state,The proof of thir obedience and thir faith? [ 520 ]O fair foundation laid whereon to buildThir ruine! Hence I will excite thir minds

With more desire to know, and to rejectEnvious commands, invented with designeTo keep them low whom knowledge might exalt [ 525 ]Equal with Gods; aspiring to be such,They taste and die: what likelier can ensue?But first with narrow search I must walk roundThis Garden, and no corner leave unspi'd;A chance but chance may lead where I may meet [ 530 ]Some wandring Spirit of Heav'n, by Fountain side,Or in thick shade retir'd, from him to drawWhat further would be learnt. Live while ye may,Yet happie pair; enjoy, till I return,Short pleasures, for long woes are to succeed. [ 535 ]

„Pokol! Mit látnak szemeim borúsan?Helyünkbe ilyen üdvezült magasraaz Úr másfajta lényeket teremtett:föld sarjai, nem szellemek, de mégisalig alábbvalók az Égieknél.Ámulva nézem őket: tán szeretniis tudnám… Arcukon az Isten arcaélőn sugárzik, s oly sok bájt szitáltrájuk az Alkotó keze. Nemes pár!Nem is sejted, milyen közel vagyonszínváltozásod, mikor mind e szépségvész- s búra válik; annál több nyomorra,kéjed most mennél jobban szürcsölöd.Boldog vagy! Ám üdvöd nincs biztosítva,hogy hosszan élj eképp, s nagy égi kertedrosszul kerítve nem tart vissza oly

10

ellent, ki most belépett. Ám nem esküdtellenséged, hisz szánlak veszve is,bár engem nem szán senki. Nagy kötéstkeresek véled s kölcsönös, szorosbarátságot, hogy együtt kell velemlaknod, noha nem lesz oly élvezetaz én tanyám, mint e Paradicsom, deAlkotód műve az: ő adta nékem,mint én most szívből néked. A Pokolkitárja majd legtágabb ajtajátelőttetek, s főit küldi elétek.Lesz téretek, több mint e szűk helyen,hogy béfogadja sok utódotok.Rosszabb hely? Köszönjétek Néki, őszorít, hogy—bár nem szívesen—boszútvegyek tirajtatok, kik nem gyötörtök,csak ő!… Szánnám ártatlan voltotok,mint szánom is, de közérdek, dicsőségs uralom, mit a bosszu sokszorozez új világ megvételével—ez hajthogy, kárhozott, tegyem, min borzadok!”

Így szólt az Ellen, mint a zsarnokok:ördög-tettét szükséggel mentegetve.Kémlőhelyéről, nagy fáról leröppenta szökdelő négylábuak közé,hol egyik, hol másik szinét felöltvén,mint céljának segít, hogy közelébbférkőzve lesse martalékait,s orvul kitudja tettükből, szavukbóltermészetük. Vad, villogó szemekkeloroszlánként ólálkodott köröttük,

tigrisként, mely egy tisztáson kileste,mint enyeleg két büszke őz, s kinyúlvalapul, fölugrik, lapul itt is, ott is,mérlegelvén, honnan csaphat le mancsarájuk—midőn az első ember, ÁdámÉvához fordult, nők legelsejéhez.Sátán ez új beszédre csupa fül lett!„Egyetlen társam mind e sok gyönyörben!Drágább, mint minden! Az Erő, amelyteremtett minket s nékünk ez Világot,végtelen jó és jóvoltában olyszabad és bőkezü, mint végtelen.Porból teremtett minket, s ideplántálte boldogságba, bárha érdemünksemmi, s mitsem csinálhatunk, mireszüksége volna. Néki, ki nem kivántmást tőlünk, csak: tegyük szerény egyetlenparancsát, hogy az Éden mindenikízes-gyümölcsü fájáról vegyünk,csak a Tudás fájáról nem, az Életfája előtt. Ilyen közel Halálaz Élethez! A Halál, bármi légyen,szörnyű lehet! Hisz tudod, mondta Isten:halállal halsz, ha eszel ez gyümölcsből!Ez egy, miben engednünk kell neki,ki az uralom annyi más jelétruházta ránk, s kezünkbe adta atöbbi lényt földön, légben, tengeren.Ne tartsuk zordnak ezt az egy tilalmat:minden másban szabadságunk vagyon,s választhatunk tenger gyönyör között!Őt magasztaljuk, bőkezű mivoltát,

11

s tegyük gyönyörü munkánk: nyessük adús sarjakat, óvjuk virágainkat,mi ha nehéz is volna, véled édes!”

Felel rá Éva: „Te, kiért s kibőlalkottak: hús husodból, nélkülednem volna célom. Őrizőm, uram!Amit szóltál, igaz, helyes, hisz Istenthálával magasztalni tartozunknaponta, én kivált, ki a boldogabbrészt élvezem, téged bírván, ki nálamszázszor különb vagy, míg te énvelemmagadhoz méltó társra nem találsz.A napra sokszor emlékszem, midőnocsúdtam álmomból, s árnyékban avirág-ágyon kerestem ámulón, kivagyok, s ide honnan, hogyan kerültem.Nem messze egy barlangból zümmögővíz csordogált, majd egy mezőn megállttóvá terülve mozdulatlanul,tisztán, miként az Égbolt. Arra mentemgyanútlanul, a zöld parton ledőltem,s belépillantottam a tiszta, bársonytóba, mely másik Égnek nyílt nekem.Amint ráhajlom, a szikrás vizenszemből másik alak hajol feléms rám bámul. Visszahőkölök. Az is.Hogy mosolyogva visszatérek, ő isjő mosolyogva kérdező szemekkel,szerető rokonszenvvel. Rá szögeznémmind mostanig szemem, s hiún epedvebámulnám, ha nem intett volna szó:

»Magad vagy az, mit látsz ott, szép teremtmény.Veled jön, s tűnik. Ám kövess, vezetlekoda, hol nemcsak árnyék várja jöttöds szived—de az, kinek képmása vagy:benne, ki elválaszthatatlanultiéd, lelsz élvet, s néki szülsz magadhozhasonlókat, sokat, ezért neveznekEmberfaj anyjának.«—Mit is tehetnék?Láthatatlan vezéremet követem,míg meg nem látlak egy platán alatt.Szép és sudár vagy, ámde mégsem oly szép,oly lágyidomu, oly kecses-szelíd, mint az a bársony vízi kép. Futokvissza, követsz te, rámkiáltasz: »Éva!Térj vissza! Kitől szöksz? Belőle vagy:húsa-csontja! Hogy élj, az oldalamból,szivem mellől kölcsönöztem nekedélet-létet, hogy itten, oldalamnállégy édes vigaszom: csak az enyém!Kereslek, lelkem része! Jussom is vanmásik felemhez!«—S gyöngéd kézzel ekkormegfogtál, engedek, azóta érzem:különb a szépségnél a férfi-kellems a bölcsesség, az szép csak igazán!”

Szólt ősanyánk, s szemében tiszta lánguhitvesi vonzalom csillant, szelídragaszkodás, míg félig átkarolvasimult Atyánkhoz; záporzó lazaaranyhajától elborítva keblepőrén tapadt a férfiéhoz; azszépségétől s bájos alázatától

12

büvölten mosolygott szives fölénnyelÉvára, mint Hérára Zeus, midőn amájus-virág-ontó fellegekettermékenyíti: anya-ajkaitszűz csókkal zárta. Elfordult a Sátán,titkon, féltékenyen bandzsítva rájuksandán, s magában így panaszkodott:

„Gyötrő, gyülölt látvány! Egymást ölelveÉdenre lelt e kettő: boldog Édenaz üdv teljével tölti kéjüket,mig én Poklokra vesztve, hol gyönyörs szerelem nincs, csak hasgató sovárgás—nem legkisebb gyötrelmeink közül—gyötör örök betelhetetlenül.De ne felejtsem, mit nyerék sajátszájukból! Nincs is minden a kezükben!Egy végzetes fa van—Tudás nevű—,melyhez nem érhetnek. Tudás tilos?Gyanús, mert oktalan. Miért irígyliuruk tőlük? Tudás—bűn volna hát?S halál? S csak íly tudatlanság a létükfeltétele? Ez üdvük nyitja, ésbizonysága alázatos hitüknek?Ó szép alap: reá építhetőbukásuk. Innen támasztok szivükbenmég forróbb vágyat a tudás iránt, s hogygyülölt parancsát szegjék, mit azérteszelt ki, hogy alant tartsa, kiketa tudás felszállathat istenekkelegyenlővé. Ilyenné lenni vágyvaesznek s halnak—mi más valószinűbb?

Most indulok, s kifürkészem e kertminden zugát. Véletlenül talánegy vándor angyallal is összebotlomforrás szegén, vagy sűrű árny alatt,s mit tudnom kell még, megtudom. Mig élhetsz,élj, boldog pár! Szíjj visszajöttömigrövidke kéjt… hisz vár rád hosszu kín!”

13

Book I. II. III. IV. V. VI.

Narrator MILTON MILTON MILTON MILTONMILTON

+ RAPHAEL

RAPHAEL

Scene HELL HELL HEAVEN EDEN EDEN + COSMOS COSMOS

SubjectSatan + Fallen Angels

Council in Hell

GOD & SONabout

creation

FORSEEING

FREE WILL

Adam& EveUriel & GabrielSatan

banished from

Paradise

The Story of Satan’s first Revolt

Michael & Gabriel vs.

Satan

Christ’s victory →

Satan’s Fall

PAST TOLD IN RETROSPECT

VII. VIII. IX. X. XI. XII.

RAPHAEL RAPHAEL MILTON MILTONMILTON

+ MICHAEL

MICHAEL

WORLD / EARTH

(Heavenly bodies) EDEN

HEAVEN, HELL, EDEN

EDEN HILL

Human history

until the Flood

Human History

continued,

Moses, Christ

(expulsion)CREATION

OF THE WORLD

Raphael’s conversation with Adam on heavenly

bodies

CLIMAX: the FALL of Adam & Eve

God & Son learn about the

Fall

Hell rejoices

Adam repents

Adam’s prayer

Cain &Abel

Abraham

Apostasy →

Flood

Prophets

Incarnation (life &

death of Christ) → Corruption

of Christianity2nd coming

14

Apocalypse

PAST TOLD IN RETROSPECT

Dramatic (tragic)

Humanistic theme

15