8/17/2019 3. A k†osz _ve

1/76

Osiris Könyvek 3.John CaldwellA Káosz Éve Az Osiris, Könyvek sorozatban eddig megjelent:1. Robert E. Howard: Conan, a bosszúálló2. Robert E. Howard: Árnykirályok3. John Caldwell: A Káosz ÉveElõkészületben:4. Robert E. Howard: Conan, a kalandor4. Jeffrey Stone: A Hajnal Királynõje6. John Caldwell: A Káosz káosza7. Jeffrey Stone: A Hajnal Hadura John CaldwellA Káosz ÉveCHERUBION KÖNYVKIADÓDEBRECEN A Káosz-ciklus megjelent kötetei a következõk:A Káosz Szava (1990, Griff Könyvek)A Káosz Szíve (1991, Oberon Könyvek)A Káosz Éve (1992, Osiris Könyvek)A borítón látható festményt

Szendrei TiborkészítetteISBN 963 7841 02 4ISSN 1215-8518© Cherubion Kft., 1992Nemes IstvánCherubionKönyvkiadó és Szolgáltató Kft.Felelõs kiadó:Nemes István és Nemes Judit ügyvezetõ igazgatókSzedte és tördelte a Cherubion KönyvkiadóNyomta az Alföldi NyomdaFelelõs vezetõ: György Géza

A nyomdai megrendelés törzsszáma: 7533.66-14-2Terjedelem: 7 (A/5) ívKészült Debrecenben, 1992-ben Víz falja a partot, beköszönt a dagály,A jó Skandar Graunt nem fogja a ragály,Felhõk takarják el hamarost a napot,Nem eszik oly forrón az ork harcos-papot!Skandar Graun dala TARTALOMKeserves napok 7A múlt visszaköszön 14

A Külsõ Kör ördöge 30Üveggolyók 55Az utolsó elõkészületek! 74Vitorlát bonts! 82A hódító 95Erõfitogtatás 110Thelessina 121Csábos szemek 131Holdfénytolvaj 139Leszámolás 142

8/17/2019 3. A k†osz _ve

2/76

Epilógus 149 Keserves napok

Skandar Graun legrémesebb álmaiban sem sejtette volna, hogy százkilós testsúlya dacára len pofontól három métert tud repülni. A nyáladzó pofájú, varacskos testû troll pörölyslé lendült, állon találta Skandar Graunt, s a félork enyhe ívben emelkedett fel a terem. Arra gondolt, hogy hasonlóan enyhe ívben fog majd talajt fogni is, ám számításába hibt. A fal!A terem terméskõfalának csapódott, feje nagyot koppant, s a félork úgy érezte, mintha atak volna egy csillagos éggel telt vödröt, és miközben körbe-körbe forgatják, kalapácsol, buzogányokkal és a legkülönfélébb eszközökkel püfölnék.Ez az érzés csak egy pillanatig tartott. A képzeletbeli vödör lerepült a fejérõl, a csiszóródtak, és ott keringtek Skandar Graun szeme elõtt. S e szédítõen örvénylõ csillagözoll mocskos, vicsorgó pofája bontakozott ki.Skandar Graun a bestia randa képe felé vágott az öklével Úgy érezte, ujjaiban a csontokabokra törtek, s a troll még csak meg sem rezdült az ütés nyomán, melybe egy átlagos emepusztult volna. A hatalmas szörny elõrenyújtotta roppant mancsait. A félork lebukott, bújt a hóna alatt. Egy szemvillanás alatt a bestia izmos hátára vetette magát, karjait  ellenfele hóna alatt, mindkét kezét a tarkójára szorította, és elkezdte lefelé erõltetejet. A troll iszonytató hangon felordított, nyaka megroppant. Skandar Graun, ha egyszer igazán megmutatta, mit tud, nem volt éppen gyenge legény. Már-már azt hitte, sikerroppantania a vaskos nyakat, de a troli hátranyúlt, és egy kis kézmozdulattal lehessege

te a hátáról.Skandar Graun akkorát esett, mintha egy kastély ablakából hajították volna ki. S az az t troll máris megperdült, hogy rárontson. Skandar Graun a hátán feküdt, mint egy ügyetl s a nyáltól csöpögõ agyarak láttán bedobta utolsó fegyverét: a Káosz Szavát! BOSSZÚ!  üvöltötte torka szakadtából.Tudta, mi fog történni. A félelmetes varázslat kattan az agyában, mûködésbe lép, s a tresztelenséget fog mûvelni: rágcsálni kezdi saját lábát, õsi törpeballadákat énekel, úszlóján, vagy esetleg verdesni kezd a karjaival, mintha madár lenne. A Káosz Szava megõrjzt, aki a hatósugarába kerül.S valóban! A troll négykézlábra ereszkedett, és keservesen vonítani kezdett, mint egy k kutya.Szóval hatott a varázs! Skandar Graun szélesen elvigyorodott. Feltápászkodott, a fal te székelõ varázslóra pillantott, megropogtatta az izmait, és azon kellemes elhatározássa

t meg a vérben forgó szemû, öntudatlan troll felé, hogy letaglózza, mint egy ökröt.A járás kissé nehezére esett, minden porcikája sajgott, és azt sem tudta, melyik lábáraert mind a kettõ veszedtül fájt.A következõ pillanatban forgószél kapta fel, és úgy a falhoz csapta, hogy a félork azt ta, õ tört-e darabokra, vagy a fal omlott le. Mint másodpercekkel késõbb kiderült e kétközül egyik sem kõvetkezett be. Viszont a varázsló, aki eddig a fal tetején lévõ árnyék küzdelmet, felállt a trónjáról, lustán nyújtózkodott, aztán elõretartott kezébõl szikr vonítgató troll felé. A varacskos testû barom szinte azon nyomban felhagyott az õrültsFelegyenesedett, s mire Skandar Graun észbe kaphatott volna, csattogó agyarakkal rontott rá.Skandar Graun felordított, és a fejét rázta. Legalábbis azt hitte, hogy õ rázza, pedig  ragadta meg otromba mancsaival, s összevissza rángatta. Vaskos ujjak szorultak a koponyájára, és majdnem összeroppantották. Skandar Graun úgy érezte, a feje háromszor kör

nyakán, és szép lassan lecsavarodik, mintha menetes lenne. Errõl persze szó sem volt. Aje csavarodott ugyan, de a teste ösztönösen követte a mozgást, így sikerült túlélnie a troli iszonyatos támadását.A kérdés már csak az, hogy meddig.Skandar Graun érezte, hogy nyakizmai az elroppanásig feszülnek, és valami recsegni kezda bõre alatt. Egy pillanatra elvesztette az eszméletét, és érezte, hogy már soha többé gja visszanyerni.Aztán egyszer csak kitisztult a szeme elõtt a kép. A vaskos terméskõ fallal körülvett,  átmérõjû kör alakú helyiség szélén hevert a hideg kõpadlón. A troll tõle nyolc lépésnyartásban mozdulatlanul állt. Veszedelmesen villogó szemmel meredt elõre, az agyarait cs

8/17/2019 3. A k†osz _ve

3/76

ttogtatta és morgott, de úgy tûnt, mintha valami láthatatlan erõ nyaktól lefelé megderme volna a testét. Skandar Graun fellélegzett, és felfelé pillantott. A hihetetlenül magfalon, körös-körül páholyok sorakoztak egymás fölött három sorban, melyek teljesen körbolt az egész, akár egy kisebb aréna, körös-körül nézõtérrel., S az is volt, hiszen a küarabok, vér- és egyéb foltok jelezték, hogy nem jótékony célú színi elõadásokat szoktak. Épp Skandar Graun háta mögött a rideg falon jókora véres folt utalt rá, hogy valakit n iszonyatos erõvel felkenhettek oda.Azonban a nézõtér most üres volt, mindössze egyetlen páholyban üldögélt valaki, de hoszott, mert az egész páholyt árnyék takarta.Amikor Skandar Graunt fél órával ezelõtt négy fekete kámzsás férfi beterelte ide, és belba süllyedõ ajtót, azonnal észrevette a páholyban üldögélõ sötét alakot. Ám mielõtt tühette volna, szemközt is megnyílt a fal, és berontott a troll. Hatalmas, hím bestia vol, Skandar Graun nem ijedt meg egykönnyen, de a rárontó szörnyeteg láttán megroggyant az Még fegyverrel a kézben sem szívesen szállt volna szembe vele, ám most meztelenül kellnia a hatalmas barom elsöprõ rohamát.A troll többször egymás után a padlóhoz csapta, ám valahányszor Skandar Graun úgy éreztz utolsó órája, a sötét páholyban üldögélõ varázsló néhány apró trükkel visszafogta a v pár másodpercre kifújhatta magát. De csak pár másodpercre! A troll újra és újra támadoSkandar Graun egész testében reszketett a kimerültségtõl, minden porcikája fájt, felrepmhéjából vér csorgott a szemébe, s szõrõs mellkasán patakokban folyt a verejték. Érezte ereje dacára is lassan-lassan kezdi elhagyni az ereje, gondolatai ki-kihagytak, mintha a láthatatlan kerekek a fejében akadoznának, s üresség terült szét az agyában. A ztül látta, hogy a troll még mindig mozdulatlan, de már nem akart bosszút állni, nem akerekedni; nem akart küzdeni az életéért, nem akart mást, csak lerogyni a kõpadlóra, beh

szemét, és Yvorlnak ajánlani a lelkétRogyadozó lábakkal tett egy lépést elõre. Yvorl!  motyogta. Égnek emelte busa fejét, és azt hitte, teli torokból üvölt, de csas kiáltás hagyta el a száját.  Légy átkozott, Yvorl! Adj nekem erõt, vagy légy átkozotElkészült az erejével. Térdre rogyott, s kezét esdõn nyújtotta elõre. Aztán karjai leha már nem bírta õket kinyújtva tartani. S egyébként is, mi értelme küzdeni? Hadd jöjjön keserves kínzatás után megváltás lesz Yvorlt szólítod Feketebotos Markyhennon várában?  szólalt meg egy hûvös, szenvtelenen közelében, és egy forró kéz érintette meg a karját.  Elkészültél, félvér?Skandar Graun erõlködve felemelte a fejét, s a mindent elhomályosító vörös ködön át a rzkodó, fehér szakállú vén varázslót pillantotta meg. Ölj meg!  préselte ki a torkán a félork. Nem  felelte a varázsló közönyös hangon.  Meggyógyítalak.

 Miért? Megölted a barátomat. És ez hálára kötelez?A varázsló nem értette a tréfát. Összevonta bozontos, õsz szemöldökét, és komoran mered Hosszan, nagyon hosszan fogsz még szenvedni. Évekig, évtizedekig kínlódsz majd, s ébrd végigélni a gyötrelem és a pokolbéli iszonyat leglidércesebb álmait. Errõl én, Gomirrszemélyesen kezeskedem.Skandar Graun egy pillanatra behunyta a szemét, kissé hátradõlt, és fogát csikorgatva, n erejét összeszedve kirúgta a vén varázsló alól a lábat!Azaz csak kirúgta volna. Lendülõ jobb lába iszonyatos erõvel suhant át a varázsló remeg s a félork hanyatt esett. Nem  mondta a varázsló közönyösen.  Még nem gyógyítalak meg. Még van benned egy sziSkandar Graun erre nem mert volna megesküdni. Hanyatt feküdt, mindkét kezével zúgó fejé

lta, és mozdulni is képtelen volt. Csak feküdt ott, mint egy nagy darab mosogatórongy, most már nem érdekelte, mi történik vele. Homályosan sejtette, hogy a trollról hamarosaik az a varázs, mely egy ideig béklyóba köti, és akkor már nem lesz irgalom. Hacsak az zott varázsló az utolsó pillanatban meg nem menti az életét, hogy holnap valami új gyöttaláljon ki számára.Skandar Graun még így öntudatlan állapotban is felnyögött, amikor az eddig végigélt gyöantak felhõsödõ kobakján.Kínzattatása azzal kezdõdött, hogy a gyûlöletes vénség napokon át valami álnok varázslaelytõl a félork úgy érezte, hogy az agyát marcangolja valami dühödt szörnyeteg, s sajátk tovább növelte gyötrelmeit. E pokoli kínokhoz képest azok a napok, amikor órákon át k

8/17/2019 3. A k†osz _ve

4/76

ggyökérbõl készült, izzó hétágú korbáccsal, szinte felüdülésnek tûntek. Ám sajnos ezek hetõsen ritkák voltak a pokoli agyzsugorításokhoz és egyéb szörnyûségekhez képest. Ezenozott az az idõszak, amikor átmenetileg megvakították, megsiketítették, kiváló szaglóérminden érzékét kikapcsolták, súlytalanul lebegett a semmi közepén, és folyamatosan válonyomásokat sugároztak az agyába: ujjnyi hangyák falták fel apróról apróra; élve temetté, s a szemét, száját eltömítõ föld lassan megfojtotta; óriások tépték le a végtagjait,  láttára; egy otromba óriásasszony a nemiszervét préselte össze iszonyú markában, s Skamég így öntudatlanul is nyüszített kínjában. Hogy miféle lidércnyomások gyötörték még, dott, az ébrenlét és az álom kínzattatásai lassan összemosódtak számára, nem tudta, mi valóság. Csak illúzió lett volna az, amikor centirõl centire süllyedt el egy mocsárban, akkor húzták ki, amikor a nyálkás iszap már félig eltömítette a tüdejét? S az vajon var egy hatalmas üvegharangba zárták, s miközben napokon át étlen-szomjan tartották, a lebb pecsenyék képét vetítették elé, s valami trükkös módon még az illatukat is érezte, dket sem bírta? S idõközben folyamatosan vízcseppek hullottak az üvegbúrára, s monoton car Graunt már-már az õrületbe kergette. Aztán mérhetetlen idõt töltött egy gomolygó, zömely fojtogatta, nyálkás csápjaival lenyúlt a torkán, felkavarta a gyomrát, s a félork tt, epét hányt, s úgy érezte kifordult ónmagából. Aztán napokon át nem hagyták elaludniosabb módszerekkel tartották ébren, és néha megkorbácsolták. Aztán amikor hagyták elalu az elsõ pillanatban arra ébredt, hogy öklömnyi pókok mászkálnak a testén, és mindenholek érik. Több testrészén részlegesen lebénult, és ekkor érte a legnagyobb kín mind közü ork nõk vonultak fel a szeme elõtt meztelenül, táncoltak, fülig érõ szájjal vigyorogtatték magukat, csalogatták, aztán maró gúnnyal sértegették, kigúnyolták, megalázták,, meSkandar Graun már az elsõ napokban megtanulta gyûlölni Gomirron-Rhyllant, azt a nyavalyfehér szakállú varázslót, aki minden kínjainak okozója volt. Eleinte arról ábrándozott

ceiben, miként fogja majd mindezt visszafizetni az érzéketlen vénségnek, de ahogy a napteltek, már álmodozni sem tudott, s bosszúvágyát valami egészen más váltotta fel: az ürdõ óta nem gondolt semmire, nem érdekelte semmi, nem foglalkozott a külvilággal, csak arelmeknek élt, és azok elviselésének.Kínzásai közepette valamelyik napon Gomirron-Rhyllan és pribékjei egy nagyhatalmú varázelték. Gomirron-Rhyllan felhívta rá a figyelmét, hogy a hatalmas Zord Valeron elõtt kénteték térdre. Skandar Graun a fényes csizma felé köpött, és beverték az orrát. Aztán kütték, hogy meséljen el mindent, amit csak tud. Hogyan került ide, kik voltak a társai, ogyan sikerült megszerezniük a Káosz Szívét, és így tovább. Skandar Graun nem alacsonyodáig, hogy hazudozni kezdjen, nyíltan el akart mesélni mindent, ám ez zavaros agyával kly akadályokba ütközött. Összefüggéstelen részleteket zagyvált, s bár közben többször iegített.A vallatást még több alkalommal is megismételték.

Aztán napokon át megint a pokoli, szinte elviselhetetlen agyzsugorítás következett. Tegelõtt kivezették a cellájából, és kiéhezett farkasokkal telt verembe vetették. Skandar lc farkasnak kitekerte a nyakát. Hármat a falhoz csapott, négyet nyomorékká rugdosott, a maradék harminckettõ alaposan megcakkozta a bõrét, s ha az az átkozott varázsló az utanatban ki nem menti, menthetetlenül széttépik.Tegnap pedig egy sárgászöld takonyszerû, nyúlós, ragacsos, nyálas, undorító folyadékkallökték, melyben tapadókorongos csápú polipok úszkáltak, melyek megpróbálták a mélybe hmíg az utolsó erejébõl futotta.Ma pedig a trollSkandar Graun megpróbálta kitörölni a vért a szemébõl, de keze nem akart engedelmeskednt, hogy eltört? Mikor? Észre sem vette.A troll még mindig mozdulatlan volt, de szörnyû szemében kegyetlen harag izzott. S a modulatlanság lassan kezdett lefoszlani róla. Bal ökle kissé felemelkedett, bal válla meg

lt.Kész. Vége.Skandar Graun behunyta a szemét. Legyen vége! Jöjjön a troll, törje össze a csontjait, ze ki, falja fel, csináljon vele, amit akar Ha már Yvorl nem segít! Yvorl!  motyogta, és szörnyû harag szállta meg. Nem Yvorlra haragudott, nem a trollrm a szenvtelen varázslóra. Nem. Gyûlölte az egész világot! Mindent és mindenkit! Ha moslt volna elpusztítani a világot minden istenével és teremtményével egyetemben, habozás ette volna.A troll egész testében remegett, és iszonyatosat bömbölt. E hangban benne volt minden va, minden gyûlölete az emberi pondró iránt, akit már több mint négy órája próbált ízekr

8/17/2019 3. A k†osz _ve

5/76

enül. A troll bömbölt, és most megelevenedett. Kitépte magát a varázserõ béklyójából.Skandar Graun megpróbált talpra állni.Miért?  súgta neki egy belsõ hang. Mi értelme küzdeni? Miért nem hagyod magad megdöglekarsz még tovább szenvedni? A varázsló bosszújának tehetetlen bábja lenni?Morogva felegyenesedett. A troll döngõ léptekkel jött.Tovább akarsz gyötrõdni évekig? Szenvedni akarsz?Skandar Graun vadul felmordult, és az értelem utolsó szikrája is eltûnt a szemébõl: már sem különbõzött attól a roppant öklû, varacskos baromtól, mely döngõ léptekkel, bömbölr Graun kivillantotta sárga agyarait, és ordítva esett neki ellenfelének. Agyaraival a roll torka után kapott.A troli bal ökle halántékon találta, és ettõl megroggyant. A jobb ököl csapásától pedigidöntött fatönk. Hogy ezután mi történt, az csak homályosan jutott el a tudatáig.Valami roppant erõ a magasba emelte. Mintha egy kéz a nyakánál fogta volna, egy másik pg a combját markolta. Felemelkedett a magasba, aztán hirtelen lefelé zúdult. Iszonyú fám hatolt a derekába. Reccsenés hallatszott, és érezte, hogy deréktájon valami irtózatos tárgynak ütközik. Aztán már emelkedett is fel ismét, és megint lefelé zúdult. Újabb redítás. A troll bömbölt a diadaltól. Skandar Graun ordított a fájdalomtól.Ugyanis a troll, az a megvadult barom a térdéhez csapkodta kiszolgáltatott áldozatát, mróbálta elroppantani a derekát.Skandar Graun ismét lefelé zúgott. Szörnyû reccsenés hallatszott, és elhomályosult elõt A múlt visszaköszön

Skandar Graun puha ágyban ébredt kemény kõpriccse helyett, és sehogy sem értette, hol l Hogy nem a gyûlölt cellában, az biztos. Ahogy óvatosan körülpillantott, egy rusztikus dezésû kis szobát látott. Ám a vaskos kõfalak most nem nyirkos ridegséget, hanem szinte melegséget sugároztak. Skandar Graun egy széles ágyon feküdt, szürke vászonlepedõn, s zõrpokróccal takarózott, sosem érzett kényelem áradt szét minden tagjában.Próbált mozdulni. Bár erõsen sajgott minden porcikája, fájdalmat csodamód nem érzett, étha a gerince sem lenne törött. Inkább olyan érzése támadt, mintha több napos lovaglás olna ágyba. Izomláza volt.Egyáltalán hol van most? Mi történt? A troll pozdorjává zúzta, és ez már a túlvilág? Varadt, és ez csak egy újabb kínzás elõjátéka lesz?Egy rozoga faasztalon különféle sültekkel és ork csemegékkel megrakott tálcát talált, éan igazi, hamisítatlan orksört. Elõször csak szagolgatta, biztos volt benne, hogy mérget, de aztán nem bírt ellenállni mardosó étvágyának, és fittyet hányva a halálnak vadul

elnek, és falni kezdte. Roppant mennyiséget befalt, aztán tele hassal, az evéstõl kimer dõlt vissza az ágyra egy félig lerágott, roppant cubákkal a kezében. Enni már nem bírtegette, s néha-néha végignyalta hatalmas, barna nyelvével.Elégedetten meredt maga elé, ám amikor az ajtó enyhén megnyikordult, majd kiugrott az edtében, és szíve úgy kalapált, mintha ki akarna zökkenni a torkán. Kezdd csak!  morogta dühösen, és a fogát csikorgatta.  Egyszer úgyis megöllek, átkoÁm az õsz szakállú Gomirron-Rhyllan helyett egy különös jelenség bújt be az ajtón. Szó ivel legalább két és fél méter magas volt, és le kellett hajolnia, hogy beférjen. Hatalmetû, tenyeres-talpas nõszemély tûnt fel. Ormótlan tappancsain pántos szandált viselt, in bõr lábszárvédõt, s fölül egy igen vastag és igencsak kétes tisztaságú darócruhát, mihez képest kicsi, majomszerû, görbe lábakon járt, és a combja tõben valamivel vastagabett, mint Skandar Graun dereka. S e vaskos sonkák fölött irtózatos fenék rengett hátul, a pocak mintha csak e fenék felcsúszott ellenpólusa lett volna. Derékig érõ acélszemes

t viselt, mely alatt jól láthatóan domborodtak roppant méretû, tömlõszerû mellei, melyelógtak, mintha a pocakot kimondottan ezek megtartására tervezték volna. Termetébõl adódten járt, rövid nyakán durva vonású, ámbár fiatalos fej bólogatott. Állán rettenetes, bnkedett, duzzadt alsóajkai lefittyedtek, a felsõajkak felfelé görbültek, s a kettõ közöehér, hegyes fogak villogtak. Nem agyarak, csak fogak. Orra irdatlan krumpliként foglalta el képén a fõhelyet, s fölötte a méreteihez képest parányi (diónyi) szemek villog fésületlen, kócos, boglyas fekete hajkolonc rendetlenül hullott az izmos vállra, mely an széles volt, hogy az asszony csak kissé oldalt fordulva fért be az ajtón. Gubancos hja alól kivillanó laskafüleiben drágaköves fülönfüggõk ragyogtak, a kezében pedig akkortartott, mint Skandar Graun combja. Egy óriásasszony!

8/17/2019 3. A k†osz _ve

6/76

Fenyegetõ külseje és bamba pofája ellenére volt benne valami furcsa, megmagyarázhatatlaatalos pajzánság, mely jelen pillanatban csak alig észrevehetõen nyilvánult meg. Nem leett még túl idõs, de hogy roppant ereje van és tapasztalt verekedõ, az minden mozdulatáott.Az óriásasszony bebújt, felemelte irdatlan bunkóját, és kedves brutalitással Skandar Gricsorgott. De ezen túlmenõen nem tett fenyegetõ mozdulatot, csak megállt az ajtó mellet görnyedt tartással bunkójára támaszkodott.Az ajtón egy szálfa egyenes, ráncos arcú, teljesen kopasz, vörös köntösû férfi lépett bai, mozdulatai határozottságról, nagy mértékû önbizalomról árulkodtak, ezüstösen izzó sa tetovált rúnák pedig arról, hogy valamiféle varázstudó lehet.Skandar Graun valamelyest erõre kapott elõbbi rémülete után, s haragja mindinkább szétáen. Tudta, hogy most mindjárt valami olyasmi kezdõdik, amire leglidércesebb álmaiban se merészelt volna gondolni.És nem tévedettA komoly képû férfi enyhén biccentett a fejével, aztán érces hangon megszólalt. Kínzattatásod véget ért, Skandar Graun. Kiálltad a próbát.A félork döbbenten eszmélt rá, hogy hosszú ittléte alatt most elõször szólították a nevidegenül csengett számára; másodpercek teltek el, mire felfogta, hogy saját nevét hallj Megismersz engem, Skandar Graun, tudod, ki vagyok?A félork hunyorogva pislantott a terebélyes óriásnõrõl a nyiszlett varázslóra. Igen, vahatározottan ismerõs volt, de nem tudta, hogy honnan. Ki vagy?  morogta. Egyszer már találkoztunk És még élsz?  fújtatta Skandar Graun, megpróbálván némi bátorságot tanúsítani a behe

nden varázslót! Megöllek majd téged is! Egyszer már megtehetted volna. Akkor megkímélted az életemet. És most ha okosan vise talán én is megkímélem a tiédet.Skandar Graun rámeredt a vörös köntösû varázstudóra, és agya valamelyik rejtett zugábólgrott az ajkára: PELTÁR! ! ! Nyugalom, barátom mint mondottam, kínzattatásaid véget értek. Azért jöttem, hogy vál kínáljak nekedSkandar Graun fejében kezdtek tisztulni a gondolatok, s lassan összeállt a kép. Peltár,gyûlöletes Peltár, akit gyerekkorától kezdve tiszta szívébõl gyûlölt, s akit még inkábbAlouita romvárában, ahol megfosztotta õt attól a hittõl, mely életének mozgatója volt sezdetektõl: a bosszú mámorától. Csak a bosszúnak élt, a végsõ leszámolásra edzette izmadolt arra a pillanatra, amikor elmetszheti majd a gonosz varázsló gigáját. És Alouita r

an a Káosz Szava varázslat segítségével sikerült legyõznie Peltárt, ám elkövette azt a yta beszélni, s az átkozott fortélyos disznó kibeszélte magát a szorult helyzetbõl. Skaaun nemcsak a bosszúról volt kénytelen lemondani, de addigi szemléletérõl is. Mindaz, a addig hitt, hamisnak bizonyult, élete céltalannak, sorsa kilátástalannak. Peltár nem e, nem próbálta bizonyítani szavait, Skandar Graun mégis elhitte, és bár esze tiltakozotelhangzottak ellen, szíve tudta, hogy a varázslónak igaza van. Kétségek marcangolták a  bizonytalanság szakadt rá, s azóta sem találta a helyét.Átkozott Peltár! Meg kellett volna ölnie!Skandar Graun szomorkásan gondolt arra, mennyire nem bírja dühbe lovalni magát. S ha joban belegondolt, nem érzett gyûlöletet a kopasz varázsló iránt, inkább egyfajta -csodálság töltötte el. Mit akarsz tõlem?  morogta tettetett közönnyel.Peltár leült a levegõbe, és egy drágakövekkel kirakott, bársonypárnával bélelt, vaskos,

elent meg alatta. Skandar Graun felszisszent. A varázsló kényelmesen hátradõlt, és figyen fürkészte az ágyon heverõ, bizonytalan tekintetû félorkot.A hatalmas nõstény rátámaszkodott irdatlan buzogányára, és anélkül, hogy otromba mancsártotta volna, hangosat ásított. Beszélgetni jöttem  mondta nyájasan a varázsló.  Most, hogy napokon át tartó gyógyí és agyad kitisztult, itt az ideje, hogy eldöntsük, mi legyen a további sorsodSkandar Graun szemében érdeklõdés csillant, de óvakodott ezt elárulni. Menj a pokolba!  sugallta. Hogy én hová fogok menni, nem képezi megbeszélés tárgyát  hessentette el Peltár könnzott kívánságot.  Beszéljünk inkább rólad. Nem akarok rosszat neked, félork barátom, v

8/17/2019 3. A k†osz _ve

7/76

is épp elég kellemetlenségben Yennon Szigetén. Segíteni kívánok, s némi segítségért cseg terjedhet, hogy talán meghagyom az életedSkandar Graun zordan nézett rá, de nem érezte magát elég erõsnek, hogy dühöngeni kezdje Miféle segítséget akar tõlem a nagy Peltár?A kopasz mágus pontosan erre a válaszra számíthatott, mert szinte az elsõ szótag hallattotta a bal tenyerét, és a puszta semmibõl egy fejnyi nagyságú kristálygömb jelent meg Peltár elhúzta jobb kezét a színes gömb fölött. A kristálygömbben azonnal felgyorsult aargása, mintha egy belsõ hurrikán kezdte volna pörgetni azokat. Aztán a gõzök foszladoztek, formákká álltak össze, s egy apró tájkép jelent meg a gömb belsejében. Olyan volt tha egy magasan repülõ madár szemével látszana az erdõvel borított hegyoldal, s lentebb közepén a kicsiny, kék vizû tó, s azon túl a megmûvelt földek, s még távolabb a vaskosal, bástyákkal kiemelkedõ erõdítmény. A madár az erõdítmény felé tartott. Átröppent aaun bámuló szeme elõtt feltárultak a várudvarok, a lakóházak, a terek, a raktárak, az iornyok. A madár egyre lejjebb ereszkedett, s az egyes részletek egyre tisztábban rajzak ki. Skandar Graun jól látta, hogy ebben a várban kizárólag orkok mászkálnak. Legtöbbban és fegyvertelenül, de számosan csillogó, fekete páncélban, számszeríjjal vagy alabáben. Akadtak köztük még díszesebb ruhájú orkok is, páncél nélkül, hosszú karddal, kék kanyos címerével a köpenyükön, s ezek Grooms elit testõrségére emlékeztettek. Bár Skandaem találkozott még egyikükkel sem, eleget hallott róluk gyerekkorában ahhoz, hogy látat is felismerje õket.Grooms az orkok istene, legalább olyan hatalmas, mint Yvorl, Markyhennon, vagy Zhenia, a Zöld Úrnõ, vagy a Káosz és a Rend egyéb istenei. Skandar Graun azt is nagyon jól hogy Grooms a Rend istene, akárcsak Ottomár vagy Markyhennon. S bár a Rend hívei valaml szervezettebben harcolnak a Káosz ellen, mint a Káosz hívei a Rend ellen, köztük sinc

gazi egység. S bár a Rend istenei közül Markyhennon a leghatalmasabb, mégsem bír igazimmal Grooms vagy Ottomár fölött. S néha úgy tûnik, mintha Markyhennon magányosan vívnánagy ellenfele, Yvorl ellen.A kép a gömbben egyre közelített a legnagyobb várudvar felé, mely nem is annyira udvar, inkább egy hatalmas köztér volt az erõdítmény középpontjában elhelyezkedõ kastély bejáepén egy vaskos póznán fekete cafatok látszottak. Erre a póznára közelített rá a kép. Etépett nõ testrészei voltak; egymástól szabályos távolságra a póznára szögezve. Oszlásnlül a fej. Alatta a jobb láb és a bal kéz. Lentebb az egyik mell és a mellkas egy részeentebb a bal láb. Aztán a törzs többi része. A jobb mell. A jobb kéz. És kisebb, felismlen cafatok.A kép ráközelített a fekete arcbõrû, megvakított, megcsonkított fejre.Skandar Graun felszisszent. Ki ez?  kérdezte Peltár szinte szelíden.

 Xilanne  nyögte a félork. Biztos vagy benne?  kérdezte a varázsló elégedetten.Skandar Graun megnézte még egyszer. Ezer közül is felismerném. Gyanítottuk  bólintott Peltár.  Ez az a fekete boszorkány, aki elragadta a Káosz Szkült Yennon Szigetérõl. Utolérte a végzete. Grooms várában, Groomarban, s ahol a boszore van, ott kell lennie a Káosz Szívének is. Szegény Xilanne  motyogta Skandar Graun -, így végezte hát. Pedig milyen kedves nõszt Én voltam számára az igazi férfi Bár nekem sosem tetszettA varázsló sanda pillantást vetett rá, és a szeme gyanúsan felcsillant. Más volt az, akit te igaz szívedbõl szerettél, ugye?Skandar Graun gyanakodva nézte. Vajon mire akar kilyukadni? Volt valaki, aki bár csak rövid idõt töltött veled, örökre beleírt a szívébe. Igaz sz

tett, LendoronLucinda! A félork szíve összeszorult a fájdalomtól, ahogy a pompás félork nõstényre gon ki másról is beszélhetett volna Peltár, ha nem a világ legcsodálatosabb nõstényérõl, L Õ is halott!  morogta gyógyíthatatlan bánattal.  Mindenki halott. Õ is. Meglopott aremtés, de ennek ellenére imádtamPeltár elégedetten bólintott. Úgy bizony. Sírva mesélte, mennyire megbánta a tettét. Meglopott, szinte mindenedbõl tott, de csak téged szeretettSkandar Graun szíve hatalmasat dobbant. A torka összeszorult. Mesélte? Hát nem halt meg? Én úgy tudtam

8/17/2019 3. A k†osz _ve

8/76

 Nem halt meg. Miután merészen behatolt a tornyomba és megpróbált kifosztani, szolgáiml, és tömlöcbe vetették. Azon az éjszakán történt, amikor valaki felgyújtotta a vén hála halászhegyedSkandar Graun szeme csillogott az örömtõl. Minden egybevág. Azon az éjszakán tûnt el Lue az életébõl, amikor megölték az illuzionistát és felgyújtották a kunyhóját! Véres Lucamael hazudott. Lucinda él! Mi lett vele? Nem végeztettem ki. Hûséget fogadott nekem, és most nekem dolgozik.Skandar Graun egész testét melegség járta át. Lucinda él! Talán még találkozhatsz vele  bólintott Peltár igen-igen elégedett arccal.  Jelenlenon Szigetén. Fontos küldetésen jár Nos, barátom, térjünk vissza beszélgetésünk eredethölgyre.Még egyszer végighúzta a jobb kezét a kristálygömb fölött, s most már az egész gömböt bte arcvonásai. Skandar Graun nem bírta tovább nézni az iszonyatosan megcsonkított fejet Szavaidból azt veszem ki, hogy te jól ismerted  vélte Peltár.  Talán tudsz róla olyasznunkra válhat. Hogy kerültetek egyáltalán Yennon Szigetére?Skandar Graun sóhajtott, és gondolatai visszatértek Lucindáról a közvetlen múltra. A Limbóról  Peltárra nézett.  Alouita romvárában neked adtam a Káosz Szavát. Ezzel ellen. Ráadásul magamra haragítottam Verghaustot, a manók istenét Sheenka, Yvorl szláett ugyan, de egyben végrehajtotta Yvorl büntetését is. Elrepített a Limbóra, azzal a fttal, hogy vagy megszerzem a Káosz Szívét, vagy pusztuljak ott. A Limbón találkoztam Xine-nel és még néhány másikkalSkandar Graun részletesen elbeszélte, hogyan szerezték meg a Kincseskamra tizenkét kulc, s hogyan jutottak el céljukig. Miközben mesélt, élénk színekben elevenedtek meg a Pel

en tartott kristálygömbben a történetek. És akkor Ywerd, én meg Kucsum rárontottunk Kheantonra, a sárkányra, és rettenetes kszlikbe aprítottukSkandar Graun döbbenten hallgatott el, mert, csak most vette észre, hogy a kristálygömben nem az játszódik le, amit õ elmesél, hanem az, ami valójában történt. Látta magát, avakultan elharsogja a Káosz Szava varázsszavát, s látta, amint a hatalmas sárkány nekirs farka egyetlen csapásával hat métert repíti. S látta azt is, amint a négy druida összva kántál, s a levegõbõl lecsapó villám szétégeti a sárkányt. Hát igen, valahogy így tö Folytasd!  mondta Peltár rezzenéstelen arccal.Ettõl kezdve Skandar Graun próbált nagyjából az igazság; közelében maradni, bár ez nem rült neki. Azonban Peltár nem tett megjegyzést a szépítéseire. S akkor sem szólt, ami Graunnak elcsuklott a hangja a szomorú emlékek felidézésekor. és Kucsum, az egyetlen barátom ott feküdt a földön s Haroldus azaz a Haroldus bõréb

felnyársalta a kardjávalKitörölt egy kövér könnycseppet a szeme sarkából. Hosszú ideje most elõször gondolt err az mély szomorúsággal töltötte el. Társai egymás után elhullottak, senkije sem maradt. Igazad volt  vallotta be Peltámak elszoruló torokkal.  Pestis vagyok. Két lábon járki csak a közelembe kerül, rettentõ véget ér.Lehorgasztotta a fejét, és a padlót bámulta. Legelsõ kalandjára gondolt. Elmentek mind:as, Arachar, Vrun, Valdemar, Felius atya, Telkontar, a Szépséges Siliana, Yutakil Obragon, Yamael, Nicolaus  ez utóbbi kettõt saját kezûleg kellett a jobb létre szenderítugyancsak meghalt Vilar, Karaidus, Lucinda Aztán a Limbón Ruffirant, a fekete lovag, meg a többiekAhogy néhai pajtásaira gondolt, azok képe egymás után tûnt föl a kristálygömbben. Mindaorkásnak tûntek, de nem néztek rá vádlóan. Még Nicolaus sem. Pedig neki aztán lett volnAz elhunyt társak számbavételezésébõl Peltár hangja riasztotta fel.

 Aztán eljutottatok a Kincseskamrába. Folytasd! Négyen maradtunk  idézte fel Skandar Graun elcsukló hagon.  Én, Xilanne, Ywerd és Az az átkozott nõsténydémon meg Morfeist, a Macska üldöztek bennünket. A tizenkét kulccs kinyitnunk a Kincseskamrát, s rávetettük magunkat a rubintüzû Káosz Szívére. Xilanne rg, s mi belé kapaszkodtunk. Aztán valami történt. Zuhanni kezdtünk, vagy mi És hirtelearázslóktól és tanoncoktól teli teremben találtuk magunkat. Négyen négy felé rohantunk.ett egy hájas varázsló. Megöltem. Aztán  A fogát csikorgatta.  Aztán elkapott az azirron-Rhyllan, hogy a pokol ebei lakmározzanak a csontjain! No, igen  biccentett Peltár mintegy magamagának.  Nagy hibát követtél el azzal, hogbeteleportáltál Yennon Szigetére, Feketebotos Markyhennon várába.

8/17/2019 3. A k†osz _ve

9/76

 Akart a fene!  morogta Skandar Graun rosszallóan. És mondanom sem kell, még nagyobb hibát vétettél azzal, hogy Hájas Gurondot, a Harmadekundánsát meggyilkoltad.A félork a homlokát ráncolta, és igen bamba képet víghatott, mert Peltár szükségesnek éegmagyarázza. Hájas Gurond váratlan megjelenésetekkor épp harci taktikákra oktatta a tanítványait. i kezdtél, õ üldözõbe vett, és Bevallom, magam sem értem, hogy tudtad megölniSkandar Graun kihúzta magát az ágyban, és büszke pillantással illette az óriásnõt, aki eklõdéssel kezdte szemlélni. Lendoron legyõztelek téged is, most diadalmaskodtam fölötte is.Peltár meghajtotta a fejét, mintegy elismerve a mondottakat, de mintha árnyalatnyi gúnybujkált volna a szeme sarkában. E tettedért pokoli kínlódás lett a büntetésed.Az önmaga dicsfényében sütkérezõ félork összerándult, és megborzongott a kínzások említzketni kezdett, és homlokát kiverte a veríték. Magam sem értem, hogy a nyavalyába kerültem ide  motyogta meghunyászkodva.Peltár elgondolkozva meredt maga elé, mintha nem tudná eldönteni, válaszoljon-e erre a e, aztán a félorkra pillantott, és monoton hangon beszélni kezdett. A Limbó az a létsík, ahol az isteni erõk is lecsökkennek a közönséges mágia szintjéredokkal ezelõtt Markyhennon, hogy ezen a létsíkon helyezi biztonságba azt a varázsszerty ha a Káosz erõinek kezébe kerülne, a Rend sorsa végképp megpecsételõdne, a totális ká el az összes ismert létsíkon. A Kincseskamra ellenáll minden erõnek és mágiának, csak ehet kinyitni: a tizenkét kulccsal. Markyhennon egykor leghûségesebb híveire, bízta a ok õrzését, de Yvorl ezerszám küldte a Limbóra válogatott kalandorait, hogy megszerezzé

sz Szívét. Ezek jó része ott pusztult, más részük feladta a reménytelennek tûnõ küzdelmett ezen az egyre kaotikusabbá váló létsíkon. Akadtak sokan a Káosz egykori bajnokai kö birtokába jutottak néhány kulcsnak, ám érezve, hogy az összest megszerezni úgysincs estõl vezéreltetve maguk is a kulcsok megszállott õrzõivé váltak, nagyobb szolgálatot tévkyhennonnak, mint istenüknek, Yvorlnak. Elõfordult idõnként szinte minden száz évben,ami igen szilaj kalandornak vagy kalandor csapatnak sikerült szert tennie a Káosz Szívée, ám hosszan õk sem örülhettek szerzeményüknek. Markyhennon ravasz módon csapdát állíb varázslatát bocsátotta rá a rubintûzû varázsszerre. Bárki, aki megérinti, kényszerûen Yennon szigetére, ahol útjuk véget ér. Eddig ötször fordult elõ, hogy felhangzott a vénon Szigetén, s a Káosz Szíve négy alkalommal visszakerült eredeti helyére, a Limbóra, csokat visszakapták az õreik, vagy új õrök lettek kijelölve. Ám most ötödjére a társadkány kirepült vele az ablakon. Bár egyesek szerint valószínûleg már csak a seprûje enertovább, hiszen az utólagos elemzések szerint száztizenhét varázslövedék találta el, s

is elég lett volna, hogy végezzen vele. És elég is volt Nem  mondta határozottan Peltár.  A boszorkány élve hagyta el Yennon Szigetét. Vagy nem holtan, ebben biztos vagyok.  A kristálygömbre mutatott, melyben ismét Xilanne mecsonkított feje látszott.  Nézd az arcvonásait, Skandar Graun, s ha felismered, mire golok, megmásítod véleményedet. Õ gilf  motyogta Skandar Graun.  Úgy néz ki, mint egy elf. A fekete bõr megtévesztróla, hogy az õsi faj tagja gilf. S a gilfeknek köztudottan óriási az életerejük  felelte Peltár.  Képesek visszajönnis. Egyszer mondta nekem, hogyha meghalna, ne hagyjam megcsonkítani! Egy gilf csak akkor hal meg végleg, ha levágják a fejét vagy, kitépik a szívét. Ha ezztják, a szervezete regenerálja önmagát, s még a halálból is visszatér.

Skandar Graun keserût nyelt.Xilanne már nem tér vissza.  Sóhajtott, aztán kérdõn nézett a varázslóra.  Hogy kerülsot szánsz nekem?Peltár még mindig a kristálygömböt nézte, aztán csettintett, s a színes holmi füstként te. Hajszálon múlott az életed  folytatta rendíthetetlenül.  A néhai Hájas Gurond barátmirron-Rhyllan, a Harmadik Kör terciusa, aki végül is elbánt veled, azon nyomban meg akrt ölni, és lelkedet Verghaust poklára küldeniHa lehet azt mondani, hogy a remegõ, verejtékezõ Skandar Graun ettõl még el is sápadt, ak része az igazságnak. Egyszer találkozott már Verghausttal, a manóördöggel, és másodj

8/17/2019 3. A k†osz _ve

10/76

mellõzte volna. Nekem is barátom volt Gurond, de bár akkor még nem tudtam a kilétedet, elleneztem aznali halált. Arra gondoltam, az a harcos, aki egyszál maga képes volt megölni egy olyanhatalmas varázslót, mint Gurond, hasznunkra lehet. Ellentmondtam Gomirron-Rhyllannak, és arra kértem, tartson addig életben, amíg a használhatóságodat át nem gondolom. Én hyllan mindketten a Harmadik Kör beavatottjai vagyunk, nagyjából egyenrangúak, függetlettól, hogy én a prímási õ pedig csak a terciusi címet viseli. Véleményünk szemben állt m õ, sem én nem dönthettünk kedvünk szerint. A döntés ezen ügyben arra a társunkra maraai Gurond helyét foglalta el. A Negyedik Kör beavatottjai közül Ékes Marador lépett elõtársunk legyen a Harmadik Körben. Felettesünk, Zord Valeron döntése alapján nemcsak terlépett elõ, mint várható lett volna, hanem egyenesen a szekundánsi pozícióba került, amomirron-Rhyllant illette volna meg. Gomirron természetesen nem kérdõjelezte meg Valeron nagyúr bölcsességét, és szó nélkül tudomásul vette a döntést, de azonnal meggyûlölte yt, aki miatt elesett a rangbeli emelkedésbõl. Mondanom sem kell, Ékes Maragor, lévén ttában az ellenszenvvel, nyomban Gomirron-Rhyllan ellen szavazott, s így történt, hogy kttõ az egy ellenében az életben maradásod mellett döntöttünk. Viszont Gomirron élt azogy próbának vessen alá, és mi ez ellen nem tehettünk semmit. A legválogatottabb kínzásoelmekkel próbálkozott, és bár kötötte a döntés, hogy életben kell hagynia, mindent elkömegtörje az akaratodat, és reszketõ kocsonyát csináljon belõled. Például akkor, amikor  iszonyat mocsarába, és Azt is túléltem!  morogta Skandar Graun zordan. És valami nagyon csúnyát motyogott mert batározottan úgy érezte, hogy Gomirron-Rhyllan vágya teljesült: foglyából reszketõ lett. Túlélted  komorult el Peltár.  Sem én, sem Maragor nem gondoltuk, hogy ezt ép éssze

. Mindazt, amin végigmentél, eddig senki sem bírta ki. Életben maradtak ugyan, de csak zért, hogy néhány hónap múlva háborodottan sikongatva, önmaguk körül hadonásszanak, aztat valamelyik bástyáról vagy eszüket vesztve öngyilkosságot kövessenek el. Vagy éppen bgve nekirontsanak Gomirronnak ami ugyancsak az öngyilkosság egy formája.Skandar Graun a fogát csikorgatta. A rohadt fattyú Majd Majd még egyszer majd csak kerüljön a kezem közé Ahogy teltek a napok, és te még mindig nem roppantál össze, csodálkozni kezdtem. Ekkot fel bennem elsõ aIkalommal a kíváncsiság, vajon ki lehet az a fickó, aki mindezen szöet képes kiállni négy hónapon át Né né négy? Négy? Négy hónap és hat nap telt el azóta, hogy megérkeztél Yennon Szigetére. Százhuszonkil és gyötrelmek között.Skandar Graun behunyta a szemét, és erõsen küzdött, hogy már a gondolattól is el ne áju

iásasszony vihogása térítette magához, és ekkor, próbálván takarni meztelenségét mindkéaz ágy szélére, és magára húzta a takarót. Folytasd!  mondta hûvösen,, és megvetõ pillantást küldött a vihogó nõstényre. Ostobaenne ilyen szánalmasan kiszolgáltatott állapotban, megmutatná neki, milyen az igazi fér Hm  mondta Peltár, és valami megmagyarázhatatlan okból keserûen mosolygott.  Amikorm, hogy ez a félork az a bizonyos félork, összezavarodtam. Az a harcos, aki merészen bet a várunkba, és egymaga megölte az egyik leghatalmasabb varázslót, meglepõen jól illet a tervembe. Ám hogy ez az illetõ épp a Káosz egyik legbrutálisabb szolgálója, a pusztíkandar Graun legyen, a Káosz Szavát a fejében hordozó félork, a két lábon járó pestis, kissé elbizonytalanított. Nem tudtam, mitévõ legyek. Az egyik társad, az az átkozott boy a varázsseprûjén kirepült a vár ablakán, és áttörve minden védõmágiát magával ragadtagult Gurond tanítványai egybehangzóan állították, hogy a fekete boszorkány csodával hatm élhette túl azt a rengeteg varázslövedéket, melyet utánaküldtek, de tény, hogy egésze

sem neki, sem a seprûnek, sem a Káosz Szívének nem volt nyoma, pedig a Sötét Kaszt mindze elszántan kereste. Csak tegnap délután bukkantak rá kémeink a szétszaggatott tetemérs Várának udvarán. S hogy a másik két társad sorsa mi lett, arról nincs tudomásom. Csakudok, hogy az egyiket, azt az ifjú harcost Rogan, a Mennydörgõ fogta el, a Sötét Kaszt ik Körének szekundánsa, arra a félholt druidára pedig maga a halhatatlan Csuklyás Mirigartott igényt, a Védelem Kasztjának Legfõbb Védnöke, az c Elsõ Kör beavatottjaSkandar Graun a fejét rázta. Peltár legyintett. Mint mondottam, társaid sorsáról mit sem tudok, lehet, hogy már meghaltak, lehet, hog mindig kínozzák õket. Veled kapcsolatban viszont erõs kételyeim támadtak. Olyannyira, korábbi döntésemet felülbírálva kihallgatást kértem a feljebbvalómtól, Zord Valerontól,

8/17/2019 3. A k†osz _ve

11/76

z ügy fontosságát, velem együtt Legfõbb Harcnokunk, Bíborszemû Grianath elé járult. A nh, az Elsõ Kör beavatottja szakított idõt a probléma megfontolására, és miután tanulmániségedet, érdekes felfedezést tett. + Peltár felegyenesedett az arany trónusról, mintegmatékot adva a szavainak, és a trón azon nyomban eltûnt. + Nem te vagy az a félvér, akiegenda szól! Egy évszázaddal ezelõtt Bölcs Harides megfejtette végre a Jövendõ Könyvéneit, melyet egy roppant õsi civilizáció hagyott örökül reánk. Harides a következõképpen  gilf nyelven írt szózatot: Eljõ egyszer egy félvér  feltehetõleg félig ork, félig emp, aki megszerzi a Káosz Szavát, s e roppant varázslattal ajkán kibillenti a Káosz és a évezredes egyensúlyát, és- a Káosz kerekedik felül, és elpusztul a Föld, elpusztulnak k.  Peltár merengve nézett maga elé, mintha e sorok ott lebegnének a szeme elõtt.  Bs fordítása csakúgy, mint a Jövendõ Könyvének eredeti változata elveszett. A pontos veasem ismertük, csak a magyarázata maradt fenn. S amikor veled találkoztam Lendoron, és  Káosz Szíve a birtokodba került, a legendában szereplõ félvért veled azonosítottam Mire akarsz kilyukadni?  morogta Skandar Graun egyre idegesebben. Azonban Bíborszemû Grianath nagyúr nemrégiben egy szomszédos létsíkon járt, nevezetess ott ráakadt valamire, amirõl gyanítja, hogy a Jövendõ Könyve egy idevágó részének a fgy ynevi dalnok, Tier Nan Gorduin énekei között bukkant rá, és e fordítás meglepõen kül sugall, mint Harides szövege.Peltár egy megsárgult pergament húzott elõ köntösébõl, gondosan kitekerte, és a pislogólé tartotta valamiféle versnek tûnt:

Járnak-e köztetek vadászni ama SzentVáros titkaira zarándok veszélyek,Hol a Nagy Játék tábláján ezredévek

Során egy figura kétszer meg nem jelent?Míg nõ hátunk mögött az út, új fajzatokkalNépesül be honunk, s kapuja is nagyobb.Fondor mosolyodott jól ismerjük ma márS varkasvermeidet, Végzet, de vértünk megóvHitvány ha gyõzni kél, lesz nemes,S más szókra hallgat, ím, a zord.Embervér vegyít vadat, égre csap dühe Káosz Szavával fejében elindul a harcos,Sorsa új ösvényt ró, s tombol heveKáosz hullámai söprik el a RendetS ledõlõ bástyákat átkoz a neve,Mégis más félvér ér célba majdan vele,

Mint ki Lendor porából bõszen megszerezte?.

Skandar Graun komoran meredt a kusza sorokra Kissé homályos.A prófécia eleje a szokványos bevezetés, a közepén már dolgoznak bölcseink, ám a vége mlménket. Nem attól a félvértõl kell igazán rettegnünk, aki a Káosz Szavát megszerezte, i mástól. Egy másik félvér lesz az, akitõl tartanunk kell. S a Káosz Szava varázslat egonságban van Markyhennon legjobban õrzött kincseskamrájában. Évezredek telhetnek el, maki onnan megszerzi, s bár a te fejedben is ott lüktet a Káosz Szava, az kizárólag a tiem szóban, sem írásban át nem adhatod A jövendölés szerint mégis átok tapad majd a nevemhez Azzal, hogy a Káosz Szívét elragadtad a Limbóról, több bajt okoztál, mint képzelnéd! beteljesült.  A kopasz varázsló elmosolyodott.  Nem olvastad elég figyelmesen, baráto

a te neved lesz majdan átkozott hanem a varázslaté. Figyeld a ragokat.Skandar Graun még egyszer rápillantott a sietve pergamenre rótt sorokra, aztán a varázstelen arcát fürkészte. Én mégiscsak a Káosz terjesztõje vagyok. Már nem. Te istened ellen fordultál, félvér! Az, hogy gyûlölöm Yvorlt, még nem jelenti azt, hogy ellene fordultam  morogta Skandaun minden meggyõzõdés nélkül. Megcsömörlöttél a Káosztól, barátom! Nyugalmasabb életre vágysz, rendezett létre, és yurunk, Feketebotos Markyhennon adhatja meg neked.Skandar Graun összehúzott szemmel, gyanakodva méregette az álló varázslót. Mi az, Peltá

8/17/2019 3. A k†osz _ve

12/76

rja téríteni? Tehát nem tekintesz már kiirtani való ellenségnek?  A varázsló a fejét rázta. A félt mondtad, szabad akaratomból dönthetek Miben? Most, hogy kínzattatásaid véget értek, és sikeresen kiálltad a próbát, választhatsz ulsz eddigi hiteddel, hûséget esküdsz nekem, s rajtam keresztül Feketebotos Markyhennok, s szolgám leszel akár a pokolban is Soha!  morogta Skandar Graun. Nagyon csúnyán nézett a kopasz varázslóra, és igyekezetetlennek látszani.  Soha nem leszek annak az embernek a szolgája, akit egész életembeegjobban gyûlöltem.Peltár rendíthetetlenül folytatta. vagy Hilgar  és itt az óriásnõ felé intett  visszavisz a celládba, és Gomirron-Rhy. Kiszolgáltatunk kényére-kedvére.Skandar Graun az ajkába harapott, és zordan meredt elõbb a varázslóra, majd a szemmel lag jól szórakozó óriásnõre, aztán nagyot nyelt, és visszafordult Peltárhoz. Más lehetõség nincs?  motyogta ingerülten. Van egy harmadik is Hogy megpróbálok megszökni?Peltár szomorkás mosollyal ingatta a fejét. Errõl lebeszélnélek. Yennon Szigetét a hosszú évszázadok alatt mindössze egyvalaki haedély nélkül a fekete boszorkány. Viszont õ sem sokáig élte túl.Skandar Graun bosszúsan mormogott magában valami olyasmit, hogy majd meglátnánk, ha nálenne a buzogánya és a fejében ott lüktetne a Káosz Szava varázslat. Viszont óvakodott ay ezen véleményét hangosan is szavakba öntse. A harmadik lehetõség  folytatta Peltár elgondolkozva  hogy felhagysz a harccal és a

okkal, és letelepszel Yennon Várának külsõ védõfalánál. Békés munkát kapsz, s ha becsülsz ételed, italod, asszonyod, s egy zug, ahol álomra hajthatod a fejed.Skandar Graun szeme felcsillant. Hiszen épp ilyesfajta nyugodt életrõl álmodozott hosszdeje. Békés munka, jó ételek, egy belevaló asszony, porontyok. Úgy tíz-tizenöt. Ennél t is álmodhatna. És ezért cserébe mit követeltek tõlem?  kérdezte ellenségesen.  Mit kell tennem?Peltár vállat vont. Tisztességesen kell dolgoznod. Meg kell nõsülnöd és erõs, egészséges gyerekeket nemzeA félork büszkén kihúzta magát. Abban nem lesz hiba! Agyadat jelenleg Gomirron-Rhillan béklyóvarázsa köti meg, mely gúzsba köti a varázslalytatta Peltár.  E béklyó mindaddig rajtad marad, míg jónak nem látom eltávolítani. Ácegédként nem lesz szükséged sem a Káosz Szavára, sem más mágiára. Fegyvereket hat hónap

m vehetsz a kezedbe. Ha hat hónap elteltével olyan jelentéseket kapok rólad, hogy megfeelõen beilleszkedtél a Külsõ Kör közösségébe, engedélyt kapsz fegyverviselésre, s támadehetsz a védelemben.Skandar Graun nem akart hinni a fülének. És ezért cserébe senkinek sem kell hûséget esküdnöm? Csak azt mondom, hogy ezt a lehm, és mehetek? Kapok nõket meg kaját meg miegymást, és nem kell többé gyilkolnom, pusztegszûnik végre ez az átok, melyet magamban hordozok? A pestis?Peltár komoran fürkészte. Benned óriási lelki erõ lappang, barátom, olyasmiket cselekedtél meg, amikre nem sokatek volna képesek. Nagy dolgokra lennél hivatott. S képes lennél a tehetségedet elpazari? Unalmas, egyhangú életet élni? Elegem van már a pusztításból, a rombolásból  morogta Skandar Graun -, inkább leszekistállótakarító, minthogy más kedvéért ártatlanokat gyilkoljak. Ha nem vonod vissza az

, Peltár, ezt választom. A nyugodt, békés életet. Bánja az ördög a varázslatokat! Nincsm rájuk A Külsõ Körben fogsz dolgozni. Senki és semmi leszel. Gyakorlatilag szolga. Yennon Sztén igen erõs hierarchikus rendszer uralkodik. Mindazok, akik a hierarchiában fölötted k, rendelkezhetnek veled. S a Külsõ Kör lakói állnak a hierarchia legalsó szintjén. Te  náluk.Skandar Graun a fejét rázta. Szabad választást említettél, s ez a lehetõség érdekel engem. Ha mellém szegõdnél, a Negyedik Kör beavatottja lehetnél. Százak ugranának a parancsa Már döntöttem.

8/17/2019 3. A k†osz _ve

13/76

 Gondold meg, barátom! Én adottságaidhoz méltó módon bánnék veled. Mindened meglenne, sz. Pénz, hatalom, nõk. És ha majd egyszer visszatér a lendori barátnõd Yennon Szigetér lesz rádSkandar Graun egy pillanatra behunyta a szemét, de hiába próbálta maga elé képzelni Luccsak volt barátai holttesteit látta: hullahegyeket. Sóhajtott, és kiábrándultan megrázt. Most még nem, Peltár. Lehet, hogy egyszer majd beadom a derekam, de most nyugalomraok.Peltár arcán bosszúság villant át, a mágus az ajkába harapott. Azonban a kõvetkezõ pillimult az arca, és közönyös kifejezés telepedett rá. Legyen akaratod szerint, félvér.  Az óriásnõhõz fordult.  Hilgar, vidd le Gavronhozi, hogy ez a félork az én pártfogoltam. Adjanak neki munkát, szállást, s ami szükséges.jelentést kérek róla.Skandar Graun úgy érezte, mintha mindez csak a képzeletében játszódna le. Lehet, hogy ek egy újabb kínzás? Felcsillantják elõtte a lehetõséget, egy kurta idõre éreztetik veleagos szabadság szagát, aztán visszalökik a dohos cellájába?Ha így lesz, Yvorl irgalmazzon annak, aki legközelebb kezet merészel emelni rá! S Yvorlirgalmazzon Peltárnak és az egész átkozott kompániájának.Vérbe borult szemmel pislogott a kopasz mágus felé, aki látszólag már fikarcnyit sem tö. Kifordult az ajtón, s a következõ pillanatban már el is tûnt, mintha ott sem lett volAz óriásnõ nehézkes léptekkel a sarokba cammogott, s egy falba vert szögrõl egy kopott,daróccsuhát akasztott le. Lusta mozdulattal hajította oda a félorknak. Ne!Skandar Graun komótosan bújt bele a vastag ruhába. Még most sem igazán hitte el, hogy k

 véget értek. Egy vastag kötél szolgált öv helyett, azzal fogatta össze a csuhát a dere Gyee maá!  türelmetlenketett Hilgar kis beszédhibával, s ormótlan bunkójával az aj A Külsõ Kör ördöge

Az óriásnõ lehajolva kibújt az ajtón, és döngõ léptekkel megindult a gránitpadlójú folydar Graun komoran követte.Tulajdonképpen mióta idekerült erre az átkozott szigetre, csak annyi idõre hagyta el a láját, míg valami szörnyû kínzás helyszínére vitték. S ez a folyosó ismét iszonyatos fénne. Sunyin sandítgatott erre-arra, de olyan erõtlennek és akaratgyengének érezte magáty a szökésnek még a gondolata sem fordult meg a fejében. Legfeljebb egy parányi ideig. zökés gondolata megfordult a fejében  tett egy kört, aztán elfelejtõdött, mintha soha

zett volna.A folyosót terméskõfalak határolták, s amerre elhaladtak, vaskos rácsok állták útjukat. óriásnõ, ruhájának bõ redõi közül csörgõ kulcscsomókat húzott elõ, s sorra nyitogatta,rácsokat. A füstölgõ fáklyáktól megvilágított, félhomályos õrszobákban zord külsejû kat rugóra járnának, úgy vágták magukat feszes vigyázzba a roppant termetû némber láttán, mmit, csak vizslató pillantásokat vetettek a darócruhás mogorva félorkra, aki úgy el voyátlanodva, hogy még elrettentõ pillantásokat is elfelejtett vetni rájuk.Peltár csak kínozni akart, s most visznek vissza a cellámba, gondolta mániákusan, s nemtte, mire volt jó a mágus színjátéka, a felkínált lehetõség. Hova megyünk?  tört ki belõle az önkéntelen kérdés.A nõstény egy pillanatra hátrafordult, s arcán csábtalan, bamba mosoly jelent meg. Arra ni!Nyolc vasrácsos kapu és három õrszoba után felmentek egy hosszú lépcsõn, s szellõs udva

k. Skandar Graun mohón szívta be a friss tengeri levegõt, s bár a vaskos bástyáktól és m látta, a tenger merre lehet, a vérében érezte a sós víz lüktetését. Egy pillanatra mia volna át egész testét: Mintha megcsillant volna agya rejtett zugában valami abból az rõs személyiségbõl, mely valaha Skandar Graun volt. Lehet. A félork ezt igazán nem tudtteni. Gyee máá!  mordult rá Hilgar, és úgy megrántotta az elbámészkodó félorkot, hogy az Ezt ne csináld még egyszer!  morogta Skandar Graun fenyegetõen, ámbár nem túl meggyõen az óriásnõ csak bambán vigyorgott. Méé, akkóó mi lesz? Egyszer még meglátod!  morogta Skandar Graun, de nem túl hangosan, mivel nem érezte

8/17/2019 3. A k†osz _ve

14/76

imondottan kötekedõ kedvében. Ment, amerre Hilgar taszigálta.Bár a környezõ házak, falak, épületek a kilátás nagy részét eltakarták, annyit ki tudotz a vár egy hegyre épült, melynek az oldalán sziklába vájt lépcsõk vagy kanyargós kövezttek lefelé. Egyre lejjebb. Mivel mind a lépcsõk, mind az utak olyan keskenyek voltak, hogy õk ketten nem fértek el egymás mellett, Skandar Graun ment elõl és az óriásnõ lus mögötte.Kevesen jöttek velük szembe, de azok is többnyire fegyveres emberek voltak, akik zordpillantásokat vetettek a félorkra és toronyszerû kísérõjére, de nem szóltak hozzájuk.Skandar Graun egyre közelebbrõl érezte a tenger szagát, s kezdett megerõsödni az a reméy talán Peltár mégsem hazudott, s most valóban a korlátozott szabadság felé tartanak. Amég nem merte átadni magát ennek az érzésnek, mert félt, hogy hirtelen minden megváltozakkor a hiábavaló remény csak még kegyetlenebb lenne, mint bármilyen kínzás.A hosszú lépcsõmászás, bár a lejtõ nem volt túl meredek, elfárasztotta, s egyre szaporálevegõt. Elszokott már az ilyen erõkifejtésektõl.A lépcsõ hirtelen egy roppant méretû, kiugró szikla pereméhez ért, s egy mellvédnél elk Skandar Graun zihálva állt meg, s kikerekedõ szemekkel bámulta az alant elterülõ tájatamivel meredekebb, s néhol lankásabb hegyoldalt véges-végig beépítették házakkal, bástykkal, s egyéb építményekkel, s a lapos, kifakult háztetõk itt-ott szinte egybefüggõ kõs. Rengetegen élhettek ezen a szigeten. És úgy is volt, Skandar Graun bárhová nézett is,enhol nyüzsgõ alakokat látott, s ebben a tekintetben ez a hatalmas város semmiben sem kt egy átlagos tengerparti kikötõtõl. Viszont itt szabálytalan, laza koncentrikus körökbos kõfalak választották el egymástól az egyes városrészeket. Közvetlenül alattuk húzódoen fal, melynek õrtornyaiban fegyveresek üldögéltek. Olyan harminc méterrel lentebb hasfal futott körbe a hegyoldalban, negyven-ötven méterrel lentebb újabb, s még lentebb mé

bi falak. A legalsó és a fölötte lévõ fal között az átlagos távolság másfél-két kilométa legszélesebb, s a legkülsõbb, s Skandar Graun némi logikával gyanította, hogy az lehKülsõ Kör, ahová tartanak.S azon túl a tenger látszott! Egészen a horizontig. Nem kék volt, mint a Barrin-tenger,ahol Skandar Graun egykor csempészkedett, hanem furcsamód sötétvörös árnyalatú. Nem túl, inkább olyan fekete és bordó keveréke. De akkor is a tenger volt! A jellegzetes sós s most még erõsebben megcsapta a félorkot, és õ még a szemét is lehunyta gyönyörûségébenlegették Yennon Szigetét, Skandar Graun nem tudta, csak sejtette, merre található. Lendrhoz képest a bolygó túloldalán, méghozzá úgy, hogyha egy gigászi lándzsát beleszúrnánae, és az a bolygó középpontján haladna keresztül, nagyjából Yennon Szigetén bukkanna elget egy-két heti hajóútra délre fekszik Gerondartól, a világ leghatalmasabb kontinensétek déli része a Kondor Birodalom, az orkok õshazája, Grooms isten birodalma.Skandar Graun akaratlanul is kimeresztette a szemét, mintha látni vélte volna e kontin

ens körvonalait, bár természetesen tudta, hogy ez elképzelhetetlen.Mivel Hilgar most nem noszogatta tovább, Skandar Graun hátrafordult, s szemügyre vette a hegy tetejét is. Fölöttük sokkal zsúfoltabban sorakoztak az épületek, s a vaskos faln közel vonultak egymáshoz, hogy szinte összeértek. Itt alig látszott mozgás, s a hegyoven méterrel fentebb hirtelen meredeken emelkedni kezdett. S bár nem borították be mindnhol építmények, a sziklákon lépcsõknek vagy utaknak nyomuk sem látszott.S minden bástyák és kastélyok fölött vaskos, fekete tornyok emelkedtek szorosan egymás . Mintha gigászi fekete csövek nyújtózkodnának az ég felé, akár egy felállított sötét p volt-e teteje, az innen alulról nem látszott, mindenesetre a csövek simán végzõdtek, ndig kupolákban vagy minaretekben. Komoran magasodtak e furcsa építmények, s még e napfé derült idõben is úgy tûnt, mintha egy még nagyobb építmény leárnyékolná. Hogy milyen mek a csövek, azt Skandar Graun csak saccolni tudta: egy-egy csõ átmérõje a száz métert ti, a magasságuk pedig a négyszáz métert is meghaladhatja.

Hogy miféle démonok építették ezeket a roppant szerkezeteket, arról a félorknak fogalmalt. Arra azonban fogadott volna, hogy nem emberi kezek mûve. Mágiával emelhették ezeket méghozzá igen-igen erõs mágiával, vagy démonok hordták össze téglánként valami más létMert hogy ezek a fura csövek nem kõbõl voltak, az elsõ pillantásra látszott.Nem kellett megkérdeznie, kinek a tornyai lehetnek ezek az építmények, hiszen a megoldáagától kínálkozott: Markyhennon õsmágusé, nem másé.Hilgar megbökte. No! Uccu tovább!Skandar Graun csak nehezen tudta levenni a szemét a csodálatos, szurokfekete tornyokról, és álmatagon mordult vissza.

8/17/2019 3. A k†osz _ve

15/76

 Mondtam már, hogy ne lökdöss!Az óriásnõ ügyet sem vetve erre a figyelmeztetésre, orvul ismét megtaszította, és a fél átesett a mellvéden.Egyszerre elkapta régi, jó dühe. Vérben forgó szemekkel az öve felé kapott, ahol láncoszokta hordani. Kiloccsantom az agyad, te barom!Hilgar ráröhögött, s ormótlan fabunkójával vigyázva fejbe kólintotta a dühöngõ orkot, a ért. Skandar Graun megszédült, de nem volt ideje lábadozni, mert Hilgar úgy faron billette tuskószerû lábával, hogy a szerencsétlen félork egy szempillantás alatt legurult ak kõlépcsõkön a következõ lépcsõfordulóig. Huújjijjujj!  ordította, s amikor kényszerû gurulása véget ért, csak ült, és kábán bsem értette, honnan került ide ennyi szédítõen kavargó csillag fényes nappal.Megtapogatta a kobakját, és a feje búbján jókora dudorokat tapintott ki. Többet is, ped óriásnõ csak egyszer vágta fejbe. Az anyádHilgar nem vette zokon. Nyilván nem ismerte az anyját. No, méész máá?  kérdezte barátságosan, s suta mosollyal megemelintette bunkóját.Skandar Graun morogva tápászkodott fel, s indult tovább a végeérhetetlennek tûnõ lépcsõrosan elérték az elsõ embernyi vastag falat, s az õrök figyelõ tekintete elõtt vonultakvalamivel meredekebb lépcsõk következtek, s Hilgar egyre türelmetlenebb és kiállhatatlalett. Skandar Graun néhányszor szívesen tettlegességhez folyamodott volna, de valahánys hátrafordult, a göcsörtös fabunkó láttán megelégedett egy-egy baljóslatú pillantással,k még rosszabbá tette a helyzetet.Jó harminc perces, sietõs gyaloglás után végre elérték azt a kaput és falat, ami mögött

n gyanította  már a Külsõ Kör lakrésze terült el. Mióta a legelsõ kapun áthaladtak, mál találkoztak, de itt, ennél az utolsó kapunál még több törpét, gnómot és ogárt meg hask, mint korábban.A kaput két láncinges óriás õrizte, s Hilgar megállt, hogy elfecsegjen velük néhány szóSkandar Graun, aki már-már beleélte magát, hogy hamarosan nyugta lesz az óriásasszony bntó bökdöséseitõl, és végképp megszabadul tõle, most türelmetlenül toporgott, várva, ho. Ráadásul a társalgás menete rettentõen idegesítette. Szó se róla, Hilgar és fajtársaiak túl magasröptû beszélgetést. Hõ! Gyüttem. Aha. Osztán? E vagyok

 Node? Aha. Osztán?És így tovább. Hilgar végül rátért a lényegre. Hun van Gavron?Az egyik óriás, a rondább képû (bár ezt nehéz lett volna egyértelmûen definiálni) roppaelé bökött. Ahun ni! Oho. Mész? Noná.A társalgás végre véget ért, s Hilgar odarángatta Skandar Graunt egy vézna kis emberheze melegben is vastag posztóköpenyt viselt gyanús tisztaságú nadrágja fölött, s vékony

oros csizmáját csapkodta.A kapun túl egy hatalmas tér következett, melynek közepén hosszú sorban megtermett görnakok hatalmas zsákokat cipeltek. Az egyik utcáról jöttek, s a sor eleje eltûnt a kikötõak között.Skandar Graun gyanakodva nézte õket. Aztán megacélozta a lelkét. Ha dolgozni kell, hát zik õ is. Már amennyiben nincs más megoldás. Mindenesetre az izzadó, cipekedõ alakok lágcsappantotta kissé a leendõ békés munka iránti lelkesedését. Hé, Gavron!A kis ember megperdült, mélyen hajlongott, s ha lett volna kalapja, igencsak lekapta volna a behemót asszonyság elõtt.

8/17/2019 3. A k†osz _ve

16/76

 Hilgar nagyasszony! Parancsoljon velem, szerény szolgájávalSkandar Graun gyanakodva mérte végig az óriásnõt. Ki a fene ez, hogy így tisztelik? His tömlöcben a kapuõrök is haptákba vágták magukat elõtte. Peltáá nagyúú kûûdi  bökte meg Hilgar Skandar Graunt a bunkójával.  Aggy nééki mint jelentsd! Megéétetted?Gavron engedelmesen fejet hajtott. Nyoma sem volt ábrázatán gúnynak vagy cinizmusnak. Õt a hajlongást halál komolyan gondolta. Igen is, asszonyom. No azéé!  Hilgar barátságosan megpaskolta Skandar Graun orcáját, hogy a félorknak a feje.  Oszt te meg jó légy, hallod?Skandar Graun idegesen lépett arrébb, s fél füléig elvörösödött tehetetlenségében. Ó, h buzogánya! Összeszorult a marka a vágytól.Hilgar még utoljára megbökte, bambán vigyorgott széles, rétesképével, aztán hátat fordíammogott a felfelé vezetõ lépcsõ irányába.Skandar Graun némi rokonszenvet remélve pillantott a vékony kis emberre. Az átkozott némber!  morogta.A férfi arcán elképedés látszott. Hogy merészelsz ilyen megvetõen beszélni a Negyedik Kör beavatottjáról, bugris? Ez a nagydarab barom  kezdte Skandar Graun, de aztán látva, hogy a másik elsápad ésnézeget körül, visszafogta magát.  A nevem Skandar Graun  morogta bosszúsan.  Peltár, itt nyugtom lesz, ha dolgozok becsületesen. Kapok munkát, kaját, szállást meg asszonyA kis fickó alaposan végigmérte tetõtõl-talpig. Hát, ide figyelj, ork, jobban teszed, ha nem beszélsz többé tiszteletlenül egy feljeb! Megértetted?

Skandar Graun valóban nyugtot akart, s megadóan bólintott. De asszonyt azért kapok, igaz? Ha ma nem kapok a karjaim közé egy asszonyt, a falnak egyek! Úgy érzem, mintha évek óta nélkülöznékA kis ember sóhajtott, aztán valamivel figyelmesebben szemlélte meg a félork dagadó izm, roppant mellkasát, bikanyakát, s oszlophoz hasonlatos lábait. Elismerõ pillantás jelemeg a szemében, s valamivel visszafogottabban folytatta: Gavron vagyok, a munkavezetõd: Minden reggel nálam vagy köteles jelentkezni, és én foegmondani, mit kell tenned. Érthetõ? Igen  mondta Skandar Graun halkan. Na jó. Nézzük, mihez értesz?  töprengve nézegette, mintha szemre akarná megbecsülni, mesterséghez konyíthat az elõtte álló nagydarab fickó.  Értesz egyáltalán valamihez? Sok mindennel foglalkoztam már  motyogta Skandar Graun, és vágyakozva nézett el a tefelé.  Valaha tengerész voltam jól értem a hajókat. Lehetnék talán egy hajó kapitánya

y vitorlamester halász, de ha kell, a fedélzetet is szívesen mosom Szóval tengerész vagy? Remek. Látod honnan jön ez a sor? Menj végig azon az utcán, tahatalmas raktárt ragadj meg egy zsákot, és kövesd vele a többieket! És asszonyt mikor kapok? Elõbb dolgozz, aztán majd meglátjuk, mi sikerül!Skandar Graun savanyú képpel pillantott végig az elcsigázott zsákhordók során. Világéleolt kenyere a munka. Ám most a cipekedés gondolatára is furcsán bizseregni kezdtek az imai. Talán nem is esne rosszul megmozgatni kissé õket, nehogy végképp berozsdásodjanak.Megindult a szûk sikátorban arra, amerrõl a többiek jöttek, és hamarosan megtalálta a sgó raktárat. Egy másik ajtón poros, izzadt emberek érkeztek, s két-két ember segítette a zsákokat a soron kõvetkezõ rakodó vállára.Skandar Graun is beállt a sorba, s a két fickó még csak azt sem kérdezte, ki õ, vagy hot keres itt, szó nélkül feladták a vállára a zsákot.

Nem volt nehéz. A félork sokkal súlyosabbra számított. Arra gondolt, hogy gabona, krumpvagy liszt lesz benne, de inkább valami ruhaszerû anyag volt, meg valami keményebb is, olyan mint a bõrvért, s valami még keményebb; talán láncing vagy valamilyen acélfegyveen úgy negyven kilót ha nyomhatott, s Skandar Graunnak ez a súly bizony meg se kottyant. Egyenes derékkal könnyedén cipelte a többiek után a szûk sikátorokban, s bár kanyarott, alig négy-ötszáz métert kellett megtennie a terhével, s már le is ért a tengerpartr egy bõrökkel fedett, oldalt nyitott, falnélküli raktárba pakolták a zsákokat. Több ezeehetett már ott; s egyre újabbak érkeztek. Valamivel arrébb hasonló hatalmas raktárok áegyelõre még üresen.Skandar Graun lerakta a zsákot, ahova mutatták, s egy pillanatra megtorpant, hogy sz

8/17/2019 3. A k†osz _ve

17/76

emügyre vegye a hullámokat. Nem is gondolta, hogy ilyen közel van a tenger. Fentrõl sokal távolabbinak tûnt. Érdekes módon itt a víz nem volt olyan vöröses, mint felülrõl, inketének tûnt még a pompás napsütésben is. A félork vágyódva nézett a messzeségbe, de hat.Egy másik szûk sikátorban tért vissza a zsákokkal teli hodályhoz a többiekkel együtt. Sszólt hozzá, de lopva méregették és gyanakvó pillantásokat vetettek rá. Kevés kivételletak, s egy-két zömök törpe vagy behemót ogár akadt köztük; Skandar Graun volt az egyetlalamennyien jó kötésû fickók voltak, szinte valamennyi munkaképes korosztályból, de egylt olyan látványosan izmos, mint Skandar Graun. Talán ezért nem tettek rá megjegyzésekeak néhányan az orrukat fogták be; nem mintha Skandar Graun most valamilyen kellemetlen szagot árasztott volna, inkább csak így utalva az orkok közismerten bûzlõ egyéniségéreelezve, hogy nem igénylik a társaságát. Skandar Graun nem vette túlságosan zokon ezeketgnyilvánulásokat, bõven volt ideje megszokni élete során.Barátságtalanok hozzá? Hát jó, majd megmutatja õ ezeknek a nyápic fickóknak, ki a legénAmikor rákerült a sor, és feladták a vállára a zsákot, nem lépett tovább. Még egyet!  morogta.Az egyik zsákfeladó, szakállas, langaléta fiatalember értetlenül nézett rá. Mi bajod? Rakjatok a másik vállamra is egy zsákot! Elment az eszed? Mire vártok, taknyosok?  mordult rá sürgetõen Skandar Graun, és kivicsorította hegyeemfogait.A két fickó sietett engedelmeskedni.Skandar Graun könnyedén lépkedett a két zsák súlya alatt, s bár kissé le volt gyengülve

tt gondot a dupla megterhelés. Még tetszett is neki, hogy ismét megerõltetheti izmait.A többi rakodó csodálkozva nézte, és összesúgtak a háta mögött. Ámuljatok csak, gondoltKissé megizzadt, mire elérte a kikötõt, de közönyös képpel, rendületlenül dobta le kettndult vissza a többiek után.Amikor negyedjére fordult dupla teherrel, Gavron állította meg; valaki felhívta a figyemét a buzgó félorkra. Te meg mit mûvelsz?  kérdezte a kis fickó, és lovaglóostorával a két zsákra mutatott Jól esik egy kis meló  vigyorgott Skandar Graun, és még inkább kihúzta magát.  Kezdni az izmaim. Miért talán baj?Gavron zavartan húzódott hátra. Nem csak izé olyan szokatlan Hamar kifáradsz, meg mindenSkandar Graun kihívóan röhögött. Ugyan!

Másfél órával késõbb Skandar Graun verejtékezve utasította el a második zsákot. Elég egy is  morogta.A langaléta megtörölte izzadó homlokát. Na, mi van, ork, eddig tartott a virtus? Add azt a második zsákot, te nyamvadt!  hördült fel Skandar Graun.  Senki se higgyeröhöghet rajtam!Azonban újabb húsz perc elteltével mégiscsak vissza kellett dobnia a második zsákot, melába igencsak rogyadozott a súly alatt. Vészjósló pillantással nézett körül. Senki sem volt a szerencséjükAz egyetlen zsák súlya alatt szinte ugrándozni lett volna kedve. Ismét kiült a vigyor arcára, s látva rogyadozó sorstársai kimerültségét, vidáman kidüllesztett mellel cipeltegyven kilós terhet. Egészen fél órán át. Aztán olyan hirtelen tört rá a kimerültség, hoelyik pillanatban esik össze egyetlen zsák súlya alatt. Botladozva lépkedett, s a napot

nézte, mikor lesz már végre dél, amikor várhatóan ebédszünetet tartanak.Valamivel késõbb kiállt a sorból, és megkereste Gavront. A kis ember várakozóan meredt surom vizes félorkra. Nos, izé Skandar Graun, miért nem dolgozol? Baromság az egész!  morogta Skandar Graun.  Mit izzadunk itt egész nap? Mi van? Fölösleges munka  magyarázta ernyedten Skandar Graun, és a zsákcipelõk felé intett.dünk, rámegy az egész napunk, pedig egy varázslónak csak csettinteni kellene, s az egésytalanná tehetné. Akkor meg mi a nyavalyát gürcölünk, mi?Önnön éleslátásával elégedetten meredt a kis termetû munkavezetõre, ám úgy tûnt, azt ne

8/17/2019 3. A k†osz _ve

18/76

 az ötlet. Menj az újabb zsákérte Skandar Graun! Tõlem vihetsz egyszerre akár négyet is. Én nem . De ha egyet se viszel Figyelj!  erõsködött Skandar Graun.  Egy olyan szintû varázsló, mint Peltár, egy rött odaröpíthetné az egész cuccot mennyivel hasznosabban el tudnánk tölteni a napunkatÚgy tûnt, a rábeszélés nem hatja meg a kis embert. Visszamégy magadtól, vagy korbácsoltassalak meg?Skandar Graun durcásan meredt rá. Nézd, Gavron, én ismerem Peltárt. Egyszer az életét is megkíméltem, és Illetve, ezt  jól ismerem. Ha akarod én beszélek vele, és elintézem, hogy a zsákokat Elég!  kiáltott rá Gavron dühösen.  Takarodj vissza a sorba, büdös ork disznó, külökutyákkal tépetlek szét! Hát, mit képzelsz, te hitvány? Lendori Peltár nagyúr nagyon fookkal foglalkozik, nem ér rá ilyen semmisségekre fecsérelni a drága idejét. Az õ életébc többet ér mint mindannyiónk élete együttesen! Ha még egyszer szóba hozod, esküszöm, ngamért!Skandar Graun motyogva állt vissza a sorba, és hordta a zsákokat, míg már az ina is rogozott minden lépésnél. Bánta már, hogy az elején virtuskodott. Legszívesebben kidõlt voem adta meg ezt az örömet azoknak, akik gúnyos pillantásokat váltottak a háta mögött.Aztán valahogy elkövetkezett az ebédidõ, és a kikötõ közelében megkongattak egy kis harkodók sietve sorakoztak a hatalmas kondéroknál, s éhesen falták a szûkösen mért adagot.Aztán folytatódott a kemény munka, s Skandar Graun legszívesebben fél zsákot rakatott va vállára, de összeszorított foggal gürcölt, s próbálta nem mutatni, mennyire elkészültAztán végre felhangzott az ismerõs kongatás, és megkapták a vacsorát. Ha lehet, az a kumit kaptak, még undorítóbb volt, mint az ebéd. Skandar Graun csak turkálta, pedig a neh

nka alatt alaposan megéhezett. A francba!  morogta maga elé, majd a saját kedvéért még egyszer hozzátette:  A jó bMivel közben leszállt az éjszaka, s a munka e napra véget ért, a rakodók szép lassan elak a környezõ házak felé. Már csak páran maradtak hátra, hogy repetát kérjenek az ehete Skandar Graun tanácstalanul nézelõdött, nem tudta, mitévõ legyen. A lába rogyadozott, porcikája erõsen sajgott, s ha nem szégyelli, itt helyben összeesik, s mély álomba szenRettenetesen fáradt volt, s szeretett volna már most azonnal végigdõlni akár egy fapricn is, és horkolni reggelig.Váratlanul Gavron jelent meg, és úgy tûnt, mintha épp õt kereste volna, mert egyenesen khoz sietett. Gyere velem, kijelölöm a szállásodat! Éppen ideje  nyögte a félork, és tántorogva megindult a munkavezetõ után. Hogy neked mekkora mázlid van!  ujjongott Gavron.

Skandar Graun gyanakodva nézett rá. Lesz hol aludnom? Persze. Saját házat kapsz. Mostanában volt némi üresedés. Ez nem gond. Akkor mi a gond? Gond?  röhögött a munkavezetõ.  Éppen is hogy jó hírrel szolgálhatok! És mi légyen az?Gavron közel hajolt a tántorgó félorkhoz, és megpróbált a fülébe súgni valamit, de kiss, mert Skandar Graunnak épp az a füle hiányzott. No? Nõt akartál, haver! Teljesült a vágyad!Skandar Graunnak most minden vágya egy puha (vagy akár kemény) ágy volt, nõre még gondoem tudott. Majd holnap  motyogta erõtlenül.  Aludni akarok.

 Megvesztél?  háborgott a munkavezetõ.  Én itt szerzek neked nõt, te meg fanyalogsz?arátom, annyit mondhatok, ezt nem úszod meg ennyivel!Skandar Graun nagyon morcosan nézett körül. Dögrováson vagyok. Ha nem alhatok tíz percen belül, elpatkolok! Csakhogy tudd  fújta fel az arcát a munkavezetõ -, a Külsõ Körben az asszonyok mindöannyian vannak, mint a férfiak, úgyhogy bárki óriási szerencsének tekintheti, ha egy as szemet vet rá és kiválasztja magának. Ha ezt a nõt most elszalasztod, lehet, hogy élet asszony nélkül maradsz.Skandar Graun keserveset sóhajtott. Azt mondod, szereztél valami asszonyt?

8/17/2019 3. A k†osz _ve

19/76

 Bizony-bizony! Türelmetlenül vár a házadban, és ha nem kapja meg amit akar, nem szerehelyedben lenni!Skandar Graunban a fáradtság mély szakadékából lassan-lassan kezdett felbugyogni a férfeklõdve pillantott fel komor mélabújából. Jó nõ? Úgy értem, telt idomú? Én a terjedelmesebb idomokat szeretemGavron harsányan kacagott. Ebben nem lesz hiba, pajtás!Megálltak a kikötõ szélén egy roskadozó kõház korhadt faajtaja elõtt. Mostantól ez a laGraun. Viseld gondját, mert ha a fejedre omlik, másikat nem kapsz!A félork morgott valamit, aztán anélkül, hogy elköszönt volna a vigyorogva jó éjszakát , betaszította az ajtót, és belépett. Elõször semmit sem látott, csak egy szalmazsákot n, de a bevilágító hold fényében ezen a szalmazsákon hamarosan felsejlett valami halvánegy hatalmas csupasz fenék.Skandar Graun mögött nyikorogva zárult be az ajtó.A félork arra gondolt, milyen régen nem volt már nõvel, és ebbõl a gondolatból próbált i, melynek segítségével leküzdhetné halálos kimerültségét.A szalmazsák felõl halk hortyogás hallatszott.Skandar Graun lesz-ami-lesz mosollyal elszántan levette magáról csupa mocsok csuháját, sekély izgalommal egy szál põrén megindult a szalmazsákon pihegõ asszonyi lélek felé.A hold hirtelen kibújt felhõtakarója mögül, s egész kellemesen bevilágította a szobát. szalmazsákon szundító nõi testre, s Skandar Graun elhalóan felkiáltott. A látvány mindelulmúlta: Hilgar, a baromarcú óriásasszony hevert a vánkoson. Anyaszült meztelen!Sajnos, a félork önkéntelen kiáltása nem sikerült elég halkra, a behemót nõstény felriabán csámcsogott egy sort, aztán felült, tekintetét fókuszálta a megkövülten álló Skanda

t ígérõen elvigyorodott, s karjait kitárva hívta magához választottját. Gyee mááSkandar Graun kimerültsége egy pillanat alatt elenyészett, új erõ zubogott végig ereibeezt az új erõt arra használta fel, hogy villámgyorsan sarkon forduljon, s eszelõs rémülzökjön az ajtó felé.Ám mielõtt a nyikorgó ajtót felránthatta volna, valami baljóslatúan keresztülzúgott a st koppanva landolt a félork koponyáján. Egy jókora, otromba fabunkó volt az.A bunkó és Skandar Graun egyszerre hullottak a padlóra. Hilgar zsémbelõdve lekászálódotazsákról, nehézkes léptekkel a kába félorkhoz cammogott, felnyalábolta oszlopnyi karjaia hálóhelyhez vonszolta.Skandar Graun eszméleténél volt, de azt kívánta, bár ne lenne inkább. Most már biztos v, hogy Peltár becsapta, s ez az egész nem egyéb, mint Gomirron-Rhyllan egy újabb kínzásy minden eddigit felülmúló gyötrelem.

 Neee  nyöszörögte. Deee  bõgte vissza Hilgar, vágytól telített hangon, és választottja fejét gyengéd e keblei közé paszírozta. Skandar Graun fuldoklott. Jókora buksija csupán játékszernek tres mellek között. Arca a szõrtelen, rücskös bõrhöz préselõdött, s orrát betöltötte a n Gyeee máá!  ismételte Hilgar valamivel tüzesebben, s gyengédsége szelíd erõszakba elte vágya tárgyának vállát, s fatörzsnyi lábaival átkulcsolta a félork derekát. -Csöcsed! Gyeee máá!Skandar Graun nem volt abban a helyzetben, hogy ellenkezhessen. Ment.Hogy az éjszaka folyamán hányszor ébredt arra, hogy fuldoklik, mivel egy iszonyatos erõha mellek közé préseli a fejét és hogy hányszor hangzott el a beszédhibás felszólítás,  de tény, hogy amikor hajnalban bezörgettek az ajtaján, ösztönösen kapálódzni és cuppogCsöcsös Hilgar  aki mellesleg igencsak rászolgált a nevére  felriadt, és bátorítóan nofát vágó félorkra.

 Ne menny dógonni! Ha akaaod, itt maadok veeed napkööben is!Skandar Graun zord arckifejezéssel bontakozott ki az ölelni készülõ karok közül. Mennem kell!  mentegetõzött.  Vár a munka.Hilgar bamba bájjal, bánatosan cuppogott utána. Roppant szájából minden cuppantásnál elyiségû nyál röppent ki.Skandar Graun megtörölte az arcát, és sietve kifordult a szobából.Odakint még alig hajnalodott. Didergõ, fázósan összehúzódó emberek ballagtak a kikötõ faun komoran csatlakozott hozzájuk. A kikötõnél megkereste a munkavezetõt. Nem akarok nõt, Gavron!  jelentette ki a fáradtságtól imbolyogva.  Szólj neki, hogy francba!

8/17/2019 3. A k†osz _ve

20/76

 Szólj te  vágott vissza a kis ember vigyorogva, aztán a hitelesség kedvéért hozzátethozzá bátorságodSkandar Graun nem hagyta annyiban. Az a némber minden erõmet felemésztette  panaszkodott -, ma nem tudok zsákot hordani Rendben van  sóhajtotta fáradtan Gavron.  legyen kívánságod szerint akkor ma ládákA ládák kétszer olyan súlyúak voltak, mint elõzõ nap a zsákok. Skandar Graunnak minden korgott-nyikorgott, amikor az elsõt a vállára segítették. Mi a nyavalya van ebben?  nyögte.A tegnapi langaléta fiatalember barátságosan vigyorgott. Kardok, balták, csatabárdok, miegymásNyögve, zihálva cipelte le az elsõ ládát a raktárból a kikötõhöz, s azt hitte, a másodikkanni. De nem történt ilyesmi. Sõt a harmadikat is lecûgölte. A negyediket pedig már ekönnyedén cipelte. Rozsdásodó izmai kezdtek jól mûködni.Ma nem volt akkora a hajtás, mint elõzõ nap, vagy a teher súlya miatt eshetett meg, de bször is megálltak pihenni. Ilyenkor Skandar Graun hunyt néhány percet, s a délelõtt véezdett magához térni mélységes letargiájából. Most már könnyedén cipelte a ládákat, sõthelyzetekben cipelte, hogy minden izmát megmozgassa.Kezdett belejönni.Talán századszor fordulhatott már, és épp azon járt az esze, hogy lassan ebédszünetet tamikor arra lett figyelmes, hogy egy hatalmas hadigálya siklik be a kikötõbe. Az evezõsegyenletes csapásokkal hajtották, és úgy tûnt, a gálya meg sem áll a mólónál, hanem egynt, elsodorja, s a lendülettõl felmászik egészen Markyhennon csõszerû tornyaiig. Ám azor vízben tartották eszközeiket, s lefékezték a hajó lendületét annyira, hogy az lágyanmóló mellé. Skandar Graun sietve tért vissza újabb ládáért, és szinte futva tette meg a

ktártól a kikötõig. Mire visszaért, a gálya már horgonyt vetett, s egy pallót fektettekdalától a mólóra. Díszes ruházatú harcosok özönlöttek a partra, és a ládák tartalmát vi semmibõl hirtelen elõkerült Gavron, és a földre borulva köszöntötte a harcosok aranypá Skandar Graun megesküdött volna rá, hogy az apró termetû munkavezetõ még a harcos kék yének szegélyét is megcsókolta.Az illetõ hatalmas termetû ember volt; lehetett vagy két méter magas, és a válla olyan  hogy még Skandar Graun is elbújhatott volna mögötte. Aranyos mellvértet viselt, dióbarundranadrágot, kékes ujjú zekét, s majdnem bokáig érõ kék bársonyköpenyt. Sólyomarcábóllõ, és ez egész ábrázatát gyanakvóvá, sunyivá tette. Apró kecskeszakálla nagyrészt õsz t egyenes szálú haja, mely a válláig omlott alá orrvédõs, míves aranysisakja alól. Ízigolt, s csatos övjébe dugva olyan kegyetlen kinézetû csatacsillagot viselt, hogy SkandarGraunnak a nyál is összeszaladt a szájában a fegyver láttán. Rogan, a Mennydörgõ  suttogták Skandar Graun körül a rakodók megilletõdötten, és szá

akik terhüket lerakva a földre borultak, és nem vetették szemüket a méltóságteljes alaNem akárki lehetett.Határozott léptekkel tartott a ládák felé, csak egy pillantást vetett rájuk, aztán inteereinek, és azok buzgón nekiestek a ládáknak, ellenõrizték, hogy jól vannak-e lezárva, másiknak felfeszítették a fedelét, és gondosan megvizsgálták a tartalmát. Fényes pengékgányfejek csillantak meg a delelõn álló nap fényében.Az aranysisakos harcos kísérete társaságában döngõ léptekkel indult el a sikátorban a felé, s nem nézve se jobbra, se balra, elhaladt a félork mellett.Skandar Graun közönyösen nézte. Számára egyik úr olyan mint a másik. Nem egyet látott mn nem egy hasonló dölyfös ábrázat tekintett le rá üveges szemekkel az áldozómáglya csúcmulandó.Már éppen tovább akart indulni, amikor a méltóságteljes hadúr kíséretében egy ismerõs afel. Termetre igen hasonlított peckesen lépkedõ urához, ám õ jóval fiatalabb volt, arán

 izmos nyakán, ruganyos léptekkel haladt, fekete bõrnadrágja fölött dombormíves fekete csillogott matt fénnyel, s éjfekete köpenye úgy lobogott a válla mögött, mint valami deya. Markáns arcát egyetlen karcolás vagy vágás sem torzította el, fekete haját illatosíta le, s egy igen jellegzetes, levélformájú kardot hordott. Skandar Graun ezt a kardot ezer közül is felismerte volna: Timakrisz. És a gazdája: Ywerd!  suttogta a félork döbbenten. Sok mindenre számított, de hogy egykori társát ennydörgõ Rogan kíséretében, arra nem.A fiatal harcos a neve hallatán egy pillanatra odakapta a fejét, de aztán azon nyomban közönyösen el is fordította, mintha a tátott szájjal ácsorgó orkot soha nem ismerte vo Ywerd, a szentségit!  mondta Skandar Graun most már valamivel hangosabban.  Skandar

8/17/2019 3. A k†osz _ve

21/76

aun vagyok! Nem ismersz meg?Az ifjú harcos ismét odafordította a szemét, összehúzott szemöldökkel vizsgálgatta a haot, aztán megigazította éjfekete köpenyét, és tovább lépett.Skandar Graun nem hagyta ezt annyiban. Gyorsan lerakta a ládát, két nagy ugrással utolé egykori társát, és a vállára tette a kezét.Pontosabban csak a vállára szerette volna tenni a kezét, ugyanis amint ezt megkísérelteegyveres testõrök ugrottak az útjába, és az izgatott félork a következõ pillanatban egyofont kapott, hogy hanyatt esett, és nem gyõzte vérzõ száját tapogatni. Kardok villantatestõrök fenyegetõen magasodtak fölé.Skandar Graun nem tett támadó mozdulatot. A fiatal harcos még egyszer visszafordult, tûve nézett a félork szemébe, s mintha gúny bujkált volna a tekintetében. Skandar Graun mrt volna esküdni, hogy ez a fickó nem más, mint Ywerd, és rövid szemezésükbõl arra is r fiatal harcos is felismerte õt. Felismerte, de ezt mégsem fejezte ki hangosan. Ostoba ork!  sziszegte, aztán intett a testõröknek, és tovább vonultak.Skandar Graun vérzõ száját törölgetve, bosszúsan nézett az elhaladó menet után, és kuszrdultak meg a fejében Ywerddel kapcsolatban. Ostoba barom!  hallotta a munkavezetõ szidalmazását közvetlen közelrõl.  Mire vetemolt merszed megtámadni Mennydörgõ Rogan nagyúr hûséges vazallusát? Átkozott Ywerd  motyogta a félork.  Nemrég még az én leghûbb követõm volt. Yvorl hajnoka!Gavron riadtan nézett szét. Elment az eszed, ork!  suttogta.  Kevesebbért is fejeztek már le valakit.Skandar Graun morgolódva ment újabb ládáért. Sehogy sem tudta felfogni, mit jelent Yweregjelenése egy nagyhatalmú hadúr kíséretében.

A hajó ebédszünetben még mindig a kikötõben horgonyzott, s Mennydörgõ Rogannak meg Ywera sem volt. Aztán az ebéd végeztével a rakodókat két csoportra osztották. Zömében azzalkodtak, hogy a kikötõbõl a hajóra cipeljék a ládákat, s néhányan tovább hordták terhükedar