Levelek. . .

A fordítás alapjául szolgáló mű:

John Calvin: Come Out From Among Them: ‘Anti-Nicodemite Writings’Protestant Heritange PressDallas, Texas 75218P.O. Box 180922

c©Protestant Heritage Press, 2001

Fordította : Greizer Miklós

Lektorálta : Bagoly Gyula, Szőke Imre

Magyar kiadás (Hungarian edition) :

c©Presbiteriánus Kiadó, 2009Minden jog fenntartva. All rights reserved.A magyar kiadás a Protestant Heritage Press engedélyével történt.

Rendelési cím:Presbiteriánus Kiadó3527 Miskolc, Kartács u. 1Tel. : (36) 46-412-558Fax: (36) 46-507-736www.reformatus.org

Borító: Szász AttilaTördelés, nyomdai előkészítés : Szabó Péter András

ISBN 978-963-86786-6-9

KÁLVIN JÁNOS

Levelek. . .

Válogatott írások a hitvalló egyházrólés a biblikus istentiszteletről

Presbiteriánus Kiadó

Tartalomjegyzék

A magyar kiadó előszava ii

1. Baráti levél (1540) 1

2. Rövid tanulmány (1543) 11

3. Kálvin János válasza a nikodémita uraknak (1544) 56

4. Kálvin János négy igehirdetése (1552) 82

5. Első igehirdetés 85

6. Második igehirdetés 107

7. Harmadik igehirdetés 129

8. Negyedik igehirdetés 149

Jegyzetek 171

A MAGYAR KIADÓ ELŐSZAVA

IDÉN Kálvin János (1509-1564) születésének ötszázadikévfordulójára emlékezik a protestantizmus. Külföldi éshazai reformátusok egyaránt készülnek eme jeles alka-lomra. Az egyháztörténelem tanúságán túl a munkássá-

gáról szóló különféle rendezvények, teológiai konferenciák, valamintmegjelentetett kiadványok mind-mind azt jelzik: az Úr Kálvinbanegy nagyformátumú lelki vezetővel ajándékozta meg egyházát.

Bár Kálvin nem szorul sem bemutatásra, sem ajánlásra, mégisúgy gondoljuk, szükséges emlékeztetnünk magunkat mindarra, amitképviselt, illetve aktualizálni mindazt, amit ő egykor oly határozot-tan hirdetett. Az igazi – biblikus értelemben vett – megemlékezésnem lehet csupán intellektuális tevékenység, ez mindig cselekvésre ésreformációra kötelez. Valahányszor az Úr a Szentírásban emlékezésreszólította fel az Ő népét, azt reformáló, megújító szándékkal tette.Egy reformátorról pedig különösen illik cselekvő módon megemlé-kezni.

Könyvünk válogatást kínál Kálvin azon leveleiből, tanulmányai-ból és prédikációiból1, melyekben a reformátor a tiszta istentiszteletfontosságával, a lelki közösségvállalás természetével, a sákramentu-mok kiszolgáltatásának hamis módjával, a magukat keresztyéneknekvallók megalkuvásával, ennek konzekvenciáival és egy sor egyéb fon-tos gyakorlati kérdéssel foglalkozik. Mindaz, amit leír, időszerűbb,

1 Ezek a levelek és prédikációk – tudomásunk szerint – első ízben jelennek megmagyar nyelven.

ii

A magyar kiadó előszava

mint valaha. Úgy a problémák beazonosítása, mint azok megoldásavonatkozásában. Jó lenne tehát a XXI. században újra odafigyelni azistentisztelet kihívásaira ! Ez a kiadvány erre ösztönöz.

Ehhez tudnunk kell, hogy Kálvin a biblikus istentiszteletet egykardinális kérdésnek látta. Abszurd dolognak tartotta, hogy egyesekcsupán az ember üdvösségének módjával foglalkoznak, miközben mel-lőzik az Istennek kijáró tisztelet módját. Ezért Kálvin az istentiszteletkérdéséről kiemelten értekezett. Különösen sokat levelezett azokkal,akik pápista „istentiszteletekre” és ceremóniákra jártak, de magukatevangéliumi keresztyéneknek tartották. Kálvin őket nikodémitáknaknevezte. A reformátor írásaiban kifejtette : a belső és a külső istentisz-telet összetartozik; aki nem az Igében foglaltak szerint tiszteli Istent,beszennyezi önmagát, és Isten névére is szégyent hoz.

Mai problémák és téves diagnózisok

Mindennek ma különös jelentősége van. Félő ugyanis, hogy miköz-ben Kálvin nagy hatású munkásságát általánosságban méltatják, azáltala tárgyalt lényeges kérdésekről továbbra sem szólnak. Komolyaggályaink vannak például affelől, hogy a biblikus istentisztelet lé-nyegét érdemben érinteni fogják-e az idei Kálvin év rendezvényein.Pedig a mai egyházak istentiszteleti szemlélete és gyakorlata távol állattól, amit Isten Igéjének tanítása alapján Kálvin képviselt. Ma olyanalapvető kérdések felett hunynak szemet, melyek mellett Kálvin – hama élne – nem menne el szótlanul. Példának okáért, az egyik nívós-nak tartott teológiai folyóiratban2 a mai tradicionális istentiszteletfontosabb hiányosságait a következőkben látják:

– Csoda-deficit, amely hozzájárult a spirituális kiszikkadáshoz.

2 Református istentiszteletünk hiányai és azok pótlása, Confessio, 2008/2. szám,74-76. o.

iii

Kálvin János: Levelek. . .

– Visszanyesett művészet-igény, amely menlevelet adott az igény-telenségre.

– Rítusnélküliség, amely medernélküliséget eredményezhet.

– A bűnismeretre juttatás nem szoríthatja háttérbe a bűnbocsánatmeghirdetését.

Tényleg ezek lennének a legfontosabb istentiszteleti hiányossá-gok? A csoda-hit vezetne lelki megélénküléshez? Vagy az egyszerűséglenne a biblikus istentisztelet akadálya? A rítusok vinnének előbbrea „lélekben és igazságban” történő istentiszteletben? És mi a baj abűnismeretre juttatással? Szerintünk pontosan ez hiányzik, hiszentöbbnyire csupán az olcsó bűnbocsánat hirdetése hangzik a szószé-kekről.

Nos, melyek lennének a mai istentisztelettel kapcsolatos valósproblémák, kritikus területek? Melyek azok a kirívó anomáliák, me-lyekről úgy teszünk, mintha nem léteznének? Íme néhány a fontosab-bak közül :

– Az evangélium tiszta hirdetésének hiánya (megtérésre való hí-vás, evangelizáció).

– A biblikus igehirdetés és a tiszta tanítás hiánya. A hamis taní-tásokat nem lehetne megtűrni az istentiszteleteken. De sajnosma a tanbeli közömbösség jellemzi az egyházakat. Hiányzik to-vábbá a hívők növekedéséhez elengedhetetlen „kemény eledel”.

– A nominális egyháztagság kérdése. Azok, akik nem tértek mega Krisztushoz, nem tisztelhetik Istent, hiszen nem is ismerikŐt. Ez a fajta „istentisztelet” nem egyéb merő képmutatásnál ésaz emberek félrevezetésénél.

iv

A magyar kiadó előszava

– A sákramentumok hamis módon történő kiszolgáltatása. Látnikell, hogy mind a keresztség, mind pedig az úrvacsora egyháziszolgáltatássá silányult.3 Ez pedig Isten szövetségének és Krisz-tus váltságának a megcsúfolása.

– Az ökumenikus istentiszteletek kérdése. A biblikus istentisz-teletre való törekvés helyett ellenkező irányba haladunk. Amegtisztulás helyett az összemosás felé.

– Istentiszteleti közösségvállalás (helyi és felekezeti vonatkozás-ban). Hiába folyik többé-kevésbé biblikusan egy helyi gyüle-kezetben az istentisztelet (bár ez sem túl gyakori), ha a fele-kezetben másutt jelentős tévelygések és igeellenes gyakorlatokfordulnak elő. Ilyen esetekben számolni kellene a felekezetiközösségvállalásból adódó bűnrészességgel is.

– Az egyházfegyelem teljes hiánya. Ez is istentiszteleti kérdés.

Ezeket a problémákat – a liberális egyházi vezetők mellett – sajnosa hívők sem érzékelik kellő súllyal. Tiszta istentisztelet, hitvalló tag-ság, biblikus közösségvállalás, biblikus sákramentumos istentisztelet –mennyire idegenül hangzó fogalmak manapság. Még az evangéliumivezetők is óvatosan elkerülik azt, hogy ezekkel szembenézzenek. Abiblikus istentiszteletről pedig alig találunk ma igeileg helytálló tanul-mányokat. Ehelyett kiskapukat keresnek. Kálvin viszont tisztábanvolt azzal, hogy az istentisztelet megromlása súlyos dolog. Ezt állítja :

3 A sákramentumokat ma többnyire „evangelizációs eszközökként” kezelik. Nép-egyházakban gyakorlatilag mindenki jogosult arra, hogy éljen ezekkel. Ennek a tévesgondolatnak – egykor és most – sok evangéliumi vezető esett áldozatul. Jó példaerre a puritán korból Solomon Stoddard (1643-1728), aki a híres Jonathan Edwards(1703-1758) nagyapja volt.

v

Kálvin János: Levelek. . .

Lássuk meg, hogy manapság a világban uralkodó szörnyű rom-lás, az, hogy Isten imádása elfajult, Isten Igéjét meghamisítot-ták, és a sákramentumokat elkorcsosították – mind-mind a bű-neink miatt minket ért büntetés.

A következmények tehát : romlás a világban és romlás az egyház-ban. Az Úr büntetése az Ő népén pontosan az, hogy már az övéit semérdekli a tiszta istentisztelet. Másként: a közömbösségük a bünteté-sük.

Az istentisztelet témája továbbá azért is különösen időszerű, merta pápisták közötti életmód, a hamis istentiszteletek látogatása kiválópárhuzamot kínál az akkori és a mai keresztyénség között. Különö-sen gondolunk azokra a keresztyénekre, akik hitehagyott, liberálisegyházakban élnek. Az istentisztelet mindkét esetben megromlott, ahívők pedig – akkor és most – kifogásokat keresnek engedetlenségüketelkendőzendő.

Gyakori „teológiai” kifogások és ezek következményei

Az alábbi kifogásokat sajnos népegyházakban lévő hívő keresztyének-től szoktuk hallani. Ha rákérdezünk az istentisztelettel kapcsolatosproblémákra, azokat részben elismerik, de azonnal magyarázkodnikezdenek. Ilyeneket mondanak: „Bár romlott az egyház és az isten-tisztelet, akkor is ott kell maradni világítani.” Vagy: „Nincs tökéletesistentisztelet.” Vagy: „Én az Urat tisztelem, függetlenül attól, mi törté-nik körülöttem.” Szintén mások, akik kálvinistának tartják magukat,Kálvinnál is okosabbak kívánnak lenni. Így vélekednek: „Mi megőriz-zük magunkat. Függetlenül attól, hogy a felekezet lelki tisztátalanságanyilvánvaló, a mi helyi gyülekezetünkben minden rendben megy.” Ezvalójában egy önző magatartás. És mi van a több ezer gyülekezettel,

vi

A magyar kiadó előszava

ahol tömeges félrevezetés folyik, ahol hamis istentiszteletet mutatnakbe, miközben Isten neve és az Ő dicsőséges Igéje káromoltatik?

Másfelől, ugyanezek a hívők folyton keseregnek amiatt, hogy Is-ten nem ad ébredést és reformációt egyházaikban. De miért adna? Sen-kinek nem jutott eszébe, hogy Isten haragja van az ilyen egyházakon?Többek között hamis istentiszteleteik miatt ! Ezeknek a hívőknekészre kellene venniük, hogy egyházaik lelki helyzete összességébennem javult. Minden ebbéli próbálkozásuk – beleértve az istentiszteletireformokat is – elakadt. Jó példa erre az elmúlt húsz esztendő. Feleke-zeti szinten a történelmi egyházakban nem történt érdemi változás.Közben egyre több lett a kompromisszum úgy gyülekezeti, mintfelekezeti szinten. A hamis istentiszteletek háborítatlanul folynak,beleértve az ökumenikus alkalmakat és a sákramentumok hamis ki-szolgáltatását. Ezekben a hívők is részt vesznek. Majd ezt igazolandóegy sajátos „teológiát” gyártanak, hogy a kompromisszumokat magya-rázzák, mellyel – Kálvin szerint – a hívők lelkiismeretüknek keresnekpárnát, hogy azt elaltassák. És végül jön az utolsó állomás, amely alegszomorúbb: ezeken a hívőkön végül erőt vesz a közömbösség ésaz apátia.

Az igazság sajnos az, hogy a mai elpuhult evangéliumi keresz-tyénség nem kívánja megfizetni a Krisztus-követés árát és sajnos mégmindig a létbiztonság és a kényelmi szempontok dominálnak. Továb-bi probléma, hogy ezek a hívők Isten Igéjének tekintélyét sem veszikkomolyan. Bár sokat beszélnek róla, a gyakorlat másról árulkodik.Figyeljünk csak Kálvin észrevételeire :

Azonban a helyes ismeret még nem minden. Látunk olyan em-bereket, akik szinte tökéletesen ismerik a helyes tanítást, még-is hiányzik belőlük a buzgalom és a ragaszkodás, mintha nemis tudtak volna soha semmit Istenről, egy-két mulandó elkép-

vii

Kálvin János: Levelek. . .

zelést leszámítva. És miért van ez így? Azért, mert soha nemértették meg a Szentírás méltóságát.Kérdezem: kik vagyunk mi, hogy tanúi legyünk Isten igaz-ságának és sáfárai, akiket ügye hordozásával bízott meg? Ittvan néhány nyomorúságos féreg, hiú teremtmények. . . és Istenazt kéri, hogy védelmezzük az Ő igazságát, amely egy akkoramegtiszteltetés, amelyben még az angyalok sem részesülnek.Már önmagában ez a dolog nem kellene, hogy lángra lobbant-son minket, hogy ajánljuk fel magunkat Istennek, hogy úgyhasználjon minket, ahogyan jónak látja ebben a tiszteletremél-tó ügyben?

Azt is látnunk kell, hogy ez a rossz példa mennyire káros, hiszenegy helytelen istentiszteleti gyakorlatot hitelesít. Azzal, hogy a hívők isrészt vesznek ezeken az alkalmakon, az ott lévő hitetleneket megerő-sítik tévelygésükben, az erőtlenebb hívőket pedig félrevezetik. Ezértpedig számot kell majd adniuk! Hallgassuk Kálvint :

Lehet-e valaki tiszta és igaz, aki odamegy, hogy részt vegyenegy ilyen dolog elkövetésében? Ez-e Istennek, a mi Atyánk-nak és Jézus Krisztusnak, a mi Mesterünknek és Megváltónk-nak hozott tisztelet, hogy amikor látjuk, hogy így meggyaláz-zák Őt, ahelyett, hogy szólnánk ellene, elmegyünk és részt ve-szünk benne mi is, sőt ami még ennél is rosszabb: példánk lát-ván másokat is ráveszünk erre? Nem elképesztő szemtelenség-e azt mondani, hogy ha Istent meggyalázzuk és felebarátunk-nak rossz példát adunk, azzal nem teszünk semmi rosszat?Először is, az derül ki viselkedésükből, hogy nem érdekli őketIsten dicsősége, melyet így beszennyeznek. Aztán másokat iserre vezetnek – azokra a kicsikre és erőtlenekre gondolok,akik már megízlelték az igazságot. . . bátorítást kapnak a példá-juk által. Végül a hitetleneket is megerősítik és megszilárdítják

viii

A magyar kiadó előszava

tévelygéseikben. Ha ezzel nem botránkoztatnak meg, elisme-rem, hogy erre már nem tudok mit mondani.

Mit mondana ezekre a kifogásokra Kálvin?

Nézzünk egy rövid előzetes válogatást Kálvin válaszaiból. A reformá-tor mesterien szereli le azokat az érveket, melyekkel ma oly gyakrantalálkozunk. Az emberek nyilván nem szeretik, ha megalkuvásaikrarámutatnak. Kálvinnal együtt mondjuk: nem nekünk, hanem Isten-nek kell megfelelniük! Vajon Isten is elfogadná ezeket a kifogásokat?És vajon hány kifogás akadna fenn a Kálvin által ismertetett biblikusszűrőn? Lássunk tehát néhány gyakori kifogást, majd azok kálvinicáfolatát :

1. „Én az Urat tisztelem a szívemben, függetlenül attól, mi törté-nik körülöttem.”

Nem csupán azt kívánja a hívő embertől, hogy tisztaság-ban és ártatlanságban szeresse és tisztelje Istent, hanemhogy külsőleg is látható módon tegyen bizonyságot ar-ról a szeretetről és tiszteletről, hogy belsőleg hordozzaŐt. Ez a bizonyságtétel két részből áll : a szájjal való meg-vallásból és a külső istentiszteletből.Ez azonban mit jelent, ha nem azt, hogy megosztják szol-gálatukat Isten és az ördög között : az egyiknek a lelkü-ket, a másiknak a testüket adják? Szívüket megtartjákIstennek, legalábbis ezt mondják, de abban nem látnaksemmi kivetnivalót, hogy testüket szentségtörő és gonoszdolgokra használják. Hadd kérdezzelek titeket : Isten va-jon megelégszik-e egy ilyen keverékkel? Vajon az, aki aztmondta: minden térd meg fog hajolni előtte és minden

ix

Kálvin János: Levelek. . .

nyelv vallja az Ő nevét, megengedi az embereknek, hogybálványok előtt térdeljenek?

2. „Lehet, hogy megromlott az istentiszteletünk, de az még nembálványimádás.”Kálvin írásaiban kifejti : semmit sem könnyebb megrontani,mint az Isten igaz tiszteletét. Ő maga mondja másutt, hogyaz ember elméje, szíve egy bálványgyár. Ezért könnyen bál-ványimádás lehet egy gyakorlat, egy kialakult nem biblikushagyomány vagy szokás, vagy bármi, ami Isten Igéjének rendel-kezései fölé emelkedik. Lehetnek-e a hívő embernek bálványai?Hogyne! Egyébként miért figyelmeztetné János apostol a ke-resztyéneket annak veszélyeire? (1Jn 5,21) A szív bálványaialattomosak. Különbséget kell tehát tenni a helyes és helytelenistentisztelet között. Egy másik, igen értékes művében4 Kálvinígy fogalmaz:

Továbbá egyetemes szabály az Isten helyes tiszteleténeka helytelentől való megkülönböztetésére, hogy ne gondol-junk ki mi felőle semmit, ami csak előttünk tűnik fel jódolognak, de azt vegyük figyelembe, amit Ő parancsol,akinek egyedül van hatalma a parancsolásra. Ha tehát ami tiszteletünket neki tetszővé akarjuk tenni, akkor szor-galmasan meg kell tartanunk ezt a szabályt, melyet Őmindenütt a legnagyobb szigorral állít velünk szemben.(kiemelések tőlem)

3. „Az egyházat nem lehet otthagyni, még akkor sem, ha meg-romlott az istentisztelet.”

4 Kálvin János: Az egyház reformálásának szükségességéről, 1543, Pápa, 1906, 7-8. o.

x

A magyar kiadó előszava

Sokan bizonyára meglepődnek a könyv olvasása közben, hogyreformáció hiányában vagy annak kivitelezhetetlensége eseténmennyire pártolta Kálvin a biblikus szeparációt. Ezt a gyakorla-ti következményekkel járó tanítást szintén a tiszta istentiszteletszükségességéből vezette le. Úgy most, mint akkor a nominálisegyháztagság, a népegyházi felállás, a sákramentumok hamis ki-szolgáltatása, a tévtanok megtűrése, az egyházfegyelem hiánya,az embereknek való megfelelés, a különféle kialakult igeelleneshagyományok nem teszik lehetővé az Isten tiszta tiszteletét. Amai megromlott istentiszteleti gyakorlat, illetve azok az újítá-sok melyekre az Ige nem hatalmaz fel egyaránt olyan „idegentüzek” az istentisztelet „oltárán”, melyeket az Úr nem fogadhatel.

Tehát azt kérdezik, hogy milyen tanácsot adok annak ahívőnek, aki valamiféle Egyiptomban vagy Babilonbanél, ahol nem imádhatja Istent tisztán, hanem az általánosgyakorlat szerint kénytelen alkalmazkodni a rossz dol-gokhoz. Első tanácsom az, hogy ha tud, menjen el. Mertmindent átgondolva boldog az, aki távol van az ilyen utá-latosságoktól, mert nehéz ennyire a közelükben élni anél-kül, hogy az ember beszennyezné magát. Költözzön elegy olyan helyre, ahol nem kényszerítik, hogy ilyen sze-métben vegyen részt, ahol, amikor Isten nevét és Igéjétkáromolják, nem kell csendben maradnia és színlelnie,mintha egyetértene vele. Másrészről [olyan hely lenne,]ahol a keresztyének közösségében megvallhatná keresz-tyén voltát, részt vehetne az evangélium szent tanításá-ban, tisztán és teljesen élhetne a sákramentumokkal, ésimádkozhatna nyilvánosan. Véleményem szerint ez len-ne a legjobb megoldás.

xi

Kálvin János: Levelek. . .

Ha valaki nem költözhet el, azt tanácsolnám, gondolkoz-zon el azon, hogyan tarthatná magát távol minden bál-ványimádástól, hogy magát testestől-lelkestől tisztán meg-őrizze Istennek. Aztán imádja Istent egyénileg, és imád-kozzon, hogy állítsa helyre szegény egyházát. Végül pe-dig, tegye kötelességét : tanítsa és intse a nyomorult tu-datlan lelkeket, amennyire csak tudja. Ha azt válaszolja,hogy ezt halálbüntetés terhe mellett nem teheti, elfoga-dom. De Isten dicsősége, amelyről itt szó van, sokkaldrágábbnak kell lennie számunkra romlandó, elmúló éle-tünknél, amely, az igazat megvallva, nem több mint egyárnyék.

Kálvin tehát még azokat sem kíméli, és nem menti fel Isteniránti kötelezettségeik alól, akik olyan országban élnek, ahola pápizmus volt a domináns vallás, és nem voltak evangéliumigyülekezetek. De manapság más a helyzet ! Adva van a lehe-tőség hitvalló egyházak alapítására, illetve a meglévőkhöz valócsatlakozásra!

4. „Vállalom akár a megromlott istentiszteletet is, csakhogy vilá-gíthassak, és gyümölcsöket teremhessek, és így megmentseknémelyeket és az egyházat.”

A másik kibúvó hasonlít ehhez. Az is egy közvetett isten-káromlás : nem más, mint képmutatás és hazugság. „Szín-lelünk – mondják – és sokféle dolgot teszünk érzelmeinkellenében azért, hogy megnyerjük felebarátainkat, és napmint nap gyümölcsöt teremjünk. Így az egyház fennma-rad és gyarapodik. Máskülönben elveszne.” Ennyire tart-ják Istent, hogy nem tudná megerősíteni egyházát, haők nem segítenék Őt ezzel a csalással, melyet egyértel-műen elítél és elvet? Mennyire tisztelik az apostolokat,

xii

A magyar kiadó előszava

amikor azt mondják, hogy ha követnék azok bátorságát,akik Jézus Krisztus országát alapították, akkor azzal min-dent lerombolnának, és ez az egyház végét jelentené? Ésha nem szégyellik az apostolokat elővigyázatlansággal vá-dolni, mit mondanak majd az eredményekről, amellyelUrunk hűségük és buzgóságuk jeléül ajándékozta megőket? Dicsekedhetnek-e azzal, hogy megfontoltságuk éskörültekintő bölcsességük segítségével egy tíz főből ál-ló gyülekezetet hoztak létre egy faluban? Az evangéli-um egyszerű hirdetése megnyerte a világot. Ismét lelki-ismeretükhöz fordulok: az irányítja őket? Nem inkábbaz, hogy féltik saját bőrüket? Teljesen bizonyos, hogyamit kifogásként felhoznak, az [valódi] gondolataiktólnagyon távol áll.

5. „A sákramentumok kiszolgáltatásával valóban súlyos problé-mák vannak, de nincs mit tenni, ez a szokás.”

Tiltott dolog kétféle érmét nyomtatni ugyanarra az arany-darabra, vagy két, egymással ellentétes uralkodói pecsétettenni egyetlen hivatalos iratra, egyiket a másikra? Ak-kor a halandó ember honnan veszi magának a bátorsá-got, hogy meghamisítja Jézus Krisztus keresztségét és úriszent vacsoráját, és azt mondja, hogy abban nincsen sem-mi rossz?

6. „Mi a baj az ökumenikus mozgalommal és a közös istentisztele-tekkel, hiszen Jézus is imádkozott az egységért?”

Kálvin hosszasan beszél a hamis istentiszteletet bemutatókkalvaló közösségvállalásról. Mit üzenne például Kálvin azoknak,

xiii

Kálvin János: Levelek. . .

akik aláírták az Ökumenikus Chartát5 ? Azoknak, akik nyi-tottak a katolicizmussal való istentiszteleti közösségre, sőt el-kötelezték magukat arra „hogy törekszenek az eucharisztikusközösség megvalósítására.”6 Íme Kálvin véleménye az ökumeni-kus mozgalomban közösséget vállaló keresztyénekről :

. . . bár Isten az igazság megismerésére szánta őket, ma-gukat beszennyezik a pápisták utálatosságaival (melyeka keresztyén vallással teljesen ellentétesek), és így megta-gadják az őket megváltó Isten Fiát.

Tanulságosak ezek a levelek azért is, mert a katolikus tanításés gyakorlatok elemzését is tartalmazzák. Kálvin késői „lelkileszármazottainak” nem ártana figyelniük ezekre, tekintettelarra, hogy nem lehetnek egyszerre Kálvin emlékének kegyesápolói és a Rómával való ökumenikus testvériség zászlóvivői is.És mit mondana azoknak, akik az iszlám felé kacsingatnak?A Charta szerint tudniillik keresztyének és muzulmánok egyAtyának gyermekei. Kálvin viszont arról ír, micsoda bálvány-imádás a törökök mecsetjeiben részt venni egy „istentiszteleten.”Ez azért említésre méltó, mert azok, akik Kálvin követőikénttetszelegnek, a muzulmánokat is „hit-testvérekként” kezelik ésvelük párbeszédet folytatnak.

Mert ugyanúgy, ahogyan a gyülekezetben vagy a hívőkkörében végzett istentiszteletben Őt ünnepélyesen imád-juk, elismerjük Istenünknek, és nyilvánosan hódolunk

5 Az Ökumenikus Chartát 2001. április 22-én írták alá Strasbourgban. A magyar-országi egyházak (katolikus, református és evangélikus) 2002. október 1-én külön isaláírták a dokumentumot.

6 Ut Unum Sint, Gondolatok az Ökumenikus Charta irányelveihez, Kiadja : AMagyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa, 2008, 27. o.

xiv

A magyar kiadó előszava

előtte, hasonlóképpen ha a törökökkel vagy a pogányok-kal együtt részt veszünk az ő istentiszteletükben [amelyromlott], az azt jelenti, hogy megvetjük Istent, és így be-szennyezzük és átokkal sújtjuk magunkat.

Kálvin abszolút nem képviselné, hogy keresztyénség és iszlámugyanazt az Istent imádja !

7. „Ha felvállalnék bármiféle reformot, abból nehézségeim adód-nának.”Igen, Krisztus követésnek ára van; akár üldözés is lehet. Figyel-jünk csak a reformátorra:

Mindannyian ugyanazt a kifogást hozzák fel, kicsik ésnagyok, világi és egyházi személyek egyaránt. Ez azon-ban még annyira sem meghallgatásra méltó [mint az elő-zőek]. „Micsoda? – mondják. Elmenjünk-e mindannyi-an egy ismeretlen helyre? Vagy kockára tegyük-e életün-ket?”. . . Ezzel gyakorlatilag a következőt mondják: „Mi-csoda? Nem szolgálhatjuk Istent és nem követhetjük azŐ Igéjét anélkül, hogy üldözés ne érne minket?” Ha esze-rint szeretnének jó keresztyének lenni, ki kell, hogy talál-janak maguknak egy teljesen új Jézus Krisztust.

Ünneplés Kálvin nélkül

Mindezek után talán nem lepünk meg senkit, ha azt mondjuk: vanegy olyan érzésünk, hogy Kálvin nem venne részt ezeken az ünnepsé-geken. Tudjuk, hogy ezzel a mondattal csalódást okozunk a szervező-bizottságoknak, de akik igazán ismerik Kálvint, tudják: olyan embervolt, aki biblikus elveit és meggyőződéseit nem áldozta volna fel anépszerűség oltárán. Ha az olvasó figyelmesen tanulmányozza ezeket

xv

Kálvin János: Levelek. . .

a leveleket, talán megérti, miért maradna üresen ezeken a helyeken aneki készített képzeletbeli díszpáholy.

Kálvin nem szerette volna, hogy őt ünnepeljük. Ezért hagyta meg,hogy jeltelen sírba temessék. Nem lehet rá méltó módon emlékeznianélkül, hogy mindannak, amit képviselt, ne szereznénk érvényt.

Könyvünk mindenkit el kell, hogy gondolkodtasson, aki kálvinis-tának nevezi, érzi magát. Sajnos ma a protestáns egyházakban sokanélnek ezzel a névvel, de meggyőződésünk, hogy valójában visszaélnekKálvin nevével. Ő soha nem adná a nevét azokhoz a teológiai irányza-tokhoz és gyakorlatokhoz, amelyek ezekben az egyházakban folynak.Hiszen lábbal tiporják mindazt, amiért ő egykor lándzsát tört. Ezkülönösen igaz a biblikus istentisztelet vonatkozásában.

Végszó Kálvin igazi követőinek

Ki kell végül mondani : biblikus istentiszteletet csak igaz, azaz hitvallóegyházakban lehet bemutatni. Ott, ahol megvalósul az igaz egyházreformátorok által meghatározott három fő ismertetőjele : az Ige tisztahirdetése (Sola és Tota Scriptura), a sákramentumok helyes kiszolgál-tatása és az egyházfegyelem gyakorlása. Másutt csak hamis egyház ésmegromlott istentisztelet lehet.

Akinek van füle a hallásra, hallja meg! Akinek van szíve, amelyaz Úrért buzgólkodik – értse meg! Aki pedig megértette, hogy csele-kedni is kellene már valamit, tegye meg! Ez lenne a legszebb tisztelgésezen az 500 éves évfordulón. Ha nem ezt tesszük, nem Kálvin szüle-tését ünnepeljük, hanem Kálvin, illetve az általa képviselt biblikuselvek halálát.

Ez a könyv mindenkit fel fog rázni álmából, mázsás terheket he-lyezve a vállára. Mi azt reméljük, és azért imádkozunk, hogy Kálvinszigorú érvelése, kérlelhetetlen – de biblikus – logikája kényszerítse

xvi

A magyar kiadó előszava

állásfoglalásra az olvasót. Kedves olvasó! Ne habozz megadni az Isten-nek kijáró tiszteletet már itt a földön! Hiszen ha valóban a mennybekészülsz, ott is ezt kell tenned! Vess el tehát minden akadályt, éstiszteld az Urat tisztán!

Bámulatos, hogy milyen sokféle dolog érdekli az embereket,de mégis van egy pont, melyben mindenki egyetért, az, hogyebben a lenti világban jól akarja magát érezni. Természetes,hogy mindenkinek megvannak a saját céljai és módszerei, még-is ez a hiábavalóság uralkodik mindenhol, hogy mindenki csaka saját javát és boldogságát keresi ebben a romlott világban. Ezlátszik abból is, hogy mennyire lealacsonyodtak az emberek.Teljesen más célból teremtettünk: hogy miközben a világbanvan dolgunk, Isten mennyei országára vágyakozzunk. Ezértvan az, hogy ezt az életet a Szentírás „ösvénynek” vagy „út-nak” nevezi. Ezért aki nem akarja magát megfosztani Istenörökkévaló örökségétől, ezzel kezdje : tisztítsa meg magát min-den bolond vágytól és elképzeléstől, melyek csak visszafognákés ebben a világban tartanák; hogy Istenhez akarjon menni, ésebben semmi se akadályozhassa őt. Azt mondom, hogy sem-mi se akadályozhassa, mert létfontosságú, hogy minden világikötődést, melyek Istentől vonnak el minket, teljesen tépjünkki szívünkből, hogy könnyű poggyásszal utazhassunk azon azúton, melyet vállalnunk kell.

Miskolc, 2009. március Szőke ImrePresbiteriánus Misszió

xvii